Nanocarbon electrochemistry First

Edition Foord
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/nanocarbon-electrochemistry-first-edition-foord/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Electrochemistry for Bioanalysis 1st Edition Bhavik A.

Patel

https://ebookmass.com/product/electrochemistry-for-
bioanalysis-1st-edition-bhavik-a-patel/

Silicon: Electrochemistry, Production, Purification and

Applications Eimutis Juzeliunas

https://ebookmass.com/product/silicon-electrochemistry-
production-purification-and-applications-eimutis-juzeliunas/

Encyclopedia of Interfacial Chemistry: Surface Science

and Electrochemistry (Vol 1 - Vol 7) Klaus Wandelt
(Editor)

https://ebookmass.com/product/encyclopedia-of-interfacial-
chemistry-surface-science-and-electrochemistry-vol-1-vol-7-klaus-
wandelt-editor/

Electrochemistry of Dihydroxybenzene Compounds. Carbon

Based Electrodes and Their Uses in Synthesis and
Sensors 1st Edition Edition Hanieh Ghadimi

https://ebookmass.com/product/electrochemistry-of-
dihydroxybenzene-compounds-carbon-based-electrodes-and-their-
uses-in-synthesis-and-sensors-1st-edition-edition-hanieh-ghadimi/
Sustainable Energy: Towards a Zero-Carbon Economy using
Chemistry, Electrochemistry and Catalysis Julian R.H.
Ross

https://ebookmass.com/product/sustainable-energy-towards-a-zero-
carbon-economy-using-chemistry-electrochemistry-and-catalysis-
julian-r-h-ross/

Metaepistemology First Edition. Edition Mchugh

https://ebookmass.com/product/metaepistemology-first-edition-
edition-mchugh/

First Aid for the USMLE Step 1 2021 Tao Le

https://ebookmass.com/product/first-aid-for-the-usmle-
step-1-2021-tao-le/

Sinostan First Edition Raffaello Pantucci

https://ebookmass.com/product/sinostan-first-edition-raffaello-
pantucci/

Mitonuclear ecology First Edition. Edition Hill

https://ebookmass.com/product/mitonuclear-ecology-first-edition-
edition-hill/
Nanocarbon Electrochemistry
Nanocarbon Chemistry and Interfaces
Series Editor
Nianjun Yang, Institute of Materials Engineering, University of Siegen, Germany

Titles in the Series

Nanocarbons for Electroanalysis

Sabine Szunerits, Rabah Boukherroub, Alison Downard, Jun-Jie Zhu

Carbon Nanomaterials for Bioimaging, Bioanalysis andTherapy

Huan-Cheng Chang, Yuen Yung Hui, Haifeng Dong, Xueji Zhang

Novel Carbon Materials and Composites: Synthesis, Properties and Applications

Xin Jiang, Zhenhui Kang, Xiaoning Guo, Hao Zhuang

Nanocarbon Electrochemistry
Nianjun Yang, Guohua Zhao, John S. Foord

Forthcoming Titles

Nanocarbons and their Hybrids

Jean-Charles Arnault, Dominik Eder
Nanocarbon Electrochemistry

Edited by

Nianjun Yang
Institute of Materials Engineering
University of Siegen
Germany

Guohua Zhao
School of Chemical Science & Engineering
Tongji University
Shanghai, China

John S. Foord
Department of Chemistry
University of Oxford
UK
This edition first published 2020
© 2020 John Wiley and Sons Ltd

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or
transmitted, in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise,
except as permitted by law. Advice on how to obtain permission to reuse material from this title is available
at http://www.wiley.com/go/permissions.

The right of Nianjun Yang, Guohua Zhao, and John S. Foord to be identified as the authors of the editorial
material in this work has been asserted in accordance with law.

Registered Offices
John Wiley & Sons, Inc., 111 River Street, Hoboken, NJ 07030, USA
John Wiley & Sons Ltd., The Atrium, Southern Gate, Chichester, West Sussex, PO19 8SQ, UK

Editorial Office
The Atrium, Southern Gate, Chichester, West Sussex, PO19 8SQ, UK

For details of our global editorial offices, customer services, and more information about Wiley products
visit us at www.wiley.com.

Wiley also publishes its books in a variety of electronic formats and by print-on-demand. Some content that
appears in standard print versions of this book may not be available in other formats.

Limit of Liability/Disclaimer of Warranty

In view of ongoing research, equipment modifications, changes in governmental regulations, and the
constant flow of information relating to the use of experimental reagents, equipment, and devices, the reader
is urged to review and evaluate the information provided in the package insert or instructions for each
chemical, piece of equipment, reagent, or device for, among other things, any changes in the instructions or
indication of usage and for added warnings and precautions. While the publisher and authors have used
their best efforts in preparing this work, they make no representations or warranties with respect to the
accuracy or completeness of the contents of this work and specifically disclaim all warranties, including
without limitation any implied warranties of merchantability or fitness for a particular purpose. No warranty
may be created or extended by sales representatives, written sales materials or promotional statements for
this work. The fact that an organization, website, or product is referred to in this work as a citation and/or
potential source of further information does not mean that the publisher and authors endorse the
information or services the organization, website, or product may provide or recommendations it may make.
This work is sold with the understanding that the publisher is not engaged in rendering professional services.
The advice and strategies contained herein may not be suitable for your situation. You should consult with a
specialist where appropriate. Further, readers should be aware that websites listed in this work may have
changed or disappeared between when this work was written and when it is read. Neither the publisher nor
authors shall be liable for any loss of profit or any other commercial damages, including but not limited to
special, incidental, consequential, or other damages.

Library of Congress Cataloging-in-Publication data applied for

9781119468233

Cover Design: Wiley

Cover Image: © LAGUNA DESIGN/Getty Images

Set in 10/12pt WarnockPro by SPi Global, Chennai, India

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
 v

Contents

List of Contributors xi
Series Preface xv
Preface xvii

1 Nanoelectrochemistry of Adsorption-Coupled Electron Transfer at

Carbon Electrodes 1
Shigeru Amemiya
1.1 Introduction 1
1.2 Overview of Adsorption-Coupled ET 2
1.3 Clean Carbon Electrodes 4
1.4 SECM-Based Nanogap Voltammetry 7
1.5 Adsorption-Coupled Outer-Sphere ET 13
1.6 Self-Inhibition of Outer-Sphere ET 16
1.7 Coupling Between Outer- and Inner-Sphere ET 19
1.8 Resolving Outer- and Inner-Sphere ET 23
1.9 Summary and Perspectives 26
Acknowledgments 26
References 26

2 The Capacitance of Graphene: From Model Systems to Large-Scale

Devices 33
Pawin Iamprasertkun and Robert A.W. Dryfe
2.1 Graphene Overview 33
2.2 Introduction to Capacitance 34
2.2.1 Capacitance Model 34
2.2.2 Space Charge Capacitance 36
2.2.3 Quantum Capacitance 37
2.3 Capacitance of Graphene 39
2.4 Formation of Heterostructures: Graphene and Other 2D Materials 43
2.4.1 Transition Metal Dichalcogenides (TMDCs) 43
2.4.2 2D Nanocrystal or MXenes 44
2.4.3 Hexagonal Boron Nitride (h-BN) 46
2.4.4 Phosphorene 47
2.5 Formulation of 3D Graphene Architectures 49
vi Contents

2.5.1 Graphene Sponges 49

2.5.2 Template-Assisted Graphene 49
2.5.3 Graphene Aerogels 51
2.5.4 Pillared Graphene Frameworks (PGFs) 54
2.5.5 Carbon Composites 56
2.6 The Influence of Heteroatom Doping on Graphene 56
2.6.1 Oxygen-Doped Graphene 57
2.6.2 Nitrogen-Doped Graphene 58
2.6.3 Boron-Doped Graphene 61
2.6.4 Use of Other Elements to Dope Graphene 61
2.6.5 Co-doped Graphene 63
2.6.6 Multi-element Doping of Graphene 64
2.7 Application of Graphene in Large-Scale Devices 65
2.7.1 General Principles of Supercapacitors 65
2.7.2 Graphene-Based Supercapacitors and Novel Cell Design 68
2.7.3 Li/Na Ion Capacitors 70
2.8 Summary and Future Outlook 71
References 75

3 Graphene and Related Materials as Anode Materials in Li Ion Batteries:

Science and Practicality 85
Sandeep Kumar Marka, Veera Venkata Harish Peruswamula, and Venkata Satya Siva
Srikanth Vadali
3.1 Introduction 85
3.2 Graphite as an Anode Material in Li Ion Batteries 86
3.3 Graphene and Related Materials as Anode Material in Li Ion Batteries 89
3.3.1 Graphene and Related Materials as Anode Material in LIBs-Science and
Practicality 90
3.3.2 Intercalation-based 91
3.3.2.1 rGO-TiO2 System 91
3.3.2.2 rGO-Li4 Ti5 O12 System 91
3.3.2.3 rGO-Vanadium Oxides System 92
3.3.3 Conversion-based 92
3.3.3.1 MMoO4 (i.e., M = Fe, Co, Ni, Ca, Mn, Zn, and Cu) 92
3.3.3.2 Mo-Cluster Oxysalts (i.e., A2 Mo3 O8 Type, A = Fe, Co, Mn, and Zn or
LiHoMo3 O8 ) 95
3.3.4 Alloying-based 97
3.3.4.1 rGO-Si System 97
3.3.4.2 rGO-Ge System 99
3.3.4.3 rGO-SnO2 System 110
References 114

4 Nanocarbon Materials Toward Textile-Based Electrochemical Energy

Storage Devices 123
Qiyao Huang, Dongrui Wang, and Zijian Zheng
4.1 Introduction 123
4.2 Nanocarbon Materials for TEESDs 125
 Contents vii

4.2.1 Nanocarbon as Active Material for SCs 125

4.2.2 Nanocarbon as Functional Material for LIBs 127
4.3 Fabrication of Nanocarbon-Based Electrodes for TEESDs 127
4.3.1 Direct Coating on Existing Textile Fibers, Yarns and Fabrics 128
4.4 In-Situ Growth on Textile Surfaces 130
4.4.1 Direct Spinning of Nanocarbon Fibers 133
4.5 Conclusion and Perspective 136
References 137

5 1D and 2D Flexible Carbon Matrix Materials for Lithium–Sulfur

Batteries 145
Tianyi Wang, Yushu Liu, Dawei Su, and Guoxiu Wang
5.1 Introduction 145
5.2 The Working Mechanism and Challenges of Li–S Batteries 145
5.3 Flexible Cathode Hosts for Lithium–Sulfur Batteries 146
5.4 Electrolyte Membranes for Flexible Li–S Batteries 155
5.5 Solid Polymer Electrolytes for Flexible Li–S Batteries 157
5.6 Gel Polymer Electrolytes for Flexible Li–S Batteries 159
5.7 Composite Polymer Electrolytes for Flexible Li–S Batteries 159
5.8 Separator for Flexible Li–S Batteries 161
5.9 Summary 165
References 165

6 Conductive Diamond for Electrochemical Energy Applications 171

Siyu Yu, Nianjun Yang, Xin Jiang, Wenjun Zhang, and Shetian Liu
6.1 Introduction 171
6.2 Electrochemical Energy Storage 172
6.2.1 Supercapacitor 172
6.2.1.1 Diamond EDLCs 173
6.2.1.2 Diamond PC 177
6.2.1.3 Supercapacitor Device 179
6.2.2 Battery 180
6.3 Electrochemical Energy Conversion 183
6.3.1 Fuel Cell 183
6.3.2 Solar Cell 186
6.4 Electrocatalysis for CO2 Conversion 187
6.5 Summary and Outlook 191
Acknowledgments 192
References 192

7 Electrocatalysis at Nanocarbons: Model Systems and Applications in

Energy Conversion 201
Carlota Domínguez, James A. Behan, and Paula E. Colavita
7.1 Introduction 201
7.2 High-Performing Nanocarbon Electrocatalysts 203
7.2.1 Zero-Dimensional (0D) Carbon Materials 204
7.2.1.1 Carbon Dots 205
viii Contents

7.2.1.2 Carbon Nano-Onions 205

7.2.1.3 Carbon Blacks and Activated Carbons 207
7.2.2 High Aspect Ratio (1D) Nanocarbons 208
7.2.2.1 Nanohorns 209
7.2.2.2 Carbon Nanotubes and Nanofibers 211
7.2.3 Two-Dimensional (2D) Carbon Materials 216
7.2.3.1 Graphene and Graphene Nanoribbons 216
7.2.3.2 Carbon Nanobelts and Thin Films 221
7.2.4 Three-Dimensional (3D) Carbon Materials 221
7.2.4.1 Bottom-Up Synthesis of 3D Networks 222
7.2.4.2 Templated 3D Superstructures 224
7.3 Carbon Model Systems 225
7.3.1 HOPG 229
7.3.2 Graphene 233
7.3.3 Amorphous Carbon 236
7.4 Concluding Remarks and Outlook 239
Acknowledgments 240
References 240

8 Metal-Organic Frameworks Based Porous Carbons for Oxygen

Reduction Reaction Electrocatalysts for Fuel Cell Applications 251
Shaofang Fu, Junhua Song, Chengzhou Zhu, Dan Du, and Yuehe Lin
8.1 Introduction 251
8.2 MOF-Derived Porous Carbon Catalysts 253
8.2.1 Heteroatoms Dopant Effects on MOF-Based Porous Carbon Catalysts 254
8.2.2 MOF-Derived Carbon Composites 257
8.3 Metal Incorporated MOF-Derived Porous Carbon Catalysts 259
8.3.1 Impact of Metallic Composition on ORR Activity 260
8.3.2 Heteroatom Dopant Effect on Incorporated Metal and Single Atoms 266
8.3.3 Morphological Influence on the Catalytic Activity 268
8.4 Challenges and Perspective 274
References 276

9 Diamond Electrodes for Electrogenerated Chemiluminescence 285

Andrea Fiorani, Irkham, Giovanni Valenti, Yasuaki Einaga, and Francesco Paolucci
9.1 Introduction 285
9.2 Fundamentals of Electrogenerated Chemiluminescence 285
9.3 Coreactants 287
9.4 ECL Luminophores 289
9.5 Electrochemiluminescence at Diamond Electrodes 289
9.6 TPrA 290
9.7 Oxalate 295
9.8 Hydroxyl Radical 299
9.9 Persulfate 303
9.10 Luminol 306
9.11 Conclusions 312
References 312
 Contents ix

10 Decoration of Advanced Carbon Materials with Metal Oxides for

Photoelectrochemical Applications 323
Ya-nan Zhang, Huijie Shi, Yuqing Chen, Rongrong Cui, and Guohua Zhao
10.1 Introduction 323
10.2 BDD and its Application in Electro-Analysis, EC, and PEC Oxidation of
Environmental Pollutants 324
10.2.1 Detection of Pollutants on BDD 324
10.2.2 EC Oxidation of Pollutants on BDD 330
10.2.3 PEC Oxidation of Pollutants on BDD 333
10.3 Decoration of CA with Metal Oxides and their Photoelectrochemical
Applications 337
10.3.1 Fabrication and Structures of CA 337
10.3.2 Decoration of CA with Metal Oxides for Environmental Application 341
10.3.2.1 Enhanced Electrocatalytic Oxidation of Organic Pollutants 341
10.3.2.2 Electro-Fenton and Photo–Electro–Fenton Oxidation of Pollutants 342
10.3.2.3 Efficient Electrosorption-Promoted Photoelectrochemical Oxidation of
Wastewater 344
10.4 Summary 346
Acknowledgments 347
References 347

Index 357
 xi

List of Contributors

Shigeru Amemiya Carlota Domínguez

Department of Chemistry
University of Pittsburgh
Pennsylvania, USA
James A. Behan
School of Chemistry, CRANN and
AMBER Research Centres
Trinity College Dublin
Ireland
School of Chemistry, CRANN and
AMBER Research Centres
Trinity College Dublin
Ireland
Robert A.W. Dryfe
School of Chemistry
University of Manchester
United Kingdom

Yuqing Chen Dan Du

School of Chemical Science and School of Mechanical and Materials
Engineering, Shanghai Key Lab of Engineering
Chemical Assessment and Sustainability Washington State University
Tongji University WA, USA
Shanghai, China
Yasuaki Einaga
Paula E. Colavita Department of Chemistry
School of Chemistry, CRANN and Keio University
AMBER Research Centres Yokohama, Japan
Trinity College Dublin
Ireland Andrea Fiorani
Department of Chemistry
Rongrong Cui Keio University
School of Chemical Science and Yokohama
Engineering, Shanghai Key Lab of Japan
Chemical Assessment and Sustainability
Tongji University Shaofang Fu
Shanghai, China School of Mechanical and Materials
Engineering
Washington State University
WA, USA
xii List of Contributors

Qiyao Huang Sandeep Kumar Marka

Laboratory for Advanced Interfacial School of Engineering Sciences and
Materials and Devices, Institute of Technology (SEST)
Textiles and Clothing University of Hyderabad
The Hong Kong Polytechnic University Telangana, India
China
Francesco Paolucci
Pawin Iamprasertkun Department of Chemistry “G. Ciamician”
School of Chemistry University of Bologna
University of Manchester Italy
United Kingdom
Veera Venkata Harish Peruswamula
Irkham School of Engineering Sciences and
Department of Chemistry Technology (SEST)
Keio University University of Hyderabad
Yokohama Telangana, India
Japan
Huijie Shi
Xin Jiang School of Chemical Science and
Institute of Materials Engineering Engineering, Shanghai Key Lab of
University of Siegen Chemical Assessment and Sustainability
Germany Tongji University
Shanghai, China
Yuehe Lin
School of Mechanical and Materials Junhua Song
Engineering School of Mechanical and Materials
Washington State University Engineering
WA, USA Washington State University
WA, USA
Shetian Liu
School of Chemistry and Chemical Dawei Su
Engineering University of Technology Sydney
Southwest University School of Mathematical and Physical
Chongqing, P. R. China Sciences, Research Centre for Clean
Energy Technology
Yushu Liu Ultimo, NSW
University of Technology Sydney, School Australia
of Mathematical and Physical Sciences
Research Centre for Clean Energy Venkata Satya Siva Srikanth Vadali
Technology School of Engineering Sciences and
Ultimo, NSW Technology (SEST)
Australia University of Hyderabad
Telangana, India
 List of Contributors xiii

Giovanni Valenti Wenjun Zhang

Department of Chemistry “G. Ciamician” Department of Materials Science and
University of Bologna Engineering
Italy City University of Hong Kong
China
Guoxiu Wang
University of Technology Sydney Ya-nan Zhang
School of Mathematical and Physical School of Chemical Science and
Sciences, Research Centre for Clean Engineering, Shanghai Key Lab of
Energy Technology Chemical Assessment and Sustainability
Ultimo, NSW Tongji University
Australia Shanghai, China

Tianyi Wang Guohua Zhao

University of Technology Sydney School of Chemical Science and
School of Mathematical and Physical Engineering, Shanghai Key Lab of
Sciences, Research Centre for Clean Chemical Assessment and Sustainability
Energy Technology Tongji University
Ultimo, NSW Shanghai, China
Australia
Zijian Zheng
Nianjun Yang Laboratory for Advanced Interfacial
Institute of Materials Engineering Materials and Devices, Institute of
University of Siegen Textiles and Clothing
Germany The Hong Kong Polytechnic University
China
Siyu Yu
School of Chemistry and Chemical Chengzhou Zhu
Engineering School of Mechanical and Materials
Southwest University Engineering
Chongqing, P. R. China Washington State University
WA, USA
 xv

Series Preface

Carbon, the 6th element in the periodic table, is extraordinary. It forms a variety of mate-
rials because of its ability to covalently bond with different orbital hybridizations. For
millennia, there were only two known substances of pure carbon atoms: graphite and
diamond. In the mid-1980s, a soccer-ball-shaped buckminsterfullerene, namely a new
carbon allotrope C60, was discovered. Together with fullerene-structures (C70, C84)
found later, the nanocarbon researcher was spawned. In the early 1990s, carbon nan-
otubes were discovered. They are direct descendants of fullerenes and capped structures
composed of 5- and 6-membered rings. This was the next major advance in nanocarbon
research. Due to their ground-breaking work on these fullerene materials, Curl, Kroto,
and Smalley were awarded the 1996 Nobel Prize in Chemistry. In the beginning of the
2000s, graphene was prepared using Scotch tape. It is a single sheet of carbon atoms
packed into a hexagonal lattice with a bond distance of 0.142 nm. For their seminal work
with this new nanocarbon material, Geim and Novoselov were awarded the 2010 Nobel
Prize in Physics.
As new members, carbon nanoparticles, such as diamond nanoparticles, carbon dots,
and graphene (quantum) dots, have emerged in the family of nanocarbon materials.
Although all these materials only consist of the same carbon atoms, their physical,
chemical, and engineering features are different, which are fully dependent on their
structures.
The purpose of this series is to bring together up-to-date accounts of recent develop-
ments and new findings in the field of nanocarbon chemistry and interfaces, one of the
most important aspects of nanocarbon research. The carbon materials covered in this
series include diamond, diamond nanoparticles, graphene, graphene-oxide, graphene
(quantum) dots, carbon nanotubes, carbon fibers, fullerenes, carbon dots, carbon com-
posites, and their hybrids. The formation, structure, properties, and applications of these
carbon materials are summarized. Their relevant applications in the fields of electroanal-
ysis, biosensing, catalysis, electrosynthesis, energy storage and conversion, environment
sensing and protection, biology, and medicine are highlighted in different books.
I certainly want to express my sincere thanks to Miss Sarah Higginbotham, Jenny
Cossham, Emma Strickland, and Lesley Jebaraj from Wiley’s Oxford office. Without their
efficient help or valuable suggestions during this book project, the publication of this
book series would not be possible. Last, but not least, I want to thank my family, espe-
cially my wife, Dr. Xiaoxia Wang, and my children Zimo and Chuqian Luisa, for their
xvi Series Preface

constant and strong support as well as for their patience in letting me finalize such a
book series.

Nianjun Yang
April 2019 Siegen, Germany
 xvii

Preface

Electrochemistry is an extensively utilized field of chemistry that integrates chemicals

and electric fields. A well-designed electrode material is the key of electrochemistry.
The connection of electrochemistry with carbon materials such as graphite, diamond,
and carbon fibers has had a long history. The discoveries of new carbon materials such
as fullerene, graphene, carbon nanotubes, graphene nanoribbon, carbon dots, and
graphdiyne in past decades have triggered more research advances with respect to their
electrochemical preparation, characterization, and applications.
The purpose of this volume is thus to bring together up-to-date accounts of recent
progress, developments, and achievements in the electrochemistry of different carbon
materials, focusing on their unique properties and various applications. We begin with
a chapter concerning the studies of heterogeneous electron transfer at various carbon
electrodes when redox-active molecules are reversibly and specifically adsorbed on the
carbon electrode surfaces, followed by electrochemical energy storage applications of
various carbon materials, particularly the construction and performance of superca-
pacitors and batteries by use of graphene and related materials. The third part of this
volume is concentrated on electrochemical energy conversion applications where elec-
trocatalysis at 0D, 1D, 2D, and 3D carbon materials nanocarbon materials is highlighted.
This volume is then closed with consideration of electrogenerated chemiluminescence
and photoelectrochemical pollutant degradation by use of diamond and related carbon
materials.
It is the invaluable efforts of distinguished researchers from nine different countries
with thirteen different affiliations that have helped us build such a comprehensive vol-
ume covering the various perspectives of nanocarbon electrochemistry. The chapters
cover the fundamental properties of different carbon materials and their applications
across a wide range of areas. Sufficient background regarding different applications has
been provided in each chapter. By including information with such a wide range, we
hope this volume can contribute to the understanding of non-specialists and special-
ists alike. Thus it should be of interest and use to students, researchers, and industrial
partners working on many diverse fields of electrochemistry, whether they already make
frequent use of carbon electrodes in one form or another or whether they are looking
for electrodes for new applications.
xviii Preface

We certainly want to express our sincere thanks to all colleagues from our publisher,
Wiley, especially to Lesley Jebaraj and Emma Strickland. Their efficient help and valuable
suggestions made this volume proceed smoothly to publication. Last, but not least, we
want to thank our family members for their constant and strong support in letting us
finalize such a volume.

Nianjun Yang
Siegen, Germany
Guohua Zhao
Shanghai, China
John S. Foord
Oxford, United Kingdom
Another random document with
no related content on Scribd:
The Project Gutenberg eBook of Mary
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Mary

Author: Sári Ferenczi

Release date: January 4, 2024 [eBook #72613]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Franklin-Társulat, 1913

Credits: Albert László from page images generously made available

by the Hungarian Electronic Library

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MARY ***

 MARY

IRTA

ASBÓTHNÉ FERENCZI SÁRI

BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
 I.

Október végén egy napos vasárnap délelőtt találkozott Mary

először Fialla Oszkárral. Sétából jött haza, a hajában még ott volt
egy-egy sárga levéltörmelék, az övében egy vörös ág. Messze
elment, a hosszú, kopasztörzsű német fenyők közül, melyeknek
számára nincs tavasz, sem tél, sem nyár, sem ezerszínű tarka ősz.
Mary a tölgyerdőben járt, olyan volt minden odakint, mintha
aranynyal szórta volna tele valami tékozló király. Az aranynak
minden szines pompája ott csillogott az utolsó órákat élő leveleken.
Szelid napfény tette derültté, barátságossá a hervadást és mint
valami mosolygó renaissance ötvös-művész úgy cizellálta ki az
aranyesőt.
Most az üveges tornáczon ült Mary, kezében irón, előtte rajzlap,
egy vázában meg szanaszét az asztalon sárga, barna, vöröslevelű
ágak, vörösbabos galagonya, kékbogyós kökény és a kecskerágó
furcsa, sárgaszemű termése. Az egészen pedig átfonódott egy
selymes, fehér iszalag-inda.
A nap besütött és Mary szeretett volna valami nagyon szépet
csinálni. Mit? Azt nem tudta, de különös új formákba akarta
belestilizálni az előtte levő ágakat, a napot, a sétájának és az egész
erdőnek az emlékét. Nagy, erős, kúsza vonalakat érzett hasonlóan a
vágyhoz, a mely kinn, a sárga fák alatt fogta el. Vágy, a milyet az
első fiatalságában sem érezett, a milyet a tavasz soha, csak az ősz,
a bizonytalanság tud megteremteni, mikor a napnak, melegnek és a
természet tarka, múlékony díszének órái már meg vannak
számlálva.
Egy órája ült ott Mary, kezében az irónnal és még semmit sem
csinált, csak ült előre hajolva, kicsit meggörbülve, mint mindig,
behúzva keskeny mellét és nézte az az ablakpárkányon nyiló utolsó
őszirózsákat, a nagy babérfákat a veranda sarkaiban, a
kosárbutorok vörösmintás párnáit és a magával hozott ágakat.
Nem tudott dolgozni úgy, mint valaha régen, mikor fiatal
nyugtalanság bizsergett a kezében.
Most már harmincz éves volt, magas és vékony testű, virágszerű,
mint a fiatal német nők, nagy kék mélázó szemekkel.
Kinn csengettek, Mary lépteket hallott maga mögött és egyszerre
egy fiatal ember állt a veranda ajtajában, a ki csudálkozva nézett az
idegen lányra.
Mary felállt és eléje ment.
– Fialla Oszkár – mutatkozott be a fiatal ember.
– Kaftan Mary – mondta a leány és mosolygott.
Aztán odanyujtotta keskenycsuklójú, fehér kezét, a melyet annyi
bájjal tudott belemélyeszteni szőke hajába.
– Nagyon örvendek, hogy a ház híres kedvenczével
megismerkedhetem.
– Én még jobban örvendek, hogy végre láthatom az annyit
emlegetett Maryt, Helén nagyon sokat mesélt már magáról.
Idegenszerű kiejtéssel beszélt németül, ami még zárkózottabbá
tette, amúgy is kicsit hidegen előkelő megjelenését.
Mary leült az asztal mellé, a régi helyére, Oszkár a divány
sarkába.
– Mióta van már itt Frohnauban? – kérdezte.
– Két hete.
– No lássa és én épen mult vasárnap nem jöttem ki.
– Oh még lesz ideje kipótolni, egész télen itt maradok.
 – Akkor Helén bizonyosan nagyon boldog?
– Azt hiszem igen. Helén olyan jó, én nagyon szeretem, maga is
büszke lehet az unokanővérére.
– Igazi jólelkű kis berlini nő, épen olyan mint Arthur bácsi.
– Nem egészen – mondta Mary, – sok dologban emlékeztet a
magyar mamájára.
– Ugyan hogy mondhat olyat, hiszen Bettina néni végtelenül
finom, csendes és sentimentális, Helén pedig tele van a bácsi kicsit
zajos, néha majdnem bántó német humorával és jó kedvével.
– Vannak azért Helénnek is órái, mikor nagyon csendes és
egészen puhán érzelmes.
– De ritkán mi? – kérdezte Oszkár. – Higyje el – mondta aztán, –
épen az az oka, hogy Bettina néni alapjában véve soha sem tudott
kibékülni a házasságával. Én jól ismerem őt, mert egészen olyan,
mint az én apám, nem hiába testvérek. Anyám is határozott és
nyugodt német, mint Arthur bácsi, itt ismerkedett meg apám vele
Berlinben, mikor a nővérét jött ki meglátogatni. De ők különböző
természetük mellett is boldogan élnek, mert sok gyermekük van,
egyikünk az egyikhez, másikunk a másikhoz hasonlít és így
mindegyikük megkapta a magáét. Bettina néni azonban egészen
árva, az ő szemében Arthur bácsi és Helén egy összeesküvés, a
mely bármennyire az ő javát, kényeztetését tűzte is ki czélul, mégis
a gyenge és finom szívét gyötri állandóan.
– Lehet, hogy igaza van, de minek keres olyan messzemenő
magyarázatokat, a házasság egyáltalán csak az emberek gyötrésére
való, a mit egyik könnyebben, másik nehezebben tűr el. Végre is
szegény Bettina mama állandóan hazavágyik Magyarországra, ez a
fő baja, az olyan sentimetális természetek nagyon is belenőnek a
gyermek és ifjú éveik benyomásaiba, a környezetükbe, otthonukba
és nem igen tűrik el az átültetést.
Az ilyen nők mindig jobban ragaszkodnak a szüleikhez, mint a
férjükhöz, ezeknek regényes szerelmi csalódás és nem házasság
való.
– Maga úgy látszik nagy ellensége a házasságnak.
Mary vállat vont és egy ideig hallgattak.
– Sokáig marad itt? – kérdezte aztán Oszkár.
– Egész télen, rajzolni tanulok, a Köhler műtermébe járok be.
– És nem kényelmetlen mindennap bemenni a városba? Egy órát
kell vasuton töltenie.
– Otthon is így van, mi mindig Feldaffingban laktunk a Starnbergi-
tó partján. Onnan jártam be Münchenbe. Az még valamivel
hosszabb út, de a papa meg én, mi még soha sem laktunk
városban.
– Az szép lehet nagyon, de akkor végre az ember soha sem
tudja igazán, hogy milyen gyönyörű egy ilyen vasárnapi kirándulás. –
Mondta Oszkár, az asztalról pedig felvett egy galagonya ágat, a nap
felé tartotta és úgy nézte. – Honnan vannak ezek a gyönyörű
galyak?
– Én hoztam a tölgyerdőből ma reggel.
– Ma már a tölgyesben járt? De hiszen az majdnem két órányira
van ide.
– Az nem olyan sok, tudok én is még élvezni egy vasárnapi sétát.
– Inkább elhiszem, csak ne haragudjék. Úgylátszik maga is
vágyik nagyon a rendes fák után. Ugy-e únja a német fenyőket?
– Nem, én szeretem szegényeket, csakhogy ők nem tudnak ilyen
csudaszép őszt.
Mary kezdte összeszedni a galyakat és megsimogatta a bolyhos,
fehér iszalag-termést.
Ekkor jött Helén, nagy zajjal futott le az emeletről a falépcsőn és
a következő pillanatban már ott állt előttük. Apró, fényes szemei
nevettek, kedves, kicsit széles arcza kipirult és egyik kezével
állandóan leesni kész, barna kontyát tartotta.
– Szervusz Oszkár. Na már megismerkedtetek? Sajnálom, hogy
nem én mutattalak be egymásnak a kellő magyarázatok
hozzáfűzésével. Különben így is jó, csak gyónjátok meg aztán
nekem a kölcsönös benyomást, – Nevetett, túlzajosan, mint mindig,
aztán átfogta a barátnője derekát.
– Mit rajzoltál my dear?
– Semmit.
– Semmit, ez a rendes válasza. Csak nem ültél itt egy óráig és a
napot bámultad. Látod Oszkár, ilyen ő, szeszélyes, gonosz, de olyan
drága. No majd te is meg fogsz vele ismerkedni. Komikus grimaszt
vágott, a mi teljesen eltorzította az arczát.
– Kiesik egy hajtűd – mondta Mary és lefejtette derekáról a Helén
karját. – Én most megyek öltözködni az ebédhez.
Gyorsan szedte össze rajzszereit és gyüjtötte nyalábba az
ágakat. Oszkár nézte őt. A nap megaranyozta a lány göndör szőke
haját, sima kontyát és nyakában az apró fürtöket. Kicsit
bosszankodott, miközben Helén róla beszélt és elpirult. Egyszerű
ruhája odasimult az alakjára, a sötét, hosszú ujjak nagyon
vékonynyá tették a karjait, a melyekkel a sok tarka ágat szorította
magához. Fiatal volt akkor és szép, mint többé sohasem életében.
– Hány éves lehet? – gondolta Oszkár.
– Ugy-e szép? – kérdezte Helén, mikor Mary elment.
Nagyon kedves volt egyszerű elragadtatásában, de Oszkár nem
látta, ő az unokatestvére alacsony, kicsit már hizásnak induló alakját
hasonlította össze a másik leány megjelenésével és felelet helyett
kérdezett:
– Mondd Helén, hány éves a barátnőd?
 – Ugyan nem illik ilyet kérdezni, de én azért szokott
őszinteségemmel felelek. Harmincz éves, egy évvel idősebb mint én.
– Az lehetetlen.
Helén nevetni kezdett. – Ez igazán kedves a részedről. Most azt
gondolod, hogy én sok évvel nézek ki idősebbnek ugy-e? Ezért
kapsz egy csókot.
Aztán kezeibe kapta az Oszkár jól fésült fejét és homlokon
csókolta, minden védekezése daczára.
 II.

Félkettőkor gongoztak az ebédhez és Bettina néni kiosztotta

apró, fehér kezeivel a levest. Már több mint két éve élt Oszkár
Berlinben és mindig Frohnauba járt ki családot élvezni.
Jó ebédet kapott virágosan megterített asztal mellett és nem
kellett sürű, barna mártásos német húst ennie a polgári vendéglők
foltos abroszain.
Bettina néni körül minden kicsit ünnepélyesen tiszta, kényesen
rendes volt és vasárnap még Arthur bácsi is fehér mellényt vett a
kedvéért.
Azért mégis csak a jó lelkű porosz gyáros maradt ő, a ki keveset
törődik külsejével és az a fehér mellény felesége harmincz évi
zsörtölődésének volt diadala.
Harminczegy éve ment Pestre Busch Arthur egy vízvezetéki
berendezést csinálni, akkor hozta magával a feleségét, és azóta
vívták egymással apró harczaikat.
Vitatkoztak ebéd közben a levesen, a spárgán, a húson, az időn,
az embereken, mindenen, a mi szóba került, miközben Helén apró
történeteket mesélt a tanítványairól, tanítónős szempontból nézve
őket. Így volt minden vasárnap, Oszkár jól érezte magát náluk, a
bácsitól mindig újra meg újra megtudta, hogy ő már igazán
túlságosan elkényeztette a feleségét, Bettina nénitől pedig, hogy
férje javíthatatlanul zajos és faragatlan. Azért nagyon kedvesek
voltak mind a ketten.
Bettina néni különösen szerette Oszkárt, mert finom volt és szép,
hiába bosszantotta a férje azzal, hogy a német, szőke mamájához
hasonlít külsőre és természetre egyaránt.
– Hogyne – mondta Bettina néni, – tud is egy német olyan lenni,
mint ő.
– Bár soha se is rendeztek volna be vízvezetéket Pesten, ugy-e
öregem ezt gondolod most? Akkor neked sem kellene egy ilyen
némettel élned – tréfálkozott vele olyankor a férje.
Bettina néni pedig megvetéssel mondta: Ugyan Arthur.
Ma is minden úgy volt, mint rendesen. Mary keveset beszélt,
csak épen ott ült, hogy Bettina néni még valamivel ünnepélyesebb
legyen.
Mary Oszkárt nézte és azon gondolkodott, hogy hol látta már őt.
– Ugy-e, Oszkár szép fiú? – kérdezte Arthur bácsi, a ki
észrevette, hogy Mary nézi őt.
– De Arthur!
– Mintha nem találnád szépnek te is, hiszen olyan a külseje, mint
egy milliomosnak, pedig egész héten dolgozik. Mondja Mary, el tudja
őt képzelni kék munkászubbonyban, kalapácscsal kezében a pöröly
előtt? Ugy-e nem? Pedig egy évig mint munkás dolgozott a
gyárában, a hol most mérnök. Én láttam kalapálni, olyan volt mint
Sigfried. Szőke és erős. Ő nem szereti, ha erről beszélek, de én
büszke vagyok rá nagyon.
Aztán letette Arthur bácsi a szalvétáját és aludni ment, ez volt
vasárnap délutáni szórakozása és Bettina néni megbotránkozva
mondogatta, hogy úgy tud aludni, mint egy napszámos, de azért
ment vele ő is.
Megvolt a frohnaui vasárnapoknak a saját programmjuk és öt
órakor ma is bekopogott Frau Professor Röderich és sétára hivta
őket. Bettina néni és Helén mentek vele. Oszkár egyedül maradt
Maryvel.
– Mondja – kérdezte Mary, – igazán munkás volt?
 – Nem látja a kezeimen? Azokon viselem az emlékét – és Oszkár
odanyujtotta a kezét, a mely csakugyan túlnagy és széles volt az
alakjához.
– Furcsa – mondta Mary.
– Miért olyan furcsa az magának?
– Nem tudom, azt hiszem épen olyan lehetett olajosan és
kormosan, a kék munkászubbonyban, mint Rudolf herczeg a
Mystères de Parisban, a mint a Fleur-de-Mariet keresi, vagy mint a
Daudet Jackja. Olvasta Jackot?
– Nem olvastam. Különben is már nagyon régen nem olvastam
semmit.
– Nem olvas, hogy lehet az? Miért nem olvas?
– Mert egész nap a gyárban dolgozom, mig kiérek, a vonaton
épen csak az ujságba van időm belepillantani, este fáradt vagyok
alig várom, hogy ágyba jussak és mindjárt elalszom. Vasárnap pedig
inkább sétálok és a jövőről gondolkodom.
– És milyennek képzeli a jövőjét?
– Mit érdekli magát az én jövőm?
– Szeretném tudni, hogy egy olyan fiatal és egészséges férfi, mit
kiván magának az élettől. Én annyival idősebb vagyok, nekem
elmondhatja, hogy miről álmodik vasárnaponként.
Mary kedvesen, melegen nézett fel Oszkárra.
– Ne higyje, hogy olyan sok meggyónni valóm van, az én álmaim
nem bonyolultak. Most huszonöt éves vagyok, nyáron hazamegyek
Pestre, valami megfelelő állást keresek, még egy-két évig erősen
dolgozom, aztán feleségül veszem azt, a kit szeretek és együtt
dolgozunk tovább. Még nem ismerem azt a nőt, a ki a feleségem
lesz, de tudom, hogy nevető szemű lesz és bátor és együtt élvezzük
majd mind azt a szépet, a mit most nem érek rá megnézni és
meghallani. A hónapos szobám helyett kedves otthonom lesz és kis
fiam, meg kis leányom. Erre szoktam gondolni vasárnaponként.
– És? – kérdezte Mary.
– És? És nincs tovább. Ez nekem elég az életre.
Marynek hihetetlenül új és érthetetlen volt az, a mit most hallott.
Tizenhatéves fiatalságának ábrándjai jutottak eszébe, mikor
rajongva hitt hasonló boldogságban. Most is vágyódott még, de hinni
nem hitt már semmiben. Most pedig mellette ment egy huszonötéves
ember, a ki erős meggyőződéssel bizott az élet szépségében és
magának is kivánt belőle egy darab tiszta, nyárspolgárias
boldogságot.
Marynek az anyja meghalt, mikor ő még egészen kicsi volt. Az
apja műtermében a festmények, a modellek között és a müncheni
akadémián nevelődött fel. Az ő környezete és azok az emberek, a
kik neki szerelemről beszéltek, egészen másként gondolkodtak.
Azok lelkesedtek és elcsüggedtek, rendetlenül éreztek, dolgoztak,
rabjai voltak hangulataiknak és mindig saját magukról elmélkedtek.
Maryt sokan szerették és ő ideig-óráig viszontszeretett, de igazi
odaadás és meggyőződés nélkül.
A házasságról úgy gondolkodott, mint minden független nő, a ki
szereti a szabadságát és a ki nem szerelmes. Egy idegen férfi intim
közelsége, két ágy egymás mellett, aztán a gyerek, a gond és
minden önállóságnak vége. Visszataszító volt és lealázó a Mary
szemében.
Igaz, néha ő is szerette volna, ha sok gyermeke van, férje és
otthona, valami positiv érték az életből, melyhez állandóan
ragaszkodjék egész lelkével, de ilyen kivánságok csak a gyengeség
és a művészetével szemben való teljes elcsüggedés pillanataiban
vettek rajta erőt.
Most egyszerre az Oszkár egyszerű szavainak nyomán
gyönyörűnek látta az ő elképzelt kis otthonát. Felnézett rá, szép
szabályos arcza nyugodt volt, az, hogy az álmairól beszélt, nem
zavarta meg. Látszott rajta, hogy őt nem állítja meg a vágya, hogy
beleveszve elveszítse energiáját, hanem munkára készteti és vele
van mindig, mint egy kész szépség, mint az élet nagy, szabad
mozdulata.
Mary úgy érezte, hogy a délelőtti vágyakozása és ennek a fiúnak
a megjelenése között valami összefüggés van.
Oszkár nagy léptekkel ment mellette és Mary igyekezett vele
lépést tartani, szeretett volna a karjába is kapaszkodni, hinni az ő
álmaiban és úgy menni vele. Elmosolyodott a gondolatán.
– Min mosolyog? – kérdezte Oszkár.
– Azon, hogy maga milyen kedves nyárspolgár. Ne haragudjék
érte. Nekem nagyon tetszik, higyje el. Talán épen azért, mert tudom,
hogy sohasem lehet részem egy olyan boldogságban, egy olyan
otthonban, a milyenről maga álmodik.
– És miért nem?
– Mert nem arra születtem. Az anyámat alig ismertem. Úgy
nőttem fel, a hogy nekem tetszett, a tétlenségben áthenyélt órák
voltak a nevelőim. Rendes háztartás, rendes otthon sohasem volt
nálunk. Az apám festő, festő lettem én is. Tőle tanultam meg, ha
néha esténként a kis angol pipájának füstje mellett elbeszélgetett
velem, hogy a művészet egész embert akar, a kitartást, a türelmet, a
szerelmet, a hűséget, mindent, a mi jó és gonosz van bennünk.
Rettenetes feleség válnék belőlem, higyje el, arra még gondolni sem
jó.
– Lehet, hogy én nyárspolgár vagyok, de én mégis csak sok
gyengédség és szerelem között tudok szépnek látni egy asszonyi
sorsot – mondta Oszkár.
– Végre ahhoz nem épen kell a házasság.
– Ugyan Mary, hogy mondhat olyat, ezt maga sem gondolja
komolyan. Végre, hogy vállalkozzék egy férfi arra, hogy épen annak
a nőnek a helyzetét tegye tönkre az életben, a kit szeret? Lehet
lopva, bújva, félve a gyermektől, igazi odaadás nélkül, de mit ér az
úgy?
– Talán igaza van – felelte Mary, – de magával nem szeretek
ilyenekről beszélni.
Az erdő felé mutatott. – Nézze milyen gyönyörű a naplemente
ezek között a furcsa fák között. Hogy bevonalazzák hosszu
törzseikkel az aranyos eget. Nem olyan épen, mint valami ragyogó
kóta-papir, a melyre egy melancholikus bucsúdal, egy kicsit hidegen
szomorú melódia van írva. Mintha egy nagy, szőke, világoskék
reformruhás német asszony halna meg, a kit szomorúvá tesz az
elmúlás gondolata, de azért utolsó pillanatában is nyugodt öntudattal
néz maga körül. «Denn ich habe immer meine Pflicht getan.»
– Különös világ ez és a mienktől idegen – mondta Oszkár
elgondolkozva. – Már Délnémetország egészen más és közelebb is
áll hozzánk. Azt láttam mult évben mikor hosszab időt töltöttem
Drezda mellett a Lahmann-sanatoriumban. A honnan persze
gyakran jártunk be Drezdába.
Most már tudta Mary, hogy hol látta Oszkárt, egy fotografián
együtt a barátnőjével, a gyönyörű Eriksen Lolóval.
– Mikor volt ott? – kérdezte.
– Husvét táján.
– Akkor bizonyosan megismerkedett a barátnőmmel,
Eriksennével.
– Hogyne, egy villában is laktunk, nagyon szép és okos asszony.
Milyen kedves, hogy magának barátnője. Már régen ismeri?
– Oh már nagyon régen. Mint egészen fiatal asszony
Münchenben tanult énekelni. A papa akkor le is festette, én még kis
lány voltam és nagyon bámultam őt. Gyönyörű szép volt, a mint
modelt ült, én a műterem sarkából néztem mindig. Fekete ruha volt
rajta, egy csomó könnyű sötét fátyol, rozsdabarna haja magasra volt
fésülve és a homlokán egy hatalmas rubin fénylett. Olyan volt, mint
egy szeszélyes, sötét viharfelhő, a melyen átvilágít a naplemente.
Sokszor elvitt akkor szinházba és hangversenyre, nagyon
megszeretett. Később is vissza-visszajött Feldaffingba tavaszszal és
nyáron a kis lányával és a kis fiával. Lassan a korkülönbség is
megszünt köztünk és jó barátnők lettünk. Maga gyakran jár hozzá?
– Nem, itt Berlinben még soha sem voltam nála.
Mary nem érdeklődött, hogy miért, de hidegen járta át a kérdés,
hogy mi lehetett közöttük annak idején, ha most még találkozni sem
akarnak.
Az a finoman felragasztott kis fotografia jutott eszébe, a melyet
hártyapapirba csomagolva, nyáron Feldaffingban látott a Lolo
könyvében és a melyet állandó könyvjegyzékül használt.
Elkedvetlenedett és hazafelé már alig-alig szólt. A ház előtt
Oszkár bucsúzott.
– Nem maradsz itt vacsorára? – kérdezte Helén.
– Sajnos, nem maradhatok, szinházba megyek ma este.
– Kár – mondta Bettina néni, – Lüdersék jönnek ki Berlinből és
muzsikálni fogunk. No majd máskor. Gyere Helén siessünk, mert
mindjárt itt lesznek. Isten veled.
Mary a kertajtóban állt.
– Köszönöm a gyönyörű napot és a nagy kedvességét. A
viszontlátásra – mondta Oszkár és megcsókolta a Mary kezét. Aztán
ment, mikor visszanézett Mary még mindig ott állt a kerítéshez
dőlve, Oszkár intett neki a kalapjával és Mary utánna nézett, a mig a
hosszú, egyenes úton az állomáshoz nem ért.
 III.

Másnap délután öt órakor Mary kinn volt Charlottenburgban és

sietve ment az Eriksenék háza felé.
Nem tudott nyugodni, gyötörte a kérdés, hogy mi lehetett annak
idején a barátnője és Oszkár között. Azzal tisztában volt, hogy ha
egyedül találja Lolót egy csendes alkonyati órában, ő mindent
elmond neki.
Ismerte az asszonyt, a ki gyerekes szenvedélylyel kereste az
éleményeket, hogy aztán újra meg újra átélhesse a bizalmas
órákban, mikor elmesélve ezerszer jobban élvezte, mint a történés
pillanatában.
Mary alig várta a délutánt. Előző este, miután elmentek a
vendégek, még soká nem aludt, folyton arra a kis képre kellett
gondolnia, a melyet az Eriksenné könyvében látott.
Egy fa alatt állt Oszkár és az asszony mosolyogva nézett fel rá.
Fehér sportkabát volt Lolón és a fején egy puha posztókalap.
Miért bántotta őt ez? Kinyitotta az ablakát és kinézett az
éjszakába. A kopasz törzsű fenyők egyenesen, mereven álltak és
fehéren világítottak át közöttük a szomszéd házak.
Különös világ volt ez, rendesebb, csendesebb, tisztább minden
másnál. Beosztott és nyugodt, mint az árnyéktalan fák, kicsi, távoli
koronáikkal.
Ebbe a kemény erdőbe vágnak utakat az emberek, villanyt
vezetnek, lerakják a vízvezetéket, aztán kipusztítanak egynehányat
a szigorú fákból, hogy felépítsék csinos házaikat. Szigorú fák!