11.

B Tétel: A Lélek ajándékai – a karizmák

Bevezetés:
A karizma görög szó, a jelentése: adomány, ajándék. A Szentlélek különleges adományait
jelenti, amelyeket az egyes hívő ember és a közösség épülésére ad.
A korintusi közösségben sok karizma volt jelen. Különösen a prófétálást és a nyelvek
adományát tartották sokra. Az összejöveteleken sokan szinte versengtek, hogy a maguk
adományával előhozakodjanak: „Van zsoltárom, van nyelvadományom, van próféciám…”
(1Kor 14,26). Akinek ilyen rendkívüli ajándéka nem volt, az másodrendű kereszténynek
érezhette magát. Pál apostol ezért ír részletesen a karizmákról (1Kor 12–14).
Kifejtés:
Ezzel kezdi a tanítását: „Senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek által” (1Kor
12,3). A legegyszerűbb keresztényben, aki megvallja Krisztust, őbenne is a Szentlélek él. A
Szentlélek nemcsak a rendkívüli adományokban működik. A karizmák a „Lélek
megnyilvánulásai”, külső jelei (vö. 1Kor 12,7). Az egyik ember ilyenfajta karizmát kap, a
másik olyat, a harmadik lehet, hogy nem kap semmilyen különleges karizmát.
Minden keresztény megkapja azonban a Lélek gyümölcseit. Ezek nem külső jelek, hanem a
Lélek belső gyümölcsei. „A Lélek gyümölcsei szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22).
Szent Pál sokféle karizmát sorol fel: a tudás szava, a bölcsesség szava, a (csodatevő) hit,
gyógyítások adományai, erő-megnyilvánulások, prófétálás, a (prófétai) lelkek
megkülönböztetése, nyelvek adománya, a nyelvek értelmezése. Ezek nem állandó emberi
képességeket jelentenek, ezért helytelen így fordítani: „bölcsesség adománya”, „gyógyító
képesség”. A karizma a Szentléleknek egy konkrét esetben adott különleges kegyelme,
gyógyítása, üzenete.
A karizmák listájának különlegessége, hogy a korintusiak által legtöbbre értékelt két karizma
(a prófétálás és a nyelvek adománya) a lista végére kerül, és Pál mindkettő mellé odatesz egy-
egy „ellenőrző karizmát”.
A prófétálás a Lélek által ihletett beszédet jelenti. Buzdítást, vigasztalást, vagy a másik
szívének titkaiba belelátó szavakat (1Kor 14,3.25). Az apostol figyelmezteti a prófétákat: „A
próféták lelkei alá vannak vetve a prófétáknak” (1Kor 14,32). A próféta ne azonosítsa a benne
megnyilvánuló ihletet a Szentlélekkel. A „lelkek megkülönbözetése” annak megítélését
jelenti, hogy a prófétákból valóban a Szentlélek szólt-e (1Kor 14,29). Szent János apostol is
figyelmeztet: „Vizsgáljátok meg a Lelkeket, mert sok hamis próféta támadt!” (1Jn 4,1).
A nyelvek adománya érthetetlen szavakkal való boldog imádságot jelent (1Kor 14,2.16). Az
imádságban nem okos dolgokat akarunk Istennek mondani. A nyelvek adományával
imádkozó ember, mint a gyermek, dadogó szavakkal fejezi ki a hódolatát. A nyelvek
értelmezése azt jelenti, hogy a kívülállók számára valaki néhány mondatban megmagyarázza
a nyelveken való ima értelmét (1Kor 14,23.28)
Befejezés:
Pál apostol a kritikai megjegyzései ellenére a karizmákat a Lélek nagy ajándékainak tartja.
Hálát ad azért, hogy ő maga is megkapta a nyelveken való imádság ajándékát (1Kor 14,18).