Berzsenyi Dániel (1776-1836)

 két stílus jellemző rá, amelyek mindig együtt vannak jelen, bár eltérő mértékben
 klasszicizmus
 időmértékes verselés
 Horatius követése: tematikusan, szemléletben, verselésben
 logikus felépítés
o induktív: egyesből az általánosba
o deduktív: általánosból az egyesbe
 néhol tanító szándék
 romantika
 eszményi teljesség utáni vágy
 érzelmi túlfűtöttség, személyesség
 metaforák
 pályaszakaszainak meghatározásakor probléma, hogy verseinek keletkezési időpontja
bizonytalan, mivel többször átdolgozta őket
 ennek ellenére korszakolása:
 1808-ig a Kazinczyval való levelezés ad új irányt
 időmértékes ódák: fenséges, magasztos tárgyat/eszmét dicsőít; ünnepélyes és
emelkedett hangvétel; kötött szerkezet és ritmika
 rímes dalok, elégiák
 német szentimentális költészet hatása
 1817-ig
 Kazinczy hatása továbbra is jelentős
 felvilágosodás eszméi
 új műfajok jelennek meg a felvilágosodás hatására
 episztola: költői levél (hosszabb gondolatmenet)
 epigramma (egyetlen gondolat tömör összefoglalása)
 1817-ben jelenik meg Kölcsey kritikája (Recenzió)
 Kölcsey nehezményezte a romantikát (mindent nehezményez, ami nem klasszicista)
 nagyon kevés verset ír innentől kezdve
 belemerül az esztétika tudományába, választ akar írni Kölcseynek
 esztétika, költészettan, a költészet természetéről szóló ars poeticák
 jó indokkal alátámasztott levelet akar íni válaszként
 I. Antirecenzió, II. Antirecenzió, Észrevételek Kölcsey Recenziójára
 epikureizmus
 Epikurosz nevéhez fűződik (Kre. 3. század)
 a Kert filozófusai
 szerintük a közélettől való teljes visszavonulás teheti boldoggá az embert
 halálfélelem elkerülése érdekében a világképükben a halál nem félelmetesen
jelenik meg
 az epikureus ember visszavonul a magánélet kis köreibe, kertjében beszélget
barátaival, és nem törődik a világgal (mikrokozmosz: egy bizonyos helyszínen
boldogan éldegélnek)
 örömelvű
  sztoicizmus
 Zénón nevéhez fűződik (Kre. 3. század)
 agora egyik oszlopcsarnokában tanított (Tarka csarnok -> görögül: sztoa poikilé)
 nem mondtak le arról, hogy az élet értelmét a másokért, a közösségért végzett
munkában, áldozatvállalásban lássák
 érzéketlenség teszi lehetővé az ember függetlenségét és boldogságát (el kell
dönteni, hogy mi az, ami tőlünk függ, azaz hatalmunkban van, illetve mi az, ami
nem függ tőlünk, tehát nincs hatalmunkban)
 összhangot keres a belső természet és a mindenség törvényei között
 önkorlátozás és feladattudat

Horác

 Horatius: Thaliarchushoz
 az első 3 versszak egy gondolatsor, amelyet a tél indított el
 1. és 2. versszak ellentétes (táj<->ember, hideg<->meleg, kint<->bent, távol<-
>közel, fehér<->piros, statikus<->dinamikusabb, fenséges<->hétköznapi)
 2. és 3. versszak szorosan kapcsolódik, a sztoicizmus alapgondolatát fogalmazzák
meg
 2. versszakban: amin tudunk változtatni (tegyük is meg) – pl. hideg
 3. versszak: amin nem tudunk változtatni (hagyjuk) – pl. halál, öregség
 a filozófia ellenére rendkívül életszerű a vers
 sok kép: téli táj, meleg szoba, iszogató barátok (=> epikureizmus), csituló vihar,
tánc, öregség, félhomály, bújócskázás
 „Élj a mának!”-gondolat
 élvezd, amíg fiatal vagy
 a szerelem a legpozitívabb érték
 beszédhelyzet: van egy öregebb ember, aki a fiatal Thaliarchushoz beszél (oktató,
tanító szándék)
 Horatius: Leuconoehoz
 a gondolati rész erősebb, mint a képi
 tél – az életet helyettesíti (pont télen gondolkozik el ezen -> zord, szomorú)
 deixisek: szövegen belüli valóságra utalás
 párbeszéd erősítése
 közelebb hozza az olvasóhoz
 tudni tilos = scire nefas -> vallási eredetű tilalom
 jövőn való gondolkodás tilos és felesleges, hiszen mindegy mi történik, úgyis
meghalunk -> sztoicizmus
 már elég szélsőséges: ne csinálj semmit, ne reménykedj semmiben
(kiábrándult, rezignált)
 a beszédhelyzet hasonló, mint a Thaliarchushoz-ban: van valaki (egy lány), aki
kíváncsi a jövőjére (szerelem?), beszélget valakivel
 sententia és pictura = leírás és elmélkedés
 Berzsenyi Horatiusnak ezt a két versét, a Horatius-versek szellemét imitálja
 a két verset összekapcsolja, tömöríti
  beleírja az olvasás, irodalmi találkozás élményét
 az 1. versszak egy saját tájkép
 rájátszás-szerűen idézi a Horatius-vers nyitóképét
 táj: a saját hazája, Ság (Horatiusnál Soracte)
 dinamikusabb, erőteljesebb Horatiushoz képest
 az első két sor elég általános
 harmadik sorban jelenik meg a „Nézd” szó
 sötét, zenei - romantika jellegzetessége
 a 2. versszakban kétszeres beszédhelyzet
 az első beszélő ül a meleg szobában, és Horatiust olvas
 a második beszélőnél pedig az jelenik meg, hogy hogyan hatnak rá Horatius művei
(nem konkrét idézeteket ír)
 zárókép: „az idő elrepül, mint a nyíl s zuhogó patak”
 két metaforát egyesít: patak-idő, nyíl-idő
 nagyon dinamikus, nagyon hatásos
 nem határozható meg pontosan a megszólított
 nem annyira konkrét a beszédhelyzet, mint Horatiusnál
 beszélő: én – megszólított: te
 egyik elképzelés, hogy önmagát szólítja meg -> önmegszólító vers
 van négy szereplő, két-két beszélő és hallgató
 én (Berzsenyi) -> te (olvasó)
 majd Berzsenyi eltávolítja magától az egészt
o megidézi Horatiust -> Thaliarchus, Leuconoe
 nem azonosítja magát a Horatius-i tanítással
 eltávolítás: „Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel” (átvezetés)
 mi lehet az oka?
 maga fölé helyezi Horatiust -> mondja el ő, mert Berzsenyi nem képes rá
 1. sor: Boreas, Kemenes -> feszültségkeltés
o eltávolítás
o meg akarja teremteni ezt az igényes életet, az élettel való
azonosulást, a belső nyugalmat, önfeledtséget; de nem hiszi,
hogy ez lehetséges, ezért inkább távol tartja magától (szerelem,
szenvedély, értelem)
 van egy nagyon erős ideál, amit nem érhet el -> feszültséget okoz
 intenzív, erős vágyakozást vált ki
 „Carpe diem!”
 összetett, komplex dolog ez a tanítás
 a pillanatnak élni nagyon nehéz (koncentráció, önfegyelem, alkalmazkodás)
 Petri György: Horatiusi
 a Horatius-versek motívumai Petrinél eltorzítva, elértéktelenedve jelennek meg. A
sztoicizmus/epikureizmus eszméi feltűnnek ugyan, de eléggé áttételesen, látszólag
leegyszerűsítve, illetve szélsőségesen. Az alapvető gesztus az emberhez méltó
életről való lemondás
 Petri erősen ellenzéki volt ’56 után, reménytelen helyzetben írta ezt a verset is
 a versszakok között nincs egység (se tartalmilag, se formailag, se nyelvileg)
  tűz, ital, természeti kép, látás -> minden degradálódik
 jelenben élés
 Horatiusnál, Berzsenyinél még megjelenik a jövő, csak nem kell vele
foglalkozni
 Petrinél már meg sem jelenik, tehetetlenül belenyugszik a jelenbe
 nem élésről van szó, hanem túlélésről
 Punnany Massif: Élvezd
 bár Horatius és Berzsenyi már elég régen alkottak, az általuk végigjárt gondolatok
ma is központiak
 megjelennek a Horatius-versekben található képek (csak modernebb változatban):
tűz-hamu, ital-jägersör, látás-metaforák-szemhéj csukódik pupilla tág
 sztoicizmus alapgondolata: „a külvilág csak színfalak, szívedben a bázis”
 Carpe diem! -> Élvezd!
 élet ciklikussága
 „élvezd, még fáj is minden egyes frázis”
 frázis: van benne igazság, de már elkoptattuk
o Horatius-i gondolatok is frázisság váltak
o de meg kell próbálni mögéjük látni

Osztályrészem

 Horatius: Licinius Murenához

 Licinius-consul
 tanító vers
 jelennel, körülményekkel szemben tanúsítandó távolságtartás, nem azonosulás
jelenik meg
 aurea mediocritas (Arisztotelész-féle középre szoktatást fejleszti tovább)
 ez egy szubjektív dolog, mindenkinek más
 szélsőségek elkerülése a vers központi gondolata
 nem a középszerűséget jelenti, hanem a távolságtartást
 1. versszak: vakmerőség->nyílt tenger, gyávaság->parti hegyek
 2. versszak: megjelenik az arany középút a két szélsőség között
 3. versszak: fokozódó párhuzamos képek
 4-5. versszak: folytonos vágyakozás, alkalmazkodás
 először fel kell mérni a helyzetet, a változást
 majd ehhez kell alkalmazkodni
 6. versszak: visszakapcsol az elején található hajó-képhez
 azt mondja, hogy mi is aktív módon részesei vagyunk sorsunk alakításának
 osztályrészem: kiveszi a részét a világból, társadalmi szerep, jog/juss/örökség
 beszédhelyzet: egy heves ifjú hazaérkezése
 a vers egészét tekintve ez a hazaérkezés jelentheti a költővé válást is
 nehéz, kalandos, veszélyes út után (pozitív és negatív is)
 ezeket a nehézségeket bátran kiállta -> magabiztos
 új élet kezdete, átgondol dolgokat
 lezárja azt, ami eddig történt
  terveket sző a jövőre nézve, annak fényében, hogy mije van
 rendet akar teremteni, biztos értékeket keres
 1. versszak: problémamentes, idillikus; E/1.
 2. versszak: már távolságot teremt -> E/3.
 tündérkép: abban a korban a változások megfoghatatlanságát, titokzatos
sokféleségét jelentette -> csalóka
 „Semmi tündérkép soha fel nem oldja” -> hármas tagadás
 önmaga meggyőzése: nem enged a csábításnak -> bizonytalanságot jelent
 nyugalomra, védettségre vágyik
 de biztosan az otthon ülést akarj? a békét?
 hiszen ő egy heves ifjú, továbbra is önmagát győzködi
 értékek megjelenése (az új érték megjelenésével nem vonódik vissza a korábban említett
érték, csak kevésnek bizonyul önmagában)
 helytállás, bátorság
 álmok, vágyak
 fiatalság, szenvedélyesség
 ókor, antikvitás, természet, gazdagság, kultúra, költészet, távolság, utazás ->
nagyon pozitív dolgok, a távoli városok hordozzák őket -> biztosan jól döntött?
 szőlő-bor, kalász-kenyér (anyagi dolgok) -> büszke ezekre is
 szeretett Szabadság (az első verzióban egy t-vel volt a szeretett, tehát felsorolás
volt) -> ebben az értelemben az alapvető jó élet
 4. versszak végén a hiányok ellenére elégedett azzal, ami van
 Múzsa – költészet (ez egy kompromisszumos megoldás, de attól még a többi érték
is kell)
 végzet jelenléte -> kiszámíthatatlanság, nem ő az irányító
 utolsó versszak már nagyon végletes
 hármasság a versben
 elérhetetlen idill
 realitás, ami elégedettséggel tölti el
 csak a költészet
 az élet teljeségéhez az összes értékre szükség van
 életutat vázol fel: mindig mást tartunk fontosnak, de sose gondoljuk, hogy az előző rossz