Head and Neck Pathology, A Volume in

the Series: Foundations in Diagnostic

Pathology, 3ED 3rd Edition Thompson
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/head-and-neck-pathology-a-volume-in-the-series-fou
ndations-in-diagnostic-pathology-3ed-3rd-edition-thompson/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Gastrointestinal and Liver Pathology: A Volume in the

Series: Foundations in Diagnostic Pathology 3rd Edition
Amitabh Srivastava

https://ebookmass.com/product/gastrointestinal-and-liver-
pathology-a-volume-in-the-series-foundations-in-diagnostic-
pathology-3rd-edition-amitabh-srivastava/

Head and Neck Pathology 3rd Edition Lester D.R.

Thompson

https://ebookmass.com/product/head-and-neck-pathology-3rd-
edition-lester-d-r-thompson/

Practical Pulmonary Pathology: A Diagnostic Approach: A

Volume in the Pattern Recognition Series 3rd Edition
Kevin O. Leslie Md

https://ebookmass.com/product/practical-pulmonary-pathology-a-
diagnostic-approach-a-volume-in-the-pattern-recognition-
series-3rd-edition-kevin-o-leslie-md/

Diagnostic Pathology: Bone, 3rd Edition Gunnlaugur

Petur Nielsen

https://ebookmass.com/product/diagnostic-pathology-bone-3rd-
edition-gunnlaugur-petur-nielsen/
Diagnostic Pathology: Thoracic 2nd Edition Saul Suster

https://ebookmass.com/product/diagnostic-pathology-thoracic-2nd-
edition-saul-suster/

Diagnostic Pathology: Soft Tissue Tumors 3rd Edition

Matthew R. Lindberg

https://ebookmass.com/product/diagnostic-pathology-soft-tissue-
tumors-3rd-edition-matthew-r-lindberg/

Diagnostic Pathology: Endocrine 2nd Edition Vania Nosé

https://ebookmass.com/product/diagnostic-pathology-endocrine-2nd-
edition-vania-nose/

Diagnostic Imaging: Head and Neck 4th Edition

Bernadette L. Koch Md

https://ebookmass.com/product/diagnostic-imaging-head-and-
neck-4th-edition-bernadette-l-koch-md/

Head and neck 3rd Edition Bernadette L. Koch

https://ebookmass.com/product/head-and-neck-3rd-edition-
bernadette-l-koch/
 Head and
Neck Pathology
THIRD EDITION
A Volume in the Series Foundations in Diagnostic Pathology

Lester D.R. Thompson, MD

Consultant Pathologist
Department of Pathology
Southern California Permanente Medical Group
Woodland Hills, California

Justin A. Bishop, MD
Associate Professor and Director of Head and Neck Pathology
Department of Pathology
UT Southwestern Medical Center
Dallas, Texas

Series Editor
John R. Goldblum, MD, FCAP, FASCP, FACG
Chair, Department of Anatomic Pathology
Professor of Pathology
Cleveland Clinic Lerner College of Medicine
Cleveland, Ohio
Other books in this series

Busam: Dermatopathology, 2e
9780323261913

Folpe and Inwards: Bone and Soft Tissue Pathology

9780443066887

Hsi: Hematopathology, 3e
9780323479134

Iacobuzio-Donahue and Montgomery: Gastrointestinal and Liver Pathology, 2e

9781437709254

Marchevsky, Abdul-Karim, and Balzer: Intraoperative Consultation

9781455748235

Nucci and Oliva: Gynecologic Pathology

9780443069208

O’Malley, Pinder, and Mulligan: Breast Pathology, 2e

9781437717570

Prayson: Neuropathology, 2e
9781437709490

Procop and Pritt: Pathology of Infectious Diseases

9781437707625

Zhou and Magi-Galluzzi: Genitourinary Pathology, 2e

9780323188272
1600 John F. Kennedy Blvd.
Ste 1800
Philadelphia, PA 19103-2899

HEAD AND NECK PATHOLOGY, THIRD EDITION ISBN: 978-0-323-47916-5

Copyright © 2019 by Elsevier Inc. All rights reserved.

No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means, electronic
or mechanical, including photocopying, recording, or any information storage and retrieval system,
without permission in writing from the Publisher. Details on how to seek permission, further
information about the Publisher’s permissions policies and our arrangements with organizations such
as the Copyright Clearance Center and the Copyright Licensing Agency, can be found at our website:
www.elsevier.com/permissions.

This book and the individual contributions contained in it are protected under copyright by the
Publisher (other than as may be noted herein).

Notices

Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new research and experience
broaden our understanding, changes in research methods, professional practices, or medical
treatment may become necessary.
Practitioners and researchers must always rely on their own experience and knowledge in
evaluating and using any information, methods, compounds, or experiments described herein. In
using such information or methods they should be mindful of their own safety and the safety of
others, including parties for whom they have a professional responsibility.
With respect to any drug or pharmaceutical products identified, readers are advised to check the
most current information provided (i) on procedures featured or (ii) by the manufacturer of each
product to be administered, to verify the recommended dose or formula, the method and duration
of administration, and contraindications. It is the responsibility of practitioners, relying on their
own experience and knowledge of their patients, to make diagnoses, to determine dosages and the
best treatment for each individual patient, and to take all appropriate safety precautions.
To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor the authors, contributors, or editors,
assume any liability for any injury and/or damage to persons or property as a matter of products
liability, negligence or otherwise, or from any use or operation of any methods, products,
instructions, or ideas contained in the material herein.

Previous editions copyrighted in 2013, 2006.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Names: Thompson, Lester D. R., editor. | Bishop, Justin A., editor.

Title: Head and neck pathology / [edited by] Lester D.R. Thompson, Justin A. Bishop.
Other titles: Head and neck pathology (Thompson) | Foundations in diagnostic pathology.
Description: Third edition. | Philadelphia, PA : Elsevier, [2019] | Series: Foundations of diagnostic
pathology | Includes bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2017051700 | ISBN 9780323479165 (hardcover : alk. paper)
Subjects: | MESH: Head and Neck Neoplasms | Head–pathology | Neck–pathology
Classification: LCC RC936 | NLM WE 707 | DDC 616.99/491–dc23 LC record available at
https://lccn.loc.gov/2017051700

Executive Content Strategist: Michael Houston

Senior Content Development Manager: Kathryn DeFrancesco
Publishing Services Manager: Patricia Tannian
Senior Project Manager: Sharon Corell
Book Designer: Patrick Ferguson

Printed in China.

Last digit is the print number: 9 8 7 6 5 4 3 2 1

CONTENTS ■ C O N T R I B U TO R S vii

Justin A. Bishop, MD Lester D.R. Thompson, MD

Associate Professor and Director of Head and Neck Consultant Pathologist
Pathology Department of Pathology
Department of Pathology Southern California Permanente
UT Southwestern Medical Center Medical Group
Dallas, Texas, USA Woodland Hills, California, USA

Diana Bell, MD James S. Lewis, Jr., MD

Associate Professor Professor
Head and Neck Section Department of Pathology, Microbiology, and Immunology
University of Texas Vanderbilt University Medical Center
Departments of Pathology and Head and Neck Surgery Nashville, Tennessee, USA
MD Anderson Cancer Center
Houston, Texas, USA Austin McCuiston, MD
Resident Physician
Rebecca D. Chernock, MD Department of Pathology
Associate Professor The Johns Hopkins Hospital
Department of Pathology and Immunology Baltimore, Maryland, USA
Washington University School of Medicine
St. Louis, Missouri, USA Susan Müller, DMD, MS
Professor Emeritus
Simion I. Chiosea, MD Emory University School of Medicine
Associate Professor of Pathology Atlanta, Georgia, USA
Department of Pathology
University of Pittsburgh Medical Center Brenda L. Nelson, DDS, MS
Presbyterian Hospital Head
Pittsburgh, Pennsylvania, USA Department of Anatomic Pathology
Naval Medical Center, San Diego
Uta Flucke, MD, PhD San Diego, California, USA
Consultant Pathologist
Department of Pathology Mary S. Richardson, MD, DDS
Radboud University Medical Centre Professor
Nijmegen, The Netherlands Department of Pathology and Laboratory Medicine
Medical University of South Carolina
Vickie Y. Jo, MD Charleston, South Carolina, USA
Assistant Professor
Department of Pathology
Brigham and Women’s Hospital and Harvard Medical School
Boston, Massachusetts, USA

v
CONTENTS
The study and practice of anatomic pathology are both
exciting and somewhat overwhelming, as surgical pathol-
ogy (and cytopathology) have become increasingly
complex and sophisticated. It is simply not possible for
any individual to master all of the skills and knowledge
required to perform the daily tasks at the highest level.
Simply being able to make a correct diagnosis is chal-
lenging enough, but the standard of care has far surpassed
merely providing an accurate diagnosis. Pathologists are
now asked to provide huge amounts of ancillary informa-
tion, both diagnostic and prognostic, often on small
amounts of tissue, a task that can be daunting even to
the most experienced surgical pathologists.
Although large general surgical pathology textbooks
remain useful resources, by necessity they cannot possibly
cover many of the aspects that diagnostic pathologists
need to know and include in their daily surgical pathology
reports. As such, the concept behind Foundations in
Diagnostic Pathology was born. This series is designated
to cover the major areas of surgical pathology, and each
volume is focused on one major topic. The goal of every
book in this series is to provide the essential information
that any pathologist, whether general or subspecialized,
in training or in practice, would find useful in the evalu-
ation of virtually any type of specimen encountered.
Dr. Lester Thompson and Dr. Justin Bishop, both
renowned and highly prolific head and neck pathologists,
have edited an outstanding state-of-the-art book on the
essentials of head and neck pathology. In fact, this area
is one of the most common topics encountered by any
surgical pathologist, but very few pathologists actually
■ F O R E W O R D vii
have formal training in this area. As such, a comprehen-
sive reference such as this has great practical value in
the day-to-day practice of any surgical pathologist. The
list of contributors, as usual, includes some of the most
renowned pathologists in this area, all of whom have
significant expertise as practicing pathologists, researchers,
and renowned educators on this topic. Each chapter is
organized in an easy-to-follow manner, the writing is
concise, tables are practical, and the photomicrographs
are of high quality. There are thorough discussions pertain-
ing to the handling of biopsy and resection specimens
as well as frozen sections, which can be notoriously
challenging in this field.
The book is organized into 29 chapters, including
separate chapters that provide thorough overviews of
non-neoplastic, benign, and malignant neoplasms of the
larynx, hypopharynx, trachea, nasal cavity, nasopharynx,
paranasal sinuses, oral cavity, oropharynx, salivary glands,
ear and temporal bone, gnathic bones, and neck. Similarly,
chapters describing the non-neoplastic, benign, and
malignant neoplasms of the thyroid gland, parathyroid
gland, and paraganglia system are included.
I am truly grateful to Dr. Thompson and Dr. Bishop
as well as to all of the contributors who put forth tre-
mendous effort to allow this book to come to fruition.
It is yet another outstanding edition in the Foundations
in Diagnostic Pathology series, and I sincerely hope you
enjoy this comprehensive textbook and find it useful in
your everyday practice of head and neck pathology.
John R. Goldblum, MD
vii
CONTENTS
There is an axiom in computing called Moore’s law that
states the computing speed of processors doubles every
2 years while the cost halves. However, if you actually
read the fine print, it is the number of transistors in an
average computer that would double every 2 years—a
corollary if you will. Thus, the average CPU in a computer
now has 904 million transistors, which clearly contributes
to the overall speed, even though perhaps the “law” has
slowed down.
How does this apply to pathology and medicine? Well,
it seems that there is a tremendous increase in the number
of discoveries, new entities being carved out of old ones,
new diagnostic tools to achieve even greater precision
in diagnostic terms and clinical prognostication. Even
with this staggering volume of data, it must always be
harnessed by a mind willing to synthesize all of the data
points into a meaningful and actionable diagnosis that
a clinician and patient alike can use to treat the disease
and achieve the best outcome for the patient.
■ P R E FA C E vii
It is the aim of this edition to highlight several of the
new diagnostic entities within the anatomic confines of
the larynx, sinonasal tract, ear and temporal bone, salivary
gland, oral, oropharynx, nasopharynx, gnathic, and neck
regions. Clearly, the unlimited nature of the internet with
countless webpages of information cannot be contained
within a single book without requiring a forklift to move
it around. Thus, the reader is encouraged to use this book
as a starting point to make a meaningful diagnosis of the
most common and frequent diagnoses that may beset a
busy surgical pathologist in daily practice, while using the
references and other materials to lead to greater under-
standing. Use the pertinent clinical, imaging, laboratory,
macroscopic, microscopic, histochemical, immunohisto-
chemical, ultrastructural, and molecular results presented
herein to reach a meaningful, useful, and actionable
diagnosis.
Lester D.R. Thompson, MD, and Justin A. Bishop, MD
ix
CONTENTS ■ A C K N O W L E D G M E N T S vii

With the passage of time, transition and change are I dedicate my work on this book to my wonderful wife,
inevitable. As such, death seems to become more a part Ashley, and our beautiful children, Riley and Avery. I
of life than the inherent meaning that the word suggests. am very grateful for their willingness to sacrifice so much
And so it seems that many of those who influence you of our time together for this and other projects. I thank
the most reach death’s doorstep ahead of you, creating my parents, Debbie and Fred, my sister, Kristen, and my
a vacuum and space in your heart that is never refilled. brother, Martin, for their unwavering support. I am also
The guidance provided by a parent, especially in the appreciative of Dr. William Westra, my mentor at The
early years, is an example of this type of powerful Johns Hopkins Hospital who took a chance on me and
influence. taught me much of what I know. Finally, I thank Dr.
From as early as I can remember, my mother, Frances Lester Thompson for generously inviting me to co-edit
Avril Dawn Ansley Thompson (can you tell where I got the newest edition of this book. I have enjoyed working
all of my names!), provided love, support, and encourage- with him immensely and look forward to our many future
ment. She so wanted me to be happy, healthy, and wise. collaborations.
With each success or failure, triumph or rejection, I was
always able to count on my mother to say the right Justin A. Bishop, MD
thing—or say nothing at all, but just hold me, whether
physically or emotionally. Last year as we were chatting
about my projects, books, lectures, and work, she very
quietly said: “It’s great that you have a written legacy,
but remember to work on your spiritual, social, and
emotional legacy with the same devotion and vigor.”
Those words rang loud and clear at my 25th wedding
anniversary celebration the following weekend, a party
she would have loved to attend, but couldn’t as she had
died of complications of a ruptured thoracic aortic aneu-
rysm. Taking her final words to heart, I find myself drawn
to other pursuits, attempting to keep work in an ever
shrinking box, including the time devoted to philanthropic
endeavors with my wife, Pam, whose role in my life
continues to grow and expand with each passing year.
Although patently obvious, the responsibility for any
errors, omissions, or deviation from current orthodoxy
is mine alone!

Lester D.R. Thompson, MD

xi
 1
Non-Neoplastic Lesions of the Nasal
Cavity, Paranasal Sinuses, and
Nasopharynx
■ Austin McCuiston ■ Justin A. Bishop

■ RHINOSINUSITIS PATHOLOGIC FEATURES

Rhinosinusitis is defined simply as inflammation of the GROSS FINDINGS

nasal cavity (rhinitis), paranasal sinuses (sinusitis), or
both (rhinosinusitis). In general, the gross findings consist of fragments of
soft tissue and bone with no specific changes. Inflam-
matory polyps (as described later) may be encountered.
CLINICAL FEATURES

Rhinosinusitis is a common condition that can be caused

RHINOSINUSITIS—DISEASE FACT SHEET
by myriad etiologies, including allergies (most common),
infections, aspirin intolerance, exposures to toxins or Definition
medications, pregnancy, systemic diseases, among others. ■ Inflammation of the nasal passages, most commonly as the

Rhinosinusitis can also be idiopathic, with no known result of allergies or infection

cause. Regardless of etiology, patients share the symptoms
of nasal obstruction and discharge. Incidence
■ Common
Acute rhinosinusitis is typically infectious, either viral
■ Nasal cavity and paranasal sinuses, often bilateral
(e.g., rhinovirus, adenovirus, respiratory syncytial virus,
among others) or bacterial (Streptococcus pneumoniae, Morbidity and Mortality
Haemophilus influenzae, among others). Viral rhinosi- ■ Usually minimal, although rarely untreated bacterial sinusitis can
nusitis results in a watery nasal discharge, whereas extend to the orbit or meninges
bacterial disease results in a mucopurulent discharge,
headache, and fever. Bacterial rhinosinusitis can occasion- Sex and Age Distribution
ally be superimposed on viral disease. ■ Any age, no sex predilection

Chronic rhinosinusitis (i.e., symptoms lasting longer

than 12 weeks) is most often allergic in etiology as a
result of an IgE-mediated reaction. Patients with allergic
rhinosinusitis complain of a clear nasal discharge, sneez-
ing, and itching after exposure to the offending allergen.
Clinical examination reveals sinonasal mucosa that is
edematous, pale, and sometimes bluish in color. Inflam-
Clinical Features
■ Nasal discharge, watery in allergic and viral, mucopurulent in
bacterial
■ Allergic disease accompanied by itching and sneezing
Treatment and Prognosis
■ Allergic rhinosinusitis treated with antihistamines, nasal steroids,

matory polyps, as described later, are often seen in this allergic desensitization
■ Bacterial rhinosinusitis requires antibiotics, while viral infection is
setting.
treated supportively
By imaging, inflamed sinuses demonstrate opacification ■ Surgery is reserved for refractory, chronic disease
and mucosal thickening (Fig. 1.1A). Air-fluid levels are
classically identified in acute disease (see Fig. 1.1B).
1
2 HEAD AND NECK PATHOLOGY

A B

FIGURE 1.1
This computed tomography scan demon-
strates radiographic features of both acute
and chronic sinusitis. The left maxillary
sinus demonstrates near complete opaci-
fication (A), and air-fluid levels are noted
(arrow) in the left ethmoid sinus (B).

MICROSCOPIC FINDINGS RHINOSINUSITIS—PATHOLOGIC FEATURES

Rhinosinusitis exhibits sinonasal mucosa with a Gross Findings

submucosal inflammatory infiltrate. The inflammatory ■ Nonspecific

cells are generally composed of lymphocytes, plasma cells,

macrophages, and eosinophils, which predominate in Microscopic Findings
allergic disease (Fig. 1.2). Acute rhinosinusitis is character- ■ Submucosal infiltrate of lymphocytes, plasma cells, neutrophils,

ized by increased neutrophils, especially when associated
with a bacterial etiology. There is often a component of
stromal edema, which leads to the development of inflam-
matory polyps (described in detail in the next topic).
The surface epithelium may also demonstrate changes,
eosinophils, often with edema
■ Surface epithelium may demonstrate squamous metaplasia,
inflammation, or reactive papillary hyperplasia
Pathologic Differential Diagnosis
■ Inflammatory polyps, sinonasal papilloma, adenocarcinoma

including inflammation, squamous metaplasia (Fig. 1.3A),

or reactive papillary hyperplasia (so-called papillary
sinusitis) (see Fig. 1.3B).
allergic sinusitis is treated with antihistamines, intranasal
corticosteroids, and/or allergic desensitization. Patients
with chronic rhinosinusitis refractory to medical therapy
DIFFERENTIAL DIAGNOSIS
may require endoscopic surgery. Rhinosinusitis is gener-
ally not life-threatening, with the rare exception of
The diagnosis of rhinosinusitis is usually not difficult. untreated bacterial infection that can lead to infection
Many of the changes overlap with sinonasal inflammatory of the orbit or meninges.
polyps, and the distinction between the two entities is
not important. In cases with squamous metaplasia and/
or reactive papillary hyperplasia of the surface epithelium,
sinonasal papilloma can enter the differential diagnosis.
■ SINONASAL INFLAMMATORY POLYPS
Sinonasal papillomas have squamous or squamoid
epithelium that is also thickened, proliferative with
endophytic and/or exophytic growth, and infiltrated by Sinonasal inflammatory polyps are common non-neoplastic
neutrophils with microabscesses. Rarely, adenocarcinoma masses of sinonasal tissue that essentially result from
may enter the differential diagnosis when there is a edema within the submucosa.
reactive proliferation of seromucinous glands.

PROGNOSIS AND THERAPY
Acute viral rhinosinusitis is treated symptomatically,
whereas bacterial disease requires antimicrobials. Chronic
CLINICAL FEATURES
Inflammatory polyps are associated with many conditions.
They are most often seen in the setting of allergic rhino-
sinusitis but may also be seen in the setting of infections,
CHAPTER 1 Non-Neoplastic Lesions of the Nasal Cavity, Paranasal Sinuses, and Nasopharynx 3

FIGURE 1.2
Chronic sinusitis is histologically character-
ized by a submucosal infiltrate of chronic
inflammatory cells including lymphocytes,
plasma cells, and eosinophils, which tend
to predominate in allergic sinusitis.

A B

FIGURE 1.3
Some cases of chronic sinusitis can demonstrate foci of surface epithelial squamous metaplasia (A). In addition, chronic sinusitis occasionally exhibits papillary
surface epithelial hyperplasia as a reactive change. When prominent, this finding can be confused with other lesions such as respiratory epithelial adenomatoid
hyperplasia or sinonasal papilloma (B).

asthma, aspirin intolerance, cystic fibrosis, diabetes mellitus, polyps are usually seen in younger patients (teenagers and
and other conditions. Inflammatory polyps are typically young adults), usually males, and are typically unilateral.
seen in adults (except for cystic fibrosis-associated polyps),
with no sex predilection. They involve the nasal cavity
(especially the lateral wall) and maxillary and ethmoid
sinuses and are usually bilateral (Fig. 1.4A). In addition to PATHOLOGIC FEATURES
the symptoms of the underlying condition (e.g., allergies),
sinonasal inflammatory polyps may cause nasal obstruc- GROSS FINDINGS
tion and pain. A subtype of inflammatory polyp known
as antrochoanal polyp arises from the maxillary antrum Inflammatory polyps are typically translucent and
and extends through the sinus ostia into the nasal cavity, mucoid in appearance (see Fig. 1.4A). Antrochoanal
nasopharynx, or oral cavity (see Fig. 1.4B). Antrochoanal polyps tend to be elongated with a stalk and fibrotic.
4 HEAD AND NECK PATHOLOGY

A B

FIGURE 1.4
The typical clinical appearance of inflammatory polyps is that of bilateral, multiple mucoid polypoid masses with a translucent appearance involving the nasal
cavity (A). The antrochoanal polyp is a subtype of inflammatory polyp arising from the maxillary antrum and protruding into the nasal cavity via a stalk (arrow)
through the nasal choana (B). (A, Courtesy of Dr. Douglas Reh.)

SINONASAL INFLAMMATORY POLYPS—DISEASE FACT SHEET SINONASAL POLYPS—PATHOLOGIC FEATURES

Definition Gross Findings

■ Polypoid growths of sinonasal mucosa that result primarily from ■ Translucent, glistening, and mucoid

submucosal edema ■ Antrochoanal polyps have a long stalk and are fibrotic

■ An allergic etiology is most common

Microscopic Findings
Incidence ■ Polypoid fragments of sinonasal mucosa with abundant stromal

■ Common edema
■ Nasal cavity and paranasal sinuses, often bilateral ■ Chronic inflammatory cell infiltrate with numerous eosinophils

■ Antrochoanal polyp is a subtype that arises from the maxillary ■ Epithelial basement membrane is usually hyalinized

antrum and protrudes through the sinus ostium, usually unilateral ■ Secondary changes including infarction, hemorrhage, and fibrin

deposition can be seen.

■ Antrochoanal polyps are less edematous, more fibrotic, fewer
Morbidity and Mortality
■ Usually minimal, although rarely may lead to bone erosion or eosinophils, and minimal basement membrane hyalinization.
remodeling
Pathologic Differential Diagnosis
■ Amyloidosis, hemangioma, lymphangioma, infections, respiratory
Sex and Age Distribution
■ Typically adults (except antrochoanal polyps in teenagers/young epithelial adenomatoid hamartoma, nasopharyngeal
adults and cystic fibrosis polyps in children) angiofibroma, sinonasal papilloma, embryonal
rhabdomyosarcoma
Clinical Features
■ Symptoms of underlying disease (e.g., rhinorrhea, nasal

stuffiness, headaches in allergic polyps)

■ Nasal obstruction and epistaxis MICROSCOPIC FINDINGS

Treatment and Prognosis The most prominent feature of a sinonasal inflammatory

■ Endoscopic removal polyp is submucosal edema beneath an intact respiratory
■ Treatment of underlying disease (e.g., nasal steroids for allergic epithelium (Fig. 1.5A). The subepithelial basement
polyps) membrane is typically hyalinized (see Fig. 1.5B). There
is usually a mild to moderate infiltrate of chronic inflam-
matory cells with a predominance of eosinophils (see
Fig. 1.5B). Scattered stellate or spindled fibroblasts are
seen, some of which may exhibit enlarged, hyperchromatic
nuclei (see Fig. 1.5C). Larger inflammatory polyps may
demonstrate prominent submucosal hemorrhage with fibrin
CHAPTER 1 Non-Neoplastic Lesions of the Nasal Cavity, Paranasal Sinuses, and Nasopharynx 5

A B

C D

FIGURE 1.5
A sinonasal inflammatory polyp consists of a rounded proliferation of sinonasal mucosa with submucosal inflammation and edema (A). An inflammatory polyp
often has a hyalinized subepithelial basement membrane and an infiltrate of chronic inflammatory cells, especially eosinophils (B). Inflammatory sinonasal
polyps commonly demonstrate scattered atypical stromal myofibroblasts. When prominent, a mesenchymal neoplasm is a diagnostic consideration (C). In the
angiectatic or angiomatous variant of inflammatory polyp, there is abundant fibrin deposition (which can be mistaken for amyloid) as well as recanalizing vessels
(which can be mistaken for a vascular tumor) (D).

deposition or infarction, a pattern that has been referred
to as “angiomatous” or “angiectatic” (see Fig. 1.5D).
Antrochoanal polyps have a similar appearance but
tend to be more fibrotic and less edematous (Fig. 1.6A),
have fewer eosinophils, and lack a hyalinized basement
membrane (see Fig. 1.6B). Bizarre stromal cells are more
common in antrochoanal polyps than in inflammatory
polyps.
DIFFERENTIAL DIAGNOSIS
The diagnosis of sinonasal inflammatory polyp is usually
straightforward. When there is prominent fibrin deposi-
tion, amyloidosis is a consideration. True amyloid is
positive with Congo red showing apple-green birefrin-
gence, in contrast to fibrin. In angiomatous polyps in
which recanalizing vessels are prominent, a vascular or
lymphatic neoplasm could be considered. Recognizing the
context of the vessels (i.e., with organizing fibrin within
a sinonasal polyp) is useful in avoiding this pitfall. The
fibrous stroma and occasional nasopharyngeal location
of antrochoanal polyps are somewhat reminiscent of
nasopharyngeal angiofibroma. In addition, both tumors,
typically as unilateral masses, arise in younger men.
Recognizing the dilated, “staghorn” appearance of the
vessels is important for diagnosing angiofibroma; the
vessels of antrochoanal polyp are typically small and
inconspicuous. In difficult cases, immunohistochemistry
for beta-catenin and androgen receptor may be used:
the stromal cells of angiofibroma are positive for both,
whereas antrochoanal polyps are negative. The atypi-
cal stromal cells of sinonasal inflammatory polyps can,
in some cases, be alarming and raise the possibility
of a sarcoma such as embryonal rhabdomyosarcoma.
6 HEAD AND NECK PATHOLOGY

A B

FIGURE 1.6
Antrochoanal polyp is a variant of inflammatory polyp that typically exhibits more prominent subepithelial fibrosis at low power (A). In contrast to the usual
inflammatory polyp, antrochoanal polyps have fewer eosinophils and lack a hyalinized basement membrane (B).

However, the atypical stromal cells of benign polyps

are singly and randomly distributed, do not aggregate PARANASAL SINUS MUCOCELE—DISEASE FACT SHEET
(e.g., no “cambium” layer characteristic of embryonal
Definition
rhabdomyosarcoma), are not mitotically active, and ■ Expansion of the paranasal sinus by mucin resulting from
are negative for desmin and myogenin. Respiratory obstruction of the outflow tract
epithelial adenomatoid hamartoma (REAH) tends to
show widely spaced glands, surrounded by a thick, Incidence
eosinophilic basement membrane, showing connections ■ Uncommon

of the invaginations to the surface. Finally, one must ■ Frontal and ethmoid sinuses most commonly affected

be sure to exclude the presence of another sinonasal

Morbidity and Mortality
neoplasm such as sinonasal papilloma that are often
■ Can result in facial deformity, brain or orbit involvement if
seen in association with inflammatory polyps.
untreated

Sex and Age Distribution

■ Any age or sex
PROGNOSIS AND THERAPY
Clinical Features
These are benign lesions. Treatment includes endoscopic ■ Nasal obstruction, headaches, visual disturbances, proptosis

■ Radiographs show expanded sinus with bone erosion and

surgery in addition to treatment of the underlying medical
sclerosis and rarely invasion of the orbit or cranial cavity
cause (e.g., nasal steroids for allergic polyps).
Treatment and Prognosis
■ Surgical excision

■ PARANASAL SINUS MUCOCELE ■ Treatment of underlying cause (usually chronic sinusitis)

Mucoceles of the paranasal sinus result from obstruction

of the sinus outflow tract with subsequent expansion of
the sinus with mucin.
CLINICAL FEATURES
Sinus mucoceles can occur in any age or sex. They result
from any disease that obstructs the sinus outflow tract
(ostium or duct), most commonly chronic sinusitis, but
also occasionally trauma, neoplasms, or other causes.
The obstruction leads to expansion of the involved sinus,
usually frontal or ethmoid (Fig. 1.7A). Mucoceles can
produce alarming clinical and radiographic features,
including facial deformity, headaches, visual disturbances,
proptosis, bone erosion and sclerosis, and rarely, invasion
CHAPTER 1 Non-Neoplastic Lesions of the Nasal Cavity, Paranasal Sinuses, and Nasopharynx 7

A B

FIGURE 1.7
This computed tomography scan demonstrates a sphenoid sinus mucocele, with expansion of the sinus with secretions and thinning and remodeling of the
surrounding bones (A). This T2-weighted magnetic resonance imaging scan shows a fluid-filled mucocele involving the brain (B).

MICROSCOPIC FINDINGS
PARANASAL SINUS MUCOCELE—PATHOLOGIC FEATURES
The microscopic features of mucoceles are typically
Gross Findings underwhelming (particularly in the setting that is suspi-
■ Abundant mucin, otherwise nonspecific cious for malignancy) and closely mimic normal sinonasal
tissue. The sinonasal tissue sometimes has an attenuated
Microscopic Findings appearance resembling a cyst lining (Fig. 1.8A and B).
■ Very nonspecific
Epithelial squamous metaplasia, fibrosis, a rim of reactive
■ Sinonasal mucosa with inflammation, sometimes attenuation,

squamous metaplasia, scarring, reactive bone, or cholesterol

bone, or cholesterol granuloma formation can also be
granulomas seen. Because of their nonspecific nature, a definitive
diagnosis cannot be made on histologic grounds without
Pathologic Differential Diagnosis clinical or radiographic input.
■ Normal sinonasal mucosa, inflammatory polyps, unsampled

neoplasm leading to obstruction

DIFFERENTIAL DIAGNOSIS

The main diagnostic consideration is normal sinonasal

of the orbit or cranial cavity (see Fig. 1.7B). Given these
dramatic symptoms and radiographic features, a neoplastic
process is often suspected clinically.
tissue. Clinical and radiographic correlation is needed to
make the distinction. Sinonasal polyps or a salivary gland
mucocele may also be in the differential. An unsampled
neoplasm may be the cause of the obstruction leading to
a mucocele.

PATHOLOGIC FEATURES
PROGNOSIS AND THERAPY
GROSS FINDINGS

Abundant mucin is generally apparent grossly or Sinus mucoceles are treated by surgical excision. The
reported intraoperatively (if suction has removed all of underlying cause of the obstruction (e.g., chronic sinusitis)
the contents). should also be addressed. The prognosis is excellent.
8 HEAD AND NECK PATHOLOGY
A B
FIGURE 1.8
Histologically, paranasal sinus mucoceles have a nonspecific appearance, consisting of attenuated strips of relatively normal appearing sinonasal mucosa.
Radiographic correlation is needed to make the diagnosis of mucocele (A). In this example of an aggressive mucocele, normal-appearing sinonasal epithelium
is seen in brain tissue (B).
■ ALLERGIC FUNGAL SINUSITIS
Allergic fungal sinusitis (AFS) is a relatively common
condition believed to represent an allergic reaction to
antigens from fungi (most commonly Aspergillus species)
that have colonized the sinonasal tract.
CLINICAL FEATURES
AFS most often affects children and young adults, with
no sex predilection. Affected patients present with nasal
discharge along with allergic-type symptoms such as nasal
stuffiness, facial pressure, and fullness. Patients are often
observed to have firm, viscous, foul-smelling mucin within
their affected sinuses. In addition, patients typically
exhibit peripheral eosinophilia and elevated serum IgE
levels. In severe cases, patients uncommonly may exhibit
facial asymmetry with bone destruction.
PATHOLOGIC FEATURES
GROSS FINDINGS
Grossly, the secretions of AFS are firm, thick, and
rubbery and have the quality of putty or peanut butter.
MICROSCOPIC FINDINGS
The microscopic hallmark of AFS is so-called allergic
mucin: inspissated mucin that is admixed with eosinophils,
neutrophils, Charcot-Leyden crystals, fibrin, and desqua-
mated epithelial cells (Figs. 1.9 and 1.10). The various
components of allergic mucin are typically arranged in
a laminated fashion, creating a striated or “tigroid”
appearance (see Fig. 1.9). Fungal elements are usually
not apparent on routine histology. The background
ALLERGIC FUNGAL SINUSITIS—DISEASE FACT SHEET
Definition
■ A noninvasive form of fungal sinusitis resulting from an allergic
reaction to colonizing fungal antigens
Incidence and Location
■ More common in warmer climates such as southern and
southwestern United States
Morbidity and Mortality
■ Typically minimal, although rarely patients may demonstrate
facial asymmetry and bone destruction
Sex and Age Distribution
■ Typically children or young adults, no sex predilection
Clinical Features
■ Nasal discharge, allergic-type symptoms
■ Elevated serum IgE levels and peripheral eosinophilia
■ Sinus contents with firm, rubbery, foul-smelling mucus
Treatment and Prognosis
■ Evacuation of tenacious mucus
■ Intranasal steroids
■ Some patients benefit from fungal allergic desensitization
■ Long-term therapy may be needed to control relapses
CHAPTER 1 Non-Neoplastic Lesions of the Nasal Cavity, Paranasal Sinuses, and Nasopharynx
sinonasal mucosa exhibits edema and chronic inflamma-
tion with frequent eosinophils.
ANCILLARY STUDIES
Special stains for fungi (Gomori methenamine silver [GMS]
and periodic acid–Schiff [PAS]) reveal scattered fungal
hyphae within the allergic mucin in about half of cases.
These fungal elements are often scarce and may have an
unusual, degenerated appearance (see Fig. 1.9, inset).
9
FIGURE 1.9
The diagnostic histologic finding is allergic
mucin, which is composed of inflam-
matory cells (particularly eosinophils),
Charcot-Leyden crystals, desquamated
epithelial cells, and other debris. A
lamellated (“tigroid”) appearance is classic
for allergic mucin. Stains for fungi (in
this case, Gomori methenamine silver)
highlight fungal hyphae in a subset of
allergic fungal sinusitis cases. The hyphae
are often degenerated and distorted, as
seen here (inset).
FIGURE 1.10
Charcot-Leyden crystals are seen as long
needlelike and bipyramidal-shaped crystals
in this case of allergic fungal sinusitis.
DIFFERENTIAL DIAGNOSIS
The histologic appearance of AFS may resemble non-
specific rhinosinusitis or sinonasal polyps, but the
characteristic presence of allergic mucin is diagnostic for
AFS. The allergic mucin of AFS may be confused with
another form of noninvasive fungal sinusitis known as
mycetoma or fungus ball. However, in mycetoma the
debris is composed entirely of matted fungal hyphae in
far greater numbers than what is seen in AFS. Mycetomas
may calcify or show conidia (fungal fruiting bodies)
10 HEAD AND NECK PATHOLOGY

(Fig. 1.11A). Finally, AFS must be distinguished from

acute or chronic forms of invasive fungal sinusitis, in
which fungal elements invade stroma with frequent
involvement of vessels (see Fig. 1.11B).
PROGNOSIS AND THERAPY
■ NASAL GLIAL HETEROTOPIA
Nasal glial heterotopia is a benign condition resulting
from the failure of the developing frontal lobe to com-
pletely retract into the cranial cavity during fetal develop-
ment. Because it is not a neoplasm, the historical term
“nasal glioma” should not be used.

Treatment includes removal of the mucus as a means to

restore mucociliary function. Intranasal steroids are
frequently used. Fungal desensitization may also be used
as a treatment option. There does not appear to be a role
for antifungal agents. Prognosis is good, although long-
term therapy may be needed to control relapses in some
patients.
ALLERGIC FUNGAL SINUSITIS—PATHOLOGIC FEATURES
Gross Findings
■ Thick, viscous mucin that may resemble putty or peanut butter
Microscopic Findings
■ Allergic mucin: a striated mixture of mucin, inflammatory cells,
Charcot-Leyden crystals, and other debris
■ Fungal hyphae seen in approximately half of cases with special
CLINICAL FEATURES
Nasal glial heterotopia usually affects infants, although
it can occasionally be encountered in older patients.
There is no predilection for either sex. Glial heterotopia
presents as a firm nodule that can be extranasal (60%)
on the bridge or side of the nose, intranasal within the
nasal cavity (30%), or both intranasal and extranasal
(10%). Patients often have nasal obstruction and
infants may show difficulty feeding as a result of the
mass. By radiology, there is no connection to the
intracranial cavity, a crucial feature that distinguishes
glial heterotopia from an encephalocele (Fig. 1.12A
and B).

stains
■ Fungi often scarce and have a degenerated appearance PATHOLOGIC FEATURES
Pathologic Differential Diagnosis
■ Nonspecific rhinosinusitis, sinonasal polyp, mycetoma (fungus
GROSS FINDINGS
ball), invasive fungal sinusitis (acute or chronic)
Well-circumscribed nodule of firm soft tissue, 1 to
3 cm in size, with a glistening cut surface.

A B

FIGURE 1.11
Mycetoma (fungus ball) is a form of noninvasive fungal sinusitis consisting of a matted collection of degenerating fungal hyphae growing within the sinus, with
no tissue invasion (A). In contrast, fulminant invasive fungal sinusitis is characterized by invasion of tissues with necrosis and a limited inflammatory reaction
(B).
CHAPTER 1 Non-Neoplastic Lesions of the Nasal Cavity, Paranasal Sinuses, and Nasopharynx 11

A B

FIGURE 1.12
Computed tomography scan of extranasal glial heterotopia (arrow) without a connection to the cranial cavity (A). In contrast, this encephalocele involving the
nasal cavity has a clear connection to the cranial cavity (arrow) (B).

A B

FIGURE 1.13
Nasal glial heterotopia manifests as fibrotic glial tissue in the sinonasal submucosa (A). At high power the glial tissue consists of scattered astrocytes in a pink,
fibrillary background (B). Immunostaining for glial fibrillary acidic protein confirms the glial nature of the tissue (inset).

MICROSCOPIC FINDINGS ANCILLARY STUDIES

Heterotopic glial tissue resembles gliotic brain tissue, with
astrocytes admixed with eosinophilic fibrillary glial tissue
underlying skin or sinonasal mucosa (Fig. 1.13A and B).
Neurons are only rarely seen, whereas dura and meninges
are not present. The glial tissue may be obscured by fibrosis,
necessitating immunohistochemical confirmation.
Nasal glial heterotopia can be confirmed immunohis-
tochemically by positivity for the glial markers glial
fibrillary acidic protein (GFAP) (see Fig. 1.13B), S100
protein, and the newly introduced nuclear marker
OLIG2.
12
NASAL GLIAL HETEROTOPIA—DISEASE FACT SHEET
Definition
■ Developmentally displaced glial tissue in the sinonasal tract
without a connection to the cranial cavity
Incidence
■ Uncommon
■ Extranasal (bridge or side of nose) in 60%, intranasal in 30%,
and mixed in 10%
Morbidity and Mortality
■ Minimal, although can result in difficulty feeding for some infants
Sex and Age Distribution
■ Usually infants
■ No sex predilection
Clinical Features
■ Nasal mass, often resulting in obstruction
Treatment and Prognosis
■ Surgical excision
■ Excellent prognosis after complete excision
NASAL GLIAL HETEROTOPIA—PATHOLOGIC FEATURES
Gross Findings
■ Small circumscribed firm nodule with a glistening cut surface
Microscopic Findings
■ Astrocytes in a glial fibrillary matrix
■ Neurons only rarely present, leptomeninges are absent
■ May be fibrotic, obscuring the glial nature of the lesion
Ancillary Studies
■ Glial tissue positive for GFAP, S100 protein, OLIG2
Pathologic Differential Diagnosis
■ Nonspecific fibrosis in sinonasal polyp, encephalocele
DIFFERENTIAL DIAGNOSIS
Heterotopic glial tissue can be misdiagnosed as nonspecific
fibrosis in a sinonasal polyp, a distinction that can be
easily addressed by immunohistochemistry for glial
markers. Another diagnostic consideration is encepha-
locele. The distinction is not trivial, because an
encephalocele, by definition, means that there is a patent
connection with the cranial cavity, which puts the
patient at risk for meningitis. The presence of dura/
leptomeninges or well-organized glial tissue with neurons
HEAD AND NECK PATHOLOGY
favors an encephalocele, but these features are often lost,
especially in long-standing lesions. Ultimately, the distinc-
tion requires clinical and radiographic input (see
Fig. 1.12B).
PROGNOSIS AND THERAPY
Glial heterotopia is treated with simple excision. The
prognosis is excellent following complete removal of the
glial tissue.
■ RHINOSCLEROMA
Rhinoscleroma is a rare, chronic infectious disease
caused by Klebsiella rhinoscleromatis, a gram-negative
coccobacillus bacterium, that affects the nasal cavity
and nasopharynx.
CLINICAL FEATURES
Rhinoscleroma most often affects young adults in
their second and third decades. There is a slight female
predominance. It is endemic to certain parts of South
America, Central America, Africa, India, and Indonesia,
but is rare in North America. Rhinoscleroma affects the
nasal cavity and nasopharynx, and there are three distinct
clinical stages. The rhinitic or exudative stage is
characterized by a foul-smelling mucopurulent nasal
discharge with nasal obstruction and erythema. With
progression of the disease after months or years without
treatment, the florid or proliferative stage is marked by
mucosal thickening by numerous small masses and
subsequent nasal obstruction (Fig. 1.14). Finally, long-
term rhinoscleroma is known as the fibrotic or cicatrical
stage and is characterized by marked scarring and nasal
stenosis. Rhinoscleroma can result in marked facial
deformities, particularly in the latter stages of the
disease.
PATHOLOGIC FEATURES
GROSS FINDINGS
The gross pathologic appearance varies based on the
clinical disease stage. The rhinitic/exudative stage has a
nonspecific appearance, whereas the florid/proliferative
stage produces friable nasal polyps. Finally, the fibrotic/
cicatrical stage is characterized by densely fibrotic
tissues.
Another random document with
no related content on Scribd:
The Project Gutenberg eBook of Emberek útja
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Emberek útja

Egy csavargó jegyzeteiből

Author: Waldemar Bonsels

Translator: Aladár Sajó

Release date: December 20, 2023 [eBook #72458]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Franklin-Társulat, 1927

Credits: Albert László from page images generously made available

by the Hungarian Electronic Library

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMBEREK

ÚTJA ***
 KÜLFÖLDI REGÉNYÍRÓK

KÜLFÖLDI
REGÉNYÍRÓK

FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA, BUDAPEST

WALDEMAR BONSELS

EMBEREK ÚTJA
EGY CSAVARGÓ JEGYZETEIBŐL
FORDÍTOTTA SAJÓ ALADÁR

FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA, BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA
 ELSŐ FEJEZET.

Szemes.

Életünk valamelyik napján fölkeresnek bennünket ifjúságunk

alakjai, egyik a másik után, mindenik a maga idejében és beszélnek
velünk a halottak is. De nem csak lelkileg, amikor elvonulva
visszagondolunk a multra, hanem gyakran testileg is, személyesen
és rendszerint azok, akik nem csak közel állottak hozzánk, hanem
akik döntő befolyással voltak az életünkre. Röpke létünk e jelenségét
ám mondja, aki akarja, véletlennek, szeretetünk sejtő szelleme
lelkünk legmélyén fölismeri a dolgok értelmének csodálatos és
egyszersmind egyszerű összefüggését és a véletlenben való hitet
elnyomja a fény, amelyet jól megértett végzetünk képe sugároz ki.
Ez alakok visszatérésének mélyebb jelentősége az, hogy
figyelmeztetéssel szolgálnak nekünk. Életünk valamelyik régen
elmult idejéből föltámadó utolsó figyelmeztetés ez, fölrázza a
visszaemlékezést és életre kelti emlékezésünket, úgy, hogy
kénytelenek vagyunk kutatni és összehasonlítani, amíg föl nem
ismerjük, hogy testi életünk megtett útjának mi volt az értéke a
lelkünk útjára. Hogy sülyedtünk-e vagy emelkedtünk, gazdagabbak
vagy szegényebbek lettünk-e és hogy pályánk egyenes volt-e vagy
pedig végzetes és veszedelmes kanyarodókon haladt. Mert a
magunk növekedését vagy a magunk elsatnyulását örömet szerző
vagy kegyetlen világossággal gyakran azokon az embereken mérjük
meg, akik valaha közel állottak hozzánk és akik most hosszú távollét
után hirtelen életük új mezében állnak elénk.
 Mindez azóta jutott az eszembe, mióta kalandos fiatal napjaim
régi társára új viszonyok közt akadtam rá és megismertem a
történetét, amely maradandó hatással volt rám. Ennek a különös
embernek Szent volt a neve, de én akkor Szemesnek neveztem,
mert ő maga megszokván így kivánta és mert valódi neve nagyon is
szokatlan ellentétben lett volna jellemével és élete módjával. Azok
közé a mindig akadályokba ütköző természetek közé tartozott, akik
állandóan sokat kivánó követelésekkel töltik el napjaikat, akik mindig
csak bíráló kicsinyléssel szemlélnek mindent, ami nem az ő kedvük
szerint való és nem az ő tulajdonuk, de még sincs meg az erejük,
hogy sokszor követelődzésig fokozódó kivánságaikat sajátmagukban
és másokkal szemben kielégítsék. Így aztán a bírálatnak és
gyengeségnek, az elégedetlenségnek és fönhéjázásnak keveréke
születik meg bennük és habár bizonyára egyikünknek lelke sem
mentes teljesen ettől a meghasonlástól, mégis különbség van
abban, vajjon ez a belső ellentét előre visz-e bennünket és fölemel,
vagy pedig elrontja tiszta élvezeteinket és csak önámítással engedi
tovább élni kínosan megteremtett életkedvünket. Társam nem értett
ahhoz, hogy balsorsáért magában keresse a hibát; gúnyolódó
fönhéjázása akkor először éreztette velem, hogy lelkünk háztartása
sok aránytalanságának mélyebb oka az, hogy nincs elég nagy
véleményünk az emberekről. Ezzel még nem jár szükségképpen az,
hogy magunkat megalázzuk vagy kevésre értékeljük, sőt inkább
fölemelő elégtételünkre szolgál az, hogy nem vagyunk hitványak,
sem tökéletlenek.
Akkoriban sok egyeben kívül erről is beszéltem vele, de
kinevetett és erre alapos okot adhatott neki bizonyítgatásom
ügyetlensége. A helyzetem sem volt olyan, hogy súlyt adhatott volna
szavaimnak, mert a cipőm nem kevésbbé volt rongyos, a kabátom
nem kevésbbé kopott, mint az övé és a nagyváros homályosságából
mindketten világosabb helyre vágyódtunk, hogy valamiféle
tevékenységünk jutalmául újra nyugodtan alhassunk és gondtalanul
ehessünk.
Egy nagy kereskedőváros kikötőjében találkoztunk egy
hirdetőtábla előtt, amely állásokat kinált. Zsebredugott kézzel
egyideig oldalról figyelt engem. Mindketten érdektelenséget
színleltünk, mintha valami elszegényedett ismerősünk számára
keresnénk helyet. De amikor elfordultam, így szólt hozzám:
– Munkát keressz? Mit tudsz csinálni? Mi vagy?
– Nem tudom, – feleltem, – annak még csak ezután kell
kiderűlnie.
– Nálam megfordítva áll a dolog, – mondta komolyan és
szkeptikusan, – én tudom, hogy mire vagyok képes és mi vagyok, de
úgylátszik, ez sohasem fog kiderűlni.
Ez, mint egyáltalán egész viselkedése, tetszett nekem.
Határtalanúl tiszteltem akkor és tisztelem még ma is bizonyos
embereknek ezt a le nem bírható biztosságát, akik mintha sohasem
engednének önérzetükből és bár jól tudom, hogy ezt gyakran csakis
lényük korlátoltságának és minden akadállyal szemben való
szerencsés vakságuknak köszönhetik, a pillanatnyi hatás mégis
megmarad. Az ilyen embereknek az a képtelensége, hogy
magukban valami hibát gyaníthassanak, valamely gyakorlati kérdés
szegényes korlátai közt gyakran bizalmat és erőt ad gyors
elhatározásra, aminthogy a világ folyásában egyáltalán gyakran
sokkal többet ér és többet nyom az ügyességgel összekötött
fogyatékosság, mint az ügyetlenséggel párosuló kiválóság.
Leballagtunk együtt a kikötőhöz, a vízhez levivő kőlépcsők
egyikén a napra ültünk és fiatalos büszkeségünk tartózkodásával
létünk nyomorúságáról beszélgettünk. Emellett eleinte mindketten
arra törekedtünk, hogy csak annyit valljunk be, amennyi amúgy is
fölismerhető volt. Kölcsönösen biztos elhelyezkedést igértünk
egymásnak, csak jussunk egyszer ismét igazunk és rendeltetésünk
útjára. Csodáltam szomszédom meg nem ostromolható
komolyságát:
– Szólíts csak Szemesnek; mindig így hittak. Van még pénzed?
Akkora összeget mondtam, mekkorát a viszonyoknak
megfelelően mondani észszerűnek tartottam. Ebben az időben már
éppen elégszer voltam szorult helyzetben, ami megtanított arra,
hogy könnyelmű hangulatom túláradása ellen, ha józan pillanatok
megengedik, védekeznem kell. Látni akarta a pénzt. Milyen
nyugodtan és tárgyilagosan tudta kimondani a bizalmatlanság és
megkivánás ez arcátlan kérését. Ilyen dolgokban már a durvaságig
keményítette meg szívét az utca ridegsége. Megmutattam a pénzt
és ő kiszámolta a kőre. Mosolygásomat futólagos, hűvös tekintettel
vette tudomásul és félig lecsukta szempilláit, mintha azon
gondolkodnék, mi ezen a mosolyogni való és hogyan lehetséges az,
hogy valaki nem tudja méltányolni a pénz és a helyzet komolyságát.
– Te bizonyára előkelő származású vagy, vagy pedig…? –
kérdezte.
Buzgalommal tagadtam származásomat és mert nem értette
meg, hogy miért teszem, ravaszul ezt mondta:
– Hát akkor van valami a rovásodon!
Ezt annál kevésbbé cáfoltam, mert nagyon szerettem volna, ha
valami ilyes dologgal állhattam volna elő, ezzel mégis csak nőtt
volna a tekintélyem ismerősöm előtt. De nem is kérdezte, hogy miről
van szó. A pénzt egyébként hiánytalanúl visszakaptam, miután előbb
rázókurát állott ki a markában. Úgy látszott, hogy felőlem
biztosságban tudja magát.
– Hazudsz, – mondta barátságosan, – te nem pincében születtél.
– Honnan tudhatott? – kérdeztem, – talán padlásszobában.
– Ott éppen nem. A kezeden látom, a kézen minden meglátszik.
Sokkal többet fáradoztam azon, hogy az enyémből valamit csináljak,
semhogy ne tudjam, hogy olyan kézzel, aminő a tied, születni kell. A
mosás nem használ. Ha megtisztítom a körmömet, olyan mintha
lúgban főztem volna ki a mancsomat; a formától függ minden, érted?
Ha a te kezed piszkos, még mindig jobb, mint az enyém megmosva.
Téged nem fogad fel senki, mert senkisem hiszi, hogy kivánhat tőled
valamit. Az alárendelt állásoknál a magunkfajta emberekben először
mindig azt nézik az urak, hogy a szolgálnitudás a vérünkben legyen;
ez alighanem így van rendjén, később én sem csinálom másképpen.
Mindenki a maga helyén. Te azonban jobban teszed, ha valami lány
után veted magadat. Ezt is megpróbáltam, de nem nekemvaló, mert
én nem csak élni akarok, egyszerűen egyik napról a másikra élni,
hanem el is akarok érni valamit. Bizonyára tudod, hogy fölfelé csak
egyedül mehet az ember. Mért nem maradtál ott, ahol voltál?
Kérdéséből és beszélgetésünk további folyamából ráeszméltem
arra, hogy amit otthagytam, annak értékesebbnek kellett lennie, mint
ahogyan eddig hittem, világossá lett előttem, hogy amit magam
mögött hagytam, amit nekem nyújtottak, itt sokkal nagyobb értékű
volt, mint társamnak akár legutolsó célja. Gond fogott el és szerfölött
rosszúl éreztem magamat. A szomszédom legkedvesebb témájához
jutott el, amelynek gondolatai teljesen lekötöttek.
– Hol szereztem a műveltségemet? – Ismételte meg egyik
kérdésemet. – Persze, ez föltünik neked. Egyideig ujságot hordtam
ki, három hónapig, azután folyóiratokat, amelyeket csak a legjobb
házakban tartanak. Ezekben az élet minden helyzetének megfelelő
anyagot találsz a művelődésre, a lélek táplálékot kap mindenfelől,
élccel vagy oktatással, szórakoztatással vagy illusztrációkkal, de
főként kedéllyel és a legfinomabb hangon. Bizony barátom, a
legelőkelőbb lépcsőkön ültem és művelődtem, vörös futószőnyegen,
rézrudak közt, míg, mert senki sem kapta meg jókor a folyóiratokat,
elkergettek állásomból. Akkor ugyanegy időben nyolc vagy tíz
folytatásokban megjelenő regényt olvastam, anélkül hogy csak
egyszer is összecseréltem volna a személyeket. Pedig minden
második férfi hadnagy és minden harmadik hölgy grófnő volt.
Sajnos, elcsábíttattam magamat arra, hogy egyes füzetekből
kivágjam azt, ami nekem megtetszett, hogy otthon alaposabban
olvashassam át. Ez nem volt az előfizetők kedvére és panaszok
érkeztek a könyvkereskedésembe. Rájöttek a csinyemre és kilöktek,
ahelyett hogy olyan állást adtak volna, amely ismereteimnek és
értékemnek megfelel. Amit ott a könyvvezető, a vén szamár
elvégzett, én akár százszor is elvégeztem volna. Megmondtam ezt a
főnökömnek és hozzáfűztem, hogy a fele annak a fizetésnek, amit
az az ember kap, segítene rajtam; de a főnök csak azt kérdezte, hol
van a kalapom. Ilyenek az emberek.
Az emberekről táplált véleményét megtoldottam az enyimével,
amely megerősítette, amit megerősítve akart látni. Lehetetlen volt,
hogy ellentmondjak neki és hitem szerint nem csak azért, mert a
meggyőzés lehetősége csekélynek tetszett, hanem mert nem
akartam befolyásolni azt a képet, amelyet személye és nézetei
adtak. Azon voltam, hogy ne zavarjak és önző kiméletességemért
később hamisságot hánytak a szememre. Szemes azok közé az
emberek közé tartozott, akik ellenmondást nem tűrhetnek, de
titokban mindenütt gyanítják és akik sohasem mulasztják el, hogy
később gyöngeségnek vagy alattomosságnak magyarázzák ezt, ha
valaki tekintettel van az érzékenységükre.
Az előttünk levő kikötő kicsiny és nagyobb gőzhajói a szűk
területhez képest látszólag nagyon is nagy sietséggel hasították a
zavaros vizet, alig volt előttünk egyetlen nyugodt területecske,
amelyen nyoma ne lett volna ennek az izgatott hajszának. Vakító déli
nap terült el a hangos, tarka képen, a fehér fény zavartalan égi
pompájában csillogott a zavaros ár kicsiny, szerény hullámaiban és
szívemet betöltötte mozgalmas léte vidámságával, de egyszersmind
szememre és érzékeimre éber fáradságot és álmos jóérzést
bocsátott, aminőt csak az ifjúság ismer, amelynek minden fáradsága
mentes még az ürességtől és a boszankodástól.
Társam a szemlélődő déli órában mereven és mélyen elfoglalva
gondolataival a távolba nézett. Figyelemmel vizsgáltam napbarnított,
sovány arcát az okos szemmel, amely egyszerre szemtelenül és
jóindulatúan, felsőbbségesen és tanácstalanúl tovább nézni. Szőke
haja rövidre volt nyírva és a fekete kemény kalap, nagyon is bő,
poros és kopott, szabadon hagyta a homlokot egészen a hajig és
mintha csak a fülön nyugodott volna, amely szinte megsértve és
túlságos buzgalommal eltörekedett a fejről. A vaskos, vörös kéz
csodálatos ellentétben volt a szemmel és a homlokkal, amelyek
kétségtelenül nem voltak bizonyos előkelőség hiányában, sőt
amelyek pillanatokra határozottan csinosaknak látszottak. De a fül,
ez a fül… Szeretném a szüleidet látni, gondoltam.
– Menjünk enni, – mondta egyszerre Szemes és fölkelt, mintha
ezt már régen elhatároztuk volna. Helyre és előre igazította a
kalapját, de ez ismét visszacsúszott régi helyzetébe, gyorsan és
biztosan mintha jogában támadták volna meg.
 Szemes törzsvendéglőjében egy öreg tengeri medve szolgált ki
bennünket, sült halat és burgonyát, sört és végül pálinkát adott.
Ebéd után Szemes, miután előbb pénzt kért tőlem, egy pillanatra
távozott a sötét helyiségből, de nemsokára visszatért és egy marék
cigarettát hozott, amelyet a maga módján osztott szét úgy, hogy
szétterígette az asztalra.
– Ennek mára elégnek kell lennie, – mondta és lefeküdt a
fapadra, – be kell osztanunk a pénzünket.
Mindjárt el is aludt és a gazda velem fizettette ki a szerény
számlát. Minden összevissza alig egy márkába került, mire beláttam,
hogy Szemesnek igaza volt, amikor olyan asztalhoz ült le velem,
amelynek hasznos jólellátottságát az ő tapasztaltságának
köszönhettem.
A helyiség csaknem üres volt és a délutáni nap fénysávot vetett
az ablakdeszkára, amelyen vastag sörösüvegben egy aranyhal,
különböző nagyságú nagytömegű légy és ugyancsak üvegben egy
vitorláshajó mintája húzodott meg. A gazda odaült mellém, fogótlan
csészében tejeskávé maradékot hozott, amit elém tolt és beszélgetni
kezdett, amibe nem tudtam belemelegedni. Végre azt mondta:
– Te nem az uton csinálod meg a szerencsédet.
– Az én helyemen sem sikerült megcsinálnom, – feleltem, – hát
itt kell megpróbálnom.
– Itt? Itt nincs út. Én már elhagytam az utat, a tengeren vitt át. Ez
a ház az enyém. Hogyan kerültél Szemeshez?
Elbeszéltem.
– Vele tarthatsz, – mondta a gazda, – meg lehet benne bízni,
szerényen csinálja a dolgot és tanulhatsz tőle. Belőle még lesz
valami. De te? Maga bizonyára elvárja, hogy magázzam?
Tiltakoztam, de sokkal udvariasabban és körülményesebben,
semhogy meg ne erősítettem volna véleményében. Elnézően
mosolygott.
 – Csak rajta, fiam, a világon végre is mindenki számára akad
hely; de meg ne csalatkozzál. Ti mindig azt hiszitek, hogy ha az első
emeleten hajótörést szenvedtetek, a földszinten jobban boldogultok.
De aki alulról jön, sokkal könyebben megvetheti a lábát valamivel
följebb, mint megfordítva. A tandíj, amit az utca követel, sokkal
nagyobb, a jó kabáton kívül mindig magával visz egy darab bőrt is és
az ilyen sebhely nem gyógyul be. Nálam mindig sokan jönnek össze,
mert még senkit sem nyúztam meg és akiből kinézem a fegyházat,
annak nálam kívül tágasabb. Te még csak tinó vagy, de vigyázz,
hogy ökör ne legyen belőled.
Ilyenek vagytok ti, gondoltam magamban, ha félkézzel jót tesztek
velünk, a másikkal megaláztok. Mit tudtok ti az ifjúság ama vágyáról,
amely le akar dönteni minden korlátot, hogy újjá építse a világot! De
én, keservesen fölrázva éreztem, hogy ennek az embernek igaza
volt ott, ahol a tapasztalata uralkodott és ahol a házát felépítette,
igaza volt neki miként Szemesnek is és minden hozzája hasonlónak,
akihez a szükségben vonzódtam, de akihez mégsem tartoztam. De
mély hatást tettek reám, mert erőseknek és életrevalóknak tartottam
őket, magamat ellenben gyöngének és az ő világuk volt szorongatott
lelkemnek első élettapasztalata, ez adott kóstolót a nagy folyam
árjából. E hatalmi körnek terjedelmét és jelentőségét még nem
tudtam megítélni, de vaskos, szilárd alkotása megfélemlített.
Nagyjában véve talán csak az volt a hibám, hogy még nem tudtam
senkit és semmit megvetni, mert ez a képesség korán rendszerint
csak elvetemedett lelkekben jelentkezik.
Amikor Szemes felébredt, lementünk a vitorlások kikötőjébe.
– Veled lehet barátkozni, – mondta nyugodtan, amikor megtudta,
hogy a számlát kifizettem.
Vörös füle biztatólag világított.
Dicsértem tapasztalatait és azt, hogy a viszonyokat olyan jól
ismeri.
– Ne fáradj, – szólt, – hiszen már mondtam, hogy veled lehet
barátkozni.
 Amikor arról kezdtem beszélni, hogy munkát szeretnék keresni,
megállott és gondterhesen szemlélte az utca életét.
– Akkor nem szabad a kikötőhöz mennünk, mert ott akadhat
munka. Minek is akarsz már most dolgozni, amikor még annyi
pénzed van, amennyi, ha rám bízod magadat, mindkettőnknek
elegendő egy hétre? Később majd szerzek neked valamit, ha
akarod, a tengeren túl is.
Arra az ellenvetésemre, hogy nem szívesen várok addig, amíg
bajban leszek, ezt felelte:
– Én most csak akkor dolgoznám, ha másként nem tudnék
magamon segíteni. Mit használ neked az a munka, amelyhez itt
vagy ott hozzájutsz, de csak ügyetlenül és rövig ideig végezheted?
Föltartóztat, visszavet és miatta talán elmulasztod a jó alkalmat,
amikor rendeltetésed helyére juthatsz. De ha azután az igazi helyre
kerültél, akkor persze jó, ha kitartsz, jól megfogod a dolgot és
fölkapaszkodsz. De így… nem, inkább beszélgetek veled és
megmutatom, mi mindent lehet csinálni. Legelőször a ruhádról kell
beszélnünk.
Nekem nem ez volt a véleményem, de nem is mondtam ellent új
pajtásomnak. Azért amit még elveszthettem, nem volt érdemes vele
ellenkezni, de Szemes modora és faragatlansága, cudar
reményteljessége és bizonyos élősdisége kiváncsivá tett.
Tapasztalatokat is reméltem, amelyeknek értékét kétségbe is vontam
és kerestem is, jövőm olyan sötétnek tűnt föl előttem, mint valami
áthatolhatatlan ködös éjjel.
– Bemenne-e valaki facipőben a szalonba, ahol függönyök és a
tapétán képek lógnak? – kérdezte Szemes és végigmustrált. – Nem.
Hát miért jársz te a mocskos helyeken papirosgallérral és kézelővel?
Mit látok? Mellényt látok, nyakkendőt, nikkelláncot, sőt valószinűleg
zsebkendőd és órád is van. Nézz meg engem: sipka, a nyakamon
kendő, kabát, bársonynadrág, őv. Neked, te jó Isten, valószinűleg
nadrágtartód is van! Aki engem lát, gondolja: ez tisztában van a
helyzetével, tudja hogyan viselkedjék, ott mozog, ahová való és
odavaló, ahol mozog. Több nem kell, a többi majd elválik.
 – De miért vagy magad is az utcán, ha azt hiszed, hogy ész és
képesség dolgában nincs párod?
Egyre jobban bosszantott ez a biztossága, amely csak ott vált be,
ahol beszélnie kellett róla.
– Ne kérdezz ilyen ostobát, – felelte nyugodtan, – talán még az
emberek együgyüségeért is felelős legyek? És hogy tartod a kezedet
a zsebedben? A kezet hátulról kell a zsebbe tolni, úgy hogy a kabát
csücske előre álljon a kar alatt. Megfordítva hamisan van. Aki
hátranyomja a kabátját, amikor zsebre teszi a kezét, arról száz
méterre megérezni a fűtött szobát vagy a biztos jövedelmet. Mi így
csináljuk, ide nézz, a kabátnak hátul feszülnie kell, mint valami
ővnek, ez jó formát és meleget ad; így biztosan halad az ember és
előre jut, de ahogyan te hátra lógatod a frakkodat, arról mindenki az
első pillantásra látja, hogy a legközelebbi sarkig sem jutsz el.
Haragom most már elröpült és nevetnem kellett. Semmi sem volt
meggyőzőbb, mint ez a bölcsesség és egyszersmind semmi sem
látszott ily kevéssé fontosnak. Szemes mint mindig, komoly maradt
és kiváncsian és kétkedve nézett reám. «No, hiszen majd
meglátjuk», nyugtatta meg magát; úgy látszott, hogy nem sokat várt
tőlem.
Ismerettségünk ötödik napján elfogyott a pénzem; be kell
vallanom, hogy magam voltam ennek az oka, mert Szemes
amennyire takarékosságra figyelmeztetett, azzal együtt éppen
annyira akaratlanul is arra unszolt, hogy az ő magabizalmáért
megkockáztassam utolsó garasaimat. Talán valami kiváncsiságféle
is közrejátszott, hogy megtudhassam, mit fog tovább csinálni és mert
közösségünk utolsó óráiban pökhendi felsőbbségétől sokat
szenvedtem, alighanem jó adag káröröm is, hogy erejét fogytán
lássam majd, mikor az én pénzem elfogy. Már a második éjjelt
töltötte kényelmesen az én fekvőhelyemen, hordta ruhám egy részét
és titokban megkísérelte, hogy leszoktasson a dohányzásról. A két
első jelenséget meglehetősen higgadtan fogadtam, de az utolsó
véget vetett a türelmemnek. Ha az embernek nincs miből élnie, mi
tartja benne a lelket, ha nem a dohány? A pénz, elismerem, nem
igazi mértéke a barátságnak, de hiába, meg van az a különös
tulajdonsága, hogy főként akkor választ el két embert egymástól,
amikor nincs meg, de az a pajtás, aki nem osztja meg becsületesen
utolsó dohányát, mindig rossz társ a bajban.
Szemes este fáradtan és átázva jött hozzám, az idő megfordult
és az északi kikötővárosokban az esős napok pénz és élelem nélkül
sokkal nyomasztóbbak, mint bárhol másutt. A tenger, amely máskor
mintha tettekkel és kincsekkel teli derűs távolságokba nyújtott volna
kedves kilátást, most mint elfeledett pálya szürke kietlenben
szomorú és nyomasztó és a szárazföldre visszaszolgáló út mintha el
lenne falazva és nem lenne semmi értelme. A tengeri városok
szemükkel mind a tengerre néznek és a tengerre visznek; aki
hosszabb időt töltött a tengeren, annak a szárazföld mozdulatlan
korlátoltságába visszaszolgáló út gyáva menekülésnek tünik föl és
egyszersmind az ár ellen való fáradságos úszásnak.
Szemes gúnyosan nézett rám, amikor erről beszéltem neki.
– Bogaras vagy, – mondta. – Hol van itt egyáltalán a tenger?
Lenn a sörpalotában egy tizesért egy itcét kaphatunk és
ingyenhangversenyt. Volna még valami pénzed? Ott ismerősökkel
találkozom, az ember összeköttetéseket szerez; holnapra akkor
majd csak akad valami.
– Nincs több pénzem.
– És holnap?
– Majd te segítsz.
– Én? – kérdezte Szemes meglepetve, azután hallgatott és
gondolkodott. Mégis csak eszébe juthatott, hogy az a visszautasítás,
amely kérdésében rejlett, nagyon is éles ellentétben volt a nekem
tett sok igérgetéssel.
– Jól van, – mondta megfontolva és leült az ágyra.
A szomszédos helyiségben egy kis gyerek kiabált és a finom
élethangocska állhatatos panaszkodásába szomorúan és
szakadozottan kapcsolódott bele egy vigasztaló női hang. Szemes
fölkelt:
– Hát ide hallgass, írsz majd az anyádnak vagy inkább én – csak
hallgasd végig, mit akarok mondani – én fogom megírni, hogy
megbetegedtél és pénz meg segítség nélkül fekszel. Akkor majd
kapunk pénzt, vagy pedig nem ismerem az anyákat.
– Nem ismered az anyákat, – feleltem, – ha csak azt tudod róluk,
hogy ki lehet őket használni.
E szavaimra egykedvűnek tetette magát, anélkül, hogy tovább
sürgette volna indítványa megvalósítását, de mégis éreztem, hogy
szavaim szíven találták. Tanácstalanul ballagtunk ki a homályos
estbe, éhezve és fagyoskodva. Késő éjjel, amikor öreg tengeri
medvéjének helyiségében kegyelemből szállást és hitelbe groggot
kaptunk, mintha egészen új témába fogna, hirtelen így szólt:
– Mindig a legnagyobb tisztelettel viseltettem anyám iránt,
ameddig élt, nem szöktem el volna tőle, mint te!
– Engem is tisztelsz? – kérdeztem.
– Ezt éppen nem mondhatom, – felelte habozva, kiváncsian arra,
hová akarok kilyukadni.
– Akkor semmi sem fog megakadályozni abban, hogy tőlem
megszökjél.
– Nem, – mondta fontoskodva, anélkül, hogy egészen értené, mit
gondoltam, – nem hagylak magadra.
*
Másnap reggel napkeltekor elhagytam a várost. Nyolc napig úton
voltam, de hamarosan alkalmazást kaptam egy kerekes gőzösön,
amely Korsörön át Kopenhágába ment. Szemest nem láttam többé,
míg végre csaknem tizenöt évi távollét után körülbelül egy évvel
ezelőtt ismét találkoztam vele és így most elbeszélem alakja e
csodálatos megujhódását, ami nemcsak ama régi napokat keltette
életre emlékezetemben, hanem a legkülönösebb változással
szolgált, amelyet emberen valaha láttam.
Nem hiszem ugyan, hogy az ember, bármiképpen alakul a sorsa
és bármily eltérően nyilvánult meg a természete ilyen vagy amolyan
környezetben, jó vagy rossz viszonyok közt, valaha is alapjában
megváltoznék. És ebben az összehasonlításban nem annyira a két
megjelenés közt levő különbség köti le gondolataimat, mind inkább
az a törekvés, hogy az első képben a másodiknak vonásait
keressem és megfordítva. Az a tapasztalás, hogy az életviszonyok
még jó és nemes tulajdonságokat is háttérbe szoríthatnak, éppen
annyira foglalkoztatott, mint a kérdés, vajjon egyetlen öntudatos
akarás meg tudja-e változtatni az ember külső vagy belső énjét.
Ilyen esetben kétségtelenül inkább ingatag, gyöngébb és kevésbbé
határozott természetű emberek azok, akiknek jó sorsa vagy fájdalma
csak fölfogásuk eltolódásától függ, mert minden nagyszabású lélek
nem változékonyságával, hanem kitartásával, nem valamely szíves
véleményváltoztatással, hanem makacs állhatatossággal intézi
sorsát.
Egy meleg őszi napon egy előhegység erdőborította magaslatán
jártam. A város közelében az út jobb és bal oldalán szórványosan
házak kezdtek föltünedezni, nem éppen városi kuriák, nem is
parasztházak, hanem a kisvárosi jólét és a falusi használhatóság
olyan keverékei, aminők csaknem minden vidéki város környékén
láthatók. Nem mondhatom éppen, hogy az a házacska, amely előtt
megállottam, különösen vonzott volna, de egész elhelyezésében,
fölépítésében és kertecskéjében volt valami a szerény életöröm ama
félre nem ismerhető jellegéből, amellyel sok tárgy, mintha csak
tulajdonosának lelkét árulná el, meg tud bennünket fogni. Nálam
kétségtelenül valami önkínzó kiváncsiság is járult ehhez, amely nem
mentes bizonyos ártatlan irigységtől, amellyel a nyugodt és békés
élet e biztos helyeit néha vizsgálgatni szoktam. Eközben olykor
gúnyolódó elégtételt és szabadságomon való gonosz boldogságfélét
tudok érezni. Sohasem fog megszünni kiváncsi bámulatom azok
iránt az emberek iránt, akik azt hiszik, hogy lelküknek tett
engedmény nélkül teremtettek maguknak biztosított földi helyzetet.
 Néhány fenyő zárta még el a szabad kilátást az előkertre és
éppen el akartam hagyni biztos figyelőhelyemet, hogy folytassam
utamat, amikor egy kerti házacska mögül, amely valami
melegházféle lehetett, egy embert láttam kilépni, aki hosszú pipával
félig fölemelt kezében, sétálgatni kezdett a ház előtt levő kavicsos
úton. Önkéntelen buvóhelyemhez közeledett, hátat fordított és
megint visszasétált.
De már ezt meg kellett néznem. Nagyon is sok megelégedettség
volt ebben az ide-odajárásban, könnyen meggörbített kezében
mérsékelt, jámbor taktusban mozgott a pipa és a széles vállak közt
kissé ferdén tartott fej egyenesen jólétről prédikált. Sőt azt lehetett
hinni, hogy ennek az embernek titkos élvezetet szerez maga a járás
is, amely kemény és egyszersmind békés volt.
Bevallom, nekem nem tetszett ez a látvány. Mindig, még a
legbizalmasabb együttlétben is és különösen fiatal korban siralmas
látvány, ha önként értetődő kis dolgokkal fitogtatja valaki az
életörömét. Nemes szív ezt sohasem fogja eltűrni. De ebben az
örömben volt valami megfontoltság is és a sétáló ember homloka és
szeme körül rezignáció ült, amely nem szűntette ugyan meg, de
enyhítette viselkedésének kicsinyességét és elnézésre bírta a
szemlélőt.
Mikor a megelégedett sétáló harmadszor fordult felém az arcával,
amelyet nagy barna szakáll körített, hirtelen nagy kikötő vizét,
keskeny és magas házakkal teli utcát láttam emlékezetem
messziségében. A haragosan izgatott vizen a nap csillogott és
összevissza szólítgatták egymást a gőzhajók kürtjei; és még mielőtt
tisztába jöttem azzal, hogy mi köze annak a látványnak a
mostanihoz, láttam, hogy a régi kép föltünése ahhoz a két nagy
vörös fülhöz fűződött, mely itt sétált előttem a napon és így tudtam
meg, hogy ez az ember Szemes volt.
Zabolátlan vidámság fogott el olyan rohamosan, hogy szinte
szégyeltem magamat és erőszakot kellett magamon elkövetnem,
hogy ki ne nevessem a méltóságteljes háztulajdonost. Vigasztalan
jelenség, hogy érzékeny és egyszersmind temperamentumos