2022 Antal László 12.

Géza fejedelemsége és I. (Szent) István

államszervező tevékenysége

Bevezető:
A 955-ös augsburgi vereség lezárta a nyugati irányú „kalandozásokat”, és bár
délre még indult néhány hadjárat, Bizánc végül visszaverte a támadást (970). A
külpolitikai változás Árpád dédunokája, Géza fejedelemsége (972–997) alatt
indult meg. Géza felszámolta a törzsi különállást, majd gyors hadjáratokkal
elismertette nagyfejedelmi hatalmát, végül feleségül vette egyik politikai
ellenlábasa, az erdélyi Gyula lányát, Saroltot.

Géza fejedelemsége:
Az idős I. Ottó német-római császár 973-ban Quedlinburgban birodalmi gyűlést
tartott, ahol a szomszédos fejedelmek mind megjelentek. Géza maga helyett 12
követet küldött. Ez azt is jelentette, hogy Géza értékelte a szoros viszonyt a
többi európai keresztény uralkodóval, igyekezte jelezni azt, hogy ő egy
független uralkodó. A feszültség enyhítése érdekében megtiltotta a
törzsfőknek, hogy csapataikkal külföldön portyázzanak és fosztogató
hadjáratokat kezdeményezzenek. Akik ellene szegültek, azokkal kíméletlenül
leszámolt, ami miatt sokszor nevezik Véreskezű Gézának.
2022 Antal László 12.B

Géza volt az a magyar uralkodó, aki elsőként állandó szálláshellyel rendelkezett,

székhelye Esztergom lett, amit ő alapított Székesfehérvárral együtt.
Feleségének, Saroltnak adta Veszprémet, így innentől fogva a veszprémi birtok
mindig királynéi birtok volt.
Géza a hatalmát fiának, Istvánnak (Vajk) szerette volna átadni. Az
elsőszülöttségi jog (primogenitúra) magyarországon pogány szokásjogba
ütközött. A szeniorátus elve szerint ugyanis a család legidősebb tagjának kellett
örökölnie a hatalmat, így a fejedelem Koppány lett volna. Géza a bajor herceg
lányát, Gizellát kérte fiának feleségül, így a házassággal a Német-római
Birodalom támogatását biztosította.
Géza halála után, 997-ben István hadserege vereséget mért Koppány
csapataira, majd Koppány felnégyeltetésével jelezte, hogy nem tűri a lázongást,
és folytatta apja politikáját. A pápa, II. Szilveszter királyi korona küldésével
támogatta István törekvéseit, és a koronázási ceremónia az új évezred első
napján, 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén a Magyar Királyság
megszületését jelentette.

Az új rend alapjai:
István hatalma kezdetben az ország nyugati felére terjedt ki, a keleti részeket
törzsi vezetők tartották befolyásuk alatt. Az országegyesítés először anyai
nagybátyja (Gyula) legyőzésével, így az erdélyi területek bekebelezésével
kezdődött.
István a püspökök kinevezésének és az egyházmegyék alapításának jogával
(invesztitúra) rendelkezett. Uralkodása alatt két érsekséget (Esztergom,
Kalocsa) és legalább nyolc püspökséget szervezett. A létrehozott egyházi
hierarchiát jelentős földadománnyal támogatta és erős állami szigorral
megtérítette a pogányokat.
Az alsó papság anyagi helyzetét a tized bevezetése segítette, illetve az a
rendelkezés, amely tíz falu templomépítési kötelezettségéről és fenntartásáról
intézkedett. Ezen kívül teljesen új szokásokat kellett meghonosítani (vasárnapi
miselátogatás, gyónás, böjtölés stb.) István, az államalapítással és az egyház
megszervezésével kapcsolatos rendelkezéseit két törvénykönyvben foglalta
össze.
2022 Antal László 12.B

A magyar közigazgatás kialakítása:

A szétszórtan fekvő királyi birtokokat várispánságokba szervezték, amelyeknek
központja egy-egy vár volt. A várispánság élén a király által kinevezett ispán állt.
A várhoz rendelt népesség alkotta a királyi hadszervezet alapját. A harminc
várispánság kiállított csapatai a 13. századig az ország fő erejét adták.
A közigazgatás másik pillére a kialakuló vármegyerendszer lett. Az ispán jogköre
kiterjedt a vármegye felügyeletére (adóztatás, igazságszolgáltatás). Az
uralkodói kincstár rendelkezett a várispánságok jövedelmei felett, ebből
élelmezték az utazó királyi udvar kíséretét. A jövedelmek összegyűjtéséről és a
királyi birtokok felügyeletéről a nádor gondoskodott. A nádor gazdasági
feladatai mellett a királyi udvar bírájaként tevékenykedett. A nádor jogköre
folyamatosan bővült, kiterjedt az ország minden lakosára
a társadalom két fő csoportját a szabadok (liber) és a szolgák (servus) adták. Az
István-kori törvények tiltották a két réteg egymás közötti házasodását; a szolga
vagyontárgynak minősült.

Befejezés:
István halála után nem volt trónörököse, mivel fia, Imre herceg meghalt egy
tragikus vadászbalesetben. A számításba jöhető utódok egyike Vászoly volt,
akiben pogány hitbeli meggyőződése miatt István nem bízott. István
uralkodásának utolsó éveiben nővérének fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául.
A későbbiekben az elmenekült Vászoly (Vazul) fiai által folytatódott az Árpád-
ház története.