Kidolgozott államvizsgatételsor 2024

2024 nyári államvizsga
Tételsor kidolgozása
Óbudai Egyetem
Alba Regia Műszaki kar
Földmérő és földrendező alapszak
Készítette: Kovács Benedek Marcell

Lengyel Ágoston
Pusztai Henrik Antal
Tartalomjegyzék
Adatgyűjtés............................................................2
1. Digitális ortofotó előállításának folyamata.......................7
2. Légiháromszögelési eljárások módszerei.......................13
3. Kiértékelési módszerek a digitális fotogram...................22
4. Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei, részei.....................31
5. A földügyi igazgatás szervezeti felépítése.....................36
6. Földrészlethatár változásával összefüggő.....................42
7. Földrészleten belüli adatok változásával.......................46
8. A kisajátítási eljárás. A kisajátítás fajtái........................51
9. A tematikus kartográfia ábrázolási módszerei...............60
10. A GIS projekt megvalósításának főbb lép....................65
11. A térinformatikai alkalmazások öt szintje.....................72
12. A valós világ térinformatikai modellezésének..............74
13. Térinformatikai elemzési módszerek...........................83
14. Az erőforrás kutató műholdas felvevőrendsz.............106
15. Digitális képelemzés: tematikus osztályozási.............111
16. A távérzékelés alkalmazásának lehetőségei..............115
17. A GNSS alaprendszerek és a fontosabb kieg.............122
18. A GNSS műholdak által sugárzott jelek......................127
19. A műholdas helymeghatározás hibaforrásai................133
20. A GNSS mérések kiegészítése inerciális m................138
Alkalmazások.........................................................140
1. A GNSS-technikán alapuló alappontsűrítés terv...............147
2. Az irány- és távmérésen alapuló vízszintes alapp............167
3. A magassági alappontsűrítés..........................................206
4. Vetületek alap- és képfelületei, vetületi torz....................218
5. Magyarország nemzeti és nemzetközi vetületei...............225
6. Transzformációs megoldások ETRS89 -> HD72..............232
7. Egy mennyiségre von. ismételt mérések kiegyenlítése.....237
8. A legkisebb négyzetek elve............................................242
9. Közvetett mérések kiegyenlítésének menete...................246
10. Közvetlen mérések kiegyenlítésének menete.................251
11. Potenciál és nehézségi gyorsulás.................................257
12. A nehézségi erőtér mérése, meghatározása..................261
13. A felsőgeodézia vonatkoztatási- és koord.....................265
14. A geodézia magasságfogalmai.....................................270
15. Mozgásvizsgálatok klasszikus geodéziai.......................273
16. Mérnökgeodéziai vízszintes hálózatok..........................282
17. Mérnökgeodéziai magassági hálózatok.........................297
18. Közművek felmérése és nyilvántartása.........................311
19. Épületen belüli magassági hálózatok............................317
20. Regressziószámítás mérnökgeodéziai alk.....................324
Geoinformatikai adatgyűjtés
Óbudai Egyetem Földmérő és földrendező mérnök
Alba Regia Műszaki Kar – Geoinformatikai Intézet BSc alapszak
Székesfehérvár Valamennyi képzési forma és tanterv
Záróvizsga Tematika
Záróvizsga tárgy neve: Geoinformatikai adatgyűjtés
Szak: Földmérő és földrendező mérnök
Szakirány: valamennyi szakirány
1. Digitális ortofotó előállításának folyamata, az előállításhoz szükséges kiinduló

adatok.
A digitális ortofotó előállításához szükséges adatok: külső tájékozási elemek, légi felvétel,
digitális domborzatmodell. Az előállítás lépései: foto-transzformáció ortografikus
vetületbe, ortofotó készítés, ortofotó mozaik (több felvétel esetén), ortofotó térkép.
2. Légiháromszögelési eljárások módszerei, a mérés és számítás menete.
A légiháromszögeléshez felhasznált (mért) pontok típusai. A légiháromszögelés
módszerei: független modelleken alapuló tömbkiegyenlítés, sugárnyaláb kiegyenlítés. A
térbeli hasonlósági transzformáció, ill. a centrális vetítés adott és keresett elemei. Javítási
egyenletek, a kiegyenlítés eredményei.
3. Kiértékelési módszerek a digitális fotogrammetriában.
Kiértékelés egy kép alapján: projektív transzformáció, kiértékelés ortofotón, digitális
monoplotting. Kiértékelés sztereoképpár alapján: direkt lineáris transzformáció, földi
felvételpárok, légi felvételpárok. Kiértékelési módok: pontokénti, vonalas, ill. tónusos.
4. Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei, részei, tárgya és tartalma.
Az ingatlan-nyilvántartás elvei: bejegyzés elve, okirati elv, rangsor, ranghely elve,
nyilvánosság elve, közhitelesség elve, kérelemhez kötöttség elve. Az ingatlan-
nyilvántartás részei: Tulajdoni lap, Okirattár, Ingatlan-nyilvántartási térkép (és egyéb
önálló ingatlanok alaprajza).
5. A földügyi igazgatás szervezeti felépítése és hatósági feladatai.
A ingatlanok nyilvántartását és az ingatlanokkal kapcsolatos ügyek intézését ellátó
hivatalok, valamint a szakmai irányítást és felügyeletet ellátó minisztériumok. A hivatalok
hatósági feladatai: változásvezetés (jogi és műszaki, tulajdoni lapok és térképek),
adatszolgáltatás, felszólalások kivizsgálása (pl. területszámítási hibák).
6. Földrészlethatár változásával összefüggő ingatlan-nyilvántartási célú földmérési
munkák.
A telekalakítási eljárás folyamata és munkarészei. A telekalakítások változatai:
telekmegosztás, telekegyesítés, telekcsoport újraosztása, telek-határrendezés. A telkek
kialakításának szempontjai, illetve szabályai (az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési és
térképészeti tevékenység részletes szabályai, országos településrendezési és építési
követelmények, építési törvény, helyi építési szabályzat).
7. Földrészleten belüli adatok változásával összefüggő ingatlan-nyilvántartási célú és
nem ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkák.
Épületfeltűntetés és megszüntetés, illetve önálló ingatlanná alakítás. Társasházi
alaprajzkészítés. Művelési ág, illetve minőségi osztály változásával összefüggő munkák.
Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítására irányuló munkák. Az állami
ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást nem eredményező munkák,
pl: kitűzés, használati megosztás, vezetékjog.
1/3
8. A kisajátítási eljárás. A kisajátítás fajtái. A kisajátítási terv formái és munkarészei.

Fogalommeghatározás, kisajátítási célok és feltételek, a kisajátítással érintett ingatlan
beépítésre szánt, ill. beépítésre nem szánt területen, részleges, ill. teljes kisajátítás, az
ingatlan tulajdonjogának megszerzése, kártalanítás, a kisajátítási eljárás bemutatása. A
kisajátítási terv elemei, a munkarészek vizsgálata, záradékolása.
9. A tematikus kartográfia ábrázolási módszerei. A különböző módszerek alkalmazási
lehetőségei, illetve korlátai.
A tematikus kartográfia hét módszere: jelmódszer, pontmódszer, felületmódszer,
kartogram módszer és altípusai, diagram módszer és altípusai, mozgásvonalak módszere,
és izovonalak módszere. Az egyes módszerek esetén fontosak a tárgyak ismérvei,
minőségi-mennyiségi, statikus-dinamikus, mert ennek megfelelően kell ábrázolási
módszert választani.
10. A GIS projekt megvalósításának főbb lépései és azok részletei.
A lépések bemutatása, ezen belül a benchmark-teszt feladata és a pilot-projekt célja,
különbség a kettő között. A GIS költség-haszon elemzése. A GIS egyénre és
szervezetekre gyakorolt hatása.
11. A térinformatikai alkalmazások öt szintje, példák az alkalmazási lehetőségekre és
eljárásokra.
Nyilvántartó, lekérdező, elemző, döntéselőkészítő, modellező, és monitoring rendszerek
jellemzői. Az információs szintek bemutatása, és az alkalmazási szintek kapcsolata ezzel.
12. A valós világ térinformatikai modellezésének folyamata és a modellezés problémái.
Fontosabb fogalmak, a GIS fő alkotó elemei.
A modellezés lépéseinél be kell mutatni az elméleti-logikai-fizikai-megjelenítési modellt,
fontosabb fogalmak, mint entitás, objektum és feature. Az egyed leképezésének problémái
(változó világ, méretarány), az egyed besorolása, az egyed megjelenése a modellben.
Fogalmak: térinformatika, GIS, adat és információ, a GIS alkotóelemei: hardver, szoftver,
alkalmazások, környezet, felhasználók.
13. Térinformatikai elemzési módszerek raszteres és vektoros fedvényeken.
GIS tipikus elemzési funkciói, egyszerű, pl. övezet vektoros, raszteres; összetett, pl.
merge, overlay, clip; közelségi műveletek: pontok távolsága, Thiessen poligon,
felszínelemzés, 3D-s elemzések, hálózatelemzés, matematikai statisztikai, és geometriai
műveletek vektoros és raszteres fedvényeken.
14. Az erőforrás kutató műholdas felvevőrendszerek jellemzése (pl. Sentinel, LANDSAT
földmegfigyelési programok).
Műholdas távérzékelés fizikai alapjainak rövid bemutatása, kiemelve az adatnyerést. Az
erőforrás kutató műholdas felvevőrendszerek jellemzése: spektrális, geometriai,
radiometriai, időbeli felbontás (fogalmak, példák). Copernicus program rövid jellemzése,
különös tekintettel az űrszegmensre. Sentinel2 műhold és adatainak részletes jellemzése,
elérhetősége.
15. Digitális képelemzés: tematikus osztályozási módszerek, pixel-alapú és szegmens-
alapú megközelítés összehasonlítása. Vegetációs indexek szerepe a
növénymonitoringban.
Digitális képelemzés célja, tematikus osztályozás módszerei: ellenőrzött és automatikus
osztályozás bemutatása: Néhány, leggyakrabban alkalmazott algaritmus (pl. MINDIST,
2/3
NN, stb., CLUSTER, stb.), felsorolás és osztályozás elvének ismertetése. Pixel-alapú és

szegmens-alapú megközelítés összehasonlítása. Szegmentálás (felületi) módszereinek
bemutatása: „fentről lefelé” szegmentálás (Top-down segmentation), „lentről felfelé”
algaritmus lényege. Vegetációs indexek szerepe a növénymonitoringban: vegetációs
indexek számítási hátterének bemutatása (növény spektrális tulajdonságai a látható és a
közeli infra spektrum tartományban), NDVI ismertetése és alkalmazás lehetőségei.
16. A távérzékelés alkalmazásának lehetőségei különös tekintettel a mezőgazdasági
felhasználásra. A CORONE Land Cover és a MePAR projektek ismertetése.
A távérzékelés alkalmazási lehetőségei általános, rövid ismertetése. A mezőgazdasági
felhasználásának részletesebb bemutatása a növénytermesztésben: monitoring, problémák
detektálása, precíziós gazdálkodás, stb., talajtanban: talajdegradáció, talajtérképezés. A
CORONE Land Cover: projekt lényegének ismertetése (cél, az adatbázis előállításához
felhasznált input adatok, az adatbázis és tematikus rétegéinek jellemzése). MePAR
(parcella-azonosító rendszer) projekt ismertetése: fizikai blokk és hozzá tartozó adatok,
előállításának a bemutatása (MADOP). Távérzékelés szerepe a támogatás igénylésben és
ellenőrzésben.
17. A GNSS alaprendszerek és a fontosabb kiegészítő rendszerek bemutatása,
felépítésük és kialakulásuk története.
GPS, GLONASSZ, BEIDOU, GALILEO, űr- és földi szegmensei, felépítése és rövid
története. GBAS és SBAS rendszerek. EGNOS és hasonló rendszerek más kontinenseken.
18. A GNSS műholdak által sugárzott jelek felépítése. Helymeghatározási lehetőségek
kódméréssel és fázisméréssel.
A fázismoduláció és a kódosztás a GNSS jelek előállítása során alkalmazott formái. A
GNSS mérések során regisztrált mennyiségek: kódmérés, fázismérés, doppleres mérés és
jel-zaj viszony. A kódméres feldolgozása abszolút (önálló) és relatív (DGNSS) módon. A
fázismérés feldolgozása, a fázis-többértelműség feloldása, egyszeres, kétszeres és
háromszoros különbségek számítása.
19. A műholdas helymeghatározás hibaforrásai, a különféle hibák kiküszöbölésének
lehetőségei.
A vevő órahibája. A műholdak pályaadatainak és órájának hibája. Az ionoszféra hatása
(figyelembevétele több frekvencián végzett méréssel, illetve 2D vagy 3D modell
segítségével). A troposzféra hatása. A többutas terjedés. A vevő fáziscentrumának
külpontossága. A műszer mérési hibái, a fázisugrás (cycle slip).
20. A GNSS mérések kiegészítése inerciális mérésekkel, a Kálmán-szűrés alkalmazása az
adatok együttes feldolgozásakor.
Gyorsulás és szögsebesség mérése. Kettős integrálás elve és hatása a mérés pontosságára.
Kálmán-szűrés alapelve és alkalmazása GNSS és inerciális mérések együttes
feldolgozásakor. A fentiek alkalmazása mobil és légi adatgyűjtésben valamint
dőléskompenzátoros eszközökben.
3/3
Geoinformatikai adatgyűjtés Földmérő és földrendező
Kidolgozott államvizsga tételsor alapszak
Alaptételsor 2024. nyári
adatgyűjtés – 1.
Fotogrammetria – digitális ortofotó
1. Digitális ortofotó előállításának folyamata, az előállításhoz szükséges kiinduló

adatok.
A digitális ortofotó előállításához szükséges adatok: külső tájékozási elemek, légi felvétel,
digitális domborzatmodell. Az előállítás lépései: foto-transzformáció ortografikus vetületbe,
ortofotó készítés, ortofotó mozaik (több felvétel esetén), ortofotó térkép.
Digitális ortofotó előállítása
A centrális vetítés után előálló kép torzulásokkal terhelt. A torzulás okai:

Egyrészt a felvétel pillanatában a képsík nem párhuzamos a térképezéshez választott
tárgysíkkal, ami látszati vagy másképpen perspektív torzulást okoz. Másrészt a terepi
magasságkülönbségek miatt ugyanazzal az 𝑋𝑋, 𝑌𝑌 tárgykoordinátákkal, de eltérő
𝑍𝑍 magasságokkal rendelkező pontok a képen nem egy pontban képződnek le. ( és még a
kamera torzulási paraméterek is befolyásolják, de sokkal kisebb mértékben).
A pontok eltolódásának mértéke H képfőpontra nézve ∆𝑟𝑟 radiális torzulásként értelmezhető.

A
torzulás mértéke nadír, azaz függőleges kameratengelyű felvételek esetén
képlettel kiszámítható, ha ismerjük a pont távolságát a főponttól (𝑟𝑟), a ponthoz tartozó terepi
magasságkülönbséget (∆𝑍𝑍) és O vetítési centrum 𝑍𝑍𝑂𝑂 koordinátáját.
A fenti képlet alapján látható, hogy ugyanaz a ∆𝑍𝑍 magasságkülönbség a főponttól távolodva
egyre nagyobb ∆𝑟𝑟 hibát eredményez, vagyis a radiális torzulás a képsarkokban érezteti
legjobban a hatását.
Abban az esetben, ha az eredeti kép általános helyzetű, vagyis rendelkezik forgatási
szögekkel,
Készítette: Lengyel Ágoston

akkor a számításokhoz már a centrális vetítést leíró alapegyenleteket kell használnunk.
Ortofotó:
A perspektív és magassági torzulásokat meg tudjuk szüntetni, ha a centrális vetítés helyett a
digitális képet ortogonális vetítéssel hozzuk létre a térképezési síkon, mely megjelenítéskor
így
egységes méretaránnyal fog rendelkezni. Az ortofotó előállítása során a pixelek
középpontjaihoz 𝑋𝑋, 𝑌𝑌 tárgykoordinátákat tudunk rendelni, ezzel az ortofotó közvetlenül
alkalmas lesz térképezési, kiértékelési célokra.
Technológiai folyamat
A digitális ortofotó előállításához kiindulásként szükségünk van a kép és a sugárnyaláb

helyzetét megadó belső (𝑐𝑐𝑐𝑐, 𝜉𝜉0, 𝜂𝜂0) és külső tájékozási elemekre (𝑋𝑋𝑋𝑋, 𝑌𝑌𝑌𝑌, 𝑍𝑍𝑍𝑍,𝜑𝜑, 𝜔𝜔, 𝜅𝜅),
valamint
az eredeti képet lefedő digitális magassági modellre. A belső tájékozási elemeket a kamera
kalibrációból ismerjük, a külső tájékozási elemeket pedig térbeli hátrametszésből,
illesztőpontok alapján számítjuk fokozatos közelítéssel vagy iteráció nélkül (direkt lineáris
transzformáció).
A digitális magassági modell (DMM) vonatkozhat a topográfiai értelemben vett

domborzatra (DDM-re, azaz digitális domborzat modellre) vagy az összes objektumot
magába
foglaló terepre (DFM-re, azaz digitális felszín modellre). Ha valódi ortofotót (true ortofotó)
szeretnénk előállítani, akkor a magassági modellünknek minden olyan objektum magasságát
tartalmaznia kell, ami a felvételen látható. Szigorúan véve közvetlenül minden egyes
pixelhez 𝑋𝑋, 𝑌𝑌, 𝑍𝑍 terepei koordinátákat kellene tudnunk rendelni, de ezt a magassági modell
közvetlenül nem
tartalmazza. Ehelyett diszkrét pontok halmazával közelítjük a teljes terepet, ahol a
szükséges
közbülső pontokat interpolációval számítjuk ki. A megfelelő DMM kiválasztásakor két
szempontot kell mindenekelőtt figyelembe vennünk: a pontsűrűséget és maguknak a DMM
pontoknak a pontosságát.
Legtöbbször a digitális ortofotó előállításához egy szabályos négyzetháló szerinti
elrendezésben adjuk meg a DMM pontjait (GRID modell), és ezt tekintjük adekvát bemeneti
adathalmaznak. Ugyanakkor a terepet többféle módon (pl. TIN modellként) is
reprezentálhatjuk
digitális formában.
Az ortofotó előállításához a kollineár egyenleteket használjuk fel:
Első lépésben
az ortofotó koordináta-rendszerét definiáljuk a tárgysíkon, vagyis a térképezési vetület X, Y
síkjában. Ehhez megadjuk az ortofotó két átellenes sarkának a koordinátáit (𝑋𝑋1, 𝑌𝑌1, 𝑋𝑋2, 𝑌𝑌2) és
kiválasztunk egy ∆𝑋𝑋, ∆𝑌𝑌 terepi rácssűrűséget, aminek a segítségével a digitális ortofotón
minden pixel középpontjához származtathatunk egy X,Y , koordinátapárt. ∆𝑋𝑋, ∆𝑌𝑌
rácssűrűséget meghatározhatjuk, ha az ortofotó pixelméretét (∆𝑥𝑥𝑜𝑜, ∆𝑦𝑦𝑜𝑜) és az ortofotó

megjelenítéséhez, nyomtatásához használt méretarányt (𝑚𝑚𝑜𝑜) előre megkötjük. Ekkor
∆𝑋𝑋 =𝑚𝑚𝑚𝑚 ∙ ∆𝑥𝑥𝑥𝑥 ; ∆𝑌𝑌 = 𝑚𝑚𝑚𝑚 ∙ ∆𝑦𝑦𝑦𝑦 . Továbbá, a DMM alapján interpolációval számítjuk az adott
X,Y ,
koordinátához tartozó Z magasságot is. Ezután az így definiált pixelek, mint terepi
raszterpontok középpontját a fentebb említett (kollineár) egyenletpár segítségével
áttranszformáljuk a kamera koordináta-rendszerébe, vagyis kiszámítjuk a 𝜉𝜉, 𝜂𝜂
képkoordinátákat.
Ha az áttranszformált pixel középpontja nem esik pontosan egybe az eredeti kép pixelének a
középpontjával, akkor valamilyen módon el kell döntenünk, hogy hogyan
rendeljünk szürkeségi értéket az áttranszformált pixelhez. Ezt a folyamatot
újramintavételezésnek (angolul resampling-nek) hívjuk és a folyamatot többféleképpen is
megoldhatjuk:
a) Legközelebbi szomszéd (Nearest Neighbour): A középpontok távolsága alapján

válasszuk ki az áttranszformált pixelhez legközelebbi pixelt az eredeti képen és ennek
szürkeségi értékét rendeljük hozzá. Ennek hátránya, hogy az ortofotón maximálisan egy
pixeles eltolódások is
előfordulhatnak, ami negatív hatásként a vonalas létesítményeknél jelentkezik a
leglátványosabban.
b) Bilineáris interpoláció: Pontosabb eredmény érhető el, ha a távolságok szerint a négy

legközelebbi pixel 𝑔𝑔1, 𝑔𝑔2, 𝑔𝑔3, 𝑔𝑔4 szürkeségi értékét vesszük. A pixelméret legyen egységnyi,
azaz ∆𝑥𝑥 = ∆𝑦𝑦 = 1, másrészt 𝜉𝜉, 𝜂𝜂 koordinátákból képezzünk 𝜉𝜉 ′, 𝜂𝜂 ′ helyi
koordinátákat, vagyis az origo legyen a négy legközelebbi pixelt alkotó terület bal
felső pixelének a középpontja. Az áttranszformált 𝑝𝑝(𝜉𝜉 ′, 𝜂𝜂 ′) pixel szürkeségi értékét ezután
bilineáris interpolációval határozzuk meg:
Ahol gp az áttranszformált pixel szürkeségi értéke, g1 - g4 a 4 szomszédos pixel

c) Bikubikus interpoláció: Tovább növelhetjük a pontosságot, ha a szomszédságot nem

négy, hanem 16 pixelre terjesztjük ki.
A gyakorlatban legtöbbször a pontosság és a számítási idő között kompromisszumot kötnek

és
a bilineáris interpolációval megelégszenek. Abban az esetben, ha az a cél, hogy az ortofotón
megőrizzük az eredeti kép szürkeségi értékeit, akkor a legközelebbi szomszéd szerint
történik
a szürkeségi értékek meghatározása.
Ortofotó-mozaik előállítása
Abban az esetben, ha a térképezendő területet egy felvételből előállított ortofotó nem fedi le,
szükség lehet több, egymással átfedésben lévő ortofotó kezelésére. A térinformatikai
rendszerek külön rétegként képesek kezelni az ortofotókat az adatbázisban, ahol gyakran
felmerül az igénye annak, hogy az átfedő ortofotókat egységes, átfedésektől mentes
ortofotó-
mozaikként kezeljék. A mozaikolt kép teljes területén szükség van radiometriai
kiegyenlítésre,
vagyis szín és árnyalati különbségek megszüntetésére. Az átfedő területeken vágóéleket
(illesztési vonalakat) kell kijelölni, melyek mentén a szín- és kontrasztkiegyenlítésre
fokozottabban kell figyelni.
Az egységes kinézetű, illesztési vonalakat teljesen eltüntető ortofotó-mozaik előállítása nem

mindig lehetséges a nap állása, az atmoszférikus hatások, a vízfelületek eltérő árnyalata és
egyéb hatások miatt. A feladatot tovább nehezítheti, ha több forrásból, több-féle
felbontásban,
eltérő formátumban állnak rendelkezésre a mozaikhoz szükséges képek. Maguknak az
illesztési
vonalaknak a kijelölése a képeken több módszerrel is megoldható. A vágóélek kijelölése
lehet
teljesen automatikus, ilyenkor alapvetően két megoldás szokott szóba jönni. Az egyik
esetben
az átfedő területen belül választja ki az illesztési vonalat a program geometriai és
radiometriai
paraméterektől függően. A másik esetben az átfedő terület valamelyik széle lesz a
vágóél, vagyis ilyenkor az átfedő terület egy vagy több képről kivágásra kerül. A vágóélek
kijelölése után következhet az illesztés, valamint a szín- és kontrasztkiegyenlítés valamilyen

függvény szerint.
A leggyakrabban alkalmazott megoldás, amikor az átfedő területeket a képeken megőrzik és

azokat különböző százalékos arányban felhasználják az illesztés, illetve interpoláció során.
Egy
ilyen megoldást szemléltet az ábra, ahol az illesztési vonaltól felfelé és lefelé 3-3 pixelt
veszünk figyelembe az átfedési sávban:
A mozaikolás során távolságtól függő súlyokat adunk

a pixeleknek attól függően, hogy melyik képen és milyen távol vannak a vágóéltől. Ezután a
mozaik képre átkerülő pixelek intenzitásértékeit súlyozott átlag szerinti interpolációval
számítjuk.
Manuális úton is kijelölhetjük az illesztési vonalakat, ekkor - figyelembe véve a képi tartalmat
– igyekszünk a természetes határoló vonalakat, vonalas létesítményeket követni.
Mérés, kiértékelés ortofotón
Az elkészült ortofotó, illetve ortofotó-mozaik torzulásoktól mentes és közvetlenül alkalmas

térképezési célra, mivel minden egyes pontjához hozzárendeltük a térképi vetület szerinti 𝑋𝑋,
𝑌𝑌

koordinátákat. A kiértékelést kiegészíthetjük a magassági adatokkal is, ekkor szükségünk
van
a magassági modellre.
Abban az esetben, ha az ortofotót ellátjuk a térképekre jellemző információkkal

(koordinátahálózat, vetületei információk, északi irány, jelkulcsok, lépték, stb.), valamint
bizonyos térképi tartalmat feltüntettünk, kiértékelünk rajta (pl. utak, magassági pontok,
szintvonalak) akkor ortofotó-térképet hozunk létre. A kiértékelés történhet
térinformatikai rendszerben, térképező szoftverben vagy fotogrammetriai munkaállomáson,
ha
az rendelkezik saját térképező programmal.
Megjegyzés:
Ugyan itt konkrétan nem kellett, de azért fontos a kollineár egyenletek fordított alakja is
(tehát amikor képkoordinátákból számítunk terepi koordinátákat):

Geoinformatikai adatgyűjtés Földmérő és földrendező alapszak
Kidolgozott államvizsga tételsor 2024. nyári
Alaptételsor
adatgyűjtés 2.
fotogrammetria – légiháromszögelés
2. Légiháromszögelési eljárások módszerei, a mérés és számítás menete.
A légiháromszögeléshez felhasznált (mért) pontok típusai. A légiháromszögelés módszerei:

független modelleken alapuló tömbkiegyenlítés, sugárnyaláb kiegyenlítés. A térbeli
hasonlósági transzformáció, ill. a centrális vetítés adott és keresett elemei. Javítási
egyenletek, a kiegyenlítés eredményei.
A gyakorlatban a térfotogrammetriai feladatok megoldásánál általában egy képpárnál

nagyobb
egységgel, egyszerre több képpel kell dolgozni, így a légiháromszögelés központi szerepet
játszik a technológiai folyamatban.
Légiháromszögelés során az egymással általában 60%-os bázisirányú átfedésben lévő
képeket
kapcsoljuk egymáshoz képsorokat alkotva. A képsorokat szintén egymáshoz kapcsoljuk az
általában 25%-os haránt irányú, sorok közötti átfedési sávot használva, ezzel tömböt hozunk
létre. Egy kép vagy képpár külső tájékozásához megfelelő számú geodéziai koordinátákkal
rendelkező illesztőpontra van szükségünk. A légiháromszögelés során abból indulunk ki,
hogy nem tudjuk biztosítani minden képhez, ill. képpárhoz a megfelelő számú illesztőpontot,
ugyanakkor rendelkezünk elegendő illesztőponttal ahhoz, hogy a teljes sort vagy tömböt
tájékozni tudjuk a geodéziai koordináta-rendszerhez képest. Az összekapcsolással létrejött
sort vagy tömböt egy egységként kezelve, a célunk meghatározni a képek vagy modellek
külső tájékozási elemeit, valamint az összekapcsoláshoz használt pontok, ill. új pontok
geodéziai koordinátáit. A légiháromszögelés épülhet képkoordináták mérésére vagy a relatív
tájékozás után modell koordinátákra. Ennek megfelelően az ismeretlen koordináták és
paraméterek meghatározása történhet a kollineár egyenletek alapján vagy a térbeli
hasonlósági transzformáció egyenletei szerint.
Légiháromszögelési módszerek összefoglalása
A gyakorlatban a független modelleken alapuló tömbkiegyenlítés és a sugárnyaláb

kiegyenlítés
egymásra épülnek. A független modelleken alapuló tömbkiegyenlítés eredménye
bemenetként
szolgál a sugárnyaláb kiegyenlítéshez, amivel a légiháromszögelés folyamata zárul. Ennek a
megközelítésnek több célja is van. Egyrészt a cél a folyamat több lépésre bontása, így a
hibás
és hiányzó mérések könnyebben felderíthetők, miután az ismeretlenek paraméterei
számíthatók, melyek a sugárnyaláb kiegyenlítéshez előzetes értékként szolgálnak. Másrészt
a
sugárnyaláb kiegyenlítés módszere közvetlenül a képkoordináták mérésére épül, a független
modelleken alapuló kiegyenlítésnél viszont a modellek relatív tájékozásának hibái hatással
vannak a végeredményre, így indokolt az ismeretlenek kiegyenlített értékeinek végleges
pontosításához a sugárnyaláb kiegyenlítést használni. Természetesen, ha rendelkezünk az
ismeretlenek előzetes értékeivel, akkor a független modellek kiegyenlítését kihagyhatjuk és
közvetlenül elvégezhetjük a sugárnyaláb kiegyenlítést.

Alaptételsor
Légiháromszögelés: a légifényképeken alapuló fotogrammetriai alappont-meghatározás

Célja: valamennyi kép, illetve térmodell tájékozási elemeinek és diszkrét pontok X, Y, Z
koordinátáinak meghatározása a geodéziai koordináta rendszerben.
Alkalmazási területei:
-fotogrammetriai illesztőpontmeghatározása egyes modellek abszolút tájékozásához
(topográfiai térképek, ortofotók)
-pontmeghatározás geodéziai felmérésekhez ( „F”-pontok), mérnökgeodéziai feladatokhoz
-nagyszámú részletpont meghatározása térképezési feladatokhoz
A légiháromszögeléshez felhasznált (mért) pontok típusai
•repülés (fényképezés) előtt megjelölt pontok

•„természetes” pontok (fénykép-térkép-terep azonos pontok)
•„mesterséges” pontok (pontátvivő készülékkel megjelölt pontok)
Illesztőpontigények légiháromszögelési eljárásokhoz

a) modellen belüli pontsűrítés
Ua., mint térfotogrammetriában (min. 2 vízszintes és 3 magassági)
b) sorháromszögelés
modellek száma n≤4 4 <n <10 n >10
illesztőpontok száma 4 n –0,7 n 0,7n –0,5n
c) tömbháromszögelés
vízszintes: av= ( 2 –6 )bx;
magassági: am= ( 4 –10 )bx (bx: a repülés irányában 2 szomszédos kép
vetítési
középpontja közti távolság)

Alaptételsor
Meghatározási módok:
-geodéziai módszerek (pontkapcsolások, GPS, stb.)
-fotogrammetriai módszerek (modellen belüli pontsűrítéshez
sorháromszögelés vagy tömbháromszögelés
A térbeli légiháromszögelés hibaelmélete ez nem tudom, kell-e???
A hibaelmélet szükségessége:
•a hibát előre tudjuk jelezni
•a legmegfelelőbb számítási módszer kiválasztása lehetséges
A hibák fajtái:
a) Durva hibák (mérési azonosításból)
A mérésből kiszűrjük
•mérési módszerrel
•kétféle számítási módszerrel
•a kiugró adatokat kiszűrjük statisztikai módszerrel
b) Szabályos hibák
(néhány fizikai dolgot nem veszünk figyelembe)
Fajtái:

Alaptételsor
-a geometriai modellre vonatkozó hibák (pl. elrajzolás, kiértékelő műszer állandó hibái)
-lokálisan szabályos, de a képsor hosszabb szakaszán véletlen jellegű hibák (pl. filmtorzulás,
filmbelógás)
Kiküszöbölhetjük:
•mérési módszerrel
•számítással (a szabályos hibát jellemző fgv-t meghatározzuk és a kiegyenlítésbe bevonjuk)
c) Véletlen jellegű hibák
-egymástól független hibák (pl. azonosítási hiba, személyi hiba)
-egymással összefüggő hibák
A hibák eredete
•refrakció atmoszférikus korrekciót végzünk (3 –5 μm)
•elrajzolás a korrekciót meghatározzuk (5 –10 μm)
•képsík nem sík volta ( ≈5 μm )
•filmtorzuláskorrekcióval kiküszöbölhető
•a földgörbület és a térképezési vetület hatása kiküszöbölhető a modell ΔΦ döntésével, a
képsor „megtörésével” (Δφ+ X állítással)
•belső tájékozási adatok hibái

•a mérés hibája mérési módszerrel csökkentjük
•illesztőpontok és egyéb segédadatok hibái
A légiháromszögelés kiegyenlítése
Jelenleg alkalmazott módszerek a tömbkiegyenlítések (együttes feldolgozás és hibaelosztás

valamennyi eljárásnál)
Alkalmazzuk:
•alappontsűrítésre
•részletmérésre (térképezési feladatoknál)
•mérnökgeodéziai feladatokhoz
Kiinduló adat: (adatnyerési szint)
-kép,
-modell,
-sor (képsor, modellsor)
Közös mindkét megoldásnál, hogy az egyes egységeket (modell vagy sugárnyaláb) a terepi
illesztőpontokra és a szomszédos pontokhoz a legkisebb négyzetek elvén történő
kiegyenlítéssel illesztik!
A kiegyenlítés alapját a matematikai modell képezi, ami funkcionális modellből és
sztohasztikus modellből áll.
A funkcionális modell tartalmazza a megfigyelések és az ismeretlenek közötti –a fizikai,
geometriai törvényszerűségeket leíró –matematikai összefüggéseket, amelyek a kiegyenlítés
alapját képezik.
A sztohasztikus modell a véletlen jellegű összefüggéseket tartalmazza. Magában foglalja a
mért értékeket és az illesztőpontok koordinátáit. A hibamodellbe bevonják a belső tájékozási
adatokat is.
(Pl. a független modelleljárásnál a síkbeli vagy térbeli transzformáció, a sugárnyaláb-
kiegyenlítésnél a centrális vetítés alapegyenlete.)
A megfigyelésekhez egy variancia-kovariancia mátrixot rendelnek, ami a pontossági
tulajdonságokat írja le.
Tömbkiegyenlítés független modellekkel

A kiegyenlítés alapegysége a térmodell.
(Relatív tájékozott képpárok, modellkoordináták)

Alaptételsor
A modelleket a kiegyenlítés során tömbbé egyesítjük és ezután transzformáljuk át a
geodéziai koordináta-rendszerbe
I. a vízszintes tömbkiegyenlítés
Célja:
Az új pontok Y és X koordinátáinak meghatározása úgy, hogy
•a különböző modellekhez tartozó kapcsolópontok minél jobban illeszkedjenek, és
•az illesztőpontokon minél kisebb ellentmondások keletkezzenek.
Adott:
•illesztőpontok (1, 2, 3, 4 vízsz. ill. pontok / XG, YG–vel (geodéziai koordináták))
•kapcsolópontok (5,6,7,8,9 modell koord.)
•új pontok xmés ym modellkoordinátái egymástól független lokális rendszerben
A matematikai modell a síkbeli hasonlósági transzformáció:
A megoldás lineárissá tehető, ha:
és így:
𝑋𝑋 𝑋𝑋
� � = � 𝑈𝑈 � + �𝑎𝑎 −𝑏𝑏� �𝑥𝑥 �
∙ 𝑦𝑦
𝑌𝑌 𝑌𝑌𝑈𝑈 𝑏𝑏 𝑎𝑎

Alaptételsor
Ismeretlenek modellenként:
•eltolás (Xu, Yu)
•elforgatás ( Κ)
•méretarány (m)
összesen: 4
4 db modell esetén:
ismeretlenek: 4 x 4 = 16
+ kapcsolópontok vízszintes geodéziai koordinátái: 5 x 2 = 10
Σ 26db ismeretlen
Mérési eredmények: modellenként:

1 illesztőpont (xm, ym modell koord. ) – összesen 2
3 kapcsolópont ( 3-szor xm, ym) – összesen 6
Σ 8db ismert adat / modell
4 db modell esetén 4 x 8 = 32
32 > 26
Megoldható!
I. b térbeli tömbkiegyenlítés
Célja:
Az új pontok X, Y, Z koordinátáinak meghatározása a geodéziai rendszerben úgy, hogy:
•a kapcsolópontok és a vetítési középpontok minél jobban illeszkedjenek
•az illesztőpontokon minél kisebb ellentmondások keletkezzenek
Adott:
•illesztőpontok,
•kapcsolópontok,
•vetítési középpontok (stabilizáló hatású a magasságra a repülés irányában),
•új pontok x, y, z modellkoordinátái (egymástól független térbeli koordináta-rendszerben)
Keresett:
modellenként: Xu, Yu, Zu, Φ, Ω, Κ, m  7 adat
Matematikai modell a térbeli hasonlósági transzformáció:
Független modellek térbeli tömbkiegyenlítésére Magyarországon az Anblock-FT

programrendszert használták.
Sugárnyaláb-kiegyenlítés
Alapegysége a kép (a számításból kimarad a modell koordináta)

Az összes sugárnyaláb egyidejű tájékozásából és a megfelelő sugarak metszésének
előállításából áll, figyelembe véve a képek közötti mindenirányú átfedést és az illesztőpontok
adatait.

Alaptételsor
Célja:
Az új pontok Y, X, Z koordinátáinak meghatározása a geodéziai koordináta-rendszerben,
továbbá a képek külső tájékozási adatainak meghatározása úgy, hogy a megfelelő (homológ)
sugarak:
-a kapcsolópontokban minél jobban metsződjenek
-az illesztőpontokra minél jobban illeszkedjenek
Adott:
-belső tájékozási adatok (kameraállandó, képfőpont (képi) koordinátái,
esetleg torzulási (elrajzolási) paraméterek)
-illesztőpontok (X, Y, Z, ξ, η) (terepi és képi koordinátái is ismertek)
-kapcsolópontok (ξ, η) (mért képkoordináta minden képen, amin
rajta van)
-meghatározandó (új) pontok (ξ1, η1 , ξ2 , η2 ) (még csak a képkoordinátái ismertek,
ahhoz, hogy a 3 geodéziai koordinátát meg
lehessen határozni, legalább 2 képen
szerepelnie kell a pontnak)
Keressük:
-X0, Y0, Z0; φ, ω, κ minden képre (külső tájékozási paraméterek: vetítési középpont
3
geodéziai koordinátája, kameratengely helyzetét
leíró 3 szögérték)
-új pontoknak X , Y , Z (ezeknek eddig csak a képen mért
képkoordinátái
voltak meg, keresett adat a 3 geod. koordináta)
Matematikai alapja a centrális vetítés

alapegyenlete (kollinearitási feltétel):
O –P’ –P illeszkedik
Képkoordináták és tárgykoordináták közvetlen
kapcsolata a modellkoordináták kihagyásával.

Alaptételsor
A külső tájékozási elemekre és az új pontok koordinátáira előzetes értéket veszünk fel.

Minden egyes mért ponthoz tartozik két javítási egyenlet:
𝑣𝑣𝜉𝜉𝜉𝜉 = 𝜉𝜉𝑖𝑖𝑚𝑚é𝑟𝑟𝑟𝑟 − 𝜉𝜉𝑖𝑖𝑠𝑠𝑠𝑠á𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚
𝑣𝑣𝜂𝜂𝜂𝜂 = 𝜂𝜂𝑖𝑖𝑚𝑚é𝑟𝑟𝑟𝑟 − 𝜂𝜂𝑖𝑖𝑠𝑠𝑠𝑠á𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚
A 𝜉𝜉𝑖𝑖𝑠𝑠𝑠𝑠á𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚 , 𝜂𝜂𝑖𝑖𝑠𝑠𝑠𝑠á𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚 az, amit a fentebbi képlettel számolunk ki!
A kiegyenlítés eredményeképpen a külső tájékozási elemek és az új pontok koordinátái

előzetes értékeinek változását kapjuk  ITERÁCIÓval történik a kiegyenlítés (több lépésben,
fokozatos közelítéssel)
A sugárnyaláb-kiegyenlítés speciális esetei

1. Térbeli hátrametszés (egy kép külső adatainak meghatározása: a vetítési középpont
helyzetének visszametszése az illesztőpontokból + a 3 elforgatási szög meghatározása)
képek száma: 1
Ismeretlenek száma: 6 (külső táj. adatok /számítás előzetes értékek alapján)
adott: min. 3 illesztőpont
2. Térbeli előmetszés (új pontok geodéziai koordinátáinak meghatározása legalább 2
kép alapján)
képek száma: 2
ismeretlenek száma: pontonként 3 koord.
adott: külső tájékozási adatok
3. Kettős képkapcsolás (egy sztereó képpár mindkét képének külső tájékozása)
képek száma: 2
ismeretlenek száma: 2 x 6 külső táj. adat
pontonként 3 koord.
adott: min. 4 illesztőpont
A tömbkiegyenlítések pontossága
Tesztmezőkkel történő elméleti jellegű vizsgálatok.
Hogyan befolyásolja a pontosságot
•a blokkok alakja
•a blokkok nagysága
•az illesztőpontok száma és elhelyezkedése
•a repülési magasság
•az átfedések nagysága
•a meghatározandó pontok elhelyezkedése

Alaptételsor
A helyzeti pontosság
négy illesztőpont esetén
•a tömb méretének növelésével romlik,
•a legnagyobb középhibáka tömb határvonalainak közepén jelentkeznek.
A határvonalon lehetőleg minél több illesztőpontra van szükség!
-A határvonalon elhelyezett több illesztőpont esetén
A helyzeti pontosság
•független a tömb méretétől,
•közelítőleg azonos az egyes modellek pontosságával.
A sugárnyaláb-kiegyenlítés hátrányai:
•nem lineáris feladat, az előzetes értékek nehezen határozhatók meg
•számításigényes módszer
•mindig térbeli feladat, nem bontható vízszintes és mag.-i meghatározásra.
A sugárnyaláb-kiegyenlítés előnyei:
•a légiháromszögelés legpontosabb eljárása (közvetlenül: ξ1, η1 , ξ2 , η2  X,Y,Z ),
•az eljárás kibővíthető a szabályos hibák kiküszöbölésére,
•a számításba bevonhatók külső információk (mért táv., szög ),
•alkalmas földi felvételek kiértékelésére is,
•lehetőséget biztosít az analitikus plotterek külső tájékozási elemeinek átvételére (nem
szükséges ezután az illesztőpontok geodéziai koordinátáinak fotogrammetriai
meghatározása)

Alaptételsor
3. Kiértékelési módszerek a digitális fotogrammetriában.
Kiértékelés egy kép alapján: projektív transzformáció, kiértékelés ortofotón, digitális

monoplotting. Kiértékelés sztereoképpár alapján: direkt lineáris transzformáció, földi
felvételpárok, légi felvételpárok. Kiértékelési módok: pontokénti, vonalas, ill. tónusos.
[PH1] megjegyzést írt: projek�v transzfotmáció

8 paraméter
4 közös pont
[PH2] megjegyzést írt: legkissebb négyzetes mod
Készítette: Pusztai Henrik Antal

Alaptételsor
[PH3] megjegyzést írt: a pixelekhez x y
esetleg z modell
kiértékelés térinfo foto modszer
[PH4] megjegyzést írt: egy képes kiértékelés

DDM
DFM
vagy a kép orto fotoja
valos idejű éredmények

Alaptételsor
[PH5] megjegyzést írt: 1 kép
DDM DFM
xy
z

Alaptételsor
[PH6] megjegyzést írt: belső külsö adatok
DDM
1.A pontok megirányozása
2.Z0 érték számítása
3.xy számítása z0 bol
4.pontosabb magassági érték z1
5.pontosabb x2y2
6.4 5ös lépés ismétlése
iterációkkal történik
[PH7] megjegyzést írt: nem nagy a pontosság ezért

ellenörzö mérés

Alaptételsor
[PH8] megjegyzést írt: külsö belső

1 kép
ddm

Alaptételsor
[PH9] megjegyzést írt: külsö elemek meghatározása
pontsürítés
[PH10] megjegyzést írt: amatör kamera

sok illesztő pont
nem lehet külsö belsö

Alaptételsor

Alaptételsor
[PH11] megjegyzést írt: xy koord

z DDM
jobb ha sztereo képpár
egykép vagy kető

Alaptételsor
Tónusos kiértékelés, ahol a létesítményről, épületről egy mérethelyes és

torzulásmentes képet állítunk elő. Műszerei a képtranszformátorok, az
ortoprojektorok és a digitális fotogrammetriai munkaállomások.

Alaptételsor
Az ingatlan-nyilvántartás alapelvei, részei, tárgya és tartalma.
Az ingatlan-nyilvántartás elvei:
Bejegyzés elve:
(1) Törvényben meghatározott egyes jogok keletkezése, módosulása és megszűnése az ingatlan-
nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzéssel megy végbe. Az ingatlan-nyilvántartásba
azokat a jogokat lehet bejegyezni, amelyek bejegyezését jogszabály lehetővé teszi.
(2) Bejegyezhető jogok fajtái
o A jogátruházásról kiállított okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti:
 az átruházáson alapuló tulajdonjogot,
o a jogalapításról kiállított okiraton alapuló bejegyzés pedig a:
 szerződésen alapuló vagyonkezelői jogot,
 földhasználati jogot,
 haszonélvezeti jogot és a használat jogát,
 telki szolgalmi jogot és
 jelzálogjogot.
(3) Törvényben meghatározott egyes jogilag jelentős tények feljegyzésének, illetve jogszabály
erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása a hozzájuk fűződő joghatást nem
érinti.
(4) Törvényben meghatározott egyes jogok bejegyzésének és jogilag jelentős tények

feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat a jóhiszemű harmadik jogszerzővel
szemben nem érvényesítheti.
(5) Törvényben meghatározott egyes jogok és jogilag jelentős tények bejegyzése a későbbi
jogszerzők szerzését korlátozza vagy feltételessé teszi.
Okirati elv:
Jog, jogilag jelentős tény, ill. adatok átvezetése csak az Ingatlan-nyilvántartási törvényben
meghatározott okirat vagy végleges hatósági, vagy bírósági határozat alapján lehetséges.
Elfogadható okirati forma: közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat, vagy ezek közjegyző által
hitelesített másolata.
Az okirat igazolja a jog, tény keletkezését, megszűnését vagy módosulását, ill. tartalmazza az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett jogosult bejegyzési engedélyét (joggal azonos okiratban, vagy külön is
megadható azonos alakisággal).
4
Alaptételsor
Ranghely, rangsor elve:

Az elv tárgyalásának elején érdemes két alapfogalom értelmét rögzítenünk:
– a ranghely a bejegyzés időpontját, a konstitutív hatály beálltát, míg
– a rangsor a bejegyzések egymáshoz való viszonyát jelenti.
Az ingatlanra bejegyzett jogok ingatlan-nyilvántartási sorrendjét (a továbbiakban: rangsor) a
bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontok határozzák meg.
Kizáró bejegyzések (pl. tulajdonjog) közül csak a későbbi hatályos, míg az összeférő jogok közül a
rangsorban előrébb álló jog megelőzi a későbbit (pl. haszonélvezeti jog, jelzálogjog).
A bejegyzés ranghelyét, rangsorát a kérelem, megkeresés iktatási időpontja határozza meg.
Nyilvánosság elve:
(1) Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános.
(2) Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap, illetve térkép tartalmát - a különös védelem alá
tartozó személyes adatok kivételével - bárki megismerheti, arról feljegyzést készíthet, továbbá
hiteles másolat vagy tanúsítvány kiadását kérheti.
(3) Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, feljegyzés és a széljegyzett ingatlan-nyilvántartási igény

alapjául szolgáló okiratok tartalma - a hozzájárulás és az igazolt igény keretei között - akkor ismerhető
meg, ha a kérelmező igazolja, hogy a megismeréshez az okirat tartalma által érintett jogosultak és
kötelezettek hozzájárultak, vagy hogy az okirat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve
jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
(4) Az ingatlan természetben meghatározott részére bejegyzett jogok, tények és átvezetett adatok
alapjául szolgáló okiratnak az érintett természetbeni rész meghatározására vonatkozó tartalma
korlátozás nélkül megismerhető akkor is, ha a tulajdoni lapon lévő bejegyzés nem hivatkozik arra,
hogy a természetbeni rész meghatározását az okirat tartalmazza.
Közhitelesség elve:
Az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen
tanúsítja. A bejegyzett jog megilleti a jogosultként feltüntetett személyt.
(1) Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, vagy ha valamely tényt oda

feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók az ingatlan-nyilvántartásban széljegyzett

kérelmek kapcsán a folyamatban lévő eljárás tényére és tárgyára is.
5
Alaptételsor
Kérelemhez kötöttség elve:

Az elv a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogából és a keresethez kötöttség elvéből származtatható.
(1) * A jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére, illetve feljegyzésére irányuló ingatlan-
nyilvántartási eljárás - ha e törvény másként nem rendelkezik - az ügyfél kérelmére vagy hatósági
megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be,
illetve kerülhet feljegyzésre, amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés megjelöl, vagy amit törvény
alapján lefolytatott megfeleltetési eljárás során a bíróság jogerős döntésében megjelöl.
Határozat, bejegyzés, feljegyzés javítása és kiegészítése csak a kérelemben foglaltaknak megfelelően
lehetséges.
Az ingatlannyilvántartás részei
1. Tulajdoni lap
2. Okirattár
3. Állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis
4. (Törölt bejegyzések jegyzéke)
Tulajdoni lap
A tulajdoni lap tartalmazza az ingatlan adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat, jogilag
jelentős tényeket, a jogosultak megnevezését és azok adatait.
Fajtái:
A tulajdoni lap törzslapként (társasház közös tulajdonban álló tárgyai, szövetkezeti ház
szövetkezeti tulajdonban álló tárgyai) és különlapként (lakások, és nem lakás céljára szolgáló
helyiségek) is vezethető társasház, szövetkezeti ház nyilvántartása esetén.
Részei:
I. Rész: Az ingatlan pontos megnevezése, mérete (esetleg szolgalmi jogok).
– település neve, fekvés (belterület, külterület) megjelölése, az ingatlan helyrajzi száma,
területnagysága,
– a bejegyzés, feljegyzés státuszát, sorszámát, bejegyző-törlő határozatszámot,
– belterületen és ha rendelkezésre áll külterületen az ingatlan címét, a központi címregiszterből
automatikusan átvett címadatokat: közterület megnevezése, közterület jellege, házszám, ill.
házszám hiányában a helyrajzi szám,
– alrészlet jelét, területét, művelési ágat, kivett terület esetén annak megnevezését,
– minőségi osztályt, területét, kataszteri tiszta jövedelmet (aranykorona),
– az épület jellegét, telki szolgalmi jogot, földhasználati jogot,
– az ingatlan jogi jellegét (bányatelek, műemlék, társasház stb.),
– földminősítési mintatér (járási, vagy községi) megjelölését,
– egyéb szükséges adatokat (pl. lakóépületek száma, önálló szöveges bejegyzés).
II. Rész: Tulajdonjogi adatok: A már törölt- és hatályban lévő határozatok sorszámozva.
– a bejegyzés, feljegyzés státuszát, sorszámát, bejegyző-törlő határozatszámot,
– tulajdonjogot,
– gondokság alá helyezés tényét, kiskorúság tényét,
– az állam esetében a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet megnevezését,
– tulajdoni hányad, szerzési hányad, jogcím, jogállás, tulajdonos megnevezését és adatait,
– vagyonkezelői jogot, vagyonkezelő megnevezését,
– utalást, megjegyzést.
6
Alaptételsor
III. Rész: Egyéb jogok és tények (tartalma folyamatosan változik)
– a bejegyzés, feljegyzés státuszát, sorszámát, bejegyző-törlő határozatszámot, utalást,
megjegyzést,
– megállapodáson vagy bírósági határozaton alapuló földhasználati jogot (Tul. lap I. része is),
haszonélvezeti jogot, használat jogát,
– lakásszövetkezeti tagot megillető állandó használati jogot,
– állandó jellegű földmérési jelek, ill. villamos berendezések elhelyezését biztosító használati
jogot,
– vezetékjogot, vízvezetési, bányaszolgalmi jogot, törvényen alapuló közérdekű használati jogot.
– elő- és visszavásárlási, vételi jogot, eladási jogot, tartási- és életjáradéki jogot, végrehajtási jogot,
– jelzálogjogot (különvált zálogjog, önálló zálogjog, átalakításos önálló zálogjog),
– a III. részen bejegyzett jogosult kiskorúságának, ill. gondnokság alá helyezésének tényét,
– felszámolási, végelszámolási eljárás megindítását,
– bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalmat, kisajátítási és
telekalakítási eljárás megindításának tényét,
– perek, büntetőeljárás megindítását, árverés, nyilvános pályázat kitűzésének tényét,
– a zárlat, a zár alá vétel, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és
vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására irányuló zárlat tényét,
– tulajdonjog fenntartással történt eladás tényét,
– ranghely megváltoztatását, végleges hatósági vagy bírósági határozattal megállapított
környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét,
– épület létesítésének, lebontásának tényét,
– olyan egyéb jog vagy tényt, melynek bejegyzését törvény rendeli el,
– a bejegyzett jogosult megnevezését és adatait,
– elidegenítési és terhelési tilalom, árverés, a nyilvános pályázat kitűzésének tényét,
– helyi védelem tényét, ügyészi felhívás, és ügyészi fellépés tényét
– végleges hatósági vagy végleges bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás
tényét, mértékét és jellegét
– jogosult természetes személlyel szemben megindított adósságrendezési eljárást,
– az eljárás megszüntetésének tényét,
– közigazgatási per lefolytatása iránti keresetlevél benyújtásának tényét stb.
Okirattár
Az okirattár bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat, ezek hitelesített másolatait, kérelmeket,
megkereséseket, ill. az ingatlan-nyilvántartási ügyben keletkezett egyéb iratokat tartalmazza.
Az okirattárban szereplő iratokat az ingatlanügyi hatóság egyéb irataitól elkülönítetten kell kezelni.
Ingatlan-nyilvántartási térkép
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. Tv. (Fmtv.) 13.§ (1) szerinti térképi
adatbázis.
Az újfelméréssel készített vagy felújított állami földmérési alaptérképi adatbázis az ingatlannyilvántartás
átalakítását követően válik állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázissá.
A Nemzeti Kataszteri Program keretében készült, digitálisan átalakított térképeket az
ingatlannyilvántartás átalakításáig állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisnak kell tekinteni.
Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalma kötelező alapul szolgál az adatbázis
változását eredményező állami alapadat tartalmat érintő földmérési tevékenységhez, közigazgatási,
bírósági vagy más hatósági eljáráshoz.
Az ingatlan-nyilvántartás céljára a földmérési törvényben meghatározott térképi adatbázis szolgál, mely
a következőket tartalmazza:
– a település azonosítóját,
– a település közigazgatási és fekvéshatárait,
– a földrészlet határvonalát és helyrajzi számát,
– az alrészletek határvonalát és betűjelét,
– a dűlőnevet, utcanevet és házszámot,
7
Alaptételsor
– a közterületről nyíló pince bejáratát,
– a művelési ágak megnevezését (betűjelét),
– a minőségiosztály-foltok határoló vonalát és megnevezését (jelét),
– a földminősítési mintaterek jelét,
– az elhelyezkedésüktől függetlenül az önálló ingatlannak nem minősülő építményeket – ide nem
– értve a nyomvonal jellegű építményt – és azok meghatározott tartozékait és azonosítóit,
– az elhelyezkedésüktől függetlenül az önálló ingatlannak minősülő építményeket – ide nem
– értve a nyomvonal jellegű építményt, az öröklakást, szövetkezeti lakást, illetve a nem lakás
– céljára szóló helyiséget – és azok meghatározott tartozékait és azonosítóit,
– a földmérési törvényben meghatározott alapponthálózati pontokat és azonosítóit.
– Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis a fentieken túl tartalmazza az ingatlanokhoz rendelt
címkoordinátát is.
– az egyéb önálló ingatlanok alaprajzait, geometriai jellemzőit, helyrajzi számát és egyedi azonosítóját,
– az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény, Inytv. 16. § e)–f) pontjában meghatározott jogokat,
vagyis:
– telki szolgalmi jog,
– állandó jellegű földmérési jelek, földminősítési mintaterek, valamint villamosberendezések elhelyezését biztosító
használati jog, továbbá vezetékjog, vízvezetési és bányaszolgalmi jog, valamint törvény rendelkezésén alapuló
közérdekű szolgalmak és használati jogok,
Egyéb önálló ingatlanok alaprajza

EGYÉB ÖNÁLLÓ INGATLAN:
Gyűjtőfogalom, olyan ingatlanokat foglal magába, amelyek tulajdonjogi szempontból függetlenek attól a
földrészlettől, amelyen létesültek (az épület nem alkotórésze a földrészletnek, tehát önállóan
forgalomképes).
EÖI ALAPRAJZ TARTALMA:
• Közös/szövetkezeti tulajdonú épületrészek
• Öröklakások, szöv. lakások elhatároló vonalai
• Település neve, ingatlan utca, házszám, emelet, ajtó
• Önálló ingatlan sorszáma, alapterülete

Az épületet, pincét, föld alatti garázst és más építményt (ide nem értve a nyomvonal jellegű építményt),
ha az nem, vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona, vagy ha az a földrészlet
tulajdonosának a tulajdona, viszont a tulajdonos kérte annak az ingatlannyilvántartásban önálló
ingatlanként való feltüntetését (önálló tulajdonú épület, építmény), egyéb önálló ingatlanként kell
nyilvántartani.
8
Alaptételsor
5. A földügyi igazgatás szervezeti felépítése és hatósági feladatai.
A ingatlanok nyilvántartását és az ingatlanokkal kapcsolatos ügyek intézését ellátó hivatalok,

valamint a szakmai irányítást és felügyeletet ellátó minisztériumok. A hivatalok hatósági
feladatai: változásvezetés (jogi és műszaki, tulajdoni lapok és térképek), adatszolgáltatás,
felszólalások kivizsgálása (pl. területszámítási hibák).
A földügyi igazgatás szerveze� felépítése:
Minden megyében a vármegyei kormányhivatalokban vannak a földhivatalik. A kormányhivatalokon

belül a szakigazgatási szervek (pl. építésügy, agrártámogatás, tb, nyugdíj, élelmiszer bizotság) külön
voltak, 2011-ben ezt a kormányhivatalba beolvasztoták, így már nincsennek szakigazgatási szervezetek.
Ez az évek alat sokszor változot, a járási hivatalokba kerültek a földhivatalok, amikor még két fokú
ügyintézés volt (tehát volt fellebbezés). Ez 2020-ban megszűnt, most már a kormányhivatalon belül
létrehoztak egy földhivatali főosztályt (minden megyében), Fejér vármegyében van 6 osztály, 2
Székesfehérváron van Sárbogárdon, Móron, Dunaújvárosban és Bicskén. A felépítése a
kormányhivatalon belül, aki veze� az a főispán, aki a szakmai igazgatást végzi az a főigazgató, van
igazgató, van több főosztály, és ezek közöt van a földhivatali főosztály ezen belül minden osztály megyei
illetékességű. Ez azt jelen�, hogy bármelyik papírt bárhol benyújthatod ha ahhoz a megyéhez tartozik.
A hatásköz az azt jelen� hogy miket tud a földhivatal intézni (jelen esetünkben). Minden megyének van
vármegyei kormányhivatala, azon belül van a földhivatali főosztály, ezen belül vannak osztályok, minden
ilyen szakterületnek van feletes szerve, aki a felügyele� intézkedések során eljár. Most ez változot
mert uj minisztériumhoz került a kormányhivatal(2024.01.01.), a földmérés és az ingatlan nyilvántartási
szakterület a közigazgatási és terület fejlesztési minisztériumhoz került. Ez elöt mind a kető a
Miniszterelnökséghez tartozot. A közigazgatási és terület fejlesztési minisztériumon belül van az
Ingatlan nyilvántartási és térképésze� főosztály. A földhivatal másik nagy területe(termőföldek ügyei).
A feletes szerv az agrárminisztériumhoz tartozik, ezen belül a földügyi főosztályhoz tartozik.
A földhivatal feladatai: ingatlan ügyi hatóságként eljár/veze� az összes ingatlanokkal kapcsolatos

dolgok vezetése (tulajdoni lapokkal való szarakodás). Ezen belül látják el a földmérési és térképezési
feladatokat.
telekalakítási hatóságként is eljár, ebben az ügyben a kormányhivatalon belül régen szakhatóságként

a jegyzőt keresték meg, most jelenleg a kormányhivatalon belül az állami főépítészt kell szakkérdésként
elbírálni.
föld szerzése adásvétellel, cserével, ajándékozással, örökléssel. ezt is a földhivatal hagyja jóvá, és a
haszonbérléseket is. Ezt mezőgazdasági szervként látja el.
Megint ingatlan ügyi hatóságként jár el viszont most az agrár minisztériumhoz tartozik. Ide tartozik a
földvédelem a földhasznat nyilvántartása, földminősítés.
A földhivatalok két féle nyilvántartást vezetnek: perszonál folium (Földhasznála� nyilvántartás azt
mondja meg hogy a földet ki használja.) vagy reál folium (tulajdoni lapok(mert ingatlanonként van azért
soroljuk ide)).
Földműves nyilvántartást is a földhivatal veze�, ez arra kel hogy ki szerezhet termő foldet. Ennek a
feltételei magyar állampolgar, eus állampolgár, megfelelö szakképesítés, benne kell lennie a földmúves

Alaptételsor
nyilvántartásban, csak természetes szeméy. 1 ha alat bárki a felet az elöző feltételekkel csak. használó
lehet cég is.
1. Ingatlan-nyilvántartás földmérési feladatai: változásvezetés

Az ingatlan-nyilvántartás tartalmában bekövetkezet változások egyes �pusai, az állami
ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis változtatását is eredményezik. Ilyen jellegű változások
például az épületek létesítése és elbontása, az ingatlanok megosztása és egyesítése, vagy
határvonaluk módosítása. Ezen esetekben a jogszabály a változás átvezetéséhez az okiraton túl
- az okirat kötelező mellékleteként - változási vázrajz elkészítését is előírja. A földhivatal ilyen
jellegű változási vázrajzokat hatósági feladatai keretében nem készít az állampolgárok részére,
viszont a hozzá benyújtot változási vázrajzokat megvizsgálja, ellenőrzi, és záradékkal tanúsítja,
hogy megfelel a szakmai előírásoknak és ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas.
Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap, illetve térkép tartalmát - a különös védelem alá tartozó
személyes adatok kivételével - bárki megismerhe�, arról feljegyzést készíthet, továbbá hiteles
másolat vagy tanúsítvány kiadását kérhe�.
Törvényben meghatározot egyes jogok keletkezése, módosulása és megszűnése az ingatlan-
nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzéssel megy végbe. Az ingatlan-nyilvántartásba
azokat a jogokat lehet bejegyezni, amelyek bejegyezését jogszabály lehetővé teszi.
Tulajdoni lap:
• Adatartalom
Ingatlan adatai
Jogok, tények
Jogosultak és azok adatai
• Számozás: településenként, 1-től kezdődően
• A tulajdoni lapon a szám mellet a település nevét is fel kell tüntetni
• Speciális tulajdoni lap: tulajdoni törzslap és különlap (pl. társasház)
1. Adatszolgáltatás
A járási hivatalok adat- és térképtárában találhatók az állami alapadatok és az ezek
előállításával kapcsolatos térképek és munkarészek, valamint az ingatlan-nyilvántartási
térképek, földmérési alappontok, korábbi változási vázrajzok iratári példányai. Ezekből az
adatokból lakossági célra az egyes államigazgatási eljárásokhoz kötelező érvénnyel
felhasználandó másolatokat, valamint újabb változások létrehozásához földmérési munkák
adatait szolgáltatják a földhivatalok adatszolgáltatási díjak ellenében.
Ingatlan adatok:
Tulajdoni lap másolat
Térképmásolat
Teljeskörû adatszolgáltatás
Iratmásolat
Földkönyv
Egyéb adatszolgáltatás
Az ingatlan nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényben

meghatározotak szerint nyilvános, a tulajdoni lapok tartalma korlátozás nélkül megismerhető:
azt bárki megtekinthe�, arról feljegyzést készíthet, vagy hiteles másolatot kérhet. Az
adatszolgáltatás során az ingatlan-nyilvántartási adatbázisból történő lekérdezés kizárólag az

Alaptételsor
ingatlan adatai alapján történhet, azaz a település neve és az ingatlan helyrajzi száma vagy az
ingatlan közigazgatási címe szerint.
Tulajdoni lapok természetes személy-azonosító adatok (pl. tulajdonos neve) felhasználásával

történő lekérdezésére csak törvényben meghatározot esetekben (pl. bíróság, ügyészség,
nyomozó hatóság megkeresésére, jogszabályban meghatározot feladatai ellátására, vagy a
közjegyző elő� hagyatéki eljáráshoz) van lehetőség, egyéb esetben �los (kivéve, ha azt maga
az ingatlan tulajdonosa kéri).
Az adatszolgáltatásért jogszabályban meghatározot összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell

fizetni. Törvény megállapíthat személyes vagy tárgyi díjmentességet.
Tulajdoni lap másolat
Tulajdoni lap másolat – a fent leírtakat is figyelembe véve – a díj megfizetését követően bárki
részére szolgáltatható. A hatósági és egyéb (pl. pénzintéze�, hagyatéki) ügyek intézéséhez
jellemzően elegendő a szemle másolat (ez kizárólag a fennálló bejegyzéseket; míg a teljes
másolat valamennyi, vagyis korábban törölt bejegyzéseket is tartalmazza). A tulajdoni lapba
történő betekintés (vagyis a tulajdoni lap tartalmának az ügyfélszolgálaton kizárólag képernyőn
keresztüli megtekintése) díjmentes, ugyanakkor a szolgáltatás csak az adot ingatlan fekvése
szerin� illetékes járási földhivatalban vehető igénybe, továbbá az adatok kinyomtatására nincs
lehetőség.
Térképmásolat
Térképmásolat jellemzően hatósági eljárásokhoz szükséges (pl.: építési engedélyhez,

telekalakítási engedélyhez stb.). A térképmásolat minden esetben díjköteles!
2018. január 29.

Térképmásolat igénylése, betekintés a térképbe
Az adatszolgáltatás a lakosság, hatóságok és a földmérési vállalkozók részére történik a járási

hivatalok földhivatalaiban történik. Az adatszolgáltatást az állami ingatlan-nyilvántartási térképi
adatbázisból és egyéb állami alapadatokból és alapadatokból a járási hivatalok földhivatali
osztályai végzik. Az ada�génylést a földhivatali osztályoknál rendelkezésre álló
formanyomtatványon kell benyújtani, amely a Nyomtatványok menüpont alat tölthető le.
Az igazgatási szolgáltatási díjat az ingatlanügyi hatóságnak a 63/1999. (VII. 21.) FVM-HM-PM

együtes rendeletben foglaltak szerint kell megállapítania. A díjat a szolgáltatás teljesítésekor
kell megfizetni.
Az egyik leggyakrabban igényelt adatszolgáltatás a térképmásolat (helyszínrajz), melynek

igazgatási szolgáltatási díja jelenleg 3000,- Ft.
A térképmásolatnak tartalmaznia kell:
a kiállító járási hivatal címbélyegzőjét,

a település nevét,

Alaptételsor
a fekvés megnevezését,
az igényelt földrészlet hrsz-t,
méretarányt,
vetüle� rendszert,
az igényelt földrészlet területét (alrészlet betûjele, mûvelési ága, Ak.stb..),
a rajzi résznek tartalmaznia kell az igényelt földrészletet, valamint annak környezetét,
hitelesítési záradékot,
dátum, pecsét, aláírás.
A térképekbe való betekintés a terüle�leg illetékes járási hivatal földhivatali osztályánál vehető
igénybe díjmentesen, azonban az utca, házszám, valamint a régi helyrajzi szám szerin� keresés
és azonosítás igazgatási szolgáltatási díja jelenleg 800,- Ft/földrészlet.
Teljeskörű adatszolgáltatás
A teljeskörű adatszolgáltatás földmérési tevékenységet folytató és ingatlanrendező földmérő

minősítéssel rendelkező magánszemélyek, vagy vállalkozások részére teljesíthető, melynek
keretében a térkép, geodéziai alappont és tulajdoni lap adatok szolgáltatására kerül sor díj
ellenében.
Iratmásolat
A közigazgatási eljárásokban érvényyeslülő általános iratbetekintési rendelkezésektől eltérő

szabály, hogy a földhivatal okiratárában lévő ingatlan-nyilvántartási okiratba csak a
bejegyzéssel (feljegyzéssel) érintet jogosult/kötelezet teljes bizonyító erejű magánokiratba
vagy közjegyzői okiratba foglalt írásbeli engedélyével lehet betekinteni, illetve arról másolatot
kiadni. Az iratok megismerhetők akkor is, ha a kérelmező írásban igazolja, hogy az irat
megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló
kötelezetsége teljesítéséhez szükséges.
A hiteles vagy hitelesítés nélküli iratmásolatért, vagy kivonatért oldalanként 100,- Ft díjat kell
fizetni.
Földkönyv
A földkönyv a település egészére vagy annak egy részére (fekvésére), míg a földkönyvi kivonat
legalább �z ingatlanra vonatkozóan tartalmazza az ingatlanoknak a tulajdoni lap I. részén
szereplő leíró adatait.
A szolgáltatás díja: 150.- Ft/ingatlan.
A földkönyv tulajdonosi adatokkal kiegészítve is szolgáltatható, vagyis a tulajdoni lap I. részén
kívül a tulajdonos adatait is tartalmazza, díja: 200.- Ft/ingatlan.
Egyéb adatszolgáltatás
Terüle� összesítő: a település területén lévő ingatlanokról meghatározot szempontok szerint

készítet összesítet adatokat tartalmazó kimutatás, díja: 2.000.- Ft/település.
Törzskönyv: a település földterületéről készítet kimutatás, mely a földek településen belüli
fekvése szerin� csoportosításban tartalmazza a földrészletek mûvelési ágak szerint, azon belül
minőségi osztályonként összesítet területét és Ak értékét.
Országos adatok szolgáltatása:

Alaptételsor
Az ország teljes területét vagy azon belül nagyobb terüle� egységeket, több települést érintõ
fölmérési adatok, térképek, digitális térképi állományok, légi- és ûrfelvételek, ortofotók és
ehhez kapcsolódó egyéb információs termékek a Földmérési és Távérzékelési Intézetõl, ezen
adatok kezelõjétõl igényelhetõk. Az adatok szolgáltatása mellet a FÖMI egyéb sajátos, egyedi
igényeket kielégítõ szolgáltatásokat is kínál.
Az országos adatok szolgáltatási körébõl kivételt képez a Nemze� Kataszteri Program keretében
készült digitális földmérési alaptérképek szolgáltatása.
Településkereső:
A településkeresővel
a kereset település nevét az üres mezőbe beírva megállapíthatja, hogy a kereset település
melyik körze�, illetve megyei földhivatalhoz tartozik,
sta�sz�kai átekintést kaphat a kiválasztot település földrészleteiről fekvésenként és művelési
áganként,
megtudhatja, milyen ingatlan-nyilvántartási térképek érhetõk el a településrõl.
Településenként az alábbi sta�sz�kai adatok érhetők el az ország összes településére
vonatkozóan:
földrészlet sta�sz�ka fekvésenként (belterület, külterület, zártkert): földrészletek száma, egyéb

önálló épületek száma, lakások száma, összes terület nagysága, legkisebb földrészlet területe,
legnagyobb földrészlet területe, átlagos földrészlet terület
földrészlet sta�sz�ka mûvelési áganként (erdõ, gyep, gyümölcsös, nádas, szántó stb.):
földrészletek száma, alrészletek száma, összes alrészlet területe, legkisebb alrészlet területe,
legnagyobb alrészlet területe, átlagos alrészlet terület
térképellátotság településenként, azon belül fekvésenként: KSH kód, vetület, méretarány
felmérés éve, helyesbítés éve, valamint információ az átnéze� térképekrõl, a térképek
elérhetõségérõl
2. Felszólalások kivizsgálása
Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis készítése, valamint az abban bekövetkezet
változások vezetése során előfordulhatnak felmérési, térképezési vagy területszámítási hibák.
Ezek a hibák általában rejtve maradnak sokszor év�zedekig, míg az ingatlanok adataira, vagy a
vele szomszédos ingatlanokkal kapcsolatosan olyan változás nem történik, amelynek mérése
során arra fény nem derül. Ezeknek a hibáknak a hivatalból, illetve kérelemre történő
kivizsgálása a hatósági földmérés feladata. A földrészletek határvonalának kitűzése, valamint a
természetbeni eltérő birtoklásból adódó határviták rendezése nem tartozik az ingatlanügyi
hatóság feladatai közé.
14. Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítása
17. § (1) * Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba megállapítása esetén az ingatlanügyi
hatóság az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázist, illetve a hozzá tartozó terüle� adatokat
hivatalból bármikor kijavíthatja.
(2) * Az (1) bekezdés szerin� hiba kijavítása kizárólag a térképi határvonalakat érin�, és nem változtatja
meg a fennálló természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat.
(3) Az (1) bekezdés szerin� hiba kijavítására irányuló eljárásban nincs szükség az eljárásba bevont
ingatlanok jogosultjainak hozzájáruló nyilatkozatára.

Alaptételsor
(4) * A 14. § (8) bekezdés szerin� eljárásban meghozot határozat térképi hibakiigazításnak minősül.
(5) * A felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavításához nincs szükség előzetes hatósági
engedélyre vagy bírósági határozatra.
(6) * Amennyiben ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkához történő adatszolgáltatás során az

adatszolgáltatással érintet ingatlan adataiban az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis és a
tulajdoni lap adatai közöt eltérés mutatható ki, abban az esetben az eltérés okát ki kell vizsgálni. Ha a
vizsgálat alapján felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítására irányuló vagy ingatlan-
nyilvántartási eljárást kell indítani, akkor az ezen eljárások végleges lezárultáig az adatszolgáltatási
eljárást fel kell függeszteni.

Földrészlethatár változásával összefüggő ingatlan-nyilvántartási

célú földmérési munkák.
A telekalakítási eljárás folyamata és munkarészei.

Telek: egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület.
Telekalakítási eljárást csak egész ingatlanra lehet feljegyezni.
A telekalakítási eljárások esetén a földrészletek határvonalának változásáról változási vázrajzot
kell készíteni.
A vázrajzok készítése során az egyes földügyi eljárások részletes szabályairól szóló
kormányrendelet és a telekalakításról szóló miniszteri rendelet előírásait is figyelembe kell
venni.
A változott földrészletek helyrajzi számozását az önálló ingatlanok helyrajzi számozásáról és
az alrészletek megjelöléséről szóló miniszteri rendelet szerint kell végrehajtani.
Az egyes földügyi eljárások részletes szabályairól szóló kormányrendelet értelmében:
A telekalakítási eljárás kérelemre induló eljárás. A kérelem tartalma szerint a telekalakítási
eljárás típusai a következők:
a) telekalakítási engedélyezési eljárás
A telekalakítás engedélyezése iránti kérelmet benyújthat:
• a telekalakítással érintett bármelyik földrészlet bármelyik tulajdonosa,
• közös tulajdonban álló földrészlet esetén bármelyik tulajdonostárs,
• aki a telekalakítással érintett földrészlet tekintetében tulajdoni igényt érvényesít,
• az elbirtoklás megállapítása iránt polgári peres eljárást kezdeményező,
• a tulajdonostársaknak a földrészlet területnagyság szerinti többsége, ha a telekalakítás
során legalább nyolc új építési telek keletkezik, valamint
• az a személy, aki a telekalakításról a tulajdonossal írásban megállapodott.
b) egyesített telekalakítási eljárás.
Az egyesített telekalakítási eljárás lefolytatására vonatkozó kérelem alapján
A. a telekalakítás engedélyezésére, és
B. a telekalakítási engedély véglegessé válását követően a földrészlet adataiban, továbbá a
bejegyzett jogok és feljegyzett tények vonatkozásában a telekalakítással bekövetkező
változásnak az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetésére irányuló eljárás indul meg.
A telekalakítási eljárás megindítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
• a telekalakítással érintett földrészlet vagy földrészletek helyrajzi számát, a földrészlet vagy
földrészletek fekvése szerinti település megjelölésével;
• a kérelmezett telekalakítási eljárás típusának (telekalakítási engedélyezési eljárás vagy
egyesített telekalakítási eljárás) megjelölését; a telekalakítás célját, amely lehet:
o Telekcsoport újraosztása
A telkek csoportjának újraosztása során előbb egyesíteni kell az érintett földrészleteket,
azután kiosztani. Belterületen a kiosztás többnyire házhelyosztás vagy üdülőtelkek
létrehozását szolgálja, külterületen általában mezőgazdasági parcellák jönnek létre.
Amennyiben közterület kialakítása szükséges, úgy azt a területből ki kell venni, majd a
1
fennmaradt területet a vonatkozó előírásoknak megfelelő telkekre kell felosztani.
o Telekfelosztás (telekmegosztás)
Egy földrészletnek két vagy néhány részre történő felosztása.
o Telekegyesítés (összevonás)
Két vagy több telekből egy telek kialakítására irányuló telekalakítás.
o Telekhatárrendezés (telekhatárszabályozás)
Egymás melletti földrészletek szabálytalan, sok töréspontú határának szabályosabb
formájúvá történő, illetve a korábbi, beépíthetetlen telek beépíthetővé tétele érdekében
történő átalakítását jelenti.
A telekalakítási engedély egy évig hatályos.
A telkek kialakításának szempontjai, illetve szabályai
Az ingatlan-nyilvántartási célú földmérési és térképészeti tevékenység

részletes szabályai
A 8/2018. (VI. 29.) AM rendelet részletezi.
A telekalakítási engedélyezési eljárásokban vizsgálni kell, hogy a telekalakítás a
telekméretre, telekmélységre, telekszélességre, telek megengedett legnagyobb beépítettségére,
elő-, oldal- és hátsókertre, a telken elhelyezhető épületek számára, valamint az épületek közötti
legkiseb távolságra vonatkozó településrendezési és építési követelményeknek megfelel-e.
A telket – a nem építési telek telekegyesítése és telekhatár-rendezése, valamint erdő művelési ág
esetén a telekfelosztás és telekcsoport újraosztása kivételével – úgy kell kialakítani, hogy a
kialakuló telkek közterületnek gépjárműközlekedésre alkalmas részéről az adott közterületre
vonatkozó jogszabályi előírások szerint vagy önálló helyrajzi számon nyilvántartott magánútról
gépjárművel közvetlenül megközelíthetőek legyenek.
Magánút és közmű műtárgy elhelyezésének céljára szolgáló telek kialakítása esetében a helyi
építési szabályzatban előírt építési övezet, övezet szerinti rendeltetés céljára szolgáló telek
méretére vonatkozó előírásokat nem kell figyelembe venni. A magánút kialakítása a
szomszédos telek beépíthetőségét nem korlátozhatja, a magánút közúti csatlakozását
biztosítani szükséges, és a helyi építési szabályzat magánútra vonatkozó rendelkezéseit
teljesíteni kell.
Meglévő telkek esetében a telekegyesítés, valamint a telekhatár-rendezés abban az esetben is
engedélyezhető, ha a kialakuló telkek méretei a korábbiakhoz képest az építésügyi előírásoknak
jobban megfelelnek, vagy a helyi építési szabályzat szerinti jogszerű állapotnak való jobb
megfelelést segítik elő.
A tömbtelken a már meglévő épületek részére úszótelkek alakíthatók ki. Az úszótelek
kialakításának feltétele az épület önálló közműcsatlakozásának biztosítása. Az úszótelket úgy
kell kialakítani, hogy az magába foglalja legalább:
a) az épületet,
b) az előlépcsőt és az épület körüli járdát,
c) az épülethez tartozó közmű-műtárgyakat, valamint
d) az épület külső falsíkjának függőleges vetületétől mért – a tömbtelken belüli – 1 méteres
területsávot.
A nyúlványos telek területének a nyúlvány nélkül is meg kell felelnie a helyi építési szabályzat
legkisebb telekterületre vonatkozó előírásának.
A nyúlvány – a helyi építési szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – 3 méternél
2
keskenyebb, építési telek esetén – helyi építési szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – 50
méternél hosszabb nem lehet.
A földrészlethatár változásával- és a telekalakítással összefüggő változási vázrajzokat az
ingatlan-nyilvántartási célú földmérési tevékenységhez az adatszolgáltató által kezelt állami
ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis adatszerkezeti formátumában, fájlformátumában kell
vizsgálatra, illetve vizsgálatra és záradékolásra benyújtani.
A településrendezés eszközei:
• Településfejlesztési koncepció
• Településszerkezeti terv
• Szabályozási terv
• Helyi Építési Szabályzat
Amennyiben az Étv. 23. § (1) bekezdése szerinti jogszabályi vizsgálat során megállapításra
kerül, hogy a telekalakítással érintett területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési
szabályzat – vagy ha a helyi építési szabályzat a telekalakítási követelményeket nem tartalmazza
teljeskörűen –, telket alakítani csak úgy lehet, ha:
e) a szomszédos telkek jellemző telekméreteit a kialakítani kívánt telek, telkek méretei
elérik, továbbá a szomszédos telkek jellemző beépítettségét a kialakítani kívánt telek,
telkek beépítettsége nem haladja meg,
f) a telekalakítás a telekalakítással érintett és a szomszédos telken, telkeken meglévő
épület fő rendeltetése szerinti használatot nem korlátozza és nem lehetetleníti el, és
g) az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet elő-,
oldal- és hátsókertre, valamint az épületek közötti legkisebb távolságra vonatkozó
előírásai teljesülnek.
Országos településrendezési és építési követelmények, Építési törvény

TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ:
A településrendezési tervet megalapozó, az önkormányzati településfejlesztési döntéseket
rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum. Meghatározza a
helyi önkormányzat településrendezési cselekvési programját.
Mindazon a településre kiterjedő társadalmi, gazdasági, tervezési és megvalósítási
tevékenységek összessége, melyek a lakosság életminőségének, ellátási és környezeti
viszonyainak javítását, a települések gazdaságának, műszaki-fizikai állományának
gyarapodását, folyamatos megújítását, természetes és épített környezetének védelmét
szolgálják.
A településfejlesztési koncepció általában 15-20 évre kitekintő, a település fejlődési irányait
meghatározó tervdokumentum, önkormányzati állásfoglalás. Az ország, illetve egy térség átfogó
távlati fejlesztését megalapozó és befolyásoló tervdokumentum, ami meghatározza a térség
hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, továbbá a fejlesztési programok kidolgozásához
szükséges irányelveket, információkat biztosít az ágazati és a kapcsolódó területi tervezés és
területfejlesztés szereplői számára.
TELEPÜLÉSSZERKEZETI TERV
A településrendezési terv azon része, amely meghatározza a település alakításának,
védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek
felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a
település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését.
3
SZABÁLYOZÁS TERV
A településrendezési terv azon eleme, amely a település közigazgatási területének
felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek
védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket
megállapító építési előírásokat térképen, rajzos formában ábrázolja.
Helyi Építési Szabályzat

Az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési
önkormányzati rendelet, amely mindenkire kötelező magatartási szabályokat tartalmaz. Jogi
formába önti a szabályozási tervben a műszaki tervezés nyelvén megfogalmazott célkitűzéseket
és előírásokat, valamint meghatározza a település közigazgatási területének felhasználásával
és beépítésével, a környezet természeti, épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a
telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket.
Szoros tartalmi összefonódásuk miatt a helyi építési szabályzatot a hozzátartozó szabályozási
tervvel együtt kell alkalmazni.
TERÜLETHASZNÁLAT
A városok és községek (a továbbiakban együtt: település) igazgatási területét építési
szempontból
a) beépítésre szánt (beépített, további beépítésre kijelölt) területbe, amelyen belüli építési
övezetekben az építési telkek megengedett beépítettsége legalább 10% illetőleg
b) beépítésre nem szánt területbe, amelyen belüli övezetekben a telkek megengedett
beépítettsége legfeljebb 10% kell sorolni.
A beépítésre szánt területeket építési övezetekbe, a beépítésre nem szánt területeket övezetekbe
kell sorolni. Az építési övezeteket, övezeteket a meglévő vagy tervezett rendeltetésük,
beépítettségük és karakterbeli különbségeik alapján úgy kell besorolni, hogy az egy övezetbe
tartozó, azonos adottságú telkeket azonos értékű építési jogok és kötelezettségek illessék
meg.
Az alapján hogy egy telek általános használata a HÉSZ szerint milyen kategóriába esik, az
befolyásolja a telkekre meghatározandó:
• Megengedett legnagyobb beépítettség (%)
• Megengedett legnagyobb beépítési magasság (m)
• Legkisebb zöldfelület (%)
4
Földrészleten belüli adatok változásával összefüggő ingatlan-

nyilvántartási célú és nem ingatlan-nyilvántartási célú
földmérési munkák.
Épületfeltűntetés és megszüntetés, illetve önálló ingatlanná alakítás.

Az épület feltüntetéséről készített változási vázrajz az állami ingatlannyilvántartási térképi
adatbázis alapadattartalmán túlmenően tartalmazza az új vagy változott épületet.
Ha a földrészlet és a rajta lévő épület tulajdonosa azonos, az épületfeltüntetéshez készített
változási vázrajzon az épületet az önálló ingatlannak minősülő építményeket kivételével a
földrészlethez kell kapcsolni.
Az épületfeltüntetéshez készített változási vázrajz kötelező tartalma a művelés alól kivett
megnevezés vagy a művelési ág feltüntetése.
Az épületfeltüntetéshez készített mérési vázlatot a 1minta szerint kell elkészíteni.
Az önálló ingatlannak minősülő építményeket és azok betűjeleit az állami ingatlan-nyilvántartási
térképi adatbázisban a változási vázrajz alapján kell feltüntetni.
Fttv. szerint építménynek hívjuk: az elhelyezkedésüktől függetlenül az önálló ingatlannak nem
minősülő építményeket – ide nem értve a nyomvonal jellegű építményt – és azok meghatározott
tartozékait és azonosítóit, az öröklakást, szövetkezeti lakást illetve a nem lakás céljára szóló
helyiséget – és azok meghatározott tartozékait és azonosítóit.
Építmények* tartozékának minősül az ahhoz közvetlenül csatlakozó, öt négyzetméternél
nagyobb fedett vagy nyílt terasz és lépcső, amelyre vonatkozó vázrajzot kell elkészíteni úgy,
hogy csak a feltüntetendő építménytartozék határvonalát kell vastag, folyamatos vonallal
feltüntetni, és az épülethez hozzákapcsolni.
Ha az építménytartozékot korábbi analóg térkép már ábrázolta, úgy annak állami ingatlan-
nyilvántartási térképi adatbázisban történő átvezetését – erre irányuló kérelem esetén - a
korábbi épületfeltüntetési vázrajz, használatbavételi engedély, illetve korábbi analóg
térkép alapján kell elvégezni.
Épületmegszüntetési vázrajzot csak az épület fizikai elbontása után lehet az ingatlanügyi
hatósághoz záradékolásra benyújtani.
Nem kell épületmegszüntetési vázrajzot készíteni, ha a földrészleten minden épület elbontásra
kerül. Nem kell vázrajzot készíteni, ha az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlannak minősülő
építmény önálló státusza megszüntetésre kerül.
Társasházi alaprajzkészítés.
A társasház, illetve szövetkezeti ház ingatlan-nyilvántartási bejegyzése előtt a társasház,
szövetkezeti ház az Inytv. 11. § (4) bekezdés b) és c) pontjában* meghatározott önálló
ingatlanokról, valamint 12. § b) és c) pontjában** meghatározott egyéb önálló ingatlanokról (a
továbbiakban: EÖI) elkészített szintenkénti alaprajzát vektoros formában vizsgálat és
nyilvántartásba vétel céljából be kell nyújtani az ingatlanügyi hatósághoz.
* Inytv. 11. § (4) b) társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és
1
helyiségeket; c) * a szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és
helyiségeket
**Inytv. 11. § (4) b) a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás
céljára szolgáló helyiséget a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető
hányaddal együtt; c) a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást, illetőleg nem lakás céljára
szolgáló helyiséget,
A vektoros szintenkénti alaprajzot az Inytv. 21. § (4) bekezdésében meghatározottakon túl a 23.
melléklet szerint kell elkészíteni, minden szintre vonatkozóan, méretezés nélkül, és tartalmaznia
kell a következő adatokat:
* Inytv. 21. § (4) Az egyéb önálló ingatlanok – ide nem értve a 12. § a) pontja szerinti épületeket
és építményeket – alaprajza 1:100 vagy annál nagyobb méretarányban ábrázolja az ingatlan –
társasháznál a közös, szövetkezeti háznál a szövetkezeti tulajdonban lévő épületrészek, továbbá
az öröklakások és szövetkezeti lakások – elhatároló vonalait. Az alaprajzon fel kell tüntetni a
település nevét, az ingatlan utca, házszám, emelet és ajtószám szerinti megjelölését, továbbá az
önálló ingatlan sorszámát és alapterületét.
TÁRSASHÁZ- ÉS SZÖVETKEZETIHÁZ-ALAPRAJZOK TARTALMA:
a) az épület külső kontúrvonalát és falazatát a falvastagságok ábrázolásával,
b) az egyes ingatlanok jogilag elkülönülő tulajdoni viszonyainak határait és az okirattal
egyező azonosítóit és hasznos alapterületeit négyzetméter élességgel,
c) szintenként a padlószint relatív magasságát a főbejárat szerinti terepcsatlakozáshoz képest,
d) az épület címkoordinátáját azokon a szinteken, ahol az épület bejárata van,
e) a nyílászárókat a nyílási irány feltüntetése nélkül és az átjárók helyeit,
f) a szintkülönbség-áthidalókat emelkedési irányuk feltüntetésével együtt,
g) az EOV transzformációba bevont töréspontok pontszámait,
h) a papírra kinyomtatott alaprajzon a méretarányt,
i) a papírra kinyomtatott alaprajzon a készítő nevét, szakképzettségét, jogosultsági számát, saját
kezű aláírását, a készítés helyét és időpontját, valamint a munkaszámot vagy tervszámot.
Az EÖI azonosítóit úgy kell kialakítani, hogy társasházon (szövetkezeti házon) belül egyediek
legyenek.
Ha az EÖI-k területi adatai nem helyezhetők el az alaprajz rajzi részén, akkor külön
szintenkénti területi összesítőt kell készíteni az alaprajzon a rajzi rész mellett, amelyben a
szintenként eltérő, de egy EÖI-t alkotó területrészeket egész négyzetméterre kerekítve összesíteni
kell.
EÖI területeként az ingatlan-nyilvántartásba a hasznos alapterületet kell bejegyezni.
Az erkélyek, loggiák, teraszok és tetőteraszok alapterületei nem számítanak bele a (9)
bekezdés szerint meghatározott, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető hasznos alapterületbe,
azokat attól elkülönült alapterülettel kell feltüntetni.
Az alaprajzot az épületfeltüntetési vázrajz töréspontjai alapján EOV rendszerbe kell
betranszformálni. Ha az épületfeltüntetési vázrajz nem áll rendelkezésre, a transzformációhoz az
állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisban tárolt épület töréspontjait kell felhasználni.
A vektoros szintenkénti alaprajzot minden szintre vonatkozóan, méretezés nélkül kell elkészíteni,
és tartalmaznia kell az EÖI-n belüli helyiségek azonosító számát, funkciójának megnevezését és
hasznos alapterületét négyzetdeciméter élességgel.
2
Művelési ág, illetve minőségi osztály változásával összefüggő
munkák.
Ha a változási vázrajz művelésiágváltozás miatt készül, akkor a földminősítési mintatér
elhelyezkedését, a termőföld művelési ágát és minőségét – a minőségi osztályt és a kataszteri
tiszta jövedelmet - a földminősítési eljárás eredményének megfelelően kell a vázrajzon
feltüntetni.
A vázrajzot minta szerinti formában kell elkészíteni.
Ha a művelésiág-változás a földrészlet vagy adott alrészlet teljes területét érinti, akkor az Inytv.
28. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.* Az így keletkezett alrészlet nem lehet
azonos a szomszédos alrészlet művelési ágával. Az így kialakult, azonos művelési ágba tartozó
alrészleteket az ingatlan-nyilvántartás szabályai szerint össze kell vonni, amelyről változási
vázrajzot kell készíteni.
* Inytv. 28. § (2) Művelési ág változása esetén nem kell változási vázrajzot benyújtani az
ingatlanügyi hatósághoz, ha
a) a változás egy földrészleten belül nem éri el a 400 m2-t,
b) egy földrészlet egész területe más művelési ágra változik,
c) egy vagy több alrészlet területe teljes egészében azonos művelési ágra változik és így a
földrészlet egy művelési ágba kerül,
d) egy alrészlet egész területe más művelési ágra változik.
Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítására

irányuló munkák.
A földmérési és térképészeti tevékenység végzése során észlelt felmérési, térképezési vagy
területszámítási hiba kijavítását a munkát végző földmérőnek az ingatlanügyi hatóságnál kell
kezdeményeznie. Ebben az esetben a földmérési munkálatokat fel kell függeszteni, és csak a
hiba kijavítására vonatkozó ingatlanügyi hatósági határozat véglegessé válása után szabad
folytatni azt.
A földrészletek határvonalainak azonosításához és ellenőrzéséhez a terepi méréseken kívül fel
kell használni a hatályos ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázist, valamint az ingatlanügyi
hatóságnál rendelkezésre álló mérési, kitűzési adatokat is. Térképmásolatról méretlevétellel
megállapított méreteket tilos felhasználni!
Ha az ellentmondás mértéke az ellenőrzött határvonal helyzetében meghaladja az alábbi
eltéréseket, akkor az észlelt hibát az ingatlanügyi hatóságnak írásban be kell jelenteni. A
bejelentés része a műszaki dokumentáció.
• szabatosan megjelölt földrészlethatár helyzetében: ± 0,1 m
• állandó módon meg nem jelölt földrészlethatár helyzetében: ± 0,2 m
• korábbi rajzi munkarészek és az ellenőrző méretek közötti eltérés: ± 0,3
• az EOV földmérési alaptérkép terepi kiegészítő mérések nélküli digitális átalakításával
készült térképi adatbázis esetén a 7. melléklet A) táblázat
• a nem EOV vetületi rendszerű alaptérkép terepi kiegészítő mérések nélküli digitális
átalakításával készült adatbázis esetén a 7. melléklet B) táblázat
A záradékolást követően a változási vázrajzot az ingatlanügyi hatóság előzetes
nyilvántartásba veszi, továbbá gondoskodik a változás ingatlannyilvántartási térképi
3
adatbázisban történő előzetes átvezetéséről.
A záradékolás során feltárt hibákról és hiányosságokról tételes vizsgálati jegyzőkönyvet kell
készíteni, amely alapján a kérelmet benyújtó földmérőnek hiánypótlás keretében a változási
vázrajz munkarészeit javítania kell. A tételes vizsgálati jegyzőkönyvet a minőséget tanúsító
személy részére is meg kell küldeni.
Ha a hiánypótlásra benyújtott változási vázrajzon, változási állományban, valamint a hozzá
tartozó munkarészekben az előírt hibákat nem javították, vagy a hibajavítás során újabb hibák
keletkeznek, a záradékolási eljárást meg kell szüntetni.
A záradékolás során korábban nem kifogásolt tartalmi elemeket a hibajavítás ellenőrzése
során új hibaként feltárni és annak javítását előírni nem lehet. Az olyan hibát, amelyet az első
vizsgálat során nem tártak fel, az ingatlanügyi hatóságnak kell kijavítania. A változási vázrajz
záradékolása csak a feltárt hibák kijavítása után végezhető el.
Ha az ingatlanügyi hatóság azt állapítja meg, hogy a felmérési, térképezési vagy
területszámítási hiba kijavítása érvényes záradékkal ellátott vázrajzot érint, a vázrajzot
soron kívül javítja, záradékolja és megküldi a benyújtónak a térképezési vagy területszámítási
hiba kijavításáról szóló határozattal együtt.
Felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavításához tulajdonos vagy vagyonkezelő
bejelentése esetén az egyes földügyi eljárások részletes szabályairól szóló 384/2016. (XII. 2.)
Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése* az irányadó.
*7. § (1) A felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítására irányuló eljárás
hivatalból, a kormányhivatal észlelése alapján, a tulajdonos vagy vagyonkezelő bejelentésére
(amennyiben ingatlanrendező földmérő jogosultsággal rendelkező személy által készített
szakvéleményt mellékel), vagy a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvényben
meghatározott földmérési jogosultsággal rendelkező személy bejelentésére indul.
A szakvéleményt az adatszolgáltatás adatai alapján helyszíni mérésekkel alátámasztva kell
elkészíteni. A műszaki leírásban részletezni kell az ellentmondás jellegét, a vázlatot a 10.
melléklet adattartalmával kell elkészíteni, és a „Mérési vázlat szakvéleményhez.” feliratot kell
alkalmazni.
Ha a hiba kijavítása ingatlan-nyilvántartási átvezetést is igényel, akkor a hiba kijavításáról
rendelkező ingatlanügyi hatósági határozatot annak véglegessé válásától függetlenül az
ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartásban átvezeti.
Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában

változást nem eredményező munkák, pl: kitűzés, használati
megosztás, vezetékjog.
a) kitűzési vázrajz,
b) használati megosztási vázrajz,
c) tények és jogi jellegek feljegyzéséhez és törléséhez szükséges vázlatok,
d) vezetékjog előzetes engedélyezése iránti kérelemhez készített vázlat,
e) igazságügyi földmérő és térképész szakvélemény, valamint a felmérési, térképezési vagy
területszámítási hiba bejelentéséhez szükséges szakvélemény mellékleteként készített
vázlat.
KITŰZÉSI VÁZRAJZ,
A kitűzési munka minőségéért a munkát végző földmérő a felelős.
4
Földrészlethatár kitűzésére irányuló munkának minősül a földrészlethatáron létesítendő új
épület kitűzése is.
A kitűzött határpontokat vízszintes értelemben, centiméter élességgel azonosítható földmérési
jellel kell megjelölni.
A vázrajzot a 26. melléklet szerinti tartalommal, a honlapon közzétett minta szerinti formában
kell elkészíteni. Szükség esetén a területkimutatás is része a műszaki tartalomnak.
A kitűzési vázrajz a kitűzött földrészlet határára vonatkozó méretek tartalmazza.
A kitűzési vázrajzok esetében az ingatlanügyi hatóság a 47. § (3) bekezdés a)–e), g) és i)–j)
pontjában* foglalt előírásoknak való megfelelőséget vizsgálja, ezzel egyidejűleg a
„Nyilvántartásba véve.” záradékszöveggel látja el.
Ha a kitűzött határvonal helyzete a tényleges használattól a 16. és 17. § előírásai szerint
meghatározott értéknél nagyobb mértékben tér el, akkor a természetbeni használat szerinti
határvonalat be kell mérni, annak helyét és meghatározó méreteit a kitűzési vázlaton a hatályos
állapottól eltérő módon fel kell tüntetni. A kitűzött hatályos állapot és a természetbeni használat
közötti területeltérést ki kell mutatni.
HASZNÁLATI MEGOSZTÁSI VÁZRAJZ
A területkimutatás változás utáni része tartalmazza: használati megosztási vázrajz esetén a
használati viszonyokat és arányokat.
A használati megosztási vázrajzon az elkülönülő használati határokat 0,5 mm vastagságú,
hosszú, szaggatott vonallal kell ábrázolni. Az elkülönülő használattal érintett területrészeket
római számokkal kell megjelölni.
Fel kell tüntetni az egyes részek területét és jogosultját.
A vázrajzot az „Ez a vázrajz ingatlannyilvántartási átvezetésre nem használható!” és az „Az
állami alapadattartalom az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmával
megegyezik.” szövegű záradékkal kell ellátni.
TÉNYEK ÉS JOGI JELLEGEK FELJEGYZÉSÉHEZ ÉS TÖRLÉSÉHEZ SZÜKSÉGES; ÉS A VEZETÉKJOG
ELŐZETES ENGEDÉLYEZÉSE IRÁNTI KÉRELEMHEZ KÉSZÍTETT VÁZLATOK
Az Inytv.-ben meghatározott jogok bejegyzéséhez, tények feljegyzéséhez, azok módosulásához
vagy törléséhez szükséges vázrajzot vagy vázlatot a 20., 21. és 22. melléklet szerinti tartalommal,
a honlapon közzétett minta szerinti formában kell elkészíteni.
A változási vázrajz a vezetékjogi- és szolgalmi védőtávolságokat és méretek tartalmazza.
20. melléklet: Változási vázrajz több vagyonkezelői jog bejegyzéséhez vagy vázlat a jogilag
jelentős tényeknek ingatlannyilvántartási feljegyzéséhez
21. melléklet: A földrészletet terhelő szolgalmi jogok, földhasználati jog és telki szolgalmi jog
bejegyzéséhez szükséges változási vázrajz.
22. melléklet: Vezetékjog bejegyzéséhez szükséges változási vázrajz
A területkimutatás változás utáni része tartalmazza: a földrészlethatár változásával összefüggő
vázrajz esetén a változással érintett földrészletet terhelő jogokat, tényeket tartalmazó
vázrajzmellékletekre való hivatkozásokat. A változási vázrajzokat úgy kell készíteni, hogy a
változás előtti és változás utáni területek összege egyező legyen.
SZAKVÉLEMÉNY MELLÉKLETE
A szakvéleményt az adatszolgáltatás adatai alapján helyszíni mérésekkel alátámasztva kell
elkészíteni. A műszaki leírásban részletezni kell az ellentmondás jellegét, a vázlatot a 10.
melléklet adattartalmával kell elkészíteni, és a „Mérési vázlat szakvéleményhez.” feliratot kell
alkalmazni.
5
Alaptételsor
8. A kisajátítási eljárás. A kisajátítás fajtái. A kisajátítási terv formái és munkarészei.
Fogalommeghatározás, kisajátítási célok és feltételek, a kisajátítással érintett ingatlan beépítésre

szánt, ill. beépítésre nem szánt területen, részleges, ill. teljes kisajátítás, az ingatlan
tulajdonjogának megszerzése, kártalanítás, a kisajátítási eljárás bemutatása. A kisajátítási terv
elemei, a munkarészek vizsgálata, záradékolása.
FOGALOMMEGHATÁROZÁS
• Kisajá�tás: ingatlannak állami vagy önkormányza� közérdekű célra, a közigazgatási hivatal határozata
alapján való igénybevételét jelen� a tulajdonostól, törvényben meghatározot esetekben, célra és
módon. A kisajá�tás az ingatlanon fennálló tulajdonjog megszerzésének erede� módja.
• A kisajá�tás intézménye a magyar alkotmány 13. § (2) bekezdésén alapul: "Tulajdont kisajá�tani csak
kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározot esetekben és módon, teljes, feltétlen és
azonnali kártalanítás mellet lehet.
KISAJÁTÍTÁSI CÉLOK
a) honvédelem;
b) nemzetközi szerződés alapján megvalósuló területcsere;
c) terület- és településrendezés;
d) kötelező állami, illetve kötelező önkormányza� feladathoz kapcsolódó oktatási– ideértve a

diákothoni elhelyezést biztosító létesítményeket is–, egészségügyi, szociális, rendvédelmi létesítmény
elhelyezése;
e) közlekedési infrastruktúra fejlesztése;
f) energiatermelés;
g) energiaellátás;
h) bányászat;
i) elektronikus hírközlési szolgáltatás;
j) örökségvédelem;
k) természetvédelem; KISAJÁTÍTÁSI CÉLOK
l) vízgazdálkodás, víziközmű-szolgáltatás, öntözéses gazdálkodás;
m)fenntartható erdőgazdálkodás, valamint véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés;
n) építésügyi korlátozások felszámolása;
o) az ingatlant terhelő, az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelentősen korlátozó, vagy megszüntető

közérdekű használa� jogok, szolgalmak mia� hátrányok megszüntetése;
p) környezetvédelem;

Alaptételsor
q) spor�nfrastruktúra fejlesztése; KISAJÁTÍTÁSI CÉLOK
r) az Országgyűlés munkáját segítő hivatali szervezet elhelyezése;
s) kulturális infrastruktúra fejlesztése;
t) op�mális birtokszerkezet kialakítása céljából.
KISAJÁTÍTÁSI FELTÉTELEK
Kisajá�tásnak akkor van helye, ha
a) a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, vagy–
külön törvény alapján– a közérdekű használa� jog, vezetékjog, szolgalmi jog alapításában a
tulajdonossal nem jöt létre megállapodás, illetve e jogokat az illetékes hatóság nem engedélyezte;
b) az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel vagy csere útján nemlehetséges;
c) a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adot ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a közérdekű
cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon
nagyobb sérelmével járna; és
d) a kisajá�tással biztosítot tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozot kárt

jelentősen meghaladják.
Ennek mérlegelése során a kisajá�tási hatóság a közérdekű tevékenység jelentőségét, így különösen a
terület fejlődésére gyakorolt hatását, a tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülők számát, a
foglalkoztatásra gyakorolt hatását és az ingatlan jellemzőit kell egybevetnie, a kulturális örökség védet
elemei aktuális állapotát, veszélyeztetetségének mértékét, természetvédelmi érték esetén annak
jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.
KISAJÁTÍTÁSSAL ÉRINTETT INGATLAN

• Azingatlannak egy része is kisajá�tható (részleges kisajá�tás).
• Beépítésre szánt területen nincs helye részleges kisajá�tásnak, ha az ingatlan visszamaradó része a
megengedet legkisebb teleknagyságot neméri el, kivéve, ha az ingatlan e teleknagyságot már
erede�leg sem érte el.
• Beépítésre nem szánt területen a részleges kisajá�tásnak nem akadálya, ha az ingatlan visszamaradó
része a megengedet legkisebb teleknagyságot nem éri el, azonban a felek erre irányuló megállapodása
esetén a visszamaradó részt is ki kell sajá�tani.
A tulajdonos kérelmére a visszamaradó részt ki kell ha az ingatlan részleges kisajá�tása következtében
a) az ingatlan visszamaradó része erede� céljára használhatatlanná válik,
b) az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számotevően

költségesebbé válik,
c) a visszamaradó rész gazdaságos értékesítése nem lehetséges.
A visszamaradó rész kisajá�tását legkésőbb a kisajá�tási tárgyalás befejezéséig lehet kérni.

Alaptételsor
• A kisajá�tással érintet ingatlan tulajdonosa az ingatlan tulajdonjogával a kisajá�tási eljárás

időtartama alat csak a kisajá�tást kérő javára vagy más részére a kisajá�tást kérő hozzájárulásával
rendelkezhet. A kisajá�tási hatóság a kisajá�tási eljárás időtartamára az ingatlanra– a kisajá�tást kérő
javára– elidegenítési és terhelési �lalmat jegyeztet fel az ingatlannyilvántartásban.
Termőföld kisajá�tására– amennyiben a kisajá�tás céljának megvalósítása érdekében a termőföld

igénybevétele szükséges– akkor kerülhet sor, ha a földnek a végleges más célú hasznosítását az
ingatlanügyi hatóság engedélyezte, vagy a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárult. A termőföld
védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 17/A. §-ában említet területek esetében a termőföld a más
célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás hiányában is kisajá�tható, ha az ingatlanügyi hatóság
a más célú hasznosítás folytatásához kizárólag a tulajdonosi, illetve haszonélvezői hozzájárulás hiánya
miat nem járult hozzá.
Erdőterület kisajá�tásához– amennyiben a kisajá�tást követően az ingatlant nem a külön törvény

szerin� erdőként hasznosítják– az erdésze� hatóságnak az erdőterület igénybevételére kiadot elvi
hozzájárulása szükséges. Amennyiben a kisajá�tási kérelem szerint az ingatlant részben vagy egészben
továbbra is erdőként hasznosítják, a kisajá�táshoz az erdésze� hatóság egyetértését kell beszerezni.
Védet természe� és Natura 2000 területet érintő kisajá�táshoz a természetvédelmi hatóság előzetes
hozzájárulása szükséges. Védeté nyilvánítot régésze� lelőhely, illetve műemlék kisajá�tásához a
kormányrendeletben meghatározot szerv előzetes hozzájárulása szükséges. Bányásza� célból történő
kisajá�táshoz a bányafelügyeletnek a indokoltságára bányásza� cél vonatkozó véleményének a
beszerzése szükséges.
AZ INGATLAN TULAJDONÁNAK MEGSZERZÉSE

• A kisajá�tási határozat véglegessé válásával az ingatlan tulajdonjogának tehermentes megszerzésére
kerül sor.
• A kisajá�tási határozatban rendelkezni kell az ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető

jogokról és az ingatlanra feljegyzet tényekről.
• Pénzbeli kártalanítás esetén a kisajá�tot ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok és
az ingatlanra feljegyzet tények megszűnnek.
• Ha a kártalanítás csereingatlannal történik, a kisajá�tot ingatlanra vonatkozó jogok a

csereingatlanra átszállnak.
KÁRTALANÍTÁS
A kisajá�tot ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog jogosultját
pedig a joga megszűnéséért– a zálogjog és a végrehajtási jog jogosultja kivételével– teljes, azonnali és
feltétlen kártalanítás ille� meg.
Kártalanítás ≠ kártérítés
A kártérítés megállapításának a jogellenes magatartás elengedhetetlen feltétele. A kártalanítás viszont

nem jogellenes magatartáson alapul.
A kártalanítás összegének megállapítása során
a) az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét,

Alaptételsor
b) ha az ingatlan valóságos forgalmi értéke– összehasonlításra alkalmas ingatlanok, illetve ezek

forgalmának hiányában, vagy forgalmukra jogszabályban elrendelt korlátozás, illetve más ok miat–
nem állapítható meg, az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel való ellátotságát, ennek
hiányában a közművesítés lehetőségét, földrajzi és gazdasági adotságait, termőföld esetén a művelési
ágat, a földminősítés szempontjait és az ingatlan jövedelmezőségét kell figyelembe venni.
KISAJÁTÍTÁSI ELJÁRÁS
• A kisajá�tási eljárásra– a kisajá�tási törvényben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel–általános
közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
• A kisajá�tási eljárást a kisajá�tási hatóság folytatja le. Az eljárásra a kisajá�tani kért ingatlan fekvése
szerin� kisajá�tási hatóság illetékes. A kisajá�tási eljárás ügyintézési határideje 75 nap.
• A kisajá�tási eljárás eljárási költségeit a kisajá�tást kérő viseli.
A kisajá�tási eljárásban ügyfél:
a) a kisajá�tást kérő,
b) az állam, illetve az önkormányzat tulajdonszerzésével járó, harmadik személy által indítot eljárásban
az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, illetve a kisajá�tással tulajdont szerző
önkormányzat,
c) a kártalanításra jogosult tulajdonos, vagyonkezelő,
d) mindaz az ingatlan-nyilvántartásból, valamint a földhasznála� nyilvántartásból kitűnő egyéb

jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajá�tás érin�, ideértve az ingatlan-nyilvántartásba
még be nem jegyzet, de széljegyzetként feltüntetet jogszerzőt is,
e) mindazon egyéb jogosult, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajá�tás érin�.
• A kisajá�tási eljárás kérelemre indul. A kérelmet– a kisajá�tási hatóság honlapján közzétet

formanyomtatványon– ingatlanonként kell benyújtani.
• A kisajá�tási kérelemben meg kell jelölni a kisajá�tás célját, valamint a célban megjelölt tevékenység
vagy beruházás megkezdésének határidejét, illetve ütemezését.
A kisajá�tási kérelemhez mellékelni kell:
a) a kisajá�tási tervet (meghatározot esetben záradékkal ellátva);
b) a kisajá�tást kérő bejelentését az ingatlan tulajdonosa és más ügyfelek nevéről, lakáscíméről

(székhelyéről), ha ezek az adatok a kisajá�tási terv elkészítését követően megváltoztak;
c) a kisajá�tást kérő nyilatkozatát arról, hogy a kártalanításhoz szükséges pénzügyi fedezet

rendelkezésre áll;
d) a kisajá�tás céljának megfelelő dokumentumokat (pl. más célú hasznosítás)
e) kisajá�tást kérő harmadik személy esetében a tevékenység végzésére vonatkozó engedélyt, nem
engedélyköteles tevékenység esetén létesítő okiratát;
• A kisajá�tási hatóság a kisajá�tási kérelem beérkezésétől számítot 8 napon belül a kisajá�tással

érintet tulajdonosok nevét és lakcímét, valamint az ingatlan helyrajzi számát tartalmazó végzésével

Alaptételsor
megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a kisajá�tási eljárás megindítása tényének és az elidegenítési

�lalomnak az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése, valamint az ingatlan tulajdoni lapján
széljegyzet személynek és ingatlan-nyilvántartási jogelődjének neve (cégneve) és lakcíme (székhelye)
közlése érdekében.
• A kisajá�tási hatóság végzése és annak melléklete ingatlan-nyilvántartási feljegyzésre alkalmas okirat,

valamint az ingatlanügyi hatóság ezen okirat alapján teljesí� a név- és lakcímadatok szolgáltatását is.
• Ha a kérelem és mellékletei megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek, a kisajá�tási hatóság

tárgyalást tűz ki.
• Akisajá�tási hatóság– ha a szükséges szakértelemmel nem rendelkezika kisajá�tásra vonatkozó

szakvélemény elkészítése céljából az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerin�
szakértőt (a továbbiakban: szakértő) rendel ki, és meghatározza a szakvélemény elkészítésének
határidejét.
• A kisajá�tási hatóság részleges kisajá�tás esetén– ha szükségeskötelezi a kisajá�tást kérőt a

kisajá�tandó ingatlan határainak a szakértővel egyeztetet időpontra történő ideiglenes kitűzésére is,
amely kitűzést az ingatlanon fennálló jog jogosultja tűrni köteles.
• Ha a kisajá�tási hatóság– a szükséges szakértelem rendelkezésre állása folytán– nem rendel ki

szakértőt, a kártalanítás meghatározása érdekében– az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseitől
eltérőenaz állami adóhatóság összehasonlító értékadatok szolgáltatására irányuló eljárása keretében a
kisajá�tási hatóság az ingatlan helyrajzi számát is jogosult megismerni.
• A tárgyalásra a szakértőt meg kell idézni. A szakértő a véleményét megküldi a kisajá�tási hatóság
részére. A szakértői véleménynek az ügyfelek részére történő megküldéséről a kisajá�tási hatóság
hivatalból gondoskodik.
• A szakértői véleménnyel kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket az ügyfelek legkésőbb a

tárgyaláson tehe�k meg.
• Mellőzhető a tárgyalás kitűzése, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a kisajá�tási hatóság arra a
következtetésre jut, hogy a kisajá�tás jogalapja nem áll fenn.
• Nincs szükség tárgyalás kitűzésére, illetőleg a kitűzöt tárgyalás megtartására, ha a kisajá�tást kérő
csatolja a kisajá�tási kártalanítás tárgyában kötöt egyezségről szóló okiratot, és az egyezséget a
kisajá�tási hatóság jogszerűnek tartja.
• A tárgyaláson ismertetni kell a szakértői véleményt és meg kell vitatni az ügyfelek által a kisajá�tási
tervre, továbbá a szakértői véleményre előzetesen, valamint a tárgyaláson tet észrevételeket. A
kisajá�tási hatóság és az ügyfelek kérhe�k a szakértői vélemény kiegészítését.
• A tulajdonos, valamint az ingatlant használó legkésőbb a tárgyaláson nyilatkozik arról, hogy az

ingatlant mennyi időn belül képes birtokba bocsátani.
• A kisajá�tási hatóság a kisajá�tás tárgyában meghatározot célok és feltételek fennállásának

vizsgálata, illetve szempontok mérlegelése alapján dönt. A vizsgálat kiterjed arra is, hogy fennállnak-e
a kisajá�tás e törvényben meghatározot egyéb feltételei.
• A kisajá�tási hatóságnak a kérelemnek helyt adó határozatában külön kell rendelkeznie arról, hogy a
kisajá�tot ingatlanért, az ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnéséért,
továbbá a kisajá�tással kapcsolatos értékveszteségért és költségekért milyen összegű kártalanítást,

Alaptételsor
valamint– a döntés meghozatalakor már igazolt–járulékos költségekért milyen összegű megtérítést

állapít meg.
• A meghatározot kártalanítást, valamint megtérítést– kamatokkal együt– a kisajá�tási határozat

véglegessé válását követő 15 napon belül kell megfizetni és az azt követő 8 napon belül kell a kisajá�tási
hatóság részére a megfizetést igazolni.
• A kisajá�tást elrendelő határozat véglegessé válásával az ingatlan tulajdonjogát az állam, illetve a

helyi önkormányzat szerzi meg.
• A kisajá�tási határozat véglegessé válása után a határozatot a kisajá�tást kérő, valamint az

ingatlanügyi hatóság részére– részleges kisajá�tás esetén utóbbi részére a kisajá�tási tervet is
mellékelve– meg kell küldeni.
• A kisajá�tot ingatlan csak a kérelemben megjelölt célra használható fel.
• A kisajá�tást kérőnek az ingatlant a kisajá�tási határozatban meghatározot határidőn belül a

kisajá�tás céljára fel kell használnia és a kisajá�tási cél szerin� használatot a kisajá�tási határozatban
előírt időtartamig biztosítania kell.
• Amennyiben a kisajá�tás célja a meghatározot időtartamon belül nem valósul meg, az ingatlan
korábbi tulajdonosát visszavásárlási jog ille� meg.
A KISAJÁTÍTÁSI TERV ELEMEI

Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást eredményező kisajá�tás
esetén a kisajá�tási terv elemei a következők:
a) kisajá�tási változási vázrajz és a hozzá tartozó területkimutatás,
b)- ha a kisajá�tási cél megvalósítása több ingatlant érint- a kisajá�tási átnéze� térkép, és
c) a kisajá�tással érintet ingatlannal kapcsolatban a jogosultak listája
Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást nem eredményező, egész

ingatlanra vonatkozó és építmény létesítésére irányuló kisajá�tás esetén a kisajá�tási terv elemei a
következők:
a) az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisból szolgáltatot, hiteles ingatlannyilvántartási

térkép vagy- ha a kisajá�tási cél megvalósítása több ingatlant érint- a kisajá�tási átnéze� térkép, és
b) a jogosultak listája.
Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást nem eredményező, egész

ingatlanra vonatkozó és építmény létesítésére nem irányuló kisajá�tás esetén a kisajá�tási terv elemei
a következők:
a) az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisból szolgáltatot, hiteles ingatlannyilvántartási

térkép és
b) a jogosultak listája.
• Ha a kisajá�tási hatósági feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatalhoz (kisajá�tási

hatóság) benyújtot kisajá�tási terv nem tartalmazza a térképet, azt a kisajá�tási hatóság hivatalból
szerzi be.

Alaptételsor
• Az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást nem eredményező terv

alkalmazásában egész ingatlan kisajá�tásának kell tekinteni az olyan egész ingatlan kisajá�tását is,
melynek a kisajá�tást kérő is tulajdonosa.
• A kisajá�tási tervet ingatlanonként kell elkészíteni.
A MUNKARÉSZEK VIZSGÁLATA
A vizsgálat során ellenőrizni kell, hogy
a) a munkát jogosult személy végezte-e;
b) igazolta-e az adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díj és a vizsgála� díj befizetését;
c) ha a munka bejelentési kötelezetség alá tartozik, a bejelentés megtörténte, és a készítő figyelembe

vete-e a visszaigazolásban előírtakat;
d) az előírt mellékleteket csatolták-e;
e) a belső vizsgálatot és a minőség tanúsítását arra jogosult személy végezte-e
f) az alappont-sűrítést a vonatkozó előírások szerint készíteték-e;
A vizsgálat során ellenőrizni kell, hogy
g) a kisajá�tási vázrajz megfelel-e az előírt alaki és tartalmi követelményeknek;
h) a változási vázrajz területkimutatásának változás elő� oldala egyezik-e az érvényben lévő ingatlan-
nyilvántartási állapotal, illetve az érvényes záradékkal rendelkező, előzetesen nyilvántartásba vet
állapotal. Ketős munkarész készítése esetén az új alaptérkép szerin� állapot változás elő� oldala
egyezik-e az adatszolgáltatás szerin� állapotal;
i) a helyrajzi számozás megfelel-e a külön jogszabályban foglalt előírásoknak;
j) a területszámítás helyesen történt-e. Digitális térkép esetén a területszámítást a vizsgálat során az

erede� területszámításban megadot koordinátákból meg kell ismételni.
A változási munkarészek esetenkén� helyszíni vizsgálatának módját és mértékét a kormányhivatal a

munka jellegétől és nagyságától függően állapítja meg. Az ese� helyszíni vizsgálat során
szúrópróbaszerűen mintavételes eljárással arról kell meggyőződni, hogy a földmérési munkarészekben
feltüntetet állapot a megengedet tűréshatáron belül megegyezik-e a természetben található
állapotal.
A változással érintet terület határpontjainak azonosságát (beilleszthetőség) a digitális állományban

vizsgálni kell.
Ha a kisajá�tás mező-, erdőgazdasági művelés alat álló földnek minősülő területet érint, akkor az
ingatlanügyi szempontú vizsgálat során a kisajá�tási vázrajzot a művelési ágak, a minőségi osztályok és
a földminősítési mintaterek feltüntetése, valamint a földminősítési adatok számítása és ábrázolása
helyességére vonatkozó mezőgazdászi szempontok szerint is vizsgálni kell. A ketős vizsgálatú
kisajá�tási terv záradéka egy évig hatályos.
Az egyes közlekedésfejlesztési projektekkel összefüggő közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági

szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról és az eljáró hatóságok kijelöléséről szóló

Alaptételsor
345/2012. (XII. 6.) Korm. rendelet 1. mellékletében szereplő projektek esetén a ketős vizsgálatú
kisajá�tási terv záradéka, valamint az újrazáradékolás 2 évig hatályos.
• Az ingatlanügyi szempontból megfelelőnek talált kisajá�tási vázrajzot és területkimutatást „A

helyrajzi számozás és a területszámítás helyes.” záradékszöveggel kell ellátni.
• A mezőgazdászi szempontoknak is megfelelő kisajá�tási vázrajzot az „A művelési ágak, minőségi

osztályok és a földminősítési mintaterek feltüntetése, valamint a földminősítési adatok számítása és
ábrázolása helyes.” záradékszöveggel kell ellátni.
Az építésügyi szempontú vizsgálat kiterjed arra, hogy
a) a záradékolási kérelemben megjelölt kisajá�tási cél összhangban van-e a terüle�elhasználásra

vonatkozó építésjogi követelményekkel,
b)- olyan beruházás esetében, melynek helyét törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet
egyértelműen beazonosítható módon megjelöli- a kisajá�tandó ingatlan helye ennek megfelel-e,
c) részleges kisajá�tás esetén a visszamaradó ingatlan nagysága megfelel-e a telekalakításra vonatkozó

építésjogi követelményeknek. (feltétel teljesülését nem kell vizsgálni, ha az ingatlan beépítésre nem
szánt területen helyezkedik el, vagy beépítésre szánt területen az ingatlan nagysága már erede�leg sem
éri el a megengedet legkisebb teleknagyságot. A kormányhivatal e tényt az e rendelkezéssel érintet
ingatlanok helyrajzi számának megjelölésével a záradékszöveg mellet külön feltünte�.)
Ha a kisajá�tási terv építésügyi szempontból megfelelő, a kisajá�tási vázrajzot / az ingatlan-

nyilvántartási térképet vagy a kisajá�tási átnéze� térképet
„A terüle�elhasználási követelményekkel nem ellentétes, az építésjogi követelményeknek megfelel,

a záradék kisajá�tási eljárás céljára let kiadva” záradékszöveggel kell ellátni.
A kormányhivatal a záradékolás lefolytatása mellet tájékoztatást ad a kisajá�tást kérő részére továbbá

arról, hogy a visszamaradó ingatlan a telekalakítás általános követelményeinek- a telekméretet ide nem
értvemegfelel-e.
ZÁRADÉKOLÁS
A kisajá�tási tervet
a) az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást eredményező kisajá�tás

esetén ingatlanügyi és építésügyi szempontú vizsgálat alapján kell záradékkal ellátni (a továbbiakban:
ketős vizsgálatú kisajá�tási terv),
b) az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást nem eredményező, egész

ingatlanra vonatkozó és építmény létesítésére irányuló kisajá�tás esetén építésügyi szempontú
vizsgálat alapján kell záradékkal ellátni (a továbbiakban: egyszeri vizsgálatú kisajá�tási terv), kivéve, ha
az adot ingatlanra vonatkozóan a kisajá�tást kérő rendelkezésére áll a kisajá�tás céljára megadot
véglegessé vált építési engedély,
c) az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmában változást nem eredményező, egész

ingatlanra vonatkozó és építmény létesítésére nemirányuló kisajá�tás esetén záradékkal nem kell
ellátni.

Alaptételsor
A záradékolásra irányuló eljárást a kormányhivatal folytatja le.

Az ügyintézési határidő
a) ketős vizsgálatú kisajá�tási terv esetében 20 nap,
b) egyszeri vizsgálatú kisajá�tási terv esetében 15 nap.

Alaptételsor
9. A tematikus kartográfia ábrázolási módszerei. A különböző módszerek alkalmazási

lehetőségei, illetve korlátai.
A tematikus kartográfia hét módszere: jelmódszer, pontmódszer, felületmódszer, kartogram

módszer és altípusai, diagram módszer és altípusai, mozgásvonalak módszere, és izovonalak
módszere. Az egyes módszerek esetén fontosak a tárgyak ismérvei, minőségi-mennyiségi,
statikus-dinamikus, mert ennek megfelelően kell ábrázolási módszert választani.
A jelmódszer
A jelábrázolás a tema�kus térképezés egyik legkorábbi módszere. A jel fogalmán a földfelszín valamely
tárgyának vagy tárgy csoportjának többé-kevésbé elvonatkoztatot ábrázolását értjük.
A jelek �pikus ismertetőjegyei:
• a helyzethűség;
• eltérés az alaprajztól;
• az ábrázolás a tárgy méretarányának megfelelő területnél mindig nagyobb.
Jelformák
A jelek lehetnek képszerűek, mértani jelek, valamint számok, betűk és aláhúzások is jeleknek
tekinthetők.
Mennyiségi adatok bemutatása
Mennyiségi adatok bemutatása történhet folyamatos vagy fokozatos jelnagyságú szimbólumok ill.
értékegységjelek segítségével.
Folyamatos jelnagyságú szimbólumok
A jel nagyságát az ábrázolt mennyiséggel arányosan, az értékek függvényében folyamatosan

változtatjuk. A jeleknek mérhetőeknek kell lenniük, ezért főként mértani idomokat alkalmazunk.
Szerkesztési probléma a megfelelő értékarányos jelméretarány kialakítása. Ebben az esetben
természetesen a jelmagyarázatban fel kell tüntetni a térképjel-méretarányt.
Fokozatos jelnagyságú szimbólumok
A folyamatos ábrázolásnál a legnagyobb és legkisebb érték (az első és a felső értékhatár) közé bármely
értékhez tartozó jel pontosan méretarányosan megszerkeszthető. A fokozatos ábrázolásnál a jel
nagyságát értékcsoportok szerint változtatjuk. Az egyes jelnagyságok nem folyamatosan mennek át
egymásba, hanem ugrásszerűen következnek egymás után.
Minőségi adatok bemutatása
A minőségre utaló adatokat a jelek formájának, nagyságának és színének a változtatásával lehet a

legjobban kifejezni. Például egy azonos formájú, de különböző nagyságú vagy színű jel egy azonos
jellegű, de hierarchikusan különböző minőséget fejezhet ki.
A jelek elhelyezése

Alaptételsor
Vannak pontszerű, vonalas és felüle� jelek. A pontszerű jelek egy meghatározot helyhez tartoznak,
ezek alkotják a legnagyobb csoportot.
A vonalas (lineáris) jelek vagy egy alaprajzilag is vonalas objektumot (utat) vagy egy fik�v vonalas jellegű
eseményt, történést, előfordulást jelölnek. A jel bemutatja a vonal különleges tulajdonságait. Az effajta
jelek variálhatósága viszonylag behatárolt.
A felüle� jelek arra szolgálnak, hogy bemutassák egy adot lehatárolt vagy „nyílt” felület tulajdonságait,
fajtáját, és ami esetleges hozzá tartozik. Ezeket kifejezhetjük felüle� jelekkel, színezéssel vagy
sraffozással.
A jelek nagysága
A jeleknek a lehető legkisebbeknek kell lenniük azért, hogy ne terheljék túlságosan a térképi felületet,
továbbá úgy lehessen őket elhelyezni, hogy pontosan lehessen látni az általuk ábrázolt objektumot a
térképen. Másrészről olyan nagynak kell lenniük, hogy az alakjuk, ill. színük köz� különbséget könnyen
fel lehessen ismerni.
E két követelmény közöt kell megtalálni a megfelelő egyensúlyt. A megoldás függ a tartalom
sűrűségétől, a térkép céljától, méretarányától és az adot technikai lehetőségektől (nyomdai
paraméterek).
Pontmódszer
Amennyiben az ábrázolandó elemek olyan nagy mennyiségben fordulnak elő, tehát annyira sűrűn
helyezkednek el, hogy egyenként már térképjelekkel nem ábrázolhatók, akkor célszerű átérni a
legkisebb felüle�gényű jelek, vagyis pontjelek alkalmazására. Ha az ábrázolandó objektumok
sűrűsége annyira nagy, hogy már egyszerű pontjelekkel sem lehet megfelelően ábrázolni, vagyis
minden egyes elemet nem lehet külön pontjellel ábrázolni, akkor a pontjel egy meghatározot
mennyiségi értéket jelöl. Ez a pontmódszer lényege.
Ez a módszer leginkább valamilyen térbeli, felszíni eloszlás bemutatására szolgál (pontszórás térkép).
Előnye az, hogy a térképre tekintve könnyen megállapítható az egyes elemek felszíni koncentrációja. Az
elnevezés is mutatja, hogy általában pontokat alkalmaznak, de előfordulhatnak négyzetek,
háromszögek is a térképeken. A pontok nem egyedi pontok, hanem objektumok meghatározot
számának a reprezentánsai. Minden pont egy meghatározot értéket jelent, amelyet természetesen fel
kell tüntetni a jelmagyarázatban.
Felüle� módszer
A felüle� módszer a felüle� kiterjedésű tárgyak és jelenségek ábrázolására és elkülönítésére szolgál.
Ez a fajta ábrázolás a tárgyak és jelenségek minőségét, ill. állapotát mutatja be. Nagyon sok térkép,
mindenekelőt a tema�kus térképek alapeleme, a különböző fajtájú alaprajzi felületek mozaikszerű
szerkezete. De ami a térképen a generalizálás és a grafikus absztrakciót követően felületként jelentkezik
az a földrajzi valóságban nagyon különböző, esetleg nem is felüle� kiterjedésű lehet. A felületet három
csoportba oszthatjuk:
• Valódi felületel rendelkező terület: a geológiai térképen látható kőzetek, vízfelületek, gleccserek
felülete, mocsár, sivatag, tundra, erdő, szántóterület, alaprajzi épület felülete stb. Sok esetben ezeket
a jelenségeket összevontan ábrázoljuk (például az egyes épületeket blokká vonjuk össze).

Alaptételsor
• Fik�v felület: ezek olyan felületek, amelyeket mi határozunk meg, a természetben ezek nem
észlelhetőek (például közigazgatási területek, birtokzónák)
• Egyedi, különálló térképi objektumok generalizálása útján vagy egyedi megfigyelések és

megállapítások alapján létrejöt (ún. pszeudo) terület: növény- és állatgeográfiai, nyelvjárási, vallási,
néprajzi térképeken találkozhatunk ilyen felületekkel. A területet ilyenkor az abszolút előfordulás határa
vagy a legjellemzőbb előfordulás határa alapján határozzuk meg.
• Az előbbi csoportosításból is következik, hogy a felületábrázolás lehet pontos vagy vázlatos.
Kartogrammódszer
Kartogrammal a pontos vonatkozási hely nélküli felületre vonatkozó sta�sz�kai adatokat (abszolút
vagy rela�v mennyiség) jelenítjük meg. Atól függően, hogy a sta�sz�kai adatok abszolút vagy rela�v
mennyiségi adatra vonatkoznak két különböző módszert alkalmazhatunk.
Jelkartogram
A jelkartogram alkalmazása esetén abszolút adatokat ábrázolunk egy meghatározot jellel. Ezek a
jelek a jelmódszernél ismertetet módon általában folyamatos ábrázolással létrehozot mértani,
képszerű jelek, vagy értékegységjelek. Természetesen a jelméretarányt ebben az esetben is fel kell
tüntetni. A különbség a jelmódszerrel szemben az, hogy ebben az esetben a jel egy felületre vonatkozik.
Felületkartogram
A felületkartogrammal fejezzük ki az egyes felületekre vonatkozó rela�v mennyiségi adatokat

(például termésátlag). Grafikailag vagy valamilyen színskálával, vagy értékfokozatos felüle� jellel
történik az ábrázolás. Formailag ez a módszer hasonlít a felüle� módszerre, de míg a felüle� módszer
esetén minőséget ábrázolunk, ebben az esetben a felületkitöltés rela�v mennyiségi adatokra utal.
Ebből következik, hogy ennél a módszernél csak fokozatos ábrázolás lehetséges.
Háromféle felületet választhatunk vonatkozási felületnek: sta�sz�kai, földrajzi és mértani.

Sta�sz�kai módszer esetén a vonatkozási felületek igazgatási, adminisztra�v egységeket takarnak.
A mértani módszer során a térképi felületet négyzethálóval, esetleg háromszögekből vagy

hatszögekből kialakítot hálóval fedjük le.
A földrajzi módszer lényege, hogy a vonatkozási felület valamilyen földrajzi felület. Például a
népsűrűséget nem a település egész területére vonatkoztatjuk, csak a beépítet területre, a
növénytermesztés adatait pedig csak a mezőgazdaságilag hasznosítható területekre.
Előnye, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő képet nyújt. Hátránya viszont az, hogy szerkesztése (a
természe� sajátosságokhoz igazodó határoló vonalak meghatározása), az adatok begyűjtése igen
időigényes és nagy helyismeretet feltételez.
Diagrammódszer
A sta�sz�kai adatokat ábrázoló tema�kus térképek legsokoldalúbban és legjobban felhasználható
módszere a diagramok alkalmazása a térképeken.
A diagramok vonatkozhatnak egy adot pontra, egy adot felületre, ritkán vonalas objektumra. Ha egy
adot objektumra vonatkozó rendszerint abszolút adatokat valamilyen szempont szerint szeretnénk

Alaptételsor
tovább részletezni, vagy időbeni fejlődését szeretnénk bemutatni, akkor alkalmazzuk ezt a módszert. A
népességföldrajzi és a gazdaságföldrajzi sta�sz�kák kedvelt ábrázolási módszere.
A diagramoknak mindenkor mérhetőeknek vagy számlálhatóknak kell lenniük. Ezért előnyös a

térképfelhasználó számára, hogy ha lehetőség van rá, a járulékos számértékek feltüntetése.
A diagramokkal háromféle dolgot fejezhetünk ki:
• Egy tárgy mennyiségi összetevőit.
• Egy tárgy vagy jelenség fejlődési dinamikáját.
• Több tárgy vagy jelenség mennyiségi értékeinek ábrázolását. Például a budapes� felsőoktatási
intézmények hallgatónak számát bemutathatjuk oszlopdiagrammal. Különböző szín jelöli az
intézményeket, az oszlop magassága pedig a hallgatók számát.
Két főbb diagramfajta létezik. A pontdiagram egy meghatározot helyhez kötődik. A kartodiagram pedig
egy felületet, területet jellemez.
Mozgásvonalak módszere
A mozgásvonalak módszere tárgyak vagy jelenségek helyváltoztatásának bemutatására szolgál. A
mozgás lehet egyenes vagy görbe vonalú, lehet egyenletes vagy változó. A mindennapi életben a
mozgásnak nagyon tág jelentése van. A népvándorlástól kezdve, az ingázás, a szezonális vándorlás, az
idegenforgalom, hadmozdulatok, emberek és áruk mozgása utcán, sínen, vízen, levegőben, állatok
vándorlása, hosszabb idő alat történt elmozdulás, geotektonikai mozgások például a lemezek mozgása,
a gleccserek mozgásáig stb. tartozik ebbe a fogalomkörbe. Így a mozgásnak nemcsak a fizikai
értelemben vet mozgást tekintjük, hanem a biológiai, gazdasági, poli�kai, etnikai, vallási, katonai stb.,
értelemben vet helyváltoztatást is. Nagyon sok tudományágban a mozgás nagyon nagy szerepet
játszik, éppen ezért ábrázolásuk igen fontos feladat. A mozgás a különböző tudományágak
terminológiája szerint sokféle jelentéssel bír.
Sok tudományág mozgásban lévő jelenségeinek szemléltetésére a legegyszerűbb és leginkább

alkalmazot módszer az animált térkép. A geofizikai jelenségek (földmágnesesség, tengeráramlások,
légáramlatok) térképi bemutatása már 150 éves múltra tekinthet vissza. A történelmi „mozgások”
bemutatása szinte kimeríthetetlen tárháza a tema�kus térképek ezen ágának.
A leggyakoribb, legegyszerűbb és legtöbbféleképpen variálható kartográfiai szimbólum a mozgás

bemutatására a nyíl. A nyíl vagy vonallal, vagy sávval kiegészítve jelzi a mozgás pályáját. Egy adot
felületen elhelyezet nyílsereg a felület vagy valamilyen nagyobb tömeg mozgását jelöli.
A nyíl külső megjelenése (hosszúsága, vastagsága stb.,) lehetővé teszi, hogy a mozgások sebessége,
időpontja, időtartama közöt különbséget tehessünk. A nyilak színezése általában az ábrázolt jelenség
minőségére (segít különbséget tenni, például hideg és meleg áramlás közöt), míg a vastagság a
mennyiségi értékre utal.
Izovonalmódszer
Az izovonalmódszer a folyamatosság (kon�nuum) kartográfiai megjelenítésére szolgál. A kon�nuum
egy olyan előfordulás vagy jelenség, amely kitöl� a teret (tehát háromdimenziós), vagy egy felületet oly
módon, hogy az állapota, az értéke vagy az intenzitása pontról pontra folytonos vagy folytonosan
változó.

Alaptételsor
Az izovonalak a bemutatot jelenség azonos értékű, intenzitású pontjait összekötő vonalak. Mint fik�v
szemléltetésre szolgáló mérési segédvonalak a legfontosabb és legismertebb az izohipsza vagyis a
szintvonal.
Az izovonalak köz� értéklépcsők színezése átekinthetőbbé teszi a térképet, jobban jellemezhe� vagy
szimbolizálhatja a témát. Az értéklépcsők színezésénél a természetes vagy természeteshez hasonló
színek alig használatosak, mivel az ábrázolt témák a természetben nem rendelkeznek látható színnel,
de természetesen ebben az esetben is léteznek kivételek, mint például a hótakaró vastagsága és a
vízhőmérséklet. Épp ezért olyan szimbolikus színeket választunk, amelyek emlékeztetnek az ábrázolt
jelenségre. Például: Pozi�v értékek, magas stb., vörös színt kapnak.
Nega�v értékek, mélység stb., kék színt kapnak. A hideget a kék árnyalataival a meleget a vörös vagy
narancs árnyalataival jelöljük. A csapadék mennyiséget kékkel vagy zöldeskékkel, mert ezek a színek
szimbolizálják a vizet. Ha több kategória jelenik meg a térképen, akkor etől eltérhetünk, és az ábrázolt
témától függően a bármilyen színskála elképzelhető. Ha az ábrázolás során a hagyományosan
elfogadot minél magasabb/több, annál sötétebb elv következtében a térkép átláthatatlanná válik,
akkor ezen az elven változtathatunk. Erre lehet példa a hipszometrikus ábrázolás, mely esetén a
legmagasabb érték éppen a legvilágosabb tónusú lesz. A színezésnél figyelembe kell venni néhány
általánosan kialakult szabályt. Minél nagyobb egy érték annál intenzívebb, sötétebb színtónust kap. Ha
csak pozi�v értékekről van szó, akkor egy szín különböző árnyalatai jelölik az egyes intervallumokat.
Ellenben, ha pozi�v és nega�v értékek egyaránt szerepelnek, akkor két színskála jelöli az eltérő előjelű
értékeket. Például: egy vörös skála jelöli a pozi�v értékeket, minél magasabb az érték annál intenzívebb
a vörös, egy kék skála jelöli a nega�v értékeket úgy, hogy minél alacsonyabb az érték annál sötétebb a
kék. Olyan színskála is elképzelhető, hogy a vörös az ibolyán át fokozatosan kékbe megy át. Ha több
színfokozatra van szükség, ugyanezt a folyamatot a narancssárga és zöld színek közbeiktatásával érjük
el.
Létezik egy olyan térképi ábrázolási mód, mely megjelenésében teljesen azonos az izovonalmódszerrel.
Ennél a módszernél az egyenlő értékek vonalai olyan elemekre vonatkoznak, amelyek maguk nem
kon�nuumok. Ezek a vonalak az ún. álizovonalak vagy pszeudo-izovonalak.

Alaptételsor
10. A GIS projekt megvalósításának főbb lépései és azok részletei.
A lépések bemutatása, ezen belül a benchmark-teszt feladata és a pilot-projekt célja, különbség a

kettő között. A GIS költség-haszon elemzése. A GIS egyénre és szervezetekre gyakorolt hatása.
Előtervezés
Az előtervezési fázisban a GIS projekt stratégiájának kialakítása, a teendők vázlatos megfogalmazása a
cél.
a létező rendszer vizsgálata
Problémafeltárás
információs rendszer bővítésének ill. megvalósításának létjogosultsága, lehetősége - előtanulmány
projekt menedzsment terv létrehozása és elfogadtatása
A fázis egy szakértői csapat felállításával kezdődik, mely néhány főből áll, akik rendelkeznek a
szervezetel és az adot feladatal kapcsolatos szaktudással. A legtöbb esetben ők nem GIS szakértők,
hanem fokozatosan szerzik meg GI szakértelmüket. Egy-két külső GIS tapasztalatal rendelkező
szakember bevonásával költséges hibákat kerülhetünk el. A szakértői csoport stratégiai tanulmányt
készít a GI szükségletekről és a megvalósíthatóságról.
A stratégiai tervezés során a következő kérdéseket kell módszeresen

megválaszolnunk: Mik a keretek? Hol vagyunk most? Hova igyekszünk? Hogyan
jutunk el oda? Ez a későbbi döntések számára megfelelő irányelveket biztosít. Az
informa�kai stratégia tervezése ciklikus és evolúciós jellegű.
Rendszeres felügyeletre és finomításra van szükség. Ez a stratégiai tanulmány

vázlatosan azt is tartalmazza, hogyan fogják értékelni, kiválasztani, felhasználókra illeszteni és
működtetni a rendszert; megadja a projek�elelősöket, az ütemezést ad és becslést ad a
költségvetésre.
Az előtervezést a tervkoncepciónak a felsőbb vezetés által való jóváhagyása köve�. E jóváhagyás után
következhet a tulajdonképpeni tervezés.

Alaptételsor
7.7. ábra. A GIS megvalósításának lépései. Az

előtervezéstől a GIS átadásáig.
Tervezés
A stratégiai terv meghatározza a GIS projekt kereteit. Ezt köve� a strukturált és célorientált
megvalósítási tervtanulmány készítése. Ennek ki kell fejeznie az új információáramlási folyamatot,
amely az új szerveze� felépítés alapját képezi. Korszerű és hatékony információs rendszer a
hagyományos szervezeten és bizonyla� rendszeren nem építhető fel.
A tervezést a résztvevők oktatásával (néhány napos, általában kihelyezet tanfolyamokkal) célszerű

kezdeni. Ennek az a célja, hogy a tervezői csoport (team) megismerje a GIS technológiát, a lehetséges
alkalmazásokat, képet kapjon a várható költségekről és a rendszer bevezetésével előálló haszonról,
előnyökről és felkészüljön a buktatókra.
Az oktatás után a helyzetfelmérés és az igények felmérése következik. Ennek során megvizsgálják,

hogyan történik jelenleg a földrajzi adatok gyűjtése, tárolása, elemzése, az információk megjelenítése
és szolgáltatása, és a számítógépes megoldásnak milyen igényeket kell kielégítenie.
A részletes terv tartalmazza az alábbi főbb témaköröket:

o a rendszer tervét, a hardver- és szoftver konfigurációt, o az
adatforrások és az adatbázis leírását,
o a GIS alkalmazásokat, o a megvalósítás ütemezését,
o a költségvetést,
o a költség/haszon elemzést,

Alaptételsor
o a rendszer bevezetésével járó előnyök áttekintését,

o a várhatóan bekövetkező mennyiségi, minőségi és személyi
változásokat,
o az oktatási ütemtervet.
A GIS megvalósítása jelentős beruházást igényel és a vezetés ismerni szeretné a rendszer várható
hasznát, mielőt a megvalósítást engedélyezi. A projekt csak akkor kap szabad utat, ha a haszon
meghaladja a költségeket. Az összehasonlításhoz a hasznot és a költségeket ugyanabban az egységben
kell kifejezni és mindig egy meghatározot időtartamra kell vonatkoztatni.
A részletes terv elfogadása után a GIS vállalkozók pályáztatása céljából funkcionális leírás készül, amely
ismerte� a tervezet adatbázis természetét, az adatok forrásait, az igényelt funkciókat, a termékeket és
szolgáltatásokat. Ez megszabja a vállalkozók részére a hardver- és szo�verigényeket, megfogalmazza a
kívánt szabványosítást. A leírás lehetőség szerint minimális, kívánatos és feltételes minősítéssel látja el
az igényeket; részletesen megadja az adatok digitális adatbázisba töltésével kapcsolatos igényeket.
A vállalkozók pályáztatása során a pályázati kiírásnak pontosan kell megfogalmaznia az elbírálás

szempontjait, kezdve a formai szempontoktól, a szerződési feltételeken, a projekt ütemezésén át, a
biztosítékokig. Nem kell részletezni a technikai feltételeket, sőt ezekben nyitotságot kell tanúsítani!
A pályázatok kiértékelésére, a vállalkozók kiválasztására célszerű egy pontozási rendszert kidolgozni.

It vegyük figyelembe a jelentkezők referenciáit, a javasolt projektvezetési megoldást, a személyi és
műszaki igényességet. A kiválasztási eljárás költségei elég magasak. Ajánlot, hogy tanácsadóként
független GIS szakértőket hívjunk meg.
A megrendelőnek biztosítékokra van szüksége, amelyek megbízhatóak, és a gyakorlatban

demonstrálják, hogy a szállító által biztosítot rendszer megfelel az elvárásoknak valós feltételek közöt.
A legmegfelelőbb ajánlat kiválasztására teljesítmény-ellenőrzési, összehasonlítási célzatal
teljesítménytesztet, ún. benchmark-tesztet írhatunk elő. A benchmark a javasolt rendszer vizsgálata
valós környezetben. Ehhez a megrendelő biztosítja az adatcsoportokat. A teszteket a szállító hajtja
végre és a megrendelő értékeli.
A teljesítményteszt egy pártatlan mechanizmus, amely leméri a szállító által javasolt megoldás
alkalmasságát és hatékonyságát a vásárló alkalmazásának tükrében és saját környezetében. Az
értékelési eljárásban a benchmark az utolsó lépés, mely eldön� a választást.
A benchmark céljai:
o az alternatív megoldások objektív összehasonlítása,
o a funkcionális és teljesítményspecifikációk illeszkedésének ellenőrzése,
o a vállalkozó GIS technológiára adott válaszának kiértékelése,
o tapasztalatnyerés a vezető GIS technológiákról.
Jellemzően benchmark-tesztet alkalmazunk annak megállapítására, hogy a rendszer valóban képes-e
teljesíteni a követelményeket. A benchmark nagyon hasznos, de csak a rendszer olyan tulajdonságait
elemzi, amelyek könnyen mérhetők – pl. az egyes funkciók válaszidői. Ez a teszt nem ad választ pl. a
felhasználói felület minőségére, vagy a rendszer egyszerűségére, tanulhatóságára.
A kvalitatív rendszertesztelés arra válaszol, hogy az igényelt funkciók valóban jelen vannake, az
elvárásnak megfelelően működnek-e, könnyű-e ezeket használni? A kvantitatív rendszertesztelés
alapkérdése, hogy a javasolt konfiguráció megfelelő kapacitású-e a tervezet munkaterhelés
kezeléséhez.

Alaptételsor
Megvalósítás
Miután a döntés megszületet, kezdődhet a fejlesztés. A hardver és a szo�ver kiválasztása után
hozzáfoghatunk az adatbázis és a felhasználói felületek részletes megtervezéséhez. Ebbe értendő a
helyze� és leíró adatok strukturálásától a megjelenítési szimbólumok (szín, alak, méret)
megfogalmazásáig minden elem részletes leírása.
A fejlesztést segíthe� egy pilóta-projekt (mintafeladat) végrehajtása. A pilóta-projekt egy

mintaterületen bemutatja a rendszer feltöltését és működését. A pilóta-projekt célja a hardver és
szo�ver igény pontosítása, az ada�orrásokra vonatkozó információk javítása, az adatbeviteli és az
átalakító eljárásoknak az értékelése, a rendszer teljesítményének mérése, a fejlesztés becsült
költségének újraértékelése, az információ előállításának teljesítmény-, idő- és költségtényezői; a
termékek megjelenítése és hasznosíthatóságának értékelése.
Általában ez az utolsó mérföldkő a végső döntéshez vezető úton. A pilóta projekt érthető módon
mutatja be a rendszer képességeit a szkep�kusok (hitetlenkedők) számára és bebizonyítja a
döntéshozóknak, hogy a rendszer ténylegesen használható. Ellenőrizhető, hogy a fő célok teljesülnek-
e, milyen pontos volt a költségbecslés. A pilóta-projekt megoldása alapján a részletes terv finomítható,
a költség/haszonelemzés pontosítható. Ezután kell meghozni a végleges döntést a GIS megvalósítására!
A pilóta-projekt megvalósítása után a szervezetnél gyakorlot alkalmazotak és felhasználók lesznek már

a GIS gyakorla� alkalmazásának kezdetén. A pilóta-projekt jól kidolgozot műszaki, vezetési és termelési
módszereket eredményez, felhasználóbarát rendszert hoz létre, javítja az erede� végrehajtási tervet és
támogatást szerez a vezetés illetve a felhasználók részéről.
A vezetőket és a dolgozókat állandóan tájékoztatni kell a projekt előrehaladásáról. A vezetői és

pénzügyi támogatás elnyerését követően a projekt részvevőinek állandóan növelniük kell a GIS
közvetlenül hasznosítható előnyeit, szaporítani a szolgáltatásait. A projekt részeredményei is
legyenek kiváló minőségűek és értékesek! Legyen egyértelműen bizonyítot és jól látható, hogy a
projekt mindenben megfelel a felhasználó igényeinek!
A fejlesztést segíthe� egy mintaprojekt (pilot project) végrehajtása. A mintaprojekt egy mintaterületen
bemutatja a rendszer feltöltését és működését.
A mintaprojekt célja:
• a hardver és szoftver igény pontosítása,
• az adatforrásokra vonatkozó információk javítása,
• az adatbeviteli és az átalakító eljárásoknak az értékelése,
• a rendszer teljesítményének mérése,
• a fejlesztés becsült költségének újraértékelése,
• az információ előállításának teljesítmény-, idő- és költségtényezői;
• a termékek megjelenítése és hasznosíthatóságának értékelése.
Költség és haszon

Alaptételsor
Egy projekt gazdaságos működőképességének becsléséhez szükség van a költség és a haszon

összehasonlítására. A projekt összköltségének alacsonyabbnak kell lennie, mint az általa termelt összes
haszonnak, másként a projektet nem szabad megvalósítani.
A GIS mint eszköz intézményi szinten (lokálisan) nem mindig olcsóbb, mint a hagyományos módszerek.
Gazdaságosság gyakran csak globális szinten mutatható ki (pl. a döntéshozó vagy beruházó szintjén),
mert a megalapozot döntés kockázata alacsony vagy, mert a számítógéppel op�malizált megoldás
nagyságrendekkel nagyobb, mint a GIS okozta extra kiadások.
A GIS alkalmazásának gazdaságossági vizsgálata rendkívül fontos, egyben rendkívül bonyolult dolog.
Általánosságban elmondható, hogy nem szabad direkt módon összevetni a manuális és a számítógépes
rendszerek költségeit. Figyelembe kell venni a megteremtet új lehetőségek által adot előnyöket is, a
számítógépes elemzések alapján megszülető op�mális döntések gazdasági hasznát.
Vegyük sorra a felmerülő költségeket:

o a rendszer megalapozása, tervezése,
o hardver beszerzési költségek,
o szo�ver beszerzési költségek,
o a személyzet kiképzése, átképzése,
o az adatbázis létrehozása,
o hardver karbantartási költségek,
o szo�ver korszerűsítés,
o az adatbázis naprakészen tartása,
o programfejlesztés,
o a felhasználók ellátása,
o az alkalmazotak bérköltsége,
o irodaszerek,
o járulékos költségek (helyiség bérlése, fenntartása, klíma) stb.
Ezzel szemben az előnyök a következők:
közvetlen:
o időmegtakarítás
o az információ-előállításban,
o térképhelyesbítésben,
o az adatkarbantartásban,
o az adminisztrációban,
o költségmegtakarítás
o az említetek miat,

Alaptételsor
o a tervezésben,
o elemzésben
o döntéselőkészítésben,
közvetet:
o az adatok pontossága, kompa�bilitása jobb,
o a felhasználó több, számára alkalmasabb formában megjelenő információt kap,
o a tervezés, elemzés végeredménye jobb minőségű, kisebb munkaráfordítással jobb döntések

születnek,
o olyan lehetőségek állnak elő, melyeket a manuális nyilvántartás nem képes szolgáltatni, o
lehetővé válik bonyolult jelenségek, rendszerek elemzése és jobb megértése.
Az ábra a GIS kiadások és bevételek alakulását szemlélte� egy hosszú távú projekt kapcsán. A kezde�
nagy beruházási költségek az első években fokozódnak, amíg az adatbázis feltöltése meg nem történik.
Ebben az időszakban a bevételek nem jelentősek. Általában a harmadik és ötödik év közöt válik az éves
mérleg pozi�vvá. Ezt követően a bevételek meghaladják a kiadásokat, mégpedig nagy mértékben, ha a
rendszert döntéselőkészítésre is használják. A nyereség viszonylag kisebb, ha nyilvántartó rendszerről
van szó. A kiadások újbóli emelkedését ezt követően az egyértelműen pozi�v mérleg magyarázza.
Tovább növelik a rendszer komplexitását, ezzel a használhatóság egyre szélesebb körű lesz.
Természetesen it már jelentkeznek a rendszerelemek avulását ellensúlyozó kiadások is.
A rendszerek tervezésekor gyakori hiba, hogy pl. az automa�zált tervező rendszerekhez hasonlóan
kulcsrakész rendszert várnak a felhasználók, ami bonyolultabb információs rendszereknél a jelen
helyzetben nem biztosítható. A másik gyakran előforduló hiba az adatbázis feltöltésének ütemezésével
kapcsolatos. Az ütemezést gondosan meg kell tervezni, és lehetőleg olyan stratégiát kialakítani, melynél
a rendszer mielőbb működőképessé válik. A feltöltés általában a "kicsiből a nagy felé" elvet követve
történik, de hasznosan alkalmazható a "fokozatos finomítás" elve is. A fokozatos felépítés elvét
mindenképp szem előt kell tartani. Igen fontos a rendszer adatkapcsolatainak és a környezethez való
kapcsolódásának pontos feltárása és a rendszer menedzselése.

Alaptételsor
A hatékony GIS alkalmazás alapfeltétele az adatgyűjtést rendszeresen elvégző, a hardvert és szo�vert

működtető, az információkat szolgáltató szervezet kiépítése és az op�mális GIS használat
megszervezése.
A GIS és az egyén
A GIS hatással van az emberekre nemcsak műszaki értelemben, hanem azért is, mert megváltoztatja
társadalmi kapcsolataikat és normáikat is. Néhol a személyzet nega�v hozzáállása volt tapasztalható
azokban a szervezetekben, amelyek bevezeték a GIS technológiát. Ezek gyakran a továbbképzési
követelményekkel függnek össze, amennyiben a személyzetől a szakmai képzetséget egyre inkább
megkövetelik. A GIS bevezetésének pozi�v eredménye, pl. a személyzet végzetségének növekedése,
az adatgyűjtésre és megjelenítésre fordítot idő csökkenése, egyszerűbb kommunikáció más
szakemberekkel vagy szakterületekkel.
A GIS lehetővé teszi az állampolgárok számára (pl. az állami szektorhoz tartozó szervezeteknél), hogy
jobb, gyorsabb és részletesebb információt kapjanak. Azonban meg kell jegyezni, hogy ez nem
következik be automa�kusan, ehhez változtatni kell a személyzet hozzáállásán és a munkafolyamatok
eljárásain. Másrészt a GIS bevezetése az állami szektorban azt követeli a köz�sztviselőtől, hogy tanuljon
többet arról, hogy az információ milyen módosítot úton jut el hozzá, illetve az ügyfelekhez.
A GIS használatának talán a legjelentősebb hatása az, hogy lehetőséget nyújt a térbeli adatok széleskörű
publikálásához. Ez sajnos megnöveli annak veszélyét, hogy személyiségi jogokat sértő információt
tesznek közzé. Ezt a tényezőt is komolyan számításba kell venni.
A GIS és a szervezetek
A GIS szervezetbe való bevezetésének számos olyan pozi�v hatását sorolhatjuk fel, melyek
tökéletesebb térbeli döntéshozáshoz vezetnek. Növekszik a térbeli adatok felhasználása irán�
elkötelezetség. Új módszerek alkalmazhatók az elemzésekhez és irányításhoz. Lehetővé válik
különféle adatbázisok egyesítése. A GIS egyszerűsí� a kommunikációt a különböző csoportok és
részlegek közöt. Az automa�zált munkafolyamat következtében minimalizálni lehet az
adminisztra�v hibákat.
A GIS projektek célja egy szervezetben főként az, hogy fokozza a szervezet hatékonyságát, és támogassa
céljait a minőségi termelésben. Veszélyes lenne azt mondani, hogy a GIS segí� a személyzet
létszámának csökkentését stb. A tapasztalat azt mutatja, hogy a GIS igény gyorsabban növekszik egy
szervezetben, mint ahogyan a technológia csökken� a létszámot. Ugyanolyan számú személyzet több
és jobb földrajzi információt állít elő, és az igényeket jobban kielégítő munkát végez.
De természetesen nega�v hatások is lehetségesek. A szervezet struktúrájában történő változások

bizonyos körülmények közöt, különösen egy-egy személy esetén nega�vnak tekinthetők. A GIS
bevezetése gyakran vezet megnövekedet igényekhez az adatgyűjtésben vagy a megjelenítésben.
A GIS alkalmazása az élet különféle területein megváltoztatja a térbeli adatok gyűjtésének, tárolásának
vagy felhasználásának módját. Ennek hatása nemcsak a GIS közvetlen személyzeténél vagy az érintet
szervezeteknél jelentkezik, hanem a tágabb környezetben is.

A térinformatikai alkalmazások öt szintje, példák az alkalmazási

lehetőségekre és eljárásokra.
A térinformatikai alkalmazások öt szintje

A tudományágakat úgy lehet mégis áttekinteni, hogy megpróbáljuk valamilyen szempont szerint
a használatukat csoportosítani.
A FONTOSABB ÖNKORMÁNYZATI ALRENDSZEREK
• Közlekedési alrendszer
• Műszaki határozatok alrendszere
• Környezetvédelmi alrendszer
• Ingatlan-nyilvántartási alrendszer
o Minden ingatlanról a területileg illetékes földhivatalnál vezetik a tulajdoni
adatokat (helyrajzi szám, terület, mővelési ág, tulajdonos stb.). Az alrendszer
feladata a tulajdonok nyilvántartása és az alaptérképek közötti kapcsolat
megteremtése.
• Közmű-nyilvántartási alrendszer
o Az integrált közmőnyilvántartó alrendszer közmőalaptérképek, az erre épülı
szakági közmőtérképek és alfanumerikus adatok kezelését végzi.
• Népesség-nyilvántartási alrendszer
• Vezetői döntéstámogató térinformatikai rendszer
o Ezen rendszer kimondottan a vezetıi feladatokat, valamint a döntéselıkészítésben
nyújt közvetlenül gyors segítséget.
Nyilvántartó alkalmazások
• TAKAROS, KÉKES, DAT-R
• Közművek
Ezekre az alkalmazásokra az jellemző, hogy adatbázisuk szerkezetét nem csak a mérnöki
szempontok, hanem a jogszabályok is megszabják. Jellemzőjük továbbá a nemzeti sajátosságok
erős hatása. Adatbázisuk élettartama több évtizedtől (közmű), több évszázadig (ingatlan
nyilvántartás), illetve a magántulajdon fogalmának fennmaradásáig terjed.
Lekérdező rendszerek
A térinformatika az előző évtizedekben sok értékes adatbázist hozott létre. Ezek között egyre
több olyan közhasznú található, amely hálózaton keresztül sokak számára elérhető vagy
megvásárolható. Ezek számítógépen szövegesen vagy grafikusan megjeleníthetők,
lekérdezhetők. A tárolt adatokból információk vezethetők le, tematikus térképeket
szerkeszthetünk, pl. megkülönböztetést tehetünk az önkormányzati ingatlanok adatbázisában az
épületek tetőanyaga alapján.
A közmű-információs rendszerek mint GIS alkalmazások széles skálán helyezkednek el. Egy
részük egyszerű lekérdező rendszer, de van közöttük döntéstámogatásra képes analizáló rendszer
is.
Elemző és döntéstámogató alkalmazások

• Létesítmények megvalósíthatósági tanulmányai (ipartelep, autópálya)
Bizonyos beruházási értékhatár fölött kötelező megvalósíthatósági tanulmányt készíteni. A
térinformatika szerepe itt abban áll, hogy rugalmassága révén több – a peremfeltételeknek
1
megfelelő, műszakilag egyenértékű – alternatívát kínáljon a döntéshozóknak. A döntéshozók
ebben az estben hatóságok, politikusok. Az adatbázis szakmai szerkezete a beruházáshoz
kötődik, élettartama rövid, a döntés megszületése után megszűnik, és legfeljebb archiválásra
kerül.
A tervezési munka automatizálását és optimalizálását szolgáló alkalmazások alapvetően
csökkentik az egy munkára eső költségeket. Az elemző és tervező eszközök használata csökkenti
az anyagköltségeket és a terepi (laboratóriumi) munka költségeit és ezzel éves szinten 5 – 10%-
os költség megtakarítás érhető el.
ELEMZŐ
Az térinformatikai elemzés az elsődleges adatbázison alapuló aktív, információt illetve a
további elemzések alapját előkészítő, új adatokat is előállító folyamat. Az elemzési funkciókat
- a GIS jellegétől függően - több száz beépített (előre programozott) funkció támogatja.
Az objektum szemléletű adatbázis esetében jelentős energiát emészt fel a kapcsolatrendszer
definiálása, (látszólag nem halad a munka) viszont az adatbázis konzisztenciája és az elemző
munka hatékonysága jelentősen megnő.
DÖNTÉSELŐKÉSZÍTŐ
A döntéselőkészítés célja gyakran az, hogy a rendelkezésre álló - rendszerint nagyméretű,
manuálisan gyakran áttekinthetetlen - adathalmazból a felhasználó számára célszerűen
tömörített információkat vezessen le.
Az GIS egyik gyorsan terjedő alkalmazása az üzleti GIS, ahol a felhasználók a piac viselkedését
elemzik, gyakran a versenytársakkal vetik össze üzleti lehetőségeiket.
Modellező, és monitoring rendszerek

• Bős-Nagymarosi vízlépcső, természetvédelmi területek
Ezek az alkalmazások rövid – és középtávú jelenségek megfigyelésére születtek, főleg a
természetben, településszerkezetben lejátszódó folyamatokat vizsgálják. Egyik nagy
problémájuk az adatintegráció: gyakran több évszázadot átölelő térképsorozatokat kellene
egységes rendszerbe transzformálni, ami a helyzeti hibák révén csökkenti az elemzések
megbízhatóságát. Jellemzőjük a multidiszciplinaritás: sok szakmának kell együttműködnie az
adatbázis tervezése, feltöltése, elemzése és értelmezése során (földmérő, vízépítő, biológus,
meteorológus, szociológus stb.). Az adatbázis élettartama általában a monitorozás időtartamával
egyezik meg.
Az információs szintek, és az alkalmazási szintek kapcsolata
INFORMÁCIÓS SZINTEK
A hatékony GIS legfontosabb tulajdonságai a következők:
• A GIS a tervezés és döntéshozatal egyik korszerű segédeszköze. A GIS által biztosított
információk segítenek a felhasználóknak a megalapozottabb, jobb döntések meghozásában.
• A GIS képes kapcsolatot teremteni az elszigetelt, önálló adatbázisok között. Javul az
adatbázisok egységessége és kommunikációs képessége.
• A GIS megvalósítását a felhasználó szükségletei vezérlik, ami a vezetők folyamatos
irányításával és az alkalmazói környezet támogatásával történik.
2
Alaptételsor
12. A valós világ térinformatikai modellezésének folyamata és a modellezés problémái.

Fontosabb fogalmak, a GIS fő alkotó elemei.
A modellezés lépéseinél be kell mutatni az elméleti-logikai-fizikai-megjelenítési modellt,

fontosabb fogalmak, mint entitás, objektum és feature. Az egyed leképezésének problémái
(változó világ, méretarány), az egyed besorolása, az egyed megjelenése a modellben. Fogalmak:
térinformatika, GIS, adat és információ, a GIS alkotóelemei: hardver, szoftver, alkalmazások,
környezet, felhasználók.
Az adatgyűjtés során a GIS céljától függően a lényeges adatokat elkülönítjük a

lényegtelenektől (generalizálás), felépítjük a valós világ célszerűen egyszerűsített modelljét.
A modellépítés döntően határozza meg a GIS megbízhatóságát, használhatóságát. Tehát
modellezésekor a földrajzi jelenségeket a modellezés célja szerint lényeges és lényegtelen
egyedekre, idegen szóval entitásokra (entity) bontjuk (pl. egy ingatlan-nyilvántartási
rendszerben a geodéziai alappontok, a földrészletek, és az épületek szerepelnek, de nem
szerepelnek a gyümölcsfák). Ezt hívják elméleti adatmodellnek.
A logikai adatmodell megjelenítése
A legutóbbi időkig a logikai adatmodellt a közismert egyed-reláció diagramként ábrázolták. A
vezető objektum orientált modellfejlesztő cégek továbbfejlesztették ezt az ábrázolásmódot,
hogy még szemléletesebben és több aspektusból lehessen szemlélni és értékelni az
adatmodellt. Kibővítették az egyed-reláció ábrázolást az adatáramlás ábrázolásával és a
használati-eset vonatkozások ábrázolásával. Ezekkel csak az volt a baj, az egyes tervezési
módszerek nem egységes jelöléseket használtak. Napjainkban a legtöbb objektum orientált
modellező módszer alkalmazza az egységesített modellező nyelvet, amely az objektum
orientált modellezés szabványos nyelvévé vált.

Alaptételsor
•VALÓS VILÁG
–Első szint
•- térbeli egyedek:
•o pontok
•o vonalak
•o területek
•o hálózatok
•o felszínek
–Második szint
•Térbeli adatmodellek Raszter Vektor
–Elemi térbeli egység Raszternél=cella
–Vektornál=pont
• Harmadik szint
– Adatszerkezet
• Raszteres adatszerkezet
• Vektoros adatszerkezet
• SZÁMÍTÓGÉPES MEGVALÓSÍTÁS
• Fizikai tárolás (állományszerkezet - mágneses vagy optikai tárolás)
• első szint: kiválasztani a valós világból a minket érdeklő egyedeket és eldönteni, milyen
egyedtípussal ábrázoljuk az adatmodellben
•- második szint: el kell dönteni, melyik térbeli adatmodellt (raszter vagy vektor)
választjuk, mert a számítógép csak így tudja megjeleníteni, tárolni és elemezni a térbeli
egyedeket
•- harmadik szint: az „összeszerelés” fázisa, vagyis megadjuk a számítógép számára az
adatmodellnek megfelelő egyed létrehozásához szükséges adatokat.

Alaptételsor
Az egyed leképezésének problémái

Amikor modellt alkotunk, legalább három alapkérdéssel találjuk szembe magunkat: a valós
világ folytonos változásban van, a leképezés „méretarányának” meghatározása és az
egyedek konkrét megjelenítése a modellben.
A változó világ
A valós világ folyamatosan végtelenül bonyolult és folyamatosan változik, ezért nem könnyű
eldönteni, hogy az egyed leképezésére melyik alapobjektumot válasszuk. Néhány elszórt fát
valószínűleg pontként lenne kedvünk ábrázolni, de ha a kedvező körülmények miatt sűrűn
kinőnek a fák, azt már erdőnek kell tekinteni, és az erdőt határoló töréspontok alapján
poligonként célszerű leképezni. Könnyen elképzelhető más olyan példa is, amikor az egyed
méreteinek vagy eloszlásának változása az idők folyamán új egyedtípus bevezetését
indokolná.
A méretarány
Jelen esetben nem egészen a hagyományos értelemben vett méretarányról van szó, hanem az
adatbázis térbeli kiterjedésének és az egyed leképezésének harmóniájáról. Ha az egész
Magyarországot lefedő környezetvédelmi adatbázist kívánunk létrehozni, azon a településeket
valószínűleg pontként ábrázolnánk. Másfelől a földmérési alaptérképen az utakat
szélességüktől függetlenül poligonként ábrázoljuk, hiszen ingatlan nyilvántartási szempontból
mindegyik önálló telek. Az ideális modellben persze teljes részletességgel lenne jó ábrázolni
az egyedeket az adatbázis kiterjedésétől függetlenül.
Az egyed besorolása

Alaptételsor
A valós világ jelenségeinek besorolása az egyedtípusok valamelyikébe mindig nehéz feladat, hiszen a
valóságban ezek nem tisztán jelennek meg. Klasszikus példa a földmérésben az elhatárolás problémája.
Ha egy erdőt poligonként akarunk modellezni, felvetődik a kérdés: hol az erdő széle? Vannak-e az erdő
szélének töréspontjai? stb. Csak látszólag oldódik meg a probléma, ha térképről digitalizáljuk az erdőt,
hiszen azt is szubjektíven határolta el valaki, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy az elhatárolás után az erdő
széle jogilag tisztázott. Ez azonban sok térinformatikai alkalmazásban nem fő szempont. Élesen vetődik
fel a kérdés pl. akkor, ha a gazdákat az erdősítés arányában adókedvezmény illeti meg. Az egyedek
leképezése azért is alapos megfontolást igényel, mert a nem megfelelő besorolás a későbbi elemzéseket
egy részét lehetetlenné teheti. Pl. a vonalként ábrázolt utakkal nehéz területi műveleteket végezni.
A következő lépés a logikai modell megalkotása, amikor a valós világ egy egyedét objektummal
helyettesítünk. Az előbbi példa alapján az erdőfoltot zárt poligonnal helyettesítjük. Végül az utolsó
lépésben létrehozzuk a fizikai modellt, vagyis a poligont a számítógépben a koordinátáival ábrázoljuk.
Az egyedek megjelenése a modellben

Míg az emberi szem és tudat hatékonyan ismeri fel a formákat és mintákat, a számítógép számára
pontosan meg kell adni az egyed leképezésének módját. A valós világ leképezésének ez a második
fázisa. Két alapvető módon tudja a számítógép ábrázolni a térbeli egyedeket: vektoros vagy raszteres
módon. A vektoros ábrázolás ahhoz hasonló, mint amikor egy mesekönyvben pontok vannak számokkal
és az a feladatunk, hogy a pontokat a megfelelő sorrendben összekötve, kialakítsuk a jelenség összképét.
A raszteres ábrázolás leginkább a Lego játékhoz hasonlít, amikor az egyedet azonos nagyságú elemekből
rakjuk össze, és a kockák eltérő színezése különbözteti meg őket egymástól.
A kétféle leképezés a gyakorlatban egymás mellett él. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik „jobb”,
mint a másik. A helyes hozzáállás az, hogy az elvégzendő feladat célja határozza meg a modellben való
megjelenítés kiválasztását. Ez nem könnyű feladat, nincs kész recept, sok tapasztalat kell hozzá. A
raszter – vektor döntés nem jelent korlátozást (vagy – vagy), hiszen ugyanaz az egyed megjelenhet egy
adatbázisban vektoros és raszteres formában is.

Alaptételsor
A térinformatika fejlődése során felmerült a harmadik dimenzió ábrázolásának és elemzésének

szükségessége, hiszen sok térbeli jelenséget befolyásolnak a terepviszonyok. Megjelent a
térinformatikai adatbázisokban a vektoros leképezés egy speciális formája a TIN (Triangulated Irregular
Network = Szabálytalan háromszög hálózat). Erről később még bőven lesz szó.
Azért, hogy megkönnyítsük az egyedek megjelenítésével kapcsolatos döntést, összeállítottunk egy

táblázatot, amely különböző szempontok alapján hasonlítja össze a vektort, a rasztert és a TIN-t.
Vektoros adatszerkezet Rasztertes TIN adatszerkezet

adatszerkezet
A modell célja A vektoros adatszerkezet A raszteres A TIN adatszerkezet célja
célja jól elkülöníthető, jól adatszerkezet célja olyan felszínek
elhatárolható egyedek folyamatosan változó ábrázolása, amelynek
ábrázolása. jelenségek vagy a pontjai magassággal, vagy
földfelszín egyéb tulajdonsággal, pl.
ábrázolása. sűrűséggel rendelkeznek.

Alaptételsor
Az adatok Légifénykép kiértékelés. Légifényképezés. Sztereo fotogrammetria.

forrása GPS mérés a terepen. Űrfelvétel készítés. GPS mérés a terepen.
Térképdigitalizálás. Raszter Digitális felszín Pontok digitalizálása
vektorizálás. Szintvonalak interpolálása. szintvonalas térképről.
TIN-ből. Geodézia Raszetizálás Konvertálás digitális
felmérésből. CAD rajz vektorból. Szkennelt szintvonalakból.
importálása. térkép, műszaki rajz
vagy fénykép.
Tárolás Pontok: Y,X koordinátával. A raszter bal alsó A háromszög
Vonalak: összekapcsolt Y,X cellájának sarokpontjainak Y,X,Z
koordináták sorozata. koordinátái, a (M) koordinátája.
Poligon: zárt vonal. cellaméret és az adott
cella sor – oszlop
értéke a raszteren
belül.
Az egyed A pont kicsi egyedeket A pont egyetlen Egy pont Z (M) értéke
megjelenítése reprezentál. A vonal hosszú, cellának felel meg. A meghatározza a felszín
keskeny egyedet jelenít meg. vonal olyan alakját. A törésvonal
A poligon síkbeli szomszédos cellák hirtelen változást jelez a
kiterjedéssel rendelkező sorozata, amelyeknek felszínben (gerincvonal,
egyedet reprezentál. ugyanolyan értéke völgyvonal). A vízszintes
van. A poligon a poligon a természetes
közös értékkel felszín anomáliáját jelenti.
rendelkező cellák
régiója.
Topológiai A vonal topológia követi a A szomszédos cellák Minden háromszög
tulajdonságok vonalak egymáshoz könnyen összefügg a többi
kapcsolódását. A poligon megtalálhatók a sor- háromszöggel.
topológia leírja, hogy egy oszlop index
vonaltól melyik poligon van változtatásával.
balra, melyik jobbra.
Térbeli elemzés Topológiai műveletek Térbeli egyeztetés. Magasság, lejtés, kitettség
rétegek között. Buffer (zóna) Szomszédsági vizsgálata. Szintvonal
generálás, szomszédsági vizsgálat. levezetése
vizsgálat. Halmazműveletek Felszínelemzés. felszínmodellből.
poligonokkal. Térbeli és Eloszlás elemzése. Térfogat számítás. Hossz
logikai alapú keresés. Címek Minimális költség – és keresztszelvény
geokódolása. útvonal keresése. készítés. Láthatósági
Hálózatelemzés. elemzés.
Térképi A vektor adat a legjobb a A raszter a A háromszögelés a
megjelenítés pontos, alakhű legalkalmasabb a legalkalmasabb a felszín
megjelenítéshez. Nem képek, folyamatosan részletgazdag
alkalmas folyamatosan változó jelenségek megjelenítésére. A
változó, elmosódó határral ábrázolására. háromszögeket
rendelkező jelenségek Általában nem színezhetjük a magasság,
ábrázolására. alkalmas pontok és lejtés, kitettség
vonalak ábrázolására. érzékeltetésére.
A térinformatika fejlődésével az egyedek leképezése és számítógépes modellezése megváltozott. A
térinformatikai modellezés közelíteni kezdett az objektum alapú modellhez, az adatbázis pedig
közelíteni kezdett a relációs adatbázis kezelés módszertanához. Előrebocsátjuk, hogy a térinformatikai
adatbázis korszerű megfogalmazásban egy olyan objektum orientált relációs adatbázis, amely kibővül
egy speciális adattípussal, mégpedig a térbeli(földrajzi) adatok típusával. A továbbiakban az objektum
orientált modellezéssel fogunk foglalkozni.

Alaptételsor
Fogalmak:
A térinformatika az informatika egy speciális ága, a helyhez köthető (térbeli, földrajzi) adatok
gyűjtésével, feldolgozásával, kezelésével, menedzselésével, elemzésével, a térbeli információk
megjelenítésével, a térbeli döntések támogatásával, a térbeli folyamatok megfigyelésével és
modellezésével foglalkozó tudomány.
A térinformatikai rendszer (GIS) egy olyan számítógépes rendszer, melyet földrajzi helyhez
köthető adatok gyűjtésére, tárolására, kezelésére, elemzésére, az információk megjelenítésére, a
földrajzi jelenségek megfigyelésére, modellezésére dolgoztak ki. A GIS lehetőséget ad nagyszámú
földrajzi és leíró adat gyors, együttes, integrált áttekintésére és elemzésére. A hálózatok terjedésével
egyre erősödik az információ gyors elérése iránti igény.
Az adat olyan tény, ismert dolog, melyből következtetések vezethetők le. Az objektumok, elképzelések,
feltételek, helyzetek vagy más egyéb tényezők leírására szolgáló adatok lehetnek alfanumerikus (betű,
szám), szimbolikus (jelkulcs), grafikus (rajz), képi (fénykép, szkennelt kép), vagy multimédia elemek
(hang, videó stb.). Lényeges, hogy az adatokból interpretálással (értelmezéssel), manuális vagy
automatizált feldolgozással információk nyerhetők.
Az információ valamilyen cél érdekében értelmezett, feldolgozott, az adott helyzetben a felhasználó

számára aktuális, tematikus adat, mely esetenként nélkülözhetetlen, vagy hiánya nehézségeket,
veszteségeket jelenthet.
A GIS alkotóelemei
A térinformatikai rendszert a következő fő elemek és kapcsolatuk határozzák meg:
1. hardver,
2. rendszer és alkalmazási szoftverek,
3. adatbázis,
4. alkalmazott technológiák,
5. kezelő személyzet és
6. felhasználói környezet.
Ennek a hat elemnek a szerves és harmonikus kapcsolata szükséges a GIS hatékony működéséhez.
A rendszer összetevőinek költségvonzatát érzékeltetve gyakran találkozunk a következő számsorral: Ha
a hardver költsége 1, akkor a szoftveré 10, az adatbázisé pedig 100. Valójában ez nagyban függ a
rendszer céljától, és nem nagyságrendiek az eltérések, de a példa jól mutatja az arányokat. Ha az elemek
fontosságát vizsgáljuk, akkor az emberi tényező súlya 1000!

Alaptételsor
A rendszer felépítésének mintájául gyakran alkalmazzák a piramis felépítésének példáját. A GIS piramis
annyiban speciális, hogy alapja is háromszögű, ezt a tudományos, szakmai és technológiai háttér
jelképezi. Az előzőekben többször hangsúlyoztuk az informatikai rendszer illetve a környezet
fontosságát. Ez a piramis egyik oldala. A másik két oldalt a menedzsment és az alkalmazások jelentik.
Ezekre a Térinformatikai menedzsment tantárgyban még részleteiben visszatérünk. Most csak annyit,
hogy a GIS sikere nagyban múlik a rendszer tervezésétől, kialakításának és működésének
szervezettségétől. Az alkalmazásokra nézve feltétlenül fontos a rendszer céljának való optimális
megfelelés.
A piramist az informatikai rendszer oldalról nézve a GIS működése során bemenő adatokat (input) fogad
és ebből egy adatbázist épít fel. Az elemzési folyamat közben általában az adatbázis adatait használja,
de főleg vezérlő funkciókhoz igénybe vesz egyéb interaktív bemeneti eszközöket. A kimeneten (output)
jelennek meg az eredmények. A rendszerre kettős visszacsatolás jellemző. A belső visszacsatolás
módosíthatja az elemzési folyamatot, ha nem kaptunk elegendő információt, de visszahathat az
adatbázis tartalmára is, ha adathibákat vagy hiányosságokat tárunk fel. A belső visszacsatolási folyamat
során gyakran a rendszer teljesítményét mérő adatok jönnek létre. Ezeknek az adatoknak a kiértékelése
alapján az adattárolás, illetve a működés módosítása történik meg, a hatékonyság fokozása érdekében.

Alaptételsor
A GIS piramist a menedzsment oldalról szemlélve fontos rendszerelemek a következők:

Adatbázis (database) építés
• adatgyűjtés - térképekről, fényképfelvételekről, terepi mérésekből, népesség-nyilvántartásból stb.
• adatbevitel - az adatokat a forrásanyagból digitális adatbázisba kell tölteni.
Adatmenedzsment (data management)
• adatkezelés - milyen gyakran használjuk, hogyan kell felújítani, titkosság, adat megbízhatóság,
• adatmenedzsment – az adatvagyon hatékony felhasználása,
• személyzet - rendszergazda, adatbázis menedzser, rendszerkezelők, elemzők, operátorok,
• működés - szoros együttműködés szükséges a GIS csoport és az intézmény egyéb részlegei között, a
rendszer hatékony működésének biztosítására.
Adatelemzés (analysis),
• visszakeresés és elemzés - az egyszerű lekérdezéstől a nagy adatbázisok komplex statisztikai
elemzéséig.
Megjelenítés (display, presentation, mapping)
• információk szolgáltatása - az eredmények megjelenítése térképen, táblázatosan vagy más rendszerbe
való átvitellel.
Felhasználás (application)
• a felhasználók lehetnek kutatók, tervezők, szervezők,
• együttműködés szükséges a GIS rendszertervezők, GIS szakértők és a felhasználók között az
adatszerkezetek, illetve a feladatmegoldás megtervezéséhez.

Alaptételsor
13. Térinformatikai elemzési módszerek raszteres és vektoros fedvényeken.
GIS tipikus elemzési funkciói, egyszerű, pl. övezet vektoros, raszteres; összetett, pl. merge,
overlay, clip; közelségi műveletek: pontok távolsága, Thiessen poligon, felszínelemzés, 3D-s
elemzések, hálózatelemzés, matematikai statisztikai, és geometriai műveletek vektoros és
raszteres fedvényeken.
!!!A felszínelemzés és a 3D elemzés szinte ugyan az.!!!
Vektoros övezet - BUFFER

Az övezetek szerkesztése művelet olyan új poligonok előállítását jelenti, amelyek határvonala
egy adott ponttól, vonaltól vagy poligontól adott szélességű sávot fog közre. A művelet neve angol
BUFFER, ezért gyakran nevezik „bufferzóna” generálásnak is.
Az övezetek generálásakor figyelembe vehetők az adott objektumhoz tartozó leíró adatok is. Ezzel a
módszerrel az övezetek szélessége a leíró adatok függvényében változtatható.
Poligonhoz történő övezet-generálás esetén külső és belső övezetet is megkülönböztetünk.

Alaptételsor
Az egyszeres övezet a teret közeli és távoli területekre osztja. Az élet ennél színesebb, ezért lehetőség
van az övezetek többszörözésére (Multiple Buffer).
Raszteres övezet
Rasztermodell esetén az övezet-generálás az övezethatárig változó (az alapobjektumtól távolodva
egyre növekvő) értéket szolgáltató függvény. Két alapmódszert alkalmazhatunk, ezek a diszkrét
geometriai műveletnél leírtakból következően, a sakkból vett hasonlattal élve a királynő és a
bástya. Amíg „bástya” módszer csak a közvetlen (a cellák határvonalán lévő) szomszédokat
jelöli meg, addig a „királynő” a sarkokon jelentkező (közvetett) szomszédságot is keresi.
A raszteres övezetszerkesztés jól hasznosítható akkor, ha a vektorosnál árnyaltabb vizsgálatra

törekszünk.

Alaptételsor
Szelvények egyesítése - MERGE

A szelvények egyesítése műveletre (MERGE) főképpen akkor van szükség, amikor a
térképszelvények digitalizálása után a szelvényeket tartalmazó fedvényeket egy egységes
adatbázisba akarjuk fűzni. Ez látszólag egyszerű feladat, de aprólékos munkát jelent, amíg a
szomszédos szelvények azonos objektumait sikerül valóban egyesíteni, és a szelvényhatárokat
eltüntetni.
Az "overlay" (magyarul fedvényezés) elemzés lényege, hogy az ugyanarra a területre vonatkozó

tema�kus információkat "egymásra tehetjük", és összehasonlíthatjuk egymással. A különböző
adatokat más-más fedvényen (rétegen) tároltuk, vagyis tulajdonképpen az eljárás során ezeket a
fedvényeket együtesen elemezzük. Az ennek eredményeként létrejöt tema�ka egy új fedvényre
kerül. Például, így összehasonlíthatjuk a különböző időpontokban felmért népességi adatokat egy
kiválasztot területen.

Alaptételsor
Fedvények egyesítése - UNION

A fedvények egyesítése (UNION) művelet olyan új állományokat hoz létre, amelyekben a két
(vagy több) adatszint határvonalainak metszetése révén új poligonok keletkeznek. Az union a
„logikai vagy” műveletnek felel meg. Az eredményül kapott fedvény a műveletbe foglalt két fedvény
egyesített területén keletkezik.
Fedvények metszete - INTERSECT

A fedvények metszete (INTERSECT) művelet az unio inverze abban az értelemben, hogy az új
fedvény csak a két fedvény közös területén értelmezett. Az INTERSECT a „logikai és” műveletnek
felel meg.
Az új fedvény objektumtípusai függenek a bemenettől. Az eredmény alapértelmezésben a
legalacsonyabb rendű típusúként kapjuk meg. A rendűség fentről-le: poligon, vonal, pont. Tehát, ha
valamennyi bemenő fedvény poligon típusú, akkor poligonokat kapunk. Ha egyikük vonalas, akkor az
eredmény vonalas lesz stb. Ettől eltérően rendelkezhetünk, vagyis alacsonyabb rendű típusokat
kérhetünk.

Alaptételsor
Kizáró vagy - Symmetrical Difference
A Symmetrical Difference a „logikai kizáró vagy” műveletnek felel meg.
Azonosítás - IDENTITY
Az azonosítás (IDENTITY): művelet az elsőként megadott fedvény területén képezi az új
fedvényt, amelyben a másik fedvény adatainak attribútumai is megjelennek.
Forgácspoligonok kiszűrése - ELIMINATE

Alaptételsor
A forgácspoligonok képződésének megelőzése az adatbázis építésének tervezésében, előkészítésben

fontos feladat. Ha mégis keletkezhetnek, akkor eltüntetésükre ügyeljünk az elemzés folyamatában .
Ha szeretnénk, hogy a számítógép feldolgozás közben törölje a forgácspoligonokat, akkor meg kell
változtatnunk az adatfeldolgozás toleranciáját. Gyakorlatilag ezzel az összes vonalat virtuálisan egy
kissé megvastagítjuk. Ez azonban további problémákat okozhat, mert ha a toleranciát túl nagyra
vesszük, akkor azok a vonalak, amik nagyon közel esnek egymáshoz, esetleg összekapcsolódhatnak.
A valódi és forgács poligonok közötti különbségek szembeötlőek. Ezeket láthatja összefoglalva az
előző ábrán, és a következő táblázatban.
VALÓDI POLIGONOK FORGÁCS POLIGONOK

Méret és alak változó Általában kicsi, hosszú és vékony
A határvonal két vagy több összekapcsolódó ív Általában csak két összekapcsolódó ív határolja
A szomszédos poligonok közötti attribútumok Az attribútumok a szomszédos poligonok között
véletlenszerűen változnak váltakoznak
Rendszerint három ív találkozik a Általában a metszéspont négy ív találkozik
metszéspontban
A forgácspoligonok eltüntetésére lehetőség kínálkozik utólag is az ELIMINATE parancs segítségével.
Az ELIMINATE a következő geometriai jellemzők alapján dönt a kitörlésről: ha a „length” opciót
választjuk, akkor a rövidebb határvonalat törli ki, ha a „area” opciót választjuk, akkor a kisebb területű
poligon felőli határvonalat törli ki.

Alaptételsor
Kivágás – CLIP
Az átlapolások során az adatbázis mérete az alkalmazott fedvények számával exponenciálisan
növekszik.
Belátható tehát, hogy az adatbázis mérete exponenciálisan növekszik.
A nagyméretű adatbázisokban való munka meggyorsítható, ha az adott feladathoz szükséges adatokat

kiszelektáljuk, és ezekből építjük fel a feladat megoldásához szükséges céladatbázist. A szelekciós
lehetőségekről.
Pontok távolsága
A „Point distance” parancs meghatározza a távolságokat a kiinduló (input) fedvény pontjai és a
kérdéses (near) fedvény azon pontjai között, amelyek közelebb esnek, mint egy adott távolság
(kereső sugár – search radius). Az eredményeket egy táblázatban kapjuk meg. Az „input” és a „near”
fedvény lehet azonos. Ebben az esetben a „nulla” távolságok nem kerülnek a táblázatba. Ha nem
adunk kereső sugarat, akkor a fedvény valamennyi pontjára elvégzi a számítást.

Alaptételsor
Thiessen poligon
Ha a méréseink névleges skálán adottak, akkor a „Mi van itt?” kérdés megválaszolásához meg kell
határozni az adott pontok érvényességi területét.
A mért névleges adat érvényességi területét a Thiessen poligon írja le. Egy adott ponthoz tartozó
Thiessen poligon azon pontok mértani helyét jelenti, melyek a kérdéses ponthoz közelebb esnek, mint
bármelyik másik mintavételi ponthoz. Más szóval, valamely ponthoz tartozó Thiessen poligon a
kérdéses pontot és a szomszédos pontokat összekötő szakaszok szakaszfelező merőlegesei által
meghatározott burkoló sokszög.
Tehát a P pontban észlelt névleges érték (pl. zivatar) az ábrán jelölt poligon területén lesz érvényes.
Ezzel a módszerrel tetszőleges helyre megválaszolható a „Mi van itt?” kérdés. A DISSOLVE
paranccsal az azonos mérési eredményeket elválasztó Thiessen poligonok határvonala kitörölhető.
A Thiessen poligonok másik lényeges alkalmazása a TIN hálózatok szerkesztése.
Hálózatelemzés

Alaptételsor
A hálózatokban végezhető vizsgálatok két alapesetre vezethetők vissza. Ezek az optimális
útvonal meghatározás (legkisebb „távolság”), illetve az optimális gyűjtés és elosztás. Ott a mozgás
celláról-cellára, a cellák között volt lehetséges, itt a csomópontokon keresztül, élről-élre.
A hálózatok (network) modellezése élekből és csomópontokból álló gráfokkal történik.
Az élekhez olyan adatok rendelhetők, mint pl. hossz, forgalom, átbocsátó képesség, lejtés,
megengedett sebesség stb. A hálózati topológia lehetővé teszi, hogy ha az oda és vissza értékek
eltérőek (pl. áthaladási idő, egyirányú utca stb.), akkor ezeket meg tudjuk különböztetni. Az
impedancia adatok (pl. távolság, költség, idő) az élhez tartozó „ellenállást” fejezik ki, az él mentén
arányosíthatók.
Az él jellegére vonatkozó adatok (descriptors) nem arányosíthatók (pl. a közlekedési sávok száma
vagy a sebességkorlátozás). A tiltásra (restrictions) vonatkozó adatokra példa lehet az egyirányú utca
vagy a gyalogos forgalomra kijelölt utcában a behajtás tiltása. Végül megemlítjük a hierarchia
adatokat (elsőrendű, másodrendű stb.), melyekre a keresésekben igény lehet.
A csomópontok lehetnek kereszteződések, elágazások (melyekhez várakozási idő, kanyarodási adatok
stb. rendelhetők), megállók (az ezekhez tartozó adatok pl. a fel- és leszállók száma, várakozási idő,
várakozási költség stb.), akadályok (pl. útfelbontás), tároló- és felvevőhelyek (központok, pl. raktár,
áruház, víztározó stb.).
A hálózatelemzés lehetőségei közül négy esetet mutatunk be, ezek az optimális útvonal
meghatározása, a legközelebbi szolgáltatók (gyűjtő vagy elosztóhelyek) keresése, a gyűjtés és
elosztás tervezésére szolgáló övezetek kialakítása, illetve.
Optimális útvonal meghatározása

Közlekedési hálózatokban leggyakrabban a legkisebb költséggel, vagy legrövidebb idő alatt
történő elérés a cél. A kiindulási hely és a célpont megadása után a GIS (paraméterezéstől függően)
megkeresi a legrövidebb, legkisebb költségű vagy a leggyorsabb (vagyis az optimális) útvonalat

Alaptételsor
Legközelebbi szolgáltató kiválasztása
A feladat a gyakorlatban összetett kereséseket eredményez, mert egy kiindulóponthoz több célpont is
tartozhat, amint ezt az előző ábra szemlélteti. A baleset közelében 4 kórház is található, ezek közül kell
a legkedvezőbbet kiválasztani.
Övezetek szerkesztése
A következő ábrán egy meglévő és egy tervezett tűzoltó állomás által ellátott területek határvonalát
látjuk. A folytonos vonal a meglévő állomástól 3 km-nél közelebb eső területeteket, a szaggatott vonal
a tervezett helyről biztosított ellátottságot mutatja.
Gyűjtés és elosztás tervezése

A feladat tipikus példái a hulladékgyűjtés, adott raktárhálózatból egy üzlethálózat optimális
kiszolgálása vagy például egy öntözőtelep üzemeltetése. A gyűjtést és elosztást optimalizáló (allocate)
parancs, figyelembe véve a központok kapacitását.

Alaptételsor
Szintvonalrajz
Az egyik leggyakoribb domborzatelemzési feladat a szintvonalak szerkesztése.
Látszik, hogy a „gép keze remeg”, pedig a manuális szerkesztéskor simított szintvonalakat szoktunk
rajzolni. Mi okozza? A szintvonalas ponteloszlás okozta teraszhatás.
Lejtésviszonyok
A terep lejtésviszonyai meghatározzák a mezőgazdasági művelés módját, a felszínen végzett szállítás
költségeit, a terepmunka várható nagyságát stb.

Alaptételsor
Az automatikusan színezett képen is jól látszódnak a szintvonalak mentén jelentkező teraszok. A képet
a szokásos lejtőkategóriákra (5-12-17-25%) osztályozva, már egy jobban áttekinthető, szabványos
lejtőkategória térképet kapunk.
Kitettség
A kitettség a lejtés irányától függ. Hogyan keressünk jó termőhelyi adottságú területeket? Ebben egy
fontos szempont a lejtő iránya.

Alaptételsor
Görbültség
A felszín görbültsége sok földrajzi folyamat elemzésekor fontos. A pozitív görbültség az erózió
veszélyére utal, a negatív formákban az ülepedés, feltöltődés jellemző.
Domborzatárnyékolás
A domborzatárnyékolás műveletével meg tudjuk határozni a lejtők megvilágítottságát, egy
fényforrás és a lejtő egymáshoz viszonyított helyzetének függvényében. Akkor lesz a legvilágosabb
a felszín, ha a lejtő merőleges a beeső fénysugárra. A beesési szög függvényében a fényesség csökken.
Láthatóság

Alaptételsor
A láthatósági elemzés azt vizsgálja, hogy mi marad láthatatlan, ha bizonyos pontokból,
vonalakról, területekről szemléljük a felszínt.
Bevágás és töltés
A felszínelemzés legördülő menüjében a bevágás / töltés elemzés arra ad választ, hogy két felszín
között milyen különbség tapasztalható.
Terület és térfogat
Átosztályozás
Az átosztályozás műveletét akkor alkalmazzuk, ha túlságosan részletgazdag a raszteres
adatszint.

Alaptételsor
3D elemzés
Mintaadatok
A 3D Analyst három felszíntípust különböztet meg, ezek a raszteres, a szabálytalan
háromszöghálós (TIN), valamint a „terepfelszín” (terrain surface).

Alaptételsor
Raszteres modell levezetése

A 3D Analyst legördülő menüjében erre a műveletre 4 különböző interpolációs lehetőség kínálkozik:
1. Súlyozott számtani közép (Inverse Distance Weighted, röviden IDW) - a 3D Analyst által használt
interpoláló felület egy vízszintes helyzetű kiegyenlítő sík. Az eredmény lényegében a környező
pontok magasságának súlyozott számtani középe. A módszer neve abból származik, hogy a súly a
távolsággal fordított arányban változik.
2. Természetes szomszédok módszere (Natural Neighbours). A számításba bevont pontok
kiválasztása az új pontra szerkesztett Thiessen poligonnal történik. A közvetlen szomszédokat
választjuk ki. A súlyt pedig az a terület jelenti, amelyet az új pontra szerkesztett Thiessen poligon
kimetsz a támpontok Thiessen poligonjaiból.
3. Spline – a függvény a támpontokra illeszkedő rugalmas membrán alakját követi. Akkor célszerű
használni, ha a terepfelszínt simítani akarjuk.
4. Kriging – a módszer a támpontok közötti térbeli korreláció figyelembe vételén alapszik, tehát
statisztikai alapokon nyugszik. A számítás a pontok előzetes statisztikai elemzésével, variogram
modellezéssel kezdődik, majd a felszínszámítás és a variancia felszín elemzése következik. A krigelés
általánosan alkalmazott a geostatisztikában.
Dinamikus felületek
A 3D Analyst IDW eljárása rácspontról-rácspontra haladva kiválasztja a környező támpontokat, majd
ezekre egy vízszintes síkot illeszt. A támpontok súlya annál nagyobb, minél közelebb vannak a
levezetendő ponthoz.
A szintvonalakat és a támpontokat együttesen megjelenítve látszik, hogy a levezetett felszín
tendenciája követi a szintvonalak futását.
Azonban a képbe nagyítva, már látszanak azok a problémák, melyek abból származnak, hogy az IDW
a támpontok környékén apró krátereket képez, a súly a levezetendő pont közvetlen környékén igen
gyorsan növekszik, tehát az ide eső támpont kisebb hibája is erőteljesen befolyásolja a felszínt.

Alaptételsor
Spline
A spline függvény a támpontokra illeszkedő rugalmas membrán alakját követi. Akkor célszerű
használni, ha a terep felszínét simítani akarjuk. A függvény átmegy valamennyi támponton, és a
görbültsége minimális. A felszín sima, de a támpontok környékén a lejtés erősen változhat, ezért a
görbültség számítására nem javasolt. A spline típusa (Spline type) lehet szabályos (Regularized)
vagy feszített (Tension).
Ha a szabályos spline típusnál a súly (Weight) nagyobb, mint 0, akkor a minimalizálási
feltételekben a harmadik deriváltak is szerepelnek. A súly a harmadik deriváltak figyelembe
vételének súlyát jelenti. Minél nagyobb a súly, annál simább a felszín.
A feszített spline az első deriváltakat veszi figyelembe a minimalizálásnál. A súly az első
deriváltakra vonatkozik. Ha a súly 0, akkor az alapesetet írjuk elő, és minél nagyobb a súly, annál
jobban csökken a membrán merevsége (stiffness).
Elemzések
Elemi szerkesztések
A 3D Analyst főmenüjének jobboldalán található ikonokkal az ArcMap térképnézet ablakában
megszerkeszthetünk
• egy adott ponton áthaladó

Alaptételsor
• szintvonalat (Create Contours),

• esésvonalat (Create Steepest Path),
• két adott pont közötti
• láthatóságot (Create Line of Sight), és
• metszetet (Create Profile Graph),
• a modell felszínén
• pontokat,
• vonalakat, és
• poligonokat interpolálhatunk.
Matematikai statisztikai alapműveletek

A matematikai statisztikai műveleteket általában a fedvények leíró adatain végezzük vagy velük a
fedvények közötti kapcsolatokat keressük, de használhatjuk a helyzeti adatokkal kapcsolatos
transzformációk során is.
Vektoros fedvény
A leíró adattáblák valamely numerikus adatokat tartalmazó oszlopáról elemi statisztikai adatokat
kérhetünk a „Statistics” menüpontra kattintva.
A jól ismert MEGYE fedvénynek a területet tartalmazó (AREA) oszlopáról a következő eredmény
jelenik meg.

Alaptételsor
A fenti adatok további feldolgozás céljából, független állományba is menthetők.
Raszteres fedvény
A „Mi van itt?” kérdéskörhöz tartozóan egy kiválasztott raszteres fedvényre az adott sor-, és
oszlopszámú képpontban levezethetők a cellára vonatkozó, következő jellemzők:
• MEAN — a cellák értékének átlaga,
• MAJORITY — a leggyakrabban előforduló érték,
• MAXIMUM — a legnagyobb érték,
• MEDIAN — a cellák értékének mediánja,
• MINIMUM — a legkisebb érték,
• MINORITY — a legritkábban előforduló érték,
• RANGE — a legnagyobb és a legkisebb értékek különbsége,
• STD — a cellák értékének szórása,
• SUM — a cellák értékének összege,
• VARIETY — a cellák értékére az egyedi előfordulások száma.
Geometriai műveletek
A vektoros rendszerekben, a helyzeti adatokon végzett geometriai műveletek az euklideszi
geometrián alapuló analitikus geometria elvein alapulnak. A raszteres rendszerekben
alkalmazott műveletekhez a diszkrét geometria módszerei szükségesek.
Analitikus geometriai műveletek

Alaptételsor
Az x,y tengelyű Descartes-féle koordinátarendszerben végezhető tipikus feladatok a következők:

Távolság:
Irányszög:
Két irány által bezárt szög:

Az 1 jelű ponton a 4 és 2 jelű pontokra menő irányok által bezárt szöget az irányszögek különbsége
adja.
Kerület:
Az alakzat határvonalát alkotó szakaszok mentén számítjuk a töréspontok közötti távolságokat, ezek
összege adja a poligon kerületét.
Terület:
A területszámítás során az alakzat határvonalát alkotó szakaszok mentén elemi trapézok területét
számítjuk, és ezek előjeles összege adja a poligon területét.

Alaptételsor
Súlypont:
A poligonok azonosító pontjaiként célszerű a súlypontot (centroid) választani. A súlypont a következő
módon számítható:
ahol T a poligon területe.

Konkáv poligonok esetén a súlypont a poligonon kívülre is eshet. Ebben az esetben célszerű
egyértelmű szabályt alkotni a súlypont objektumra történő vetítésére. A legegyszerűbb egyértelmű
szabálynak az tűnik, ha a vetítés a legrövidebb távolság mentén történik, vagyis az azonosító pont
meghatározása érdekében kiszámítjuk a súlypont és a poligon töréspontok távolságait és kiválasztjuk a
legrövidebbet.
Diszkrét geometriai műveletek

A raszteres rendszerek műveletei a diszkrét geometria elveit követik.
Távolság:
Az euklideszi távolság helyébe itt leggyakrabban a Manhattan-távolság (bástyatávolság),
esetenként a „királynő-távolság” lép.

Alaptételsor
Az 1 és 2 jelű pontok között

a Manhattan-távolság
a királynő-távolság
Útvonalak leírása:
Az útvonalak leírása ún. lánckódokkal történik. Ezek megadják az egységnyi elmozdulás irányát ún.
iránykódok segítségével. A következő ábrán a királynő mozgásának iránykódjait (1-8) tüntettük fel.
A bástya mozgásának leírása 4 kóddal történik.
Ha le akarunk írni egy útvonalat, akkor az elmozduláshoz iránykódokat egymás után fel kell sorolni.

Alaptételsor
Területszámítás:
A poligon területe egyenlő, a B jelű cellák száma (22) szorozva egy cella területével.
Ha a raszteres modell tömörítésére négyesfa módszert használtak, akkor a számlálás a szintekhez
rendelt súlyok figyelembe vételével végezhető.

Az erőforrás kutató műholdas felvevőrendszerek jellemzése (pl.

Sentinel, LANDSAT földmegfigyelési programok).
Műholdas távérzékelés fizikai alapjainak rövid bemutatása
A távérzékelés fogalma
A távérzékelés, mint információnyerési módszer a hagyományos fényképezés feltárásával (1839)
kezdődött.
A távérzékelés egy sajátos adatnyerési eljárás, amelynek során a földfelszín vagy földfelszíni
objektumok bizonyos sajátosságairól (pl. méret, anyagi összetétel, stb.) anélkül jutunk
adatokhoz, hogy a vizsgált tárggyal közvetlen kapcsolatba kerülnénk. Ez az eljárás két alapvető
folyamatot foglal magában. Az egyik az objektumról az elektromágneses hullámok által
közvetített adatok valamilyen távolságból történő érzékelése, a másik pedig az észlelt és
rögzített adatok feldolgozása, értelmezése.
A távérzékelés folyamatának elemei:
• Az energiaforrás
• Az energia terjedése az atmoszférában
• A földfelszín és az energia kölcsönhatása
• A visszavert energia útja az atmoszférán át az érzékelőig
• Az érkező energia rögzítése és továbbítása a földi vevő állomások felé
• Az adatok elemzése
A sugárzás fizikai törvényei

A távérzékelésben használt energiaforrások:
• A Nap
• Minden anyag bocsát ki elektromágneses energiát az abszolút nulla fok fölötti
hőmérsékleten (0°K vagy –273°C). Így a földfelszín és a felszíni tárgyak is
energiaforrások.
• Mesterséges energiaforrás
Két szomszédos hullám csúcsa közötti távolságot hullámhossznak (λ), az időegység alatt egy
ponton áthaladó csúcsok számát frekvenciának (v) nevezzük.
1
• A látható fény tartománya (VIS) (λ = 0,4 - 0,7 µm) az emberi szem által érzékelhető
elektromágneses sugárzás, a kéktől, a zöldön át a vörös színig terjed.
• Az infravörös tartományt három részre szokás bontani.
o A közeli infravörösben (NIR) (λ = 0,7 - 1,3 µm) a látható fényhez hasonlóan a
felszín által visszavert napsugárzás közvetíti az információt. 9
o A közepes infravörös (MIR) (λ = 1,3 - 3,0 µm) tartományban is a visszavert
napsugárzás dominál, bár a kibocsátott energia a távoli infravörös rövidebb
hullámhosszú részében is észlelhető. Azért a termoviziós felvételeket célszerű
napkelte előtt, vagy napnyugta után egy órával készíteni.
o A távoli (termális) infravörösben (TIR) (λ = 3 - 15 µm) jelentőssé válik a
felszín által kibocsátott sugárzás, mellyel a felszín termális tulajdonságait
tanulmányozhatjuk. A 3-5 µm-es tartományban a visszavert sugárzás is
számottevő. A 7 - 15 µm-es intervallumban a reflektált sugárzás már lényegesen
kisebb, mint a Föld és más objektumok termális kisugárzása.
• Külön kategóriának tekinthető a mikrohullámú tartomány (1 mm - 1 m). A légkörnek
csekély hatása van ebben a tartományban, így a felvételezés gyakorlatilag független az
időjárástól és a napszaktól.
A távérzékelésben használt energiaforrások

 Az olyan rendszereket, amelyeknél a felvétel a Napból jövő és a felszín által visszavert
(reflektált), vagy a földfelszíni objektumok saját maguk által kibocsátott (emitált)
sugárzásának mérésén alapul, passzív távérzékelési rendszereknek nevezzük.
 Abban az esetben, ha a felvevő berendezés saját energiaforrással rendelkezik (pl. radar)
- így sugárforrás és érzékelő egyaránt - aktív távérzékelési rendszereknek nevezzük.
A légkör hatása a távérzékelésre

 A molekuláris (Rayleigh-) szóródás akkor jön létre, ha a részecskék átmérője –
melyekkel a terjedő energia találkozik – sokkal kisebb, mint az energia hullámhossza.
Hatása a hullámhossz negyedik hatványával fordítottan arányos, azért a hullámhossz
csökkenésével a szóródás mértéke növekszik. Az atmoszférán terjedő energia Rayleigh-
szóródás hatása következtében a felvételek élessége csökken és romlik a kontrasztja. A
felvételek homályosak lesznek.
2
 Mie-szóródás akkor lép fel, ha a részecskékre eső fény hullámhossza összemérhető a
részecske átmérőjével. A vízgőz, füst és porszemcsék miatt a Mie-szóródás a teljes
optikai tartományra jellemző.
 A harmadik típusú ún. nem-szelektív szóródás akkor jön létre, ha a részecske átmérője
sokkal nagyobb (pl. vízcseppek, jégrészecskék), mint a beeső fény hullámhossza.
 A távérzékelés szempontjából a szóródás mellett az elnyelés (abszorpció) is fontos
atmoszférikus hatás.
 Azokat a tartományokat, melyeket az atmoszféra teljesen vagy részlegesen átengedi az
elektromágneses energiát légköri ablakoknak nevezzük.
Az elektromágneses sugárzás kölcsönhatása a földfelszínnel

Az objektumok spektrális jellemzésére a reflektancia (visszaverési) értéket használják. A
reflektancia megmutatja az adott felszínre belépő és arról visszavert energia hányadát egy
adott hullámhosszon, legtöbbször %-ban kifejezve.
Az erőforrás kutató műholdas felvevőrendszerek jellemzése:

A távérzékelési felvevő rendszerek értékeléséhez, a felvételek kiválasztásához, a különböző
alkalmazásokhoz alap információt és segítséget a szenzorok jellemzői nyújtanak. A gyakorlati
jellemzők összefüggésben vannak egymással, így fontossági sorrendet nem lehet felállítani. A
felvételek összehasonlításánál, a feladat hatékony megoldása érdekében együttesen kell vizsgálni
azokat.
Spektrális felbontás
A műholdas szenzorok spektrális felbontása kifejezi a felvételi sávszámát, egy-egy sáv
szélességét és az átfogott elektromágneses spektrum tartományát. Nagy spektrális felbontás
mellett – több sáv, szűk sávszélesség – pontosabb spektrális mérés lehetséges egy adott
felszínre, vagy tárgyra vonatkozóan, mint egy szélesebb spektrális tartományban. Azonban a
sávszűkítésnél figyelembe kell venni, hogy a berendezések, változatlan terepi felbontás
esetén, alacsonyabb energiaszintet érzékelnek, ezért csökkenni fog a rendszer radiometriai
felbontása. A távérzékelésen alapuló feladatok megoldásához szükséges felvételek
kiválasztásánál össze kell vetni a vizsgált jelenség spektrális tulajdonságait a felvevők sávjaival.
Geometriai felbontás
A térbeli felbontás az elemi földi pixel méretét, vagyis a legkisebb ábrázolt területnek a
méretét jelenti, és összefüggésben van a felvétel által lefedett földfelszíndarab méretével. A
szenzorok tervezésénél - a működtetés céljától függően – figyelembe veszik a két adat
összefüggését. Minél kisebb a pixel mérete, annál több adatot kell kezelni egy terület
lefedésekor, és így ritkábban kerülhet sor az újabb fedésre.
Például az időjárás előrejelzésben a meteorológiai műholdak kis felbontás mellett (1-5 km)
nagy területekről, nagy gyakoriságú (20-30 percenként) felvételezést végeznek. Itt a fő
szempont nem a terepi részletek visszaadása, hanem a napi folyamatok minél részletesebb
vizsgálata. A megújuló erőforrások vizsgálata viszonylag nagy spektrális és térbeli felbontás
mellett néhány naptól 18 napig terjedő ismételt területi fedést igényel. Ide tartoznak, pl. a
LANDSAT és a SPOT műholdak felvevői. Térképészeti alkalmazásnál legfontosabb a terepi
felbontóképesség, a fölfelszíni geometriai részletek minél pontosabb leképezése, visszaadása. A
szükséges terepi felbontási igényt a feladat szabja meg, a vizsgált átlagos felszíni elemek és a
földi pixel méretének aránya alapján.
Radiometriai felbontás
Egy adott pixel intenzitása geometriailag meghatározott földi területelemről a felvevőbe érkező
3
energiát tükrözi. A felvevő egy-egy sávjában a beérkező elektromágneses energia minimális és
maximális értékei közötti intervallumot egyenlő részekre osztják. Így különböző radiometriai
felbontású képek keletkeznek.
Például LANDSAT MSS 64, LANDSAT TM és SPOT felvételekre 256 intenzitási lépcsőfok
jellemző.
Időbeli felbontás
A visszatérési idő vagy időbeli felbontás azt az időtartamot jelenti, amely egy adott földrajzi
hely két egymást követő megfigyelése között eltelik. Az űr- és a légifelvételeket leggyakrabban
jelenségek és folyamatok időbeli nyomonkövetésére használjuk. A folyamatoknak jellegzetes
saját időrendszerük van.
Egyes környezeti változások időben rendkívül gyorsan játszódnak le, pl. a meteorológiai
jelenségek, katasztrófák bekövetkezése. Ezért ezek a megfigyelések a lehető legrövidebb
visszatérést igénylik.
A haszonnövények növekedése, az erózió terjedésének vizsgálata más és más gyakoriságú
felvételeket igényelnek.
Copernicus program rövid jellemzése

A Copernicus program az EU saját, önálló földmegfigyelési programja. A program végrehajtója
az ESA (Európai Űrügynökség).
A feladat: műholdas távérzékeléshez űrszegmens és földi szegmens fejlesztése, működtetése,
üzemeltetése.
Egyszerre üzemben lévő műholdak száma maximum: 16 műhold.
A Copernicus program alapelvei:
• Az átláthatóság, a szolgáltatások fejlődését eredményező feltételek kialakítása,

valamint a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez való hozzájárulás
célkitűzésével összhangban kell végrehajtani.
• Ösztönözni kell az adatok (űrfelvételek) terjesztését szolgáló – többek között nemzeti

és regionális szerveket magába foglaló – hálózatok kialakítását.
• Közel valós idejű (Near Real Time, NRT) adatok iránti egyre növekvő igényre
válaszul, a kapacitások erősítése érdekében elő kell mozdítani az adatátvitel
optimalizálását szolgáló rendszereket.
A Copernicus program három lábon áll:
• Űrszegmens
• Földi szegmens
• Felhasználói szegmens
Űrszegmens
A Copernicus program űrszegmensét a Sentinel műholdak alkotják. De ide tartoznak mindazok
a földmegfigyelő műholdak, amelyek gazdái az ESA, az EUMETSAT vagy egyes nemzeti
űrszervezetek, és amelyeknek a mérési adatait a Copernicus rendszerébe integrálják.
A SENTINEL-1 MŰHOLDAK
Radaros távérzékelést végeznek, így napszaktól és időjárástól függetlenül is képesek a felszín
4
leképezésére. A két műhold pályájának geometriája azonos, csak épp mindig egymással
„szemben. A páros működés teszi lehetővé a hat napos visszatérési időt. A műhold által
gyűjtött synthetic aperture radar (SAR).
Nagyfelbontású a látható és infravörös fénytartományban összesen 13 különböző
hullámhosszon készítenek felvételeket bolygónk felszínéről, 10 m-es felszíni felbontással, 290
km széles sávokban, 10 napos visszatérési idővel.
Sentinel–2 műholdon magyar gyártmányú eszközök is helyet kaptak.
A Sentinel-2 műholdak adatainak Elérhetősége:
• Az adatok ingyenes letöltése a Sentinels Scientific Data Hub segítségével:

Regisztrációt követően a számunkra érdekes területet lehatárolhatjuk, majd Vizsgált
időszak és műhold szerint kereshetünk felvételeket.
• Az adatok ingyenes letöltése az USGS Earth Explorer segítségével: A felvételek

közötti fentebb említett hasonló keresést követően a letöltés gombra kattintva, letölthetők
JPEG2000 vagy TIF formátumban az adatok.
Adatait elsősorban a tengerek, óceánok megfigyelésére, időjáráselőrejelző számításokhoz
használhatók, de a tengerszint változását követik és a tengerfelszín topográfiáját is mérik vele.
Fedélzetükön egy közepes felbontású, 21 hullámhosszon érzékeny optikai kamera, egy a
felszínhőmérséklet mérésére alkalmas infravörös sugárzásmérő, egy mikrohullámú
sugárzásmérő, és egy radaros magasságmérő (altiméter) található.
Földi szegmens
Helyszíni mérőállomásokból, bójákra szerelt műszerekből és az ezek által mért adatokat
összegyűjtő (sokszor műholdas) rendszerből áll.
Felhasználói szegmens
Az összegyűjtött adatok felhasználását jelenti. A műholdak számának növekedésével ennek a
lábnak a jelentős erősödése várható, remélhető, hiszen ez az egész program célja.
5
15. Digitális képelemzés: tematikus osztályozási módszerek,

pixel-alapú és szegmensalapú megközelítés összehasonlítása.
Vegetációs indexek szerepe a növénymonitoringban.
Digitális képelemzés célja

A digitális képelemzés, mint kiértékelési módszer a számítógépek gyorsaságát, pontosságát és a
programokba beépített multidiszciplináris (matematika, statisztika, valószínűségszámítás,
alakfelismerés, statisztikai döntéselmélet) szaktudást hasznosítja. A digitális képek kvantitatív
elemzésének alapját intenzitási értékek képezik, melyek a felszínről a szenzorba beérkezett
elektromágneses energiával arányosak. Nem szabad elfelejteni és alábecsülni a megfelelő
mennyiségű és minőségű referencia adatok fontosságát a számítógépes képfeldolgozásban.
Tematikus osztályozás módszerei

A hagyományos osztályozási módszerek a kép pixeleihez tarozó intenzitások elemzésére
korlátozódnak. Ennek alapján két alapvető technikát különítünk el: automatikus vagy nem
ellenőrzött (unsupervised classification) és ellenőrzött osztályozást (supervised classification).
A két módszer közötti lényeges eltérés a klasszifikációhoz szükséges osztály mintáinak
előállításában rejlik.
Automatikus osztályozás
A nem ellenőrzött osztályozásnál olyan statisztikai algoritmusokat használunk, amelyek a
digitális kép tartalmát klaszterekre (spektrális adatosztályokra) bontja, így az osztályozás
végrehajtása előtt nem ismerjük a tematikus kategóriák spektrális jellemzőit. A klaszterezés
célja a képi intenzitás olyan csoportosítása, aminek eredményeként az egymáshoz hasonló
adatok egy csoportba (klaszterekbe) kerülnek, az egyes csoportok pedig elegendően
különböznek egymástól.
Az eredmény több lépésben (iterációban) a célfüggvénnyel (pl. a klaszter középponttól vett
távolságok négyzetösszegének minimuma) kapcsolatos szélső értékek egyre pontosabb és
pontosabb teljesítése mellett alakul ki.
Ha a számítás n-dimenziós intenzitástérben megy végbe, akkor megadhatjuk a létrehozandó
klaszterek maximális számát, de megadhatunk az intenzitástérben egy távolságot, amelynek
túllépése esetén egy újabb klaszter jön létre. További lehetséges megoldás az iteráció maximális
számának a megadása.
A képfeldolgozásban legjobban az ISODATA (Interactive Self-Organizing Data Analysis)
módszer terjedt el. Az eljárás célja a felvétel adathalmazában olyan csoportok megtalálása,
melyek elemei egymáshoz közel vannak, aminek értelmében a pixelek klaszterátlagtól való
távolsága négyzetösszegének minimális értékére törekszik.
Az egymáshoz túl közeli spektrális adattömörüléseket összevonhatjuk, a túl kicsiket
megszüntethetjük és a túl lazákat szétvághatjuk. Az eljárás nagymértékben javítható, ha a
középpontoktól való távolság helyett a valószínűséget, mint paramétert veszünk figyelembe.
Az egyes spektrális csoportok elkülönítése után, a klasztereket megfeleltetjük a tematikus
kategóriáknak.
1
Ellenőrzött osztályozás
Az ellenőrzött osztályozás során az ismeretlen hovatartozású pixeleket az előre
meghatározott célkategóriák valamelyikébe soroljuk be. Ehhez ismerni kell a célkategóriák
spektrális tulajdonságait, vagyis a kategóriákra jellemző leíró statisztikákat és előfordulási
gyakoriságukat.
A mintaterületek kiválasztását megelőzi a vizsgált terület homogén régiókra való felosztása
és a tematikus kategóriák spektrális tulajdonságait befolyásoló tényezők tanulmányozása.
Az intenzitástérben a tematikus kategóriákhoz tartozó értékeinek előfordulását az valószínűségi
függvényekkel jellemezhetjük. A valószínűségi függvények rendszerint Gauss-féle normális
eloszlást követnek.
Leggyakrabban alkalmazott algaritmus és elvének ismertetése
MINDIST (Minimum Distance)

Az MINDIST algoritmus is egy osztályozási algoritmus, amely az adatpontok közötti minimális
távolság alapján dönt a címkézésről.
Az MINDIST algoritmusban az adatpontok közötti távolságokat használják fel az
osztályozáshoz. Az algoritmus minden adatpontot megvizsgál, és a legkisebb távolságú adatpont
címkéjét adja vissza az aktuális adatpont címkéjének.
NN (Nearest Neighbor)
A Nearest Neighbor (legközelebbi szomszéd) algoritmus egy egyszerű osztályozási algoritmus,
amely a legközelebbi (leginkább hasonló) szomszéd alapján osztályozza a bemeneti adatokat.
Az algoritmus a bemeneti adatok és azok címkéinek tárolásával kezdődik. Amikor új adat
érkezik, az algoritmus megkeresi a legközelebbi adatpontot a már ismert adatok közül, majd a
legközelebbi adat címkéje lesz az új adat címkéje is.
CLUSTER (Clustering)
A CLUSTER egy csoportosítási algoritmus, amely az adatokat csoportokba (klaszterekbe) osztja
úgy, hogy a hasonló adatpontok ugyanabba a klaszterbe kerüljenek.
Az algoritmus a hasonlóság alapján csoportosítja az adatokat, ahol a hasonlóság lehet távolság
alapján, vagy más mértékek szerint. Az algoritmus célja a klaszterek minél tisztább
megkülönböztetése.
Pixel-alapú és szegmens-alapú megközelítés összehasonlítása

Pixel-alapú osztályozási eljárás egy ismeretlen hovatartozású képpont intenzitását
önmagában vizsgálja, figyelmen kívül hagyva a pixel környezetét, vagyis a homogén
területekre (pl. út, épület, mezőgazdasági tábla) eső szomszédos képpontok egymáshoz való
viszonyát, térbeli kapcsolatát. A pontonkénti osztályozás tipikus tévedése, hogy a környezet
átlagától eltérő pixelt nem oda sorolja be, mint ahová a szomszédjaival együtt valójában tartozik,
hanem kiragadva a környezetéből - abba a kategóriába kerül, ahová önmagában nézve a
legjobban illeszkedik. A nagyobb felbontás miatt célravezetőbb, ha az azonosítás és az osztályba
való sorolás alapját nem egy pixel, hanem valamilyen szempont szerint összetartozó pixelek
csoportjai (szegmensei) képezik. Ennek értelmében - az osztályozást megelőzően – szükséges a
kép tartalmát olyan régiókra (szegmensekre) felbontani, amelyek szomszédos, összetartozó
pixelekből állnak és a valós világ elemeit részben vagy teljes egészében képviselik.
Továbbiakban az osztályozás egyes lépéseit az így kialakított szegmenseken hajtjuk végre.
2
Szegmentálás (felületi) módszereinek bemutatása
Szegmentálás során az összetartozó és egy előre meghatározott hasonlósági kritériumot
(kritériumokat) teljesítő pixelek egy objektumba (szegmensbe) kerülnek. A szegmensek olyan
régiók, amelyek egy vagy több dimenziós tulajdonságtérben (feature space) a homogenitás egy
vagy több kritériumának eleget tesznek.
A szegmentálás eredménye döntően befolyásolja az osztályozás pontosságát, hiszen az
osztályozás alapját a szegmensekre (objektumokra) számított jellemzők (spektrális, geometriai,
térbeli, stb.) képezik.
„lentről felfelé” algaritmus lényege

A régió-alapú szegmentálás a részterületek (objektumok) előállításánál a szegmenskép
alkotásához a homogenitás mellett a pixelek térbeli viszonyát is figyelembe veszi. Az
objektumok között nincs átfedés. Az ide tarozó eljárások két nagy csoportba sorolhatók. Az
összevonás-alapú (region growing) az un. „lentről felfelé” (Bottom-up) működő algoritmusok a
képpontból indulnak ki és a kiinduló ponthoz a hasonlósági kritériumot teljesítő
szomszédos pixeleket rendelik hozzá.
„fentről lefelé” szegmentálás (Top-down segmentation)

A régió-alapú szegmentálás másik nagy csoportjába az un. vágásalapú (region splitting)
szegmentálási eljárások kezdetben az egész képet egy szegmensnek tekintik, majd a további
lépésekben ezt a szegmenst kisebb részekre vágják. Ebben az esetben a szegmensek felépítése
„fentről-lefelé” (Top-down) történik.
Vegetációs indexek szerepe a növénymonitoringban
Vegetációs indexek számítási hátterének bemutatása

A sávok között számított un. vegetációs indexek különösen a növényzet monitoringjához
nyújtanak kedvező feltételeket. A vegetációs indexek számításához általában a spektrális
csatornák közül a látható fény vörös (Red) tartományába eső sávot és a közeli infravörös (NIR)
sávot használják. A vegetációs indexek - egyszerű vegetációs index VI és normalizált vegetációs
index NDVI - a növényzet jelenlétének kimutatására és állapotának jellemzésére
használható, különösen a globális vegetációs monitoringban. Néhány hozambecslési
eljárásban jó eredményeket kaptak a LANDSAT és az AVHRR adatok együttes alkalmazásával.
• Különbségi index:
𝐷𝐷 = 𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁 − 𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅
• Egyszerű vegetációs index:

𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁
𝑉𝑉𝑉𝑉 =
𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅
• Az egyik leggyakrabban használt vegetációs index a Normalized Difference Vegetation
Index (NDVI). Ez az index az infravörös (NIR) és a vörös (RED) sávok intenzitásának
arányát használja a következő módon:
𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁 − 𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅
𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁 =
𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁𝑁 + 𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅𝑅
Az NDVI értéke -1 és +1 között változhat, ahol a pozitív értékek általában egészséges
vegetációt, míg a negatív vagy alacsony értékek kevésbé egészséges vagy nem
vegetációs területeket jelölnek.
3
NDVI alkalmazás lehetőségei
A leggyakrabban a növényi jellemzők és a spektrális adatok kapcsolatát un. vegetációs
indexekkel közelítik meg.
• A klorofilltartalom egyik legfontosabb jellemzője a növényeknek. Amennyiben a

vegetációs időszakban ezt a tulajdonságot nyomon tudjuk követni, állandó információnk
van a növények egészségi állapotáról. A klorofill tartalom mennyiségének jó mérőszáma
az infravörös tartományban a növények levélzetéről visszavert elektromágneses sugárzás
mennyisége. A vegetációs indexekkel éppen az infravörös és a vörös
hullámtartományban visszavert értékek arányát fejezzük ki (pl. NDVI), amely viszont a
növényi egészség (vitalitás) mértékéről ad számunkra tájékoztatást.
A növény monitoringban, különösen a stressz hatásának (pl. betegségek, belárvíz és
aszály) vizsgálatához néhány napos időbeli felbontású mintavételezés szükséges, hiszen
gyors lefolyású folyamatokról van szó.
A termesztett növények tenyészidőszakában az NDVI értékek alapján meghatározható az
un. fejlődési görbe. A megfelelő ellátottság esetén és az aszályos években mért fejlődési
görbék eltérnek egymástól. Az aszályos években a vegetáció előbb érik meg, a
tenyészideje rövidebb lesz.
• Termésbecslés: Az NDVI használata segíthet a termésbecslésben, mivel az egészséges

vegetáció és a terméshozam közötti kapcsolatot felhasználva becsléseket lehet tenni a
várható termés mennyiségére.
4
A távérzékelés alkalmazásának lehetőségei különös tekintettel a

mezőgazdasági felhasználásra. A CORONE Land Cover és a
MePAR projektek ismertetése.
A távérzékelés alkalmazási lehetőségei általános, rövid ismertetése

Országok, földrészek biztonságát segíti elő, többek között a meteorológiai előrejelzésben, a
tengeri hajózás, halászat támogatása területén, valamint természetes és emberi tevékenység
által kiváltott környezeti katasztrófák megfigyelésében, felmérésében. A távérzékelés a
leghatékonyabb eszköz a természeti erőforrások felmérésében és változásainak nyomon
követésben. A megújuló természeti erőforrások területén a legjelentősebb alkalmazási területek
a következők:
• mezőgazdaság
• meteorológia
• erdőgazdálkodás
• vízgazdálkodás
• tengerek, óceánok megfigyelése, a halászat, hajózás segítése
• környezetgazdálkodás
• környezetvédelem
• földhasználat, területgazdálkodás, városfejlesztés
Az időbeli változások vizsgálatában nagyon fontos, hogy az adatok rendszeresen, azonos
geometriai, radiometriai és spektrális jellemzőkkel készülnek. Más adatgyűjtési módszerekkel
összehasonlítva a távérzékelésre olyan tulajdonságok jellemzők, melyeknek köszönhetően a
távérzékelést egyre több területen eredményesen alkalmazzák. Ezek a tulajdonságok a
következőkben foglalhatók össze:
• A távérzékelés homogén adatrendszert biztosít. Egy távérzékelő szenzor gyorsan,

pillanatszerűen, időben állandó technikával készít felvételeket nagy kiterjedésű
területekről, így a megfigyelt földfelszín állapotának eltéréseit és az esetleges környezeti
hatásokat mutatja. A napszinkron pályán mozgó műholdak egy adott terület fölé mindig
azonos helyi időben térnek vissza. Minden elemi földfelszíndarabról érkező energia
mennyiség rögzítése nem egyedi, esetleg szubjektív döntések alapján keletkező mérést
jelent. Az adatok egységes rendszert képeznek és az adatok homogenitása nem csak egy
adott terület vagy egy ország területére jellemző, hanem globális szinten is. Ez különösen
fontos kontinentális jellegű problémák - pl. környezetvédelem - kezelésében.
• Jó térbeli, időbeli mintavételezésű adatrendszert szolgáltat. A távérzékelő pásztázó

rendszerek a szenzor terepi felbontásának megfelelően pixelenként rögzítik az adatokat,
így egy felvétel sűrű szabályos rácshálózatban történő mérésnek fogható fel. A
multispektrális szenzorok esetén minden pixelhez annyi adat tartozik, ahány sávban
működik a szenzor, vagyis a földfelszín ugyanazon kockájáról nem egyetlen kép, hanem
képek sorozata készül. A mérések pontosan tervezhető visszatérő időszakonként, azonos
helyi időben megismételhetők.
• Gyors adatgyűjtés, ami naprakészséget biztosít. Az állandó pályán keringő műholdak

a Föld teljes területéről néhány nap alatt képesek felvételeket készíteni. Egyes esetekben
földi irányítással – egy adott területről – a visszatérési időnél rövidebb időközzel
megismételhető a felvételezés. Az adatok néhány napon belül a felhasználónál lehetnek.
Ez fontos a gyors lefutású folyamatok vizsgálatában, mint pl. környezeti katasztrófáknál.
1
• Olcsó és automatizálható adatnyerés. Az erőforrás-kutató műholdfelvételek nagy
területről nyújtanak információt. Ennek következtében az űrfelvételek rendkívül
kedvező, megközelíthetően pár Ft/ha fajlagos költségen beszerezhetők. A
légifényképezés esetén egy felvétel kisebb területet fedi le, így a fajlagos költség
valamennyivel nagyobb lesz (néhány száz Ft/ha). A távérzékelés, mint adat nyerés
alacsony fajlagos költsége mellett jóval kevesebb munkaráfordítást igényel, mint
amennyi a hagyományos terepi felmérésekhez szükséges.
• A digitális felvételek számítógéppel feldolgozhatók. A távérzékelt felvételeken a

tematikus tartalom meghatározása jelentős szakértelmet és speciális képfeldolgozási
rendszerek alkalmazását igényli. A számítástechnika lehetővé teszi a digitális felvételek
objektív, hatékony feldolgozását. A digitális képeket és a kiértékelés eredményeit
közvetlenül térinformatikai rendszerbe integrálhatjuk.
A távérzékelés hátrányaként a kiértékelésben rejlő nehézségeket kell megemlítenünk. A
felvételeken a tematikus tartalom meghatározása jelentős szakértelmet és speciális
képfeldolgozási rendszerek alkalmazását igényli. A tematikus tartalom meghatározásának
pontossága, megbízhatósága rendkívül sok tényezőtől függ.
A mezőgazdasági felhasználásának részletesebb bemutatása

A távérzékelési adatok egyik legnagyobb felhasználója, és egyik legtöbb gyakorlati hasznot hozó
területe a mezőgazdaság. A termesztett növények spektrális tulajdonságai a növényfajtól, a
növényzet állapotától és fejlettségétől függenek. Ez lehetőséget ad a különböző
növénykultúrák térképezésére, állományukban bekövetkezett fejlettségi eltérések
kimutatására. Ezek a mérések önmagukban is értékesek a mezőgazdaság számára és gyakran a
távérzékelési adatok tematikus kiértékelésének célját képezik, de egyben alapvető
információként használhatók fel a termésbecslési modellek kidolgozásában. Az időben
elkészített, megfelelő pontosságú termésbecsléseknek stratégiai fontossága van a
nemzetgazdaság szempontjából.
A távérzékelési adatok mezőgazdasági felhasználása a következő témákban a leggyakoribb:
• a termesztett növények területi felmérése,
• a növényzet állapotának a felmérése
• termésbecslés,
• genetikus talajtérképezés,
• talajdegradáció felmérése,
• melioráció, térségi tervezés
Növénytermesztésben
Az 1970- es évek közepe óta az USA-ban már nagy pontossággal meg tudják határozni a világ
gabonatermését, s ennek megfelelően kialakítani a kereskedelmi politikát.
A termesztett növények típusának meghatározása és térképezése adatokat szolgáltat nemzeti és
nemzetközi agrárszervezetek (pl. minisztériumok), biztosító társaságok és regionális agrár-
szervezetek részére. A légi- és űrfelvételek a terület alapú agrártámogatások igénylésének és
ellenőrzésének alapját képezik. Továbbá felhasználhatók a termésbecsléshez, termés statisztikák
készítéséhez, az egyes talajtípusok termékenységének meghatározásához, vagy a növényekben
keletkezett károk felméréséhez. Hagyományos módszerrel ezeket az adatokat helyszíni
szemlézéssel, bejárással határozzák meg. Nagy területekre azonban a hagyományos módszerek
nehezen alkalmazhatók, a távérzékelés pontosabb, objektívebb adatgyűjtésre ad lehetőséget.
A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERÜLET FELMÉRÉSE TÁVÉRZÉKELÉSSEL
A távérzékeléssel történő növényterület felmérés célja a teljes ország vagy az egyes megyék
legfontosabb termesztett növényeinek területi meghatározása megfelelő pontossággal,
2
megbízhatósággal a megfelelő időben. Ezek a felmérési adatok a teljes növényfejlődés
monitoringnak és a termésbecslési eljárásoknak képezhetik az alapját.
A termesztett növények területének térképezése a növényzet által visszavert energia mérésén
alapul. A látható spektrumtartományban, hasonló fejlődési stádiumban lévő egyes növényfajok
nehezen, vagy egyáltalán nem különíthetők el. A különböző növényfajok leveleinek szerkezete
eltér egymástól. Ennek következtében a közeli infravörös hullámhossztartományban a
reflektancia értékek is eltérőek lesznek, ami alapot ad a növényfajok elkülönítésére.
A különböző spektrumtartományban és különböző szenzorok által rögzített adatok egymást
kiegészítve több információt adhatnak. A tenyészidőszak meghatározott fázisaiban minden egyes
növényfajta más és más reflektancia tulajdonságokkal rendelkezik. Az egymást követő felvételek
a növények időbeli fejlődését tükrözik, a fényvisszaverésben megmutatkozó különbségek teszik
lehetővé a különböző növénytípusok elválasztását. A tenyészidőszakban készült több-idejű
felvétel együttes feldolgozásával a növényfajták azonosítási és felmérési pontossága
növelhető.
A NÖVÉNYÁLLAPOT FELMÉRÉSE ÉS A NÖVÉNYI KÁROK KIMUTATÁSA
A távérzékeléssel nyert adatok a növény fejlődési állapotáról, vitalitásáról, a növényzetben
keletkezett károkról, tápanyag- és víz ellátásáról közvetítenek információt.
A károsodott növényzet a reflektancia viszonyok megváltozását vonja maga után, ennek
következtében elkülöníthetők az egészséges állománytól. A legjelentősebb eltérés a közeli
infravörös tartományban tapasztalható, a károsodott növények reflektanciája jelentős
mértékben csökken. A hiányos vízellátás a közepes infravörös tartományban a vízelnyelési
sávok lokális minimumainak nagymértékű változását is eredményezi.
A közeli infravörösben rögzített adatok elősegítik a védekezés megszervezését és a betegség
terjedésének megakadályozását még a szemmel látható tünetek megjelenése előtt.
A távérzékelés növénytermesztési alkalmazása a detektált adatok és a vegetáció biológiai
állapota (pl. százalékos talajfedettség, vegetációs indexek) közötti kapcsolatelemezésen alapul.
A vegetációs indexekkel az infravörös és a vörös hullámtartományban visszavert értékek arányát
fejezzük ki (pl. NDVI), amely viszont a növényi egészség (vitalitás) mértékéről ad számunkra
tájékoztatás.
TERMÉSBECSLÉS TÁVÉRZÉKELÉSSEL
A haszonnövény termésének meghatározásához ismerni kell a vetésterületet és a terület
termésátlagát. A termésátlag becslésénél:
• az egyik módszer szerint - a távérzékelt adatokat építik be a már meglévő

agrometeorológiainövényfiziológiai modellekbe. Ebben az esetben a modellek lényege
nem változik, csak a szükséges adatok egy részét határozzák meg távérzékelési
adatokból.
• Más módszerek a távérzékelt adatok és a termésátlag között közvetlen kapcsolat

meghatározásán alapulnak. Ezeknél a hozam-modelleknél feltételezik, hogy a
növénytakaró „megjelenése, életereje és dússága” közvetlenül összefügg a várható
hozammal.
Megbízható és jól jellemző eredményt adnak a közeli infravörös és a látható tartományban
rögzített adatok alapján számított vegetáció indexek a növény fejlődésére, és a fejlődés
rendellenességeire is.
A robusztus termésbecslési módszert az alföldi megyék területén termesztett növények
hozam előrejelzésére fejlesztette ki az ELTE Geofizikai Tanszék Űrkutató Csoportja.
A távérzékelésen alapuló termésbecslési eljárás során az űrfelvételek előfeldolgozási
folyamatában a légköri korrekciós programokat is fejlesztették, melyek alkalmazásával a
felvételeken meglévő légköri terjedési hatások és a felszínt jellemző értékek szétválasztása
3
lehetséges.
Talajtanban
A talaj állapotának felmérése, a változások kimutatása nemcsak mezőgazdasági célokat szolgál,
de a talajvédelemben és a területrendezéshez is alapadatokat szolgáltathat.
A földfelszínt érő elektromágneses sugárzás visszaverődése a talaj összetételétől függ. Például a
szervesanyag mennyisége mellett a talaj minősége, szemcsemérete, ásványi összetétele,
mésztartalma, oldható só tartalma és a talajképző kőzet is befolyásolja a felszíni talaj
reflektanciát.
A sugárzás visszaverődését tovább módosíthatja a felszín dőlése (iránya, meredeksége), a
megvilágítási és légköri viszonyok, az érzékelés iránya, szöge, módja, valamint a felszíni
növényborítás mértéke és minősége.
TÁVÉRZÉKELÉS ALKALMAZÁSA A TALAJDEGRADÁCIÓ FELMÉRÉSÉBEN
A talajdegradáció (erózió, szikesedés) vagy a minőség javulás a talaj biológiai és fizikai
tulajdonságainak változásával jár, ami a spektrális tulajdonságok módosítását jelenti, ez
távérzékeléssel kimutatható.
A talaj degradációjának egyik típusa az erózió, amely Magyarország mezőgazdasági területének
35%-nyi hegy- és dombvidéki lejtős területét károsítja. A felületi rétegerózió pusztításaként
felszínre kerülő talajrétegek legtöbbször eltérnek színben a nem erodált változatuktól, így a
felvételeken elkülöníthetők. A víz szennyeződését és a biológiai folyamotok változását
eredményezheti.
A talajerózió felmérésén kívül nagy jelentősége van az eróziós talajveszteség számszerű
becslésének is. A folyamat összetettsége miatt a világon legjobban elterjedt az un. egyetemes
talajveszteség becslési egyenlet (USLE).
𝐴𝐴 = 𝑅𝑅 ∙ 𝐾𝐾 ∙ 𝐿𝐿 ∙ 𝑆𝑆 ∙ 𝐶𝐶 ∙ 𝑃𝑃
, ahol:
A – egységnyi területre számított évi átlagos talajveszteség (t/ha)
R – erőtényező
K – a talaj erodálhatósági tényezője
L – a lejtőhosszúság tényezője
S – a lejtőhajlás tényezője
C – a növénytermesztési és gazdálkodási mód tényezője
P – a talajvédelmi eljárások tényezője
A FÖMI Távérzékelési Központban végzett MERA PHARE program keretében sikerült
kapcsolatot találni az egyes növények és a szikesedési fokozatok között.
A TÁVÉRZÉKELÉS SZEREPE A TALAJTÉRKÉPEZÉSBEN
A különböző talajtípusok térképezésében többnyire a látható- és a közeli infravörös
tartományban készült felvételek használatosak. A felvételezés legjobb időpontja kora tavasz
vagy késő ősz, amikor a talaj felszíne növényzetmentes. A vegetációs időszakban készült
felvételek esetében a növényzet indikátorként szolgálhat a talaj állapotának felmérésében.
Az ötvenes években a meglévő átnézeti talajismereti térképek anyaga és új vizsgálatok adatai
alapján szerkesztettek az ország 1:200 000 méretarányú genetikai talajtérképét.
Az utolsó országos, nagy méretarányú talajtérképezést (1 : 10 000 méretarány) a 80-os években
hajtották végre. Az eredményeket a környék ismeretében (helyszín, térkép, távérzékelési
anyagok) tematikus kategóriává terjesztik ki. Ilyen módon talajtérkép, és több kartogram
(humusz, kémhatás és mészállapot, talajvíz, szikesedési, talajtermékenységet és
talajhasználatot befolyásoló tulajdonságok) is elkészült. A nagyméretarányú talajtérképek
készítése során a távérzékelési adatok a terület áttekintéséhez, a feltételezett talajhatárok
felvételen történő elkülönítéséhez, csoportosításához és a talajszelvények kijelöléséhez
4
alkalmazhatók.
A távérzékelés alkalmazásának előnyei:
• a talajszelvény helyének optimális kijelölése jobban jellemzi az adott termőhelyi
egységet,
• 10-40 %-al csökkenthető a talajszelvények száma, ami költséges terepi munka
csökkenését eredményezi,
• a talajszelvényszám csökkenésével a laborköltség is csökkenthető és ezáltal kevesebb idő
szükséges a helyszíni illetve a laboratóriumi munkák elvégzéséhez,
• a talaj minőségi kategóriák elhatárolása pontosabb, megbízhatóbb.
A talajtérképezés lehetővé teszik a talajról szerzett információ különböző célokra történő,
egyszerű, gyors és sokoldalú felhasználását (pl. földértékelés, talajhasználat-tervezés,
környezetvédelem).
A CORONE Land Cover
A PROJEKT LÉNYEGE ÉS CÉLJA

A XX. század második felében a gazdasági- és energiaválságok, a környezetgazdálkodási
problémák rádöbbentették az emberiséget arra, hogy erőforrásaink nem végtelenek. A
meggondolatlan gazdaságpolitikai döntések következményei nem zárhatók egy ország határai
közé, vagyis felismerték a problémák globális jellegét is. A több országot érintő
környezetpolitika meghatározásához világosan ismerni kell a környezet különböző jellemzőit,
mint például:
• az egyes országok környezeti állapotát,
• a természetes területek földrajzi eloszlását és állapotát,
• a felszínborítás jellegét és a talaj állapotát,
• a környezetbe bocsátott toxikus anyagok mennyiségét,
• a természeti veszélyforrásokat.
1985-ben az Európa Tanács: döntést a CORINE (Coordination of Information on the
Environment) programról. Célja az EK és 1991-től a Közép-kelet Európai országok
• környezet állapotára vonatkozó információinak összegyűjtése,
• az adatrendszer összeállításának koordinálása,
• az információ megbízhatóságának és az adatok kompatibilitásának biztosítása.

A CORINE Land Cover projekt gazdája az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA,
Koppenhága).
Az első CORINE felszínborítási adatbázis 1985 és között 26 európai országra, mintegy 4 millió
km2 -re készült el 1:100 000 méretarányban.
Az 1:50 000-es Magyarországot lefedő CORINE felszínborítási adatbázis (CLC50) az 1998/99-
es SPOT űrfelvételek alapján készült. A legkisebb térképezett terület mérete 4 ha, a minimális
vonalas elem szélesség pedig 50 m. A nomenklatúrát magyarországi viszonyokhoz illeszkedve
dolgozták ki és öt fő felszínborítási kategórián belül 87 alosztályt különböztettek.
A CLC1990 európai adatbázis felújítása, a CLC2000 adatbázis a CLC50 generalizálásával
készült.
A felszínborítás harmadik felmérése során az adatbázisba csak az 5 ha-nál nagyobb változások
kerültek be. A CLC2006 projektben már Európa 38 országa vett részt. A GMES program
keretében a CLC2006 mellett a talajfedettség adatbázisa is elkészült.
5
AZ ADATBÁZIS ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ FELHASZNÁLT INPUT ADATOK
Felszínborításnak nevezzük a földfelszín megfigyelhető, 1 évnél hosszabb periódussal változó
biofizikai jellemzőit. A felszínborítás térképezéséhez és adatbázis létrehozásához műholdas
felvételeket használnak. A térképezés számítógéppel segített interpretációval, topográfiai
térképek és terepi bejárással nyert referencia adatok alkalmazásával történik.
Napjainkban már közvetlenül a képernyőn megjelenített színkompoziton végzik a digitalizálást.
A digitalizált felszínborítási térkép mellett az adatbázis a kategóriánkénti statisztikai analízis
eredményeit is tartalmazza. Az adatbázisban - a tervezettnek megfelelően - csak azok az
objektumok jelennek meg, melyek területe 25 hektárnál.
AZ ADATBÁZIS ÉS TEMATIKUS RÉTEGÉINEK JELLEMZÉSE
A tematikus kategóriákat az EK országai a teljes terület jellemzésére alkalmas, előre
megfogalmazott, rögzített nómenklatúra szerint határozzák meg.
A fogalomjegyzék három szintű:
• az első szint (5 tétel) a felszínborítottság nagy kategóriáinak felel meg, melyek planetáris
méretarányban észlelhetők,
• a második szint (15 tétel) 1:500 000 és az 1:1000 000 méretarányban használható,
• a harmadik szint 44 tételt foglal magába és a Land Cover projekt kereteiben 1:100 000-
es méretarányban használható.
A fogalomjegyzékben foglalt fő kategóriák:
1. Mesterséges felszínek pl.: 1.1 Lakott terület
2. Mezőgazdasági területek pl.: 2.1. Szántóföldek
3. Erdők és természet közeli (semi-natural) területek pl.: 3.1. Erdők
4. Vizenyős területek pl.:4.1. Szárazföldi) vizenyős területek
5. Vízfelületek pl.: 5.1. Kontinentális vizek
MePAR
A PROJEKT ISMERTETÉSE
Az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) egyik legfontosabb eleme a
Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR).
A MePAR a földterülethez kapcsolódó európai uniós támogatások igényléséhez használt
kizárólagos azonosítási rendszer. A területalapú támogatások igénylése nem az ingatlan-
nyilvántartási (tulajdon) adatok alapján, hanem MePAR fizikai blokk alapján történik. Ezáltal
jobban igazodik a műveléshez és gazdálkodóhoz.
FIZIKAI BLOKK ÉS HOZZÁ TARTOZÓ ADATOK
A MePAR alapegysége a fizikai blokk. A fizikai blokkokat az ország teljes területét lefedő
ortofotó (MADOP) alapján és több évet átfogó űrfelvétel idősor felhasználásával alakították.
Egy fizikai blokk nem a jogi, hanem a természetes határokat (pl.: út, fasor) követi és
többnyire azonos típusú művelés alatt lévő földterületet (pl. szántó, gyep, ültetvény, erdő stb.)
foglal magában. Egy fizikai blokkban általában több mezőgazdasági tábla van, és területét
több gazdálkodó is művelheti.
Az azonosítási alapegységet a mezőgazdasági tábla képezi és egy olyan összefüggő
6
mezőgazdasági földterületet jelent, amelyen egyetlen termelő egyetlen növényfajt termeszt. Az
egyedi blokktérképen a blokkazonosító mellett fel van tüntetve és egyértelműen elkülönítve a
támogatható és nem támogatható területek (pl.: lakó- és gazdasági épületek, facsoportok,
csatornák, stb.) nagysága. Támogatást igényelni csak a ténylegesen bevetett és megfelelően
művelt terület alapján lehet.
ELŐÁLLÍTÁSÁNAK A BEMUTATÁSA (MADOP)
A MePAR alapja az ország teljes területét lefedő ortofotó. Naprakészsége két alapon nyugszik:
• A változásvezetés a gazdák által benyújtott blokkhatár-módosítás kérelme alapján

vagy hivatalból (pl.: új autópálya megépülése) történhet.
• Az évenkénti blokkrendszer felújításhoz (az ország egy harmadán) új

adatfelvételezést kell használni.
Távérzékelés szerepe a támogatás igénylésben és ellenőrzésben.

A MePAR a földterülethez kapcsolódó európai uniós támogatások igényléséhez használt
kizárólagos azonosítási rendszer.
Az IIER-hez tartozó integrált ellenőrző rendszer az adminisztratív ellenőrzés mellett a
távérzékeléses és a terepi ellenőrzésre helyezi a hangsúlyt. Az összes beérkezett kérelem átmegy
adminisztratív ellenőrzésen, melynek célja a hibás, jogtalan területi túligénylések, esetleg az
azonos táblára érkező kettős igénylések kiszűrése. Az adminisztratív ellenőrzés a MePAR
területadatainak felhasználásával és a kérelmekkel visszaküldött blokktérképeken feltüntetett
mezőgazdasági táblák rajzai alapján történik. A területalapú növénytermesztési támogatások
távérzékeléses ellenőrzése űr- és légifelvételekkel térinformatikai rendszer segítségével a
benyújtott támogatási kérelmeket összevetik a tényleges állapottal. Az ellenőrzés a
termesztett növényre, a megművelt tábla méretére és újabban a terület Helyes Mezőgazdasági és
Környezeti Állapotára vonatkozik. A vizsgálathoz tartozik a szántóterületek művelésben tartása,
a gyommentes állapot biztosítása, a nem kívánatos fásszárú növények elterjedésének
megakadályozása a gyepterületen és a 12%-nál nagyobb lejtésű területen termeszthető
növényfajokra vonatkozó szabályok betartása.
A szőlő-bor szektorra jutó agrártámogatások – VINGIS nevű térinformatikai adatbázis alapot
szolgáltat a támogatás igénylésére és ellenőrzésre is.
7
A GNSS alaprendszerek és a fontosabb kiegészítő rendszerek

bemutatása, felépítésük és kialakulásuk története.
GNSS alaprendszerek
Az alaprendszer egy olyan rendszer, ami önmagában alkalmas arra, hogy egy vevő a
műholdjaira végzett mérések alapján meghatározza a helyzetét.
Ehhez nincs szükség semmi más rendszer szolgáltatásaira.
Egy alaprendszer két részből áll:
• űrszegmens: a rendszer műholdjai
• földi szegmens: követőállomások hálózata (Feladata a műholdak pályaadatainak

meghatározása, és kapcsolattartás a műholdakkal)
GPS (Global Positioning System)

TÖRTÉNETE
• Az Egyesült Államok eredetileg katonai célokra kiépített műholdas navigációs
rendszere. (NAVSTAR)
• Előzménye a hatvanas évektől használt TRANSIT rendszer
• A GPS program 1973-ban indult, az első műhold 1978-ban állt pályára
• A rendszer a nyolcvanas évek eleje óta kiépített
• Fokozatosan nyitottak a polgári felhasználók felé:
o eredetileg csak korlátozott hozzáférés (néhány száz méteres pontosságú abszolút
helymeghatározás) a pályaadatok (óra állása) direkt elrontása miatt
o ez 2000 május 1-el megszűnt
• A műholdak típusai (első indítás éve): Block I (1978), Block II (1989), Block IIA
(1990), Block IIR (1997), Block IIR-M (2005), Block IIF (2010), Block IIIA (2018),
Block IIIF (a jövőben)
ŰRSZEGMENS
• 6 darab pályasík
• Pályasíkonként 4-4 műholddal
• Ez az alapkiépítésben 24 műholdat jelent, de a gyakorlatban 30-32 műhold működik
egyszerre
• 55 fokos inklináció
• 20182 kilométeres pályamagasság
• 11 óra 58 perces (fél sziderikus nap) keringési idő
• Az egyes műholdakat a PRN kód számával azonosítjuk
FÖLDI SZEGMENS
A GPS földi követőállomásait kezdetben az Egyenlítő közelében, óceáni szigeteken lévő
amerikai katonai támaszpontokon (ismert koordinátájú pontokon) telepítették (Hawaii,
Kwajalein, Diego Garcia, Ascension). A GPS-korszak kezdetén négy követőállomás volt,
továbbá egy vezérlőközpont (MCS: Master Control Station) Colorado Springs-ben, a Schriever
légibázison. Később a követőállomások száma bővült.
A monitorállomások feladata az egyes műholdak pályaadatainak és órakorrekcióinak
meghatározása, előrejelzése, valamint ezen adatok és más navigációs adatok feljuttatása a
műholdakra.
1
A GPS vonatkoztatási rendszere a WGS84 földi vonatkoztatási rendszer.
FREKVENCIÁK A GPS RENDSZERBEN
• L1 1575.42 MHz
• L2 1227.60 MHz
• L5 1176.45 MHz
GLONASSZ
TÖRTÉNETE
• Szovjet, majd orosz műholdas navigációs rendszer
• Eredetileg katonai célra
• Kb. az amerikai rendszerrel együtt épült ki
• Egyes szolgáltatásai civil felhasználó számára is elérhetőek
• A kilencvenes években kiépítettsége anyagi okokból visszaesett
ŰRSZEGMENS
• Ez az alapkiépítésben 24 műholdat jelent,
• 64.8 fokos inklináció
• 11 óra 16 perces keringési idő
• Az egyes műholdakat a frekvenciasávjuk számával azonosítjuk
FÖLDI SZEGMENS
Az orosz vezérlő alrendszer 2008-ban 9 földi követőállomásból állt, ezek mind Oroszország
területén helyezkednek el (Moszkva, Szentpétervár (Pulkovo), Kiszlovodszk, Norilszk, Irkutszk,
Petropavloszk-Kamcsatszkij, Habarovszk, Novoszibirszk, Gelencsik).
FREKVENCIÁK A GLONASSZ RENDSZERBEN
• G1 (L1) 1602.00 MHz
• G2 (L2) 1246.00 MHz
• G3 (L3) 1204.704 MHz
BEIDOU
TÖRTÉNETE
• Kínai műholdas navigációs rendszer
• Vegyes katonai és civil felhasználás (de eleve ilyennek is tervezték)
• Korábban COMPASS néven is emlegették
• Kezdetben egy kiegészítő rendszernek indult
• Neve a göncölszekeret jelenti kínaiul
ŰRSZEGMENS
• A közepes földi pályán (MEO) keringő holdakon túl geostacionárius és egyéb
geoszinkron pályákon is vannak műholdak
FREKVENCIÁK A BEIDOU RENDSZERBEN
• B1I 1561.098 MHz
• B1C 1575.42 MHz
• B2A 1176.45 MHz
2
• B3I 1268.520 MHz
GALILEO
TÖRTÉNETE
• Az EU megbízásából az ESA végzi a kiépítését
• Napjainkra már majdnem teljesen kiépült
ŰRSZEGMENS
VONATKOZÁSI RENDSZERE
• Galileo Terrestrial Reference Frame (GTRF)
• Az ITRF-hez kapcsolódik
FREKVENCIÁK A GPS RENDSZERBEN
• E1 1575.42 MHz
• E5a 1176.45 MHz
• E5b 1191.795 MHz
• E6 1278.75 MHz
GBAS és SBAS rendszerek

A GNSS kiegészítő rendszert a GNSS infrastruktúrájának is nevezik. Olyan szolgáltatások
tartoznak ide, amelyek az alaprendszer pontosságát, integritását, biztonságát, vagy
gazdaságosságát növelik.
A kiegészítő rendszerek alapeleme a permanens állomások alkotta ún. aktív hálózat. Az aktív
hálózatok az alaprendszertől függetlenül szolgáltatnak további pontosság- vagy biztonságjavító
információkat. A közvetítő csatornától (médiumtól) függően földi alapú és műholdas alapú GNSS
kiegészítő rendszert különböztetünk meg. (Busics Gy.)
Geodéziai pontosságú mérést szeretnénk végezni GNSS technológiával, ehhez relatív
fázismérésre van szükségünk. A fázismérés ennek megfelelő vevőt igényel, a relatív mérés miatt
egy ugyanilyen vevőnek kell üzemelnie a közelben, egy ismert ponton a helymeghatározáshoz
mindkét vevő méréseire szükségünk van.
A megvalósítás történhet: saját vevővel / hálózattal; utó- vagy valós idejű feldolgozással.
A valósidejű mérések feldolgozásához a referenciavevő(k) méréseit (vagy valamilyen abból
levezetett adatot) valós időben kell eljuttatni a roverhez. Ehhez használható közvetlet
rádiókapcsolat vagy egy központon keresztül: földi adattovábbítás (általában mobil internet) /
műholdas adattovábbítás.
Az állomások a referenciavevőik adatatait egy központba továbbítják A központból a rover a
hozzá legközelebb elhelyezkedő állomás referenciavevőjének adatait kapja meg. A rover nem
egy valódi referenciavevő adatait kapja meg, hanem egy több közeli vevő méréseiből
számított virtuális állomás “méréseit”.
RTCM (Radio Technical Commission for Maritime Services): Korrekciók rádión való
közvetítése (kiegészült azóta más adatokra is).
NTRIP (Networked Transport of RTCM via Internet Protocol): RTCM üzenetek továbbítása
HTTP protokoll felett. Ezzel az adatokat bármilyen internetes kapcsolaton (pl. mobil internet)
3
keresztül továbbítani lehet.
A földi kiegészítő rendszerek (GBAS)

A földi kiegészítő rendszerek (GBAS: Ground Based Augmentation System) összetevői: az
aktív hálózat, a permanens állomások adatait gyűjtő, feldolgozó és továbbító központ,
valamint az adattovábbítás eszközei és alrendszerei. Az adattovábbítás a felhasználók felé ez
esetben Interneten valósul meg. Ilyen a világméretű (IGS), európai (EPN) illetve magyar
(GNSSnet.hu).
Műhold alapú kiegészítő rendszerek (SBAS)

A műholdas alapú kiegészítő rendszerek (SBAS: Satellite Based Augmentation System)
összetevői az aktív hálózaton és a központon kívül az adattovábbítást végző geostacionárius
mesterséges holdak és az adatinjektáló állomások. Ilyen rendszerek az EGNOS is.
EGNOS és hasonló rendszerek más kontinenseken

A GNSS műholdas kiegészítő rendszerek (SBAS: Satellite Based Augmentation System) közös
jellemzője, hogy geostacionárius pályán lévő műholdak továbbítják a referencia-adatokat
illetve távolság-korrekciókat. A korrekciók meghatározásához és modellezéséhez
természetesen egy önálló permanens állomáshálózatra, feldolgozó központra, adatfeljuttató
állomásokra (földi antennára) és távközlési műholdakra van szükség. A SBAS rendszerek a
gyakorlatban valósítják meg az 1990-es évek elején kidolgozott Wide Area DGPS koncepciót. E
szerint nagy (kontinentális) területre kiterjedően lehet modellezni a pályaadatokat, a műhold
órahibákat és az ionoszférikus hatást valamint ezek időbeli változását. A modell-paraméterek
ismeretében a földrajzi helytől függő korrekciók számíthatók. Egy-egy geoszinkron hold vételi
körzete csak meghatározott területre terjed ki (alacsony magassági szög alatt a vétel korlátozott),
így regionális kiegészítő rendszerek jöttek létre.
EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay System)

Számunkra az európai EGNOS SBAS rendszer bír jelentőséggel, létrehozásának célját a
következőkben határozták meg:
• Javítani a pontosságot a kódtávolság-korrekciók továbbításával, hogy vízszintesen

1-2 méteres, magasságilag pedig 2-4 m-es középhiba legyen elérhető.
• Javítani az integritást és biztonságot azáltal, hogy a GPS vagy EGNOS rendszer

meghibásodása esetén 6 másodpercen belül riasztás történik.
• Javítani a rendelkezésre állást azáltal, hogy 3 geostacionárius pályán lévő műhold GPS-
jeleket is sugároz.
Az EGNOS rendszer földi követőállomás hálózata 34 állomást foglal magába (RIMS: Ranging
and Integrity Monitoring Stations) továbbá 4 vezérlő állomást (MCC: Master Control Centres)
és 6 betöltő állomást (NLES: Navigation Land Earth Station). A műholdas alrendszer 3
geostacionárius holdból áll, kettő Inmarsat-3 hold (jelölésük: AOR-E = PRN 120 és IOR-W =
PRN126), egy ESA Artemis hold (jelölése: PRN 124). A három EGNOS hold 2006 júliusa óta
sugároz hivatalosan korrekciókat (IOC). Az előkészítő és kísérleti szakasz a tervezettnél
hosszabb ideig tartott, közben a tulajdonjog az ESA-tól az EU-hoz került. 2009. október 1-jén az
EU közlekedési biztosa sajtótájékoztatón jelentette be az EGNOS hivatalos működésének
kezdetét.
Mivel a geostacionárius holdak pályahajlása 0°, valamint pályamagassága kötött,
Magyarországról viszonylag alacsony magassági szög alatt észlelhetők, így a jelvétel takart
környezetben gyakran korlátozott.
4
Más rendszerek és lefedettségük
SDCM – Oroszország
AFI – Afrika
WAAS – Észak-Amerika
SACCSA – Dél-Amerika
GAGAM – India
MSAS – Japán
5
A GNSS alaprendszerek és a fontosabb kiegészítő rendszerek

bemutatása, felépítésük és kialakulásuk története.
GNSS jelek előállítása során alkalmazott formái

A műholdak által sugárzott jelet a fedélzetükön működő atomórák jeléből kiindulva állítják
elő. (stabil frekvencia, pontos idő)
A fázismoduláció/fázisbillentyűzés
A vivőjel fázisát változtatják (az amplitúdó és a frekvencia állandó).
PHASE SHIFT-KEY (PSK), FÁZISELTOLÁS BILLENTYŰZÉS
BPSK Binary Phase-Shift Keying: két fázisállapot, 180 fok eltéréssel, adattovábbítás egy
bitenként
QPSK -adrature Phase-Shift Keying: négy fázisállapot, 90 fok eltéréssel, adattovábbítás kettő
bitenként
8-PSK négy fázisállapot, 45 fok eltéréssel, adattovábbítás három bitenként
A kódosztás (CDMA)
Álvéletlen jelsorozatok (műholdanként mások, így a különféle műholdak jelei az azonos
frekvencia ellenére is szétválogathatóak).
A kommunikáció felosztása ortogonális kódok segítségével
Egy bithez ilyenkor egy kódsorozat tartozik, az ortogonális kódok valamelyikével
A kódhoz tartozó üzentet a kóddal összeszorozva tudjuk kinyerni
Akár aszinkron módon is történhet
1
Minden műholdhoz más álvéletlen (peszeudorandom) bitsorozat tartozik, a különféle
műholdak jelei ennek segítségével lesznek elkülöníthetőek.
A GNSS mérések során regisztrált mennyiségek
• Kódtávolság (pszeudotávolság)
• A vivőjel fázisa (valamilyen kezdettől eltelt egész fázisokkal együtt)
• A vivőjel frekvenciájának eltérése (doppler)
• A jel-zaj viszony (kategorizálva vagy pontos értékkel)
Kódmérés
A kódmérés a műhold által kibocsátott kód és a vevő által előállított referencia-jel (replika kód)
kódelemeinek összehasonlításán alapszik. A kódmérés eredmény a kódtávolság
(pszeudotávolság) méterben kifejezve.
A JELEK FELÉPÍTÉSE
A KÜLÖNFÉLE PRN KÓDOK KORRELÁCIÓJA
2
Fázismérés
A fázismérés a műhold által kibocsátott vivőjel és a vevő által előállított referencia-jel fázisának
összehasonlításán (fáziskülönbség mérésen) alapszik. A fázismérés eredménye egy olyan
számérték, amelynek egész része az egész periódusok (ciklusok) számát jelenti, tört része pedig
a fáziskülönbséget, ciklus-egységben kifejezve.
A ciklusok számlálásának kezdetét nem ismerjük. Ha meghatározott időközönként (epochánként)
rögzítjük a fázisértékeket, akkor ezzel lényegében a műhold-vevő távolság változását mérjük a
két időpont között, ciklus-egységben. Az elsőként rögzített fázismérés eredményében csak a tört
rész a „valódi” mérési eredmény, az egész rész számlálásának kezdete ismeretlen. Ennek az
egész értéknek a meghatározása további modellezéssel lehetséges, ez a ciklustöbbértelműség
feloldásának problémája. A ciklustöbbértelműség tehát a mérés kezdő időpontjában a mért
távolságban benne foglalt egész periódusok számát jelenti. Ez az ismeretlen egész szám
számítással (becsléssel) határozandó meg.
LEHETŐSÉGEK A FÁZISMÉRÉSRE
A FÁZISUGRÁS
3
Doppleres mérés
A Doppler-mérés az elektromágneses hullám megváltozott frekvenciájának mérésén alapszik,
amit a kibocsátó műhold és a vevő egymáshoz viszonyított mozgása okoz. A Doppler-mérés
eredménye egy meghatározott időtartam alatt mért ún. Doppler-szám, amely kellően rövid
időtartam esetén a frekvencia-változással egyezik meg.
Az eltérés a műhold által sugárzott frekvenciától, mértéke a műhold radiális sebességétől függ.
Régebben voltak ezt kihasználó helymeghatározó eljárások.
Jel-zaj viszony
Mérékegysége a dBHz.
A kódméres feldolgozása
Abszolút (önálló)
ALAPELVE
Egyetlen vevővel mérünk
Más vevővel végzett méréseket, vagy azokból származtatott adatokat nem használunk fel
A kódmérések adaiból számítjuk a vevő helyzetéto
Relatív (Differenciális GNSS) módon

ALAPELVE
Egy ismert pontban is mérünk a rover közelében. Számítani tudjuk, hogy a pszeudo távolság
mennyire tér el a valóstól. Ezt az eltérést eljuttatjuk a rovernek, ami korrigálja vele a saját
méréseit.
A relatív helymeghatározás lényege az, hogy egyidejűleg két ponton végzünk mérést, ezáltal a
csökkentjük a mérést terhelő hibák hatását. Hagyományos DGPS technikáról akkor beszélünk, ha
egy ismert ponton üzemelő vevő a műholdakra mért kódtávolság és a koordinátákból számítható
távolság különbségét közel valós időben valamilyen rádiócsatornán továbbítja a felhasználó felé,
aki ezekkel az általa mért távolságokat megjavítja.
A fázismérés feldolgozása
ALAPELVE
A méréseket relatívan dolgozzuk fel, két vevőben (azonos műholdakra) végzett méréseket
közösen. Az eredmény a két pont közötti vektor.
A kódmérés mellett a vivőjelen végzett fázisméréseket is felhasználjuk.
A vivőjelen (λ ≈ 20cm) végzünk mérést. Ilyenkor a maradék melleegy kezdeti időpont óta érkező
egész fázisok számát is számolja a vevő
A fázis-többértelműség feloldása
Az ismeretlen paraméterek kiküszöbölésének egyik lehetséges módszere a közvetítőegyenletek
különbségének képzése. A GPS-mérések feldolgozásánál a közvetítőegyenletek különbsége lehet
egyszeres-, kettős- vagy hármas különbség.
A végleges megoldás rendszerint a kettős különbségek közvetítőegyenletéből határozható meg.
A ciklustöbbértelműség feloldása a helymeghatározás egyik legnehezebb, ugyanakkor
4
„legelbűvölőbb” feladata.
EGYSZERES KÜLÖNBSÉGEK SZÁMÍTÁSA

Az egyszeres különbség (single difference, SD): két (A és B) állomáson fázisméréssel
meghatározott távolság különbsége, egy t időpontban ugyanarra a műholdra végzett mérésből. A
különbségből a műhold órahibája és az SA hatása kiesik;
KÉTSZERES KÜLÖNBSÉGEK SZÁMÍTÁSA
A kettős különbség (double difference, DD): két (j és k) műholdra vonatkozó egyszeres
különbség különbsége, amelyből a vevő órahibája is kiesik;
HÁROMSZOROS KÜLÖNBSÉGEK SZÁMÍTÁSA

A hármas különbség (triple difference, TD): két (t1 és t2) időpontra vonatkozó kettős különbség
különbsége, amelyből a ciklustöbbértelműség is kiesik.
5
A feldolgozás során kapott vektor felhasználása
Ha a referenciavevő helyzete (helyvektora) ismert, akkor a vevő helyzete triviális módon
számítható. Hálózatként is ki lehet egyenlíteni a méréseket.
A vevő mozgása a mérések során

Statikus mérés: a mérés során a vevő mozdulatlan Kinematikus mérés: a mérés során a vevő
mozoghat az inicializálás lehet statikus vagy on-the-fly egyes pontok méréséhez megállhatunk
(stop and go, félkinematikus)
A feldolgozás lehet utófeldolgozás vagy valós idejű (real time).
6
A műholdas helymeghatározás hibaforrásai, a különféle hibák

kiküszöbölésének lehetőségei.
A vevő és a műholdak órahibája

Egyértelmű helymeghatározáshoz összesen három műholdra szükséges távolságmérést végezni.
Ennek a feladatnak a megoldását térbeli ívmetszésnek nevezzük. A vevő órahibájának
meghatározása egy negyedik műholdra való méréssel valósítható meg, így tehát
elmondhatjuk, hogy a műholdas rendszerek segítségével történő helymeghatározáshoz, a négy
ismeretlen levezetéséhez egyidejűleg legalább négy műholdra kell méréseket végezni.
Az időpont meghatározása a vevő órahibájának a meghatározásával történik. Az észlelés ideje
alatt rádiókapcsolat útján a műhold vezérli a vevő óráját.
A műholdakon nagy pontosságú atomórák vannak, de a vevőben található óra csak kevésbé
pontos a hibáját paraméterként vesszük figyelembe.
Az órahibák meghatározásának pontossága a kezdeti több nanoszekundum értékről 0,1
nanoszekundumra javult.
Kiküszöbölésük elve az, hogy egy közelben lévő ismert ponton is méréseket végzünk:
• Az egyszeres különbség (single difference, SD): két (A és B) állomáson fázisméréssel

meghatározott távolság különbsége, egy t időpontban ugyanarra a műholdra végzett
mérésből. A különbségből a műhold órahibája és az SA hatása kiesik;
• A kettős különbség (double difference, DD): két (j és k) műholdra vonatkozó

egyszeres különbség különbsége, amelyből a vevő órahibája is kiesik;
A műholdak pályaadatainak hibája

A műholdak pályaadatait ismert helyzetű földi pontokon észlelő pályakövető állomások
határozzák meg és ezeket az ún. navigációs adatokat a mesterséges holdak saját maguk
sugározzák.
A monitorállomások feladata az egyes műholdak pályaadatainak és órakorrekcióinak
meghatározása, előrejelzése, valamint ezen adatok és más navigációs adatok feljuttatása a
műholdakra.
A Kepler-féle pályaadatok
• A pályaellipszis adatai:
o A fél nagytengely hossza (a)
o A pálya első numerikus excentricitása (e)
• A pályasík elhelyezkedése:
o Inklináció: a pályasíknak az egyenlítővel bezárt szöge (i)
o A felszállócsomó rektaszcenziója (Ω)
o A perigeum argumentuma (ω)
1
• A műhold helyzete a pályán:
o Az időpont, amikor a műhol áthalad egy nevezetes ponton (felszállócsomó vagy
perigeum) T0
Számítás Kepler-féle pályaadatokkall

• Számítások a pályasík koordinátarendszerében:
o Középpontja a Föld (vagy más égitest) tömegközéppontja
o Az X tengely a perigeum irányába mutat
o Az Y erre merőleges
• Átszámítás a pályasíkból egy térbeli (ECI vagy ECEF) koordinátarendszerbe
Műholdak pályadatai a gyakorlatban

A gyakorlatban a bemutatott számításnál kissé több pályaadat és bonyolultabb számítások
vannak:
• egyes paramétereket időben vátozóként kezeljük
• a számítás meghatározott pontjain korrekciós tényezők lépnek be
• ECI helyett egyből ECEF rendszerben kapjuk a koordinátákat

A műhold órájára vonatkozó adatokat (állás, járás) is a pályadatok részeként szokás kezelni.
Az ionoszféra hatása
Az összes szabad elektrontartalomtól függ.
Az ionoszféra
• A légkör felső részén (kb. km) részlegesen ionizált plazma alkotja
• Kétféle folyamat határozza meg:

o Ionizáció, főként a Napból érkező sugárzás hatására, elektronok tudnak
elszabadulni, ionokat hagyva hátra
o Rekombináció, amikor az ionból és a szabad elektronból ismét egy semleges
atom lesz
Az ionoszféra hatása
Egyenesen arányos a szabad elektronok számával, és fordítottan arányos a frekvencia a
négyzetével.
40.3
A pontos értéke méterben: ± 𝑓𝑓 2
TEC
106 𝑒𝑒 −
Az elektrontartalom (Total Electron Content, TEC) mértékegysége a TEC Unit (TECU):
𝑚𝑚 2
HATÁSÁNAK FIGYELEMBE VÉTELE
• Több frekvencián végzett méréssel: mivel a hatás a különböző frekvenciákon más, több
frekvencián végzett mérés esetén számítható (a gyakorlatban általában egy az inoszfére
hatásától mentes kombinációt képeznek)
2
• Ionoszféremodell segítségével:
o 2D modellek, pl. a Klobuchar-féle modell (GPS)
o 3D modellek, pl. a Ne-ick modell (Galileo)
A troposzféra hatása.
Főleg a nedvességtartalomtól függ
A troposzférikus hatás
A troposzféra az atmoszférának az a rétege, ahol nincsenek elektromosan töltött részecskék.
Mind kódméréskor, mind fázisméréskor a troposzféra miatti javítás pozitív előjelű
(Krauter, 2002). A toposzférának a rádióhullámokra vonatkozó törésmutatója a hőmérséklettől, a
légnyomástól és a levegő páratartalmától (a parciális páranyomástól) függ, és gyakorlatilag
függetlennek tekinthető az alkalmazott frekvenciától.
A Hopfield-féle troposzféra modell

Az egyik leggyakrabban alkalmazott és a GPS feldolgozó programokba beépített troposzféra
modell a Hopfield-féle.
A többutas terjedés.
Többutas terjedésről (multipath hatásról) akkor beszélünk, ha a műholdak jele a

vevőantenna környezetében lévő tárgyakról visszaverődve is a vevőbe jut. A vevőt
közvetlenül elérő (direkt) és a máshonnan visszaverődött (indirekt) jelek interferenciájából előállt
összetett jel érkezik a vevőbe, ennek hatása az összetevők erősségétől függően más és más, de
mindenképpen hibával terhelt távolságot eredményez.
A többutas terjedés a kódtávolságot akár több tíz méterrel is megmásíthatja, a fázistávolságot
azonban maximum a hullámhossz fele mértékéig. A többutas terjedés ellen fejlesztették ki az ún.
körgyűrűs (choke ring) antennát, itt az antenna alá az elektromágneses sugárzást elnyelő
körgyűrűs lemezt helyeznek el. Egyes vevők hardveres-szoftveres úton is képesek a
3
visszaverődött jel elnyomására.
A vevő fáziscentrumának külpontossága.
A vevőantenna jelvételi pontjának (a fáziscentrumnak) a helye nem egy fix pont, hanem
térben és időben változik, több tényezőtől függ:
• a jel frekvenciájától (ezért kétfrekvenciás vevőknél más-más az L1 és L2 esetében),
• az antenna (műszer) típusától,
• a vevő-műhold irány azimutjától,
• a vevő-műhold irány magassági szögétől,
• a jel erősségétől.
Az antenna nem a geometriai középpontban észleli a műholdak jeleit, hanem az
elektronikai középpontban (fáziscentrumban).
Vízszintes fáziscentrum külpontosság

A fáziscentrum és az antenna geometriai középpontjának függőlegese közötti eltérés.
Az antenna vízszintes külpontossága azt jelenti, hogy az a pont, amely a műhold-vevő távolság
vevőoldali elméleti végpontja, nincs az antenna geometriai tengelyén, azon – a mérés idejére
függőlegessé tett – egyenesen, amelynek a meghosszabbítása átmegy a műszerálláspont terepi
megjelölésén.
Magassági fáziscentrum külpontosság

A fáziscentrum és a magassági viszonyítási pont közötti magasságeltérés.
A feldolgozószoftverek a fáziscentrumok koordinátáit határozzák meg. Ha ismerjük a
fáziscentrum-külpontosságok értékeit, akkor a meghatározott koordináták átszámíthatók a
meghatározandó pontokra (alappontok, részletpontok). Emiatt kell beállítani az antennatípusokat
a feldolgozóprogramokban.
4
A műszer mérési hibái
A fázisugrás (cycle slip).

A fázisugrás, vagy angolul cycle slip, egy jelenség a műholdas helymeghatározásban, amikor a
vevő elveszti vagy megszakítja a pontos fázismérést egy vagy több műhold jelénél. Ez
általában olyankor történik, amikor a műhold jelének fázisának követése hirtelen megszakad
vagy hirtelen ugrás történik benne. Ennek oka lehet például az, hogy a jel elnyomódik, vagy
műszaki problémák lépnek fel a vevőben vagy az adott műholdnál.
Az egyszeres különbség (single difference, SD): két (A és B) állomáson fázisméréssel
meghatározott távolság különbsége, egy t időpontban ugyanarra a műholdra végzett mérésből.
A különbségből a műhold órahibája és a fázisugrás hatása kiesik;
5
A GNSS mérések kiegészítése inerciális mérésekkel, a Kálmán-

szűrés alkalmazása az adatok együttes feldolgozásakor
Gyorsulás és szögsebesség mérése
Alapvető fizikai elvek

A különféle inerciarendszerekben a fizika törvényei ugyanúgy működnek, tehát nem számít,
hogy hol vagyunk és nem számít, hogy milyen sebességgel mozgunk.
Nincs a világban kitűntetett hely és kitűntetett irány, ha másként tűnik az már az anyag
elrendezésének következménye.
Aminek viszont hatása van:
• a gyorsulás (nem megkülönböztethető módon a gravitáció hatásától, ld. átl.rel.)
• az elfordulás szögsebessége
, ezek a hatások (gyorsulás, szögsebesség) közvetlenül mérhetőek
Gyorsulásmérő
A gyorsulásmérő egy olyan érzékelő, amely a lineáris gyorsulást méri az adott tengely mentén.
Ezek a szenzorok általában MEMS (Mikroelektromechanikai Rendszer) technológiát
használnak. A gyorsulásmérő szenzorok a Newton második törvényének (𝑭𝑭 = 𝒎𝒎 ∙ 𝒂𝒂)
alkalmazásával működnek, ahol az erő arányos a tömeggel és a gyorsulással. Az érzékelőben
található tömeg a gyorsulással együtt mozog, és a kapott jelzés alapján lehet mérni a gyorsulást.
Giroszkóp (szögsebesség-mérő)
A giroszkóp olyan érzékelő, amely a szögsebességet méri egy adott tengely körül. Inertial
gyroszkópok esetén a Coriolis-erőt használják a forgási sebesség érzékelésére. Ezek a szenzorok
gyakran MEMS technológiát alkalmaznak, ahol a forgási sebesség hatására az érzékelőben
található tömeg egy kis elmozdulást végez, amit érzékelni lehet. Az így kapott jel alapján lehet
meghatározni a szögsebességet.
1
További mérhető adatok

Abszolút pozíció, pl. GNSS technológiával
Magnetometer - Mágneses mérések (iránytű elvéhez hasonlóan)
Barometer – Nyomásmérő tengerszint feletti magasság meghatározásához.
Jármű elmozdulása közvetlenül, pl. a kerekekre szerelt szenzorral
Kettős integrálás elve és hatása a mérés pontosságára
Feldolgozás alapelvei
I. Az irány számítása a szögsebesség időbeli integrálásával
II. A gyorsulásmérő adatainak átszámítása az eszköz koordinátarendszeréből a számítások
koordinátarendszerébe
III. A sebesség számítása a gyorsulás időbeli integrálásával
IV. A pozíció számítása a sebesség időbeli integrálásával
A helyre vonatkozó adatokat tehát a gyorsulásból kérszeres integrálással állítjuk elő. A
helymeghatározás hibája ezért az időben négyzetesen növekszik. Az irányra vonatkozó hibák
is halmozódnak, bár ott csak lineárisan (a szögsebesség egyszeres integrálásával kapjuk).
Egy nyugalomban lévő IMU mérései

Elhelyezünk egy nagyon érzékeny és pontos IMU műszert az asztalon, ott az nyugalomban van.
Az IMU méri a szögsebességeket és a gyorsulásokat három egymásra merőleges irányban.
𝑚𝑚
• a gyorsulásmérők gyorsulásokat mérnek: az eredő vektor hossza kb. 9.81 𝑠𝑠2
𝑟𝑟𝑟𝑟𝑟𝑟
• a giroszkópok forgást mérnek: az eredő vektor hossza kb. 7.292 · 10−5
𝑠𝑠
• a két vektor 42.81º szöget zár be egymással

Az IMU alapján végzenavigációnál a Föld nehézségi erőterét és forgását is figyelembe kell
venni.
Kálmán-szűrés alapelve és alkalmazása GNSS és inerciális mérések

2
együttes feldolgozásakor
A Kálmán-szűrésről
• Kálmán E. Rudolf (magyar származású amerikai villamosmérnök és matematikus,
egyetemünk díszdoktora) dolgozta ki
• időben változó és közvetve rendszeresen mért paraméterek becslésére.
• Alkalmazásához ismerni kell a rendszer fizikai, geometriai vagy egyéb

összefüggéseit.
• A legkisebb négyzetek módszerét (L2 norma) alkalmazza.
A Kálmán-szűrés alapelvei
Adott egy paraméterekkel (számokkal) leírható rendszer, aminek a paraméterekkel
összefüggésben lévő tulajdonságait időnként megmérjük.
A paramétereket és a méréseket normális eloszlású hibák terhelik.
A rendszer állapotát a közvetlenül megelőző állapotból és a mérésekből becsüljük,
figyelembe véve a hibák közötti kapcsolatokat (az azokat leíró kovariaciamátrixokat) is.
Mindig csak a közvetlenül megelőző állapotot használjuk fel, a számítások mennyisége így
független attól, hogy hány korábbi lépés volt.
Egy mennyiséget folyamatosan mérünk, a mennyiség értéke közben nem változik, a mérések
egymástól függetlenek. Számítani szeretnénk az eddigi mérések átlagát:
• Kiszámíthatjuk mindig a k darab szám átlagát O(n) lépéssel.
• Vagy súlyozva átlagolhatjuk az előző átlagot k − 1 súllyal és egységnyi súllyal az

aktuális mérést O(1) lépéssel.
Inerciális és GNSS mérések együttes feldolgozása

• mért adatok:
o az abszolút pozíció (GNSS)
o gyorsulások három, egymásra merőleges irányban
o elfordulások szögsebessége (az irányok változása)
• a rendszer paraméterei:
o pozíció (3 adat)
o irány (3 adat)
o sebesség (3 adat)
A fentiek alkalmazása mobil és légi adatgyűjtésben valamint

dőléskompenzátoros eszközökben
Légi adatgyűjtés
A mérések a repülő eszköz (drón vagy repülőgép) fedélzetéről:
• fényképek vagy egyéb hasonló felvételek
• lézerszkenneres mérések
Meg kell határozni az eszköz helyzetét és irányát
3
Ebből számítható: az eszközön elhelyezett kamerák és lézerszkennerek koordinátái (a
kamera tárgy felőli főpontjának vagy a lézerszkenner műszer koordinátarendszerének
középpontjának helyzete), és az irányukat meghatározó 3 adat (kamera tengelyének iránya, a
lézerszkenner műszer koordinátarendszerének iránya)
Mobil adatgyűjtő eszközök

Elve hasonló a légi adatgyűjtéshez: egy az idő függvényében változó térbeli transzformációt
kell meghatározni, de a jármű a föld felszínén halad, esetenként (észlelhető módon) áll.
Dőlésmérésre képes GNSS vevők

Hasonló elven működnek, mint a mobil eszközök. A cél az, hogy a vevőt tartó rúd hegyének a
helyetét meghatározzuk (akár akkor is, ha a rudat ferdén tartjuk)
Ennek előnyei:
• kényelmesebb munka részletmérés és kitűzés során
• szükség esetén ferde rúddal is fel tudunk mérni egy pontot
4
Geoinformatikai alkalmazások
Záróvizsga Tematika
Záróvizsga tárgy neve: Geoinformatikai alkalmazások
Szak: Földmérő és földrendező mérnök
Szakirány: geoinformatika szakirány
1. A GNSS-technikán alapuló alappontsűrítés tervezési, mérési és számítási folyamata.

A GNSS-rendszer fogalma, vonatkoztatási rendszere. A műholdas helymeghatározás elve.
A magyarországi GNSS-hálózatok. GNSS mérési módszerek csoportosítása. A GNSS-
mérések feldolgozásának folyamata. A statikus mérésen alapuló alappontsűrítés tervezése,
mérése és számítása.
2. Az irány- és távmérésen alapuló vízszintes alappontsűrítés tervezési, mérési és
számítási folyamata.
A vízszintes értelmű alappontmeghatározás munkafolyamatai: irodai és helyszíni
előkészítés, állandósítási módok, a mérések végrehajtása, a kiegyenlítés folyamata,
vizsgálat és munkarészek összeállítása. Megbízhatósági mérőszámok értelmezése
vízszintes hálózatok esetében. A vízszintes alappontsűrítés pontossági mérőszámai. A
hazai vízszintes hálózatok rövid története, a pontszámozás elve.
3. A magassági alappontsűrítés tervezési, mérési és számítási folyamata.
A magasság értelmezése, a szintezési hálózatokkal kapcsolatos fogalmak. A hazai
magassági hálózatok rövid története, az EOMA kialakítása részletesebben. Magassági
alappontok sűrítése negyedrendű vonalszintezéssel: előkészítés, állandósítás, mérés,
számítás, zárómunkák, munkarészek, pontossági mérőszámok. Pontszámozás az EOMA-
ban.
4. Vetületek alap- és képfelületei, vetületi torzulások és redukciók. A geodéziai
vetületekkel szemben támasztott követelmények.
Alapfelület: gömb, ellipszoid, Képfelület: gömb (kettős vetítés miatt!), sík, vagy síkba
fejthető felület: sík, kúp, henger. Tissot indikátrix. Hossztorzulás, szögtorzulás,
területtorzulás. Vetületi méretaránytényező. Geodéziai vetületek: szögtartóság, második
irányredukció, meridiánkonvergencia, hossztorzulási együttható.
5. Magyarország nemzeti és nemzetközi vetületei. Felsorolás, rövid ismertetés.
Részletesen: Egységes Országos Vetület és szelvényhálózata.
Vetület nélküli rendszer, Sztereografikus vetületek, régi hengervetületek, EOV, szögtartó
általános elhelyezésű hengervetület (Mercator) Kettős vetítés, (IUGG67 ellipszoid, új
magyarországi Gauss-gömb) Normál szélesség, vetületi kezdőpont, méretaránytényező,
középpont eltolása. Szelvényhálózat, szelvények számozása a térkép méretaránya szerint.
6. Transzformációs megoldások ETRS89 koordináták HD72 rendszerbe történő
átszámítására
Lokális transzformációk a két rendszer vetületi koordinátái között: affin, 2D Helmert,
polinomos. Az ellipszoidi koordináták közötti Molodenszkij transzformáció. Az ellipszoid
centrikus koordináták közötti 3D Helmert transzformáció kis szögekre vett határesete, a
Bursa-Wolf transzformáció. Ellipszoid koordináták közötti korrekciós rács, (Siki-Takács)
és Vitel megoldás.
1/4
7. Egy mennyiségre vonatkozó ismételt mérések kiegyenlítése. A kiegyenlítés célja,

feladata, hibaterjedés. Megbízhatósági mérőszámok.
Átlag, súlyozott átlag, középhiba, súlyozott középhiba, átlag középhibája. Variancia-
kovarianciamátrix, Korrelációs mátrix, hibaellipszis. Súlyegység középhibája. Statisztikai
becslés, fölösmérés, eltérések négyzetösszegének minimalizálása. Hibaterjedés, parciális
deriváltak, mérések középhibái.
8. A legkisebb négyzetek elve. A főbb kiegyenlítési csoportok átfogó ismertetése.
Legkisebb négyzetek, eltérések (súlyozott) négyzetösszege, minimum keresés, Taylor-
sorfejtés, parciális deriválás, ezekből algebrai egyenletek, ezek megoldása mátrixokkal.
Feltételek esetén feltételes szélsőérték keresés, ekkor „k” korreláták is megjelennek. A 6
kiegyenlítési csoport: I: azonos mérések, ld. fenn. II: Közvetett mérések, ld. később. III:
Közvetlen mérések, ld. később. IV: Kényszerfeltételek a paraméterek között, a II csoport
módosítása, feltételes szélsőérték keresés, kényszerfeltételi egyenletek sorbafejtése
(linearizálása) a paraméterek szerint, „C” mátrix, „w” vektor, és kapjuk a paraméterek
(„x”) javítását (és a „k” korrelátát). V: Közvetlen és közvetett méréseink is vannak, feltételi
egyenleteket írunk fel, amiben szerepelnek a mérések mellett a paraméterek függvényei
is. Keressük a mérések és a paraméterek javítását, amivel a feltételi egyenletek igazak
lesznek (feltételes szélsőérték keresés, „k” korreláta), „A” alakmátrix, „B” mátrix, „l”
tisztatag, végül kapjuk a mérések „v” és a paraméterek „x” javítását. VI: Közvetlen és
közvetett mérések és a paraméterek között kényszerfeltételek (van A, B és C mátrix is)
9. Közvetett mérések kiegyenlítésének menete, fontosabb fogalmai és összefüggései,
pontossági mérőszámai.
Minimumfeltétel a meghatározandó paraméterektől függő közvetítő egyenletek és a mért
mennyiségek eltérésére („v” vektor) elemei négyzeteinek súlyozott összegének
minimalizálása. „P” súlymátrix, „l” tisztatag, „A” alakmátrix, nemlineáris közvetítő
egyenletek esetén paraméterek kezdőértéke („x0”) is kell, kapjuk a paraméterek javítását
(„x”). Kiegyenlített paraméterek (a posteriori) kovariancia mátrixa, súlyegység (a
posteriori) középhibája.
10. Közvetlen mérések kiegyenlítésének menete, fontosabb fogalmai és összefüggései,
Közvetlen mérések, feltételi egyenletek, feltételes szélsőérték keresés, feltéli egyenletek
sorbafejtése, „B” mátrix, „l” tisztatag, „P” súlymátrix, kapjuk a mérések „v” javítását (és
„k” korrelátát). Kiegyenlített mérések és a javítások súlykoefficiens és kovariancia
mátrixai és középhibái.
11. Potenciál és nehézségi gyorsulás. A Föld valódi és normál nehézségi erőtere.
Helyzeti energia, skalárfüggvény, gradiens, vektorfüggvény, Laplace-Poisson egyenlet,
tömegpont gravitációs tere, potenciál, gyorsulás, forgásból származó tag. Normál tér az
ellipszoidon, normál nehézségi gyorsulás szélesség és magasságfüggése. Geoid,
geoidunduláció, potenciálzavar, függővonal elhajlás, nehézségi rendellenesség.
12. A nehézségi erőtér mérése, meghatározásának módszerei.
Inga lengésideje, Graviméter, Eötvös-inga, gravitációs gradiométer, Műholdpályák
perturbációi, tengerfelszín altimetria, GRACE, GOCE.
2/4
13. A felsőgeodézia vonatkoztatási- és koordináta-rendszerei. Vonatkoztatási

ellipszoidok meghatározása, elhelyezése, tájékozása
Geocentrikus Descartes, Topocentrikus, Vetületi, Ellipszoidi felületi, ETRS, ITRF.
Eratoszthenész Föld kerülete, fokmérések, meridián és harántgörbületi sugár, Bessel,
Everes, Hayford, Kraszovszkij, Listing, WGS84. Elhelyezés: önkényes, relatív, (Laplace
pontok+háromszögelés), abszolút
14. A geodézia magasságfogalmai.
Szintezett és ellipszoid feletti magasság. Ortométeres magasság, Normál magasság,
dinamikai magasság, kvázigeoid. Magasságok levezetése a geopotenciálból. Balti és Adria
magasság eltérése.
15. Mozgásvizsgálatok klasszikus geodéziai és egyéb módszerei. Az eredmények
megjelenítése, értelmezése, a statisztikai próbák elve.
A geodéziai mozgásvizsgálatok vízszintes és magassági módszereinek ismertetése, azok
főbb jellemzői, alkalmazási területei. A folyamatos mozgásvizsgálati módszerek típusai,
csoportosítása. A statisztikai próbák alapelve (t, u próba).
16. Mérnökgeodéziai vízszintes hálózatok kialakításának, meghatározásának,
számításának szempontjai. Különbség a beillesztett és a szabad hálózatok számítása
között. Az önálló vízszintes hálózatok országos hálózatba történő bekapcsolásának
lehetőségei.
A mérnökgeodézai vízszintes hálózatok kialakításának (hálózati alak, állandósítás),
meghatározásának (távmérés, iránymérés sajátosságai) általános elvei. Beillesztett, illetve
önálló hálózatok számításának elve, előnyök, hátrányok. Bekapcsolás szükségessége, elvi
megoldásai közös pont nélkül, egy, illetve több közös pont esetében. A vetületi és
alapfelületi redukció szerepe. Vegyes hálózatok.
17. Mérnökgeodéziai magassági hálózatok kialakításának,
meghatározásának szempontjai. A felsőrendű szintezést terhelő szabályos hibák és
kiküszöbölésük. Az önálló magassági hálózatok országos hálózatba
történő bekapcsolásának esetei.
A mérnökgeodézai magassági hálózatok kialakításának általános elvei. A felsőrendű
szintezést terhelő szabályos hibák és kiküszöbölésük (szintfelületek „görbültségének”
hatása, az irányvonalferdeség, horizontferdeség, a talpponti hiba, lécferdeség, lécosztás
hibái, kötőpont süllyedés, műszersüllyedés, a refrakció hatása) Bekapcsolás
szükségessége, elvi megoldásai közös pont nélkül, egy, illetve több közös pont esetében.
18. Közművek felmérése és nyilvántartása. A közműnyilvántartás kialakulásának
műszaki körülményei, annak jelenlegi helyzete. A közművek kutatásának módszerei.
A közműkutatás indukciós és radar elvű megoldásainak ismertetése. A közműnyilvántartás
felépítése, kialakulásának körülményei különös tekintettel a kataszteri térképezés
problémáira.
19. Épületen belüli magassági hálózatok. A magasságátvitel, a hidrosztatikai szintezés
elve, szabályos hibái és kiküszöbölésük.
Az épületen belüli hálózatok kialakításának, állandósításának alapelvei. A magasságátvitel
elve egy ábrán szemléltetve. A magasságátvitelnél alkalmazandó redukciók (komparálási
javítás, hőmérsékletváltozásból, feszítőerő változásából és az önsúlyból adódó redukciók)
A hidrosztatikai szintezés elve, az azt terhelő szabályos hibák (talpponti hiba,
kapillaritás…) és kiküszöbölésük.
3/4
20. Regressziószámítás mérnökgeodéziai alkalmazásai. Kiegyenlítő egyenes, kör, sík

számítása.
Kiegyenlítő egyenes lehetséges megoldásai, a közvetítőegyenlet felírása, alakmátrix
illetve a tisztatag felépítése. Alkalmazására példa. Kiegyenlítő kör elméleti megoldása, a
közvetítőegyenlet felírása, alakmátrix illetve a tisztatag felépítése. Alkalmazására példa.
Kiegyenlítő sík esetében a közvetítőegyenlet felírása, abból az alakmátrix illetve a tisztatag
levezetése, alkalmazási példa.
4/4
Geoinformatikai alkalmazások Földmérő és földrendező
1. A GNSS-technikán alapuló alappontsűrítés tervezési, mérési és számítási folyamata.
A GNSS-rendszer fogalma, vonatkoztatási rendszere. A műholdas helymeghatározás elve. A

magyarországi GNSS-hálózatok. GNSS mérési módszerek csoportosítása. A GNSS-mérések
feldolgozásának folyamata. A statikus mérésen alapuló alappontsűrítés tervezése, mérése és
számítása.
A GNSS rendszer fogalma

A navigációs célú mesterséges holdakat geometriai értelemben alappontként használják fel; ezek a
műholdak egy adott időpillanatban ismert pontoknak tekinthetők egy definiált vonatkoztatási
rendszerben. A műholdak pályaadatait ugyanis ismert helyzetű földi pontokon észlelő pályakövető
állomások meghatározzák és ezeket az ún. navigációs adatokat a mesterséges holdak saját maguk
sugározzák. A felhasználó (a GNSS vevő) közvetett módon távolságot határoz meg a vevő és néhány,
egyidőben észlelt műhold között, majd ezen távolságok és a műhold-pozíciók ismeretében a vevő
helyzete egy megadott vonatkoztatási rendszerben kiszámítható. A vevő sebessége is számítható, mivel
ismert azon időtartam, ami a vevő két helyzet-meghatározása között eltelik. [PH1] megjegyzést írt: A műholdak alap pontok és a
Földön vannak mérő állomások valamint ismerjük a
A globális navigációs műholdrendszer (Global Navigational Satellite System – GNSS) a pályájukat, és távot mérünk rólluk igy meg tudjuk határozni a
helymeghatározás, a navigáció és az időmeghatározás feladatainak megoldását hivatott szolgálni poziciónkat. Sebességet is tudunk számítani a két mérés
közötti időből
mesterséges holdak segítségével. A GNSS rendszer szolgáltatásait jelölik PNT jelzővel is (Positioning,
Navigation, Timing Services), mert azok helyzetmeghatározásra, navigációra és időmeghatározásra
irányulnak. [PH2] megjegyzést írt: A GNSS rendszer a helyünk
meghatározására szolgál
A GNSS rendszer egyik elemét az alaprendszerek jelentik. Az alaprendszerekhez sorolhatók a

rendszerhez tartozó navigációs célú mesterséges holdak (az ún. műholdas alrendszer), valamint a
navigációs holdakat alapadatokkal ellátó és üzemeltető ún. vezérlő alrendszer, ami ismert helyzetű földi
követőállomásokat, adattovábbító állomásokat és vezérlő központot foglal magában. [PH3] megjegyzést írt: Az alrendszerekhez tartozik a földi
fix pozicióju állomás valamint a műholdas alrendszerek
Az amerikai alaprendszer a GPS, az orosz fenntartású alaprendszer a GLONASSZ. Az Európai Unió
által kezdeményezett harmadik alaprendszer (Galileo). Kína elkezdte egy negyedik navigációs
alaprendszer megvalósítását Compass (Beidou) néven. [PH4] megjegyzést írt: alaprendszerek GLONAS
GPS
A GNSS rendszer másik elemét kiegészítő rendszernek nevezzük. A kiegészítő rendszerek lehetnek Beidu
földi alapúak (Ground Based Augmentation System – GBAS), vagy műholdas alapúak (Satellite Based Galileo

Augmentation System – SBAS), az adatkomunikáció helyétől függően. Kiegészítő rendszereket
kezdetben a rendszer-fenntartótól független pályakövető állomások miatt hoztak létre, továbbá a
helymeghatározás pontosságának növeléséért. Mára a kiegészítő rendszerek a pontosság, az integritás
és a gazdaságosság növelésének egyre nagyobb szerepet betöltő eszközeivé váltak és egyre több újabb
alkalmazási területet nyitnak meg. [PH5] megjegyzést írt: Kiegészítő rendszer: földi vagy
űri.
A GNSS rendszer különálló elemének tekintjük az ún. felhasználói oldalt. Ez alatt értjük a A pontosság növelésére szolgál
felhasználóknál lévő GNSS vevőkészülékeket, a vevőkészülékben vagy külső számítógépeken üzemelő
szoftvereket (beleértve a kiegészítő rendszert üzemeltető szoftvereket), az alkalmazott technológiákat,
az igénybevett szolgáltatásokat. [PH6] megjegyzést írt: Felhasználói oldal: amit a vevő
igénybe vesz vagy használ eszközt
A műholdas helymeghatározás vonatkoztatási rendszere
A földi vonatkoztatási rendszer „az egész Föld felszínén minél egyenletesebb eloszlásban kijelölt
anyagi pontok, geodéziai főalappontok együttese és a hozzájuk kapcsolt, így a Földhöz lehetőségekig
kötött, vele együttforgó geocentrikus koordináta-rendszer, a földi térbeli derékszögű koordináta-
rendszer”. A tényleges megvalósítást ebben az esetben is az egész földkerekségen létesített alappontok
(alapponthálózatok) és az alappontok között, illetve ezen pontokról végzett mérések biztosítják; e
meghatározó mérések és a belőlük levezetett paraméterek szerint különböztetjük meg az egyes térbeli
vonatkoztatási rendszereket. A műholdas helymeghatározás szempontjából két ilyen rendszert emelünk
ki, amelyek jelölése: ITRSyy illetve WGS84. [PH7] megjegyzést írt: földi vonatkoztatási rendszer a
földre a legjobban illeszkedik valamint egy geocentrikus
A földi vonatkoztatási rendszerek egyik jelenlegi megvalósulása a Nemzetközi Földi Vonatkoztatási rendszer. 2ilyen rendszer van a wgs 84 itrs
Rendszer. Az ITRS fenntartója a Nemzetközi Földforgás és Referenciarendszerek Szolgálat, amely
szervezet a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió. Az IERS illetve IUGG 1991-ben definiálta a
földtesthez kötött, a Földdel együttforgó jobbsodrású térbeli derékszögű koordináta-rendszer alapirányát
(Z tengelyét) és alapsíkját (X-Z síkját). Az ITRS rendszert az IUGG illetve annak tagszervezete, a
Nemzetközi Geodéziai Szövetség a következőképpen határozta meg:
− középpontja a Föld tömegközéppontja (geocentrum);
− Z tengelye a földi IERS Vonatkoztatási Pólus iránya (IERS Reference Pole – IRP);
− X-Z síkja a földi IERS Vonatkoztatási Meridián (IERS Reference Meridian – IRM),
− Y tengelye a +X és +Z tengellyel jobbsodrású rendszert alkot. [PH8] megjegyzést írt: ITRS és az IUGG jellemzöi:
- középpontja a Föld tömegközéppontja;
Az ITRS rendszert az egész Föld felszínén elhelyezkedő pontok (obszervatóriumok, megfigyelő - Z tengelye a földi IERS Vonatkoztatási Pólus iránya;
állomások) koordinátái valósítják meg, ezek alkotják a Nemzetközi Földi Vonatkoztatási Keretpontok - X-Z síkja a földi IERS Vonatkoztatási Meridián,
- Y tengelye a +X és +Z tengellyel jobbsodrású rendszert
hálózatát. alkot.
Az ITRF-pontok koordinátáinak meghatározásakor hosszabb időszak méréseit veszik figyelembe. [PH9] megjegyzést írt: ai ITRS alappontjai
Ezeket a megoldásokat (elterjedt kifejezéssel: realizációkat) az ITRF rövidítést követő publikálási obsszervatoriumok megfigyelö egységgek. ezek alkotják a
hállózatot
évszám jelöli, ezért az általános jelölés ITRFyy. Az évszám megadásának jelentősége van, hiszen egy
meghatározott időszak méréseit és az adott időszakban bevont állomásokat (pontokat) jelölnek ezzel,
tehát egy másik kerethálózatot, lényegében egy másik földi vonatkoztatási rendszert. Az IERS 1988-
ban hozta létre az első ITRS realizációt, amelyben mindössze 13 állomás vett részt (2.2. ábra), jelenleg
pedig már több mint 350 állomás, több mint 500 pontja, tekintettel arra, hogy egy-egy
obszervatóriumban gyakran többféle műholdas technika van jelen, ami több alappontot is jelent. [PH10] megjegyzést írt: Az ITRF koordinátáit sok ideig
határozzák meg. A pontok koordinátáit elöszőr másik
hállózatban határozták meg. A pontokszámai az évszámot
jelölik. Ez nagyon sokmindenre utal. pl mód módszer

A WGS84 az amerikai GPS alaprendszer fenntartójának földi vonatkoztatási rendszere, amelyet az

amerikai GPS követőállomások koordinátái valósítanak meg. A rendszerfenntartó politikai szempontból
az Egyesült Államok Nemzetvédelmi Minisztériuma, szakmai szempontból az amerikai katonai
térképész szolgálat. A WGS84 rendszer kezdeti, 1984. évi meghatározása doppleres
műholdmegfigyeléseken alapszik, ahol a koordináták megbízhatósága 1-2 méteres középhibával
jellemezhető. A pályameghatározásban résztvevő követőállomások száma változott: kezdetben 5 volt,
ami később 15-re bővült (2.4. ábra). [PH11] megjegyzést írt: A GPS nek a vonatkoztatási
rendszere a WGS84 amerika üzemelteti. 15 darab
1994-től kezdődően a WGS84 rendszert továbbfejlesztették, ami azt jelenti, hogy a GPS követöállomása van a földön
követőállomások koordinátáit pontosították. Erre eddig háromszor került sor. A követőállomások
koordinátáinak megváltoztatását az is indokolta, hogy minél jobb összhang, azonosság legyen a polgári
követő-szolgálat előzőekben tárgyalt ITRS rendszere és a katonai szolgálat WGS rendszere között. A
két rendszer közötti kezdeti 1-2 méteres eltérést 2001-től már csak 1-2 centiméteresre becsülik. [PH12] megjegyzést írt: a koordinátákat fokozatosan
javították, régen 1-2 m volt a külömbség most 1-2 cm
A WGS84 nemcsak geometriai értelemben vett földi vonatkoztatási rendszert jelöl, hanem geodéziai
vonatkoztatási rendszert, ún. földmodellt is. Így a WGS84 egy vonatkoztatási ellipszoidot, ún.
szintellipszoidot is jelent, aminek megadták a normál nehézségi erőtérre vonatkozó paramétereit. [PH13] megjegyzést írt: a WGS84 nem csak geometriai
értelemben hanem geodéziai értelemben is egy vonatkoztatási
A műholdas helymeghatározás elve rendszer, és egy szintellipszoidot is jelent
Feltételezzük, hogy az ismert térbeli helyzetű S műholdon és az ismeretlen helyzetű P jelű vevőben is
egy-egy tökéletesen szinkronizált és pontos óra van elhelyezve. A műhold által a GPS-időskálán t0
időpontban kibocsátott kódolt jel a vevőhöz ∆t idő múlva érkezik. Ha ezt a futási időt sikerül megmérni,
[PH14] megjegyzést írt: c=fénysebesség
akkor a futási időből, a c fénysebesség ismeretében, a mesterséges hold és a vevő közötti ρ geometriai p= távolság
távolság meghatározható (2.11. ábra bal oldala): delta t= idő

Ha a t0 időpontban az ismert térbeli koordinátájú S2 és S3 műholdakra is végzünk hasonló

„távolságmérést” és a holdak geometriai szempontból megfelelő elhelyezkedésűek, akkor a vevő
helyzete térbeli ívmetszéssel meghatározható. Ha három távolságot mértünk, akkor három egyenlet
írható fel a három ismeretlen összetevő kiszámítására. [PH15] megjegyzést írt: térbeli ívmetszés ha 3 mühold
akkor 3 egyenlet és 3 ismeretlen
Mivel a gyakorlatban a vevőkben egy kevésbé „pontos” óra van elhelyezve, amelynek egy δ-val jelölt
órahibája van a mesterséges holdak óráihoz képest (time offset), a futási idő mérésének ezen δ hibája
következtében a mért távolság is egy c⋅δ=∆ρ értékkel hibás lesz. A vevő órahibája miatt mért közelítő
távolságot pszeudótávolságnak vagy áltávolságnak nevezzük (jelölése: R):
R = ρ + ∆ρ = ρ + c ⋅δ [PH16] megjegyzést írt: mivel nem tökéletes a vevő belső

órája ezért ezt meg kell javítani
A vevő órahibájával gyakorlatilag mindig számolni kell, ezért a vevő három ismeretlen térbeli
koordinátája mellett van egy negyedik meghatározandó paraméter is (δ). A négy ismeretlen
meghatározásához négy darab mért távolságra, azaz négy műholdra van szükség. Feltételezve, hogy
négy darab ismert térbeli koordinátájú mesterséges holdra mérünk egyidejűleg pszeudotávolságot –
jelöljük ezeket rendre R1, R2, R3, R4 -gyel – a következő egyenlet-rendszer írható fel:
[PH17] megjegyzést írt: a negyedik mühold a vevő

órahibáját javítja meg mindig kell
Itt az Xi, Yi, Zi koordináták az i=1,2,3,4 mesterséges holdak ismert térbeli derékszögű koordinátái a
kérdéses időpontban (epochában). A négy egyenlet négy ismeretlent tartalmaz: a vevőantenna X, Y, Z
koordinátáit és a δ órahibát. Mivel ez egy nemlineáris egyenletrendszer, először linearizálni kell, majd
ezután iterációval oldható meg. A linearizálás egy

Az álláspont koordinátáiként az X0, Y0, Z0 előzetes értékeket vesszük fel és az egyenletrendszer

megoldásával ennek dX, dY, dZ változásait keressük. Az A mátrix és az l tisztatag-vektor együtthatói az
álláspont X0, Y0, Z0 előzetes koordinátái, valamint az ismert koordinátájú műholdakra vonatkozó ρ1,0,
ρ2,0, ρ3,0, ρ4,0 előzetes távolságok alapján számíthatók ki. Az x megoldásvektor az előzetes
koordináták változásait (dX, dY, dZ) és a vevő óraállását (δ) tartalmazza. Az iterációt addig kell
folytatni, amíg a koordináta-változások egy kívánt érték (pl. 1 cm) alatt maradnak. Négynél több
mesterséges hold követése esetén túlhatározott egyenlet-rendszert kell megoldani a legkisebb négyzetek
módszere szerint. [PH18] megjegyzést írt: nem lineáris az egyenlet ezért
linearizálni kell
Magát az eljárást a GPS-szel történő abszolút helymeghatározás modelljének nevezzük.
[PH19] megjegyzést írt: ez az eljárás a GPS-szel történő
abszolút helymeghatározás modelljének nevezzük
A magyarországi GPS/GNSS hálózatok
Magyarországon 1991 novemberében került sor, amelynek eredményeként létrejött az országos GPS
hálózat (OGPSH) 24 pontból álló kerethálózata. Az OGPSH rendűség szempontjából két részre
osztható: egy ún. kerethálózatra és magára az országos hálózatra. A kerethálózat. A 24 pont
mindegyike EOV koordinátákkal és szintezett magassággal is rendelkezik. A keretpontok telepítésénél
szempont volt a hálózatszerű, egyenletes eloszlású kialakítás és a létező vízszintes és magassági
hálózatokkal való kapcsolat biztosítása. A mozgásvizsgálati pontoknál a jellemző tektonikai egységeken
való elhelyezés és a szabatos pontraállás lehetősége volt további kiemelt szempont. Az egyértelmű
pontjelölést és állandósítást kilenc mozgásvizsgálati pont esetében a FÖMI-ben kifejlesztett lépcsős
pontállandósítás biztosítja. [PH20] megjegyzést írt: 24 OGPS keretpont. lét része van
a kerethállózat és maga a hállózat. a kerethálózati pontok 3D-
A kerethálózat mérési kampányában 15 db Trimble SST típusú kétfrekvenciás műszer vett részt. s pontok.
Összesen négy mérési nap volt, egy nap volt szükséges az átállásra. Egy mérési napon két, egyenként 6
órás periódust mértek, helyi idő szerint 8 és 14 illetve 14 és 20 óra között. A meteorológiai adatokat
óránként rögzítették. Hat pont a kapcsolópont szerepét töltötte be, ezeken négy napig, vagyis 8

periódusban történt észlelés. Az első ütemben a többi 9 műszer a dunántúli pontokon mért két napon
keresztül négy periódust, majd átállás után az alföldi területen levő pontokon ugyancsak négy periódust. [PH21] megjegyzést írt: 2 periódusban mértek reggel és
este időjárási értékeket rögzitették. 4 periódusban mérték a
Az egyes vektorok feldolgozása a penci KGO-ban történt. Az első kiegyenlítés szabad hálózatként pontokat
történt, Penc koordinátáinak megkötésével. A dátumpont koordinátáinak régebbi Doppleres mérések m-
re kerekített átlagát fogadták el. Az így számított rendszer jelölése: OGPSH-91. A 24 pontos hálózatban
a ponthiba 14 mm, a relatív hiba 1:5 000 000, ami egy nagyságrenddel meghaladja a jelenlegi felsőrendű
hálózat pontossági mérőszámait. [PH22] megjegyzést írt: Pencen készítették el a hálózatot
14 mm volt a relatív hiba
Az országos GPS hálózat továbbépítése a pénzügyi lehetőségek megszabta három ütemben
folytatódott. 1995-ben a tiszántúli, 1996-ban a Duna-Tisza-közi, 1997-ben a dunántúli részen készült el
a sűrített hálózat. A pontok átlagos távolsága 8-10 km. [PH23] megjegyzést írt: 3 ütemben készültek el a pénz
miatt a pontok 8- 10 km re vannak egymástól
Egy állásponton egy óra volt a mérési időtartam, de azt kettéosztották egy 40 perces és egy 20 perces
periódusra. A két periódus között kötelező volt új pontraállást végezni, több centiméterre különböző
antenna-magassággal, ami a független ellenőrzést célozta. Normális esetben a 20 perc elegendő volt a
15-20 km-es vektorok meghatározásához, a hosszabb mérési periódusból pedig a hosszabb vektorokat
lehetett számítani. Hibásnak tekintették a vektort, ha középhibája a 15 mm-t meghaladta, ez a hosszú
vektoroknál fordult elő. [PH24] megjegyzést írt: Egy állásponton két részletben
mértek egy órát. Hibás a mérés ha a középhiba meghaladja a
Külön egyenlítették ki a dunántúli és a Dunától keltre eső hálózatrészt, majd egy összekapcsoló (varrat) 15 mm
hálózat kialakításával a két részt egyesítették. A vektorok relatív hibája 1/5000000, ami 0,2 mm/km
értéket jelent. [PH25] megjegyzést írt: Külön hozták létre a dunántult és
a dunáról keletre levő trületet majd egy varrattal össze
Az OGPSH-nak 1153 pontja van, mindegyik pontnak megadták az térbeli derékszögű és a földrajzi kapcsolták relatív hibája 0,2 mm
ellipszoidi koordinátáit az ETRS89 vonatkoztatási rendszer. Az OGPSH pontleírás tartalmazza a pont
EOV koordinátáit is, mivel majd mindegyik pont eredetileg is EOVA pont vagy utólag lett az EOV
koordinátája meghatározva. [PH26] megjegyzést írt: 1153 pontot hoztak létre
ellipszoidi valamint térbeli derékszögü koordinátái is
A magyarországi aktív GNSS hálózat. Ezt ismertetjük vázlatosan a következőkben, hiszen valós idejű ismertek
méréseinknek és az utólagos adatszolgáltatásnak ez jelenti a hátterét. A kiegészítő rendszerekre,
szolgáltatásokra azért van szükség, mert nem elégszünk meg az alaprendszer pontosságával,
biztonságával, lehetőségeivel. A GNSS infrastruktúra három szintjét (generációját) különböztetik meg. [PH27] megjegyzést írt: A magyarországi aktív GNSS
hálózat. A kiegészítő rendszer azért kell hogy pontosabb
legyen a mérés. A GNSS infrastruktúra három szintjét
(generációját) különböztetik meg.

Az infrastruktúra első generációját az előzőekben ismertetett passzív GPS hálózat jelenti,

Magyarországon ez az OGPSH. Az OGPSH pontjait adott pontként bevonjuk a hálózatba, vagy
referenciapontként használjuk azokat, így mindig az „igazi”, az egységes vonatkoztatási rendszerben
dolgozunk. Az OGPSH teszi lehetővé az „átjárást” az EOV/EOMA rendszerbe, bárhol meghatározhatók
a transzformációs paraméterek. Az infrastruktúra második generációjának szokás nevezni a permanens
állomások olyan hálózatát, amit elsősorban utólagos adatszolgáltatásra vesznek igénybe. A
felhasználónak nem kell referenciavevőt telepítenie (vásárolnia, működtetnie), hanem a legközelebbi
permanens állomás adatait használhatja fel az utófeldolgozáshoz. A GNSS infrastruktúra harmadik
generációjának azt tekintjük, amikor a permanens állomások hálózatban működnek egy központ
felügyelete mellett és valós időben továbbítják mind a kódmérés mind a fázismérés adatait. [PH28] megjegyzést írt: Infrastruktura 1 állomása:
magyarországonaz OGPSH.
A magyar aktív GNSS hálózat kialakításánál, az optimális állomás-távolság meghatározásánál Infrastruktura 2 állomása: permanens állomások
gyakorlati szempontokból indultak ki, amely elemzés eredményeként kezdetben egy 12 állomásból álló adatszolgáltatássai.
Infrastruktura 3 állomása: a permanens állomások hálózatban
hálózatot terveztek létrehozni az állami földügyi szolgálat keretében. A 12 állomás telepítéséhez müködnek.
többnyire földhivatali épületeket választottak ki úgy, hogy átlagosan 50 km-es bázistávolsággal lefedjék
az ország egész területét. Az aktív hálózat első állomása a penci Kozmikus Geodéziai
Obszervatóriumban létesült 1996-ban. 2002-ben 3 (a BME saját állomásával 4) állomás volt része a
hálózatnak, míg 2004-ben 6 (7). Az ország teljes lefedettsége az eredeti tervekhez képest lényegesen
sűrűbb hálózattal végül is 2009 végén valósult meg. [PH29] megjegyzést írt: aktív hálózatot 12 permanens
állomásssal fedték le az első állomás Penc, teljes kiépítetség
A hazai aktív hálózat alapvetően kétféle szolgáltatást nyújt: nyers mérési adatokat utófeldolgozáshoz és 2009
valós idejű (real-time) adatokat. A permanens állomások szoftverei végzik a nyers mérési adatok
előzetes ellenőrzését, az utólagos feldolgozáshoz szükséges RINEX-adatok előállítását, és a valós idejű
korrekciók továbbítását a penci központba (jelenleg másodpercenként). A régebbi GPS vevők mellett
számítógépre telepített referenciaállomás-szoftver fut, a modernebb vevőknél minden funkciót a GPS
vevőben található integrált számítógép old meg. A valós idejű adatszolgáltatáshoz a bázisállomások
TCP/IP porton keresztül másodpercenként küldik a korrekciókat a központnak. [PH30] megjegyzést írt: Két szolgáltatás utó feldolgozás
valamint valós iddejű feldolgozás.

A penci központban 2004 tavaszán állították üzembe az első internetes (NTRIP) szervert, amely DGPS
és RTK adatok elérését tette lehetővé.
A gyakorlati mérési módszerek csoportosítása

Az egyetlen vevővel történő ún. abszolút helymeghatározás méteres/tíz méteres hibákkal terhelt, ami az
eredményül kapott térbeli koordinátákban ugyanilyen mértékben jelentkezik. [PH31] megjegyzést írt: ha csak egy vevővel mérünk
akkor kb +- 10m a poziciónk
A geodéziai gyakorlatban tehát csak a relatív módszereknek van szerepük a GNSS-technológiák
esetében. A GNSS relatív helymeghatározás azt jelenti, hogy két (vagy több) antenna (vevő)
egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét határozzuk meg. Nevezhető ez térbeli vektor-, vagy térbeli
bázismeghatározásnak, vagy akár térbeli polárispont meghatározásnak is. A végeredmény a pontok
közötti ∆X, ∆Y, ∆Z koordinátakülönbség. A mért vektornak azt a végpontját, amelyhez viszonyítva
határozzuk meg a vektor másik végpontjának helyzetét, referenciapontnak nevezzük. Annak a vevőnek
a neve, amely a referenciaponton – rendszerint hosszabb ideig – végez észlelést, bázisvevő,
referenciavevő vagy röviden egyszerűen csak bázis vagy referencia. [PH32] megjegyzést írt: A GNSS relatív
helymeghatározás azt jelenti, hogy két (vagy több) antenna
(vevő) egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét határozzuk
meg. bázis és referencia
A relatív mérést úgy kell értelmezni, hogy a mért vektor mindkét végpontjáról, azonos időpontokban,
ugyanazokat a műholdakat észleljük. A két földi ponton végzett mérések egyidejűsége (szinkronitása,
szimultán volta) továbbá az észlelési paraméterek azonos beállítása ezért fontos feltételt jelentenek a
relatív mérés szervezésénél. A „relatív” jelző helyett a szakirodalomban gyakran a „differenciális” jelzőt
használják az egyidejűleg két ponton végzett mérésre és feldolgozásra. A „relatív” jelzőt gyakran a
fázismérésre használják, tehát a geodéziai célú mérésekre, míg a „differenciális” jelzőt inkább a
navigációnál alkalmazott, valós idejű kódmérésre értelmezik. Mindkét jelző ugyanazt fejezi ki: az
egymáshoz viszonyított pontmeghatározást, amelynek célja a GPS-mérést terhelő, számos szabályos
hibahatás lényeges csökkentése esetleg kiküszöbölése [PH33] megjegyzést írt: relatív mérés: a vektor két
végpontjárol ugyan azt a müholdAt észleljük.

Emlékeztetni kell még arra, hogy a kód-összehasonlítás hibája önmagában méteres (esetleg
deciméteres), míg a fázismérésé milliméteres. A csak kódmérést használó vevők így nem tartoznak a
geodézia körébe. Geodéziai pontosság csak fázisméréses vevőkkel érhető el. [PH34] megjegyzést írt: Geodéziai pontosság csak
fázisméréses vevőkkel érhető el.
Statikus és kinematikus módszer. Ez lesz az első szempont, amelynek alapján csoportosítjuk a
lehetséges relatív módszereket. Statikus módszernek nevezzük a Földhöz (és egymáshoz) képest
mozdulatlan helyzetű vevők közötti relatív helymeghatározást. A GPS mérés egyik előnyös
tulajdonsága, hogy – hasonlóan a mobil távközléshez – mozgás közben, "kinematikusan" is végezhető.
A kinematikus módszer azt jelenti, hogy mozgó vevő(k) helyzetét határozzuk meg az ismert ponton
telepített álló vevőhöz (referenciaponthoz) képest. A mozgó vevő angol elnevezései: rover. A módszerrel
elérhető pontosság az észlelés típusától (kódmérés vagy fázismérés) függ. A pontossági igények
növelése esetén a statikus módszer jelentősége megmarad, de a kinematikus módszerek elterjedését a
mérési időtartamban jelentkező megtakarítás nagyban elősegíti. [PH35] megjegyzést írt: Statikus és kinematikus
módszer. Statikus módszernek nevezzük a Földhöz (és
Valós idejű és utólagos feldolgozás. A geodéziai célú relatív helymeghatározás a GPS-korszak egymáshoz) képest mozdulatlan helyzetű vevők közötti
kezdetén csak utófeldolgozással, vagyis a különböző vevők mérési eredményeinek irodában történő relatív helymeghatározást. a bázishoz képest határozuk meg
a rovert
kiolvasása és a mérést követő együttes számítása útján volt lehetséges. A méréssel gyakorlatilag azonos
időben (real-time) történő számítás feltétele volt a referenciaállomás adatainak (illetve korrekcióinak)
azonnali továbbítása, vagyis az adatkommunikáció megoldása, ami először a kódmérésen alapuló DGPS
technikánál valósult meg. A geodéziai célú, fázismérésen alapuló, az RTK technológia szoftveres és
kommunikációs megvalósításával jött létre. [PH36] megjegyzést írt: Valós idejű és utólagos
feldolgozás. A geodéziai célú, fázismérésen alapuló, az RTK
Egybázisos és több-bázisos megoldás. Egybázisos megoldásról beszélünk, ha az új pont technológia szoftveres és kommunikációs megvalósításával
koordinátáinak meghatározásában csak egyetlen adott pont (egy bázis – single base) vesz részt. Ha egy jött létre.
régen utó feldolgozás volt az irodában
új pont meghatározásához több pontról mért vektorokat használunk fel, akkor több-bázisos megoldást
(multi-base solution) említünk. Az egy-, illetve több bázis értelmezhető egy- vagy több
referenciapontként, egy- vagy több vektorként illetve egy- vagy több adott pont koordinátájaként vagy
korrekciós adataként és vonatkoztatható mind a valósidejű, mind az utólagos feldolgozásra. A valósidejű
multibázisos megoldás magyar elnevezése: hálózatos RTK. Az utólagos feldolgozásnál eredeti
értelemben azt nevezték multibázisos megoldásnak, amikor egy mérési perióduson belül több vevőt
használtak egyidejűleg, ún. szinkron mérési periódusokban történt a mérés és a feldolgozás. [PH37] megjegyzést írt: Egybázisos és több-bázisos
megoldás. egybázisos megoldás ha csak egy ppont vesz részt
Autonóm mérés és szolgáltatásra épülő mérés. Az autonóm mérés azt jelenti, hogy a felhasználó saját egy új pont meghatározásában. ha pedig töbpontról van szó
maga biztosítja a relatív helymeghatározás feltételeit, vagyis a szimultán észlelést, amihez legalább két akkor több bázisos
vevő szükséges, továbbá – valós idejű megoldáshoz – az adatkommunikációs feltételeket. Ennek előnye
a függetlenségben, autonómiában van. [PH38] megjegyzést írt: Autonóm mérés és
szolgáltatásra épülő mérés. ez azt jelenti hogya felhasználó
A GNSS szolgáltatás színvonala. Ha GNSS szolgáltatásokat veszünk igénybe, akkor a GNSS magának biztosítja a relatív helymeghatározási adatokat
infrastruktúra kiépítettsége, a referenciaadatok köre, az adatszolgáltatás módja, az adatkommunikációs
megoldások, a rendelkezésre állás biztosítása, egyszóval a szolgáltatás-minőség lényeges befolyással
bír a technológiára. Az infrastruktúra első szintjének tekintjük a passzív GPS hálózat (OGPSH)
meglétét; második szintjének az aktív hálózatot utólagos adateléréssel; harmadik szintnek a valós idejű
szolgáltatásokat az aktív hálózatban. Infrastruktúra nélküli állapotról beszélünk, ha térbeli hálózat
hiányában csak a hagyományos vonatkoztatási rendszerekre lehet támaszkodni. [PH39] megjegyzést írt: A GNSS szolgáltatás
színvonala. a GNSS 3 szintje. Infrastruktúra nélküli
Az egyes „kategóriák”, elnevezések nem merevek és a gyakorlatban gyakran összemosódnak. állapotról beszélünk, ha térbeli hálózat hiányában csak a
hagyományos vonatkoztatási rendszerekre lehet támaszkodni.

A geodéziai pontmeghatározás céljának figyelembevétele. Amennyiben az 1-5 cm-es ponthibájú

geodéziai célú igényből indulunk ki, ezen belül is lehetnek olyan további megfontolások, amelyek a
technológiát befolyásolják. A geodéziai helymeghatározás irányulhat alappontokra vagy
részletpontokra, ezen pontcsoportokon belül további rendűségi osztályokra. Ha pontok kitűzése a munka
célja, akkor csak valós idejű módszerek jöhetnek szóba. Ha mozgásvizsgálat a cél, akkor a mozgás
jellegének, időbeli lefolyásának függvényében ismételt statikus mérések vagy kinematikus mérések
jöhetnek szóba. A helymeghatározás irányulhat térbeli koordináták, csak vízszintes koordináták vagy
csak magasságok meghatározására. [PH40] megjegyzést írt: A geodéziai pontmeghatározás
céljának figyelembevétele. a pontok besorolása munka
A GPS mérések feldolgozásának folyamata végzéshez
A mérési módszerekhez hasonlóan a feldolgozási módszerek is alapvetően két csoportba sorolhatók:

abszolút és relatív módszerek. Az abszolút módszer célja egyetlen P pont XP, YP, ZP térbeli derékszögű
koordinátáinak a számítása. Az eddigiekből tudjuk, hogy negyedik ismeretlenként a vevő órahibáját is
meg kell határozni, ezért legalább négy műhold pszeudótávolságára van szükség egy adott időpontban.
A számítás fokozatos közelítéssel történik, négynél több távolság esetén kiegyenlítéssel. A relatív
módszer elsődleges célja két pont (A és B) közötti koordináta-különbségek (∆X, ∆Y, ∆Z) számítása,
vagyis egy vektor meghatározása. Egyes szoftverekkel több, egyidejűleg, azonos periódusban mért
vektor együttes feldolgozása is lehetséges. [PH41] megjegyzést írt: két csoportja van:abszolút és
relatív módszerek.
abszolút módszer a térbeli derékszögű koordináta
meghatározása.
relatív modszer a b hez való viszonyának a meghatározása

A kód pszeudótávolságok szórása több méter. A fázistávolságok nagy pontossággal, (a 20 cm-es

hullámhossz századrészének megfelelően) határozhatók meg, de nem ismerjük a mérés kezdetén az
egész periódusok (ciklusok) számát. Mindkét típusú mérést terheli a képletben nem szereplő, de
figyelembe veendő ionoszférikus és troposzférikus hatás (∆ion., ∆trop.).
A GPS mérési eredmények relatív feldolgozásakor a legtöbb szoftver az ún. különbség-képzési eljárást
használja. A különbség-képzés célja egyes ismeretlenek kiküszöbölése. Az egyszeres különbség nem
más, mint az A és a B bázisvégpontokról a j műholdra mért távolságok különbsége. Ha a kódmérés
eredménye az A ponton az j RA pszeudótávolság, a B ponton pedig az j RB pszeudotávolság:
akkor képezzük a két mérési eredmény, jelen esetben a két pszeudotávolság különbségét (single
difference=SD):
[PH42] megjegyzést írt: a gps mérések feldolgozását

úgynevezett különbség-képzési eljárást használja. ennek a
céljaaz ismeretlenek kiküszöbölése.
Látjuk a képletek alapján is, de a rajzi szemléltetésből is, hogy a műhold órahibája az egyszeres egszeres kédszeres müholdas
különbségben már nem szerepel, azt kiküszöböltük mint ismeretlent. A mérési eredmények és a valódi
távolságok különbségére az A és B pont között vezessük be rendre a következő jelöléseket:

Írjuk fel az egyszeres különbséget az A és B pontról a j műholdra mért pszeudótávolságokra:
továbbá a k műholdra mért távolságokra is:
Az egyszeres különbségek különbsége a kettős különbség (double difference=DD); amelyből kiesik a

vevők órahibája:
A különbségképzéses eljárást a valóságban a fázismérésekre alkalmazzuk. A fázismérés egyenlete az A

vevő és a j műhold között:
A kettős különbség az A és B pontokról a j holdra mért fázismérési eredmények (távolságkülönbségek)

és a k holdra mért távolságkülönbségek különbsége. Ez a DD- érték nem tartalmazza a vevők és a
műholdak órahibáit.

Ha vesszük egy t1 epochában és egy t2 epochában mért kettős különbségek különbségét, akkor az ún.
hármas különbséghez jutunk (triple difference=TD, TRP). Folyamatos jelvétel esetén a mérés kezdetén
még ismeretlen NA és NB érték, illetve azok különbsége (NAB) az időben változatlan, tehát a t1 és t2
epocha közötti úgynevezett hármas különbségből kiesik:
A kettős és hármas különbségek módszerét a GPS méréseket feldolgozó programok széles köre
alkalmazza. Az itt felírt egyenletek – amelyekben a valódi távolságban rejtve szerepel a ∆X, ∆Y, ∆Z
ismeretlen – közvetlen számításra nem alkalmasak, azokat előbb linearizálni kell. A linearizált modell
bonyolult felépítésű, a kiegyenlítéssel történő. [PH43] megjegyzést írt: háromas külömbseg müholdas
A vektor-feldolgozás folyamata
A relatív fázismérések kiértékelésének egyik legfontosabb problémáját az egész periódusok számának,
az N értéknek, a ciklustöbbértelműségnek meghatározása jelenti. Folyamatos jelvétel esetén a
fázismérés eredménye a ∆R-rel, vagy ∆ϕ-vel jelzett résztávolság. Ha a jelvétel megszakad, akkor az a
mérés kezdetének megfelelő állapotot jelent és új N érték meghatározására van szükség. [PH44] megjegyzést írt: ciklikus töbértelmüség
meghatározása a cél
Említettük, hogy egyetlen műhold és a vevő között a folyamatos jelvétel megszakadását
ciklusvesztésnek nevezzük. A hármas különbség a ciklusvesztésre nem érzékeny, de pontatlan megoldást
ad, amit előzetes értéknek tekintenek és a feldolgozást a kettős különbségképzéssel folytatják. Itt
szükség van az N értékének (illetve azok különbségének az NAB-nek) számítására, amely elvileg egész
szám kellene, hogy legyen, de a mérési hibák, a terjedési hibák, elsősorban az ionoszférikus hatás miatt
az N értékére nem egész számot, hanem valós, lebegőpontos számot kapunk. Ez az ún. float megoldás.
Az N értékének a hozzájuk legközelebb eső egész számhoz való kerekítése révén kapjuk az ún. fix
megoldást. Az így becsült N értékek ismeretében történik a ∆X, ∆Y, ∆Z számítása. Egyetlen vektor [PH45] megjegyzést írt: a ciklusvesztés ha a jel
összetevőinek a számítása a következő lépésekből áll, amit a szoftverek automatikusan, néhány megszakad. Az így becsült N értékek ismeretében történik a
DX, DY, DZ számítása. az n érték egy float viszont ennek
másodperc alatt megoldanak: egész számnak kell lennie
− A végpontok abszolút koordinátáinak számítása kódmérésből
− Egyszeres és kettős különbségek képzése egy kiválasztott műholdhoz viszonyítva a fázismérésekből.

A különbségek korrelációjának meghatározása.
− A vektor-komponensek előzetes számítása a hármas különbségek felhasználásával.
− Kettős különbségképzési módszerrel a ciklus többértelműségek (N) meghatározása valós számként

(float megoldás).
− Az N értékek kerekítése (fix megoldás).
− A végeredmény (∆X, ∆Y, ∆Z) számítása kiegyenlítéssel. [PH46] megjegyzést írt: a vektor összetevőinek a
meghatározása:
- végpontok abszolút koordinátáinak számítása kódmérésből
− Az N értékek változtatásával (eggyel történő léptetésével) új megoldás számítása. - Egyszeres és kettős különbségek képzése. A különbségek
korrelációjának meghatározása.
− Statisztikai próbák alapján a legvalószínűbb megoldás kiválasztása. A programok megadják a végleges - A vektor-komponensek előzetes számítása a hármas
eredmény és a legközelebbi eredmény közötti arányszámot, amelynek valóban jó megoldás esetén különbségek felhasználásával.
nagynak kell lennie. - Kettős különbségképzési módszerrel a ciklus
többértelműségek (N) meghatározása valós számként.
Az előző lépések szerint a műszerhez tartozó szoftver rendszerint automatikusan szolgáltatja a vektor- - Az N értékek kerekítése.
- A végeredmény (DX, DY, DZ) számítása kiegyenlítéssel.
kompenseket és az azok megbízhatósági mérőszámait tartalmazó variancia-kovariancia mátrixot. A - Az N értékek változtatásával új megoldás számítása.
felhasználó a bonyolult számítási folyamatba nem avatkozik be, de a végeredmény közlésekor módja - Statisztikai próbák alapján a legvalószínűbb megoldás
kiválasztása.

van arra, hogy a számítás kiinduló adatait és paramétereit módosítsa. A leggyakrabban módosítható
paraméterek:
− a mérési periódus rövidítése, „ablakolása”;
− egyes műholdak mérési adatainak elhagyása;
− az L2 frekvencia elhagyása vagy az L1 és L2 lineáris kombinációjának képzése;
− magassági szög változtatása;
− különböző ionoszféra és troposzféra modellek figyelembe vétele;
− integrálási időköz változtatása (növelése). [PH47] megjegyzést írt: a felhasználó a számításba nem
avatkozik bele viszont a paramétereket tudja befojásolni.
A mai vevőkkel egy vektor meghatározásában elérhető középhiba µ=±(5 mm +1 ppm). A szokásos leggyakoribb modosítások:
értékeket meghaladó középhiba esetén dönthetünk az esetleges újraszámításról, a számítás kiinduló - a mérési periódus rövidítése, „ablakolása”;
- egyes műholdak mérési adatainak elhagyása;
paramétereinek megváltoztatásáról. - az L2 frekvencia elhagyása vagy az L1 és L2 lineáris
kombinációjának képzése;
3D térbeli koordináták számítása - magassági szög változtatása;
- különböző ionoszféra és troposzféra modellek figyelembe
A legegyszerűbb esetben, ha egyetlen pont koordinátáit ismerjük a WGS 84 (ITRF2005) koordináta- vétele;
rendszerben, akkor a vektor-feldolgozásból kapott ∆X, ∆Y, ∆Z koordináta-különbségeket a megfelelő - integrálási időköz változtatása
sorrendben hozzáadjuk az ismert pont koordinátáihoz s ezzel megkapjuk az új pontok 3D koordinátáit. [PH48] megjegyzést írt: ha nem megfelelő a pontosság
A 3D koordináták számítása mindig adott pontból indulhat csak, akkor is így járunk el, ha a akkor ujra lehet számítatni valamint a paramétereket
befolyásolni
referenciapont nem azonos egy adott ponttal. Ilyenkor az adott pontok ismert koordinátáiból kiindulva
először a referenciapont koordinátáit számítjuk, majd ehhez képest a többi mért pont koordinátáit. [PH49] megjegyzést írt: ha ismerünk egy pontot és
ismerönk egy koordináta külömbséget akkor hozzá kell adni
Mi a helyzet akkor, ha nem a WGS 84 (ITRF2005) rendszerben ismert a pont, hanem a helyi az ismert ponthoz és megkapjuk az ismeretlen pont
rendszerben, azaz hazai viszonyok között a pont EOV koordinátái és Balti magassága adottak? Ilyenkor kooordinátáit. a 3D koord számítás mindig ismert pontbol
indul
előbb meghatározzuk a munkaterületre érvényes térbeli transzformáció paramétereit mégpedig oda-
vissza irányban (GPS-EOV, EOV-GPS). Ezután az adott pontot átszámítjuk az EOV rendszerből a GPS
rendszerbe (az EOV-GPS paraméterekkel) és ehhez kötjük a ∆X, ∆Y, ∆Z vektor-összetevőket. Végül az
új pontok GPS rendszerű koordinátáit a GPS-EOV paraméterekkel számítjuk át. [PH50] megjegyzést írt: ha helyi rendszerről van szó
akkor a transzformációs paramétereket meghatározzuk oda
Abban az esetben, ha külső ellenőrzésre törekedvén, több adott pontból határoznánk meg az új pontot, vissza. ezután a pontot átszámoljuk a megfelelö rendszerbe itt
egyszerűen kiközepeljük a különböző megoldásokból kapott koordinátákat (a térbeli poláris pontokat) hozzá adjuk azokat a paramétereket aztán vissza számoljuk a
helyi rendszerbe
és a közepelt értékeket tekintjük végleges 3D koordinátáknak.
[PH51] megjegyzést írt: ha nagyobb pontosság kell akkor
Abban az esetben, ha több adott pont van a hálózatban, vagy ha egy adott pont van, de több mérési több pontot kell mérni és azokat kiküszöbölni
periódusban, több kapcsolóponttal tényleges 3D hálózatot alakítottunk ki, akkor térbeli
hálózatkiegyenlítéssel végezzük a számítást. A teljes hálózat kiegyenlítése előtt ajánlatos durva hiba
szűrést végezni: vektorsokszög-zárásokat számítani, az egyes mérési periódusokat vagy mérési napokat
külön kiegyenlíteni, a nagy belső középhibájú vektorokat kizárni a feldolgozásból. A kiegyenlítés
bemenő adatai nemcsak az adott pontok 3D koordinátái és a mért vektorok összetevői, hanem a vektor-
összetevők kapcsolatát kifejező kovariancia mátrix vagy súlykoefficiens mátrix is. Ezekből előbb meg
kell határozni a 3×3-as súlymátrixot, s ezután következhet a legkisebb négyzetek módszerének
alkalmazása. Minden mért vektorhoz három javítási egyenlet tartozik, amelyek hasonlóak a szintezési
hálózat egyenleteihez. A kiegyenlítés történhet szabad vagy kötött hálózatként. A szabad hálózatként
történő első számítás függetleníti a mérést az adott pontok kerethibáitól. Lehetséges olyan kiegyenlítés
is, amelyben az adott pontok csak vízszintes értelemben vagy csak magassági értelemben kötöttek. A
számítás végeredménye az új pontok kiegyenlített X, Y, Z koordinátája és variancia-mátrixa, amelyből [PH52] megjegyzést írt: ha több pont van a hállózatban
vagy egy pontra tobbet mérünk akkor 3D s hállózatot tudunk
további pontossági mérőszámok származtathatók (hibaellipszoid tengelyeinek méretei és irányai, létre hozni kiegyenlítéssel. a számitás a legkissebb négyzetek
ponthiba, közepes ponthiba, hálózati relatív hiba). módszetrével történik a végeredmény xyz koordináta
valamint a variancia mátrix

A 3D térbeli koordináták átszámítása 2D+1D rendszerekbe
Mivel egy adott országban a térképrendszer és a vízszintes vonatkoztatási rendszer általában nem a
WGS84 ellipszoidhoz kötődik, szükség van a GPS mérés eredményeként kapott térbeli derékszögű
koordináták átszámítására a helyileg szokásos 2D+1D rendszerekbe, nálunk Magyarországon EOV-be
és Balti magassági rendszerbe. Az átszámítás leggyakoribb módszere a térbeli hasonlósági
transzformáció. [PH53] megjegyzést írt: aáálatában egy helyi rendszert
alkalmaznak az országok itt pl EOV ez 2D +1D s pontokat
Az átszámítás a mindkét rendszerben adott, ún. közös pontok alapján történik. A két rendszer között a jelent. a leggyakoribb átszámítás a térbeli hasonlósági
három koordináta-tengely mentén 3 eltolódást, a tengelyek körüli 3 elfordulást és 1 méretarányváltozást transzformácio
tételezünk fel, ez összesen 7 darab transzformációs paraméter. Egy térbeli pontnak három koordinátája
van, tehát legalább három közös pontra van szükség, de inkább 4-5-6 közös pontra törekszünk. A közös
pontokat nálunk természetszerűleg az átlagosan 10 km-re elhelyezkedő OGPSH pontok közül választjuk
ki. Az is nagyon fontos, hogy a GPS feldolgozáskor az adott pontok OGPSH-rendszerű pontok legyenek. [PH54] megjegyzést írt: az átszámitás a rendszerek között
a közös pontok alapján történik. 7 paraméteres
Térbeli transzformáció csak térbeli koordinátákkal megadott közös pontokkal hajtható végre: a GPS transzformációval. minimum3 közös pont de inkább 4-6
koordináták ilyenek, de az EOV rendszerbeli síkkoordinátákat előbb földrajzi szélességgé és legyen.
hosszúsággá kell átalakítani, majd azzal a feltételezéssel, hogy a Balti magasság ellipszoidi
magasságnak felel meg, térbeli derékszögű koordinátákká. [PH55] megjegyzést írt: Térbeli transzformáció csak
térbeli koordinátákkal megadott közös pontokkal hajtható
Ezután számíthatók a transzformációs paraméterek kiegyenlítéssel. A közös pontok maradék végre.
ellentmondásaiból következtetünk az illeszkedés jóságára az adott munkaterületen. A maradék
ellentmondásokat topocentrikus rendszerben (vízszintes és magassági értelmezésben) adjuk meg.
Ezután átszámítjuk az új pontokat az EOV rendszerébe. [PH56] megjegyzést írt: ezután lehet számítani a
transzformácios paramétereket.
Az előzőleg vázolt ún. lokális transzformáció helyett, választhatunk automatikus megoldást is.
A feldolgozó szoftverek jellemzői
A mérnöki, geodéziai GPS-mérések feldolgozása rendszerint a műszerrel együtt szállított kereskedelmi
szoftverekkel történik. [PH57] megjegyzést írt: a szoftverek a müszer mellé
tartoznak
Mérés tervezés, előrejelzés. Az előrejelző program-modul indításához ismerni kell az érvényes durva
pályaadatokat és az álláspont, vagy munkaterület közelítő földrajzi koordinátáit. Rajzi vagy táblázatos
formában a tervezett mérés napjának egy kiválasztott napszakára vonatkozóan a következő
megjelenítésekre van lehetőség:
− műholdak darabszáma;
− műholdak láthatósága;
− DOP értékek;
− azimut-magassági szög kördiagram;
− diagram az idő és a magassági szög (vagy azimut) függvényében. [PH58] megjegyzést írt: Mérés tervezés, előrejelzés.
ismerni kell a durva pálya adatokat valamint az
Adatátvitel. A GPS mérések eredményei rendszerint binárisan, tömörített formában különböző álláspontot az előrejelzéshez.
fájlokban képződnek a műszer tárolóegységében. Az adatátviteli lehetőségek: különbözö adatokat lehet előre jelezni a mérési napra:
- műholdak darabszáma;
- műholdak láthatósága;
− mérések betöltése a GPS vevő tárolóegységéből a számítógép memóriájába; - DOP értékek;
- azimut-magassági szög kördiagram;
− RINEX formátumú mérések betöltése, saját mérés konvertálása RINEX formátumba; - diagram az idő és a magassági szög függvényében.
− archiv mérések betöltése és saját mérések archiválása;
− koordináták, pontjellemzők, pontkódok kivitele a számítógépből a tárolóegységbe,

− precíz pályaadatok betöltése. [PH59] megjegyzést írt: Az adatátviteli lehetőségek:
- mérések betöltése a GPS vevő tárolóegységéből a
Vektorfeldolgozás. A kód- és fázismérések feldolgozása a vektor-összetevők közlése céljából. Ide számítógép memóriájába;
tartozik: - RINEX formátumú mérések betöltése, saját mérés
konvertálása RINEX formátumba;
- archiv mérések betöltése és saját mérések archiválása;
− atmoszféra modellek figyelembevétele; - koordináták, pontjellemzők, pontkódok kivitele a
számítógépből a tárolóegységbe,
− számítási kiinduló adatok, paraméterek változtatásának biztosítása; - precíz pályaadatok betöltése.
− különböző típusú mérések feldolgozása (statikus, kinematikus);
− maradék hibák (javítások) kimutatása, statisztikai elemzés;
− pontossági mérőszámok közlése;
− vektor-komponensek számítása, zárt idomok záróhibái. [PH60] megjegyzést írt: Vektorfeldolgozás:

- atmoszféra modellek figyelembevétele;
Hálózatkiegyenlítés - számítási kiinduló adatok, paraméterek változtatásának
biztosítása;
− szabad vagy kötött térbeli hálózat számítása; - különböző típusú mérések feldolgozása;
- maradék hibák kimutatása, statisztikai elemzés;
− adott és új pontok megadása; - pontossági mérőszámok közlése;
- vektor-komponensek számítása, zárt idomok záróhibái.
− vektorok logikai vagy fizikai törlése;
− pontossági mérőszámok közlése;
− hagyományos mérések és GPS mérések együttes számítása. [PH61] megjegyzést írt: Hálózatkiegyenlítés
- szabad vagy kötött térbeli hálózat számítása;
Egyéb szolgáltatások - adott és új pontok megadása;
- vektorok logikai vagy fizikai törlése;
− vetületi átszámítások, transzformációk; - pontossági mérőszámok közlése;
- hagyományos mérések és GPS mérések együttes számítása.
− rajzi megjelenítés, háttértérkép;
− javítás, külső adatbevitel, archiválás;
− a szenzor és a vezérlőegység szoftverének felújítása (upgrade). [PH62] megjegyzést írt: Egyéb szolgáltatások
- vetületi átszámítások, transzformációk;
A statikus mérésen alapuló alappontsűrítés általános munkafolyamata - rajzi megjelenítés, háttértérkép;
- javítás, külső adatbevitel, archiválás;
A pontsűrítés klasszikus munkaszakaszai: irodai előkészítés→helyszíni - a szenzor és a vezérlőegység szoftverének felújítása.
előkészítés→állandósítás→mérés→számítás→zárómunkák. A továbbiakban feltételezzük, hogy az
alappontsűrítést relatív statikus módszerrel, hálózat-szerű elrendezéssel, kettőnél több vevővel
végezzük, így mérési ütemtervet is készítünk. A statikus GPS-es pontmeghatározás következőkben
bemutatott idealizált menete az elérendő cél, a pontosság, a technológia, az alkalmazott vevő és szoftver
típusától függően a gyakorlatban módosulhat. [PH63] megjegyzést írt: A pontsűrítés klasszikus
munkaszakaszai: irodai előkészítés->helyszíni->előkészítés-
Az irodai előkészítés során beszerezzük a munkaterületre eső meglévő vízszintes és magassági >állandósítás->mérés->számítás->zárómunkák.
alappontok pontvázlatát és pontleírásait. A GPS-szel mérendő pontok helyének kiválasztását mind az
irodai tervezés, mind a terepbejárás során a következő szempontok szerint célszerű végezni, amely
egyben fontossági sorrend is:
− Jó kilátás legyen az égboltra. A zavarmentes kilátás 15-20 foknál nagyobb magassági szög fölött
legyen biztosított.
− A pont gépkocsival könnyen megközelíthető legyen. A pont gyors megközelíthetősége csökkenti a

periódusok közötti átállási időt, ezáltal növeli a gazdaságosságot.

− A pontjel fennmaradása biztosított legyen. Különösen mozgásvizsgálati és országos alaphálózatok
esetében fontos, hogy a pontjel fizikailag hosszú időtávon létezzen.
− A pont lehetőleg közterületen legyen. Ez a szempont is a pont elérhetőségét, a mérés elvégezhetőségét

szolgálja.
− Alappontsűrítésnél a tájékozó irányok mérhetőségét, a felmérési cél elérését is biztosítani kell, be kell
tartani az előírt pontsűrűséget és az adott pontokhoz való csatlakozás követelményeit. [PH64] megjegyzést írt: célszerű beszerezni
pontleírásokat. előkészületek jellemzői:
Érdemes ún. kitűzési vázlatot előkészíteni, amelyet a helyszíni bejárás után meghatározási tervvé - Jó kilátás legyen az égboltra.
alakítunk és a mérési ütemterv részének tekintünk. - A pont gépkocsival könnyen megközelíthető legyen.
- A pontjel fennmaradása biztosított legyen.
A terepi előkészítés során az előző pontban leírt szempontok alapján döntünk a pont végleges helyéről. - A pont lehetőleg közterületen legyen.
- Alappontsűrítésnél a tájékozó irányok mérhetőségét, a
Ha nem meglévő, hanem újra állandósítandó pontról van szó, a kiválasztott ponthelyet fakaróval felmérési cél elérését is biztosítani kell, be kell tartani az
megjelöljük. A kitűzésről a helyszínen kitűzési jegyzőkönyvet vezetünk, oldalanként a következő előírt pontsűrűséget és az adott pontokhoz való csatlakozás
adatokkal. követelményeit.
[PH65] megjegyzést írt: érdemes készíteni egy kitűzési
− Pontszám. vázlatot
− Látható tájékozó irányok pontszáma.
− A zavarmentes kilátást esetleg akadályozó körülmények felsorolása vázlattal. [PH66] megjegyzést írt: a terepi előkészületekben arrol
döntünk hogy hollegyenek a pontok. egy jegyzőkönyvet
Tartósan zavart kilátás (pl. erdő vagy beépített környezet esetén) hosszabbított antennatartó rúd, vagy vezetünk a pontokról ezekkel:
teleszkópos antennakiemelő szerkezet használata jöhet szóba. A szükséges kiemelés (antennamagasság) - Pontszám.
- Látható tájékozó irányok pontszáma.
becsült értékét beírjuk a jegyzőkönyvbe. - A zavarmentes kilátást esetleg akadályozó körülmények
felsorolása vázlattal.
Kisebb zavaró tárgyak esetén úgynevezett kitakarási ábrát rajzolunk a kitűzési jegyzőkönyvbe. Az
álláspontról nézve a kitakarást okozó felületet téglalapként kezelve, tájolóval meghatározzuk e téglalap [PH67] megjegyzést írt: ha tartósan zavart a kilátás
akkkor meg lehet hosszabítani az antennát
két szélének azimutját (A1, A2) és tetejének magassági szögét (α1). A magassági szög meghatározható
a zavaró tárgy és a feltételezett antennatető közötti magasságkülönbség (∆h), valamint a kettő közti
vízszintes távolság (t) mérésével vagy becslésével. Előre elkészített nyomtatványon a zavaró tárgyak
berajzolhatók. A kitakarási ábra adatai busszolás teodolittal vagy tájékozás alapján teodolittal is
meghatározhatók, fok élességgel leolvasva az irányértékeket és zenitszögeket. Halszemobjektíves
digitális fényképezőgéppel, zenitkameraként gyorsan elkészíthető a zavaró tárgyakat is ábrázoló égbolt
felvétele. [PH68] megjegyzést írt: ha csak kicsit van kitakarva a
pont akkor kitakarási ábrát használunk a jegyzőkönyvben.
Fel kell jegyezni a hullámterjedésre kedvezőtlen tényezőket, magasfeszültségű vezetékeket, egy közeli
kamionparkolót, vagy más, nagy felületű fémtárgyat, amely hullám-visszaverődést (többutas terjedést)
okozhat. [PH69] megjegyzést írt: fel kell jegyezni minden zavaró
tényezőt
Hagyományos pontleírást, esetleg fotókat készítünk a helyszínről. A digitális képek jól használhatók a
pont megközelítéséhez, azonosításához. A pont megközelítésének megkönnyítése céljából az elérési
útvonalat tartalmazó térképvázlatot és esetleg szöveges leírást készítünk. Az elérési útvonal-vázlat
megléte a későbbi gyors pontfelkeresés érdekében fontos, ha nem a kitűző személy végzi az észlelést. [PH70] megjegyzést írt: a pontleírásoknál fényképet
készítünk utvonal leírást
Az alappontok állandósítását a rendűségüknek és rendeltetésüknek megfelelően végezzük el. Az
esetleges pontvédő betonoszlopokat úgy kell elhelyezni, hogy takarást ne okozzanak. Itt is felhívjuk a
figyelmet arra, hogy az OGPSH pontok fejelőkövét ki kell emelni, mert a GPS-mérést az eredeti
anyaponton kell végezni. [PH71] megjegyzést írt: az állandósitást úgy kell
elvégezni ahogy azt megköveteli a munka valamint a jelölés
Az előkészítésnek a klasszikustól eltérő eleme a mérési ütemterv készítése. A mérési ütemterv olyan ne akadályozzon a mérésben
logisztikai menetrend, amely azt tartalmazza, hogy ki (melyik észlelő, mely vevővel), mikor (melyik
mérési periódusban), hol (mely állásponton) végezzen GPS mérést. A mérési ütemterv célja a pontossági

kívánalomnak megfelelő, egyidejű mérések biztosítása a kampányban részt vevő személyek és eszközök
optimális mozgatása és munkaszervezése mellett. [PH72] megjegyzést írt: a mérési ütemterv lényege hogy
ki hol mit mér és mikor
A mérési ütemterv elkészítését a feldolgozó szoftver tervező modulja segíti: először az ún. észlelési
ablakokat választjuk ki. Az észlelési ablak a konkrét naptári naphoz kötött azon időintervallumokat
jelenti, amikor a mérési feltételek megfelelők. A mérési feltételeket a mérés célja, módszere alapján
határozzuk meg, figyelemmel a vektor minkét végpontjának együttes kitakarására. Az észlelési ablakok
kiválasztásakor figyelembe vehető feltételek:
− Az észlelelésre tervezett műholdak minimális darabszáma. A gyors statikus méréseknél például 5-6
holdat kívánunk észlelni.
[PH73] megjegyzést írt: eéöszőr az észlelési ablakot

válaszuk ki. Az észlelési ablakok kiválasztásakor figyelembe
vehető feltételek:
- Az észlelelésre tervezett műholdak minimális darabszáma.
-kedvező műhold geometria
Az elkészült mérési ütemterv táblázatban, vevőberendezésenként (személyenként) tünteti fel, hogy az

egyes rögzített időtartamú mérési periódusokban mely álláspontokon kell mérni. Kisebb
munkaterületen, kevés műszer esetén az előkészítés egyes lépései, vagy akár a mérési ütemterv
elhagyhatók, tervezés nélküli mérésre is sor kerülhet. Az észlelések egyidejűségéről azonban ilyenkor
is gondoskodni kell, akár előzetes megbeszélés alapján, akár rádiókapcsolat útján, folyamatos
kapcsolattartással. Poláris elrendezésnél a folyamatosan üzemelő referenciavevő biztosítja az egyidejű
mérést valamennyi vevővel. [PH74] megjegyzést írt: a mérési ütemterv a kisebb
feladatoknál elhagyhato
A geodéziai vevők alkalmasak az előre programozott mérés végrehajtására. Az előre programozott
műszer akár felügyelet nélkül, "alvó állapotból felébredve" is elvégzi a mérést. [PH75] megjegyzést írt: lehet előre programozott
méréseket is végezni ilyenkor nme kell ember
A mérés gyakorlati végrehajtása
Az előkészítés részeként meghatározzuk a GPS-vevő mérési paramétereit, és azokat a műszer
vezérlőegységében beállítjuk. A legfontosabb beállítandó mérési paraméterek a következők:
− a mérés típusa: statikus vagy kinematikus.;
− az adatrögzítési időköz: ennek minden egyes, a mérési kampányban részt vevő műszernél azonosnak
kell lennie. Az adatrögzítési időköz szokásos értéke gyors statikus méréseknél általában 10 vagy 15
másodperc, több napos geodinamikai kampányokban inkább 30 másodperc;
− a legkisebb magassági szög, ami alatt nem kívánunk adatokat rögzíteni: ez rendszerint 10º vagy 15º.
A 10º-os érték a gyors statikus méréseknél kedvezőbb, mert a 10º és 15º közötti műholdak mérése
gyorsabban és biztonságosabban kiértékelhetővé teszi a mérést;
− az antenna típusa és az antennamagasság meghatározásának módja;
− a pontszámozás típusa, növekménye;

− a pontjellemzők (attribútum-adatok) megadása, kiválasztásuk módja, stb. [PH76] megjegyzést írt: legfontosabb mérési
paraméterek:
A GPS-mérés során elkövethető egyik leggyakoribb hibát az okozza, hogy a segédfelszerelés (libella, - a mérés típusa: statikus vagy kinematikus.;
optikai vetítő) nem igazított. - az adatrögzítési időköz: ennek minden egyes, a mérési
kampányban részt vevő műszernél azonosnak kell lennie.
Magának a mérésnek a végrehajtása igen egyszerű. A mérőfelszereléssel felkeressük a pontot. - a legkisebb magassági szög, ami alatt nem kívánunk
adatokat rögzíteni;
Hagyományos statikus mérés esetén, tekintettel a mérési periódus kezdetének rögzített időpontjára, - az antenna típusa és az antennamagasság meghatározásának
fontos, hogy időben érkezzünk. Felállítjuk az antennát a ponton. A pontraálláshoz vagy műszerállványt módja;
használunk optikai vetítővel, vagy pillérállványt, vagy pedig gyorsan felállítható kitámasztó állványt. A - a pontszámozás típusa, növekménye;
- a pontjellemzők megadása, kiválasztásuk módja, stb.
mozgásvizsgálati méréseknél indokolt a kényszerközpontos antennaelhelyezés.
[PH77] megjegyzést írt: a leggyakoribb hiba az hogy a
A gyors statikus méréseket megkönnyítő antennatartó rudak és kitámasztó szerkezetek elvileg segédfelszerelések nem igazítittak
egyszerűsítik az antennamagasság meghatározását, mert csak a megfelelő antenna- és rúdtípust kell [PH78] megjegyzést írt: a mérés végrehajtássa egyszerű
kiválasztani. A pillérállványon vagy adapteren elhelyezett antenna magasságának meghatározása is nagy gyorsan felálítjuk majd megmérjük
gondosságot igényel. [PH79] megjegyzést írt: mindent nagyon gondosan kell
elvégezni
Hosszú bázisok, nagy magasságkülönbségek esetén meteorológiai adatokat (légnyomás, hőmérséklet,
páratartalom) is mérünk meghatározott időközönként. Hasznos, ha a mérést végző észlelők között
rádiókapcsolat létesíthető. [PH80] megjegyzést írt: hosszú mérésnél kell
meterologiai adat is
A számítás munkaszakasza. A GPS mérések feldolgozása lényegében három részre bontható: a
vektorszámításra, a hálózatkiegyenlítésre és a transzformációra. [PH81] megjegyzést írt: A számítás munkaszakasza. A
GPS mérések feldolgozása lényegében három részre
A vektorfeldolgozás. Mindenekelőtt a fázis-többértelműség egész számként történő meghatározása. bontható: a vektorszámításra, a hálózatkiegyenlítésre és a
Mivel a felmérési hálózatoknál rendesen 10 km-nél rövidebb vektorokat mérünk, ez feltétele kell, hogy transzformációra.
legyen a vektor elfogadhatóságának. A fix megoldást a feldolgozó programok statisztikai próbákhoz
kötik, ahol a nullhipotézis például az, hogy a kapott megoldás középhibája kisebb egy apriori értéknél,
vagy a fix megoldás és a float megoldás aránya jó. A másik paraméter, ami vizsgálható, az a vektor-
összetevők középhibája (varianciája). Tudnunk kell, hogy ez a mérési eredmények (kettős különbségek)
szórásából számítható, ún. belső középhiba, ami a külső körülmények. [PH82] megjegyzést írt: a vektorfeldolgozás a
fázistöbbértelműség egészszámként való meghatározását
A térbeli ETRS89 koordináták számításánál akkor járunk el helyesen, ha térbeli hálózatkiegyenlítést jelenti
végzünk. A kiegyenlítés feltétele a durva hibák előzetes kiszűrése. Ebben a többször mért vektorok
összehasonlítása, a vektor-sokszög záróhibáknak a számítása, a többször mért, vagy a több adott pontról
mért új pontok előzetes koordinátáinak egybevetése segíthet. Tájékoztatásul az új pont ponthibájára
vonatkozó lehetséges hibahatár 26 mm, míg a közepes ponthibára 15 mm. Természetesen a térbeli
hálózatnál is alapkövetelmény, hogy megfelelő számú fölös mérés (vektor) legyen a hálózatban. [PH83] megjegyzést írt: a hálózatkiegyenlítés: a durva
hibák kiszűrése, záró hibák számítása, előzetes koordináta
A GPS-szel mért EOV koordináták számítására leggyakrabban térbeli hasonlósági transzformációt mérés, lehetséges hibahatár,
használjuk, vagy saját magunk által meghatározott lokális paraméterekkel, vagy az EHT programmal.
Nagytömegű pontsűrítésnél indokolt, hogy a munkaterületen található és GPS mérésre alkalmas
országos vízszintes alappontokat ne csak a GPS mérésbe, hanem a GPS-EOV transzformációba is
bevonjuk. Ezzel elérhető az adott területen a legjobb összhang a két vonatkoztatási rendszer között. [PH84] megjegyzést írt: leggyakrabban térbeli
hasonlósági transzformációt használunk,
A zárómunkák során többek között a mérés és számítás dokumentációját, az ún. munkarészeket állítjuk
össze. A GPS munkarészek többségére elektronikus formában van szükség, ugyanakkor a
végeredményt. A következő munkarészek elkészítése kívánatos:
− Műszaki leírás. A feladat, az alkalmazott technológia rövid leírása, kitérve a mérés és feldolgozás
körülményeire.
− Vektorkiértékelés naplófájl. Tartalmaznia kell legalább a következő adatokat: a kiértékelt vektor

kezdő- és végpontjának azonosítója, a mérés kezdő és záró időpontja (vagy időtartama), a vektor-
összetevők és kovariancia elemek. Utalni kell a megoldás fix vagy float jellegére.

− Meghatározási vázlat. Méretarányos (vagy léptéket is tartalmazó) ábrán mutatja a felhasznált adott
pontokat, az új pontokat és a számított vektorokat. Poláris elrendezés esetén készíthető
referenciapontonként külön-külön is. Ha túlzsúfolt lenne az ábra, akkor a vázlat helyettesíthető a
mérések időbeli lefolyását bemutató grafikonnal (idődiagram, Gannt diagram). Hálózatkiegyenlítés
esetén a meghatározási vázlat a kiegyenlítésbe bevont összes vektort, valamint az adott és új pontokat
tartalmazza.
− Térbeli kiegyenlítés jegyzőkönyve. Az adott pontok koordinátáit, az új pontok kiegyenlített

koordinátáit, középhibáit, a számításba bevont vektorokat tartalmazza.
− Transzformációs jegyzőkönyv. Tartalma: a közös pontok azonosítói, a transzformáció jellege és a

maradék ellentmondások (külön vízszintes és magassági értelemben).
− Transzformációs vázlat. A közös pontok elhelyezkedése méretarányos (vagy léptéket is tartalmazó)

vázlaton, lehetőleg a munkaterület körvonalával kiegészítve.
− Koordináta-jegyzék (ETRS89). A felhasznált pontok, majd az új pontok számát, jellegét és ETRS89

koordinátáit tartalmazza számsorrendben, (X, Y, Z) vagy (φ, λ, h) formában.
− Koordináta-jegyzék (EOV/EOMA). A felhasznált pontok, majd az új pontok számát, jellegét EOV

koordinátáit (y, x) és Balti magasságát (M) tartalmazza számsorrendben.
− Ellenőrzési jegyzőkönyv. Tartalmazza az eredeti koordinátákat (vagy az azokból számított adatokat),

a vizsgálati adatokat, az eltéréseket és a hibahatárt.
− Nyers mérési adatok, RINEX formátumban. [PH85] megjegyzést írt: a záromunkák során a
dokumentációkat állítjuk össze. a GPS es méréseknél A
A fölös számú adatok minden feldolgozási fázisban lehetőséget adnak az eredmények ellenőrzésére, következő munkarészek elkészítése kívánatos:
minősítésére. A legbiztosabb módja az ellenőrzésnek mégis az, ha külső úton, a GPS-től független - Műszaki leírás. A feladat, az alkalmazott technológia rövid
leírása, kitérve a mérés és feldolgozás körülményeire.
módon győződünk meg az eredmény pontosságáról. Ilyen külső ellenőrzés lehet az új pontokon végzett - Vektorkiértékelés naplófájl.
tájékozás, az új pontok közötti távolság vagy magasságkülönbség földi úton történő megmérése, a - Meghatározási vázlat.
pontok egy részének földi módszerrel való meghatározása. - Térbeli kiegyenlítés jegyzőkönyve.
- Transzformációs jegyzőkönyv.
- Transzformációs vázlat.
- Koordináta-jegyzék (ETRS89).
- Koordináta-jegyzék (EOV/EOMA).
- Ellenőrzési jegyzőkönyv.
- Nyers mérési adatok, RINEX formátumban.
[PH86] megjegyzést írt: a fölös mmérések minden munka
szakaszban jelen vannak. de a legbiztonságosabb ellenörzési
mód mégis ha a GPS től függetlenül mérünk

2. Az irány- és távmérésen alapuló vízszintes alappontsűrítés tervezési, mérési és számítási
folyamata.
A vízszintes értelmű alappontmeghatározás munkafolyamatai: irodai és helyszíni előkészítés,

állandósítási módok, a mérések végrehajtása, a kiegyenlítés folyamata, vizsgálat és munkarészek
összeállítása. Megbízhatósági mérőszámok értelmezése vízszintes hálózatok esetében. A
vízszintes alappontsűrítés pontossági mérőszámai. A hazai vízszintes hálózatok rövid története, a
pontszámozás elve.
3.5. Az irodai előkészítés munkaszakasza az irány- és távméréses

alappontsűrítésnél
A vízszintes értelmű alappontmeghatározás munkafolyamata a következő szakaszokra osztható:
� irodai előkészítés
� helyszíni előkészítés
� állandósítás
� mérés
� számítás
� vizsgálat. [PH1] megjegyzést írt: Alappont meghatározás
munkafolyamatai:
A meghatározandó új alappontok száma. Nem mindegy, hogy kevés vagy sok alappontot kell irodai előkészítés
meghatározni. Egy-két új pont esetén leegyszerűsödik a folyamat, egyes előírások vesztenek •helyszíni előkészítés
•állandósítás
jelentőségükből, a munkaszervezésnek kisebb a szerepe. Nagy tömegű pontsűrítéskor, amilyen •mérés
a negyedrendű rajonokban végzett munkálatok voltak, vagy jelenleg a városok felmérését •számítás
vizsgálat.
megelőző felmérési alappontsűrítés.
[PH2] megjegyzést írt: Nem mindegy hogy sok alappont
A meghatározandó pontok rendűsége. Esetünkben negyedrendű vagy felmérési alappontot kell kell vagy kevés
létrehozni, az ötödrendű és a felmérési alappontok között lényegében nem teszünk különbséget.
A magasság szükségessége. Vízszintes alappontoknál a vízszintes koordináták meghatározása
a cél, de szükség lehet a pont magasságára is. [PH3] megjegyzést írt: Vízszintes alappontoknál a
vízszintes koordináták meghatározása a cél, de szükség lehet
A technikai környezet. Elsősorban a rendelkezésre álló műszerek és számítási segédeszközök, a pont magasságára is.
azok fejlettsége és az infrastrukturális háttér befolyásolja a technológiát. A távmérők
megjelenése a vegyes hálózatok kialakulását, a számítógépek megjelenése az együttes
kiegyenlítést eredményezte. A GPS technika alkalmazása a geodéziai pontsűrítésben ugyancsak
technológiai váltást jelentett. [PH4] megjegyzést írt: Nagyon fontos a technikai
környezet műszerek
A gazdasági-társadalmi környezet. A társadalmi igények, a gazdasági-pénzügyi feltételek, a
jogi szabályozás, az ösztönzési rendszer mind-mind alapvető hatással vannak a geodéziai
tevékenységre. [PH5] megjegyzést írt: Ha nincs pénz nincsennek
országos felmérések sem
Az irodai előkészítés célja összegyűjteni minden olyan műszaki adatot, dokumentumot ami
a pontsűrítéshez szükséges, valamint előkészíteni a pontsűrítés egyes munkarészeit és
előzetesen megtervezni az új pontok helyét. [PH6] megjegyzést írt: Az irodai előkészületek célja az
adatok össze gyüjtése

3.5.1. Az adatgyűjtés
Az adatgyűjtést a központi adattárban végezzük, vagy az illetékes megyei, illetve körzeti
földhivatalban. Az meghatározandó új alappontok rendűségével azonos rendű vagy magasabb
rendű alappontok adatait szerezzük be papír-másolatként vagy elektronikus formában. [PH7] megjegyzést írt: A központi adattárból szerezzük be
az információt. Valamint ugyan olyan vagy magasabb rendű
3.24. ábra. Egy elsőrendű EOVA pont történetét leíró törzslap pontoknak kell a pontleírása
Az adatgyűjtés kiterjed a következő munkarészekre:
� A felsőrendű és negyedrendű vízszintes alappontok és iránypontok pontleírása, amelyeket
számsorrendben célszerű összefűzni.
� A magassági alappontok pontleírása, amennyiben az új pontok magassági meghatározása is
feladat.
� A felsőrendű alappontok törzskönyvi lapjai, amelyekre inkább csak nagytömegű negyedrendű
pontsűrítéskor volt szükség.
� Az eddigi pontsűrítések meghatározási tervei.
� A munkaterületet tartalmazó topográfiai térképek. Ezekre a térképekre a pont előzetes
helyének kiválasztásához, a terepviszonyok előzetes tanulmányozásához és a helyszíni
munkálatoknál a tájékozódáshoz lesz szükség. [PH8] megjegyzést írt: adatgyűjtés munkarészekre:
•A felsőrendű és negyedrendű vízszintes alappontok és
A felsőrendű hálózat minden pontjáról egy 9 törzslapból álló ún. törzskönyv készült, ami az iránypontok pontleírása.
alaphálózati pont aktualizált dokumentuma. Tartalmazza a pont földrajzi környezetének •A magassági alappontok pontleírása.
•A felsőrendű alappontok törzskönyvi lapjai.
leírását, megközelíthetőségét, történetét, a pontról látható irányokat, az állandósítás jellemzőit •Az eddigi pontsűrítések meghatározási tervei.
és természetesen a koordinátákat feltüntető pontleírást is. A magaspontok esetében nemcsak a A munkaterületet tartalmazó topográfiai térképek.
felsőrendűeknél, hanem a negyedrendűeknél is készül olyan törzslap, ami az őrhálózat adatait
tartalmazza. [PH9] megjegyzést írt: A felsőrendű hálózat minden
pontjáról készűl egy törzskönyv. Ez olyan mint egy pontleírás
3.25. ábra. Részlet egy elsőrendű pont pontleírásából
3.5.2. Koordináta-jegyzék előkészítése

A koordináta-jegyzék alappontmeghatározáskor két fő részből áll: a felhasznált alappontok
jegyzékéből és az új pontok jegyzékéből. Az első részt munka-koordinátajegyzéknek nevezünk. [PH10] megjegyzést írt: A koord jegyzék 2 fő rész:a
felhasznált alappontok jegyzékéből és az új pontok
3.26. ábra. Egy elsőrendű magaspont mérési törzslapja (őrhálózata) jegyzékéből
Az adott pontok koordinátáit és más adatait a pontleírás alapján tüntetjük fel, hacsak azokat
nem gépi adathordozón kaptuk. Az adott pontokat először a vetületi rendszerek szerint
különítjük el, ha a munkaterületen használatos eltérő vetületekbe is át kell számítani az új
pontokat. Ezt követően a pontokat a következő jellemzők szerint csoportosítjuk: vízszintes és
magassági alappontok, ezen belül rendűség szerint, majd növekvő pontszám szerint. A
pontszám után a pont jellegét, koordinátáit és magasságát tüntetik fel. Fontos megjelölni, hogy
a magasság mire vonatkozik (kő, torony, műszerasztal, gúlafő,…). Egy pontszámot követően
többféle koordináta is szerepelhet. [PH11] megjegyzést írt: A pontleírásokat a vetületek
szerint különíthetjük el elösszőr majd hogy vizszintes vagy
magassági
3.5.3. Pontvázlat és meghatározási terv előkészítése
Mindenképp hasznos, ha rajzilag, különféle vázlatokon is megjelenítjük a pontokat. A
munkaterület nagyságától és a rendűségtől függően választunk méretarányt.

A negyedrendű munkáknál az adatgyűjtés eredményét, az adott pontokat egy 1:25000
méretarányú, EOTR szelvényezésű ún. alapvázlaton kellett megjeleníteni. Az alapvázlaton a
rendűségnek, jellegnek megfelelően kellett az alappontok körét kirajzolni. [PH12] megjegyzést írt: A munka terűlethez kképest
válaszuk meg a méretarányunkat
A pontsűrítés méréseinek áttekintéséhez végleges munkarészként meghatározási vázlatot kell
készítenünk. [PH13] megjegyzést írt: Kellcsinálni egy meghatározási
vázlatot
A negyedrendű pontsűrítésnél Meghatározási terv a neve, 1:25000 méretarányban, EOTR
szelvényezésben készült. [PH14] megjegyzést írt: A negyedrendű pontsűrítésnél
Meghatározási terv a neve, 1:25000 méretarányban, EOTR
Az ötödrendű pontsűrítésnél Kitűzési vázlat – Meghatározási terv volt a cím, alkalmas szelvényezésben készült.
méretarányban készült.
A felmérési alappontsűrítést sokszögeléssel végezték, így a cím Sokszögelési kitűzési és
számítási vázlat volt, alkalmas méretarányban, az EOTR 4000-es szelvényhálózat
kirajzolásával.
Tekintettel arra, hogy a felmérési alappontokat is hálózatban, kiegyenlítéssel határozzuk meg.
Gépi számítás esetén meghatározási vázlat címet ajánlott adni. Az előző meghatározási vázlatok
csak a vízszintes értelmű mérésekre vonatkoznak. A magassági értelmű meghatározásról külön
készül vázlat. [PH15] megjegyzést írt: vizszintes és magassági vázlat
kűlön külön van
Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a vázlatoknak kétféle jelölési rendszere lehet attól
függően, hogy a számítás együttes kiegyenlítéssel történik-e, avagy egyenként, pontról pontra
haladva. Ezek a jelölések lényegében azt mutatják meg, hogy két pont között történt-e
iránymérés, illetve távmérés. [PH16] megjegyzést írt: a vázlatoknak két fajta ábrázolási
módjuk van. az egyik ha egyszerre történt a kiegyenlités a
3.27. ábra. A pontonkénti számítás jelölései a meghatározási terven másik pedig ha külön külön
A most bemutatásra kerülő jelölések csak akkor használhatók, ha a számítás pontonként történt,
a külső-belső tájékozásra alapozva, pontkapcsolások alkalmazásával. Az ilyen típusú
meghatározási terveken tájékozó irányokat és meghatározó irányokat, illetve távolságokat
különböztetünk meg. Részletesebben:
� Tájékozó irány: adott pontról adott pontra mért irány (a).
� Külső irány (vagy előmetsző irány): adott pontról új pontra mért irány (b).
� Belső irány (vagy hátrametsző irány): új pontról adott pontra mért irány (c).
� Külső-belső irány: egy adott és egy új pont között oda-vissza mért irány (d). [PH17] megjegyzést írt: •Tájékozó irány: adott pontról
adott pontra mért irány.
3.5.4. Az új pontok kiválasztásának (kitűzésének) elvei •Külső irány (vagy előmetsző irány): adott pontról új
pontra mért irány.
Az új alappontok helyének kiválasztását és megjelölést kitűzésnek nevezzük. Az •Belső irány (vagy hátrametsző irány): új pontról adott
pontra mért irány.
alappontok kitűzéséhez, kitűzési jegyzőkönyv készül. Az alappontok kitűzési jegyzőkönyve •Külső-belső irány: egy adott és egy új pont között oda-
lényegében egy pontleírás-gyűjtemény. A legfontosabb feljegyzés a helyszínrajzok mellett az vissza mért irány.
lesz, ami a pontok összeláthatóságára vonatkozik. A magaspontokhoz törzslap nyomtatványt
csatolunk a jegyzőkönyvhöz. [PH18] megjegyzést írt: Az új alappontok helyének
kiválasztását és megjelölést kitűzésnek nevezzük. egy
Az alappontok kitűzésének van egy irodai és egy terepi része. Az irodai rész lényegében jegyzőkönyv is készül ami lényegében a pontleírás
tervezést jelent: a feladat célja, a szakmai szabályok és a terepviszonyok mérlegelését [PH19] megjegyzést írt: Az alappontok kitűzésének van
pusztán az elvek és a térkép ismeretében, ezért nevezik irodai tervezésnek is. egy irodai és egy terepi része. az irodai része egy tervezést
jelent.
A helyszíni kitűzés az alappont helyének terepi kiválasztását, megjelölését jelenti.
[PH20] megjegyzést írt: A helyszíni kitűzés az alappont
helyének terepi kiválasztását, megjelölését jelenti.

Az alappontok kitűzésének általános szempontjai:
� Az alappont feleljen meg céljának, rendeltetésének.
� Fölös mérésekkel legyen meghatározva.
� A meghatározás geometriája jó legyen.
� A közeli, szomszédos adott pontokhoz csatlakozzon a mérés.
� A tájékozó irányok hosszabbak legyenek a meghatározó irányoknál.
� A mérés gazdaságos legyen.
� A pont fennmaradása biztosított legyen.
� Ne kerüljön veszélyes és tiltott helyre alappont: árvédelmi töltésre, katonai területre,
bányaterületre, műemléki és fokozottan védett területre, repülőtér közelébe, nagyon forgalmas
helyre. Út és vasút kisajátítási területén belül elhelyezendő alappontokhoz engedélyt kell kérni.
A negyedrendű alappontok kitűzésének sajátos szempontjai:
� Az alappontok területi eloszlása egyenletes legyen.
� A pontsűrűség feleljen meg az előírásoknak.
� A pontok „jó meghatározása” kiemelt szempont: jó geometria, összelátás a szomszédos 4-5 [PH21] megjegyzést írt: Az alappontok kitűzésének
általános szempontjai:
ponttal, legalább 3-4 fölös mérés, lehetőleg oda-vissza mért meghatározó irányok. •Az alappont feleljen meg céljának, rendeltetésének.
•Fölös mérésekkel legyen meghatározva.
� Legyen lehetőleg összelátás a szomszédos pontokkal. •A meghatározás geometriája jó legyen.
� A jelépítés gazdaságosan legyen megoldható.

•A közeli, szomszédos adott pontokhoz csatlakozzon a
mérés.
� Fotogrammetriai illesztőpontnak is lehetőleg legyen alkalmas.
•A tájékozó irányok hosszabbak legyenek a meghatározó
irányoknál.
� � A pontvédelem hosszú távra biztosított legyen.
•A mérés gazdaságos legyen.
•A pont fennmaradása biztosított legyen.
A felmérési (ötödrendű) alappontok kitűzésének sajátos szempontjai: •Ne kerüljön veszélyes és tiltott helyre alappont.
A negyedrendű alappontok kitűzésének sajátos
� A felmérés céljának feleljen meg. szempontjai:
•Az alappontok területi eloszlása egyenletes legyen.
� Minél gazdaságosabb legyen a részletpontok meghatározása. •A pontsűrűség feleljen meg az előírásoknak.
•A pontok „jó meghatározása” kiemelt szempont: jó
� A pontról a legtöbb részletpont legyen bemérhető, minél közelebb legyenek a bemérendő geometria, összelátás a szomszédos 4-5 ponttal, legalább 3-
pontok. 4 fölös mérés, lehetőleg oda-vissza mért meghatározó
irányok.
� Lehetőleg ne legyen szükség ideiglenes pontjelekre. •Legyen lehetőleg összelátás a szomszédos pontokkal.
•A jelépítés gazdaságosan legyen megoldható.
� Központos műszerállás legyen létesíthető. •Fotogrammetriai illesztőpontnak is lehetőleg legyen
alkalmas.
•A pontvédelem hosszú távra biztosított legyen.
[PH22] megjegyzést írt: A felmérési (ötödrendű)
3.6. A helyszíni előkészítés munkaszakasza az irány- és távméréses alappontok kitűzésének sajátos szempontjai:
alappontsűrítésnél � A felmérés céljának feleljen meg.
•Minél gazdaságosabb legyen a részletpontok
A helyszíni előkészítés, amelyet nevéből adódóan a terepen végzünk, kettős céllal történik. Az meghatározása.
•A pontról a legtöbb részletpont legyen bemérhető, minél
egyik cél az adott pontok megszemlélése, meggyőződni azok használhatóságáról. A másik cél az
közelebb legyenek a bemérendő pontok.
új alappontok helyének kijelölése a valóságban. •Lehetőleg ne legyen szükség ideiglenes pontjelekre.
•Központos műszerállás legyen létesíthető.
[PH23] megjegyzést írt: két célaja van a helyszini
előkészületeknek: az adott pontok megszemlélése, az új
pontok helyének a kiválasztása

3.6.1. Az adott pontok szemlélése
A helyszíni előkészítéshez a topográfiai térképet és a kitűzési jegyzőkönyvet visszük

magunkkal a terepre. Felszerelésünket képezhetik még a következő eszközök:
� távcső;
� navigációs GPS vevő (a pont biztosabb megtalálásához);
� szerszámok;
� mérőszalag;
� tájoló (vetítéshez, helyszínrajz készítéshez);
� mérőállomás és tartozékai;
� szemlélőlétra;
� festék;
� jelzőzászló, fólia, színes szalag (a ponthely ideiglenes láthatóságához). [PH24] megjegyzést írt: a topográfiai térkép mellett
kelhet még
A helyszíni munkát tehát az adott pontok felkeresésével kezdjük. A topográfiai térkép alapján Felszerelésünket képezhetik még a következő eszközök:
felkeressük a helyszínt, majd a szűkebb környezetben a pontleírás helyszínrajzát használjuk fel •távcső;
•navigációs GPS vevő
a pont megtalálásához. Jó szolgálatot tehet egy navigációs GPS vevő. •szerszámok;
Ha nem jutunk eredményre, ha nincsenek pontos méretek, de feltételezhető a földalatti jel •mérőszalag;
•tájoló
megléte, akkor azt műszerrel keressük fel. A pont feltételezett helye közelében, alkalmas helyen •mérőállomás és tartozékai;
szabad álláspontot létesítünk, majd polárisan kitűzzük a ponthelyet. •szemlélőlétra;
•festék;
Ha megtaláltuk a helyszínen az alappontot, meg kell győződnünk annak azonosságáról. jelzőzászló, fólia, színes szalag
Felsőrendű pontoknál ezt szolgálják az őrpontok. Alacsonyabb rendű pontok esetében a [PH25] megjegyzést írt: az adott pontok felkeresével
kezdődik
helyszínrajz méretei adnak eligazítást akkor, ha vannak a közelben azonosítható tereptárgyak.
[PH26] megjegyzést írt: ha nincs felszini pont de tudjuk
A magaspontok esetében fel kell tárni és újra kell mérni az őrhálózatot, majd ki kell számítani hogy van felszín alatti akkor gps szel meg lehet keresni
újra a pont koordinátáit. [PH27] megjegyzést írt: ha meg van a hely akkor meg kel
gyözödnünk arrol hogy az e az a pont
Ismeretes, hogy a fejelőkő csak egy kiegészítés, nem az eredeti pont, így azt negyedrendű
munkáknál el kell távolítani ahhoz, hogy a pontraállás az eredeti központi jel fölött
történhessen. Szabatos igény esetén ajánlott a védőberendezés elbontása. Legelőször is azt,
hogy a pontról melyik irányok láthatók. Szükség esetén ehhez használjuk a távcsövet és
természetesen a szomszédos pontokon valamilyen látható jelnek kell lenni. A jelzőszászló azt a
célt szolgálja, hogy távolról láthatóvá tegye a pontot. [PH28] megjegyzést írt: a fejelő követ meg a védő
burkolatot el kell távolítani
A mérőtoronytól alkalmas távolságra felállítjuk a teodolitot, megirányozzuk a jelet és ennek
irányát két ponttal megjelöljük a kő felső lapján, összekötjük a két pontot ceruzavonallal.
Második távcsőállásban ugyanezt elvégezzük, amit közepelünk. Az előző műveleteket olyan
műszerállásból is elvégezzük, ahonnan a metsződő vonalak közel 90 fokos szöget zárnak be. A
két közel merőleges irányból végzett levetítés eredményeként megkaptuk a jel helyét (K) a kő
felső lapján, ami rendszerint csak néhány cm-re külpontos. A külpontosság mértékét (t)
szalaggal, mm élesen lemérjük. A központ-külpont irányszöget tájolóval mérjük meg.
Ellenőrzésként valamely ismert pont irányára ortogonálisan is bemérjük a külpontot,
feljegyezzük az abszcissza (a) és ordináta (b) értékét mm élesen. A külpontos jel koordinátáit

ezek után kétszer számítjuk: polárisan és ortogonálisan bemért pontként; cm élességgel
ugyanazt az eredményt kell kapnunk.
3.6.2. Az új pontok szemlélése és kitűzése
Az új pont szemlélése és kitűzése azt jelenti, hogy a terepen felkeressük az irodai tervezés során
kiszemelt ponthelyet, az összes tényező figyelembevételével döntünk a végleges ponthelyről. [PH29] megjegyzést írt: Az új pont szemlélése és
kitűzése azt jelenti, hogy a terepen felkeressük az irodai
A pontról előzetes helyszínrajzot készítünk, majd a kitűzési jegyzőkönyvben feljegyezzük a tervezés során kiszemelt ponthelyet, az összes tényező
pontról látható irányokat. A pont közelítő helyét a topográfiai térképen beazonosítjuk vagy figyelembevételével döntünk a végleges ponthelyről.
navigációs GPS-szel bemérjük.
A helyszíni előkészítést követően a kitűzési jegyzőkönyv alapján az új pontok helyét
feltüntetjük a különböző vázlatokon.
3.7. Az építés és állandósítás munkaszakasza az irány- és távméréses

Ennél a munkaszakasznál az építés az esetleges ideiglenes pontjelek felépítését jelenti, az
állandósítás pedig a pont végleges megjelölését. [PH30] megjegyzést írt: Ennél a munkaszakasznál az
építés az esetleges ideiglenes pontjelek felépítését jelenti, az
3.7.1. Az ideiglenes pontjelek állandósítás pedig a pont végleges megjelölését.
Az ideiglenes pontjelek azt szolgálják, hogy a mérés idején láthatók, irányozhatók legyen a pontok,
a távméréshez visszaverő jelet lehessen ott elhelyezni, valamint a műszert fel lehessen állítani, a
műszerállásról is láthatók legyenek a mérendő pontok. [PH31] megjegyzést írt: Az ideiglenes pontjelek azt
szolgálják, hogy a mérés idején láthatók, irányozhatók
3.30. ábra. Tripód, bipód, kukoricaállvány legyen a pontok, a távméréshez visszaverő jelet lehessen
ott elhelyezni, valamint a műszert fel lehessen állítani, a
Tripód. Régebben fából építették, ma inkább fémből készül. Egy közel függőleges középrudat műszerállásról is láthatók legyenek a mérendő pontok.
három támasszal emelnek a pont fölé. A középrúd tetején régen a pontszámot tartalmazó két
számdeszkát helyeztek el, ma inkább hengert, ami egyértelműen irányozható. A középrúd alja
a talaj fölött kb. 2 méterre van, ami lehetővé teszi a kő fölött a műszer központos felállítását.
Bipód. A bipódnál – a triódhoz képest – a középrudat csak két támasz emeli a talaj fölé, de a
stabilitás miatt egy harmadik kitámasztó lábat is kell hozzáerősíteni.
Tetőjel. Régen épületek tetején, külön ácsolt szerkezetként jelrudat használtak. A lapostetőkön
épített pillér és a belecsavarható henger mind műszerállásra, mind irányzásra alkalmas jel.
Kukoricaállvány. A hosszúoldalú sokszögeléshez kialakított jel, a szomszédos pontok közötti
összelátást biztosította. Magassága 4-7 méter.
Létraállvány. 1 m és 3 m hosszúságú alumínium létraelemekből volt összeszerelhető, 1,5
métertől akár 40 méteres magasságig. [PH32] megjegyzést írt: Tripod, Bipod, Tetőjel,
Kukoricaállvány, Létraálvány
3.7.2. Az állandósítás
Az állandósítás az alappont végleges megjelölését jelenti, amit a rendűségnek megfelelő
módon. Az állandósítást követően kell elkészíteni a végleges helyszínrajzot, a pontosított
méretekkel. [PH33] megjegyzést írt: Az állandósítás a végleges helyét
jelenti a pontnak

Az állandósítás során a pont helyét jelölő karó helyén a követ úgy kell elhelyezni, hogy teteje
közel vízszintes legyen, egyik oldala pedig párhuzamos valamely közeli vonalas létesítménnyel
esetleg égtájjal. A kő elhelyezésénél az a legfontosabb, hogy a központi jel és a földalatti jel(ek)
egy függőlegesbe kerüljön. Ezt úgy valósítják meg, hogy a megfelelő méretű gödör kiásása
után, a gödör alján elhelyezik a (legalsó) földalatti jelet. A gödör szélén levernek két magas
karót úgy, hogy a rajtuk átfektetett lécet a földalatti jel fölött elhelyezett függő zsinórja érintse.
A függőzsinór helyét a lécen, valamint a léc helyzetét a karók tetején megjelölik, ezzel
biztosítják a földalatti jel függőlegesének a kijelölését a későbbi pontjel (anyapont)
elhelyezésekor. Nem szabad elfelejteni megmérni a földalatti jel és a vízszintes léc közötti (h1 ),
valamint a kő felső lapja és a léc közötti távolságot (h2 ). Ebből lehet ugyanis kiszámítani a
földalatti jel és a kő felső lapja magasságkülönbségét, amit levonva a kő magasságából kapjuk
a földalatti jel magasságát. Ennek az adatnak a pontleíráson szerepelnie kell. [PH34] megjegyzést írt: Az állandósitási pontok 1
vonalba kell hogy essenek
3.8. A mérés munkaszakasza az irány- és távméréses alappontsűrítésnél

A mérés célja az adott és új alappontok közötti geometriai kapcsolatok meghatározása,
szögek és távolságok révén. Kétféle méréstípust tárgyalunk a következőkben: az iránymérést
és a távmérést. [PH35] megjegyzést írt: A mérés célja az adott és új
alappontok közötti geometriai kapcsolatok meghatározása
Két féle mérés tipus van az irány és a távmérés
3.8.1. A mérés előkészítése
A meghatározási terv előkészítése A meghatározási terv előkészítése azt jelenti, hogy ceruzával
berajzoljuk a mérendő irányokat. [PH36] megjegyzést írt: A mérés előkészítése:
meghatározási terv előkészítése
A mérés irodai előkészítése
Ha papír-jegyzőkönyvet vezetünk, a pontszámok előírása történhet a végleges mérési
jegyzőkönyvben is. Az elektronikus rögzítést is segíti egy előírás, mert kevésbé fogjuk
eltéveszteni a pontszám rögzítését. Amennyiben hosszú, nehezen megtalálható irányokat kell
mérni, az előzetes irányszöget és távolságot számítjuk ki, hogy a terepen, az ún. keresőforduló
során ennek alapján az irányzandó pontot könnyebben megtaláljuk a távcsőben. A zsebfüzetben
a mérendő pont fajtáját és az irányzás helyét is fel kell jegyezni. [PH37] megjegyzést írt: Hogyan mérjünk és mit
A mérőfelszerelés előkészítése
Jelenleg többnyire mérőállomással dolgozunk. A negyedrendű pontsűrítést legalább 1”
közvetlen leolvasóképességű teodolittal, az ötödrendűt 6” leolvasóképességű teodolittal lehetet
végezni.
Az alkalmazható távmérőre vonatkozó pontossági előírás: 10 mm + 6 ppm volt. A mai távmérők
pontossága a 1-5 mm állandó hibával és 1-3 ppm távolságtól függő hibával jellemezhető.
A magasságmeghatározáshoz mérnöki szintezőműszer megfelel.
A szögmérő műszereknél igen fontos előkészítő tevékenység egyes műszerhibák
meghatározása, a műszer igazítása. A távmérőknél a mérési idény előtt el kell végezni az
összeadóállandó és a szorzóállandó meghatározását.
Az elektronikus műszerek esetében a műszerparaméterek helyes beállítására különösen ügyelni
kell.

Az alappontsűrítést kényszerközpontosítással ajánlott végezni, ezért annyi műszerállványt,
prizmát, jeltárcsát kell előkészíteni, amennyit a feladat gazdaságos megoldása megkíván. [PH38] megjegyzést írt: A szögmérő műszereknél igen
fontos előkészítő tevékenység egyes műszerhibák
meghatározása, a műszer igazítása. A távmérőknél a mérési
3.8.2. Az iránymérés idény előtt el kell végezni az összeadóállandó és a
szorzóállandó meghatározását.
Az elektronikus műszerek esetében a műszerparaméterek
3.8.2.1. Az iránymérés végrehajtása helyes beállítására különösen ügyelni kell.
Iránysorozatnak nevezzük az egy mérési műveletbe bevont irányok összességét. Fordulónak

nevezzük az iránysorozat mérését két távcsőállásban. Történeti tényként megjegyezzük, hogy
az elsőrendű hálózatban 12 fordulóban, a harmadrendű hálózatban 8 fordulóban, a negyedrendű
főpontoknál 4 fordulóban történt az iránymérés. A negyedrendű pontmeghatározásoknál az
iránymérést két fordulóban végezték és ezt a szabályt a pontpótlásoknál is be kell tartani. Az
ötödrendű és felmérési pontsűrítés irányméréseit egy fordulóban végezzük. [PH39] megjegyzést írt: Iránysorozat és fordulo fogalma.
az elsőrendű hálózatban 12 fordulóban, a harmadrendű
A negyedrendű munkák irányméréseinél a következő szabályok érvényesek: hálózatban 8 fordulóban, a negyedrendű főpontoknál 4
fordulóban történt az iránymérés.Az ötödrendű és felmérési
� Az első forduló első irányára 0° 00’ legyen a leolvasás, míg a második fordulóban 90° 11’. Ez pontsűrítés irányméréseit egy fordulóban végezzük.
felel meg a 180°/n limbuszkör elforgatásnak, az osztáshibák csökkentése céljából.

� Az állótengely függőlegessé tételét a két forduló között újra el kell végezni.
� A két távcsőállás és a két forduló közepelését még a terepen, az álláspont elhagyása előtt el
kell végezni. A két forduló irányonkénti különbségeinek átlagát képezzük. Az átlagtól való
eltérés nem haladhatja meg a 4”-et.
� Az iránysorozat kezdőirányának egyértelműen jól irányozható pontot választunk. Ezt a pontot
az iránysorozat végén újra megirányozzuk a limbuszkör mozdulatlanságának ellenőrzése
céljából. A kezdőirány és a záróirány közötti eltérésnek 4”-nél kevesebbnek kell lennie. [PH40] megjegyzést írt: A negyedrendű irányméréseinél a
következő szabályok érvényesek:
Ilyen a pontraállás szabatos elvégzése, az állótengely függőlegessé tétele, a gondos irányzás, •Az első forduló első irányára 0° 00’ legyen a leolvasás,
általában betartva a műszer kezelési szabályait. Az optikai teodolitok használatakor külön míg a második fordulóban 90° 11’. Ez felel meg a 180°/n
limbuszkör elforgatásnak, az osztáshibák csökkentése
jegyzőkönyv nyomtatványt használtak a negyedrendű, az ötödrendű és a felmérési céljából.
pontsűrítéskor. •Az állótengely függőlegessé tételét a két forduló között
újra el kell végezni.
A negyedrendű munkáknál az iránymérést követően, egy fordulóban, külön végezték a •A két távcsőállás és a két forduló közepelését még a
terepen, az álláspont elhagyása előtt el kell végezni. A két
magassági szögmérést. forduló irányonkénti különbségeinek átlagát képezzük. Az
átlagtól való eltérés nem haladhatja meg a 4”-et.
A felmérési alappontsűrítésnél a jelet egyidejűleg irányozzuk vízszintes és magassági •Az iránysorozat kezdőirányának egyértelműen jól
értelemben. irányozható pontot választunk. Ezt a pontot az iránysorozat
végén újra megirányozzuk a limbuszkör
mozdulatlanságának ellenőrzése céljából. A kezdőirány és
3.8.2.2. Külpontossági elemek meghatározása magaspontoknál a záróirány közötti eltérésnek 4”-nél kevesebbnek kell
lennie.
Az alapvonalas módszer
A torony közelében egy alapvonalat létesítünk (megmérjük az alapvonal a hosszát), amelynek
mindkét végéről (az A, illetve B pontokról) irányozható mind a központ (rendszerint a
toronygomb, jelölése a rajzon: M), mind a külpont (a toronyablakban létesített pillér illetve az
ott elhelyezett jel, jelölése az ábrán: K). Az alapvonalat tehát célszerűen három célra is
felhasználjuk. Megmérjük az alapvonal mindkét végpontjáról a központra illetve a külpontra
menő irányok alapvonallal bezárt szögeit (legyenek ezek rendre: αK, αM, βK, βM). Az αK, αM
törésszögek a magaspontlevezéshez, illetve az őrhálózathoz is szükségesek, ez tehát valójában

nem jelent újabb mérést, az egyszer mért adatok felhasználhatók, pontosabban fogalmazva az
iránysorzatba bele kell foglalni nemcsak az M, hanem a K pontot is. A toronyablakban (a K
külponton) mért iránysorozatba (amelynek egy tetszőleges iránya a P pontra megy), foglaljuk
bele az alapvonal végpontjait is. Így számítható a ϕ szög, amelynek tehát jobb szára a
tetszőleges P pontra menő irány, bal szára a B pontra menő irány. [PH41] megjegyzést írt: Az alapvonalas módszer
a kép valahol felálunk
3.32. ábra. Külpontossági elemek meghatározása alapvonalas módszerrel

A külpontosság lineáris mértéke, a tKM távolság a koordinátákból számítható, mint ahogyan a
δKM irányszög is. Az ε szög három szögérték összegeként adódik, az ábrából leolvashatóan (a
B pontnál mért βK szög váltószöge a K pontnál ugyanígy jelölt szögnek).
A külpontossági elemek közül az ε szöget természetesen minden egyes P pontra külön kell
számítani. Alapvonalat minden toronyablakkal szemben létesíteni kell és a külpontossági
elemeket ott is hasonlóan lehet közvetve meghatározni (3.34. ábra).
A segédpontos módszer (3.33. ábra)

3.33. ábra. Külpontossági elemek meghatározása segédpontos módszerrel
A segédpontokat úgy kell felvenni, hogy a központ (M) a külpont (K) és a segédpont (S)
függőleges vetülete egy egyenesre essék. [PH42] megjegyzést írt: A segédpontos módszer
A segédpontokat úgy kell felvenni, hogy a központ (M) a
Jelöljük az egyes számú toronyablakban így létesített külpont helyét K1-gyel, ahol a műszert külpont (K) és a segédpont (S) függőleges vetülete egy
egyenesre essék.
felállítjuk és elvégezzük ott az iránymérést. Az iránysorozat egy tetszőleges pontját jelöli az
ábrán a P, ebben az iránysorozatban mérünk az S1 jeltárcsára is. További feltétel, hogy az
iránysorozatba be kell foglalni a szomszédos toronyablakban hasonlóképpen kitűzött K2 pontot
is, azaz irányozhatónak kell lennie ennek a pontnak. Meg kell mérni a K1K2 távolságot is, amit
jelöljünk a-val. Az ábrára tekintve látható, hogy a keresett ε szög a mért ϕ szög kiegészítő
szöge, tehát egyszerű módon számítható. A keresett r távolság pedig a K1K2M háromszögből a
mért adatokból szinusztétellel számítható.
A szövegesen leírtak képletekkel, a mért irányértékek alapján így írhatók fel.
Belátható, hogyha a P-re menő irány a K1S1 egyeneshez képest nem balra esik, hanem jobbra,
akkor is az ε szög az irányértékek alapján ugyanazon képlettel fejezhető ki:
3.34. ábra. Négy toronyablakban mért iránysorozat közös irányokkal

A külpontossági elemek számításának képlete általánosítható, hiszen azt toronyméréskor
négyszer kell alkalmazni (3.34. ábra), a négy toronyablakban létesített i-dik műszerállásnak és
a vele szemben kijelölt i-dik segédpontnak megfelelően:

3.8.3. A távmérés
3.8.3.1. A távmérés végrehajtása
A távmérőt a mérési idény előtt kalibrálni kell. Műszaki értelemben ez azt jelenti, hogy meg
kell határozni a távmérő összeadóállandóját és szorzóállandóját, ami természetesen egy
prizmakészlettel vagy prizmával együtt érvényes. Metrológiai szempontból a kalibrálás tágabb
fogalom, azon műveleteket jelenti, melyek során megállapítják a mérőeszköz által jelzett érték
és a mérendő mennyiség etalonnal megvalósított értéke közötti összefüggést. [PH43] megjegyzést írt: kalibrálás.
A mérés többszöri ismétléssel történjen, amelynek során a leolvasások szórását figyelni kell.
A mért ferde távolság vízszintesre redukálásához szükség van a fénykibocsátás kiindulópontja
és a visszaverődés helye közötti magasságkülönbségre vagy ennek az iránynak a zenitszögére.
A magasságkülönbséget az álláspont és az irányzott pont ismert magasságának a különbségéből
határozható meg. A zenitszöget a magassági szögmérésből vesszük át, ami két távcsőállásból
közepelt érték. Ha távmérés redukálása érdekében külön magassági szögmérést végzünk, akkor
azt is két távcsőállásban tegyük. Ha erre mégis csak egy távcsőállásban kerülne sor, akkor az
indexhibát is figyelembe kell venni a zenitszög végleges értékének megállapításánál. [PH44] megjegyzést írt: meg kell határozni a zenit szöget
is
A távméréshez hozzátartozik a meteorológiai adatok mérése is, hiszen a légkör nem
elhanyagolható mértékben befolyásolja az eredményt. [PH45] megjegyzést írt: A távméréshez hozzátartozik a
meteorológiai adatok mérése is, hiszen a légkör nem
3.8.3.2. A távolságok redukálása elhanyagolható mértékben befolyásolja az eredményt.
A mért távolságokat minden rendű alappontsűrítésnél redukálni kell a számítás síkjára, mert
különben lényeges hibát követnénk el. [PH46] megjegyzést írt: a távolságokat mindig redukálni
kell
Mérőállomások használatakor ez a redukció az adatrögzítés előtt is megtörténhet, tehát a
műszerből már a redukált távolságot olvassuk ki.
Jelölje a távmérőn leolvasott távolságot Dleolv.
A műszerállandók miatti javítás:
Műszerállandónak nevezzük az a-val jelölt és mm egységben megadott összeadóállandót és a
bvel jelölt geometriai szorzóállandót. Ez utóbbit mm/km egységben (más néven: ppm
egységben) adjuk meg. Így az összeadóállandó és a szorzóállandó miatti javítást mm egységben
a következőképp kapjuk: [PH47] megjegyzést írt: műszerállandó
A Dm mért távolság a leolvasott távolság és a műszerállandók miatti javítás összege:
meteorológiai javítás:

A meteorológiai javítás szorzóállandó jellegű, amit egy A-val jelölt és ppm egységben
számítható atmoszférikus faktor fejez ki. [PH48] megjegyzést írt: meteorológiai
A ferde távolságot a mért távolság és a meteorológiai javítás összevonásával kapjuk:
Az A atmoszférikus faktor műszertől, hőmérséklettől és légnyomástól függő érték.

Sokkia műszerek esetében az A atmoszférikus faktor képlete:
Topcon műszerek esetében az A atmoszférikus faktor képlete:
A magasságkülönbség miatti javítás:
A legtöbb esetben a távmérőirány z zenitszögét mérjük, a ∆ mag javítás értéke a Dv vízszintes

távolság és a Df ferde távolság különbsége: [PH49] megjegyzést írt: magasságkülönbség miatti
javítás
A Dv vízszintes távolság a ferde távolság és a magasságkülönbség miatti javítás összege:
Ritkábban a Dv vízszintes távolságot a fénykibocsátás helyének és a visszaverődés helyének

ismert magasságkülönbségéből, Pitagorasz tétellel számítjuk.
ahol a ∆ H magasságkülönbség az álláspont ismert tengerszint feletti magasságának (Hműszer )

és a mért műszermagasságnak (hműszer), valamint a prizma ismert tengerszint feletti
magasságának (Hprizma ) és a prizmamagasságnak (hprizma) az ismeretéből adódik:

Az alapfelületi javítás:
Az alapfelületet jelen esetben gömbnek tekintjük, amelynek sugara: R=6378000 méter. Az
alapfelületi javítás ezen kívül attól függ, hogy az alapfelület fölött vagy alatt helyezkedik-e el
a mért távolság és attól milyen távolságban van. Az alapfelülettől való távolságot a mért
távolság közepénél értelmezett tengerszint feletti magassággal jellemezzük, amit a végpontok
magasságából számítunk: [PH50] megjegyzést írt: Az alapfelületi javítás
A műszer- és prizmaálláspont tengerszint feletti magasságát a negyedrendű munkáknál a

trigonometriai magasságmérés előzetes feldolgozásából vették és minden egyes mért
távolsághoz külön-külön állapították meg a HK értéket. Felmérési pontsűrítésnél, kisebb
munkaterület esetén, az egész munkaterületre egységes HK átlagértéket állapítunk meg, például
a topográfiai térkép vagy az adott magasságú pontok átlagértéke alapján. Az alapfelületi javítás:
Ha a HK érték pozitív, mint rendesen, azaz a tengerszint felett mérünk, akkor az alapfelületi
javítás negatív előjelű. Tengerszint alatt elhelyezkedő távolság alapfelületi javítása pozitív
előjelű. Az alapfelületi távolság:
A vetületi javítás:
A vetületi javítás a vetület típusától (hengervetület, sztereografikus vetület…) függ. Mi csak
EOV vetületre értelmezzük a javítást, amikor figyelembe kell venni még a távolság közepéhez
tartozó, méter egységben adott xK koordinátát. [PH51] megjegyzést írt: A vetületi javítás:
Negyedrendű pontmeghatározásnál minden egyes távolsághoz a végpontok előzetes

koordinátái alapján külön állapítják meg a vetületi javítás egyedi értékét. Felmérési
alappontsűrítésnél az xK koordinátát a munkaterület közepére vonatkozóan térképről mérjük le,
vagy az adott pontok x koordinátáinak átlagaként számítjuk ki. A vetületi javítást D=1000
méteres távolságra vonatkozóan számítjuk ki, mm/km egységben (∆ EOV[ppm]), ezt az értéket

az egész munkaterületre érvényesnek tekintjük. Ezután esetenként a mért távolság km-ben
(legalább egy tizedes élességgel) adott értékével (D[km]) ezt a „szorzóállandót” megszorozzuk:
A külpontos műszerállás miatti javítás:

A külpontosan mért távolság központosításához a külpontosság két adatát (r, ε) ugyanúgy
értelmezzük, mint külpontos irányméréskor. A központos távolság (Dközp) számítása [PH52] megjegyzést írt: A külpontos műszerállás miatti
koszinusztétellel történik: javítás:
Felmérési pontsűrítésnél megengedhető, hogy a szorzóállandó jellegű tényezőket összevonjuk

és a redukciók számítását ezzel egyszerűsítsük. Így a geometriai szorzóállandó, valamint a
meteorológiai javítás, az alapfelületi javítás és a vetületi javítás 1 km-re vonatkoztatott értéke
(ppm értéke) összevonható. A javításokat D=1000 méteres távolságra számítjuk ki mm/km
egységben, az egyes távolságok javításait mm-ben kapjuk.
3.8.4. Alappontsűrítés mérőállomással
Felmérési hálózat kialakítása mérőállomás használatával

Mérőállomást bármilyen rendű vízszintes pontsűrítéskor használhatunk és jellemzően
használunk is napjainkban, mégis tömegesen felmérési alappontoknál elsődleges a
mérőállomás használata. A felmérési hálózat adott pontjai lehetnek kizárólag felső- és
negyedrendű pontok, ilyenkor teljes egészében földi úton történik a felmérési hálózat
kialakítása. Gazdaságossági szempontból dönthetünk úgy is, hogy előbb GPS-szel egy keretet
hozunk létre, vagy a meghatározandó pontok egy részét GPS-szel mérjük és EOV-be
transzformáljuk, majd ezeket a pontokat adott pontnak kezelve, egy második ütemben
használunk csak mérőállomást. [PH53] megjegyzést írt: mérőálomással vagy gps szelis
létre lehet hozni viszint a gps nél kel transzformálni
A mérőállomással végzett pontsűrítés néhány sajátosságát a következőkben emeljük ki.
� A pontsűrítés műszereit és szoftvereit még a munka megkezdése előtt tanulmányozni kell.
� A mérőállomás paramétereinek beállítására különös gondot kell fordítani.
� A felmérési hálózat többnyire olyan sokszögvonal-hálózat, amely pontjairól a látható
magaspontokat, távolabbi alappontokat is mérjük, nemcsak a szomszédos pontokat. A
kitűzésnél arra kell törekedni, hogy a felmérési alappontokról ne csak a „hátra-előre” irányok
legyenek láthatók, hanem más pontok is. A párhuzamos utcákban futó „sokszögvonalakat” a
keresztutcákban érdemes összekötni, a felmérési alappontokat úgy kell kijelölni, hogy azokról
ideális esetben 2 tájékozó pont legyen látható.
� A mérést kényszerközpontosan ajánlott végezni. Ha mégsem kényszerközpontosan felállított
műszertalpakat használnánk, hanem rúdon lévő prizmákra történne a mérés.

� Mérőállomással egyidejű vízszintes és magassági irányzást végzünk a prizmákra. Ezzel
egyúttal a trigonometriai magassági meghatározás is megtörténik, ha a műszer- és
jelmagasság beviteléről gondoskodtunk.
� A hálózat távolságait oda-vissza mérjük. Ezzel a távmérést, valamint a magassági
meghatározást is ellenőrizzük.
� A távméréshez azonos típusú prizmákat használjunk. Ha a prizmák összeadóállandói eltérőek.
� A mérést gyakran csak egy távcsőállásban végezzük, tekintettel arra, hogy a legtöbb
műszerhiba mérőállomásnál figyelembe vehető a mért érték tárolásakor. [PH54] megjegyzést írt: A mérőállomással végzett
pontsűrítés:
•ismerni kell a műszert és a szoftvert
•A mérőállomás paramétereinek be kell álítani.
Alappontok és részletpontok egyidejű mérése •A felmérési hálózat többnyire olyan sokszögvonal-
hálózat, amely pontjairól a látható magaspontokat,
Az alappontsűrítés nem öncél, hanem legtöbbször a részletes felmérés szükségszerű előzménye. távolabbi alappontokat is mérjük, nemcsak a szomszédos
A mérések ütemezését, időbeni elkülönítését illetően kétféleképpen dönthetünk. pontokat.
•A mérést kényszerközpontosan ajánlott végezni.
� Az alappontsűrítést és a részletmérést külön ütemben végezzük. Vagyis először csak •Mérőállomással egyidejű vízszintes és magassági
irányzást végzünk a prizmákra.
alappontsűrítés történik a munkaterületen, amit időben később követ a részletmérés. •A hálózat távolságait oda-vissza mérjük.
� Az alappontsűrítést és részletmérést egyidejűleg végezzük. Ez esetben is mindenképp •A távméréshez azonos típusú prizmákat használjunk.
•A mérést gyakran csak egy távcsőállásban végezzük.
ajánlatos, hogy az állásponton előre vegyük az alappontokkal kapcsolatos mérést és csak
ezután kerüljön sor a részletpontokra. [PH55] megjegyzést írt: az alappontok szükségesek
[PH56] megjegyzést írt: A mérések ütemezését, időbeni
A műszer mozdulatlanságát hosszabb időn keresztül kívánjuk meg, ezért ennek ellenőrizésére elkülönítését illetően kétféleképpen dönthetünk.
van szükség. Ezt úgy érjük el, hogy egy kiválasztott alappontot az időben elhúzódó mérés •Az alappontsűrítést és a részletmérést külön ütemben
végezzük.
közben és végén újra megirányozzuk, figyeljük az irányérték szórását. Ilyen szempontból a •Az alappontsűrítést és részletmérést egyidejűleg
kezdőirányra a mérés kezdetén nulla irányértéket célszerű beállítani és azt figyelni időnként. végezzük.
[PH57] megjegyzést írt: a müszer sok ideig nme
A feldolgozó szoftvernek alkalmasnak kell lennie az egymás után rögzített alappontok és mozdulhat el ezért ellenőrizni kell
részletpontok külön kezelésére. [PH58] megjegyzést írt: a feldolgozó szoftvernek
alkalmasnak kell lennie a kiértékelésre
Az alapponthálózat hálózati jellegét, a szomszédos álláspontok összekapcsolását, jobb
összhangját segíthetik az olyan pontok, amelyekre két vagy akár több álláspontról is végzünk
irány-, illetve távmérést. A legalább két álláspontról mért közös pontok neve: kapcsolópont. A
kapcsolópontok az álláspontok összekapcsolását segítik. Hasonló a szerepük, mint a különböző
mérési periódusban mért hálózatrészeket egyesítő kapcsolópontoknak, ahol a GPS mérés több
mérési perióduson keresztül zajlik. [PH59] megjegyzést írt: A legalább két álláspontról mért
közös pontok neve: kapcsolópont.
Mivel az alappontok és részletpontok egyidejű mérésénél a részletmérés szempontjai
fokozottabban előtérbe kerülnek, nagyobb eséllyel jönnek létre vesztett pontok. Műszerállást
létesítünk természetesen, ami része lesz a hálózatnak, de mivel állandósításra nem kerül sor,
vesztett pontról beszélünk.
Nagy tömegű felmérési alappontsűrítésnél az alappontok bizonyos hányadát állandósítani kell. [PH60] megjegyzést írt: Nagy tömegű felmérési
alappontsűrítésnél az alappontok bizonyos hányadát
A szabad álláspont állandósítani kell.
A mérőállomások beépített programjai közül a legtöbbet alkalmazott az ún. szabad álláspont

(„free station”) program, ami az álláspont, mint új pont koordinátáinak meghatározását célozza
a mérés azonnali feldolgozásával.

A szabad álláspont a meghatározás szempontjából olyan új alappont, amelynek meghatározó
irányit csak az álláspontról adott pontokra végzett irányok (belső irányok) és távolságok
alkotják (3.35. ábra). Egyetlen pont koordinátáinak számításáról van szó, fölös mérés alapján,
kiegyenlítéssel, a mérést követően azonnal, a mérőállomás beépített szoftvere segítségével. [PH61] megjegyzést írt: A szabad álláspont
3.35. ábra. Szabad álláspont kétféle meghatározási terve
3.36. ábra. Szabad álláspont fölös adatok nélkül

A szabad álláspont speciális esetének tekinthetők a már megismert pontkapcsolások (3.36.
ábra), amikor nincs fölös adat: a hátrametszés; az ívmetszés; a külpont (két irány és közülük az
egyikre mért távolság van mérve). [PH62] megjegyzést írt: A szabad álláspont speciális
esetének tekinthetők a már megismert pontkapcsolások,
Külterületen rendszerint negyedrendű pont közelében létesítünk álláspontot, ahova a prizma amikor nincs fölös adat: a hátrametszés; az ívmetszés; a
elhelyezése nem jár időveszteséggel vagy őrzéssel. külpont
Az építési geodéziában falra ragasztott pontjeleket határoznak meg, mert ezek hosszabb időn át
megmaradnak az építési területen, a szabad álláspont meghatározása a fólia-pontok alapján
történik.
Az őrpontok között említett ún. koordinátás őrcsapoknak az a szerepük, hogy azok alapján a
burkolatban lévő pontjel pusztulása esetén, szabad álláspontként lehet szükség esetén
alappontot meghatározni.
A szabad álláspont használatának munkafolyamata:
� Az adott pontok koordináta-jegyzékének összeállítása az irodában.
� A pontok koordinátáinak áttöltése a mérőállomás memóriájába.
� Az álláspont helyének kiválasztása, a műszer felállítása. [PH63] megjegyzést írt: A szabad álláspont használatának
munkafolyamata:
� Az irány- és távmérések elvégzése a műszer kezelési utasításának megfelelően. •Az adott pontok koordináta-jegyzékének összeállítása az
irodában.
� Megfelelő számú fölös mérés után a koordináták számítása, amit a szoftver automatikusan •A pontok koordinátáinak áttöltése a mérőállomás
memóriájába.
elvégez. •Az álláspont helyének kiválasztása, a műszer felállítása.
� Az irányeltérések és távolságeltérések valamint a koordináta-középhibák figyelése alapján az
•Az irány- és távmérések elvégzése a műszer kezelési
utasításának megfelelően.
eredmény elfogadása, vagy a mérés megismétlése, vagy bizonyos mérések kihagyásával a •Megfelelő számú fölös mérés után a koordináták
számítása.
számítás megismétlése. •Az irányeltérések és távolságeltérések valamint a
koordináta-középhibák figyelése alapján az eredmény
elfogadása.

3.9. A számítás munkaszakasza az irány- és távméréses alappontsűrítésnél
A vízszintes alappontok koordinátáinak számítása – ahogyan már említettük – alapvetően
kétféle módon történhet: pontonkénti számítással vagy együttes kiegyenlítéssel. [PH64] megjegyzést írt: A vízszintes alappontok
koordinátáinak számítása alapvetően kétféle módon történhet:
pontonkénti számítással vagy együttes kiegyenlítéssel.
3.9.1. Előkészítő számítások
Az előkészítő számítások célja a számítás kiinduló adatainak előállítása. [PH65] megjegyzést írt: Az előkészítő számítások célja a
számítás kiinduló adatainak előállítása.
Hagyományos jegyzőkönyvvezetés és pontonkénti számítás esetén a számítás előkészítése
elsősorban a mérési jegyzőkönyvek irodai feldolgozását jelenti és a következő teendőket
foglalja magába.
� Az iránymérési és magasságmérési jegyzőkönyvek közepelése. A terepen ceruzával már el
kellett végeznünk a szükséges közepeléseket, ezeket most újra átnézzük, ellenőrizzük és
tintával átírjuk.
� A külpontossági elemek számítása.
� Az iránymérések központosítása, a csonkasorozatok összeforgatása.
� Toronymérés esetén, a központosítást követően a különböző szektorokban mért csonka
sorozatok egyesítése után az egyes szektorok összege nem adja ki a 360°-ot, ezt az eltérést
nevezik horizont-záróhibának. A horizont-záróhibát az egyes szektorokra egyformán osztjuk
el, de csak a szélső irányok kapnak javítást, a közbenső irányok nem. A horizont-záróhiba
megengedett értéke 3,5" n , ahol n a műszerállások száma.
� Negyed- (és magasabb) rendű munkáknál az iránymérések központosítását, összeforgatását és a
horizontzárást követően készítettek egy ún. szögkivonatot, amiben a központról központra
menő irányértékeket sorolták fel.
� A távolságok redukálása a vetületi síkra.
� Zárt idomok (háromszögek, sokszögek) szögzáróhibájának és vonalas záróhibájának
számítása. Ezt ellenőrzés céljából végezzük, hogy az esetleges durva hibákat időben felfedjük.
Ismeretes, hogy a sokszög törésszögeinek összege (n-2)180°-nak kell lennie, az ettől való
eltérés a szögzáróhiba. A vonalas záróhibát úgy számíthatjuk ki, hogy a sokszög egy
tetszőleges pontjától kiindulva, tetszőleges (0°) kezdő irányszöget felvéve, a törésszögek és
oldalhosszak felhasználásával zárt, szabad sokszögvonalat számítunk.
Elektronikus jegyzőkönyvvezetés és kiegyenlítés esetén a számítás előkészítése a következő
teendőket foglalja magába.
� A mérési eredmények kiolvasása.
� A mérési jegyzőkönyvek kézzel beírt adatainak ellenőrzése.
� A távolságok redukálása. Ezt a szoftver automatizáltan végzi, de a redukáláshoz szükséges
kiegészítő adatok bevitelére, helyes értelmezésére, a beállítási paraméterek helyes értékének
ellenőrzésére nagyon fontos odafigyelni.

� Az irányértékek központosítására, összeforgatására, horizontzárásra, magaspontlevezetésre
most nincs szükség, minden mérést az eredeti állásponton értelmezünk, éppen ez adja a
hálózatkiegyenlítés egyik előnyét.
� Hasznos, ha a zárt idomok szög- és vonalas záróhibáját a töréspontok megadása után
számíttatni tudjuk. [PH66] megjegyzést írt: Hagyományos
jegyzőkönyvvezetés és pontonkénti számítás esetén a
számítás előkészítése elsősorban a mérési jegyzőkönyvek
3.9.2. Tájékozás az adott és az új pontokon irodai feldolgozását jelenti és a következő teendőket foglalja
Az iránymérések tájékozása adott koordinátájú állásponton (3.37. ábra). Kiszámítjuk az magába.
•Az iránymérési és magasságmérési jegyzőkönyvek
álláspont (A) és a tájékozó pont (B) közötti irányszöget (δAB) és távolságot (tAB), majd az közepelése.
irányszög és az irányérték (lAB) különbségeként a tájékozási szöget (z), minden egyes (i-dik) •A külpontossági elemek számítása.
•Az iránymérések központosítása, a csonkasorozatok
tájékozó irányra. összeforgatása.
Toronymérés esetén, a központosítást követően a különböző
szektorokban mért csonka sorozatok egyesítése után az egyes
szektorok összege nem adja ki a 360°-ot, ezt az eltérést
nevezik horizont-záróhibának.
� Negyed- (és magasabb) rendű munkáknál az iránymérések
A középtájékozási szöget a tájékozási szögek súlyozott átlagaként kapjuk, ahol súlynak az irány központosítását.
•A távolságok redukálása a vetületi síkra.
hosszát (t) vesszük fel. Zárt idomok (háromszögek, sokszögek) szögzáróhibájának és
vonalas záróhibájának számítása.
•A mérési eredmények kiolvasása.
•A mérési jegyzőkönyvek kézzel beírt adatainak
ellenőrzése.
•A távolságok redukálása.
•Az irányértékek központosítására, összeforgatására,
horizontzárásra.
•Hasznos, ha a zárt idomok szög- és vonalas záróhibáját a
töréspontok megadása után számíttatni tudjuk.
[PH67] megjegyzést írt: Az iránymérések tájékozása
adott koordinátájú állásponton. számítás
Minden tájékozó irány esetében a tájékozási szög és a középtájékozási szög különbségeként

számítjuk az irányeltérést:
valamint a lineáris eltérést:
A lineáris eltérés az irány végpontjánál, az irányra merőleges távolságot jelenti. A lineáris

eltérések összege elvileg zérus. Az irányeltérés lényegében a koordinátás ponthelyre menő
irány (vagyis az irányszöggel jellemzett irány: δ) valamint a mért irány (a tájékozott
irányértéknek megfelelő irány: δ’) közötti szögeltérés.

Az irányeltérésnek nagyon fontos szerepe van az iránymérések minősítésénél, ugyanis erre

vonatkozik a hibahatár. Az irányeltérésekre vonatkozó, zárójeles betűjellel jelölt hibahatárok a
kö-
lyettesíteni. Az irányeltérés alkalmas a kerethiba jelzésére is.

Az adott ponton végzett tájékozás célja az új pontokra (P-vel jelölt pontokra) menő irányok
tájékozott irányértékének levezetése:
Az új ponton mért iránysorozat tájékozására (3.38. ábra) az egyik lehetőség akkor adódik,
ha az adott és az új pont közötti irányt oda-vissza megmértük. Az oda-vissza irányok alapján
végzett tájékozás lépései.
� Kiszámítjuk a (Bi-vel jelölt) adott pontokról az új pontra (P pontra) menő irányok tájékozott
irányértékét (az ún. külső tájékozott irányértékeket, jelölésük: δBiP).
� A külső tájékozott irányértéket megfordítjuk 180°-kal: ha nagyobb 180°-nál levonunk belőle
180°-ot, ha kisebb, hozzáadunk 180°-ot. Ezt formailag úgy tekintjük, mint egy irányszöget az
új ponton.
δPBi =δBiP ±180°
� Elvégezzük a tájékozást az új ponton a megfordított tájékozott irányértékek (mint formai
irányszögek) alapján. Eredményül az ún. előzetes középtájékozási szöget kapjuk, amit
zárójeles értékként jelölünk. Az irányok hosszát, mint súlyt, ha mérésből nem lehetséges,
térképről vesszük le.

� Képezzük a P pontról az adott pontokra mért irányok belső tájékozott irányértékét a mért
irányérték és az előzetes középtájékozási szög összegeként. δ'PBi =lPBi +(zk ) [PH68] megjegyzést írt: Az új ponton mért iránysorozat
tájékozására. számítás
Pontonkénti számítási módszer esetén ezt követően a belső tájékozott irányértékeket
megfordítjuk 180°-kal. A koordináta-számítást előmetszésre vezetjük vissza. Kiinduló adatként
külsőbelső iránynál az eredeti külső tájékozott irányérték és a megfordított belső tájékozott
irányérték közepét használjuk fel. Belső irány esetén a megfordított belső tájékozott irányérték
lesz az előmetszés kiinduló adata.
Ha az új pontra nincsenek oda-vissza mért irányok az adott pontokról, akkor az előzetes
tájékozást az új pont előzetes koordinátája alapján végezhetjük. Az előzetes koordinátát
valamilyen alkalmas pontkapcsolásokból kapjuk, lehetőleg átlagértékként.
3.9.3. A pontonkénti számítás
A pontonkénti számítás azt jelenti, hogy új pontról új pontra haladva, egyesével számítjuk ki az
alappontok koordinátáit. [PH69] megjegyzést írt: A pontonkénti számítás azt
jelenti, hogy új pontról új pontra haladva, egyesével
számítjuk ki az alappontok koordinátáit.
3.9.3.1. A fölös mérések értelmezése egyetlen új pont esetén
A fölös méréseket egyetlen új pont esetén egyértelműen tudjuk megszámlálni. A fölös mérés (f)
a rendelkezésre álló mérések (számítási kiinduló adatok, darabszámuk: n) és az ismeretlenek
számának (r) különbsége: f=n-r. [PH70] megjegyzést írt: egy pont esetén a főlős mérés
meghatározása
Vegyük előbb az ismeretlenek darabszámát. Mivel a meghatározandó, P jelű vízszintes
alappontnak két koordinátája van (y, x), ez a számítandó két adat, két ismeretlennel mindig
számolni kell. Abban az esetben azonban, ha az új ponton is végzünk iránymérést, belép egy
harmadik ismeretlen is, az új ponton mért iránysorozat középtájékozási szöge (zk). Ugyanis az
új ponton „csak” irányértékeket tudunk számítási kezdőadatként felhasználni.
Ha egy adott pontról mérünk az új pontra (külső irány), akkor számítási kiinduló adatként annak
tájékozott irányértékét tekintjük. Vagyis, előbb elvégezzük az adott ponton a tájékozást, és
függetlenül attól, hogy hány tájékozó irány volt, csak a tájékozás végeredménye számít, az új
pontra menő tájékozott irányérték. Vagyis a külső irány egy meghatározó adatot jelent. Jól
emlékszünk az előmetszés esetére, ott két külső irány van, két ismeretlen, vagyis nulla a fölös
adatok száma, ez a geometriai megoldás. Ha csak belső irányok vannak (csak az új pontról
mérünk az adott pontokra), akkor is emlékszünk, hogy legalább 3 irányértékre van szükség a
hátrametszés számításához. A hármon kívüli minden további irányérték fölös adat. Az előzőleg
mondottak alapján azzal is indokolhatunk, hogy most három ismeretlenünk van: a y, x, zk, ezért
van legalább hátrom meghatározó adatra szükség.
Ha csak távolságokat mérünk az adott pontok és az új pont között (itt nem teszünk különbséget,
[PH71] megjegyzést írt: Ha csak távolságokat mérünk az
hogy a távolságot oda-vissza mértük-e, avagy csak egyirányban), akkor legalább két távolságra adott pontok és az új pont között, akkor legalább két
van szükség, mert csak két ismeretlen van: y, x; ez az ívmetszés esete. távolságra van szükség, mert csak két ismeretlen van: y, x; ez
az ívmetszés esete.

3.39. ábra. Egy új pont meghatározása 5 adott pont alapján, a pontonkénti számítás jelöléseivel (balra)
és az együttes számítás jelöléseivel. A fölös adatok száma rendre: 3, 2, 3.
Általánosságban tehát megszámoljuk az új pontra vonatkozó a meghatározó adatokat:
külsőbelső irányokat (2 adat), belső irányokat (1 adat), távolságokat (1 adat), ezek összege adja
a mérések számát. Ebből le kell vonni az ismeretlenek számát, ami 2 vagy 3, így kapjuk a fölös
adatok számát. [PH72] megjegyzést írt: Fölös mérések meghatározása
Pontonkénti számítás esetén voltaképpen a meghatározó irányok, távolságok darabszámát kell

meghatározni, ebből kapjuk a fölös adatokat. Ha a pontonkénti számítás meghatározási tervét
nézzük, akkor nemcsak a fölös adatokat, hanem az új pontok számítási sorrendjét is meg tudjuk
állapítani.
Hálózatban történő számítás esetén egy új pont fölös adatait úgy értelmezhetjük, hogy minden
körülötte lévő pontot adott pontnak veszünk. Az így kapott érték azonban magasabb, mint a
reális szám. A fölös adatok számáról írtakat ábrákon segítjük megérteni. A 3.39. ábrán a P
pontot öt külső irányból határoztuk meg (felül), öt belső irányból (középütt), illetve öt
távolságból (alul). Mindhárom meghatározást kétféle jelölésrendszerrel mutatjuk be, hogy a
jelöléseket jobban megszokjuk, belássuk, hogy itt ugyanazon helyzet kétféle ábrázolási
módjáról van szó. A 3.40. ábra vegyes meghatározást mutat, amilyen a valóság is. [PH73] megjegyzést írt: Ha hálózatként számoljuk a
pontok koordinátáit akkor a körülötte lévő pontokat adottnak
veszük. És így ki tudjuk számolni a fölös mérések számát

3.40. ábra. Egy pont meghatározása, f=9-3=6 fölös adattal
3.9.3.2. A magaspontlevezetés
A magaspontlevezetés számításának célja a magaspont közelében, a terepszinten állandósított
alappont koordinátáinak meghatározása. Először a geometriai megoldást nézzük meg, amikor
nincs fölös adat (3.41. ábra). Ismertek a C jelű magaspont koordinátái, továbbá egy D jelű
tájékozó pont koordinátái, amelyre az alapvonal A pontjáról iránymérést végeztünk. A
magaspont körül mért alapvonal A és B pontján végzett iránymérés eredményeként ismertek a
számítás kiinduló adatai, az α, β, ε törésszögek, valamint az c alapvonalhossz. [PH74] megjegyzést írt: A magaspontlevezetés
számításának célja a magaspont közelében, a terepszinten
állandósított alappont koordinátáinak meghatározása. Először
a geometriai megoldást nézzük meg, amikor nincs fölös adat.
3.41. ábra. A magaspontlevezetés számítási elemei

A számítás lépései.
� Az ABC háromszög hiányzó a és b jelű oldalának és γ törésszögének számítása.
� A magaspont és a tájékozó pont közötti irányszög δCD) és távolság (tCD) számítása.

� � Az ACD háromszög hiányzó két törésszögének (η, ϕ) számítása.
� A magaspontról az alapvonal végpontjaira menő irányok tájékozott irányértékének (δCA, δCB )

meghatározása.

� Az A és B koordinátáinak számítása poláris pontként.
3.42. ábra. Magaspontlevezetés fölös adatokkal

A geodéziai megoldás jelen esetben azt jelenti, hogy fölös adatokra törekszünk (3.42. ábra):
nem egy alapvonalat mérünk, hanem kettőt, nem egy tájékozó pontra mérünk, hanem többre,
lehetőleg több álláspontról. A közös oldal két háromszögből nyert értékei régebben 3 cm-nél
jobban nem térhettek el egymástól (az ábrán az a1 és b2 értékek). Ezután a geometriai megoldás
lépéseit alkalmazzuk minden egyes független alakzatra. Az A, B, E,… pontok végleges
koordinátáit az egyes geometriai megoldásokból nyert megfelelő koordináták átlagaként
kapjuk. A végleges koordináták alapján el kell végezni a végeleges tájékozást. [PH75] megjegyzést írt: A geodéziai megoldás jelen
esetben azt jelenti, hogy fölös adatokra törekszünk, nem egy
3.9.3.3. Pontkapcsolások alkalmazása alapvonalat mérünk, hanem kettőt, nem egy tájékozó pontra
Az elv vezérelte, hogy a hátrametszés-számítást ne alkalmazzák, annak esetenként bizonytalan mérünk, hanem többre, lehetőleg több álláspontról.
geometriája miatt, az új ponton végzett irányméréseket azonban használják fel. Lényegében
majdnem minden pontot előmetszésre vezettek vissza, ahogyan azt a következőkben látni
fogjuk. [PH76] megjegyzést írt: Nem jó a hátra metszés hanem
inkáb ív metszésre vezetünk vissza mindent
3.43. ábra. A 3.40. ábra meghatározási terve alapján számítás pontkapcsolásokkal. A kettős
körívek közepelt külső-belső tájékozott irányértéket jelölnek, a vastag vonalak a számításnál
felhasznált távolságot. A végleges koordinátákat 4 pontkapcsolás középértékeként kapjuk. Az
A és P pontok közti távolságot kétszer használjuk fel (ívmetszésnél és polárisnál).
Tekintsük át a klasszikus pontonkénti számítás lépéseit.
� A számítási sorrend megválasztása. A pontonkénti számítás sorrendjét a felhasználó (a
számítást végző személy) döntötte el. Annak az új pontnak a koordinátáit számították előbb,
amelyre a legtöbb meghatározó adat vonatkozott.

� A külső-belső tájékozás elvégzése az első kiválasztott számítandó pontnál.
� A belső tájékozott irányérték megfordítása. A külső-belső irányoknál a továbbiakban a számítás
kiinduló adata az eredeti külső tájékozott irányérték, valamint a megfordított belső tájékozott
irányérték középértéke.
� Az alkalmas pontkapcsolások kiválasztása, a pont koordinátáinak számítása (3.43. ábra). A
szóbajöhető pontkapcsolások: előmetszés, poláris pont számítás, esetleg ívmetszés. Szem előtt
kellett tartani, hogy minden mérést (kiinduló adatot) használjanak fel, de lehetőleg csak egyszer.
Ezt a feltételt természetesen nem lehetett maradéktalanul betartani, így akadtak olyan mérések,
amelyeket két pontkapcsoláshoz is felhasználtak. A kiválasztás további szempontja volt, hogy
– ha a pontosságot befolyásolta – a pontkapcsolás geometriai alakzata megfelelő legyen, vagyis
a geometria is jó legyen (hasonlóan a GPS műhold-geometriához). Régebben a meghatározó
irányok által az új pontnál keletkezett törésszögre adtak meg határértékeket. Például a metszési
szög nem lehetett nagyobb 120°-nál és kisebb 30°-nál.
� Az egyes pontkapcsolásokból kapott koordinátákat közepelték, ezt fogadták el végleges
értéknek.
� Elvégezték a végleges tájékozást.
� A most számított pontot a továbbiakban adott pontként kezelve, sorra vették a következő új
pontot, alkalmazva az előbb leírt lépéseket. [PH77] megjegyzést írt: Tekintsük át a klasszikus
pontonkénti számítás lépéseit:
Minden új pont végleges koordinátáinak kiszámítását követően, a végleges tájékozás során •A számítási sorrend megválasztása. A pontonkénti
kimutatták az irányeltéréseket, távmérés esetén a távolságeltéréseket is. A végleges tájékozásba számítás sorrendjét a felhasználó döntötte el.
•A külső-belső tájékozás elvégzése az első kiválasztott
mindazon pontokat be kellett vonni, amelyek az adott pillanatban már végleges koordinátákkal számítandó pontnál.
rendelkeztek. Miután minden új pont végleges koordinátája „megszületett”, sorra vették az •A belső tájékozott irányérték megfordítása.
•Az alkalmas pontkapcsolások kiválasztása, a pont
iránymérési álláspontokat, és ha akadtak olyan irányok, amelyek mellett nem szerepelt koordinátáinak számítása.
irányeltérés, azt az irányszög és a tájékozott irányérték különbségeként számították (ei =δi -δi '), •Az egyes pontkapcsolásokból kapott koordinátákat
közepelték, ezt fogadták el végleges értéknek.
kimutatva az irányeltérésre vonatkozó hibahatárt is. •Elvégezték a végleges tájékozást.
•A most számított pontot a továbbiakban adott pontként
kezelve, sorra vették a következő új pontot, alkalmazva az
3.9.3.4. Sokszögelési csomópont kialakítása előbb leírt lépéseket.
3.44. ábra. A csomópont szükségessége és kialakítása

A csomópont kialakításának értelmét az adja, hogy az elkerülhetetlen mérési hibák valamint
kerethibák ne csak egy vonal mentén legyenek elosztva, hanem területre vonatkozóan; valamint [PH78] megjegyzést írt: A csomópont kialakításának
az, hogy minél több, gyakorlatilag az összes mérési eredmény befolyásolja a végeredményt, értelmét az adja, hogy az elkerülhetetlen mérési hibák
nem alakuljanak ki túlságosan hosszú vonalak, mert ez a hibahalmozódás veszélyével jár. valamint kerethibák ne csak egy vonal mentén legyenek
elosztva, hanem területre vonatkozóan; valamint az, hogy
minél több, gyakorlatilag az összes mérési eredmény
befolyásolja a végeredményt, nem alakuljanak ki túlságosan
hosszú vonalak, mert ez a hibahalmozódás veszélyével jár.

A 3.44a. ábrán a BD vonalból számítottuk a P pont koordinátáit, majd ide csatlakoztattuk az A
és B pontból induló sokszögvonalakat. Eljárhattunk volna úgy is, hogy az AC vonalból
számítjuk előbb a P pontot, nyilván más eredményt kaptunk volna. Egyértelmű lesz az
eredmény, ha a csatlakozó pontot csomópontként (CS) kezeljük (3.44b. ábra, jobbra). Ekkor az
eredmény egyértelmű lesz, minden mérés részt vesz a számításban, az összes adott pont
kerethibája befolyásolja az eredményt.
3.45. ábra. Sokszögelési csomópont számítási elemei (nincs mérés a csomóponton)

� Sokszögelési csomópontnak nevezzük azt a vízszintes alappontot, amelynek számítása az
oda befutó legalább három sokszögvonal méréseinek együttes figyelembevételével történik. [PH79] megjegyzést írt: Sokszögelési csomópontnak
Először az egyszerűbb esetet tárgyaljuk, amikor a csomóponton nem végeztünk iránymérést. nevezzük azt a vízszintes alappontot, amelynek számítása az
oda befutó legalább három sokszögvonal méréseinek együttes
� Az egyes sokszögvonalak számítási haladási irányát úgy vesszük fel (a törésszögeket úgy figyelembevételével történik.
értelmezzük), hogy a vonal kezdőpontja mindig az adott pont (a 3.45. ábrán: A, B, C) végpontja
pedig a CS csomópont legyen.
� Kiszámítjuk mindhárom így kialakított szabad sokszögvonalból a csomópont koordinátáit (a
szabad sokszögvonal-számítást ismertnek tételezzük fel). Természetesen három különböző
koordináta-párt fogunk kapni, amelyek kis mértékben (de hibahatáron belül) eltérnek
egymástól. Az egyes előzetes értéket zárójelbe tesszük és index-szel látjuk el, aszerint, hogy
hányas számú a sokszögvonal: (yCS)1, (xCS)1, (yCS)2, (xCS)2, (yCS)3, (xCS)3 ...
� A csomópont végleges koordinátáit a három előzetes érték súlyozott számtani átlagaként fogjuk
meghatározni. Súlynak az egyes vonalak hosszának reciprokát tekintjük.
. A Ti érték az egyes vonalak hosszát jelöli,

amit a sokszögoldalak (tj) összegzésével kapunk (Ti =∑t j ). A vonal hosszát km-ben vagy
hektométerben írjuk be, a számlálót pedig úgy választjuk meg, hogy a súly 1-10 közötti,
könnyen kezelhető számérték legyen.
� Végül kiszámítjuk a csomópontba futó összes sokszögvonalat, mint egyszeresen tájékozott

vonalat.

A bonyolultabb eset az, amikor a csomóponton iránymérést végzünk a befutó sokszögvonalak
utolsó pontjaira, továbbá más ismert pontokra is. Ezeket az irányméréseket is szeretnénk
felhasználni a koordináta-számításnál. [PH80] megjegyzést írt: A bonyolultabb eset az, amikor a
csomóponton iránymérést végzünk a befutó sokszögvonalak
utolsó pontjaira, továbbá más ismert pontokra is.
3.46. ábra. Sokszögelési csomópont, ha van iránymérés a csomóponton

� Kiválasztunk egy pontot, amit a csomópontról irányoztunk. Ez a 3.46. ábrán látható öt pont
közül bármelyik lehet. Legyen pl. a CS → T1 irány.
� Levezetjük a kiválasztott CS→ T1 irány előzetes tájékozott irányértékét mindegyik
sokszögvonalból, irányszög átvitellel.
� Súlyozott átlagként számítjuk a legvalószínűbb δCS→T1 tájékozott irányértéket. Súly az illető

vonalban lévő sokszögpontok számának reciproka.
� Szögzáróhibát (∆ϕ) számolunk mindegyik (i-dik) vonalra és azt elosztjuk a törésszögekre.
� Levezetjük a csomópont koordinátáit mindegyik vonalból, szabad sokszögvonalként:

(yCS)1, (xCS)1, (yCS)2, (xCS)2, (yCS)3, (xCS)3 ...
� Súlyozott átlagként számítjuk a csomópont végleges koordinátáit. Itt megjegyezzük, hogy az
előzőleg, a csomópont koordinátáira felírt súlyozott átlag csak felmérési (ötödrendű)
pontsűrítésnél alkalmazható. A negyedrendű munkaterületeken a súlyozott átlag képzésénél
nemcsak a befutó vonalak hosszát vették figyelembe, hanem a vonalban mért sokszögoldalak
számát is. A negyedrendű vízszintes csomópont koordinátáinak súlyozásánál a súly képlete (m
a sokszögoldalak darabszámát jelenti):

� Tájékozást végzünk a csomóponton a T1, T2 ... tájékozó irányokra és levezetjük az egyes
vonalak utolsó sokszögpontjaira menő tájékozott irányértékeket.
� Kiszámítjuk az egyes vonalakban lévő új sokszögpontok koordinátáit, mégpedig a kettősen
tájékozott sokszögvonalak számítása szerint.
Az új pontok koordináta-számítása után minden ponton el kell végezni a végleges tájékozást,
kimutatva az irányeltéréseket és a rendűségnek megfelelő hibahatárokat. Ha egy
sokszögpontról nemcsak a szomszédos sokszögpontokra végeztünk iránymérést, ezt az irányt a
számításnál nem tudtuk felhasználni, de a végleges tájékozásba be kell vonni, ellenőrzésként.
3.9.3.5. Fiktív mérések bevonása a számításba
3.47. ábra. Sokszögvonalak helyettesítése záróoldalukkal

Ha egy új pontot nemcsak közvetlenül mért irányok és távolságok határoztak meg, hanem oda
sokszögvonalak is befutottak, akkor célszerű volt a sokszögvonalakat helyettesíteni a
záróoldalukkal, majd így együtt kezelni azokat a közvetlenül mért adatokkal az egypontos
kiegyenlítésben (3.47. ábra). A beillesztett sokszögvonal (vagyis olyan vonal, amelynek a
kezdőpontján és a csomópontban nincs iránymérés) a záróoldal hosszával helyettesíthető,
mintha csak egy távolságot mértünk volna. A csomópontba futó egyszeresen tájékozott
sokszögvonal a záróoldal irányszögével és a hosszával helyettesíthető, vagyis olyan, mint egy
poláris pont. Ha a csomópontban is végeztünk iránymérést az utolsó sokszögpontra, a
kezdőponton pedig tájékozást, akkor ez a sokszögvonal olyan, mint egy külső-belső irány és
távolság együtt. Az új pontba (a számítandó csomópontba) tartó sokszögvonalakat tehát fiktív
(közvetett) mérésekké alakították át, ezt követően a közvetlen és a fiktív méréseket egy
egypontos kiegyenlítésbe foglalták. [PH81] megjegyzést írt: Ha egy új pontot nemcsak
közvetlenül mért irányok és távolságok határoztak meg,
hanem oda sokszögvonalak is befutottak, akkor célszerű volt
3.9.3.6. A szabad álláspont számítása a sokszögvonalakat helyettesíteni a záróoldalukkal, majd így
A pontokénti számítás elveit követve, először előzetes koordinátákat számítunk az álláspont együtt kezelni azokat a közvetlenül mért adatokkal az
egypontos kiegyenlítésben.
számára, valamely alkalmas pontkapcsolással, például ívmetszéssel, hátrametszéssel vagy
külpontként, lehetőleg több megoldás átlagaként. Az előzetes koordináták alapján elvégezzük
az előzetes tájékozást. Az előzetes középtájékozási szöget hozzáadjuk minden mért
irányértékhez, kapjuk a belső tájékozott irányértékeket, amelyeket 180°-kal megfordítunk.
Ezután poláris pontként vagy előmetszéssel számítjuk a pont koordinátáit. Ezen koordináták
középértéke lesz a végleges érték. Befejezésül a végleges tájékozás következik. [PH82] megjegyzést írt: Előzetes koordináták számítása
majd rendes koordinátákatszámolunk
A transzformációs megoldást egy régebbi műszertípusnál alkalmazták, amikor feltétel volt,
hogy a szabad álláspontról irányzott valamennyi pontra irányértéket (li ) és távolságot (ti )
egyaránt rögzítsenek. Az irányértékeket egy olyan helyi rendszer irányszögeinek (δi )

tekintették, amelyek origója maga az álláspont, jelöljük ezt I. rendszerrel. Az I. rendszer
polárisan adott koordinátáiból képezték a síkbeli derékszögű koordinátákat: δiI.,tiI. → yiI., xiI. . A
feladat ezek után egy síkbeli hasonlósági koordináta-transzformációvá vált. A II. rendszert az
irányzott pontok adott, országos koordinátái jelentik. Meghatározták a hasonlósági
transzformáció négy paraméterét, majd átszámították az I. rendszer (y=0, x=0) koordinátájú
pontját a II. rendszerbe, ezek a szabad álláspont keresett országos koordinátái. A megoldás
során meggondolandó, hogy a mért távolságok redukálásánál mely javításokat vesszük
figyelembe. Ha az összeset, vagyis a vetületi távolság a számítás kiinduló adata, mint rendesen,
akkor a síkbeli transzformációból kapott méretaránytényező lényegében a kerethibákra és a
mérési hibákra jellemző. Ha a mért távolságokat csak vízszintesre redukáljuk, de alapfelületre
és vetületre nem, akkor a méretaránytényező ez utóbbi két hatást is tartalmazni fogja, de az
eredménynek elvileg azonosnak kell lennie. A legkisebb négyzetek elve szerinti kiegyenlítés a
szabad álláspont számításának szabatos módszere. Ez az egypontos kiegyenlítés olyan esete,
amikor nincsenek külső irányok. Három ismeretlen van: a szabad álláspont koordinátái (y, x) és
a mért iránysorozat tájékozási szöge (zk).
A mérést követően – ha a geometriailag szükséges mérésszám megtörtént – automatikusan vagy
a felhasználó utasítására megtörténik a kiegyenlítés. Ilyenkor a kiegyenlítő számításban tanult
(és gyakorolt) lépések következnek: előzetes értékek felvétele az ismeretlenekre, a
mérésszámnak megfelelő javítási egyenlet felállítása (A mátrix), a normálegyenlet-rendszer (N
mátrix) képzése, ami jelen esetben egy 3x3-as mátrix, az egyenletrendszer megoldásaként az
előzetes értékek változását kapjuk, a megfelelő értékek összevonásával pedig a három
ismeretlen (y, x, zk) kiegyenlített értékét. A végeredményt utasításra vagy automatikusan
tárolódik, hiszen a további részletmérés vagy kitűzés ezen alapszik. Nemcsak a kiegyenlített
ismeretleneket, hanem középhibáikat is megkapjuk, ami az eredmény értékelését, minősítését
segíti.
A mérés során előfordulhatnak durva hibák: pontelazonosítás, téves irányzás stb., aminek
felfedése és intelligens javítása érdekében hasznos, ha a program lehetővé teszi az
irányeltérések és távolságeltérések szemléjét.
3.9.4. Vízszintes hálózat kialakítása és kiegyenlítése
Az új eszközök nemcsak a mérésre és feldolgozásra, hanem a teljes munkafolyamatra is hatással

vannak. A mérőállomások szerepéről a felmérési hálózat kialakításakor. A hálózat együttes
kiegyenlítése nemcsak a számítási folyamat automatizálását eredményezi, hanem a teljes
folyamat átgondolását kívánja meg. Egy ún. hálózati szemléletre van szükség, arra, hogy a
terepen is a kitűzéskor, szemléléskor, méréskor „hálózatban gondolkodjunk”. Ne egyedi
pontkapcsolásokat, egyedi sokszögvonalakat lássunk magunk előtt, hanem egy összefüggő,
egységes hálózatot. [PH83] megjegyzést írt: A mérési eszközök mindenre
hatással vannak ása a technika is

3.48. ábra. Hálózat: szabad sokszögvonal ismert pontokra mért irányokkal

A 3.48. ábra látszólag egy szabad sokszögvonalat mutat. Ha ezt hálózatkiegyenlítéssel
számítjuk, megfelel a pontsűrítés előírásainak, mert megfelelő számú fölös adatot mértünk. [PH84] megjegyzést írt: Ki lehet hálózatként számolni
mert van elegendő fölös mérés
3.49. ábra. Hálózat: nincsenek adott álláspontok, csak magaspontokra menő irányok
A 3.49. ábrán látható 1, 2, 3 pontok alkotta „háromszöget” például külterületi szántóban
létesítettük, az új pontok között irány- és távmérést végezve, de adott pontokra csak irányt
tudtunk mérni. Ez olyan alakzat, ami kiegyenlítéssel számítható.
3.50. ábra. Hálózat: mintha külpontosan mérnénk

A 3.50. ábrán az 1 és 2 pont lehetne az A pont külpontja, de a köztük mért irányt, távolságot
csak ellenőrzésre használnánk hagyományos pontkapcsolások esetén, míg kiegyenlítéssel a
hálózatot erősíti.
Belterületen leggyakrabban sokszögvonalakból álló hálózatokat alakítunk ki. A pontok
kitűzésénél arra törekedjünk, hogy minél több álláspontról legyenek láthatók magaspontok és
más, távoli ismert pontok, amiket vonjunk be a meghatározásba. Ugyancsak végezzünk
méréseket nem szomszédos, új alappontokra is. [PH85] megjegyzést írt: Belterületen leggyakrabban
sokszögvonalakból álló hálózatokat alakítunk ki.
Nézzük most a magasponttal kapcsolatos számításokat. Ilyen volt például a toronyablakokban
végzett mérések központosítása és a horizontzárás: ilyen előkészítésre kiegyenlítéskor nincs
szükség, minden egyes álláspontot külön új pontként kezelünk. A magaspontlevezetés
számítását sem kell kiegyenlítéskor előzőleg külön elvégezni. A magaspontlevezetéssel
kapcsolatos mérések lehetnek a nagy hálózat részei, de számíthatók különálló hálózatként is. A

magaspont őrhálózatát szabad hálózatként célszerű kiegyenlíteni, de utána az önálló hálózatot
a magaspont ismert végleges helyére kell eltolni és országos tájékozását megadni.
3.7. táblázat. A pontonkénti és az együttes számítás összehasonlítása
pontonkénti számítás együttes kiegyenlítés
Mérés kimaradhat a számításból, vagy csak Minden mérés szerepel a számításban, hatással
ellenőrzésre szolgál. van a koordinátákra.
Egyes méréseket többször használnak fel. Minden mérés csak egyszer szerepel.
Nem egyértelmű a végeredmény, mert függ a Egyértelmű a végeredmény, személytől független,

számítandó pontok sorrendjétől, a számítást végző ha jól definiáltuk a számítás paramétereit
személytől.
A kézi adatbevitel, a manuális számítás, az emberi A számítás automatizált, szoftverfüggő, alapvetően

beavatkozás lassú munkát eredményez. gyorsan (akár real-time) lezajlik.
Az egyes pontkapcsolások kötöttségeire, A hálózat összességének geometriája fontos,

geometriai feltételeire jobban tekintettel kell lenni. többféle különleges alakzat, elrendezés lehet.
Nincsenek pontossági mérőszámok. Vannak pontossági mérőszámok.
A meghatározási vázlaton a „klasszikus” jelöléseket A meghatározási vázlaton a „gépi számítás”

kell alkalmazni, a számítás sorrendje követhető. jelöléseit kell alkalmazni, amelyek a mérés típusát
jelölik.
A 3.7. táblázatban összefoglaljuk a kétféle számítási mód különbségeit. [PH86] megjegyzést írt: kétféle számítási mód
különbségei
Azt emeljük ki, hogy a pontonkénti számításnál sok függ a számítást végző személytől: hogyan
alakítja a számítási sorrendet, milyen pontkapcsolásokkal számol, míg kiegyenlítésnél az
eredmény egyértelmű. A pontkapcsolások hátránya, hogy nem minden mérést lehet figyelembe
venni, felhasználni, ezek csak ellenőrzésre szolgálnak, de nem befolyásolják a pont
koordinátáit. Ugyanakkor előfordul, hogy egyes méréseket kétszer veszünk figyelembe.
A kiegyenlítéssel, szoftverrel történő számítás előnye elsősorban automatizáltságában van, ami
gyors munkát eredményez. A felhasználó odafigyelése, szaktudása, általa a folyamat vezérlése,
kritikus pontokon a közbeavatkozás továbbra is nélkülözhetetlen.
Tekintsük át az irány- és távméréses hálózat kiegyenlítéssel történő számításának lépéseit,
amelyeket.
� A számítás paramétereinek megadása.
� Adatok beolvasása.
� Előzetes számítások.
� Javítási egyenletrendszer felállítása. [PH87] megjegyzést írt: irány- és távméréses hálózat
kiegyenlítéssel történő számításának lépéseit, amelyeket.
� Normálegyenletrendszer képzése és megoldása. •A számítás paramétereinek megadása.
•Adatok beolvasása.
� Kiegyenlített koordináták és pontossági mérőszámok képzése. •Előzetes számítások.
•Javítási egyenletrendszer felállítása.
� Eredmények közlése és értékelése. •Normálegyenletrendszer képzése és megoldása.
•Kiegyenlített koordináták és pontossági mérőszámok
képzése.
•Eredmények közlése és értékelése.

3.10. Az ellenőrzés és vizsgálat munkaszakasza az irány- és távméréses
3.10.1. Az ellenőrzés lehetőségei
Minden geodéziai munka ellenőrzése három szinten zajlik:
� önellenőrzés
� belső vizsgálat
� külső vizsgálat. [PH88] megjegyzést írt: Minden geodéziai munka
ellenőrzése három szinten zajlik:
Az alappontsűrítés esetében az ellenőrzés három szintje a következőt jelenti. Az önellenőrzést •önellenőrzés
a munkát végző személy végzi, mégpedig a munkavégzés közben, de legkésőbb a � belső vizsgálat
•külső vizsgálat.
munkaszakasz végén. A számszerű ellenőrzéshez felhasználja mindazokat a geometriai
kényszereket, hibahatárokat, amelyeket a szakmai szabályzat a munkára vonatkozóan
tartalmaz. A belső vizsgálatot a cég ezzel megbízott munkatársa vagy vezetője végzi; kisebb
munkánál csak a munka leadása előtt, nagyobb munkánál a munkaszakaszok végén. A külső
vizsgálatot az alappontsűrítést átvevő szerv: negyedrendű pontsűrítésnél a FÖMI, alacsonyabb
pontsűrítésnél az illetékes megyei vagy körzeti földhivatal végzi. [PH89] megjegyzést írt: Az önellenőrzést a munkát végző
személy végzi
Alappontsűrítésnél lényeges, hogy az ún. megtűrt hibák száma nulla, vagyis nem szabad a A belső vizsgálatot a cég ezzel megbízott munkatársa vagy
vezetője végzi
munkát folytatni vagy leadni, amíg abban hibahatárt meghaladó eltérések találhatók. A külső vizsgálatot az alappontsűrítést átvevő szerv
Az ellenőrzés teljeskörűsége szerint kétféle lehet: [PH90] megjegyzést írt: Alappontsűrítésnél lényeges,
hogy az ún. megtűrt hibák száma nulla, vagyis nem szabad a
� mintavételes (szúrópróbaszerű) munkát folytatni vagy leadni, amíg abban hibahatárt
meghaladó eltérések találhatók.
� tételes. [PH91] megjegyzést írt: Az ellenőrzés teljeskörűsége
szerint kétféle lehet:
A mintavételes ellenőrzés a pontok bizonyos részére terjed csak ki, a mintavétel szabályai � mintavételes (szúrópróbaszerű)
szerint. A tételes ellenőrzés minden meghatározott pontra kiterjed, az alappontsűrítés ebbe a � tételes.
kategóriába tartozik. [PH92] megjegyzést írt: a mintavételezés csak egyes
pontokra tér ki míg a tételes minden pontra
Az ellenőrzés formai-tartalmi volta szerint lehet:
� formai
� tartalmi. [PH93] megjegyzést írt: Az ellenőrzés formai-tartalmi
volta szerint lehet:
A formai ellenőrzés során vizsgálják hogy a szabályzatban előírt és az átadási jegyzékben •formai
szereplő munkarészek elkészültek-e; a munkarészeken a szükséges aláírások és pecsétek •tartalmi.
szerepelnek-e; a rajzi munkarészek szabályszerűek és formailag megfelelők-e; a szöveges

munkarészek címlapfelirata alaki kivitele elfogadható-e? [PH94] megjegyzést írt: A formai ellenőrzés során
vizsgálják hogy a szabályzatban előírt és az átadási
A tartalmi ellenőrzés annak vizsgálatát jelenti, hogy a munkarészek és az elvégzett munka jegyzékben szereplő munkarészek elkészültek-e
megfelel-e a hatályos jogszabályoknak és a szakmai szabályzatokban előírt kritériumoknak. [PH95] megjegyzést írt: A tartalmi ellenőrzés annak
vizsgálatát jelenti, hogy a munkarészek és az elvégzett munka
Az ellenőrzés helye szerint lehet: megfelel-e a hatályos jogszabályoknak és a szakmai
szabályzatokban előírt kritériumoknak.
� terepi
� irodai. [PH96] megjegyzést írt: Az ellenőrzés helye szerint lehet:
•terepi
A terepi ellenőrzést a helyszínen, bizonyos mérések megismétlését, új mérések és ellenőrző •irodai.
mérések végzését, a kitűzés, pontjelölés terepi vizsgálatát jelenti. Nagy tömegű munkáknál

feltétlenül szükség van helyszíni kiszállásra, terepszemlére, a munkarészekben szereplő adatok
egybevetésére a terepi állapottal. Irodában végzett tartalmi ellenőrzés például, ha zárt idomok
szögzáróhibáját vagy vonalas záróhibáját vizsgálják; a meglévő méréseket másként
csoportosítják, más alakzatokat számítanak; más számítási módszerrel vagy szoftverrel újra
számolják a hálózatot, vagy egyszerűen a vonatkozó szakmai szabályzat előírásainak betartását
ellenőrzik. [PH97] megjegyzést írt: A terepi ellenőrzést a helyszínen,
bizonyos mérések megismétlését, új mérések és ellenőrző
mérések végzését, a kitűzés, pontjelölés terepi vizsgálatát
3.10.3. Készítendő munkarészek jelenti.
A készítendő és vizsgálatra leadandó. Irodában végzett tartalmi ellenőrzés például, ha zárt idomok
szögzáróhibáját vagy vonalas záróhibáját vizsgálják
� Koordináta-jegyzék
� Kitűzési jegyzőkönyv
� Pontleírások
� Meghatározási vázlat (terv)
� Mérési jegyzőkönyv (tartalomjegyzékkel)
� Számítási jegyzőkönyv (tartalomjegyzékkel)
� Műszaki leírás
� Vizsgálati jegyzőkönyv (belső vizsgálatról). [PH98] megjegyzést írt: A készítendő és vizsgálatra
leadandó.
3.10.4. Egyes munkarészek készítésének szabályai •Koordináta-jegyzék
•Kitűzési jegyzőkönyv
Koordináta-jegyzék •Pontleírások
•Meghatározási vázlat
A koordináta-jegyzéknek van munkaközi példánya és végleges változata. A jegyzék a pontok •Mérési jegyzőkönyv
alapadatait oszlopokban, a pontszámok növekvő sorrendjében, de a pontokat csoportosítva •Számítási jegyzőkönyv
•Műszaki leírás
tartalmazza. A pontok csoportosításánál a következő elkülönítést követjük: •Vizsgálati jegyzőkönyv.
� Az első részben az adott pontokat, a második részben az új pontokat soroljuk fel.

� Az adott pontokon belül vízszintes és magassági alappontokat különböztetünk
meg.
� Az alappontokat rendűségük szerint is elkülönítjük [PH99] megjegyzést írt: A pontok csoportosításánál a
következő elkülönítést követjük:
Pontleírás •Az első részben az adott pontokat, a második részben az
új pontokat soroljuk fel.
Pontleírást először az új pontok állandósítását követően, a terepen készítünk, ami piszkozati •Az adott pontokon belül vízszintes és magassági
példány, ún. impúrum. A számítást követően készítjük a pontleírás végleges változatát, a alappontokat különböztetünk meg.
•Az alappontokat rendűségük szerint is elkülönítjük
tisztázati példányt. A végleges pontleírást ma számítógépes szerkesztéssel készítjük, erre a célra
rendszerint sablon-fájl mintát használunk. Megkülönböztetjük a vízszintes alappont, a
magassági alappont és a GPS alappont pontleírását. Most a vízszintes alappont pontleírásáról
lesz szó. [PH100] megjegyzést írt: elösszőr egy impúrum ot
készítünk majd a számítás után a végleges pontleírást.
A pontleírásnak két része van: a szöveges adatok és a helyszínrajz. A szöveges adatokat Megkülönböztetjük a vízszintes alappont, a magassági
alappont és a GPS alappont pontleírását.
értelemszerűen töltjük ki. A vízszintes koordinátákat cm élességgel adjuk meg , először EOV
vetületen, majd a munkaterületen használatos más vonatkoztatási rendszer(ek)ben is, A
meghatározta rovatban régebben a munkát végző cég, az állandósította rovatban pedig az
állandósítást irányító személy nevét. A pont magasságát is meg kell írni. Vasbetonlapos

védművel ellátott kő esetén mind az anyapont, mind a földalatti jel, mind a fejelőkő magasságát
megadják. Magaspontoknál külön meg kell adni a magaspont vonatkoztatási pontjának
magasságát és az építményben esetleg állandósított magassági alappont magasságát. [PH101] megjegyzést írt: A pontleírásnak két része van: a
szöveges adatok és a helyszínrajz. A szöveges adatokat
A pontleírás helyszínrajza azért készül, hogy miután az alappont helyszínét egy térkép értelemszerűen töltjük ki.
segítségével felkeressük, ott az adott mikrokörnyezetben valóban meg is találjuk a pontjelet. [PH102] megjegyzést írt: A pontleírás helyszínrajza azért
készül, hogy miután az alappont helyszínét egy térkép
A piszkozati helyszínrajzot (impurumot) készítő felmérő számára az a legfontosabb eldöntendő segítségével felkeressük, ott az adott mikrokörnyezetben
kérdés, hogy mekkora környezetet öleljen át a helyszínrajz, vagyis mi legyen annak közelítő valóban meg is találjuk a pontjelet.
méretaránya? Belterületen, ahol általában sok a tájékozódási objektum, a maradandó tereptárgy,
ott az alappontnak csak a legszűkebb környezetét vázoljuk fel. Külterületen előfordulhat, hogy
alig van az alappont közelében jellegzetes tereptárgy. Ilyenkor sem szabad a pontot
bemérhetetlennek tekinteni, hanem a megközelítés rajzi leírására kell törekedni. [PH103] megjegyzést írt: A piszkozati helyszínrajznál
nem tudjuk hogy mekkora terülelet ábrázoljunk kül meg bel
Az alappont bemérése a környező tereptárgyakhoz képest alapvetően kétféle módon:
ívmetszéssel vagy ortogonálisan történhet. A hosszméretek élessége a tereptárgyak
azonosíthatóságától függ: ha egyértelműen, cm pontossággal azonosítható a tereptárgy, akkor
cm élességű legyen a méret, egyébként csak dm vagy m élességű. Az állandósított őrcsapoktól
(őrpontoktól) mért távolságokat mm élességgel adjuk meg, mert ezek a méretek a pont
helyreállítását is szolgálhatják. [PH104] megjegyzést írt: Az alappontokat csak
ívmetszésel vagy ortogonális metszéssel tudjuk bemérni a
Ívmetszés esetén három hossz-adatot kell megadni, jó geometriai elrendezésre törekedve. pontleírásoknál
[PH105] megjegyzést írt: Ívmetszés esetén három hossz-
Ortogonális bemérés esetén abszcissza- és ordináta méretet adunk meg, esetleg ellenőrzésként adatot kell megadni, jó geometriai elrendezésre törekedve.
az átlós mérete is.
[PH106] megjegyzést írt: Ortogonális bemérés esetén
A helyszínrajz (térképkivágat) minden esetben északi irányba tájolva készítendő. abszcissza- és ordináta méretet adunk meg.
Meghatározási terv, meghatározási vázlat

A vízszintes pontmeghatározásokkal kapcsolatban készített meghatározási terv a mért
irányokat, távolságokat, az adott és új pontok közötti mérési kapcsolatokat hivatott grafikus
formában bemutatni. [PH107] megjegyzést írt: A meghatározási terv új pontok
közötti mérési kapcsolatokat hivatott grafikus formában
A szöveges rész címfelirata nagyobb betűkkel a munkarész megnevezését tartalmazza, valamint bemutatni.
a település (munka) nevét, a meghatározás évszámát és a rajz méretarányát. Szabad helyen
szerepelnie kell a készítő és vizsgáló nevének és aláírásának és a dátumnak. A rajzi rész jelölései
kétfélék lehetnek, aszerint, hogy pontonkénti számítással vagy együttes kiegyenlítéssel kaptuk-
e a végleges koordinátákat. [PH108] megjegyzést írt: A szöveges rész tartalmaz
minden fontos tudnivalót
Hangsúlyozni kell, hogy a kétféle számítási mód jelölésrendszere nem keverhető, mindegyiket
a maga helyén kell használni.
A vázlat északra legyen tájolva. A feliratok, a pontszámok megírása kelet-nyugati irányú legyen.
Számítási jegyzőkönyv
A számítás ma egyre inkább kiegyenlítéssel, célszoftverek alkalmazásával készül, amikoris
feltehetően a szoftver készítői ügyeltek arra, hogy a számítás kiinduló adatai, a számítást
befolyásoló paraméterek és a végeredmény korrekt formában dokumentálásra kerüljön, maga a
számítás a közölt adatok alapján bármikor rekonstruálható, megismételhető legyen. Gépi
számításnál az eredményt befolyásoló súlyozási paraméterek dokumentálása különösen fontos. [PH109] megjegyzést írt: Ma már számító géppel történik
a kiegyenlítés.

A gépi számítás jegyzőkönyvét nemcsak számítógépes adathordozón, de rendezett,
áttekinthető, nyomtatott formában is közölni kell, mert ez a vizsgáló és felhasználó számára
könnyebb tájékozódást biztosít. [PH110] megjegyzést írt: Ez a gépi jegyzőkönyv egy
rendezettt olvasható jegyzőkönyv
A pontonkénti (kézi) számításnál is alapelv, hogy a számítás kiinduló adatai és annak eredménye
a számítási jegyzőkönyvben szerepeljenek. Az egyes pontok végleges koordinátái
meghatározásának folyamata is követhető, ellenőrizhető legyen. [PH111] megjegyzést írt: A kéézi számításnál az az elv
hogy szerepeéjenek a kiinduló adatok
3.1.2. A pontossági mérőszámok áttekintése

Az irány- és távmérések alapján kiegyenlített hálózat végeredményeként megkapjuk a kiinduló
mérési eredmények javításait, valamint az új pontok koordinátáit (jelölje ezeket X, Y), továbbá
a koordináta-középhibákat (mX, mY) és a kovarianciát (cXY). Hibaellipszis [PH112] megjegyzést írt: Amikor kiegyenlítünk akkor
megkapjuk az új pont koordinátáit a koordináta középhibát a
Ha csak a koordináta-középhibákat használnánk egy 2D pont jellemzésére, az nem fejezné ki a kovarianciát
két koordináta kapcsolatát. További hiányosságot jelentene az a tény, hogy a koordináta
középhibák nagysága függ a koordináta-rendszer felvételétől. Ezért felmerül az igény, hogy
mutassuk ki minden irányban a középhibát és azt szemléletesen ábrázoljuk is. Ha ezt
megtesszük, az. ún. talpponti görbe képéhez jutunk. Feltehető ezután a kérdés, hogy melyik
irányban a legnagyobb és melyik irányban a legkisebb a középhiba, és mennyi annak az értéke.
Jelölje a legnagyobb ill. legkisebb középhiba értékét a és b (a=mmax és b=mmin); a legnagyobb
középhiba irányszöge az adott koordináta-rendszerben pedig legyen a ϕ szög. Az a, b értékek
alapján ellipszis szerkeszthető, amelyet a pont hibaellipszisének neveznek. A hibaellipsziseket
a hálózat meghatározási vázlatán, a rajztól eltérő, alkalmas méretarányban (M=1:1, M=1:2)
szokás ábrázolni. Ponthiba A ponthiba bevezetését az indokolja, hogy egy vízszintes pontot
egyetlen mérőszámmal jellemezzünk. A ponthiba egyaránt számítható a koordináta-
középhibákból vagy a hibaellipszis) méreteiből. 2D pont ponthibája:
Közepes ponthiba
Az előzőekben felírt ponthiba mindig nagyobb, mint a bármilyen irányban számított középhiba,
tehát a pont jellemzésére indokolatlanul nagy érték. Ezért vezették be a közepes ponthiba
fogalmát. A közepes ponthiba sugarával megrajzolt kör területe megegyezik a talpponti görbe
területével. 2D pont közepes ponthibája:
[PH113] megjegyzést írt: Az előzőekben felírt ponthiba
mindig nagyobb, mint a bármilyen irányban számított
középhiba, tehát a pont jellemzésére indokolatlanul nagy
érték. Ezért vezették be a közepes ponthiba fogalmát.
Relatív hiba
Vízszintes hálózatban a relatív hiba (R) egyetlen távolságmérésre, vagy iránymérésre
egyértelmű. Távolságmérés esetén a távolságeltérés (E) és mért távolság (t) hányadosa.
Iránymérés esetén a lineáris eltérés (E) és az irány hossza (t) hányadosa. Ezt a hányadost olyan
valódi törtként szokás megadni, amelynek a számlálója 1:

A relatív hiba megadható mm/km egységben (ppm egységben) is. Példa: ha egy t=500 méteres
távolságon a távolságeltérés 2 cm, akkor annak R relatív hibája a következő.
Egy vízszintes hálózat esetén nem egyértelmű, hogy annak relatív hibáját hogyan értelmezzük.
Hiszen vehetnénk az egyes távolságok, irányok relatív hibáinak átlagát, de eljárhatnánk úgy is,
hogy előbb vesszük az összes javítás átlagát, majd ezt az átlagot osztjuk el a távolságok és
irányok hosszának átlagértékével. [PH114] megjegyzést írt: Vízszintes hálózatban a relatív
hiba (R) egyetlen távolságmérésre, vagy iránymérésre
Ferrero-féle szögközéphiba egyértelmű. Távolságmérés esetén a távolságeltérés (E) és
mért távolság (t) hányadosa. Iránymérés esetén a lineáris
Az irányméréses hálózatok pontosságának jellemzésére a Ferrero-féle középhibát használják. eltérés (E) és az irány hossza (t) hányadosa.
Ezt úgy kapják, hogy kiszámítják minden egyes háromszög szögzáróhibáját (ε), figyelembe
véve a gömbi szögfölösleget is. A szögzáróhibák alapján egy középhiba jellegű mennyiséget
vezetnek le, a képletben az n a háromszögek darabszámát jelöli.
[PH115] megjegyzést írt: Az irányméréses hálózatok

pontosságának jellemzésére a Ferrero-féle középhibát
használják.
Történeti áttekintés
A háromszögelés módszerét a holland Snellius alkalmazta először. Országos háromszögelést először
Württenbergben végeztek. Magyarországon Mikovinyi Sámuel alkalmazott először háromszögelési módszereket.
Magyarországon 1807-ben kezdtek el nagyobb, összefüggő háromszögelést katonai térképezés céljára. [PH116] megjegyzést írt: Magyarországon Mikovinyi
Sámuel alkalmazott először háromszögelési módszereket
Az I. országos vízszintes hálózat
A Magyarország teljes területét lefedő első háromszögelési hálózatot 1859 és 1907 között építették ki (3.5. ábra).
A munkák végrehajtói a Bécsi Katonai Földrajzi Intézet katonatisztjei voltak. Ezt a hálózatot gyakran „régi”
háromszögelési hálózatként említik. [PH117] megjegyzést írt: A Magyarország teljes területét
lefedő első háromszögelési hálózatot 1859 és 1907 között
építették ki.A munkák végrehajtói a Bécsi Katonai Földrajzi
Intézet katonatisztjei voltak.

3.5. ábra. A Monarchia idején kiépített láncolat-váz
A hálózat a monarchia minden országára kiterjedt, és a klasszikus elveknek megfelelően, először egy elsőrendű,
3050 km-es háromszögláncolatot hoztak létre, majd a láncolaton belül kitöltő hálózatot építettek ki. [PH118] megjegyzést írt: elösszőr egy háromszög
Az I. országos alaphálózattal kapcsolatos problémák abból adódtak, hogy a munkálatok közel fél évszázadig hálózatot hoztak létre keretként majd azt töltötték fel
elhúzódtak. A hálózat számítása is részenként történt, így a csatlakozásoknál törések, ellentmondások keletkeztek.
Az I. országos alaphálózat pontjainak síkbeli koordinátái több rendszerben lettek számítva. 1908ban Fasching
Antal javaslatára három ferdetengelyű érintő hengervetületet vezettek be a magyarországi Gauss gömbhöz. Ennek
célja csak a vetületi torzulások mérséklése volt. [PH119] megjegyzést írt: a probléma ezzel a hálózattal az
volt hogy nagyon sokáig tartott llétre hozni
A II. országos vízszintes hálózat
3.6. ábra. A két világháború közötti hálózat egy közbenső állapota

Az első világháborút (1914-1918) követően az új területű, önálló Magyarországon újra létre kellett hozni a
geodéziai alapokat. 1925-ben megindult egy önálló magyar háromszögelési hálózat kiépítése (3.6. ábra), ami
azonban soha nem fejeződött be, csak 1939-ben abbamaradt, mert közbejött a második világháború. [PH120] megjegyzést írt: az első világhábotút követően
kezdték el létre hozni bár sohasem készült el
A III. országos vízszintes hálózat: az EOVA
3.7. ábra. Az EOVA elsőrendű hálózata

Az első szakaszban, elsőként, 1948 és 1952 között, az országhatár mentén körbefutó, elsőrendű
háromszögekből álló láncolatot hozták létre. A DunaTisza közén ezt egy merevítő láncolat
kötötte össze (3.4. ábra jobb oldala). A merevítő láncolat szögméréseit a két világháború
közötti országos hálózat jegyzőkönyveiből vették át, mivel sürgető volt a mielőbbi készenlét. [PH121] megjegyzést írt: ak ország szélein hoztak létrre
egy szakaszt ezt egy merevitővel kapcsolták össze középen
A hierarchiából kimaradtak a másodrendű pontok, ezért Magyarországon a felsőrendű
vízszintes hálózat csak elsőrendű és harmadrendű pontokból áll. Ehhez a harmadrendű kitöltő
hálózat pontjai közül kiválasztottak olyan, úgynevezett domináns pontokat, amelyek közötti
törésszögeket az eredeti mérési eredményekből levezették (3.8. ábra). [PH122] megjegyzést írt: nincs másodrendűpont csak
első és harmadrendüből ál a felső rendü hálózat.
domináns pontokat, amelyek közötti törésszögeket az eredeti
mérési eredményekből levezették

3.8. ábra. Domináns pontokból kialakított fiktív háromszög

A hálózat kiépítésének második szakasza a hálózat továbbfejlesztését és végleges számítását
jelentette. Az 1960-as években megjelentek a fizikai távmérők, így lehetővé vált több elsőrendű
oldal hosszának közvetlen megmérése. Felülvizsgálták és áttervezték az addigi I-III. rendű
hálózatot, a magasabb követelményeknek meg nem felelő adatokat újra meghatározták. 1970
és 1973 között történt meg a hálózat véglegesnek tekintett számítása, önálló kiegyenlítése.
Eredetileg úgy gondolták, hogy a hálózat alapfelülete a Kraszovszkij ellipszoid lesz, vetületi
rendszere pedig a Gauss-Krüger vetület. A koordináták titkosítása miatt végül is ez az
elképzelés csak a katonai térképekre és vonatkoztatási rendszerre valósult meg. [PH123] megjegyzést írt: A hálózat kiépítésének második
szakasza a hálózat továbbfejlesztését és végleges számítását
1972-ben új, polgári célú geodéziai alapokat hoztak létre Magyarországon. Az új geodéziai jelentette
alapok kezdeményezése és a munkálatok irányítása Joó István nevéhez fűződik. Bevezették a
katonai felhasználástól elkülönülő, új paraméterű ellipszoidot (IUGG67 ellipszoid) és egy új
vetületi rendszert, az Egységes Országos Vetületet (EOV). A ferdetengelyű, metsző
hengervetületre a kettős vetítés elvét alkalmazva történt a síkkoordináták számítása. [PH124] megjegyzést írt: 1972 ben hozták létre az eov t
A mai magyar polgári vonatkoztatási rendszert röviden a HD72 jelzéssel is illetjük. Ez alatt
értjük az újonnan felvett alapfelületet (IUGG67 ellipszoid), az új felsőrendű vízszintes
alaphálózatot az 1972. évi kiegyenlítés szerinti ellipszoidi koordinátáikkal; valamint az
ellipszoidhoz felvett vetületi rendszert (EOV) a hozzátartozó síkkoordinátákkal. [PH125] megjegyzést írt: A mai magyar polgári
vonatkoztatási rendszert röviden a HD72 jelzéssel is illetjük.
A negyedrendű főpontokat a harmadrendű háromszögek súlypontja közelében jelölték ki és
mérésükre a harmadrendű irányméréssel egyidőben került sor, kihasználva azt a lehetőséget,
hogy a munkaterületen felépítették az ideiglenes pontjeleket, a műszerállások és az irányzandó
jelek készen voltak. [PH126] megjegyzést írt: A negyedrendűpontokat a
harmadrendő sújozott középértékéből jelölték ki
3.9. ábra. Az iránypontok létesítésének indokát bemutató sematikus rajz

Az iránypont lényegében tájékozó pont, katonai kezdeményezésre jött létre, az ún. katonai
tájékozási hálózat része. [PH127] megjegyzést írt: Az iránypont lényegében
tájékozó pont

A negyedrendű alappontlétesítés magyarországi történetének áttekintése
A negyedrendű alapponthálózat kiépítése az 1950-es évektől 1993-ig tartott. Célja az volt, hogy az országot
egyenletesen lefedjék egy olyan sűrű hálózattal, amely képes a további mérési/kitűzési igényeket kielégíteni.
Átlagosan 1-2 km távolságban találunk az ország területén negyedrendű pontot. Az egyenletes ponteloszlás mellett
a másik cél az ún. "jó meghatározás" volt, vagyis a meghatározó irányok egyenletes eloszlása a horizonton, a jó
geometria, a minimum 2-3 fölös mérés biztosítása új pontonként. Az országos vízszintes negyedrendű
alapponthálózat létrejötténél két szakaszt különböztetünk meg. [PH128] megjegyzést írt: Célja az volt, hogy az országot
egyenletesen lefedjék egy olyan sűrű hálózattal, amely képes
� 1. szakasz: a „régi” hálózatban végzett helyi pontsűrítések. a további mérési/kitűzési igényeket kielégíteni.
� 2. szakasz: egységes, összefüggő, országos hálózat kialakítása. [PH129] megjegyzést írt: Az országos vízszintes
negyedrendű alapponthálózat létrejötténél két szakaszt
3.10. ábra. Fajel és jelrúd (tokos pózna) különböztetünk meg.
•1. szakasz: a „régi” hálózatban végzett helyi
Szólni kell itt ennek az időszaknak egy sajátosságáról, az ún. fajeles rajonokról. Említettük, hogy az irányméréses pontsűrítések.
háromszögelés pontjai az uralkodó magasságú helyekre kerülnek, ahol biztosítani kell az összelátást a szomszédos •2. szakasz: egységes, összefüggő, országos hálózat
pontok között, ez viszont tetemes mennyiségű jelépítéssel, ideiglenes pontjelekkel oldható csak meg. Az ideiglenes kialakítása.
jelek között 1963-ig fajeleket is alkalmaztak, innen a fajeles rajon elnevezés. A fajel élőfára erősített jelrúd, aminek
a külpontosságát a kőhöz képest mérni kellett. Az élőfa mozgása természetesen bizonytalanná tette a pont
azonosítását. Ebben az időszakban ugyancsak alkalmaztak jelrudakat (tokos póznákat) is, amelyek szintén nem
tekinthetők szabatos jelnek, mert a tok mozoghat, azonosítása hibája túl nagy, a tok fölötti pontraállás nem
egyértelmű. [PH130] megjegyzést írt: fajel jel rud
A távmérők megjelenése révén a klasszikusnak nevezett irányméréses háromszögelés módszerét a vegyes
hálózatok foglalták el. Az első időszakban a vegyes hálózat egy sajátos elrendezése, a sokszögvonal-hálózat
dominált. A sokszögvonalak kialakításával jól lehetett követni a vonalas létesítményeket, amikor is az előző és a
követő sokszögpontra kellett csak az összelátást biztosítani, ez kevesebb kényszert jelentett, kevesebb jelépítésre
volt szükség, mint a klasszikus módszernél. A sokszögvonalakból sokszögelési csomópontokat,
csomópontrendszereket alakítottak ki, ezzel a kerethibákat és mérési hibákat területre lehetett elosztani. A
számításhoz is megvoltak a módszerek és eszközök. Az 1970-es évek végétől meghatározóvá váltak a távméréses
hálózatok. Természetesen a távmérés mellett az iránymérésnek is megvolt a szerepe és aránya. Az 1990-es évek
elején a GPS technika megjelenése felgyorsította a negyedrendű pontmeghatározások ütemét, amire a
megnövekedett külterületi területosztások miatt nagy szükség is volt.
Szólni kell még a magyar negyedrendű hálózat azon történetének azon sajátosságáról, amit a vonatkoztatási
rendszerek váltása jelentett. 1958 előtt a „régi” hálózatra támaszkodva, vagyis az I. országos hálózat pontjait adott
pontként kezelve, a munkaterület elhelyezkedésétől függően sztereografikus vagy HKR, HÉR, HDR vetületi
rendszerben folyt a meghatározás. 1958-tól, miután az új felsőrendű hálózatot kiegyenlítették, annak Gauss-
Krüger vetületi rendszerű koordinátáit használták adott pontként.
Összefoglalva: a negyedrendű alappontok létesítésének technológiája (mérési módszere), a műszerek fejlődésének
következtében változott és röviden a következőképp jellemezhető.
A kezdetekre, az 1960-as évek közepéig, az irányméréses háromszögelés volt a jellemző. A távmérők
megjelenésével, 1965-től a vegyes meghatározás egy speciális alakzata, a hosszúoldalú sokszögelés vált tipikus
módszerré. A mérőlétrák az 1980-as években a távméréses hálózatok megjelenését eredményezték. Ezek is
valójában vegyes hálózatok voltak. Az 90-es évek elején a GPS technika hazai megjelenése tette lehetővé az
országos vízszintes hálózat teljes kiépítését.
3.11. A vízszintes alappontok számozási rendszere

A vízszintes alappontok számozása az EOTR térképrendszerhez kapcsolódik. A felsőrendű
pontok és a negyedrendű főpontok számozásának alapja az 1:50000 méretarányú EOTR
szelvény; a negyedrendűeké az 1:25000, az ötödrendű és a felmérési alappontoké pedig az
1:4000-es szelvény. A 3.10. táblázatban áttekintő jelleggel mutatjuk be a pontszámozás
logikáját.

3.10. táblázat. A vízszintes alappontok pontszámozásának áttekintése
rendűség pontszám képzésének leírása példa
elsőrendű 50000-es szelvényszám + 001-től 009-ig 54–2001
harmadrendű 50000-es szelvényszám + 011-től 049-ig 54–3012
negyedrendű főpont 50000-es szelvényszám + 051-től 099-ig 54–4052
negyedrendű 25000-es szelvényszám + 01-től 99-ig, vagy 54–4389

25000-es szelvényszám 4-gyel növelve + 01-től 99-ig * 54–4726 *
ötödrendű 4000-es szelvényszám + 50-től 99-ig 54–413–252
felmérési 4000-es szelvényszám + 500-tól 999-ig 54–413–

2519
Különleges alappontok:
iránypont anyapont pontszáma + abc kis betűje 54–2012a
levezetett pont anyapont pontszáma + alátörés + 1 (első állandósításkor) 54–413–

252/1 [PH131] megjegyzést írt: táblázat tanulmányozni
Az EOTR szelvényszámozás ismert rendjéből következik, hogy a szelvény számában csak
1,2,3,4 számjegyek szerepelhetnek, kivéve a 100000-es szelvényszámot, amely a sorok és
oszlopok 1-11 közötti sorszámaiból áll és kivételesen háromjegyű is lehet (Magyarország ÉK-
i részén). A negyedrendűnél magasabb rendű alappontok számának negyedik számjegye mindig
0, az elsőrendűeknél a harmadik számjegy is 0.
A negyedrendű pontok pontszáma a 25000-es szelvényszámhoz van kötve, a 3.10. táblázatban
szereplő 54–4389 pont az 54–43 szelvényhez tartozik. A számozást a meglévő szelvények
számait követően folytatták, így a példánál maradva: 54–4199 után 54–4501, 54–4299 után 54–
4601, 54– 4399 után 54–4701, 54–4499 után 54–4801 következett. A táblázatban csillaggal
jelzett pontszám is az 54–43 szelvényhez tartozik, mint az előző. Erre onnan jöhetünk rá, hogy
a negyedik számjegye 4-nél nagyobb, noha rendes esetben csak 1-4 közötti lehetne. A
negyedrendű pontok számozását egyébként északról dél felé haladva végezték. Az általunk
létrehozott ötödrendű és felmérési alappontoknak az illetékes megyei földhivatal ad végleges
pontszámot, az ott felfektetett EOTR 1:4000-es szelvény-koordinátajegyzékek nyilvántartása
alapján.
A „különleges” alappontokhoz sorolt levezetett pontok száma mindig az anyapont
pontszámával kezdődik, majd ezt egy alátörés követi és az első létesítéskor arab 1-es számjegy.
Az 1-es szám az első állandósítást jelöli. Ha a pont elpusztul és pótolják vagy áthelyezik, akkor
az 1-es számjegy helyett 2-es kerül, ha az is elpusztul, akkor a 3-as stb. A magaspontnak csak
egy levezett pontja van, az őrhálózat többi, földalatti állandósítású pontját római számokkal
jelölik.

3. A magassági alappontsűrítés tervezési, mérési és számítási folyamata.
A magasság értelmezése, a szintezési hálózatokkal kapcsolatos fogalmak. A hazai magassági

hálózatok rövid története, az EOMA kialakítása részletesebben. Magassági alappontok sűrítése
negyedrendű vonalszintezéssel: előkészítés, állandósítás, mérés, számítás, zárómunkák,
munkarészek, pontossági mérőszámok. Pontszámozás az EOMA-ban.
A magasság értelmezése és mérése

A magassági meghatározáshoz is definiálni kell egy alapfelületet. A magasságmeghatározás alapfelülete
a geoid, amely fizikai fogalom, és bonyolultabb, szabálytalan felületet jelent a vízszintes mérések
alapfelületéhez, az ellipszoidhoz képest.
Geoid alatt egy olyan szintfelületet értünk, amely egy kiválasztott közepes tengerszinten megy át. A
szintfelületet a Föld nehézségi erőtere határozza meg; ez olyan felületet jelent, amelyre a nehézségi erő
iránya mindenütt merőleges. A szintfelület minden egyes pontjában a nehézségi erőtér energiaértéke
azonos, ezért ekvipotenciális felületnek is nevezik. A nehézségi erő a Föld gravitációs erejének és a
tengely körüli forgás miatt fellépő centrifugális erőnek az eredője, ennek iránya jelöli ki a helyi
függőlegest. A nehézségi erő értékét befolyásolja a földrajzi hely, a Föld egyenetlen tömegeloszlása és
a domborzat. Két különböző szintfelület potenciálértékének különbsége bármely pontban azonos, de a
két szintfelület távolsága változó. Ezért mondjuk, hogy a szintfelületek nem egyenközűek.
A szintfelületek száma végtelen, ezek közül egy kiválasztott ponton átmenőt nevezzük geoidnak. A Föld
egyenetlen, szabálytalan tömegeloszlása miatt a geoid is egy szabálytalan felület. A kiválasztott pont
rendszerint egy tenger közepes vízszintjét jelöli. A kiválasztott szintfelülettől a pont függővonalán mért
távolságokat tengerszint feletti magasságnak is mondjuk. A kiválasztott középtengerszint neve alapszint,
vagy alapszintfelület. A geodéziában magasság alatt a szintfelületek közötti távolságot értjük.
A szintezés során a szintezőműszerrel egy szintfelület érintősíkját állítjuk elő és megmérjük a
kötőpontokon elhelyezett szintezőlécek talppontjának távolságát ettől az érintősíktól. Mivel a műszer és
a kötőpontok távolsága korlátozott (néhányszor 10 méter), az alappontok magasságkülönbsége csak
több műszerállással, a mért magasságkülönbségek összegzésével állítható elő. [PH1] megjegyzést írt: Geoid, Szintfelület,
Alapszintfelület, helyi függőleges.
A szintezési hálózatokkal kapcsolatos fogalmak
A folyószabályozási, árvízvédelmi, vízépítési, vasútépítési és más tervezési munkák megkívánták, hogy
nagyobb területre, egész országokra kiterjedő egységes magassági alapszintet és magassági hálózatot
hozzanak létre. Ilyen magassági alapponthálózatok a szintezés módszerével a XIX. században minden
fejlett országban kiépültek.

A magassági alappontokat többnyire utak vagy más vonalas létesítmények mentén állandósítják,
tekintettel arra, hogy ne legyen nagy a magasságkülönbség két kötőpont között. Az állandósított
magassági alappontok egymástól való távolsága sem lehet 1-1,2 km-nél nagyobb, ugyanis szabatos
szintezésnél nem lehet 26-nál több műszerállás és a rendelkezésre álló légrezgésmentes időtartam is
korlátozott. Két szomszédos szintezési alappont közötti útvonalat szintezési szakasznak nevezzük. A
szintezési szakasz végpontjai (a szomszédos magassági alappontok) a szakaszvégpontok, jelölésük. Az
egymás utáni szintezési szakaszok egymásba záródó köröket, ún. poligonokat vagy más szóval
szintezési főköröket alkotnak. A szomszédos szintezési főkörök közös csatlakozási pontjai a
csomópontok. Az országhatár mentén lehetnek nem záródó poligonok, ezeket félpoligonoknak
nevezzük. Egy-egy ország területén az elsődlegesen létrehozott szintezési poligonok és félpoligonok
alkotják az elsőrendű szintezési hálózatot. Az elsőrendű szintezési hálózatban a csomópontok közötti
útvonalat elsőrendű szintezési vonalnak nevezzük. Ha egy csomópontból nem lehet egy másik
csomópontba eljutni, csak egy alappontba, akkor a „szabad szintezési vonalat” szárnyvonalnak
nevezzük. [PH2] megjegyzést írt: Hol és miért hoztuk étre a
szintezési hálózatot? szakasz poligon félpoligon csomópont
A különleges módon állandósított magassági alappontokat, amelyeket mozgásmentes helyen, szárnyvonal
biztonságos védelemmel ellátva telepítenek, magassági főalappontoknak nevezzük.
Magyarországon az elsőrendű poligonok átlagos kerülete meghaladta a 300 km-t, egy elsőrendű
szintezési vonal átlagos hossza pedig a 100 km-t, tehát nagy területet ölel át egy elsőrendű poligon. Ilyen
ritka hálózat gyakorlati célra nem alkalmas, mert csak hosszú vonallal lehetne a meglévő pontokhoz
csatlakozni, így a hálózatot tovább kell sűríteni. Erre nálunk három ütemben került sor: az elsőrendű
hálózatot egy másodrendű hálózat, majd egy harmadrendű hálózat kiépítése követte. Az első-, másod-
és harmadrendű szintezési hálózat alkotja Magyarországon a felsőrendű hálózatot, ami egyben az
országos magassági alapponthálózat is. Az országos magassági hálózat kiépítésének célja az volt, hogy
átlagosan 4 km2 -ként legyen magassági alappont az országban, gyakorlatilag minden egyes településre
jusson legalább egy magassági alappont. Az elsőrendű poligonokon belül, az elsőrendű pontokból
kiinduló másodrendű vonalak általában 2-6 csomópontban találkoznak. A másodrendű poligonokon
belül harmadrendű vonalak alkotják a harmadrendű hálózatot illetve a harmadrendű poligonokat.
Az országos hálózat létrehozására általában a szabatos szintezés módszerét alkalmazzák. Minden
műszerállásban a kötőpontok magasságkülönbségét kétszer mérik. Minden szakaszt oda-vissza irányban
mérnek. Az oda-vissza úton mért szakasz-magasságkülönbségek eltérése az ún. észlelési differencia,
amelyre rendűségtől függő hibahatár vonatkozik. Egy-egy szintezési vonal megmérése után kiszámítják
a szintezés kilométeres középhibáját (m) a következő képlettel:
1 1 𝑑𝑑2
𝑚𝑚 = � �
2 𝑛𝑛 𝑡𝑡

n a vonal szintezési szakaszainak száma,
d a szakasz észlelési differenciája mm-ben,
t a szintezési szakasz hossza km-ben (minimális értéke 0,25).
Az országos hálózat méréséhez csak olyan szintezőműszer használható, amelynek kilométeres
középhibája nem haladja meg a 0,30 mm-es értéket. Amennyiben az országos magassági hálózat
sűrűsége nem elegendő, akkor magassági alappontsűrítéssel negyedrendű magassági alappontokat
hozhatunk létre ott, ahol erre igény mutatkozik. [PH3] megjegyzést írt: magassági főalappontok, a
hállózat hialakítása, észlelési differencia
Történeti áttekintés
Az I. országos (katonai) szintezési hálózat
Az első országos jellegű szintezési hálózat kiépítésére 1872-től került sor az akkori Osztrák-Magyar
Monarchia tagállamaiban, a bécsi Katonai Földrajzi Intézet szervezésében. Hét főalappontot építettek
ki hegységek felszíni sziklafelületét lecsiszolva és obeliszkkel védve.
Egy ilyen főalappontot állandósítottak 1873-ban a Velencei-hegységben lévő Nadap községben,

amelynek magasságát 1888-ban vezették le az Adriai-tenger középvízszintjéhez képest. Azóta ez a ma
is létező pont, illetve ennek abszolút magassága Magyarország összes szintezési hálózatának számítási
kiindulópontja. A nadapi főalappontot szintezési ősjegynek vagy őspontnak is nevezik.
A pontok állandósítása a vonalak mentén 3-4 kilométerenként épületekben elhelyezett ún. furatos
falitáblákkal történt, amelyhez függő léccel lehetett csatlakozni. Az átlagosan 2 km hosszú szakaszok
más végpontjait csak festéssel, illetve véséssel jelölték meg megfelelő építmények, műtárgyak (hidak)
vízszintes felületén.
A szintezés viszonylagos pontatlansága a következő tényezőknek volt tulajdonítható:
− Az alkalmazott műszer szerkezete kezdetleges volt.

− A fából készült lécek változtatták méretüket, és nem voltak megfelelő alkalommal komparálva.
− A szakaszvégpontok egy részének állandósítása nem volt megfelelő.
− Hosszú idő, néha több év is eltelt az oda-vissza szintezések között, a pontok közben elmozdultak. [PH4] megjegyzést írt: Hét főalappont bécs rendelte el,
Nadap, régen a szintezési körülmények
A II. országos (Gárdonyi-féle) szintezési hálózat
Az első világháborút követően új államok jöttek létre a térségben, a monarchia felbomlásával a közös
mérésügyi szervezet is megszűnt, az eredeti jegyzőkönyvek és adatok Bécsben maradtak. Az új határok
közötti ország új szintezési hálózatának kiépítése 1921-ben kezdődött. A méréshez a Műegyetem
tanárának.

A 3 méteres, fél cm-es sávos osztású lécek fából készültek, mindkét oldalukon osztásokkal, de a léceket
naponta kétszer komparálták. A műszer-léc távolságot 50 méterben, a szintezési szakasz hosszát 1200
méterben maximálták.
Az épületekben elhelyezett pontokat öntöttvasból készült falicsappal, illetve falitárcsával
állandósították. Ez utóbbinál a pont tengerszint feletti magasságát is elhelyezték egy öntöttvas körlapon
a tárcsára erősítve, amit természetesen csak a számítást követően lehetett megtenni. Vízszintes
felületeken (hidakban) bronzból, majd öntöttvasból készült gombokat helyeztek el. Alkalmas építmény
hiányában szintezési követ (kőben gombot, illetve csapot) alkalmaztak.
Az elsőrendű szintezési poligonok száma 36, átlagos kerületük 260 km volt. Az elsőrendű poligonokon
belül másodrendű vonalakat vezettek. A poligonzáró hibák és a középhibák azt mutatják, hogy ez a
hálózat a kor színvonalát méltón képviselte, pontossága hasonló volt más európai országokénak. [PH5] megjegyzést írt: Trianon szétszakadás, Műegyetemi
tanárok, 36 poligon
A III. országos (Bendefy-féle) szintezési hálózat
A háborús újjáépítést és a műszaki gyakorlatot szolgáló következő, immár III. hálózat 1948 és 1964
között épült ki. Célja az volt, hogy minden lakott településen legyen legalább egy szintezési alappont; –
ez meg is valósult, közel 23500 pont létesült, ami 1 pont/4 km2 átlagos pontsűrűséget jelent.

A hierarchikus felépítés szerint az országos felsőrendű hálózat első-, másod- és harmadrendű vonalakból
illetve pontokból épült fel. Az elsőrendű hálózat 1948 és 1956 között készült el, és 33 poligonból állt. A
másodrendű vonalakat 1950-1958 között, a harmadrendűeket 1950 és 1964 között mérték.
8 darab ún. sziklás főalappont-ot létesítettek, hegységek sziklakibúvásaira telepítve; ezek földalatti
üregben elhelyezett 3-3 gombot jelentenek, két fedlappal védve. Az előző hálózat meglévő pontjait
természetesen felhasználták és más, helyi önálló magassági hálózatok pontjait is bevonták a mérésbe.
Az alappontok állandósítása alapvetően nem változott: csap, gomb, illetve kőben gomb maradt.
Kialakítottak ún. vállas szintezési kő-típust, amelynél a föld felett és a föld alatt is helyeztek el gombot.
Használtak olyan előregyártott kőfejeket, amelyeket helyszínen betonozott cölöpre helyeztek.
A mérőfelszerelés viszont lényegesen változott a korábbihoz képest: Wild N3 szabatos szintezőműszert
és invárbetétes lécpárt használtak, kitámasztással, a szabatos szintezés szabályai szerint.
A hálózat kiépítése közben, 1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az
Adriai alapszintről a Balti alapszintre kell áttérni. Ez lényegében a Nadap pont magasságának 0,6747
méterrel való csökkentését jelentette. [PH6] megjegyzést írt: minden lakott területen 1 pont(1
pont)/4km2
A IV. országos szintezési hálózat, az EOMA műszerek fejlődése
baltira való áttérés
Az 1960-as évek közepétől, a nemzetközi geodéziai szervezetek részéről különös figyelem irányult az
ismételt szintezésekre, amelyektől a földkéregmozgás függőleges összetevőjének meghatározását
várták. Magyarországon is sor került egy szintezési hálózat tervezésére és kiépítésére, ugyanis ilyen
célra a meglévő hálózat pontjai – állandósításuk miatt – nem voltak megfelelőek.
Olyan új típusú, földalatti állandósítási módokat dolgoztak ki, amelyek a felszín mozgásaitól
(talajvízszint-változás, fagyhatás, ülepedés) mentesítik a pont mozgását, hogy az valóban a földkéreg
mozgását reprezentálja. Ezeket a kéregmozgásvizsgáló pontokat nevezzük K-pontnak. Mintegy 800
darab K pont telepítésére és mérésére került sor az 1960-as évek végétől kezdődően.
A K-pontok szemlélésével, állandósításával egyidőben tapasztalták azt a nagymérvű pontpusztulást,
amit az építkezések, épület- és útfelújítások okoztak, s amit csak részben sikerült pótolni. Így merült fel
egy újabb országos hálózat kiépítésének gondolata, amely célszerűen a kéregmozgásvizsgáló hálózatra
épülhet. Ismeretes, hogy ebben az időben került sor az új magyar vízszintes vonatkozási rendszer

(HD72) bevezetésére is (EOVA, EOV, EOTR). Így az ország geodéziai alapjainak korszerűsítése
keretében dolgozták ki az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat, röviden az EOMA
koncepcióját.
Az EOMA első-, másod- és harmadrendű hálózatra tagolódik, célja ennek is az 1 pont/4 km2 átlagos
pontsűrűség biztosítása. Az elsőrendű hálózat azonos az ún. 0. rendű kéregmozgásvizsgáló hálózattal,
amelynek mérését 1973 és 1978 között végezték. Egy-egy elsőrendű poligonon belül a másod- és
harmadrendű hálózat kiépítését rendszerint egy munkafolyamatban végzik. 1980 óta folyik ilyen sűrítés,
ez a munka azonban finanszírozási problémák miatt lassan haladt, 1998-ig csak az ország keleti felét
érintő poligonokon belül készült el, majd 2000 után felgyorsult a sűrítés folyamata, amely végül is 2006-
ban fejeződött be.
Az EOMA elsőrendű hálózatát 27 vonalból kialakított 11 poligon alkotja, ezek 22 szárnyvonallal
csatlakoznak a szomszédos országokhoz illetve az európai szintezési hálózathoz. A hálózat
csomópontjainak száma 17. Az elsőrendű vonalak teljes hossza 3900 km, ezek 90 %-a az előző hálózat
valamely első-, másod- vagy harmadrendű vonalával azonos, és csak 10 %-ban új kiépítésű vonal.
Az EOMA tudományos szempontból legértékesebb részét a kéregmozgási pontok képezik, amelyek
főalappontok vagy Közbenső Kéregmozgásvizsgáló Pontok (KKP) lehetnek.
Összesen 40 db főalappontja van az EOMA-nak, ezek közül 15 db sziklára telepített pont (ide tartozik
az előző, Bendefy-féle hálózat 8 db főalappontja is), és 25 db különleges, mélyalapozású pont. A 17
csomópont mindegyike főalappont, de két olyan csomópont között is elhelyeztek főalappontot, amelyek
egymástól 80 km-nél távolabb vannak.
A KKP pontok az elsőrendű vonalak mentén átlagosan 6 km-ként, a másodrendű vonalak mentén 12
km-ként helyezkednek el. Két KKP közötti útvonal (mérés) jelenti a kéregmozgási szakaszt.
A KKP pontok földalatti aknában elhelyezkedő, mélyalapozású, speciális pontok kizárólag
kéregmozgási célra. Minden KKP közvetlen közelében található egy hagyományos állandósítású
alappont is (csap, kő), ami a gyakorlati célokat szolgálja. [PH7] megjegyzést írt: KKP célja letre hozása, EOMA
letre hozásának célja 40db főalappont
Tapasztalatok az EOMA létesítésével kapcsolatban

Az EOMA újszerűségét a kéregmozgási pontok, a speciális állandósítási mód jelentik. Külön típustervet
dolgoztak ki a nem sziklára telepített főalappontokra és a közbenső K-pontokra.
A nem sziklára telepített főalappontoknál két darab, 10-18 méterre lenyúló vascső hordozza a pontot,
alul agyagtömítés van, a két cső között kavics kitöltés. Feltételezhető, hogy a pont mozgása így a
környező talajmechanikai hatásoktól független. Nem egyetlen ilyen pontot telepítettek egy helyszínen,
hanem biztonság okából, egymástól 40-60 m távolságban kettőt: ezek az ún. ikerpontok. Az ikerpontok
köré további őrpontokat telepítettek, mégpedig egy K-pontot és további hagyományos felszíni
pontjeleket, így főalappont-csoportokról beszélhetünk. Még az 1960-as évek végén, több év távlatában
tavaszi és őszi mérésekkel megvizsgálták három ilyen főalappont-csoport relatív mozgásviszonyait. A
két ikerpont egymáshoz viszonyított helyzetében nem volt kimutatható mozgás, de a nem mélyalapozású
pontok 2-4 mm süllyedést is mutattak az évek során.
A KKP pontok állandósítására is típustervet dolgoztak ki. A kérdés az volt, hogy mekkora legyen a
pontjelet hordozó betoncölöp mélysége és átmérője. E célból egy homokos és egy agyagos altalajú
helyszínen, egy-egy 10 méter sugarú kör kerülete mentén 5 illetve 6 különböző méretű kísérleti K-pontot
építettek ki, majd mérték ezek elmozdulását egy közeli, mozdulatlannak tekintett ponthoz képest. Három
éven át minden tavasszal és ősszel mérték a pontcsoportok relatív elmozdulását. Megállapították, hogy
a pontcsoportok egymáshoz viszonyított elmozdulása elhanyagolható. Ebből következett, hogy a
legrövidebb és legvékonyabb (4 m hosszú és 20 cm átmérőjű) betoncölöpöt választották ki a KKP-k
kívánatos méreteként. A másodrendű hálózatban is, ahol a K-pontok 10-12 km-re követik egymást, a
betoncölöp hossza átlagosan 4 méter. [PH8] megjegyzést írt: hol és hogyan hozták létre az
alappontokat ikerpontok, főalappont-csoportok
Néhány Magyarországon alkalmazott szabály és tapasztalat:
A maximális műszer-léc távolságot 35 méterre csökkentették. A tapasztalatok szerint a 25-30 méteres
léctávolság a legkedvezőbb és a leggyakoribb.
A legmegfelelőbb lécleolvasási sorrend vizsgálatára három módszert vizsgáltak: HHEE, HEEH és
HHEE-EEHH sorrendet. Szimultán mérések alapján a következő km-es középhibák adódtak a három
sorrendnél: 0,81mm, 0,45 mm, 0,35 mm. Az elsőrendű hálózatnál javaslatként ezért a harmadik
sorrendet tartották a legjobbnak, de a gyakorlatban időtakarékosság miatt a HEEH (hátra–előre–előre–
hátra) sorrendben végezték az észleléseket. Az elsőrendű hálózatban kezdetben a jegyzőkönyvvezető
manuálisan írta a jegyzőkönyvet, de semmilyen számítást nem végzett, hanem naponta postai úton a
vállalat központjába küldte el a jegyzőkönyveket, ahol azokat feldolgozták. Így az odavissza mérések
esetleges megismétlésére is a központból kapott utasításra került sor. Később a Sharp PTA 4000 kézi
számítógépet használták a mérési adatok terepi rögzítésére, a jegyzőkönyvvezető ebbe billentyűzte be
az észlelő által diktált leolvasásokat, ezzel lehetővé vált a leolvasások azonnali ellenőrzése és
megismétlése, ha az egy állásban mért két magasságkülönbség eltérése a hibahatártól, azaz 0,24 mm-től
jobban különbözött.
Kísérletek alapján a km-es középhiba átlagos körülmények között a NiA3-nál 0,3 mm-re, a Wild N3-
nál 0,4 mm-re adódott. Az 1990-es évek közepétől megjelentek a digitális szintezők és a vonalkódos
szintezőlécek. A mérési időtartam alapvetően nem változott, egy műszerállásban átlagosan 3,5 percre
tehető.
A kompenzátoros műszer rezgésérzékenységének csökkentésére olyan műszerállványt készítettek,
amelynek fémcsőből készült lábaiban fagyálló folyadékban lévő fémtestek vannak, amelyek a
rezgéseket csillapítják. A kézremegés csillapítására a mikrométer csavar rugós kiképzésű.
A lécek komparálását a mérési idény előtt és után végezték. Hőmérsékletet 4-6 műszerállásonként
mértek, ma erre digitális hőmérővel minden állásban sor kerül. Kötőpontként vascöveket használtak, de
a 80-as évektől ezt egyre inkább felváltotta a burkolatba vert Hilti szeg. [PH9] megjegyzést írt: a szintezési vonal hossza, HEEH,
hagyományos gigitális műszerek számítások a terepen

Külön szervezési feladatot jelentett annak biztosítása, hogy más észlelő, más napszakban végezze az
oda- és a vissza irányú mérést, ami az elsőrendű hálózatban szabály volt. A másodrendű hálózatban
ugyanazon észlelő végezheti az oda-vissza mérést, de ellentétes napszakban, kivéve a tartósan borult
időt. A forgalom növekedésével egyre inkább gondot jelent a biztonságos, balesetmentes munkavégzés
körülményeinek biztosítása.
A hibahatárok mm-ben: elsőrendű hálózatban 1,2 ⋅ √𝐿𝐿 , másodrendű hálózatban 2,0⋅√ 𝐿𝐿 , harmadrendű
hálózatban 3,0⋅ √𝐿𝐿 , ahol L a szakasz, a vonal, vagy a poligon hosszát jelenti km-ben, attól függően,
hogy észlelési differenciáról, magassági záróhibáról vagy poligon-záróhibáról van szó. A kéregmozgási
poligonoknál a poligonzáróhiba 0,9⋅ √𝐿𝐿 értéknél mindig kisebb volt.
Az eredeti elképzelés szerint 20-25 évenként kerülne sor a kéregmozgási hálózat újramérésére és a
mozgások kimutatására. 2007-ben elkezdődött az EOMA elsőrendű hálózatának újramérése, amit
nemcsak a pontmozgások indokoltak, hanem a GNSS technológia magasságmeghatározásával szembeni
pontossági igények is.
A hálózat újramérésének szükségességét mutatja a pontok nagyarányú mozgása két alföldi területen.
Az EOMA másod- és harmadrendű hálózatának sűrítése az Alföldön 15 évet vett igénybe, mivel 1989-
től a munka lelassult. Érthető, hogy a politikai változások, a privatizáció inkább a digitális térképek
készítésének gyorsítását kívánták meg és nem az alapmunkák folytonosságát. Jó magassági alapadatokra
azonban az autópálya-építéseknél, az árvízi töltések, műtárgyak stb. építésénél és számos más
felhasználói igény kielégítésénél alapvető szükség van, ami csak megbízható magassági alaphálózatra
támaszkodva lehetséges. [PH10] megjegyzést írt: a mérési szabályok
hiba határok
Magassági alappontsűrítés negyedrendű vonalszintezéssel 25 éves KKP újramérése
A negyedrendű vonalszintezés munkaszakaszai

A negyedrendű vonalszintezés célja további magassági alappontok létrehozása az országos magassági
alapponthálózaton belül, amennyiben erre igény van. Másképpen fogalmazva: a cél magassági
alappontsűrítés, helyi igények kielégítésére. A létrehozott negyedrendű magassági alappontok nem
részei az országos hálózatnak.
Az irodai előkészítés itt is adatgyűjtést és irodai tervezést jelent. A központi adattárból illetve a megyei
földhivataltól beszerezzük a munkaterületre eső országos magassági alappontok pontleírásait és
alappontnyilvántartási térképének másolatát. Ha volt a területen már helyi pontsűrítés annak adatait a
megyei földhivatal térképtárában találjuk. Az alappontokat célszerű egy alkalmas méretarányú saját
térképen is ábrázolni. A topográfiai térkép segít a helyszíni tájékozódásban, pontfelkeresésben, de segíti
az új ponthelyek kiválasztását is, hiszen tartalmazza az építményeket, középületeket, azon a
munkaterület jól áttekinthető, a helyi célnak megfelelő alkalmas helyszínek már irodai tervezéssel is
kiválaszthatók. [PH11] megjegyzést írt: Mi a célja.
adat gyüjtés tervezések
A helyszíni előkészítés során felkeressük az adott magassági alappontokat és döntünk az új pontok topo térkép
helyéről. A szemlélés során az adott pontok meglétéről, azonosságáról, épségéről és mérhetőségéről
győződünk meg. Problémát jelent például, ha egy falicsapot a lábazat felújítása miatt áthelyeztek,
beburkoltak, meglazítottak. Az új pontok kiválasztásánál a következő szempontokat ajánlatos
figyelembe venni:
− Közterületről megközelíthető legyen a pont, a hozzáférés ne ütközzön akadályba.
− Megállapodott, feltehetően nem mozgó építmény legyen a csap vagy gomb számára kiválasztva (régi
épület, híd).
− A 4 méteres szintezőlécet akadálytalanul fel lehessen állítani, a tető vagy valamilyen kiálló elem ne
legyen útban.
− A pont ne kerüljön veszélyes helyre: magasfeszültségi villanyvezeték alá, vagy igen forgalmas helyre.
− A pont fennmaradása feltehetően hosszú ideig biztosított legyen. [PH12] megjegyzést írt: a mérés megvalósítható e
minden megvan e (pontok)
Az állandósítást a leírt lehetőségek szerint, a helyi viszonyoknak megfelelően végezzük el. Ha helyszíni
betonozásra kerül sor, jól kötő, erős anyagot kell használni, gondoskodni kell a beton locsolásáról. A
méréssel meg kell várni a teljes kötés idejét. Az állandósítást követően készítjük el az új pont
helyszínrajzát a pontleírás nyomtatványon. A ceruzás helyszínrajzot egyelőre piszkozat, ez alapján
készül majd a végleges pontleírás. A szintezési alappont pontleírásán a helyszínrajz mellett szöveges
helyszínrajzi leírást is készítünk. Ebben például megírjuk, ki a tulajdonosa az épületnek, az épület vagy
építmény pontosan melyik részén található a pont, általában hogyan található meg. Vonalas létesítmény
(út) esetében méter élességgel megadjuk a szelvényszámot. Külterületi utak melletti pontoknál a rajz
keretvonalánál nyíllal jelezzük a legközelebbi település nevét és irányát. A helyszínrajzot északra tájolva
kell elkészíteni. Szintezési csap esetén feltüntetjük a csap tetejének terepszinttől való távolságát, cm
élességgel. [PH13] megjegyzést írt: betonozás
helyszínrajz
A mérést szintezőműszerrel, a negyedrendű vonalszintezés szabályai szerint végezzük. Optikai mérési vázlat
szintezőműszer esetén három szálon olvasunk le, a leolvasásokat erre a célra kialakított jegyzőkönyvbe szöveges leírások
írjuk. A kötőpontok három leolvasásból számított magasságkülönbsége és a középső szálon tett
leolvasásból képzett magasságkülönbség 2 mm-nél jobban nem térhet el. Ezt minden műszerállásban a
továbbhaladás előtt ellenőrizni kell. Ezzel biztosítjuk, hogy a leolvasásnál nem követünk el durva hibát.
A kötőpontokon szintezősarut kell elhelyezni. A műszer-léc távolság legfeljebb 70 méter lehet, ennek
egyezőségét hátra-előre irányban elegendő lépéssel vagy szemre biztosítani. Az egyes szintezési
szakaszokban páros számú műszerállásnak kell lennie. A szintezést oda-vissza irányban kell végezni, a
rendszeresített jegyzőkönyvben az oda-vissza mérés azonos lapon, „párhuzamosan” kerül

dokumentálásra. A mérési jegyzőkönyvben képezzük a szakaszvégpontok magasságkülönbségét. Az oda
és a visszamérés közötti különbség nem haladhatja meg a 15⋅√ 𝑡𝑡 [mm] hibahatárt, ahol t a szakasz hossza
km-ben. Ha a mérést digitális szintezővel, adatrögzítéssel végezzük, nem szükséges a leolvasásokat
ismételtetni, hiszen durva leolvasási hibával nem kell számolni. A mérési jegyzőkönyvet ez esetben is
ki kell nyomtatni. A mérési jegyzőkönyvnek – szokásos módon – a műszer típusát számát, az észlelő
nevét, a mérés körülményeit kell tartalmaznia. [PH14] megjegyzést írt: 3 szállon való leolvasas
70m
A mérést követően a számítás következik. 2mm
oda vissz
A zárómunkák során belső vizsgálattal meghatározzuk a munka minőségét, tisztázzuk és összeállítjuk tobszoros leolvasás
a magassági alappontsűrítés munkarészeit. digitális
[PH15] megjegyzést írt: össze gyüjteni a munkákat
A magasságszámítás lehetőségei
Az új negyedrendű magassági alappontok számítására három lehetőséget mutatunk be.
Szintezési vonalak kialakítása esetén a pontonkénti számítás elvét alkalmazzuk a magasságszámításra.
A szintezési vonal ez esetben két adott magassági alappont közötti útvonalat jelent. A kézi számítást ún.
vonal-összeállítási jegyzőkönyvben végezzük, ahol előírjuk a vonal pontszámait, a mérési
jegyzőkönyvből átírjuk az egyes szakaszok oda-vissza magasságkülönbségeit és az egyes szakaszok
hosszát, amit térképről is levehetünk esetleg becsléssel, vagy a három szálon tett leolvasásokból
állapítunk meg. Az oda-vissza mért értékek közepelésével képezzük a szakasz-magasságkülönbségeket,
amelyeket a teljes vonalra összegzünk: ez a vonal mért mért magasságkülönbsége. A végpontok ismert
magasságából képezzük az adott magasságkülönbséget. Az adott és a mért magasságkülönbség eltérése
a magassági záróhiba, amelynek maximális értéke 15⋅ √𝑡𝑡 [mm] lehet, ahol t a vonal hosszát jelenti km-
ben. A magassági záróhibát a szakaszok hossza arányában kell az egyes szakaszok
magasságkülönbségére ráosztani, majd képezni az új pontok végleges magasságát. Amennyiben egy
vonalat kiszámoltunk, az ebben a vonalban lévő pontok a továbbiakban adott pontnak tekinthetők,
azokba már csatlakozhat egy következő szintezési vonal. [PH16] megjegyzést írt: Szintezési vonalak kialakítása
két pont között számoljuk
Szintezési csomópontot hasonló okokból alakítunk ki, mint ahogyan azt a vízszintes pontmeghatározás mért adott
esetén tárgyaltuk. Szeretnénk, ha a magassági kerethibákat illetve az elkerülhetetlen véletlen jellegű hiba osztása a szakasz hosszától függ
mérési hibákat minél egyenletesebben osztanánk el. Azt kívánjuk elérni, hogy minél több mérés
eredmény vegyen részt az új pontok magasságának meghatározásában, ne alakuljanak ki nagyon hosszú
szintezési vonalak. Szintezési vonal alatt ez esetben az adott magassági alappont és a csomópont közötti
útvonalat értjük. Először képezzük az egyes vonalak mért magasságkülönbségét, majd ezeket a
megfelelő adott magassághoz hozzáadva, a csomópont előzetes magasságát. Annyi előzetes
magasságunk lesz, ahány vonal „befut” a csomópontba, de legalább 3. A csomópont végleges
magasságát súlyozott átlagként kapjuk, ahol a súly fordítva arányos a vonal hosszával. Miután a
csomópont végleges magasságát megkaptuk, a magassági záróhibát és annak elosztását ugyanúgy
képezzük, mint az egyszerű szintezési vonal esetében. [PH17] megjegyzést írt: Szintezési vonal alatt ez esetben
az adott magassági alappont és a csomópont közötti útvonalat
Szintezési hálózat kiegyenlítését akkor végezzük, ha rendelkezünk megfelelő cél-szoftverrel, értjük.
szintezési hálózatkiegyenlítő szoftverrel. Különösen digitális bemenő adatok esetén ajánlatos ez a csomopontok előzetes magasságának számítása min 3
megoldás, mert akkor a számítás is bizonyos mértékig automatizálható. A kiegyenlítés bemenő adatai
nemcsak a szakaszok magasságkülönbségei, azok hossza és az adott pontok magasságai, hanem a
súlyozást is meg kell választani. A súlyozásra az 1/t értéket választjuk, vagyis a magasságkülönbségek
súlya a szakasz hosszával fordítottan arányos. Az előzetes számítások során az intelligens program
automatikusan kiszámítja az új pontok előzetes magasságát, zárt köröket alakít ki, kimutatja az egyes
vonalak és a zárt poligonok magassági záróhibáját, így lehetőség van az esetleges durva hibák
felfedésére. A javítási egyenletek felállítása és a normálegyenletrendszer megoldása után az új pontok
kiegyenlített magasságait, azok középhibáit és a mért magasságkülönbségek javításait kapjuk meg. A [PH18] megjegyzést írt: a vonalak sujja fordítottan
számítást itt is dokumentálni kell. arányos a hosszukkal

A negyedrendű vonalszintezés munkarészei
A zárómunkák során összeállítják a negyedrendű vonalszintezés munkarészeit, amelyet vizsgálat és
nyilvántartás céljából átadnak az illetékes megyei földhivatalnak. Az új pontokat megyénként illetve
vonalanként számozzák, ezért ismerni kell az adott megyében utoljára nyilvántartásba vett vonal számát.
A negyedrendű vonalszintezés munkarészeire a régebbi F7 szabályzatban találunk mintát. A
dokumentumok felsorolása:
− Magassági pontjegyzék. Ez megfelel a vízszintes pontok koordináta-jegyzékének, de itt csak

pontszámokat és magasságokat találunk. Külön csoportosítják az adott és az új pontokat, rendűség
szerint, számsorrendben beírva. Az új pontok esetében szöveges leírást is adnak, ami megfelel a
pontleírás hasonló tartalmának.
− Negyedrendű vonalszintezés mérési és számítási vázlata. Alkalmas (1:10000 vagy 1:4000)

méretarányban készül, fekete-fehér színben. Vékony vonallal a fontosabb síkrajzi elemeket, elsősorban
vonalas létesítményeket tartalmazza, a szintezési szakaszokat vastag vonallal jelöljük, mégpedig görbe
vonallal, követve a mérés útvonalát. Kézi számítás (vonal-összeállítás, csomópont) esetén az egyes
vonalak kezdetét vastag ponttal, a végét nyíllal jelezzük, megírjuk a vonal sorszámát. Gépi számításkor
(kiegyenlítésnél) a számítás szempontjából nem beszélhetünk vonalakról, de a nyilvántartás végett
kialakíthatunk vonalakat.
− Negyedrendű vonalszintezés mérési jegyzőkönyve. Ez lehet a rendszeresített formanyomtatvány

vagy az adatrögzítőből kiolvasott eredmények értelmezhető nyomtatott listája.
− Negyedrendű vonalszintezés számítási jegyzőkönyve. Kézi számításnál a rendszeresített vonal-

összeállítás, kiegyenlítésnél nyomtatott számítási jegyzőkönyv.
− Pontleírások. Régebben forma-nyomtatvány szerint kézzel készült pausz papírra, ma számítógépes

szerkesztéssel készül, nyomtatva. A magasságot milliméter élességgel kell feltüntetni. Külön szöveges
részben további adatokat kell megadni a pont könnyebb felkereséséhez.
− Műszaki leírás. Tényszerűen, röviden le kell írni az alkalmazott technológiát és eszközöket, ki kell
térni a mérés és állandósítás körülményeire. Tájékoztatást kell adni a felkeresett adott pontok állapotáról.
Pontszámozás az EOMA-ban
Az Egységes Országos Magassági Alapponthálózatban hasonló elveket követtek, mint az előző
hálózatnál, de vannak kisebb eltérések. Az országos alappontok pontszáma mindig nyolcjegyű, minden
egyes jegyet mindig kiírnak. A pontszám utolsó számjegye az ún. jelzőszám, amely általában az
állandósítás sorrendjére utal, első esetben mindig 1, majd ha pótlásra kerül a sor, eggyel nő. A
jelzőszámot egy kötőjel választja el az első hét jegytől. Az első hét számjegy felépítése: poligonszám
(két jegy), vonalszám (két jegy), pontsorszám (három jegy).

Az elsőrendű pontok esetében kiírják a 00 poligonszámot, majd következik az elsőrendű vonal száma
és a pontsorszám. A pontsorszám a szokásos állandósítású szakaszvégpontok esetében 101-től indul,
míg a kéregmozgásvizsgálati pontoknál 001-től.
A másodrendű pontok száma az elsőrendű poligon számával kezdődik, majd ezt követi a vonal száma.
A másodrendű vonalak száma 01-től indul (és mindig 20 alatti), míg a harmadrendű vonalak számozása
21-től kezdődik. Vannak másodrendű KKP-k is.
A 40 darab EOMA főalappont száma is ilyen elvek szerint épül fel, de itt a poligonszám is, és a
vonalszám is csupa zérus. A főalappontok jelzőszáma az ikerpontokat vagy a sziklaüregben lévő
különböző idomtesteket jelöli. Az első számú főalappont a nadapi. A nadapi őspontnak (Nadap I.) is van
száma: 0000001-0. Az 1952-ben állandósított, akkoriban Nadap-II.-nek jelölt főalappont EOMA-száma:
0000001-1.
Amennyiben elpusztul egy EOMA alappont és a közelben pótolják azt, csak a jelzőszám nő eggyel. A
földfeletti állandósítású pontoknál az 1-5 jelzőszámok erre a célra vannak fenntartva. A 6-9
jelzőszámokat a vonalban elhelyezett újabb pontok sűrítésekor adják. [PH19] megjegyzést írt: Az első hét számjegy felépítése:
poligonszám (két jegy), vonalszám (két jegy), pontsorszám
(három jegy). KKP

alkalmazások – 4.
Vetülettan – alap fogalmak
4. Vetületek alap- és képfelületei, vetületi torzulások és redukciók. A geodéziai
vetületekkel szemben támasztott követelmények.
Alapfelület: gömb, ellipszoid, Képfelület: gömb (kettős vetítés miatt!), sík, vagy síkba fejthető
felület: sík, kúp, henger. Tissot indikátrix. Hossztorzulás, szögtorzulás, területtorzulás.
Vetületi méretaránytényező. Geodéziai vetületek: szögtartóság, második irányredukció,
meridiánkonvergencia, hossztorzulási együttható.
Alapfelületek
Matematikailag viszonylag egyszerűen leírható, szabályos térbeli felület, forgási ellipszoid

vagy gömb.
Forgási ellipszoid:
• A Föld tengely körüli forgása következtében létrejövő centrifugális erő a Földet a
forgástengelyére merőlegesen „széthúzza”.
• Ez okozza a Föld lapultságát.
• A földi ellipszoid méretének és alakjának megadása:
- az ellipszoid fél nagytengelyével(a) és fél kistengelyével (b)
- az ellipszoid fél nagytengelyével (a) és numerikus excentricitásával (e)
• Ezekből az értékekből levezethet a forgási ellipszoid lapultsága: f= (a-b)/a
• Relatív elhelyezésű : az ellipszoid egy adott ponton simul hozzá a geoidhoz, itt kicsik az
unduláció-értékek, de a Föld más részein jelentősen nagyobbak lehetnek.
• Abszolút elhelyezésű : az ellipszoid középpontja egybeesik a Föld tömegközéppontjával,
így az illeszkedés az egész Földre átlagosan a legjobb, de a geoidunduláció így is +/- 100 m
is lehet.
• az X,Y,Z ellipszoid térbeli rendszer origója az ellipszoid középpontja
• meridánok: az ellipszoid felületéből a forgástengelyre fektetett síkok metszik ki
• parallelkörök : az ellipszoid felületéből az egyenlítő síkjával párhuzamos síkok metszik ki
• ellipszoidi szélesség Φ : a P pont normálisának az ellipszoidi egyenlítő síkjával bezárt
szöge
• ellipszoidi hosszúság Λ : a P ponton átmenő meridiánnak a kezdőmeridiánnal bezárt szöge
• ellipszoidi azimut α: a P’Q’ ellipszoidi ív érintőjének a P’ pont meridiánjának P’ pontbeli
érintőjével bezárt szöge.
Gömb:

• Kisebb országok térképi ábrázolásánál az ellipszoidot gömbbel is helyettesíthetjük

• gömbi szélesség φ : a P pont normálisának a gömbi egyenlítő síkjával bezárt szöge
• gömbi hosszúság λ : a P ponton átmenő meridiánnak a kezdőmeridiánnal bezárt szöge
• paralellkör: egyenlítő síkjával párhuzamos síkok által a gömbből kimetszett gömbi kiskör
• sarokpont(pólus): ahol a forgástengely metszi a gömböt
• egyenlítői sík: forgástengelyre merőleges, a gömb középpontján átmenő sík
• egyenlítő: az a főkör, aminek a síkja merőleges a forgástengelyre
Képfelületek
Az alapfelületről a képfelületre vetítéssel térünk át. A vetítés matematikai összefüggésekkel

történhet
1. geometriailag megszerkeszthető és szemléltethető,(valós vetület)
2. geometriailag nem szemléltethető módon. (képzetes vetület)
Az első esetben a vetítést valamilyen vetítési középpontból végezzük és vetítősugarakkal
közvetítjük. Ha a vetítési középpont a végtelenben van és a vetítősugarak a képfelületre
merőlegesek, ortogonális, vagy derékszögű vetítésről beszélünk. Ha vetítési középpont a
végesben van, a vetítés centrális.

Vetület: a képfelület síkba terítésével jön létre.
Vetületi egyenletekkel szembeni feltételek:
• alapfelület minden pontjának csak egy pont feleljen meg a képfelületen
• a vetületi egyenletek folytonosak és differenciálhatók, deriváltjaik folytonosak legyenek
• elégítsék ki a vetületi torzulásra megadott követelményeket
• Képfelület: az alapfelülethez illesztett sík, vagy síkba fejthető felület.

• kettős vetítésnél, amikor ellipszoidról gömbre vetítünk, akkor a gömb a képfelület
• Sík: a földfelszíni pontok térképi ábrázolásánál az alpfelületi pontokat a vetület (térkép)
síkjában adjuk meg, és a számításokat a vetületi koord. rendszerben hajtjuk végre.
• Henger: a gömböt hengerpalástra képezzük, amelyet egy alkotója mentén felvágva a síkra
terítjük
• Kúp: a gömböt kúppalástra képezzük, amelyet egy alkotója mentén felvágva a síkra terítjük
• Gömb
Kettős vetítésnél az ellipszoidról először gömbre térünk át, ekkor az ellipszoid az alapfelület,
a gömb a képfelület. (ld. még: alkalmazások 5. tétel – EOV – Gauss gömb)
Tissot-féle indikatrix
Az alapfelület tetszőleges pontjába helyezett, végtelen kis kör képe a vetület megfelelő
pontjában ellipszis, az ún. torzulási ellipszis, vagy a Tissot-féle indikatrix. A torzulási
ellipszis a és b féltengelyei a vetületi főirányokkal esnek egybe. (Vetületi főirányok:
alapfelület minden egyes pontjánál van két egymásra merőleges vonal, amelyek vetületei is
merőlegesek.)
Az ábrán az x0 y0 az alapfelület φ0 λ0 ellipszoidi koordinátájú pontjának vetületi koordinátái,

m a meridián irányú és n a meridiánra merőleges (haránt-) irányú lineármodulus.
Vetületi torzulások, redukciók
A képfelületen jelentkező torzulások miatt a térképi ábrázoláskor az alapfelületi (a

földfelszínről
az alapfelületre redukált) távolságokat, szögeket és területeket korrigálnunk kell. A
korrekcióra szolgáló mennyiségeket vetületi redukcióknak nevezzük.
Hossztorzulás
Az alábbi ábra a) baloldali része az alapfelület végtelen kis részét, b) jobboldali része a
képfelület megfelelő végtelen kis részét mutatja be. A baloldali elemi kis háromszög α
földrajzi azimut melletti befogója M × dφ , szemközti befogója r × dλ , az átfogó ds. M a
meridián irányú görbületi sugár, r = N × cosφ , ahol N a haránt irányú görbületi sugár. Az
alapfelületi M × dφ befogónak a dx, az r × dλ befogónak a dy, a ds átfogónak a dd, az a
azimutnak a β, a dF elemi kis területnek a dT, a φ0 λ0 pontnak az x0 y0 pont felel meg a
vetületben. A vetületek többségében a vetület x tengelye az alapfelületi meridián képe, az y
tengely erre merőleges.

Lineármodulus
A hosszak el nem kerülhető változása a vetületen azt jelenti, hogy a vetítéskor az alapfelületi
méretek pontról pontra a helytől függően különböző méretekben képződnek le a
képfelületen.
Ezt a változást a hosszak torzulását jellemző lineármodulussal értelmezzük:
A lineármodulus kifejezi, hogy egy alapfelületi s hossz végtelen kis ds változásának a vetületi
d hossz (ábra) mekkora végtelen kis dd változása felel meg. Általános esetben dd ≠ ds .
redukciók:
Hosszredukció:
Hossztorzulási tényező:
Ha m0 = 1, érintő vetületről beszélünk. Az alapfelület és a képfelület találkozásánál

nyilvánvalóan a hossztorzulás 0, bárhol máshol pozitív (a) ábra). A hossztorzulás értékét
csökkenteni, s ezzel a vetület használhatósági tartományát növelni lehet úgy, ha m0 < 1. Ez
azt jelenti, hogy a vetületi egyenletekkel meghatározott valamennyi koordinátát az 1-nél
valamivel kisebb számmal megszorzunk. Ez esetben a vetület süllyesztett, az ábrázolás
méretaránya változik úgy, hogy a vetületi számításokból kapott távolságok rövidülnek.
Süllyesztett vetületnél a hossztorzulás értelemszerűen pozitív és negatív is lehet. A b.) ábrán
a képfelület metszi az alapfelületet, az alapfelületen belül a hossztorzulás negatív, a
képfelületi hosszak rövidülnek, azon kívül pozitív, a képfelületi hosszak csak kisebb
mértékben nagyobbodnak. A torzulásmentes helyek az alap- és képfelület metszésvonalai
(ábránkon körív és egyenes metszéspontjai).

Szögtorzulás
A szögek torzulását a Δγ = γ’ - γ szögeltéréssel jellemezzük.
redukciók:
Azimutredukció: A b vetületi azimut és a megfelelő a földrajzi azimut különbsége:
Első irányredukció:
Az első szögredukció két irányra vonatkozó első irányredukciók különbsége:
Iránymodulus:
egy-egy pontban állandó, de pontonként általában változó.
Szögtartő vetületeknél: az első irányredukció, az első szögredukció értéke zérus, az

iránymodulus 1.
Területtorzulás
Területi modulus
A vetületen lévő végtelen kis dT terület és a megfelelő alapfelületi dF felület
hányadosa:
Területtartó vetületen a területi modulus minden pontban eggyel egyenlő, mert dF = dT
redukciók:
Területtorzulási tényező:

Területi redukció:
DT = T - F = képfelületi terület- alapfelületi terület.
Vetületi méretaránytényező
A vetítés ugyanis nemcsak érintő, hanem metsző helyzetű képfelületre is történhet (ebben az
esetben a kezdőponttól, illetve a középvonaltól nagyobb távolságig tart az „elfogadhatóan
alacsony torzulás” zónája). A képfelületet (síkot, kúpot, hengert) a
méretarányskálatényezővel kicsinyítjük, redukáljuk. Az érintési, illetve metszési pontokban
nem lép fel torzulás.
Geodéziai vetületek:
Szögtartóság
A vetületek lehetnek szögtartók, területtartók, vagy általános torzulásúak. Az

alapfelület szögtartó (konform) ábrázolása során egy végtelen kis alapfelületi
idom alakja a vetületben hasonló marad és a maximális szögeltérés zérus.
A szögtartó ábrázolás feltételei:
( l a lineármodulus)
(τ a területi modulus)
(υ a maximális szögeltérés)
torzulási ellipszisek szögtartó vetületnél: 
A szögtartó vetületeknél a torzulási ellipszis a = b miatt a vetületen is kör

lesz, alakja és elhelyezése állandó, mérete pedig a vetület tulajdonságainak
megfelelően változik. Olyan vetület, amely minden távolságot a vetület
minden pontjában helyesen tudna rögzíteni, nem létezik. Létezhet azonban
olyan vetület, amely bizonyos pontokban, ill. vonalak mentén hossztartó.
Második irányredukció:
ΔPQ szög a vetületi síkbeli PQ iránynak (lila) a megfelelő alapfelületi vonal pontonként vetített
vetületbeli képéhez (rózsaszín)húzott érintőjével bezárt szöge. A Q pontban fellépő Δ QP második
irányredukció értéke ettől általában mind nagyságban, mind előjelben különbözik.
Meridiánkonvergencia:

Az alapfelületi meridián képéhez a vetület P pontjában húzott érintőnek az +x tengellyel e pontban
párhuzamos iránnyal bezárt szöge, jelölése μP. Értéke a földrajzi, vagy a vetületi koordinátáktól és a
Föld sugarától függ, a vetületek szélein eléri a szögfokos nagyságrendet.
Az x tengelyen lévő pontokban a μ értéke zérus, mivel a térképi és a földrajzi északi irány egybeesik,
az x tengely a kezdő-meridián képe. Minél jobban eltávolodunk mindkét irányban az x tengelytől, annál
nagyobb a meridiánkonvergencia értéke. A vetületi meridiánkonvergencia előjelét a fenti ábra szerint
értelmezzük, azaz pozitívnak tekintjük akkor, ha a térképi északi irány a μ szög jobb oldali szára.

alkalmazások 5.
vetülettan –
Magyarország nemzeti és nemzetközi vetületei
5. Magyarország nemzeti és nemzetközi vetületei. Felsorolás, rövid ismertetés.
Részletesen: Egységes Országos Vetület és szelvényhálózata.
Vetület nélküli rendszer, Sztereografikus vetületek, régi hengervetületek, EOV, szögtartó

általános elhelyezésű hengervetület (Mercator) Kettős vetítés, (IUGG67 ellipszoid, új
magyarországi Gauss-gömb) Normál szélesség, vetületi kezdőpont, méretaránytényező,
középpont eltolása. Szelvényhálózat, szelvények számozása a térkép méretaránya szerint.
Vetület nélküli rendszer:
A vetület nélküli rendszer azt jelentette, hogy az országos alapponthálózat pontjainak, a

háromszögelési pontoknak ellipszoidon határozták meg a koordinátáit, és a pontok közötti
távolságokat változtatás nélkül szerkesztették fel a térkép síkjára. Ez azt eredményezte,
hogy egy 600 km hosszú geodéziai vonal bizonytalansága kereken 1 km volt.
BUDAI rendszer : Magyarország területén alkalmazták. Kezdőpontja a Gellérthegyi

csillagvizsgáló helyén állandósított Gellérthegy nevű felsőrendű háromszögelési pont volt.
IVANICSI rendszer : Horvátország, Szerémség területén alkalmazták. Kezdőpontja az
Ivanicsi zárdatorony, egy Zágráb közelében lévő kolostor tornya volt.
NAGYSZEBENI rendszer : Erdély területén alkalmazták. Kezdőpontja a Vízaknai-hegy nevű
háromszögelési pont volt.
Sztereografikus vetületek:
A sztereografikus vetület valós vetület, azt jelenti, hogy geometriailag meg is szerkeszthető.
Alapfelülete gömb, képfelülete érintő sík. A gömbnek az érintési ponttal átellenes pontja a
vetítési pont, azaz a vetítő sugarak sorozója. A gömbfelületen – mint tárgyfelületen – lévő
pontokat ezekkel a vetítősugarakkal vetítjük fel a síkra, mint képsíkra.

Magyarországon 1860 után kezdték alkalmazni a sztereografikus rendszereket.

Kettős vetítést alkalmaztak:
• első alapfelülete a BESSEL FÉLE ELLIPSZOID , erről vetítettek
• a második alapfelületre a RÉGI MO-I GAUSS GÖMB -re, majd
• második lépésben a képfelületre, a FERDE HELYZETŰ ÉRINTŐ SÍK -ra.
Két sztereografikus vetületi rendszert is meghatároztak, ezek abban különböztek egymástól,

hogy a sík más pontban érintette a gömböt (más a vetületi kezdőpont), az alapfelületeik és a
képfelület választása azonban azonos.
BUDAPESTI szetreografikus rendszer:

Vetületi rendszer kezdőpontja: Gellérthegy nevű felsőrendű háromszögelési pont. A
Gellérthegy ponton átmenő meridián Déli ága a +X koordináta tengely, erre merőlegesen
Nyugatra mutat a +Y koordináta tengely.
Az érintési ponttól 127 km-re eléri a hossztorzulás az 1/10000 értéket. A mai Magyarország
területét ez a rendszer fedte le.
MAROSVÁSÁRHELYI sztereografikus rendszer
Vetületi rendszer kezdőpontja: Kesztej hegy
Az erdélyi területek térképezésére használták.
KATONAI sztereografikus rendszer

Magyarországon azonos a Budapesti rendszerrel. 1937-től alkalmazták. A koordináta
rendszer kezdőpontját a vetületi síkon eltolták 500 km-rel mindkét koordináta tengely
irányában. A katonai rendszer koordinátáit a sztereografikus rendszer koordinátáiból az
alábbi összefüggés szerint számíthatjuk:
X katonai=500 000 – x, Y katonai=500 000 – y
Így csak pozitív koordináta értékek szerepelnek az ország egész területén.
BUDAPESTI önálló városi rendszer (BÖV)

Az 1930-as évektől alkalmazták, azonos a Budapestivel, de új alaphálózatot létesítettek
Budapest szabatos városméréséhez. A két rendszer koordinátái között cm, esetleg dm
nagyságrendű eltérések jelentkeznek.
Régi Hengervetületek
Fasching Antal dolgozta ki a magyarországi ferdetengelyű érintő hengervetületi rendszert 1906-ban,

és 1908-tól vezették be a felméréseknél. Ebben az esetben is kettős vetítést alkalmaztak,
• első alapfelülete a BESSEL FÉLE ELLIPSZOID ,
• második alapfelülete a RÉGI MO-I GAUSS GÖMB,

• képfelülete, a FERDE TENGELYŰ ÉRINTŐ HENGER.
A Gellérthegy ponton átmenő meridián déli ága a +X koordináta tengely, a +Y koordináta tengely(ek)
Nyugatra mutat(nak) .
Az érintő körtől északra és délre 90 km-re eléri a hossztorzulás az 1/10000 értéket, ezért három,
elforgatott érintő hengert, ezzel három vetületi rendszert alkalmaztak.
A három vetületi rendszer:

HÉR , Henger Északi Rendszer , 47-55’-00” – től északra,
HKR , Henger Középső Rendszer ,
HDR , Henger Déli Rendszer , 46-22’-0” – től délre lévő területekre.
Alapfelületei azonosak a szetreografikus vetületével, de a rendszer tájékozását újra elvégezték, ezért a
+X koordináta tengely iránya nyugatra 6’44”-el eltér a sztereografikus rendszer X koordináta
tengelyének déli ágától.
Gauss-Krüger vetületi rendszer

A Gauss-Krüger vetületi rendszert Magyarországon 1953 – 2004 között a katonai topográfiai
térképek készítése során alkalmazták.
Alapfelülete a KRASZOVSZKIJ-FÉLE ELLIPSZOID (1940, SK-42),
képfelülete TRANSZVERZÁLIS ELHELYEZÉSŰ ÉRINTŐ HENGER.
Tehát itt nincs kettős vetítés, az (elliptikus) henger közvetlenül az ellipszoidot érinti egy meridián
mentén. Ez a meridián egy vetületi sáv középmeridiánja. A vetületi sávok érvényessége a
középmeridiántól meghatározott földrajzi hosszúságra elhelyezkedő meridiánokig terjed keleti és
nyugati irányban. Ezek az ún. szegélymeridiánok.

A középmeridián torzulásmentes vonal. Szögtartó vetület. Egy vetületi sáv vetületi rendszerének
kezdőpontja a középmeridián és az egyenlítő metszéspontja. Az X koordináta tengely a középmeridián
képe, pozitív ága északra mutat, az Y koordináta tengely, az egyenlítő képe, pozitív ága keletre mutat.
A koordinátarendszer kezdőpontja nyugati irányban 500 km-rel el van tolva, ezért csak pozitív
koordináta értékeket találunk egy vetületi sáv területén, az északi féltekén.
UTM vetületi rendszer

Az UTM (UNIVERSAL TRANSVERSE MERCATOR) vetületi rendszer a GPS rendszer vonatkozási
rendszere. A GPS navigáció terjedésével a vetületi rendszer alkalmazása is egyre szélesebb körű. A
NATO csatlakozás után, 1997-től a katonai térképészet alkalmazza.
Alapfelülete a WGS-84 JELŰ ELLIPSZOID ,
képfelülete egy TRANSZVERZÁLIS ELHELYEZÉSŰ METSZŐ HENGER .
A transzverzális elhelyezésű süllyesztett henger metszi az ellipszoidot, további jellemzői

megegyeznek a Gauss-Krüger vetületnél leírtakkal.
Egységes országos vetület (EOV)
Részben a többfajta vetületi rendszer polgári célú egységesítése, részben pedig amiatt, hogy
a hossztorzulás értéke az ország egész területén minél kisebb mértékben térjen el az
1/10000-től, 1975-ben polgári célokra új vetületi rendszert vezettek be, az Egységes Országos
Vetületet, rövidítve, az EOV-t.
- a vetítés kettős, először az ellipszoidról a Gauss-gömbre, majd az új Mo.-i Gauss-gömbről a
gömböt két gömbi kör mentén metsző hengerre történik a vetítés.

1. vetítés geoidról IUGG67 (GRS67) ellipszoidra

- Vonatkoztatási ellipszoidja az IUGG/1967 (GRS67) ellipszoid. Ez egy relatív elhelyezésű ellipszoid
(azaz Mo. területén simul hozzá kis hibával a geoidhoz).
- úgy lett definiálva, hogy Szőlőhegy alapponton az ellipszoid 6,56 méterrel a geoid alatt
van.
2. vetítés IUGG67 ellipszoidról új magyarországi Gauss-gömbre

- Gauss-gömb: Egy adott pontban az ellipszoidhoz legjobban illeszkedő gömb. Abban a pontban, ahol
a gömb érinteni fogja az ellipszoidot, számoljuk a meridián- és harántgörbületet (M0, N0), és ezek
alapján a Gauss-gömb sugara: 𝑅𝑅 = �𝑀𝑀0 ∙ 𝑁𝑁0
- Normál szélesség (normálparalel): Az ellipszoidról a gömbre vetítés érintő paralelköre. EOV-nál az
ellipszoidról a gömbre vetítés érintő paralelköre (normálparalel) nem esik egybe a gömbről a hengerre
történő vetítés vetületi kezdőpontjával.
3. vetítés a Gauss-gömbről ferdetengelyű hengerre

- Vetületi kezdőpont: A sík, a kúp vagy a henger (tehát a képfelület) és az alapfelület
érintési pontja. Amennyiben a képfelület az alapfelülethez képest forgás-szimmetrikusan helyezkedik
el, akkor a kezdőpont hosszúsága önkényesen választott, de a szabványosított vetületek esetén előre
rögzített érték. A vetületi rendszer kezdőpontja a gellérthegyi meridiánon, de a Gellérthegytől D-re
helyezkedik el.
- Az EOV vetület a tárgyalt csoportosítási szempontok szerint valódi, süllyesztett, ferdetengelyű

(általános elhelyezésű), szögtartó hengervetület. (A Mercator vetület egy fajtája.)
A képfelület metsző, vagy süllyesztett henger, amely 2 párhuzamos gömbi körben metszi a Gauss-
gömböt. A két gömbi kör között a hossztorzulás negatív, a gömbi körökön kívül pozitív irányú, a
körökön pedig zérus.
A vetületi egyenletek:
ahol: m0 = méretaránytényező
φ’, λ’ = ,,hamis” gömbi szélesség, hosszúság (a vetületi kezdőpont a (0, 0), ehhez képest)
R = a Gauss-gömb sugara

- Méretaránytényező: Ha metsző helyzetű képfelületre történik a vetítés (ebben az esetben a
kezdőponttól, illetve a középvonaltól nagyobb távolságig tart az „elfogadhatóan
alacsony torzulás” zónája). A képfelületet (síkot, kúpot, hengert) a méretarányskálatényezővel
kicsinyítjük, redukáljuk.
A hossztorzulási viszonyok alakulása:
a két metszet vonal között max. -7 cm/km hossz rövidülés ,
az ország legészakibb pontjában +26 cm/km, a legdélibb pontjában pedig +23 cm/km hossz
növekedés lép fel.
A Gellérthegy ponton átmenő meridián ÉSZAKI ága a +X koordináta tengelye, és KELETRE mutat a
+Y koordináta tengelye.
A vetületi rendszer kezdőpontja a gellérthegyi meridiánon, az ország közepe táján helyezkedik el. Ez a
pont a koordináta rendszernek is a kezdőpontja. Azonban annak érdekében, hogy az ország területére
eső pontok csak az első síknegyedbe essenek, a vetületi síkon (CSAK) a koordináta rendszer
kezdőpontját eltolták. (A vetületi rendszer kezdőpontja nem változott!) Az eltolás értéke -X irányban
(délre) 200 km, -Y irányban (nyugatra) 650 km. Ezzel el lehetett érni egyrészt, hogy minden
koordináta érték az ország területén pozitív előjelű, másrészt az X koordináták értéke mindig kisebb,
mint 400 km, az Y koordinátáké pedig mindig nagyobb, mint 400 km.
Így:
Y=y+650000 m,
X=x+200000 m.
Szelvényezés (EOTR)
Az EOV az eddig tárgyalt vetületektől – egyebek mellett – abban is különbözik, hogy a szelvényezés
rendszere (Egységes Országos Térképrendszer – EOTR) a kis méretarányoktól
kezdve a legnagyobb méretarányig számozásban is egységesen átfogja az eddig tárgyalt térképfajtákat.
A szelvényhálózat keretvonalai a kilométer-hálózat vonalai. Alapegysége az 1:100 000 méretarányú
térképek szelvényhálózata. Az egymást követő méretarányokban a térképszelvények által lefedett
területek oldalhosszai mindig feleződnek, és mivel ez a méretarányszámokra nem igaz (25-10 és 10-
4 ezer), ezért a térképszelvények méretei is változnak.
méretaránysz szelvény által lefedett térképszelvén

ám terület mérete [m*m] y mérete
[cm*cm]
100 000 48 000 * 32 000 48*32
50 000 24 000 * 16 000 48*32
25 000 12 000 * 8 000 48*32
10 000 6 000 * 4 000 60*40

4 000 3 000 * 2 000 75*50
2 000 1 500 * 1 000 75*50
1 000 750 * 500 75*50
500 375* 250 75*50
Az 1:100 000 méretarányú szelvények délről észak felé kialakított sávjai 0-tól 10-ig terjedő
sáv számot és nyugatról keletre kialakított oszlopai 0-tól 11-ig terjedő oszlop számot kapnak.
A szelvényszám a sáv és oszlopszám egymás mellé írásával jön létre.
Egy szelvény négy részre osztásakor a következő nagyobb méretarányú szelvények 1-től 4-
ig terjedő további számot kapnak.
megfelelő számot az eddig kialakult szelvényszám után írjuk úgy, hogy a 1:100 000
méretarányú és az 1:10 000 méretarányú szelvény száma után egy kötőjelet írunk.
Tehát például egy 1:10 000 méretarányú szelvény száma: 75-312, és ezt tovább osztva, egy
1:500 méretarányú szelvény száma: 75-312-2431.

Vetülettan – koordináta-transzformáció
ETRS89 és HD72 rendszer között
6. Transzformációs megoldások ETRS89 koordináták HD72 rendszerbe történő

átszámítására
Lokális transzformációk a két rendszer vetületi koordinátái között: affin, 2D Helmert,
polinomos. Az ellipszoidi koordináták közötti Molodenszkij transzformáció. Az ellipszoid
centrikus koordináták közötti 3D Helmert transzformáció kis szögekre vett határesete, a
Bursa-Wolf transzformáció. Ellipszoid koordináták közötti korrekciós rács, (Siki-Takács)
és Vitel megoldás.
Két különböző vonatkoztatási rendszer pontjai között több különböző módon lehetséges a vetületi
koordináták átszámítása. Az átváltások módjait ez az ábra mutatja:
Átszámítási folyamatábra az 1-es indexszel jelölt kiinduló és a 2-essel jelölt célrendszerbeli vetületi
koordináták közt. 1: direkt polinomiális transzformáció; 2: áthidaló Mologyenszkij-transzformáció
vagy korrekciós rács szerinti eltolás; 3: Bursa-Wolf-transzformáció.
A: inverz vetületi egyenletek

B: vetületi egyenletek
C: ellipszoidi  derékszögű
D: derékszögű  ellipszoidi
Ha nem ismertek a 2 dátum egymáshoz viszonyított elhelyezési paraméterei, akkor a vetületi

koordináták között közvetlenül is transzformálhatunk (lokális transzformáció). Ha ismert a két dátum
ellipszoidjainak középpontja közti eltolás vektora, akkor a Mologyenszszkij-féle áthidaló
transzformáció is használható. Amennyiben nemcsak az eltolás vektora, hanem a 2 rendszer közti
elfordulás szögei (és a 2 rendszer közti méretarány-tényező) is ismert, a Burša-Wolf-féle
transzformáció is alkalmazható. Az utóbbi kettőhöz szükséges a vetületi koordinátákat az inverz

vetületi egyenletekkel az alapfelületi (gömbi/ ellipszoidi), majd onnan a térbeli derékszögű rendszerbe
átszámítani.
Lokális transzformációk a két rendszer vetületi koordinátái között
Ehhez nem kell ismernünk sem a vetületi egyenleteket, sem a 2 dátum elhelyezési paramétereit. Ez a
transzformáció csak a 2 rendszer vetületi koordinátái közt teremt kapcsolatot. Úgy tudjuk egy adott
pont koordinátáit a másik rendszerben meghatározni, ha ismertek a transzformációs paraméterek. A
transzformáció módja lehet:
síkbeli Helmert (hasonlósági-):

𝑋𝑋𝑐𝑐 = 𝑎𝑎0 + 𝑎𝑎1 𝑋𝑋𝐹𝐹 − 𝑏𝑏1 𝑌𝑌𝐹𝐹 ahol: 𝑎𝑎0 , 𝑏𝑏0 : a két eltolás
𝑌𝑌𝑐𝑐 = 𝑏𝑏0 + 𝑏𝑏1 𝑋𝑋𝐹𝐹 + 𝑎𝑎1 𝑌𝑌𝐹𝐹 𝑎𝑎1 = 𝑠𝑠 ∙ 𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐 𝛼𝛼, 𝑏𝑏1 = 𝑠𝑠 ∙ 𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠 𝛼𝛼
(𝛼𝛼 az elforgatás szöge, s a méretaránytényező.)
affin:
𝑋𝑋𝑐𝑐 = 𝑎𝑎0 + 𝑎𝑎1 𝑋𝑋𝐹𝐹 + 𝑎𝑎2 𝑌𝑌𝐹𝐹
𝑌𝑌𝑐𝑐 = 𝑏𝑏0 + 𝑏𝑏1 𝑋𝑋𝐹𝐹 + 𝑏𝑏2 𝑌𝑌𝐹𝐹
polinomos:
a cél-rendszerbeli koordinátákat a forrás-rendszerbeli koordináták függvényeként határozzuk meg, és
az egyes tagokban a forrás-rendszerbeli koordináták magasabb hatványai is szerepelhetnek: (itt pl.
max. másodfokú tagok.)
𝑋𝑋𝑐𝑐 = 𝑎𝑎0 + 𝑎𝑎1 𝑋𝑋𝐹𝐹2 + 𝑎𝑎2 𝑌𝑌𝐹𝐹2 + 𝑎𝑎3 𝑋𝑋𝐹𝐹 𝑌𝑌𝐹𝐹 + 𝑎𝑎4 𝑋𝑋𝐹𝐹 + 𝑎𝑎5 𝑌𝑌𝐹𝐹
𝑌𝑌𝑐𝑐 = 𝑏𝑏0 + 𝑏𝑏1 𝑋𝑋𝐹𝐹2 + 𝑏𝑏2 𝑌𝑌𝐹𝐹2 + 𝑏𝑏3 𝑋𝑋𝐹𝐹 𝑌𝑌𝐹𝐹 + 𝑏𝑏4 𝑋𝑋𝐹𝐹 + 𝑏𝑏5 𝑌𝑌𝐹𝐹
Ezek a transzformációk nem határozzák meg a két rendszer közti általános érvényű kapcsolatot, egy
adott paraméter-csoport csak egy adott (viszonylag kis) helyre vonatkozóan ad helyes eredményt.
(De ott ennek pontossága elérheti a többi módszerét is.) A magasabb fokszámú polinomokkal
pontosabb transzformáció lehetséges. (Ám az esetleges hibás koordináták jobban ,,elhúzzák” az
eredményt.)
A paramétereket közös pontok alapján számoljuk. Érdemes a matematikailag szükségesnél több
pontpárt használni, ekkor a paramétereket kiegyenlítéssel számolhatjuk.
Az ellipszoidi koordináták közötti Molodenszkij transzformáció
Két geodéziai dátum közötti kapcsolat megadásának legegyszerűbb módja az, hogy csak a két
ellipszoid középpontját összekötő vektort (eltolást) adjuk meg. A vektort komponenseivel, méterben
kell megadni. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a két dátum középpontja azonos (például mindkettő
tömegközépponti elhelyezésű), akkor a kapcsolatot a nullvektort írja le, amelynek komponensei:
(0,0,0).

Az áthidaló Mologyenszkij-féle leírás három paramétere: a derékszögű koordinátarendszerben
értelmezett dX, dY és dZ, méterben adott távolságok írják le a vizsgált dátumellipszoidok
geometriai középpontjainak egymáshoz képest értelmezett helyzetét. Amennyiben egy alappont
derékszögű koordinátáit ismerjük az egyik (1.) dátumon, a paraméterek segítségével a második (2.),
ún. céldátumon értelmezett geocentrikus koordináták a következő egyszerű összefüggéssel
megkaphatók:
A térinformatikai programok az egyes dátumokat általában egy közös vonatkoztatási rendszerhez, a

WGS84 dátumhoz képest definiálják. Amennyiben két független dátum és a WGS84 közötti
paraméterek adottak, a két dátum közötti közvetlen AM-transzformáció paraméterei a linearitás
következtében egyszerűen megadhatók (azaz: egyik vetületről WGS84-re, majd WGS84-ről a másik
vetületre átszámítás AM-paramétereit összeadjuk).
Az ellipszoid centrikus koordináták közötti 3D Helmert transzformáció kis szögekre vett

határesete, a Bursa-Wolf transzformáció
A Burša-Wolf-féle paraméterezés (a cseh Milan Burša és a német Helmut Wolf munkája nyomán)
annyiban tér el az előző pontban tárgyalttól, hogy figyelembe veszi a két alapfelület közötti tájékozási
eltéréseket (elfordulást), illetve azt, ha a két alapfelület mérete az ellipszoidok méretéhez képest
kismértékben más (ez azt jelenti, hogy a 2 rendszer által használt méter-etalon nagyon kis mértékben
különbözött – de ez a különbség nagy távolságoknál már jelentős!). A transzformáció bemenő és
kimenő adatai a pont derékszögű koordinátái:
A fenti képlet úgy származtatható, hogy a három irány szerinti elforgatási mátrix szorzataként előálló
általános forgatási mátrix (az ún. térbeli Helmert-transzformáció mátrix) elemeiben elvégezzük a
nagyon kicsi (néhány, vagy maximum néhány tíz szögmásodperces) szögelfordulás esetében
megtehető elhanyagolásokat és behelyettesítéseket:
𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠 𝛼𝛼 ≈ 𝛼𝛼
𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐 𝛼𝛼 ≈ 1
(ha α radiánban van)
A fenti egyenletben megadott forgatási mátix nem diagonális elemeinek előjel-konvenciója kétféle
lehet. Amennyiben a mátrixot a fentebb megadott módon írjuk fel, akkor az a „koordináta-rendszer
elforgatása” (coordinate frame rotation) konvenciónak felel meg. Amennyiben a mátrix nem
diagonális elemeinek előjelét megfordítjuk, akkor az ún. „helyvektor elforgatása” (position vector
rotation) konvenciónak megfelelő leíráshoz jutunk. A két említett konvenció közül nincs kiválasztott

szabvány. Az előző fejezetben, a Mologyenszkij-paraméterek esetében bemutatott, az egymás utáni
transzformációk paramétereinek összegzéssel való meghatározhatósága, az ún. linearitás a Burša-
Wolf transzformációra is igaz.
Áthidaló Mologyenszkij-paraméterezés Burša-Wolf-paraméterezés

Egyszerűbb bonyolultabb
általában pontatlanabb általában pontosabb
paraméterei könnyen számíthatók paramétereinek becslése nehezebb
A paraméterek jelentése egyértelmű az elforgatási paraméterek kétfajta konvenciót
követhetnek
Minden térinformatikai szoftver ismeri számos (de nem minden) térinformatikai szoftver
ismeri
Ellipszoid koordináták közötti korrekciós rács
A fenti pontokban tárgyalt, különböző alapfelületeken értelmezett koordináták közti átszámítási

módszerek pontossága elegendő a térinformatikai alkalmazások számára, de elmarad a felmérési
geodézia igényeitől. Még a BW-módszer is, a modern háromszögelési hálózatok és a WGS84 dátum
közti átszámításnál fél méter körüli maradék hibával működik egy Magyarország-méretű területen.
A felmérési geodézia pontosságigénye ennél sokkal nagyobb, centiméteres nagyságrenddel
jellemezhető. Emiatt az ezeket kiszolgáló eljárások általában magasabb fokszámú polinomiális
illesztést alkalmaznak. Ezt viszont a legtöbb térinformatikai szoftver nem támogatja.
Van azonban egy olyan módszer, amely kellően egyszerű és szinte minden – köztük több szabad
felhasználású, pl. a GDAL-on alapuló Quantum GIS – térinformatikai szoftver támogatja: ez a
korrekciós rács. Az áthidaló Mologyenszkij- és a BW-transzformációkhoz hasonlóan ez az eljárás
különböző dátumokon értelmezett földrajzi (ellipszoidi) koordináták közötti átszámítást végez. A
korrekciós rács egy, a szélességi és a hosszúsági irányokban egyenközű hálózati rács, valójában négy
külön rács: a két dátumon értelmezett koordináták közt az adott ponton meghatározott keleti és északi
irányú eltolásértékeket tartalmazza. A rácspontokon az eltolásértékeket olyan kerethálózati pontok
koordinátáiból számíthatjuk ki egyszerű különbségképzéssel, amelyek helyzete mindkét dátumon
ismert (pl. Mo.-on: OGPSH-pontok). A keleti és északi irányú eltolásértékeket és a hibákat egymástól
elkülönülten kezeljük, így valójában két külön rácsunk van. Az előre beállított felbontású rács
pontjain az eltolásértékek az alapponti különbségek interpolációjával állíthatók elő.
VITEL:
A KGO által kidolgozott eljárás az ETRS89 – EOV rendszerek között az OGPSH pontok alapján
definiált országos transzformációt alkalmaz, a síkba történő vetítést az EOV vetületi egyenletekkel
végzi, majd az országos transzformációból adódó maradékhibákat a javításokat tartalmazó (kb. 2×2
km-es) rácsháló pontjain belüli interpolációval veszi figyelembe. A magasságok átszámítását az
INGA pontok és a magyarországi HGEO2000 geoid felület felhasználásával végzi.
A transzformációs megoldás elérhető valósidejű terepi alkalmazásokhoz (VITEL - Valós Idejű

Transzformációs Eljárás), ahol a GNSS műszerekbe telepített transzformációs fájlok alkalmazásával
valós időben megtörténik az ETRS89 rendszerben meghatározott térbeli XYZ koordináták a
transzformációja a vízszintes HD72 illetve magassági EOMA vonatkozási rendszerekbe.
Irodai alkalmazáshoz, ahol a transzformáció egy központi szerveren végezhető el, amely a
http://eht.gnssnet.hu címen érhető el. A megfelelő formátumba rendezett adatfájlok feltölthetők a
szerverre, ahol megtörténik a transzformáció, amely után az eredményfájl letölthető. A transzformáció
mindkét irányban elvégezhető, bárki számára térítésmentesen használható.

Siki-Takács-féle megoldás:
Gyakran nem csak koordinátás pontok átszámítására van szükségünk, hanem digitális térképi
állományok átalakítására is. Más esetekben pedig nagyméretű pontfelhők átszámítása jelentkezik
feladatként. Olykor pontjainkat, állományainkat valamilyen más vetültere, pl. UTM vetületre kell
transzformálni. Mindezekben az esetekben a FÖMI által javasolt, néhány centiméteres pontossággal
dolgozó EHT vagy VITEL eljárások csak nehézkesen használhatók. A megoldás a nyílt forráskódú
Proj.4 programkönyvtár, amely lehetőséget biztosít, a hét paraméteres térbeli transzformáció
mellett, javító rácsháló (grid shift) megadására is. Ez a geodéziában elterjedt VITEL eljáráshoz
nagyon hasonlít. Kb. 2x2 km es javító rácshálókat hoztunk létre az ETRS89 EOV/Balti átszámítás
támogatására, amellyel centiméteres pontossággal lehetséges az átszámítás és számos nyílt
forráskódú programban használható (cs2cs, ogr2ogr, QGIS, stb.). Számításainkban az EHT2014
átszámító programba épített, finomított geoidmodellt vettük figyelembe.
(Az eljárás alapja a BW transzformáció (tehát visszaszámol egészen a derékszögű koordinátákig),
ennek az eredményét javítja a korrekciós ráccsal.)
Alkalmazása:
• OSGeo Budapest honlapján on-line alkalmazás
• nyílt forráskódú programokban: cs2cs, ogr2ogr, QGIS, …

kiegy. – 1. csoport
7. Egy mennyiségre vonatkozó ismételt mérések kiegyenlítése. A kiegyenlítés célja,

feladata, hibaterjedés. Megbízhatósági mérőszámok.
Átlag, súlyozott átlag, középhiba, súlyozott középhiba, átlag középhibája. Variancia-

kovarianciamátrix, Korrelációs mátrix, hibaellipszis. Súlyegység középhibája. Statisztikai
becslés, fölösmérés, eltérések négyzetösszegének minimalizálása. Hibaterjedés, parciális
deriváltak, mérések középhibái.
A kiegyenlítő számítás feladata: olyan módon kell megváltoztatnunk, megjavítanunk az

egyes mérési eredményeket, hogy azok ellentmondás nélkül kielégítsék a köztük fennálló
matematikai feltételeket. A javítások végrehajtására még egy további feltétel szükséges:
Gauss elgondolása alapján a következő formában szokás felvenni:
[ pvv ]→ min
Tehát a javítások (eltérések) súlyozott négyzetösszege minimum legyen. Ezt nevezzük a
legkisebb négyzetek módszerének.
Közvetlennek nevezzük a mérést, ha magát a meghatározandó mennyiséget mérjük meg: pl.

ha két pont távolságát kívánjuk ismerni és ezért megmérjük a két pontot összekötő
legrövidebb vonaldarab (síkon egyenes darab) hosszát. Ha a mérést megismételjük, vagyis
többször mérjük meg a meghatározandó mennyiséget, akkor a mérés elkerülhetetlen
véletlen vagy szabályos hibái miatt általában egymástól eltérő mérési eredményeket kapunk.
Ha valamennyi mérés egyenlő megbízhatóságú, akkor a meghatározni kívánt mennyiség
legvalószínűbb értéke a mérési eredmények számtani közepe (átlaga). Ez egyezik meg a
vv → min. feltétellel. A vv kifejezés a pvv általános kifejezésből úgy származik, hogy az
egyenlő megbízhatóságú mérési eredmények közös súlyértékét vesszük fel súlyegységnek,
tehát valamennyi mérésre vonatkozóan p = 1.
Ha a mérések különböző súlyúak, akkor a [ pvv ]→ min feltétel érvényes. Ez ebben az
esetben megegyezik a súlyozott átlag képzésével.
Az 1. kiegyenlítési csoportba sorolható feladatok megoldásakor a következő lépésekben kell a

kiegyenlítést elvégezni:
Egységsúlyú mérések esetén:

1. A(z egyenlő súlyú) mérési eredmények felírása
2. A legvalószínűbb érték képzése

3. A javítások számítása
4. Ellenőrzés
5. A javítások négyzetösszegének számítása
6. A súlyegység középhibája (dimenzió nélkül)

egy mérési eredmény középhibája

(dimenziós mennyiség)
7. A legvalószínűbb érték súlya
8. A legvalószínűbb érték középhibája (dimenziós mennyiség)
Különböző súlyú mérések esetén:

1. A mérési eredmények
2. A súlyok felírása
3. A legvalószínűbb érték számítása

4. A javítások számítása
5. Ellenőrzés
6. A négyzetösszeg számítása
7. A súlyegység középhibája
8. A legvalószínűbb érték súlya
9. A legvalószínűbb érték középhibája (szerintem ez a

súlyozott középhiba)
10. Az egyes (egységsúlyú) mérési eredmények középhibája
Az ún. középhibát Gauss (1777 – 1855) vezette be és a kiegyenlítő számításokban

általában ezt használjuk. A középhiba (szórás, standard deviáció) a véletlen hibák
négyzetének középértékéből vont négyzetgyök, jelölésére geodéziában m és μ
használatos, matematikában a s , vagy s betű.
A gyökvonásból származó ± kettős előjel is figyelmeztet arra, hogy a mérőszámnak javító

hatása
nincs, csak a megbízhatósági határaira utal. A középhiba sokkal érzékenyebb, mint az
átlagos hiba.
A középhiba fordítva arányos a megbízhatósággal. A gyakorlati számításokhoz célszerű volt

egy olyan mérőszámot is bevezetni, amely a megbízhatósággal egyenes arányban áll. Ez a
megbízhatósági mérőszám a súly. A súly fordítva arányos a középhiba négyzetével:
ahol μ02 egy mindig pozitív, dimenzió nélküli tiszta szám. A pozitív előjelet a másodfokú
hatványkitevő biztosítja. A súly ennek megfelelően a középhiba négyzetének reciprok
értékével azonos dimenziójú pozitív mennyiség, tehát, ha pl. a középhiba milliméterben
adott, akkor a súly dimenziója 1/mm2.

Ha a súly az egységgel egyenlő, akkor μ0 számérték = μi számérték, vagyis a μ0 érték a pi =1

egységsúlyú mennyiség középhibájának a számértéke. A μ0 értéket a súlyegység
középhibájának nevezzük. Ha ismerjük a súlyegység középhibáját, akkor a mérési
sorozattal kapcsolatos bármely mennyiség középhibáját, feltételezve, hogy súlyát ismerjük:
Variancia: egy mért mennyiség szórásának (azaz középhibájának) négyzete.
Kovariancia: két különböző mérés szórásainak szorzata.

σxy = σyx = μ x ∙ μy
Dimenziója a két mért mennyiség dimenziójának szorzata.
A középhibákat és kovarianciákat a két mennyiséget jellemző kovarianciamátrixban

foglaljuk össze:
𝜇𝜇𝑥𝑥2 𝜎𝜎𝑥𝑥𝑥𝑥
𝐶𝐶 = � �
𝜎𝜎𝑦𝑦𝑦𝑦 𝜇𝜇𝑦𝑦2
A főátlóban az egyes mért mennyiségekhez tartozó varianciák, azaz szórásnégyzetek
vannak, azon kívül pedig a kovarianciák, amik az egyes mért mennyiségek közti kapcsolatot
írják le.
A mátrix mindig szimmetrikus, azaz az elemek a főátlóra tükrösek: az 1. sor 2. eleme mundig
ugyanaz, mint a 2. sor 1. eleme stb.
Természetesen nem csak 2×2-es, hanem n mért mennyiség esetén n×n-es lehet.
Korrelációs mátrix:
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egyes mért mennyiségek közt milyen erős kapcsolat
(korreláció) van (azaz az egyik mennyiség változtatása mennyire van hatással a többire),
annak meghatározására a kovarianciamátrix közvetlenül nem használható, mert az értékek
függnek a hibák nagyságától is.
A korrelációs mátrix elemeinek (a korrelációs együtthatóknak) a számítása a
kovarianciamátrix elemeiből:
𝑐𝑐𝑖𝑖,𝑗𝑗
𝑟𝑟𝑖𝑖,𝑗𝑗 =
𝜇𝜇𝑥𝑥 ∙ 𝜇𝜇𝑦𝑦
A korrelációs együtthatók értéke mindig -1 és +1 közötti; a +1 közeli értékek erős

kapcsolatot, a
-1 közeliek erős fordított kapcsolatot, a 0 közeliek pedig a korreláció hiányát jelzik.
Hibaellipszis:
Az ellipszis fél kis- és nagytengelye az egyes mért értékek középhibáitól függ; középpontja a
kiegyenlített mérési eredmények értéke; az ellipszis ’dőlése’ a kovarianciák értékétől függ.
Pl. Egy pontnak meghatároztuk az x és y koordinátáját.

x koordináta meghatározásának középhibája: μx
y koordináta meghatározásának középhibája: μy
a kovarianciák: σxy = σyx
𝜇𝜇𝑥𝑥2 𝜎𝜎𝑥𝑥𝑥𝑥
Ebből a kovarianciamátrix: 𝐶𝐶 = � �

A hibaellipszis nem kanonikus elhelyezésű ellipszis lesz, azaz a tengelyei nem feltétlenül
párhuzamosak a koordinátatengelyekkel.
Az ilyen ellipszisek egyenlete: A∙x2 + B∙xy + C∙y2 = 1
𝜇𝜇𝑥𝑥2 𝜎𝜎𝑥𝑥𝑥𝑥 𝑥𝑥
A hibaellipszis egyenlete a kovarianciamátrixból: [𝑥𝑥 𝑦𝑦] ∙ � � ∙ �𝑦𝑦� = 1
azaz: μx∙x2 + (σxy + σyx)∙xy + μy∙y2 = 1
Fölösmérés: A mérések száma mennyivel haladja meg a matematikailag minimálisan

szükséges mérésszámot. Ha van fölösmérés, az lehetőséget ad az ellenőrzésre. Minél több
fölösmérésünk van, annál megbízhatóbb eredményt kapunk a kiegyenlítés során.
Hibaterjedés
A hibaelmélet kimondja, ha hibával terhelt mennyiségekből valamilyen ismert függvény vagy

függvények segítségével újabb mennyiségeket határozunk meg, akkor azok is hibával
terheltek. A hibaterjedés törvénye azt fejezi ki, hogy a meghatározó adatok megbízhatósági
mérőszámainak ismeretében hogyan határozhatjuk meg a meghatározott mennyiségek
megbízhatósági mérőszámait.
Hibaterjedés lineáris függvények esetén

Egy állandó számmal való szorzás esetén a szorzat középhibáját úgy kapjuk, hogy a mért
mennyiség középhibáját megszorozzuk a megadott állandó számmal.
Összeg vagy különbség középhibájának négyzete egyenlő az egyes tagok

középhibájának négyzetösszegével.
Nem lineáris függvények középhibája:

A legegyszerűbben valamilyen lineáris függvényre vezetjük vissza Taylor-sorba fejtéssel;
csak a lineáris tagokat tartjuk meg, és ezekre alkalmazzuk a fent megismert
törvényszerűségeket. A hibaterjedés tehát alkalmazható minden olyan függvényre, amely
folytonos, differenciálható és Taylor-sorba fejthető. A csak lineáris tagok megtartása és az
összes többi felsőrendű tag elhanyagolása megengedhető közelítést jelent. (a csak lineáris
tagok megtartása azt jelenti, hogy egy függvényt úgy közelítünk, hogy csak az első
deriváltakat használjuk ehhez)
A Taylor-sor általános összefüggése:
Valamely függvény megfelelő középhibáját a következő lépésekben határozhatjuk meg:

1. Képezzük a meghatározandó mennyiség parciális differenciálhányadosait sorba minden
mérési eredmény szerint és kiszámítjuk ezek értékét a mérési eredmények
behelyettesítésével.
2. Szorozzuk a parciális differenciálhányadosok négyzetre emelt értékét a megfelelő
középhiba

négyzetével.
3. A szorzatokat összegezzük és négyzetgyököt vonunk, így kapjuk a meghatározott
mennyiség
középhibáját. A számítás során vigyázni kell, hogy a hosszméréseket és a
hosszközéphibákat
ugyanabban a mértékegységben helyettesítsük be (pl. mindent cm-ben). A szög-egységeket
és szög-középhibákat radiánban kell behelyettesíteni, tehát a másodpercbe átváltott
értékeket osztani kell egy radián másodpercben kifejezett értékével ρ=206265-el.

alkalmazások 8.
kiegy. – kiegyenlítési csoportok ismertetése
8. A legkisebb négyzetek elve. A főbb kiegyenlítési csoportok átfogó ismertetése.
Legkisebb négyzetek, eltérések (súlyozott) négyzetösszege, minimum keresés, Taylor-sorfejtés,

parciális deriválás, ezekből algebrai egyenletek, ezek megoldása mátrixokkal. Feltételek esetén
feltételes szélsőérték keresés, ekkor „k” korreláták is megjelennek. A 6 kiegyenlítési csoport: I:
azonos mérések, ld. fenn. II: Közvetett mérések, ld. később. III: Közvetlen mérések, ld. később.
IV: Kényszerfeltételek a paraméterek között, a II csoport módosítása, feltételes szélsőérték
keresés, kényszerfeltételi egyenletek sorbafejtése (linearizálása) a paraméterek szerint, „C”
mátrix, „w” vektor, és kapjuk a paraméterek („x”) javítását (és a „k” korrelátát). V: Közvetlen és
közvetett méréseink is vannak, feltételi egyenleteket írunk fel, amiben szerepelnek a mérések
mellett a paraméterek függvényei is. Keressük a mérések és a paraméterek javítását, amivel a
feltételi egyenletek igazak lesznek (feltételes szélsőérték keresés, „k” korreláta), „A” alakmátrix,
„B” mátrix, „l” tisztatag, végül kapjuk a mérések „v” és a paraméterek „x” javítását. VI:
Közvetlen és közvetett mérések és a paraméterek között kényszerfeltételek (van A, B és C mátrix
is)
Legkisebb négyzetek, eltérések (súlyozott) négyzetösszege, minimum keresés
A kiegyenlítő számítás feladata: olyan módon kell megváltoztatnunk, megjavítanunk az

egyes mérési eredményeket, hogy azok ellentmondás nélkül kielégítsék a köztük fennálló
matematikai feltételeket. A javítások végrehajtására még egy további feltétel szükséges:
Gauss elgondolása alapján a következő formában szokás felvenni:
Tehát a javítások (eltérések) súlyozott négyzetösszege minimum legyen. Ezt nevezzük a

legkisebb négyzetek módszerének.
Ha csak egységsúlyozást alkalmazunk, akkor így is felírható: v* v = min
Ennek a kifejezésnek abban a pontban van minimumértéke, ahol első deriváltja zérus.
Taylor-sorfejtés
Ha van egy nemlineáris függvényünk, és ennek egy adott helyen felvett értékét szeretnénk
meghatározni, de csak egy ehhez közeli helyen ismerjük a függvényértéket, akkor az adott helyen
felvett értéket a Taylor-sorral kaphatjuk meg:
Azaz a függvény előzetes értékének n-edik deriváltját elosztjuk n! -sal, és megszorozzuk a két hely
különbségének n-edik hatványával.
Mivel a kiegyenlítésnél amúgy is iterációval fogunk számolni a nemlineáris függvények esetén, így
megengedhető közelítés, ha a Taylor-sornak csak az első tagját tartjuk meg. Azaz ha ismerjük a
függvény értékét (y0-t) az x0 pontban, akkor x1 pontban a függvény y1 értéke:
𝑦𝑦1 = 𝑓𝑓′(𝑥𝑥0 ) ∙ 𝛥𝛥𝛥𝛥
ahol Δx = x1 – x0

Parciális deriválás
Kiegyenlítésnél általában a közvetítő egyenletek több paramétert is tartalmaznak, ezért a paraméterek

szerint parciálisan kell deriválni, és az egyes deriváltakat az adott paraméter változásával megszorozni.
(ld. 9-es tételben, az alakmátrixos rész)
Ezekből algebrai egyenletek, ezek megoldása mátrixokkal
Úgy lesznek ezekből algebrai egyenletek, hogy az adott egyenletre vonatkozó parciális deriváltakat az
adott paraméter változásával kell megszorozni, és a szorzatokat összeadni, Ezt külön-külön minden
egyenletre meg kell csinálni. (ld. 9-es tételben, az alakmátrixos rész)
Feltételek esetén feltételes szélsőérték keresés, ekkor „k” korreláták is megjelennek.

ld. 10-es tétel eleje
Kiegyenlítési csoportok
I: azonos mérések, ld. 7. tétel
II: Közvetett mérések, ld. 9. tétel
III: Közvetlen mérések, ld. 10. tétel
IV: Kényszerfeltételek a paraméterek között, a II csoport módosítása, feltételes szélsőérték

keresés, kényszerfeltételi egyenletek sorbafejtése (linearizálása) a paraméterek szerint, „C”
mátrix, „w” vektor, és kapjuk a paraméterek („x”) javítását (és a „k” korrelátát).

A kiegyenlítés összefüggései az alábbi alakra hozhatók:

Ennek megoldása:
V: Közvetlen és közvetett méréseink is vannak, feltételi egyenleteket írunk fel, amiben

szerepelnek a mérések mellett a paraméterek függvényei is. Keressük a mérések és a
paraméterek javítását, amivel a feltételi egyenletek igazak lesznek (feltételes szélsőérték keresés,
„k” korreláta), „A” alakmátrix, „B” mátrix, „l” tisztatag, végül kapjuk a mérések „v” és a
paraméterek „x” javítását.
VI: Közvetlen és közvetett mérések és a paraméterek között kényszerfeltételek (van A, B és C

mátrix is)
Az egyenletrendszer az alábbi alakra hozható:

alkalmazások 9.
kiegy. – 2. kiegyenlítési csoport
9. Közvetett mérések kiegyenlítésének menete, fontosabb fogalmai és összefüggései,

mennyiségek eltérésére („v” vektor) elemei négyzeteinek súlyozott összegének
minimalizálása. „P” súlymátrix, „l” tisztatag, „A” alakmátrix, nemlineáris közvetítő egyenletek
esetén paraméterek kezdőértéke („x0”) is kell, kapjuk a paraméterek javítását („x”).
Kiegyenlített paraméterek (a posteriori) kovariancia mátrixa, súlyegység (a posteriori)
középhibája.
A vastagon szedett betű jelzi mindig a mátrixot.

A transzponálást a * jelöli!

mennyiségek eltérésére („v” vektor)
Kiegyenlítés a 2. csoport szerint: Ha fölös mérés van, akkor a mérésekből a paraméterek nem
határozhatók meg egyértelműen. Meg kell találni azokat a kiegyenlített paramétereket, amelyekkel
számolt kiegyenlített értékek már ellentmondásmentesen kielégítik a közvetítő egyenleteket.
Itt is, mint általában a kiegyenlítésnél, úgy akarjuk megkapni a kiegyenlített értékeket, hogy a mérési
eredményekhez tartozó javítások súlyozott négyzetösszege minimális legyen, azaz:
A kiegyenlítés elve
(az itt leírtak arra vonatkoznak, amikor a közvetítőegyenletek nem lineárisak. Ha lineárisak, akkor a
megoldás egyszerűbb, ez később lesz leírva.)
(ez a mátrixos forma)

Azaz mindig több n mérésnek kell lennie, mint r paraméternek (mindig kell fölös mérés).
„P” súlymátrix
Ha kellően sok mérésünk lenne, akkor az ideális súlymátrix a kovarianciamátrix inverze lenne, de ez a
gyakorlatban általában nem használható. Ehelyett egy olyan n×n-es mátrixot készítünk (n a mérések
száma), ahol a főátlóban szerepelnek az egyes mérések súlyai, a többi elem mind nulla. Az i-edik
mérés súlya:
1
𝑝𝑝𝑖𝑖 = 2
𝜇𝜇𝑖𝑖
ahol μi az i-edik mérés középhibája.
„l” tisztatag, „A” alakmátrix, nemlineáris közvetítő egyenletek esetén paraméterek kezdőértéke
(„x0”)
Azaz a kiegyenlített méréseket (U) úgy kapjuk meg, ha kiszámoljuk a közvetítő egyenleteket a
kiegyenlített paraméterekkel (X).
A paraméterek kiegyenlített értéke (Xi) egyenlő a paraméterek előzetes értéke (Xi0) és a hozzá tartozó
javítás (xi) összegével:
Ebből:
Azaz azért, hogy a közvetítő egyenleteket linearizáljuk (lineárissá, elsőfokúvá tegyük), venni kell a
függvény értékét az előzetes paraméterekkel számolva ( ), és hozzá kell adni a

paraméterek javításának (x) és a függvénynek az előzetes érték helyén vett (adott paraméter szerinti)
parciális deriváltjának
( , stb.) a szorzatát.
(Mivel több meghatározandó paraméterünk van, ezért kell a közvetítő egyenletet parciálisan
deriválni.)
(azaz viszonylag közeli értéket kell fölvenni, hogy majd az iteráció során a paraméterek értéke tényleg
a valódi, kiegyenlített paraméter-értékekhez közelítsen. Ha rosszul választjuk meg a kezdőértékeket,
akkor ez nem valósul meg, és a paraméterek javítása nem fog lecsökkenni.)
A linearizáláshoz felírt egyenlet átírható ebbe a formába is:
Ahol a bal oldalon L a mérési eredmény, v a hozzá tartozó javítás (és ezek összege az U, a
kiegyenlített érték).
A jobb oldalon aij az i-edik közvetítő egyenlet j-edik paraméter szerinti parciális deriváltja, ai0 pedig a
közvetítő egyenletek előzetes paraméterekkel számolt értéke ( ). (Ezt órán talán
f(X0)-lal jelöltük.)
Ahol:
A: alakmátrix
A közvetítő egyenletek előzetes paraméterek szerinti parciális deriváltjait tartalmazza. Egy sorban egy
adott közvetítő egyenlet parciális deriváltjai vannak, egy oszlopban pedig egy adott paraméter szerinti
deriváltak. Tehát az alakmátrixnak annyi sora van, amennyi mérés; és annyi oszlopa, ahány paraméter.
x: a paraméterek előzetes értékéhez tartozó javítások

(oszlopvektor, annyi eleme van, ahány paraméter)
Ezt kezdetben nem ismerjük, úgyhogy a mátrix-egyenletet erre a tagra kell majd rendezni.
a0: a közvetítő egyenletek előzetes paraméterekkel számolt értéke

(ld. fentebb!)
(oszlopvektor, annyi eleme van, ahány paraméter)
L: mért mennyiségek
(oszlopvektor, annyi eleme van, ahány mért mennyiség)
l: tisztatag
(oszlopvektor, annyi eleme van, ahány mért mennyiség)
A közvetítő egyenletek előzetes paraméterekkel számolt értéke (a0) és a mért mennyiségek (L)
különbsége. (Tehát röviden a különbség a mért és számított értékek különbsége). Azért ,,tiszta’’, mert a
paraméterek semmilyen formában nem jelennek meg benne.
(A tisztatagra két féle előjel-konvenció van, ahogy fentebb le lett írva, az lehetne akár a ,, – l ’’ is.
Ahogy én használom, az a Detrekői-féle könyv jelölése.)
(ez a lenti bekezdés nem tudom, hogy kell-e:)

A feladat egyértelmű megoldását a
A kiegyenlítés menete lineáris közvetítőegyenletek esetén
1. felírjuk a közvetítő egyenleteket

2. v-re rendezzük ezeket, azaz képezzük a javítási egyenleteket
3. felvesszük a súlymátrixot:
Itt három eset lehet:
(azaz a súlyok egységnyiek, a súlymátrix csak egy egységmátrix)
(azaz minden méréshez fölveszünk egy súlyt, és azt írjuk be a mátrix főátlójába, ld. fentebb!)
4. számoljuk a közvetítő egyenletek parciális deriváltjait

5. számoljuk a tisztatagot
6. megoldjuk a normálegyenletrendszert:
Az (5.34) egyenletet ilyen formában is felírhatjuk: 𝑵𝑵 ∙ 𝒙𝒙 = 𝒏𝒏
ahol: 𝑵𝑵 = 𝑨𝑨∗ 𝑷𝑷𝑷𝑷 (ez a normálmátrix)
és 𝒏𝒏 = 𝑨𝑨∗ 𝑷𝑷𝑷𝑷 (ez a normálvektor)
ebből a kiegyenlített paramétereket (x) így kapjuk: 𝒙𝒙 = 𝑵𝑵−𝟏𝟏 ∙ 𝒏𝒏

∗ −1 ∗
azaz: 𝒙𝒙 = (𝑨𝑨 𝑷𝑷𝑷𝑷) ∙ 𝑨𝑨 𝑷𝑷𝑷𝑷
Itt nincsenek paraméter-javítások, nem is kell előzetes értéket fölvenni. Mivel a közvetítő
egyenletek lineárisak, ezért a feladat egy lépésben megoldható, és rögtön a helyes kiegyenlített
paramétereket kapjuk.
A kiegyenlítés menete nemlineáris közvetítőegyenletek esetén
1. megfelelő előzetes értékeket keresünk a paramétereknek

2. felírjuk a közvetítő egyenleteket
3. v-re rendezzük ezeket, azaz képezzük a javítási egyenleteket
4. felvesszük a súlymátrixot (ld. fentebb!)
5. számoljuk a közvetítő egyenletek parciális deriváltjait
6. számoljuk a tisztatagot: 𝒍𝒍 = 𝒂𝒂𝟎𝟎 − 𝑳𝑳
7. megoldjuk a normálegyenletrendszert:
(ld. fentebb!)
ebből a paraméterek javítását (x) így kapjuk: 𝒙𝒙 = 𝑵𝑵−𝟏𝟏 ∙ 𝒏𝒏
azaz: 𝒙𝒙 = (𝑨𝑨∗ 𝑷𝑷𝑷𝑷)−1 ∙ 𝑨𝑨∗ 𝑷𝑷𝑷𝑷
8. Ebből a megjavított paraméterek: 𝑿𝑿 = 𝑿𝑿𝟎𝟎 + 𝒙𝒙
(tehát az előzetes értékhez hozzáadjuk a javítást)
9. Mivel a közvetítő egyenletek nem voltak lineárisak, ezért a feladat csak iterációval,
folyamatos közelítéssel oldható meg. Azaz, ha eddig eljutottunk, visszatérünk az 5. ponthoz,
újra számoljuk a tisztatagot. Ez most már különbözni fog az előzőtől, mivel az előzetes
paraméterek (amivel a0-t számoljuk) már azok lesznek, amiket az előző iteráció végén
javítottként kaptunk (azaz X). Végigmegyünk a további lépéseken, újra számoljuk a
normálegyenlet megoldását. A végén az előző lépésben egyszer már megjavított X lesz itt az
X0, amit itt újra meg fogunk javítani, és ez ismétlődik minden egyes iterációban.
A kiegyenlítés során az x vektor értékei egyre kisebbek lesznek, mivel egyre jobban
közelítünk a kiegyenlített paraméterek tényleges értékei felé. Általában néhány iterációs
lépésben már kellő pontossággal megközelítjük ezt. Mivel a módszer közelítő, ezért
ténylegesen nem fogjuk elérni, de egy idő után a javítások már jelentéktelen mértékűvé
csökkennek. Általában meg szoktak határozni egy küszöbértéket, és az iterációt csak addig
folytatják, amíg a javítások (x) ez alá nem csökken.
A folyamat során a tisztatag értékei is folyamatosan csökkennek.
Kiegyenlített paraméterek (a posteriori) kovariancia mátrixa
𝑸𝑸𝑼𝑼𝑼𝑼 = 𝑨𝑨(𝑨𝑨∗ 𝑷𝑷𝑷𝑷)−1 𝑨𝑨∗
Súlyegység (a posteriori) középhibája.
𝒗𝒗∗ ∙ 𝑷𝑷 ∙ 𝒗𝒗
𝑚𝑚0 = �
𝑓𝑓
ahol v a javítások vektora, P a súlymátrix, f a fölös mérések száma.

alkalmazások 10.
kiegy. – 3. kiegyenlítési csoport
10. Közvetlen mérések kiegyenlítésének menete, fontosabb fogalmai és összefüggései,

Közvetlen mérések, feltételi egyenletek, feltételes szélsőérték keresés, feltéli egyenletek

sorbafejtése, „B” mátrix, „l” tisztatag, „P” súlymátrix, kapjuk a mérések „v” javítását (és „k”
korrelátát). Kiegyenlített mérések és a javítások súlykoefficiens és kovariancia mátrixai és
középhibái.
3. kiegyenlítési csoport: A kiegyenlítésben csak mért mennyiségek szerepelnek, paraméterek nem.

Ezek között a kapcsolatot a feltételi egyenletek határozzák meg. A legkisebb négyzetek módszere
szerinti kiegyenlítés úgy történik, hogy közben egy vagy több feltételnek mindenképpen teljesülnie
kell. Emiatt a feladat feltételes szélsőérték-keresésnek is tekinthető.
Pl. Szintezési hálózat: itt feltétel lesz, hogy egyes zárt poligonok mentén a magasságkülönbségek
összegének 0-nak kell lennie. Vagy: egy síkháromszög belső szögeit mérjük, ezek összege
mindenképp 180° kell, hogy legyen.

Itt az alakmátrix a B mátrix. Ebben szerepelnek: lineáris feltételi egyenletek esetén a mért értékek
együtthatói, nemlineáris feltételi egyenletek esetén a parciális deriváltak (ld. lejjebb!). Egy feltételi
egyenlet együtthatói/parciális deriváltjai egy oszlopban találhatók! (Ez különbség a 2. csoporthoz
képest, mert ott sorok szerint voltak.) Az egyes mért értékekhez tartozó együtthatók/parciális
deriváltak egy sorban vannak.
Pl. Egy szintezési hálózatban mért magasságkülönbségek vannak, melyek a mérés irányára
vonatkoznak (pl. A-ból B-be a magasságkülönbség +26 mm) és attól függően, hogy az egyes feltételi
egyenletekben ,,előre’’ vagy ,,visszafelé’’ érintjük a poligon körbejárása során az adott szakaszt,
aszerint lesz az együtthatója +1 vagy -1.
U vektor ugyanúgy a kiegyenlített mérési eredmények vektora.
d állandókat jelöl: pl. ha egy háromszög belső szögeinek kiegyenlítéséről van szó, akkor a 3 szög
kiegyenlített értékének összege 180° kell hogy legyen, és akkor a d-nek is 180°-nak kell lennie, hogy
az egyenlet jobb oldalán 0 állhasson.
A feltételi egyenleteket az alábbi formában is felírhatjuk:

ahol:
bij az alakmátrix adott feltételi egyenletére és mérésére vonatkozó eleme
vi az adott méréshez tartozó javítás
l a tisztatag: Ezt így képezzük:

azaz a d-kből kivonjuk a feltételi egyenletek előzetes értékét.

Ebből a korreláták vektora:
A javítások pedig:
Ebből a kiegyenlített méréseket így kapjuk: 𝑼𝑼 = 𝑳𝑳 + 𝒗𝒗

Ahol L a mérések vektora, v a javítások vektora.
A számítás lépései:

(Itt gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint a 2-es csoportnál, csak itt a számításhoz P mátrix inverze
kell.)
Kiegyenlített mérések mátrixa
Javítások súlykoefficiens mátrixa
A még ki nem egyenlített mérések súlykoefficiens-mátrixa: (azaz a súlymátrix

inverze)

Kiegyenlített mérések és javítások kovarianciamátrixa
(Ez igaz a kiegyenlített mérések és javítások kovarianciamátrixára is)
Középhibák:
(Ez is igaz a kiegyenlített mérések és javítások középhibáira is)

Itt az i az i-edik mérésre, vagy az i-edik javításra vonatkozik, és ehhez a súlykoefficiens-mátrixának i-
edik sor i-edik eleme kell.

Potenciál és nehézségi gyorsulás. A Föld valódi és normál

nehézségi erőtere
Helyzeti energia
A potenciált úgy vezetjük be, mint a helyzeti energia, ami egységnyi tömegre vonatkozik.
𝑬𝑬
𝑼𝑼 =
𝒎𝒎
A helyzeti energia egy szobában: 𝒎𝒎 ∙ 𝒈𝒈 ∙ 𝒉𝒉. Ezt általánosítjuk:
- Ha a g-t állandónak tekintjük,
- a helyzeti energia egyszerűen csak a hely függvénye.
Első közelítésben, így lokálisan ez igaz, azonban egy gömb alakú bolygónál már a potenciális
𝑴𝑴∙𝑮𝑮
energia a tömegpontnak a gravitációs tere: 𝑼𝑼 = − 𝒓𝒓 ,ahol az M a bolygó vagy a tömegpont
tömege, G a gravitációs állandó, r pedig a tömegközépponttól való távolság. Így vezetjük be a
potenciált.
Ez egy skalárfüggvény, tehát a tér minden pontjában érvényes, (sehol nem szakad meg és
mindenhol deriválható). Azért van negatív előjel, hogy a tömegpont közelében negatív legyen a
függvény, tehát ahogy távolodunk a ponttól úgy nő a potenciál. A végtelenben ez a függvény
nullát mondd. Az egész pedig úgy szemléltethető mint egy tölcsér.
Az a munka ami ahhoz szükséges, hogy a térben egy pontból egy 1kg tömegű testet
átvigyünk a másikba megegyezik a két pontban mérhető potenciálok különbségével: 𝑾𝑾 =
𝑼𝑼𝟐𝟐 − 𝑼𝑼𝟏𝟏 Ez a munka független attól, hogy milyen úton megyünk át, ezért ez egy konzervatív
gravitációs erőtér, aminél ez a potenciál definiálható.
(Skalárfüggvény
A potenciál egy skalárfüggvény, ez azt jelenti, hogy minden pontban egy számot mond.)
Gradiens
Ami többváltozós skalárfüggvény (a térkoordináták függvénye), annak a gradiense: ennek a
függvénynek (a potenciálnak) az egyes térkoordináták szerinti parciális deriváltja, tehát a
skalárfüggvénynek a gradiense az minden pontban egy vektor lesz, ezt a vektort úgy hívjuk,
hogy nehézségi gyorsulás.
Vektorfüggvény
A vektorfüggvény a tér minden pontjában egy vektor lesz. Ilyen a nehézségi gyorsulás,
amely a skalárfüggvény szintfelületeire merőleges. Ahol a szintfelületek „besűrűsödnek”,
ott ez a gyorsulás nagy, ahol ezek a szintfelületek kiritkulnak, ott pedig kicsi.
1
Laplace-Poisson egyenletek
Egy vektor hossza a felvett koordinátarendszertől független, ezt a vektor invariáns tagjának
hívjuk. A vektorelemek térkoordináta-szerinti deriváltjai egy mátrixot adnak ki minden térbeli
pontban. Ennek a mátrixnak az invariánsai a következők:
• A főátló elemeinek az összege (divergencia)
• A mátrix determinánsa
• A mátrix adjungáltjának determinánsa
• A mátrix felírható egy szimmetrikus és egy anti-szimmetrikus mátrix szorzataként, és az

ntiszimmetrikus mátrix előállithato mint egy vektor és egy egységmátrix
keresztszorzata. És ez a vektor az adott pontban a vektormező rotációja. Ez a rotáció
invariáns.
Az imént említett skalárfüggvény (a potenciál) a Laplace egyenletet elégíti ki. A potenciálnak a
derékszögű térkoordinátarendszerben a térkoordináták szerinti második deriváltak
összege nulla.
𝑑𝑑2 𝑈𝑈 𝑑𝑑2 𝑈𝑈 𝑑𝑑2 𝑈𝑈
+ + = 0 = ∆𝑈𝑈
𝑑𝑑𝑑𝑑 2 𝑑𝑑𝑑𝑑 2 𝑑𝑑𝑑𝑑 2
Ez mindig igaz a gravitációs térben a potenciálra, azokon a helyeken ahol nincsenek
tömegek.
Ahol viszont vannak tömegek ott a Poisson egyenlet érvényes:
4𝜋𝜋 ∙ 𝐺𝐺 ∙ 𝜌𝜌 = ∆𝑈𝑈
, ahol a ρ (ró) a sűrűség, ∆U a Laplace operátor (művelet). Tehát a sűrűséggel arányos. A
potenciál olyan függvény kell legyen, aminek a Laplace-ja (térbeli második deriváltakat
tartalmazó művelet) megadja a pontbeli sűrűséget.
A Poisson egyenlet fontos számunkra a forgó koordináta rendszerek esetében is, amilyen a Föld
maga. Itt nem a Laplace egyenlet lesz igaz, hanem a nehézségi potenciál Laplace-ja: Δ𝑈𝑈 = 2𝜔𝜔2 ,
ahol a ω a test forgási szögsebessége.
Tömegpont gravitációs tere

𝑀𝑀∙𝐺𝐺
A tömegpont gravitációs tere annak a potenciáljai: 𝑟𝑟2 , tehát a távolság négyzetével csökken.
Például: a Föld középpontjától 2 sugárnyi hossz távolságra a gyorsulás már csak negyed
akkora, mint a Föld felszínén, 3 sugárnyira pedig már csak kilenced akkora.
Potenciál, gyorsulás
A nehézségi potenciál térkoordináták szerinti gradiense a gyorsulás, ami minden pontban
egy vektor.
Forgásból származó tag

A nehézségi gyorsulás a gravitációs (tömegvonzási gyorsulás) és a Föld forgásából származó
centrifugális gyorsulás vektoriális összege.
2
2 2 1 2 2 2
A forgásból származó tag a forgási potenciál: (𝑥𝑥 + 𝑦𝑦 ) ∙ 2 𝜔𝜔 ,ahol az 𝑥𝑥 é𝑠𝑠 𝑦𝑦 a paralell kör
sugarának a négyzete (megmondja milyen messze vagyunk a Z tengelytől.
Ennek a gradiense egy derékszögű geocentrikus rendszerben egy kifele mutató vektor, és minnél
’kijjebb’ vagyunk, annál nagyobb ez a vektor, és a póluson 0.
∇𝑈𝑈 = [𝜔𝜔2 ∙ 𝑥𝑥 𝜔𝜔2 ∙ 𝑦𝑦 0]
Normál tér az ellipszoidon

A geoid egy nagyon bonyolult felület. A térképezésre e helyett az ellipszoidot használjuk, és így
teszünk a felsőgeodéziában is. Az ellipszoidon már vizsgálhatók azok a jellemzők (pl.: a
potenciál vagy annak gradiense a nehézségi gyorsulás) alakulása a hely (szélesség) szerint,
melyek számunkra fontosak.
Egy forgási ellipszoid ±100 métert tér el a geoidtól. Ezt a különbséget geoidundulációnak
nevezzük.
A Földet egy ilyen ellipszoiddal helyettesítjük, ilyen például a WGS84 ellipszoid. Ennek az
alakzatnak főbb jellemzői:
• Nehézségi gyorsulás az egyenlítőn és a pólusokon
• Forgási szögsebesség
• Félnagytengely és az excentricitás hossza
• Felületen lévő potenciál értéke: (~-63 000 000 J/kg) Ez azt mondja meg, hogy ennyi
munkát kéne végezni egy 1kg tömegű testen, hogy a felszínéről eljuttassuk a végtelenbe.
Normál nehézségi gyorsulás szélesség és magasságfüggése
Szélesség-függés
Ha a forgásellipszoidon a potenciál állandó és a nehézségi gyorsulásnak van egy szélesség-
függése, amelyet a Pizzetti- vagy a Somagliana-féle egyenlet ír le. Ezt időben megelőzte egy
egyszerű Helmert-féle közelítő képlet, mely szerint a szélesség kétszeresének a szinuszával
arányos a nehézségi gyorsulás megváltozása, ahogyan az egyenlítőtől a pólus fele haladunk.
Magasság-függés
A szintfelületek nem párhuzamosak: A póluson közelebb, az egyenlítőnél távolabb helyezkednek
el egymáshoz képest, (ugyanaz a potenciálkülönbség egy nagyobb távolsággal van elosztva, ezért
kisebb a G). A gradiens (nehézségi gyorsulás) mindig merőleges kell legyen az adott
szintfelületre. Egymás ’fölötti’ pontok gradienseit ha összekötjük egy egyensre kéne essenek,
azonban az egyenlítő fele haladva, ahogy ritkulnak a szintfelületek (a köztük lévő távolság nő),
ezek a ’függőlegesek’ ’elgörbülnek’ a pólusok felé.
Ahogy haladunk egyre magasabbra csökkenni fog a nehézségi gyorsulás ~3080 E-el.
Megjegyzendő, hogy a magasság változásával történő potenciálváltozásnak van egy minimális
szélesség-függése.
1𝐸𝐸 = 1 ∙ 10−9 1/𝑠𝑠 2
Ha ezt a mennyiséget megszorozzuk magassággal, akkor megkapjuk a gyorsulás változását.
3
Geoid
A forgásellipszoid csak egy közelítése a Földnek, ugyanis kimérték, hogy a nehézségi erőtérnek
a szintfelülete nem egy tökéletes forgásellipszoid, hanem egy kissé eltérő felület, ezt hívjuk
geoidnak. A közepes tengerszinthez tartozó szintfelület, amely a szárazföldek alatt is folytatódik.
Az ellipszoidtól való eltérést hívjuk geoidundulációnak.
Ezen a szintfelületen a potenciál állandó. A nehézségi gyorsulás pedig nem csak a szélesség
függvénye (helyről-helyre változhat), azonban mindig merőleges erre a szintfelületre.
Potenciálzavar
Az 1800-as évek második felében azt gondolták, hogy forgásellipszoid alakú a Föld, ebből
kifolyólag a helyettesítő ellipszoidon állandó a potenciál. Azonban tudjuk, hogy ez a geoidra
igaz. A két felület közti potenciáleltérést hívjuk potenciálzavarnak, jele: T.
Függővonal elhajlás
Az általunk használt ellipszoid- és a helyi geoid függőlegese nem egyezik meg, az általuk
bezárt szöget függővonal elhajlásnak nevezzük. Két komponensből áll: egy É-D-i (ξ) és egy
K-Ny-i (η).
Ahogyan távolodunk a Földet helyettesítő forgásellipszoid centrumától, az egymás utáni
szintfelületek nem párhuzamosak egymással. Ennek következtében az egymással összekötött
helyi függőlegesek a pólusok felé fognak görbülni.
Amikor létrehoznak egy olyan geodéziai hálózatot, melyben össze próbálnak illeszteni
csillagászati- és háromszögelési távméréseket, és nem csak (É-D) meridián mentén, hanem K-Ny
mentén is, akkor az egyes pontokon mért csillagászati- és a kiszámolt ellipszoidi szélességek és
hosszúságok különbsége (a kiegyenlítésben szereplő javítások) a függővonal elhajlás
komponensei.
Nehézségi rendellenesség
A forgásellipszoidon ha ideális lenne a világ a nehézségi gyorsulás csak a szélességtől függene.
Mivel azonban a geoidon vagyunk, ezért a helyi nehézségi gyorsulás ez ettől eltér, ezt a
különbséget nehézségi rendellenességnek hívjuk.
𝐺𝐺𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒𝑒 − 𝐺𝐺𝑔𝑔𝑔𝑔𝑔𝑔𝑔𝑔𝑔𝑔
4
A nehézségi erőtér mérése, meghatározásának módszerei.

Maga a potenciál egy konstrukció, vagyis közvetlenül nem mérhető, csak a gradiense, vagyis a
nehézségi gyorsulás. Ennek a mérése számos módon fejlődött a történelem során.
Magyarországon 100 méteres magasságban a nehézségi gyorsulás átlagosan 9.81 m/s2.
Ha a Föld egy gömb alakú- mindenhol homogén sűrűségeloszlású test lenne, a középponttól való
távolság függvénye lenne a nehézségi gyorsulás (ahogy távolodunk a felszíntől egyre
csökkenne).
Egy forgásellipszoidon tudjuk, hogy az egyenlítőnél kisebb a nehézségi gyorsulás a centrifugális
erő miatt, a sarkokon nagyobb, a kettő közt pedig arányosan változik, iránya pedig mindig
merőleges a szintfelületre. Ahogy távolodunk a testtől itt is igaz az hogy egyre csökken a hatása,
és az iránya is meg fog változni.
Inga lengésideje
A nehézségi gyorsulás mérésének legegyszerűbb módszere az a matematikai inga lengésidejének
mérése. Egy fonálra felakasztunk egy tömeget, és megmérjük a lengési idejét (T).
𝑙𝑙
𝑇𝑇 = 2𝜋𝜋 ∙ �
𝑔𝑔
Ahol l az inga hossza, g pedig az adott helyen a nehézségi gyorsulás.

Láthatjuk, hogy a lengésidő független az ingára tett testnek a tömegétől. (Azért használtak
nagyobb tömegeket, hogy a légellenállás ne legyen annyira jelentős.)
Így született meg először az ingaóra, melynek módszerével az 1700-as évektől elkezdtek mérni.
Azt gondolták, hogy a másodpercet úgy lehet majd definiálni, hogy az egy méter hosszú
rúdhosszúságú ingaórának a lengési ideje (mert ugye a súlytól nem függ), de mikor lementek az
Egyenlítőre azt vették észre, hogy ott máshogy járt az óra, innen jöttek rá arra, hogy a g az
különböző a Föld felszínén.
A monarchia területén a Sternek kísérlet volt, aki a birodalom területén sok helyen megmérte a g-
t.
Abszolút nehézségi gyorsulás mérés

A nehézségi gyorsulás mérésére a másik lehetőség az ún. ejtési kísérlet, melyhez egy légüres
teret (vákuumot) készítenek egy üveghengerben, elektromágnessel felhúznak egy tömeget, majd
leejtik. Eközben a test fotocellák előtt halad el, melyek időpontját rögzítik és ebből kiszámolható
a gyorsulás. Ez a módszer az elektromágnesnek köszönhetően rövid idő alatt rengetegszer
elvégezhető, majd a mérési eredmények kiátlagolásával a hibák lecsökkenthetőek.
Ilyen eszköz van az műszaki egyetemen is.
Graviméter
LaCoste és Romberg amerikai geofizikusok függőleges szeizmográfot akartak létrehozni. A
földrengés amikor megrázza a földfelszínt, akkor egy rugó tartana egy tömeget adott
magasságban. Ahogyan a keret mozog, a tömeg egyhelyben maradna a rugó végett. Rájöttek,
hogy ez nem működik, mert nagyon érzékeny a műszer a nehézségi gyorsulásra: ezzel
megalkotva a rugós gravimétert. Ezzel a műszerrel gyorsan lehetett pontosan mérni. Pár perc
alatt beállt a leolvasható állapotába. A gyorsulás mértékegysége a m/s2, ez azonban kedvezőtlen:
1
1𝐺𝐺𝐺𝐺𝐺𝐺 = 1𝑐𝑐𝑐𝑐/𝑠𝑠 2
Ezzel a műszerrel milligal (mGal), tehát ezred része pontossággal lehetett mérni (a g ötödik-
hatodik jegyeit lehetett mérni). A műszer hátrányai közé tartozott, hogy hőmérséklet-érzékeny
volt, ez ellen hőszigetelő borítást alkalmaztak. Másik hátránya, hogy a rugó járása idővel
megváltozott (mivel megnyúlt a rugó), ez ellen laborméréseket, és ismételt méréseket
alkalmaztak.
Eötvös-inga
Szó volt arról, hogy ami a Laplace egyenletben szerepel az nem a nehézségi gyorsulás (adott
pontban a vektor), hanem ennek a vektornak a térkoordináták szerinti deriváltja, ami egy adott
pontban egy mátrix.
Eötvös Lóránd rájött arra, hogy egy torziós mérleggel meg lehet mérni a következő hatást:
A nehézségi gyorsulás egy adott pontban egy vektor. Ha kicsit arrébb megyünk, azt
gondolhatnánk, hogy párhuzamos lesz az előző vektorral, azonban ez a gömbre egyszerűsített
modellen se le már igaz: ahogy haladunk jobbra/balra megjelenik egy visszafele mutató
vízszintes komponens. Egy forgás ellipszoidon pedig Kelet-Nyugati irányban kevésbé görbül,
mint Észak-Déli irányba, s amerre kevésbé görbül arra kisebb lesz az említett vízszintes
komponens.
Módszere a következő volt:
Fellógatott egy nagyon vékony torziós fémszálat, ami el tudott csavarodni, mint egy rugó. Erre
helyezett egy vízszintes ingatestet, melynek egyik végére tett egy tömeget, a másik végére pedig
egy ugyanekkora tömeget helyezett lelógatva.
Ha az inga középpontjában (a helyi függőlegesben) valahogyan áll a nehézségi gyorsulásnak

csak függőleges komponense van, viszont ahol a tömegünk van ott a g nem pontosan ugyanígy
áll, ezért megjelennek vízszintes irányú komponensei is ezen a tömegen, ez a forgatónyomaték
pedig „el akarja tekerni” az ingát. A másik lelógatott tömegben is valahogyan máshogyan áll a g,
ezért ez is hasonlóan hatással van a torziós szál elforgatására. Az inga valamilyen módon beáll,
ahogy a rugó ellentart a forgatónyomatéknak (kb egy óra volt mire beállt). Ezt a mozgást
(tekeredést) le lehetett olvasni úgy, hogy a torziós szálon volt egy tükör, amiben egy
leolvasóskálát lehetett látni. A leolvasott szögmásodpercekből kiszámolható volt, hogy mekkora
forgatónyomaték hatott az ingára az adott helyzetben.
Ezt követően elforgatva is leolvasták az ingát. Összesen 5 ingahelyzetet vizsgálva ki lehetett
számítani egyrészt a torziós szál nulla helyzetét (mi lenne amikor nem hatna rá erő); másrészt az
említett 3*3 méretű mátrixnak bizonyos elemeit:
2
A: Észak-Déli; Kelet-Nyugati komponensek különbségei
B: Ez a két elem azt adja meg, hogy az ingatest alatt hogyan görbül a forgásellipszoid a
különböző égtájakban. Vagyis, hogy mennyire forgásellipszoid-alakúnak tekinthető a test alatt a
tér.
C: Horizontális gradiens: Ez azt adja meg, hogy a szintfelület mentén Kelet/Észak irányban a
nehézségi gyorsulás vektor hossza az adott irányban hogyan változik (nő vagy csökken).
D: A potenciál helyi függőleges szerinti második deriváltja. (A nehézségi gyorsulás vektornak a
hossza hogyan változik, ha fölfele megyünk (~3080)). Nem volt mérhető az Eötvös-ingával.
A B C
B A C
C C D
1 A potenciálok második deriváltjait tartalmazó Eötvös mátrix
Ezekből két féle térkép volt szerkeszthető Eötvös számára:
• A szintfelület görbültségére vonatkozó mennyiségek ábrázolása (irány + horizontális

forgatóképesség)
• Horizontális gradiens térkép

Ezen ingaméréseknek azért volt jelentőssége Magyarországon, mert a hidegháborúban a pontos
potenciálmeghatározásnak stratégiai jelentőssége volt a ballisztikus rakéták röppályájának
számításában, ezért nem adtak el a keletnek pontos L.R. – féle gravimétereket. Ezért használták
helyette az Eötvös-ingát ásványkutatásokra, még ha jóval lassabban is lehetett vele haladni. A
sok mérés nyilvántartásával vissza lehet állítani a geoid pontos alakját.
gravitációs gradiométer
A ’70-es ’80-as években az amerikaiak rájöttek arra, hogy ha egymás mellé teszünk két
gravimétert, és megmérjük mindkettővel a g-t, akkor a kettő különbségéből kiszámítható, hogy a
g-nek mennyi a gradiense (tehét az Eötvös mátrix bizonyos komponenseit lehetne mérni).
Ha a két műszert ráteszik egy forgó platformra akkor előállhat egy rezonancia (pontosan olyan
frekvenciával forognak, mint ami a rugó saját frekvenciája), amit ha eltalálnak, akkor
felerősödnek a gradiens hatások. Ezt hívták gradiométernek.
Katonai célra használták tengeralattjárókon, térképeket készítettek az óceánfenékről: A víznek
állandó a sűrűsége, az óceánfenéknek ennél nagyobb, s ebből meg lehetett mondani szonár
nélkül, hogy a tengeralattjáró alatt nagyjából hogyan nézhet ki az óceánfenék, illetve milyen
messze van.
Később ugyanilyen műszereket feltettek repülőgépekre, majd műholdakra is nyersanyagkutatás
céljára.
Műholdpályák perturbációi
A műholdpályák nem teljesen szabályos pályán haladnak, ez a Föld sűrűségegyenlőtlenségének
köszönhető. Ezt kihasználva, a műhold pályaadatait ismerve számításokat végezhetünk a geoid
meghatározásához.
3
GOCE
A műholdakra fel van telepítve ilyen (forgó) gravitációs gradiométer, ami nem egyszerűen azt
méri, hogy mennyi a nehézségi potenciál (mert azt nem tudja), nem is az első deriváltat méri (g),
hanem a potenciál második deriváltját. Minden pontban megméri ennek a tenzornak (mátrixnak)
minden elemét ahogy repül a pályán valamilyen időközönként.
GOCE = Gravity Field and Steady-State Ocean Circulation Explorer
A módszer olyan pontosan működött, hogy kijöttek belőle az óceánáramlások.
Műholdas potenciálszámítás
Ha felírnánk a föld nehézségi erőterét (annak a potenciálját) egy gömbfüggvények szerinti
sorfejtéssel, azokban szerepelnek együtthatók, amelyek megadják például, hogy ha: valamekkora
ez az együttható, akkor ekkora a föld által létrehozott potenciál az adott pontban. Ha ezt a
potenciált lederiváljuk, akkor megkapjuk, hogy az adott pontban hogyan mutat a gyorsulás. Ha
követjük a műholdakat láthatjuk, hogyan hat rájuk a gyorsulás az adott helyen.
Ha tudjuk az említett együtthatókat, akkor pontosan tudnánk hogyan kéne mozogjon a műhold.
Tehát közvetítőegyenletként felírhatóak. Amit viszont tudunk, hogy nem pontosan így
mozognak, így kiegyenlítő számítással visszaszámoljuk mennyik kéne legyenek az együtthatók.
A GOCE kísérletekkel, és a fenti elv alapján ezen együtthatókat már ezer fokszámig/rendig
ismerjük. Ez azt jelenti, hogy negyed fokonként, tehát ~20km-es rácsban elég pontosan ismerjük,
hogy a Földön hogyan kéne kinézzen a potenciál.
GRACE
A műholdas földi potenciálszámításra más módszert is kifejlesztettek.
Másik nevén a Tom és Jerry kísérlet lényege, hogy a potenciálszámítást két műhold közti
távolságmérésre vezették vissza.
Alapja, hogy távolabbi műholdpályák esetén, mikor a Föld tere már gömbnek tekinthető kevésbé
érvényesülnek az említett együtthatók. Mikor egy nehezebb tömeg mellett halad el egy műhold a
sebessége megnő, távolodáskor pedig lelassul. A sebességváltozás mérhető, amennyiben kettő
műhold ugyanazon a pályán haladva a köztük lévő távolságot nagyon pontosan lézeresen méri.
Ezekből az adatokból is számítható volt, a Föld sűrűségeloszlása.
Tengerfelszín altimetria
A geoidra vonatkozó fontos adatokat adott az a módszer is, melynek keretei közt ismert pályájú
műholdakról mérték a tengerfelszín és a műhold közti távolságot lézerrel vagy radarral. Sok
mérés átlagolásával (az ár-apályt is figyelembe véve) számítható az óceánfelszín a műholdak
koordinátarendszerében (ami egy geocentrikus rendszer), tehát számítható a geoidfelszíne, illetve
az ellipszoidtól való eltérését (a geoidundulációt).
4
A felsőgeodézia vonatkoztatási- és koordináta-rendszerei.

Vonatkoztatási ellipszoidok meghatározása, elhelyezése,
tájékozása
Geocentrikus Descartes
Geocentrikus: A Föld tömegközéppontjában lévő origó.
X- tengely: Greenwichi meridián és az Egyenlítő metszéspontja fele mutat.
Y- tengely: 90º Hosszúság és Egyenlítő metszéspontja fele
Z- tengely: Északi pólus irányába mutat (Föld forgási tengelyének északi fele (nem a mágneses))
Forgásellipszoid esetén sugár helyett félkistengely és félnagytengely van.
Felületi koordinátarendszerek
Gömbi felületi
Φ: Szélesség
Λ: Hosszúság
H: Szintfelület feletti magasság
A két rendszer közti átváltások:
GÖMBI -> DESCARTES
𝑋𝑋 = 𝑅𝑅 ∙ 𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐 ∙ 𝑐𝑐𝑐𝑐𝑠𝑠𝑠𝑠
𝑌𝑌 = 𝑅𝑅 ∙ 𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐𝑐 ∙ 𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠
𝑍𝑍 = 𝑅𝑅 ∙ 𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠
DESCARTES -> GÖMBI
𝑅𝑅 = �𝑋𝑋 2 + 𝑌𝑌 2 + 𝑍𝑍 2
𝑧𝑧
Φ = 𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎𝑎
𝑅𝑅
1
𝑦𝑦
Λ = arctg
𝑥𝑥
Ellipszoidi felületi
Egy ellipszoidon ezek bonyolultabbak, mint a gömbön: szükséges ismernünk a harántgörbületi
sugarat, (ehhez a féltengelyek hosszát).
Egyéb koordinátarendszerek
Topocentrikus
Lokálisan topocentrikus koordinátarendszer: Tegyük fel, hogy egy adott helyen állunk, az x
tengely keletre, az y észak felé néz, a z pedig a helyi függőlegessel egyezik meg. (East,North,Up)
Vetületi
Vetületi koordinátarendszerről beszélünk, ha a vetületi tengelyek koordinátái valamilyen
függvényei az ellipszoidi koordinátáknak (szélesség & hosszúság).
Ilyen koordinátarendszer az EOV, az UTM vagy a Gauss-Kruger is.
Ezek a vetületi rendszerek úgy néznek ki, mintha derékszögűek lennének, azonban ez nem
teljesen igaz. Ugyan egymásra merőlegesek a koordinátavonalak, de a térben ezek nem valódi
derékszögű koordináták. Példa: Ha az EOV-nál az x-et és a magasságot állandónak veszem, és
’elindulok’ y irányban akkor egy térgörbe mentén fogok haladni. Ebből kifolyólag, mivel nem
valódi Descartes-féle koordináták, így a távolság sem meghatározható egyszerű Pitagorasz-
tétellel.
Csillagászati koordinátarendszerek
ITRF
International Terrestrial Reference Frame
A Föld tömegközéppontjához hozzá kéne rögzíteni egy ellipszoidot. Ez nagyjából meg is
valósítható, azonban a kontinensek egymáshoz képest elmozdulnak (évente több cm).
Van azonban olyan dolog, ami független ettől a természeti jelenségtől: a csillagászati
koordinátarendszerek. Ennek a rendszernek a tengelyei a csillagokhoz vannak kötve. Bizonyos
időközönként a Föld forgása következtében visszaállunk a meghatározott helyzetben így a
földrészvándorlás definiálható és mérhető (pl.: tavalyhoz képest mennyit mozgott).
ETRS89
European Terrestrial Reference System 1989
Az Európai kontinenslemezhez rögzítettük az ellipszoidot, tehát Európán belül nem (vagy csak
kevésbé) mozognak el egymáshoz képest a koordináták, ezért rögzíthetünk rajta alappontokat
ellipszoidi koordinátákkal. (Kis mértékben az afrikai kőzetlemez nyom ’minket’ de nem
számmottevő a koordinátaváltozás magyarországon.)
Összegezve: Olyan rendszert akarunk létrehozni ami időben állandó, de nem tudunk ilyet, mert
minden mozog alattunk. Ehhez képest valamelyest megoldást nyújtanak a csillagokhoz rögzített
koordintarendszerek.
2
A Föld mérete és alakja
Eratoszthenész Föld kerülete
Az első gömb alakú Föld méretének megközelítése.

Ha a Földet egy gömbnek tekintjük:
Aswan és Alexandria közt bezárt szög megegyezik az Alexandriai bot és árnyéka által bezárt
szöggel (abban az időpontban, amikor Aswanban dél van, és a kút mélyére látni).
Ha ismert a két város közti távolság:
Az a távolság úgy aránylik a föld kerületéhez, mint ahogy aránylik a bezárt szög a 2π-hez (a
teljes körhöz).
Fokmérések
Newton: A Föld folyadékszerűen viselkedik és egy saját gravitációs terében lévő folyadékcsepp,
amit a gravitáció húz össze, de a forgás miatt (a centrifugális erő hatására) az egyenlítőnél
kidudorodik, és ez adja meg a forgásellipszoid alakot.
Az elmélet ellenőrzése:
Meridián és harántgörbületi sugár mérése

• A meridián görbületi sugár -> a fokmérésben szerepel
𝑎𝑎 ∙ (1 − 𝑒𝑒 2 )
𝑀𝑀 =
(1 − 𝑒𝑒 2 ∙ 𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠2 Φ)3/2
• A harántgörbületi sugár -> XYZ átváltásba kell

a
𝑁𝑁 =
(1 − 𝑒𝑒 ∙ 𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠𝑠2 Φ)1/2
2
Mérünk egy ívet az Egyenlítő mellett, amikor mérünk az ívvel szélességeket ami a két végponton
meg az ívnek a hosszát háromszögelve kijön az egyik meridiángörbületi sugár, kijön ugyanez a
görbületi sugár a másik részre és a két meridiángörbületi sugár átrendezéséből meg lehet kapni az
A-t meg az E-t.
Így határozták meg az ellipszoid paramétereit.
A mérést először Franciaországban végezték a Németalföldtől a Pireneusokig. Azonban a
3
hegység a geoidot befolyásolja, ezért a szélességmérésekből számított forgásellipszoid ’citrom’
és nem ’narancs’ alakú lett (úgy mint a britek ellipszoidja), ezen 20 évig vitatkoztak. Expedíciók
a pólusokhoz és az egyenlítőhöz: a ’narancs’ alak bizonyosodott be. Az egész 19. század arra
ment ki, hogy az egész Földön próbálták megmérni az ellipszoid görbületét.
HAYFORD ELLIPSZOID
Meridiángörbületi sugár szélességfüggését akarták meghatározni, ebből kiszámolható volt a
félnagytengely excentricitása. Az említett méréseket elvégezték Amerikában. Észak-Dél, illetve
Kelet-Nyugat irányú szélesség (és hosszúság) mérések.
BESSEL ELLIPSZOID
Hasonló módon elvégezték Közép-Európában is
EVEREST ELLIPSZOID
Britek készítették Indiában.
KRASZOVSZKIJ ELLIPSZOID
Orosz mérések eredménye
Listing
Különböző paraméterek jöttek ki országonként az ellipszoidokra.
1873-ban Listing (német fickó):
A különbségek nem a mérési hibákból adódhatnak. Azért jöttek ki más eredmények, mivel a Föld
nem forgásellipszoid, hanem krumpli (geoid) alakú. A különböző mérések akaratlanul is a
mérések területénél érvényes geoidhoz ’hozzásimuló’ forgásellipszoidot számítottak.
A különböző paramétereket kiátlagolták, így jöttek létre a világra nagyjából igaz nemzetközi
forgásellipszoidok (pl.: IUGG67)
WGS84 ELLIPSZOID
A műholdak megjelenésével szükség volt egy geocentrikus (Föld tömegközéppontjában lévő), a
felszínhez legjobban hozzásimuló ellipszoidra.
Ellipszoid elhelyezésének fajtái
Önkényes
Ha kimegyek egy szigetre, ott mérek egy csillagászati szélességet, hosszúságot, és ezt egyenlővé
teszem az én ellipszoidom szélességével, hosszúságával.
A Föld ezen pontján ahogy áll a geoid (és a helyi függőleges), ezen a ponton fog hozzásimulni az
ellipszoidon.
Előnye ilyen sziget-hálózatoknál van.
Jelentőssége a magyar geodéziában: Magyarországon a régi sztereografikus rendszer is ilyen
volt. Csináltak egy háromszögelési hálózatot (ismert oldalhosszak), és egyetlen pontban volt csak
csillagászati mérés (Gellérthegyi csillagda), az összes többi alappontnak innét számították az
ellipszoidi koordinátáját.
Relatív, (Laplace pontok+háromszögelés)

EOV
Fogjuk az első rendű pontokat (hegycsúcsok). A sztereografikus hálózat háromszögelési
távolságait szögmérésekre vezették vissza (trianguláció), azonban már lehetőség nyílt infravörös
távmérésre (geodiméter).
4
Trilateráció: olyan háromszögelési hálózat, amelyek oldalainak hossza van közvetlen mérve.
Az így mkiszámolt koordináták még nem illeszkednek az ellipszoidra:
Néhány csomópontban a hálózaton belül végeztek csillagászati méréseket (szélesség &
hosszúság). Az egészet belerakták egy nagy kiegyenlítésbe, amivel megjavították a csillagászati
méréseket. A megjavított koordináták már ellipszoidi koordináták voltak, a mért távolságok is
stimmeltek.
Ez alapján működött a geodézia a GPS előtt.
OGPSH95:
Az elsőrendű hálózat 1 méter pontos, a negyedrendű már 4-5 méter, és ez nem derült volna ki ha
nincs GPS.
1990-es években relatív módon elkezdték az alappontok közti vektorok meghatározását GPS-el
(tehát nem abszolút hanem relatív mérések), nagyjából 10km-es rácsban (100km2-ént).
Amik marhára kilógtak alappontok azokat kihagyták a kiegyenlítésből, helyette csináltak másik
negyedrendű alappontokat. (Ebből viszont az is következik, hogy minden mérés amit a hibás
alappontról vezettek le 4-5 méterrel arrébb kéne legyen).
VITEL
OGPSH alapján létrehozott korrekciós rács.
GEODÉZIAI DÁTUM
Választunk egy ellipszoidot, és azt valahol hozzáillesztjük a Földhöz.
Pl: ETRS89 is ennek mondható.
Abszolút
Amikor az ellipszoidot a Föld tömegközéppontjához illesztjük.
A GPS óta lehet ezt megvalósítani, mivel a műholdak is ezen fókuszpont körül keringenek
(nagyjából).
Ha a Földön a kontinensek közt össze lehetne háromszögelni akkor lehetne egy Földi geodéziai
keretrendszer, ami az egész Földhöz jól passzol, de a kontinensek túl messze vannak.
5
14. A geodézia magasságfogalmai.
Szintezett és ellipszoid feletti magasság. Ortométeres magasság, Normál magasság, dinamikai

magasság, kvázigeoid. Magasságok levezetése a geopotenciálból. Balti és Adria magasság
eltérése.
Ezek a koordináták a következők:

• a φ ellipszoidi szélesség, a λ ellipszoidi hosszúság és a h ellipszoid feletti magasság egy
nemzetközileg elfogadott alakú, nagyságú és geocentrikus elhelyezésű forgási ellipszoidhoz képest
(9.8 ábra). Az 1984-ben elfogadott ellipszoid, mint vonatkozási rendszer a WGS-84 (Word Geodetic
System= Geodéziai Világ Rendszer),
• az X, Y, Z térbeli derékszögű koordináták ugyanezen ellipszoid tengelyei által megvalósított

koordináta-rendszerben.
Az ellipszoidi és a térbeli derékszögű koordináták egymásba átszámíthatók. A helymeghatározás
eredménye tehát egy vektor lesz, amelynek kezdőponta a Föld tömegközéppontja (origó), végpontja
pedig a földi állásponton elhelyezett műholdvevő antennájának fáziscentruma. Fontos megjegyeznünk,
hogy a felhasználók számára a legtöbb esetben a WGS-84 rendszerben meghatározott koordinátákat
még át kell számítanunk, valamely más, az adott országban használt koordinátarendszerbe
Az 1970-es évek végén döntés született az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat
(EOMA) létrehozására. Az EOMA elsőrendű pontjai az 1960-as években létesült
kéregmozgásvizsgálati pontok lettek, majd az 1980-as években megkezdődött a másod- és
harmadrendű hálózat sűrítése. Az EOMA az 1990-es évek közepére mintegy 60%-ban valósult meg,
azonban nem egységesen az ország teljes területén. A Dunántúlon például csak az elsőrendű hálózat
készült el. Jelenleg folyik az EOMA elsőrendű hálózat újramérése, és egyben az elpusztult pontok
pótlása.

Az alapfelülethez viszonyított magasságot alapfelület feletti, vagy más néven abszolút magasságnak
nevezzük. Ha az alapfelület a középtengerszint magasságában található, úgy az abszolút magasság
egyben a tengerszint feletti magasság is.
Két pont magasságkülönbségén a pontok abszolút magasságának különbségét értjük. Az egyik pont
másikra vonatkoztatott magasságkülönbségét nevezzük még relatív magasságnak is.
Attól függően, hogy milyen felületet választunk alapfelületnek, és hogyan viszonyítjuk ezt a pontot az
alapfelülethez, többféle magasság fogalom használatos.
Valamely pontnak az alapul választott szintfelülettől az illető ponton átmenő függővonalon mért
távolsága az úgynevezett ortométeres magasság. A szintfelületek az egyenlítőtől a sarkvidékek felé
összetartanak, ezért az azonos ortométeres magasságú pontok nincsenek ugyanazon a szintfelületen,
hanem egy olyan felületen, amely párhuzamos az alapfelülettel (tehát nem szintfelület, mert a
szintfelületek nem párhuzamosak!).
A szabatos felsőgeodéziai mérésekben nem lehet eltekinteni attól, hogy a szintfelületek nem
párhuzamosak, és attól, hogy a függővonal egy kettős csavarodású térbeli görbe; az alsógeodéziában
azonban megfelelő közelítéssel a szintfelületeket párhuzamosnak tekintjük, a függővonalat pedig egy
függőleges egyenesnek. A felsőgeodéziában több magasság fogalom is használatos. A geopotenciális
érték nem hosszúság jellegű mennyiség, hanem a vizsgálat ponton átmenő szintfelületen és az
alapfelületen mért potenciálértékek különbsége. A dinamikai magasságot úgy kapjuk, hogy a
geopotenciális értéket elosztjuk a normál nehézségi térerősség egy kiválasztott értékével, amely a
normál ellipszoidot a 45°-os szélességi körön jellemzi. A dinamikai magasság már hosszúság jellegű,
és az azonos dinamikai magasságú pontok már egy szintfelületen vannak. A normál magasságot
megkapjuk, ha a geopotenciális értéket elosztjuk a normál nehézségi térerősségnek a vizsgált pont
normál ellipszoid feletti felezőpontjára kiszámított értékével.
Egy nagy pontosságú és az egész ország területére vonatkozó kvázigeoid meghatározásának
napjainkban gyakorlati okokból általában mindig az a célja, hogy megteremtse a kapcsolatot a
tengerszintre (Balti alapszintre) vonatkozó normálmagasságok és a GPS által előállított ellipszoid
feletti magasságok között. Habár hazánk mérsékelt domborzati viszonyainak köszönhetően a
legnagyobb eltérés a kvázigeoid és a geoid felülete között csak 25 mm (Ádám et al. 2002), ezt az
eltérést a nagy pontosságú geoid meghatározásánál már tekintetbe kell venni (mivel
normálmagasságaink vannak). GPS/szintezési adatainkat [PH1] megjegyzést írt: abszolút magasság
Különböző magasságfogalmak Magasságkülönbségén

relatív magasságnak
Képzeljük el, hogy az Egyenlítő egy pontjától az Északi sarkig végzünk szintezést két útvonalon. Az a Valamely pontnak az alapul választott szintfelülettől az illető
ponton átmenő függővonalon mért távolsága az úgynevezett
jelű útvonalon egy meridián mentén haladunk sok-sok műszerállással, a b jelű útvonal pedig olyan, ortométeres magasság.
hogy az előzőhöz képest sokkal több műszerállásunk van az Egyenlítő térségében. Tegyük fel, hogy A dinamikai magasságot úgy kapjuk, hogy a geopotenciális
semmilyen mérési hiba nem terheli mérésünket. Ha összegeznénk a két útvonal mentén, a tökéletesnek értéket elosztjuk a normál nehézségi térerősség egy
kiválasztott értékével, amely a normál ellipszoidot a 45°-os
tekintett szintezésből kapott magasságkülönbségeket, nem ugyanazt az értéket kapnánk az a és a b szélességi körön jellemzi.
esetben. Ennek oka, hogy mi az egyes műszerállásokban a szintfelületek közötti magasságkülönbséget Egy nagy pontosságú és az egész ország területére vonatkozó
mérjük, viszont a szintfelületek – ahogy az előzőekben említettük – nem egyenközűek. Ha több kvázigeoid meghatározásának napjainkban gyakorlati
okokból általában mindig az a célja, hogy megteremtse a
műszerállás van az Egyenlítő mentén a b útvonalon, akkor ott a mért magasságkülönbség nagyobb kapcsolatot a tengerszintre (Balti alapszintre) vonatkozó
lesz. A szintezéssel kapott magasságkülönbség (és magasság) tehát önmagában nem alkalmas a normálmagasságok és a GPS által előállított ellipszoid feletti
magasság jellemzésére, mert az útvonaltól függ az értéke. Ezért alakultak ki különböző magasságok között.
magasságfogalmak. [PH2] megjegyzést írt: A szintfelületek néholsürübbek
néhol nem
Himalája
Nem ugyan az a magasság

Egy P pont geopotenciális értéke (KP) a P ponton átmenő szintfelület és egy alapszintfelület (a nulla
potenciálértékű geoid) potenciálkülönbsége. A gyakorlati értéke úgy határozható meg, ha az
alapszinttől a P pontig minden egyes (i-dik) szintezési szakasz esetén nemcsak az 𝑚𝑚𝑖𝑖
magasságkülönbséget mérjük meg, hanem a nehézségi gyorsulás 𝑔𝑔𝑖𝑖 értékét is. Ezután az n számú
szintezési szakaszra a magasságkülönbségek és a nehézségi gyorsulás-értékek szorzatát összegezzük.
A szorzat (a geoptenciális érték) mértékegysége kilogalméter, ami nem hosszúság-jellegű, hanem
munka-jellegű mennyiség.
𝑛𝑛
𝐾𝐾𝑝𝑝 = � 𝑔𝑔𝑖𝑖 ∗ 𝑚𝑚𝑖𝑖

1
Egy P pont ortométeres magassága (𝐻𝐻𝑃𝑃 ) alatt a P ponton átmenő szintfelület és a geoid távolságát
értjük a P pont függővonalán mérve. A gyakorlatban a P pont geopotenciális értékét elosztják a P
pontra jellemző (a függővonal menti) nehézségi gyorsulás átlagértékével.
𝐾𝐾𝑝𝑝
𝐻𝐻𝑝𝑝 =
𝑔𝑔𝑝𝑝
Egy P pont dinamikai magasságát (𝐻𝐻𝑃𝑃𝑑𝑑𝑑𝑑𝑑𝑑 ) úgy számítják ki, hogy bármely P pont geopotenciális
értékét ugyanazzal a számértékkel osztják el, nevezetesen a ϕ=45° földrajzi szélességre jellemző
nehézségi gyorsulás átlagértékével, amelyet jelöljünk 𝑔𝑔45 -tel.
𝐾𝐾𝑃𝑃
𝐻𝐻𝑃𝑃𝑑𝑑𝑑𝑑𝑑𝑑 =
𝑔𝑔45
Az ortométeres magasság kiküszöbölte a geopotenciális érték azon hátrányát, hogy nem hosszúság-
jellegű. Azonban az ortométres magasságnak is van hátránya: az azonos ortométeres magassággal bíró
pontok nincsenek egy szintfelületen (hanem a geoiddal párhuzamos felületen). Az azonos dinamikai
magassággal bíró pontok egy szintfelületen vannak, de a magassági mérőszám a szintezésből nyert
értéktől jelentősen eltér.
A Balti-tenger közepes tengerszintjének magasságát a Kronstadt város kikötőjében található mareográf
regisztrálja. Ezzel megváltozott minden alappont magassága egy állandónak tekintett értékkel. Ezt az
állandót a nadapi főalappont esetében vezették le; a nadapi főalappont adriai magasságából le kellett
vonni 0.6747 métert a balti magasságra való áttéréshez. A balti alapszint tehát magasabb, mint az
[PH3] megjegyzést írt: Geopotenciális érték
adriai, azaz a pontok balti magassága mindig kisebb. Ortométeres magasság
Dinamikai magasság
Nadap balti adriai

Mérnökgeodézia II. Kidolgozott vizsgakérdéssor 2021-2022. II. félév
5. Statisztikai próba egyetlen várható értékre ismert szórás esetén (u-próba) példa
Készítette: Balaton Regina Hanna 3

6. Statisztikai próba egyetlen várható értékre a mintából becsült szórás esetén (t-próba) példa

7. Statisztikai próba két várható értékre ismert és a mintából becsült szórás esetén (példa)

Mozgásvizsgálatok (ppt, Ipari geodéza I-II.)

8. Mozgásvizsgálatok elve, csoportosítása
Célja:
• Várható elmozdulások előrejelzése (erőhatások alatt, Sió gemenci árvízkapu)
• Már bekövetkezett mozgások okainak vizsgálata (Pl. kulcsi löszpart)
• Laboratóriumi vizsgálatok

• Terhelési próba (műszaki használatbavétel)

• Igazságügyi szakértés
Elve: A mozgások meghatározásának alapelve a vázolt feltételek mellett az, hogy egy alkalmasan
választott (és mozdulatlannak tekintett) koordinátarendszerben különböző időpontokban ismételten
meghatározzuk a kiválasztott pontok koordinátáit, s ezekből számítjuk a mozgásra jellemző
mennyiségeket. Egy építmény vizsgálatakor például az elemek lehetnek:
• az építménynek (a választott) koordináta tengelyek irányába eső x, y, z elmozdulásai,
• a koordinátatengelyek körüli dϕ, dω, dκ, elfordulásai.
9. Mozgásvizsgálatok tervezésének lépései

• Feladat megfogalmazása
• Mozgással kapcsolatos információk összegyűjtése
• A pontossági követelmények meghatározása
• A mérési időpontok megválasztása
• A mérési alkalmak időszükségleteinek meghatározása
• A mérendő pontok helyének és állandósítási módjának meghatározása
• A felhasználásra kerülő mérési technológia és mérőműszerek kiválasztása
• Feladat megfogalmazása
– Pl. egy panelház évszakonkénti hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező vízszintes
értelmű mozgásának meghatározása egy éven keresztül
– Egy kijelölt épület süllyedésének mérése mindaddig, amíg három egymást követő
mérési alkalommal a mért magasságok eltérése nem haladja meg a 0.3mm t.
• Mozgással kapcsolatos információk összegyűjtése
• Pontossági követelmények meghatározása
• Mérési időpontok megválasztása

– Eseti mérésekkor
– Meghatározott mérésszámot kell elosztani

• Mérési időpontok megválasztása

– alapmérés
• Egyes mérési alkalmak időszükségletének meghatározása
• A mérendő pont helyének és állandósítási módjának meghatározása

– Alakzat (sík, magasabb fokszám)
– Pontpusztulás
– Mozgást tükrözze
• Legkisebb
• Legnagyobb elmozdulás
– Állandósítás
• A felhasználásra kerülő mérési technológia és mérőműszerek kiválasztása
– Előírt pontossági követelmények
– Rendelkezésre álló mérési idő
– Gazdaságossági követelmények
• Csoportosítás:
• geodéziai
• fotogrammetriai
• folyamatos mérési módszerek
• Méretezés

10. Vízszintes mozgásvizsgálatok- mérési módszerek

– Távolságmérés-t alkalmazunk akkor, ha a mozgás iránya ismert, s az ebbe az irányba eső
távolságok közvetlenül mérhetők.
– Egyenesremérés-t (ordinátamérést) akkor használhatunk, ha a vizsgálati pontok közel egy
egyenesen (vagy egy függőleges síkon) jelölhetők ki és a mozgás (deformáció) iránya merőleges
erre az egyenesre (síkra). Alkalmazhatjuk a módszert akkor is, ha csak egy kitüntetett referencia
irányra (egyenesre, síkra) merőleges irányú elmozdulást (deformációt) kívánunk meghatározni.
– Koordinátamérés. Egyaránt alkalmazható a derékszögű és a poláris koordinátamérés módszere.
A koordináták közvetlen meghatározásakor a vizsgálati pontoknak a mérések alkalmával
hozzáférhetőknek kell lenniük. A korszerű mérőállomások, ma már nem igénylik a vizsgálati
pontokhoz való közvetlen hozzáférést. Indirekt módon is meghatározható velük a pontok
szükséges koordinátája.
– Trigonometriai hálózat-tal történő mozgásvizsgálatokra nagykiterjedésű építmények
ellenőrzésekor kerül sor. Ezeknél a méréseknél az alap és vizsgálati pontok közötti távolság több
száz méter, vagy egy-két kilométer hosszú is lehet, és nagyon sok esetben a vizsgálati pontok az
egyes mérési alkalmakkor nem hozzáférhetőek.
– Az előmetszés-sel igen sokféle feladat oldható meg. Elsősorban magas építmények felületén,
hozzá nem férhető helyeken levő pontok vizsgálatára alkalmazható módszer. Előfeltétele az
alkalmazásnak a vizsgálati pontok egyértelmű megjelölése, (amely az építés folyamatában
könnyebben, utólag körülményesebben és költségesebben végezhető el).
– A szabadálláspont meghatározást (hátrametszés-t) olyan vizsgálati pontok elmozdulásának
meghatározására használhatjuk, amelyen minden mérés alkalmával műszerállás létesíthető.
– Hasonló feltételek mellett a GPS technika is használható. Általában olyankor alkalmazhatjuk
gazdaságosan ezt a módszert, amikor az elmozdulások viszonylag nagy területre terjednek ki
(terepmozgások nyomon követése bányaműveletek, geológiai okok hatására).
– Mozgásvizsgálatra sokszögelés-t is alkalmazhatunk. Elsősorban vonalas létesítmények
mozgásvizsgálatakor gazdaságos. A szögméréseket célszerű gondosan kiigazított
kényszerközpontosító felszereléssel végezni.
11. Magassági mozgásvizsgálatok- mérési módszerek
– A geometriai szintezés a függőleges értelmű elmozdulások meghatározásának legelterjedtebb
módszere. Alkalmazásának feltétele, hogy a vizsgálati pontok a mérésekkor megközelíthetőek
legyenek és a pontok magasságkülönbsége rövid távon ne változzon nagy mértékben.
– A hidrosztatikai elvű szintezés-t függőleges mozgásra különösen érzékeny építmények
vizsgálatakor alkalmazzuk. Szerkezeti felépítésénél fogva a hidrosztatikai szintezőműszer kis
magasságkülönbségek (max. 10 cm) nagy pontosságú (néhány század mm) meghatározására
alkalmas. Működési elvéből következően nem szükséges a műszerfelszerelések közötti
összelátások biztosítása.
– Trigonometriai magasságmérés-t akkor alkalmazunk, ha a vizsgálati pontok megközelítése
geometriai szintezéssel nehézkes vagy kivitelezhetetlen. Bizonyos feltételek mellett (pl. nagy
magasságkülönbségek áthidalása) gazdaságosabb más módszereknél.
– GNSS módszer
12. Mozgásvizsgálatok folyamatos mérési módszerei

• Gyors mozgások
• Nagyszámú, egyidejű mérés
• Sok alkalommal, kis időközzel



16. Mérnökgeodéziai vízszintes hálózatok kialakításának, meghatározásának, számításának
szempontjai. Különbség a beillesztett és a szabad hálózatok számítása között. Az önálló
vízszintes hálózatok országos hálózatba történő bekapcsolásának lehetőségei.
A mérnökgeodézai vízszintes hálózatok kialakításának (hálózati alak, állandósítás),

meghatározásának (távmérés, iránymérés sajátosságai) általános elvei. Beillesztett, illetve önálló
hálózatok számításának elve, előnyök, hátrányok. Bekapcsolás szükségessége, elvi megoldásai
közös pont nélkül, egy, illetve több közös pont esetében. A vetületi és alapfelületi redukció
szerepe. Vegyes hálózatok.
A vízszintes alapponthálózatok létesítésének célja, általános elvek

A vízszintes alapponthálózatok kialakításának célja tehát, hogy a különböző építmények, pl.
ipartelepek, lakóparkok, vonalas létesítmények, víztározók, földalatti terek (pl. mélyművelésű bányák,
metrók), stb. telepítéséhez, tervezéséhez, kivitelezési munkáihoz egységes geodéziai alapot
biztosítson. Ez az egységes geodéziai alap elengedhetetlen követelménye a létesítmények tervekben
rögzített, gazdaságos megvalósításának. [PH1] megjegyzést írt: célja
A létesítmények megvalósítása során alapponthálózatot a következő geodéziai munkálatokhoz kell

létesíteni:
• a tervezéshez szükséges felmérésekhez
• a beruházási alaptérkép készítéséhez
• a kitűzésekhez
• a kivitelezést ellenőrző mérésekhez
• a megvalósult állapot felméréséhez
• mozgásvizsgálatokhoz [PH2] megjegyzést írt: hol kelhet
A létesítmény alapponthálózataként elsősorban az országos vízszintes alapponthálózatot kell

felhasználni. A mérnökgeodéziai munkákhoz rendelkezésre állnak:
• az országos vízszintes hálózat (EOVA) pontjai, amelyet a felső- és a negyedrendű alappontok
együttesen alkotnak és
• a térbeli hálózat (OGPSH) pontjai, amely a kerethálózati pontokból és az országos alappontokból áll. [PH3] megjegyzést írt: a felhasználható hálozatok
Elsősorban nagy területi kiterjedésű beruházások esetében, az EOVA pontjainak gyakori pusztulása
miatt, nem mindig található kellő számú alappont. Az alappontoknak ebben a rendszerében a
szükséges pontsűrűség elérésére két megoldást alkalmazhatunk:
• a megtalált EOVA pontokat felhasználva klasszikus módszerekkel alappont-sűrítést végzünk
• önálló alapponthálózatot alakítunk ki, amelyet a munkák befejezésével be kell kapcsolni az EOVA
rendszerbe.
A nagy területi kiterjedésű beruházások alappont meghatározása során gazdaságos (és egyre gyorsabb)
megoldást jelent a hazai OGPS hálózat felhasználása. A magyar aktív GNSS hálózat gyarapodó
permanens állomásai, a hálózat bővülő szolgáltatásai egyre jobb feltételeket jelentenek az
alappontsűrítés sokszor nehéz terepen végzett feladatának a megoldásában. Az OGPSH ugyanakkor
lehetővé teszi az átjárást az EOV rendszerbe.

Így a mérnökgeodéziai munkák alapponthálózatának fajtái:
• alaphálózat (megfeleltethető az országos hálózat felsőrendű részének)
• felmérési hálózat
• kitűzési (gyakran négyszög) hálózat.
Nagyobb beruházások területén rendszerint mindhárom hálózati fajta megvalósítható. Ez a felsorolás
egy bizonyos fajta hierarchikus felépítést sejtet. [PH4] megjegyzést írt: alappontok létre hozása
alapponthálozatok fajtái
A vízszintes alapponthálózatokról részletesen
Az építési beruházások alaphálózatának az a rendeltetése, hogy a hálózat pontjairól az egyes
feladatoknak megfelelő pontosságú felmérési hálózatot, vagy annak pontjait, illetve a kitűzési
hálózatot, vagy annak pontjait meghatározhassuk. A hálózat a IV. rendű főpontok pontosságával vagy
ennél nagyobb pontossággal létesített rendszer (M1 Szabályzat).
Alaphálózat általában a következő építési beruházások során alakítható ki:
• több üzemből vagy blokkból álló nagy kiterjedésű ipartelepek
• alagutak, földalatti vasutak
• vízerőművek, hidak
• lakó telepek (lakó parkok)
• több km hosszú nyomvonalas létesítmények építése során, továbbá
• ahol azt különleges körülmények megkívánják. [PH5] megjegyzést írt: hol kell alapponthálozat
Az alaphálózatot az országos felsőrendű hálózat pontjait és a IV. rendű főpontok pontjait felhasználva
kell kialakítani, lehetőleg úgy, hogy a beruházás teljes területét körülvegyék.
A felhasználandó hálózatrészt felhasználás előtt meg kell vizsgálni. A vizsgálat a hálózatrész
pontosságára, állandósítási módjára, a pontok elhelyezkedésére, azok sűrűségére stb. terjedjen ki.
Az állandósítási mód, annak épsége; a pontok helye a beruházás területén belül, áttekinthető egy
terepszemle során is. Bár egy építési környezetben az országos hálózatban alkalmazott hagyományos
állandósítási mód nagy pusztulási veszélynek van kitéve, csak végső esetben cserélhető ki, az eredeti
pontjelölés, inkább a védelméről kell gondoskodni.
A hálózatrész meghatározására, pontosságára vonatkozóan elsősorban a FÖMI-ben végzett adatgyűjtés
során juthatunk adatokhoz. Az alappontok koordinátái mellett célszerű kigyűjteni a pontok koordináta
középhibáit, a vegyes meghatározású hálózatrészeknél a távolságok középhibáit is. Szükség lehet az
eredeti mérési és számítási jegyzőkönyvek kivonataira. Előfordulhat ugyanis, hogy az eredeti mérési
eredmények pontosak ugyan, de a hálózat számításának technikai végrehajtása során olyan kerethibák
keletkezhettek, amelyek a létesítmény alaphálózatánál nem engedhetőek meg. Ha a hálózatrész
újraszámításával a szükséges pontosság elérhető, akkor a kiválasztott pontok koordinátáit önálló
hálózati kiegyenlítéssel újra meghatározzuk. Ezt az eredeti mérési eredmények alapján végezhetjük el.
Ha ez nem vezet eredményre terepi méréseket is gyűjthetünk adatokat a számításokhoz.
Ha ezek a javítást, korrigálást jelentő módszerek nem vezetnek eredményre, akkor az alaphálózatot
önállóan kell létrehozni. [PH6] megjegyzést írt: a pontok szemlélése
az alappontok védelme
Pontossági követelmények és vizsgálatuk. az adatok kikérése

A vízszintes hálózatok pontosságát (megbízhatóságát) jellemezhetjük:
• a pontok koordináta középhibáival
• a hálózati pontok közötti távolságok középhibáival vagy
• az ezekből számított értékekkel.
Az építési beruházások hálózataival szemben támasztott pontossági igényeket:
• a felmérések pontossági követelményei és
• a kitűzések pontossági követelményei szabják meg.
A felméréshez szükséges alappontok meghatározásánál az érvényben lévő alappontsűrítési
szabályzatok előírásai a mérvadók. [PH7] megjegyzést írt: Pontossági követelmények és
vizsgálatuk.
A kitűzésekhez létesítendő alapponthálózatoknak összhangban kell lennie a kitűzések pontossági közép hibák
követelményeivel. A kitűzések pontosságát az építési tűrések ismeretében lehet meghatározni. Minden követelmények
további magyarázat nélkül előre lehet bocsátani, hogy
• az általános célú kitűzések alapjául szolgáló hálózatokat elegendő 1/10 000 relatív középhibával,
• a szabatos kitűzések alapjául szolgáló hálózatokat 1/20 000 – 1/40 000 relatív középhibával,
• ha az alappontok és a kitűzendő részletpontok távolsága nagy (pl. hídépítéseknél), akkor 1/40 000 –
1/100 000 relatív középhibával célszerű meghatározni a hálózatokat.
Az ennél nagyobb pontosságú hálózat létesítésének szükségességét a megbízást megelőző
tanulmányban vagy műszaki tervben, vagy ha ilyen nem készül, akkor a hálózat létesítésének műszaki
leírásában indokolni kell. [PH8] megjegyzést írt: építési tűrések
A hálózat vizsgálata során két körülményt kel tisztázni:

• a pontok relatív helyzete megfelelő-e, nincsen-e közöttük a létesítmény alapponthálózata számára
megadott relatív pontossági értéket meghaladó ellentmondás
• a pontok koordinátáiból számítható távolságok hosszegysége megegyezik-e a törvényes méterrel. [PH9] megjegyzést írt: pontok relatív helyzete
távolság koordbol
A pontok relatív helyzetének vizsgálata
Vizsgálat lineáris eltérések alapján:
Az alappontok egymáshoz viszonyított helyzetének relatív középhibáját a meghatározó irányok
távolságának és a végleges középtájékozási szögekből számítható lineáris eltérések középértékének
felhasználásával számíthatjuk.
A vizsgálat elvégezhető a pontok meghatározásakor végzett mérések felhasználásával, vagy pedig a
vizsgálandó pontokon általunk végzett tájékozó iránymérések alapján.
Jelöljük a lineáris eltérésekből számított relatív középhibát mR1-el. A tájékozó mérések alapján
számítható az egyes vizsgált pontokra menő irányokhoz tartozó lineáris eltérések (Ei). Az összes
vizsgálatba bevont pontra menő irány alapján számítható a lineáris eltérések négyzetes középértéke:

a vizsgálati pontokra menő irányok átlagos hossza. Dimenziója egyezzen meg E dimenziójával.
Vizsgálat koordináta középhibák alapján
A FÖMI-ben kigyűjtött adatok (koordináta középhibák) alapján szintén számítható az alappontok
egymáshoz viszonyított helyzetét jellemző relatív középhiba.
Először számítjuk a ponthibát:
mx és my a kiegyenlítő számításból kapott koordináta középhibák. A ponthiba ismeretében számítjuk a

közepes ponthibát:
Annyi közepes ponthibát kapunk, ahány pontból áll a vizsgálandó hálózatrész. Ezek felhasználásával
középértéket képezhetünk:
n a vizsgálatba bevont pontok száma. Ennek a középértéknek a felhasználásával számíthatjuk a

kiválasztott hálózatrészt jellemző relatív középhibát:
Tk a vizsgált hálózatrész szomszédos pontjai közötti távolságok átlaga. A számítás során itt is
figyeljünk az egyes mennyiségek dimenzióinak egyezésére.
Vizsgálat a hálózati oldalak távolságainak középhibája alapján

Ha az eredeti meghatározások jegyzőkönyveiből kigyűjtöttük a mért oldaltávolságok középhibáit (mt),
akkor ezek is felhasználhatók a vizsgálathoz.
Számítjuk a távolsági középhibák négyzetes középértékét:
n a hálózati oldalak száma,

majd a relatív középhibát
TK az oldalak hosszának a középértéke

Ezek a vizsgálati módszerek azonban csak azt mutatják meg, hogy a koordinátákkal jellemzett
geometriai alakzat mennyire hasonló a terepen megjelölt alakzat vetületéhez. A hasonlóság azonban
nem jelent egybevágóságot. Ezért vizsgálni kell „metrikusan” is a hálózatot. [PH10] megjegyzést írt: képletek
A törvényes méterrel való összehasonlítás

Ez a vizsgálat egyszerű módon elvégezhető. Megmérjük a kiválasztott hálózatrész oldalainak hosszát,
és ezeket összehasonlítjuk a koordinátákból számított és azt az alapfelületi és vetületi redukciókkal
módosított távolságokkal. Ha az átlagos eltérés kisebb, vagy nagyobb, mint 1, akkor egy méretarány-
tényezőt számíthatunk, amit, ha szükséges, figyelembe kell venni pl. szabatos kitűzések esetén [PH11] megjegyzést írt: koordbol számolt táv vetületi
redukciokkal
Önálló hálózatok és bekapcsolásuk az országos rendszerbe ha nagyobb mint 1 jo
Az önálló hálózatok kialakítása és meghatározása

A beruházás területi kiterjedésétől függetlenül első lépésben az alaphálózat első fokozatát fejlesztjük
ki. A hálózat további fokozatait (a hálózat sűrítését) csak indokolt esetben hozzuk létre. Jellemzően
csak a nagy területi kiterjedésű építési beruházások során építjük fel hierarchikusan a hálózatot.
A hálózat alakja a beruházási terület geometriai formáihoz igazítandó. Ipartelepek létesítése során
törekedhetünk centrális kialakításra.
Ha ez nem lehetséges vagy nem célszerű (pl. vonalas létesítményeknél) akkor az átlós négyszög (a
diagonális) forma a célravezetőbb. Általában a hálózatot úgy kell megtervezni, hogy az a beruházás
teljes területét magába foglalja.

A hálózat pontjait olyan helyre kell telepíteni, ahol az építkezés ideje alatt és annak befejezése után is
lehetőleg fennmaradjanak. A pontsűrűséget az építés műszaki követelményeihez igazodóan kell
megválasztani.
A pontok állandósítása történhet a hagyományos pontjelekkel, de építési területeken ezek mindig ki
vannak téve a pusztulásnak. [PH12] megjegyzést írt: hierarchikusan a hálózatot
a hálozat lehet centrális
A hálózati pontok meghatározása történhet több fordulós irányméréssel, vagy vegyes, irány- és vagy 4 szög
távolságmérésekkel együttesen. Az irányokat oda-vissza kell mérni, törekedni kell arra, hogy a
pontokon több (legalább 4) fölös mérés legyen. A csak irányméréssel mért hálózatokban ki kell
választani egy hálózati oldalt (egy alapvonalat), amelynek a hosszát nagy pontossággal kell megmérni.
Ez szükséges ahhoz, hogy a hálózatnak meghatározhassuk a méretarányát. A mérések feldolgozása
kiegyenlítő számítással történik.
A hálózat koordinátarendszerét magunk választhatjuk meg. Ebben igazodhatunk a létesítmények
telepítési rendszeréhez, amivel például egyszerűsíthető a kitűzés művelete.
A hálózatnak nincs vetületi rendszere, mert a pontok koordinátáit a terepi mérési eredmények alapján
számítjuk. Ebben az esetben azt is mondhatjuk, hogy az alap- és képfelületet együttesen az a
terepfelület alkotja, ahol a pontokat állandósítottuk. [PH13] megjegyzést írt: a feladat végre hajtása mérés
Az önálló hálózat bekapcsolása az országos rendszerbe

Az egyik megoldás, hogy az önálló hálózat körül található országos hálózati pontok segítségével,
valamilyen pontsűrítési eljárással, meghatározzuk valamennyi önálló hálózati pont koordinátáit. Ez
munkaigényes eljárás.
A másik megoldást a hálózatokban közös elemeket keresve, azok segítségével meghatározzuk a két
hálózat kapcsolatát leíró transzformációs egyenleteket. A transzformáció megoldásához szükséges
ismerni a két rendszer kezdőpontjának egymáshoz viszonyított helyzetét, a két rendszer +x
tengelyének egymással bezárt szögét és a két rendszer méretarányának a viszonyát. Mérnökgeodéziai
feladatoknál ez utóbbinak különös jelentősége van, mert az önálló hálózatok alapvonalának
(oldalhosszainak) meghatározása jóval pontosabb, mint az országos hálózatoké, így a méretarány
eltérés különösen élesen jelentkezik. [PH14] megjegyzést írt: sok pont alapján
transzformáció alapján
Milyen változatok lehetnek a közös adatokat tekintve:
• a hálózatoknak nincs közös pontja
• a hálózatoknak egy közös pontja van
• a hálózatoknak több közös pontja van.
Az első eset kicsi hasonló az előző részben vázolt első megoldáshoz, azaz valamilyen pontsűrítési
eljárással legalább egy önálló hálózati pont koordinátáját meg kell határozni az országos rendszerben.
Az eljárás a következő, és itt a felsorolás első két pontját együtt kezelhetjük, miután egy közös pontot
már ismerünk. Ezen a ponton az önálló hálózat meghatározó méréseitől függetlenül több fordulóban
(legalább 4-ben) tájékozó iránysorozatot mérünk. Az iránysorozatba foglaljuk az erről a pontról
irányozható országos hálózati pontokra menő irányokat és az önálló hálózatnak ebből a pontból
kiinduló irányait is (3-2. ábra).

Az önálló hálózatnak a tájékozó iránysorozatba bevont irányaira mért irányértékekből számított

szögértékek kismértékben eltérnek a hálózat jóval pontosabb meghatározás során kapott kiegyenlített
szögértékektől. Így az első tájékozás számításából az önálló hálózati irányokra kapott tájékozott
irányértékeket előzetesnek tekintjük. A végleges tájékozott irányértékeket a kiegyenlített irányértékek
és az előzetes tájékozott irányértékek felhasználásával számítjuk.
A közös pont koordinátáinak, és az így számított tájékozott irányértékek felhasználásával az önálló
hálózat pontjainak koordinátái számíthatók az országos rendszerben. A megoldás mégsem teljes, mert
nem kapunk adatokat a két rendszer közötti méretarány eltérésről.
Éppen ezért a jobb megoldáshoz legalább két közös pontra van szükség. A szabatos megoldást az
jelenti, ha a két hálózatnak több közös pontja van, mert ekkor a transzformációs paramétereket
kiegyenlítésből számíthatjuk. Rendszerint a Helmert-féle transzformációt alkalmazzuk
Egy megjegyzés még hozzátartozik a leíráshoz: azt írtuk, hogy az önálló hálózat lehet vetület nélküli
rendszerben is. Ugyanez már nem vonatkozik az országos rendszerre, így az ilyen rendszerek között
transzformáció során feltétlen kezelni az alapfelületi és vetületi redukciót is. Ez, mint méretarány
tényező e transzformációs során is figyelembe veendő. [PH15] megjegyzést írt: 1 2 több közös pont és azok
mérésének a végre hajtása
A felmérési hálózat
A felmérési hálózat kialakításának célja, hogy a
• tervezést megelőző részletes felmérések
• a mindenkori előrehaladás állapotát rögzítő felmérések és
• belső terek (üzemcsarnokok, irodaházak stb.) felmérése a megkövetelt tatalommal és pontossággal
elvégezhető legyen.
A hálózat meghatározható az országos rendszerben (tervezést megelőző felmérések), és az
alaphálózatban is (állapotfelmérések, belső terek felmérése stb.). Kisebb területeken önállóan is
kialakítható, de ekkor a pontjait be kell kapcsolni az országos alappont hálózatba.
A pontok kitűzését és állandósítását az érvényben levő szabályzatok előírásai szerint kell elvégezni.
Célszerű a beruházóval, generáltervezővel előzetesen egyeztetni a ponthelyek kiválasztásánál és azok
megjelölésében.
A hálózat meghatározási módját úgy kell megválasztani, hogy az a felsorolt feladatok megoldásához
műszakilag megfeleljen, ugyanakkor gazdaságos is legyen. [PH16] megjegyzést írt: A felmérési hálózat
kialakításának célja
A kitűzési (derékszögű) négyszöghálózat a hálozatot be kell kapcsolni az országosba
gazdaságos legyen
Általános elvek pontossági követelmények

A kitűzési hálózat olyan alapponthálózat, amelyben az alappontok a telepítési
koordinátarendszer tengelyeivel párhuzamos egyeneseken helyezkednek el, és a pontokat
összekötő egyenesek derékszögű négyszöget alkotnak. [PH17] megjegyzést írt: fogalom kitüzési hállozat
A négyszögek lehetnek téglalap vagy négyzet alakúak, egymástól eltérő méretűek a beépítési
sűrűségnek megfelelően.
Ezzel a speciális hálózatfajtával a kitűzési, illetve a kivitelezést ellenőrző feladatok leegyszerűsíthetők,
ezáltal az elkövethető hibalehetőségeket lehet nagymértékben csökkenteni.
A hálózat definíciójából következően kitűzési hálózatot olyan építési területen célszerű létesíteni, ahol
a hálózat kialakításának meg vannak a területi és műszaki feltételei. Ilyenek például az ipartelepek,
ahol az építmények, a technológiai berendezések rendszerint szabályos telepítési rendben sorakoznak,
és épülnek.
A kitűzési hálózat fajtái:
• üzemi és
• szerelési hálózat (mikrohálózat) [PH18] megjegyzést írt: alakja
feltételei
A kitűzési hálózat koordinátarendszere fajtái
A kitűzendő létesítmény, pl. egy ipari üzem, területén a kitűzési négyszöghálózatot úgy kell
kialakítani, hogy a hálózat koordinátarendszerének tengelyei párhuzamosak legyenek a telepítési
főirányokkal. Az így felvett koordinátarendszernek egyúttal azonosnak kell lennie a tervezési
koordinátarendszerrel.
A kitűzési négyszöghálózat koordinátarendszerének kezdőpontját úgy célszerű megválasztani, hogy az
építési terület határán belül csak pozitív előjelű koordináták legyenek. Sőt, úgy, hogy később – ha a
terület bővítése miatt a kitűzési hálózatot is bővíteni kell – a koordináták akkor is pozitívak
maradjanak.
A koordinátarendszer kezdőpontját ezenkívül úgy célszerű megválasztani, hogy az építési területen ne

forduljanak azonos x és y értékek (ne lehessen felcserélni azokat). A hálózat pontjait pedig érdemes
úgy elhelyezni, hogy koordinátáik kerek számértékek 10, 50, 100 m-esek legyenek.
A hálózat tervezése
A kitűzési hálózat pontjainak helyét és sűrűségét a tervezési térkép egy másolatán, vázlatán kell
megtervezni.

A hálózat pontjait olyan háborítatlan helyeke kell kijelölni (utak padkáján, esetleg tengelyében,
vezetéksáv mellett stb.) ahol fenn maradásuk az építkezés teljes folyamán esetleg az építkezés
befejezése után is biztosítottnak látszik.
A hálózati pontok kitűzésekor különös tekintettel lenni a hálózat főpontjainak biztonságos
elhelyezésére. A hálózat főpontjai (vagy a terület I. rendű pontjai):
• a négyszöghálózat sarokpontjai,
• az alapvonal (alapvonalak) végpontjai és
• a hálózat nagyobb távolságra (300 – 400 m) lévő pontjai
Az alappontok kerüljenek minél közelebb a kitűzendő vagy bemérendő létesítményhez, ugyanakkor ne
veszélyeztesse fennmaradásukat az alapgödör kiemelése.
Az alappontokat általában 50- 100m átlagos távolságban célszerű létesíteni. Ezek lehetnek a kitűzési
hálózat II. rendű, vagy szakaszpontjai. Ha azonban a kitűzési feladat indokolja, a hálózat egyes részein
ennél sűrűbben is helyezhetők el alappontok. [PH19] megjegyzést írt: a hoord tengely létre hozása
csomopontok
A kitűzési hálózat pontossága pont távolság
A kitűzési hálózat elsődleges célja, hogy a beruházás létesítményeinek építésekor a létesítményeket a

terveknek megfelelően helyezzük el a terepen. Törekedni kell arra, hogy az építés folyamán ezt a
hálózatot használjuk a lehetőség szerint az állapotrögzítő bemérésekre is.
A kitűzési hálózatnak azonban a létesítményeknek terepen történő elhelyezése mellett célja az is, hogy
róla végezzük el a létesítmények szerkezeti elemeinek a kitűzését, sőt a kivitelezést ellenőrző bemérést
is.
Ez azt jeleneti, hogy az első esetben általában elegendő egy 1/10 000-ed relatív pontosságú hálózat
létrehozása, vagyis egy 100 m-es távolság meghatározásának maximális hibája mintegy 3cm lehet.
A második esetben a hálózat meghatározásának pontosságát a létesítmények szerkezeti elemeinek
megkívánt kitűzési pontossága, illetve az építőipari tűrések alapján kell megtervezni. [PH20] megjegyzést írt: célok és azok pontosságai
Az építési beruházások során jelentkező kitűzési feladatok pontosságát az építés pontossági

követelményei szabják meg. Az építési tevékenységek pontosságát tűrésekkel jellemzik. A kitűzések
pontosságának meghatározására közvetlenül használható, a következő egyszerű módon:
ahol t a kitűzésnél megkövetelt pontossági mérőszám, melynek megengedett kitűzési eltérés az

elnevezése, n a kitűzés pontosságától függően 0,25 és 0,6 közötti értéket vehet fel (általános esetben
0,4 értéket szoktunk használni), e pedig a megengedett építési eltérés. Ha tehát ismerjük e értékét,
valamint a kitűzés szükséges pontosságát n értékének megválasztásához, akkor t is számítható. t
értékével és egy kitűzendő alaptávolság hosszának ismeretében a hálózat relatív középhibáját 1/H-t
számíthatjuk. [PH21] megjegyzést írt: építési tűrés
A kitűzési hálózat pontosságának ismeretében ezekután tervezni tudjuk a hálózatkitűzés

alapműveleteinek (alapvonalmérés, szögmérés, hosszmérés) megbízhatóságát, hogy a hálózat a
tervezett pontosságú legyen.

Mivel a kitűzési hálózat megbízhatóságát döntő mértékben az alapvonal (vagy az alapvonalak)
megbízhatósága határozza meg, az alapműveletek közül az alapvonalmérés megbízhatóságát kell a
hálózat pontosságának a függvényében megtervezni.
Az M1 Szabályzat szerint, ha ismert a hálózatunk tervezett relatív középhibája, az 1/H, akkor az
alapvonal relatív középhibájának tervezett értékét az
összefüggés adja. Az alapvonal relatív középhibájának ismeretében számítható az alapvonal

mérésének megengedett középhibája mD. Legyen az alapvonal hossza D méter, akkor a relatív
középhiba definíciója szerint:
A kitűzési hálózat kitűzése és meghatározása [PH22] megjegyzést írt: az alapvonal és a hálozat

számítása őssze függése
A hálózat kitűzésének munkamozzanatai:
• az építési főirány kitűzése
• az alapvonal kitűzése, végpontjainak állandósítása, hosszának meghatározása
• a hálózat pontjainak kitűzése és állandósítása
• a hálózati pontok koordinátáinak számítása
• a hálózat ellenőrzése Az építési főirány kitűzése Kitűzéséhez ismerni kell az erre vonatkozó tervezési
adatokat. [PH23] megjegyzést írt: A hálózat kitűzésének
munkamozzanatai
A tervekben ez kétféleképpen lehet rögzítve. Az egyik eset az, amikor az építési főirány valamely a
terepen megtalálható vonalas létesítmény (út, vasút) tengelyével párhuzamos, vagy akár azzal
egybeesik.
Másik esetben a főirány az országos rendszerbeli irányszögével adott. Az irány kitűzésekor nem
szoktak különös pontosságra törekedni. A kitűzést a fölmérési gyakorlatban szokásos módszerekkel és
pontossággal végezhetjük el. A kitűzött irányt ideiglenesen cövekekkel jelöljük meg.
Az alapvonal kitűzés, végpontjainak állandósítása, hosszának meghatározása.
Az alapvonal helyét a tervezési térkép alapján kell kiválasztani. Ezeknek az adatoknak az ismeretében
a tervezők és esetleg a kivitelezők egyetértésével kell kiválasztani az alapvonal helyét ott, ahol a
fennmaradásának legnagyobb az esélye. Az alapvonalat a kiválasztott helyen a kitűzött főiránnyal
párhuzamosan, esetleg arra merőlegesen kell, lehetőleg mindig a derékszögű négyszöghálózat
hosszabbik oldalának az irányában elhelyezni.
A kiválasztott helyet mind a vázlattervekre, mind a tervezési térképre rá kell vezetni, az 1,5 – 2,0m
széles védősávval együtt, amely mint tiltott tervezési terület nem használható fel további tervezésre,
ill. építésre.
Az alapvonalon, a végpontok állandósítása után, szakaszpontokat kell kijelölni és állandósítani. Ezek a
kerek hosszértékű helyeken elhelyezett pontok (1 és 2 pontok, 3-5. ábra) a későbbi keresztirányban
leágazó tengelyvonalak kitűzésénél lesznek használhatók.

A pontok állandósításakor először fakaróval jelöljük meg néhány cm pontosan az állandósítás helyét, s
csak ezután helyezzük el a pontjelölésre szolgáló vb követ. Ezután a pontok kitűzését két lépésben kell
elvégezni. Az alapvonal végpontjáról egyszerű iránykitűzéssel kijelöljük a fémlapon az alapvonal
egyenesét egy hosszú karcvonallal. Ezen ideiglenesen megjelölünk egy pontot. A pont távolságát
többszörös ismétléssel megmérjük az alapvonal végpontjáról, majd a tervezett és a mért távolság
eltérésével megjavítjuk a karcvonalon az előzetes ponthelyet. Ez utóbbin műszerrel felállva
megmérjük az ε" törésszöget (3-2. ábra).
[PH24] megjegyzést írt: Alapvonal

szakaszpontok
kiszámítjuk a pont lineáris eltérését (E) az alapvonal egyenesétől. A számított értékkel korrigáljuk az
előzetes ponthelyet az alapvonal irányára merőlegesen. A javított helyen ismét hossz- és iránymérést
végzünk, s ismételjük ezt mindaddig, amíg a kívánt geometriai feltételek:
• a pont az alapvonal egyenesében van a
• tervezett kerek koordinátaértékű helyen
nem teljesülnek.
A hálózat további pontjainak kitűzése
A hálózat méreteitől függően két megoldása lehet a feladatnak.
Ha a kitűzési hálózat oldalainak hossza néhány 10méter, esetleg 100-200méter, akkor irány-, és
távmérések alkalmazásával, fokozatosan tűzzük ki a hálózati pontokat. Először a sarokpontokat
jelöljük ki (a 3.5. ábrán a Cvel és D-vel jelölt pontok). Első lépésben a merőleges egyenest tűzzük ki
egy távcsőállásban, majd erre rámérjük az AC, ill. BD távolságokat. Az így kapott ideiglenes C és D
pontokat a következő mérésekből számított értékekkel javítjuk:
• többfordulós irányméréssel megmérjük az ideiglenes pontokra menő irányok és az alapvonal
egymással bezárt szögét, a szögeltérésből számított lineáris eltéréssel javítjuk az irány helyzetét.

• többszörös ismétléssel megmérjük az AC és BD távolságokat, a számított távolságeltéréssel
korrigáljuk az ideiglenes ponthelyet.
A kitűzés befejezése után a C és D pontokon végzett mérésekkel ellenőrizzük a kitűzéseket.
Ezekkel a lépésekkel alakítjuk ki a hálózat keretét, majd ezen a kereten belül a további pontok kitűzése
egyszerű módszerekkel (iránymetszésekkel, mérési vonalpontokkal stb.) elvégezhető. A beruházás
indulásakor nem kell egyszerre a teljes hálózatot sűríteni. Célszerűen mindig csak azokon a
területeken kell további pontokat meghatározni, amelyeken elkezdődnek a kivitelezés munkái.
Ha a kitűzési hálózat oldalainak hossza több száz méter vagy néhány kilométer, akkor a hálózati
sarokpontok, és néhány további pont a hálózatfejlesztés módszerével tűzhető ki.
Az első lépések megegyeznek az előbb bemutatott módszer kezdeti lépéseivel. Alapvonalméréssel
kitűzzük az A és B pontokat. Előzetesen kitűzzük a hálózat további két sarokpontját (C és D). Ezután
megmérjük a hálózat meghatározásához szükséges valamennyi irányt és távolságot. A kitűzési hálózat
koordinátarendszerében kiszámítjuk a pontok koordinátáit. A számított koordináták és a névleges
koordináták alapján számítjuk a C és D pontokra vonatkozó korrekciókat. Ezek után állandósítjuk a
hálózat sarokpontjait, majd ellenőrizzük a hálózatot.
A hálózat további pontjait előmetszéssel, poláris koordinátákkal, vagy szabad álláspontként tűzhetjük
ki. [PH25] megjegyzést írt: lineáris eltérés kiszámitása
a pont sürítés eljárása
A kitűzési hálózat ellenőrzése
A hálózatot az állandósítások és a végleges meghatározás után hosszméréssel, irányméréssel, vagy
vegyes eljárással ellenőrizni kell.
Hosszméréssel végzett ellenőrzéskor mérjük a kialakított négyzetek, téglalapok oldalinak és/vagy
átlóinak hosszát. A mért értékeket összehasonlítjuk a koordinátákból számított távolságokkal. A
kitűzési hálózat meghatározása elfogadható, ha a mért és a számított távolságok közötti különbségek
kielégítik a
feltételt. Δt a távolságkülönbség, t a vizsgált hossz méterben, H pedig a hálózat tervezett relatív

középhibájának a nevezője.
Irányméréses ellenőrzéskor a hálózati pontokon egy vagy két fordulóban tájékozó iránysorozatot
mérünk. A tájékozó mérések alapján számítjuk irányonként a lineáris eltéréseket, és értékét
viszonyítjuk az irány hosszához. Elfogadható a hálózat meghatározása, ha a lineáris eltérések
kielégítik a
feltételt. E a lineáris eltérés m-ben, t az irány hossza méterben. [PH26] megjegyzést írt: Hosszméréssel végzett
ellenőrzéskor
Alapponthálózatok épületen belül Irányméréses ellenőrzéskor
Az alapponthálózat kialakításának az a célja, hogy keretet adjon épületeken (pl. műhelycsarnokok,

henger- és kohóművek stb.) belüli részletpontok (pl. pillér és gépalapok stb.) jellemző pontjainak

kitűzéséhez, illetve a tervezés alapját (rekonstrukciós, vagy egyéb átépítési tervezések alapját) képező
beméréseknek. [PH27] megjegyzést írt: Alapponthálozat célja
Az épületeken belüli alapponthálózat fő formái:

• derékszögű négyszöghálózat, általában pillérsorokkal tagolt, de összefüggő nagykiterjedésű
építményekben (3.7. ábra)
• általános helyzetű mérési vonalhálózat, egymásba nyíló több, kisebb helyiségből álló épületekben
(3.8. ábra)
• sokszögvonal, vonalas kiterjedésű, tört tengelyű épületekben
• egyetlen alapvonal kisebb alapterületű nyitott belső terű építményben
[PH28] megjegyzést írt: Fajtái épületen belül
Az alappontok helyének a megválasztásakor az általános irányadó szempontokon túl, figyelembe kell

venni:
• az alappontokon és a pontok között végzett mérések a mérést végzők testi épségének veszélyeztetése
nélkül elvégezhetőek legyenek. Amennyiben ez nem lehetséges, a mérést csak a veszélyt előidéző
okok megszüntetése (gépek leállítása, áramtalanítás stb.) után szabad.
• a mérési vonalak olyan zárt rendszert alkossanak, hogy alkalom nyíljék a pontok meghatározásának
ellenőrzésére
• a hálózat szükség esetén megfelelő ellenőrzéssel bekapcsolható legyen az épületen kívüli hálózatba. [PH29] megjegyzést írt: alappontok helyének a
megválasztása
Ha az épület több szintjén kell azonos alakú hálózatot kifejleszteni (pl. különböző szinten elhelyezett,
de kapcsolódó technológiai szerkezetek kitűzéséhez), akkor azt a követelményt, hogy a megfelelő
pontok egy függőleges egyenesen helyezkedjenek el, úgy elégítjük ki, hogy a legalsó szinten
kifejlesztett hálózat néhány szélső, vagy alkalmas pontját felvetítjük magasabb szintekre, és a
felvetített pontokra támaszkodva fejlesztjük ki a felsőbb szinteken létesítendő hálózatokat.
Épületen belüli hálózat létesítésekor, ha a talajszinten állandósított alappontok fennmaradását a
kivitelezés befejezéséig nem lehet biztosítani (pl. gépalapok gödreinek kiásása miatt), akkor a hálózat
pontjait az építés előrehaladtával a már elkészült szerkezetekre (pillérekre, pillér alapokra) kell
kijelölni, és ott kell maradandó módon megjelölni.

Épületen belül a pont állandósítása történhet betonba vagy hasonló szilárd padlózatba épített
fémlemezzel, amelyen pontozó vésővel ütött jel vagy bekarcolt kereszt jelöli a központot.
Padozatba vagy ablakpárkányba ütött szeg is lehet pontjel. Szerkezeti elemeken a pont jelölhető
befűrészeléssel, pontozóvésővel, vagy távmérő fóliával. A pontjelöléseket körbefestéssel feltűnő
módon is célszerű kiemelni.
A pontok meghatározásához optikai vetítővel ellátott mérőműszereket (általában mérőállomásokat)
használunk. A gyakran szűkös terekben, rövid távolságokon az esetleg szükséges hosszméréseket
komparált mérőszalagokkal kell elvégezni, rögzítve a mérés körülményeit (hőmérséklet, feszítő erő
stb.).
A pontok koordinátáinak a számítása a korábban leírtak alapján végezhető el. A hálózat meghatározása
után el kell végezni itt is az ellenőrző méréseket. [PH30] megjegyzést írt: alappoontok helyének és
elhelyezkedésének a kiválasztása
Az alappontok állandósítása és védelme
A kitűzési hálózat pontjait elsődlegesen a helyszínen készített, gyakran mélyre lefúrt, nagytömegű
(estenként vasalt), beton cölöpökkel, a betonba helyezett csővel, fémcsappal, vagy fémlapra karcolt
vagy fúrt jellel szokták állandósítani.
Ha az anyagi és a műszaki feltételek lehetővé teszik, akkor a főbb pontokat pillérekkel is
állandósíthatjuk.
Ha lehetséges, és a környezet lehetővé teszi, akkor őrpontokat is elhelyezhetünk az alappontok köré.
Elhelyezhetjük a pontokat a terepfelszín alá, úgy, hogy felette a járműforgalom lehetséges legyen.
Készíthetünk a pont köré védőkorlátot fémből, vagy fából. Alkalmazhatunk a pont fölé helyezett
ideiglenes pontjeleket.
A mérnökgeodéziai alapponthálózatok és az országos hálózati pontok között a következő alapvető
dolgokban különböznek:
• eltérő a két hálózat célja, pontossága, területi kiterjedése, koordinátarendszere, az állandósítási
módjai
• az országos alapponthálózatok létesítését, azok alapműveleteit, technológiáját, formai megoldásait
különböző pontsűrítési szabályzatok kötelezően előírják, ezzel szemben az M1 Szabályzat csak
ajánlásokat tartalmaz a hálózat jellemzőire, amelyeket az aktuális feladathoz igazodóan kell
megtervezni. [PH31] megjegyzést írt: alappontok létre hozása


17. Mérnökgeodéziai magassági hálózatok kialakításának, meghatározásának szempontjai.
A felsőrendű szintezést terhelő szabályos hibák és kiküszöbölésük. Az önálló magassági
hálózatok országos hálózatba történő bekapcsolásának esetei.
A mérnökgeodézai magassági hálózatok kialakításának általános elvei. A felsőrendű szintezést

terhelő szabályos hibák és kiküszöbölésük (szintfelületek „görbültségének” hatása, az
irányvonalferdeség, horizontferdeség, a talpponti hiba, lécferdeség, lécosztás hibái, kötőpont
süllyedés, műszersüllyedés, a refrakció hatása) Bekapcsolás szükségessége, elvi megoldásai közös
pont nélkül, egy, illetve több közös pont esetében.
A magassági alapponthálózatok létesítésének célja, általános elvek

A különböző jellegű és kiterjedésű mérnöki létesítmények (ipartelepek, vízi erőművek, utak, vasutak
stb.) magassági alapponthálózata azt a célt szolgálja, hogy az adott építési feladathoz kellő
sűrűségben legyenek alappontok a részletpontok egységes rendszerben való magassági
kitűzéséhez (magassági meghatározásához).
Az építési beruházások magassági alapponthálózatát a területre eső országos magassági
alapponthálózati pontokra támaszkodva kell létrehozni. A vízszintes hálózatokhoz hasonlóan meg
kell vizsgálni, hogy az alappontok megfelelnek-e a megoldandó feladatok követelményeinek.
Általában két jellemzőt szokás vizsgálni: a pontsűrűséget és a pontosságot.
A szomszédos alappontok közötti átlagos távolság belterületen 0,7 km, külterületen 1,2 km. Itt a
maximális ponttávolság nem haladhatta meg az átlagos távolság 1,5 szeresét. Ez a pontsűrűség
elegendő, hogy az építési beruházás magassági alapponthálózatát erre felépítsük. Természetesen ez
akkor igaz, ha a területen nem pusztultak el alappontok. Az országos magassági alapponthálózat,
amely tudjuk, hogy három szintre tagolódik (I.-II. és III. rendű hálózat), bármelyik részének
pontossága megfelel a legtöbb mérnökgeodéziai célra. A hálózat pontosságánál nagyobb pontosságot
nagy gépszerkezetek (turbinák, hengersorok stb.) kitűzése-szerelés irányítása igényel. Gépek
kitűzésekor ugyanis nem a pontok abszolút magasságát, hanem a szerkezetek egymáshoz viszonyított
– relatív – magasságát kell csak nagy pontossággal meghatározni.
Ma is használatos még az Adriai és a Balti magasság fogalma. A Balti magasságot Magyarországon
használjuk, értéke az Adriai magassághoz viszonyítva a következő módon számítható: MB = MA –
0,6747 m. [PH1] megjegyzést írt: alappont hálozat mire kell
1 rendűket használjuk fel
Magassági alapponthálózat létesítése sürüségük megfelelő e
adria balti
A hálózat felépítése
A beruházások magassági alapponthálózata is csak fokozatosan alakítható ki. A munkálatok kezdetén
létre kell hozni az alapponthálózat olyan – egységes rendszerként kezelt - vázát, amely lehetővé teszi
az elhelyezési kitűzések méréstechnikai nehézségek nélküli, és megkívánt pontosságú végrehajtását.
Ez a váz egymáshoz csatlakozó zárt szintezési poligonokból áll (4-1. ábra.).

Pontjai az építményeken kívül helyezkednek el. Ezt a vázat kell sűríteni a kivitelezés előrehaladtával
olyan mértékig, hogy kellő számban legyenek kiindulópontok az építményeken kívüli és az épületeken
belüli kitűzések, valamint magassági részletmérés (állapot felmérés) végrehajtásához.
Az ábrából látható, hogy a poligonon belül csatlakozó pontok (csomópontok) vannak, amelyben
a szintezési vonalak futnak össze. A szintezési vonalakat a magassági alappontok szintezési
szakaszokra osztják.
Vonalas létesítmények építésekor a munkaterületet szintezési vonalak követik, nem lenne célszerű zárt
poligonokkal lefedni a munkaterületet.
Az M1 Szabályzat előírásai szerint a szintezési munkarészeken a zárt szintezési poligonokat I., II., III.
számokkal, a szintezési vonalakat 01, 02, ... 15, 16,....kétjegyű arab számokkal jelöljük. Az
alappontokat 001, 002,... 010, 011,... 100, 101...arab számokkal folyamatosan számozzuk. Az
alapponthálózatba a későbbiek során beiktatott (sűrítet) alappontokat mindig a még fel nem használt,
soron következő háromjegyű arab számmal kell jelölni. Az elpusztult, majd helyreállított alappontokat
is utólag beiktatott alappontoknak kell tekinteni és feltétlenül új sorszámmal kell ellátni. Valamely
elpusztult alappont megszűnt sorszámát más alappont megjelölésére ismételten felhasználni nem
szabad.
A területre eső olyan országos (vagy városi) szintezési alappont, amelynek alapponthálózati Balti
magassága megegyezik a FÖMI adattárában nyilvántartott országos (vagy városi hálózati) Balti
magasságával, változatlanul megtartja az országos (vagy városi) hálózati számát.
A területre eső olyan országos (vagy városi) szintezési alappont, amelynek alapponthálózati Balti
magassága nem egyezik meg a FÖMI adattárában nyilvántartott országos (vagy városi hálózati) Balti
magasságával, új háromjegyű számot kap. A pont helyszínrajzi leírásában azonban fel kell tüntetni,
hogy melyik országos (városi) szintezési alapponttal azonos (pl 035 = 0626124-1). [PH2] megjegyzést írt: hogyan helyezkedjen el a hállózat
a szintezési hállozat felépitése pl szakasz
Előkészítés, tervezés, és állandósítás számozás
Először össze kell gyűjteni és jegyzékbe kell foglalni a beruházás területére eső országos és városi
magassági alappontok adatait, valamint a beruházás környezetében lévők közül azokat, amelyekre az
alapponthálózatnak az országos (városi) hálózatba való bekapcsoláshoz szükség lehet. A jegyzéknek
tartalmaznia kell a pontok számát, állandósítási módját, a pontleírását és a magasságát. A jegyzéket
egyenrangúan pótolhatják a pontok összefűzött helyszínrajzi leírásai. [PH3] megjegyzést írt: össze kell gyüjteni a
transzformációhóz szükséges pontokat
A magassági alapponthálózat vonalvezetésének és pontsűrűségének tervezéséhez vázlatot kell
készíteni. A vázlatnak tartalmaznia kell a terület határvonalát, a területen található épületeket

(építményeket), utakat stb. és a jelentősebb terepalakulatokat. A tervezési vázlatnak tartalmaznia kell -
ha a vonatkozó információk beszerezhetők - a később megépítendő épületeket és mesterséges
alakulatokat (utak, csatornák, hidak stb.) is, illetve megjelölendők a meglevő épületek közül azok,
amelyek a későbbiekben elbontásra kerülnek, feltüntetve ezek időpontját is.
A tervezési vázlat elkészítéséhez a létesítmény tervezési térképe szolgálhat alapul, de felhasználható a
beruházási alaptérkép, az előzetes helyszínrajz az elrendezési terv stb. is. A tervezési vázlat egyébként
bármilyen megfelelő tartalmú (vagy tartalommal kiegészíthető) vázlat vagy térkép alkalmas
méretarányú másolata is lehet. [PH4] megjegyzést írt: a pont sürítéshez ismernünk kell a
környezetet (kel térkép épületek adatai)
A helyszíni bejárás (szemlélés), valamint a tervezési térképek és vázlatok (a tervezőkel való
konzultáció) alapján egyenként minősítendők az építmények a következő szempontok alapján:
• alkalmasak-e, hogy bennük vagy rajtuk magassági alappontokat helyezzünk el
• melyek azok az építmények, amelyekben feltétlenül szükséges magassági alappontot elhelyezni [PH5] megjegyzést írt: a jel elhejezése :
alkalmas e
A tervezési vázlaton fel kell tüntetni a vízszintes alappont hálózat meglevő vagy megépítendő pontjai kötelezö
közül mindazokat, amelyek – állandósításuk módját tekintve – magassági alappontként is
felhasználhatók, valamint a területre és mintegy 300 m-es körzetbe eső országos vagy városi hálózati
szintezési alappontokat. Feltüntetendő az olyan egyéb (pl. vízügyi) alappontok is, amelyek esetleg
alaphálózati pontként felhasználhatók.
Az M1 Szabályzat szerint, ha a beruházás területe 5 hektárnál nem nagyobb, akkor az
alapponthálózat illetve az alapponthálózati váz helyett elegendő a területen két alappontot létesíteni,
ill. elegendő két szabatos építésű országos szintezési alappontot elfogadni, a magassági kitűzések, ill. a
magassági meghatározások kezdőpontjaként.
Ha létesítmény területe 5 – 20 hektár, akkor az alapponthálózati vázat egyetlen szintezési vonal is
helyettesítheti. Ez a terület alakjától függően vagy zárt poligont alkot vagy nem. Vonalas jellegű
létesítményhez (a terület szélessége nem nagyobb, mint 300 m) elegendő szintezési vonalba foglalni
az alappontokat. Ha terület négyzet vagy köralakhoz hasonló, akkor a szintezési vonal – az alappontok
célszerű elhelyezésének megfelelően – zárt poligont alkot.
Ha létesítmény területe nagyobb, mint 20 hektár, akkor a szintezési vonalakat két vagy több zárt
poligonba kel foglalni. A szomszédos szintezési poligonoknak úgy kell csatlakozniuk egymáshoz,
hogy legyen közös szakaszuk. Egy-egy szintezési zárt poligon hossza ne haladja meg a 3 km-t. [PH6] megjegyzést írt: fel kell tüntetni a 3D s pontokat
szabályok ogy miket kell létre hozni
A munkálatok kezdetén kialakítandó teljes magassági alapponthálózat vagy alapponthálózati váz
szomszédos alappontjainak távolsága nem lehet nagyobb, mit 200 m.
Az átlagos terepszintnél lényegesen mélyebb vagy magasabb szinten és általában az épületeken belül
létesített alappontokat – a méréstechnikai nehézségek miatt keletkező mérési hibák terjedésének
megakadályozása végett – csak utólag kapcsoljuk be az alapponthálózatba. A vonalvezetésre, a pontok
elhelyezésére, számozására. [PH7] megjegyzést írt: szabályok ha túl lent van vagy túl
fent akkor csak az utolagos bekapcsolás jöhet szoba
A magassági alapponthálózat pontossága a létesítmény szükséges elhelyezési pontosságától függ.
Ha létesítmény egészére vagy más részére a megengedett legnagyobb magassági elhelyezési kitűzési
pontosság (jele az M1 Szabályzatban: s) számértéke.
akkor az alapponthálózat meghatározásának szükséges pontossága az országos I. rendű szintezés

pontosságával azonos kell, hogy legyen. Ha s számértéke

akkor az alapponthálózat meghatározásának szükséges pontossága az országos II. rendű szintezés

pontosságával azonos kell, hogy legyen. Ha a létesítménynek nincs olyan része, melyre az s
számértéke
akkor az alapponthálózat meghatározásának szükséges pontossága az országos III. rendű szintezés

pontosságával azonos kell, hogy legyen. [PH8] megjegyzést írt: pontosság rendűség szerint
A magassági alappontok állandósításának kiválasztása függ az építési környezettől. Alkalmas

építmény, ami szilárd anyagú, viszonylag nagy tömegű és konszolidálódott (várhatóan már befejezte
mozgását), esetén az alappontokat az építmény függőleges falában szabvány fali csappal, szintezési
gombbal, esetleg betonszegre (Hilti) erősített csapfejjel jelölhetjük meg (4-2. ábra jobb oldala).
A kijelölés előtt győződjünk meg arról, hogy az építmény fala akadálymentes, azaz a pl. a 3m hosszú,
össze nem csuható szabatos szintező lécünket akadálytalanul (és függőlegesen) tudjuk felhelyezni a
pontjelre:
Építmények hiányában a helyszínen, a talajba fúrt lyukakba helyezett, különféle módon kialakított
vasbeton cölöpök alkothatják a pontjelölést (4-2. ábra bal oldala).
Mélyalapozású magassági alappontot készítünk (rendszerint a helyszínen), ha:
• a szabvány állandósítás a terület geológiai-talajmechanikai viszonyai miatt nem biztosítja a
mozdulatlanságot, vagy ha
• az építkezés során felmerül a süllyedésvizsgálatok szükségessége.

Az alappontok végleges helyét úgy kell kialakítani – figyelembe véve a tervezett létesítményeket, a
végleges terepszintet – hogy mind a magassági alappontok mérése, mind a magassági kitűzések vagy
ellenőrző mérések idején szintezéssel csatlakozni lehessen hozzájuk. Az állandósított alappontokat
jegyzőkönyvileg át kell adni a beruházás felelős vezetőjének. [PH9] megjegyzést írt: az alappontok helyének
kiválasztása
A hálózatok mérése és számítása épület nem épület
Az I. és II. rendű magassági alapponthálózatokban csak szabatos (felsőrendű) szintező műszerekkel

szabad mérni. Az elektronikai fejlesztések elérték ezeket a műszerfajtákat is, így a piacon a szabatos
optikai szintező műszerek mellett megjelentek a szabatos digitális műszerek is. A válogatásom
szempontja ezek mellett az volt, hogy a kiválasztott optikai műszerek az alappontsűrítésen túl más,
elsősorban mérnökgeodéziai feladatok megoldásában is hasznosíthatók.
libellás szerkezeti felépítésű, optikai mikrométerrel rendelkező műszer. Jelenlegi szerkezeti

megoldásai (pánfokális távcső, speciális mikrométercsavar, hővédő műszerburkolat) nemcsak az
alappontsűrítésben teszik hasznosíthatóvá, hanem speciális mérnökgeodéziai feladatok megoldásra is.

A Magyar Optikai Művek (MOM) kompenzátoros szerkezeti felépítésű műszertípusa volt. Újszerű
szerkezeti megoldásai: a kompenzátort arretáló kar, speciális mikrométer csavar, a műszerhez
fejlesztett rezgést csökkentő műszerláb miatt kedvelt volt a geodéták körében. A magyar felsőrendű
magassági alapponthálózat mérésében 1970-től sokáig szinte kizárólagosan ezt használták.
A motorizált felsőrendű szintezésekhez fejlesztettek ki. Speciális tulajdonságai miatt a

mérnökgeodéziai gyakorlat más feladataiban is jól hasznosítható a műszer. Függőleges tengely körül
forgatható az okulárisa, így nem kell a különböző irányok mérésekor a testhelyzetünket változtatni,
csak az okulárist fogatni. Két kompenzátor állásban történik a mérés, amellyel kvázi abszolút horizont
képződik. A műszerálláson belül így változhat a léc-műszer távolság, anélkül, hogy ebből hiba
származna a magasságkülönbség meghatározásában. Kényszerközpontosító műszer talpa van, így
szabatosan cserélhető pl. Zeiss teodolitokkal. [PH10] megjegyzést írt: I.és II. rendű hállozatok
kialakításához használt szintezők
A III. rendű alapponthálózat meghatározó méréseihez az eddig felsorolt műszereken túl, kisseb
pontosságú un. mérnöki pontosságú optikai szintező műszerek is használhatók. Alkalmazásuk
feltétele, hogy optikai mikrométerrel felszerelhetők legyenek.
Az optikai műszerek mellett természetesen a digitális műszerek is használhatók. [PH11] megjegyzést írt: III. rendű szintezés
digitális műszer
Az optikai műszerekkel történő szintezéshez össze nem csukható, invárbetétes, kettős osztású,
szelencés libellával felszerelt, kitámasztható szintező léceket használunk. A lécek a műszertípustól
függően, mikrométerük mérési tartományához igazítottan, 0,5 vagy 1,0 cm-es alap osztásközzel
rendelkeznek. A lécosztások ez egyik oldalon 0-val kezdődnek, míg a másik oldalon eltolt lécosztások
vannak. A digitális műszerekhez bárkódos osztású léceket használunk.
A mérések megkezdése előtt a szintezőműszert, és a szintezőlécek szelencés libelláját ki kell igazítani.
A libellák igazítottságát a mérések folyamán is ellenőrizni kell. Az I. és II. rendű hálózati mérések
kezdete előtt és a mérések befejezése után a szintező léceket komparálni kell és meg kell határozni a
talpponti javítást (hibát).
A mérések megkezdése előtt ki kell jelölni a szintezési szakaszon a műszerállások és a kötőpontok
helyét. A pontok helyét acél mérőszalaggal, dm élességgel mérjük ki. Törekedni kell arra, hogy az

egyes műszerállásokon belül azonos léc-műszertávolságot jelöljünk ki. Az ideális léc-műszer
távolság 25-30m körüli. A terepviszonyok miatt ez adott esetben lehet kisebb is, nagyobb is. Az I. és
II. rendű szintezésnél az utóbbi legfeljebb 40 m, a III. rendű szintezésnél legfeljebb 50m lehet.
Törekedni kell tovább arra is, hogy a szakaszon belül páros számú műszerállást jelöljünk ki. Páratlan
számú műszerállás és I. rendű mérések során a nyers magasságkülönbségeket a talppont javítás
figyelembe vételével kell számítani, ha ez nagyobb, mint 0,2mm.
A kötőpontokat talajburkolatú szintezési pályán jelölhetjük facövekkel, amelynek tetejébe gömbölyű
fejű szöget kell verni, vagy szuronyos vascövekkel. Szilárd burkolatú pályán betonszeggel (Hilti)
jelöljük a kötőpontokat. Szabatos szintezéskor szintező saru nem használható!
Ha az alapponthálózat, vagy az azt helyettesítő egyetlen szintezési vonal I. rendű, továbbá, ha a
másodrendű alapponthálózatot egyetlen olyan szintezési vonal helyettesíti, amely 5 km-nél hosszabb,
vagy végpontjai közötti magasságkülönbségek abszolút értékének az összeg több, min 10 m, akkor:
• a szintezés közben kb. fél óránként mérni kell a levegő hőmérsékletét,
• a közepes léghőmérséklet, a mért magasságkülönbségek és a léckomparálási eredmények alapján
komparálási javítást kell számítani, és a nyers magasságkülönbségeket ennek figyelembevételével kell
képezni.
Szabatos optikai szintezőműszerrel az egy műszerálláson belüli leolvasásokat az országos magassági
alapponthálózatok mérésekor használt technikának megfelelően a HEEH sorrendben végezzük el.
Először a szokott módon megirányozzuk a hátul lévő lécet, és annak 0-val kezdődő léc osztásán
olvasunk le. Majd előre irányzunk, és az elől lévő léc megfelelő osztásán következik a leolvasás. A
folytatásban az elől lévő lécet irányozzuk továbbra is, és a leolvasást most az eltolt lécosztáson
folytatjuk. Ezután újra a hátul lévő lécre irányzunk, s annak az eltolt léc osztásain végzett leolvasással
fejezzük be a műszerállás mérését. Mielőtt a műszerállást bontanánk, ellenőrizni kell a mért
magasságkülönbséget. A két osztáson külön-külön számítható magasságkülönbség eltérése I.-II.rendű
méréskor 0.25mm, III. rendű méréskor 0,3mm lehet. A hiba esetén a méréseket újra kezdjük.
Digitális szabatos műszerek esetében a mérések megkezdése előtt a műszer konfigurálása során a
felkínált adatbeviteli és mérési lehetőségek közül válasszuk ekkor is a HEEH mérési sorrendet, és
feltételen adjuk meg a megengedett magasságkülönbség eltérését. A műszerek programjai a
műszerállásban végzett leolvasások befejezésével számítják az ellenőrzést és jelzik, ha a bevitt
hibahatártól eltérnek a mért magasságkülönbségek. Ebben az esetben is meg kell ismételni a
méréseket. [PH12] megjegyzést írt: a szintezés kezdete végre
halytása és annak szabályai
A szintezési hálózat mérésének befejezése után, még a hálózati számítások megkezdése előtt, a nyers távolság heeh
magasságkülönbségek megbízhatóságát ellenőrizni kell. A szintezési szakaszokon az oda-vissza libella léc
kötöpontok
mérések eredménye közötti eltérés, az észlelési differencia (d) megengedett értéke elsőrendű mérések digitális konfig
esetén:

A vonalat alkotó szakaszok észlelési differenciáiból a vonalra vonatkozó kilométeres középhiba mkm
az ellenőrzés következő lépése:
n a vonalba foglalt szakaszok száma. L a szintezési vonal hossza km egységben

A kilométeres középhiba megengedett értéke.
• elsőrendű szintezésnél: 0,5mm
• másodrendű szintezésnél: 0,8mm
• harmadrendű szintezésnél: 1,0mm A vonalak együttesen alkotják a poligonokat. A poligonokon belül
záróhibákat tudunk képezni, melyek megengedett hibahatárai:
[PH13] megjegyzést írt: észlelési diff

km-es középhiba
poligonokon belüli zárohiba
A végleges magasságokat a szintezési hálózat kiegyenlítésével számítjuk. Ha újabb pontokat kell a

későbbiekben a hálózatba iktatni és meghatározni, akkor a meghatározó méréseket a meglévő hálózati
pontok között végezzük el. Az újabb hálózati rész (mely lehet csak egy szakasz, de többnyire egy
vonal) számítása előtt a magasságkülönbségek megbízhatóságát a felsorolt hibahatárok alkalmazásával
szintén ellenőrizni kell.
Előfordulhat, hogy hibahatáron túli értékeket kapunk az ellenőrzés bármely fázisában. Ha a számítást
ellenőrizve azt jónak találjuk, akkor ezt a hálózatrészt újra kell mérni. Ha mérések sem hoznak
eredményt, akkor nagy valószínűséggel az eredeti hálózat felhasznált pontja vagy pontjai közül
valamelyik elmozdult. Ebben az esetben más hálózati pontokról induló ellenőrző mérésekkel ki kell
szűrni az elmozdult pontokat. Magasságukat újra meg kell határozni. [PH14] megjegyzést írt: pont sürítés
újra kell számolni
A meglévő alapponthálózathoz újabb alappontokat kapcsolni csak egyik végén csatlakozó szintezési ha nem jó akkor mérni is ha az sem jo akkor elmozdult
szakasszal, vagy vonallal csak kivételesesetekben alkalmazhatunk. Például, amikor az új alappontot
(pontokat) épületen belül, vagy a meglévő terepszintnél lényegesen mélyebb, vagy magasabb szinten
kell meghatározni. Ekkor:
• a mérések kezdőpontjaként választott alappont mozdulatlanságát ellenőrizni kell
• a mérést kétszer kell oda-vissza irányban végrehajtani.
Az első oda-vissza mérés és a második oda-vissza mérés eredménye közötti különbség nem lehet
nagyobb, mint a szintezési szakasz (vagy vonal) hosszának és az alapponthálózat rendűségének
megfelelő megengedett észlelési differencia. A magasságkülönbséget a négy mérés eredményének
számtani közepéből számíthatjuk. Ha az alapponthálózat meghatározásakor bármilyen okból elsőrendű
mérési pontosságnál nagyobb pontosságra van szükség, akkor ezt a mérések számának szükséges
mértékű növelésével kell elérni. Ismerjük a hibaelméletből, hogy a mérések számának n-szeres
növelés, mintegy 1/√n-szeres középhiba csökkenést eredményez.

A hazai országos magassági alapponthálózat (EOMA) dunántúli III. rendű hálózatrészének a sűrítése
során igen kedvező tapasztalatokat szereztek. [PH15] megjegyzést írt: ha nagyon nagy pontosság kell
sokszor kell mérni
Az alappont hálózat bekapcsolás az országos magassági alapponthálózatba
Ha a beruházás területén országos magassági alappont nem található, akkor az önálló hálózat
valamelyik pontját csatlakozó pontnak (hálózati kezdőpontnak) kell kiválasztani és két, a beruházás
területéhez legközelebb található országos magassági alappont között – alkalmas mérőpályán –
vezetett szintezési vonalba foglalva kell a magasságát megmérni. A szintezést oda-vissza irányban a
III. rendű szintezésnek megfelelő pontossággal kell elvégezni.
A bekapcsoló mérések előtt az országos magassági alappontok mozdulatlanságáról meg kell győződni
a szomszédos alappontokból végzett ellenőrző mérésekkel. Ha a pontok nyilvántartott
magasságkülönbségével a mérési eredményeinkből kapott érték a III. rendű szintezésnél megengedett
észlelési differenciánál kisebb, akkor a két pontot mozdulatlannak tekinthetjük. Nyilvántartott
magasságukból kiindulva számítjuk a kiválasztott pont magasságát.
Ha az eltérés a megengedettnél nagyobb, akkor az országos szintezési vonal rendűségének megfelelő
pontosságú ellenőrző méréssel meg kell keresni a legközelebbi mozdulatlannak tekinthető országos
magassági alappontot, s ennek magasságából kiindulva számítjuk a csatlakozó pont magasságát.
A csatlakozó pont így meghatározott magassága alapján számítjuk a hálózat többi pontjának a
magasságát.
Ha az önálló hálózat területén egy országos magassági alappont található, akkor ennek
mozdulatlanságát a szomszédos országos magassági alapponttal való – az országos szintezési vonal
rendűségének megfelelő pontosságú – méréssel ellenőrizzük.
Mozdulatlansága esetén nyilvántartott magasságát változatlanul kell elfogadni és ebből kiindulva kell
a hálózat többi pontjának a magasságát számítani. Ha a pont elmozdult, akkor ellenőrző méréssel meg
kell keresni a legközelebbi mozdulatlannak tekinthető országos magassági alappontot, s ennek a
pontnak magasságából kiindulva kell a csatlakozó pont magasságát számítani.

Ha beruházás területén egynél több országos magassági alappont található, akkor ezeknek az
országos szintezési hálózathoz, valamint egymáshoz viszonyított mozdulatlanságát ellenőrizni kell
olyan módon, hogy azokat az önálló hálózatrész rendűségének megfelelő pontossággal mérjük össze.
Ha a területre eső országos szintezési szakaszok közül legalább egy kielégíti a mozdulatlanság
feltételét, akkor az országos hálózattal az összhang meglevőnek tekinthető. A szakasz bármelyik
végpontján levő országos alappont csatlakozó pontnak választható, és magassága alapján számítjuk a
hálózat többi pontjának a magasságát.
Ha a beruházás területén mozdulatlan országos magassági alappont nem található, akkor a

legközelebbi országos magassági alapponthoz kell csatlakozni. [PH16] megjegyzést írt: 0,1,tőbb pont
[PH17] megjegyzést írt: hibák





Közművek felmérése és nyilvántartása. A közműnyilvántartás

kialakulásának műszaki körülményei, annak jelenlegi
helyzete. A közművek kutatásának módszerei.
A közművek kutatásának módszerei
KÖZMŰFELMÉRÉS
A közműfelmérés célja, hogy pontos információkat szolgáltasson a tervezés és építés
folyamatához, valamint a már meglévő infrastruktúra karbantartásához és fejlesztéséhez.
Új vezetékek esetén ez történhet nyíltárkos beméréssel vagy rányított fúrással, meglévő
vezetékek esetében pedig kutató árok nyitásával, illetve vezetékkutatással.
KÖZMŰKUTATÁS
A közműkutatást két fő csoportja az indukciós vezeték kutatás és a radar/egyéb kutatási
módszerek.
Mindkét módszernek megvannak a sajátosságai és korlátai, például az indukciós elvű eszközök

hatékonyabbak lehetnek a vezetékes közművek detektálásában, míg a radar elvű eszközök
általában jobban alkalmasak a nagyobb távolságú közművek feltérképezésére és a talaj
szerkezetének vizsgálatára.
Fontos azonban megjegyezni, hogy mindkét módszernek van némi átfedése, és az optimális
módszer kiválasztása függ az adott körülményektől és a kutatási céloktól.
Indukciós elvű megoldás

Az indukciós elv alapelve az, hogy az elektromágneses mezőben elhelyezett vezetők vagy
fémek változásokat okoznak az elektromágneses térben. A közműkutatásban ezt az elvet
használják a vezetékes közművek, például vízvezetékek, gázcsövek, vagy elektromos kábelek
feltérképezésére.
Az indukciós elvű eszközök egyfajta elektromágneses jelet bocsátanak ki, és érzékelik a
visszaverődést vagy az elnyelést, amelyek a közművekből származnak. Az elnyelődött vagy
visszavert jelek alapján a rendszer térképet készít a közművek helyéről és mélységéről.
1
A gyakorlatban az indukciós megoldás elvégezhető:
• a vezetékkel közvetlen kapcsolattal
• az adó vezeték fölé helyezésével,
• nemfémes vezetékekbe flexibilis szonda bejuttatásával
• jelcsipesszel, dugaljon történő csatlakozással.
Radar elvű megoldás

A radar elvű eszközök/berendezések rádiójeleket bocsátanak ki a talajba, majd érzékelik és
elemzik azokat a jeleket, amelyek visszaverődnek a közművekről. A visszaverődés alapján a
rendszer térképet készít a közművek helyéről és mélységéről.
A közműnyilvántartás felépítése
Közmű szakágak
- elektromos energia ellátás
- távközlés
- vízellátás
- szennyvíz és csapadékvíz elvezetés (csatorna)
- gázellátás
2
- távhőellátás
- kőolaj és kőolaj-termékszállítás
KÖZMŰRÓZSA
Közművek elhelyezkedése égtáj szerint

CS – csatorna az úttengelyben
G – gázcső a hideg oldalon
V – vízcső a meleg oldalon
IV – ipari víz a csatorna és az ivóvíz között
TF – távfűtés a csatorna és a gáz között
A közműnyilvántartás kialakulásának körülményei
3
Közműnyilvántartás szabályozás
3/1979. (ÉP. ÉRT. 11.) ÉVM UTASÍTÁS A KÖZMŰNYILVÁNTARTÁSRÓL
A fővárosban, a megyei városokban, a nagyközségekben és a községekben (a továbbiakban
együtt: települések) - a tanácsok végrehajtó bizottságai építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási
szervei (a továbbiakban: építésügyi hatóságok) műszaki nyilvántartásának [19/1974. (Ép. Ért.
24.) ÉVM utasítás] részeként - közműnyilvántartást kell rendszeresíteni.
Részei
a) a közművezetékek elhelyezkedését feltüntető közműtérkép,
b) közmű-adattár: a közművezetékek fontosabb - a település közműellátottságát bemutató -
összesített műszaki adatait tartalmazó
c) a mérési és egyes szakági műszaki adatokat tartalmazó – a közműalaptérkép felhasználásával
annak szelvényrendszerében készített - szakági részletes helyszínrajzok, továbbá
d) a hálózati összefüggéseket és a területi ellátottságot ábrázoló - az átnézeti alaptérkép
felhasználásával készített - szakági áttekintő helyszínrajzok.
Jellemzői
EOTR térképrendszer
Együttműködés és adatcsere:
– Földhivatal –ingyenes kataszteri térkép
– Építési hatóság (település)
– Közműszolgáltató cégek
Határidő:
– a fővárosban, a megyei városokban, a városokban 1989. december 31-ig,
– nagyközségekben és községekben az új földmérési alaptérkép elkészülte után, a
szükségletnek megfelelő időpontban kell elkészíttetni.
Költségek:
– Önkormányzat
– Közműszolgáltató
3/1984/ÉP.ÉRT.26./ ÉVM SZÁMÚ UTASÍTÁS
Módosította a 3/1979. /Ép.Ért.11./ ÉVM utasítást:
– Szabályozta a KKN feladatait
– Egy településen lehetőleg egy cég.
– KKN – SZN együttműködés szabályozása
– Egységes Közműjelkulcs
4
ÉPÍTÉSI TÖRVÉNY
A 3/1979.(Ép.Ért.11.) ÉVM utasítás hatályon kívül helyezve: 2008. január 1-től.
Az építésügyi hatóságok, települési jegyzők (főjegyzők), közművezetékek kezelői jogszabályban
meghatározott hatósági nyilvántartásokat vezetnek, adatokat kezelnek:
• A belterületi közműnyilvántartás,
• a külterületen lévő nyomvonalas és kapcsolódó létesítmények nyilvántartása
5
Részletes szabályozás hiányzik, már 5. éve. Az építési törvény bár nem hatályos, de az
egyetlen amit használni lehet.
2000-es évek elejétől igény a megújításra:
• Közműcégek
• Önkormányzatok
• Szakmai szervezetek
• Magyar Mérnöki Kamara
• Geodéziai Vállalkozások Egyesülete
• Oktatási intézmények
• Tervezők
Építésügyi Minisztérium megszűnt.
A kataszteri térképezés problémái

• BEVET program => digitális kataszteri térképek a földhivatalokban
• Nagyon sok település digitalizálással állt elő
• Minden térkép EOV rendszerben, de sokszor csak „kvázi EOV”
• Jelentős eltérések a térkép és a természetbeni állapot között
• A térkép származási (meta) adatainak ismerete a földmérő számára alapkövetelmény
• A digitális térképen minden vonal vékony, de lehet több méterrel arrébb , mint a
valóság
• Vélhetően ez a probléma még sokáig létezni fog
• Tömbkontúr szintű térképfelújítás szükséges az egész országra (MMK kezdeményezi)
• Alapfeltétel az egységes közműnyilvántartás szempontjából, finanszírozási kérdések
6
19. Épületen belüli magassági hálózatok. A magasságátvitel, a hidrosztatikai szintezés elve,
szabályos hibái és kiküszöbölésük.
Az épületen belüli hálózatok kialakításának, állandósításának alapelvei. A magasságátvitel elve

egy ábrán szemléltetve. A magasságátvitelnél alkalmazandó redukciók (komparálási javítás,
hőmérsékletváltozásból, feszítőerő változásából és az önsúlyból adódó redukciók) A
hidrosztatikai szintezés elve, az azt terhelő szabályos hibák (talpponti hiba, kapillaritás…) és
kiküszöbölésük.
Magassági alapponthálózat épületen belül

Épületeken belüli magassági alapponthálózatok létrehozásának célja, hogy az épület belső
tereiben felmerülő magassági kitűzések, magassági részlet- és ellenőrző mérések számára egységes
rendszert teremtsen. Ezzel a célszerűen kialakított hálózattal lehet a felsorolt feladatokat az előirt
pontossággal, és gazdaságosan megoldani. A hálózatnak egyúttal lehetővé kell tennie, hogy az épületen
belül végzett magasságméréseket szükség esetén a beruházás építményen kívül létesített rendszerébe
technikai nehézségek nélkül bekapcsolhassuk. [PH1] megjegyzést írt: célja
Az alapponthálózat tervezése és állandósítása.

Az épület bejárása során kell megtervezni a magassági hálózatot. Célszerű szerkezeti rajzokat, kiviteli
terveket is beszerezni a bejárás előtt. Az alappontok helyének a kiválasztásakor a következő általános
szempontokat kell figyelembe venni:
• az alappont fennmaradása lehetőleg hosszú időn át biztosított legyen,
• szabatosan megjelölhető legyen,
• magassága ne változzék, még üzemi körülmények között se,
• az épületen belül minden kitűzendő vagy bemérendő részletcsoport közelébe (30m) alappont kerüljön,
• a magassági alappontok távolsága lehetőleg ne haladja meg az 50 métert,
• az alapponton a 3m-es invárbetétes szintezőléc függőlegesen felállítható legyen (ha ezt a belső terek
mérete esetleg korlátozná, akkor a műszergyártóknál opcionálisan beszerezhetők kisebb méretű, 1,7 -
2méter hosszúságú invárbetétes szintező lécek),
• a szintezés útvonalába eső, rendkívüli refrakciós viszonyokat okozó helyeket (pl. olvasztókemence)
kerüljük el, az előre-hátra leolvasás lehetőleg azonos refrakció viszonyok között legyen elvégezhető,
• lehetőleg ne legyen kitéve állandó rázkódásnak, rezgésnek,
• az alapponthálózat legalább egy pontja, technikai nehézségek nélkül, a beruházás, esetleg az országos
szintezési hálózatba bekapcsolható legyen. [PH2] megjegyzést írt: hová tegyuk az alappontokat
Az alapponthálózat megtervezése után a mérések megkezdése előtt a magassági alappontokat meg kell
jelölni. A pontjelölésnek olyannak kell lennie, hogy a pont magasságát szabatosan, egyértelműen
kijelölje és az üzemeléssel járó valamint egyéb külső hatásokkal szemben azt megőrizze.
Burkolatlan felületen (talajba) betontömbbe helyezett félgömbfejű szegecs szolgálhat magassági
pontjelként. A betontömböt érintetlen, vagy egy mesterségesen kialakított terepfelületen, csak jól
leülepedett talajba szabad elhelyezni. A pontjelölésre csak teljesen hibátlan, ép fejű szegecset kötelező
használni, amit a fejéig teljesen be kell betonozni. A pont későbbi felhasználásaikor minden esetben meg

kell győződni a szegecsfej épségéről. Célszerű a vízszintes és magassági alappontokat azonos
betontömbbe elhelyezni.
Régi, konszolidálódott épületek falaiba, vagy épített pillérekbe (oszlopokba) szög- vagy más
idomacélból készült konzolra hegesztett szegecsfejből, csapágygolyóból álló pontjelet lehet beépíteni.
Acél vagy vasszerkezetű pillérekre (oszlopokra) hasonló jelet lehet hegeszteni. Összefüggő beton
padlózatba cementezett szegecs is megfelel magassági pontjelölésnek, de kizárólag félreeső, forgalom-
és rezgésmentes helyen (üzemben).
Fa, műanyag, mozaik stb. padlókba magassági pontjelölést elhelyezni nem szabad. Kerülni kell az olyan
megoldásokat, mint pl. betonozott síncsavar, hegesztett gömbacél, mert azok kisebb-nagyobb szándékos
(pl. kalapácsütés) vagy véletlen behatástól (munkagép figyelmetlen vezetője) is alakváltozást,
deformációt szenvednek, vagy akár tönkre is mehetnek. Adott szituációban a korábban felsorolt
pontjelölésekkel is előfordulhat természetesen hasonló eset.
Építés alatt álló építmények oszlopaiba, alaptesteibe, más szerkezeti részeibe, nem célszerű
pontjelöléseket elhelyezni, mert azok a növekvő terhelés hatására, illetve a teljes terhelés elérése után is
sokáig mozgásban maradnak és jelentős süllyedést szenvedhetnek. Építés alatt álló épületek területén,
illetve közelében az alappont szintezést a bekapcsoló ponttól minden későbbi magasságmérési művelet
(pl. kitűzés, ellenőrző mérés stb.) előtt meg kell ismételni. [PH3] megjegyzést írt: alappontok helyének a kiválasztása
épületek
Az alappontokat a kitűzés sorrendjében, folyamatos számozással jelölhetjük, több szintes építménynél
esetleg a szintekre utaló kiegészítő jelzést alkalmazva. A kitűzéssel egyidejűleg az alappont számát
olajfestékkel célszerű megfesteni. [PH4] megjegyzést írt: számozás
A magassági alappontról pontleírást kell készíteni. A pontleírásban a bemérési adatok mellett a pont
számát, megjelölésének módját és az elhelyezésének időpontját kell még feltüntetni. Az épületen belül
kitűzött alapponthálózatról szintenként, az épület méreteitől függően választott méretarányú vázlatot
kell szerkeszteni. Ezen a szóban forgó épület, illetve szint egész magassági alapponthálózatát
összefüggésben kell ábrázolni, és fel kell tüntetni a beruházási, illetve az országos hálózatnak a
bekapcsolására, illetve az ellenőrzésére felhasznált magassági alappontjait, ezek számát és a
tájékozódáshoz szükséges néhány adatot. A magassági alappont vázlat alapján, azzal lehetőleg azonos
méretarányban szintezési tervet kell készíteni, amely ábrázolja az adott és meghatározandó magassági
alappontokat, a meghatározás és számítás módját, a szintezési vonalakat és azok számát. [PH5] megjegyzést írt: pontleírás és azok részei
vsz hálózatai: épületen belüli alapponthálózat

A Hálózat célja:
- A belső kitűzések (pl.: pillérek, gépalapok)
- Az ellenőrző mérések és
- A részletes felmérések (pl.: felújítás) Végrehajtásához
Nem mindig használható fel a meglevő (külső) hálózat,
Okai:
- Akadályt képez(het)nek a falak.
- Esetenként pontosabb hálózatra van szükség.
Fő formái:
- Derékszögű négyszöghálózat.

–Általános helyzetű mérési vonalhálózat.
– Sokszögvonal.
– Egyetlen alappont. [PH6] megjegyzést írt: a hálozat formái célja okai
[PH7] megjegyzést írt: számítások

Mérési és számítási feladatok.

Az épületen belüli magassági alapponthálózatot is szabatos műszerrel kell megmérni. Főleg ipari
épületekben jelent gátló tényezőt a szerkezetek állandó, erős rezgése. Ilyen épületben a kompenzátoros
műszerek használatát lehetőleg kerülni kell.
Az épület egyes szintjein kiépített hálózatrészek mérése, főleg amikor még kevés akadály van, mert a
térelhatároló részek (pl. falak) még nem épültek meg, a terepi mérésekhez hasonlóan végezhető. A
mérést a hálózat tervezésekor elkészített vázlat alapján a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel
kell végrehajtani. Az épületen kívül végzett mérésekhez hasonlón ki kell jelölni dm élességgel az
álláspontok és a kötőpontok helyét. Műszerállást lehetőleg rezgésmentes, szilárd és süllyedésmentes
helyen kell kiválasztani. Ellenőrizni kell a műszerállásban mért magasságkülönbségeket. Minden
alappont közötti mérést oda-vissza kell végrehajtani.
Az egyes szintek közötti kapcsolat méréssekkel való megteremtése jelenti a nagyobb figyelmet és
előkészületet jelentő munkát. A mérés helye lehet egy már kiépített lépcsőház, vagy más gyalogosan is
járható szerkezeti része az épületnek. Ez azonban nagyon időigényes és kis pontosságú megoldás.
Kevesebb munkával és pontosabban végezhetők el a szintek közötti kapcsoló mérések az un. magasság
átvitellel. Ennek előfeltétele, hogy legyen egy függőlegesen összefüggő szerkezeti része az építménynek
(pl. egy üres liftakna), vagy a födémeken olyan ideiglenes kialakított, kis átmérőjű, egy függőlegesben
vezetett áttörések (Ilyen megoldást alkalmaztak pl. a paksi atomerőmű építkezése során.) Ezeken a
helyeken szintezőléc helyett, felfüggesztett mérőszalagot használunk a mérésekhez. Ha ilyen
lehetőségek nincsenek, akkor az épület egy lehetőleg szélvédett, olyan homlokzata előtt is
felfüggeszthető egy mérőszalag, amelyen szintenként nyílászáró szerkezetek vannak. [PH8] megjegyzést írt: ezt is a felső rendű szintezéshez
hsonlóan kell elvégezni, enél pontatlanabb a magasságátvitel
A komparált, ínvár- vagy acél mérőszalagot felső végén, az épület egy arra alkalmas szerkezeti részén
rögzítjük, majd alsó végén 98 N erővel megfeszítjük. A szél okozta lengések csillapítására, ha szükséges,
akkor viszkózus folyadékba helyezzük a feszítő súlyt.

A mérés megkezdésekor az összekapcsolandó két szinten felállítunk egy-egy műszert. Leolvasunk az A

ponton felállított szintezőléc 0-val kezdődő beosztásán az 1-gyes műszerrel. Ezután a mérőszalagon
végzünk egyidejű leolvasást mindkét műszerrel. Közben áttelepítjük a lécet a B pontra és a
szalagleolvasás után leolvasunk a 2-es műszerrel az átvitt léc 0-val kezdődő beosztásán. Ezután
elmozdítjuk a mérőszalagot hosszirányban. Most a 2-es műszerrel kezdjük a mérést a B ponton álló léc
eltolt beosztásán végzett leolvasással. Következik a mindkét műszerrel egyidejűleg végzett leolvasás az
elmozdított mérőszalagon, miközben visszavisszük a szintezőlécet az A pontra. A mérés az 1-es
műszerrel az A ponton álló szintezőléc eltolt beosztásán végzett leolvasással fejeződik be. A módszer
alkalmazása során nem kell a léc talpponti hibájával számolni (a léc egyszer a H leolvasásban, egyszer
az E leolvasásban szerepel, és tudjuk, hogy ilyenkor a talpponti hiba kiesik a magasságkülönbség
számítása során). A szalag eltolásával (noha az acél mérőszalagokon nincs kettős osztás) ellenőrizni
tudjuk a mért magasságkülönbséget. Acél mérőszalaggal végzett méréskor a méréskori hőmérsékletet is
rögzíteni kell a mérési jegyzőkönyvben. [PH9] megjegyzést írt: magasság átvitel végre halytása
A mért nyers magasságkülönbséget (amelyet a két mérésből kapott értékek számtani közepeként
számítunk) javítani kell a mérőszalaggal végzett méréseket terhelő szabályos hibákból származó
értékekkel. Előzetesen annyit kell tudnunk, hogy számítani kell:
• a szalag komparáláskori és méréskori hőmérséklete közti különbségből származó hosszváltozását,
• a méréskori és komparáláskori feszítőerő közti eltérésből származó hosszváltozást, ezzel együtt
számíthatjuk a szalag önsúlyából származó javítást
• a szalag valódi és névleges hossza közti eltérésből származó (un. komparálási) javítást. Az alappontok
így javított magasságkülönbségét használjuk fel az épületen belüli magassági hálózat számításához. [PH10] megjegyzést írt: konparálási javítás

A pontok országos hálózatbeli magasságát az épületben vagy az épület környezetében található, és
ellenőrzött hálózati pontról kell meghatározni, legalább kétszer ismételt oda-vissza végzett méréssel.
A pontokról koordinátajegyzéket kell összeállítani, amelyben a szokásos adatokon kívül: az alappont
száma, állandósítási módja, helyi és országos magassága, a mérés időpontját is fel kell tüntetni. [PH11] megjegyzést írt: országos rol valo meghatározás
koord jegyzék
A hidrosztatikai szintezés elve

Közlekedő edények elvén működik -> alappontsűrítésre (korlátozottan) mozgásvizsgálatokra annál
inkább
Bernoulli törvénye:
Csak a statikus tagokat vizsgálva:

A pontosság függ:
• p0 légnyomástól
• ρ folyadék sűrűségétől (ρ= f( t))
• g nehézségi gyorsulástól
• h folyadékoszlop magasságától
A ρ közvetlenül nem mérhető, mérjük a vele függvénykapcsolatban levő t hőmérsékletet (lásd fizikai
távmérés n törésmutató és t
Előnyei:
•zárt rendszer
•nagy pontosság (0.001mm élességű a leolvasás)
•a pontosság (nem függ az „áthidalt” távolságtól)
•nincs szükség optikai összelátásra
•egydimenziós jelleg: hibák könnyebb kezelése
Hátrányai:
•körültekintőbb előkészítés
•lassabb mérési folyamat (állványon is, de bonyolult)
•csak kis magasságkülönbségek meghatározására alkalmas Elterjedt tipusa a freibergi Praezisions
Mechanic gyár Meisser-féle műszere 2db egység+tömlő
MÉRÉS LÉPÉSEI:
•Tömlő és üvegedény vízzel feltöltése légmentesen
•Csapok elzárása, műszerek elhelyezése a pontokon

•Függőlegesbe állítás
•Csapok megnyitása
•Nyugalmi helyzetben csapok elzárása
•Folyadékfelszín mérése mikrométer segítségével (alaposztás 1mm, mikrométerskála 0.01mm) [PH12] megjegyzést írt: hidrosztatikai szintezés elve
előnye hátránya
A hidrosztatikai szintezés hibaforrásai
Műszerhibák:
• „talpponti” hiba
• Mikrométer hibája (Run)
• Személyi hibák
• mérőcsúcs illesztése
• Leolvasási hiba
• A mérés külső (fizikai) körülményei
A „külső” hibák forrása:
• A folyadék hőmérséklet változása a „pálya” mentén
• A légnyomás változása
• A g változása
• A folyadék lengése
• A kapillaritás
• A folyadékban maradt légbuboréktól (a gáz és a folyadék eltérő
• tulajdonságú, a folyadék nem nyomható össze [PH13] megjegyzést írt: hidrosztatikai szintezési hibák

alkalmazások 20.
mérnökgeodézia – regressziószámítás
20. Regressziószámítás mérnökgeodéziai alkalmazásai. Kiegyenlítő egyenes, kör, sík

számítása.
Kiegyenlítő egyenes lehetséges megoldásai, a közvetítőegyenlet felírása, alakmátrix illetve a

tisztatag felépítése. Alkalmazására példa. Kiegyenlítő kör elméleti megoldása, a közvetítőegyenlet
felírása, alakmátrix illetve a tisztatag felépítése. Alkalmazására példa. Kiegyenlítő sík esetében a
közvetítőegyenlet felírása, abból az alakmátrix illetve a tisztatag levezetése, alkalmazási példa.
Kiegyenlítő egyenes
mért abszcissza-ordináta párok: 𝑥𝑥𝑖𝑖 és 𝑦𝑦𝑦𝑦, ebből az általában az abszcissza ismertnek („hibátlannak”)
tekinthető (pl. időpont), az ordináta pedig a mérési eredmény.
•regressziós egyenes egyenlete: 𝑦𝑦𝑖𝑖+𝑣𝑣𝑖𝑖=𝑚𝑚𝑚𝑚𝑖𝑖+𝑐𝑐
(közvetítő egyenlet, mérések 𝑦𝑦𝑖𝑖, paraméterek m és c)
•parciális deriváltak az alakmátrix számára:
Az eredmény függ az abszcissza értékeitől. Ha ezek ugyanis „túl nagy” (tehát az alakmátrix második
oszlopában szereplő egységeknél nagyságrendekkel nagyobb) számok (pl. évszámok), akkor értékeik
„elnyomják” a második oszlopot, és numerikusan bizonytalan megoldásra vezetnek. Érdemes ezért
szigorúan monoton növekvő abszcissza első értékét valamennyiből levonni, tehát: 𝑥𝑥𝑖𝑖=𝑥𝑥𝑖𝑖−𝑥𝑥1.
•Nagyméretű adatok esetén még ez a megoldás sem célravezető, ugyanis az abszcissza vektor több 10
nagyságrenden áthaladva numerikusan instabillá teszi a megoldást.
•Egyszerűsödik a megoldás, és numerikusan is stabilabb lesz, ha az abszcissza és az ordináta értékeket
eltoljuk a súlyponti koordináták értékével.
Ezek felhasználásával értelemszerűen az egyes koordináták összege zérussá válik. Emiatt a

normálegyenletrendszer:
A normálmátrix így diagonális, amelynek inverze simán a főátló reciproka:

így a paraméterek vektora:
Ennek megfelelően súlyponti koordinátarendszerben a meredekség és az eltolás értéke:
gyakorlati példa: vertikális mozgásvizsgálat trendillesztés
Regressziós kör
a kör koordinátapárjai: 𝑥𝑥𝑖𝑖 és 𝑦𝑦𝑖𝑖 mérési eredmények; ismeretlen paraméterek előzetes értékei: 𝑟𝑟, 𝑥𝑥0 és
𝑦𝑦0 (sugár, középpont)
•kör egyenlete: 𝑟𝑟2 = (𝑥𝑥−𝑥𝑥0)2 + (𝑦𝑦−𝑦𝑦0)2
•A kör sugarának, 𝑟𝑟 a mérések alapján becsült értéke: 𝑟𝑟i2 = (𝑥𝑥−𝑥𝑥0)2 + (𝑦𝑦−𝑦𝑦0)2
•Legyen a paraméterek előzetes értéke a középpont koordináták esetén 0, míg a sugár esetén
valamilyen 𝑟𝑟 érték, a paraméterváltozások pedig 𝑥𝑥 = [𝑥𝑥0 𝑦𝑦0 𝑑𝑑𝑑𝑑].
A feladat mért értékekre így:
(𝑟𝑟 + 𝑑𝑑𝑑𝑑)2 = (𝑥𝑥𝑖𝑖 + 𝑣𝑣𝑥𝑥𝑥𝑥 − 𝑥𝑥0)2 + (𝑦𝑦𝑖𝑖 + 𝑣𝑣𝑦𝑦𝑦𝑦 − 𝑦𝑦0)2
Belátható, hogy a koordinátajavításokra megadott minimalizálási feltétel radiális irányú, mivel a kör
legközelebbi pontja a mérés helyéhez radiális irányba esik. Bevezetve a radiális irányú javítást,
, a minimalizálási feladatot ezen irányba lehet megfogalmazni.

Így: (𝑟𝑟 - vi)2 = (𝑥𝑥𝑖𝑖 − 𝑥𝑥0)2 + (𝑦𝑦𝑖𝑖 − 𝑦𝑦0)2
Megjegyzendő, hogy míg 𝑟𝑟 az ismeretlen paraméter, 𝑟𝑟𝑖𝑖 ennek egy mért értéke, amelynek javítása, 𝑣𝑣𝑖𝑖 a
minimalizálandó mennyiség. A minimalizálandó célfüggvény tehát a 𝑣𝑣𝑖𝑖2 , pontosabban kényelmi
okokból vegyük ennek valamilyen számszorosát (ami a feladatot elvében nem változtatja meg): 𝑟𝑟2𝑣𝑣𝑖𝑖2
→ 𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚𝑚. Megfelelő egyszerűsítések után az alábbi közvetítő egyenlet vezethető le:
Ebben a formában a mérések alakúak, azok javításai pedig a 𝑟𝑟𝑣𝑣𝑣𝑣 értékek.

A jobb oldal harmadik, csak paramétereket tartalmazó tagjára egy új 𝑧𝑧0 paramétert bevezetve, (ezzel 𝑟𝑟-
t a paraméterek közt csak impliciten szerepeltetve) megkapjuk a közvetítő egyenletet immár lineáris
formában:

gyakorlati példa: falazat síklapúságának vizsgálata
Regressziós sík
mért abszcissza-ordináta-applikátahármas: 𝑥𝑥𝑖𝑖, 𝑦𝑦𝑖𝑖 és 𝑧𝑧𝑖𝑖, ebből az abszcissza ordináta páros ismertnek
(„hibátlannak”) tekinthető (pl. falsíkon kijelölt pontok helye), az applikáta pedig a mérési eredmény.
sík egyenlete: 𝐴𝐴𝐴𝐴 + 𝐵𝐵𝐵𝐵 + 𝐶𝐶𝐶𝐶 = 𝐷𝐷
Átrendezve az egyenletet, és osztva mindkét oldalát C-vel:
regressziós sík egyenlete:
közvetítő egyenlet, mérések 𝑧𝑧𝑧𝑧, paraméterek

gyakorlati példa: kéménydőlés meghatározása

Kidolgozott államvizsgatételsor 2024

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Kidolgozott államvizsgatételsor 2024

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kidolgozott államvizsgatételsor 2024

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

2024 nyári államvizsga

Készítette: Kovács Benedek Marcell

1. Digitális ortofotó előállításának folyamata, az előállításhoz szükséges kiinduló

8. A kisajátítási eljárás. A kisajátítás fajtái. A kisajátítási terv formái és munkarészei.

NN, stb., CLUSTER, stb.), felsorolás és osztályozás elvének ismertetése. Pixel-alapú és

1. Digitális ortofotó előállításának folyamata, az előállításhoz szükséges kiinduló

Digitális ortofotó előállítása

A centrális vetítés után előálló kép torzulásokkal terhelt. A torzulás okai:

A pontok eltolódásának mértéke H képfőpontra nézve ∆𝑟𝑟 radiális torzulásként értelmezhető.

Készítette: Lengyel Ágoston

A digitális ortofotó előállításához kiindulásként szükségünk van a kép és a sugárnyaláb

A digitális magassági modell (DMM) vonatkozhat a topográfiai értelemben vett

Készítette: Lengyel Ágoston

a) Legközelebbi szomszéd (Nearest Neighbour): A középpontok távolsága alapján

b) Bilineáris interpoláció: Pontosabb eredmény érhető el, ha a távolságok szerint a négy

Ahol gp az áttranszformált pixel szürkeségi értéke, g1 - g4 a 4 szomszédos pixel

Készítette: Lengyel Ágoston

c) Bikubikus interpoláció: Tovább növelhetjük a pontosságot, ha a szomszédságot nem

A gyakorlatban legtöbbször a pontosság és a számítási idő között kompromisszumot kötnek

Az egységes kinézetű, illesztési vonalakat teljesen eltüntető ortofotó-mozaik előállítása nem

Készítette: Lengyel Ágoston

A leggyakrabban alkalmazott megoldás, amikor az átfedő területeket a képeken megőrzik és

A mozaikolás során távolságtól függő súlyokat adunk

Mérés, kiértékelés ortofotón

Az elkészült ortofotó, illetve ortofotó-mozaik torzulásoktól mentes és közvetlenül alkalmas

Készítette: Lengyel Ágoston

Abban az esetben, ha az ortofotót ellátjuk a térképekre jellemző információkkal

Készítette: Lengyel Ágoston

A légiháromszögeléshez felhasznált (mért) pontok típusai. A légiháromszögelés módszerei:

A gyakorlatban a térfotogrammetriai feladatok megoldásánál általában egy képpárnál

Légiháromszögelési módszerek összefoglalása

A gyakorlatban a független modelleken alapuló tömbkiegyenlítés és a sugárnyaláb

Készítette: Lengyel Ágoston

Légiháromszögelés: a légifényképeken alapuló fotogrammetriai alappont-meghatározás

A légiháromszögeléshez felhasznált (mért) pontok típusai

•repülés (fényképezés) előtt megjelölt pontok

Illesztőpontigények légiháromszögelési eljárásokhoz

Készítette: Lengyel Ágoston

A térbeli légiháromszögelés hibaelmélete ez nem tudom, kell-e???

Készítette: Lengyel Ágoston

•belső tájékozási adatok hibái

Jelenleg alkalmazott módszerek a tömbkiegyenlítések (együttes feldolgozás és hibaelosztás

Tömbkiegyenlítés független modellekkel

Készítette: Lengyel Ágoston

A matematikai modell a síkbeli hasonlósági transzformáció:

A megoldás lineárissá tehető, ha:

Készítette: Lengyel Ágoston

Mérési eredmények: modellenként:

Független modellek térbeli tömbkiegyenlítésére Magyarországon az Anblock-FT

Alapegysége a kép (a számításból kimarad a modell koordináta)

Készítette: Lengyel Ágoston

Matematikai alapja a centrális vetítés

Készítette: Lengyel Ágoston

A külső tájékozási elemekre és az új pontok koordinátáira előzetes értéket veszünk fel.

A kiegyenlítés eredményeképpen a külső tájékozási elemek és az új pontok koordinátái

A sugárnyaláb-kiegyenlítés speciális esetei

Készítette: Lengyel Ágoston

Készítette: Lengyel Ágoston

Kiértékelés egy kép alapján: projektív transzformáció, kiértékelés ortofotón, digitális