1.

A tétel AZ EMBER TEREMTÉSE A BIBLIÁBAN (Ter 2,4-25)

Bevezetés
-Az üdvtörténelem színtere a világmindenség, főszereplője pedig az ember. A bibliai őstörténet
elbeszélései a világ és az emberiség kezdetét beszélik el, olyan eseményeket melyek minden emberi
tapasztalást megelőznek vagy amelyekről nincs, vagy nem is létezhetett hagyományozott ismeretet
az eseményektől az írásbeliségig terjedő hatalmas időtáv miatt.

-A Bibliát nem fizikusok és nem történészek írták, ezért a bibliai szövegek hátteréül szolgáló
őstörténet feltárásában a szaktudományok segítségére szorul a teológia. Az ember eredetére és
őstörténetére vonatkozóan hiányosak az ismereteink. A biológiai fejlődéselmélet Charles Darwin
nevéhez fűződik, aki nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Isten fejlődő világot teremtett. Úgy
gondolta, hogy az ember természeti tényezők hatására hosszú folyamat eredménye ként alakult ki az
élővilág alacsonyabb formáiból. A Biblia nem tudományos mű, hanem vallási szempontból mutatja be
az üdvtörténet főszereplőjet, az embert. Nem az ember létrejöttének módját írja le, hanem arra utal,
hogy az ember Istentől származik, és nem zárja kiazt a lehetőséget, hogy Isten az evolúciós folyamat
által hozta létre teremt,ényeit.

Kiejtés
-Problémát jelent az őstörténetben foglaltak eredete és az elbeszélések irodalmi műfaja is. A
kezdetekre keresi a választ és a maga eszközeivel megadja a mitológia is. Az ókori kelet kozmogóniái
(teremtés elbeszélések) szintén elbeszélik a világ és az emberiség eredetét. Ezek egyes mitologikus
elemei, képei és kifejezési formái megtalálhatók a bibliai őstörténetben is. Ezért nagyon fontos
tisztázni a mítosz és az Ószövetség kapcsolatát, és meghatározni az őstörténet műfaját.

-A szent iratok gyűjteménye az ember első lépéseit nem irodalmi források alapján és nem
krónikásként rajzolja meg, hanem prófétai visszatekintések, etiológiák, és mondák formájában. A
teremtés könyvének műfaja tehát etiológia: múltba tekintő prófétai beszéd.

-A prófétai visszatekintést a görög aitia és logosz szavak összetétele alapján etiológiának, azaz
olyan irodalmi eljárásnak nevezzük, amely jelen adatait és eseményeit a régmúltba ,,vetített” okokkal
magyarázza. A prófétai visszatekintés különbözik a mítosztól.

-A görög müthosz (elmondás elbeszélt történet) szóból származó mítosz kifejezés epikus alapú
irodalmi műfajt jelöl, amely különleges módon jellemzi az ember és a világ titokzatos kapcsolatát. A
mítosz nem tesz különbséget a világfeletti Isten és a világ között: ismeretlen benne a ..semmiből
teremtés” fogalma ; a természet erőit és jelenségeit isteni megnyilvánulásoknak tekinti ; a világ
eredetének magyarázatát összekapcsolja az istenek és az emberek létrejöttének ,,bemutatásával”.
Főszereplői többnyire nem emberek, hanem istenek vagy félistenek. Az etiológia, még ha fel is
használ mitikus elemeket, különbséget tesz Isten és világ között; a történelmet egyszeri adottságnak,
kezdettel és véggel rendelkező folyamatnak tekinti; főszereplője a történelemben élő ember, illetve a
történelmet vezérlő Isten.

-Az őstörténet már létezző írásos forrásokból kialakított összefüggés. A bibliai szöveg két
különböző típusú hagyományra bontható, melyeket Jahvistának és Papi írásnak nevezünk. Mindkét
forrás tartalmazza az őstörténetet, és ez azt jelenti, hogy az ember teremtéséről két szöveget
találunk a Teremtés könyvében. A két változat kiegészíti egymást. A két forrás egyetlen
összefüggéssé dolgozása a Pentateuchus végső formájának kialakítása kapcsán történt meg a babiloni
fogság után, a Kr.e. 538-400 ig terjedő időszakban.
 -Jahvista forrás eredete a királyság korából származó ősibb elbeszélő mű, a Kr.e. X-sz.-ra tehető.

Nyelvezete színes, szemléletes, az elbeszélés képekben gazdag. Az elbeszélés egy csodálatos kert
jelképének segítségével azt mutatja be, hogy Isten üdvösségre, boldog életre teremtette az embert.
Istent antropomorf módon írja le, Isten neve az elbeszélésekben Jahve.

-A papi forrás a babiloni fogság idején, a Kr.e. 6-5 században keletkezett a papság körében. A
hatnapos teremtés-elbeszélés keretében írja le az „isteni képmás” születését. Nyelvezete százaz,
csiszolt és szakszerű. Ábrázolásmódja sematikus, hiányzik belőle a szemléletesség. Istenről
emelkedetten beszél, kerüli az antropomorfizmust. Isten neve Elohim.

Szövegmagyarázat
-Az ember teremtéséről szóló történet központi témája az ember, az ember világa. A kérdések,
amik a szerzőt foglalkoztatják: honnan az ember, a nő, a házasság, s benne a férfi és a nő kapcsolata.
Nem természettudományos vagy történeti, hanem vallásos érdeklődés vezeti.

-A teremtéstörténet szerzője a világ és az ember teremtéséről egy olyan képet rajzol, amelyben
Isten kész, befejezett formában alkot meg minden fajt, így az első embereket is , és az emberiség
egyetlen emberpártól származik.Abból indul ki, hogy Isten üdvözítő Isten, aki jó és az embernek jót
akar.

-Figyelembe véve az elbeszélés műfaját, értelmezni tudjuk ezt az irodalmi képet. A bibliai dráma
jelképei által azt tanítja, hogy az élet, es az ember csodája Istentől származik. A Biblia nem
természettudományos mű, arról, hogy hogyan jött létre az élet, és hogyan történt az emberré válás a
szerző semmit sem akar mondani. Mindenképpen tanítja azonban nekünk a Biblia, hogy az ember
egészen Isten teremtménye, összetett lény, aki test és lélek egysége, akinek értelme és szabad
akarata van, ezzel Isten képét hordozza a világban.

-Az asszony teremtésének elbeszélésével a szerző nem az asszony létrejöttének eredetére,

hanem egy adottságra keres választ: a férfi és a nő kapcsolatának titkát és eredetét akarja
magyarázni. Nem azt akarja megmutatni, hogy Isten milyen módon, hanem azt,hogy milyennek
teremtette a nőt. A húsom és csontom kifejezések szoros összetartozást jelentik, azt, hogy a nő a
férfi lényegével azonos. Ez az összetartozás a házasságban teljesedik be. Isten a házasságot azzal
alapozza meg, hogy segítőtársat keres az embernek, s így a házasság két nem, a férfi és a nő
életközösségévé válik.

-Hasonlóan ehhez a paradicsomi állapot bemutató részlet sem történelmi helyzetet ábrázol,
hanem az jelképezi, hogy Isten boldog életre, üdvösségre teremtette az embert. A paradicsomi
állapot leírása egy olyan világot ábrázol, amelyben semmiféle rossz nem létezik, azaz egyenes
ellentéte tapasztalati világunknak. Az ember csodálatos termékenységű világban él, nem kell
gyötrődnie a megélhetésért, nincs harc, nincs fájdalom, halál. A béke és harmónia uralkodik az ember
emberhez való viszonyában; az asszony férjének segítőtársa. Az ember és a természet viszonyában is,
hiszen az ember csak növényt eszik. Ez a világban érvényesülő harmónia következménye. Az ember
önmagával is harmóniában él, nem szégyenkezik, mert tökéletesen ura ösztöneinek. Rettegésre nincs
oka, hisz nem kell meghalnia, noha teremtettsége alapján ez volna természetes. A paradicsomkert
tehát az ember kegyelmi hivatásának képe, ezért nem nevezhetjük történelmi valóságnak.

-A bibliai leírás nem áll ellentétben a biológiai fejlődést hirdető tudományos feltevésekkel. Erre
már Szent Ágoston is rámutatott, aki azt állította, hogy a teremtés kezdetén Isten nem hozott létre
mindent kész, befejezett formában. Az élőlények csupán ,,programjait” helyezte az anyaba azzal a
céllal, hogy ezek a programok megfelelő időben a természeti tényezők hatására kibontakozzanak.
Könnyen elgondolható, hogy Isten fejlődő világot teremtett. Amennyiben ezt tette, az emberi lény
létrejöttének oka Isten és a természet együtt, de mindkettő más és más szempontból. Ha például
napjainkban az automata gépsorokkal felszerelt autogyár futószalagjáról lekerülő új gépkocsi
létrehozó okára kérdezünk, kétféle választ adhatunk: 1. Az új autót a gépek hozzák létre. 2 Más
szempontból viszont automatákat megalkotó ember. Ugyanúgy a fejlődés folyamán megjelenő
emberi lénynek is lehet egyszerre oka a természet és az Isten. Az ember Isten szándékának
megfelelően az állatvilágból emelkedett ki: az emberré válás küszöbét átlépő lény attól a pillanattól
fogva ember, amikor létrejött éntudata, illetve először gondolt homályosan valamiféle istenségre.

Befejezés
-A bibliai leírás szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez azt
jelenti, hogy teremtménye ésszel és szabad akarattal rendelkező lény. Nekem személy szerint azt
mondja a bibliai teremtéstörténet, hogy gondolkodjak el azon, hogy mint képmásnak, minden
tekintetben az „ősképet” kellene utánoznom. Az Isten által szeretetből teremtett ember feladata,
hogy a ésszel és szabad akarattal megvalósítsa Isten eredeti elgondolását.

-A második teremtés- elbeszélésből kiviláglik, hogy a Teremtő minden képzeletet felülmúló

boldogságot szánt teremtményének. Ezt a boldogságot az Édenbe telepített kert jelképezi. Sajnos
nem túl gyakran jut eszünkjbe, hogy köszönetet mondjunk Istennek ezért a csodálatos ötletéért.

-A keresztény ember számára az üdvösségre teremtettség azt jelenti. hogy Isten a bűneink,
hibáink ellenére is vár bennünket, és mindent megtesz azért, hogy eljussunk a tökéletes boldogságra,
ami a vele való életet jelenti számunkra.