A gazdasági kiegyezés és állami gazdaságpolitika a dualista

Magyarországon

A dualizmus 1867-től 1918-ig tartott. Ebben az időszakban a magyar gazdaság dinamikusan fejlődött
az ipari forradalom hatásának és az Osztrák-Magyar Monarchia biztos belső piacának köszönhetően.
A gazdasági szerkezet főbb vonásaiban nem változott, vagyis továbbra is a mezőgazdaság maradt a
meghatározó ágazat.
Az 1867-ben megszületett gazdasági kiegyezésben megegyeztek a Magyarországot és Ausztriát
együtt érintő feladatok közös kezelésében. Ennek értelmében meghatározták a közös ügyek vitelének
költségeihez való hozzájárulás mértékét, a kvótát. Vámszövetséget kötöttek -vagyis a Monarchia
egységes vámterületet képezett- meghagyták a közös valutát, szabaddá tették a tőke és a munkaerő
áramlását, összehangolták az adó-, mérték-, közlekedési-, és hírközlési rendszert. Ezekkel az
intézkedésekkel a birodalmat egységes piaccá tették. A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték,
az idő lejárta után meg lehetett hosszabbítani vagy újratárgyalni. A kiegyezés megalapozta az ország
gyors gazdasági fejlődését, a védvámrendszer pedig lehetőséget adott a magyar agrártermékek
védelmére.
A magyar kormány kiemelt feladatának tekintette a gazdaság fejlesztését, amit állami beavatkozással
érhettek el. Csökkenteni akarták a lemaradást Nyugat-Európától, ezért új fejlesztési területeket
határoztak meg. Ezek az ipar és az infrastruktúra voltak. Az ipar fellendítésében nagy szerepet játszott
az olcsó munkaerő, illetve a hazai és külföldi tőkebefektetés is. A gazdasági modernizáció sikerével
idővel csökkent a külföldi tőke jelenléte és megjelent egy tőkeerős hazai befektetőréteg. Legnagyobb
arányban az ipari és bányászati tőkeállomány nőtt, de látványos volt a szállítási ágazatok fejlődése és
a befektetésül szolgáló ingatlanfejlesztésre fordított tőke növekedése is. A befektetéseket részben
külföldi, részben magyar bankok hitelekkel finanszírozták, és megalakult a tőzsde is.
A természeti adottságai folytán elsősorban agrárjellegű magyar gazdaság számára elengedhetetlen
volt az egyoldalú gazdasági szerkezet kiigazítása. A kormány ipartámogató törvényeket hozott létre,
amelyek biztosították többek között a szabad gyáralapítást, valamint államilag, kedvezményekkel
támogatták a vállalkozókat és különböző akciókkal a leszakadó területeket is. Az országot szinte
egyszerre érte az első és a második ipari forradalom, amelyek hatására a fejlődés újabb lendületet vett.
Az újonnan létesült vállalatok már az ipari forradalom legújabb vívmányait is alkalmazhatták, ami
gyorsabb és hatékonyabb termeléshez vezetett. Az ipar egyes ágazatainak fellendülését nagy
mértékben segítette, hogy rendelkezésre állt a Monarchia teljes piaca. Az élelmiszeripar megőrizte
domináns szerepét, mint vezető iparágazat: a malomipar a legmodernebb eljárásokat alkalmazta és a
hús-, valamint a söriparral együtt európai jelentőségűvé nőtte ki magát. Emellett kiépült a szeszipar és
a cukorgyártás is. Jelentős volt az országban a nehézipar, ezen belül a vas- és acéltermelés fejlődése,
amelynek köszönhetően kialakult a modern gépgyártás. Magas színvonalú gyárak épültek a
hajógyártásra, a vasúti eszközök, gőzgépek és mezőgazdasági gépek gyártására (pl.: Ganz Danubius,
MÁVAG stb.) A fejlődés fokozottan érvényesült az újonnan megalakult iparágakban, az
elektronikában és a vegyiparban. Például az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. a világ harmadik
legnagyobb izzólámpa gyártója lett, míg a vegyiparban például a Richter Gedeon alapította
gyógyszeripari vállalat vált sikeressé. A hadiiparban a töltény- és ágyugyártásban Weiss Manfréd
gyára jeleskedett. Ebben az időszakban világszínvonalú termékek készültek Magyarországon, olyan
nemzetközileg elismert márkákkal, mint Pick, Zsolnay, vagy Dobos, és olyan feltalálók
szabadalmaztatták találmányaikat, mint Jedlik Ányos vagy Kandó Kálmán.

Az infrastruktúra fejlesztésének keretein belül a kormány szorgalmazta a folyószabályozást és az

ármentesítést. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert az alföldi területek jelentős része hosszabb
vagy rövidebb ideig víz alatt volt egy évben, kanyargós folyóink miatt gyakoriak voltak az árvizek és
belvizek. A szabályozások eredményeként jelentősen nőtt a szántóföldek területe, javultak a hajózási
körülmények és csökkent az árvízveszély. Az országban egyre több magánvállalkozó kezdett
vasútépítésbe, hiszen az állam kamatbiztosítási törvénnyel biztosította számukra a profitot. A
vasútépítések célja elsősorban a gabonatermő- és vasérclelőhelyek gyorsabb elérése volt. Baross
Gábor, közmunka- és közlekedésügyi miniszter megalapította a mai MÁV jogelődjét, a Magyar
Királyi Államvasutakat, ezzel államosítva a magyar vasútvonalak nagy részét. Magyarország
vasútsűrűsége a Nyugat-Európai államok szintjére emelkedett.
Az ipari fejlődések következtében modernizálódott a mezőgazdasági termelés. Ennek, és a
folyószabályozásoknak köszönhetően nőtt a termőföldek száma és a megtermelt árumennyiség. Újítás
volt a fajtanemesítés, amelynek során olyan új fajták jelentek meg, mint a merinói juh, vagy a magyar
tarka. A birodalmi mellett kialakuló országos piac is biztos értékesítési lehetőséget jelentett a
specializálódó termelés számára. Az ország egyes területein kialakult a térségre jellemző sajátos
termelési struktúra, például a makói hagyma, a kalocsai vagy szegedi paprika vagy a villányi bor
esetében. Elterjed az istállózó állattartás és a takarmánynövények termesztése is. A városok
környékén a városi piacokra termelő zöldség- és gyümölcstermesztés, illetve tejgazdaságok jönnek
létre, alapvetően az elföldi mezővárosok virágzása jellemzi a korszakot. Ekkor fejlődött az ország
gazdasági központjává és világvárossá Budapest is.
A dualizmus korában lejátszódó gazdasági változások jelentős fellendülést eredményeztek, s ez
lehetővé tette a Monarchia, azon belül is Magyarország felzárkózását, sőt Magyarország több
iparágban és fejlesztésben a világ élvonalába került.