Suffrage and the City : New York

Women Battle for the Ballot Lauren C.

Santangelo
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/suffrage-and-the-city-new-york-women-battle-for-the-
ballot-lauren-c-santangelo/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

A Little Risk: An MM Age Play Romance (Little Club New

York City Book 4) Zack Wish

https://ebookmass.com/product/a-little-risk-an-mm-age-play-
romance-little-club-new-york-city-book-4-zack-wish/

A Little Valentine: An MM Age Play Romance (Little Club

New York City Book 5) Zack Wish

https://ebookmass.com/product/a-little-valentine-an-mm-age-play-
romance-little-club-new-york-city-book-5-zack-wish/

The New York Review of Books - September 22, 2022 Kazue

https://ebookmass.com/product/the-new-york-review-of-books-
september-22-2022-kazue/

New York Ruthless: The COMPLETE SERIES: Books 1 -5

Kincaid

https://ebookmass.com/product/new-york-ruthless-the-complete-
series-books-1-5-kincaid/
The Migration of Chinese Women to Mexico City Ximena
Alba Villalever

https://ebookmass.com/product/the-migration-of-chinese-women-to-
mexico-city-ximena-alba-villalever/

Hill of Angels: U.S. Marines and the Battle for Con

Thien, 1967 to 1968 Joseph C. Long

https://ebookmass.com/product/hill-of-angels-u-s-marines-and-the-
battle-for-con-thien-1967-to-1968-joseph-c-long/

Aerial warfare : the battle for the skies. Ledwidge

https://ebookmass.com/product/aerial-warfare-the-battle-for-the-
skies-ledwidge/

The Enchanting Nanny: Nannies of New York Book 4 K.

Sterling

https://ebookmass.com/product/the-enchanting-nanny-nannies-of-
new-york-book-4-k-sterling/

Lou Reed: The King of New York 1st Edition Will Hermes

https://ebookmass.com/product/lou-reed-the-king-of-new-york-1st-
edition-will-hermes/
Suffrage and the City
Suffrage and the City
New York Women Battle for
the Ballot

Lauren C. Santangelo

1
1
Oxford University Press is a department of the University of Oxford. It furthers
the University’s objective of excellence in research, scholarship, and education
by publishing worldwide. Oxford is a registered trade mark of Oxford University
Press in the UK and certain other countries.

Published in the United States of America by Oxford University Press

198 Madison Avenue, New York, NY 10016, United States of America.

© Oxford University Press 2019

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in

a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, without the
prior permission in writing of Oxford University Press, or as expressly permitted
by law, by license, or under terms agreed with the appropriate reproduction
rights organization. Inquiries concerning reproduction outside the scope of the
above should be sent to the Rights Department, Oxford University Press, at the
address above.

You must not circulate this work in any other form

and you must impose this same condition on any acquirer.

CIP data is on file at the Library of Congress

ISBN 978–​0–​19–​085036–​4

9 8 7 6 5 4 3 2 1

Printed by Sheridan Books, Inc., United States of America

Ben and Hudson, these “letters” are for you.
Contents

Acknowledgments, ix

Introduction, 1

1. “The Wickedness of the Masses”: The Perils of Suffrage, 1870–​1894, 8

2. Becoming “A Lover of the Metropolis,” 1895–​1906, 33

3. Ushering in a “New Era,” 1907–​1909, 50

4. Geographies of Suffrage, 1910–​1913, 76

5. “Suffrage ‘Owns’ City,” 1913–​1915, 99

6. From Confrontation to Collaboration, 1916 and 1917, 124

Epilogue, 149

Appendix: Key Suffrage Organizations in Manhattan, 155

Notes, 157

Selected Bibliography, 225

Index, 245
Acknowledgments

One daydreaming strategy I developed while struggling with a difficult text

or after having a challenging day at the archives was to envision writing these
acknowledgments. Thinking about all those who had shaped the project pro-
vided a helpful respite and critical momentum. Now that the time has arrived,
though, actually expressing my gratitude seems like an overwhelming task as
my debt—​both personal and professional—​is immense.
Robyn Rosen and Lynn Eckert at Marist College inspired an unsure under-
graduate to question the status quo. In graduate school at the City University
of New York’s Graduate Center, I benefited from Kathleen D. McCarthy’s gen-
erosity, dedication, and rigor. Every graduate student should be so lucky to have
someone like Kathy as a dissertation adviser, and as a friend. This work was
possible only because of her unceasing support.
Carol Berkin, Gerald Markowitz, Sarah Deutsch, Kitty Sklar, Dagmar
Herzog, Maureen Flanagan, Elisabeth Israels Perry, Susan Goodier, and
Thomas Kessner provided feedback at critical junctures in the writing and
thinking process. A fellowship with the Center for Place, Culture and Politics
proved serendipitous as it took place just as I was thinking more about the
relationship between metropolis and movement. At Lehman College, Cindy
Lobel pushed me to become a better historian—​and a better teacher of history.
She was a role model whose support, kindness, and humor I miss dearly. And,
I would be remiss to not recognize the works of suffrage that have provided
anchors when I felt unmoored in the archive: Ellen Carol DuBois’s Harriot
Stanton Blatch and the Winning of Woman Suffrage, Susan Goodier’s No Votes for
Women, and David Kevin McDonald’s “Organizing Womanhood.”
x Acknowledgments

As a graduate student, I was fortunate to receive funding from the City

University of New York’s Graduate Center with an E. P. Thompson fellow-
ship, a Center for Place, Culture and Politics fellowship, and a Sponsored
Chancellor’s fellowship as well as funding from the National Society of Colonial
Dames in the State of New York. A Bernard and Irene Schwartz Postdoctoral
Fellowship from the New-​York Historical Society and the New School’s Eugene
Lang College allowed me to continue researching and working in New York
after completing my dissertation. Princeton University and its University
Committee on Research in the Humanities and Social Sciences has supported
the project as it neared completion.
I could not envision a more collegial space in which to finish this man-
uscript than Princeton’s Writing Program. Amanda Irwin Wilkins has built
a truly special place, filled with brilliant and caring people who thrive on
each other’s and our students’ successes. Thank you especially to Shannon
Winston and Gen Creedon for quite literally making Princeton my “home away
from home.”
I am grateful to Nancy Toff and Oxford University Press for helping this
first-​time book author navigate publication. Every time the process seemed like
a dark labyrinth, Nancy and Elizabeth Vaziri stood ready to shine a bright light.
The anonymous readers for the manuscript provided comments that man-
aged to be detailed, rigorous, and supportive. The final product is better for
them. Portions of c­ hapter 1 were initially published in “‘The Merry War Goes
On’: Elite Suffrage in Gilded Age New York,” New York History (Summer/​Fall
2017); the journal generously granted permission to republish them.
On a more personal note, my parents have encouraged my curiosity; this
book is a testament to my family’s patience and boundless love. The Hados
reminded me that there is a world outside the archives. Logan McBride,
Thomas Hafer, and Paula Austin have served as thoughtful readers of these
pages and (less thoughtful readers) of many a text message. My friendship with
Paula has sustained this project. And, those in Beacon have ensured that my
house is one filled with laughter, acceptance, and celebration.
That house would not be a home, though, if it were not for my partner,
Laura, and children, Ben and Hudson. Laura has shaped more than this book
project; she has created a life for us that a decade ago I could barely have
imagined. Ben and Hudson have enhanced this life immeasurably—​and it is
to them that this book is dedicated. I hope one day they can find confidence,
conviction, and courage in these “letters.”
Introduction

“Suffrage Fight Won in Cities,” one headline bellowed. “Greater New York
Carried State to Suffrage Victory,” another announced. “Suffragists Lost Up-​
State by 3,856,” cried a third.1 The newspaper headlines captured an unex-
pected twist in suffrage history. Empire State men had agreed in November
1917 to amend the state constitution to enfranchise women. This part many
anticipated. But, that Gotham carried the vote, more than compensating for the
deficit outside the metropolis, astonished pundits, residents, and movement
leaders alike.2
In retrospect, their surprise itself puzzles. After all, New York City claimed
an organized movement as old as the state’s. The New York City Woman
Suffrage League began in 1870, and from then until victory, Gotham boasted at
least one dedicated association. Moreover, funding from city residents helped
keep the campaign afloat during its darkest years. Manhattan provided a home
to both the national and state associations. And, the city served as the back-
drop for the campaign’s most spectacular displays: brilliant parades brought
Midtown Manhattan to a standstill as thousands of men and women marched
in a near-​annual ritual supporting the ballot in the 1910s. New York City was
not some remote outpost, without organization or management; it served as
the movement’s epicenter. Still, the state split in 1917 baffled reporters enough
that they spent precious headline space on it.
Why did people react with such wonderment to these results? Why had
pundits not forecasted them? Why did those closest to the campaign, its own
leaders, seem bemused? And how did Gotham end up in this position in the
first place, carrying the state to victory in 1917? These questions drive Suffrage
and the City as it traces the sometimes empowering, frequently frustrating, but
2 Suffrage and the City

always complicated dynamic between gender, urbanization, and the women’s

rights movement.
Although leaders ultimately benefited from New York’s restaurants and
hotels, its busy streets and feminized retail districts, and its national publishing
houses and burgeoning film industry, many initially fell somewhere between
ambivalence and apprehension in their appraisals of the metropolis. In the
heterogeneous, anonymous city, middle-​class activists encountered a mosaic
of public spaces dominated by men and ostensibly perilous to “respectable”
women. Lobbyists had to curate a specific political choreography attuned to
urban etiquette, violence, subcultures, and spaces in order to build a diverse
constituency and ultimately triumph at the polls. They had to claim a “right
to the city,” a tedious step unnecessary in more rural regions where advocates
first achieved the ballot.3 New York City was more than a setting for suffrage
action; it was an essential part of the drama in women’s decades-​long quest for
the state franchise and a national amendment.
In the late nineteenth-​century and early twentieth-​century national imag-
ination, Gotham claimed a rarefied place. “No great city on earth is in so con-
stant and rapid a state of flux as New York,” a 1916 travel handbook expounded.
“A guide book to Rome may stand without revision for a dozen years or a score
of years . . . [but a] New York guide book half as old would be most annoy-
ingly out of date.”4 This frenetic energy was partly a result of the city’s divided
elite. Unlike in Boston, where a coherent, monied world set the pace for urban
development, New York’s upper crust struggled to unify and wield such au-
thority, permitting commerce and consumption to unceasingly reconstruct the
streetscape as often as profitable.5 No building, avenue, or district seemed sac-
rosanct in the country’s largest metropolis. The National American Woman
Suffrage Association’s president, Anna Howard Shaw, cheered this vitality,
swearing that had she not owned a home in Philadelphia, she “would get one
near N. York and settle down there within reach of human alive people instead
of fossils.”6
New York City’s relentless population growth added to the dynamism.
Fewer than 1.5 million people resided in Manhattan, the Bronx, Queens, Staten
Island, and Brooklyn combined in 1870, when the movement began to crystal-
lize there. Some 5.6 million people lived in New York City when the Nineteenth
Amendment was ratified in 1920—​a 273 percent increase. Half that number
dwelled in Chicago, Gotham’s closest rival. Two million people, including
193,000 Russian, 184,000 Italian, and 116,000 Irish immigrants, crammed
onto Manhattan alone in 1920. Some had resided there for decades, others
for months; some arrived through Ellis Island, others traveled through Grand
Central Terminal.7 Six hundred miles of streets, 1,300 banks and banking
 Introduction 3

houses, 280 colleges and academies, 125 places of amusement, 600 hotels,
3,000 restaurants, 5,600 saloons, and 225 hospitals filled the landscape.8
Bustling streets, ethnic enclaves, and a unique cacophony could instantly over-
whelm a person trying to absorb urban rhythms in their entirety.
Still, women, like men, flocked to the metropolis for jobs, for leisure,
for family, and for the future. At a moment when the number of women
enrolling in higher education programs was rapidly increasing, the city
contained dozens of training schools and colleges opened exclusively to them,
most notably Barnard, as well as coeducational institutions.9 Manhattan’s
and Brooklyn’s roughly thirty nursing schools attracted even more women.10
Some crisscrossed the metropolis providing aid to struggling residents and
campaigning to clean up the urban environment; almost one hundred thou-
sand toiled in roughly three thousand garment factories.11 Money—​even in
limited supply—​empowered these women to access the locale’s famed amuse-
ment parks, legendary department stores, and numerous nickelodeons.12
Gotham’s financial might and cultural sway attracted voluntary and reform
associations, including the Young Woman’s Christian Association, the College
Settlements Association, and the National Consumers’ League.13 Within the city
then, women carved out feminized spaces and a public presence as consumers,
professionals, socialites, and laborers. Suffrage would add political activist to
this list of identities for many.
Not all Americans celebrated New York women’s growing urban visibility.
Some fretted about the “women adrift” who moved away from their families
to come to turn-​of-​the-​century Gotham without friends or money.14 They wor-
ried about these women’s safety, concerned that the newcomers would suc-
cumb to the maelstrom of temptations whirling around them. Others proved
openly hostile to the shifts in metropolitan gender norms, stewing that so-
ciety had grown too genteel, brooding that office work impinged upon men’s
masculinity, and condemning middle-​class women for emasculating society
through their ambition and their ubiquity on city streets—​a startling departure
from accepted custom.15 Lamenting the “Gynarchy[’s]” power, author Michael
Monahan dubbed New York “the most feminized of the great cities of the world
and therefore the flightiest, the most irrational and the least given to serious
things.”16
Monahan was not entirely wrong. Other cities certainly attracted women
searching for opportunities and housed feminized spaces. Much smaller,
Davenport, Iowa, drew women looking for employment in department stores,
textile factories, and button manufacturing.17 But New York City did so on an
unprecedented scale. The metropolis contained twice the number of employed
women as its closest competitor, Chicago.18 That Manhattan served as the
4 Suffrage and the City

national hub for entertainment and information provided people near and far
a unique window into New York City’s culture, politics, and economy.19
The suffrage movement blossomed amid these changes, intersecting with
and accelerating them. It played a critical role in destabilizing an urban gen-
dered geography that had long reinscribed bourgeois women’s dependent
status on men. From dining at restaurants to traveling on streets, metropolitan
etiquette demanded that women have chaperones. Doing otherwise indicated
a woman’s sexual availability in nineteenth-​century New York. Not all residents
could achieve this ideal, of course, as race and class structured individuals’
realities.20 But the expectation’s very existence deputized residents to patrol a
woman’s behavior and provided subtle reminders of her circumscribed power,
as did her disfranchised state. Suffragists would learn that fighting for one
meant combating the other. This book tracks how the Gotham movement came
to accept that lesson.
It joins and connects two different subfields of gender history: those
looking at gendered urbanity and those studying the women’s rights move-
ment. The former has peeled back rich layers of women’s experiences in
cities: recovering the rhythm of the everyday; the nexuses of class, ethnicity,
race, and gender; metropolitan spaces of empowerment; and even the gen-
dered rituals around urban foodways.21 Suffrage and the City is especially in-
debted to Sarah Deutsch’s Women and the City, which did much to inspire the
most recent scholarship by showing the ways in which race and class shaped
Boston’s gendered geography.22
Historians of suffrage have had different priorities, tracing leadership
strategies; excavating nativism, classism, and racism in campaign decisions;
examining consumerist tactics; and illuminating the performance inherent in
suffrage spectacles, among them.23 Most recently, scholars have focused their
attention on the movement in the Empire State, analyzing everything from the
anti-​suffrage drive to the Men’s League for Woman Suffrage.24 Rarely, though,
have suffrage scholars been in dialogue with those studying the gendered
metropolis—​despite the fact that the census officially found more Americans
living in cities than outside of them in the same year that the Nineteenth
Amendment removed masculinity as a qualification for voting. Suffrage and
the City changes that, methodologically borrowing from one of the few works
that bridge the divide, Jessica Ellen Sewell’s scholarship on suffrage and San
Francisco, to uncover how movement leaders read the nation’s most crowded
metropolis and approached its forever-​changing built environment, all in an
effort to corral its diverse and divided masses.25 As Allison L. Sneider has
demonstrated in her work on imperialism and suffrage, it is imperative that we
situate the women’s rights movement within its larger historical context—​in
 Introduction 5

my case urbanization and urbanity, in Sneider’s empire-​building—​to uncover

such subtle, but formative, intersections.26
Understanding the city as a dynamic environment in an investigation
of the suffrage campaign destabilizes historical ground. With all its physical
changes, population growth, and commercial development, the metropolis
becomes its own entity that merits constant attention. But this method yields
immense benefits: illuminating the specific political choreography necessary
for organizers to win the vote in urban landscapes, highlighting the gendered
nature of space and etiquette, and providing a more textured reading of the
suffrage movement attuned not only to changes over time but also to the im-
portance of place. The method also suggests a new answer to a long-​standing
question in the literature: Why did women in the West (Wyoming in 1869,
Utah in 1870 and then again in 1896, Colorado in 1893, and Idaho in 1896) re-
ceive the ballot first? Answers have ranged from frontier conditions requiring
greater collaboration between the sexes to the existence of fewer legislative hur-
dles in western territories (compared with established states).27 But we need
to add the absence of metropolises like New York, Boston, Chicago, or San
Francisco to the list; suffragists’ assumptions about cities informed campaign
priorities and strategies.
Admittedly, in investigating suffragists’ “right to the city,” this book
focuses on Manhattan at the expense of the other boroughs. That emphasis
largely reflects movement priorities and leadership decisions, which centered
the campaign in Midtown. It also pays particular attention to the constellation
of professional women living in Gotham. Professionalization intersected with
urbanization and the women’s right movement to refashion women’s quo-
tidian experience at the turn of the century. Nurses, actresses, and teachers
serve as windows into these changes in the work that follows: nursing because
it was a newly emerging profession that put women into intimate contact with
strangers; teaching because of the long-​standing feminized nature of a career in
which women were expected to shape a new generation of voters; and actresses
because of their celebrity and unique ability to tell stories. In addition, the book
tracks socialites’ participation—​the women whose wealth made it most com-
fortable to abide by and dictate urban etiquette, even if they chose to ignore it.
These recruits joined a campaign managed by white, college-​educated,
middle-​ class women. Working-​ class women, native-​ born and immigrant,
black and white, certainly also participated; a few emerged as influential fig-
ures, and some organizations even created ethnic-​, class-​, and race-​based af-
filiated societies. But the face of the campaign remained markedly white and
middle class, far from representative of the diverse metropolis. Class-​based and
racialized notions of urban respectability both constrained and empowered
6 Suffrage and the City

these leaders. On one hand, they had to combat their own long-​ingrained
instincts about demonstrating in public. On the other, they manipulated ex-
pectations of chivalry to stir outrage when the state failed to protect them from
the “masses.” In all, gender restricted suffragists’ mobility in the urban en-
vironment at the same time that leaders’ race and class bestowed on them a
privilege most working-​class, African American, or immigrant women would
never know.
Organizers left the records detailing their struggle scattered across the
country, from archives in St. Louis, Missouri, to an old Astor estate in Red
Hook, New York. Their suffrage flyers capture their most public of positions,
and the personal diaries that remain preserve their most intimate of reflections.
New York’s daily newspapers regularly provided details about the movement
as well. Some ultimately supported it, while others, like the New York Times,
remained opposed, ensuring contemporary readers and historians studying
them access to a variety of editorial opinions. Combining the wide range of
sources the campaign left behind and journalists’ diverse coverage of the move-
ment with government records, tourist guides to the city, and fire insurance
atlases allows us to unearth the exchange between movement leadership and
metropolis. While largely a top-​down account, we can occasionally hear the
voice of rank-​and-​file supporters in the pages that follow if we listen carefully
as well.
Our story starts in 1870 with the founding of the New York City Woman
Suffrage League. League members regularly expressed concerns that cities en-
dangered “respectable” women in the 1870s and 1880s, and these concerns
informed early tactics and routines. The 1894 New York State Constitutional
Convention disrupted these routines, as Manhattan socialites unexpectedly
rushed into the enfranchisement crusade. Though unsuccessful in amending
the state constitution, the convention demonstrated that under the right
circumstances New York could provide the campaign with unprecedented re-
sources. It helped to create the context for an urban identity to haltingly emerge
in the late nineteenth century. Although it was empowering for city leaders,
those outside the metropolis found the new identity disconcerting, even
alarming.
New York City’s campaign stood independent of both the national and
the state movement by the early twentieth century thanks, in part, to this
defensive reaction. But it also lacked leadership. The retirement or death of
the nineteenth-​century managers who had shepherded the drive through its
earliest years set the stage for a new group to take over and fundamentally alter
the power dynamic between city, state, and national movements with innova-
tive (and provocative) tactics. Manhattan became the suffrage capital. These
 Introduction 7

second-​generation leaders used spaces more strategically, although not always

successfully, in the early 1910s. At the same time, organizers allied with public
health nurses to navigate immigrant enclaves and capitalized on New York’s
dramatic profession and film industry to reach a broader swath of the pop-
ulation, crystallizing the image of suffrage as a distinctly urban affair in the
process.
Lobbying reached a frenetic pace once the state amendment passed
its first legislative hurdle in 1913 and a referendum seemed likely in 1915.
Advocates reinforced the bridges they had already built with actresses,
socialites, teachers, and nurses; they engaged in outreach to African
American and immigrant men; and they canvassed the metropolis without
respite. Such politicking emboldened suffragists to claim a “right to the city,”
even reimagining what polling sites would look like should they achieve the
ballot. Their empowered attitude, however, did not convince New York City’s
men to support enfranchisement in 1915. During the second referendum
campaign in 1917, collaboration with public officials replaced such confron-
tation. For years activists had aggressively claimed a “right to the city.” Now,
they used that right to help the metropolis during a devastating polio out-
break and World War I. When Empire State women finally won the ballot in
1917, with Gotham carrying the state amendment, journalists struggled to
wrap their heads around the sea change.
New York—​its diversity, size, spaces, etiquette, and rhythms—​cadenced
the movement as suffragists learned to harness its resources. As the nation’s
information and communication capital, the city had the infrastructure to
advertise ideas and images from the campaign across the country and influ-
ence other state drives. Concerns about work in the city might have initially
hampered suffrage leaders, but they learned to marshal its female social geog-
raphy, the iconic places it housed, and the feminized spaces it nurtured, using
all to their advantage.
Their victory in Gotham sent shock waves across the nation. As much as it
was a political victory, it was also a cultural victory. Politically, men no longer had
exclusive control over forty-​five votes within the Electoral College. Logistically,
the achievement proved that states with large urban centers might support
the ballot. Culturally, the struggle for the franchise in the nation’s largest me-
tropolis helped to redesign that metropolis and women’s, especially white,
middle-​class women’s, place within it. The suffrage campaign, individuals, and
organizations traced within these pages represent just one segment of a far
larger, longer, and more diverse drive for voting rights in American history. But
their strategies, decisions, and success left an indelible imprint on the city, the
government, and women’s day-​to-​day lives.
1
“The Wickedness of the Masses”
The Perils of Suffrage, 1870–​1894

In fall 1871, a seemingly dull article entitled “City and Country Houses”
appeared in the Revolution, a suffrage newspaper founded by Susan B. Anthony
and Elizabeth Cady Stanton. A reader expecting to settle into a study comparing
home design in urban and rural settings was in for a surprise. The article
contained a blistering review of metropolitan life—​one that clearly favored the
rural over the urban. The anonymous author drew stark distinctions to hammer
the point. Where the flowers and grass, piazzas and “climbing vines” served to
make the country “humanizing, hospitable, and good,” the scribe detailed, the
“corpselike” parlor windows, iron-​spiked fences, window gratings, and double
locks created a hostile atmosphere in cities. The problem did not end there
as the architecture reflected residents’ strikingly different understanding of
community. Country folk might be intrusive, but the journalist believed they
“mean[t]‌well.” Oblivious city residents, in contrast, caroused even while those
in adjacent apartments mourned. The columnist predicted that newcomers
would “perish” when left alone in such a soulless environment; “the wicked-
ness of the masses” would quickly crush them.1 The article reflected an impor-
tant thread in suffrage thought, one that proved particularly consequential for
the Manhattan campaign during its earliest years.
Activists in the 1870s and 1880s accepted and even helped reify a long-​
standing trope about urban danger when ruminating on New York City.
Gender increasingly colored this trope in the middle and late nineteenth cen-
tury. With women pouring into the metropolis, commentators obsessed over
the unknowable and potentially dangerous men that “respectable ladies” would
 “The Wickedness of the Masses” 9

encounter daily.2 Suffrage organizers in Manhattan proved unwilling to chal-

lenge this belief and indeed reinscribed it in the Gilded Age. As a result, am-
bivalence and pessimism defined their approach to the nation’s largest city in
the first two decades of campaign work. Where early twentieth-​century leaders
would understand their metropolis as a mosaic of neighborhoods, these late
nineteenth-​century pioneers saw an inscrutable monolith. This perspective
prevented them from strategically approaching the city’s diverse enclaves, and
generally confined their meetings to scattered private homes and commercial
halls. Beliefs about metropolitan perils circumscribed their activities, while
flickers of insight about New York’s strategic importance on the national stage
only exacerbated their frustration.
The New York State Constitutional Convention in 1894 disrupted this mo-
notony and energized the New York City campaign. Lobbyists mobilized to an
extent unthinkable even the year before. Wealthy women joined the cause in
1894, adding their signatures to petitions, opening their homes to meetings,
and contributing their voices to hearings. An exclusive Manhattan restau-
rant hosted suffrage gatherings. Newspapers detailed the fashionable craze.
Ultimately, though, metropolitan organizers proved unable to combat a be-
lief that enfranchising women would damage democracy—​one with uniquely
urban undertones that they themselves had legitimized.
Decades before the 1894 Constitutional Convention, New York State acted
as a chrysalis for the woman suffrage movement. Even prior to the famed
1848 Seneca Falls Convention, some women in New York campaigned for the
ballot. In 1846, six Jefferson County women petitioned the New York State
Constitutional Convention to live up to “democratic principles” by recognizing
women’s right to vote.3 The reform tradition rooted in the Burned-​over District’s
evangelicalism combined with the Quaker population in western New York to
make the state a generative landscape for organizing. With Lucretia Mott and
Elizabeth Cady Stanton’s decision to host the first women’s rights convention
in the United States at Seneca Falls, the Empire State cemented its place in the
campaign’s annals.4 Seneca Falls gained an especially revered position within
movement memory in the decades following the groundbreaking convention.5
It took another two decades, though, for the cause to formally organize in
New York State. The Civil War contributed to the delay, as relief work reordered
suffrage priorities. But budding activists rallied in 1869 when the Empire
State considered licensing prostitution. Appalled and frustrated by their ina-
bility to influence political decisions, a small band of women established the
New York State Woman Suffrage Association.6 The next year, New York City
advocates followed suit and began the New York City Woman Suffrage League.7
The Woman Suffrage League, which Lillie Devereux Blake managed, was
Another random document with
no related content on Scribd:
The Project Gutenberg eBook of A tömegek

lélektana
 This ebook is for the use of anyone anywhere in the United
States and most other parts of the world at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away
or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License
included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you
are not located in the United States, you will have to check the
laws of the country where you are located before using this
eBook.

Title: A tömegek lélektana

Author: Gustave Le Bon

Translator: Antal Balla

Release date: December 28, 2023 [eBook #72527]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Franklin-Társulat, 1913

Credits: Albert László from page images generously made

available by the Library of the Hungarian Academy of
Sciences

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A TÖMEGEK

LÉLEKTANA ***
KULTURA és TUDOMÁNY

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

IRTA GUSTAVE LE BON

FORDITOTTA Dr BALLA ANTAL

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913

A TÖMEGEK LÉLEKTANA

IRTA

GUSTAVE LE BON
 FRANCIÁBÓL FORDITOTTA

Dr BALLA ANTAL

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA

1913

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

TH. RIBOT-NAK,
A REVUE PHILOSOPHIQUE SZERKESZTŐJÉNEK,
A COLLEGE DE FRANCE TANÁRÁNAK
ÉS AZ INSTITUT TAGJÁNAK
AJÁNLJA
G. LE BON.

A TÖMEGEK LÉLEKTANA
 ELŐSZÓ.1)

Előbbi munkánkat2) a faji lélek leírásának szenteltük. Most a

tömegek lelki világát fogjuk tanulmányozni.
Ezt a faji lelket azoknak a közös tulajdonságoknak összessége
alkotja, melyre a fajhoz tartozó összes egyének átöröklés útján
tesznek szert. A megfigyelés azonban azt mutatja, hogy mikor
bizonyos számú egyén valamely célból tömeggé egyesül, az
együvétartozásnak e tényéből bizonyos új pszichológiai
jellemvonások származnak, ezek hozzákapcsolódnak a faji
tulajdonságokhoz és néha nagy különbség van közöttük.
A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek
életében, de sohasem olyan nagymértékben, mint napjainkban. A
mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan
tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyére.
Megkíséreltem a tömegek nehéz problémáját kizárólag szigorúan
tudományos eszközökkel, vagyis módszeresen megközelíteni,
félretéve minden más véleményt, tant és elméletet. Úgy gondolom,
hogy ez az egyetlen mód, hogy az igazságnak valamelyes
részecskéjét elérhessük, mikor még hozzá az elméket olyan élénken
foglalkoztató kérdésről van szó, mint ez esetben. A tudós, ki
valamely jelenséget megállapítani törekszik, nem törődik a
megállapítást zavaró érdekekkel. Egy kiváló gondolkodó, Goblet
d’Alviela, egyik munkájában megjegyezte, hogy én, nem tartozván
egyik mai iskolához sem, néha ellentétben vagyok ezeknek az
összes iskoláknak bizonyos következtetéseivel. Ez az új munka,
remélem, megérdemli ugyanazt az észrevételt. Valamely iskolához
tartozás szükségképen azzal jár, hogy előítéleteit és álláspontját
átvegyük.
Mindazonáltal kötelességem megmagyarázni az olvasónak, hogy
miért jutok tanulmányaim alapján egészen más következtetésre,
mint amit első tekintetre várni lehetne; megállapítom például, hogy a
tömegek lelki világa rendkívül alantas, ide számítva a kiváló
egyénekből álló testületeket is, mégis azt mondom, hogy
bármennyire alantas is, veszedelmes lenne szervezkedésüket
megbolygatni.
A történelmi események legfigyelmesebb vizsgálata nekem
mindig azt mutatta, hogy a társadalmi organizmusok épenolyan
összetettek, mint egyéb organizmusok és semmiképen sincs
hatalmunkban, hogy mélyreható átalakításokkal hamarjában
fölforgassuk. A természet néha radikális, de nem úgy, mint ezt mi
értjük; ezért semmi sem veszedelmesebb valamely népre, mint a
nagy reformok után való mánia, bármilyen helyeseknek látszanak is
e reformok elméletileg. Ezek csak akkor járnának haszonnal, ha
lehetséges volna a nemzetek lelkét is hirtelen átalakítani. De erre
csak az idő képes. A gondolatok, érzelmek, szokások irányítják az
embereket, ezek pedig mind bennünk vannak. Az intézmények és
törvények lelkünk nyilvánulásai és szükségleteinek kifejezői. A lelket
nem változtathatják meg az intézmények és törvények, mert belőle
származnak.
A társadalmi jelenségeket együtt kell tanulmányozni a néppel,
mely azokat teremtette. Ezeknek a jelenségeknek filozófiailag lehet
abszolut értékük, de gyakorlatilag csak relativ értékükről lehet szó.
Ha tehát társadalmi jelenséget tanulmányozunk, egymásután két
nagyon különböző szempontból kell szemügyre vennünk. Azt látjuk
ilyenkor, hogy a tiszta ész tanulságai nagyon gyakran ellenkeznek a
gyakorlati ész tanulságaival. Nincs olyan adottság, nem véve ki a
fizikaiakat sem, melyre ez a megkülönböztetés alkalmazható ne
volna. A kocka, a kör, az abszolut igazság szempontjából
változhatatlan geometriai ábrák, szigorúan meghatározva biztos
formák által. A mi látásunk szempontjából azonban ezek az alakok a
legkülönbözőbb alakokat ölthetik. A perspektiva valóban átalakíthatja
a kockát pirámissá vagy négyzetté, a kört pedig ellipszissé vagy
egyenes vonallá. Ezek a fiktiv alakok sokkal fontosabbak, mint a
reális alakok, mert csak ezeket látjuk és fénykép vagy rajz
segítségével csak ezeket reprodukálhatjuk. Az irreális bizonyos
esetekben igazabb, mint a reális. A tárgyaknak exakt, geometriai
alakjukban való ábrázolása a természet kiforgatása és fel-
felismerhetetlenné tevése volna. Ha föltételezzük, hogy van egy
világ, melynek lakói csak másolni vagy fényképezni tudják a
tárgyakat, anélkül, hogy érinthetnék, nagyon nehezen tudnának
alakjukról exakt fogalmat alkotni. Ennek a formának ismerete, amely
csak nagyon kevés számú tudós számára közelíthető meg, nagyon
csekély érdeklődést keltene.
A filozófusnak, ki a társadalmi jelenségeket tanulmányozza,
figyelembe kell vennie, hogy ezeknek elméleti értékük mellett
gyakorlati értékük is van, és a művelődés fejlődése szempontjából
csak az utóbbinak van jelentősége. Nagyon körültekintő legyen,
mikor olyan következtetésről van szó, amit a logika látszólag
közvetlenül nyujt.
Ennek a szabálynak megtartására még egyéb okok is utasítják. A
társadalmi tények olyan összetettek, hogy nem lehet őket
egységükben felfogni és nem lehet előre látni kölcsönös befolyásuk
eredményét. Úgy látszik, hogy a látható tények mögött is sokszor
száz meg száz láthatatlan ok rejlik. A látható társadalmi jelenségek
egy óriási öntudatlan munka eredőjének látszanak, melyet
analizisünkkel gyakran nem tudunk megközelíteni. Az érzékelhető
jelenségeket a hullámokhoz hasonlíthatnánk, melyek az oceán
szinén mutatják a talaj alatti rázkódásokat, de eredő helyükről nem
tudunk. A tömegek, tetteik nagy részét tekintve, roppant alacsony
értelmi állapotról tesznek tanúságot; de viszont egyéb
cselekményeikben mintha valami titokzatos erő mozgatná őket, mit a
régiek végzetnek, természetnek, gondviselésnek neveztek, mi pedig
holtak hangjának nevezünk; hatalma félreismerhetetlen, de
lényegéről nincs sejtelmünk. Gyakran úgy tetszik, hogy a népek
lelkében valami titokzatos erők lappangnak, s ezek irányítják őket.
Például mi összetettebb, logikusabb és csodálatosabb, mint egy
nyelv? És honnan ered ez az olyannyira organizált és finom dolog,
ha nem a tömegek tudattalan lelkületéből. A legtudósabb
akadémikusok, a legtekintélyesebb nyelvészek csak gondos
regisztrálói a nyelvek törvényeinek, de törvényeket teremteni nem
tudnak. Sőt ami a nagy emberek zseniális gondolatait illeti, vajjon
biztosak vagyunk afelől, hogy ez kizárólag az ő művök? Kétségtelen,
hogy azok mindig magános elmék alkotásai; de az ezernyi porszem,
mely a talajt adja, hol ezek az eszmék gyökeret vernek, vajjon nem a
tömeglélek műve?
A tömegek kétségkívül mindig tudattalanok; de talán ép ez a
tudattalanság erejük egyik titka. A természetben a csupán ösztöni
életet élő lények olyan dolgokat visznek véghez, hogy bámulattal tölt
el bennünket csodálatos összetettségük. Az emberi ész még
kezdetleges és tökéletlen arra, hogy a tudattalan törvényeit fölfedje,
de főkép, hogy azt pótolja. Tetteinkben a tudattalannak óriási, az
észnek pedig igen csekély része van. A tudattalan még ismeretlen
erőként működik.
Ha tehát meg akarunk maradni a dolgok szűk, de biztos és
tudományosan megismerhető határai között és nem akarunk
bizonytalan hozzávetésekben és hiábavaló hipotézisekben
tévelyegni, egyszerűen konstatálnunk kell a megközelíthető
jelenségeket és csak erre a megállapításra szorítkozni. A látható
jelenségek mögött vannak olyanok, melyeket nem látunk jól, ezek
mögött tán ismét vannak mások, melyeket egyáltalában nem
veszünk észre.
 BEVEZETÉS.

A tömegek kora.
A jelenkor fejlődése. – A nagy kultúrváltozások a népek gondolkodásában
végbemenő átalakulások következményei. – A mai kor hite a tömegek
hatalmában. – Ez változtatja meg az államok hagyományos politikáját. –
Hogyan kerülnek felszínre az alsóbb néposztályok és mi módon gyakorolják
hatalmukat. – A tömegek elhatalmasodásának szükségszerű
következményei. – Hatásuk csak romboló lehet. – Ők semmisítik meg
végképen az elavult kultúrát. – A tömeglélektant általában nem ismerik. –
Törvényhozóknak és államférfiaknak mennyire fontos tanulmányozni a
tömegeket.

A nagy zavarokat, melyek a civilizáció változásait megelőzik, mint

például a római birodalom összeomlása és az arab birodalom
megalapítása, első tekintetre úgy látszik, hogy főleg a nevezetes
politikai átalakulások idézték elő: tudniillik a népvándorlás és a
dinasztiák bukása. De az események alapos vizsgálata azt mutatja,
hogy a látszólagos okok mögött ott van mint valódi ok a népek
gondolkodásában végbemenő mély átalakulás. Nem azok az igazi
történeti zavarok, amelyek nagyságukkal és erejükkel csodálatra
indítanak bennünket. Csak azok a fontos változások, melyekből
civilizációk megújulása származik, s a melyek az eszmék,
gondolkodás és nézetek területén mennek végbe. A történelem
emlékezetes eseményei az emberek gondolkozásában végbemenő
láthatatlan változásoknak látható okozatai. Hogy az ilyen nagy
események olyan ritkák, ennek az az oka, hogy a fajban nincs más
állandó, mint a gondolkodás öröklött alapja.
Korunk egyike azoknak a kritikus időknek, amikor az emberi
gondolkodás a kialakulás útján van.
 Ezt az átalakulási folyamatot két alaptényező alkotja. Az első
azoknak a régi vallásos, politikai és társadalmi nézeteknek
lerombolása, melyekből művelődésünk elemei származnak. A
második merőben új gondolat- és életföltételek megteremtése a
modern tudományos és ipari fölfedezések alapján.
A mult eszméi, ámbár félig megsemmisültek, még nagyon
erősek, azok az eszmék pedig, melyeknek helyettesíteni kellene
őket, kialakulóban vannak; korunk átmeneti és anarchisztikus
időszak.
Hogy mi lesz ennek a szükségképen chaotikus korszaknak
egykor a vége, nem könnyű megmondani. Miféle alapgondolatokon
fog felépülni a jövő társadalma? Ezt még most sem tudjuk. De azt
már eléggé látjuk, hogy a szervezés céljából meg kell alkudnia egy
új hatalommal, korunk legújabb szuverénjével: a tömegek
hatalmával. Ez az egyetlen hatalom kerekedett felül annak a sok
egykor igaznak tartott, de ma már elévült eszmének romján és a sok
hatalomnak rombadőlte után, melyek egymás után törték meg a
forradalmakat és úgy látszik, hogy nemsokára ez nyeli el a többit.
Mialatt ami összes régi hiedelmeink ingadoznak vagy már el is
tűntek, a társadalmak régi oszlopai hova-tovább leroskadnak, a
tömegek hatalma az egyetlen erő, mit semmi meg nem rendít, s
amelynek tekintélye csak növekszik. Az a korszak, amelybe lépünk,
valóban a tömegek érája lesz.
Alig egy évszázaddal ezelőtt az államok hagyományos politikája
és az uralkodók versengései voltak főfő mozgatói az eseményeknek.
A tömegek véleménye alig nyomott valamit a latban, legtöbbször
semmit. Napjainkban a politikai hagyományok, az államfők
személyes céljai és versengései többé nem számítanak, a tömegek
véleménye ellenben nyomatékos lett. Ők diktálják a királyoknak
szándékukat és ezek rajta vannak, hogy tudomásul vegyék. Most
már nem a fejedelmek tanácsában, hanem a tömegek lelkében
készül a nemzetek sorsa.
Átmeneti korunk egyik legszembetűnőbb jellemvonása, hogy a
nép föllép a politikai életben, vagyis fokonként ez lesz a
tulajdonképeni vezető osztály. Föllépését voltaképen nem az
általános választójog jelenti; ennek sokáig csekély hatása volt és
könnyen lehetett kezdetben irányítani. A tömegek növekvő hatalma
először is bizonyos eszmék terjesztése révén jött létre, melyek
lassanként magukévá tették az elméket, aztán pedig olyformán,
hogy az egyének lassanként társultak az elméleti nézetek
megvalósítása céljából. A társulás eredménye, hogy a tömegek
formát adtak az ő, ha nem is nagyon igazságos, de nagyon
határozott eszméiknek saját érdekükből, és tudatára ébredtek
erejüknek. Alapítanak szindikátusokat, melyek előtt lassanként a
többi összes hatalmak kapitulálnak; munkásbörzéket, amelyek
szabályozni igyekszenek a munkának és bérnek föltételeit az összes
gazdasági törvények ellenére. Az országgyűlésre képviselőket
küldenek, kik meg vannak fosztva minden kezdeményezési
szabadságtól és függetlenségtől és leggyakrabban csak szócsövei
az őket küldő testületeknek.
A tömegek céljai mindinkább szemmelláthatókká lesznek
napjainkban és törekvésük nem kevesebb, mint alapjában fölforgatni
a mai társadalmat és visszavinni abba a primitiv kommunizmusba,
amely rendes állapota minden emberi társaságnak a civilizáció
kezdetén. A munkaidő meghatározása, a bányák, vasutak, gyárak,
termőföld kisajátítása; az összes termények egyenlő elosztása, az
összes felsőbb osztályok kiküszöbölése az alsóbb néposztályok
javára stb.; ezek azok a követelések.
A tömegek nem gondolkoznak, hanem annál inkább
cselekszenek. Erejük a mai szervezettségük révén óriási naggyá lett.
A keletkezőben levő dogmák csakhamar birtokába jutnak az elavult
dogmák hatalmának, vagyis annak a zsarnoki szuverén erőnek,
amely nem tűr vitát. A tömegek isteni joga lép a királyok isteni
jogának helyére.
A mai nyárspolgárosztályunk kedvelt írói, azok, kik ennek az
osztálynak korlátolt gondolkodását, rövidlátó nézeteit, általános
kételyeit, néha túlzó önzését legjobban kifejezik, teljesen
megrökönyödtek ettől az új hatalomtól, melyet erősbödni látnak, és
hogy a lelkek zavarait leküzdjék, kétségbeesve föllebbeznek az
egyház erkölcsi erőihez, mit egykor annyira megvetettek. Beszélnek
a tudomány csődjéről és mint a Rómából visszatérő vezeklők,
felhívják figyelmünket a kinyilatkoztatott igazságok tanításaira. De az
újdonsült megtérők elfelejtik, hogy már nagyon késő. Ha valóban a
kegyelet hatotta át őket, ennek már nem lesz többé olyan hatalma
lelkeken, kik vajmi keveset törődnek az újdonsült szenteskedők
aggodalmaival. A tömegeknek nem kellenek ma azok az istenek, kik
tegnap nekik nem kellettek, s akiknek megsemmisítéséhez ők is
hozzájárultak. Sem isteni, sem emberi hatalom nem kényszerítheti a
folyókat arra, hogy forrásuk felé folyjanak.
A tudományt nem érte csőd és nincs semmi köze a mai lelki
anarchiához, sem az új hatalomhoz, amely ennek közepette
fölsarjadzott. Az igazságot igérte nekünk, vagy legalább is az
értelmünk által megközelíthető viszonyok megismerését. Sohasem
ígért sem békét, sem boldogságot. Magas közömbösséggel viseltetik
érzelmeink iránt és mit sem ad siránkozásainkra. Rendelkezésünkre
áll, hogy élni próbáljunk vele, de nem tudja visszaidézni az illuziókat,
amiket elkergetett.
Egyetemes, minden népnél szembeötlő tünetek bizonyítják a
tömegek hatalmának rohamos növekedését, és így fel sem
tételezhetjük, hogy mihamarább megakad a növekedésben. Bármit
hoz is számunkra, el kell viselnünk. Üres szó minden beszéd, amit
felhoznak ellene. Lehetséges talán, hogy a tömegek felszínre
vetődése az utolsó lépcsőjét jelenti a nyugoti művelődésnek, a teljes
visszatérést abba a fejetlen, zavaros korszakba, amely, úgy látszik,
meg szokta mindig előzni minden új társadalom keletkezését. De
hogy akadályozzuk meg?
A tömegek legszemmelláthatóbb szerepe eddig abban állott,
hogy lerombolták az elavult civilizációkat. Ez a szerep nem most
tűnik föl a világon először. A történet azt tanítja, hogy abban a
pillanatban, amint a civilizációt fenntartó erkölcsi erők elvesztették
uralmukat, a végső rombolást a tudattalan és brutális tömegek
végzik, kiket méltán neveznek barbároknak. A művelődést eddig egy
kicsiny szellemarisztokrácia teremtette és vezette és sohasem a
tömegek. A tömegeknek csak a rombolásra van erejük. Uralmuk
mindig a barbárság korát mutatja. A civilizáció feltételez szigorú
szabályokat bizonyos fegyelmet, feltételezi az átmenetet az
ösztönszerűből az észszerűbe, a jövő előrelátását, magas kulturális
fokot. Mind olyan feltételek, amelyeknek a magukra hagyatott
tömegek sohasem voltak képesek megfelelni. Hatalmuk csupán
romboló lévén, működésüket a mikrobákéhoz lehetne hasonlítani,
melyek előmozdítják az elgyengült vagy megholt testnek
fölbomlását. Amikor a civilizáció épülete megromlott, az összeomlást
mindig a tömegek segítik elő. Ez az ő főfeladatuk és első tekintetre
úgy látszik, hogy a számok filozófiája az egyedüli történetfilozófia.
Ez lesz a mi civilizációnk sorsa? Tarthatunk tőle, de még nem
tudhatjuk.
Bármint legyen is, bele kell törődnünk a tömeguralom
elviselésébe, mert valami láthatatlan kezek lassanként fölforgatnak
minden korlátot, ami őket visszatartaná.
Ezeket a tömegeket, kikről most annyit beszélnek, nagyon
rosszul ismerjük. A hivatásos pszichológusok, kik távol élnek tőlük,
sohasem méltatták őket figyelemre és csak abból a szempontból
foglalkoztak velük, hogy miféle bűntényeket követhetnek el.
Kétségkívül vannak bűnöző tömegek, de vannak erényes tömegek,
hősies tömegek és mások is. A tömegek bűntényei
pszichologiájuknak csak egy különös részét alkotják, és ha csak a
bűntényeket tanulmányozzuk, lelki alkatukat nem ismerhetjük meg
jobban, mint az egyes emberét, ha csupán bűneit vesszük
szemügyre.
De legyünk igazságosak; a világ összes urai, az összes vallás-
és birodalomalapítók, az összes vallások apostolai, a kiváló
államférfiak és szerényebb körben, a kisebb emberi közösségek
egyszerű főnökei mindig öntudatlan pszichológusok voltak, kik a
tömeglelket ösztönszerűleg és gyakran nagyon jól ismerték; és mert
nagyon jól ismerték, könnyű szerrel felülkerekedtek. Napoleon
bámulatos módon ismerte annak az országnak tömeglélektanát,
amelyben uralkodott, de teljesen félreismerte a más fajokhoz
tartozó3) tömegek lélektanát; s mivel erről nem tudott, háborúkba
kezdett – nevezetesen Spanyol- és Oroszországban, melyek
hatalmát megrendítették és őt magát is csakhamar megbuktatták.
A tömeglélektan ismerete lesz az utolsó mentsvára annak az
államférfiúnak, aki nem akarja a tömegeket kormányozni – mert ez
nagyon nehéz lett – csak azt akarja, hogy azok őtet túlságosan ne
kormányozzák.
Hogy a törvények és intézmények milyen hatással vannak a
tömegekre, ezt csak akkor értjük meg, ha egy kicsit belemélyedünk a
tömeglélektanba; hogy mennyire nem fogékonyak az olyan nézetek,
amelyek nem rögződtek beléjük és hogy nem lehet tiszta elméleti
igazságosságra alapított törvényekkel vezetni őket, hanem csak
azokkal, amelyek rájuk benyomást gyakorolnak és félre vezetik őket.
Ha például valamely törvényhozó új adót akar kivetni, vajjon az
elméletileg legigazságosabbat kell választania? Egyáltalában nem. A
legigazságtalanabb is legjobb lehet gyakorlatilag a tömegeknek. És
ha egyúttal épen nem feltünő és látszólag legkevésbbé terhes,
legkönnyebben keresztül vihető. Így az indirekt adóra, bármilyen
terhes is, a tömegek mindig könnyen ráállnak, mert napról-napra
fillérenként fizetik a fogyasztási szerekért, tehát nem zavarja a bevett
szokást és nem okoz feltünést. De próbáljanak csak meg arányos
adót kivetni a fizetésre vagy egyéb jövedelmekre és ezt egyszerre
kelljen fizetni, ámbár elméletileg tizszer kevésbé terhes, mint a
másik, egyhangú tiltakozást fog előidézni. A naponként fizetendő
filléreket, ami nem tűnik föl, felcserélik egy valóban csak viszonylag
nagy összeggel, s ez óriási nagy lesz, következőleg benyomást kelt
azon a napon, amikor fizetni kell. Csak akkor látszanék, hogy milyen
csekély, ha a filléreket egymás mellé raknák; de ez a gazdasági
eljárás már bizonyos fokú előrelátással jár, erre pedig a tömegek
képtelenek.
A megelőző példa a legegyszerűbb; helyességét könnyen meg
lehet érteni. Nem kerülhette ki a figyelmét egy olyan
pszichológusnak, mint Napoleon; de a tömeglelket nem ismerő
törvényhozók ezt nem tudják észrevenni. A tapasztalat még nem
tanította meg őket eléggé arra, hogy az emberek nem
alkalmazkodnak sohasem a tiszta ész parancsaihoz.
 A tömeglélektannak még sok más alkalmazása is lehetséges.
Ismerete fényt vet számos történeti, gazdasági és nála nélkül
teljesen érthetetlen jelenségre. Még lesz alkalmam kimutatni, hogy
Taine, a legjelentékenyebb modern történetíró, néha nem érettte
meg tökéletesen ami nagy forradalmunk eseményeit, mert nem is
gondolt arra, hogy a tömegek lelkét tanulmányozza. Ő ennek a
komplikált időszaknak tanulmányozásában a természettudósok leíró
módszerét követte; csakhogy azok közt a jelenségek közt, amelyek
a természettudósok kutatásának tárgyai, erkölcsi erők nincsenek.
Már pedig ezek az erők alkotják a történelem tulajdonképeni
tartalmát.
Még ha a gyakorlati oldaláról vesszük is a dolgot, megérdemlette
a tömegek lélektana, hogy megpróbálkozzunk vele. Még akkor is
méltó volna rá, hacsak tudományos kedvtelésről volna szó. Az
emberi cselekvés mozgató okainak leírása van annyira érdekes,
mint egy ásványnak vagy növénynek leírása.
Tömeglélektani tanulmányunk csak rövid összefoglalás és
kutatásaink egyszerű összegezése. Nem lehet tőle többet kivánni,
mint néhány érdeklődést keltő szempontot. Mások fogják majd ezt a
területet tovább munkálni. Mi még egész érintetlen területen
szántunk.4)
 ELSŐ KÖNYV.

A TÖMEGLÉLEK.

ELSŐ FEJEZET.

A tömegek általános jellemvonásai. Lelki

egységük pszichológiai törvénye.

A tömeg meghatározása lélektani szempontból. – Sok egyén

összetömörülése még nem alkot tömeget. – A pszichológiai tömegek
ismertető jelei. – A gondolatok és érzelmek határozott iránya azoknál az
egyéneknél, kikből a tömeg képződik és a személyes tudat elhalványulása. –
A tömegek mindig a tudattalan uralma alatt vannak. – A nagy agy
tevékenysége megszünik és a gerincagy tevékenysége lesz a túlnyomó. – Az
értelem csökken, az érzelmek teljesen átalakulnak. – A transzformált
érzelmek lehetnek jók vagy rosszak, épúgy mint az egyének érzelmei, kik a
tömeget alkotják. – A tömeg épúgy lehet hős, mint bűntettes.

A tömeg szó közönséges értelemben bizonyos egyének

együttlétét jelenti, tekintet nélkül nemzetiségükre, foglalkozásukra,
nemükre vagy a véletlenre, mely őket összehozta.
Lélektani szempontból a «tömeg» kitétel egészen mást jelent.
Bizonyos adott körülmények között, de csakis ezek közt a
körülmények közt, valamely embercsoportnak új és az azt alkotó
egyénekétől nagyon eltérő jellemvonásai vannak. A személyiség
tudata eltűnik s az összes egyedek érzelmei és gondolatai
egyugyanazon irányt vesznek. Egy kollektiv lélek formálódik,
átmeneti módon ugyan, de jól megkülönböztethető
jellemvonásokkal. Bizonyos együttesség jött létre, amit jobb szó
híjján organizált tömegnek vagy ha úgy tetszik, lélektani tömegnek
nevezek. Ez most már egyetlen lény és alá van vetve a tömegek lelki
egységbeli törvényének.
Bizonyos azonban, hogy a véletlen körülmény, hogy sok ember
együtt van, még magában nem elég arra, hogy az organizált
tömegek sajátságait fölvegyék. Ha véletlenül ezer ember van együt
egy köztéren, de nincs meghatározott céljuk, még nem alkotnak
lélektani értelemben vett tömeget. Hogy speciális sajátságokat
vegyenek föl, ehhez bizonyos izgalom befolyása szükséges; ennek
természetét akarjuk megállapítani.
A tudatos személyiség megszűnése, az érzelmeknek és
gondolatoknak bizonyos határozott iránya, ezek a főbb jellemvonásai
a szerveződő tömegnek; nincs mindig szükség arra, hogy sok egyén
egy időben egy helyen együtt legyen. Számtalan egymástól
elkülönített egyén fölveheti a tömeglélektani jellemvonásokat
bizonyos erős izgalomnak, pl. egy nagy nemzeti eseménynek hatása
következtében. Ilyenkor elég egy véletlen, hogy egyesüljenek és
hogy tetteik azonnal fölvegyék a tömegek tetteinek különös
sajátságait. Bizonyos esetben féltucat ember elegendő, hogy
pszichológiai tömeg jöjjön létre, máskor meg véletlenül együtt levő
emberek százai sem képesek tömeget alkotni. Más részről pedig
egész nép, anélkül, hogy csoportosulást lehetne látni, tömeggé
válhatik bizonyos befolyások közreműködése révén.
Amikor a pszichológiai tömeg megalakult provizorikus, de
meghatározható általános sajátságoknak jut birtokába. Ezekhez az
általános sajátságokhoz különös sajátságok járulnak, s ezek
változnak a tömeget alkotó elemek szerint, amelyek lelki alkatát
módosíthatják.
A pszichológiai tömegek tehát osztályozhatók, és ha majd az
osztályozáshoz jutunk, látni fogjuk, hogy a heterogén, vagyis a
különböző elemekből álló tömeg, a homogén, vagyis a többé-