Bevezető szó

E zen a kis útmutatón keresztül igyekszünk a széles közönség elé tárni a gímeskosztolányi Szent György
templomot, ami a Kosztolányi völgy területén bújik meg. Ezt az elmúlt öt év kutatásai alapján
kívánjuk megtenni, amelyben több mint két tucat szlovák és cseh szakember vett részt.

A templommal való találkozás és a múlt érintése nemcsak a szakértőben, de talán minden

látogatóban is azt a vágyat ébreszti, hogy minél többet felfedjen titkából, létrejöttének kontextusából és
az azt meghatározó eseményekből. És azoknak az embereknek a sorsaiból is, akik vele éltek, vagy
körülötte vannak, vagy benne vannak eltemetve. Fontos személyek, akikről a történelem ír, meglepően
közel kerülünk hozzájuk a templom légkörén keresztül, vagy ismeretlenek, akik Istennel közösen osztották
meg örömeiket, gondjaikat, és imában fényt, biztatást, reményt találtak életükben. Mindez bizonyos
áhítatot kelt, amellyel arra kérik az embert, hogy közelítsen a templomhoz.

Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani dr. Peter Daxnak, az emlékmű kutatásával és
helyreállításával kapcsolatos munkálatok fáradhatatlan kezdeményezőjének és koordinátorának, aki
nagyrészt felváltotta az emlékmű tulajdonosának munkáját.

Figyelembe veszem Mgr. Jana Maříková-Kubková, PhD. Szakértelmének, tapasztalatának és

kapcsolatainak köszönhetően sikerült a szlovák-cseh együttműködés által kínált legjobb szakembereket
bevonni. Tele vagyunk elvárásokkal, amikkel szemben felfedezései és munkái publikálása miatt, amelyet
munkaadója, a Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Prága, v. ban ben. én.

Köszönet illeti Gímeskosztolány egykori polgármesterét, Ing. Hók Iván, akinek személyében a falu
mintha magáévá tette volna a templomot, segítsége és támogatása kézzelfogható volt.

Szeretnék köszönetet mondani a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának is. Szeretetteljes

támogatásával jelenik meg ez a kiadvány, az „Obnovme si svoj dom” pályázati programon keresztül pedig
hosszú ideje támogatja a kutatást és a templom felújításának megvalósítását.

Kedves látogató, hiszem, hogy a templom megszóllít, és a vele töltött idő élmény és felfedezés lesz
számodra.

Igor Písečný, az egyházközség lelki adminisztrátora

1
A falu története

G ímeskosztolány Nyitra közelében, a Kostolianská völgy mélyén, a Tribeč-hegység lábánál található,

amelyet a Ploská domb ural, melynek tengerszint feletti magassága 576,8 m. A Kostolian-völgye a
Nyitrától Aranyosmarót felé vezető úton fedezhető fel a Gímesi vár romjainak köszönhetően, amely az
alkalmi utazók első meglátogatása.

Amikor áthaladunk a Kostolianská dolina torkolatán keresztül Lédecen, annak legszűkebb részén,
amelyet a Dúň és a Nagy Liszec dombok vesznek körül a Tribecs-hegység torkolatával Gímeskosztolány
felett, a Szt. György templom.

A nyitrai Zobor bencés kolostor 1113-ból leíró Zoborská listina írásos említést tesz Kostoľanyról -
Costelanról, amelyet a mai Gímeskosztolány falu területével azonosítanak.

Egy 1253-ból származó oklevél szerint fokozatosan a Hunt-Poznan családból származó Forgách család
lett a falu birtokosa, akik a királytól és a Zobor kolostortól szerezték meg. 1848-ig több megszakítással
birtokolták Gímeskosztolányt. 1302 és 1321 között III. Mátyás kiterjedt birtokának része volt Kosztolány a
Čákov családból (Matuš Čák Trenčiansky néven ismert).

A 16. század második felében és a 17. század elején Kostoļány viszonylag kis falu volt, amelyben az
írásos jelentések szerint legfeljebb 17 család élt. A 17. század első felében a helyi lakosság főleg a
törökök kifosztásától szenvedett. 1663-ban a falut fel is égették a török csapatok.

Kostolányban 1714-ben 44 család élt. Forgách birtokainak 18. századi gazdasági fellendülését a kosteli
lakosok számának növekedéséről szóló levéltári adatok dokumentálják. A községben 1787-ben 227-en
laktak 39 házban. Az első világháború után 567-en éltek itt, akiknek 80%-a szlovák volt.

1927-ben, az első Csehszlovák Köztársaság idején a falu a Gýmešské Kostolany nevet kapta.
Gímeskosztolány jelenlegi neve 1948-ból származik.

A falu hagyományos kultúrája Tekov és Ponitrie kulturális régióinak metszéspontja. A falu lakói római
katolikus szlovákok. A lakosok nyelvjárása nyugat-szlovákiai közép-nyitriai, a közép-szlovákiai Tekovszk
határán.

Korábban két út vezetett a Kostolianská völgybe - a Dervence-patak északi és déli oldalán. A Tríbecs
melletti Kostolányban találkoztak, és a mai falu utcahálózatának alapját képezték. Míg a mai Lédec és
Kostolianská dolina közti utat ma is használják, természetes központjává vált a Gímesi vár, az
Aranyosmaróttól közvetlenül a Szent György templomig vezető északi út a Dervence túloldalán viszont
fokozatosan eltűnt.

A falu fejlődését először a 18. század végén készült első katonai térképezés térképei örökítették meg.
Három házcsoport látható rajtuk. Ezek közül kettő, a Dervence-patak által elválasztva, mindkét régi,
Kostolányba vezető út infrastruktúráját alkotja. A harmadik, a völgyön átívelő csoportosítás mindkét
teret összeköti. Elképzelhető, hogy a völgy mindkét lejtőjén, patakkal elválasztott, rendezetlen

2
házcsoportok a falu egykori világi és egyházi hatalom megosztottságát jelzik, amiről a Zoborská Listina is
ír.

A falut ma a völgy két oldalát összekötő, szabályosan sorakozó házak dominálják, amely alapvető
vonásaiban a 13. században jött létre. A gyimesi várban lévő Forgách rezidenciától a Szent György-
templomhoz vezetett.

A hagyományos házak építőanyaga nyers, vályogtégla. A szokásos befejezés fehér mészvakolat volt. A
rácsos tartóknál sarok- és pántszerkezetekkel találkozunk. A szalma nyeregtetőt, kontyolt vagy kombinált
tetőt csak a 20. század közepétől váltották fel cserép. Az építési telken a terek sorrendje teljes (szoba,
odú, kamra, ill. szoba, odú, hátsó szoba, kamra).

A házak a környező falvakkal ellentétben nem oszlopos tetővel rendelkeznek. Jellemző a fapajzsos
vagy féloromzatos homlokzat, a ház kastélyán emblémákkal, metszetekkel. Az istálló a házhoz
kapcsolódik, az istálló egyedül áll. A beépített sütő a szoba része volt. Az építkezés a hegyvidéki
(favágás) és a síkvidéki (földépületek és kenyérsütő a házon kívül) vegyes jellegű. A falu eredeti
beépítéséből csak néhány ház maradt meg, némelyik csak a jelentős korszerűsítésnek köszönhető, amely
többnyire eltörölte eredeti jellegzetes építészeti jegyeit.

Szent György-templom

A Szent György-templom, amelyet a falu központjából érhet el, amikor átkel a Dervence-patakon, és
csatlakozik a régi, mára megszűnt Aranyosmarótból Kosztolányba vezető úthoz. A templom
környezete a mai napig többé-kevésbé megőrizte természetes alakját, kivéve az épülettől északra fekvő
fennsíkot, amelyet a templom műemléki helyreállítása során, az 1960-as években mesterségesen
alakítottak ki. A temető egykori területét a helyi utak maradványai határolják, amely a 11 - 18. században
terült el a templom körül. A régészeti kutatások során a temetőben eddig több mint 80 sírt vizsgáltak
meg. A legrégebbi ismert sírok a 11. század első feléből valók. A rendkívüli leletek között szerepel egy
lány sírja realgar gyöngyökkel, valamint Oldřich I (1012 - 1033, 1034) cseh érméje. A 11 - 13. században a
kosztolányi temető sírjait nagyméretű, megmunkálatlan kőlapok jelezték, amelyek egy része a mai napig
fennmaradt.

Fából készült előd

A Szent György-templom belsejének régészeti kutatása 2010-ben azt a meglepő információt hozta,
hogy a jelenlegi, álló kőtemplomot egy egyszerű, szabálytalan négyszög alaprajzú, kisebb fatemplom

3
előzte meg. A kerékcsapágy szerkezet utáni gödröknek csak egy része maradt meg ebből a szerkezetből,
amely az adott időszakban még egyedülálló volt Szlovákiában. Elhelyezkedésükből jól látszik, hogy a
kőtemplom építői tudtak fa elődjéről. Hogy mikor és ki építette, máig nagyrészt ismeretlen. Csak azt
tudjuk, hogy ez valamikor a 11. század eleje előtt történt.

Román kor előtti építési szakasz

A mai ismeretek szerint a 11. század első feléből származó kőtemplom az első építési szakaszban
egyszerű egyhajós szerkezet volt, négyszögletes presbitériummal. Bányakőből épült magas
habarcságyakban. Európában a 6. - 11. században elterjedt, elterjedt épülettípus. 80 - 85 cm vastag falai
egyenetlenek, az épület belseje felé dőlnek. Fehér mészvakolattal voltak bevakolva, ami nem tudta
kiegyenlíteni a falak göröngyös felületét. A templom gyakorlatilag eredeti formájában megmaradt. A 13.
századi átépítés során eltávolított eredeti bejáratú templom tetőszerkezetének későbbi barokk
átalakítása során csak az oromfalakon esett át jelentősebb átalakítás. A belső teret két részre osztották: a
szabálytalan trapéz alaprajzú presbitériumra és a hajóra. A hordóboltozattal boltozott presbitériumot
nem ellensúlyozza a főhajótól építészetileg megjelenített diadalív. Ebben az esetben valószínűleg a
falfestmények is szerepet játszottak. A presbitériumban oltár állt, melynek formáját nem ismerjük, a
templom eredeti liturgikus berendezéséből sem maradt fenn semmi.

A főhajót három törött kőből készült lépcső kötötte össze a presbitériummal. Az eredeti padlót
mészhabarcsból öntötték, szürke és fehér mozaikkal díszítették. A templomhajó, amint az a preromán
építészetben megszokott, mennyezet nélküli volt, a rácsra nyitott. A jelenlegi födémszerkezet az 1960-as
évekből származik. A presbitérium belsejét a keleti és a déli falon lévő ablak világította meg. A templom
hajójába hat magas, tojás alakú ablakon keresztül jutott be a fény, három az északi és három a déli falon.

A templom ma látható ablakai a közelmúltban több átalakításon estek át. Részben új alkotás,
eredetileg azonos formájú, félköríves, egyenes mellvédes ablakok voltak. Ebben a pillanatban nem
világos, hogy az ablakokat bezárták-e, és milyen módon, legalábbis szezonálisan. Azt sem tudjuk, hogy
milyen típusú tetőfedés volt. A templomba a hajó nyugati falában lévő bejáraton keresztül lehetett
bejutni. A formája nem ismert, mivel a templom ezen részét a késői románkori rekonstrukció során
lebontották. Csak rövid, tartóoszlopokra emlékeztető kiemelkedések maradtak meg belőle.

4
Falfestmények

A legrégebbi kőtemplom belsejéből, melynek keletkezése a román kor előtti időszakra tehető, a
többszöri átépítése ellenére máig csak a legértékesebb része maradt meg - a falfestmények.

Nemcsak Szlovákiában, hanem Közép-Európa-szerte a legrégebbi és legjobb állapotúak közé

tartoznak. Legrégebbi rétegük nem választható el a templom építészetétől. Technológiai szempontból,
valamint a festmények szerkezete és belső térbeli elrendezése szempontjából jól látható, hogy az első
építési fázisban készültek. A falkompozíció megőrzött részeiből az következik, hogy a festmények a
templombelső teljes területére egységesen készültek, és az épület vizuális programjának építési
koncepciójának bizonyítékai. Annak ellenére, hogy a hajó keleti falának festéséből gyakorlatilag semmi
nem maradt meg (kivéve az összefüggő medalioncsík töredékeit), és a teljes nyugati falat már a
középkorban eltávolították, legalább a program alapvető témái rekonstruálhatók.

A templom belső falait szabályos vízszintes sávokra tagolták, ami tiszteletben tartotta a vakolás
technológiailag kondicionált eljárását; ezeket ezután az építészeti elemeket figyelembe véve vertikálisan
külön mezőkre osztották fel. Ezt igazolja a felső ablaksáv mezőinek szerkezete. Az egyik ablakon sem
maradt fent a festőkeret. Feltételezhetjük, hogy ez elsősorban a fal ezen részén található festmények
állapotának köszönhető. A festmények megtisztítása utáni gondos átvizsgálással remélhetőleg legalább a
diadalív belső oldalán lévő, a medálsávot a presbitérium falától elválasztó vonal töredékei
előkerülhetnek. Ehhez hasonlóan a keleti falban az építészetileg megoldatlan diadalív, vagy a nyugati
falban a megszűnt bejárat festői kompozíciójára számíthatunk. A képek közötti partíciók egyszerűek,
dupla vonallal jöttek létre.

Az átfogó koncepciót a felső övtől figyelhetjük meg. A felső sáv négy keskeny sarokmezőjén egyszerű,
hosszabb köntöst hordozó álló alakok, valószínűleg evangélisták vannak. A hat ablakpárkány közül
harámon nimbuszos (szent glória) félfigurákat ismertek fel fodros ruhában, egy esetben tárggyal
(könyvvel?) a kezükben. Valószínűleg a szentek, pátriárkák és szentkirályok karzatának része, amely a
templomhajó és a presbitérium teljes hosszában medálok összefüggő sávjában folytatódott (nagy
valószínűséggel a megszűnt nyugati falon is). A felső sáv négy nagy ablakmezője megsemmisült, de
abban talán egyetérthetünk J. Krással, hogy Ószövetségi jeleneteket tartalmaznak. A középső sáv mezői a
Marian-ciklus jeleneteivel meglehetősen problémamentesek. A déli falon az Angyali üdvözlettől, a
látogatástól és a születéstől a három bölcs eljöveteléig, a három bölcs imádásáig és az északi falon az
Egyiptomba való menekülésig teljes a történet. A Maiestas Domini jelenet a presbitériumban található,
és a kompozíció nem lép ki a maga idejéből. Érdekesek a diadalíven elhelyezett jelenetek. A déli falon
donorjelenet látható. Négy figura, kettő kisebb és két nagyobb, a presbitérium felé jön, a bal oldali
nagyobb alak a templom makettjét hordozza. Egy angyal lebeg felettük. Az északi oldalon, tudomásunk
szerint, két gazdag ruhába öltözött nemesi alak sétál a presbitérium felé. Ez a jelenet határozottan nem
az újszövetségi történetet követi, de amint azt a szomszédos falakra való képek elhelyezésének
logikájából tudtuk, kétségtelenül az adományozási jelenethez kapcsolódik. Mindkettő együtt tanúskodik
a templom alapításáról. A gímeskosztolányi Szent György-templom alapítása és festményei számos
régészeti, építéstörténeti és technológiai kutatásból nyert adattal támasztható alá. Jelentős érmék leletei
igazolják a 11. század eleji vagy közepe előtti keletkezésének idejét. A hosszan bányászott kőfejtő kő

5
építési technikája először Morvaországból vagy Csehországból származott, és a 9. századtól a 11. század
közepéig terjedő időszak építészetére jellemző. A festmények a templom első építési szakaszában
születtek, amit a vakolás technológiai folyamata és a jelenetek elrendezése, valamint a festmények
általános szerkezete és kompozíciója is mutat.

A falfestmények ciklusában a templom alapozásáról szóló jelenetek vonzzák figyelmünket. Az itt

olvasható történet az alapítóról szól, aki szoros kapcsolatban állt a felsőegyházi környezettel. Ha
figyelembe vesszük a helytörténetet és a domborzatot, akkor nagyon valószínű, hogy a poznani család
tagja volt, melynek kapcsolata a zobori bencésekkel és a bencés renddel általánosan ismert. A
valószínűséget növeli az is, hogy a Poznan család, majd a Hunt-Pozna család, akik közvetlen ősei voltak a
Forgách családnak, Kosztolányt a 13. század közepétől bizonyíthatóan birtokolták, és az írásos
beszámolók szerint tudatosan fenntartották a régi ősi tartományt.

A Szent György-templom késő román stílusú

rekonstrukciója

IV. Béla oklevele szerint 1253-ban Endre, Ivánka fia, aki állítólag a régi Hunt-Poznanov nemesi
családból származott, aki valamikor a 13. század második negyedében építtette a gímesi várat,
birtokolta vagy megszerezte Kosztolány birtokát. Ehhez kapcsolódik a Szent György-templom késő román
stílusú rekonstrukciója. Az eredeti, román kor előtti épületet téglából épült udvarházzal és toronnyal
bővítették, a régi templom hajójának nyugati végét pedig eltávolították. A templom új, öntött habarcsból
készült födémet kapott, amely egy új, valószínűleg fagerendás mennyezettel együtt egyesítette mindkét
teret. A belső tér nyugati részét a megmunkált kövekből épült, faragott peremű lábas, két prizmaszerű
pilléren épült, kőpárkányos empórium uralta. Az empórumban volt egy falazott mellszobor, amely
boltíves szalagokon nyugodott. Az empórumba valószínűleg a melléképület déli fala melletti egykarú,
egyenes falépcsőn lehetett bejutni. Az empórum két aszimmetrikusan elhelyezett egyszerű, félköríves
ablak pára világította meg. Ez egy olyan hely volt, amely a vallási istentiszteletek kiváltságos
résztvevőihez tartozott - a földbirtokoshoz és családjához. A templom régi bejáratát a
templombővítmény déli falában található portálon keresztül újra cserélték, amely ma is használatos. A
portál két részből áll - egy egyszerű kőszegélyből és egy profilozott bélésből, amely a beépítés módjától
függően egy másik, régebbi épületből származhat.

Az átépítés során valószínűleg a román kor előtti templomrészben hagyták a régi festményeket, és
csak a presbitérium kapott új díszítést, amelyből az északi és keleti falakon a torzót is megőrizték.

A késő román stílusú templombelsőből megmaradt a bejárathoz közeli, az empórium bővítmény déli
falába épített, domborműves, körben díszített kegyhely és a talpon álló, kelyhes kő keresztelőkút.

A templom eredeti későromán tornya csak a második és részben a harmadik emelet magasságáig
maradt fenn. Valószínűleg a román korban javították ki a régebbi temető sírjai alapján az empórium déli

6
pillérének megtelepedése okozta statikai zavarok miatt. A toronyban a kutatás során részben befalazott
vagy teljesen átépített csoportablakok kerültek elő.

A Szent György-templom építkezési fejlődése a 14. –

18. század között

A Szent György-templom késő román formája a következő évszázadokban számos módosításon ment
keresztül. Ezeket az épület technikai problémái, új funkciói és a liturgikus szabályozás változásai
okozták.

A későbbi építési beavatkozások egészen a XX. századig lehetetlenné tették a templom terjedelmének
és régebbi formájának részletesebb megismerését. Az 1964 - 1969-es műemléki módosítások tovább
csökkentették eredeti formáját.

A templom 14 - 15. századi építési módosulataira mutat rá a régészeti kutatások által a templom
hajójában és a presbitériumban feltárt öntött habarcspadló, valamint valószínűleg a presbitérium északi
falában található pasztofórium is, ahol liturgikus tárgyakat tároltak. Ekkor kezdődött a temetkezés divatja
a templom belsejében is. A templom régészeti kutatásai több ismeretlen plébános sírjára bukkantak.
1965-ben a gímesi vár könyvelőjének, Jakub Hytmayernek és fiának, Jánnak 1722-ből származó, a
templom presbitériumában eltemetett sírját is megvizsgálták.

A 17. században több szerkezeti átalakítást hajtottak végre a templomon, valószínűleg az épület igen
rossz technikai állapota miatt, amely láthatóan sokat szenvedett a török portyázások következtében. A
templomot vakolták, a belső teret új falfestményekkel kifestették, a homlokzatokat fehér és piros
sgraffito díszítéssel élénkítették. Valószínűleg ezen átalakítás során új szószéket is építettek a hajó
északkeleti sarkában vésett és festett díszítéssel, nehezen olvasható 16-os felirattal... Talán ekkoriban
alakították át az eredeti termet kórussá az oldalsó faszárnyak kiterjesztésével.

A kórus létrejötte azt jelzi, hogy az empórium korábbi kizárólagos használatához képest a kiváltságos
plébánosok fokozatosan előkelő helyet kapnak a templomhajóban található padokban, a kórust pedig az
énekkar használja.

A rendelkezésre álló levéltári források szerint 1721-ben további jelentős építkezési átalakításokra
került sor, amikor Forgách Pál a fa tetőteret stukkó díszítésű mennyezetre cserélte. Az egész templom
téglaburkolatot kapott és újrafestették. Átépítették a tetőt, amely más lejtőt és új kerámia tetőburkolatot
kapott. Ezen épületátalakítás során a román stílusú ablaknyílásokon is jelentős átalakítások történtek, a
templomhajó északi falának ablakait befalazták. Az építési módosítások megváltoztatták a torony eredeti
megjelenését is, amelyet kibővítettek és új ablaknyílásokat csináltak rajta. A templom megközelítőleg
ilyen állapotban maradt fenn a 20. század közepéig.

7
A Szent György-templom sorsa a 20. században

A z 1950-es években a templom nagyon rossz állapotban volt, és az összeomlás veszélye fenyegetett.
Az épület barokk megjelenése váratlanul értékes preromán magot rejtett egészen 1960-ig, amikor is
a 13. század közepére visszanyúló falfestményeket fedezték fel a templom belsejében. A kosztolányi
egyházközösségnek az akkori kommunista rezsim illetékes hatóságai által a templom megmentésére tett
erőfeszítéseinek figyelmen kívül hagyása a közgyűjtemény szervezéséhez és az épület önsegélyes
javításához vezetett 1964-ben, amely megmentette a templomot, de negatívan megjelölte. A templom
mai formáját ekkor kapta meg, ami három részből áll: egy preromán kori főhajó négyzetes
presbitériummal, egy későromán rész empóriummal és egy toronnyal, valamint egy modern bővítmény
külön bejárattal a nyugati homlokzaton.

Az épület sorsát jelentősen befolyásolta, hogy az összeomlás veszélyében lévő, leromlott állapotú
templom belsejében értékes festményeket tártak fel, és 1960-ban Szlovákia legrégebbi, jó állapotban
fennmaradt épületei közé sorolták. Megjelenése a múlt természetes szükségleteivel ellentétben a
műemlék-helyreállítási koncepciók változásának eredménye.

Az épület későromán megjelenésének helyreállítására irányuló purista törekvés és a talált belső

festmény teljes körű bemutatása az 1960-as években az összes korábbi vakolatréteg és egyéb építészeti
részlet eltávolítását jelentette. Ez a szándék nem valósult meg teljesen, mert nem érintette a tornyot és
a tetőt, amelyeken még megőrizték a barokk díszítés nyomait.

A templom belsejében falfestményeket restauráltak, homokkő lapokból új födémet és imitált

gerendafödémet építettek. Külsőleg helyreállították az eredeti preromán és későromán ablaknyílásokat,
a történelmi templomrész homlokzatain pedig részben rekonstruálták a román kor előtti vakolatot.

2001 - 2002-ben a preromán és a későromán stílusú templomrész külső homlokzatának helyreállítása

és a bejárati kapu helyreállítása történt. A tornyot az összes megőrzött történelmi vakolattal együtt
újonnan vakolták, felületét egységesítették az empórium bővítmény homlokzataival. Ezzel egy időben a
torony egyik befalazott ablakát befalazott fülkeként részben kinyitották, a megmaradt befalazott
ablakokat pedig vonallal jelölték a vakolatban.

2005 - 2008 között a Szent György-templomban átfogó revíziós kutatást végeztek, melynek feladata az
épület állapotának meghatározása és a templom átfogó rekonstrukciójához szükséges dokumentumok
elkészítése volt. Kiderült, hogy az 1960-as évek építési beavatkozásai teljesen megváltoztatták az eredeti
mikroklímát, és jelentős károkat okoztak a falfestményekben. A lédeci plébániahivatal a cseh-szlovák
szakembergárda által feldolgozott dokumentumok alapján nemzetközi építészeti pályázatot írt ki, amit
meg is nyert az ARCHITEKTI A B.K.P.Š., spol. általános tervezőjének formájában. A templom
helyreállításának jelenlegi lépései kulturális és történelmi értékeinek megmentésének ígéretét jelentik,
ami aláhúzza a Szent György-templom befogadását 2009-ben az Európai Kulturális Örökség listájára
felvett négy szlovákiai épület közé.