15.

tétel: Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényének

bemutatása
Feladat: Jellemezze, hogy a Kitömött barbár című regény narrációs megoldásai, hogyan
segítik a „barbár” motívum megjelenéseit, lehetséges értelmezéseit!

Bevezetés

Péterfy Gergely (1966 - ) kortárs magyar író, forgatókönyvíró, egyetemi oktató. Dédapja
Ápriliy Lajos költő, nagyapja Jékely Zoltán költő (mindketten Visegrádon éltek). Testvére
Pétery Bori énekesnő. Felesége is írónő. 2020-ig Kisorosziban élt, azóta Olaszországban él, de
sokat tartózkodik Magyarországon, aktív szereplője a magyar közéletnek.
1990-es évektől jelentek meg novellái, de drámák, regények és filmes forgatókönyvek is
fűződnek nevéhez. Irodalmi munkásságát József Attila - díjjal ismerték el.

Átvezetés

Péterfy doktori értekezése Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman kapcsolatáról szólt.

Irodalmi műveiben a téma először egy esszéjében jelent meg jelent meg (Kazinczy és az
angyal), majd egy dráma is készült belőle (Preparált angyal). A Kitömött barbár c. regény így
egy trilógia harmadik darabjának is tekinthető. 15 éven át készült, az író legismertebb
regénye.

A regény bemutatása

A regény alapja Kazinczy Ferencnek, a magyar klasszicizmus és amagyar nyelvújítás nagy

alakjának barátsága Angelo Solimannal. Angelo Soliman is valós személy volt,
gyermekkorában rabszolgaként hurcolták be Európába, majd véletlenek sorozata után Bécsbe
került, ahol felfigyeltek hihetetlen tehetségére. Rengeteg nyelven beszélt, hercegek nevelője
volt, a Természettudományi Múzeum munkatársa lett, számos természettudományban
hatalmas tudásra tett szert. Bekapcsolódott a szabadkőműves mozgalomba, itt ismerte meg a
szintén szabadkőműves Kazinczyt. Halála után kitömték és a Múzeumban állították ki
vademberként ábrázolva, ahol az 1848-as forradalmak alatti tűzvészben égett el kitömött
teste. Soliman jó barátságba került Kazincyval, így végrendeletében bőrét Kazinczyra hagyja.
Az éppen börtönben lévő Kazinczynak ugyan le kell mondania erről a császár (azaz a múzeum)
javára, de ezzel Soliman eléri, hogy tudjanak sorsáról, hogy Kazinczy meg fogja írni az
igazságot. (A szövegre kattintva elolvashatod ezt a részt.)

1
A regényben képet kapunk Kazinczy életéről, az 1832-es kolerajárványról is (valóban ekkor
halt meg kolerában) és feleségével való viszonyáról is, hiszen a regény első számú narrátora
Török Sophie.

A regény narrációs megoldásai

A regény narrációs megoldása sajátos. A regény fő narrátora Török Sophie, Kazinczy Ferenc
felesége. A regény azzal a képpel indul, amikor férje és Soliman halála után megnézi a
Természettudományi Múzeumban kiállított kitömött Solimant.

Ezt olvasd el és a vizsgán OLVASD is fel a regényből! (néhány sor, a regény első sorai, de
minden fejezet ezzel kezdődik)

Ez a kép/jelenet minden fejezet elején visszatér a regényben, ez a regény kezdete és a vége

is.
Török Sophie nem lehetne omnipotens (mindentudó) elbeszélő, hiszen ő csak egyik
főszereplője a regénynek, nem tudhat mindent. DE mégis minden információt közöl az
olvasóval, olyat is, melyeket nem tudhatna, így omnipotensnek tekinthető. Vannak, akik
támadják is ezért a szerzőt, következetlenséggel vádolva.

Török Sophie személyével ugrálunk az idősíkok között (hiszen a regény szerkezete

nem lineáris, ugrál az időben és a helyszínek között oda-vissza), ő regény központi narrátora.
Közben meg is ismerjük életét: az egyetlen olyan személy a regényben, akinél egy
fejlődéstörténetet látunk, ahol egy kislányból egy lázadó, gondolkodó nő, majd egy érett
asszony lesz, aki felismeri sorsának hasonlóságát férjével, Solimannal.

Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman is megjelenik narrátorként a regényben, ők kevésbé

mindentudóak, leginkább a saját sorsukról, gondolataikról tájékoztatnak minket (noha azért
itt is van néha olyan közlés, amelyben többet árulnak el az olvasónak, mint amit tudhatnának).

A három narrátor közlendői szólamokként, ritmusokként fűződnek egybe és váltogatják

egymást, többen ezért a klasszikus zene szabályaihoz hasonlítják a regény
elbeszéléstechnikáját.

Mindhárom szólam központi motívumai, szimbólumai ugyanazok. Ez egyértelműen arra utal,

hogy a három nagyon különböző szereplő (férfi vagy nő, magyar vagy fekete, bécsi vagy
Magyarországon élő) helyzete nagyon hasonló. A három narrátor ugyanazon motívumokat,
szimbólumokat használja.

A regény motívumai

A központi motívum az idegenség és a barbárság.

2
 Angelo Soliman idegensége a legegyszerűbben magyarázható. Bécsben feketeként
lehet ugyan elismert tudós, de biztonságban soha nem érezheti magát: hol egy bécsi herceg
szexuális vágyának tárgya, hol félnek tőle és rémtörténeteket terjesztenek róla (gyerekeket
gyűjt a zsidóknak), hol elűzik szomszédai a házából. A regény borítója tudatosan erre épít:
egyik oldalon rovarok/állatok vannak a múzemból, a másik oldalon az angyali tekintetű fiatal
Soliman: nincs átmenet, mindig szélsőségesen tekintenek rá: ritkábban angyalként,
gyakrabban állatként (így is tömik ki halála után és teszik ki preparátumnak az állatok közé.)
A VIZSGÁN MUTASD EZT MEG A KÖNYVBORÍTÓN!

Kazinczy Ferenc idegensége éles társadalomkritikát is tükröz, melyet az író sokszor

jelenkori áthallásokkal ír meg. Kazinczy alakját egy idealistaként ábrázolja, aki szeretné
felvirágoztatni közvetlen környezetét és hazáját. Úgy gondolta, hogy ennek eszköze a fordítás,
a fejlettebb társadalmak utánzása. Közvetlen környezetében azonban bolondnak tartják, nem
veszik komolyan, sőt néha fenyegetik. Minden társadalmi réteg ezt teszi:

 a nemesség példájára jó példa Török Sophie testvére. Török Lajos gróf ott árt,
ahol tud testvére férjének és testvérének. Ellenzéki őrültnek tartja, aki
elherdálja a családi vagyont.
 az építőmester (hazai vidéki polgárság) is bolondnak nézi. Kazinczy megkéri,
hogy építsen fel széphalmi birtokán, angol mintára, egy új, mesterséges
romokat is idéző épületet. Azt mondja, ő nem épít romot, mert mindenki azt
fogja gondolni, nem tudta megépíteni a rábízott házat. Inkább új disznóólat
kellene Kazinczynak építenie, mert annak legalább értelme lenne.
 a parasztság/jobbágyság is őrültnek tartja. Nem értik miért nem úgy viselkedik,
mert más. OLVASD EL EHHEZ EZT A RÉSZT! (Ha nem jó a link, a tétel végén
megtalálod ezt a részt.)

Az idegenség szimbóluma a magnólia a regényben. Kazinczyék Magyarországon ismeretlen

magnóliafát ültetnek. Az ezt nem ismerő parasztok megfenyegetik, hogy az „ördög növényét”
írtsa ki, mert, ha nem, akkor ők fogják. Egyetlen érvük, hogy itt ilyen növény nem létezik. Ide
kattintva olvasd el!
Kazinczy azonban nem csak Magyarországon idegen. Kiskorában Bécsben, apjával egy olyan
megaláztatás érte, mely életre szóló nyomot hagy:
Olvasd el a történetet ide kattintva! Röviden mond el a feleletedben!

Török Sophie is mindenhol idegen. Családjában kirekesztett, mert a tehetséges lány

nem folytatta a család hagyományait és ment hozzá egy nemeshez, akivel felnevelte volna
gyerekeit és szolgálta volna férjét, hanem egy börtönbe zárt Kazinczyt választott. Kazinczy
mellett élte életét, így a sorozatos kudarcoknak, Kazinczy elszegényedésének, háttérbe
szorulásának átélője. Végül a jóval idősebb Kazinczy mellette hal meg kolerában (az ő keze
által, ezért mondja azt, hogy megölte férjét). Török Sophie-ban a kitömött Soliman előtt állva
tudatosul a hasonlóságuk.

3
 Számos egyéb mellékmotívum van még a regényben, egyik ilyen például a
nyelv/nyelvtudás motívuma, amely azért érdekes, mert Kazincyt nyelvújítóként tartjuk
számon és Péterfy szerint is nagyon meghatározza egy nép, egy közösség gondolkodását a
használt nyelve. Kazinczy és Soliman is számos nyelven beszél. Soliman egy nyelvzseni. Azzal
szokta a bécsi utcán őt gúnyolókat meglepni, hogy olyan választékos németséggel mond nekik
valamit, melytől néhány pillanatara lefagynak, meglepődnek. A velük szemben állók (akár a
bécsi hercegek, akár a magyar nemesek vagy parasztok) nem tudnak nyelveket, sőt saját
nyelvüket sem ismerik, gondolkodásmódjuk is szegényes. Nem értik a világot. Péterfy szerint
a beszűkült nyelvhasználat (ilyennek tartja például a rendszerváltozás utáni magyar nyelvet
is) beszűkült gondolkodást is eredményez.

Lehetséges lezárás
Péterfy regényében a történelem ötvöződik fikcióval, (kitalált történettel). A történet
leginkább valószínűtlennek tűnő része (Angelo Soliman kitömése) azonban igaz. A
figyelemfelkeltő történettel a szerző korokon átívelő, Kazinczy korában és a jelenkorban is
meglévő jelenségekre hívja fel a figyelmet: az idegenség kérdésére, a kirekesztésre és arra,
hogy az ismeretlent a közösségek gyakran tekintik ellenségnek. Péterfy pesszimista
magyarázatával (semmi nem változott 200 év alatt) lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni,
elutasítani vagy támogatni, de, hogy ez a probléma jelen van a világunkban és érdemes róla
gondolkozni, az biztosan igaz.

Alább elolvashatod az egyik regényrészletetet az idegenségről:

4
Kazinczy és felesége, Török Sophie idegensége. (Ahogy a jobbágyok, parasztok vélekedtek
róluk. A narrátor itt Török Sophie):