Professional Documents
Culture Documents
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály
ars poatica
ellentétbe állítja a vidám és a szomorú költészetet
szomorú
komor, sötét, depresszív, lassú, kötött, halál, öngyilkosság,
viszonzatlan/beteljesületlen szerelem
szentimentalizmus
ebben a versben elutasítja
eleinte csak rejtett irónia, később nyílt gúny
helyszín: temető
hangulat: melankólia, borzasztó, csendes, bús
túlzás erősíti az iróniát
tragédia (Racin, Shakespeare)
a borzalomra végül megjelenik a halál, ami békés-megnyugtató-szelíd (Petőfi;
romantika: megszelídített halál elképzelés -> virágkötél, selyempárnák)
vidám
komolytalan, ironikus, humoros, dallamos-rímes, szerelem, mulatság-bor,
köszöntők
rokokó
ebben a versben ezt tartja követendőnek
Anakreóni költészet
Lilla-kötet
További versek
A szamóca
az érzékszervekre hat
aprólékosan fel van építve
Az alvó Lillára
felszólító igék, kicsinyítő képzők -> csendesség, nyugalom, CSITT!
Lilla tudjon aludni
hangszimbolika: hangok hatást keltenek
hömpölyög helyett hempelyeg
lágy hangok: l, s
csitt! a tetőpont
pásztorok, leánykák
az antik pásztorköltészetre utal vissza (Vergilius Eclogái)
Tartózkodó kérelem
szimultán verselés (időmértékes és ütemhangsúlyos egyszerre)
keresztrímes, felezőnyolcas
Anakreóni hagyomány -> ionicus a minore
o rrhh II rrhh
o a versben a cenzúra nem mindig jó helyre esik (van, hogy szó
közben van)
o Csokonai tanult verselést, miért nem írta meg jól? biztos
szimultán egyáltalán?
o az a nézet elfogadott, hogy szimultán, tehát időmértékes is
beszédhelyzet: E/1. egy szerelmes valaki -> hallgató, aki a szeretett személy
rengeteg ellentét (hatalmas szerelem<->kis tulipánt, kérés<->válasz)
egy tökéletes öröklét feltételét írja le (ambrózia csók)
lehet a szerelem metaforája
a vers is meg tud adni egyfajta öröklétet
A Reményhez
A Lilla-ciklus utolsó verse
nincs jelenetkeret, díszlet
a kert egy lelki táj, önmagát azonosítja vele (birtokos személyjelek,
személyragok)
Remény: allegorikus alak, megszemélyesítés
örök-fogalom
magunknak teremtjük
bennünk van, adott
vágyak, várakozás, szükség, segítség
jövőre vonatkozik
vers elején háromszor szólítja meg, hármas tulajdonságrendszer
1. emberfeletti, hatalommal bír -> objektívnek tűnik, létező dolognak; de
tünemény, tehát tünékeny
2. lehetünk, hogy nem is létezik -> nem tőlünk független
3. magunknak teremtjük -> önbecsapás
egyre fokozódik az önbecsapás
nem a remény, hanem az emberek vakok/csalfák
Remény: ambivalens
egy önmagunknak teremtett, képzelt valami
szükségünk van
időszembesítés a 2. és 3. versszakban
két leírás egymással ellentéte (előzmény-következmény)
párhuzamos szerkesztésmód a két versszakban
az euforikus állapotból jön valami más -> Lilla szerelme másra szállt
amíg megvan a szerelem, addig nem fontos a tehetség/elismertség
szerelem<->költészet+elismertség ez a két lehetséges boldogság
az 1. versszak reményét a 4. versszakban felváltja egy erős halálvágy
itt a rokokó mellett azért már megtalálható a szentimentalizmus melankóliája is