Fedezd fel a Jézus

második eljöveteléhez
kapcsolódó nevezetes izraeli
helyszíneket! Jeruzsálem ma

A Biblia bővelkedik olyan írásokban,
amelyek a végidőkre utalnak: a
prófétai elbeszélésekbe és képekbe
burkolt üzenetektől kezdve a konkrét
számokig és helyszínekig, amelyek
támpontot nyújtanak nekünk a Messiás
Jézus második eljövetelére való
várakozásunkban.
Ezen a térképen keresztül
megismerheted azokat a jelentős izraeli
helyszíneket, amelyeket a Szentírás a
végidőkre nézve fontosnak tart.
Ezekre a bibliai helyszínekre olyan
ígéretek vonatkoznak, melyek a
visszatérő Királyunkkal kapcsolatosak.
Jézus első eljöveteléhez hasonlóan
ezeken az izraeli színtereken fog Isten
valamennyi ígérete beteljesedni!
Jeruzsálem
Júdea fővárosa az első században
a római fennhatóság alatt állt. A
Róma elleni első zsidó felkelés
végén (Kr. u. 66–70) a város
Megiddó nagyrészt elpusztult. Sosem halt
meg a remény, hogy egy nap
Jeruzsálem újra felépül. A Máté
23:37 és a Lukács 13:34 szerint
Olajfák
Jézus sírt a város felett.
hegye
Jeruzsálem
Az eljövendő Templom helye
Gyehenna
Hinnom völgye
A Siratófal, Jeruzsálem
A jeruzsálemi
templom
Az első templomot, Salamon
templomát a babiloni seregek
rombolták le a Kr. e. 6.
században. Amikor a száműzött
zsidó nép egy része 70 évvel
később visszatért Babilonból,
újjáépítette a templomot, de az
már csak árnyéka volt korábbi
dicsőségének, és hiányzott
belőle a frigyláda. A Kr. u. első
században Heródes király pompás
épületté bővíttette a templomot,
de Kr. u. 70-ben a rómaiak
lerombolták, ahogy ezt Jézus előre
megjövendölte (Máté 24:2); véget
vetve ezzel a papság és az áldozatok
rendszerének. A judaizmus ezután egy
fizikai templom nélküli vallássá alakult át.
Új Jeruzsálem
Ézsaiás próféta utal rá (Ézsaiás
65:18), az új Jeruzsálemről pedig a
Jelenések könyvének a 3:12 és 21:2
részeiben olvasunk. Az ószövetségi,
illetve a mai várostól eltérően,
az új Jeruzsálem és lakói tiszták
és szentek lesznek, szabadok a
fájdalomtól és a szenvedéstől,
Isten pedig örökké jelen lesz népe
körében (Jelenések 21:3).
Az eljövendő Templom lehetséges helyszíne
˝ templom
Az eljövendo
Ezékiel 40–48. fejezete egy új templomot
mutat be. Némelyek szerint ez a rész
– olyan versekkel egyetemben, mint a
2 Tesszalonika 2:4 –, egy szó szerint
újjáépítendő templomra utal.
Mások átvitt értelmet tulajdonítanak ennek,
mivel az Újszövetségben Isten népe a
templom (2 Korintus 6:16; Efezus 2:21); és
az Új Jeruzsálemnek nem lesz temploma
(Jelenések 21:22). A legfontosabb üzenet
azonban az, hogy Isten dicsősége
visszatér népéhez (Ezékiel 43:2), és Isten
jelenléte lesz ott (Ezékiel 48:35).

Jeruzsálemi templom
Megiddó
Az Ószövetségben gyakran említett
város, Megiddó stratégiai fontosságú
helyen volt, amely átjárást biztosított
Egyiptom és Mezopotámia között. Emiatt
területe számos történelmi csata színhelye
volt, köztük az 1918-as „megiddói csatáénak” az
I. világháború idején. Az első századra azonban
Megiddó elhagyatottá lett, és elvesztette a
jelentőségét.
Armageddon
A név a „Har Megiddo” szóból származik, ami
azt jelenti: Megiddó hegye. A Jelenések könyve
a 16:16-ban egy világméretű csata színtereként
említi. Most szinte elképzelhetetlen, hogy is
fog ez a háború valójában lezajlani. A kép a jó
és a rossz közötti végső összecsapásról szól,
amelyben bizonyosan Istené a végső győzelem
mindazok felett, akik ellenállnak az Ő uralmának.

Hinnom völgye Gyehenna

Az Olajfák hegye, Izrael a jelenkorban
Az Olajfák hegye
Az Olajfák hegye az Ó- és az Újszövetségben is
szerepel, bár Jézus életének leírása során gyakrabban
említik. Jézus sűrűn járt oda (Lukács 22:39 szerint
imádkozni), és a tanítványokkal együtt is erre a helyre
ment, miután az utolsó peszáchi vacsora végén
elénekelték a Hallel-zsoltárokat (Márk 14:26).
Az új Olajfák hegye
A Zakariás 14:4 a végidők egyik dermesztő jelenetét mutatja
be, amikor a nemzetek Jeruzsálem ellen gyülekeznek,
és Isten „lábai” az Olajfák hegyén állnak, kettéhasítva
az egész hegyet. Egyesek szerint ez szó szerint Jézus
visszajövetelekor fog megtörténni; mások képletesen
értelmezik: Isten hatalommal jön el, hogy megszabadítsa
népét.
A bibliai időkben a bálványimádó Moloch
imádatának helyszíne volt (2 Krónikák 33:6,
Manasséval kapcsolatban). A Jeremiás 7:32
megjövendölte, hogy egy napon másként
fogják nevezni: „a mészárlás völgyének”, mert
a csatában elesettek tömegsírja lesz. Később
valóban a holttestek elégetésének helye lehetett;
az első századra szemétlerakó és szemétégető
teleppé vált. Mindezek következtében
meglehetősen negatív asszociációkat keltett.
A régi Babilon
Az Ószövetségben Babilon egyike volt az egymást
követő hatalmas világbirodalmaknak: Asszíria,
Perzsia és Róma mellett. Leginkább azzal tette magát
híressé vagy inkább hírhedtté, hogy lerombolta a
jeruzsálemi templomot, majd fogságba hurcolta Júda
lakosait. Az első századra a zsidó népet elnyomó és
leigázó hatalom már nem Babilon volt, hanem Róma.
Héberül „Ge Hinnom”, vagyis a Jeruzsálem melletti
Hinnom völgye, amely később Gyehenna néven
vált ismertté. Végül – a tűzzel és a holttestekkel
kapcsolatos visszataszító képzettársítások miatt –
a Gyehenna a pokol szinonimájává vált, a gonosz
és bűnbánatot nem tanúsító emberek végső,
végidőbeli helyévé. A magyar „pokol” szó a görög
Újszövetségben „geenna” vagyis Gyehenna (ld.
Máté 10:28, Jakab 3:6) szó fordítása.
Az új Babilon
Az Újszövetségben Babilon magát Rómát jelképezi,
majd pedig azt a gonosz, végidőkbeli birodalmat, amely
az Istennel szembeszállva fog uralomra törni. Babilont
többek között a Jelenések könyve 18:2 és 10 is említi.
A 21–24. versek megdöbbentő képet adnak Babilon
pusztulásáról, ami az egész civilizációt elnémítja. Semmit
sem lehet többé hallani – kivéve az Isten Igéjét, amely
a 19. fejezetben ítéletet és győzelmet hirdet a gonosz
felett.