Biblia

Az európai kultúra két alappilléren nyugszik. Egyik a görög-római, másik a zsidó-keresztény kultúra. Ennek
foglalata a Biblia, a világ talán legismertebb könyve. A keresztények szerte a világon a Biblia tanításaira
alapozzák hitüket és viselkedésüket, a zsidók pedig tisztelik és használják az Ószövetséget.

Fogalma: A Biblia azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidó és a keresztény hagyomány isteni
eredetűnek ismer el, és a hit és erkölcs alapnormáinak tart. A Biblia a világ teremtésével kezdődik az emberi és
történelmi idők kezdetén, és a végítélettel zárul az idők végezetén. A kettő közt áttekinti az emberiség
őstörténetét, a zsidó (kiválasztott) nép történetét, a kereszténység kialakulását.

Részei: a Biblia két részből áll: Ószövetség (2/3) és Újszövetség (1/3).

Az Ószövetség a zsidók szent könyve (régiesen Ótestamentum). Az Újszövetséget a zsidók nem ismerik el
szentnek, csak keresztény gyűjtemény, a kereszténység szent könyve (Újtestamentum).

Nyelve: Az Ószövetség héber, kisebb részben arámi nyelven, az Újszövetség görög nyelven íródott.

Jelentése: A Biblia szó jelentése: a görög büblosz (könyv, tekercs) szó többes számú, kicsinyítő képzős alakja.
Mára a szó jelentése: „Könyvek könyve”, Könyvek, Írás, Szentírás, Tekercs, Iratok.

Keletkezése: Az Ószövetség Kr.e. 12. századtól Kr.e. 2.századig íródott, az Újszövetség pedig a Kr.u.
1.században keletkezett.

A Biblia felosztása:
1. Ószövetség
2. Újszövetség

Ószövetség: Kr. E. XII. századtól, Kr. E. II. századig terjedő időszakot foglalja össze. A zsidó vallás szent
könyve. Nyelve: héber és kis mértékben arámi.

Az Ószövetség részei:

I.)Mózes öt könyve: Erkölcsi, vallási és társadalmi törvényeket tartalmaz. /zsidó elnevezése: TÓRA, jelentése:
törvény/
1.) Teremtés könyve: /Genezis, jelentése: keletkezés/
A teremtés könyve 2 teremtés történetet közöl.
2.) Kivonulás könyve: Hogyan szabadultak fel a zsidók a fáraó uralma alól, elmenekülve Egyiptomból.
3.) Papok könyve*
4.) Számok könyve*
5.) Második törvénykönyv*

1
* Itt gyűjtötték össze a mindennapok szabályait, köztük a tízparancsolatot./Az emberi erkölcs alapelveit/

II.)Prófétai könyvek
Próféták: Görög eredetű szó, jelentése: látnok, isten küldöttei, egy eszme lelkes hirdetői, akik vagy szóban vagy,
írásban terjesztik a tanításaikat. 4 nagy és 12 kispróféta van, közülük az egyik Jónás.

III.) Zsoltárok könyve:

Zsoltár: istenhez szóló énekelhető vers.

A két teremtéstörténet

A Biblia első könyve két, egymásnak ellentmondó, feltehetően korábbi mítoszokból megmaradt
teremtéstörténettel kezdődik Az elsőt egy feliratnak tekinthető kijelentés vezeti be: „Kezdetben teremtette Isten
az eget és a földet”. Ezután hat napra osztva elbeszéli a világ teremtését, amely a bevezető ünnepélyes kijelentés
– mindent Isten teremtett – részletezése, kibontása, ábrázolása. Ami a világban található, minden Isten alkotása.
A teremtés eseményeit a hetedik nap, a nyugalom napja (sabbat, szombat) zárja.

1. nap: Világosság és sötétség 4. nap: Az égitestek teremtése

2. nap: Az alsó és a felső vizek szétválasztása 5. nap: A vízi és az égi állatok teremtése
3. nap: A szárazföld; a növények teremtése 6. nap: A szárazföldi állatok és az ember teremtése
7. nap: Az Úr megpihent

Ezt követi a második teremtéstörténet, amely a teremtés előtti állapot, a semmi, képszerű leírásával kezdődik.
Itt Isten elsőként az embert teremti meg, aki az egész teremtés középpontja, koronája és célja: Isten mindent érte
teremt. Isten a föld porából alkotja az embert, majd kertet telepít Édenben, és az embernek adja, hogy azt őrizze
és művelje. Minden az övé a kertben, csupán a jó és a rossz tudásának fájáról nem szabad ennie. Isten
megteremti az állatokat is, és az ember elé vezeti, hogy nevet adjon nekik, amivel meghatározza létüket,
valóságukat. Társat azonban nem talál köztük. Ezért Isten álmot bocsát Ádámra, oldalbordájából megteremti az
asszonyt, és felismeri benne, hogy „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból”, azaz hozzá hasonló, és egy
a lényegük: ember. Az asszony és a férfi között fennálló élet- és szeretetközösség alapja az embert teremtő
isteni akarat: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”.

A bűnbeesés

Az Istentől teremtett harmonikus állapot azonban felborul. Ezt meséli el a bűnbeesés története. Az ember egy
külső erő, a kígyó indítására megszegi az isteni parancsot. Az asszony hallgat a kígyó szavára, eszik a tiltott fa
gyümölcséből, majd késztetésére a férje is. Szemeik megnyílnak. Azonban a kígyó szavai hazugságnak
bizonyultak: az így szerzett tudás nem tette őket Istennel egyenlővé, hanem csak arra szolgál, hogy felismerjék
mezítelenségüket és gyengeségüket, vagyis ki vannak szolgáltatva a külvilág és saját belső ösztöneik gyilkos
erejének. Isten felelősségre vonja őket a kígyóval együtt. A bűn következményei beláthatatlanok. Az ember
szembekerül Istennel, és a férfi és a nő között is megbomlik a harmónia. Szembekerülnek a természettel is: az
asszony fájdalommal szüli gyermekeit, és a férfi uralkodni fog rajta. A férfi munkája gyötrelmes lesz, és
eredménytelenségével kell számolnia, mert a föld is átkozott lesz bűne miatt. Élete halállal végződik, visszatér a
földbe, amiből lett. Isten azonban egy titokteljes ígéretet ad az ember számára: folytonos harc lesz az asszony és
a kígyó, az asszony ivadéka és a kígyó ivadéka között, azaz a jó és a rossz közötti küzdelem végig fogja kísérni
2
az ember egész történelmét, de ez a történet majd mégis üdvösséges véget fog érni, és végül a jó kerekedik
felül. Az embernek viszont el kell hagynia az Isten ajándékaként kapott kertet.

A következő eseménysor, a bűn növekedése a történelemben, szorosan kapcsolódik a bűnbeesés elbeszéléséhez:

az élet kibontakozása a jó és a rossz irányba, amelynek első láncszeme Káin és Ábel története. A bűnbeesés
után az emberi élet tovább megy, Évának gyermekei lesznek. Elsőszülötte Káin, aki földműves, majd újabb
gyermeke születik, Ábel, aki pedig juhpásztor. Mindketten áldozatot mutatnak be Istennek terményeik
zsengéjéből, de Káinban felébred a féltékenység. Isten Ábel áldozatát elfogadja, az övét nem. Nem tud
uralkodni ellenséges indulatán és megöli testvérét. Isten számon kéri Ábel vérét Káintól, de őrködik a gyilkos
élete felett is: Káint nem ölheti meg senki.

A bűn nem akadályozza meg az emberi kultúrtevékenység kibontakozását (4,17–24). A Káintól származó
nemzedékek alatt felvirágzik a kultúra és civilizáció, kibontakoznak a művészetek, de megsokasodik a bosszú
és a gyilkosság is.

A vízözön

Isten elhatározza az emberiség elpusztítását a vízözön által. Noé azonban igaz ember, ezért Isten megmenti őt és
családját a pusztulástól. Őt, feleségét, fiaikat (Sém, Hám és Jáfet) és azoknak feleségeit megmenekíti a haláltól
és megteszi őket a következő nemzedék atyjának. Isten megparancsolja Noénak, hogy a föld összes állatából
vegyen egy-egy párt (egy hímet és egy nőstényt), hogy a vízözön elmúltával újra legyenek állatok a földön.

Mikor a bárka elkészült, Noé, családja és az állatok bevonultak a belsejébe, majd Isten bezárta az ajtót, majd hét
nap múlva:

A "mélység forrásai felfakadának" kifejezés valószínűleg szeizmikus aktivitásra utal, ami a föld domborzatában
jelentős változásokkal járt. Az özönvíz ellepte a legmagasabban fekvő hegyeket is, és nem maradt életben
egyetlen szárazföldi élőlény sem, kivéve a bárkán levő Noét, családját és az állataikat.

Végül, egyes bibliakutatók szerint 365 nap, mások szerint 371 nap elteltével a bárka megfeneklett az Ararát-
hegy csúcsán. 40 nap telt el, mire a vizek annyira visszahúzódtak, hogy láthatóak lettek a hegyek csúcsai, ekkor
Noé először egy hollót majd egy galambot engedett szabadon, de azok nem találván szárazföldet, visszatértek a
bárkára. Hét nap múlva újra egy galambot engedett ki, aki egy olajfalevéllel a csőrében tért vissza a bárkához.
Újbóli hét nap elteltével Noé ismét kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza, ekkor tudta meg Noé, hogy
kinyithatja a bárka fedelét és kiengedte – az Úr parancsára – az állatokat is.

Az özönvíz elmúltával Isten megígérte Noénak, hogy soha többet nem fogja özönvízzel elpusztítani a föld
élőlényeit. Szövetségük jelképeként szivárvány jelenik meg a felhőkben.

A bábeli torony építésének elbeszélése leírja az emberiség egységes összefogását egy égig érő torony építésére.
A torony jelképe annak az emberi törekvésnek, hogy saját határait átlépve az eget, Isten világát is uralja: az
emberiség összefog Isten ellen. Isten azonban összezavarja az építkezők nyelvét, és szétszórja őket a földön.