Full download Applied Statistics in Business and Economics 4th Edition Doane Solutions Manual all chapter 2024 pdf

Applied Statistics in Business and
Economics 4th Edition Doane Solutions

Manual
Go to download the full and correct content document:
https://testbankfan.com/product/applied-statistics-in-business-and-economics-4th-edit
ion-doane-solutions-manual/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Applied Statistics in Business and Economics 4th

Edition Doane Test Bank
https://testbankfan.com/product/applied-statistics-in-business-
and-economics-4th-edition-doane-test-bank/

Edition Doane Solutions Manual
and-economics-5th-edition-doane-solutions-manual/

and-economics-5th-edition-doane-test-bank/
Applied Statistics in Business and Economics Canadian

1st Edition Doane Test Bank
and-economics-canadian-1st-edition-doane-test-bank/
Essential Statistics in Business and Economics 3rd
Edition Doane Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/essential-statistics-in-business-
and-economics-3rd-edition-doane-solutions-manual/
Essential Statistics in Business and Economics 3rd

https://testbankfan.com/product/essential-statistics-in-business-
and-economics-3rd-edition-doane-test-bank/
Practice of Statistics for Business and Economics 4th

Edition Moore Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/practice-of-statistics-for-
business-and-economics-4th-edition-moore-solutions-manual/
Data Analysis with SPSS A First Course in Applied

Statistics 4th Edition Sweet Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/data-analysis-with-spss-a-first-
course-in-applied-statistics-4th-edition-sweet-solutions-manual/
Statistics for Business and Economics 12th Edition

McClave Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/statistics-for-business-and-
economics-12th-edition-mcclave-solutions-manual/
Chapter 08 - Sampling Distributions and Estimation
Chapter 8
Sampling Distributions and Estimation
 32
8.1 a. = = 
n 4
 32
b. = =
n 16
 32
c. = =
n 64
The standard error is reduced by half.
Learning Objective: 08-1
 24
8.2 a. = =
n 9
 24
b. = =
n 26
 24
c. = =
n 144
The standard error is reduced by half.
8.3 For a 90% interval use z.05 =NORM.S.INV(.95) = 1.645

12
a. For μ = 100, σ = 12, n = 36: 100  1.645 or [96.71, 103.29]
36
150
b. For μ = 2,000, σ = 150, n = 9: 2000  1.645 or [1917.75, 2082.25]
9
10
c. For μ = 500, σ = 10, n = 25: 500  1.645 or [496.71, 503.29]
25
8.4 For a 95% interval use z.025 =NORM.S.INV(.975) = 1.96

 12
a.   1.96 = 200  1.960 or (196.08, 203.92).
n 36
 15
b.   1.96 = 1000  1.960 or (990.2, 1009.80).
n 9
8-1
 1
c.   1.96 = 50  1.960 or (49.608, 50.392).
n 25
8.5 a.   1.96 = 4.035  1.96  0.005 or (4.0252, 4.0448).
 0.005
b.   1.96 = 4.035  1.96 or (4.03304, 4.03696).
n 25
c. In either case, we would conclude that our sample came from a population that did not
have a population mean equal to 4.035.
1.25
8.6 a. = 0.3125
16
1.25
b. 25  1.645 = 25  0.514 or (24.486, 25.514)
16
8.7 a. σ X = σ / n = 0.25 / 10 = 0.0791

0.25
b. 3.50  1.96 = 3.50  0.1550 or (3.345, 3.655)
10
0.006
8.8 a. .9480  1.96 = .9480  .002 or (.9460, .9500)
35
b. Our sample size is greater than 30 so as we take random samples of 35, our distribution
will approach normal. It is bell-shaped with a mean of .9480 and standard deviation of
.001014.
c. Central Limit Theorem
8.9 a. or (11.06, 16.94)

b. or (33.68, 40.33)
c. or (115.12, 126.88)
8-2
3
8.10 a. 24  1.645 = 24  1.56 or (22.44, 25.56)
10
8
b. 125  2.576 = 125  4.12 or (120.88, 129.12)
25
1.2
c. 12.5  1.96 = 12.5  0.333 or (12.167, 12.833)
50
0.15
8.11 a. 2.4  1.645 = 2.4  0.0823 or (2.3177, 2.4823)
9
0.15
b. 2.4  1.96 = 2.4  0.098 or (2.302, 2.498)
9
0.15
c. 2.4  2.576 = 2.4  0.1288 or (2.2712, 2.5288)
9
d. As the confidence increases, the interval gets wider. In order to be more confident one
has to give up some precision.
5
8.12 a. 37  1.645 = 37  2.1237 or (34.8763, 39.1237)
15
5
b. 37  1.96 = 37  2.5304 or (34.4696, 39.5304)
15
5
c. 37  2.576 = 37  3.3256 or (33.6744, 40.3256)
15
d. As the confidence increases, the interval gets wider. In order to be more confident one
has to give up some precision.
40
8.13 a. 270  1.96 = 270  15.68 or (254.32, 285.68)
25
40
b. 270  1.96 = 270  11.09 (258.91, 281.09)
50
40
c. 270  1.96 = 270  7.84 (262.16, 277.84)
100
d. Width decreases as n increases.
8-3
50
8.14 a. 850  1.96 = 850  9.8 or (840.2, 859.8)
100
100
b. 850  1.96 = 850  19.6 or (830.4, 869.6)
100
200
c. 850  1.96 = 850  39.2 or (810.8, 889.2)
100
d. The confidence interval gets wider as  increases.
1.25
8.15 21.0  1.96 = 21.0  0.775 or (20.225, 21.775)
10
8.16 a. The shape of the distribution will be close to normal because our sample size is greater
than 30 (n = 40).
14.5
b. 36.4  2.576 = 36.4  5.9059 or (30.4941, 42.3059)
40
0.000959
8.17 0.2731  2.576 = 0.2731  0.0003245 or (0.2727755, 0.2734245)
58
s 3
8.18 a. x  t = 24  1.9432 = 24  2.2034 or (21.7966, 26.2034).
n 7
s 6
b. x  t = 42  2.8982 = 42  4.0987 or (37.9013, 46.0987).
n 18
s 14
= 119  5.4286 or (113.5714, 124.4286).
c. x  t = 119  2.0518
n 28
Note: t values are found using the Excel formula =T.INV.2T(1−cc, d.f.) where cc is the
confidence level. For a. this would be =tinv(1-.90, 6). The t values can also be found
using Appendix D.
8.19 a. Appendix D = 2.262, Excel =T.INV.2T(.05, 9) = 2.2622

b. Appendix D = 2.602, Excel =T.INV.2T (.02, 15) = 2.6025
c. Appendix D = 1.678, Excel =T.INV.2T (.10, 47) =1.6779
8-4
8.20 a. Appendix D = 2.021, Excel =T.INV.2T (.05, 40) = 2.0211. z-score is 1.96
b. Appendix D = 1.990, Excel =T.INV.2T (.05, 80) = 1.9901. z-score is 1.96
c. Appendix D = 1.984, Excel =T.INV.2T (.05, 100) = 1.984. z-score is 1.96
All are fairly close to 1.96. Larger samples mean larger degrees of freedom which means
the t-distribution is closer to normal.
20
8.21 a. d.f. = 9, t = 2.262, 270  2.262 = 270  14.306 or (255.694, 284.306)
10
20
b. d.f. = 19, t = 2.093, 270  2.093 = 270  9.36 or (260.64, 279.36)
20
20
c. d.f. = 39, t = 2.023, 270  2.023 = 270  6.397 or (263.603, 276.397)
40
d. The confidence interval width decreases as n increases.
8.22 t.025 =T.INV.2T(.05,24) = 2.064

15
a. 850  2.064 = 850  6.192 or (843.808, 856.192)
25
30
b. 850  2.064 = 850  12.384 or (837.616, 862.384)
25
60
c. 850  2.064 = 850  24.768 or (825.232, 874.768)
25
d. As s increases our interval gets wider. If the variation or dispersion of our sample goes
up and our confidence level stays the same, we give up some precision and our interval
needs to be wider.
s 27.79
8.23 a. t.025 =T.INV.2T(.05,20) = 2.086, x  t = 45.66  2.0860 or (33.01, 58.31).
n 21
b. The confidence interval could be made narrower by increasing the size of the sample
or decreasing the confidence level.
8-5
s 3.6492
8.24 a. x  t = 19.875  1.753 = 19.875  1.5993 or (18.2757, 21.4743).
n 16
Note: t values are found using the Excel formula =tinv(1-cc, n-1) where cc is the
confidence coefficient. For a. this, this would be = tinv(1-.90, 15). They can also be
found using Appendix D.
s 78.407
8.25 x t = 812.5  3.1058 or (742.20, 882.80).
n 12
s 17541.8
8.26 a. x  t = 24520  2.2622 = 24520  12548.9 or (11971.1, 37068.9).
n 10
b. Increase the sample size or decrease the confidence level.
Change margin to 12548.648 and interval to (11971.4, 37068.6)
s 4.3716
8.27 a. 1. x  t = 85  2.2622 or (81.873, 88.127).
n 10
s 8.127
2. x  t = 88.6  2.2622 or (82.787, 94.414).
n 10
s 3.712
3. x  t = 76  2.2622 or (73.345, 78.655).
n 10
b. Confidence intervals 1 and 2 overlap. The scores on exam 3 are very different than the
first two. There was a decrease in the average exam score on the third exam.
c. Here the standard deviation is not known, so use the t-distribution.
 (1 − ) .50(1 − .50)
8.28 a. = = .0913
n 30
 (1 − ) .20(1 − .20)
b. = = .0566
n 50
 (1 − ) .10(1 − .10)
c. = = .0300
n 100
 (1 − ) .005(1 − .005)
d. = = .0032
n 500
8-6
8.29 a. Yes, nπ = 25×.50 = 12.5 and n(1−π) = 25×.50 = 12.5. Both are greater than 10.
b. Yes, nπ = 60×.20 = 12 and n(1−π) = 60×.20 = 48. Both are greater than 10.
c. No, nπ =.08×100 = 8 < 10.
8.30 The confidence level for most polls is assumed to be 95%. Use z.025 = 1.96
 (1 − ) .50(1 − .50)
a. 1.96 =1.96 = .1386
n 50
 (1 − ) .50(1 − .50)
b. 1.96 =1.96 = .0694
n 200
 (1 − ) .50(1 − .50)
c. 1.96 =1.96 = .0439
n 500
 (1 − ) .50(1 − .50)
d. 1.96 = 1.96 = .022
n 2000
8.31 For a confidence level of 95% use z.025 = 1.96.

(1 − ) .5(1 − .5)
a. 1.96 = 1.96 = .0620
n 250
(1 − ) .5(1 − .5)
b. 1.96 = 1.96 = .0877
n 125
(1 − ) .5(1 − .5)
c. 1.96 = 1.96 = .1216
n 65
p(1 − p) .048(1 − .048)

8.32 p = 24 / 500 = .048 . p  z = .048  1.96 = .048  .0187 or (.0293, .0667)
n 500
b. We can assume normality because .048×500 = 24  10 and 500(1–.048) = 476  10.
p(1 − p) .3654(1 − .3654)

8.33 a. p = 19 / 52 = .3654 . p  z = .3654  1.96 or (.2556, 4752)
n 52
b. np = .3654×52 = 19 and n(1−p) = 33. Both values are greater than 10 so normality
assumption is met.
p(1 − p) .419(1 − .419)

8.34 a. p = 18 / 43 = .419 . p  z = .419  1.645 or (.2948, .5424)
n 43
b. We can assume normality because 43×.419 = 18  10 and 43(1−.419) = 24.983  10.
8-7
p(1 − p) .048(1 − .048)

8.35 a. p = .048 . p  z = .048  2.576 or (.013, .083)
n 250
b. Given np = 250×.048 = 12 and n(1−p) = 250×.952 = 238 we can assume normality.
p(1 − p) .48(1 − .48)

8.36 a. p = 24 / 50 = .48 . p  z = .48  1.96 = .48  .1385 or (.3415, .6185)
n 50
b. We can assume normality because 50×.48 = 24  10 and 50(1−.48) = 26  10.
p(1 − p) .2353(1 − .2353)

8.37 a. p = 32 / 136 = .2353 . p  z = .2353  2.576 or (.1416, .3290)
n 136
b. Yes, np = .136×.2353 = 32  10 and n(1−p) = 136×.7647 = 104 ≥10.
N −n 450 − 10 n 10
8.38 a. FCPF = = = .9899, = = .0222  .05 . Yes, the population can
N −1 450 − 1 N 450
be considered effectively infinite.
N −n 300 − 25 n 25
b. FCPF = = = .959, = = .0833  .05 . No, the population cannot
N −1 300 − 1 N 300
be considered effectively infinite.
N −n 1800 − 280 n 280
c. FCPF = = = .9192, = = .1556  .05 . No, the population
N −1 1800 − 1 N 1800
cannot be considered effectively infinite.
n 90
8.39 = = .09  .05 . Use the FPCF.
N 1000
 N −n 15 1000 − 90
a. For 90% confidence use z.05 = 1.645. x  z ,50  1.645 ,
n N −1 90 1000 − 1
50 ± 2.482 or [47.518, 52.482]
 N −n 15 1000 − 90
b. For 95% confidence use z.025 = 1.96. x  z ,50  1.96 ,
n N −1 90 1000 − 1
50 ± 2.958 or [47.042, 52.958]
 N −n 15 1000 − 90
c. For 99% confidence use z.005 = 2.576. x  z ,50  2.576 ,
n N −1 90 1000 − 1
50 ± 3.887 or [46.113, 53.887]
8-8
n 1200
8.40 = = .21  .05 . Use the FPCF.
N 5800
a. For 90% confidence use t.05 with d.f. = 1199. t = 1.646.
s N −n 0.2 5800 − 1200
x t ,3.7  1.646 ,
n N −1 1200 5800 − 1
3.7 ± 0.0085 or [3.6915, 3.7085]
b. For 95% confidence use t.025 with d.f. = 1199. t = 1.962.
s N −n 0.2 5800 − 1200
x t ,3.7  1.962 ,
n N −1 1200 5800 − 1
3.7 ± 0.01 or [3.69, 3.71]
c. For 99% confidence use t.005 with d.f. = 1199. t = 2.5799.
s N −n 0.2 5800 − 1200
x t ,3.7  2.5799 ,
n N −1 1200 5800 − 1
3.7 ± 0.0133 or [3.6867, 3.7133]
n 500
8.41 = = .22  .05 . Use the FPCF. For a 90% confidence level use z.05 = 1.645.
N 2300
p (1 − p ) N − n 245
pz ,p= = .49,
n N −1 500
.49(1 − .49) 2300 − 500
.49  1.645
500 2300 − 1
.49 ± .033 or [.457, .523]
2
 z   (1.96)(7,500) 
2
8.42 a. n =   =  = 54.02 and the sample size is rounded up to 55.

 E   2,000 
2
 z   (1.96)(7,500) 
2
b. n =   = n=  = 216.09 and the sample size is rounded up to 217.

 E   1,000 
 z 
2 2
 (1.96)(7,500) 
c. n =   = n=  = 864.36 and the sample size is rounded up to 865.
 E   500 
Using Megastat: >CONFIDENCE INTERVAL/SAMPLE SIZE>SAMPLE SIZE
MEAN and just plug in the values for E, standard deviation, and confidence level.
 z   (1.96)(10) 
2 2
8.43 n=  =  = 24.01and the sample size is rounded up to 25.

 E   4 
Using MegaStat: 25
8-9
8.44 Assume a normal distribution.

(b − a) (28 − 20)
a. Solve for sigma using  = = = 1.3333.
6 6
 z   (1.645)(1.3333) 
2 2
b. n =   =  = 4.8105 and our sample size is rounded up to 5. Using

 E   1 
Megastat: >CONFIDENCE INTERVAL/SAMPLE SIZE>SAMPLE SIZE MEAN and
just plug in the values for E, standard deviation, and confidence level.
8.45 Assume a normal distribution.

(b − a ) (200 − 100)
a. Solve for sigma using  = = = 16.67.
6 6
 z   (1.96)(16.67) 
2 2
b. n =   =  = 42.7 and the sample size is rounded up to 43.

 E   5 
From Megastat: n = 43.
2
 (2.3264)(2.1213) 
8.46 Assume a Poisson distribution.  =  = 2.1213. n =   = 97.4166
 .5 
and our sample size is rounded up to 98.
2
 z   (1.96)(2.5) 
2
8.47 n=  =  = 385

 E   .25 
(b − a ) (51.96 − 43.89)
8.48 a. Assume a normal distribution. We can estimate  = = = 1.345 .
6 6
2
 (1.96)(1.345) 
b. n =   = 27.7982 and our sample size is rounded up to 28.
 .5 
8.49 a. (21-16)/6 = 0.833

2
 (1.645)(0.833) 
b. n =   = 30.04 and our sample size is rounded up to 31.
 .25 
 −2.326 
2 2
z
8.50 a. We can use π =.5. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 2,164.11 . Round the sample
E  .025 
size up to 2,165. Using Megastat: >CONFIDENCE INTERVAL/SAMPLE
SIZE>SAMPLE SIZE p and just plug in the values for E, p, and confidence level.
8-10
b. Sampling method: Perhaps a poll via the Internet.

2 2
z  1.645 
8.51 a. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 1691.27 . Round up to n = 1692. We use  =.5.
E  .02 
b. Sampling method: Mailed survey possibly stratifying by income level.
2 2
z  1.96 
8.52 a. We can use π =.5. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 600.25 . Round the sample size
E  .04 
up to 601. Using Megastat: >CONFIDENCE INTERVAL/SAMPLE SIZE>SAMPLE
SIZE p and just plug in the values for E, p, and confidence level.
b. Sampling method: Direct observation because you can easily see this around campus.
2 2
z  1.96 
8.53 a. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 2401 . No need to round up. Using Megastat: 2401.
E  .02 
b. Sampling method: Random sample via telephone or Internet survey possibly stratifying
by age.
2 2
z  1.96 
8.54 a. We can use π =.5. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 2, 401 and our sample size is
E  .02 
2,401. Using Megastat: >CONFIDENCE INTERVAL/SAMPLE SIZE>SAMPLE
SIZE MEAN and just plug in the values for E, p, and confidence level.
b. It would be nearly impossible to check all wireless routers in San Francisco.
8.55 a. Use an initial estimate for π = 15/19 = .79.

2 2
z  1.645 
n =    (1 −  ) =   .79(.21) = 124.7 . Round the sample size to 125.
E  .06 
b. Conduct inspection of a sample of 125. AA fleet size is much larger.
(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (15 − 1)102 (15 − 1)102

8.56 a. 2  ,   2
 ,53.5988   2  248.712
U2 L2
26.12 5.629
(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (18 − 1)122 (18 − 1)122
b. 2  ,   2
 ,81.0865   2  323.6383
U
2
L2
30.19 7.564
8-11
(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (20 − 1)1.33252 (20 − 1)1.33252

8.57 2  ,   2
 ,1.0269   2  3.7877
U
2
L2
32.8523 8.9065
1.0134 < σ < 1.9462
(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (25 − 1)1.09532 (25 − 1)1.09532

8.58 2  , 2  ,0.7315   2  2.3220
U2  L2 39.36 12.4
(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (16 − 1)7.5932 (16 − 1)7.5932

8.59 2  ,   2
 ,34.598   2  119.104
U2  L2 24.9958 7.2609
5.882 < σ < 10.913
s 5.31
8.60 a. x  t = 10.36  2.045 = 10.36  1.9826 or (8.3774, 12.3426). Using Megastat:
n 30
<CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE SIZE<CONFIDENCE INTERVAL - MEAN
and then plug in the mean, standard deviation, n, and confidence level. Also select "t"
instead of "z" because we do not have the population variance.
8.61 a. Because the diameter is continuous there will always be slight variation in values from
nickel to nickel.
s 0.001886
b. x  t = 0.834343  2.8453 = 0.834343  0.001171 or (0.833172, 0.835514)
n 21
From Megastat: (.8332, .8355)
c. The t distribution assumes a normal population, but in practice, this assumption can be
relaxed, as long as the population is not badly skewed. We assume that here.
2
 z 
d. Use n=  to estimate the sample size. z = 2.576 so n = 95
 E 
s .1320
8.62 a. x = 3.3048, s = .1320. x  t = 3.3048  1.833 = 3.3048  .0765 or (3.2283,
n 10
3.3813). Using Megastat: <CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE
SIZE<CONFIDENCE INTERVAL MEAN and then plug in the mean, standard
deviation, n, and confidence level. Also select "t" instead of "z" because we do not
have the population variance.
8-12
2
 (1.645)(.1320) 
2
 z 
b. n=  =  = 52.3886 and our sample size is rounded up to 53.
 E   .03 
s 10.3087
8.63 x t = 34.538  1.7823 = 34.538  5.096 or (29.442, 39.634)
n 13
From Megastat: (29.4427, 39.6342)
N −n 1591 − 20
8.64 a. FCPF = = = .994 .
N −1 1591 − 1
n 20
b. = = .0126  .05 . Yes, the population can be considered effectively infinite.
N 1591
N −n 187 − 25
8.65 a. FCPF = = = .9333 .
N −1 187 − 1
n 25
b. = = .134  .05 . No, the population cannot be considered effectively infinite.
N 187
s 170.3784
8.66 a. x  t = 346.5  2.093 = 346.5  79.7386 or (266.7614, 426.2386). Using
n 20
Megastat: <CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE SIZE<CONFIDENCE
INTERVAL - MEAN and then plug in the mean, standard deviation, n, and confidence
level. Also select "t" instead of "z" because we do not have the population variance.
2
 (1.96)(170.3784) 
2
z
b. n =   =   = 278.7926 so our sample size is rounded up to 279.
 E   20 
s 1.351
8.67 a. x  t = 19.969  2.1315 = 19.969  0.720 or (19.249, 20.689).
n 16
From Megastat: (19.249, 20.689)
b. Fuel economy can also vary due to tire pressure and weather. There may be more than
sampling variability contributing to differences in sample means.
8-13
s 3.9265 187 − 25
8.68 a. x  t = 8.636  1.711 = 8.636  1.2539 or (7.3821, 9.8899).
n 25 187 − 1
z   (1.645)(3.9265) 
2 2
b. n =   =  = 18.5422 and our sample size is rounded up to 19.

 E   1.5 
s 27.793
8.69 a. x  t = 45.664  2.086 = 45.664  12.651 or (33.013, 58.315). Because the
n 21
sample size is greater than 5% of the population size, if we use the FCPF = .9165 the
confidence interval is (34.0690, 57.2590).
2
z
b. Use n =   with z = 1.96 to get n = 119.
 E 
(21 − 1)27.7932 (21 − 1)27.7932
c.  
2
, 452.122   2  1610.783 or 21.26 < σ < 40.14
34.170 9.591
s 97.0535
8.70 a. x  t = 3278.7222  2.110 = 3278.7222  48.2678 or (3230.4544,
n 18
3326.9900). Using Megastat: <CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE
SIZE<CONFIDENCE INTERVAL - MEAN and then plug in the mean, standard
deviation, n, and confidence level. Also select "t" instead of "z" because we do not
have the population variance.
2
 (1.96)(97.0535) 
2
z
b. n =   =   = 90.4637 and our sample size is rounded up to 91.
 E   20 
c. The line chart shows a decrease in the number of steps over time.

8-14
s 1.0953
8.71 a. x  t = 29.53  2.0639 = 29.53  0.452 or (29.078, 29.982).
n 25
From Megastat: (29.078, 29.982)
2
z
b. Use n =   with z = 1.96 to get n = 116.
 E 
8.72 Using Appendix E with d.f. = 9,  L2 = 2.7 and U2 = 19.02 .

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (10 − 1)7.22 (10 − 1)7.22
2  ,   2
 , 24.5   2  172.8 or
U2  L2 19.02 2.7
4.38 < σ < 13.15
8.73 2L =CHISQ.INV(.05,29) = 17.7084, 2U =CHISQ.INV(.95,29) =42.557

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (30 − 1)5.312 (30 − 1)5.312
2  ,   2
 ,19.214   2  46.175 or
U2 L2
42.557 17.7084
4.95 < σ < 6.80
s 12.3322
8.74 x t = 80.4167  1.796 = 80.4167  6.3938 or (74.02, 86.81).
n 12
s 13.21
8.75 a. x  t = 52.74  2.0227 = 52.74  4.225 or (48.515, 56.965).
n 40
From Megastat: (48.515, 56.965)
b. The distribution is more likely to be skewed to the right with a few CDs having very
long playing times.
2
z
c. Use n =   with z = 1.96 to get n = 75.
 E 
8-15
8.76 a.
Uniform Normal
Distribution: Distribution:
(b − a)2 b−a
= =
12 6
Chromium (.69 − .47) 2 .69 − .47
= = .0635 = = .0367
12 6
Barium (.019 − .004)2 .019 − .004
= = .0043 = = .0025
12 6
Fluoride (1.17 − 1.07)2 1.17 − 1.07
= = .0289 = = .0167
12 6
p(1 − p) .19(1 − .19)

8.77 a. p = 19 /100 = .19 . p  z = .19  1.645 = .19  .065 or (.125, .255)
n 100
b. Normality can be assumed. np = 19 > 10 and n(1−p) = 81 > 10..
2
c. Use n =    (1 −  ) with z = 1.645 to get n = 463.
z
E
d. A quality control manager needs to understand that the sample proportion will usually be
different from the population proportion but that the way the sample proportion varies
is predictable.
p(1 − p) .0778(1 − .0778)

8.78 p = 14 /180 = .0778 . p  z = .0778  1.96 = .0778  .0391 or
n 180
(.0387, .1169). Using Megastat: <CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE
SIZE<CONFIDENCE INTERVAL p and then plug in the values for p, n, and
confidence level.
 z   (2.33)(.5) 
2 2
8.79 n=  =  = 136

 E   .1 
2 2
z  1.96 
8.80 n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 96.04 and our sample size is rounded up to 97 . Using
E  .10 
Megastat: <CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE SIZE<SAMPLE SIZE p and
then plug in the values for E, p, and confidence level.
8-16
p(1 − p) .29(.71)
8.81 a. p  z = .29 ± 1.96 = (.258, .322)
n 787
b. Yes, np = 228.23 and n(1–p) = 558.77 which are both greater than 10.
p(1 − p ) .235(.765)
8.82 a. p = 47 / 200 = .235 . p  z = .235  1.96 = .235  .0588 or (.1761,
n 200
.2938). Using Megastat: <CONFIDENCE INTERVALS/SAMPLE
SIZE<CONFIDENCE INTERVAL p and then plug in the values for p, n, and
confidence level.
b. We can assume normality because np = (200)(.235) = 47  10 and n(1−p) = (200)(1–
.235) = 153  10 .
2 2
z  1.96 
c. n =    (1 −  ) =   .235(.765) = 431.6398 and our sample size is rounded up to
E  .04 
432.
p(1 − p) .664(.336)
8.83 p = 83 /125 = .664 . p  z = .664  1.645 = .664  .069
n 125
or (.595, .733)
p(1 − p) .58(.42)
8.84 pz = .58 ± 1.645 = .58  .0120 = (.568, .592).
n 4581
p(1 − p) .5(.5)
8.85 a. Margin of error = ± z = ± 1.96 = ± .035. Must assume π = .5 and 95%
n 787
confidence.
b. Margin of error would be greater if subgroup consisted of only males because the sample
size is now smaller.
p(1 − p) .1113(1 − .1113)

8.86 a. p  z = .1113  1.645 = .1113  .0186 or (.0927, .1299)
n 773
b. We can assume normal because np = (773)(.1113) = 86  10 and
n(1 − p ) = 773(1 − .1113) = 686.9651  10 .
8-17
p(1 − p) .46(.54)
8.87 a. p = 98/213 = .46, p  z = .46 ± 1.96 = (.393, .527)
n 213
b. Normality assumption holds. np = 98 and n(1−p) = 115
p(1 − p) .72(1 − .72)

8.88 pz = .72  1.645 = .72  .1045 or (.6155, .8245).
n 50
8.89 a. Normality is not assumed, np = 4 which is less than 10.

b. Using MINITAB (.0044, .0405)
.5(1 − .5)
8.90 a. Margin of error = 1.96 = .0205
2277
p(1 − p) .44(1 − .44)
b. p  z = .44  1.645 = .44  .0171 or (.4229, .4571)
n 2277
c. Because the interval falls below .5 we would conclude that it is unlikely 50% of the
voters approve of the President’s performance.
.5(1 − .5)
8.91 a. Margin of error = 1.96 = .04 Assume that p = .5 and a 95% confidence level.
600
(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (40 − 1)174.5041 (40 − 1)174.5041

8.92 2  , 2  , 117.0967 <  2 <
U2 L2
58.12 23.65
287.7657. 117.0967   2  287.7657,10.8211   2  16.9637 .
2 2
z  1.96 
8.93 a. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 384.16 Round the sample size up to 385.
E  .05 
2 2
z  1.96 
b. n =    (1 −  ) =   .5(.5) = 1536.64 , n would increase to 1537
E  .025 
8-18
Another random document with
no related content on Scribd:
berakodásnál, a hangját se lehetett hallani többé, hiszen Raschné
már eltávozott a partról. Lars Manuelsen egyik csoporttól a másikhoz
járkált, mindenkinek a fiáról és a S e g e l f o s s i U j s á g cikkéről
beszélt, bizony, igaz annak minden szava, az emberek véssék jól
emlékezetükbe, kicsoda Lassen tiszteletes és kik a szülei.
Megérkezett az ifjú Willatz, meséli Julius, már üdvözöltem is. –
Igen, az ifjú Willatz van itt, mondják az emberek. Hasonlít az apjára,
ő se visel szakállt. De az alakja mintha magasabb lenne. – Akkora
lehet, mint én, mondja rá Julius. – Ó, Lassen kövérebb, mint
akármelyiktek is, mondja Lars Manuelsen, egyik se ér fel vele! Lars
Manuelsen tovább bolyongott egyik csoporttól a másikig és mind az
járt a fejében: hogy Willatz a földbirtokos, ma este megérkezett, de
sok kereskedelmi utazónak volt több pénz a zsebében, mint neki.
Lelkemre mondom, hogy így van. Egy muzsikus, olyan, mint egy
kóbor komédiás. Bezzeg Lassen! Itt járt, ezen a helyen és itt játszott,
mikor még kis gyermek volt. Az emberek Larsnak hívták és ezeket
az utakat rótta a lába, a szeme pedig itt nyugodott ezeken a
szakadékokon és sziklákon. A szülőháza még most is fönnáll, öreg
apja és anyja laknak benne. Milyen szép volt mindezt végiggondolni
– Lassennel kapcsolatban.
A postahajó fölszedte a horgonyt és elindult. Késő éjszakára vált
az idő. A rakodóparton ott áll még vagy tíz láda, valamennyit a boltos
Pernek címezték, de Theodor nem mutatkozott sehol, nyilván azért,
mert csak tíz ládáról volt szó, nem pedig legalább is százról. Julius
találkozott Kornelius boltiszolgával és azt mondta neki: Itt vannak a
fésük, érkezett vagy tíz láda. – Ökör! mondta Kornelius dühösen.
De késő éjszaka Holmengraa úr mégis kijött a szobájából.
Ugylátszik, vágya támadt a szabad levegő után, csakúgy, mint más
embernek és este, mikor mindenki a kikötőben szorongott és
elhagyottak voltak az utak, Holmengraa úr is elősétált valahonnan.
Isten tudja, honnan jött, lassú léptekkel bandukolt hazafelé…
7.
Nagyszerű idők jártak akkoriban, szépen és jól köszöntött be a

tavasz, zöldeltek a mezők és a szántóföldek, a viharok, esők és a
forróság, – minden a maga idejében következett be. Pompázó és
gazdag termékenységben állt minden az urasági épület körül: a
hatalmas segelfossi fensíkok, az öreg fák és az erdő. Az
embereknek semmi kivánnivalójuk se maradt.
Az ifjú Willatz nem hozott magával társaságot, de ő már
egymagában is társaságnak számított és ezért a birtok elevensége
csodálatosan nőtt, mióta a tulajdonosa hazaérkezett. Itt volt
mindenekelőtt az evés problémája. Vajjon mit adjanak be az
asztalra? Segelfoss mindig hemzsegett a nagy személyzettől és ez a
személyzet most se volt éppen csekély, bőségesen volt ennivaló,
tartalékágy és több hatalmas vendégszoba, ahol kényelmes
tartózkodás esett, de ez a sok bolond ember most is csak azon törte
a fejét, mit akarhat vajjon enni és inni Holmsen úr. Az pedig azt ette
és itta, ami éppen elébe került, soha egy szót se pazarolt az
ilyesmire és nem voltak semmiféle különös kivánságai. Nem olyan
időket élünk, hogy dőzsölhetnénk, mondta. Gyermekkorában volt
egy hátaslova az istállóban és a kis Gottfred, a mostani
segédtávirász, gondoskodott róla, hogy a ló rendes legyen és tiszta.
Most azonban nem volt hátaslova és nem is kivánkozott utána.
Egyszer csak felnő az ember, mondta. Mikor Martin béres
meghallotta, hogy nem tudnak elég változatos étrendet összállítani
Holmsen úrnak, maga ajánlkozott, hogy a tilalmi idő létére kimegy
vad szárnyasok után az erdőre, Holmsen úr azonban a fogát
csikorgatta és a válaszával rögtön elnémította Martin bérest: Menj
csak és lődözd a madarakat! mondta neki. Én meg majd nyomban
följelentelek, érted?
Segelfoss ura tehát nem ismert tréfát. De az se baj! Alig
melegedett még meg itthon, máris mindenki a szívébe zárta.
Alapjában mindenkit szőrmentén kezelt és nem ütötte bele
mindenbe az orrát, de ha aztán szükség volt rá, ugyancsak a
sarkára tudott állni. És micsoda ereje volt ennek a fiatalembernek!
Az aratóknak elállt szemük-szájuk, mikor egyszer valami óriási
köszörűkővel kínlódtak, az ifjú Willatz pedig váratlanul a
segítségükre sietett. Ó, nagyon köszönöm, mondta Martin béres és
megrőkönyödött egy kicsit. Nézte a földesúr kezét, – milyen biztos a
fogása és milyen vasökle van!
Az ifjú Willatz átment Holmengraa úrékhoz és ott nagyon
szívélyesen fogadták. Holmengraa urat már évek hosszú sora óta
nem látta, azért meg is ütközött egy kicsit, amint a szemébe ötlöttek
a közelgő öregség jelei a malomtulajdonos alakján. Bizony, azok a
szemek elfénytelenedtek már egy kissé, és a fej valahogy
előrekókkadt. Őszinte öröm látszott az öreg úron, jóságos, egyszerű
arca földerült és a lesgzeretetreméltóbb módon üdvözölte az ifjú
Willatzot. Boldog volt-e most? Leültette egy jó székbe a vendégét,
aztán csöngetett. Csakugyan boldog volt. Lám, ez a a fiatalember
elsőnek őt látogatta meg, hozzá jött el először a híres művész, az
ujságok kedvence, az ifjú Willatz, Holmsen hadnagy fia, – hozzá,
nem pedig Rasch ügyvédhez, vagy Landmarck lelkészhez, igenis ő
hozzá, a királyhoz jött el legelőbb, amint azt el is várta tőle.
A zongoráját engedelmével a raktáramba helyeztem el, amíg
megérkezik, mondta.
Köszönöm, nagyon jól volt így, felelte Willatz.
Most aztán mondja meg, hol akarja felállítani, én kirendelem vagy
félszáz emberemet, azok majd óvatosan odaszállítják. A
téglaégetőbe kerüljön, úgye?
Hálásan köszönöm, felelte Willatz. Minden megváltozott ezen a
vidéken, csak az ön szeretetreméltósága marad mindig a régi,
mondta. És az ifjú Willatznak eszébe se jutott, hogy Holmengraa úr
csak kérkedett azzal a félszáz emberrel, nem is volt már ötven
munkása.
Most Irgensné jött be a szobába és Holmengraa úr fel akarta
frissíteni a vendége emlékezetét Irgensné irányában, erre azonban
nem került sor. A fiatalembernek már a köszönésén is megérzett a
nagyrabecsülés és a régi ismeretség emléke, Irgensné pedig örült,
hogy fölvette a gránátékszereit. Bort és kalácsot hozott, egy kis
kóstolót abból a híres kalácsból, amely szinte elolvad az ember
nyelvén.
Szívesen fogadtam volna önt már kinn a kikötőben és
Marianenak is az volt a szándéka, hogy kijön, még őrszemet is
állítottunk, csakhogy későn futott be a jelentéssel.
Ez több is lett volna, mint amennyit megérdemlek.
Nem, dehogy is lett volna több, mondta Holmengraa úr
nagykomolyan.
És most itthon van Mariane kisasszony?
Nincs fönn a szobájában, Irgensné? kérdezte Holmengraa úr.
Azonnal megnézem.
Azért ne zavarja Mariane kisasszonyt, kiáltott Irgensné után az
ifjú Willatz. Egyébként nem vagyunk teljesen idegenek egymásnak,
az utóbbi években többször volt szerencsém találkozni a
kisasszonnyal.
Igen, Mariane meg is írta. Maga volt olyan szíves és elvitte
néhányszor színházba meg hangversenyre.
Hát Félix kint van még Mexikóban?
Igen, kint van és kinn is marad. Tengerész lett belőle és már
többször érintette az európai partokat, egyszer már Kielben is járt.
De haza akkor se jött. Most már önállóan vezet egy hajót.
Ez már teszi! Én ugyan nem értek hozzá, de képzelem, hogy ez
már nagy eredmény, úgy-e? Az ő korában, úgy értem.
Igen, határozottan csinos eredmény.
Mi, többiek, nem visszük semmire, mondta ifjú Willatz.
No, ugyan, hiszen magából híres ember lett azóta, felelte
Holmnegraa úr, mindennap írnak magáról az ujságok.
Nem ér az semmit. Múlnak az évek és én még nem alkottam
semmi maradandót. Igaz is, Holmengraa úr, ugye, mi már mindent
kiegyenlítettünk? Azt hiszem, nincsen több követelése rajtam.
Nem, nincsen több követelésem, sajnos, felelte Holmengraa úr
és mosolygott.
Nem sajnos, – hála Istennek! mondta az ifjú Willatz és ő is
mosolygott.
Egyébként nem lett volna szükséges, hogy teljesen kiegyenlítse
az adósságát, jegyzi meg erre Holmengraa úr és olyan, mint a
megtestesült jóindulat. Isten tudja, nem a bor szédíti-e meg a fejét.
Mert hozzáteszi: Legalább is várhatott volna, amíg pénzzavarba
jutok.
Az ifjú Willatz pedig azt feleli rá:
Akkor alighanem sokáig kellett volna várnom. Nem, jobb úgy,
hogy szépen elrendeztünk mindent. De most másról van szó,
Holmengraa úr. Nézze csak, én nem értek az erdőgazdálkodáshoz.
Szabad most nekem fákat kivágatni?
Holmengraa úr gondolkozik a dolgon, aztán szakszerűen
válaszol:
Azt hiszem, megteheti, legalább is bizonyos határig. Elvégre az
apjaura ideje óta teljesen érintetlen az erdő.
Mert nagyon jól esnék, ha most lehetne.
Ha akarja, elmegyek az erdőbe és megnézem, lehetne-e vágatni
valamit már az ősszel.
Most, azonnal nem tehetném meg?
Most? Nem. Csak ősszel vagy télen.
Úgy? kérdezi az ifjú Willatz. Ez bizony keresztezi a
számításomat. Hiszen könnyen megeshet, hogy nem is maradok itt
őszig vagy télig.
Az nem számít a gazdaság szempontjából. A fák csak itt vannak,
kidöntik őket, eladják, a pénzt pedig felveszik értük. Ami pedig az
utolsó pontot illeti, már mint a pénzkérdést, – az csekélység, – de a
pénzt meg lehet kapni, amint akarja az ember. Ez már így van a
fakereskedésben. Akármelyik erdőtulajdonos jön hozzám ilyen
kivánsággal, annyi pénzt adok neki, amennyire szüksége van.
Hiszen a faüzletben biztos minden kötés.
Az ifjú Willatz Holmengraa úrra nézett és megérezte annak finom
tapintatosságát. Holmengraa úr pedig hozzátette:
Fára különben mindenütt lehet pénzt kapni, ahol akar az ember,
például az itteni bankban is. Alapítottam egy kis bankot itt
Segelfossban és Rasch ügyvédet tettem meg direktornak, ott még
van elég készpénz. Csak arra mondom ezeket, hogy ön azt hiszi:
személyesen itt kell lennie, mikor a fát kivágják. De csak nem akar
bennünket ismét elhagyni az ősszel, Willatz?
Még nem tudom. De okvetlenül el kell majd utaznom. Dolgozom
valamin és nem tudom még, hogy be tudom-e itt fejezni. Az is
meglehet, hogy sohase fejezem be!
Nem haragszik, hogy csak úgy egyszerűen Willatznak szólítom?
Sőt ellenkezőleg, – hálás vagyok érte.
Ismertem az édesapját, meg az édesanyját és magát is
ismertem, amikor még egészen kicsi volt és Angliából tért haza.
Akkor kaptam öntől egy hátaslovat.
Tőlem? Igaz, csakugyan, egy kis barna kancát. Még arra is
emlékszik? Ó, azóta mi minden történt már velem! Szóval egyelőre
itthon akar dolgozni? Ne kerüljön el akkor bennünket. Nálunk nem
olyan előkelő, mint odaát a kastélyban, de nagyon fogunk örülni,
ahányszor látjuk.
Az urak összekoccintották a poharukat és ittak. Holmengraa úr
kétségkívül meghatódott. Az öreg már olyan régóta fojtja magába a
szót, hogy most vágyat érzett: kiönteni, ami a lelkét nyomja.
Választékosan szívélyes volt, egy kicsit kérkedett ugyan azzal a
félszáz munkással meg a bankjával, a saját alapításával, de később
annál szerényebb lett és nem dicsekedett tovább. Szegény király, ott
ült a finom ruháiban, egy szegény ember, aki kilépett a meséből és
most megtörték az idők és meghajlott a kemény dereka, és az ifjú
Willatznak a nagy bevonulásra kellett gondolnia, a diadalmenetre
évekkel ezelőtt, amikor Holmengraa urat felhő vette körül, a csodálat
és elismerés mesebeli felhője! Mi minden történt már azóta!
Tulajdonképen semmi különös, sem ő, sem más nem tapasztalhatott
éppen hanyatlást vagy szerencsétlenséget, csak éppen – vége volt a
mesének…
Ma reggel egy ember keresett föl és pénzt akart hozni nekem,
mondta az ifjú Willatz. Jensennek hívják, Theodor Jensennek, vagy
boltos Theodornak, abból is felnőtt férfi lett azóta. Korán reggel volt
még, mikor fölkeresett.
Holmengraa úr fölfigyelt.
Azt mondja, halat szárított az én szikláimon és most meg akarja
fizetni a bért, merthogy hat évi bérrel tartozik már nekem.
Úgy. No lám, a kis Theodor nem is olyan ostoba, mondta rá
Holmengraa úr.
Megkérdeztem tőle, hogy annyira elhasználta-e a szikláimat,
hogy lyukakat koptatott beléjük? Nem, azt mondja, azt nem tette. No
hát akkor nincs is mit elszámolni, mondom.
Hát persze, helyesli Holmengraa úr, de általában szokás
helypénzt fizetni, s így joggal gondolhatott erre Theodor.
Aztán valami földet is akar vásárolni tőlem. Azt mondta, nincs
egy talpalattnyi tulajdon földje sem. A bolt és a pékség az ön telkén
épült, egy áruraktárt pedig az én területemen állított fel az apja,
szóval, hogy neki semmi saját telke nincsen és hogy nem
vásárolhatna-e éntőlem. Majd gondolkozom a dologról, mondtam
neki. Csakhogy látja, Holmengraa úr, én a földemből már nem
szeretnék eladni semmit.
Majd megmondom Theodornak, hogy ne zaklassa ilyesmivel.
Ó, zaklatásról szó sincs, nagyon jóravaló, rendes embernek
látszik ez a Theodor. Elmondta, hogy az ügyvéd konkurrens üzletet
akar nyitni s hogy abból nem lesz semmi jó, egyikük se keres majd
eleget. Most egy darab földet meg rakodópartot szeretne vásárolni,
hogy elvágja az útját a konkurrenciának.
Holmengraa úr fölényesen mosolygott:
Ez meghaladja az erejét, mondta. A jó Theodornak kicsit
zabolátlan a fantáziája. De felfogása annál helyesebb. Ketten itt
csakugyan nem tudnának megélni.
És ekkor – Mariane jött be a szobába. Az urak mindketten
fölálltak és az ifjú Willatz elébement a lánynak. Szinte úgy látszott,
mintha most nyomban valami rendkívüli dolognak kellene történni,
de semmi sem történt. A fiatalok már jól ismerték egymást,
tegeződtek, mint valamikor gyerekkorukban és nyugodtan,
barátságosan társalogtak. A sötétarcú lány karcsú volt és fehér ruhát
vett föl, és Willatz meg is jegyezte, hogy olyan, mint egy szegfű
ezüstös üvegben. Ezen mind a ketten szívből nevettek.
Egy ezüst pálinkás üvegben, toldotta meg Mariane. Aztán
megkérdezte: Egyedül jöttél? Nem hoztál magaddal nagy
társaságot?
Hidd el, én egymagamban is egész hadsereg vagyok. De Anton
Coldevin utánam jön később.
Vettünk egy ökröt, amit nektek kell megennetek, mondta
Marianne.
Holmengraa úr, a lánya mindig rabszolgamunkára fog.
Rendszerint a zongoránál kell neki dolgoznom.
Holmengraa úr csak nevetett ezen a két gyereken.
Mariane apró házi eseményekről referált: Tudod kérlek, itt
minden nagyszerűen megy, legutóbb is tíz csibe kelt ki a kotlós alól
és csak egy tojás lett rossz. Minél többet beszélt, annál többször
zökkent bele a segelfossi dialektusba és általában nem nagyon
válogatta meg a kifejezéseit. Vajjon hanyagság volt ez, vagy
ravaszság? Az apjának azt jelentette: Éppen most adtam magot a
tyúkoknak, pedig már tegnap kellett volna kapniok. Aztán egyenesen
Willatzhoz fordult és megkérdezte: Nem akarsz egy kis gyümölcsöt?
Ó, egészen jól érzem én magam gyümölcs nélkül is.
Azért ehetsz egy kis gyümölcsöt. Akkor legalább Irgensné
behozhatja az ezüst tálat, az mindig nagy pillanat neki. Papa,
Irgensné már megint siránkozott a kulcs miatt. Tudnod kell, Willatz,
hogy Irgensné elveszített egy icipici éléstárkulcsot és most halálra
bánkódik miatta.
Mariane kisasszony csengetett a gyümölcsért.
Úgy hallom, színházat is kapunk ide, mondta Willatz. A fiatal
Theodor említette, hogy színházat épít. És mentegetőzött, hogy azt
is az én telkemen építi.
No lám, a Theodor, mondta. Az igaz, hogy a csónakházat valami
mulatóhelyfélének bővíti ki. A ház az ön telkén van.
Hisz ebből a Theodorból valóságos férfi lett. Emlékszem rá, kicsi
korában milyen semmiség volt.
Elég szorgalmas ember és, úgylátszik, szerencséje van abban,
amihez hozzákezd, mondta Holmengraa úr.
Erről jut szembe: csakugyan miért ne vehetne telket és
rakodópartot, hogy kizárhassa a konkurrenciát? Hiszen a telek itt
nem drága.
Dehogyis nem. Attól függ, mennyit kér ön érte. De bizony drága
telek az, értékes telek. A segelfossi földek most sokkal többet érnek,
mint azelőtt.
Ezt önnek köszönhetem, Holmengraa úr. Azért mégsem adok el
földet.
Behozták a gyümölcsöt, szőllőt meg almát ezüst tálon.
Mariane huncutkodni kezdett.
Irgensné, a papa azt mondja, sose mérgelődjék amiatt a kulcs
miatt.
Nem is, válaszolta Irgensné kitérően.
Hát persze, hogy nem, elvégre is csak egy kulcsról van szó.
Ezzel azonban már be is telt a mérték és Irgensné ingerülten
adta vissza a szót:
Holmengraa úr mindig azt mondja, hogy ne nyugtalankodjam a
kulcs miatt, pedig elég fájdalmas ügy az nékem. És még csak el se
tudom gondolni, hogy mi lett vele.
De a többiek csak nevettek s végül Irgensnének is muszáj volt
elmosolyodni, Holmengraa úr azzal vigasztalta, hogy hiszen úgyse
akad tolvaj Segelfossban.
Ezzel csak ne tessék tréfálni! intette az asszony. Ön különben is
túlságosan jóhiszemű, Holmengraa úr. A cselédszobában néhány
embert nem szenvedhetek. Szívesen útnak ereszteném őket.
Kik azok?
Mindenekelőtt Konrad.
Holmengraa úrnak kellemetlen volt ez a beszéd. Konrad
napszámos utálatos fickó volt, ha őt elbocsátják, a malommunkások
okvetlenül közösséget vállalnak vele és sztrájkba lépnek.
De hiszen egy idő óta nincs is már vele semmi baj, mondta
Holmengraa úr.
Az ám, csakhogy úgylátszik, mintha megint újra akarná kezdeni.
Holmengraa úr vidámságot erőltetett az arcára, de azért nyilván
nyugtalankodott. Egy darabig gondolkozott, aztán bocsánatot kért,
egy pillanatra, hogy neki valami beszélni valója van Irgensnével.
A fiatalok egyedül maradtak.
Ifjú Willatz szólni akart valamit, azt hitte, úgy folytathatják, ahogy
kezdték, közömbös fecsegéssel. De ebben csalódott. Mariane
minden átmenet nélkül megkérdezte s egészen belesápadt az arca:
Miért nem hallottam rólad azóta? Rossz embernek tartsalak?
Willatz várt valami ilyesmit, de mégse készült fel a helyes
válaszra, meglepetten nézett szembe a lánnyal.
Csak nyugalom! mondta és felkelt. Csak megfogadtam az utolsó
szavadat.
Milyen szavamat? Hogy nem akartam?
Igen, hogy nem akartál.
Úgy, mondta a lány. De te magad voltál az oka, hogy azt
mondtam… te kínoztál.
És te voltál az oka annak, hogy kínoztalak. Te játszottál velem.
Hazudsz, sziszegett a lány és indián arca eltorzult dühében.
Willatz elmosolyodott és megjegyezte:
Nehéz egy érzést színlelni. Hiszen nem is vagy te dühös.
Mariane összeszedte magát. Ó, az érzése nagyon is igazi volt,
de a fiatalember szava letompította.
Igenis, hogy dühös vagyok, mondta. Rémesen dühös. Ezt nem
érdemeltem meg tőled. Hát olyan nagy baj az, hogy akkor azt
mondtam? Hallgass csak! Már azt se tudom, hogy hívták azt az
embert. Te még tudod? Mifél ember volt?
A legutolsót gondolod?
Úgy, tehát több is van? No most már igazán hagyd abba, kérlek.
Rémes alak vagy. Én sohase játszottam veled. Soha. És különben
neked sincs sok beszélnivalód.
Az meglehet, felelte a fiú.
Az ifjú Willatz ezt bizonyosan nem gondolta komolyan. Nyilván
érezte, hogy fölényben van és megsértődött. Valami rossz angolság
ragadt rá, a lány pedig heves volt és kíméletlen.
Te igazán még féltékenyebb vagy, mint egy lány, mondta
Mariane. Tűkön ülök, ahányszor együtt vagyok veled. Nos, ki volt az
a nagy legény, ki vele!
Ifjú Willatz vállat vont. Érezte, hogy megbántotta a lányt. Azelőtt
nem tapasztalt benne ennyi komolyságot, most egyszerre jóvá
akarta tenni a hevességét, mert megint leült és azt mondta:
Érdemes beszélni róla?
Beszélni róla? Mondd meg, hogy mit tettem én?
Hogy mit tettél? Nos, ne túlozzunk! Sok mindent teszel te. Egész
sereg férfit gyűjtesz magad köré, pusztán azzal, hogy beszélsz velük
és rájuk nézel. Hát mit akarsz még, mit lássak? Még valami
meghatározott dolgon is rajta kapjalak talán?
Hát én csak beszélgetek, míg nézelődöm. Hát mit tehetek én
arról?
Persze, hogy tehetnél róla egy kicsit, mondta a fiú sokkal
szelídebben. Úgyis tudod, hogy ilyen mindenható vagy, hát nem
kellene mindúntalan megismételned a csudáidat.
Majd igyekszem abbahagyni, adta vissza a lány a szót és
bűnbánóan mosolygott.
Mert ezzel annyit elrontasz nekem!
Igyekszem abbahagyni, Willatz.
Tedd meg, kérlek! mondta a fiú.
Nem volt ez egyéb, csak szerelmesek civódása, együgyü édes
egyenetlenség, most is jól végződött, mint mindig. Bizonyosan
hozzászoktak már az ilyen pörpatvarhoz és nem esett nehezükre a
kibékülés. Végül kijelentette Mariane, hogy ő maga is féltékeny.
Bizony, mondta, mikor annyi női szem előtt játszol és mindenki csak
téged néz, mindenki csak téged akar, akkor igazán féltékeny vagyok.
Igen, én láttam ezt a tulajdon szememmel. Hát akkor csak kell
tennem nekem is valamit! Kapkodó, de érthető beszéd volt ez.
Fogták a poharukat és mikor az ifjú Willatz ivott, a lány nem pillantott
fel. De Mariane kisasszony vigyázott és villámgyorsan felvetette a
tekintetét a pohár szélén. Olyan gyorsan történt ez, hogy a szeme
látszólag meg se rebbent. A hajában kis ezüst villa volt. Nem valami
modern ékszer, csak két ága volt, még hozzá nagyon kicsinyek,
egyetlen ékben futottak össze, mint egy kigyónyelv.
Willatz aztán elbúcsúzott és megígérte, hogy nemsokára eljön
ujra. Elment a távirdába az állomás főnökéhez. Hiszen ott dolgozott
a kis Gottfred is. Gottfred csinos, finom legényke volt, de mégis
inkább Baardsen érdekelte Willatzot. A távirász megőszült és kopott
ruhában járt, mint mindig, de azért csak imponált az embereknek és
mindig olyan széles volt a válla. A cselló a sarokban állt. Baardsen
éppen indulni készült hazulról, de megint letette a kalapját és
székkel kínálta meg Willatzot.
Bocsásson meg, hogy csak faszékkel kínálhatom, mondta. A
látogatás jól eshetett neki, mert udvarias volt, szórakoztató és
szeretetreméltó. Nem is rosszak ezek a faszékek, mondta, az
itteniek se rosszabbak, mint a többi. Recsegnek és inognak egy
kicsit, de mindig is inogtak, amióta itt vagyok és rémesen ropognak
az eresztékeikben, mikor ráül az ember. De azért nem romlanak és
nem mennek tönkre. Szinte jókedvűek. Egyébként a legnagyobb
érdeklődéssel figyeltem az ön pályáját, Holmsen úr. Bár nem sokat
értek a művészetéhez, de az ujságokban olvastam önről.
De hiszen ön is ugyanazt a művészetet gyakorolja. Nagyon jól
emlékszem még a gyönyörű gordonkajátékára.
Baardsen a hangszerére pillantott, de rögtön el is fordította az
arcát.
Itt szándékozik maradni a nyáron, Holmsen úr?
Igen, és akkor önnek megint el kell jönnie hozzám és majd együtt
játszunk. Most már valamivel többet tudok, mint legutóbb.
Köszönöm, nagyon szívesen elmegyek.
És maga is, Gottfred!
Gottfred szerény volt és csak meghajlással fejezte ki köszönetét.
Egész idő alatt csak állt a helyén.
Meg szabad néznem a csellóját? kérdezte Willatz.
Persze, megnézhette. Megpengette a húrokat és őszintén
megcsodálta.
Bizony, csodás hangszer ez.
Nekem olyan, mint egy ember, mondta Baardsen és szeretettel,
emberséggel beszélt a csellójáról. Egy távírász meg egy cselló,
mondta s önmagát gúnyolta. Így van ez. Itt ülünk mi ketten és
egyengetjük a boldogságunk útját. A mi jó Gottfredünk pedig hisz
bennük, elhallgat és megcsodál. Ilyenkor csak ülünk itt és nagyok
vagyunk és a Göncölszekér játszik az Orion ködének… Gyönyörűen
állnak idén a vetések az ön földjein, Holmsen úr.
Csak most vette észre Willatz, hogy Baardsen kifejezései kissé
furcsák. Azt felelte, hogy igen, jónak igérkezik a termés.
Csak az édesapja hiányzik, nem járja már be a lován a vidéket.
Baardsen szórakozottan játszott a késével. Ez amolyan bűvös
kés volt, a pengéje eltünt a nyelében, ha megnyomták. Mikor
észrevette, hogy Willatzot ez idegesíti, megint letette a kést az
asztalra.
Igen, és az édesanyja is, folytatta. Nagyszerűen tudott lovagolni.
Általában, micsoda idők voltak azok!… Látta már Landmarck
lelkészt?
Még nem.
Éppen őrá kellett gondolnom. Valahogyan más, mint a többi
ember itt és rászorul a hívők elnézésére. Nagyon okos dolog, hogy
ért az asztalossághoz. Mechanikus és pap egyszemélyben. Hallottak
már ilyen keveréket? Egyébként tudhatja azt az ember, hogy milyen
keveréknek szánták? Az arisztokraták már kivesztek. Nem egészen
száz év előtt még föltekintettek rájuk, most már egyet se látni
semerre, láthatatlanok ezen a tájon, csak a részvét kutatja fel őket.
Nem tudom, lehet, hogy ez jó így a világnak, én nem törődöm vele,
de talán megint le kellene gyűrni Spartacust. Ez nem is
lehetetlenség. Még egyszer le kellene gyűrni. Hátha ez volna jobb a
világnak. De Landmarck lelkész, mint keverék, mindenesetre
furcsaság és erupciónak köszönheti a létét.
Ifjú Willatz felkelt és indulni készült.
Tehát az urak meglátogatnak, ugyebár, mondta. Nagyobbrészt
lent tartózkodom a téglaégetőben.
Baardsen kikisérte és a ház előtt feltette a kalapját.
A munkásaim után kell néznem, mondta mosolyogva. Theodor
Jensen színházat épít és én vagyok az építésze.
Köszönt és széles vállát végigringatta a csónakházhoz vezető
úton.
Mikor ifjú Willatz elhaladt a bolt előtt, Theodor kilépett az ajtón és
úgy látszott, mintha meg akarná szólítani. Ez aznap már másodszor
történt volna és ezért Willatz tovább akart menni. Meglepetten
olvasta el az új címtáblán a bolt fölött: P. Jensen kézmű- és
gyarmatárú kereskedése. Aranyozott betűk voltak.
Szabad-e megkérnem, hogy fáradjon be a boltunkba, hogy egy
kis fogalma legyen a mi üzletünkről? mondta Theodor.
Willatz a homlokát ráncolta kicsit, az órájára nézett és azt
mondta:
Majd máskor.
Csak azért gondolom, hogy látni méltóztassék, mennyire
szükséges az üzlet kibővítése. Az a baj, hogy nincs telkünk, se
földünk. Ha lenne olyan kegyes, akár csak innen a lépcsőről
körülnézni. Nem is kell tovább fáradnia, ha nem tetszik.
De nem tudom, miért tenném, mondta Willatz kelletlenül, aztán
engedett és követte Theodort a boltba.
Ó, Theodornak volt esze és élt is az alkalommal! Hiszen sokat ért
az, hogy az ifjú Holmsen urat, a hazatért földbirtokost látták az
oldalán… soha ennél kedvezőbb alkalma nem nyílhatott. Az új áruk
megérkeztek. Finom és drága áruk. De nem volt hely a számukra,
halomszámra feküdtek mindenütt és a bolt tele volt emberrel. Hát
nem kellett Theodornak okvetlenül kibővítenie az üzletét?
Méltóztassék csak idenézni, mondta Teodor és az ujjával kifelé
mutatott. A kézműárú osztály, ahol a szöveteket és ruhákat
helyeztük el, túlságosan kicsi.
Mindenki az ajtó felé fordult és odanézett. Az ifjú Willatz azonban
nem állhatott csak egyhelyben, hogy oldalt nézzen be egy ajtó
hasadékán. Kénytelen volt be is lépni a boltba és Theodor útat
csinált neki, felütötte a csapódeszkát, de Willatz megköszönte és
megállt az ajtónál.
A helyiség csakugyan kicsinek bizonyúlt ezen a napon. A tavaszi
cikkek megtöltötték az egész házat. Zsúfolásig megtelt minden és
pénz csörgött ma minden kézben. A nők csak úgy duskáltak a
kelmékben és blúzokban, az asszonyok és lányok mindjárt
elvesztették a fejüket, csak úgy égtek a perverz izgalomban,
megszédítette őket a muszlin és az úgynevezett svájci selyem
színpompája. Valóságos orgia volt az, a cselédek orgiája. Ez a
Theodor ugyancsak értette a dolgát, ide tudta hozni Segelfossba az
egész nagyvilágot.
Mi mindenféle holmi volt itt sorjában vagy tíz szinültig töltött
papírdobozban? Hajfésűk, hajcsattok és celluloid hajdíszek
mindenféle elérhető áron. Aztán kézitáskák és bőrutánzatú cipők,
hatalmas bronzszínű keresztcsattokkal. Meg aztán gallérok! Bizony,
csak úgy hemzsegtek minden színben és stílusban: Maria Stuart és
sätevölgyi váltakoztak egymással. Egy bérmálkozó fiú íróasztali
garnitúrát vásárol, sok ezüst van a holmikon és angyalok tartják a
tolltartó üvegoldalát. A tintatartónak is ezüst a lába és az ezüstben
helyet hagytak, ahová a tulajdonos is bevésheti a nevét. A férfiak –
régi megszokásból – a bolt másik oldalán tartózkodtak az előbbi
borozóasztal helyén. Most már nem volt szabad bort és sört
árusítani, de spirituszt és hajvizet lehetett vásárolni, esetleg a
helyszínen meg is kóstolni. Azt se lehetett megtiltani, hogy két
jóbarát néha-néha össze ne találkozzék a borozóasztal mellett és a
zsebéből ki ne húzzon egy kis innivalót. De azért mégis csak végük
volt a régi jó időknek, most már rum se akadt elegendő
mennyiségben, hogy érdemes lett volna nekifeküdni, meg aztán –
asszonyok voltak túlsúlyban idebent.
A hajfésűk körül nagy alkudozás folyt. Volt ott egy fésű, a közepét
vörös üveggyöngy ékítette, ez volt az egyetlen gyöngyös fésű,
valószínűleg csak betévedt a többi közé, Kornelius inas azonban
rögtön külön rekeszbe akarta tenni. Miért teszi el? Mennyibe kerül az
a fésű? Okvetlenül meg akarom venni. A fiatal Theodor ugyan éppen
előkelő társaságban van, de a szeme sohase nyugszik és most
odakiált: A vörös drágaköves fésű nem eladó!
Az ifjú Willatz odafordítja a fejét. Ki az a vöröshajú lány ott? És
megismeri Daverdanát, – gyermek volt még, mikor a lány a
kastélyban szolgált és ott mutogatta a csodás bronzvörös haját. Az
alku teljesen elfoglalja.
Nem kapom meg azt a fésűt? kérdezi.
Mit kezdenél vele? kérdi Kornelius. Hiszen az sárga fésű, nem is
illik a hajadba.
Igen, de egy vörös kő van rajta.
Kornelius félreteszi a fésűt.
Akkor hát Thedor oda akarja ajándékozni valakinek? mondja
Daverdana nyílt szóval.
Theodor meghallotta ezt és rögtön megváltoztatta a szándékát.
Talán meg akarja mutatni, hogy milyen nagy férfiú és hogy a fésűnek
még sincsen semmi jelentősége a szemében, vagy pedig fél a
Daverdana nyelvétől, mert a lány ugyanolyan pletyka természetű
volt, mint a bátyja, Julius.
Jól van, add oda neki a fésűt! kiáltja Theodor.
És így Daverdana megkapta a vörös üveggyöngyös fésűt.
Cégünk mindent megtesz, hogy a vevőit kielégítse, mondja most
Theodor az ifjú Willatznak. Ugy tapasztaltuk, hogy ez mégis csak a
leghelyesebb eljárás. És arra kérném önt, méltóztassék egy kis időt
szentelni az én kérésemnek. Ön látja, mi folyik itt és el fogja hinni,
hogy Rasch ügyvéd csupa rosszindulatból hozna konkurrenciát a
nyakamra, hogy aláássa vele Segelfoss virágzó kereskedelmét.
Theodor beszélt, mint a vízfolyás. Néhány fiatal lány egy svájci
selyemből készült sárga kiskabát körül csoportosul. Fekete
selyemrojtok és arany paszomántok diszítették, valóságos művészi
munka volt, pompás darab, könnyű és vékony, mint valami földöntúli
selyempapírkabát, de azért mégis jó hasznát lehetett venni idelent a
földön is. A kincsre alkudozott egy lány is, a fogfájás miatt kendőt
kötött a szája körül, a többiek azonban igyekeztek visszatartani a
szándékától, elmagyarázták neki, hogy a kabát nagyon drága és szó
ami szó, az ő számára túlságosan finom volna – hova gondolsz,
Florina? Florinának azonban már megvolt a saját véleménye a
dolgokról, ami pedig az árat illeti, nem is csinált titkot belőle, hogy az
egyik zsebéből ki tudja fizetni, sőt ha akarja, még drágább dolgokat
is vehetne. A gyapjukendőt visszatólta a szájáról és úgy kérdezte:
És milyen alkalommal hordják az ilyen kiskabátot?
Kornelius önkénytelenül is elnevette magát.
Hogy mikor hordják az ilyesmit? Nos, hát ez természetes, ez nem
valami hálóköpeny, hanem egy sárga nyári kiskabát olyan időkre,
amikor a télikabát már meleg. Ennek a kabátnak pedig egészen
különös szabása van, ilyet hordanak most a hölgyek a fővárosban.
Ezt nem kérdezte senki! kiáltott oda Theodor fontoskodó hangon.
Ha jól értettem, azt akarod tudni, Florina, mikor hordják az ilyen
kiskabátot. Nos hát, fölveheted minden időben, csak éppen akkor
nem, ha a vecsernyére mégy, mert oda ugyebár feketében kell
menned? Egyébként azonban viselheted, amikor tetszik. Nagyon
elegáns kis darab és az egész vidéken egyedül neked lesz ilyen. –
De Holmsen úr, csakugyan nem parancsol befáradni?
Most észreveszik Willatzot a férfiak is a borozóasztal mellett,
egyik a másik után odajön, hogy üdvözölje és kezet szorítson vele.
Willatznak egy helyben kell maradnia és még jó, hogy keztyű van a
kezén. Mindenki az apjáról beszél, nagyszerű, igazi úr volt az a
maga módján, kissé heves, de ugyanabban a pillanatban már ismét
jóságos úr, amilyennek kell. Ők is gyakran üdvözölték a hadnagy
urat és az mindig is fogadta a köszönésüket és a fejével bólintott
vissza. A hadnagy úr mindig nyeregben ült és a lova barna volt és
sárga a sörénye. És Holmsen úr édesanyja, a nagyságos asszony,
gyakran énekelt a templomban, olyan hangot se hallottak még azóta.
És a segelfossi kastély, ó, oda bárki elmehetett, ha valami búja-baja
volt, hacsak lehetett, segítettek rajta. Bizony úgy volt az. És most az
Uristen magához szólította mindkettőt…
Ha kaphatnánk egy kis földcsíkot a bolttól a partig, akkor még
mindent meg lehetne menteni, mondja közben Theodor.
… És most nyugszanak a sírjukban, folytatják az emberek
rendületlenül. Hiába, ez már az emberi sors. És Holmsen úr is, úgy
látszik, sokat fáradozik.
Willatz bólint az emberek felé és eltávozik. Egész idő alatt alig
szól egy szót is. Most elmegy a téglaégetőbe, a két szobájába,
ahová el akar rejtőzni, hogy ott kitartó szorgalommal alkosson végre
valami maradandót… Mert az eszében se volt, hogy csak töltse az
időt és estétől reggelig lustálkodjék, hanem igenis dolgozni akart. A
zongora már itt állt, a ruháit pedig Pauline kicsomagolta a
bőröndökből, minden a legnagyobb rendben volt, a nyújtó és a
trapéz még az előbbi alkalomról ittmaradtak. A falakon fegyverek és
revolver, horgászbotok és vadászkések, ritka hangszerek, fuvolák,
okarinák és kilyukgatott kagylók, igen, mindenféle kagyló, még
zenélni is lehetett rajtuk. Az ifjú Willatz most hozzálátott, hogy a
megmaradt holmit kiszedje a bőröndökből, a legkülönbözőbbb
körömkeféket hozta magával, három pár selyem rövidharisnyát és
mindenféle más szép és drága dolgot. Néhány fémtárgyat az
asztalon helyezett el, egy sárga üvegflakon nem illett a többihez,
azért az egyik falipolcon szorítottak csak neki helyet. Az ifjú Willatz
mindenféle rajzszereket is hozott magával, ecseteket is és
festéktubusokat. Az édesanyja is bizonyosan rajzolgatott volna
ebben a helyzetben, – ez már hozzátartozott a hangulathoz. Végül is
mindent sikerült elrendezni, valamennyi tárgy a méltó helyére került
és Willatz birtokába vette a szobákat, az apja két szobáját, ahol a fiú
zongorázni akart és komponálni és dolgozni vadul, esztelenül. Mert
ha itt se lehet, akkor seholse…

Full download Applied Statistics in Business and Economics 4th Edition Doane Solutions Manual all chapter 2024 pdf

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Full download Applied Statistics in Business and Economics 4th Edition Doane Solutions Manual all chapter 2024 pdf

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Full download Applied Statistics in Business and Economics 4th Edition Doane Solutions Manual all chapter 2024 pdf

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Applied Statistics in Business and

Economics 4th Edition Doane Solutions

Applied Statistics in Business and Economics 4th

Applied Statistics in Business and Economics 5th

Applied Statistics in Business and Economics 5th

Applied Statistics in Business and Economics Canadian

Essential Statistics in Business and Economics 3rd

Practice of Statistics for Business and Economics 4th

Data Analysis with SPSS A First Course in Applied

Statistics for Business and Economics 12th Edition

8.3 For a 90% interval use z.05 =NORM.S.INV(.95) = 1.645

8.4 For a 95% interval use z.025 =NORM.S.INV(.975) = 1.96

8.5 a.   1.96 = 4.035  1.96  0.005 or (4.0252, 4.0448).

8.7 a. σ X = σ / n = 0.25 / 10 = 0.0791

8.9 a. or (11.06, 16.94)

8.19 a. Appendix D = 2.262, Excel =T.INV.2T(.05, 9) = 2.2622

8.22 t.025 =T.INV.2T(.05,24) = 2.064

8.31 For a confidence level of 95% use z.025 = 1.96.

p(1 − p) .048(1 − .048)

p(1 − p) .3654(1 − .3654)

p(1 − p) .419(1 − .419)

p(1 − p) .048(1 − .048)

p(1 − p) .48(1 − .48)

p(1 − p) .2353(1 − .2353)

8.42 a. n =   =  = 54.02 and the sample size is rounded up to 55.

b. n =   = n=  = 216.09 and the sample size is rounded up to 217.

8.43 n=  =  = 24.01and the sample size is rounded up to 25.

8.44 Assume a normal distribution.

b. n =   =  = 4.8105 and our sample size is rounded up to 5. Using

8.45 Assume a normal distribution.

b. n =   =  = 42.7 and the sample size is rounded up to 43.

8.47 n=  =  = 385

8.49 a. (21-16)/6 = 0.833

b. Sampling method: Perhaps a poll via the Internet.

8.55 a. Use an initial estimate for π = 15/19 = .79.

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (15 − 1)102 (15 − 1)102

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (20 − 1)1.33252 (20 − 1)1.33252

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (25 − 1)1.09532 (25 − 1)1.09532

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (16 − 1)7.5932 (16 − 1)7.5932

b. n =   =  = 18.5422 and our sample size is rounded up to 19.

Learning Objective: 08-5

Learning Objective: 08-9

8.72 Using Appendix E with d.f. = 9,  L2 = 2.7 and U2 = 19.02 .

8.73 2L =CHISQ.INV(.05,29) = 17.7084, 2U =CHISQ.INV(.95,29) =42.557

p(1 − p) .19(1 − .19)

p(1 − p) .0778(1 − .0778)

8.79 n=  =  = 136

p(1 − p) .1113(1 − .1113)

p(1 − p) .72(1 − .72)

8.89 a. Normality is not assumed, np = 4 which is less than 10.

(n − 1) s 2 (n − 1) s 2 (40 − 1)174.5041 (40 − 1)174.5041

Nagyszerű idők jártak akkoriban, szépen és jól köszöntött be a

You might also like