Full download Business Accounting and Finance, 4e 4th Edition Catherine Gowthorpe file pdf all chapter on 2024

Business Accounting and Finance, 4e
4th Edition Catherine Gowthorpe

Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/business-accounting-and-finance-4e-4th-edition-cath
erine-gowthorpe/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Business Accounting and Finance 5th Edition Catherine

Gowthorpe
https://ebookmass.com/product/business-accounting-and-
finance-5th-edition-catherine-gowthorpe/
The International Business Environment 4e 4th Edition

Hamilton
https://ebookmass.com/product/the-international-business-
environment-4e-4th-edition-hamilton/
Accounting Information Systems, 4e ISE 4th Edition

Vernon J. Richardson
https://ebookmass.com/product/accounting-information-
systems-4e-ise-4th-edition-vernon-j-richardson/
Business Statistics: Communicating with Numbers, 4e 4th

Edition Sanjiv Jaggia
https://ebookmass.com/product/business-statistics-communicating-
with-numbers-4e-4th-edition-sanjiv-jaggia/
Accounting : Information for Business Decisions, 4th
Australian Edition Billie Cunningham
https://ebookmass.com/product/accounting-information-for-
business-decisions-4th-australian-edition-billie-cunningham/
Accounting and Finance for Non-Specialists 11th edition

Peter Atrill
https://ebookmass.com/product/accounting-and-finance-for-non-
specialists-11th-edition-peter-atrill/
Essentials of Services Marketing, 4e 4th Edition Jochen

Wirtz
https://ebookmass.com/product/essentials-of-services-
marketing-4e-4th-edition-jochen-wirtz/
Handbook of Liver Disease, 4E 4th Edition Lawrence

Friedman
https://ebookmass.com/product/handbook-of-liver-disease-4e-4th-
edition-lawrence-friedman/
Our Least Important Asset: Why the Relentless Focus on

Finance and Accounting Is Bad for Business and
Employees Peter Cappelli
https://ebookmass.com/product/our-least-important-asset-why-the-
relentless-focus-on-finance-and-accounting-is-bad-for-business-
and-employees-peter-cappelli/
Business
Accounting
and Finance
FOURTH Edition
Catherine Gowthorpe
Australia • Brazil • Mexico • Singapore • United Kingdom • United States
Copyright 2018 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
This is an electronic version of the print textbook. Due to electronic rights restrictions,
some third party content may be suppressed. Editorial review has deemed that any suppressed
content does not materially affect the overall learning experience. The publisher reserves the right
to remove content from this title at any time if subsequent rights restrictions require it. For
valuable information on pricing, previous editions, changes to current editions, and alternate
formats, please visit www.cengage.com/highered to search by ISBN#, author, title, or keyword for
materials in your areas of interest.
Important Notice: Media content referenced within the product description or the product
text may not be available in the eBook version.
Business Accounting and Finance, 4th Edition © 2018 Catherine Gowthorpe
Catherine Gowthorpe
WCN: 02-300
ALL RIGHTS RESERVED. No part of this work covered by
Publisher: Annabel Ainscow
the copyright herein may be reproduced or distributed
Development Editor: Hannah Close in any form or by any means, except as permitted by U.S.
Content Project Manager: Phillipa Davidson-Blake copyright law, without the prior written permission of the
Manufacturing Manager: Eyvett Davis copyright owner.
Marketing Manager: Sophie Clarke
Typesetter: SPi Global

For product information and technology assistance,
Cover Designer: Simon Levy Associates contact us at emea.info@cengage.com
Cover Image: © Suti Stock Photo/ Shutterstock

For permission to use material from this text or product and for
permission queries, email emea.permissions@cengage.com
British Library Cataloguing-in-Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British

Library.
ISBN: 978-1-473-74935-1
Cengage Learning, EMEA

Cheriton House, North Way
Andover, Hampshire, SP10 5BE
United Kingdom
Cengage Learning is a leading provider of customized

learning solutions with employees residing in nearly
40 different countries and sales in more than 125 countries
around the world. Find your local representative at:
www.cengage.co.uk.
Cengage Learning products are represented in Canada by

Nelson Education, Ltd.
For your course and learning solutions, visit

www.cengage.co.uk.
Purchase any of our products at your local college store or

at our preferred online store www.cengagebrain.com.
Printed in China by RR Donnelly

Print Number: 01 Print Year: 2017
Brief contents
1 The role of accounting in business 1
SECTION I financial accounting and reporting 23

2 The statement of financial position 24
3 The statement of profit or loss 44
4 Applying accounting conventions 64
5 Depreciation and amortization 90
6 The statement of cash flows 108
7 Financial reporting by limited companies 134
8 Understanding financial reports: trend analysis 156
9 Understanding financial reports: using accounting ratios 173
SECTION II management accounting 203

10 Management and cost accounting information 204
11 Costing: overview and basic techniques 213
12 Costing: accounting for overheads 228
13 Pricing 249
14 Marginal costing and decision making 264
15 Capital investment decisions 289
16 Budgets 311
17 Accounting for control 334
18 Performance measurement 356
SECTION III financial management 373

19 The management of working capital 374
20 Financing the business 393
Answers to self-test questions 410

Answers to exercises 430
Glossary 494
Index 499
iii
Contents
Figures xii 1.3.4 Leasing and hire purchase 8

Preface to the fourth edition xiii 1.3.5 Grant finance 9
1.3.6 Financing companies: share issues 9
1.3.7 Financing companies: venture capital 9
1 The role of accounting 1.4 Short-, medium- and long-term finance 9
in business 1 1.5 Fundamentals of taxation 10
Aim of the chapter 1 1.5.1 Income taxes (personal taxation) 10
Learning outcomes 1 1.5.2 Corporation tax 10
1.5.3 Capital gains tax 10
Introduction 1
1.5.4 Value added tax 10
1.0.1 Special notes for the suspicious 1
1.6 The need for accounting information 11
Accounting is boring and it’s not relevant to what I’m
1.6.1 Sole trader 11
doing anyway 2
Annual information 11
Accounting should be left to the accountants 2
Quarterly information 12
Accounting is all about maths, and I’m no good at
Accounting information within the business 12
maths 2
Recording and summarizing information 12
I won’t be able to understand the jargon 2
1.6.2 Partnership 12
Content of this chapter 2
Audit 13
1.1 Forms of business organization 2
1.1.1 Sole trader businesses 2
1.6.3 Limited company 13
Characteristics of the sole trader form of business 3
Provision of financial information outside
1.1.2 Partnerships 3
the business 13
Characteristics of the partnership form of business 4
Separation of ownership and management 14
1.1.3 Limited companies 4
Characteristics of limited companies 5
1.7 Users of accounting information 15
1.2 Sole traders, partnerships and limited companies
1.7.1 Access to information 16
contrasted 5
1.8 Characteristics of useful financial
1.2.1 Sole trader – advantages 5
information 16
1.2.2 Sole trader – drawbacks 6
1.9 Financial accounting and management
1.2.3 Partnership – advantages 6
accounting 16
1.2.4 Partnership – drawbacks 6
1.10 The role of the accountant in business
1.2.5 Limited company – advantages 6
organizations 18
1.2.6 Limited company – drawbacks 6
1.10.1 The accounting profession 18
1.3 Finance for business 7
1.11 Organization of the remainder of this book 18
1.3.1 Existing resources 7
1.3.2 Retained profits 8 Chapter summary 19
1.3.3 Borrowing money 8 Internet resources 19
The cost of borrowing 8
Exercises: answers at the end of the book 20
The risk/return relationship 8
Security 8 Exercises: answers available on the lecturers’
Overdrafts 8 section of the book’s website 21
vi
Contents v
SECTION I Gross profit margin 51

3.7.2 Net profit analysis 52
Financial accounting Comparing two consecutive years 52
Net profit margin 52
and reporting 23
3.8 Analyzing financial information in large companies 52
3.9 Statement of profit or loss accounting in a service
2 The statement of financial position 24
business 53
Aim of the chapter 24 3.10 Preparing both the statement of profit or loss and
Learning outcomes 24 the statement of financial position 54
Introduction 24 Chapter summary 58
2.1 Basics of business accounting: the three principal Internet resources 58
financial statements 24
2.2 The statement of financial position: definitions
of elements 27 Exercises: answers available on the lecturers’
2.2.1 Assets 27 section of the book’s website 62
2.2.2 Liabilities 27
2.2.3 Capital 27 4 Applying accounting conventions 64
2.2.4 Terminology 27 Aim of the chapter 64
2.3 The accounting equation 28 Learning outcomes 64
2.3.1 The statement of financial position format 28
Introduction 64
2.4 Drawing up a statement of financial position 30
4.1 Returns of goods, discounts and delivery charges 64
2.4.1 Changing the value of capital 33
4.1.1 Returns 65
2.5 More practice with statements of financial position 33
4.1.2 Discounts 65
2.6 Communicating meaning: what does the statement
Trade discounts 65
of financial position say? 35
Financial discounts 65
2.6.1 Characteristics of useful financial information 36
4.1.3 Delivery charges 66
2.7 Financial reporting by large companies 36
4.2 Accounting conventions 70
Chapter summary 37 4.2.1 Going concern 70
Internet resources 37 4.2.2 Recognition 70
Exercises: answers at the end of the book 38 4.2.3 Accruals (matching) 71
4.3 Comprehensive example: accruals 72
Exercises: answers available on the lecturers’
4.4 Current asset measurement: inventory
section of the book’s website 41
and trade receivables 75
4.4.1 Inventory 75
3 The statement of profit or loss 44 4.4.2 Trade receivables 77
Aim of the chapter 44 Specific and general allowances against receivables 80
Learning outcomes 44 Chapter summary 80
Introduction 44 Internet resources 81
3.1 The statement of profit or loss: terminology 45 Exercises: answers at the end of the book 81
3.2 Categories of commercial activity 45 Exercises: answers available on the lecturers’
3.3 Statement of profit or loss for a sole trader 45 section of the book’s website 86
3.4 Movements in inventory 47
3.5 Calculating cost of sales 48 5 Depreciation and amortization 90
3.6 Calculating net profit 49
Aim of the chapter 90
3.6.1 Typical business expenses 49
3.7 What does the statement of profit or loss mean? 50 Learning outcomes 90
3.7.1 Gross profit analysis 51 Introduction 90
Comparing two consecutive years 51 5.1 Accounting for the use of non-current assets 90
vi Contents
5.2 Impact of depreciation on the financial 7.1 The limited company 134
statements 92 7.2 Limited liability 135
5.3 Intangible assets and amortization 93 7.3 Information needs of company creditors 137
Brands 94 7.4 Information needs of company shareholders 137
Mineral extraction rights 94 7.5 Information needs of people other than shareholders
Patents and licences 94 and creditors 137
Newspaper titles 94 7.6 Regulation of company accounting
5.3.1 What about the staff? 94 and other issues 137
7.6.1 Companies Acts 137
Football players – a special case? 94
7.6.2 Company formation and types
5.4 Accounting for amortization 95
of company 138
5.5 Another method of depreciation 96
7.6.3 Company constitutional arrangements including the
5.6 Land and buildings 98
issue of shares 138
5.7 The role of judgement in estimating
7.6.4 Shares 138
depreciation 98
7.6.5 Role of directors 139
5.8 Sale of a non-current asset 99
Directors’ responsibilities in respect of company financial
5.9 Buying and selling assets during the year 100
statements 140
Chapter summary 100 7.6.6 Publication and presentation of accounting
Internet resources 101 information 140
Exercises: answers at the end of the book 101 7.6.7 The audit of companies 141
7.6.8 Accounting standards 141
7.6.9 International Financial Reporting Standards 142
Terminology 142
7.7 Accounting for limited companies 142
6 The statement of cash flows 108 7.7.1 Components of a set of limited company
accounts 142
7.7.2 Presentation of accounting information 143
Learning outcomes 108 Statement of financial position 143
Introduction 108 Statement of changes in equity for the year ended 31
6.1 The distinction between profit and cash 108 December 144
6.2 Preparing a statement of cash flows 110 Statement of profit or loss 144
6.2.1 Preparing a statement of cash flows: a business Note about taxation 144
start-up 110 7.8 Accounting for listed companies: additional
6.3 Direct and indirect approaches to cash flow 115 requirements 146
6.4 Statements of cash flow in an established 7.8.1 Regulations for listed companies 146
business 116 7.8.2 The annual report for a listed company 146
6.5 The high profit/no cash paradox 121 7.8.3 Corporate governance requirements 147
6.6 Statements of cash flow in large businesses 124 7.9 Accounting for listed companies: non-financial
Chapter summary 125 information 147
7.9.1 Advantages of publishing non-financial
Internet resources 125
information 148
7.9.2 Drawbacks of publishing non-financial
Exercises: answers available on the lecturers’ information 148
section of the book’s website 129 7.9.3 The strategic report 148
7.10 Corporate reporting on the internet 148
7 Financial reporting by limited Chapter summary 149
companies 134 Internet resources 150
Aim of the chapter 134 Exercises: answers at the end of the book 150
Learning outcomes 134 Exercises: answers available on the lecturers’
Introduction 134 section of the book’s website 153
Contents vii
8 Understanding financial reports: 9.8 Preparing an analysis of financial statements 188

trend analysis 156 9.8.1 Collecting the data 188
9.8.2 The focus of the analysis 188
Aim of the chapter 156 9.8.3 The analysis 189
Learning outcomes 156 9.8.4 Limitations of the analysis 189
Introduction 156 Chapter summary 190
8.1 Usefulness of financial reports to various interest Internet resources 191
groups 157
8.1.1 Owners and investors 157
8.1.2 Potential investors in a business 157 Exercises: answers available on the lecturers’
8.1.3 Creditors 158 section of the book’s website 198
8.2 Analytical techniques: changes in figures 158
8.3 Analytical techniques: horizontal and trend analysis 159
8.3.1 Some problems with horizontal analysis 161 SECTION II
Changes in the business 161
Failure to take the effects of inflation into account 161 Management accounting 203
8.4 Analytical techniques: vertical analysis and common
size analysis 161 10 Management and cost accounting
8.5 Comparing businesses with each other 164 information 204
8.5.1 Problems in comparison 164 Aim of the chapter 204
Differences in accounting policies 164
Learning outcomes 204
Differences in business activities 165
Industry averages may be misleading 165 Introduction 204
8.6 Segment analysis 166 10.1 What is management and cost accounting? 204
10.1.1 Characteristics of management accounting
Chapter summary 167
information 205
Internet resources 168 10.1.2 Some useful features of cost and management
Exercises: answers at the end of the book 168 accounting information 206
Exercises: answers available on the lecturers’ Lack of regulation 206
section of the book’s website 171 Orientation towards past and future 206
Timely production 206
Frequent reporting 206
9 Understanding financial reports: 10.2 Definitions of management accounting
using accounting ratios 173 and cost accounting 207
Aim of the chapter 173 10.3 The management accounting process 207
Learning outcomes 173 10.3.1 The objectives of the organization 208
10.3.2 The effect of uncertainty 208
Introduction 173
10.4 Organization of the rest of the book 209
9.1 Financial ratio analysis techniques 173
9.1.1 A word of caution about financial ratio analysis 174 Chapter summary 210
9.2 Performance ratios 174 Internet resources 210
9.2.1 Return on capital employed (ROCE) 174 Exercises: answers at the end of the book 210
9.3 Liquidity ratios 177
9.4 Efficiency ratios 178
9.5 Investor ratios 182
9.5.1 Market capitalization 184
9.6 Lending ratios 185 11 Costing: overview
9.6.1 Gearing 185 and basic techniques 213
9.6.2 Interest cover 185
9.7 The effects of gearing 186
9.7.1 Why are ordinary shareholders interested Learning outcomes 213
in gearing? 186 Introduction 213
viii Contents
11.1 Costing in business 213 13 Pricing 249

11.2 Product costing 214
11.2.1 Cost classification: product and period Aim of the chapter 249
costs 217 Learning outcomes 249
11.3 Approaches to costing 217 Introduction 249
11.3.1 Materials costs 219 13.1 The relationship between price and quantity 249
First in, first out (FIFO) 219 13.1.1 Elasticity and inelasticity 250
Weighted average cost (AVCO) 219 13.1.2 Problems in applying the economic model
11.3.2 Labour costs 221 to the real world 250
Employee performs a combination of direct and indirect 13.2 Competition in the market 251
labour tasks 221 13.2.1 Price setters and price takers 252
Variation in methods of payment 221 13.3 How do producers decide on prices? 252
Idle or non-productive time 221 13.3.1 Market-based pricing 252
Chapter summary 223 13.3.2 Cost-based pricing 253
Cost-plus pricing 253
13.4 Special cases 255
Exercises: answers at the end of the book 224 13.4.1 Tendering 255
Exercises: answers available on the lecturers’ 13.4.2 Highly restricted supply of unique
section of the book’s website 225 products 255
13.4.3 Target pricing and costing 256
13.4.4 Discounting 256
12 Costing: accounting
13.4.5 Auction 257
for overheads 228 13.5 More issues in pricing decisions 257
Aim of the chapter 228 13.5.1 Product life cycle 257
Learning outcomes 228 13.5.2 Product life cycle issues 258
Introduction 228 13.6 Pricing in context 258
12.1 Production overheads: allocation and 13.6.1 Building contractor 258
apportionment 229 13.6.2 Toothpaste manufacturer 259
12.1.1 Allocation to cost centres 229 13.6.3 Writer 259
12.1.2 Apportionment to cost centres 229 13.6.4 Solicitors 259
12.2 Overhead absorption 232 Chapter summary 261
12.2.1 Overhead absorption rates: some other Internet resources 261
approaches 234
Percentage of direct labour 234
Percentage of direct materials cost 235
12.3 Costing of services 235
12.4 Costing of public sector services 237
12.5 Activity-based costing (ABC) 237 14 Marginal costing and
12.5.1 Principles of ABC 238 decision making 264
12.5.2 Applying ABC in a manufacturing business 238
Contrasting ABC with traditional absorption
costing 241 Learning outcomes 264
12.5.3 Applying ABC in a service industry 241 Introduction 264
12.5.4 ABC: benefits and problems 241 14.1 Issues in decision making 265
Continuing focus on quantifiable costs only 242 14.1.1 Relevant costs and revenues 265
Chapter summary 242 Opportunity cost 266
14.2 Cost variability 266
14.2.1 Variable costs 266
Exercises: answers at the end of the book 242 14.2.2 Fixed costs 267
Exercises: answers available on the lecturers’ 14.2.3 Stepped costs 268
section of the book’s website 245 14.2.4 Semi-variable costs 269
Contents ix
14.2.5 Typical cost behaviour in different business Calculating NPV 299

sectors 270 15.3.3 Machine A 299
A manufacturer 270 15.3.4 Machine B 299
A commercial airline 270 Ratio of cash inflows to initial investment 300
Restaurant 271 15.3.5 Machine A 300
Holiday tour operator 271 15.3.6 Machine B 300
14.3 Marginal costing for decision making 271 15.3.7 Internal rate of return (IRR) 300
14.3.1 Contribution 272 Linear interpolation 300
14.3.2 Break-even 272 Using a computer 301
14.4 Cost-volume-profit analysis 272 Machine B 302
14.4.1 Break-even charts 273 Significance of IRR for decision making 303
Step 1 273 15.4 Choosing between projects 303
Step 2 274 15.5 Strengths and weaknesses of the common
14.4.2 Break-even analysis using formulae 274 investment appraisal techniques 303
Break-even in practice 275 15.5.1 Accounting rate of return (ARR) 304
14.5 Further applications of break-even in practice 276 Strengths 304
14.5.1 Target profit 276 Weaknesses 304
Showing profit on a graph 277 15.5.2 Payback 304
14.5.2 Margin of safety 277 Strengths 304
14.6 Special decisions 278 Weaknesses 304
14.6.1 Accepting contracts 278 15.5.3 Net present value (NPV) 304
14.6.2 Major increases in activity levels 279 Strengths 304
14.6.3 Limiting factors 279 Weaknesses 304
14.7 Limitations of analysis based on marginal 15.5.4 Internal rate of return (IRR) 304
costing 281 Strengths 304
Chapter summary 281 Weaknesses 304
15.5.5 The best technique? 305
Chapter summary 305
section of the book’s website 286 Exercises: answers at the end of the book 306
15 Capital investment decisions 289

16 Budgets 311
Introduction 289
15.1 Capital investment in context 290 Learning outcomes 311
15.1.1 Capital rationing 290 Introduction 311
15.2 Simple appraisal techniques 291 16.1 The relationship between strategy and budget
15.2.1 Accounting rate of return 293 setting 312
Calculating average expected return 16.2 Principal types of budget 313
(accounting profit) 293 16.2.1 Approaches to budgeting 313
Calculating average capital employed 294 16.3 The budget process 314
15.2.2 Payback 294 16.3.1 Who sets the budget? 314
15.3 More complex appraisal techniques 296 16.3.2 Imposition of budgets 315
15.3.1 The time value of money 296 16.3.3 Participative approach 315
Compounding 296 16.3.4 Stages involved in setting a budget 316
Discounting 297 16.4 Setting the budget: a practical example 317
15.3.2 Net present value (NPV) 298 16.5 Monitoring outcomes 324
Establishing a discount rate 298 16.6 Budgeting: its benefits and drawbacks 324
x Contents
16.6.1 Benefits 324 18 Performance measurement 356

Planning and coordination of operations
and activities 324 Aim of the chapter 356
Providing motivation 325 Learning outcomes 356
Control of operations and activities 325 Introduction 356
Basis for performance evaluation 325 18.1 Performance reporting and organizational
16.6.2 Drawbacks 325 objectives 357
Demotivational budgets 325 18.2 Divisional responsibility in large business
Unrealistic targets 325 organizations 358
Budgetary slack 325 18.2.1 Centralization and decentralization 359
Incremental budgeting 325 18.3 Assessing divisional performance 359
Use it or lose it 325 18.3.1 Cost/revenue centre 360
Inflexibility 325 18.3.2 Profit centre 360
Depletion of ethical standards 326 18.3.3 Investment centre 362
Cost 326 18.3.4 Determining investment in net assets 362
16.7 A radical alternative 326 18.3.5 Determining divisional net profit 364
16.7.1 Beyond budgeting 326 18.4 Non-financial performance measures 365
Chapter summary 327 18.5 The balanced scorecard 366
Internet resources 327 18.5.1 The four key perspectives of the balanced
scorecard 368
Customer perspective 368
Exercises: answers available on the lecturers’ Internal business perspective 368
section of the book’s website 330 Innovation and learning perspective 368
Financial perspective 368
17 Accounting for control 334 18.5.2 The balanced scorecard in practice 368
18.5.3 Is the balanced scorecard successful? 369
Chapter summary 369
Introduction 334
17.1 Standard costing, flexible budgeting and variance
analysis 334 Exercises: answers available on the lecturers’
17.2 Standard costing 335 section of the book’s website 371
17.2.1 Establishing standard costs 336
17.3 Overhead variances 343
17.4 Investigating the reasons for variances 347
17.4.1 Deciding which variances merit investigation 347
SECTION III
17.4.2 Principal reasons for the occurrence Financial management 373
of variances 347
Sales variances 347 19 The management
Direct materials variances 347 of working capital 374
Direct labour variances 347
Overhead variances 348
17.5 Standard costing: issues and problems 348 Learning outcomes 374
Chapter summary 349 Introduction 374

19.1 Elements of working capital 375
19.1.1 Management and mismanagement of working
Exercises: answers at the end of the book 349 capital 375
Exercises: answers available on the lecturers’ Too much inventory 375
section of the book’s website 353 Too little inventory 376
Contents xi
Trade receivables too high 376 Commercial borrowings 395

Trade receivables too low 376 20.1.2 The business plan 396
Trade payables too high 376 20.1.3 Why do businesses fail (and why do some of them
Trade payables too low 376 succeed)? 396
Cash too low 376 20.2 Stages in business growth and expansion 396
Cash too high 376 20.2.1 Employing people 397
19.2 Asset and liability components in practice 376 Advantages of employing people in a small business 397
19.3 The management of inventories 378 Disadvantages of employing people in a small
19.3.1 Holding costs 378 business 397
19.3.2 Economic order quantity 379 20.2.2 Developing the business organization 398
Using a formula for economic order quantity (EOQ) 379 Professional management 398
Drawbacks of the EOQ model 380 Communication issues 398
19.3.3 Other approaches to the management of Growth in bureaucracy 398
inventories 380 20.2.3 Sources of finance for the growing business 399
Limiting management input 380 Venture capital 399
Just-in-time (JIT) 380 Individuals: ‘angels’ and ‘dragons’ 399
19.4 The management of trade receivables 381 Leasing 399
19.4.1 Addressing the risks of offering credit to 20.3 Sources of finance for large businesses 400
customers 381 20.3.1 Issue of shares 400
Non-payment risk 381 20.3.2 Rights of shareholders 400
Administrative costs 381 20.3.3 Benefits of limited companies 400
Reduction in cash resources and potential loss 20.3.4 The London Stock Exchange (LSE) 401
of interest 382 Primary market 401
19.4.2 The credit control function 382 Secondary market 401
19.5 The management of cash, overdrafts and 20.3.5 Organization and operation of the LSE 401
trade payables 384 The main market 401
19.5.1 The operating cycle 384 The alternative investment market (AIM) 401
19.5.2 Managing cash and overdrafts 386 Share prices 402
19.5.3 Managing trade payables 386 Stock market indices: the FTSE 402
Chapter summary 386 Which companies are in the FTSE? 402
20.3.6 Flotation and other types of share issue 403
Floating a company 403
Exercises: answers at the end of the book 387 Other types of share issue 403
Exercises: answers available on the lecturers’ Mergers and acquisitions 404
section of the book’s website 389 20.3.7 To list or not to list? 404
Advantages of listing 404
Drawbacks of listing 405
20 Financing the business 393
Chapter summary 405
Introduction 393
20.1 Financing the small business 393
20.1.1 Sources of finance for a new business
start-up 394
Existing cash resources 394
Family or friends 394 Answers to self-test questions 410
Crowdfunding 394 Answers to exercises 430
Grant finance 395 Glossary 494
Peer-to-peer lending 395 Index 499
Figures
1.1 Separation of ownership and management in a limited company 14

1.2 The production of financial reports and management accounting reports 17
4.1 Matching and accruals 72
9.1 Examples of P/E ratios of companies listed on the London Stock Exchange 184
10.1 The relationship between management and financial reporting 205
10.2 Characteristics of financial and management reports 205
10.3 The process of management 207
12.1 Improving costing of NHS services 237
13.1 Price and quantity: the demand curve 250
14.1 Graph of variable cost behaviour 266
14.2 Sparks Kitchenware Ltd: variable materials cost graph 267
14.3 Fixed cost behaviour 267
14.4 Sparks Kitchenware Ltd: fixed cost (factory rental) graph 268
14.5 Stepped cost behaviour 268
14.6 Sparks Kitchenware Ltd: supervisors’ salaries cost graph 269
14.7 Semi-variable cost behaviour 269
14.8 Sparks Kitchenware Ltd: semi-variable cost (sales salaries) graph 270
14.9 Graph of total costs, split into fixed and variable 273
14.10 Graph of total costs, split into fixed and variable (alternative presentation) 273
14.11 Break-even chart 274
14.12 Mulberry Piggott Ltd: cost–volume–profit graph 277
15.1 Net present value of Machine A cash flows at various discount rates 301
15.2 Net present value of Machine B cash flows at various discount rates 302
16.1 Principal budget areas within a manufacturing business 315
17.1 Summary of the variances covered in the chapter 346
18.1 Scope of divisional control 360
18.2 The balanced scorecard 367
19.1 The movement of cash around the business 375
19.2 Economic order quantity: graph 379
The following figures appear in the answers section

Answers to Self-Test Questions 410
Figure 1 Marshall Mexico Ltd: total costs, split into fixed and variable, for 20X9 421
Figure 2 Marshall Mexico Ltd: break-even chart for 20X9 422
Answers to Exercises 430

Figure 1 Billericay Ashworth Limited: Raw materials cost 470
Figure 2 Billericay Ashworth Limited: Factory insurance 470
Figure 3 Billericay Ashworth Limited: Telephone charges 471
Figure 4 Fullbright Bognor Limited: Break-even chart 472
Figure 5 Foster Beniform Limited: Break-even chart (fixed costs at £40 000) 473
Figure 6 Foster Beniform Limited: Break-even chart (fixed costs at £50 000) 474
xii
Preface to the fourth edition
Who is this book aimed at?

The aim of this book is to provide an introduction to business accounting and finance. The book is suitable for
students on introductory accounting courses, or on business and management courses generally, or on more special-
ized courses such as marketing, human resources management, tourism, hospitality management and information
systems. Students outside the business area following courses in engineering, computer science, fashion and fine
and applied arts will also find the book a very suitable introduction to accounting and finance.
While the principal intended audience for the book comprises students taking a formal course of instruction at
college or university, it is also intended that the book should lend itself to self study by anyone who is interested in
extending their knowledge of basic business accounting and finance. This could include people who are starting,
or thinking of starting, their own businesses. Also, the book could be useful for people who are already engaged in
business but who are aware that they do not quite understand what their accountant is telling them.
The overarching aim of the book is to develop understanding of accounting. It is not, primarily, a book about
how to do accounts. Some of the chapters do, indeed, require students to prepare fairly straightforward accounting
statements. However, the principal purpose of this approach is to aid understanding; it is often easier to understand
how accounting figures hang together if you have had some experience of working them out for yourself.
If you are a student specializing in a non-accounting subject you may find that you are obliged, unavoidably, to
study business accounting and finance. Students in this category are sometimes very unwilling to engage with a
subject that they find to be alien and unhelpful. If this describes you, you may find it helpful to read the ‘special notes
for the suspicious’ in Chapter 1 of the book.
Chapter structure
All chapters start with Aims and Learning Outcomes. Diagrams and tables aid the narrative explanations and illus-
trate concepts, and frequent use is made of worked examples.
Most chapters include self-test questions within the text, so that students can test their understanding as they
progress through the chapter. At the end of each chapter is an extensive set of exercises so that students can test
their knowledge and understanding. Students are often worried and may become demotivated if the end-of-chapter
exercises are too difficult. Therefore, the exercises are designed to test the full range of learning points in the chapter,
from simple to complex. If students wish to test their understanding with even more exercises, further examples are
provided on the book’s dedicated website (see below). About half of the end of chapter exercises contain answers
within the book. Answers to the remainder are available on the lecturers’ section of the book’s website.
Supplementary material
In addition to the material presented in the book, a variety of supplementary material is available.
xiii
xiv Preface to the fourth edition
DEDICATED WEBSITE
The lecturer section of the website is password protected and the password is available free to lecturers who confirm
their adoption of the book. Lecturers should complete the registration form on the website to apply for their password.
For Students and Lecturers (Open Access)
●● Multiple choice questions. This contains supplementary questions for every chapter, comprising multiple
choice questions (usually five or ten per chapter) and a bank of additional questions, all with answers.
In addition, there are one or two case studies (with answers) for almost all of the chapters.
●● Links to accounting and finance sites on the web, including links to the sites mentioned in the book.
●● Additional questions and answers.
For Lecturers Only (Password Protected)
●● Answers to the end-of-chapter questions for which answers are not provided in the book
●● A downloadable Instructor’s Manual including teaching notes
●● PowerPoint presentations to accompany each chapter
●● Testbank
●● Case Studies
●● Additional questions and answers
●● Supplementary chapters on double-entry book-keeping.
Changes to the fourth edition

The fourth edition has been revised extensively in response to comments and suggestions from lecturers and
students. Many thanks to all those who provided the useful and constructive comments and reviews on which the
fourth edition is built.
The principal changes are as follows:
1 updating and/or replacement of most of the real-life examples
2 the addition of several questions on statements of cash flows in Chapter 6
3 updating of Chapter 7, and references in some other chapters, to incorporate recent developments in
UK GAAP and in the IASB’s Conceptual Framework.
Acknowledgements
Thanks to all the reviewers and students who have commented on earlier editions of the book, and to colleagues and
students over the years who have influenced and informed the content of this book.
Reviewers whose helpful feedback has helped shape this fourth edition include the following: Tim Price, Anglia
Ruskin University London; Nadia Gulko, University of Lincoln; Anwar Halari, University of Buckingham; and Alan
Goodacre, University of Stirling.
Thanks to the staff at Cengage Learning who have made the production of this book possible, and especially to
Annabel Ainscow, Hannah Close and Phillipa Davidson-Blake.
Teaching & Learning
Support Resources
C engage’s peer reviewed content for higher and
further education courses is accompanied by a range
of digital teaching and learning support resources. The
resources are carefully tailored to the specific needs of
the instructor, student and the course. Examples of the
kind of resources provided include:
• A password protected area for instructors with,

for example, a testbank, PowerPoint slides and
an instructor’s manual.
• An open-access area for students including, for

example, useful weblinks and glossary terms.
Lecturers: to discover the dedicated lecturer digital

support resources accompanying this textbook please
register here for access: login.cengage.com.
Students: to discover the dedicated student digital support

resources accompanying this textbook, please search for
Business Accounting and Finance on: cengagebrain.co.uk.
be unstoppable
Learn more at cengage.co.uk/education
1 The role of accounting
in business
Aim of the chapter

To introduce the most common forms of business organization and to understand the reasons why people in
business need accounting information, the nature of accounting information and the role of the accountant.
Learning outcomes
After reading the chapter and completing the related exercises, students should:
●● Understand the differences between the sole trader, partnership and company forms of business
organizations, and know, in outline, about some of the sources of business finance available to commercial
organizations.
●● Know in outline about some important features of the business environment including the various ways in which
tax is charged on businesses.
●● Understand why accounting information is produced.
●● Be able to identify the principal groups in society who need and use accounting information, and to know about
the principal characteristics and features of accounting information.
●● Know about the functions that accountants perform in the production of accounting information.
Introduction
Accounting information is produced, quite simply, because people need it. This chapter explains the context in
which accountants produce accounting information, describes the potential users of that information and outlines
the type of information that might be required. The chapter assumes no prior knowledge of accounting or finance,
or indeed business in general. Students coming to these areas of knowledge for the first time are often apprehensive
about them. Accounting and finance are regarded by many people as particularly difficult subjects and lecturers
in accounting often face ingrained negative attitudes amongst their new students. Some of the most frequently
encountered objections are considered in this introductory section of Chapter 1.
1.0.1 Special Notes for the Suspicious
If you are really looking forward to studying accounting and finance, please feel free to ignore the next few para-
graphs. If, however, you are studying accounting only because of a general course requirement and if the quotations
at the head of each subsection sound familiar, you might find it helpful to read the text below them.
2 Business Accounting and Finance
‘Accounting is boring and it’s not relevant to what I’m doing anyway.’ Some people are obliged to study accounting
as part of a course in, say, marketing, engineering or a creative discipline. If you are a fashion student, for example,
you are likely to be much more interested in creative outcomes and in developing your own skills. But people who
are successful in making careers in fashion and other creative endeavours have to be very much alive to the business
environment in which they work. People who have forged successful careers in the creative arts are often surpris-
ingly well tuned in to the business and accounting aspects of what they do.
‘Accounting should be left to the accountants.’ If you are looking forward to a career in, say, retail management
or marketing, you may feel that you really should not have to bother with accounting – after all, there are plenty of
accountants around to sort out the figures. One of the key messages of this book is that accounting, on the contrary,
is much too important to be left to the accountants. Business managers in all disciplines owe it to themselves to be
able to interpret the reports that accountants present to them; such reports are vital aids to understanding what is
going on in the business. Business managers should be able to question accountants from a position of understand-
ing the accounting information. If they are not sufficiently knowledgeable to do this, they risk being quite seriously
restricted in their understanding of their business and their ability to make sound decisions.
It is important to appreciate from the outset that accounting is not an exact science. Accounting has emerged
in its present-day form, after many centuries of development, because there is a need for it. It is, essentially, about
communication between people and so it is vulnerable to all the impediments that hinder proper communication.
For example, people sometimes tell lies, and accounting can be used, very effectively, to tell lies. Accounting is often
imprecise, and its imprecision can be easily exploited by the unscrupulous. After studying this book, you should be
much more aware of the strengths and limitations of accounting as a means of communication.
‘Accounting is all about maths, and I’m no good at maths.’ Accounting undeniably involves dealing with numbers.
However, the study of accounting rarely involves much beyond simple arithmetic. Specifically, the principal prior
skills that this book requires are the ability to add, subtract, multiply, divide and to calculate a percentage. Towards
the end of the book students will be required to draw simple line graphs and to calculate compound interest. There
is nothing in this book that requires knowledge beyond GCSE level (in UK terms).
What the study of accounting does involve, though, is the ability to understand what the numbers signify. This is
a skill that some students find relatively difficult to acquire. The book has been written with this difficulty in mind.
‘I won’t be able to understand the jargon.’ Accounting is no different from many other spheres of fairly advanced
human endeavour in that it has its own terminology. Jargon is often baffling to the uninitiated but, inevitably, some
of the jargon simply has to be learned. This book attempts to explain all the unfamiliar terms in the most straightfor-
ward way possible. There is a glossary towards the end of the book which collects together a lot of the most unfamiliar
terminology so that students do not have to go back through the book hunting for the original explanation.
Content of this Chapter
The chapter proceeds with a brief description of different forms of business organization, and sources of finance for
them. It is followed by a brief section on some important features of the business environment, including some of
the ways that tax is charged on business.
The chapter then proceeds to examine the need for accounting information and the function of the accountant
in providing it.
1.1 FORMS OF BUSINESS ORGANIZATION

There are three common forms of business organization: sole trader businesses, partnerships and limited compa-
nies. All three types of organization are run with a view to making profits.
1.1.1 Sole Trader Businesses
A sole trader operates a business himself or herself, keeping any profits which are made (after deduction of tax).
This is a useful form of business for certain types of trade or profession. For example, a plumber, carpenter, finan-
cial services adviser, tax adviser, writer or nightclub singer could each operate as a sole trader business. Each of the
Another random document with
no related content on Scribd:
Persze az eltérés nem nagy, nincs egy negyed óra se. Öt perc
szokott lenni, vagy valamivel több, vagy valamivel kevesebb. Hogy
melyik óra jár jól, azt én nem tudom, nem is bánom. Nekem ugy
sincs elég időm, hát mindegy, hogy öt perccel több nincs, vagy öt
perccel kevesebb van. Ezt intézzék el egymás közt ezek az órák, ha
már versengenek egymással.
Én csak azt szeretném tudni (de puszta kiváncsiságból, semmi
különös érdekem nincs benne, s ha nem tudom meg, akkor se halok
bele), hogy melyik hát az igazi? Melyik a hamisitatlan középeurópai
idő? A Nyugatié? Vagy a fővárosé? Vagy mind a kettő, mert kétféle
középeurópai idő is van, egyik, amelyik jobbközép és másik, amelyik
balközép?
Vagy esetleg – ami szintén megtörténhetik – egyik óra sem
mutatja a középeurópai időt? De akkor még kiváncsibb vagyok arra,
hogy milyen a középeurópai idő, eredeti csomagolásban? Hol
kapható? És jó-e? Kelemesebb-e a tényleges középeurópai időben
élni, mint ezekben a másolatokban?
És igy tovább, egy csomó kérdés. De, belátom, tulságosan
lényegtelenek. Elhatároztam, hogy megtanulok teodolittal,
szeksztánssal és mesterséges horizonttal bánni és magam fogom
meghatározni magamnak az időt. Akkor lesz időm elég. Saját időm.
NEM FÉR ÖSSZE
Házsártos magyarok veszekedő természetüek, nem férnek

össze. Egyszer a főváros közgyülésén mindent megpróbáltak, hogy
azokat, akik a szőnyegen forgó ügyben érdekeltek, a teremből
eltávolitsák. De nem ment. Nem ment, mert az illetők nem mentek. A
célzásokat nem értették meg, hanem azt kérdezték:
– Kiről van szó?
És mikor ujjal rájuk mutattak, igy válaszolának:
– Neveket kérünk.
És igy tovább. Tény, hogy bentmaradtak és igyekeztek dönteni a
saját ügyükben, mert van egy régi jogszabály, olyan régi, mint maga
a jog, hogy saját ügyében senki biró nem lehet. Persze van egy
másik szabály is, amely viszont azt mondja, hogy senki olyan jó biró
a magam ügyében nem lehet, mint épen uri magam. Én tudom, hol
fáj nekem, s én tudom, hogy mi válik hasznomra.
Végül a polgármester kénytelen volt appellálni a jelenlevők
összeférhetetlenségi érzékére és azt mondta, hogy reméli, nem
fognak szavazni azok, akik ugy érzik, hogy érdekeltek. És valóban.
Valóban az érdekeltek megértették azt a szinte bunkóval történő
intelmet és valóban szavaztak a saját ügyükben. Valóban.
Mert, kérem szépen, az ügyrend, amivel a főváros közgyülése
dolgozik, avult és rossz s főképen érzékeny lelkü városatyák
számára készült. Arra nem számitottak, hogy lesz egy idő, mikor a
cipőtalp mint arcbőr fog szerepelni, s e cipőtalpra dum-dum
lövegekkel kell lődözni, mintahogy a tropikus mocsarakban a
rinocéroszra lövöldöznek. Gyakran – itt is, ott is, – eredménytelenül.
Viszont köztudomásu, hát igen, egy kicsit köztudomásu, hogy –
hála a jó fővárosi választási törvénynek – a közgyülésen csaknem
kizárólag érdekeltek vannak jelen. És pedig nem ugy, hogy
ottvannak a suszterség érdekeltjei, a magántisztviselés érdekeltjei,
satöbbi, szóval a lakosság egyes rétegeinek érdekeltjei, mert azok
nincsenek ott. Kizárólag azok az érdekeltségek vannak ott, amelyek
a fővárosból élnek meg és pedig nem rosszul.
Ők döntenek. Nem baj, hogy a saját ügyükben, ha a saját ügyük
kizárólag az ő ügyük lenne. De nem az. Közügy. Az én ügyem is.
Mikor például arról van szó, hogy a főváros megszabhatja a
villamos-jegy árát, persze hogy meg kell kérdezni a villamos
társaságokat is. De csak is. Minket is meg kellene kérdezni. Nem is
annyira is, mint a villamosokat. Mindamellett minket nem kérdeznek
meg. Ami aztán meglátszik a villamos-jegy árán. Sőt minden
egyében is meglátszik.
Például, hogy csak a közelmultba nyuljak vissza, az autotaxit
kizárólag a saját bölcsességükkel csinálták meg. S a világért nem
tettek egyebet, csak a vállalatok érdekeit nézték. S mi derült ki?
(mert néha ez is lehetséges), az, hogy rossz szolgálatot tettek a
vállalatoknak. Az autotaxi nem kenyér, amit mindenkinek muszáj
ennie, különben éhenhal. A drágára felsrófolt autotaxit tehát a
főváros mélyen tisztelt lakossága nem használja. Vagy alig
használja, s ime előttünk van, amit elképzelni is nehéz volt, hogy
Budapestnek, a milliólakosunak, van összesen harminc benzines
bérkocsija, de azok a nap legnagyobb részében ottlegelésznek a
különböző standokon, a fene sem használja őket, mert mindenki fél
tőlük, még nappal is. Éjjel pedig, noha éjjel nem a legtisztesebb
családapák közlekednek az uccákon, még a könnyüpénzü emberek
sem merik igénybevenni a jó jármüveket, mert az éjszakai tarifájuk
még megfizethetetlenebb.
Inditványom: ha már megcsinálták ezt az intézményt rosszul, s
ha már bebizonyosodott, hogy igy rosszul megcsinálva igazán nem
jó, most ne szégyeljük magunkat és csináljuk meg jól. A
vállalatoknak is sokkal jobb lesz, higyjék el.
Összegezve: amig Budapestnek nem lesz egy vas-szigoru
összeférhetetlenségi törvénye, amely nem az emberek tisztességére
épül, hogy a tisztességtelenséget eredményezze, hanem a
tisztességtelenségből indul ki, hogy tisztességet hozzon létre, addig
a legszebb szándékok is megfulladnak a városházán, s még
félmunkák sem készülnek, mert még a félnek a felét is lecsipik és
hazaviszik a családi asztalra az összeférhetetlenek.
PICCADILLY
– Hát igen: hogy megcsinálják-e a Piccadillyt?

– Ezt kérdi ön?
– Ezt kérdem én.
– Ezt ne kérdezze ön. Mondja csak igy: a Piccadillyt
megcsinálják. Semmi sem bizonyosabb a Piccadilly
megcsinálásánál. Ez az a terv, amely arra született, hogy Budapest
városa, ugyis mint egyén, ugyis mint közület, ugyis mint szédület,
ugyis mint bődület, okvetlenül és mihamarabb megcsinálja.
– Mondja…
– Vigyázat. Csak azt ne kérdezze tőlem: mi az a Piccadilly?
– Jó. Tehát mi az a Piccadilly?
– Piccadilly, magyarul semmi, semmibb, fehér semmi, fekete
semmi, semmi a négyzeten, a köbön, a nyolcadik hatványon és a
hatodik nyolcványon. Ez az a semmi, amibe Budapestnek olyan
biztosan és sulyosan kell beleesnie, amily biztosan és sulyosan a
meteorok esnek az égből.
– De miért? ha olyan semmi?
– Azért, mert olyan semmi. Azért, mert senkise tudja, mi az:
Piccadilly, és aki tudja, az is rosszul tudja, hogy tudja; mert nem
tudja. Aki tudja, azt hiszi, hogy Piccadilly: az turós gombóc. Holott
nem az; még csak nem is lekváros gombóc, sőt egyáltalán nem étel.
Italnak sem mondható. És nem nadrágtartó és nem harisnyatartó;
nem, nem.
– Hanem?
– Hanem a Piccadilly egy egyszerü horog és rajta a Hôtel de la
Ville az a kukac, melybe Budapest összes bizottságai, tanácsa és
közgyülése bele fognak harapni.
– Esetleg nem.
– Feltétlenül: igen. Mondtam már, hogy senki sem tudja; mi az a
Piccadilly. Hozzá kell még tennem, hogy senkinek sem kell a
Piccadilly. Hozzá kell még azt is tennem, hogy a Piccadilly
feneketlen ostobaság, s ezzel már elmondtam az okokat, melyek
alapján Pest lesz a magyar Piccadilly. Lesz Piccadilly-tér és lesz
Piccadilly-ucca. Megnyitják a Piccadilly-kávéházat, és lesz
nyakkendőkirály a Piccadillyhez. És Pintele Pongrác Pikedi
Pikedilere magyarositja a nevét. Mindezt az ingyen telek miatt.
– Ön lóugrás szerint gondolkodik és ez szamárságokat
eredményez.
– Tévhit. Ragaszkodom hozzá, hogy mindez az ingyen telek
miatt van.
– Összefüggést kérek.
– Parancsoljon. Mindent meg lehet csinálni Budapesten, amihez
ingyen telket kér az ember, vagy olyan árat és fizetési módozatokat
ajánl a telekért, ami egyértelmü azzal, hogy a város mégis csak
ingyen adja oda a telkét. E városnak nincs lelke, csak telke van, de
van lelke hozzá, hogy elprédálja a telkét. Ez a város romlott a telke
mélyéig, s csalódik, aki azt hiszi, hogy a Teleky-teret egy Teleky
grófról nevezték el. Dehogy. Az ingyen telkekről.
– Melyikekről?
– Amikre a város sohasem épiti a maga épületeit… Saját házait a
város mindig azokra a telkekre épiti, amiknek a becsértéke testvérek
között négyzetölenként harminc korona, ellenségek között hatvan
korona, s amiket a város négyzetmilliméterenként harminchat ágens
és provizor között hatszáz koronáért vesz meg.
– Ön tuloz.
– Én innenzek. Mert még azt nem mondtam el, hogy ugyanakkor
a város odaadja a saját telkét ingyen, s annak, aki elvette tőle
ingyen, ad a saját telkére öt millió kölcsönt, és megengedi, hogy a
bankoknál is vegyen fel rája öt milliót, amit utóbb majd a városnak
kell megfizetnie. Később, mikor az ingyen-telkes ember tönkrement
és elpucolta a város öt millióját és a bankokét, akkor a város tiz
millióért visszavásárolja az ingyen telket. Ezt hivják Budapesten
enyhe telkületnek és telki szükségletnek.
– Valóság ez, vagy álom?
– Csak városi politika. Amely meg fogja csinálni a Piccadillyt.
Mert az ilyen üzlet, de nem öt, hanem harmincöt millió koronára.
– De hiszen egyelőre visszautasitották a dolgot.
– Á! Csak visszaadták, mert nincs kellőképpen előkészitve. A
pikedilisták ugyanis egyelőre nem kérték ingyen a telket és bizonyos
fizetési feltételeket ajánlottak fel. Világos tehát, hogy az ügy valóban
nincs jól előkészitve. Ha majd az általam fentebb már körvonalozott
és ökörvonalozott propoziciót megteszik, akkor a város boldogan
roskad Piked Ily keblére. Leromboltatja az Eskü-teret, az igy
szabaddá tett területre árkádokat épit, az igy nyert árkádiát
meghosszabbitja a Dunán keresztül és a Gellért-hegy alatt a
Kelenföldig s az egészet odaajándékozta Piccadillynek, azzal a
kikötéssel, hogy pesti ember csak egy forint huszért kaphat egy
anzikc-kártyát a Piccadillyről, ahová bedugnia az orrát tilos lesz. Az
Erzsébet-hidat, mert utban van, felviszik a Jánoshegyre, ahol
kacsalábon fog forogni, de a hidpénzt még akkor is meg kell fizetnie
mindenkinek, akinek a családjában egy János nevü ember volt, van,
vagy lesz.
– No de csak fel fog szólalni ez ellen valaki?
– Hogyne. A Hétfői Hörpentyüben lesz egy cikk, amely határozott
hangon fogja megmondani a véleményét erről az üzelemről. Mert ez
egy üzelem.
– És a polgárság?
– Ó, a polgárság általánosan hallgathat, titkosan dühönghet.
Akinek ez nem elég, annak van még egy modus vivendije.
– És az?
– Egyszerü. Megpiccad és vége.
MELEG ÉTEL
A polgármester elrendelte, hogy a főváros hivatalaiban csend,
rend és figyelem legyen, a tisztviselők udvariasan érintkezzenek a
felekkel, a hivatalos órát betartsák pontosan (ezért majd csengőket
is szerelnek fel a fővárosi hivatalokban) és ha már muszáj étkezniök,
mert ők is csak emberek, ne étkezzenek meleg ételeket a
hivatalokban. Csupa nagyon helyes és kitünő intézkedés, de én nem
hiszem, hogy végrehajthatók volnának. Ha mindez nem alakult ki
1867 óta, akkor ez annyit jelent, hogy az emberekben nincs is meg a
rája való hajlandóság s ha az nincs meg, akkor a polgármester hiába
erőlködik, ő nem lehet jelen minden hivatalban, nem utasithatja
folyton rendre az embereit, nem szégyenitheti meg őket állandóan
és igy a rendelete csak szó-szellő, amiről holnapután már nagyon
kevesen fognak tudni.
De nemcsak az emberek miatt nem lehet igazi rend ezekben a
hivatalokban, s általában, hogy szélesitsem a témát, a többi magyar
hivatalokban sem. Mert már az épületek berendezése sem olyan,
hogy bennük valami rend legyen. Micsoda előljárósági épületek
vannak Budapesten. Rühös vén házak, poloskaszagu lyukak, ronda
lépcsőházak, szemetes előszobák. Táblák helyett, amik a
publikumot tájékoztatnák, rongy kis cédulák a falon, többnyire
helyesirási hibákkal. Az ilyen épületben sem magát nem becsülheti a
hivatalnok, sem a közönséget. Helyiségek, amikben a felek
megvárhatnák, hogy rájuk kerül a sor, alig vannak, a közönség tehát
beözönlik magába a hivatalos helyiségbe, amelynek, ennek
következtében, rossz a levegője. Ahol büz van, ott nincs tekintély, s
ahol nincs tekintély, ott nem lehet rendes ügyvitel. Ezek egész
egyszerü igazságok.
És bizony esznek, meleget esznek, káposztaszagut esznek és
pörköltszagut esznek a hivatalokban. És hiába, ha kegyetlen is ez az
álláspont, egy hivatalos asztalon, amelyiken akták feküsznek, meg
sem fordulhat egy tányér. De nemcsak meleg tányér nem, hanem
hideg sem. Nemcsak ugy nem akarom látni a tisztviselőt, amint a
virstli piros levét kimártogatja, hanem ugy sem, amint a
sonkászsemlyét betömi a szájába. Nem óhajtok tudomást venni a
tisztviselőről, mint táplálkozó emlősről, mert én sem ilyen
minőségemben állok vele szemben. Azonban nehogy azt higyje
valaki, hogy csak a fővárosi hivatalokban esznek a fél jelenlétében.
Még a biróságokon is. S hogy ez milyen helytelen, azt nehezen
tudom szóval kimondani. Odamegyek a biróságra, s ha akármilyen
minden-hájjal-megkent és semmit-nem-tisztelő-ember vagyok,
bennem lappang az, hogy tisztelni szeretném azt a birót, aki az én
ügyemben itéletet fog mondani. De tisztelhetem-e, mikor egy nagyon
rossz iroda-kabátban látom, a füle mellett tollal, a csuklóján vászon
karmantyuval, egy fél virstli nedvével ajakán? Ebben a pillanatban
látom, hogy ő is szegény ember, nemhogy nem különb nálamnál, de
még olyan sem, amilyen én vagyok és dehogy is érti az én ügyemet.
S ha nem érti: hogyan hozhasson jó itéletet benne? Aminthogy az
itéletek legnagyobb része nemhogy nem igazságos, – mert az alig is
lehetséges, – hanem nem jó, a közép emberi ész szempontjából
sem. Attól félek, hogy a fél virstli miatt.
De nemcsak a hivatalos szobákba nem engedném be az ételt,
hanem magába az épületbe sem. Városnak, államnak nagyon sok
hivatala van privátházakban. Itt persze nem lehet megakadályozni
azt, hogy a többi lakók magánélete a maga hétköznapiságával ne
folyjon, miközben a hivatalban komoran bonyolódik a közügy. De
vannak hivatalos épületek, amikben legföljebb egy-két szolga, vagy
tisztviselő-lakás van. S ez az egy-két lakás, néha egyetlenegy is,
elég arra, hogy bekáposztázza a szék.-főv. vagy a magy.-kir. levegőt.
Tegye a szivére a kezét, mondja a biró, mert esketni akar engem,
de, hiába, én a gyomromra szeretném tenni a kezemet, mert csak ott
érzek valamit, a szivemben nem. És hogy’ lehessen elhinni, hogy a
hamis esküt a törvény szigoruan üldözi és megtorolja, mikor
spórherdre odaégett hagymaszag van? Hagymaszag, őfelsége a
király nevében. Az embernek van orra s ezen nem tehetjük tul
magunkat. S az orrán át az ember épugy kap benyomásokat,
álmokat, eszményeket, mint a szemén és a fülén keresztül. Nem
bolondság az, hogy a katolikus egyház kitalálta, vagy ha már ki volt
találva, igénybe vette a tömjént. Az Isten-szagnak – Ady Endre
alkotta ezt a helyes szót – a soroksári kápolnában pont
ugyanolyannak kell lennie, mint a római Szan-Pietróban. Olyan is.
Pest közigazgatásának, Magyarország szervezetének és a
magyar igazságnak ellenben hol gulyás-, hol pörkölt-, hol töltött-
káposzta szaga van. Egységesitendő.
BAZALT
Budapest utépitő tanácsosa, a kövezet atyja, igy szól:

– A nagyobb kocsiforgalmat lebonyolitó utakon az erős bazalt-
burkolat bizonyult a legkitünőbb burkoló anyagnak.
Én azonban csendesen ezt vetem ellene:
– Kedves jó tanácsos ur, ön ezt igy mondja, tehát nyilván igy van
róla meggyőződve. A meggyőződéseket tiszteletben kell tartani, de
csak akkor, ha transzcendens dolgokról van szó. Egy isten van-e,
vagy három, a lélek vándorol-e, vagy egy helyben marad, testileg
támadunk-e fel, ha majd a nagy trombita megriad, vagy csak
szellemileg, ezek meggyőződés dolgai, ezekről nemcsak nem kell,
hanem tilos is vitatkozni. Ahogy arról se legyen vita, hogy a szőke
nőt, vagy a barnát kell-e szeretni. De a bazalt… na igen, a bazalt
nem isten és nem nő, a bazalt csak az a kövezet, amivel Budapest
burkolva van, s hogy ez milyen, az már nem hit és meggyőződés
dolga. Még csak nem is pusztán tehnikai tudásé. Mert nem nehéz
elhinni, hogy a bazalt – gyöngébbek kedvéért: ez az a kockakő, amit
mindnyájan oly vészesen ismerünk – a legszilárdabb kövező anyag,
s talán a legolcsóbb is. Lehet. Bár esküt tenni a kérdés egyik
oldalára sem mernék. Azonban, ha igy volna is, ha a bazalt a
legszilárdabb és legolcsóbb volna is, akkor sem lehetne az egyedül
üdvözitő kövezetnek megtenni. Tudvalevőleg világvárosok dolgait
sok mindenben nem csak az olcsóság, vagy a tartósság szempontjai
döntik el. Olcsóbb volna, ha a város nem volna csatornázva, de
mégis csatornázva van, isten tudja miért. Olcsóbban is lehetne
világitani, mint Auer-fénynyel, vagy, pléne, préselt-gázzal, s mégis
igy világitunk és nem amugy, például petróleummal, vagy
repceolajjal. Olcsóbb volna, ha a svábok, szekéren, végighurcolnák
az élelmi-szereket a városon, sőt kényelmesebb is volna, mert
mindenki házhoz szállitva kapná meg az ennivalóját. Mégis
vásárcsarnokok vannak, s ugy jó, hogy vannak.
– De – mondja a tanácsos ur.
– Nem, nem, kedves tanácsos ur. A kövezet is ugyanebbe a
fejezetbe tartozik. Tételezzük fel, hogy az öntött-vas vagy a
kovácsolt-acél olcsóbbak volnának, mint a bazalt-kocka – mert hogy
tartósabbak, arról nem kell beszélni sem – mindamellett öntött-vas,
vagy kovácsolt-acél kockákkal nem köveznők ki a városunkat, ugy-e
nem, mert akkor nem lehetne élni benne. Illetve ez sem igaz. Élni
sok-mindenféle viszonyok közt lehet, hihetetlen viszonyok közt is,
hiszen vannak emberek, akik bányák fenekén élnek és vannak
eszkimók, akik Grönland legészakibb fokai közelében állitólag
nagyon jól érzik magukat minusz 40° C mellett is. Tehát élni lehetne
az acéllal kikockázott városban is, mégsem élnénk benne. Miért?
Mert, akár elhitettük magunkkal, akár csakugyan ugy van, a város
kulturát jelent és a kultura embereivel van tele. Azért város.
– Azonban…
– Nem, kedves tanácsos ur, a meggyőződése lehet szent, de
igaza nincs. A bazalt-kocka körülbelül olyan, mintha a várost
mégiscsak acéllal kövezték volna ki. Hogy a régi rómaiak is?
Hogyne. De a régi rómaiak nem ismertek más és jobb kövező
anyagot. Mi azonban már ismerünk, s méltóztatott is őket részletes
szaktudással felsorolni. Ha a bazalt-kocka annyira nagyszerü volna,
akkor a világ összes nagyvárosai kizárólag bazalt-kockákkal
volnának kikövezve. De nincsenek, ezt, nemde, tagadni nem lehet. A
bazalt-kocka az utóbbi husz esztendőben rohamosan kiszorult s
több olyan nagyváros van ma már, ezt koncedálja a tanácsos ur,
amelyik nincs bazalttal kövezve, mint olyan, amelyik van. Nyilván
némi oka is van ennek azon tul, hogy bizonyos városoktól messze
vannak a bazaltbányák. Az aszfaltbányák még messzebb vannak,
esetleg abban az országban egyáltalán nincsenek is, mégis az
aszfalt, a makadám, meg a többi kövezési módok mindenütt réges-
rég legyürték a bazaltot. Nyilván nem minden ok nélkül. Nyilván
rábukkantak az emberek arra az igazságra, hogy a nagyvárosnak
idegélete is van, azaz: csak a nagyvárosnak van idegélete, itt él a
legtöbb olyan ember, aki sem a kezével, sem a lábával nem dolgozik
egy körömfeketényit sem, hanem kizárólag a fejével, a fejében levő
szürke péppel, amit agynak nevezünk, müködik. A szocialisták, igen
találó szóval, fejmunkásoknak nevezik ezeket az embereket. Sokan
vannak a nagyvárosban, többen, mint a kétkézi munkások. És a
nagyvárosokat, legalább is egy részüket, e fejmunkások számára
rendezik be, mert valóban nem tulzás azt mondani, hogy e
fejmunkásokból él nemcsak az a város, hanem az ország is,
amelyhez a város tartozik.
– A miniszterek…
– Kérem, kérem, tanácsos ur. Nemcsak a miniszterek
fejmunkások – vagy azoknak kéne lenniük – hanem kivülük még
több százezren is azok. S az ő használatukra találták ki a zajtalan
kövezési módokat. Ez a zajtalanság borzasztóan relativ, mert a
nezsideri vagy a körmöcbányai főucca még gyémánttal kikövezve
sem lehetne olyan lármás, aminő egy nagyváros – világváros –
uccája pihével, finom tollpihével, kikövezve. A lárma csakugyan
hozzátartozik a világvároshoz, de hozzátartozik az az igyekezet is,
hogy ezt a lármát kibirhatóvá csökkentsük. Budapest uccai lármája
pedig, mint ezt több izben lehettem szerencsétlen megirni,
kibirhatatlan. Nem a megsiketülés fenyegeti az embert, mert a
süketség nem is olyan baj, a süket ember még ember, hanem a
megtébolyodás. A tébolyodott ember pedig már nem számit
embernek. S ennek a kibirhatatlanságnak az oka nem az, hogy az
emberek neveletlenek és lármát csapnak. Emberi lárma nem is lehet
olyan rettenetes, ha normál-hangokból, orditásból, üvöltésből,
visitásból van összerakva. Kicsit mosolyogva olvassuk ma már, hogy
milyen iszonyu volt az, mikor tizezer lovas magyar, megrohanván az
ellenséget, huj-hojt kiáltott ördögien s a lovak patáinak dobogásától
megrendült a föld… Ördögöt rendült. A föld akkor rendül meg, igenis
akkor, ha egy bazalttal kövezett keskeny uccán egymással szemben
két teherautó szalad, melynek vasabroncsa van, amely
vasabroncsokat a kocsi-rakomány negyven métermázsája veri
másodpercenként az üllőre, a bazaltból összerakott ércalapra. Ez,
tessék elhinni, sokkal nagyobb lárma, két visszhangzó magas házfal
közé szoritva, mint valamely füves sikságon a tizezer magyar, a huj-
hujjal és a lovak patáival.
– Igen, igen…
– Pardón, hogy még untatom egy kicsit. Ha már beszélek róla,
édes tanácsos ur, kibeszélem magamat egészen. Ön abban az
eszmekörben nevelkedett fel, hogy a bazalt: kövezet. De már
nagyon sokan tudjuk, hogy a bazalt egyáltalában nem kövezet és
világvárosok belső részeinek kövezésénél azt kell gondolni, hogy
bazalt nem is terem a hegyekben. Nincs. Valami mást kell a helyébe
tenni. S ennyiben tartom jónak, hogy a bazalt nem tudományos
igazság, legalább is nem várostudományi igazság, hanem csak
meggyőződés. A meggyőződésen változtatni nem lehet. Hogy csak
egy példát mondjak rá, az ön igen tisztelt fönökének, Bárczy
Istvánnak sokáig az volt a meggyőződése, hogy villamos autótaxinak
is kell járnia a pesti uccán. Hozzátartozik az ucca szépségéhez.
Mihelyt azonban kiderült, hogy még a benzines autók sem kellenek,
ha olyan drágák, amilyen drágák most, azonnal belátta, hogy az
ucca szép villamos bér-autók nélkül is.
– Talán most már…
– Igen, most már elég. Ebből is, a bazaltból is. Azt a bazaltbányát
azért meg lehet venni, hogyne, mert nagy a város és bazaltra lesz
még szüksége sokáig, amig átkövezik Budapestet. De ez az
átkövezés ez lehet az egyetlen programmja Budapest kövezési
politikájának. Ha van ilyen. Én nem hiszem. Ami most van, az csak a
talaj előkészitése a szanatóriumok és a tébolyházak számára,
amikbe mindnyájan bemenendők vagyunk, éppen a bazalt miatt,
édes tanácsos ur.
A SZINHÁZ
A KOMMÜNIKÉ
A szinházi szezónban, mikor Budapest szegénységen hizott

lakója szédülten szijja magába a kultura parfőmjeit (egy deka 20
fillér; eredeti üvegre nem telik), napról-napra méltóztatnak olvasni a
napisajtó megfelelő rovatában, hogy Ikrácska kisasszony törhetetlen
erővel vonzza a tele házakat. Amely házakról utóbbi időben már
komolyan irják le az elemi iskolából elemi erővel a zsurnalizmusba
áttóduló kitünőségek, hogy szinültig vannak megtelve. Még egy kis
fejlődés, s a szinház csordulásig telik meg, de akkor a kehely
kicsurran s az uj sajtótörvény számára vélelmezni fogjuk a
legszigorubb értelmi cenzust, Szinnyei József kis magyar
nyelvtanának madártávlatból való ismeretét. Az előbb irt mondat
Ikrácska kisasszonyról, kinek a véleménye, vajjon? A szinházé,
kizárólag a szinházé, amely ép oly őszitén lelkesedik nevezett
művésznő iránt, mint amily őszintén tudja, hogy a tele házak
legfeljebb a telekkönyvben vannak tele, sőt azt is tudja, hogy a tele
házakat nincs ember a világon, aki elhinné. Mégis a szinház titkára
minden délelőtt rózsavizbe mártja tollát és megirja a poétikus
sorokat, amik könnyed szárnyakon lebegnek Álom és Való között a
nyomdafestéktől nehézszagu levegőben. A közönségnek tehát
mindennap alkalma nyilik elolvasni a szinház véleményét önmagáról.
Kinek az érdeke ez, vajjon? A szinházé, kizárólag a szinházé. Hogy
van az, hogy ez az önvélemény mégis napvilágot tudott látni a
napisajtóban? Ugy van, hogy ez a néhány sor rudimentuma egy
régibb fejlődési fokozatnak, amelyen szinházról és sajtóról komolyan
hitték az emberek, hogy kulturtényezők. Ők is ezt hitték és
támogatták egymást. Azóta mi már tudjuk, hogy egyik sem az. Egyik
ugy üzlet, mint a másik, vagy még ugyabban. A lapok tehát nem
állják a rózsavizet és utasitják az illatos izenet hozóját, hogy
kopogtasson a kiadóhivatal fegyverekkel védett kapuján. Helyes-e a
bőgés, oroszlán? A leghelyesebb.
A szinház, magánvállalkozók kezében, tiszta üzlet (a jelzőhöz
nem ragaszkodom) s csak annyi köze van a művészethez,
amennyire a publikum megtüri a művészetet. De ne féltsük a
publikumot: nem nagyon türelmes ő. Az igazgató tehát, aki
költészeten nevelődött s nem tudja nélkülözni a vállalatáról szóló
poétikus sorokat, fizessen. (Szinházrovat huszonöt fillér, hirdetési
kolumna hét fillér milliméterenként.) Igenis fizessen, vagy hallgasson
s ha művészéről jó véleménynyel van, azt vagy a próbatáblán, vagy
magánlevélben, vagy a kávéházi asztalnál közölje vele. Vagy ne is
közölje, csak emelje a művész fizetését s a művész, aki különben
nem világitja be eszével a világegyetemet, van olyan okos, hogy
megértse, mit gondol az igazgató. De engem hagyjon béken a
gondolataival. Nekem táncoltassa az ő táncosnőit, mert mulatni
akarok a pénzemért, játsszon szép komolyakat, mert nevetni
óhajtok, mondasson élceket, mert sirni vágyom, s aztán szünjön
meg, nem akarok tudni felőle. Ezen a ponton, gondosan ápolt
közömböm megóvása körül segit rajtam az én hű lelki tanácsadóm,
lapom, melyet minden reggel, gyöngyöző kávém mellett (jó?)
élvezettel dugok a tálca alá, nehogy véletlenül olvassak is belőle.
Mert ezentul, kimondatván, hogy az igazgató fizessen Ikrácska
kisasszonyról szóló véleményéért, mit olvasnék benne? Mit? Azt,
hogy eddig többször érintett művésznő törhetetlen erővel vonzza a
tele házakat. Ezt olvasnám. Annyi különbséggel, hogy az igazgató
most fizet érte. Nekem? Dehogy is nekem; a lapomnak. Tehát mit
nyertem én? Én semmit. De nem is arról volt szó, hogy én üzlet
vagyok, hanem arról, hogy a szinház: üzlet és az ujság is: üzlet.
Tőlem mindkettő a pénzemet akarja, s mikor mást akar, akkor
vigyázat, mert akkor még jobban a pénzemet akarja. Vagyis, hogy a
kommüniké hogyan jelenik meg, ma pénzért, holnap ingyen, ahhoz
nekem, mint olvasónak nincs közöm. A lényeg az, hogy megjelenjék.
S a becsület az, hogy ne jelenjék meg. A szerkesztőségnek és a
kiadóhivatalnak gondos kettéválasztása, hiába minden erőlködés,
csak az operett-rinaldókra emlékeztet, akik puskával fogják el az
utast az elején, váltságdijat vesznek el tőle a végén, de közepütt a
legfinomabban bánnak el vele s mint gentleman a gentlemannel, ugy
állnak szemben az illetővel. Tréfaság az egész. Aki látta azt a fizikai
kisérletet, amely az átszivárgás törvényét bizonyitja, az egymástól
pergamen-fal által elválasztott kék és fehér folyadékkal, melyek
közül a fehér okvetlenül megkékül bizonyos idő mulva, aki ezt látta,
tudja, hogy a kiadóhivatalok kékek s a szerkesztőségek hiába
fehérek, időjártával meg kell kékülniük. Ha a fizika ebben az esetben
csődöt mondana, ha nem a fehérből válnék kék, hanem megforditva:
a szerkesztőség adná át szinét a kiadóhivatalnak, akkor nemcsak a
fizika mondana csődöt, hanem a lapüzlet is. Holott a lapra szükség
van, hogy megtudjam belőle véleményemet arról a darabról, amit
tegnap este láttam: vagyis szükség van a lapra a kritika miatt. A
megfizetetlen (nem mondom, hogy megfizethetetlen) kritika miatt.
Mert akármilyen üzleti viszony van szinház és napilap között, csak
nem képzeli senki, hogy ez az üzleti viszony – legkevésbbé is
befolyásolná a kritikát? A kritikát nem a lap és nem a lap embere
gyakorolja. Nem. Hanem az igazságos Isten, a Seregek Ura, aki
még telefondróttal sem csatolódik a gyarló földhöz, melyen
igazgatók és kiadóhivatalok apró játékai ártatlankodnak. S ha a
prömier előtt harmincháromszor olvastam a szinházi rovatban, hogy
olyan nagyszerüt még nem láttam, amilyet látni fogok, a prömier
után való reggelen ugyanott, ugyanaz a betü megmondja, hogy amit
láttam nagyszerünek, annál bárgyubbat és kellemetlenebbet még
nem láttam – holnap hajnalig, mikor a fizetett kommüniké a
nagyszerüséget restituálja. Mit csinálok, ha nem akarom, hogy e
hirtelen változások föl ne dulják lelki életem? Felkötöm magam arra
a spárgára, mely a szerkesztőséget a kiadóhivataltól elhatárolja. Non
omnis moriar, kiáltok Horáciuszszal. Nem, nem halok én meg, mert e
spárga gyönge: el fog szakadni a sulyom alatt.
KORÁNKELŐK
Mit gondolok arról az emberről, aki a szinházban, öt perccel a
darab vége előtt, fölugrik a helyéről, lecsapja a szék ülését, kettőt
reccsent a cipőjével, három szervuszt mond barátainak, akik még
ottmaradnak, aztán végigcsikorog a nézőtéren, csapot, papot,
darabot otthagy és egy telefonszámot riadozva, odalép a ruhatéri
kaszirosnő elé? Mit gondolok? Semmit. Vagy mindenfélét. Ami egyre
megy. Ha a közönség azért szökik meg az előadás vége elől, mert
már elunta a darabot, mert borzasztóan mindegy neki, hogy a szerző
mit óhajt a még elkövetkező tiz percben mondatni a szinészeivel,
akkor ez kritika, s minden kritika jogosult, amig valahogy nem tudjuk
ugy szabályozni a dolgot, hogy a publikum a szinházban mellékes
legyen. De mert sikeresnek azt a darabot mondjuk, amelyiknek van
publikuma, bukottnak ellenben azt, amelyiket a publikum elkerül, s
mert a darabokat azért adják, hogy a publikum megnézze őket, s
mihelyt nem nézi, már nem is adják egyiket sem: bele kell nyugodni,
hogy a publikum egy bizonyos ponton beszüntetheti az érdeklődését
és azt mondhatja:
– A többire nem vagyok kiváncsi.
Persze, ez tiszteletlenség a szerzővel szemben, de a
közönségnek még Rafael arkangyallal semben is joga van a
tiszteletlenségre, abban a pillanatban, mikor nevezett égi Ur valamit
elébe terjeszt.
– Rafael, – mondhatja a közönség – én fizettem négy forintot,
mert azt hittem, hogy szórakozni fogok. Rafael, én nem szórakozom,
Rafael, én unatkozom, Rafael, én elmegyek.
Ez jogos. A távozás, mint kritika, jogos.
De ne legyünk tulságosan igazságosak. A távozás, e hangos
kritika, csak ott jogos, ahol a közönség szokott hangos kritikát
gyakorolni egyáltalán. De nálunk nem szokott. Nálunk valósággal
szervilis a közönség a nemtetszés nyilvánitása dolgában. Ha valami
nem tetszik neki: nem pisszeg, nem zavarja az előadást. Legföljebb
teng-életi hangjait nem tudja fékezni: szuszog, köhécsel, az orrát
fujja, ásit, de ezt sem szándékosan cselekszi, hanem azért, mert a
le-nem-kötött-figyelmü ember valóban nem tud parancsolni ösztönös
mozgásainak. Az embernek foglalkoznia kell valamivel. Ha a
szinpaddal, azzal, ami ott van, nem foglalkozhatik, akkor vagy a
szomszédjával kell foglalkoznia, de ezt előadás alatt (legtöbb
esetben) nem teheti, vagy magával. Mikor magával foglalkozik,
akkor kétféle választása van. Vagy a lelkével foglalkozik, ez
csendben elvégezhető, vagy a testével. Lelke az embernek sokkal
kevesebb esetben van, mint ahogy gondoljuk. Honnan vegye,
szegény? Hát csak a testével foglalkozik s ez némi zajjal jár. Nálunk
azonban csak diszkrét zajjal, mert az emberek még azt sem
fedezték fel, – itt – hogy szuszogással, köhögéssel, orrfuvással,
ásitással tüntetni is lehet. Arról még kevésbé lehet szó, hogy
másként, tudatosan és aktiv módon nyilvánitsák a nemtetszésüket.
Legföljebb nemtapsolnak. De hogy pisszegnének? Annál sokkal
közömbösebbek. Nem teszik, amit adnak? Jó, nem tetszik, nem
nézem meg ujra, de hogy rikkantanék egy erélyes pfujt, egy harsány
höhöhöt, az nincs. Mi vagyok én? Egy Sarcey? Egy Lemaitre? Én
egy pesti nagykereskedő vagyok, csődbelépésem csak napok
kérdése immár, mit rajongjak még? Nem tapsolok. Persze, vannak itt
elvetemedett emberek, a szerző papája-mamája-nagyanyja, azok
tapsolnak, szerzőszerzőt bömbölnek, de én nem pisszegem le őket.
Hadd teljék örömük benne. És hadd jőjjön ki az a frakkos majom,
életembe még ilyen sárga halálarcot nem láttam, hadd mutassa
meg, hogy még meghajolni se tud. Miattam? No ugyan. Én már kint
vagyok a büffében és egy sonkás-zsemlét nyelek az ostobaságok
mellé, amiket a darabiró a fülemen át belémkalapácsolt. Én pesti
bankhivatalnok vagyok és annyi az adósságom, mint a füszál a
réten, s hogy mikor sikkasztok, az csak attól függ, hogy mikor biznak
rám – endlich! – valami kis pénzösszeget.
Látnivaló ebből, hogy a pesti közönség, amely hangos kritikát
egyáltalán nem gyakorol, a távozásával sem akarhat kritizálni. Nem
is akar. Ha Molnár Ferencet megszorzom Bródy Sándorral, s az
egészet Lengyel Menyhértedik hatványra emelem, és az eredményt
mint szindarabot eljátszatom, a harmadik felvonás vége előtt – itt –
akkor is lesznek emberek, akik felállnak és mennek a ruhatárba a
ruhájukért. Minden különösebb ok nélkül, csak a rendetlenség
bennük lakó eleven érzésétől hajtva. Ugyanazért, amiért a villamosra
is előbb akar mindegyik felszállni, mint a másik, s mert az
adóhivatalban sem akarja egyik sem megvárni, mig rákerül a sor.
A budapesti szinházlátogató tehát nem lehet koránkelő (nem
kelhet fel korábban a helyéről), mert ez kritikának látszik, pedig nem
az. Igen, a berlini közönség, amely közbekiabál, belepisszent,
felvonás végén a szinpadnak hátat fordit, vagy az olasz, amely
megfogja esetleg a szerző fülét is, szivesen dobja pofon őt egy
penészes citrommal: igen, ők akkor mennek el a szinházból, amikor
nekik tetszik. De egy budapesti szinház prömierjének földszint-
tölteléke – az ember csaknem valamennyit személyesen ismeri; arc
szerint legalább is: mindet – az üljön békén, mig a függöny le nem
pöndörödik, s még azután is üljön öt percig áhitattal, mert nincs az a
rossz, amit iró irhat, nincs az a rosszul, ahogy szinész játszhat, ami
mind ne volna sokkal magasabb nivóju, mint e publikum, melynek
számára tulajdonképpen fejenkint három-négy forintot kellene
kiutalni, csakhogy idejében távolmaradjon egy-egy bemutató-
előadásról s tetszésével sikeressé ne bélyegezzen valamely
szindarabot.
NB. Most veszem észre, hogy nem vagyok elfogulatlan. Csak
nem azért van ez, mert egy darabom már megbukott? Nagyon
csodálnám.
KÉTELKEDEM
Ha kereskedelmi iskolába jártam volna, pontos mérleget tudnék

szerkeszteni arról, hogy egy-egy évben mit kapott Budapest a
szinházaitól. Mennyi hasznosat, mennyi haszontalant és mennyi
kártékonyat? A töprengésre való alkalmat természetesen mindig az
adja meg, hogy egy-egy szinházi skandalum zavaros hullámai
tulmagasra csapkodnak. Még hogyha hajlandók volnánk elismerni
azt, hogy amit a szinházak a szinpadjaikon nyujtanak, az mind
hasznos, akkor is baj volna a mérleggel. De, tetszenek tudni, hogy
sokan, s nem egészen alaptalanul, ezt is kétségbevonják. Ami a
szinpadról a közönségbe árad, nagyobbára nem-sok-érő szórakozás
(ez a legjobb eset), de sokszor rontó-hatásu, közizlést és
közerkölcsöt teóriátlanul agyonverő gonoszság, de legtöbb esetben:
semmi. Lényegtelenség. De a szinpadon tul van a szinháznak egy
másik élete, azt lehetne mondani, hogy magánélete, s ez valósággal
mérgezett levegőt bocsát a közéletbe.
Csaknem minden, ami a szinházak körül történik: förtelem. Az
ember hajaszála égnek áll, olyan históriákat hall, olyan formában
hallja a históriákat és olyan tolakodóan jelentkeznek e históriák.
Hogy üzlet a szinház, ezzel a definicióval nem sokra megyünk, mert
az üzlet és a botrány nem férnek meg egy kalap alatt. Amely üzleti
üzemek a nyilvánosság előtt botrányokat játszanak le, azok
rendesen megszüntek üzletek lenni. Voltaképpen az üzlet ott
végződik, ahol a botrány kezdődik. A szinház ellenben állandóan
skandalumokat tenyészt, s e tenyészet közepett jól érzi magát, virul
és hangos. Nem hogy ártana néki a csuf dologról szóló csuf
zsivajgás, hanem mintha használna.
Ezért kételkedem. Hol a kultura ebben az egész körtáncban?
Szinészek, szinésznők szerelmi életét lobogtatják felém, kis
kulissza-szimatolók bizonytalan ügyeit, házi perpatvarokat, fizetetlen
számlákat, Isten tudja, még mi-minden-egyebet. De csupa ilyent,
sohasem mást. Mert az a más, amit egyre-másra le kell nyelnem a
szememmel, a szinházi hétköznapok izetlen és ostoba anekdotái
izetlen és ostoba embereken keresztül izetlen és ostoba emberekről:
ez a más nem más. Botrány ez is, de kisebb foka a botránynak,
szürkébb, de, érzékenyebb gusztusu embernek, talán még
felháboritóbb.
Az egész telep, a maga nyüzsgeteg életével! Igazgatók, akik
állandóan finisht futnak a pénz célkarikája felé, ügynökök, szerzők,
udvarlók, kitartók, kitartottak, becsapottak, rajongók, betolakodók,
szinházi emberek, akik vagy émelyitő dicséretekkel terhelik a
fülemet, vagy valamely érdekecskéből fakadó támadással lármáznak
bele: mind kinosabb hatással vannak az emberre. Ha van is
irodalom és művészet a szinházban, régen nem hallik a szava, olyan
kiabáló a szinházak egyéb élete. Tessék csak megfigyelni, hogy ami
a szinpadon történik, produkció, arról csak sorok jelennek meg a
lapokban, ellenben a többiről folyton hasábok látnak napvilágot. A
legnagyobb művészi esemény nem tart tovább három napnál, de a
szinházi eset: hetekig illatozó pecsenye.
Hogy van ez? És mit jelent ez?
A közönség rosszul érdeklődik? A sajtó helytelenül informál?
Ezeken a pontokon is lehet némi hiba. De minden hiba nem lehet
ebben. Amig a szinház nem csinál egyebet, csak termel,
produkciókat nyujt, akármilyeneket, addig nincs róla és vele
kapcsolatban semmi kényelmetlen hir. Mikor azonban tolakszik a
nyilvánosság elé, s e tolakodásra minden eszköz jó neki, akkor már
nagyon kevés választja el a skandalumoktól. Ha a szinház csak az
estéit tárja a publikum elé, abból legfeljebb egy-két rossz kritika
származik. De mikor odatolja a kávéházi délutánjait és a hálószobás
éjszakáit, abból végül riport lesz. Pedig odatolja, igenis, odatolja,
mert az estéivel nem tud elegendő érdeklődést kelteni. Hogy aztán a
hirközvetitő orgánum emberei nem elég erős izlésüek ahhoz, hogy
az odatoltat félretolják és azt mondják: ‚ne tessék erőlködni, ez
engem nem érdekel, senkit sem érdekel‘, ez persze szintén
kártékony dolog, de csak következmény.
Nem a sajtó csinálja a botrányokat; a sajtó csak feldolgozza őket.
Ami nincs, abból nem lehet zavart felfujni. Ha tehát e szinházi
esetekkel összefüggően az emberek sokszor érzik rosszul magukat,
akkor ebben az egész szinház-üzemnek is bőséges része kell hogy
legyen. Van is. S ezért kételkedem. Nem is kételkedem. Meg vagyok
győződve róla, hogy a szinház már nagyon régen nem teljesit
kulturmissziót. Ahogy a sajtó sem. Mig – ez utóbbi – olvasni tanitotta
az embereket, addig megvolt a misszió, s amennyiben ma is tanitja
őket, meg is van e misszó. De mihelyt magát tette meg az egyedül
olvasnivalóvá, azonnal gyilkos-következményü lett. Igy van a
szinházzal is. Amig darabokat közvetitett szerzőtől publikumhoz,
addig volt hivatása, most azonban, mikor önmagát adja, vége van.
Veszedelmes. Ki a felelős érte? Szeretném levenni a terhet a mieink
válláról, s szeretném azt mondani, hogy a kitünő Reinhardt. Ő tolta
be a szinházat a világ közepébe. De őneki valóban volt egynéhány

Full download Business Accounting and Finance, 4e 4th Edition Catherine Gowthorpe file pdf all chapter on 2024

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Full download Business Accounting and Finance, 4e 4th Edition Catherine Gowthorpe file pdf all chapter on 2024

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Business Accounting and Finance, 4e

4th Edition Catherine Gowthorpe

Business Accounting and Finance 5th Edition Catherine

The International Business Environment 4e 4th Edition

Accounting Information Systems, 4e ISE 4th Edition

Business Statistics: Communicating with Numbers, 4e 4th

Accounting and Finance for Non-Specialists 11th edition

Essentials of Services Marketing, 4e 4th Edition Jochen

Handbook of Liver Disease, 4E 4th Edition Lawrence

Our Least Important Asset: Why the Relentless Focus on

Australia • Brazil • Mexico • Singapore • United Kingdom • United States

Manufacturing Manager: Eyvett Davis copyright owner.

Marketing Manager: Sophie Clarke

Typesetter: SPi Global

Cover Image: © Suti Stock Photo/ Shutterstock

British Library Cataloguing-in-Publication Data

A catalogue record for this book is available from the British

Cengage Learning, EMEA

Cengage Learning is a leading provider of customized

Cengage Learning products are represented in Canada by

For your course and learning solutions, visit

Purchase any of our products at your local college store or

Printed in China by RR Donnelly

1 The role of accounting in business 1

SECTION I financial accounting and reporting 23

SECTION II management accounting 203

SECTION III financial management 373

Answers to self-test questions 410

Figures xii 1.3.4 Leasing and hire purchase 8

SECTION I Gross profit margin 51

8 Understanding financial reports: 9.8 Preparing an analysis of financial statements 188

11.1 Costing in business 213 13 Pricing 249

14.2.5 Typical cost behaviour in different business Calculating NPV 299

Aim of the chapter 289

16.6.1 Benefits 324 18 Performance measurement 356

Chapter summary 349 Introduction 374

Trade receivables too high 376 Commercial borrowings 395

1.1 Separation of ownership and management in a limited company 14

The following figures appear in the answers section

Answers to Exercises 430

Who is this book aimed at?

Changes to the fourth edition

• A password protected area for instructors with,

• An open-access area for students including, for

Lecturers: to discover the dedicated lecturer digital

Students: to discover the dedicated student digital support

Aim of the chapter

●● Understand why accounting information is produced.

1.1 FORMS OF BUSINESS ORGANIZATION

NEM FÉR ÖSSZE

Házsártos magyarok veszekedő természetüek, nem férnek

– Hát igen: hogy megcsinálják-e a Piccadillyt?

Budapest utépitő tanácsosa, a kövezet atyja, igy szól:

A szinházi szezónban, mikor Budapest szegénységen hizott

Ha kereskedelmi iskolába jártam volna, pontos mérleget tudnék

You might also like