Principles of Macroeconomics 7th

Edition Mankiw
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/principles-of-macroeconomics-7th-edition-mankiw/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

N Gregory Mankiw Brief principles of macroeconomics

Cengage Learning 2021 Gregory Mankiw

https://ebookmass.com/product/n-gregory-mankiw-brief-principles-
of-macroeconomics-cengage-learning-2021-gregory-mankiw/

Brief principles of macroeconomics Ninth Edition.

Edition N. Gregory Mankiw

https://ebookmass.com/product/brief-principles-of-macroeconomics-
ninth-edition-edition-n-gregory-mankiw/

N Gregory Mankiw Brief principles of macroeconomics

Cengage Learning 2021 Desconocido [Desconocido]

https://ebookmass.com/product/n-gregory-mankiw-brief-principles-
of-macroeconomics-cengage-learning-2021-desconocido-desconocido/

Principles of Macroeconomics 8th Edition

https://ebookmass.com/product/principles-of-macroeconomics-8th-
edition/
Principles of Microeconomics by N. Gregory Mankiw 8TH
Edition Gregory Mankiw

https://ebookmass.com/product/principles-of-microeconomics-by-n-
gregory-mankiw-8th-edition-gregory-mankiw/

Macroeconomics 11th Edition N. Gregory Mankiw [11 Ed.]

https://ebookmass.com/product/macroeconomics-11th-edition-n-
gregory-mankiw-11-ed/

Principles of Microeconomics 8th Edition N. Gregory

Mankiw

https://ebookmass.com/product/principles-of-microeconomics-8th-
edition-n-gregory-mankiw/

Principles of Economics 8th Edition N Gregory Mankiw

https://ebookmass.com/product/principles-of-economics-8th-
edition-n-gregory-mankiw/

Principles of Microeconomics, Asia-Pacific Edition N.

Gregory Mankiw

https://ebookmass.com/product/principles-of-microeconomics-asia-
pacific-edition-n-gregory-mankiw/
 This is an electronic version of the print textbook. Due to electronic rights
restrictions, some third party content may be suppressed. The publisher reserves
the right to remove content from this title at any time if subsequent rights
restrictions require it. For valuable information on pricing, previous editions,
changes to current editions, and alternate formats, please visit www.nelson.com
to search by ISBN, author, title, or keyword for materials in your areas of interest.

Important notice: Media content referenced within the product description or the
product text may not be available in the eBook version.
PART 6: THE MACROECONOMICS OF OPEN ECONOMIES
Chapter 12 Open-Economy Macroeconomics:
Basic Concepts
Chapter 13 A Macroeconomic Theory of
the Small Open Economy
A nation’s economic interactions with other nations are
described by its trade balance, net foreign investment, and
exchange rate.
A long-run model of the small open economy explains the
determinants of the trade balance, the real exchange rate, and
other variables.

PART 7: SHORT-RUN ECONOMIC FLUCTUATIONS

Chapter 14 Aggregate Demand and
Aggregate Supply
Chapter 15 The Influence of Monetary The model of aggregate demand and aggregate supply explains
and Fiscal Policy on Aggregate short-run economic fluctuations, the short-run effects of
Demand monetary and fiscal policy, and the short-run linkage between
real and nominal variables.
Chapter 16 The Short-Run Tradeoff between
Inflation and Unemployment

PART 8: FINAL THOUGHTS

Chapter 17 Five Debates over
Macroeconomic Policy A capstone chapter presents both sides of five major debates over
economic policy.
 Seventh Canadian Edition

macro
PRINCIPLES OF

ECONOMICS

N. Gregory Mankiw
H A R VA R D U N I V E R S I T Y

Ronald D. Kneebone
U N I V E R S I T Y O F C A L G A RY

Kenneth J. McKenzie
U N I V E R S I T Y O F C A L G A RY

VP, Product and Partnership
Solutions:
Anne Williams
Publisher, Digital and Print
Content:
Anne-Marie Taylor
Marketing Manager:
Christina Koop
Technical Reviewer:
Norman Smith
Content Development Manager:
Katherine Goodes, My Editor Inc.
COPYRIGHT © 2017, 2014 by
Nelson Education Ltd.
Adapted from Principles of
Macroeconomics, Seventh Edition,
by N. Gregory Mankiw, published
by Cengage Learning. Copyright ©
2015, 2012 by Cengage Learning.
Printed and bound in Canada
1 2 3 4 19 18 17 16
For more information contact
Nelson Education Ltd., 1120
Birchmount Road, T Toronto,
Ontario, M1K 5G4. Or you can
visit our Internet site at http://
www.nelson.com
Principles of Macroeconomics, Seventh Canadian Edition
by N. Gregory Mankiw, Ronald D. Kneebone, and Kenneth J. McKenzie
Photo and Permissions
Researcher:
Julie Pratt
Production Project
Manager:
Jennifer Hare
Production Service:
MPS Limited
Copy Editor:
Kelli Howey
Proofreader:
MPS Limited
ALL RIGHTS RESERVED. No part of
this work covered by the copyright
herein may be reproduced,
transcribed, or used in any form or
by any means—graphic, electronic,
or mechanical, including
photocopying, recording, taping,
Web distribution, or information
storage and retrieval systems—
without the written permission of
the publisher.
For permission to use material
from this text or product, submit
all requests online at www
.cengage.com/permissions. Further
questions about permissions can
be emailed to permissionrequest
@cengage.com
Every effort has been made to
trace ownership of all copyrighted
material and to secure permission
from copyright holders. In the
event of any question arising as
to the use of any material, we will
be pleased to make the necessary
corrections in future printings.
Indexer:
Edwin Durbin
Design Director:
Ken Phipps
Managing Designer:
Franca Amore
Cover Design:
Courtney Hellam
Cover Image:
Peter Mather/Getty Images
Compositor:
MPS Limited
Library and Archives Canada
Cataloguing in Publication Data
Mankiw, N. Gregory, author
Principles of macroeconomics /
N. Gregory Mankiw, Harvard
University, Ronald D. Kneebone,
University of Calgary, Kenneth J.
McKenzie, University of Calgary. —
Seventh Canadian edition.
Includes bibliographical references
and index.
Issued in print and electronic
formats.
ISBN 978-0-17-659199-1
(paperback).—
ISBN 978-0-17-676777-8 (pdf)
1. Macroeconomics—Textbooks.
2. Macroeconomics—Canada—
Textbooks. I. Kneebone, Ronald
D. (Ronald David), 1955–, author
II. McKenzie, Kenneth J. (Kenneth
James), 1959–, author III. Title.
HB172.5.P744 2016 339
C2016-903262-0
C2016-903263-9
ISBN-13: 978-0-17-659199-1
ISBN-10: 0-17-659199-0
 To Catherine, Nicholas, and Peter, my other
T
contributions to the next generation
T our parents and Cindy, Kathleen, and Janetta—
To
thanks for your support and patience
 ABOUT THE AUTHORS

N. Gregory Mankiw is Professor of Economics at

Harvard University. As a student, he studied economics
at Princeton University and MIT. As a teacher, he has
taught macroeconomics, microeconomics, statistics, and
principles of economics. He even spent one summer long
ago as a sailing instructor on Long Beach Island.
Professor Mankiw is a prolific writer and a regular
participant in academic and policy debates. His work
has been published in scholarly journals such as the
Kevin LeBlanc

American Economic Review, Journal of Political Economy,

and Quarterly Journal of Economics, and in more popular
forums such as The New York Times, The Financial Times,
The Wall Street Journal, and Fortune. He is also author of
the best-selling intermediate-level textbook Macroeconomics (Worth Publishing).
In addition to his teaching, research, and writing, Professor Mankiw has been a
research associate of the National Bureau of Economic Research, an adviser to
the Federal Reserve Bank of Boston and the Congressional Budget Office, and
a member of the Educational Testing Service (ETS) test development committee
for the advanced placement exam in economics. From 2003 to 2005, he served as
Chairman of the President’s Council of Economic Advisers.

Ronald D. Kneebone is Professor in the Department of Economics and the

School of Public Policy at the University of Calgary. He received his Ph.D. from
McMaster University. Professor Kneebone has taught courses in public finance
and in macroeconomics from principles through to the Ph.D. level, and he is a
two-time winner of the Faculty of Social Sciences Distinguished Teacher Award
at the University of Calgary. His research interests are primarily in the areas of
public-sector finances and fiscal federalism, but he has recently worked on the
problems of homelessness and poverty reduction. He shared with Ken McKenzie
the Douglas Purvis Memorial Prize for the best published work in Canadian
public policy in 1999. Since 2008, he has been Director of Economic and Social
Policy Research in The School of Public Policy at the University of Calgary.

Kenneth J. McKenzie is Professor in the Department of Economics and The

School of Public Policy at the University of Calgary. He received his Ph.D. from
Queen’s University. Specializing in public economics with an emphasis on taxa-
tion and political economy, Professor McKenzie has published extensively in
these areas. He is the winner of the 1996 Harry Johnson Prize (with University
of Calgary colleague Herb Emery) for the best article in the Canadian Journal of
Economics, a two-time winner of the Douglas Purvis Memorial Prize for a pub-
lished work relating to Canadian public policy (1999 with Ron Kneebone and 2011
with Natalia Sershun), and a Faculty of Social Sciences Distinguished Researcher
Award winner at the University of Calgary. Professor McKenzie has taught
microeconomics and public economics from the principles to the graduate level,
and has received several departmental teaching awards.

vi NEL
 BRIEF CONTENTS

About the Authors vi PART 7 SHORT-RUN ECONOMIC FLUCTUAT

A IONS
AT
Preface xvii
14 Aggregate Demand and Aggregate Supply 310
Acknowledgments xxix
15 The Influence of Monetary and Fiscal Policy
on Aggregate Demand 350
16 The Short-Run Tradeoff between Inflation
PART 1 INTRODUCTION and Unemployment 391
1 Ten Principles of Economics 1
2 Thinking Like an Economist 18
Appendix—Graphing: A Brief Review 35 PART 8 FINAL THOUGHTS
3 Interdependence and the Gains from Trade 46
17 Five Debates over Macroeconomic
Policy 422

PART 2 SUPPLY AND DEMAND: HOW MARKETS WORK Glossary 443

4 The Market Forces of Supply and Demand 62 Index 449
Appendix—The Mathematics of
Market Equilibrium 86

PART 3 THE DAT

ATA
AT
TA OF MACROECONOMICS
5 Measuring a Nation’s Income 90
6 Measuring the Cost of Living 112

PART 4 THE REAL ECONOMY IN THE LONG RUN

7 Production and Growth 128
8 Saving, Investment, and the Financial System 153
9 Unemployment and Its Natural Rate 178

PART 5 MONEY AND PRICES IN THE LONG RUN

10 The Monetary System 206
11 Money Growth and Inflation 230

PART 6 THE MACROECONOMICS OF OPEN ECONOMIES

12 Open-Economy Macroeconomics:
Basic Concepts 256
13 A Macroeconomic Theory of the Small
Open Economy 284

NEL vii
 CONTENTS

About the Authors vi 1-3b Principle #9: Prices Rise When the Government
Preface xvii Prints Too Much Money 13
1-3c Principle #10: Society Faces a Short-Run Tradeoff
Acknowledgments xxix
between Inflation and Unemployment 13
1-4 Conclusion 14
Summary 15
Key Concepts 15
Questions for Review 15
Quick Check Multiple Choice 16
Problems and Applications 16

CHAPTER 2
Thinking Like an Economist 18
2-1 The Economist as Scientist 19
© Lavinia Moldovan
2-1a The Scientific Method: Observation,
Theory, and More Observation 19
2-1b The Role of Assumptions 20
2-1c Economic Models 21
2-1d Our First Model: The Circular-Flow Diagram 21
PART 1 INTRODUCTION 2-1e Our Second Model: The Production Possibilities
Frontier 23
2-1f Microeconomics and Macroeconomics 26
CHAPTER 1 2-2 The Economist as Policy Adviser 26
Ten Principles of Economics 1 2-2a Positive versus Normative Analysis 27
2-2b Economists in Ottawa 27
1-1 How People Make Decisions 2 2-2c Why Economists’ Advice Is Not Always
1-1a Principle #1: People Face Tradeoffs 2 Followed 28
1-1b Principle #2: The Cost of Something Is What You 2-3 Why Economists Disagree 29
Give Up to Get It 4
2-3a Differences in Scientific Judgments 29
1-1c Principle #3: Rational People Think at the
2-3b Differences in Values 30
Margin 4
2-3c Perception versus Reality 30
FYI: The Opportunity Cost of Gasoline 5
1-1d Principle #4: People Respond to Incentives 6 2-4 Let’s Get Going 31
In The News: Even Criminals Respond to Summary 32
Incentives 8 Key Concepts 32
1-2 How People Interact 9 Questions for Review 32
Quick Check Multiple Choice 33
1-2a Principle #5: Trade Can Make Everyone
Problems and Applications 33
Better Off 9
1-2b Principle #6: Markets Are Usually a Good Way
to Organize Economic Activity 9 Appendix Graphing: A Brief Review 35
1-2c Principle #7: Governments Can Sometimes Graphs of a Single Variable 35
Improve Market Outcomes 10 Graphs of Two Variables: The Coordinate System 36
FYI: Adam Smith and the Invisible Hand 11 Curves in the Coordinate System 37
Slope 39
1-3 How the Economy as a Whole Works 12 Graphing Functions 41
1-3a Principle #8: A Country’s Standard of Living Depends Cause and Effect 43
on Its Ability to Produce Goods and Services 12 Problems and Applications 45

NEL ix
 x CONTENTS

CHAPTER 3 4-2 Demand 64

4-2a The Demand Curve: The Relationship between Price
Interdependence and the Gains and Quantity Demanded 64
from Trade 46 4-2b Market Demand versus Individual Demand 66
4-2c Shifts in the Demand Curve 67
3-1 A Parable for the Modern Economy 47 Case Study: Two Ways to Reduce the Quantity
3-1a Production Possibilities 48 of Smoking Demanded 69
3-1b Specialization and Trade 50
4-3 Supply 70
3-2 Comparative Advantage: The Driving 4-3a The Supply Curve: The Relationship between Price
Force of Specialization 52 and Quantity Supplied 70
3-2a Absolute Advantage 52 4-3b Market Supply versus Individual Supply 71
3-2b Opportunity Cost and Comparative Advantage 52 4-3c Shifts in the Supply Curve 72
3-2c Comparative Advantage and Trade 53
4-4 Supply and Demand Together
T 74
FYI: The Legacy of Adam Smith and David Ricardo 54
3-2d The Price of Trade 54 4-4a Equilibrium 74
In The News: Does Free Trade Create Jobs? 55 4-4b Three Steps to Analyzing Changes in Equilibrium 76
In The News: Supply, Demand, and Technology 81
3-3 Applications of Comparative Advantage 56
4-5 Conclusion: How Prices Allocate Resources 81
3-3a Should Sidney Crosby Shovel His Own Sidewalk? 56
3-3b Should Canada Trade with Other Countries? 56 Summary 82
Key Concepts 83
3-4 Conclusion 58 Questions for Review 83
Summary 58 Quick Check Multiple Choice 84
Key Concepts 58 Problems and Applications 84
Questions for Review 58
Quick Check Multiple Choice 59 Appendix The Mathematics of Market
Problems and Applications 59 Equilibrium 86
Problems and Applications 89

Lilyana Vynogradova/Shutterstock.com
© Lavinia Moldovan

PART 2
SUPPLY AND DEMAND:
HOW MARKETS WORK PART 3
THE DATA OF
CHAPTER 4 MACROECONOMICS
The Market Forces of Supply and Demand 62 CHAPTER 5
4-1 Markets and Competition 63
Measuring a Nation’s Income 90
4-1a What Is a Market? 63
4-1b What Is Competition? 63 5-1 The Economy’s Income and Expenditure 91
NEL

5-2 The Measurement of Gross Domestic Product 93
5-2a “GDP Is the Market Value …” 93
5-2b “… Of All …” 93
5-2c “… Final …” 94
5-2d “… Goods and Services …” 94
5-2e “… Produced …” 94
5-2f “… Within a Country …” 94
5-2g “… In a Given Period of Time” 95
5-3 The Components of GDP 95
5-3a Consumption 96
5-3b Investment 96
5-3c Government Purchases 96
5-3d Net Exports 97
Case Study: The Components of Canadian GDP 97
5-4 Real versus Nominal GDP 98
5-4a A Numerical Example 99
5-4b The GDP Deflator 100
Case Study: Real GDP over Recent History 101
Case Study: Foreign Ownership 102
5-5 GDP and Economic Well-Being 104
Case Study: Measuring Economic Well-Being
in Canada 105
Case Study: International Differences in GDP
and the Quality of Life 106
5-6 Conclusion 107
In The News: Identifying the 1 Percent 108
Summary 108
Key Concepts 110
Questions for Review 110
Quick Check Multiple Choice 110
Problems and Applications 111
CHAPTER 6
Measuring the Cost of Living 112
6-1 The Consumer Price Index 113
6-1a How the Consumer Price Index Is Calculated 113
FYI: What Is in the CPI’s Basket? 116
6-1b Problems in Measuring the Cost of Living 116
6-1c The GDP Deflator versus the Consumer Price Index 118
6-2 Correcting Economic Variables for the
Effects of Inflation 119
6-2a Dollar Figures from Different Times 120
FYI: The Bank of Canada’s Inflation Calculator 120
Case Study: Mr. Index Goes to Hollywood 121
6-2b Indexation 121
6-2c Real and Nominal Interest Rates 121
Case Study: Interest Rates in the Canadian Economy
6-3 Conclusion 124
Summary 125
Key Concepts 125
NEL
CONTENTS xi
Questions for Review 126
Quick Check Multiple Choice 126
Problems and Applications 126
© IGphotography/iStockphoto.com
PART 4
THE REAL ECONOMY
IN THE LONG RUN
CHAPTER 7
Production and Growth 128
7-1 Economic Growth around the World 130
FYI: Are You Richer Than the Richest American? 131
7-2 Productivity: Its Role and Determinants 132
7-2a Why Productivity Is So Important 132
7-2b How Productivity Is Determined 133
FYI: The Production Function 134
Case Study: Are Natural Resources a Limit to Growth? 135
7-3 Economic Growth and Public Policy 136
7-3a The Importance of Saving, Investment,
and Stable Financial Markets 136
7-3b Diminishing Returns and the Catch-Up Effect 137
7-3c Investment from Abroad 138
7-3d Education 139
7-3e Health and Nutrition 140
In The News: Promoting Human Capital 141
7-3f Property Rights and Political Stability 142
7-3g Free Trade 143
In The News: One Economist’s Answer 144
7-3h Research and Development 144
Case Study: Productivity Slowdowns and
Speedups 146
7-3i Population Growth 147
123 7-4 Conclusion: The Importance of Long-Run
Growth 149
Summary 150
Key Concepts 150
xii CONTENTS

Questions for Review 150 9-3 Minimum-Wage Laws 194

Quick Check Multiple Choice 151
Problems and Applications 151 9-4 Unions and Collective Bargaining 195
9-4a The Economics of Unions 195
CHAPTER 8 9-4b Are Unions Good or Bad for the Economy? 196
FYI: Who Earns the Minimum Wage? 197
Saving, Investment, and the Financial
9-5 The Theory of Efficiency Wages 198
System 153
9-5a Worker Health 199
8-1 Financial Institutions in the Canadian 9-5b Worker Turnover 199
Economy 154 9-5c Worker Effort 199
8-1a Financial Markets 155 9-5d Worker Quality 199
FYI: How to Read Stock Tables 157 Case Study: Henry Ford and the Very Generous
8-1b Financial Intermediaries 158 $5-a-Day Wage 200
8-1c Summing Up 159 FYI: Minimum, Efficiency, and Living Wages 201

8-2 Saving and Investment in the National Income 9-6 Conclusion 202
Accounts 159 Summary 202
Key Concepts 203
FYI: Financial Institutions in Crisis 160
Questions for Review 203
8-2a Some Important Identities 161
Quick Check Multiple Choice 203
8-2b The Meaning of Saving and Investment 162
Problems and Applications 204
8-3 The Market for Loanable Funds 163
8-3a Supply and Demand for Loanable Funds 163
8-3b Policy 1: Saving Incentives 165
8-3c Policy 2: Investment Incentives 167
8-3d Policy 3: Government Budget Deficits and Surpluses 168
Case Study: The Accumulation of Government
Debt in Canada 171
FYI: How Large Is Government Debt? 173
8-4 Conclusion 174
Summary 175
Key Concepts 175
Questions for Review 175
Quick Check Multiple Choice 176
Problems and Applications 176

CHAPTER 9
Unemployment and Its Natural Rate 178

© Masterfile
9-1 Identifying Unemployment 179
9-1a How Is Unemployment Measured? 180
Case Study: Labour-Force Participation of Men and
Women in the Canadian Economy 183
9-1b Does the Unemployment Rate Measure PART 5MONEY AND PRICES
What We Want It To? 184
9-1c How Long Are the Unemployed without Work? 185
IN THE LONG RUN
FYI: The Employment Rate 186
9-1d Why Are There Always Some People CHAPTER 10
Unemployed? 187
FYI: A Tale of Two Recessions 189 The Monetary System 206
9-2 Job Search 189 10-1 The Meaning of Money 208
9-2a Why Some Frictional Unemployment Is Inevitable 190 10-1a The Functions of Money 208
9-2b Public Policy and Job Search 191 10-1b The Kinds of Money 209
9-2c Employment Insurance 192 10-1c Money in the Canadian Economy 209
NEL
 CONTENTS xiii

In The News: Why Gold? 210 Case Study: Money Growth, Inflation, and the
FYI: Credit Cards, Debit Cards, and Money 212 Bank of Canada 250
Case Study: Where Is All the Currency? 212 FYI: Total and Core Inflation and the Bank
of Canada’s Inflation Target 252
10-2 The Bank of Canada 213
10-2a The Bank of Canada Act 213 11-3 Conclusion 253
10-2b Monetary Policy 214 Summary 253
Key Concepts 254
10-3 Commercial Banks and the Money Supply 215
Questions for Review 254
10-3a The Simple Case of 100 Percent-Reserve Banking 215 Quick Check Multiple Choice 254
10-3b Money Creation with Fractional-Reserve Problems and Applications 255
Banking 216
10-3c The Money Multiplier 217
10-3d Bank Capital, Leverage, and the Financial Crisis of
2007–09 218
10-3e The Bank of Canada’s Tools of Monetary Control 220
10-3f Problems in Controlling the Money Supply 224
FYI: The Bank of Canada’s Response to the 2007–09
Financial Crisis 224
Case Study: Bank Runs and the Money Supply 225
10-4 Conclusion 226
Summary 227
Key Concepts 227
Questions for Review 227
Quick Check Multiple Choice 228
Problems and Applications 228

CHAPTER 11

Thinkstock
Money Growth and Inflation 230
11-1 The Classical Theory of Inflation 232
11-1a The Level of Prices and the Value of Money 232
PART 6
THE MACROECONOMICS
11-1b Money Supply, Money Demand, and Monetary OF OPEN ECONOMIES
Equilibrium 233
11-1c The Effects of a Monetary Injection 235
11-1d A Brief Look at the Adjustment Process 235 CHAPTER 12
11-1e The Classical Dichotomy and Monetary Open-Economy Macroeconomics: Basic
Neutrality 236
11-1f Velocity and the Quantity Equation 238 Concepts 256
Case Study: Money and Prices during 12-1 The International Flows of Goods and
Hyperinflations 240
Capital 257
11-1g The Inflation Tax 241
11-1h The Fisher Effect 242 12-1a The Flow of Goods: Exports, Imports, and Net
In The News: A Recipe for Economic Disaster 243 Exports 257
Case Study: The Increasing Openness of the Canadian
11-2 The Costs of Inflation 244 Economy 258
11-2a A Fall in Purchasing Power? The Inflation Fallacy 245 In The News: Breaking Up the Chain of
11-2b Shoeleather Costs 245 Production 260
11-2c Menu Costs 246 12-1b The Flow of Financial Resources: Net Capital
11-2d Relative-Price Variability and the Misallocation Outflow 261
of Resources 247 12-1c The Equality of Net Exports and Net Capital
11-2e Inflation-Induced Tax Distortions 247 Outflow 262
11-2f Confusion and Inconvenience 248 FYI: The Current Account Balance 264
11-2g A Special Cost of Unexpected Inflation: 12-1d Saving, Investment, and Their Relationship
Arbitrary Redistributions of Wealth 249 to the International Flows 264
11-2h Inflation Is Bad, but Deflation May Be Worse 250 12-1e Summing Up 265
NEL
xiv CONTENTS

Case Study: Saving, Investment, and Net Capital In The News: The Open-Economy Trilemma 304
Outflow of Canada 266
13-4 Conclusion 306
12-2 The Prices for International Transactions:
T Summary 307
Real and Nominal Exchange Rates 268 Key Concepts 307
12-2a Nominal Exchange Rates 268 Questions for Review 308
12-2b Real Exchange Rates 270 Quick Check Multiple Choice 308
FYI: The Value of the Canadian Dollar 271 Problems and Applications 308
FYI: The Euro 273
12-3 A First Theory of Exchange-Rate
Determination: Purchasing-Power Parity 273
12-3a The Basic Logic of Purchasing-Power
Parity 274
12-3b Implications of Purchasing-Power Parity 274
Case Study: The Nominal Exchange Rate during a
Hyperinflation 276
12-3c Limitations of Purchasing-Power Parity 277
Case Study: The Hamburger Standard 277
12-4 Interest Rate Determination in a Small Open
Economy with Perfect Capital Mobility 278
12-4a A Small Open Economy 279
12-4b Perfect Capital Mobility 279
12-4c Limitations to Interest Rate Parity 279
12-5 Conclusion 281

iStockphoto.com/Devonyu
Summary 281
Key Concepts 281
Questions for Review 282
Quick Check Multiple Choice 282
Problems and Applications 282

CHAPTER 13 PART 7
SHORT-RUN ECONOMIC
A Macroeconomic Theory of the Small FLUCTUATIONS
Open Economy 284
13-1 Supply and Demand for Loanable Funds and CHAPTER 14
for Foreign-Currency Exchange 286
13-1a The Market for Loanable Funds 286
Aggregate Demand and Aggregate
13-1b The Market for Foreign-Currency Exchange 289 Supply 310
13-1c Disentangling Supply and Demand in the Market
14-1 Three Key Facts about Economic
for Foreign-Currency Exchange 291
FYI: Purchasing-Power Parity as a Special Case 292
Fluctuations 311
14-1a Fact 1: Economic Fluctuations Are Irregular
13-2 Equilibrium in the Small Open Economy 292 and Unpredictable 311
13-2a Net Capital Outflow: The Link between 14-1b Fact 2: Most Macroeconomic Quantities Fluctuate
the Two Markets 292 Together 312
13-2b Simultaneous Equilibrium in Two Markets 293 14-1c Fact 3: As Output Falls, Unemployment
Rises 314
13-3 How Policies and Events Affect a Small
Open Economy 295 14-2 Explaining Short-Run Economic
13-3a Increase in World Interest Rates 295 Fluctuations 314
FYI: Negative Values of Net Capital Outflow 295 14-2a The Assumptions of Classical Economics 314
13-3b Government Budget Deficits and Surpluses 297 14-2b The Reality of Short-Run Fluctuations 315
13-3c Trade Policy 299 In The News: The Social Influences of Economic
13-3d Political Instability and Capital Flight 301 Downturns 316

NEL

14-2c The Model of Aggregate Demand
and Aggregate Supply 317
14-3 The Aggregate-Demand Curve 318
14-3a Why the Aggregate-Demand Curve Slopes
Downward 319
14-3b Why the Aggregate-Demand Curve Might Shift 321
Case Study: Housing Wealth 321
14-4 The Aggregate-Supply Curve 324
14-4a Why the Aggregate-Supply Curve Is Vertical
in the Long Run 325
14-4b Why the Long-Run Aggregate-Supply
Curve Might Shift 326
14-4c Using Aggregate Demand and Aggregate Supply
to Depict Long-Run Growth and Inflation 327
14-4d Why the Aggregate-Supply Curve Slopes
Upward in the Short Run 329
14-4e Why the Short-Run Aggregate-Supply
Curve Might Shift 332
14-5 T
Two Causes of Economic Fluctuations 334
14-5a The Effects of a Shift in Aggregate Demand 334
FYI: Monetary Neutrality Revisited 337
Case Study: Big Shifts in Aggregate Demand: Two
Depressions and World War II 337
Case Study: The Recession of 2008–09 339
14-5b The Effects of a Shift in Aggregate Supply 341
FYI: The Origins of Aggregate Demand and Aggregate
Supply 343
Case Study: Oil and the Economy 344
14-6 Conclusion 346
Summary 346
Key Concepts 347
Questions for Review 347
Quick Check Multiple Choice 347
Problems and Applications 348
CHAPTER 15
The Influence of Monetary and Fiscal Policy
on Aggregate Demand 350
15-1 How Monetary Policy Influences Aggregate
Demand 352
15-1a The Theory of Liquidity Preference 352
15-1b The Downward Slope of the Aggregate-Demand
Curve 356
15-1c Changes in the Money Supply 359
15-1d Open-Economy Considerations 360
FYI: The Zero Lower Bound 364
Case Study: Why Central Banks Watch the Stock Market
(and Vice Versa) 365
15-2 How Fiscal Policy Influences Aggregate
Demand 366
15-2a Changes in Government Purchases 366
NEL
CONTENTS xv
15-2b The Multiplier Effect 366
15-2c A Formula for the Spending Multiplier 367
15-2d Other Applications of the Multiplier Effect 369
15-2e The Crowding-Out Effect on Investment 370
15-2f Open-Economy Considerations 370
15-2g Changes in Taxes 377
15-2h Deficit Reduction 378
FYI: How Fiscal Policy Might Affect Aggregate Supply 379
15-3 Using Policy to Stabilize the Economy 379
15-3a The Case for Active Stabilization Policy 379
15-3b The Case against Active Stabilization Policy 380
15-3c Automatic Stabilizers 381
15-3d A Flexible Exchange Rate as an Automatic Stabilizer 381
Case Study: The Recession of 2008–09 (again) 382
15-4 A Quick Summary 384
FYI: Interest Rates in the Long Run and the Short Run 386
15-5 Conclusion 387
Summary 387
Key Concepts 388
Questions for Review 388
Quick Check Multiple Choice 389
Problems and Applications 389
CHAPTER 16
The Short-Run Tradeoff between Inflation
and Unemployment 391
16-1 The Phillips Curve 392
16-1a Origins of the Phillips Curve 392
16-1b Aggregate Demand, Aggregate Supply,
and the Phillips Curve 394
16-2 Shifts in the Phillips Curve: The Role of
Expectations 395
16-2a The Long-Run Phillips Curve 395
16-2b The Meaning of “Natural” 398
16-2c Reconciling Theory and Evidence 398
16-2d The Short-Run Phillips Curve 399
16-2e The Natural Experiment for the Natural-Rate
Hypothesis 401
16-3 Shifts in the Phillips Curve: The Role of
Supply Shocks 403
16-4 The Cost of Reducing Inflation 406
16-4a The Sacrifice Ratio 406
16-4b Rational Expectations and the Possibility
of Costless Disinflation 408
FYI: Measuring Expectations of Inflation 409
16-4c Disinflation in the 1980s 409
16-4d The Zero-Inflation Target 411
In The News: How to Keep Expected Inflation Low 412
16-4e Anchored Expectations 414
16-4f The 2008–09 Recession 415
 xvi CONTENTS

16-5 Looking Ahead 416 17-2 Should Monetary Policy Be Made by an

Independent Central Bank? 425
16-6 Conclusion 418
17-2a Pro: Monetary Policy Should Be Made by an
Summary 419 Independent Central Bank 425
Key Concepts 419 17-2b Con: Monetary Policy Should Not Be Made
Questions for Review 419 by an Independent Central Bank 426
Quick Check Multiple Choice 419
Problems and Applications 420 17-3 Should the Central Bank Aim for Zero
Inflation? 427
17-3a Pro: The Central Bank Should Aim for Zero
Inflation 428
17-3b Con: The Central Bank Should Not Aim for Zero
Inflation 429
FYI: Price-Level Targeting 430
17-4 Should Governments Balance Their
THE CANADIAN PRESS/POOL-Fred Thornhill

Budgets? 431
17-4a Pro: Governments Should Balance Their
Budgets 431
17-4b Con: Governments Should Not Balance Their
Budgets 433
FYI: Progress on Debt Reduction? 435
17-5 Should the Tax
T Laws Be Reformed to
Encourage Saving? 435
17-5a Pro: The Tax Laws Should Be Reformed to

PART 8 FINAL THOUGHTS

Encourage Saving 435
17-5b Con: The Tax Laws Should Not Be Reformed
to Encourage Saving 437

CHAPTER 17 17-6 Conclusion 438

Summary 438
Five Debates over Macroeconomic Questions for Review 439
Policy 422 Quick Check Multiple Choice 439
Problems and Applications 440
17-1 Should Monetary and Fiscal Policymakers Try
T
to Stabilize the Economy? 423
Glossary 443
17-1a Pro: Policymakers Should Try to Stabilize the
Index 449
Economy 423
17-1b Con: Policymakers Should Not Try to Stabilize
the Economy 424

NEL
 PREFACE

As soon as we got our hands on the first U.S. edition of Principles of Macroeconomics,
it was clear to us that “this one is different.” If other first-year economics textbooks
are encyclopedias, Gregory Mankiw’s was, and still is, a handbook.
Between us, we have many years of experience teaching first-year economics.
Like many instructors, we found it harder and harder to teach with each new
edition of the thick, standard texts. It was simply impossible to cover all of the
material. Of course, we could have skipped sections, features, or whole chapters,
but then, apart from the sheer hassle of telling students which bits to read and not
to read, and worries about the consistencies and completeness of the remaining
material, we ran the risk of leaving students with the philosophy that what
matters is only what’s on the exam.
We do not believe that the writers of these other books set out with the intention
of cramming so much material into them. It is a difficult task to put together the
perfect textbook—one that all instructors would approve of and that all students
would enjoy using. Therefore, to please all potential users, most of the books end
up covering a wide range of topics. And so the books grow and grow.
Professor Mankiw made a fresh start in the first U.S. edition. He included all the
important topics and presented them in order of importance. And in the seventh
U.S. edition, he has resisted the temptation to add more and more material. We
have, in adapting the text for Canadian students, taken a minimalist approach:
“If it isn’t broken, don’t fix it!” While the book is easily recognizable as Mankiw’s,
we have made changes that increase its relevance to Canadian students. Some
of these changes reflect important differences between the Canadian and U.S.
economies. For example, the Canadian economy is much smaller and more open
than the U.S. economy, and this fact is explicitly recognized in this edition. Other
changes reflect important institutional differences between the two countries,
including the structure of the tax system and the nature of competition policy.
Finally, the Canadian edition focuses on issues and includes examples that are
more familiar and relevant to a Canadian audience.
We would not have agreed to participate in the Canadian edition if we were
not extremely impressed with the U.S. edition. Professor Mankiw has done an
outstanding job of identifying the key concepts and principles that every first-
year student should learn.
It was truly a pleasure to work with such a well-thought-out and well-written
book. We have enjoyed teaching from the earlier Canadian editions and we look
forward to using the seventh Canadian edition. We hope you do, too.

How the Book Is Organized

To write a brief and student-friendly book, Mankiw considered new ways to
organize familiar material. What follows is a whirlwind tour of this text. This tour,
we hope, will give you a sense of how the pieces fit together.

NEL xvii
xviii PREFACE

Introductory Material
Chapter 1, “Ten Principles of Economics,” introduces students to the economist’s
view of the world. It previews some of the big ideas that recur throughout
economics, such as opportunity costs, marginal decision making, the role
of incentives, the gain from trade, and the efficiency of market allocations.
Throughout the text an effort is made to relate the discussion back to the ten
principles of economics introduced in Chapter 1. The interconnections of the
material with the ten principles are clearly identified throughout the text.
Chapter 2, “Thinking Like an Economist,” examines how economists approach
their field of study, discussing the role of assumptions in developing a theory
and introducing the concepts of an economic model. It also discusses the role of
economists in making policy. The appendix to this chapter offers a brief refresher
course on how graphs are used and how they can be abused.
Chapter 3, “Interdependence and the Gains from Trade,” presents the theory
of comparative advantage. This theory explains why individuals trade with their
neighbours, as well as why nations trade with other nations. Much of economics
is about how market forces coordinate many individual production and
consumption decisions. As a starting point for this analysis, students see in this
chapter why specialization, interdependence, and trade can benefit everyone.

The Fundamental Tools of Supply and Demand

The next chapter introduces the basic tools of supply and demand. Chapter 4,
“The Market Forces of Supply and Demand,” develops the supply curve, the
demand curve, and the notion of market equilibrium.

More Macroeconomics
Our overall approach to teaching macroeconomics is to examine the economy
in the long run (when prices are flexible) before examining the economy in the
short run (when prices are sticky). We believe that this organization simplifies
learning macroeconomics for several reasons. First, the classical assumption of
price flexibility is more closely linked to the basic lessons of supply and demand,
which students have already mastered. Second, the classical dichotomy allows
the study of the long run to be broken up into several more easily digested
pieces. Third, because the business cycle represents a transitory deviation from
the economy’s long-run growth path, studying the transitory deviations is more
natural after the long-run equilibrium is understood. Fourth, the macroeconomic
theory of the short run is more controversial among economists than the
macroeconomic theory of the long run. For these reasons, most upper-level
courses in macroeconomics now follow this long-run-before-short-run approach;
our goal is to offer introductory students the same advantage.
Returning to the detailed organization, we start the coverage of macroeconomics
with issues of measurement. Chapter 5, “Measuring a Nation’s Income,”
discusses the meaning of gross domestic product and related statistics from the
national income accounts. Chapter 6, “Measuring the Cost of Living,” discusses
the measurement and use of the consumer price index.
The next three chapters describe the behaviour of the real economy in the long
run. Chapter 7, “Production and Growth,” examines the determinants of the large
variation in living standards over time and across countries. Chapter 8, “Saving,
Investment, and the Financial System,” discusses the types of financial institutions
in our economy and examines their role in allocating resources. Chapter 9,
“Unemployment and Its Natural Rate,” considers the long-run determinants of
NEL
Another random document with
no related content on Scribd:
 Béla fülébe természetesen misem jutott a sok hiábavaló
szóbeszédből; de azért kedélye e vig napok alatt nem egy zavaros
hullámot vert. Távol a legkisebb gyanutól, mégsem nézte jó
szemmel folytonosan neje mellett Arturt. Épen csak őt nem.
Nyomott, boszus, ingerült hangulata sokszor hasztalanul kereste a
társaságban a könnyű mosoly álarczát. Éjjelenkint nem egyszer riadt
föl s mig Ilona nyugodtan szedte a lélegzetet s a csillagok
beragyogtak az ablakon, egy bús sejtés izgalmával meg-
megreszketett sorsától. Szabad levegőre volt szüksége s
felszakította az ablakot. Megesett egyszer, hogy épen arra ment
haza Artur s pajtásaitól hátramaradva, fölvetette szemeit az erkély
felé. Ennél egyszerűbb jelenetet bizonyára képzelni sem lehet; de
Béla hánytorgó lelke rémeket keresett s a fák kisérteties árnyai közt,
az éj csöndjében leskődő divaturacs ilyennek tetszett neki. Nem volt
nyugta többé ágyában s mikor az éjjeli lovag bizonyára már rég az
igazak álmát aludta, Béla újra meg újra kereste, látni akarta, kutatta
az erkély alatt. Föl s alá járkált szobájában, világot gyujtott, könyvet
vett elő s ébredő neje a kis asztal mellett találta. Nehéz és zavaros
álomba volt merülve, könyve leejtve, előtte az utolsókat lobbanó
gyertya s az ablakon a rózsaujju hajnal. Mikor beesett szemeit
fölvetette az alvó, szinte látszott még e sötét tükrökben egy-egy
kénes sugár, bolygó láng, visszamaradva azokból a rémes képekből,
melyeket az elmult perczekben visszavertek. Csábító reggeli
pongyolában állt előtte Ilona.
– Menj, menj; talán már várnak is rád, – mondá nyomott hangon,
reggeli üdvözletül, a fiatal férj s szavában volt valami kis elfojtott
gúny és eltagadhatatlan meggondolatlanság. – Csak menj el,
szívem, a kuthoz. Én sokáig virasztottam könyvem mellett s
bágyadtnak érzem magamat. Pihenni szeretnék még. De te oly szép
vagy, hogy kár e pillanatokat az én meggyöngült szemeimre
vesztegetned. Menj és mutasd meg mindenkinek, hogy kiállod a
versenyt a hajnallal.
Ilona csöngetett a szobaleánynak, hogy vigye ki a füstölgő
gyertyát s férje hizelgő szavaira még egy futó pillantást vetett a nagy
álló-tükörbe. A zene megszólalt odalenn s a kút környéke népesedni
kezdett.
 – Különös vagy, Béla, – mondá kezét nyujtva a szép asszony. –
Én nem megyek szívesen nélküled sehova; de ha már itt vagyunk,
minek mulasztgassuk el egyremásra a reggeli sétát?! Azt hiszed,
ostoba könyveid és szünetlen éjjelezéseid többet használnak? Nézz
csak ide! Ejnye Béla, édes Béla, sohasem hittem volna, hogy ilyen
zöld szemekkel bámulj rám házasságunk első félesztendejében.
Most már csak azért is lemegyek, mert féltékenykedel. Igazán
féltékeny vagy? Isten veled.
– Eh, bolondság, – mormogta boszusan Béla s a szép asszony
egy könnyed mosolylyal távozott.
Béla kétségkívül gyülölte és napról-napra, éjről-éjre jobban
gyülölte Arturt, a mért oly tüntetőleg forgolódott neje körül, kit egy
közönséges korcsmai fogadás tárgyává alacsonyított. Erősen
zaklatta a természetes büszkeség, hogy Ilona iránt egy tiszteletlen
gondolatot ne tűrjön meg a környezetében s nem egy gyötrelmes
órában kereste föl ama jelenetek emléke, melyek házassága
történetét bevezették, és bizonyára élénk emlékezetében vannak itt
sokaknak. Leginkább pedig Arturnak. Úgy gondolta, hogy ő a maga
részéről a legfényesebben hozta helyre, a mi homály rá esett azon
estén; de magyarázatokat adni nem lehetett, s kínosan érezte,
milyen termékeny és meleg fészkévé lehet a mendemondának egy-
két mámoros pillanat. A mint saját hibáinknak vagyunk másokban
leghangosabb ellenségei, úgy legkérlelhetetlenebbek szoktunk lenni
gyülölségünkben czinkostársaink iránt oly dolgokban, melyeket
azoknak sokkal kevesebb okuk van törülgetni emlékeik könyvéből,
mint nekünk. Artur utóvégre is bevallhatta szerepét, melyet a
fogadásban játszott; bevallhatta még Ilonának is. És ha bevallaná?!
Miután Ilona sohasem kért tőle felvilágosítást ama zavaros,
összefüggéstelen és őrjöngő szavak felől, melyekkel szerencsétlen
szerelmese a karámosi bál után rájok rontott, Béla rettegett, hogy
egyszer Artur találja megadni a magyarázatot. Voltak józan
pillanatai, melyekben kinevette háborgását; de csakhamar eljöttek
feje fölé a nehéz felhők, melyek beborították láthatárát. Minél
tehetetlenebb volt háborgása a felett, hogy az mégis csak úgy van
és mégis csak lehetséges, annál emésztőbb. Lehetséges, hogy
mosolyogva beszéljenek felőlük az emberek. Lehetséges, hogy
szánakozva tekintsenek reá. Lehetséges, hogy méltatlanul lenézzék
azt, kihez sorsát kötötte. Lehetséges, hogy Ilona elforduljon tőle és
olyan árván maradjon, mint a villámsujtotta fa. Lehetséges… És
mind e sok bűvölet boszorkánymestereül Artur állt előtte. Úgy érzé,
mintha a gúnynak és boszunak izgató szele csapkodná abban a
kitartó tiszteletben, melylyel ez a szerelmes suhanczczá juhászodott
vadállat nejének lépteit követi. Senkit sem gyülölt jobban, mint őt.
Talán ha azok a szép álmok, melyekkel völegény korában lelke tele
volt, oly kábitó hirtelenséggel el nem röpennek; talán ha forróbbnak
érzi neje karjait nyaka körül, puhábbaknak kezeit izzó homlokán;
talán ha könnye és mosolya könnyet és mosolyt fakaszt a legszebb
arczon, a mint várta; talán ha megváltott szíve hálásan doboghat felé
s nem merül új csatákba élete sötét szellemeivel: talán akkor
mindezt más szinben látja. Tán nem fél úgy a multtól, melyben ha
van feledni és feledtetni való, egy pillanat alatt el lehet égetni a szív
lángjában, hogy hamva sem marad; tán nem tart úgy a jövőtől,
melynek útjára a legtisztább szövétnek hint fényt; és tán mitsem ád a
világra, melynek üres hatalmát szívéből kinevetheti, mikor vonhat
maga körül egy kört, melyen sem kigyó, sem róka, sem fenevad nem
törhet keresztül. Hanem ilyen kört nem vonhatott. Ilona
mindenesetre szereti nevét, szereti a családi gyémántokat, szereti
ruháit, szeretni fogja a kastélyt és üveges hintót; de, óh istenem,
milyen ég és föld messziségben van attól, ki azt mondotta egyszer: –
Szivesen dolgoztam volna érted, Béla! Oh nem, nem ez az út,
melyen elfeledtesse vele azt a víz alatti pihenő áldozatot! A
surlódások, melyek a fiatal házasok közt mind élesebbek lettek, újra
és újra felkorbácsolták Béla régi fájdalmát és gyülöletét Artur iránt.
Mert a kicsinyes, hiú, elégtételre és boszúra vágyó asszonyi szívnek
örök és változhatatlan törvényei szerint, (melyek régibbek, mint
Menu könyvei,) Ilona csábos mosolyai mindannyiszor, a hányszor
férjével egy és más apró összeütközése volt, mindig fényesebbek
lettek Artur iránt s ezzel élesebb a penge is, mely Béla szívében járt.
Ebbe a szegény, árva szívbe így futottak össze minden oldalról
ismét a homályos, sárga, sötét vizek, hogy feldagaszszák és
kiáraszszák és föligya ismét habjait a szomjas homok körülötte és ne
tudjon senki semmit háborgásairól.
 Az erdőszélen egy padon borongott épen, mikor Vincze bácsi a
vállára ütött.
– Fiatal házas, szerencse fia, irígylésre méltó gavallér te, –
kezdte a sarok-szoba hőse szokott szónoklatainak egyikét,
melyekben épen annyi volt az álpáthoszból, mint az igazi
ravaszságból. – Hát hol és minek bujdosol te az emberi szemek
elől? A világ legtitkosabb helyeit kell kikeresni, ha az ember már
egyszer nem tud ellenállni a vágyódásnak, hogy szemtül szembe
nézzen veled. A mi páratlan kompániánknak feléje se nézel. Soha,
de soha nem hittem, hogy a jó vér így vizzé váljék!
És a vén korhely a világnak ama legtitkosabb pontján bizonyos
nehesztelő elkeseredéssel telepedett le Béla mellé.
– Hja – folytatta – ugye, a mézeshetek? A menyecske kordában
tart. Az már igaz, hogy Angelikát kivéve nem ismertem
asszonyszemélyt, a ki méltóbb lett volna rá, hogy járomba hajtson
egy igazi gavallér-nyakat! Csak úgy dűlnek szerteszét az utána való
bolondulástól ezek a ficzkók! Különösen az az Artur, hogy az
mostanában mennyi pénzt elveszt, olyan országos malért te nem
láttál. Bizony megtehetnéd, hogy a jó kompánia kedvéért egy
órácskára olykor-olykor betekinthetnél hozzánk. De ha már örök
haragot esküdtél a makaónak, hát van itt az én zsebemben valami
olyan is, a mi ilyen hallatlan kegyes utakra tért uriembereknek való,
mint te vagy. No, bolondok, hova lettetek már no? Ebben a rettentő
kaczatban alig akadok rájuk. De itt vannak már, itt vannak.
És Vincze bácsi egypár piszkosnál piszkosabb iv-papirost
halászott ki zsebeiből s megindult arczot vágva, kiteregette őket
sorjában a térdén és így folytatta:
– Nézz ide, Béla. Ha nem tudnám, hogy minden porczikádban
gavallér vagy, nem biztatnálak olyan bátran, hogy nézz ide, mert
tartanék tőle, hogy megijedsz. Semmi egyebek, pajtás, mint aláirási
ívek. Tudod, nekem is van szívem; még pedig olyan, hogy
szeretném látni, kinek van hamarjában külömb? Ez a rongyos
mihaszna csőcselék aztán ezt mindjárt megorrolja és tele tömi
minden zsebemet instancziával, hogy nekem auktorításom is van,
meg ismerősöm is van elég, hát kolduljak nekik. Iszen hát koldulok
én, koldulok; de biz az terhes egy munka. Ha mind olyan fajta
urakkal lenne dolgom, mint te vagy, isz akkor elkoldulnék én akár a
világ végéig; de tudod az a sok lókupecz itt Füreden… Nem is
mondom egyebeknek, mint: lókupeczek. Azok úgy összevissza
forgatják, kutatják ezeket az instancziákat; úgy végig olvassák
minden betűjét, hogy majd kifut a szemük; aztán pecsétet keresnek,
aláirásokat követelnek, a szolgabírónak mutogatják, míg azt a
rongyos forintot nagy nehezen kiszurják; hogy zsidók között, hidd el,
még koldus sem szeretnék lenni.
Béla kezébe vett egyet a papirosok közül, melyre – noha eddig
egyetlen aláiró sem akadt – nagy merészségnek tartanám azt
mondani, hogy: még tiszta volt.
– És ugyan kik azok a szerencsétlenek? – kérdé.
– Jaj, kedves barátom, az igen széles atyafiság! Az az ív
mindjárt, a melyik a kezedben van, egy hallatlan nyomorba jutott
családapát illet, kinek épen egy tuczat gyereke van. Ez meg itt egy
rettenetesen szerencsétlen árvának szól, ki boldogult anyjának egy
tuczat gyanuba vett udvarlója közül nem képes kitalálni az apját.
Csak képzeld magadat bele a helyzetébe, Béla! Azután még egy
van. Ez mindnyája között a legszánalomraméltóbb. Tegnap
belekeveredik a kompániánkba, elveszti mindenét az utolsó
krajczárig és fejbe lövi magát. Azaz hogy még nem lőtte magát fejbe,
hanem mennyre-földre esküdött, hogy megteszi, ha a veszteségét a
vendégek között valahogyan össze nem kunyeráljuk. Kár lenne érte.
Derék, jól megtermett, értelmes magyar ember; minden
szerencsétlensége az, hogy egy kicsit hazárd. Ezt ajánlom
legjobban, pajtás. Egy hányatott életről van itt szó, melynek párját
kell keresni! Itt a plajbász. Tudtam, hogy tebenned nem csalódom.
Béla mind a három ívre írt alá valamit. De a tizenkét árvás apa, a
tizenkét apás árva és az öngyilkosságra készülő értelmes magyar
nem érték be ennyi áldozattal, mert egyszer csak híre kerekedett az
egész fürdőn, hogy a fiatalság műkedvelő előadást fog rendezni
részükre. A vállalat élén Mágócsi Ernő, Dacsó Artur, Gencsy Laczi
és egy pár pesti fiatal ember állott, kik minden lehetőt elkövettek,
hogy becses személyüktől a közfigyelem soha meg ne szabaduljon.
Artur volt valamennyi között a legtevékenyebb s a ki ismerte ásító
természetét az ilyesekben, méltán gyanakodhatott, hogy a tuczatos
nyomoruságokon kívül valami egyéb is foglalkoztatja lelkét. Hollaki
úrral kiválasztották a darabot; rendkívül szerelmes dráma volt, csupa
csók és ölelkezés. Hanem sok női szereplő kellett hozzá. A
rendezőség nem a legszebb reményekkel húzta föl vajszín keztyűit,
hogy összeállítsa a személyzetet. Elsőben is, a mint illett,
Péterfinénél kopogtattak. A selyembábú meghallgatta őket, bájosan
mosolygott rájuk, rendkívül kedvesnek mondta az egész gondolatot,
mindjárt meg is rendelt egy páholyt és szörnyen csodálkozott, hogy
ugyan mikép fordulhatnak hozzá, mikor olyan elismert művésznő is
mulat Füreden, mint Ilona. Ernő gróf megjegyezte, hogy arra is
szükség lesz s kegyesebb válaszért esedezett. Erre aztán az ideges
asszonyság még szivesebben kezdett mosolyogni, mindegyiküknek
megszorította a kezét és azt válaszolta, hogy: már felelt. Hát Olga
grófnő? A kis, fitos orrú comtesse titkon tapsolt örömében a
mulatságnak; de gondos nagynénje egyszerre szánakozó arczot
öltött és kijelentette, hogy öcscse idegerősítő fürdőket használ s az
izgalom, mely egy ilyen előadással jár, bizonyára igen káros hatással
lenne egészségére. Egyébiránt a mai bálon ott lesznek s az éjfél
utáni csárdást engesztelőül Arturral fogja tánczolni. A rendezőség
megigazgatta a kigombolódott vajszín keztyüket s a kosárral tovább
indult. Nem járt több szerencsével Ivánfiéknál sem. Ágnes is nem-et
mondott. Ugyan hogy képzelik, hogy ő színpadra mer lépni
Kálozdyné mellett, mikor az érzelmes szerepekre sincs semmi
tehetsége; sírni meg épen talán képes sem lenne. Nem, nem; hiába
kérik. A jó báró elégedetten mosolygott a háttérben s a vajszín
keztyüknek csak az utolsó, döntő kisérlet volt hátra. Kitünő
szinészek a legsilányabb környezetben is meg szokták menteni az
est becsületét s Béláné a főszerepre volt kijelölve. Ezzel vigasztalták
magukat, mikor a kis erkélyes szalonba benyitottak.
Az emberbaráti és művészi czélokban fáradó vajszín keztyük
talán még kérőleg kulcsolódtak össze a fürdő szépsége előtt, mikor
a báró a sétányon mosolygó arczczal köszöntötte Bélát.
 – Nos, tudja-e a nap fontos hireit, kedves barátom? – kérdé.
Ugye, hogyne tudná, mikor minden ember azokról beszél?!
– A jótékony előadást érti a báró? – vetette oda Béla, kinek
rokonszenvét nagyon megnyerte ez az egyszerü, derék ember.
– Természetes, hogy azt, – válaszolt Ivánfi, – azt és a részleteit.
A nagy készülődést, a sok lótást-futást, a tömérdek tapsot és
koszorut, mely kedves nejére várakozik.
– Az én feleségemre?
– Nem is az enyimre. Nálunk is voltak azok a buzgó fiatal urak és
minden áron rá akarták venni Ágnest, hogy lépjen föl. De hiába,
mind hiába. Tudja, kedves barátom, mi csak olyan földönjáró, falusi
emberek vagyunk. Gazdálkodnunk kell, mert a jószágon sok az
adósság és az öcsém javithatatlan korhely. Még itt Füreden is csak
inkább magunknak éldegélünk és nem szeretünk olyanba kapni, a
mihez nem tudunk.
– De Ágnes igen szellemes teremtés, – jegyezte meg kissé halk
hangon Béla, miközben félretekintett s régi szokása szerint vesszejét
az útszéli bokrok felé suhogtatta.
– Rendkívül szellemes teremtés! – kiáltott fel boldogan nevetve a
báró. – Jól mondta, barátom, rendkívül szellemes. Akármikor
szivesen cserélnék fejet vele. De tudja, csak úgy földi dolgokban,
apróságokban, magunk között. Tea mellett pompásan elmulatunk.
Minden szava arany. Öröm hallgatni, a mit beszél. Hanem ez aztán
még nem annyit tesz, hogy ő már Rakhel… vagy hogyan is hívták
azt a híres franczia szinésznőt? Nem; csak kitünő feleség, ki
mindenesetre különb férjet is megérdemelt volna egy ilyen
magamfajta falusi tuskónál. Az ön szép neje, kedves barátom, az
egészen más. Ön maga is szép lélek; önnek természetesen az a
nagyobb, az igazi kincs. Ő arra született, hogy ragyogjon, hogy
sokakra áraszszon fényt, hogy csodáltassék. Előre is gratulálok a
diadalhoz. Nem mindennapi élvezet várakozik reánk. A mint hallom,
ő nagysága kezében lesz a főszerep…
– Mit adnak? – kérdé közbevágva Béla.
 – Ugyan mit is adnak? – akadozott a báró. Nem, azt nem tudom.
Valami czifra neve van s az én emlékezőtehetségem az effélékben
nagyon rövid. De bizonyosan tudom, hogy ő nagysága lesz a hősnő,
s vele szemközt talán Dacsó Artur is meg fogja valahogy állni a
helyét. Mi már majd csak nézők leszünk. Haza siet?
A mint Béla benyitott Ilonához, a szép asszonyt nagy
elfoglaltatásban találta. Valamennyi szekrény ajtaja tárva, minden
fiók kihuzva, minden láda nyitva. A szoba valami gazdagabb
divatraktárnak látszott, melyben egy előkelő úrnő finnyáskodva
válogat. A beözönlő sugarak omló selyemszövetek habos tükrén
törtek meg, kiismerhetetlen szövésü csipkék eszményi szálai közt
bujkáltak és nehéz bársonykelmék sürű szövevényében vesztek el.
A sok ragyogó színt a játékos öreg nap mind oda festette a szoba
világos mennyezetére s Ilona mély odaadással tartott szemlét
kincsei fölött.
– Nagy munkában vagy, kedvesem, – szólítá meg Béla, ki nem
tudta elpalástolni kedvetlenségét. De inkább mélázónak, mint
haragosnak látszott. – Talán megint valami báléj fenyeget?
– Óh nem, – válaszolt Ilona s figyelmének egy csekély részét
rövid időre Bélának juttatta. – Egészen más. A jövő szerdán egy
jótékony előadáson kell részt vennem. Akkorra óhajtok öltözéket
szemelni ki, ha ugyan találnék valami alkalmasat ruhatáramban.
Addig pedig csupa hizelgés leszek, (férjéhez fordult és megfogta
kezét), mert szeretném biztosítani a maga tapsait is. Nos,
mosolyogjon hát egy keveset.
De Bélát igen kellemetlenül látszott érinteni az egész kegyeskedő
hivalkodás, különösen mióta meghallotta, hogy Artur lesz nejének
ellenjátékosa. A porszemekkel tánczoló sugarak rezgő fényében már
ott látta őket, a mint átölelve tartják egymást az egész kiváncsi világ
szeme láttára, mely tapsol nekik és magában titkon mosolyog a
szomorú jelenetek alatt. Egy karszékbe ereszkedett és
végigsimitotta homlokát. Rettegett a szaglászó pletykahad gyanakvó
és szánakozó pillantásaitól; rettegett egy szive mélyén megcsendült
kedves tervért, melytől éppen azon a bizonyos napon egy kis
vigasztaló derüt várt. Nem, épen nem mosolygott Ilona óhajtása
szerint, mikor rövid, töredezett szavakban, félig maga elé beszélve,
megszólalt:
– A jövő szerdán? Épen a jövő szerdára tüzték? Remélem,
szivem, még semmi bizonyosat nem igértél?
– Azaz hogy igen, igértem, – válaszolt a szép asszony,
elbocsátva férje kezét, s egy arany kalászos kis kalapot vizsgálgatva
tartott a világosságnak. – Ebben a pillanatban vették szavamat. Mind
itt voltak könyörögni; Mágócsi, Dacsó s a többi kolompos. Az én
megegyezésemtől függött az egész terv sikere és halálra csak nem
unhatja magát az ember!
– Nem tetted helyesen, hogy határozott választ adtál, mielőtt
engem megkérdeztél volna, – jegyezte meg Béla, kinek látszatos
nyugalmát még féken birta tartani őre: a remény.
– Kedvesem, mondá az asszony, kissé hevesebben babrálva
holmijai közt, – mindig azt hittem, hogy a férj és nő akarata egy.
Talán csalódtam; de miután eddig mitsem tagadtál meg tőlem,
méltán hihettem.
– Ebből nem következik, hogy mindenkorra lemondtam
akaratomról. Csak hitem gyöngült meg az iránt, hogy hatni birjak rád.
De Béla, mintha maga is nagyon keménynek találta volna e
szavakat, egyszerre neje keze után nyult (mely azonban egy pillanat
alatt tele lett mindenféle csecsebecsével) és sokkal szelídebben
tette hozzá:
– Lásd, ime most is abba a kellemetlen helyzetbe hoztál, hogy
kérnem kelljen: vedd vissza szavadat. A jövő szombaton
születésemnapja lesz s én szeretnék akkor távol lenni az idevalóktól,
ettől a lármás, semmiskedő világtól; kirándulni a tihanyi viszhanghoz,
vagy a szőllők közé, vagy akármi csöndes zúgba; kecskekörmöket
és kőfejkötőket keresni, virágokat tépni s veled, egyedül veled tölteni
a napot. Sokat szeretnék beszélni neked, a mi mást nem érdekel, és
hallani valamit tőled, a mi csak nekem szól.
 Ilona letört egy kalászt a kalap mellől, melyet izgatottan forgatott
kezei közt s igen hamarjában elkészült a válaszszal:
– Megüljük másnap, édes.
– Nem, Ilona, nem, – folytatta Béla s kérőleg hajolt előre és
széke karját kezdte csapkodni. A nyugalom őre már kifáradt
odabenn a viaskodásban s maga is szökni készült. – Nem,
sehogysem egyezhetem bele, hogy Arturral játszszál. (A szép
asszony nevetett és elpirult.) Ne kutasd ennek forrását a nevetséges
félszegségek között. Én nem féltelek; nem vagyok rabja e kínos
hóbortnak. Mulass, a kivel tetszik, a mikor kedvedre van; de kerüld,
hogy akármi okon Arturral együtt emlegessék a nevedet. Nagy okom
van erre az intésre. Ne neheztelj, kérlek; neked ép oly kevés hibád
van benne, mint a mennyire semmi sejtelmed róla.
– De hát…
– Ne tudakold, hogy mi az. Csak nyugodjál meg benne. Meg kell
nyugodnod, vagy… Nem, nem tudhatsz meg belőle semmit.
Méltányolnod kell a nélkül is, a miért engem ilyen forró kérésre
képes indítani.
Béla gyöngéden függesztette égő szemeit Ilonára és ajkai
reszkettek a megindulástól még azután is, hogy felhagyott a
beszéddel. A szenvedés árjának, mely az ifjút elborítani látszott,
mintha mélyéből hangzottak volna fel szavai. Lágyan, fájdalmasan,
suttogón és reszketegen keresték neje szivét, mint azok a titokteljes
hangok, melyeket langyos, csöndes nyári estéken a tóparton hallani
vélünk, mikor a kis babonás paraszt leány felemeli mellettünk ujját,
hogy: harangoznak a víz alatt. De selyemruhás asszonyságok nem
igen szokták meghallani ezeket a hangokat. Ilona szivéhez sem
juthattak közel, mert miután a második aranykalász is áldozatul esett
volna anélkül, hogy Bélára tekintene, rossz kedvvel válaszolt neki:
– Tudom, tudom. Annyi az egész, hogy kedvemet szegd. Jól van;
úgy lesz, a mint parancsolod. Tihanyban kecskekörmöket szedünk s
te az Árgirus királyfiról mesélsz nekem. Egészen úgy lesz.
Egy regényt vett elő s a kerevet sarkában olvasni kezdett.
 Többet nem beszéltek a dologról s bármily fájdalmasan
visszhangzott is Béla lelkében a kelletlen jelenet végső akkordja,
megnyugvást keresett abban, hogy czélt ért. Rendkívül gyöngéd volt
nejéhez a következő napokon, mintha valami nagy veszteségért
tartoznék kárpótolni. Ilona hol egykedvű zárkózottsággal, hol
bizonyos nyugtalansággal fogadta ez udvariaskodást és egyáltalán
igen nehezen békéltethetőnek mutatta magát. Sokszor panaszkodott
főfájásról; ilyenkor szobájába szokott zárkózni, honnan rendszerint
kihevült arczczal, révedező tekintettel és félig-meddig kimerülve jött
elő. A közönség különböző köreiben nagy volt a sajnálkozás
visszalépésének hirére, melynek okát a költség fölött panaszkodó
asszonyságok egész szenvedélylyel találgatták. A terv maga
azonban, úgy látszik, nem dült dugába s a buzgó vajszín-keztyüknek
az utolsó pillanatban sikerült egy ismeretlen drámai tehetséget
felfedezni, mert a fák törzsökein és a házak sarkain megjelentek a
nagy vörös falragaszok, melyek a titokteljes ismeretlent a
művészvilágban szokásos három csillaggal jelölték. Kilétéről
senkisem tudott semmi bizonyosat s a beavatottak mélyen
hallgattak. Pedig az ostrom nem volt csekély; de a sokat jelentő és
semmit el nem áruló mosolyok hathatós védeszköznek bizonyultak.
Ilona tanusított még legkevesebb kiváncsiságot helyettesítője iránt;
soha nem kérdezősködött felőle s világosan látni lehetett, hogy
kedve ellenére van, ha az egész előadást csak szóba is hozza
valaki. A nagy nap reggelén – a hogy Béla egy hintóval lakásuk elé
hajtatott – a divánon heverve találta nejét. Gyöngének és
fölhevültnek érzi magát, – mondá s egy könynyel, de igazi könynyel
szemében kérte férjét, hadd maradjon most el a kirándulás.
Délutánig mindenesetre jobban lesz; induljanak akkor. Inkább toldják
majd meg ünnepüket azoknak a szép estéknek egyikével, melyek
most járni szoktak. Béla homlokon csókolta a szép szenvedőt, ki
magányt és pihenést óhajtott s nem zaklatta többé. Hanem ebéd
után megint előállt a kocsival. Ekkor aztán, nagy csodálkozására,
üresen találta Ilona szobáját.
– A nagyságos asszony nincs itthon, – mondá mögötte a
szobaleány. – Olyan rettenetes pakkal ment el, mintha csak útra
készült volna. Még az a drágalátos igazgyöngysor is benn volt, meg
az a…
– Hova ment? – kiáltott rá Béla s elhalaványodva meredt a
leánynak hamisan pislogó szeme közé.
– Hogy hova ment, azt nem tudom, – felelt ez a szavaknak
bizonyos sokat sejtető megnyujtásával, mely azonnal elárulta, hogy
e kis teremtésnek már megvoltak tapasztalatai a gavallérvilágban. –
De azt bizonyosan tudom, hogy az igazgyöngyöket magával vitte.
Különben azt mondta, hogy estig ne várjuk. Parancsol talán egy
pohár vizet a nagyságos úr?
Tudta, hogy az olyan esetekben, a milyenek egyikét ő sejtette, a
nagyságos urak mindenekelőtt egy pohár vizet szoktak kérni és csak
azután indulnak meg. A kinek több esze van közülök, az mindjárt
csip egyet az ő kinálkozó piros orczáján és melléje telepszik. De
Bélából nem nézett ki ennyi életrevalóságot. Még víz sem kellett
neki.
Bár izzó homlokkal haladt le a lépcsőn s forró halántékait
minduntalan törülnie kellett kendőjével, távol, igen távol volt a
gyanutól, melynek hálójába a tapasztalt szobaleány keríteni akarta.
Ilona attól a naptól kezdve, melyen hánykódó szivét kitárta előtte,
bizonyosan a méltatlan keserűségnek mérgét rejtette lelke mélyén s
ma akarta kiönteni rá, mikor legérzékenyebben találja. Mutatott-e
azóta egy fellegtelen arczot? Ha ő zsarnoki szavával elrontotta
Ilonának mai örömét, ez meg hangtalanul, némán, eltünve
tönkreteszi az ő ünnepét. Be kell érnie azzal a száraz, kényszeredett
mosolyú köszöntéssel, melyet reggel hallott s a mely semmiesetre
sem ért egy valamire való jó-reggel kivánást sem. Most magára
hagyta. Valószinűleg vagy csónakáz a vizen, vagy magányos sétát
tesz az erdőn, vagy látogatóba ment ahhoz a süket, vén bárónéhoz,
kit soha ki nem állhatott, (ilyenkor az asszonyok szeretik magukat is
megkínozni,) Siófokra vagy Veszprémbe rándult vagy akárhova,
hogy őt egyedül hagyja. Női dacz az egész, egy félmívelt szívnek
gyöngédtelen dacza. Óh milyen, de milyen gyöngédtelen! A málha,
melyről a szobaleány fecsegett, bizonyára egy-két felöltővé és
kendővé zsugorodik össze, melyeket estére vitt magával. A gyöngy,
hazugság. Nem más, nem lehet más az egész. Ime,
születésenapjának családi ünnepe! Semmi, semmi, semmi, mint
hogy ő egy pillanatig hivő volt, egy napig vak volt és egész életében
szerencsétlen volt!
A vendégek, nevetős urak és piperés asszonyságok, tarka és
sürű csoportokban siettek el Béla mellett a szinház felé. Jobbról-
balról köszöngettek neki. Egyiket észrevette, másikat nem s mikor az
előadás kezdetét jelentő harang másodszor csengett végig a
levegőn, egy perczre megállt. Eszébe jutott, hogy megtartották
páholyukat s Ilona a szinházban is lehet. Egyszerre erős karokkal
ragadta meg a bizonyosság vágya s vonta a kicsiny, lombok közé
rejtett, embert keveset látó múzsatemplom felé.
– Nagy lesz a meglepetés, isteni lesz a meglepetés, Kálozdy úr!
– kiáltott rá a pénztár üveg borítója mögül Hollaki úr és hangja
hasonlított egy keselyű átható sivításához, mikor prédájára csap.
Béla belépett; de Ilona nem volt ott. A páholy sarkában húzta
meg magát s várta az előadás kezdetét. Vidám zaj és jókedv
áradata vette körül. Kezébe fogta a színlapot s háromszor is
végigolvasta; de – noha gyakran megtörülte a szemét – egy árva
szót sem értett, talán nem is látott belőle. A hogy körültekintett,
egyetlen ismerőst nem talált a zsúfolt nézőtéren. Pedig üdvözölték
innen is, onnan is s büszke, selyemben úszó úrhölgyek –
szemüvegeikkel felkészülve – várták alázatos meghajlását. De neki
minden idegen volt körülötte; nem ismert senkit. A zenekar játszani
kezdett s ő pálczájával gépiesen verte széke oldalán az ütemet.
Csöngettek.
A függöny, melyen az ország piros képű nemtője kopott
babérkoszorút tartogatott, (de eddig úgy látszik, nem talált méltó főt
reá) felgördült s a jelenetre, mely az ezernyi odameredt szemnek a
színpad ódivatú vártermében feltárult, a meglepetésnek egy
pillanatnyi némasága után kitört a falrengető taps.
 Egy daliás levente térdelt a bájos várkisasszony előtt. A kis
kezeket forró csókok borították. Egymást kereső szemeikben epedő
szerelem. Karjait kitárva az egyetlen, a legnagyobb boldogság felé.
A levente: Artur volt, kedvese: Ilona.
Béla ajkába harapott s elsápadt. De rövid pillanatok után, melyek
alatt mindenkinek figyelme a színpadra volt irányozva, összeszedte
erejét és a kiknek eszébe jutott feléje tekinteni, egy hideg, komoly és
nyugodt alakot láttak, ki oly mozdulatlanul ült székén a mosolygó
tekintetek tűszurásai közt, mintha oda lett volna szegezve.
Nyugodtan nézte az izgalmas történet folyamát, mely kínos,
tetszetős és megtapsolt jeleneteken haladt tovább. Nyugodtan nézte
a látcsöveket, melyeknek nagy sötét szemei a színpadról
minduntalan ő felé fordultak; az egyetértő, elismerő, jóakaró
pillantásokat, melyek nem szüntek meg végesvégig üldözni; a
titkolózó gúny ferde vonásait, melyeknek volt gondjuk rá, hogy
észrevétessenek. Nyugodtan hallgatta Ilona sóhajait, édes szavait
és szerelmes nyomorát. Nyugodtan kisérte röptében a roppant
koszorút, melyet a karzatról Artur vörös sipkás legénye dobott ura
imádottjának lábai elé. Nyugodtam figyelt egy kis piros fabogárra,
mely páholya gerendáján tompa zummogással rágicsált utat
magának befelé, hogy soha többé emberi szem elé ne kerüljön.
Szakadatlan munkával dolgozott, furt, őrlött koporsóján és áttetsző
piros szemfedőjét vígan emelgette. Kis feje, apró lábai, vékony
szárnyai eltüntek már a kivájt üregben s csak jókedvű zummogása
hallatszott, melylyel bucsúzott a világtól. A leőrlött por betemette s
csak egy-egy kis vidám hangocska szabadult ki, egy töredéke a
nagy leczkének, mely könnyű lélekkel halni tanított. Az utolsó
felvonás közepe járta. Már nem lehet feltünő Béla távozása. Kalapját
vette és elhagyta a szinházat.
Elhagyott, magányos utakon a bucsúzó nap tünő világánál,
alászálló árnyak között bolygott föl s alá. Égő agyában nem voltak
gondolatok, csak zajló szivében volt egy kimondhatatlan vágy és
néma fájdalom. Az ember nem járta út, melyen barangolt, ismerős
volt előtte. Ez az, ez az a régi, kietlen ösvény, az örök tévelygésre
átkozottak útja! A fény és homálynak e furcsa vegyülete, mely
szemeit kápráztatja, a régi fátyol, mely eltorzítja körülte a világ képét
és szomorú, sívár nevetésre ingerel! A bolyongó forró homlokát
meg-megcsapta egy-egy alácsüngő ág s fülébe füttyentgettek a
hazatérő fecskék.
A mily kevéssé tudta, hova indult, ép olyan öntudatlanul jutott
oda, a hol az éjet töltötte. Már ragyogtak fenn az égen a csillagok,
futó felhők tünde fátylával űzött játékot a kaczér hold s előbujtak
mindenfelől a fénybogarak, mikor a híres sarokszobának füstös,
romlott és vészes levegője átölelte. Csak egy perczre engedte oda a
vén korhely lelkesedő karjainak. A gyertyák lobogva égtek a sötét
asztalokon, mint a szenvedély, mely azokat emésztette, a kik itt
összejöttek. Mint hajdan Trimalkion dőzsölő barátai előtt, a félvilág
kincseivel ingerlő asztalon, itt is ott állt a bankjegyhalmazok fölött az
ijesztő csontváz és szemüregeivel rámeredt mindenkire, a ki a
könnyű sarkon forduló ajtót betette maga után; de látni nem látta
senkisem. Mind testvérek a szenvedélyben, és körmeikkel
egymásnak rontó ellenségek, lélegzet-visszafojtva áhított kaján
örömökre. Elhízott tunyák és kiaszott pénzsóvárok; telhetetlen
gazdagok és dologtalan koldusok; reszkető öregek, kik a sír szélén
állanak és életteljes fiatalok, kik – ezek is csak a sír szélén
bolyonganak! Akárhányan vannak együtt, a sürű füst külön-külön
választja valamennyit. A mosoly, mely másnak szól, hazugság; csak
az az igazi, a mely titkoltatik. Az élczek csupán egymás rovására
röpködnek; könnyű szárnyuk hamar kifárad a fojtó levegőben és
hatástalanul hullanak le. A legvígabb hahoták egy-két lépésnyiről
vérfagyasztó kaczajként verődnek vissza. A nehéz, szürke füst
elborít mindent, kivéve a kártyák szineit. Elborítja a nyerteseket és
veszteseket, a czinkosokat és agyarkodókat, a hidegvért és a lázat.
Elborítja az ifjú szenvedéseket és régi kinokat is, melyek nem ritkán
menekülnek ide. Ez a Vincze bácsi jó kompániája, melynek éhes
torkába beleűzte Bélát nyomorúsága. Ott vergődött, míg a gyertyák
világa halaványodni és az ablakok világosodni kezdtek.
Reggel volt. A derengő hajnal már rég föltetszett a láthatár
keletső szélén, mikor Béla ott hagyta a társaságot. A vén ragadozó a
lépcsőig kisérte és vállon veregetve biztatta, hogy noha ilyen
feneketlen malért sohasem látott életében, azért csak lásson el
közibök az ő mindenkinél nagyobbra becsült vendége többször is,
mert hát az a fránya szerencse forgandó és örök kár lenne, ha egy
ilyen hét vármegyére szóló gavallér meg hagyná penészedni a
virtusait. Béla szótlanul vett bucsút tőle és meg-megbotolva
támolygott lefelé. El volt kábulva, meg volt vigasztalva, ki volt rabolva
s a reggel derengő világossága nem sokkal volt több neki, mint a
fekete éjtszaka. A kimerültség láza pirosfoltos sárga fátyolát rádobta
arczára s beesett szemeire a búsan ragyogó, apró csillagokat. A
vízről hüvös szellő lengedezett s az ifjú összerázkódva, állig
begombolta könnyű atilláját. Ama ködös reggelek egyike volt,
melyeknek szürke ólomszinét nem enyhíti aranyos vagy rózsaszín
verőfény; csak hideg ezüst szálak csillognak rajta át. Homályos
szemek előtt az ilyen kétes fény könnyen elmossa a tárgyak
körvonalait. Béla alig tudta megkülönböztetni azt az egy-két mozgó,
járókelő alakot a fák óriás kisérteteitől, melyeknek vékony,
egymásba fonódó karjait feléje rezgette a szél; a házak néma,
szürke, holt tömegeit a sárgálló halmoktól mögöttük; a víz hullámai
összefolytak előtte az ég vándor felhőivel. Úgy tetszett neki, mintha
álomképek vennék körül s ha időnkint éles fájdalom nem nyilal
halántékaiba, azt hitte volna, álmában bolyong.
A kutnál már voltak egynéhányan. Korán kelő falusi nép, mely
vasárnapokon a környékről belátogat a Savanyúviz uri
vendégserege közé; élelmes szobaleányok és udvarlóik, kik – ha
már egyszer fürdőn vannak, – legalább uraságaik ébredése előtt
élnek a jó alkalommal és divatos tempókkal; meg egynehány
köhögős, álmatlan és türelmetlen beteg, ki elhitette magával, hogy
minél korábban meríthet a forrásból, annál hasznosabb. Kétségkivül
az utóbbiak közé tartozott az a sovány, görnyedt, fekete ruhás alak,
ki poharával kezében (és mindenesetre szép reményekkel
poharában,) már jó ideje épen Béla előtt haladt.
Megtört, beteges vén ember volt, rámondhatta akárki, ha csak
hátulról látta is. A reggeli szellő kikapta nagy karimáju kalapja alól
nehány ősz hajaszálát; roskatag vállai meg-megremegtek s előre
hajolva, vastag botjára támaszkodva, nagy ingadozó lépésekkel úgy
sietett, mintha kereket hajtott volna maga előtt. Béla zavaros
elméjében homályos, rettegtető emlékeket ébresztett ez az alak.
Minden kisértet között, mely körülötte nyüzsgött, ez volt a
legfélelmesebb. Mintha koporsója felé tántorgott volna, vagy
koporsójából kelt volna ki. Épen félrecsapva, meg akart szabadulni
látásától, mikor az alak egy támolygó kanyarodással visszafordult és
szemtől szemben álltak egymással.
Kálozdy Béla és az öreg Hajós Gábor.
Óh milyen kegyetlen esztendők haladhattak el a szegény
professzor fölött! Minő gyilkos eszközökkel támadhattak ellene, hogy
így megviselték! Minő viharokban forgott, hogy így kifogyott a
lélekzete és elerőtlenedtek a lábai! Egyszer csak szóbeszédnek járta
Dunaszögön, hogy sohasem volt fiatal s az ötletet tréfa gyanánt
nevették meg. Erről az arczról most el sem tudná képzelni senki,
hogy ifju is volt valaha, habár nem mosolygós és élettől ragyogó is,
csak fiatal, telt, ránczok és bánat nélkül való. A szenvedések mély
árnyai ültek e csontos, száraz, sárga képen, melynek egy-két
vonása örök reszketegségében tett bizonyságot a kiállott nagy
ijedelmekről. Ajkai vékonyak és szintelenek voltak s apró szemei
majd elvesztek a nagy, fekete csontba foglalt pápaszemek daczára.
De a legtaroltabb mezőnek is van egy-két kis virága, mely kikerülte a
gyilkos kaszát. A megviselt arcz sem volt – a sors pusztító kezének
nyomai közt – a léleknek apró kincsei nélkül. A kicsiny szemekben
meghuzódott még egy kis emberszeretet és egy kis isteni félelem.
Béla lábai a földbe gyökereztek, a mint ráismert. Mozdulatlanul
helyén maradt és szó nélkül bámult az öregre.
A professzor – egy kis megrezzenés után – csöndesen állt meg
vele szemközt s szelíd, ismerős, bánatos mosolyát, mely egykori
kedves tanítványa láttára meglepte, igyekezett korlátok között
tartani, míg a gondosan megtörülgetett pápaszemen át meg nem
győződött róla, hogy nem csalódik.
– Béla! Csakugyan jól látok-e? – kiáltá kiterjesztve karjait és
leejtve poharát, mely darabokra törött. Hangja száraz, rekedtes és
tompa volt, mint valami korhadt fatörzsben zugó szél. Erről a hangról
bizonyára nem ismert volna rá senki. – Szólj hát, Béla, te vagy-e
igazán?
 A szél mind magasabban szárnyalt s ez utóbbi kérdés reszketeg,
mély zugásában már a vén korona ritkás lombjai közül hallatta
magát.
– Professzor ur… nagytiszteletü ur… dadogta az ifju és remegve
sütötte le tekintetét, melyet égő pir borított el.
– Fiam, Béla! – tört ki ujra az öreg és mozdulatlan kedvenczét
szivére ölelte.
Ez az egyszerü, igaz sziv ép oly távol volt a gyanakodástól, mint
a szomoru való tudásától. Mitsem sejtett a gyászos szerepről, melyet
családja történetében a végzet Bélának juttatott. Beczéjéről eltünése
óta mitsem tudott; a tisztelet egy kis magányos szigetre állította,
hova nem jutott hir sem a törvény termeiből, sem a börtön dohos
levegőjéből. Leányát meggyászolta, és – miután halála titkának
kulcsát a szemmel látható világban nem sikerült megtalálnia –
kereste azt az emberi léleknek ama rejtek-kamarájában, melynek
kutatására szánta életét. Béla előtte csak a régi Kálozdy Béla volt,
életének egyik öröme, büszkesége és reménye s csupán a szomoru
visszaemlékezések voltak okai, a mért öreg és gyönge szemeit
törülgetni kezdte, mig egy kis ideig némán álltak egymás előtt.
– Régen, régen, láttalak már, – kezdé a nagytiszteletü ur,
zsebébe gyömöszölve a keszkenőt. – Hosszu esztendők óta nem
láttalak, Béla! Már csak hadd hivjalak így, iszen mindig úgy
tartottalak, mintha az én kis családomhoz tartoztál volna. Az én kis
családomhoz! Az én családomhoz!
Mintha a szél zokogott volna odafönn a magasban.
– Ahhoz, a mi nincs már, – folytatta az öreg. Csak te maradtál
belőle. Te is elidegenedtél, felém sem néztél, hirt sem adtál
magadról. Pedig sokáig olyan egyedül voltam, mint a halálát váró
remete. De isz te tudsz mindent. Azért, hogy külső országokon jártál,
embernyi ember lett belőled, megházasodtál, bizonyosan gondoltál
olykor-olykor Dunaszögre is. A philosophiae historia tanítását már
abban hagytam, mert nem birom; csak a paedagogiát tartottam meg.
Ha gyermekeid lesznek, neked is szükséged lesz majd rá:
emlékszel-e még valamire belőle? Emlékszel-e egyremásra a
kollégiumból?
– Hogyne emlékezném! – felelt akadozva és egy kissé
föllélegzve Béla, a mint észrevette, hogy kettejük között a feneketlen
örvényt csak ő látja. – Azok voltak a legszebb napjai életemnek!
– A legszebbek ugy-e? – beszélt bizonyos szomoru elégtétellel a
szegény professzor. – Ugy-e, hogy a legszebbek? De nem is
csodálom. Akkor csupa öröm volt a házam. Most látnád, milyen
elhagyatott! Tudod, hogy én egész életemben könyvekkel
bajmolódtam. Tán kevésbe vettem az apai kötelességet a tudomány
mellett. Tán csak fitogatni akartam velök ideáim igazságát. Sok
éjtszakán keresztül virrasztott velem ez a keserü szemrehányás és
lélekfurdalás, hogy ez volt-e a vétkem, a miért a bölcs gondviselés
olyan rettenetes módon megostorozott. Könyveimen kivül mindent,
mindent elvett tőlem és csak akkor láttam, hogy az apai könnyeken
keresztül elvesznek a betük, olvashatatlanokká lesznek a sorok és
semmivé minden tudomány. Most tudom, most értem.
Az öreg beszédét egy perczre megakasztotta a csuklás s csak
akadozva tudta folytatni, a mint a gyülekező vendégek közül
magányosabb helyeknek vették utjokat.
– Megostorozott, kegyetlenül megostorozott a sors, Béla. Két
szép, felnőtt, reményekkel teli gyermekemet vette el tőlem. Mert a
másikat is csak elvette. Szegény kis galambomat még inkább a
magaménak érzem, mint a Mátyást. Nem, nem tér az vissza soha
többet! Olyan egyedül hagytak, hogy… hogy… de nem vádaskodom
senki ellen. Megbocsátottam mindegyiknek, szeretem mindegyiket
és ha találkozom majd velök, nem szeretnék szemrehányást tenni
magamnak, hogy elszakadásunk után ilyen hosszu idő mulva is
rossz szivvel gondoltam még reájok. Bizonyosan nekik is van
megbocsátani valójuk.
Béla eltakarta arczát. Nem tudta nézni azt a töredelmes
tekintetet, melylyel az öreg bús történetéről szólt. Hallgatni is alig
birta ez igaz, szenvedő és szeretetteljes sziv megható nyilatkozását.
 – Neked, édes fiam, gyöngy-szived volt mindig s látom, hogy
nem tudta elrontani az élet, – beszélt tovább a vén ember, észrevéve
Béla megindulását, kit még ő kezdett vigasztalgatni. – Ne, ne
keseredjél el annyira. Súlyosan látogatott az isten, az igaz; de
mégsem hagyott el végkép. Nagy beteg is voltam; majd egy álló
esztendeig tartott a nyomoruságom és ha Örzse nincs, bizony-
bizony beteljesedik a gyermekem után való kivánkozásom. A püspök
ur egy felfuvalkodott theologust rendelt be helyettem tanítani; hanem
ugyan nem volt köszönet benne! Mindenkivel azt akarta elhitetni,
hogy kanállal ette a tudományt; de az exámenen aztán ugyan
furcsán járt az amicze. Hanem ez nem tartozik ide. Valahogy mégis
csak lábra állított Barkó kolléga és az idén már nem hagyott békét,
hogy használjam még itt a fürdőt. Épen az este érkeztem és már az
első reggelre ilyen nagy örömöt tartogatott a sors!
A professzor levette a nagy karimás kalapot és megtörülgette a
homlokát. Apró szemeiben egyre több élénkség, egyre több derü
csillogott, a mint folytatta:
– A hosszú szenvedés után nekem is jutott egy-két sugár! Épen
lábadoztam; emlékezem, először sétáltatott meg Örzse a szép
tavaszi napon, mikor hozta a postás a levelet öregebbik fiamtól,
hogy milyen jól megy a dolga odakünn a francziák között. Felhagyott
a katonaélettel, esztergályos műhelyt nyitott és azt mondja, úgy
belebolondult a szerencse, hogy a herkópáterrel sem cserélne.
Semmi gondja az ég alatt s csak egy dolog nyomja a lelkét, hogy
annak a nagylelkü jóltevőnek, a ki nyélbe ütötte a sorsát, sohasem
juthatott nyomába. A pénzt, a mit kölcsön kapott tőle, elküldte haza,
hogy szegény deákokat segítsünk vele. Ebből aztán már egész
tökéletességgel megbizonyosodtam, hogy nem ámítás, a mit ir. Még
a boltjának a képét is elküldte. Felakasztottam az iróasztalom fölé,
hogy mindig ott lássam és sohase veszszem el hitemet az isteni
gondviselés kegyességében. Most jut eszembe, te is jártál
Párizsban. Ugyan nem találkoztál-e valahol vele?
– Sehol, – felelt Béla és a szive körül egy kis meleget érzett.
Párizs nagy erdő.