KIPPKOPP KARÁCSONYA

-mesejáték-

Gyerekek folyamatosan bent vannak, hol fákat, bokrokat, házakat, vagy akár
karácsonyfát is alkothatnak.
ERDŐ: fák, bokrok, oldalt ülő gyerekek dúdolják, v. éneklik a Hulla hó, hull a hó,
mesebeli álom kezdetű dalt…
FÁK, BOKROK: hajladoznak, vacognak, szuszogva beszélgetnek. Állatok fáznak, élelmet
keresnek.
ERDŐ ÁLLATAI: nyuszik, cinke, veréb, őzike, harkály

ÁLLANDÓ SZEREPLŐ: Kippkopp, de, lehet osztott szereposztással, csak legyen egy
jellegzetes állandó kellék, amit könnyen átadhatnak egymásnak, hogy jelezzék, most Ő
játssza Kippkopot.

FÁK, BOKROK:
–Itt a tél, itt a tél, elvesztettük ruháinkat, nincs mi melegítsen! Milyen jó most a
fenyőnek, zöldellik, pompázik, ellenáll a télnek!

Nyuszik jönnek
Nyuszik:
Didergünk, fázunk, eleségünk nincsen, sárgarépa, káposzta alszik mind pincében.
És mi most mit tegyünk, éhségünket hogyan csillapítsuk? Keresünk, kutatunk, havat
kaparunk, gyökereket, terméseket fel-le kutatunk.

Jön egy idősebb nyuszi, Nyúlapó, lassan ugrálgat, ráripakodik a többiekre:

Nyúlapó:
Ejnye-ejnye, miért szomorkodtok, miért panaszkodtok, ellát még az erdő minket.
Otthont ad nekünk, és nem hallottátok az éneket, hó van és hideg, de szerencsére
ilyenkor a vadászok is kevesebbet járnak erre. Én már csak tudom, hisz jó sok telet
megértem, megettem már a káposztám javát! ...

Nyuszik:
Igazad van Nyúlapó! Most legalább nyugodtan hempereghetünk a hóban!
Hemperegnek, bukfenceznek. Egyszerre csak kopogás hallatszik. Megriadnak, szoborrá merevednek,
majd visongva összevissza futnak, egymást átkarolva vacognak, félnek.
Ki az? Mi az? Jaj, nekünk! Lövöldöznek?!

1
Nyúlapó:
Jaj, de butusok vagytok, nyugodjatok meg, ez csak Harkály Hanna. Éppen a fákat
kopogtatja, élelmet keres ő is! Közben egy gyerek, egy fagyerek, törzsét kopogtatja-
oldalt ülők között valaki dobbal koppant.
Nyuszikák megnyugodnak, nagyot sóhajtanak és odakiáltanak Harkály Hannának:
Kukacos jó napot Harkály Hanna! Találtál már valamit?

Harkály Hanna:
Ne is kérdezzétek! Egy fia kukacot sem leltem, pedig lassan elkopik a csőröm!

Nyuszik:
Gyere hát te is inkább játszani velünk a hóban, legalább nem gondolsz az éhségre!

Harlály Hanna:
HM, HM, HM jól van, igazatok van, már repülök is!
A fák-(gyerekek) között kacskaringózva leröpül a nyuszikhoz.

Nyuszik:
Milyen jó puha a hó! Szóljunk a többieknek is. Veréb Villőnek, Őz Jankának és persze
Kippkoppnak is, a gesztenyegyereknek!
Elkezdenek kiabálni össze-vissza..:

Nyuszik:
Őz Janka Veréb Villő, Kippkopp! Hahó! Hol bújtatok el? Gyertek elő játszani
Ipiapacsozzunk!
Megérkezik Veréb Villő, Őz Janka és Kippkopp.

Kippkopp:
Sziasztok! Milyen szép fehér itt minden, és a hó, mint egy puha takaró lep be mindent
mindenki körözve örvendezik a hulló pelyheknek.

Együtt:
Tényleg, milyen szép, és milyen puha!
Egyedük Veréb Villő méltatlankodik szüntelen
2
Veréb Villő:
Na persze, szép, szép, de betakar mindent, magvakat, morzsákat, bármiféle eledelt,
amit csipegethetnénk!
A többiek lehurrogják:

Őz Janka:
Jaj, V: V. folyton nyafogsz. Mindannyian éhesek vagyunk, de mégis megpróbáljuk
élvezni a tél szépségét, a hó ragyogását. No, gyere! Te leszel a hunyó!

Ekkor érkezik meg Cinege Cili

Szervusztok! Jaj, de jó, hogy itt talállak együtt titeket! Nagyon érdekes dolgokat akarok
mesélni nektek. Olyan különöseket láttam!

Harkály Hanna: (közbeszól)

Szervusz Cinege Cili! Nem látod, hogy éppen játszani készülünk? Te pedig csak úgy
beleszólsz?!

Cinege Cili:
Bocsássatok meg! Olyan izgatott vagyok. azonnal el kell mondanom!
A többiek körbe ülik, és figyelik a szavait.

Őz Janka:
Na, jó, mesélj!

Cinege Cili:
Épp a városban jártam, hogy elemózsiát keressek. Szerencsére akadnak még jó
emberek, akik etetőkben raknak ki élelmet az éhes madaraknak. Amint jóízűen
falatozgattam a finom napraforgómagot, észrevettem, hogy egy fenyőfa nőtt egy
házban, a szoba közepén!!! Nem akartam hinni a szememnek, de valóban így volt!
Erre a többiek méltatlankodva állnak fel, morgolódnak.

Nyúl Gyula:
Mit beszélsz?!

3
Őz Janka:
Nem hiszem el, fenyők csak itt élnek az erdőben!

Kippkopp:
Gyere inkább te is játszani!
Megfogja a kezét, de Cinege Cili kissé sértődötten elhúzza a kezét.

Cinege Cili:
Ha nem hiszitek, gyertek velem, nézzétek meg magatok!

Nyúlapó:
Micsodaaa?!

Harkály Hanna:
A városba?!

Őz Janka:
Dehogy megyek, én félek az emberektől!

Cinege Cili:
No és te? –lépett Kippkopphoz. Te sem vagy kíváncsi, hogy igazat mondok-e?
Kippkopp kissé gondolkodik, nézi a többieket, akik mind elfordulnak Cinege Cilitől és újra hemperegni
kezdenek a hóban. Megsajnálja Cinege Cilit-t, megfogja a kezét és azt mondja:

Kippkopp:
Mutasd hát az utat Cinege Cili, én elmegyek, megnézem azt a csodát!

VÁROSBAN
Elindulnak… Cinege Cili a- Gyerekekből álló fákra, bokrokra szállva, meg-megáll, hogy bevárja a hóban,
nagy léptekkel közlekedő, de lassan haladó Kippkoppot.
Kippkopp:
Ne siess úgy, nem tudlak utolérni! Jó neked, hogy repülni tudsz!

4
Cinege Cili:
Ne haragudj, csak olyan izgatott vagyok, már látom a város fényeit, a füstölgő
kéményeket, a száguldó autókat, a boldog, embereket, akik nagy csomagokkal
megrakott táskákkal járják a város utcáit!

Kippkopp:
Nahát, milyen fényes és csillogó itt minden! Milyen szépek a házakat díszítő, világító
hópelyhek! És mennyi ember!
Kippkopp csodálkozva szaladgál egyik helyről a másikra, a gyerekek eközben házakat, városban sétáló
embereket jelenítenek meg.
Anya és kislánya sétálgatnak, majd megállnak egy kirakat előtt.

Kislány:
Anya, kapok karácsonyra egy hajasbabát?

Anya mosolyogva feleli:

Majd meglátod holnap este!

Kippkopp:
Mi az a Karácsony?

Cinege Cili:
Nem tudom, de menjünk tovább, mert még nem értünk oda, ahol a fenyőt láttam!
Sétálnak tovább…Egyszer csak, éneket hallanak az egyik házból. Kipkopp szótagolva olvassa az
épületen lévő táblát.

Kippkopp:
Is-ko-la!
Bekukucskál. Bent a gyerekek vidáman énekelnek.

Gyerekek:
Fehér hóból puha ágyat… (dal)
Szabó Lőrinc: Esik a hó (vers)
Miután érdeklődve végighallgatják…

5
Cinege Cili: (körülnéz és felkiált)
Nézd, ott az a ház, amelyikről beszéltem!

(Kippkopp a terem másik oldalára szaladva kukucskálást imitálva, lábujjhegyre állva figyel.)
Kippkopp:
Nahát, csakugyan áll bent egy fenyő! Nem értem. Megnézem közelebbről. Te várj meg
itt, jó?

Cinege Cili:
Rendben, addig csipegetek egy kis morzsát.
Kippkopp nagyot ugrik, és ámuldozva néz szét.

SZOBÁBAN
Kippkopp mellé ugrik egy gyerek csillaggal a fején
Csillag Csilla:
Szia! Hát Te ki vagy? Mit csinálsz itt? Még sohasem láttalak!

Kippkopp:
Kippkopp vagyok. Az erdőből jöttem barátommal a cinkével együtt azért, hogy
megnézzem ezt a fenyőfát. És te ki vagy?

Csillag Csilla:
Csillag Csilla vagyok, itt lakom a fenyőfa alsó részén, és szívesen megmutatom neked a
fa azon részét, melyet ismerek, de ne aggódj, bemutatlak majd csillagtestvéreimnek is,
akik végigvezetnek egészen a fa tetején ragyogó, legnagyobb testvérünkhöz!
Kézen fogja Kippkoppot és sétálni kezdenek.

Kippkopp:
Nahát, mit látok? Alma, dió, mogyoró? Hogyan nőhetnék ezen a fenyőfán ilyenek?

Csillag Kata
Mert ez egy karácsonyfa!
A könyvben lévő párbeszédek jók, de ha több szereplő kell, egy csillag mindig csak egy darabig vezesse,
aztán, minden szépet és jót kívánva Kippkoppnak, egy másik csillagra bízza, aki fentebb, lakik és vezeti
tovább.
Kézen fogva sétálnak - Kippkopp ámul-bámul és kérdezget.
6
Kippkopp:
Mik ezek a hinta-palinták? - meglódít egy cukrot

Csillag Kata
Szaloncukrok. Karácsonykor sok-sok szaloncukrot akasztanak a fenyőfára.

Kippkopp
Ha cukor, akkor együk meg! - odarohan az egyikhez.

Csillag Kata
Még nem lehet! - elhúzza a cukortól.
Gyere tovább!
Most, pedig ugorj egy nagyot Kippkopp! Ide nehéz feljutni!

Kippkopp
Mintha egy kötélen mászna fel, kicsit lihegve, utána ered.
Milyen szép fehér karikák, olyanok mintha hóból lennének, ha a fejemre rakok egyet, én
leszek a Hókirály! Gyönyörű hókoronám van!

Csillag Kata
Nevet rajta
Habkarika a nevük, és nagyon finomak! megnyalja a szája szélét
Akkor kóstoljuk meg a koronámat!

Csillag Kata:
Még nem lehet, nincs itt az ideje. (finoman visszaakasztja a fára a karikát)
(Kippkopp elszomorodik, de újabb érdekességre lelve odébb fut és nézelődik)

Csillag Kata:
Ez gyertya, az pedig a csillagszóró.

Kippkopp:
De nem is égnek a gyertyák és nem szóródnak a csillagok! csalódottan, fejét lehajtva, kicsit
durcásan rajzolgat a földre a lábával.

7
Csillag Kata:
Majd annak is eljön az ideje! - simogatja meg Kippkopp fejét, de a makkgyerek indul újabb
érdekességeket felfedezni.

Csillag Kata:
Kedves Kippkopp! Én csak eddig kísérhettelek, de már üzentem a nővéreimnek, hogy itt
vagy és szeretnél mindent látni. Ők már várnak téged. Viszontlátásra!

Kippkopp:
Köszönöm a segítséget és az útbaigazítást, és kérlek, ne haragudj, ha türelmetlen
voltam, de még sohasem láttam ilyen gyönyörűségeket!
Integet, de már siet is tovább. Csillogó, tarka díszek közé érkezik, nézegeti őket, de egyszer csak
meglátja magát bennük és ijedten kapja fejéhez a kezét.
Jaj, milyen kövér és görbe lettem hirtelen. Az orrom meg akkora, mint egy krumpli! Mi
történt? Szája sírásra görbül.

Csillag Lili:
Ne ijedj meg, nem történt semmi baj, csak ezekben az óriási gömbökben (lehetnek
tükörképet játszó gyerekek) mindent torzítva látsz! Fényesek, csillogók, mint a tükör, de
mulatságos képet mutatnak. Én Csillag Lili vagyok, a húgom szólt, hogy jössz és egy
darabig én kísérjelek. Gyere hát velem! Látod ott fent mézeskalács figurák himbálóznak
a fenyőfa ágain. Amott, pedig csengők, hangszerek lógnak.

Kippkopp
Muzsikáljunk! Úgy szeretem a zenét! Belefúj egy kistrombitába.

Csillag Lili
Pszt! Még nem szabad, de nemsokára eljön annak is az ideje.

Kippkopp
Mikor? Mikor? (dobbant a lábával) Már olyan fáradt vagyok!

Csillag Lili
Mindjárt fenn vagyunk a csúcson. Szedd a lábad!

8
Kippkopp
Nem bírok már tovább menni! Fáj a lábam, fáradt vagyok és álmos. Le szeretnék
feküdni, de hová? Szúrnak a fenyőágak!

Csillag Lili
Jól van, gyere, készítek neked fekvőhelyet, hosszú utat tettél meg, pihend ki magad!

Kippkopp
Csak egy picit alszom, remélem, Cinege Cili megvár. (elalszik)
Megcsendül a csengő! Kippkopp riadtan felül, ámuldozik)
Mi történt itt? Csoda? Varázslat? Égnek a gyertyák, szikráznak a csillagszórók, és mennyi
díszes doboz hever a fa alatt.
Körbejárja, nézegeti örömmel őket. Közben énekszó hallatszik, lehet ritmushangszer kíséret.
Szobában lévők: Jaj, de pompás fa … (ének)

Közben Kippkopp elbújik és kukucskál. Szülők, nagyszülők, gyerekek vidáman adják át egymásnak
ajándékaikat.

Csillag Lili
Látod? Ajándékot adnak és kapnak.
De miért?

Csillag Lili
Tudod, réges-régen született egy gyermek, akinek sok csodatételéről jövendöltek. Az
emberek szívébe örömet és boldogságot hozni tudó jövőt jósoltak. Mikor megszületett,
többen felkerekedtek, pásztorok, napkeleti bölcsek, hogy ajándékot vigyenek a
gyermeknek. Ezért az évnek ebben az időszakában az emberek így emlékeznek meg, a
régmúlt eseményről. Ajándékot adnak egymásnak, örömet csempésznek a szívekbe.

Kippkopp
Értem már! Sietek Cinege Cilihez és az erdőbeni barátaimhoz, hogy elmondjam nekik is!

Csillag Lili
Jó utat és boldog karácsonyt!
9
Kippkopp
Boldog karácsonyt nektek is, és köszönök mindent! Dúdolgatva, ugrálva, halad, majd
észreveszi a rá várakozó Cinege Cilit.

Cinege Cili
De, jó, hogy megérkeztél, már olyan izgatottan vártalak! Tudod már miért áll bent a
szobában a fenyő?
Mert karácsony van! (boldogan, táncolva mondja.)

Cinege Cili
Mi az a karácsony? Mond el nekem is!

Kippkopp
Szívesen elmesélem útközben hazafelé az erdőbe és elmondjuk a barátainknak is.
Tudod, karácsony estéjén összegyűlnek az emberek a feldíszített fenyő körül. Gyertyát
gyújtanak, énekelnek és megajándékozzák egymást. Régi szép ünnep.

Cinege Cili
Milyen kár, hogy itt nem lehet karácsony.

Kippkopp
Miért ne lehetne? Nézd itt egy fenyőág, feldíszítjük csipkebogyóval és kész a
karácsonyfa!

Ajándékozás: Cinege Cili magokat, Kippkopp kalapot, a nyuszik, répát kapnak ..

Ének: Valamelyik karácsonyi ének együtt a szülőkkel is akár.

10