Luca Vitiello (Born in Blood Mafia

Chronicles) Reilly
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/luca-vitiello-born-in-blood-mafia-chronicles-reilly/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Bound By The Past (Born in Blood Mafia Chronicles Book

7) Reilly

https://ebookmass.com/product/bound-by-the-past-born-in-blood-
mafia-chronicles-book-7-reilly/

Bound By Vengeance (Born in Blood Mafia Chronicles Book

5) Cora Reilly

https://ebookmass.com/product/bound-by-vengeance-born-in-blood-
mafia-chronicles-book-5-cora-reilly/

Blood Lust: La Famiglia De Luca: Gabriel Kristine Allen

https://ebookmass.com/product/blood-lust-la-famiglia-de-luca-
gabriel-kristine-allen/

Blood Money: La Famiglia De Luca: Vittorio Kristine

Allen

https://ebookmass.com/product/blood-money-la-famiglia-de-luca-
vittorio-kristine-allen/
Blood Queen (Blood Witch Chronicles Book 2) Kelly
Coulter

https://ebookmass.com/product/blood-queen-blood-witch-chronicles-
book-2-kelly-coulter/

Twisted Loyalties (The Camorra Chronicles Book 1) Cora

Reilly

https://ebookmass.com/product/twisted-loyalties-the-camorra-
chronicles-book-1-cora-reilly/

Twisted Emotions (The Camorra Chronicles Book 2) Cora

Reilly

https://ebookmass.com/product/twisted-emotions-the-camorra-
chronicles-book-2-cora-reilly/

Vengeance in Blood: Dark Mafia Romance (Sons of the

Mafia Book 1) Vi Carter & E.R. Whyte

https://ebookmass.com/product/vengeance-in-blood-dark-mafia-
romance-sons-of-the-mafia-book-1-vi-carter-e-r-whyte/

Mafia Blood : The Mansolillo's Vengeance - Complete

Mafia Series (Books 1-3) Sloane Peterson

https://ebookmass.com/product/mafia-blood-the-mansolillos-
vengeance-complete-mafia-series-books-1-3-sloane-peterson/
JustBook.fordítva 2
 Copyright © 2019 Cora Reilly

Minden jog fenntartva.

Ez a könyv vagy annak bármely része a szerző kifejezett írásos

engedélye nélkül semmilyen módon nem sokszorosítható vagy
használható fel, kivéve a rövid idézetek használatát egy könyv-
ismertetésben.

eBook design by Inkstain Design Studio

Cover design by Romantic Book Affairs Design

JustBook.fordítva 3
Cora Reilly
Luca Vitiello
Maffiába születve 0,5.

Rajongói fordítás
Fordította:
Naomi
Javította:
Naomi, Keiko

JustBook.fordítva 4
 A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE

Ez a BOUND BY HONOR (A becsület kötelez*) Luca szemszögéből. Bár van

benne néhány új jelenet, főként a könyv eseményeit ismétli meg. Ha sze-
retnéd megtudni, mi zajlott Luca fejében, ez neked szól!

*A vér kötelez címen jelent meg a JustBook.fordítva gondozásában – a szerk.

JustBook.fordítva 5
 PROLÓGUS

Én voltam az a fiú, aki tizenegy évesen megölte az első emberét.

Én voltam az a tinédzser, aki tizenhét évesen kitörte az unokatestvére nyakát.
Én voltam az a férfi, aki a lelkiismeret-furdalás szikrája nélkül fürdött az ellensé-
gei vérében, aki úgy élvezte a sikolyaikat, mintha egy kibaszott Mozart-szonáta len-
ne.
A szörnyeket teremtik, nem születnek.
Lószart.
Szörnyetegnek születtem. A kegyetlenség úgy folyik az ereimben, mint a méreg.
Minden Vitiello-férfi ereiben, apáról fiúra száll, a szörnyetegség végtelen spirálja-
ként.
Szörnyetegnek születtem, akit apám pengéje, ökle és kemény szavai még rosz-
szabb szörnyeteggé formáltak.
Arra neveltek, hogy Capo legyek, hogy kegyelem nélkül uralkodjak, hogy gon-
dolkodás nélkül osztogassam a brutalitást.
Arra neveltek, hogy megtörjek másokat.
Amikor Ariát feleségül adták hozzám, mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy
láthassa, milyen gyorsan fogom összetörni, ahogy apám összetörte a nőit. Hogyan
töröm össze az ártatlanságát és a kedvességét a kegyetlenségem erejével, könyörtelen
brutalitással.
A megtörése kevés erőfeszítésembe került volna. Nekem ez természetes volt.
Egy ember szörnyetegnek született, szörnyeteggé nevelkedett, szörnyetegnek
kellett lennie, hogy Capo legyen.
Szívesen voltam az a szörnyeteg, akitől mindenki félt.
Egészen addig, amíg ő... Egészen Ariáig.
Vele nem kellett elfednem a sötétségemet.
Az ő fénye fényesebben ragyogott, mint az én sötétségem valaha is tudott volna.
Vele nem akartam szörnyeteg lenni. Meg akartam őt védeni a természetemnek et-
től a részétől.
De én szörnyetegnek születtem. Arra neveltek, hogy másokat megtörjek.
Ha nem töröm meg őt, annak ára van.
Egy olyan ár, amit egy magamfajta szörnyetegnek nem szabadna megkockáztat-
nia.

JustBook.fordítva 6
 1. FEJEZET

LUCA, 9 ÉVES

Matteo és én az étkezőasztalnál ültünk, szemünket az ajtóra szegezve, és vártuk

anyát. A vacsorára hívó csengő már régen megszólalt.
A dadusunk, Marianna a falnak támaszkodva állt, és az oldalsó falon lévő óra fe-
lé pillantott, majd vissza ránk. Apa ritkán evett velünk, de anya mindig – legalábbis
vacsorázott, még akkor is, amikor már alig bírt állni. Mindig időben érkezett, hátha
apa úgy döntött, hogy felbukkan.
Hol volt?
Beteg volt?
Tegnap még fehérnek látszott, kivéve a kék és sárga foltokat az arcán és a karján,
ahol apa megfenyítette. Gyakran csinált rosszul dolgokat. Nehéz volt nem hibázni
Apával szemben. Ami tegnap még rendben volt, ma már rossz lehet. Matteo és én
gyakran összekevertük az egyiket a másikkal, és mi is büntetést kaptunk.
Matteo fogta a kését, és beledöfte a tálba, amelyben már nem gőzölgött a krump-
lipüré, mielőtt a szájába csúsztatta a péppel összekent pengét.
Marianna megcsóválta a nyelvét.
– Egyszer még megvágod magad.
Matteo visszadugta a kést a pürébe, és újra lenyalta, az állát makacsul kidülleszt-
ve.
– Nem fogom.
Hátratoltam a székemet, és felálltam. Nem volt szabad felkelni a vacsora elfo-
gyasztása előtt, de apa nem volt otthon, így én voltam a ház ura, mert Matteo két év-
vel fiatalabb volt nálam.
Körbejártam az asztalt. Marianna tett egy lépést felém.
– Luca, nem kellene... – Elakadt a szava, ahogy az arcomra nézett.
Úgy néztem ki, mint apa. Ezért félt tőlem jobban, mint Matteótól. Ezért, és mert
én leszek a Capo. Hamarosan én leszek az, aki mindenkit megbüntet, aki rosszat tesz.
Nem követett, amikor átsétáltam az előcsarnokon és felmentem a lépcsőn.
– Anyám? Kész a vacsora.
Nem válaszolt. Kiléptem a lépcsőfordulóra, majd megközelítettem anya hálószo-
báját. Az ajtó nyitva volt. Legutóbb, amikor ez történt, sírva találtam az ágyán, de

JustBook.fordítva 7
most csend volt odabent. Nagyot nyelve löktem be az ajtót. Túl nagy volt a csend. A
nyitott fürdőszobából fény szűrődött ki.
A földszintről meghallottam apa hangját. Hazaért a munkából. Valószínűleg dü-
hös volt, hogy nem ültem az ebédlőasztalnál. Le kellett volna mennem, és bocsánatot
kérnem, de a lábam a fényforrás felé vitt.
A fürdőszobánk fehér carrarai márványból volt, de valamiért rózsaszínes fényes-
ség verődött vissza a szobában. Beléptem az ajtókeretbe, és megdermedtem. A padlót
vér borította. Elég gyakran láttam már ahhoz, hogy felismerjem, és az illata – egy le-
heletnyi réz és valami édes illat – ma még édesebb volt, ahogy keveredett anya par-
fümjével.
A tekintetem követte a vérfolyamot, majd a fehér kádat megfestő, megszáradt
vörös vízesést egészen egy petyhüdt karig. A fehér hús szétnyílt, és alatta sötétvö-
rösnek adta át a helyét.
A kar anyámé volt. Neki kellett lennie, még ha idegenül is nézett ki. Maszkszerű
és merev, a szemei tompa barnák voltak. Szomorúan és magányosan bámultak rám.
Néhány lépéssel közelebb léptem.
– Anyám? – Még egy lépés. – Anya?
Nem reagált. Halott volt. Halott. A szemem a földön fekvő kést vette észre. Mat-
teo egyik kése volt, egy fekete Karambit kés. Nem volt saját fegyvere.
Megvágta magát. Az ő vére volt. Lenéztem a lábamra. A zoknimat átitatta a vö-
rös folyadék. Elbotlottam és megcsúsztam, hátraestem, felsírtam. A fenekem kemé-
nyen a padlónak csapódott, a ruhám pedig felitta a vérét, és a bőrömhöz tapadt.
Feltápászkodtam, és kiviharzottam, tágra nyitott szájjal, lüktető fejjel, szúró
szemmel. Beleütköztem valamibe. Felnézve apám dühös arcát pillantottam meg,
amint rám meredt. Keményen arcon ütött.
– Hagyd abba a sikoltozást!
Az ajkaim összeszorultak. Sikítottam? Fölpislogtam apámra, de csak homályosan
láttam. Megragadott a galléromnál fogva, és megrázott.
– Te sírsz?
Nem voltam benne biztos. Tudtam, hogy sírni nem szabad. Soha nem sírtam,
még akkor sem, amikor apa bántott. Még keményebben megütött.
– Beszélj hangosabban.
– Anya meghalt – krákogtam.
Apa a homlokát ráncolva nézte a ruhámon lévő vért. Elhaladt mellettem a háló-
szoba felé.
– Gyere – parancsolta. Észrevettem a két testőrét, akik a folyosón álltak velünk.
Olyan tekintettel néztek engem, amit nem értettem.
Nem mozdultam.
– Gyere, Luca – sziszegte apa.
– Kérlek – mondtam. Egy másik tiltott dolog: a könyörgés. – Nem akarom újra
látni őt.
Apa arca eltorzult a dühtől, és én megmerevedtem. Fölém tornyosult, és megra-
gadta a karomat.

JustBook.fordítva 8
 – Soha többé. Soha többé nem mondod ki ezt a szót. És ne sírj, ne ejts még egy
undorító könnycseppet, mert kiégetem a bal szemedet. Egy szemmel is lehetsz még
Made Man.
Gyorsan bólintottam, és a kézfejemmel megtöröltem a szemem. Nem ellenkez-
tem, amikor apa visszarángatott a fürdőszobába, és megint nem sírtam, csak bámul-
tam a testet a kádban. Csak egy testet. Lassan elcsendesedett a mellkasomban a dü-
börgés. Csak egy test volt.
– Szánalmas – motyogta apa. – Szánalmas kurva.
Összevontam a szemöldökömet. A nők, akikkel apa találkozott, amikor nem volt
otthon, kurvák voltak, de anya nem. Ő volt a felesége. A kurvák gondoskodtak apá-
ról, hogy ne bántsa anyát annyira. Ezt magyarázta nekem.
De nem működött.
– Egy! – ordított apa.
Az egyik testőr belépett. A neve nem Egy volt, de apa nem törődött azzal, hogy
megtanulja az alacsony rangú katonák nevét, helyette számokat adott nekik.
Egy szorosan mögöttem állt, és amikor Apa kegyetlen mosollyal közelebbről
megvizsgálta Anyát, megszorította a vállamat. Felnéztem rá, kíváncsi voltam, miért
teszi ezt, mit jelent, de a tekintete Apára összpontosult, nem rám.
– Szólj valakinek, hogy takarítsa fel ezt a rendetlenséget, és hívd Bardonit. Talál-
nia kell nekem egy új feleséget.
Az agyam megbicsaklott azon, amit mondott.
– Új feleséget?
Apám összehúzta a szürke szemeit. Szürkék, mint az enyémek.
– Öltözz át, és viselkedj úgy, mint egy istenverte férfi, ne mint egy fiú. – Szünetet
tartott. – És hozd ide Matteót. Látnia kell, milyen gyáva kurva volt az anyja.
– Nem – mondtam.
Apa rám meredt.
– Mit mondtál?
– Nem – ismételtem halkan. Matteo szerette az anyánkat. Ez fájna neki.
Apa a még mindig a vállamon lévő kezére pillantott, majd fel a testőrére.
– Egy, verjetek bele egy kis értelmet.
Egy elhúzta a kezét, és rövid pillantást vetve az arcomra, ütlegelni kezdett. Térd-
re estem, újra anyám vérében tocsogtam. Alig éreztem az ütéseket, csak bámultam a
vöröset a fehér márványon.
– Állj – parancsolta apa, és az ütések abbamaradtak. Visszanéztem rá, a fejem
csengett, a hátam és a gyomrom égett. Sokáig nézett a szemembe, én pedig vissza-
bámultam. Nem, nem, nem. Nem fogom engedni Matteót. Nem tenném, akár tovább
vert Egy, akár nem. Hozzászoktam a fájdalomhoz.
A szája elvékonyodott.
– Kettő! – Kettes testőr jött be. – Hozd Matteót! Luca csak a vért fogja szétkenni a
drága perzsaszőnyegeken.

JustBook.fordítva 9
 Majdnem elmosolyodtam, mert én nyertem. Megpróbáltam talpra ugrani, hogy
megállítsam Kettőt, de Egy erősen megragadta a karomat. Küzdöttem, és majdnem
kiszabadítottam magam, de aztán Matteo megjelent az ajtóban, és én elernyedtem.
Matteo barna szemei hatalmasra nőttek, amikor meglátta anyánkat és a vért,
majd a kést a kád mellett. Apa intett anyánk felé.
– Anyád elhagyott téged. Megölte magát. – Matteo csak nézett. – Hozd a kést –
parancsolta apa.
Matteo befelé botorkált, és Egy szorította a karomat. Apa rám pillantott, majd
vissza az öcsémre, aki remegő kézzel vette fel a kést.
Gyűlöltem Apát. Annyira gyűlöltem őt.
És gyűlöltem Anyát, amiért ezt tette, amiért itt hagyott minket vele.
– Most pedig mosakodjatok meg mindketten.
Matteo mozdulatlanul állt, és a véres kését bámulta. Megragadtam a karját, és
botladozva húztam magam után. Bevezettem a szobámba, majd a fürdőszobába. Még
mindig a kését nézte. Kitéptem a kezéből, és a csap alá tartottam, forró vízzel meg-
tisztítottam, hogy eltüntessem róla a megszáradt vért. A szemem szúrt, de nyeltem
egyet.
Nem könnyeztem. Soha többé.
– Miért használta az én késemet? – kérdezte Matteo halkan.
Elzártam a vizet, és egy törölközővel megszárítkoztam, majd odatartottam neki.
Egy pillanat múlva megrázta a fejét, hátrált, amíg a falnak nem ütközött, mielőtt a
fenekére ereszkedett.
– Miért? – motyogta, és a szemei megteltek könnyel.
– Ne sírj – sziszegtem, gyorsan becsuktam a fürdőszoba ajtaját, hátha apa bejön a
hálószobámba.
Matteo felszegte az állát, összehúzta a szemét, még akkor is, amikor elkezdett
bőgni. Megfeszültem, és megragadtam egy tiszta törölközőt, mielőtt letérdeltem az
öcsém elé.
– Hagyd abba a sírást, Matteo! Hagyd abba – mondtam halkan. Az arcába nyom-
tam a törölközőt. – Töröld meg az arcodat. Apa meg fog büntetni.
– Nem érdekel – fuldokolta Matteo. – Nem érdekel, hogy mit csinál. – Szavait cá-
folta a hangjából kiérződő reszkető rémület.
Az ajtóra pillantottam, aggódva, mert lépteket hallottam. Csend volt, hacsak apa
nem kémkedett utánunk, de valószínűleg anyám holttestének eltüntetésével volt el-
foglalva. Talán megmondta Bardoninak, a Consiglierének, hogy dobja a Hudson fo-
lyóba. Megborzongtam.
– Fogd a törülközőt – parancsoltam.
Matteo végül megtette, és durván megtörölte vele vörös szemét. Odanyújtottam
neki a kést. Kritikusan szemügyre vette.
– Vedd el.
Összepréselte az ajkát.
– Matteo, el kell venned. – Apa nem engedte, hogy megszabaduljon tőle.
A kisöcsém végül a késért nyúlt, és ujjait a markolat köré kulcsolta.

JustBook.fordítva 10
 – Ez csak egy kés – mondtam, de én is csak a vért láttam, ami beborította.
Bólintott, és a zsebébe tuszkolta. Egymásra meredtünk.
– Most már egyedül vagyunk.
– Itt vagyok neked én – mondtam.
Kopogás hallatszott, és gyorsan talpra rántottam Matteót. Az ajtó kinyílt, és Ma-
rianna lépett be. A szemei összerándultak, ahogy ránk nézett. Barna haja, amelyet
általában kontyba kötve viselt, mindenütt úgy állt, mintha letépte volna róla a hajhá-
lót.
– Az úr küldött, hogy megnézzem, készülődtök-e. Hamarosan a Consigliere is itt
lesz. – A hangjában furcsa, számomra ismeretlen árnyalat volt, és az ajkai megremeg-
tek, miközben a tekintete ide-oda cikázott Matteo és köztem.
Bólintottam. Közelebb lépett, és megérintette a vállamat.
– Nagyon sajnálom.
Hátraléptem, távolabb az érintéstől. Ránéztem, mert így könnyebb volt nem sírni.
– Én nem – motyogtam. – Gyenge volt.
Marianna hátralépett egy lépést, Matteora és rám pillantott, leesett az álla.
– Siess – mondta, mielőtt elment. Matteo az enyémbe csúsztatta a kezét.
– Hiányozni fog nekem.
Lenéztem a lábamra, a vérrel borított zoknimra, nem szóltam semmit, mert gyen-
geség lett volna. Nem volt szabad gyengének lennem. Soha.

Cesare kemény ütést mért a gyomromra. Zihálva térdre estem. Marianna éles lé-
legzetvétellel tette le a kötőtűit. Mielőtt a fejemre is mért volna egy ütést, elgurultam,
talpra toltam magam, majd felemeltem az összeszorított öklöm.
Cesare bólintott.
– Ne hagyd megint elkalandozni a figyelmedet.
Fogcsikorgatva támadtam, felső ütést színlelve, majd az oldalába vágtam az ök-
lömet. Felnyögött, majd hátraugrott. Cesare hároméves korom óta adott nekem harci
leckéket.
Cesare hátralépett tőlem.
– Legyőzhetetlen leszel, ha idősebb leszel.
Most akartam legyőzhetetlen lenni, hogy megállíthassam apát, hogy ne bántson
minket. Már most is sokkal magasabb és erősebb voltam, mint a többi gyerek az isko-
lában, de még erősebbnek kellett lennem. Elkezdtem lehúzni a kesztyűmet.
Cesare Matteo felé fordult, aki a bokszring szélén ült, lábát a mellkasához húzva,
homlokán mély ráncolással.
– Most te jössz.
Az öcsém nem reagált, a semmibe bámult. Hozzávágtam a bokszkesztyűmet. Zi-
hált, megdörzsölte a feje oldalát, összekócolva barna haját, aztán elkomorult.
– Te jössz – mondtam.

JustBook.fordítva 11
 Felállt, de láttam rajta, hogy rosszkedvű. Tudtam, miért, de nagyon reméltem,
hogy megtartja magának.
– Miért nem vagyunk ott anya temetésén?
Marianna felénk tartott. Hozzávágtam a második kesztyűmet.
– Fogd be a szád!
A lábával toporzékolt.
– Ne! – Leugrott a bokszringről, és a tornaterem ajtaja felé indult. Mit művelt?
– Matteo! – kiáltottam, és utána eredtem.
– El akarok búcsúzni tőle! Nem igazságos, hogy egyedül van.
Nem, nem, nem! Miért kellett ilyesmit mondania, amikor mások is ott voltak?
Nem néztem vissza Cesare-ra és Mariannára, de tudtam, hogy minden szavát hallot-
ták.
Nem sokkal a kijárat előtt megragadtam Matteo karját, és visszarángattam. Meg-
próbált lerázni magáról, de erősebb voltam nála. Könnyes szemmel bámult rám.
– Fejezd be a sírást – suttogtam keményen.
– Nem akarsz elbúcsúzni? – reszketett a hangja.
A mellkasom összeszorult.
– Ő sem búcsúzott el tőlünk. – Elengedtem Matteót, és ő újra sírni kezdett.
Marianna a vállára tette a kezét, de az enyémre nem. Megtanulta. Az elmúlt na-
pokban valahányszor megpróbált vigasztalni, mindig leráztam magamról.
– Nem baj, ha szomorú vagy.
– Nem, ez nem igaz – mondtam határozottan. Hát nem értette meg? Ha apa rájön,
hogy Matteo sír anyánk után, különösen, ha Cesare a közelben van, megbünteti. Ta-
lán kiégeti a szemét, ahogyan engem is megfenyegetett. Ezt nem hagyhattam. Cesare
felé pillantottam, aki néhány lépéssel hátrébb állt, és lecsavarta a szalagot a csuklójá-
ról.
– Anyánk bűnös volt. Az öngyilkosság bűn. Nem érdemli meg a szomorúságun-
kat – ismételtem el, amit a lelkész mondott nekem, amikor apával a templomban jár-
tunk. Nem értettem meg. A gyilkosság is bűn volt, de a lelkész erről soha nem beszélt
apámnak.
Marianna megrázta a fejét, és szomorú szemmel megérintette a vállamat. Miért
kellett ezt tennie?
– Nem kellett volna magatokra hagynia titeket, fiúk.
– Korábban sem volt soha igazán mellettünk – mondtam határozottan, és ma-
gamba gyűrtem az érzelmeimet.
Marianna bólintott.
– Tudom, tudom. Az anyád...
– ...gyenge volt – sziszegtem, visszahúzódva az érintésétől. Nem akartam róla be-
szélni. Csak el akartam felejteni, hogy valaha is létezett, és azt akartam, hogy Matteo
ne nézze tovább azt a hülye kést, mintha az megölné.
– Ne tedd – suttogta Marianna. – Ne legyél olyan, mint az apád, Luca.
Ezt mondta Marcella nagymama is, mielőtt meghalt.

JustBook.fordítva 12
 A nagymama soványnak és kicsinek tűnt. A bőre túl nagynak látszott a testéhez képest,
mintha egy nála kétszer nagyobb embertől vette volna kölcsön.
Úgy mosolygott, ahogy még soha senki nem mosolygott rám, és kinyújtotta öreg kezét.
Megfogtam. A bőre olyan volt, mint a papír, száraz és hideg.
– Ne menj el – követeltem. Apa azt mondta, hogy hamarosan meghal. Ezért küldött a szo-
bájába, hogy megértsem a halált, de én már megértettem.
Nagymama enyhén megszorította a kezemet.
– Vigyázni fogok rád a mennyből.
Megráztam a fejem.
– Nem tudsz minket megvédeni, ha odafent vagy.
Barna szemei kedvesek voltak.
– Hamarosan már nem lesz szükséged védelemre.
– Mindenki felett uralkodni fogok – suttogtam. – Aztán megölöm apát, hogy többé ne
bánthassa Matteót és anyát.
Nagymama megérintette az arcom.
– Apád megölte az apját, hogy ő lehessen Capo.
A szemeim tágra nyíltak.
– Ezért gyűlölöd őt?
– Nem – mondta. – A nagyapád kegyetlen ember volt. Nem tudtam megvédeni tőle Sal-
vatore-t. – A hangja reszelős lett, és nagyon halk, úgyhogy közel kellett hajolnom, hogy hall-
jam. – Ezért próbáltalak megóvni az apádtól, de megint kudarcot vallottam.
A szemhéjai megrebbentek, és elengedte a kezem, de én belekapaszkodtam.
– Ne legyél olyan, mint a nagyapád és az apád, Luca. – Lehunyta a szemét.
– Nagymama?

Fintorogtam, majd visszapillantottam Cesare-ra, aki keresztbe tett karokkal fi-

gyelt. Hallotta, amit Marianna mondott? Apám dühös lenne rá. Nagyon dühös.
Sarkon fordultam, és elindultam felé, megálltam előtte, és összevontam a sze-
mem.
– Nem hallottál semmit.
Cesare szemöldöke felszaladt. Azt hitte, hogy viccelek?
Nem sokat tehettem. Apám kezében volt minden hatalom.
– Nem mondasz el senkinek semmit, különben elmondom apámnak, hogy szarul
beszéltél róla. Én vagyok az örököse. Hinni fog nekem.
Cesare leengedte a karját.
– Nem kell fenyegetőznöd, Luca. Én a te oldaladon állok.
Azzal sarkon fordult, és bement az öltözőbe. Apa mindig azt mondta, hogy ellen-
ségekkel vagyunk körülvéve. Honnan kellett volna tudnom, hogy kiben bízhatok?

JustBook.fordítva 13
 LUCA, 11 ÉVES

Sikolyok szaggatták szét a rémálmomat, a fehér márványon csillogó vörös pata-

kok képeit. Zavartan ültem fel, kiabálást és lövéseket hallottam. Mi történt?
Fény gyúlt a folyosón, valószínűleg a mozgásérzékelők. Az ágyam szélére gurul-
tam, amikor kinyílt az ajtó. Egy magas férfi állt az ajtóban, akit még sosem láttam, a
fegyverét a fejemre szegezve.
Megdermedtem.
Meg akart ölni. Láttam az arckifejezésén. A szemébe bámultam, és azt akartam,
hogy emelt fővel haljak meg, mint egy igazi férfi. Egy apró árnyék szaladt előre a
férfi mögött, és egy csatakiáltással Matteo ugrott a hátára. A fegyver elsült, és én
megrándultam, ahogy forró fájdalom hasított a derekamba.
A golyó sokkal mélyebbre ment, mint kellett volna. Megölt volna, ha nincs Mat-
teo. Könnyek szöktek a szemembe, de kibotorkáltam az ágyból, és kirántottam a
pisztolyomat az éjjeliszekrényből. A férfi Matteo felé emelte a csövet. Felemeltem a
pisztolyomat, a fejéhez szegeztem, ahogy Cesare és Egy tanította, aztán meghúztam
a ravaszt. Vér fröccsent mindenfelé, még Matteo sokkos arcára is. Egy pillanatra
minden megállni látszott – még a szívverésem is –, aztán minden felgyorsult.
A férfi előrebukott, és magával rántotta volna az öcsémet, ha az utolsó pillanat-
ban nem ugrik hátra, még mindig döbbent tekintettel. Rám pislogott, aztán lenézett a
holttestre. Lassan felfelé húzta a tekintetét, és elidőzött a hasamon.
– Vérzel.
Összeszorítottam a sebet az oldalamon, és reszkettem a fájdalom erejétől. A A
fegyvert tartó kezem megremegett, de nem ejtettem el. Lentről még mindig lövések
és sikolyok hallatszottak. A szekrényem felé biccentettem.
– Bújj el odabent! – Matteo a homlokát ráncolta. – Csináld – mondtam élesen.
– Nem.
Odatántorogtam hozzá, majdnem elájultam a testemben érzett éles fájdalomtól.
Megragadtam Matteót a pizsamája hajtókájánál fogva, és a szekrény felé húztam.
Küszködött, de belöktem, és elfordítottam a zárat.
Matteo belülről az ajtónak csapódott.
– Engedj ki!
Remegve az aggodalomtól és a fájdalomtól, lefelé osontam a lépcsőn, a nappali
felé, ahonnan a hangok jöttek. Amikor beléptem, láttam, hogy apa egy kanapé mö-
gött guggolva lövöldözik két másik férfira. Mindketten hátat fordítottak nekem. Apa
tekintete rám siklott, és egy pillanatig azt fontolgattam, hogy nem teszek semmit.
Gyűlöltem őt, gyűlöltem, ahogy bántotta Matteót és engem, sőt még az új feleségét,
Ninát is.
Mégis felemeltem a kezem, és lelőttem az egyik férfit. Apa gondoskodott a má-
sikról. A férfi a vállát szorongatva zuhant a földre. Apa elrúgta a fegyvert, majd
mindkét lábába lőtt. Valahol a házban még több lövést hallottam, majd nehéz lépte-
ket. Egy befelé botorkált, vérzett a fején lévő sebből.

JustBook.fordítva 14
 Apa a homlokát ráncolta.
– Mindenkit megöltél?
Egy bólintott.
– Igen. Elkapták Kettőt.
– Nem lehetett volna ilyen messzire eljutniuk, mint ahogy tették. – motyogta apa.
Figyelmeztetés nélkül Egyre célzott a fegyverével, és meghúzta a ravaszt. Megle-
petésemben felkiáltottam, amikor a férfi a földre zuhant mellettem. Egész életemben
ismertem őt.
A lábam megadta magát, a sebem lüktetett. Apa rám nézett, miközben felemelte
a telefonját, és beleszólt.
– Küldj a dokiért, és gyere át Durant-tel. Senki mással, amíg nem tudom, kik a
patkányok.
Apa hozzám lépett, és durván talpra rántott. Felegyenesedve tartott, és ellökte a
kezemet a vérző sebemtől. Megbökte, és a látásom elsötétült, ahogy rángatóztam a
kíntól. Apám megrázott.
– Szedd össze magad! Ne halj meg nekem.
A szemem felpattant. Apa megrázta a fejét, aztán elengedett, és én visszahanyat-
lottam a földre. Zihálva támaszkodtam a kezemre.
Apa kivonult a szobából, egyedül hagyva engem a támadóval, aki nyögve pró-
bált elkúszni. Amikor apa visszatért, kötelet hozott magával. Megkötözte a férfit,
majd elővette a kését, és az alkarjához érintette. A férfi felsikoltott, amikor apa el-
kezdte levágni a bőrét a húsáról. Mintha egy almát hámozna meg. Ezt mondta mindig
apa, de egy alma nem sikoltozott és nem könyörgött.
Vérző hasamat szorongatva néztem, még akkor is, amikor az epe felkúszott a
torkomon. Apa folyton felém pillantott. Tudtam, hogy megbüntet, ha másfelé nézek.
A sikolyok a fülemben csengtek, és én megborzongtam. A karjaim megadták magu-
kat, és az arcom a kemény padlónak ütközött. A statikus zaj a fülemben hamarosan
elnyomta a sikolyokat, aztán minden elsötétült.

Az alvezérek és a kapitányok a kastélyunk nappalijában vártak. Apa középen

állt, és előre intett. A szobában minden szem engem követett, ahogy feléje tartottam.
Felemeltem a fejem, igyekeztem magasabbnak látszani. Koromhoz képest magas vol-
tam, de a körülöttem lévő férfiak még mindig fölém tornyosultak. Úgy néztek rám,
mintha valami olyan lennék, akit még sosem láttak.
Pontosan apám előtt álltam meg.
– A legfiatalabb beavatott, akit a Famiglia valaha is látott – jelentette ki, a hangja
dübörgött a teremben. – Tizenegy éves, és máris sokkal erősebb és kegyetlenebb,
mint amilyet bármelyik apa kívánhatna.
Büszkeség dagadt a mellkasomban. Apám soha nem tűnt büszkének rám, soha
nem mutatta a legcsekélyebb jelét sem annak, hogy én vagy Matteo több lennénk,

JustBook.fordítva 15
mint teher. Megigazítottam a vállamat, igyekeztem férfinak látszani a fekete öltö-
nyömben és a szárnyas cipőmben.
– Az ellenségeink rettegve suttogják majd a nevedet, fiam. Az én vérem. Az örö-
kösöm.
Elővett egy kést, én pedig kinyújtottam a kezem, tudva, mi következik. Nem hát-
ráltam meg, amikor apa elvágta a tenyeremet. Már sokszor megvágott, hogy erősöd-
jek erre a napra. Valahányszor megrándultam, újra megvágott, és addig csepegtette a
citromlevet vagy a sót a sebembe, amíg el nem rejtettem a fájdalmat.
– Vérben születtem, vérben esküdtem. Élve lépek be, és holtan távozom – mond-
tam határozottan.
– Te a Famiglia Made Man-je vagy, Luca. Az én nevemben fogsz ölni és csonkíta-
ni. Törni és égetni fogsz.
Egy férfit vonszoltak be a szobába. Nem ismertem őt, és nem tudtam, mit tett.
Zúzódások és vér borította. Duzzadt szemei találkoztak az enyémmel, és könyörög-
tek nekem. Soha senki nem nézett még így rám, mintha minden hatalom az enyém
lenne.
Apa bólintott, és felém nyújtotta a kést, ugyanazt a kést, amellyel anyám megölte
magát. Elvettem tőle, majd odaléptem a férfihez. Ő küzdött apa új testőreinek szorí-
tása ellen, de azok nem engedték el. Az ujjaim a markolat köré szorultak. Mindenki
engem figyelt, várva a gyengeség egy szikráját, de én az apám fia voltam, és egy nap
én leszek a Capo. Gyorsan oldalra lendítettem a kezem, és végighúztam a kést a tor-
kán. A vágás szabálytalan volt, és vér spriccelt ki belőle, összefröcskölve a cipőmet és
az ingemet. Hátraléptem egy lépést, amikor a férfi szeme kitágult. A földre zuhant,
elborzadt szemekkel bámult rám, miközben görcsösen fuldoklott.
Néztem, ahogy az élet elszivárgott belőle.
Két nappal később életem legfontosabb szavait a mellkasomra tetoválták, és ezzel
egy életre Made Man lettem. Semmi sem lesz számomra fontosabb, mint a Famiglia.

JustBook.fordítva 16
 2. FEJEZET

LUCA, 13 ÉVES

Apa szorosan fogta a vállamat, amikor beléptünk a Foxyba. Néhányszor már jár-
tam bent, amikor az üzletvezetővel kellett beszélnie. Ez volt az egyik legdrágább
bordélyház, ami a miénk volt.
A kurvák a bárpult előtt sorakoztak, az üzletvezető pedig mellettük állt. Bólintott
apának, majd rám kacsintott. Apa intett neki, hogy távozzon.
– Tizenhárom éves vagy, Luca – mondta apa. Meglepődtem, hogy eszébe jutott,
hogy ma van a születésnapom. Korábban nem említette. – Másfél éve vagy Made
Man. Nem lehetsz szűz és gyilkos.
Elpirultam, tekintetem a nőkre siklott, tudtam, hogy hallották apám szavait.
Egyikük sem nevetett, valószínűleg túlságosan féltek tőle. Megigazítottam a válla-
mat, azt akartam, hogy ugyanolyan óvatosan nézzenek engem, mint ahogyan őt néz-
ték.
– Válassz kettőt közülük – mondta apám a kurvák felé biccentve.
Sokként ért, amikor megértettem, miért vagyok itt. Lassan elindultam a nők felé,
igyekeztem nyugodtnak látszani, még akkor is, ha az idegesség csavarta a gyomro-
mat. A majdnem 170 centiméteres magasságommal már így is nagyon magas voltam
tizenhárom éves koromhoz képest, így a nők szemmagasságban voltak velem a ma-
gas sarkú cipőjükben. Nem volt rajtuk sok minden, csak rövid szoknyák és melltar-
tók. A tekintetem a mellkasukon időzött. Mindegyiküknek nagy melle volt, és nem
tudtam megállni, hogy ne bámuljam őket. Láttam már néhány meztelen lányt a
sztriptízbárokban, de mindig csak futólag, ilyen közelről soha. Mindegyikük csinos
volt. Egy barna és egy szőke hajú nőre mutattam.
Apa bólintott. Az egyik nő megragadta a kezem, és kivezetett a hátsó ajtón. A
másik szorosan mögöttem jött. Végül egyedül maradtam velük a Foxy hátsó rész-
ében lévő nagy lakosztályban. Nyeltem egyet, próbáltam úgy tenni, mintha tudnám,
mi fog történni. Néztem már pornót, és hallgattam a többi Made Men történeteit, de
ez egészen más érzés volt.
A szőke nő lassan vetkőzni kezdett, mindenhol megérintette magát. Bámultam,
de megfeszültem, amikor éreztem, hogy a nadrágom kezd szorítani. A barna hajú nő

JustBook.fordítva 17
hamis mosollyal mosolygott, és megindult felém. Még jobban megfeszültem, de
hagytam, hogy megérintse a mellkasomat.
– O-ó, te már nagyfiú vagy – mondta a nő.
Nem szóltam semmit, figyelmesen néztem őt. Aztán a tekintetem ismét a szőke
nőre tévedt, aki a punciját kezdte el simogatni. A szám kiszáradt. A barna hajú nő a
kezét a boxerembe csúsztatta, és én kifújtam egy remegő lélegzetet.
– Ó, azt hiszem, ez remekül fog működni, nem gondolod?
Bólintottam, aztán hagytam, hogy a középen álló hatalmas kerek ágy felé von-
szoljon.

LUCA, 17 ÉVES

– Kurvára örülök, hogy távol lehetek Apától, de bárcsak ne kellene Juniorhoz

mennünk, hogy megünnepeljük a születésnapomat – morogta Matteo, miközben az
ingét a nadrágjába tuszkolta, és ellenőrizte a tükörképét. Ez volt a negyedik, amit
felpróbált. Bassza meg, hogy lett belőle ilyen hiú szemétláda? Úgy tűnt, évről évre
rosszabb lett. Most, tizenöt évesen már szinte kibírhatatlan volt.
Cesare rám nézett. Ő, Romero és én már harminc perce vártuk, hogy Matteo el-
készüljön.
– Méltatlan lett volna visszautasítani az unokatestvéred meghívását, amikor ő
szervez neked egy partit – mondta Romero, és kétszer olyan idősnek tűnt, mint a sa-
ját kora. Néhány napja töltötte be a tizennégyet, és néhány hónapja, az apja halála óta
Made Man volt. A családjának szüksége volt a pénzre, de már évek óta ismertük
egymást.
– Nem bízom benne – morogta Cesare. – Ő és a családja túlságosan becsvágyóak.
Gottardo nagybátyám és az idősebb fia, Gottardo Junior határozottan nem támo-
gatta, hogy apám után én legyek a Capo, de ez az összes nagybátyámról elmondható.
Úgy gondolták, hogy ők jobb Capók lennének.
– Maradunk néhány órát, aztán visszajövünk ide, és megtartjuk a saját bulinkat.
Vagy visszamegyünk New Yorkba, és bemegyünk az egyik klubunkba.
– Tényleg azt hiszed, hogy elég józanok leszünk ahhoz, hogy visszamenjünk
New Yorkba?
– Hosszú az út Hamptonsból – mondta Romero homlokát ráncolva.
Matteo kuncogott.
– Hogy lehet, hogy te ilyen istenverte szabálykövető vagy? – Romero elpirult.
– Gyere, Matteo. Senkit nem érdekel az inged – morogtam, amikor úgy tűnt,
mintha azt fontolgatná, hogy felpróbál még egyet.
Gottardo bácsi kúriája nem volt messze a miénktől, úgyhogy odasétáltunk. Egy
őr kinyitotta nekünk a kaput, és elindultunk a hosszú felhajtón a bejárati ajtó felé,
ahol Gottardo Junior már várt. A homlokát ráncolta, amikor meglátott minket.
– Nem számítottam rá, hogy több embert hozol magaddal.

JustBook.fordítva 18
 – Romero és Cesare mindig velünk vannak – mondtam neki, miközben kezet ráz-
tam vele, mielőtt az öcsém felé fordult, és gratulált neki. Mindannyian beléptünk az
előcsarnokba. Hangos zene és hangok hallatszottak a nappaliból. Lecsatoltam a pisz-
tolyom és a késem tartóját, és az elvárásoknak megfelelően ledobtam őket a komód-
ra. Matteo, Romero és Cesare ugyanígy tett, mielőtt követtük az unokatestvéremet a
buli felé. A legtöbb férfit csak távolról ismertem, mivel Junior és a washingtoni test-
vére, Angelo barátai voltak.
– Hogyhogy itt vagy? – kérdeztem, miközben az alkoholos italok sora felé tartot-
tam, miközben több félmeztelen lány táncolt körülöttünk. Junior még rudakat is fel-
állított nekik.
– Szükségem volt néhány nap szabadságra. Az üzlet lélekölő volt.
Bólintottam. A Bratva mostanában mindannyiunknak gondot okozott.
Junior szélesen elmosolyodott.
– Na, akkor most szórakozzunk!
Pár órával később mindannyian szétcsaptuk magunkat. Matteo és én egy négy
lányból álló csoporttal táncoltunk. Hosszú éjszakánk lesz. Az egyik kurva közvetle-
nül előttünk kezdett el twerkelni, a feneke csillogott, a tangája egy semmiből készült
vékony csík volt. Romero egy másik kurvával eltűnt egy hátsó szobában. Talán végre
dugni fognak vele. Cesare hátradőlve, félig lehunyt szemmel ült a székében, miköz-
ben egy nő úgy lovagolt rajta, mint egy profi.
Matteo megtapogatta a táncosnő fenekét, mire a nő visított, majd megpördült, és
az ágyékához tapadt. Még több lány nyüzsgött körülöttünk. Én az egyik karosszékre
roskadtam, az alkohol már megtette a hatását, és az egyik lány elém ereszkedett, és a
nadrágomon keresztül masszírozta a farkamat. Egy másik feljött mögém, és végigsi-
mított a kezével a mellkasomon. Már éppen vicsorogni akartam, amiért a hátam mö-
gé került, amikor a lány előrebukott, és elvágott torkából vér ömlött az ingemre.
– Bassza meg!
A farkamat masszírozó kurva tágra nyílt szemekkel nézett fel. Kilöktem magam
a karosszékből, és egyszerre megfordultam, éppen akkor emeltem fel a karomat,
amikor Junior lecsapott a késével. A penge súrolta az alkaromat, és felhasította. A
kurvák sikoltozni kezdtek körülöttünk. Hol volt Matteo?
Junior ismét felém csapott a késsel, én pedig a vállamat a mellkasába döftem,
majd megragadtam a nyakát, és a falnak löktem. Körülöttünk nyögések és sikolyok
hallatszottak. Aztán elhangzott az első lövés.
Csak Juniorra koncentráltam. Kurvára porrá akartam zúzni. A másik kezemet is
a nyaka köré fontam, majd olyan erősen szorítottam, ahogy csak tudtam.
– Te kibaszott áruló – vicsorítottam. Azt hitte, hogy meg tud ölni?
A szemei kidülledtek, én pedig még erősebben szorítottam, amíg a kibaszott
szemgolyóiban lévő erek pattogni nem kezdtek, és a csontjai össze nem roppantak a
szorításom ereje alatt. Még egyszer utoljára megrándult, és a földre ejtettem. Az ujja-
imat ellepte a vére.
Lassan megfordultam, hogy Matteót egy másik támadó fölött találjam, akinek
éppen a torkát készült elvágni.

JustBook.fordítva 19
 – Ne – parancsoltam, de már késő volt. Matteo már felhasította a rohadékot.
Kapkodva vettem a levegőt, és szemügyre vettem a körülöttünk lévő rendetlen-
séget. Cesare a falnak támaszkodott, kissé kábultnak tűnt. A nyakán egy vágás volt,
és az előtte lévő holttestet bámulta. Romero nehezen lélegzett, csak a boxeralsójában
és egy pisztollyal a kezében. Két kurva halott volt, a többiek pedig sírtak és úgy bá-
multak rám, mintha én lennék az ördög.
Elsétáltam mellettük Romero és Cesare felé. Romero vérzett a vállán lévő sebből.
Matteo tántorogva állt talpra, tágra nyílt szemmel, szinte lázasan. A gyilkosság iz-
galma volt az, amit túlságosan is jól ismertem.
– Puszta kézzel zúztad össze a kibaszott torkát!
– Apám nem fog örülni – mondtam, majd a kezemre pillantottam. Sokakat öltem
már, de ez most más érzés volt. Sokkal személyesebb volt, kibaszottul izgalmas.
Érezni, ahogy kiszivárog belőle az élet, érezni, ahogy a csontjai összetörnek a tenye-
rem alatt... Bassza meg, imádtam.
Cesare az arcomba nézett.
– Jól vagy?
Elhúztam a számat. Azt hitte, hogy az unokatestvérem torkának összetörése za-
vart engem?
– Hívd fel az apámat! – fordultam Romero felé, aki kissé megrendültnek tűnt. –
Mennyire súlyos a helyzet?
Megvonta a vállát.
– Semmiség. A golyó egyenesen átment rajta. Junior egyik barátja akkor kapta
meg a fegyverét, amikor én.
Bólintottam, de az agyamban folyton az unokatestvérem halála játszódott le. A
tekintetem a sértetlen szajhákra terelődött, és azon tűnődtem, vajon volt-e köze eh-
hez valamelyiküknek.
Matteo odalépett hozzám.
– Baszd meg! Nem hiszem el, hogy a saját unokatestvérünk megpróbált megölni
minket.
– Nálad volt a késed – mondtam.
– Tudod, hogy soha nem megyek sehova nélküle – mondta Matteo nyugtalanító
vigyorral. – Soha többé nem teszem le a kibaszott fegyvert.
Romero közelebb jött, kissé remegő tekintettel.
– Gondolod, hogy a nagybátyád és a másik unokatestvéred is benne volt?
– Valószínűleg – motyogtam. Kétlem, hogy Junior egyedül találta volna ki a ter-
vet. Gottardo jelleméhez illett, hogy rábeszélte az egyik fiát erre, ahelyett, hogy a sa-
ját kibaszott életét kockáztatta volna. Gyáva.
– Miért kockáztatta meg? Még ha sikerült volna is megölnie minket, akkor is ott
lenne az apád, és megbosszulná – mondta Romero.
– Nem – csikorgattam ki. – Ha Matteo és én olyan ostobák lennénk, hogy Junior
meg tudott volna ölni minket, apa gyenge láncszemnek tekintene minket. Engedné,
hogy Ninának gyereke szülessen, és akkor lenne egy új örököse. Történet vége.
Matteo grimaszolt, mert ez volt az igazság. Mindketten tudtuk.

JustBook.fordítva 20
Another random document with
no related content on Scribd:
L’Ame enchantée 2
(I. Annette et Sylvie).
(II. L’Été).
Clérambault 1
Colas Breugnon 1
Jean-Christophe 10
Liluli 1
Pierre et Luce 1
Le Jeu de l’Amour et de la Mort 1
Pâques Fleuries 1
SARMENT (Jean)
Lettres à Corisande 1
t’SERSTEVENS (A.)
Les Sept parmi les Hommes 1
Le Vagabond sentimental 1
VILLETARD (Pierre)
Grand Prix du Roman 1921
M. et Mme Bille 1
Les Poupées se cassent (Couronné par l’Académie Française) 1
WERTH (Léon)
Clavel Soldat 1
Clavel chez les Majors 1
Pijallet danse 1
WILD (Herbert)
Le Conquérant 1
Dans les Replis du Dragon 1

Catalogue franco sur demande

Établissements Busson. 23, rue Turgot. Paris (9e)

 *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK LE MYSTÈRE
DU TIGRE ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S.

copyright law means that no one owns a United States copyright in
these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it
in the United States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of
this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™
electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept
and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and
may not be used if you charge for an eBook, except by following the
terms of the trademark license, including paying royalties for use of
the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as
creation of derivative works, reports, performances and research.
Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given
away—you may do practically ANYTHING in the United States with
eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject
to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
 PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free

distribution of electronic works, by using or distributing this work (or
any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and

Redistributing Project Gutenberg™
electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree
to and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be
bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from
the person or entity to whom you paid the fee as set forth in
paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be

used on or associated in any way with an electronic work by people
who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a
few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic
works even without complying with the full terms of this agreement.
See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with
Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project
Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the
collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the
individual works in the collection are in the public domain in the
United States. If an individual work is unprotected by copyright law in
the United States and you are located in the United States, we do
not claim a right to prevent you from copying, distributing,
performing, displaying or creating derivative works based on the
work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of
course, we hope that you will support the Project Gutenberg™
mission of promoting free access to electronic works by freely
sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of
this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name
associated with the work. You can easily comply with the terms of
this agreement by keeping this work in the same format with its
attached full Project Gutenberg™ License when you share it without
charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also
govern what you can do with this work. Copyright laws in most
countries are in a constant state of change. If you are outside the
United States, check the laws of your country in addition to the terms
of this agreement before downloading, copying, displaying,
performing, distributing or creating derivative works based on this
work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes
no representations concerning the copyright status of any work in
any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other

immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must
appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™
work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or
with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is
accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:
 This eBook is for the use of anyone anywhere in the United
States and most other parts of the world at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away
or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License
included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you
are not located in the United States, you will have to check the
laws of the country where you are located before using this
eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived

from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a
notice indicating that it is posted with permission of the copyright
holder), the work can be copied and distributed to anyone in the
United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must
comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through
1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project
Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted

with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted
with the permission of the copyright holder found at the beginning of
this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project

Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a
part of this work or any other work associated with Project
Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this

electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form,
including any word processing or hypertext form. However, if you
provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work
in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in
the official version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain
Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,

performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing

access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
the use of Project Gutenberg™ works calculated using the
method you already use to calculate your applicable taxes. The
fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark,
but he has agreed to donate royalties under this paragraph to
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty
payments must be paid within 60 days following each date on
which you prepare (or are legally required to prepare) your
periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked
as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation at the address specified in Section 4, “Information
about donations to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation.”

• You provide a full refund of any money paid by a user who

notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that
s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™
License. You must require such a user to return or destroy all
 copies of the works possessed in a physical medium and
discontinue all use of and all access to other copies of Project
Gutenberg™ works.

• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of

any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in
the electronic work is discovered and reported to you within 90
days of receipt of the work.

• You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™

electronic work or group of works on different terms than are set
forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend

considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe
and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating
the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project
Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may
be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to,
incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a
copyright or other intellectual property infringement, a defective or
damaged disk or other medium, a computer virus, or computer
codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except

for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph
1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner
of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party
distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this
agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and
expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO
REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF
WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE
FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY
DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE
TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL,
PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE
NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you

discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it,
you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by
sending a written explanation to the person you received the work
from. If you received the work on a physical medium, you must
return the medium with your written explanation. The person or entity
that provided you with the defective work may elect to provide a
replacement copy in lieu of a refund. If you received the work
electronically, the person or entity providing it to you may choose to
give you a second opportunity to receive the work electronically in
lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may
demand a refund in writing without further opportunities to fix the
problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in
paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED,
INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF
MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied

warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted
by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any
provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the
Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the
Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™
electronic works in accordance with this agreement, and any
volunteers associated with the production, promotion and distribution
of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability,
costs and expenses, including legal fees, that arise directly or
indirectly from any of the following which you do or cause to occur:
(a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b)
alteration, modification, or additions or deletions to any Project
Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of

Project Gutenberg™
Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers.
It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and
donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the

assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s
goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a
secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help,
see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project

Gutenberg Literary Archive Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West,

Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation’s website
and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to

the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation
Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without
widespread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can
be freely distributed in machine-readable form accessible by the
widest array of equipment including outdated equipment. Many small
donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax
exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating

charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and
keep up with these requirements. We do not solicit donations in
locations where we have not received written confirmation of
compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of
compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where

we have not met the solicitation requirements, we know of no
prohibition against accepting unsolicited donations from donors in
such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make

any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of
other ways including checks, online payments and credit card
donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project

Gutenberg™ electronic works
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of
volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed

editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.

Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™,

including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how
to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.