Alkalmazott ökológia

folyt.

Dr. habil. Jakab Gusztáv

egyetemi docens
Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet

1
 Invázióbiológia
Miért kell foglalkoznunk az invázióval? Az invázió hatásai:

Ökológiai és ökonómiai hatások

•Őshonos fajok kiszorítása, globális uniformizálódás
•Csökkentik a mező- és erdőgazdasági növények hozamát
•Betegségeket terjesztenek
•Megváltoztatják az evolúció menetét
•Akadályozzák a közlekedést
•Tönkreteszik az épületeket, kerteket
•Túllegelik a területet
•Tüzet okoznak
•Megváltoztatják a termőhelyet
•Tönkreteszik a halászatot
•Megváltoztatják a táplálékláncot
•Pollenallergének, mérgezőek
U.S. Office of Technology Assessment (1993): az elmúlt 85 évben 79
inváziós faj által okozott kár 97 billió USA $
Pimentel et al. (2000): 137 billió USA $ évente

Fajok Kár (millió US$) Terület Forrás

vándorkagyló 3,000-5,000 USA, Európa Kalanski 1997
vízi jácint 71,4 /év Kelet-Afrika Kasulo 2000
tamariska fajok 7,000-16,000 / 55 USA Zavaleta 2000
év
üregi nyúl 373 / év Ausztrália (mg.) White -Newton-Cross
2000
sárkutyatej és 129,5 / év USA Bangsund et al. 1999
imola fajok Hirsch – Leitch 1996
20 inváziós faj 167 mill. Euro Németország Kowarik 2003
kaukázusi 12,3 mill. Euro Németország Kowarik 2003
medvetalp
Növényi meghonosodások, növényi invázió
Növényi meghonosodások szerepe:
- Kopár területek benépesítése
- Már jelen lévő társulások fajösszetételének, struktúrájának,
funkciójának meghatározása

Nem őshonos fajok meghonosodása:

- J. Flygare (1768): De coloniis plantarum
- C. Darwin (1859): A fajok eredete:
elsősorban nem az őshonos nemzetségek fajai sikeresek

- Földünk biodiverzitását veszélyeztető tényezők között az élőhelyek

pusztulását és fragmentációját követi

„Az inváziós idegen fajok rendelkeznek azon képességgel, hogy

természetes előfordulási területeken kívülre történő véletlen
behurcolásukat vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott
megtelepedni, illetve tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal a természetes
életközösségek ökológiai egyensúlyát.”
Világtérkép a tartósan meghonosodó, idegen fajok százalékos arányával és
(zárójelben) számával JÄGER (1977) és MALYSEV nyomán (1981)
 Az adventív növények csoportosítása a
behurcolás/betelepítés ideje szerint

Archeofitonok:
•Amerika felfedezéséig (1492) behurcolt ill. betelepített növények
•Megjelenésük a neolitikumi mezőgazdasággal egyidős
•Megtelepedésüket elősegítette: erdőirtás, kereskedelem, népvándorlás,
háború, településszerveződés
•Számuk hazánkban kb. 200 faj
Neofitonok:
•Görög eredetű szó: „újonnan ültetett”
•Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények
•A vasút megjelenésével terjedésük felgyorsult
•A neofitonok száma hazánkban: inváziós: 71, meghonosodott,
de nem inváziós: 76, alkalmi megjelenésű: 569.

A besorolás nehézségei:
•A faj az ország egyes részein neofiton, másutt őshonos
• Az őshonos és a nem őshonos area összeér
•Az első előfordulás adatai pontatlanok
 Németországban meghonosodott fajok első megjelenési adatai, ill. a kihalt
fajok száma ROTHMALER et al.(1976), RAUSCHERT (1978) és KORNECK
adatai nyomán.
 Az adventív növények csoportosítása származásuk
szerint

Az adventívflóra származásának mennyiségi

vonatkozásai
Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak eredete:
-64,3 % amerikai, 17,9 % dél-európai, 14,3 % ázsiai
Származási terület Páfrányok, Egyszikűek Kétszikűek Összesen
fenyők

Észak-Amerika 0,5 % 5,7 % 21,6 % 27,8 %

Ázsia 0,2 % 3,4 % 18,6 % 22,2 %

Dél-Amerika 0,3 % 3,6 % 15,0 % 19,0 %

Dél-Afrika - 3,4 % 4,5 % 7,9 %

Afrika többi része - 0,9 % 1,4 % 2,2 %

Ausztrália - - 2,2 % 2,2 %

Új-Zéland - 0,3 % 1,2 % 1,6 %

Amerika 0,2 % 0,5 % 2,8 % 3,4 %

Észak-Amerika és Ázsia 0,2 % 0,5 % 0,9 % 1,6 %

Trópusi területek 0,2 % 1,7 % 1,0 % 2,9 %

Egyéb 0,3 % 2,9 % 5,9 % 9,1 %

Európába betelepített vagy behurcolt növények %-os aránya WEBER (1997)

nyomán
 A bevándorlás, behurcolás módjai

Szándékosan behozott, és kultivált fajok:

• Elvadult haszon- és fűszernövények: kálmos, szurokfű

• Elvadult dísznövények: régi kerti növények: szappanfű, modern
kivadulások: bíbor nebáncsvirág, aranyvessző fajok
• Botanikus kertekből való kivadulás: kisvirágú nebáncsvirág
• Parkokból, rekultivációs területekről: keskenylevelű ezüstfa
• Szándékos telepítés a fennmaradás elősegítésére: Teleki-virág
• Szándékos telepítés esztétikai okokból: orgona
Nem szándékosan behurcolt fajok:

Szántóföldek és kertek gyomjai: vadzab

Külföldi vetőmaggal: apró szulák
Gyógynövény szállítmánnyal: angyaltrombita
Tűzifa szállítmánnyal: foltos árvacsalán, sárga gyűszűvirág
Fűmagvak kísérői: pelyhes selyemperje
Fák és cserjék közvetítésével jutottak a talajba: parlagi madársóska
Díszmadarak eleségével terjedő növények: köles, muhar fajok
Déligyümölcskísérők, elsősorban citromtranszporttal
Gyapjúadventívek, olajnövénykísérők: kevesen honosodtak meg
Építkezési anyagokkal: tarackbúza, fehér libatop
Közlekedési eszközzel, hajóval: kanadai átokhínár
Anthropochor-endozoochor: paradicsom, szamóca
Egyéb: szárazvirágcsokorban, bakancson, kitömött madár tollán, vagy a
világháború ideje alatt fogolypostával
 „Hol had vonult,
tövis lepi a rétet,
nagy harc után
jönnek ínséges évek” (Lao-ce: Tao Te King)

Népvándorlások, háborúk: szúrós szerbtövis

A Xanthium spinosum L. európai terjedése 1858-ig (PRISZTER nyomán)

 A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint

Németországban a behozott és behurcolt hajtásos növények száma

meghaladja a honos hajtásos növények számának ötszörösét
WILLIAMSON és FITTER
elmélete:
1000→100→10→1

Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek

Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb faj- és egyedszámban jelenhetnek
meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben
Epökophyta: kultúrafüggők. Antropogén társulások tagjai, a természetes
vegetációban nem tudnak meghonosodni.
Agriophyta: először emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek
bizonyultak, és az emberi hatás megszűnése után is fenn tudtak maradni.
Őshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek
meg. Sukopp (1995)
 A bevándorlás és elterjedés típusai

Zonális: faj zárt, széles frontban terjed, parlagfű

Diszperz: egyszerre sok, egymástól távol eső ponton
bukkan fel, apró szulák
Diszjunkt: az előbbi két típus között áll

Az apró szulák előfordulásai

1898 és 1916 között (Priszter
nyomán)

A parlagfű terjedésének fázisai (Priszter

nyomán)
 Az elterjedés sebessége

Sukopp (1962):
•Egyre erőteljesebben, visszaesés nélkül terjednek
•A kezdeti erőteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet
mutatnak
•Változatlan mértékben terjedő fajok
•Egyre csökkenő mértékben terjedő fajok

Jäger (1991): iparvidékeken meghonosodó „új” fajok terjedésük

csúcspontját a múlt században már túllépték

Castri (1990): „ A biológiai invázió valószínűleg egyre nagyobb

intenzitásra tesz szert a jelenlegi traszportfolyamatok és a bekövetkező
klimatikus változások következtében.”
 Az elterjedés elősegítő belső tényezők:
• Filogenetikailag fiatalabb fajok
• A generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás
• Genetikai alkalmazkodóképesség: progresszív endemizmusok
• Kedvező reprodukciós ráta: magas magprodukció
• Csírázás tág ökológiai feltételek mellett
• Elnyújtott csírázási spektrum
• A diaspórák jó elterjedési képessége: polychor fajok
• Vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja
• Mechanikai ápolással szembeni tűrőképesség
• Kedvező morfológiai bélyegek: tüskék, tövisek
• Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés
• Magasság, gyors növekedés, hatékony fotoszintézis
• Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához
• Raktározó szervek jelenléte
• Allelopátia
• Herbicid tolerancia, rezisztencia
• Variabiliás a térben
• Variabiliás az időben
 Az elterjedés elősegítő külső tényezők

•Melegebb lokálklíma kialakulása:

főként nagyvárosokra és iparvidékekre jellemző

Hőmérséklet Éves átlag 0,5-1,5 ºC-kal magasabb

Felhők Borításmérték 5-10 %-kal több

Csapadék Éves átlag 5-10 %-kal több

Hóesés 5-10 %-kal kevesebb

Szél Átlagos szélsebesség 2-30 %-kal kevesebb

Szélcsend 5-20 %-kal gyakoribb

Relatív Télen 2 %-kal kevesebb

nedvesség Nyáron 10 %-kal kevesebb

Köd Télen 30-100 %-kal több

Nyáron 10-30 %-kal több

A városok klímaértékeinek összehasonlítása a városon kívüli értékekkel

(Sukopp & Wurzel 1995)
•Erősebb felmelegedés
- hiányzik a növényzet párologtató hatása
- a napsugárzás felfűti az épületeket
- a fűtött épületek hőt adnak le

-A városok átlaghőmérséklete
8 ºC-kal is magasabb lehet
-Több fagymentes terület

•A csapadék gyorsan elfolyik,

kevés szivárog a talajba.

Berlin ruderális növényeinek 3/5-e melegebb éghajlatú vidékről származik

•Más mezőgazdasági eljárás bevezetése:
70 %-os hozamkiesést okozó kabakpityóka
•Az ápolás megszüntetése

A mezei szarkaláb hazai elterjedése. A bevonalkázott terület faj areája;

pontozott vonal a 3100 C° tenyészidőszakbeli hőösszeg vonala;
szaggatott vonal a tenyészidő 17C°-os izotermája
(Bacsó és Priszter nyomán)
A neofitonok előfordulása különböző társulásokban Sukopp (1962!)

•Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés

figyelhető meg.
•Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott
területeken, ezek között sok a kultúrszökevény.
•Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsőséges klímájú és/vagy
termőhelyi adottságokkal rendelkező élőhelyek közt találunk.
•Nyitott vagy időszakosan nyitott társulások kedvező feltételeket
teremtenek a neofitonok megtelepedéséhez.
•A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken,
hegységekben sokkal kisebb.
•A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeiről
érkezik
•Csak néhány faj képes önálló társulás alkotására.
Az adventív növények meghonosodásának hatása az
őshonos vegetációra

Függ a növényfajtól, a befogadó területtől,

a megjelenés óta eltelt időtől

Diverzitáscsökkenés? Honos fajok kiszorítása?

Leginkább veszélyeztetettek:
szűktűrésű, kis, ill. diszjunkt areajú,
specialista, endemikus, reliktum fajok,
ill. a szigetek fajai

Schroeder (1998): az antropogén elemek

Közép-Európában nem szorítják ki
teljesen a honos flóra és fauna tagjait
Disko (1996): az újonnan jött faj ökoszisztémára gyakorolt hatása az
orosz ruletthez hasonló
 Beilleszkedés a társulásba

Hegi (1925): a kisvirágú nebáncsvirág

kiszorítja az erdei nebáncsvirágot

Sukopp (1962): a megállapítást cáfolja

Trepl (1984): az erdei nebáncsvirág csak a

számára szuboptimális, kissé szárazabb
területeken szorul vissza

Schmitz (1999): 1. a faj expanziója miatt a

honos fajok visszaszorulnak, borításuk
jelentősen csökken vagy akár teljesen el is
tűnnek a területről;
2. a faj „Lückenfüller”-ként jelenik meg, más
lágyszárúak közé vegyülve, anélkül, hogy
jelentősen visszaszorítaná azokat;
3. a faj olyan élőhelyeket foglal el, amelyeken a
honos fajok nemigen telepednek meg.
Az adventív növények meghonosodásának hatása az
őshonos vegetációra

• Őshonos fajok kiszorítása: Dél-Afrika sok

endemikus törpecserjéjét az ausztrál Acacia
fajok a kihalás szélére sodorták

• Kórokozók behurcolása: a japán Castanea

crenata-n behurcolt Cryphonectria parasitica az
észak-amerikai Castanea dentata állomány 80 %-
át kipusztította, a többit megbetegítette
 Az adventív növények meghonosodásának hatása az
őshonos vegetációra

• A honos növények génkészletének befolyásolása:

az angliai Spartina maritina és az észak-amerikai
Spartina alternifolia kereszteződéséből kialakult
az inváziós Spartina anglica
 Az állatvilágra gyakorolt hatás

• Növény-állat interakciók száma közel azonos marad:

egy őshonos és egy adventív keresztesvirágú faj faunája között nem
volt lényeges különbség (Harald et al. 2000)

• Növény-állat interakciók számának csökkenése:

3 őshonos és 3 adventív juharfaj termésével táplálkozó madarak száma
között 5-szörös különbség volt (Kowarik 1989)
 • Növény-állat interakciók számának növekedése:
Általában nem specialista fogyasztóknak köszönhető
A neofitonok nagy számú jelenléte a fauna diverzitásának
csökkenéséhez vezet

Fajszám Impatiens Impatiens Impatiens

noli-tangere parviflora glandulifera
Fitofágok 22 13 8
Viráglátogatók 16 21 31
Extraflorális nektáriumok
- 1 25
látogatói
Aphidofágok 4 16 12

A nebáncsvirág fajokon előforduló rovarfajok száma (Schmitz 1999)

 Termőhelyi tényezőkre gyakorolt hatás

• Talaj nitrogéntartalmának feldúsulása:

Az akác nitorgéndúsító hatása miatt sok
értékes faj tűnhet el a területről, helyüket
nitrofil gyomok foglalják el.

• Avar- és humuszképződés feldúsulása:

A kései meggy által felgyorsított avar- és
humuszképződés hatására, a faj gyorsan
terjedt, megakadályozva a természetes
felújulást, és csökkentve az erdészetileg
hasznosított fák hozamát.
 Termőhelyi tényezőkre gyakorolt hatás

• A talaj vízgazdálkodásának változása:

Az ázsiai keleti tamariska (Tamarix tetrandra) elszaporodása
Amerikában csökkentette a folyók sebességét, növelte az eróziót,
az elöntést és az üledékképződést, párologtatásával „lecsapolta” a
folyókat.
 Emberre gyakorolt közvetlen hatás

• Allergén hatás
• Mérgező, karcinogén hatás
• Fito-fotodermatitisz
 Az adventív fajok kontrollálásának lehetőségei

Reichholf (1996): „Több toleranciát az idegen fajokkal szemben!”

Disko (1996): „Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben!”

Megelőzés:
Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása
Természetes növénytársulások megőrzése, rekonstrukciója
Természetes, szelektív gyomszabályozás alkalmazása

Fizikai kontroll: kaszálás, sarlózás, égetés, elöntés,

lecsapolás, takarás

Biológiai kontroll: legeltetés,

fogyasztók és kórokozók behozatala, ill. elszaporítása

Kémiai kontroll: herbicidek alkalmazása

 A kutatások főbb stratégiai pontjai

-Adatbázis kiépítése: DAISIE, NOBANIS

-A meghonosodás mértékének és hatásának elemzése
-Az inváziós és nem inváziós szervezetek összehasonlítása
-Az inváziós fajok genetikai és ökológiai jellemzőinek összehasonlítása
az őshonos és nem őshonos areán belül
-Az inváziót elősegítő tényezők és folyamatok azonosítása
-Az invázió evolúciós és genetikai hatásának vizsgálata
-Modellek készítése a lehetséges invázió mértékének meghatározására
-A nyilvánosság és az érintett szervezetek tájékoztatása: mezőgazdaság,
erdőgazdaságok, kertészetek, vízügy, kereskedelem, stb.
-Tudományosan megalapozott szabályok felállítása a kereskedelem,
turizmus és utazás során
 Tennivalók, célok (Species Survival Commission, IUCN)

-Tudományosan megalapozott szabályok felállítása a kereskedelem,

turizmus és utazás során, nemzetközi összefogás: az újabb behurcolások
megakadályozása
-Modellek készítése a lehetséges invázió mértékének meghatározására, a
szándékosan behozott idegen fajok lehetséges hatásainak elemzése
- Az élőhelyek természetességének megőrzése, az inváziós fajok által
érintett élőhelyek rekonstrukciója
-Nemzetközi és országon belüli kooperáció az inváziós fajok
kontrollálásában, törvények létrehozása
-Adatbázisok létrehozása, az inváziós fajokkal kapcsolatos kutatások
támogatása
-A nyilvánosság és az érintett szervezetek tájékoztatása: mezőgazdaság,
erdőgazdaságok, kertészetek, vízügy, kereskedelem, stb., az inváziós
fajok káros hatásainak tudatosítása
 Európai stratégia az inváziós idegen fajok ellen
Strassbourg, 2003. dec. 1-5.

A Stratégia útmutatást ad a Berni Egyezmény Részes Feleinek, hogy

azok:
• gyors ütemben növeljék az IIF-okkal és az azok megállításának
módjaival kapcsolatos ismeretekeit és információkat;
• fejlesszék az IIF-okkal kapcsolatos kérdések kezelésének országos és
regionális kapacitását és az együttműködést;
• megakadályozzák új inváziós idegen fajok Európába, és Európán belül
történő behurcolását, és támogassák a gyors válaszintézkedések
foganatosítását az észlelt betörésekre;
• csökkentsék a már jelen lévő inváziós idegen fajok káros hatásait;
• amennyiben megvalósítható és kívánatos, rekonstruálják a biológiai
inváziók káros hatásának kitett fajokat, természetes élőhelyeket és
ökoszisztémákat, és
• azonosítsák és rangsorolják a végrehajtandó kulcsfontosságú
intézkedéseket nemzeti és regionális szinten.
 Ökoszisztéma-szolgáltatások
Millennium Ecosystem Assessment (MEA)
ENSZ megrendelésre – számos intézmény – több, mint 2000 szerző és
lektor részvételével készült 2001-2005 között

Célja:
-Az ökoszisztémák emberi tevékenység hatására végbement
változásainak leírása
-A változások hatásainak becslése az emberi életminőségre
-Tudományos alapú cselekvési terv készítése az ökoszisztémák
megőrzése és fenntartható használata és az emberi igények hosszú távú
kielégítése céljából.
Vizsgált időszak: múlt 50 év – 2050-ig
 Eredmények

• Globális becslés 5 kötetben

• 6 tematikus szintézis kötet (ebből egy összefoglaló),
• Számos szub-globális és regionális jelentés (még néhány készülőben)

• Rövidített összefoglalók döntéshozók számára

• 9 kérdésre keres válaszokat – 4 fő megállapítás

• Elérhetők: http://www.maweb.org és kötetben Island Press kiadásban

 Legfontosabb következtetések

1. Az utóbbi 50 évben a földi élet sokfélesége soha nem látott mértékben,

részben visszafordíthatatlanul csökkent az emberiség növekvő
igényeinek kielégítése miatt.
2. Az ökoszisztémák átalakítása az életminőség javulását és a gazdaság
fejlődését eredményezte, de egyes ökoszisztéma szolgáltatások leromlása
megnövelte a kiszámíthatatlan folyamatok és a szegénység elterjedésének
valószínűségét bizonyos csoportokban.
3. Az ökoszisztémák degradációja a következő 50 évben folytatódhat.

4. A leromlás visszafordítása és a növekedő igények kielégítése egyes

MEA forgatókönyvek mentén elképzelhető, ez azonban jelentős
kormányzási, szervezeti és gyakorlati változtatást igényel, ami jelenleg
nem látható.
 Az ökoszisztéma-szolgáltatások
„Azok a hasznok, amelyeket az emberek az ökoszisztémából nyernek.”
Az ökoszisztéma-szolgáltatások sikere abban rejlik, hogy sikerült a
társadalomkutatás és a közpolitika egyik kulcsfontosságú
fogalmához, az emberi jóléthez (welfare), illetve jól-léthez (well-
being) kapcsolódnia.
Az ökoszisztéma-szolgáltatások lehetővé teszik a természet és jól-lét
kapcsolatának vizsgálatát a szűkebb közgazdaságtanból a természet-
és társadalomtudományok metszéspontjában.
Ezzel pedig utat nyitottak a társadalom- és természettudományok közötti
érdemi párbeszédnek, már ami a természet fontosságát illeti az
emberi társadalmak jól-létében. Az ökoszisztéma-szolgáltatások
társadalomban betöltött szerepének vizsgálatához egyfelől
elengedhetetlenek a természettudományos kutatások, hiszen ezek
tárják föl az ökoszisztémák ama folyamatait és struktúráit, amelyek
révén a természet javakat és szolgáltatásokat nyújt a társadalom
számára.
 Az ökoszisztéma-szolgáltatások
Megérthetjük, hogy az emberi (társadalmi) cselekvések hogyan hatnak
az ökoszisztémák szolgáltatásnyújtó képességére,
megbecsülhetjük, hogyan változik az ökoszisztéma-
szolgáltatások mennyisége és minősége, időbeli és térbeli
mintázata.
A környezet-gazdaságtan szemléletében a gazdaság és a természet
különálló rendszerként jelenik meg, az ökológiai közgazdaságtan a
természet, a társadalom és a gazdaság egymásba ágyazottságát
feltételezi, amelyben a természet „egészsége” elsődleges a másik
két rendszer működése szempontjából is.
Az ökoszisztéma-szolgáltatások fogalma a közpolitikai döntéshozók
figyelmét kívánta felhívni arra az összefüggésre, hogy az emberi
társadalom léte nagyban függ a természeti rendszerek
„egészségétől”, ezért a természet nagyarányú pusztításával a
társadalom és végső soron a gazdaság alapjait is aláássuk.
 Az ökoszisztéma-szolgáltatások
Az ökológiai közgazdaságtan képviselői a hasznot (hasznosságot)
interszubjektív és pénzben nem mindig mérhető fogalomként
kezelik, s a jól-léthez mint az emberi élet összetett minőségét leíró
fogalomhoz kapcsolják.
A jól-lét az anyagi jóléten túlmutat, és magába foglalja többek között
az egészséget, a biztonságot, a szociális kapcsolatokat, a szabad
választás lehetőségét és a képességek kiteljesítésének lehetőségét
is. A szükségleteknek sokkal szélesebb körét öleli fel, mint teszi azt
a fogyasztás-fókuszú jóléti megközelítés.
Ilyen értelemben a természetnek nemcsak azokat a szolgáltatásait
értékelhetjük, amelyek a használattal és az anyagi jóléttel vannak
szoros összefüggésben (pl. tiszta víz, élelmiszer), és nemcsak az
lehet fontos számunkra, hogy a természeti környezetben
feltöltődünk, egészségünk javul, vagy élvezhetjük a táj szépségét,
hanem azt is megértjük és átéljük, hogy személyes és közösségi
identitásunkról van szó természethez fűződő kapcsolatunkban.
1. Az ökoszisztémák állapota (1)

Átalakított biomok (globális

ökológiai egységek) aránya
(agrárterület, lakóterület,
létesítmény)

14-ből kettőnek a 2/3-a eltűnt,

további 4-nek közel a fele
eltűnt
 1. Az ökoszisztémák állapota (2)

- Számos faj vagy taxoncsoport populációja vagy elterjedése csökken

- A fajok elterjedése homogenizálódik (behurcolások, invázió, ritkák

eltűnése)
- A fajkihalás 1000-szerese a
természetes szintnek (közepes
valószínűség); emlősök, madarak,
kétéltűek 10-30%-a kihalással
veszélyeztetett (közepes, magas
valószínűség)

- A genetikai sokféleség globálisan

csökkent, különösen a
termesztett fajok körében Magyar Tudomány Ünnepe 2006
 1. Az ökoszisztémák állapota (3)

Mindezek oka a növekedő emberi szükséglet kielégítése: táplálék, víz, fa

és rost anyag, tüzelő

1960 és 2000 között az emberiség lélekszáma megduplázódott (6 Mrd)

- globális gazdaság 6-szorosára nőtt
- élelmiszer termelés 2,5-szeresére nőtt
- vízfogyasztás duplájára
- papír ill. rostpép célú faanyag felhasználása 3-szorosára emelkedett
- vízi erőmű kapacitás megduplázódott
- faanyag felhasználás több, mint 50%-al nőtt
1. Az ökoszisztémák állapota (4)

Főbb élőhely típusok

állapotváltozása az 5
legfontosabb hatótényező
szerint:
- színek: hatótényezők
erőssége a biodiverzitásra az
utóbbi évszázadban
- nyilak: a terhelés
növekedése, csökkenése stb.
2. Ökoszisztéma szolgáltatások leromlása (1)

4 alapvető szolgáltatás típus:

Ellátó
(élelmiszer, víz, fa, rost stb.)

Fenntartó Szabályozó
(primer produkció, (éghajlat, árvíz, víztisztítás
talajképződés, stb.)
elem körforgalom)

Kulturális
(esztétikai, spirituális, oktató,
rekreáció
Magyarstb.)
Tudomány Ünnepe 2006
 Fenntartó

A támogató vagy fenntartó szolgáltatások olyan ökológiai folyamatokat

jelölnek, amelyek a többi három szolgáltatáshoz nélkülözhetetlenek, azok
ökológiai alapját adják. A talajképződést, a tápanyagkörforgást vagy a
primer produkciót sorolják ide. 49
 Ellátó

Ellátó vagy termelő szolgáltatásoknak nevezzük az ember számára

közvetlenül felhasználható anyagi jellegű javakat, mint a víz, az élelmiszer,
a takarmány, a faanyag és egyéb nyersanyagok. 50
 Szabályozó

A szabályozó szolgáltatások az ökoszisztémák ama tulajdonságára és

folyamataira épülnek, amelyek képesek az emberi életet biztonságosabbá,
kiszámíthatóvá, élhetőbbé tenni. Példaként említhető az éghajlat-
szabályozás, az árvíz és erózió elleni védelem vagy a beporzás. 51
 Kulturális

A kulturális szolgáltatások a nem anyagi jellegű, nem kézzelfogható, de

közvetlenül élvezhető, az ember lelki, szellemi fejlődését segítő
szolgáltatások. Ide tartozik a rekreáció, a turizmus vagy a művészi inspiráció.
52
2. Ökoszisztéma szolgáltatások leromlása (1)

Magyar Tudomány Ünnepe 2006

 2. Ökoszisztéma szolgáltatások leromlása (2)
Provisioning Services Sub-category Status
Service
Food crops 
livestock  A vizsgált szolgáltatások 60%-a
capture fisheries
aquaculture


leromlott vagy nem fenntartható
wild foods  módon használt
Fiber timber +/–
cotton, hemp, silk +/–
wood fuel 
Genetic resources  Csak a piacra kerülő szolgáltatások
Biochemicals, natural
medicines, 
javultak – a többi rovására
pharmaceuticals
Water fresh water 
Regulating Services Csökken a természeti tőke (köztulajdon)
Air quality regulation 
Climate regulation global  – ezt a GDP nem mutatja ki
regional and local 
Water regulation +/–
Erosion regulation 
Water purification and
waste treatment
 Határokon átnyúló kiaknázás,
Disease regulation +/– késleltetett hatások nehezítik a
Pest regulation 
Pollination  probléma kezelését
Natural hazard regulation 
Cultural Services
Spiritual and religious

values
Aesthetic values 
Recreation and ecotourism +/–
 2. Ökoszisztéma szolgáltatások leromlása (3)
A szolgáltatások leromlása növeli a nem-lineáris folyamatok és
kiszámíthatatlan események valószínűségét
Nyertesek és vesztesek: az árat a szegények fizetik meg

a szegénység
elterjedésének
valószínűségét bizonyos
csoportokban
Magyar Tudomány Ünnepe 2006
 3. A valószínű jövő
Az ökoszisztéma szolgáltatások fogyasztása 2050-re 3-6-szorosra
(globális GDP-ben mérve) nő miközben az emberiség lélekszámának
növekedése várhatóan lassul

Az ökoszisztémákat befolyásoló legtöbb hatótényező valószínűleg nem

fog csökkenni – kettő pedig várhatóan erősödni fog: klímaváltozás és
tápanyag terhelés (N és P)

Az ökoszisztéma szolgáltatástól leginkább függő embercsoportok

(többnyire a vidéki szegények) lesznek a további változások
következményeinek a leginkább kiszolgáltatva
 4. MEA forgatókönyvek (1)

Nem predikciók, hanem irányítási rendszer típusok, melyek mentén

becsülhető az ökoszisztémák és az emberi jólét jövője

GLOBÁLIS IRÁNYÍTÁS: globálisan összekötött

társadalom liberális gazdasággal; az ökológiai problémák
reaktív megközelítése; erőfeszítések a szegénység
csökkentésére; legnagyobb gazdasági növekedés; legkisebb
emberi populáció 2050-re

ERŐBŐL VALÓ KORMÁNYZÁS: regionalizált világ; a

nemzetek csak a saját érdekeiket nézik; kevés figyelem a
közjavakra; az ökológiai problémák reaktív megközelítése;
legalacsonyabb gazdasági növekedés; legnagyobb emberi
populáció 2050-re
4. MEA forgatókönyvek (2)

MOZAIKOS ALKALMAZKODÁS: regionális, vízgyűjtő

szintű döntések; erős lokális intézményrendszer és oktatás;
az ökológiai problémák proaktív megközelítése; gazdasági
növekedés kezdetben szerény, később nő; emberi populáció
2050-re közel azonos az előzővel (nagy)

TECHNO-KERT: globálisan összekapcsolt, fejlett

technológián alapuló világ; manipulált ökoszisztémák;
proaktív problémakezelés; emberi populáció közepes
 4. MEA forgatókönyvek (3)

Az ERŐBŐL VALÓ KORMÁNYZÁS esetében minden szolgáltatás típus

rosszabb állapotban lesz 2050-ben, mint jelenleg

Magyar Tudomány Ünnepe 2006

 4. MEA forgatókönyvek (4)
3 szcenárió megvalósításához jelentős kormányzási, jogalkotási, irányítási
változások szükségesek, melyek a negatív hatások csökkentését célozzák
74 lehetséges változtatást elemeztek – ebből sok reményt keltő, de számos
akadályuk is van
Példák:
-hátrányos gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel járó
mezőgazdasági támogatások megszüntetése
-tengeri halászat csökkentése
-vízgyűjtő területek által biztosított ökoszisztéma szolgáltatások
költségeinek megfizettetése
-fenntartható erdőgazdálkodási módok bevezetése
-szabályozási és piaci irányítási rendszer bevezetése a túlzott
mezőgazdasági tápanyaghasználat csökkentésére
 MEA egy jelentős, globális program – következtetéseit más nemzetközi
programok használják, pl. Biológiai Sokféleség Egyezmény, Európai
Bizottság kommunikációja: akcióterv a biodiverzitás csökkenés
megállítására (2006 május)

Legfontosabb üzenete:A Föld természeti tőkéjének felélésével

kockáztatjuk, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások a jövő generációkat
fenntartsák. Megfordíthatjuk a folyamatot, de csak a jelenlegi kormányzás
és a gyakorlat alapvető megváltoztatásával.

Terhelések eddigi trendje Emberi jólét várható változása

 A tájökológia
A tájökológia helyzete a tudományok között
Földrajz Biológia

Tájföldrajz Ökológia

TÁJÖKOLÓGIA

Tájföldrajzi és ökológiai alapokon kialakult interdiszciplináris

tudomány (helyesebben transzdiszciplína) Az élővilággal és az
élettelen környezettel is foglalkozik, beleértve az embert is. A másik
két tudományterületnél magasabb szintű tudományos megközelítést
tesz lehetővé.
 A tájökológia
A táj definíciója:
Egyszerre
◦ geográfiai,
◦ kulturális,
◦ történelmi,
◦ esztétikai
◦ szubjektív („tájérzés”) kategória.

Hétköznapi nyelvben többnyire tájképet értenek

alatta. Ilyen értelemben már a Bibliában is
megjelenik. A kínai kultúra a természetet évezredek
óta egységesen, tájként értelmezi. A festészet és
fotóművészet gyakori témája.
 A tájökológia
A tájfogalom megjelenése

Alexander von Humboldt (1807):

„egy földfelszíni egység össztulajdonságainak megjelenése”

Föld körüli utazásai során felismeri

a növényzet övezetességét, és
annak főbb szabályszerűségeit.

A táj két legfontosabb alapvonása a

térbeliség és az összetettség, amit
minden kutató kihangsúlyoz.
 A tájökológia
A tájfogalom megjelenése
Az 1900-as évek elején kezdik vizsgálni a tájak területi elrendeződését
és a tájmozaikokat. Kialakulnak a legfontosabb ökológiai
alapfogalmak, pl. a biocönózis definíciója.
Az ökológiai szemlélet és az ökoszisztéma kutatásának módszerei
megjelennek más tudományágakban is.
Az 1920-as évektől terjed a földrajzi környezet és az élővilág
„rendszerjellegének” vizsgálata.
A földrajzi táj fejlődésének felismerése, „tájszukcesszió”. Felismerik az
ember szerepét a tájak kialakulásában (kultúrtájak).
 A tájökológia
Tudományos tájfogalom

Bulla Béla (1947):

„Minden táj tájalkotó tényezők (szerkezet, domborzat, éghajlat,

hidrológiai hálózat, természetes növénytakaró) és az ember tájalkotó,
kultúrateremtő tevékenységének természetes együttese, amelyhez
hasonló van a Földön, de teljesen azonos soha. Tehát minden táj
önálló individuum, egyéniség.”

Csorba Péter (1997):

„A táj a földfelszín egy meghatározott részlete, amely megjelenése és

működése alapján a szomszédos egységektől (tájaktól) elválasztható.
Olyan funkcionális egység, aminek természetes működésébe az
ember egyre erősebben beavatkozik, ugyanakkor annak maga is
része.”
 A tájökológia

A tájfogalomban problémát jelent a kulturtájak kérdése és a

tájnagyság.

A legtöbb táj ma már egyaránt természeti és mesterséges képződmény.

Mikor tekintünk egy tájat kultúrtájnak és épített tájnak?
A területhasználat típusai és a létesítmények alapján komplex
tájtípusok jönnek létre.

Különböző méretű tájak vannak. Az alföldi tájak többnyire nagyobbak,

lehatárolásuk nehezebb.
Mi lehet egy táj minimális és maximális mérete?
 A tájökológia
Az ökológia definíciója

„Az élőlények és környezetük élő és élettelen tényezőinek

kapcsolatával foglalkozó tudomány.”
(Haeckel, 1866)

„Az egyedfeletti szerveződési szintekkel foglalkozó

szünbiológiai tudományág, feladata azoknak a
szabályozott és vezérelt jelenségeknek és folyamatoknak
kutatása, amelyek a populációk tér- és időbeni
mennyiségi eloszlását és viselkedését okozzák.”
(MTA Ökológiai Biz., 1985)
 A tájökológia
A tájökológia fogalmának kialakulása

Carl Troll :1939 - Tanzánia területén

végzett növényföldrajzi és talajtani
vizsgálatokat, légi felvételeket vizsgált.
Tájökológia: Landscape Ecology
Landschaftsökologie

„… az adott területre jellemző életközösségek és környezetük közötti komplex

ok-okozati viszonyt kutatja. A kapcsolat egy bizonyos térbeli elterjedésként,
vagy a természeti környezet különböző nagyságrendű tagoltságaként
jelenik meg.”
 A tájökológia
Magyarországon: 1963-tól Marosi Sándor és Szilárd Jenő tevékenysége
tette ismertté.

Szerintük a tájökológia ökológiai szemléletű tájkutatás.

„… a tájkomplexumot összetevő
geotényezők ... törvényszerű össze-
függéseinek és funkcionális, kauzális
szerkezetének feltárása …”

Tájhasználati problémák
megoldására kell koncentrálni.
 A tájszerkezet
Tájszerkezet:
a tájak területi mintázata

Tájszerkezet változása
 csökken a Föld felszínének természetes sokszínűsége
telepített erdők, szántóföldi haszonnövények,
ültetvények, kezelt legelők, stb.
 ugyanakkor nő is a tájak változatossága a beépítések és
mesterséges létesítmények révén
 az európai tájak változatossága a 19. század elején érte el
csúcspontját (a nagyparcellás művelés előtt)
 utána: vízrendezések, egyéb tájformáló beavatkozások,
sok tájat nagy homogén foltok jellemeznek
Az erdők kiterjedésének
változása Európában
A tájban a természetes mintázatokat geometriai alakzatok váltják fel
 A tájszerkezet
A hemerobiaszint fogalma (Jalas, 1955)
A tájrészletek antropogén átalakítottsága, másképpen a természetes
ökoszisztémákra gyakorolt emberi hatás (degradáció) mértéke.
Megvizsgáljuk a tájalkotó tényezők állapotát:
 domborzat, klíma, talaj, növényzet
 változásaik alapján pontosabban lehet meghatározni a
hemerobiaszintet
Korábban relatív kategóriákat használtak, ma igyekeznek
számszerűsíthető minősítéssel pontosítani az egyes lépcsőket.
pl. a gyomnövények aránya, talajtulajdonságok, pH, vízkapacitás
 A tájszerkezet
A hemerobiaszint növekedésének tájtörténeti vázlata:
 természetes
 természetközeli
 félig-természetes
 antropogén-biológiai
 antropogén-technikai

Hemerobia = a táj leterheltsége

Egyértelműen tájtervezési, gyakorlati okok miatt igyekeznek a
területhasználati típusokat (gyártelep, víztározó, erdő, legelő,
stb.) valamelyik fokozattal azonosítani.
Így a távérzékelési adatok közvetlenül felhasználhatók a táj-
állapotok térképezésére
 A tájszerkezet
A hemerobiaszint növekedésének hatása a növényzetre

 ahemerob (természetes vegetáció)

 oligohemerob (kissé bolygatott társulások,
erdészetileg kezelt erdő)
 mezohemerob (parkerdők,extenzív gyepművelés)
 euhemerob (kultúrnövényzet, ültetvények, szántóföldi
gyomok elszaporodása, városi gyepek, parkok)
 polyhemerob (út- és vasút menti gyomok)
 metahemerob (növényzet nélküli felszín)
Egy terület antropogén átformáltságának szintjét térképeken
is ábrázolják a regionális tervezés áttekintő fázisa során.
Tokaj-Hegyalja
hemerobia- térképe
 A tájszerkezet
A tájökológiai térképezés alapelemei
A táji mintázat (pattern) formaelemei:
 tájökológiai folt
 tájökológiai folyosók
 tájökológiai gátak
 ökotonok
Meghatározó szerepük van a tájak „működésében”.

Tájökológiai folt (patch)

 geometriai értelemben területfoltok (nem lineárisak)
 tájökológiai szempontból homogén tájhasználati egységek:
pl. egy erdő, egy szőlőtábla, egy falu, stb.
 változatos geometriai alakzatokat képeznek (poligonok).
 A tájszerkezet
Tájökológiai folyosó (korridor)
 két nagyobb kiterjedésű tájökológiai foltot összekötő keskeny
átjáró (pl. két nagyobb erdő közti keskeny erdősáv)
 lineáris forma, lehet természetes vagy mesterséges
 esetenként elkeskenyedő „bottleneck” (palacknyak)
 kialakulása az emberi területhasználat következtében jelentős
mértékben biztosítják a táj belső kapcsolatrendszerének
működését
 közlekedőcsatornák (migrációs utak) az általuk összekötött
tájökológiai foltokban élő fajok számára (elsősorban állatok)
 méretük: a mérsékeltövi lomberdő övezetben min. 30-40 m-nél
szélesebb folyosó tudja kielégíteni a vele szemben támasztott
követelményeket
 A tájszerkezet
 az adott ökoszisztéma a folyosókon át „ki tud térni” a
negatív hatás elől ill. a folyosókon keresztül pótlódhatnak
eltűnt fajok
 a folyosóhálózat egy biztonsági kapcsolat, amely növeli
a rendszer stabilitását
 ugyanakkor a növény- vagy állatbetegségek a folyosón
keresztül képesek behatolni újabb és újabb tájökológiai
foltba! Az inváziós fajoknak is jó lehetőség.
 tájökológiai folyosókban lezajló növényfajok terjedési
sebességével kapcsolatos legtöbb információ a közutak
mentén terjedő gyomokról van

pl. hollandiai mérések: libatopfélék: több mint 1 km/év

A táji mintázat formaelemei
A táji mintázat változása a történelem során
Tájökológiai folyosó
 A tájszerkezet
 A tájökológiai folyosó a legtöbbet vizsgált tájmintázati
formaelem.

A tájökológiai korridor ma már gyűjtőfogalom:

◦ ‘habitat network’
◦ ‘riparian buffer’
◦ ‘wildlife corridor’
◦ „ökológiai infrastruktúrális elem”
◦ „zöld folyosók rendszere”
Nemzeti Ökológiai Hálózat
Natura 2000 hálózat

Geoökológiai választóvonal: ökológiai szempontból

kiegyenlítő szerepet töltenek be.
Egy lineáris forma (korridor) sokféleképpen viselkedhet
 Az ökológiai hálózatok alapsémája

tájökológiai folyosó

pufferzóna

magterület
lineáris folyosó
lépegető kövek

helyreállítandó terület
 A tájszerkezet
Tájökológiai gát (barrier)
 mesterséges lineáris táji objektumok képeznek
tájökológiai gátat, pl. utak, vasutak, csatornák,
erdőnyiladékok, beépített területsávok
 a tájökológiai folyosók ökológiai gátakat is jelenthetnek
ha pl. egy erdősáv 40-50 m-nél hosszabb szakaszon
megszakad, az már számos faj számára átléphetetlen
akadályt, gátat jelent.
 a két erdőt összekötő erdősáv (tájökológiai folyosó)
tájökológiai gátat jelent a folyosó két oldalán
elhelyezkedő más típusú pl. réti ökoszisztéma számára
A tájökológiai folyosó működése szempontjából semleges
háttér a mátrix.
 A tájszerkezet
Ökoton
Eltérő tájökológiai foltok találkozási sávja, átmeneti,
„kicserélődési” ökológiai zóna (1-2 vagy több 10 m)
pl. erdőszél – bokros zóna - tisztás
ökotonsűrűség: azt fejezi ki, hogy a területhasználat mennyire
mozaikos:
1 ha területen hány km hosszú az a vonal, amely különböző
területhasználati foltokat köt össze
 vannak olyan keskeny tájökológiai folyosók, amelyeket két
egymás mellett lévő ökoton alkot
pl. egy mezőgazdasági területet átszelő patak menti
ökoszisztéma lehet olyan keskeny, hogy nem alakul ki egy
belső, a mg-i területektől védett terület, csupán a patak
mindkét partját fás-bokros ökoton kíséri
 A tájszerkezet
Tájszerkezet és táji stabilitás
 az ökológiai egységek nagysága és fajgazdagsága pozitívan
korrelál
 ökológiai foltok kiterjedése és a tájelemek mozaikossága
befolyásolja a táj ökológiai stabilitását
pl. tölgy-kőris-szil ligeterdő: min. 40-50 ha nagyságú kell, hogy
egészséges populációt tudjon eltartani

 fontos a foltok abszolút kiterjedése és a kétféle ökoszisztéma

érintkezési felületének hossza is
 az ökológiai egységek többsége annál stabilabb, minél nagyobb
az abszolút területi kiterjedése és minél rövidebb a szomszédos
ökoszisztémákkal közös határa
 tájat alkotó folt területének és a folt kerületének hányadosa
 kivétel: vízfolyásokat kísérő ökoszisztémák: alacsony
terület/kerület hányados ellenére stabil rendszer
 A tájszerkezet
 A tájak területi változatosságát, területi mintázatát
(pattern) a tájökológiai foltok, ill. tájökológiai folyosók és
gátak működése biztosítja.
 A tájökológiai folyosók általában növelik a georendszer
stabilitását.

A tájökológiai területi kapcsolatok hálózatának fenntartása

és lehetőség szerinti fejlesztése kiemelt tájkezelési
feladat.
 A tájak stabilitása és a diverzitás
„A táj hosszú természettörténeti és rövid, de igen hatékony
társadalmi-gazdasági fejlődés együttes eredménye.”
(Pécsi M. 1972)

Az antropogén hatások léptéke nagyságrendekkel

meghaladja (általában) a természetes önfejlődés ütemét,
pl. antropogén hatásra bekövetkező talajerózió,
„gyorsított talajerózió”

A tájtörténet tudományága történeti térképek és

dokumentumok segítségével rekonstruálja a változásokat.
A tájak stabilitása és a diverzitás
A tájalkotó tényezők nem egyformán stabilak

felszínközeli kőzet: legállandóbb

antropogén módosítás: pl. bányászat

domborzat, éghajlat: 100 ezer években mérhető

természetes változások pl. klímaingadozások, völgy-
fejlődés
antropogén domborzatátalakítás:
pl. meddőhányók, gátak
antropogén klímamódosítás:
pl. globális felmelegedés, városklíma, hősziget
 A tájak stabilitása és a diverzitás
víz: hidrológiai körforgás változása

vízügyi beavatkozások: öntözőrendszerek, folyószabá-

lyozások, lecsapolások, víztározók, felszíni és felszín
alatti vizek kitermelése, vízszennyezések

vízhiány és a vízszennyezés: lokális ill. regionális

társadalmi-gazdasági konfliktusokat okoz,
pl. Izrael, Pakisztán, Egyiptom, stb.

Hazánk felszíni vizeinek 94 %-a határon túlról érkezik.

Probléma: árvizek, vízhiány, szennyeződések stb.
 A tájak stabilitása és a diverzitás
talaj: természetes fejlődés, néhány ezer év
antropogén hatások: beépítések, talaj lefedése,
mezőgazdaság, öntözés, lecsapolás, talajerózió,
másodlagos szikesedés, savanyodás, stb.

növény- és állatvilág: a legfeltűnőbb változások

A növényzet érzékeny a környezetben végbemenő
változásokra.
Tájhasználati arányok változása. Erdőkből gyepek.
Gyepekből szántók. Szántókból beépített területek.
Komoly problémát jelentenek az inváziós fajok.
 A tájak stabilitása és a diverzitás
Ökológiai stabilitás: Természetes körülmények között az
ökoszisztémát belső és külső egyensúly jellemzi. Ez egy
látszólagos (!) változatlanság. Valójában egy dinamikus
egyensúlyról van szó.

 faji változatosság (diverzitás)

 élőhelyek közötti változatosság
 a tájat alkotó térbeli alapegységek mozaikjának területi
változatossága

Hol van egy ökoszisztéma terhelhetőségének határa, az

meddig terhelhető? Hogyan függ a diverzitás a
stabilitástól? A diverzebb stabilabb?
A tájak stabilitása és a diverzitás
A fajgazdagság önmagában nem növeli a stabilitást! Sok
fajszegény közösség (1 fajos közösségek, pl. nádas)
rendkívül stabilak, „elpusztíthatatlanok”. Sok fajgazdag
közösség, pl. esőerdők viszont rendkívül érzékenyek.
Betelepülő fajok növelik a fajgazdagságot, de
lerombolhatják az ökoszisztémát.
Az abiotikus és biotikus tájalkotó tényezők változatossága
(pl. táplálékláncok) és a térbeli ökológiai
kapcsolatrendszerek fenntartása általában növeli a tájak
stabilitását. Ez belső egyensúly.
Szélsőséges abiotikus faktorok esetén a közösség nagyon
stabil lehet (pl. szikes talaj, homokmozgás, vízborítás). Ez
a külső egyensúly.
 A tájak stabilitása és a diverzitás
perzisztens/rezisztens/merev ellenállóképesség/ stabilitás, K-
stabilitás:
 K-stratégák – logisztikus növekedés
 érett ökoszisztémák
 kisebb külső hatások nem borítják fel egyensúlyukat,
konkurenciatűrő, hosszú életű, kis egyedsűrűségű populációk
 de erős külső behatás következtében jelentősen károsodhatnak
vagy elpusztulhatnak

elasztikus/flexibilis/rugalmas ellenállóképesség/ stabilitás, r-

stabilitás:
 r-stratégák – exponenciális növekedés
 gyorsan változó biotópok, nagy egyedsűrűségű, kistestű, rövid
életciklusú populációk, a megváltozott körülményekhez gyorsan
képesek alkalmazkodni
 A tájak stabilitása és a diverzitás
A diverzitás formái:
 alfa-diverzitás: faji változatosság, ez az élőhelyen belüli
sokféleséget jelenti, pl. hány növényfaj él a területen.
 béta-diverzitás: belső strukturális változatosság,
habitatok közötti sokféleség. pl. milyen egy erdő
növényzetének mozaikossága.
 gamma-diverzitás: a tájat alkotó térbeli alap-egységek
mozaikjainak területi változatossága, ez egy regionális
szinten jelentkező változatosság. pl. mennyi élőhelyfolt
és típus van egy tájegységben. A Békés-Csanádi háton
kevesebb, mint a Kis-Sárréten („monoton-tájak”).
 A tájak stabilitása és a diverzitás
Az eredeti állapot visszaállítására való képességet regenerációs, vagy
önszabályozó képességnek nevezzük.
Ez a képesség szabja meg a terhelhetőség határát, illetve a stabilitás
tartományát.
Ökológiai stabilitást befolyásoló tényezők:
 A táji ökoszisztémák természetes átalakulása nagyságrendekkel
felgyorsult az emberi tevékenység hatására.
 A tájalkotó tényezők különböző mértékben reagálnak a külső
körülmények megváltozására.
 A tájak térbeli ökológiai stabilitása a tájnak azon tulajdonságán
alapszik, hogy fenntartja a horizontális ökológiai kapcsolatokat az
egyes ökoszisztémák között, és ezzel biztosítja az anyag, energia és
információáramlást.