Pedagógiai munkatárs képzés

4. vizsga modul
Pedagógia, pszichológiai ismeretek

1. PEDAGÓGIA

Témakörök
 Pedagógia kialakulása
 Pedagógia, fogalma, célja, tárgya, feladata

1.1. Pedagógia kialakulása

A pedagógia görög eredetű szó, gyermekkísérést, gyermekvezetést jelent. A kifejezés a gyermek
(paisz) és a vezetés (again) szóból származik.
A pedagógus (paidagogosz - gyermekvezető) pedig az a művelt rabszolga, aki a gyermeket a
magántanítóhoz kísérte Athénban.
A rabszolga segített a gyermeknek az otthoni tanulásban, később a feladatköre egyre bővült, és a
gondjaira bízott fiú erkölcsi nevelését is rábízták.
A nevelés egyidős az emberi társadalommal, ugyanakkor az egyes történeti korszakokban, kultúrákban
különböző hangsúlyt kapott, az oktatással együtt jelentős tartalmi változásokon ment keresztül.
A pedagógia önálló tudománnyá válása, a tudományos pedagógia kialakulása a 18. század végén ment
végbe.

1.2. Pedagógia fogalma, célja, tárgya, feladata

A pedagógia egy összetett fogalom, a szakirodalomban többféle definíció létezik.
Weszely Ödön definíciójában „A pedagógia szűkebb értelemben a nevelés elmélete. Feladata
tudományos vizsgálódással megállapítani a nevelés céljait, eszközeit, módszereit; magyarázatát adni a
neveléssel kapcsolatos kérdéseknek, s elvi megokolását a gyakorlati eljárásnak. Végül a tudományos
kutatással megállapított elveket rendszerbe kell foglalnia, s rendszeresen előadnia.”
Czike szerint: „Pedagógia alatt értendő maga a gyakorlati nevelés és a nevelési folyamat történéseinek
tudományos megvilágítása. A neveléstudomány kifejezés a nevelés jelenségeinek tudományos
megközelítését fejezi ki.”
Az értelmezések alapján a pedagógia olyan komplex tudomány, ami a nevelés elméletét és gyakorlatát
vizsgálja, miközben az ember céltudatos alakításának a tevékenységét tanulmányozza.
Foglalkozik a gyakorlati nevelés minden formájával, valamint a nevelési valóság kutatásával, azaz a
gyakorlat és az elmélet egyaránt megjelenik a diszciplínában.

1.2.1. A pedagógia fogalma:

A személyiséggel, annak fejlesztésével foglalkozó nevelés tudomány. Komplex fogalom, magába
foglalja a nevelés elméletét és gyakorlatát is.

1.2.2. A pedagógia célja:

A nevelési eredményeket meghatározó érték és normarendszer kialakításához szükséges
követelmények teljesítése, és az ehhez szükséges feladatok meghatározása. A személyiség fejlesztése
során érvényesülő összefüggések, törvényszerűségek feltárása, középpontjában a célirányos
fejlesztéssel.
A személyiség pozitív irányú fejlesztése a pedagógia és pedagógiai munka célja.

1.2.3. A pedagógia tárgya:

A gyermek alakításának, fejlesztésének folyamata. A nevelés valósága, kölcsönös folyamat a nevelő
és a nevelendő személy között.

1
1.2.4. A pedagógia feladata:
A pedagógia elsődleges feladatai közé tartozik a nevelés, és ezen belül az oktatás tényeinek feltárása,
valamint a nevelésben és oktatásban mutatkozó összefüggések megállapítása, a bennük érvényesülő
törvényszerűségek kimutatása. Továbbá a bennük lévő törvényszerűségek és összefüggések alapján
bizonyos szabályokat, normákat, alapelveket alkot a gyakorlat számára.

A pedagógiai folyamat során feladat:

 a valóság megismertetése, birtokba vételének segítése
 ismeretek adása a valóság átalakításához (pl. jobbá tételéhez)
 emberek közötti kapcsolatok eszközeinek, formáinak, törvényeinek megismertetése
 megismertetni az értékeket, segíteni az értékrendszer alakulását.

2. PEDAGÓGIA MINT TUDOMÁNY

Témakörök
 Pedagógia és a neveléstudomány kapcsolata
 Pedagógia tudományterületei
 Neveléstudomány résztudományai
 Pedagógia és a neveléstudomány határtudományai

2.1. Pedagógia és a neveléstudomány kapcsolata

A pedagógia a nevelés elméletével és gyakorlatával, a tudás az ismeret megszerzésének és
továbbadásának kérdéseivel, valamint a gyakorlat orientálásával foglalkozó, önálló, komplex
tudomány.
A neveléstudomány értelmezi és vizsgálja a már meglévő pedagógiai gyakorlatot, megfigyeli
és leírja a gyakorlatban zajló nevelési folyamatot.
A pedagógia illetve a neveléstudomány az a tudomány, amely a nevelés, a képzés, a tanulás, a
szocializáció folyamatait tudományosan megfigyeli, értelmezi, magyarázza.
Mindkét tudomány a társadalomtudományok közé sorolható.

2.2. Pedagógia tudományterületei

- Általános pedagógia: elméleti jellegű tudományág, a nevelés alapvető kérdéseit, általános
összefüggéseit vizsgálja. Törvényszerűségek feltárásával foglalkozik, amelyek bármilyen
nevelési helyzetben, bármely életkorban érvényesek.
- Neveléselmélet: a nevelő hatások és nevelési eredmények közti összefüggéseket
vizsgálja.
- Didaktika (oktatástan): az oktatási folyamat alapvető kérdéseivel, a szervezett tanítási-
tanulási folyamattal foglalkozó terület. Kérdéskörei: az oktatási folyamat általános cél- és
feladatrendszere, oktatási tartalom, oktatási stratégiák, módszerek, munkaformák valamint az
értékelés.
- Tantárgy pedagógia, szakmódszertan: a különböző szaktárgyak esetében a tanítási-tanulási
folyamat sajátosságaival foglakozó tudomány. Az adott tárgyat tanító pedagógus számára
gyakorlati jellegű információkat ad.
- Neveléstörténet: a különböző korok nevelési gyakorlatával, intézményrendszerével és a
nevelésre vonatkozó nézeteivel foglalkozó tudomány.

2
- Összehasonlító pedagógia: a különböző országok nevelési rendszereinek összehasonlítása
alapján tárja fel az adott nevelési rendszerek általános és sajátos vonásait.
- Gyógypedagógia: a sérült fogyatékos gyerekek nevelési lehetőségeivel, annak speciális
kérdéseivel foglalkozik.
- Iskola szervezettan: az iskola, mint intézmény szervezeti kérdéseivel, és azok
pedagógiai jelentőségével foglakozik.
- Életkorok pedagógiája: életkori területek pedagógiái, mint az óvodapedagógia,
iskolapedagógia, felsőoktatás, felnőttoktatás pedagógiája (andragógia).
- Nevelési színterek pedagógiája: a különböző nevelési színterek speciális pedagógiai
kérdései. A családi nevelés, bentlakásos intézmények, napközi otthonok, médiapedagógia.

2.3. Neveléstudomány résztudományai

- Neveléstörténet: a nevelési elképzelések és koncepciók változását vizsgálja a különböző
történeti korokon keresztül; a nevelési gyakorlatot, pedagógusok írásait, munkásságát, az
intézményes nevelés rendszerét kutatja, elemezi.
- Neveléselmélet: a nevelés törvényszerűségeit tárja fel, a nevelő hatások és nevelési
eredmények közti összefüggéseket vizsgálja.
- Nevelésszociológia: a nevelés és a társadalom viszonyát, az iskolai nevelés
jellegzetességeit, a tanulói közösségek viselkedését vizsgálja.
- Nevelésfilozófia: a nevelés átfogó, elvont kérdéseivel foglalkozó tudományterület.
- Összehasonlító neveléstudomány: összehasonlító pedagógia.

2.4. Pedagógia és a neveléstudomány határtudomány területei

- Filozófia: kapcsolata a pedagógiával a kezdetektől nyomon követhető, sőt hosszú ideig a
nevelés kérdéseiben a pedagógia a filozófia alárendelt tudománya volt. A pedagógiában
meghatározó az etika, esztétika, az értékelmélet.
- Biológia: az idegrendszer fejlődésének törvényszerűségei, a testi felépítés, az öröklés
témaköreiben segíti a neveléstudományt.
- Pszichológia: a pedagógiával az egyik legszorosabb interakcióban lévő tudományterület;
különösen az általános és fejlődéspszichológia, a neveléslélektan, a szociálpszichológia és a
mentálhigiéné.
- Szociológia: a nevelésszociológiával együtt az egyén és környezete, valamint a társadalom
kapcsolatának megértésében, vizsgálatában nyújt segítséget.
- Statisztika: a statisztikai adatbázisok és elemzések a kutatások során nélkülözhetetlenné
tették e tudományt.
- Közgazdaságtan: az oktatás-gazdaságtan az oktatás külső környezet szabályozásának
értelmezésében nyújt segítséget.

3. PEDAGÓGIAI KUTATÁS

Témakörök
 Pedagógiai kutatás célja, tárgya
 Pedagógiai kutatás tervezése
 Pedagógiai kutatás fajtái

3
3.1. Pedagógiai kutatás célja, tárgya
A nevelő oktató munkában elengedhetetlen a gyermekek megismerése, képességeinek,
készségeinek feltárása. A megszerzett ismeretek segítséget adhatnak nekünk a nevelési
folyamatok tervezésében.
Ahhoz hogy elkerüljük a tévedéseket melyek a pontatlan megfigyelésekből, szubjektív
nézőpontból származhatnak, ismernünk kell a kutatás módszertan alapjait mely a tudományos
elmélet a tudományos módszerekkel szerzett ismeretek összességét jelenti.
A pedagógiai kutatások központi eleme a mérés és az értelmezés, az adatelemzés.
A pedagógiai kutatás tárgya: a nevelés valósága, amelybe az oktatás is beletartozik.
Mindezeket meghatározza a nevelő és a nevelendő közötti kapcsolatok és a kapcsolatokat
meghatározó tényezők is.
A pedagógia legfontosabb empirikus módszerei a megfigyelés, a kikérdezés, a tesztelés és a
kísérlet. Elméleti megközelítései a dokumentumelemzés és tartalomelemzés.
A kutatási problémák befolyásolják azt, hogy milyen kutatási stratégiákat választhatunk:
- Deduktív vagy analitikus kutatási stratégia alkalmazásakor a meglevő általános elvek,
törvényszerűségek elemzése alapján nyerünk eredményeket.
- Induktív kutatási stratégia esetében a pedagógiai valóságból, az ott gyűjtött adatokból
kiindulva jutunk el az elméletig.

3.2. Pedagógiai kutatás tervezése

1. Kutatási cél, kutatási probléma kiválasztása
Pedagógiai kutatás célja: a személyiségfejlődés, személyiségfejlesztés folyamatában
érvényesülő összefüggések, törvényszerűségek feltárása. Cél a pedagógiai tevékenység
eredményességének a növelése új ismeretek feltárásával, az ismeretrendszer pontosításával és
elmélyítésével.
Tárgya: a nevelési gyakorlat.

2. Szakirodalom feltárása, megismerése

A tájékozódás alapvető eleme a megfelelő szakirodalom megismerése, a fogalmi keretek
tisztázása, elméletek, modellek, kutatási eredmények megismerése.

3. A kutatás hipotéziseinek megfogalmazása

A hipotézis olyan kijelentés, amely a kutató feltételezéseit fejezi ki a problémában szereplő
változókra, azok kapcsolatára vonatkozóan. A kutatás célja mindig a hipotézis ellenőrzése.

4. Elemzési egységek és mintavétel

Az elemzési egység általában az egyén és a csoport (pl.: iskolai osztály, óvodai csoport).
Elemzési egységek lehetnek még a tanulói produktumok, életstílusok, szerepek stb.

3.3. Pedagógiai kutatás fajtái

1. Terepkutatás
A terepkutatás során természetes környezetében figyeljük meg a jelenségeket.
Megfigyelés: objektív tényekre alapozott tudományos megfigyelés, célirányos tervezett
tevékenység.
Esettanulmány: egy pedagógia jelenség egy vagy néhány példájának tanulmányozása.
Interjú: szóbeli egyéni kikérdezés.

4
- Strukturálatlan: kötetlen forma.
- Strukturált: összeállított kérdéssor.
2. Történetkutatás, dokumentumelemzés
A történeti elemzésben a megfigyelés és az elemzés fő forrásai a történelmi dokumentumok.
A forráselemzés a múlthoz, a dokumentumelemzés pedig a jelenhez kapcsolódik.

3. Kérdőíves vizsgálat
A pedagógiai kutatásokban gyakran alkalmazott módszer. A kérdőív előnye, hogy
használatával egyidejűleg nagyszámú egyén vizsgálható.
A szociometriai módszer = egy speciális kérdőív segítségével tárja fel a csoportok szerkezetét,
közösségek rejtett hálózatát. Elképzelt szituációra nézve a csoporttagok kérdésekre válaszolva
nyilatkoznak egymás iránti viszonyulásaikról, vélekedéseikről. A válaszokat az ún.
szociometriai mátrixban összesítik. A szociogram a kapcsolatok hálózatát ábra formájában
jeleníti meg.

4. Mérhető jelenségek vizsgálata: a tesztelés

A teszt, méréses próbát jelent. Mérésről beszélünk, ha egy adott dolog valamilyen
tulajdonságához elfogadott szabály alapján számot rendelünk. A tesztek három jóságmutatója
a validitás (érvényesség), a reliabilitás (megbízhatóság) és az objektivitás (tárgyszerűség,
tárgyilagosság).

5. Kísérletek
A kísérlet lényege, hogy teszünk valamit, majd megfigyeljük a tett következményeit. A
kísérletet végző személy szabályozza a feltételeket, tervszerűen avatkozik be a jelenségbe.
- Természetes kísérlet: természetes pedagógiai helyzetekben történik.
- Mesterséges: laboratóriumi körülmények.

4. PEDAGÓGIAI FELADATOK

Témakörök
· Didaktika fogalma, alapelvei
· Didaktikai feladatok
· Oktatási és didaktikai módszerek
· Tanulói munkaformák

4.1. Didaktika
A didaktika egy görög szó, amely magyarul oktatástant jelent. A pedagógia egyik ága, amely
az oktatás elméletével foglalkozik.
Az oktatáselmélet mind a tanulás, mind a tanítás összes elméleti és gyakorlati problematikáját
magában foglalja, amelyeket rendszerez, majd kritériumokat állít, úgy hogy útmutatóul
szolgáljon a tanítás és a tanulás menetéhez, értékeléséhez.
A tanórák jellegét teljes mértékben az adott didaktikai feladatok határozzák meg.

Didaktikai feladatok alapján megkülönböztethetünk:

- Új ismereteket kialakító és feldolgozó tanórákat (tanulás)
- Az előzőekben feldolgozott ismeretek gyakorlati alkalmazását elősegítő tanórákat
(rögzítés)

5
- A megtanult ismereteket elmélyítő és ismétlő órákat (ismétlés)
- Az elsajátított ismereteket ellenőrző és értékelő órákat (számonkérés)
- A tanóráknak természetesen nem csak egy feladatot kell elvégezniük – sokszor több
elem is keveredik egy tanítási óra keretein belül.

4.2. Didaktika alapelvei

- Aktivizálás: figyelemkoncentráció, emlékezeti élénkség
- Differenciálás: egyéni képességek figyelembe vétele
- Érthetőség: a szakmaiság és az érthetőség harmóniája
- Fokozatosság: az előzetes ismeretekre építve
- Megerősítés: mind pozitív, mind negatív
- Motiválás: a tanulási kedv felébresztése
- Rendszeresség: a tananyag logikus felépítése és optimális adagolása
- Szemléletesség: a valóság modellezése
- Tartósság: az elsajátított ismeretek beépítése a személyiségbe, fejlesztendő attitűdbe
- Tudományosság: az adott szaktudomány eredményeinek tükrözése
- Visszacsatolás: tájékoztatás a haladásról

4.3. Didaktikai feladatok

- Ráhangolás
- Témakör bevezetése, új ismeretközlés
- Ismeretbővítés
- Gyakorlás, visszacsatolás, megerősítés
- Ismétlés
- Összefoglalás, rendszerezés
- Házi feladat előkészítése
- Ellenőrzés
- Értékelés
- Tudományosság, motiválás, aktivizálás, érthetőség, fokozatosság, rendszeresség,
- Szemléletesség, differenciálás,
- Általánosítás, elvonatkoztatás

4.4. Oktatási és didaktikai módszerek

- tanári előadás
- megbeszélés
- vita
- szemléltetés
- játék
- házi feladat ellenőrzése
- szóbeli/írásbeli felelet
- kooperatív tanulás
- megfigyelés
- rendszerezés

4.5. Tanulói munkaformák

6
A munkaformákat három nagy csoportba osztjuk aszerint, hogy milyen szervezési módban
történnek, és hogy hány diák vesz részt.

4.5.1. Frontális munka

- Ebben a szervezési módban a gyerekek együtt haladnak, azonos ütemben.
- Tanári elbeszélések, szemléltetés, magyarázat, tanári előadások.

4.5.2. Egyéni munka

- Önállóan megoldandó, egyéni feladatok. Ide lehet sorolni a páros munkát is, amikor két
diákot tesznek párba, és együtt kell megoldaniuk a feladatokat.
- Egyedül végzett munka, egyénre szabott munka, rétegmunka.

4.5.3. Csoportmunka
- Minimum 3 főből álló csoport végzi el a feladatokat. Kölcsönös függési és együttműködési
dinamizmusok jönnek létre, amelyek elősegítik a csapatmunkát.
- Megbeszélés, játék, szerepjáték, vita.
Gyermekek megismerésének lehetőségei

Témakörök
· Iskolás gyermek megismerésének módszerei
· Pedagógus eszközei

5. ÓVODÁS GYERMEK MEGISMERÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

5.1. Iskolás gyermekek megismerésének módszerei

Nemcsak a problémák feltárását, megoldását segíti elő a diákok megismerése, a mindennapi
munkavégzést is hatékonnyá teheti.
A gyerek megnyilvánulásaival az iskolában és a tanórákon mindössze egy kis részt enged
láttatni teljes személyiségéből. Rendelkezésre állnak azonban célzott módszerek, amelyek a
hatékony megismerést segíthetik.

A diákok megismerésében a következő lépéseket érdemes követni:

- problémafelvetés
- tájékozódás a problémához kapcsolódó szakirodalomban
- módszerek és eszközök kiválasztása
- vizsgálat végrehajtása
- kiértékelés, elemzés
- pedagógiai feladatok megállapítása, „kezelési” terv.

5.2. A pedagógus eszközei

Közvetlen megfigyelés: előre meghatározott kritériumrendszer alapján megfigyeljük a diákot.
Hasznos kiegészítője lehet interjú.
Közvetett módszerek, kérdőívek: elterjedt eszközök a tanárok saját összeállítású kérdőívei,
amelyek célja, hogy a lehetőségekhez képest objektív képet kapjon a tanár a diákról olyan
szempontok mentén, amelyekben összehasonlíthatók is. Ezt nem tekintjük standardizált
kutatóeszköznek!

7
Közvetett módszerek – esszéfeladatok, fogalmazások, szabad elbeszélések. Az értékelésének
fontos tényezője a kidolgozott értékelési rendszer alkalmazása.
Önértékelő eljárások: kiemelik a diákok felelősségének elismerését. Főleg serdülőkorban
fontos az önreflexiós folyamat kiemelt fejlesztése.
Az interjú olyan célzott beszélgetés, amely meghatározott információk gyűjtését szolgálja.
Az interjúnak kötöttség szempontjából három formáját különböztetjük meg: strukturálatlan,
félig strukturált és strukturált interjúkról beszélünk.
A strukturálatlanság az interjú rugalmasságát biztosítja.
A strukturált interjúban menet közben fontosnak tűnő témák érintetlenül maradhatnak, míg a
személyek összehasonlítására jobban alkalmas.

5.3. Óvodás gyermekek megismerésének lehetőségei

A gyermekek fejlődésének érzékeny korszaka az óvodáskor, ezért megfelelően kell
kiválasztanunk a gyermek megismeréséhez alkalmazandó módszereket.
Nagyon jól alkalmazhatóak a következő kutatási módszerek:
- megfigyelés (játék)
- pedagógiai dokumentumelemzés
- pedagógiai rajzelemzés
- tematikus feladatsor
- kikérdezés (beszélgetés)
- esettanulmány

5.3.1. Óvodakezdés diagnosztikus értékeléssel

Az óvodák anamnézis lapokat hoznak létre a gyermekek óvodába íratásakor, majd a gyermek
fejlődését valamilyen formában követik.
Rögzítik a gyermekek családjára, a család nevelési szokásrendszerére, a gyermek
személyiségjellemzőire, viselkedésére, születési és fejlődési körülményeire,
egészségállapotára és ennek történetére vonatkozó adatokat.
A lapok tartalma óvodánként eltérő lehet, kitöltése történhet a beiratkozáskor,
családlátogatáskor, vagy fogadóórán.

5.3.2. Fejlődéskövetés portfóliós értékeléssel

A portfólió fogalma az utóbbi években közismertté vált, sokféle szakma sokféle céllal
használja.
A pedagógiai portfólió fogalmán olyan gyűjteményt értünk, amellyel dokumentálni tudjuk
egy gyermek fejlettségét, követi tudjuk fejlődését, be tudjuk mutatni különleges tehetségét,
vagy konkrét anyagot tudunk gyűjteni.

Tartalma lehet a gyermekek által, vagy a gyermekekről készített anyagok:

- vizuális alkotások
- fotók
- videófelvételek, hang-és képanyag
- tesztek
- megfigyelési jegyzőkönyvek

A gyűjtemények céljuk szerint különféle típusúak lehetnek:

1. Fejlődési portfólió: célja a gyermek fejlődésének követése.
2. Bemutató portfólió: célja a gyermek valamely kiemelkedő képességének dokumentálása.

8
3. Értékelési portfólió: célja a gyermek általános fejlődéskövetése, illetve problématerületek
felfedezése, majd a megoldási stratégia kidolgozása.

6. NEVELÉS

Témakörök
· Nevelés fogalma, jellemzői
· Nevelési módszer kiválasztásának szempontjai
· Nevelési módszerek

6.1. Nevelés fogalma, jellemzői

Az a folyamat, amelyben a pedagógus / nevelő által irányított gyermeki tevékenységrendszer
fejleszti az egyén képességeit. Fejlesztő hatások által kialakul, értékrendszere, személyisége
mely lehetővé teszi az egyéni és társadalmi feladatok megoldását.
Fejlesztő hatás két formája:
- Tervszerű, intézményes fejlesztő hatás, amelynek meghatározott célja van, és ennek
eléréséhez tudatos eljárásmódokat alkalmaz.
- Spontán intézményen kívüli hatás. Ennek sorába tartozik minden környezeti tényező,
mellyel az egyén valamilyen módon kapcsolatba került. A spontán hatás mindig kihat a
tervszerű, intézményes hatótényezőkre, azok szerepét erősítheti vagy gyengítheti.

Csak emberre jellemző.

Történelmi jellegű, minden kornak megvolt a felfogása a nevelésről, a nevelés eszményéről.
Nemzeti jellegű, mert minden ember nevelésében befolyásoló tényező az adott nép
hagyományai, felfogása, értékei.
Tudatos, tervszerű fejlesztő hatású.
Bipoláris (kétirányú) folyamat, melynek jellemzője a nevelő és nevelt kölcsönös kapcsolata,
mindkét fél hat a másikra.
Nevelés a fejlődésbe való beavatkozást jelent. Összetett fejlesztő folyamat, ami csak
tudatosan tervezett és irányított tevékenység révén mehet végbe, tartós rendszeres cselekvés
útján.
Nevelés - valamilyen cél elérésére irányuló tevékenység.
Nevelés célja az, hogy, milyen értékekkel, képességekkel rendelkező emberré kívánjuk
nevelni a gyermeket?
Nevelés feladata: Egyedfejlődés folyamatába beavatkozva olyan hatásokat érjen el, úgy
szervezze a környezeti feltételeket, hogy az egyén fejlődése kedvező irányba történjen.

6.2. Nevelési módszer kiválasztásának szempontjai

Nevelési módszer: a kitűzött nevelési cél elérésének érdekében alkalmazott eljárást jelent.
- Meghatározza a módszer kiválasztását:
- a nevelési cél, feladat
- gyermekek életkora, értelmi képességei, fejlettsége
- a pedagógus/ nevelő személyisége, pedagógiai kulturáltsága, felkészültsége
- a pedagógus / nevelő vezetési stílusa
- a pedagógiai szituáció és annak tartalma.

9
Nevelési eszközök: gyermek fő tevékenységi formái pld: játék, tanulás, munka, sport,
szabadidő.

6.3. Nevelési módszerek

Módszereket a nevelési folyamatban betöltött szerepük alapján osztályozzuk.

6.3.1. Meggyőzés, felvilágosítás, tudatosítás módszerei:

- Érzelmi úton történő befolyásolás. A gyermek az érzelmein keresztül tudjuk akaratát
mozgósítani. Türelmes kitartó munkát igényel.
- Meggyőzés legfontosabb eszköze a példamutatás.
- Gyermek utánoz így azonosul. Még nem képes felfogni az erkölcsi tartalmakat.
Magatartásuk alapja az utánzás.
- A felnőtt személyes pozitív viselkedésének példaadásnak legnagyobb a nevelő hatása.
Minta szerepe az hogy lerövidítse a viselkedési szabályok megtanulásának útját.

6.3.2. Követelés: bizonyos viselkedési módok kiváltására irányul, aktivizál.

- Kívülről (nevelő miatt) vagy belülről vezérelt (azonosult, belső igény).
- Nyílt egyértelmű, reális, belátható, teljesíthető legyen, erőfeszítést igényeljen.

6.3.3. Ellenőrzés, értékelés: közösségek egész élettevékenységét kihatja, az ellenőrzés során

szerzett tapasztalat elemzése az értékelés.
- Objektív, igazságos, rendszeres, sokrétű, nevelő jellegű, segítő szándékú legyen.

6.3.4. Magatartásra ható módszerek

- Ösztönzés, serkentés. Az elismerés iránti vágy természetes igény. Gátlásos, önbizalom
hiányos gyermek segítő eszköze lehet.
- Jutalmazás ösztönző erejű, megerősíti a helyes magatartást. Mértékletesség!
- Dicséret a legfontosabb ösztönző eszköz! Lehet egy mosoly, jó szó, simogatás,
különleges megbízatás.

6.3.5. Kényszerítő módszerek: követelés erősebb változata a kényszerítés.

- Dacot ellenállást, meghunyászkodást válthat ki.

6.3.6. Büntetés: kisegítő nevelési módszer, gátló hatású. Ritkán alkalmazzuk, formáját
fogalmát meg kell fontolni.
- Tartalma nem lehet: megszégyenítés, kigúnyolás, szeretet megvonás, fizikai
bántalmazás!

6.3.7. Gátlást kiváltó módszerek: a nevelés sikerességét veszélyeztető tényezők kizárását

célozzák.
- Fenyegetés: előrevetíti a következményt.
- Átterelés: helyes irányba terelés, jelentős tevékenységre motiváló szerepe van!

10
7. NEVELÉS SZÍNTEREI

Témakörök
· Szocializáció
· Nevelés színterei
· Család
· Intézmények, kortársak

7.1. Szocializáció
A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén
megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a
lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.
A szocializáció során azokat a normákat, értékrendeket, hagyományokat, attitűdöket, sajátíjuk
el, ami az adott környezetben, kultúrában, használatosak.
A szocializáció egy tanulási folyamat, mely egész életen át tart. A szocializáció folyamatában
kölcsönhatás van jelen, a környezet hat az egyénre és fordítva, az egyén is mindig visszahat a
környezetére.
A szocializáció színterei: család, bölcsőde, óvoda, iskola, munkahely, kortárs csoport.

7.2. Nevelés színterei

A nevelés színterei azok az egymással szoros kapcsolatban álló területek, amelyeken a
nevelés célja által meghatározott feladatok megvalósíthatók. Ezek olyan szervezeti keretek,
melyekben rendszeres nevelés folyik, valamint folyamatos nevelő hatás érvényesül.
Gyermeki nevelés színterei:
- Család
- Bölcsőde, óvoda, iskola

7.3. Család
Kisgyermekkorban a szülők szeretetteljes érzelmi kapcsolata a gyermekkel, a gondoskodás
elengedhetetlen feltétele a gyermek zavartalan, kiegyensúlyozott érzelmi és értelmi
fejlődésének.
A családi közösség, mint a társadalom legkisebb sejtje természetes gyakorlótere a társadalmi
viselkedésnek, a társas kapcsolatok kialakításának, az aktív társadalmi alkalmazkodásnak.
A teljes család sehol máshol meg nem szerezhető élettapasztalatok, pozitív szokások
birtokosává teszi a felnövekvő gyermekeket.
Nem csupán a helyes családi élet kialakításával segíti elő a gyermek fejlődését, fokozatos
önállóságát, a közösségekbe való beilleszkedést (szocializációt), hanem ezeken felül olyan
érzelmi környezetet képes teremteni, melyben a testi-lelki kötődési szükséglet és az
összetartozás átélése is megvalósul.
A család egyik legfontosabb feladata, hogy a gyermeket felkészítse a felnőtt életre.

11
A szülő a saját értékrendszere alapján válogatja meg azokat a kulturális hatásokat, értékeket,
melyeket fontosnak, hasznosnak tart, melyekben gyermekét fel szeretné nevelni, ezeket
átveszi, beemeli a családi nevelésbe.
Ezzel egy egyéni szocializációs szférát alakít ki, ami csak erre a családra lesz jellemző.
A gyermek ezáltal szociokulturális örökséget kap szüleitől.
A társadalom a nevelés, tanítás segítségével tudja megvalósítani a felhalmozódott tudásnak,
tapasztalatoknak, értékeknek, normáknak az átörökítését a jövő nemzedék számára.
7.4. Bölcsőde
A bölcsödében nagyon fontos szerepe van a szokások kondicionálásának.
A kondicionálás egy tanulási folyamat, amelyben a rendszeres, következetes gyakoroltatás és
a helyes tevékenységet megerősítő jutalmazás révén kialakulnak az alapvető szokáselemek,
szabályok.

7.5. Óvoda
Az egyik legfontosabb intézményi színtér. Az óvoda a családi nevelés kiegészítője, a gyermek
3. életévétől az iskolába lépésig. Az óvodák a közoktatási rendszer részei, országos szinten
elfogadott nevelési programot valósítanak meg. ( Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja)
Az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére irányul,
az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával. Oly módon, hogy
minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen megfelelő nevelésben.
Óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése.
Ezen belül az egészséges életmód alakítása, az érzelmi, az erkölcsi közösség, az anyanyelvi-,
értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

7.6. Iskola
A formális nevelés legfontosabb szervezete az iskola, mely a közoktatási rendszer alsó és
középszintjén a nevelési és oktatási feladatokat tervszerűen és folyamatosan ellátó intézmény.
Általános célja a műveltségátadás, értékközvetítés, gyakorlati ráirányultság, valamint az élő
kultúra továbbítása.
Az iskolai nevelés a családi nevelésre támaszkodva folytatja a tanuló társadalmi
beilleszkedését elősegítő szocializációját. Tudatos, tervezett módon szervezi a felnőttek és
kortársak jelentette szocializációs, személyiségfejlesztő hatásokat.
Az intézményes szocializáció személyi közvetítője a pedagógus, ő az, aki a társadalmi
értékek, normák, elvárások, megtestesítője. Az iskolai szocializáció társas közege pedig az
iskolai osztály, amely a kortárscsoport normáit, elvárásait, értékrendjét közvetíti a gyermek
számára.
Az iskola legfontosabb szocializációs szerepe az, hogy új kapcsolati lehetőséget, új szerepet
kínál, így az iskola lehetőséget teremt új szerepekkel való találkozásra, ezáltal új szerepek,
funkciók gyakorlását is lehetővé teszi.
- Társadalmi funkció: kultúrára jellemző értékek és tudás közvetítése.
- Pedagógiai funkció: társadalom teljes értékű tagjaként való működéshez szükséges
tudás átadása.
- Szocializációs funkció: a társadalom vagy annak valamelyik részközösségének
társadalmi rendjének közvetítése. A közösség normáit és értékeit átadja, és ezáltal a gyermek
a megkövetelt viselkedésformákat, cselekvésmódokat a lehető legteljesebben elsajátíttassa.

12
A család után a szocializáció egyik legfontosabb színtere. Egyre nagyobb teret kap a
hiányosságokat pótló reszocializációs („utószocializálás”) funkciója is.

7.7. Kortársak
Serdülőkorban a többiekre hasonlítás sokkal fontosabb, mint a felnőttek véleménye
(nézeteink, öltözés, szokásaink, viselkedésünk).
A kortárscsoportok pozitív hatással vannak a személyiségfejlődésre, de elképzelhető, főleg
elhanyagolt gyerekeknél a deviáns csoportokhoz való csapódás is.
8. GYÓGYPEDAGÓGIA ALAPFOGALMAI

Témakörök
· Gyógypedagógia fogalma, alapfogalmai
· Kiemelt figyelmet igénylő tanulók
· Sajátos nevelési igény
· Sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének, oktatásának lehetőségei

8.1. Gyógypedagógia fogalma

A gyógypedagógia fogalma a 19. és 20. század fordulóján terjedt el Európában, elsősorban
német nyelvterületen. Hazánkban az 1880-as években találkozunk először a gyógypedagógia
fogalmával, Frim Jakab honosítja meg hazánkban, elsősorban az értelmi fogyatékosokra
vonatkoztatva.
A gyógypedagógiai megsegítést igénylő személyek és a rájuk irányuló komplex megismerés,
fejlesztés, nevelés, terápia, képzés, kísérés, és a rehabilitáció tudománya, komplex
embertudomány.
Szűkebb értelemben a fogyatékos személyek nevelésével és oktatásával foglalkozik.
Feladata, hogy a sérült, fogyatékos, speciális nevelési szükségletű gyermekeket, tanulókat
képességeik határáig fejlessze, valamint az igényeihez igazodó eljárások alkalmazásával az
eredményes társadalmi beilleszkedésüket elősegítse.

8.2. Gyógypedagógia alapfogalmai

A károsodás/sérülés a biológiai működés valamilyen zavara, a testalkat és a megjelenés, a
szervek vagy szervrendszerek funkciójának bármilyen eredetű, szervi szinten jelentkező
zavara, például fejlődési rendellenességből eredő vagy amputáció miatti végtaghiány, öröklött
halláshiány, betegségből eredő korlátozott légzésfunkció.
A fogyatékosság a károsodás következményét tükrözi, a személy szintjén jelentkező,
speciálisan emberi funkciózavar, például az érzékszervi, az értelmi, a mozgás-, a beszéd-, a
viselkedésfunkciókban jelentkező zavar.
Az akadályozottság vagy rokkantság a károsodást és a fogyatékosságot tükrözi, az adott
személy által megélt hátrányt, az
embernek mint társadalmi lénynek
a szociális szerepekben
bekövetkezett zavara, amely a
személynek a környezetével való
interakcióját, környezethez való
alkalmazkodását akadályozza.

13
8.3. Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek
Ha a kiemelt figyelem, vagy a különleges bánásmód fogalmát meghalljuk, általában azok
gyermekek jutnak eszünkbe átlagtól valamilyen irányban eltérőek.

8.4. Beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő tanulók

A jogszabály a különleges bánásmódra jogosultak körébe bevonja azokat a
gyermekeket/tanulókat is, akik beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdenek.
Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyermek/tanuló az a
különleges bánásmódot igénylő gyermek/tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye
alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alul teljesít, társas kapcsolati problémákkal,
tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése,
továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül
sajátos nevelési igényűnek.
Ezen gyermekek fejlesztő foglalkozásban részesülnek. A fejlesztő foglalkozás a nevelési
tanácsadás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés és oktatás
keretében valósítható meg.

8.5. Sajátos nevelési igény

Szakértői bizottság szakértői véleménye állapítja meg a sajátos nevelési igény tényét.
A gyermek ellátására a szakértői véleményben foglaltak szerint akkor kerülhet sor, ha az
abban foglaltakkal a kiskorú tanuló esetén a szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló egyetért.
A gyermek fejlődése ugyanakkor nem múlhat a szülői, hozzájáruláson, ezért a lakóhely
szerinti tankerületi központ, közigazgatási eljárás keretében kötelezheti a szülőt arra, hogy
gyermekével a szakértői vizsgálaton megjelenjen, majd a gyermeket a megfelelő nevelési,
oktatási intézménybe beírassa.
,,A sajátos nevelési igényű gyermekek valamiben különböznek az ép társaiktól, ami miatt
kiemelt figyelmet igényelnek.
Nevelésük, oktatásuk a szakértői bizottság véleménye alapján történhet gyógypedagógiai,
konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézményben vagy a többi gyermekkel, tanulóval
együtt többségi intézményben.
Az óvodai és bölcsődei nevelés során a sajátos nevelési igény a szokásostól eltérő nagyobb
mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, illetve a szakértői vélemény alapján
kiegészítő fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai
eljárásokat tesz szükségessé.”

Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló (Ktv. alapján):

Az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői
véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több
fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum
zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy
magatartásszabályozási zavarral) küzd.
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/
Az_vodapedaggus_feladata_a_sajtos_nevelsi_igny_gyermekek_nevelsben/
sajtos_nevelsi_igny_fogalmnak_rtelmezse.html

14
8.6. Sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének, oktatásának lehetőségei
A gyermek vizsgálatát végző szakértői bizottság szakvéleménye tartalmazza annak
megállapítását, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek, az e célra létrehozott, a
fogyatékosság típusának megfelelő nevelési-oktatási intézményben, osztályban, csoportban,
tagozaton vagy a többi gyermekkel, tanulóval közösen is részt vehet az óvodai nevelésben,
iskolai nevelésben-oktatásban.
Azok a sajátos nevelési igényű gyermekeknek, akiknek a nevelése-oktatása eredményesebben
valósítható meg az e célra létrehozott nevelési-oktatási intézményben, az alábbi típusú
intézmények biztosítják az intézményes ellátást: gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai
nevelési-oktatási intézmény készségfejlesztő iskola.
Az intézményt a szülő választja ki azok közül az intézmények közül, amelyek rendelkeznek
az adott gyermek/tanuló ellátásához szükséges feltételekkel.
A szakvélemény tartalmazza azt is, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló a tankötelezettségét
kizárólagosan iskolába járással, illetve kizárólagosan egyéni tanulói munkarend vagy egyéni
tanrend szerint teljesítheti.
A köznevelésről szóló törvény a „Kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló” kategóriát
alkalmazva azonosítja azokat a tanulói csoportokat, akik esetében az együttnevelés vagy
külön nevelés kérdése felmerülhet.

8.6.1. Szegregáció, külön nevelés

- Épektől külön speciális gyógypedagógiai intézményekben történik a gyermekek
oktatása nevelése.
- Egyes esetekben ez az egyetlen és legjobb megoldás a gyermek számára.

8.6.2. Integráció, együtt nevelés

- Beillesztés.
- Fogyatékos gyermekek nevelése oktatása az épekkel együtt történik.
- Egyszerűbb esetben elvárják a gyerektől, hogy ,,ne lógjon ki”
- Gyakran előfordul, hogy az intézmény nincs kellőképpen felkészülve a gyermek
szükségleteire.

8.6.3. Inklúzió
Az inkluzív nevelés egy alapvető intézményi szemléletet tükröz. A gyermekek egyéni
különbségeit - társadalmi, kulturális, vagy biológiai - teljes mértékben figyelembe veszi.
Ezekből a különbözőségekből indul ki és ezekre épít a befogadó környezet kialakítása során.
Tárgyi és pedagógiai tekintetben is biztosítja minden gyermek számára a hatékonyság és az
eredményesség megvalósulását a méltányosság figyelembe vételével.
Az ilyen intézmények pedagógusai az egyéni differenciálás elvét alkalmazzák. Maximálisan
figyelembe veszik az eltérő egyéni sajátosságokat.
Az inklúziós nevelésre az együttnevelés elfogadó gyakorlataként tekintünk.

9. GYÓGYPEDAGÓGIAI CSOPORTOK

Témakörök
· Autizmus
· Down-szindróma
· értelmi fogyatékosság
· tanulásban akadályozottság

15
· beszéd akadályozottság
· mozgáskorlátozottság
· látás-, hallássérülés

9.1. Autizmus
Az autizmussal küzdőknél a szociális, kommunikációs, rugalmas gondolkodáshoz és
alkalmazkodáshoz szükséges kognitív képességek sérültek.
Legkorábban 18 hónapos kortól gyanítható. Legszembetűnőbb tünetek 4 éves kor körül
jelentkeznek.
Az autisták állapota rosszabbodhat, ha olyan körülmények elé kerülnek, amelyeket nem
tudnak kezelni: pl. óvoda, - vagy iskolakezdés; növekvő követelmények, serdülőkorban az
önállóság és az ismeretek alkalmazásának elvárása.
Felnőttkor: a szűkebb és a tágabb környezethez, a munkahelyhez, és más személyekhez való
rugalmas alkalmazkodás problémája jelenik meg.

9.2. Down-szindróma
Egy genetikailag kimutatható kromoszómaszám eltérés eredményeképp létrejövő
tünetegyüttes. Hibás sejtosztódás következtében jön létre, a 21. kromoszómapár helyett három
kromoszóma (triszómia) található.
Tünetek: értelmi fogyatékosság, jellegzetes arc (mongoloid szemrés, gótikus szájpad, nagy
barázdált nyelv.) Alacsony növés, aránytalan testalkat, izom hipotónia, laza ízületek,
koraidemencia, rövidebb élettartam.
Korai fejlesztés hatására a laza ízületek és az izom hipotónia rendeződik, a testalkat
aránytalansága kevésbé jellegzetes. Jelentősen javul továbbá a mozgás, és a beszédfejlődés.

9.3. Értelmi fogyatékosság

Gyűjtőfogalom; a fogyatékosságok egyik fő csoportjának összefoglaló megjelölése.
Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődési károsodásának
következményeként alakul ki.
Létrejöttében genetikai, és/vagy prae-, peri-, és korai posztnatális agyi működést károsító
hatások, és egyéb kóroktani tényezők játszanak szerepet, illetve súlyosbíthatják fejlődést gátló
környezeti hatások.
Az állapot meghatározó jellemzője az általános értelmi képesség fejlődésének széles körű és
számottevő meglassúbbodása, mely kihat a személyiségfejlődésre, a társadalmi
alkalmazkodásra és a tanulásra.

9.4. Tanulásban akadályozottság

Mindazok a gyermekek és fiatalok, akik a tanulási képesség fejlődési zavara következtében
tartósan és feltűnően nehezen tanulnak. A tanulásban akadályozottság a hazai
gyógypedagógia új szakkifejezése, amelyet az enyhén értelmi fogyatékos és nehezen tanuló
gyermekek csoportjának megnevezésére használunk.
A tanulásban akadályozottság kialakulásának hosszú folyamata van. A fejlődést akadályozó
okok nem kizárólag a gyermek biológiai/pszichológiai adottságaiban keresendők, hanem a
családi, iskolai, szociális-kulturális környezet kedvezőtlen hatásai is.

16
A különböző okok változatos tanulási problémákhoz vezethetnek. A hátrányos szociális-
környezeti hatások és a tanulási sikertelenségek nagyon gyakran a tanulási motiváció, tartós
csökkentését idézik elő. Hosszabb távon kialakulhat a tanulási eredményességet akadályozó
oksági láncolat, ha a gyermek nem kap időben megfelelő segítséget.

9.5. Beszéd akadályozottság

Különféle eredetű károsodások következményeként megjelenő beszédhiba, hang-, beszéd- és
nyelvi zavar gátolja az egyén és a környezete közötti interakciót és alkalmazkodást.
Az öröklött, vele született, szerzett organikus, funkcionális pszichés és környezeti okok
következtében kialakult beszédhibák, illetve hang-, beszéd – és nyelvi zavarok a legenyhébb
artikulációs eltéréstől az egész kommunikáció érintő súlyos zavarig terjedhetnek.

9.6. Mozgáskorlátozottság
A mozgás-szervrendszer veleszületett, vagy szerzett károsodása a szervezet funkcionális
képességeit, az egyén aktivitását maradandóan akadályozza, az egyén számára hátrányos
helyzetet, korlátozott életvitelt okozhat.
Gyógypedagógiai értelemben azokat a személyeket tartják mozgáskorlátozottnak, akiknél a
mozgás-szervrendszer (tartó csont-, ízületrendszer, és/vagy mozgatóizom-, idegrendszer)
veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara áll fenn.

9.7. Látássérülés
A látószerv valamely részének (szem, látóideg, agykéregi központ) organikus vagy
funkcionális sérülése, amely a vizuális tapasztalatszerzést részleges vagy teljes mértékben
megakadályozza.
A látássérülést előidéző ok lehet öröklött vagy szülés előtt, szülés közben, illetve utána
szerzett.

9.8. Hallássérülés
Gyűjtőfogalom, szinonimája a hallásveszteség, melynek minden fokát ide sorolják.
A hallássérültek két csoportra a nagyothallókra és a süketekre, ill. a kettő között húzódó
átmeneti sávra, a hallásmaradványos állapotra oszthatók.

10. SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEKEK FEJLESZTÉSE

Témakörök
· Sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásának nevelésének feltételei
· Együttnevelés feltételei
· Sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása

10.1. Sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásának nevelésének feltételei

A sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló ellátása attól az időponttól kezdődik el, amikor
fogyatékosságát felismerték.

17
Nullától hároméves (legfeljebb ötéves) korig korai fejlesztésben és gondozásban három éves
kortól óvodai nevelésben, hat- vagy hétéves kortól pedig alapfokú iskolai oktatásban részesül
a sajátos nevelési igényű gyermek.
A nevelés-oktatás, fejlesztés kötelezően biztosítandó pedagógiai feltételeit a köznevelési
törvény foglalja össze.
Az általánosan kötelező feltételeket a köznevelési törvény a sajátos nevelési igényű
gyermekek sajátosságaihoz igazodva több területen módosítja, illetve kiegészíti olyan
többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani és hozzáférhetővé kell tenni számukra.
A törvény a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek számára is biztosítja a
tankötelezettség teljesítésének feltételeit.

10.2. Együttnevelés
10.2.1. Integráció
A sajátos nevelési igényű tanulók eredményes szocializációját, iskolai pályafutását
elősegítheti a nem sajátos nevelési igényű tanulókkal együtt történő integrált oktatásuk.
Az együttnevelést megvalósító intézménnyel szembeni elvárás a tanuló beilleszkedésének, a
többi tanulóval való együtt haladásának megvalósítása.
A sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók óvodai nevelésének és iskolai oktatásának
irányelve támogatja a többségi intézményekben megvalósuló (integrált) nevelést/oktatást.
A jogszabályok biztosítják szükség esetén egyéni fejlesztési terv készítését, ennek alapján
egyéni haladási ütem lehetőségét.
Az integrált nevelésben/oktatásban részt vállaló köznevelési intézmények igénybe vehetik az
egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (EGYMI) pedagógiai szolgáltatását, az
utazó gyógypedagógusi és utazó konduktori hálózat működtetésére kijelölt intézmények
segítségét.

10.3. Sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása

A sajátos nevelési igényű gyermekek/tanulók ellátását a nemzeti köznevelésről, valamint a
szakképzésről szóló törvény többletszolgáltatások biztosításával, pozitív diszkriminációt
nyújtó előírásokkal szolgálja.
A sajátos nevelési igényű gyermeknek/tanulónak joga, hogy különleges bánásmód keretében
állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban
részesüljön.
A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében
foglaltaknak megfelelően kell biztosítani.
A sajátos nevelési igényű gyermekek/tanulók a többiekkel együtt – integráltan – megvalósuló
óvodai, iskolai nevelésében a fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott
speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni
szükségletek határozzák meg.
A sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó iskola egy évfolyam tananyagának
elsajátítására egy tanévnél hosszabb időt is meghatározhat a helyi tantervében.
Az osztályok, csoportok átlaglétszámának számításánál a sajátos nevelési igényű
gyermeket/tanulót – a fogyatékosság típusától függően – kettő vagy három főként kell
figyelembe venni.
A meghatározott tanórai foglalkozásokon túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú
rehabilitációs tanórai foglalkozásokat szervezni.

18
A sajátos nevelési igényű tanulót az igazgató - a szakértői és rehabilitációs bizottság
javaslatára - mentesítheti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés
alól.
A sajátos nevelési igényű tanulót a vizsgán hosszabb felkészülési idő illeti meg, lehetővé kell
tenni számára az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép
stb.) használatát, szükség esetén pedig az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval, illetve a
szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő kiváltását.
A sajátos nevelési igényű tanuló számára engedélyezhető a tanuló egyéni adottságához,
fejlettségéhez igazodó tovább haladást biztosító egyéni előre haladású nevelési-oktatási
forma.

11. SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEKEK ELLÁTÁSA

Témakörök
· Pedagógiai munkatárs feladatai

11.1. Pedagógiai munkatárs feladatai

Személyes példa mutatás a másság elfogadására.
Gyermek bevonása tevékenységekbe a lehetőségeihez mérten.
A gyermek szükségleteinek maradéktalan kielégítése.
Szeret teljes odafordulás.
Érzelmi biztonságot nyújtó légkör biztosítása.
Együtt működés a pedagógussal.
A gondjára bízott gyermekek testi épségéért teljes körű felelősséggel tartozik.
Köteles gondoskodni a gyermekek testi szükségleteinek ellátásáról, a gyermekek
foglalkoztatásáról, fejlődésük optimális segítéséről a pedagógusok iránymutatása szerint.
Tanórai foglalkozásokon tanár irányításával segíti az osztályban folyó munkát, az eszközöket
előkészíti, elrakja, segít a csoportszoba átrendezésében, a tanulók eszközeinek
előkészítésében, egyes tanulóknak egyéni segítséget nyújt, hogy a tanórán megfelelően
tudjanak dolgozni.
Segíti a Wc-k rendeltetésszerű használatát ügyel a kézmosásra, a tanulók étkezésére.
Az udvari szünetben vagy a levegőztetésnél, sétánál segíti a gyermekeket az öltözködésében,
ha szükséges játékot kezdeményez.
Sétánál, iskolán kívüli foglalkozásoknál, kirándulásoknál segíti a tanulók utcai közlekedését, a
programokon való kulturált részvételt.

12. PSZICHOLÓGIA ALAPFOGALMAI

Témakörök
· Pszichológia fogalma
· Pszichológia megközelítésmódjai
· Pszichológia területei, módszerei
· Megfigyelés, interjú, kérdőív, teszt
· IQ mérése
· Etikai alapelvek

19
12.1. Pszichológia fogalma
A pszichológia a lelki élettel, a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Elnevezése görög
eredetű: PSZICHÉ (lélek) + LOGOSZ (tan) szóból ered.
A pszichológia tudománya a viselkedéssel is foglalkozik, annak leírásával, megértésével.
A pszichológia, mint tudomány a XIX. század végén jelent meg, amikor Wundt német
pszichológus 1879-ben Lipcsében létrehozta az első kísérleti pszichológiai laboratóriumot.
Wundt feladata az volt, hogy feltárja a lelki jelenségeket kiváltó okokat, lefolyásuk
törvényszerűségeit és hatásukat az emberi cselekvésre.
A pszichológia vizsgálja az egyén lelki megnyilvánulásainak sajátosságait, fejlődését, és
azokat a hatásokat, amelyek a társas helyzetben, csoportban a lelki történéseket kísérik.
Foglalkozik a személyiség fejlődésével, szerveződésével és a viselkedés általános és egyéni
jellemzőivel, indítékaival.
12.2. Pszichológia megközelítésmódjai
- Behaviorizmus: Inger–válasz pszichológia, melynek lényege, hogy a viselkedés,
kondicionálás által alakul ki. Azaz a megfelelő ingerre a tanult válaszreakciót adjuk. John B.
Watson nevéhez fűződik.
- Pszichoanalízis: Megalapítója Sigmund Freud. Elmélete szerint a represszió (elfojtás)
által tudattalanná vált emlékek, motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. A
tudattalan gondolatok, általában szexuális, vagy agresszív jellegűek.
- Kognitív pszichológia: A kognitív pszichológia a mentális reprezentációkkal, a sémákkal, a
sztereotípiákkal, az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkodással és a figyelemmel
foglalkozik. A kognitív pszichológia szerint csak mentális folyamatok tanulmányozásával
érthetjük meg teljesen, hogy mit csinálnak az élőlények. A mentális folyamatokat objektíven
vizsgáljuk, de mögöttes mentális folyamatok fogalmaiban kell értelmeznünk azokat.
- Humanisztikus pszichológia: Az embert, mint egészet kezeli, a hangsúlyt az egyénben
rejlő lehetőségek kibontakoztatására helyezi.

12.3. Pszichológia területei

A pszichológia az élet különböző területein alkalmazható.
Főbb területei:
- Fejlődéspszichológia: a személyiség, a készségek, a mentális folyamatok egész életen át
tartó fejlődését, változását vizsgálja.
- Személyiségpszichológia: a személyiséget, azok típusait és a vonásokat tanulmányozza.
- Általános pszichológia: a lelki működés általános törvényszerűségeit vizsgálja.
Főbb területei: észlelés, figyelem, tanulás, emlékezet, kognitív képességek (gondolkodás,
intelligencia, kreativitás),tudatállapotok, motiváció, érzelmek
- Szociálpszichológia: társas lélektan. Azt vizsgálja, hogy más emberek vagy csoportok
hogyan hatnak az egyének viselkedésére, gondolkodására és érzelmeire.

12.4. Pszichológia módszerei

A pszichológia módszereit két nagy csoportra oszthatjuk:
- kutatási módszerek, amelyek új tudományos eredmények feltárására szolgálnak,
- vizsgálati módszerek, amelyek a már rendszerezett kutatási eredmények alkalmazását
jelentik.

12.5. Megfigyelés

20
12.5.1. Közvetlen megfigyelés:
- természetes körülmények között figyeljük meg állatok vagy emberek viselkedését,
- leginkább kísérletek vagy laboratóriumi megfigyelések előkészítésére használjuk.

12.5.2. Laboratóriumi megfigyelés:

- akkor alkalmazható, ha a részben biológiai jellegű kérdést vizsgálunk.

12.6. Kísérlet
Független változó: független attól, amit a kísérleti személy tesz. A kísérletvezető határozza
meg a változásait.
Függő változó: ami függ a független változó értékétől. A kísérletben azt vizsgáljuk, hogy a
függő változóra milyen hatással van a független változó.
Kísérletben a lehető legtöbb körülményt ellenőrizzük, így kizárhatjuk azt, hogy más tényezők
is hassanak a függő változóra. Ezáltal vizsgálhatjuk a független változó hatását a függő
változóra.
- Kísérleti csoport: amelyben jelen van a feltételezett ok
- Kontrollcsoport: amelyben nincs jelen a feltételezett ok

Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk a kísérleti és a kontrollcsoportot, és a

kettő közötti különbség adja az eredményeinket.
A kísérleti személyeket véletlenszerűen osztjuk be a kísérleti vagy a kontrollcsoportba, ezzel
azt biztosítjuk, hogy más tényezők (pl. nem, kor, végzettség) ne befolyásolják az
eredményeket.

12.7. Interjú
Kérdéseket teszünk fel szóban egy személynek vagy személyeknek, és a válaszokat rögzítjük,
később feldolgozzuk.
- Strukturált interjú: előre meghatározott kérdéseket teszünk fel. A kérdésektől nem
térhetünk el, más kérdést nem tehetünk fel.
- Félig strukturált interjú: előre meghatározott kérdéseket teszünk fel, de a válaszokba
belekérdezhetünk, indokolt esetben új kérdések is feltehetők.
- Strukturálatlan interjú: téma van megadva, a kérdéseket a kérdező határozhatja meg.

12.8. Kérdőív, teszt

Kérdőívek felvétele során írásban történik a kérdések feltevése egy személynek vagy
személyeknek, majd a válaszokat feldolgozzuk.
A pszichológiai tesztek között objektív teszteket és személyiségteszteket különböztetünk meg.
Az objektív tesztek esetében a válaszok egyértelműen jók vagy rosszak. Az objektív tesztek
csoportján belül megkülönböztetjük a képesség- és teljesítményteszteket. A képességtesztek
egy meghatározott képességet vizsgálnak függetlenül attól, hogy az adott képességet milyen
helyzetben tanulta az egyén. A teljesítménytesztek elsősorban egy tanulási helyzetben
elsajátított tudás vagy teljesítmény mérésére kialakított eszközök. A teljesítménytesztek egy
speciális típusa a tudásszintmérő tesztek. Ezeket a teszteket elsősorban a pedagógiai mérések
területén alkalmazzuk.
A személyiségtesztek középpontjában a mérni kívánt jellemző tipikus jelenléte (erőssége vagy
hiánya) áll. A személyiségtesztek közé soroljuk az önjellemző kérdőíveket, melyekben a
vizsgálati személy a kérdőív állításait saját magára vonatkoztatva válaszolja meg.

21
12.9. Intelligencia mérése
„Az intelligencia egy általános mentális képesség, amely magába foglalja a következtetést, a
tervezést, a problémamegoldást, absztrakt gondolkodást, komplex gondolatok megértését, a
gyors tanulást és a tapasztalatokból tanulás képességét.”
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Gyogypedagogiai%20pszichodiagnosztika/
61_az_intelligencia_fogalma.html
Az intelligencia mérésének egyik fő tesztmódszere a Binet-Simon-féle beiskolázási teszt.

12.10. Etikai alapelvek

- Minimális kockázat elve: a vizsgálat során a vizsgált személy nem tehető ki nagyobb
fizikai (pl. fájdalom) vagy lelki/érzelmi (pl. stressz) negatív hatásnak, mint amennyivel a
hétköznapi életben találkozna.
- Informált hozzájárulás: a személyek tájékoztatva legyenek a vizsgálat minden olyan
tényezőjéről, ami lényegesen befolyásolhatja részvételi hajlandóságát.
- Személyiségi jogok tiszteletben tartása: a vizsgált személyek adatait anonim módon kell
kezelni, válaszaik, reakcióik vagy eredményeik ne legyenek visszakövethetőek
személyenként.

13. FEJLŐDÉSLÉLEKTAN

Témakörök
· Fejlődéslélektan fogalma
· Fejlődéslélektan főbb képviselői
· Fejlődéslélektan kérdései
· Fejlődéslélektan tárgya
· Kutatási módszerek

13.1. Fejlődéslélektan fogalma

A fejlődéslélektan a pszichológia tudomány egyik ága, amely az emberi pszichikum
kialakulását és fejlődését vizsgálja.
Legfontosabb feladata a különböző életkorú személyek életkori sajátosságainak megfigyelése,
leírása, összehasonlító elemzése, valamint a fejlődés törvényszerűségeinek feltárása.

13.1.1. A fejlődéslélektan két alapvető iránya

A filogenetikus fejlődés vizsgálata - a törzsfejlődés kutatása. Legfontosabb feladata az
emberré válás előzményeinek és folyamatának, az emberi pszichikum kialakulásának
vizsgálata.
Az ontogenetikus fejlődés vizsgálata - az egyedfejlődés kutatása. Célja az emberi pszichikum
kialakulásának és fejlődésének vizsgálata az egyed életében, a különböző életkori
sajátosságok és egyéni eltérések feltárása adatgyűjtési és kutatási módszerek segítségével.

22
13.2. Fejlődéslélektan főbb képviselői
Az első fejlődéslélektani vizsgálatoknak a gyermektanulmányokat tekinthetjük. John Locke
filozófushoz kötjük. Szerinte a gyermek elméje TABULA RASA – üres lap, melyre a
tapasztalat írja a történetet.
Hipotéziseit a Gondolatok a nevelésről c. művében tette közzé, melyben rámutatott arra, hogy
a gyerekek különböző temperamentummal születnek, így a nevelést ennek megfelelően kell
alakítani.
A gyermek megismerését tartotta az eredményes nevelés alapjának Jean Jacques Rousseau
francia filozófus. Úgy vélte, hogy az emberek közötti különbségeket a tapasztalataik
eredményei okozzák. Az ember természetes állapotában tisztának születik, s a modern
civilizáció rontja el. Véleménye szerint az erényesség velünk születik, ami idővel meg is
jelenne, ha a civilizáció nem rontaná el.
Sigmund Freud (1856-1939) a pszichoanalízis atyja, az ösztönöket, a pszichoszexuális
fejlődést tekintette meghatározónak a személyiségfejlődésben. Lánya, Anna Freud (1895-
1982) nevéhez a pszichoanalitikus gyermeklélektan, a gyermek pszichodiagnosztika és
pszichoterápia, valamint az elhárító mechanizmusok feltérképezése fűződik.
Margaret S. Mahler az orvosi diploma megszerzése után Bécsben megalapította az első
pszichoanalitikus gyermeknevelési tanácsadót. Egyik központi gondolata, hogy a gyermek
biológiai születése nem esik egybe a pszichológiai születésével. Az én kialakulása hosszú
fejlődési folyamat eredménye.

13.3. Fejlődéslélektan kérdései

13.3.2. Folyamatosság:
Milyen mértékig jellemezhető a fejlődés folyamatos változásként, és mennyi változást és új
formát eredményező hirtelen ugrás fordul elő a fejlődés során?
Hogyan fejlődik az egyedi élőlény az élete során?
Vannak-e a fejlődésnek kritikus periódusai - vagyis olyan időszakok, amely során sajátos
környezeti vagy biológiai eseményeknek kell megtörténniük, hogy a fejlődés normálisan
folytatódhasson.

13.3.3. Fejlődés forrásai:

Mi hozza létre a változásokat a genetika vagy a környezet hajtóereje? Az öröklés és a
környezet problematikája jelentős kérdés. Az öröklés az egyén veleszületett biológiai
képességeit, lehetőségeit jelenti, míg a környezet a társas környezet, a család és a közösség
egyénre gyakorolt hatásait foglalja össze.

13.3.4. Egyéni különbségek:

Nincs két teljesen egyforma ember. Ugyanakkor bizonyos szempontok szerint hasonlítunk a
másik emberre, más szempontok alapján viszont senkire sem hasonlítunk. A hasonlóság az
azonos fajhoz való tartozás, fontos biológiai vagy kulturális jellemzők miatt van. Ugyanakkor
minden ember egyedi megismételhetetlen. Az egyéni különbségek eredete a fejlődés
forrásainál keresendők: öröklődésünk és környezetünk következtében különbözünk
egymástól.

13.4. Fejlődéslélektan tárgya

23
A személyiségfejlődést meghatározó tényezőknek, a pszichikus fejlődés formáinak, és
törvényszerűségeinek, életkori és egyéni sajátosságainak, és az egyes életkori szakaszok
jellemzőinek a bemutatása.
A fejlődéspszichológia tárgyköréhez tartoznak a kutatási és vizsgálati eljárások.
A kutatások során tényeket, adatokat tárunk fel, e jelenségek okait és összefüggéseit állapítjuk
meg, majd rendszerezve az ismereteket, felhasználhatóvá tesszük a mindennapi élet számára.
Ezeket az eredményeket a neveléslélektan, a pedagógia, és az orvostudomány egyaránt
felhasználja.

13.5. Kutatási módszerek

Fő módszerei a megfigyelés és kísérlet. A megfigyelés céltudatos és tervszerű, fontos szerepe
van a gyermek megismerésében. Az önmegfigyelés a gyermekpszichológiában egyáltalán
nem alkalmazható. A megfigyelés lehet alkalmi, vagy rendszeres.
Kísérlet módszerével direkt módon felszínre lehet hozni az egyes pszichés jelenségek és az
egész személyiség fejlődésének adott életkorban jellemző adatait. A kísérlet lehet
laboratóriumi és természetes kísérlet.

14. SZEMÉLYISÉGLÉLEKTAN

Témakörök
· Személyiséglélektan fogalma
· Személyiség
· Személyiségfejlődés
· Erikson énidentitás-elmélete
· Piaget értelmi fejlődés szakaszai

14.1. Személyiséglélektan
A személyiséglélektan a pszichológiának az az ága, mely a lelki folyamatok egyénen belüli
egyedi szerveződésének és működésének törvényszerűségeit, illetve az egyes individuumok
közötti hasonlóságok és különbségek jellemzőit és azok lehetséges okait kutatja.
Tárgya az egyén.
A személyiséglélektanhoz számos megközelítés, elmélet tartozik, melyek közös kiindulási
alapja: a személyiség, mint sajátos rendszer.

14.2. Személyiség
A személyiség külső hatásokra kialakult belső feltételeknek és öröklött diszpozícióknak
(adottságoknak, lehetőségeknek) az egyénen belül kialakult olyan egyedi, egyszeri,
megismételhetetlen integrációja, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a
környezethez.
A személyiség - a személyen belüli - pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus
szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedésmintáit, gondolatmintáit és érzésmintáit
hozza létre.
Személyiség alakulását befolyásolja:
- tényezői: érés, tanulás
- jellemzői: növekedés, gazdagodás, differenciálódás, strukturálódás.

24
14.3. Személyiségfejlődés
Fejlődést befolyásolja:
- Testi adottság (öröklés, magzati fejlődés, testi történések, táplálkozás).
- Társadalmi környezet (kor, társadalmi struktúra, osztály, réteg, szubkultúra).
- Személyes környezet (család, pedagógiai intézmények, barátok, ismerősök,
párkapcsolat, munkahely.
- Önszabályozás alakulása (élményfeldolgozás, hatások közti szelekció, önformálás).

Fejlődés fő lépései:
A megfelelő magatartásformák elsajátítása (utánzásos tanulás, azonosulás, önindította
tevékenység).
Hatékony önszabályozó funkciók létrehozása (értékek beépülése, lelkiismereti funkciók,
akarati funkciók, frusztrációs tolerancia).
Stabil és hatékony én-rendszer kialakítása (éntudat, énkép, énideál, önértékelés).
Csecsemőkor / anya-gyerek kapcsolat.
Kisgyermekkor / szülőkhöz és szülőkkel való viszony, szülők kapcsolata.
Iskoláskor / családon kívüli személyek hatása, társas beilleszkedés, önállósodás,
követelményekhez való viszony.
Pubertás kora / szülőktől való távolodás, kortárskapcsolatok, párkapcsolatok.
Felnőttkor / szociális helyzet, hivatás, elvárásoknak való megfelelés, házasélet, utódokról való
gondoskodás.
Öregkor / felnőtt gyerekkel való kapcsolat, csökkent teljesítőképességhez való alkalmazkodás

14.4. Erikson énidentitás-elmélete

Az életút, krízisek sorozata azok megoldása során erősödik én erőnk, alakul az énminőségünk,
működőképességünk, fejlődik problémamegoldó képességünk, nő hatékonyságunk.
- Óvodáskor (3-5. év): kezdeményezés / bűntudat. Kezdeményezőkészség, uralomra
törekvés / önalávetés.
- Iskoláskor (6-11. év): teljesítmény / kisebbrendűség-érzés. Teljesítménymotiváció,
önértékelés.
- Serdülőkor (12-20. év): identitás / szerepkonfúzió. Személyes élet, szerepválasztások,
azonosulás, életcélok és hivatás választása, egységesség, összeforrottság alakulása.
- Fiatal felnőttkor (25. évtől): intimitás / izoláció. Kiforrott identitás, alkotóképesség,
érzelmi elkötelezettség, hűség, intimitás, kapcsolati nyitottság, önfeltárás képessége,
beilleszkedés / magány, elszigetelődés.
- Felnőttkor (60. évig): alkotóképesség / stagnálás. Tapasztalatok összegzése és
hasznosítása, produktivitás, alkotóképesség, kiteljesedés, jövővel való törődés (nem csak saját
szükségletei és jövője érdekli).
- Időskor: integritás / kétségbeesés. Önelszámolás, életelégedettség, kielégültség,
bölcsesség / elvesztegetett élet.

14.5. Értelmi fejlődés szakaszai

Piaget az 1950-es években kísérleti módszerekkel vizsgálta a gyermekek értelmi fejlődését.
Piaget által meghatározott szakaszok jellemzői: sorrendjük állandó, egymásra épülnek
(integratívak), a határaik nem élesek (minden szakasznak van előkészületi szintje, majd az
egyensúly létrejöttével befejezett szintje).
- Érzékszervi, mozgásos (0-2 év): Reflexek gyakorlása, szokások kialakulása, mozgásos
cselekvési sémák használata jellemezi.

25
- Műveletek előtti szakasz (2-7 év): Manipulálható tárgyakon végzett műveletek jellemzik.
Cenralizáció: egyszerre egy tulajdonságot tud megfigyelni, aszerint tud válogatni.
Irreverzibilitás: a cselekvéssort nem képes fordított irányba elvégezni. Állandósul az
„ugyanannyi”, az intuitív mennyiségi képzet.
- Konkrét műveletek szakasza (7-11 év): A konkretizmus belsővé vált konkrétsággá
fejlődik, a gyermek képekkel, gondolatban elképzelt dolgokkal, tevékenységekkel is képes
foglalkozni. Ez teszi lehetővé számára a számokkal végzett műveleteket a tárgyakkal való
manipulálás helyett.
Decentralizáció: több szempontra is képes egyidejűleg figyelni, ezáltal összefüggéseket
felismerni.
Reverzibilitás: képes cselekvéseket fordított irányban elvégezni, a tárgyakat átrendezni.
- Formális műveletek szakasza (11 évtől): Műveletek szimbólumokkal, érvelés, állításokkal,
hipotézisekkel kapcsolatos okfejtés képessége. Többféle szempont szerinti osztályozás
egyidejűleg, rendszerezés, nézőpontváltás. Visszafelé következtetés. Állandósul a térfogat, a
mennyiségek aránya.

15. SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA

Témakörök
· Szociálpszichológia fogalma
· Társas és kognitív folyamatok
· Alapfogalmak: csoport, típusai, szerep, státusz, sztereotípia, előítélet, deviancia

15.1. Szociálpszichológia fogalma

Tudományos tanulmányozása annak, hogyan hatnak a társas és kognitív folyamatok arra,
ahogyan az ember észlelik és befolyásolják egymást, illetve ahogyan egymáshoz
viszonyulnak.
A szociálpszichológia a pszichológia egyik ága, azt vizsgálja, hogy az egyes személyek
viselkedését hogyan befolyásolja mások valódi, elképzelt, vagy mögöttes jelenléte.
Az egyén és a társas környezet kölcsönhatásával foglalkozik. Vizsgálja és értelmezi, hogy a
társadalom hogyan hat az egyénre. A csoport és az egyén kölcsönhatását tanulmányozza.

15.2. Társas és kognitív folyamatok

Társas folyamatok: A család, barátok, körülöttünk lévő emberek, a csoportok melyekhez
tartozunk, kultúránk tanításai, mindezek hatnak érzéseinkre, gondolatainkra tetteinkre.
Kognitív folyamatok: Emlékeink, látásmódunk, gondolataink, érzelmeink, meghatározzák,
hogyan fogjuk fel a világot és vezérlik cselekedeteinket.
A társas és kognitív folyamatok meghatározzák, hogyan észlelik és befolyásolják egymást az
emberek.

15.3. Alapfogalmak
Csoport egy olyan pszichológiai egység, amely kettőnél több személyből áll, tagjainak vannak
közös céljaik, közöttük viszonylag stabil kapcsolat van, amelyben egyesek függnek másoktól,

26
a tagok egymással kommunikálnak, interakcióban vannak. Pld.: diákok, munkahelyi
csoportok, cégek részlegeinek dolgozói.
Típusai:
- elsődleges (primer): kis létszámú közvetlen érintkezés jellemző főleg a személyes
érzelmek játszanak szerepet. Legfontosabb elsődleges csoport a család (3-25 fő között van).
- másodlagos (szekunder): nagy létszámú csoport a tagok között nincs közvetlen
kapcsolat. Pld.: iskola, oktatási intézmény, nagyvállalat.

15.4. Csoport típusai

Informális (spontán): spontán társulnak közvetlen személyes kapcsolatot alakítanak ki. Pld.:
baráti körök.
Formális (intézményes): formailag hivatalosan rögzített csoportok. Szabályozások határozzák
meg a csoporttagoknak a helyzetét, kapcsolatait, vezetést, melyeket mindenkinek be kell
tartani, kötelező érvényűek. pl: rendőrség, honvédség.
Kiscsoport (3-20 fő): tagjai közvetlen, személyes kapcsolatba kerülnek egymással, közösek a
célok. Ebben a csoportnak kialakul a „mi” tudat, az összetartozás érzése.
Nagycsoport (20-25 fő): szabályok és meghatározott normák alakítják, ugyanakkor hiányzik
az intimitás.
Vonatkozási csoport (referencia): normáival és értékeivel meghatározó az egyén számára. Az
egyén magatartását is formálja, mivel ehhez a csoporthoz kíván tartozni, átveszi a csoport
értékeit, normáit.

15.5. Szerep, státusz meghatározása

Szerep az a viselkedés, mely a pozíció által meghatározott tevékenység végrehajtásával
kapcsolatos. Olyan magatartás, amelyet a csoport tagjai elvárnak attól az egyéntől, aki a
csoport bizonyos pozícióját betölti.
A státusz egy adott társadalomban elfoglalt pozíciót jelent (orvos, anya, apa). Különböző
státuszokhoz, különböző szerepek tartoznak. Egy embernek több státusza van párhuzamosan.
Mindenkitől minden szerepben elvárják, hogy annak megfeleljen.

15.5.1. Szerep típusok:

Velünk született szerep (férfi, női)
Szerzett szerep: minden olyan szerep, amit életünk során magunkra veszünk, megtanulunk,
különböző készségek, képességek elsajátítása, (szülő, anya, feleség).
Szituációs szerep: életünket végig kísérő spontán szituációkhoz való alkalmazkodás (ügyfél,
utas, vásárló).
Szociális szerep: az adott társadalmi közösségre jellemző társadalmi funkciót jelent, melyet az
egyén az adott közösségben betölt. Ezekhez meghatározott társadalmi elvárások tartoznak (jó
anya, jó pedagógus).

15.6. Sztereotípia
Sztereotípia: valamilyen tulajdonságot rendelünk egy csoporthoz, egyúttal annak minden
tagjához (minden nő gyenge).
A sztereotípia önmagában csak egy megállapítás, mindenféle hozzáállás (attitűd) nélkül, csak
annyit mond, hogy ezek mind ilyenek.
A sztereotípiákhoz, gyakran kapcsolódnak attitűdök (az alkoholisták durvák. Ha találkozik
egy alkoholistával úgy gondolja hogy ő is durva és elítéli őt.)

27
A sztereotípia nem más, mint az általánosítás egy fajtája.
Az előítélet olyan sztereotípia, amely nem változik meg tapasztalás hatására, stabilan
fennmarad.

15.7. Előítélet fogalma

Az előítélet ellenséges, vagy negatív attitűd valamely csoporttal szemben, olyan attitűd, amely
hiányos, vagy téves információkból származó általánosításon alapul.
Működése: A sztereotipizálás eredményeként a külső csoporttal szembeni negatív érzéseket
jelöli.
Az előítéletek fajtái: negatív faji és nemi előítéletek.
Ha előítéleteink vannak, hátrányos következményekkel járhat, a megítéltekre, magunkra és a
közösségre egyaránt.

15.8. Deviancia
A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által
elfogadott normákat.
Az ilyen magatartást a társadalom elítéli, szankcionálja is egyben. Deviancia nem csak
embereket, csoportokat is jellemezhet.
Típusai: bűnözés, öngyilkosság, alkoholizmus, kábítószer fogyasztás, lelki betegségek,
normaszegő szexuális magatartás, csavargás.

16. EMBERI SZÜKSÉGLETEK

Témakörök
· Szükséglet fogalma
· Maslow piramis

16.1. Szükséglet
Életünk folyamán kisebb nagyobb célokat tűzünk magunk elé, valamit mindig szeretnénk
elérni.
Azt hogy mire van szükségünk megfogalmazzuk, és ezek a vágyaink szükségleteink
cselekvésre ösztönöznek bennünket.
Ezek a tetteink meghatározzák viselkedésünket, és hatnak személyiségjegyeink alakulására is.
A szükséglet egy olyan belső hiányállapot, irányító erő, amely arra ösztönözi az embert, hogy
a hiány megszüntetésére törekedjünk.
Szükségletek két fő csoportja
- Elődleges szükségletek: biológiai eredetű szükségletek (levegő, táplálék, víz vagy a
szexualitás)
- A másodlagos (pszichogén) szükségletek: a pszichés folyamataink sajátosságaiból
levezethető vágyak alkotják. Ilyen pszichogén szükséglet például a hatalomvágy és a
teljesítményszükséglet.

Szükségleteink erőssége meghatározza a cselekvéseink intenzitását, irányát, alaposságát.

Szükségleteink a körülményektől függően változnak, de függenek az egyéni motivációs
hajlamainktól is.

28
16.2. Maslow piramis
Az emberiséget már nagyon régóta érdekli, hogy mi állhat az emberek viselkedésének a
hátterében, mi és miért motiválja őket. Abraham Maslow szerint az emberi szükségleteket
hierarchikusan lehet rangsorolni. Ezek egymásra épülnek.

1. szint: Fiziológiai szükségletek. Amíg ezek a szükségletek éreztetik hatásukat, addig

nagyon nehezen tudunk a fentebbi lépcsőfokokra koncentrálni.
2. szint: Személyes biztonság, anyagi biztonság, egészség. Ide tartozik a saját ház és otthon, a
pénzügyi vésztartalékok - de az is, hogy az állam és az igazságszolgáltatás megvédjen a
bűnözéstől, a kizsákmányolástól és az átverésektől.
3. szint: Szociális szükségletek. Ide tartozik a közösségi élet, az identitás – vagyis a valahová
tartozás. Szükségünk van a szeretetre, hogy szeressünk valakit, és minket is szeressenek.
Hiányában először magányossá válhatunk, aztán ez szorongássá alakul, legrosszabb esetben
pedig akár a klinikai depressziót is elérheti. A szociális szükségletek után elérhetjük azt a
szintet, ami az elismerésre irányul.
4. szint: Elismerés. Maslow szerint két típusa van az önbecsülési szükségleteknek:
- Alacsonyabb kategóriába tartozik a mások elismerésének vágya, tehát a hírnév, státusz,
presztízs, figyelem.
- Magasabb szinten van az önbecsülés, kompetencia, önbizalom, függetlenség - és a
szabadság.

5. szint: Kognitív szükséglet. Megértjük a minket körülvevő világot és a minket érő napi
szintű ingereket. Megismerjük, mi az ami érdekel minket. Tudást szerzünk a minket érdeklő
témákról. Egyre mélyebben megismerjük a felszín mögött rejlő igazságokat.
6. szint: Esztétikai szükségletek. A szépség, a rend és a harmónia szükséglete.
Ide tartoznak azon igények, amelyek egy rendezett, harmonikus környezetre vágynak, hogy
körbe vegyük magunkat szépséggel, szimmetriával.
7. szint: Önmegvalósítás. Az önmegvalósítás a bennünk rejlő legmagasabb potenciál elérését
jelenti, a lehetőségek maximális kihasználását – tehát valami magunknál sokkal nagyobbat
alkotni, a szenvedélyünknek élni.

17. ÉLETKORI SZAKASZOK

29
Témakörök
· Életkori szakasz fogalma
· Pszichikus fejlődés
· Életkori szakaszok jellemzői

17.1. Életkori szakaszok

Az egyes életkorokban meglévő közös sajátosságokat életkori sajátosságoknak nevezzük.
Az életkori sajátosságok egy idő után átalakulnak, eltérő sajátosságot mutatnak. Ezek az
átalakulások fejlődési szakaszokat hoznak létre.
- csecsemőkor a születéstől a 12. hónap
- kisgyermekkor 1–3 éves korig
- óvodáskor 3–6/7 éves korig
- kisiskoláskor 6/7–10 éves korig
- serdülőkor 10–18 éves korig
- ifjúkor 18–25 éves korig
- felnőttkor 25 éves kortól életünk végéig tart.

17.2. Pszichikus fejlődés

Személyiség fejlődését befolyásoló tényezők:
- ÖRÖKLÉS: testi, biológiai tulajdonságok, idegrendszeri típusok öröklődnek. Öröklődnek
az adottságok, amik a képességek előfeltételei.
- KÖRNYEZET: tárgyi és személyi környezet is beletartozik, az ember személyisége
társas közegben formálódik.
- NEVELÉS: szükséges az egyes készségek, képességek kialakulásához.

A fejlődés egy olyan a születéstől a halálig tartó folyamat, melynek során az egyén megtanul
különböző közösségekben élni. Közben tudatára ébred saját erejének és korlátjainak,
megismeri önmagát!

17.3. Csecsemőkor
Újszülöttkor: Teljes biztonságból a külvilágba kerül. Önállóan életképtelen, a nap nagy részét
átalussza. Az újszülött gyenge és tehetetlen, de érzékelő rendszere első pillanattól működik,
környezet ingereire reagál, tanul. Jellemzőek a globális, differenciálatlan reakciók
(összerezdül, megfeszül), melyek egyre differenciáltabbá válnak. Feltétlen reflexek vannak
jelen.
Csecsemőkor: Ebben az életkori szakaszban az anya és a gyermek közötti kapcsolat, a
kötődés típusa meghatározó. Kiemelkedő a gyermek fejlődése testileg és mentálisan is.
1 éves korára 8-10 kg, 70-80 cm.
Mozgásfejlődés: spontán mozgásoktól eljut az önindított mozgásokig (kúszik, mászik, ül), a
korszakvégén fordulópont a járás megjelenése.
Beszédfejlődés: a beszédet megelőző közlésformák (szem, kéz koordinációja) és a
beszédapparátus kifejlődése fontos ebben az időszakban.

17.4. Kisgyermekkor
Érzelemvezéreltség, én központú világkép jellemezi a gyermekeket.

30
Önállósága fokozódik, megjelenik a dackorszak. Képességeik fejlettsége nincs mindig a
cselekvési törekvés szintjén. Azt gondolja, hogy képes rá, nem díjazza ha segíteni akarunk ,,
én akarom ” korszak. Kudarc elviselését még nem tanulták meg, sikertelenségre gyakran
dacos viselkedéssel reagálnak. Dac mindig válasz egy másik ember viselkedésére, erős
érzelem által vezérelt ,, rövidzárlat ”. Elveszíti kapcsolatát, céljával, környezetével (hiszti).
Mozgása ügyesedik, eszközöket használ.
Ebben a szakaszban hogy fekvőből, álló, járó, cselekvő (nagymozgások fejlődése) gyermekké
válik.
Lényeges vonás a beszéd megindulása (ennek mozzanatai), eszközhasználat
(finommozgások), különféle játékcselekvések megjelenése, szobatisztaság elérése, valamint
pszichológiai szempontból fontos az érzelmi-akarati fejlődés ebben az időszakban.

17.5. Óvodáskor
Önállósága egyre jobban kibontakozik, az önkontroll fokozatosan fejlődik. Társas kapcsolatok
ugrásszerű fejlődése jellemző. Iskolaérettség feltétele, hogy tudja késleltetni a vágyai
kielégítését, képes legyen feladatra koncentrálni.
A család nagyon fontos ebben az életkorban is. Érzelmek hangsúlyosak (arra figyel és
emlékezik, ami érzelmileg megragadta). Fő tevékenysége a játék. Nagy a mozgásigénye.
Megjelenik a gyermek én tudata. Megismerésben nagy szerepet kap a képzelete, fantáziája.
Mozgásfejlődésben a mozgáskoordináció fejlődése szembetűnő.
Figyelem önkéntelenből, szándékossá válik. Az emlékezet a kor második felére ugyancsak
szándékossá válik.
A képzelet a vágyteljesítést szolgálja, megmutatkozik a játékban és az ábrázolásban. Társak
iránti igény megjelenik, hasonló korú társak közé vágyik, aktív a kapcsolatfelvételben.
Beszédben kialakulnak a különböző beszédfajták.
- Szituatív beszéd
A beszédfejlődés első szakasza a szituatív beszéd, ami azt jelenti, hogy a gyermek által
használt szavak bizonyos szituációkhoz kötődnek, azaz jelentésüket még a szituáció jellege
határozza meg (helyzethez, és nem tárgyakhoz kötött). Ebben a szakaszban általában csak a
szűk család, főként az anya érti meg gyermekét. A gyermek gyakran használ egyszótagos
szavakat, és egyszavas mondatokat, melyben a szónak több jelentése is lehet.
Egocentrikus – én központú- beszéd. Tevékenység közben magának beszél, ami saját
élményéből, lelki állapotából fakad.
- Kontextusos beszéd
Logikai összefüggésekben való beszédet jelent. A gyermek szociális kapcsolatai
kiszélesednek, a környezet magasabb igényeket támaszt a gyermek beszédével kapcsolatban,
melynek fő formája a dialógus. Két szavas mondatokat használ (alany és állítmány), gyakran
cselekvésbe ágyazva. Szeretik a verseket és a mondókákat, és játékukat is gyakran kísérik
beszéddel.

A szituatív beszéd természetesen nem tűnik el, hanem a felnőttekhez hasonlóan hol ezt, hol
azt használja a gyermek a helyzettől illetve a közös előismeretektől függően. A szituatív és
kontextusos beszéd nem jelent minőségi különbséget és közöttük sok átmeneti forma létezik.

17.6. Kisiskoláskor
Az óvodáskor végétől a tízedik év végéig tart. Az iskolába lépés fontos társadalmi állomás. Itt
alakul ki a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való viszony, amely döntő mértékben meghatározza
a későbbi életpályáját.

31
A kortárs kapcsolatok egyre fontosabbá válnak. Megváltozik a viszonya a környezethez.
Társas kapcsolatok változnak, barátságok szövődnek.
Javul a mozgás rendezettsége, irányítása, izomzatuk fejlődik, de még fáradékonyak.
Kötelességtudat, felelősségtudat erősödik. Felnőttekhez való kötődés, tekintélytisztelet még
erős. Az érzékelés-észlelés differenciálódik. Megjelenik a szándékos emlékezet, képzelet.
Az iskolai sikeresség / sikertelenség meghatározza a tanuláshoz való viszonyukat.

17.7. Serdülőkor
A serdülőkor (pubertás) az identitás szempontjából fontos periódus, három további szakaszra
osztható:
- Prepubertás (10 – 12 év
- Pubertás (12 – 16/17 év)
- Posztpubertás (16/17 – 18 év)

A serdülőkor szakaszkezdései között nagy egyéni eltérések lehetnek.

Sokkszerű testi, lelki, mentális változások időszaka. A kortárskapcsolatok válnak
elsődlegessé, etikai, erkölcsi kérdések kerülnek előtérbe. Szexualitás, intimitás fontossága
kiemelkedő, az iskolai teljesítmény legtöbbször nem elődleges, mert a gyermekek már nem
akarnak mindenáron a szüleiknek megfelelni.
Serdülőkor feladatai: érzelmileg függetlenné kell válnia a szülői családtól, azonosulni kell
saját nemi szerepével, vállalnia kell felnőtt társadalmi szerepét.

17.8. Ifjúkor, felnőttkor

Átmenet a gyermekkorból a felnőttkorba. Az egyén már nagykorú, de anyagilag függ a
szüleitől.
Felnőttkor (25 év felett) aktivitás időszaka. Fiatal-, középső-, és késői felnőttkorra osztható
fel.
A késői felnőttkor (65 felett) az öregedés korára, öregkorra, és aggkorra osztható fel,
szembenézés az élet befejezésével. Beteljesülés az élettel, hajlandóság arra, hogy a személy
saját halálával szembe nézzen. Mindenkinek el kell fogadnia saját életét, mint egyszeri,
megismételhetetlen utat, hibáival, buktatóival együtt. Elszámolás, visszatekintés időszaka,
mennyire éltünk teljes életet. Az lesz fontos, hogy mit kell még tenni a hátralévő időben.

18. A KÖTŐDÉS

Témakörök
· Kötődés kialakulása
· Kötődéselmélet
· Kötődési mintázatok
· Anya-gyerek kapcsolat jelentősége

18.1. Kötődés kialakulása

Az újszülött számára, környezete legfontosabb tényezője az anyja, vagy gondozója.

32
A gyermek idegrendszerének a fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően
meghatározza az anyával való kapcsolata.
Konrad Lorenz (imprinting) kutatásaiból tudjuk, hogy a születés után létezik egy szenzitív
periódus, ahol az idegrendszerben mély lenyomatok képződnek.
Harlow majomkísérletei igazolták, hogy ez a jelenség a magasabb rendű gerincesekben is
kimutatható (drótanya, szőranya).
A születés utáni szenzitív periódusnak nagy szerepe van a kötődés kialakulásában, illetve az
anyai viselkedés „beépített programjának” előhívásában. Az első gyermeküket szülő anyáknál
fontos, hogy az anyának a szülés után azonnal legyen lehetősége gyermekével fizikai
kapcsolatba lépni. Ugyanis ha ez nem jöhet létre, az anya-gyermek kapcsolat sérülékenyebb
lesz, mely az elsődleges szocializációs folyamatban gyakran a kommunikációs zavarokban
nyilvánul meg.
Az újszülött nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét
születése után, követni semmilyen formában nem tudná őt. A kötődési viselkedés az, ami az
anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés nem más mint egy jól fejlett
szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével
párhuzamosan válik hangsúlyossá.
7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezéreli, fel akarja fedezni a
világot, megérinteni, megtapasztalni, ugyanakkor keresi a felnőtt közelségét, ami számára a
biztonságot jelenti.
A kötődési rendszer e két vágy közötti egyensúlyt teremti meg. A kötődési rendszerben az
anya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi
és megnyugtatja.
A kötődés egy komplex viselkedési rendszer melyben az anyának, és a gyermeknek is aktív,
kezdeményező szerepe van.
A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének korai megtapasztalása
vagy elmaradása esetén kialakul a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is
alapjául szolgál.
A biztonságosan kötődő gyermek magabiztosabb, társaságban jobban feltalálja magát, együtt
érzőbb társaival és közeli kapcsolatait valódi érzelmi mélység jellemezi.

18.2. Kötődéselmélet
A kötődéselmélet megalkotása John Bowlby, angol pszichiáter nevéhez fűződik.
Bowlby szerint velünk születik a késztetés a kötődésre és ennek megfelelő az újszülött
viselkedési repertoárja (sírás, nevetés, kapálózás) mind olyan viselkedések, melyek optimális
esetben biztosítják a közelséget és elősegítik a kontaktust az anyával.
Az anya válaszkészségének fontosságát is kiemeli. A gyermek kontaktuskereső viselkedése
csak a párbeszéd egyik oldala, és csak megfelelő válasz esetén alakulhat ki a biztonságos
kötődés.

18.3. Kötődési mintázatok

18.3.1. Biztonságos kötődés
A biztonságosan kötődő gyermek anyja jelenlétében bátran indul el felfedezni a környezetét.
Az anya távozásakor a nyugtalanság jeleit mutatja és az anya visszatéréséig, nem is talál
vigaszt, sem a játékokban, sem idegen társaságában. A kötődési rendszer az ilyen esetekben
jól működik, a gyermek, a számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja. Idegen személy
viszont nem képes megnyugtatni a gyermeket. A gyermek nem tolerálja az egyedüllétet
idegen helyen és hangot ad kétségbeesésének.

33
18.3.2. Elkerülő kötődés
A gyermek az anya távozásakor nem reagál, és az idegen személy jelenétére sem, de nem vesz
tudomást az anya visszatéréséről sem. Az így viselkedő gyermekeket elkerülő kötődés
jellemezi, ami nem azt jelenti, hogy a kötődési rendszer egyáltalán nem működik, és
alapvetően hiányzik az a kötelék, mely az anyához fűzné gyermekét. Az elkerülő kötődéssel
jellemezhető gyermekek egy éves korukra megtanulják nem kimutatni érzelmeiket. Az ilyen
gyermekek ugyanolyan stresszt élnek át anyjuk távozásakor, mint síró társaik, csak nem
kommunikálják érzelmeiket. A kutatások kimutatták, hogy ezeknél a gyermekeknél a nem
megfelelő anyai válaszkészség az, ami arra készteti a gyermeket, hogy elkendőzze érzelmeit,
vagyis a gyermek stratégiája, ha nem reagálnak, nem érdemes kommunikálni. Az ilyen anyák
sokszor nyíltan elutasítók, és nem szeretik a testi kontaktust.

18.3.3. Ambivalens kötődés

A gyermek az anya jelenlétében felfokozott érzelmi reakciót mutat, melyet nehéz
lecsillapítani, nyugtalan. Az anya távozása nagymértékben kiborítja, de a visszatérése is alig-
alig tudja megnyugtatni, egyszerre kapaszkodik az anyába, illetve tolja el magától. A gyermek
nem tekinti az anyát biztonságos háttérnek, hiába van jelen, nem indul felfedezni a világot. Az
anya képtelen gyermeke megnyugtatására, hiába tér vissza hozzá, a gyermek hosszasan sír
tovább. Az ilyen anyákat kiszámíthatatlan viselkedés jellemezi, mivel nem a gyermek
jelzéseinek, hanem önmaguk belső állapotának függvényében reagálnak, így alakul ki az
ambivalens kötődés.

18.3.4. Dezorganizált kötődés

A gyermekek sokszor menekülnek az anyjuk elől, vagy teljesen váratlan helyzetekben
lemerevednek, autoagresszív cselekedetet hajtanak végre, fejüket a falba verik. Az anya a
félelem és a megnyugvás forrása, ezért ez az ellentmondás vezet a kötődési rendszer
széteséséhez. Ekkor a gyermeknek nincs stratégiája, saját maga által kifejlesztett módszere az
anya távozása okozta stresszhelyzetre, viselkedése szabálytalan, rendszertelen. A
dezorganizáltan kötődő gyermekek történetében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás és a
szülői bántalmazás.

18.4. Anya-gyermek kapcsolat jelentősége

Anya és a gyermeke közötti kapcsolat kiemelten fontos a gyermek személyiségfejlődése
szempontjából. Az újszülött gyermekkel fenntartott állandó testi kapcsolat a gyermek
idegrendszerének fejlődésére pozitív hatással van. Az anya testének melege, légzésének és
szívműködésének állandó érzékelése a méhen belüli állapotot idézi, emiatt a testi kapcsolat
jelentős hatással van a gyermek érzelmi életének és biztonságérzetének kialakulására.
Születése után a gyermek nincs tudatában az individuumának, szimbiózisban, duálunióban él
az anyjával. Ebben az együttélési és együtt létezési formában mindkét félnek egyformán nagy
szüksége van a másikra.
Az anya-gyermek kapcsolat kezdeti szakaszában a fizikai kapcsolat a meghatározó. Ebben az
elsődleges jelentőségű az érintés. Az érintés és anyai közelség érdekében a gyermek
erőfeszítéseket is képes tenni.

Fázisai:
- Felélénkülési reakció - a gyermek úgy harcolja ki az érintést (a rendelkezésére álló
mozgási és hangadási repertoárjával), hogy viselkedésével kiváltja az anya figyelmét és
érdeklődését.

34
- Megkülönböztető közeledés - ötödik, hatodik hónapban jelenik meg, ekkor a gyermek
különbséget tud tenni az anya és az idegenek között.
- Helyzetváltoztatás - úgy kerül fizikai kapcsolatba az anyjával, felnőttel hogy odamegy
(kúszik, mászik).

A korai anya-gyermek kapcsolat során a gyermek megtanulja, hogyan kell jelet adni és
válaszolni ahhoz, hogy a szülőtől is választ kapjon. Ez a kommunikációs séma lesz az alapja a
későbbi információcserének és tanulási folyamatoknak.

19. PEDAGÓGUS SZEMÉLYISÉGE

Témakörök
· Pedagógus szakmai személyiségét meghatározó tényezők
· Pedagógiai munkatárs szerepe
· Elvárt személyiségjegyek
· Nevelési - vezetési stílusok
· Megoldási módok nevelési helyzetekben

19.1. Pedagógus szakmai személyiségét meghatározó tényezők

A jó és a sikeres pedagógus legfontosabb képességeit nagyon nehéz meghatározni. Régóta
próbálják a kutatók megfogalmazni, de pontos meghatározásokat nem lehet létrehozni.
Vannak képességek, amelyek velünk születnek fejleszthetők is, és vannak, amik megfelelő
módszerekkel kifejleszthetők.
Sok tényezőtől függ, hogy egy adott pedagógus mitől jó.
A kérdés az, hogy melyek azok a képességek, képességcsoportok, amik nélkül biztosan nem
válhatunk jó pedagógussá.

19.2. Pedagógus szakmai személyiségét meghatározó tényezők

19.2.1. Kognitív tartalmak:

35
- IQ és műveltség
- didaktikai képesség (képes legyen olyan pedagógiai szituációkat tervezni, amelyben a
gyermekek önállóan, észrevétlenül, játékokon keresztül, jókedvűen tanulnak)
- kommunikációs képesség
- szervezőképesség (tervezés – szervezés – lebonyolítás – alkalmazkodás – döntés).

19.2.2. Érzelmi-motivációs jellemzők:

- EQ: érzelmi intelligencia
- SQ: társas intelligencia, hatóképesség
- vezetői képesség (irányítani tudás, határozottság, következetesség, igazságosság,
empátia és tolerancia, objektivitás)
- önreflexió, önirányítás, önfejlesztés képessége
- kreativitás
- játszani tudás.

19.3. Pedagógiai munkatárs szerepe

- Segíti a köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok munkáját.
- Óvodai, iskolai, tanórán kívüli foglalkozások előkészítője és lebonyolításának segítője.
- Szabadidős programokat szervezése, külső programokon való resztével. pedagógus
segítése.
- Gyermekek gondozása, felügyelete, kísérése.
- Ebédeltetés.
- Kapcsolatot tart az ifjúságsegítővel, a gyermekvédelmi felelőssel, a szociális
intézményekkel, a hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal.

19.4. Elvárt személyiségjegyek

- Empátia
- Türelem
- Hitelesség
- Következetesség
- Differenciált bánásmód alkalmazásának képessége
- Ápolt, kiegyensúlyozott
- Gyermekszeretet
- Szakmai tudás
- Hatékony kommunikációs készség
- Együttműködési képesség

A gyermekek és felnőttek között kialakult kölcsönös elfogadó viszony adja az alapját a

nevelési szintérnek, amiben a gyermek számára élményt nyújtanak a csoport különféle
történései, tevékenységei. Mindehhez a pedagógiai munkatárs kedves, melegséget sugárzó,
kiegyensúlyozott, empatikus, toleráns magatartása is hozzájárul.

19.5. Nevelési - vezetési stílusok

- Nagyon autokrata nevelő: nemcsak parancsol, magatartásával, szavaival, gesztusaival is
hatással van a gyerekekre.
- Fenyegető – gúnyoló – megszégyenítő - gyanúsító.
- Autokratikus: parancsol, rendre utasít, nem hallgatja meg a gyermek ellenvetéseit.

36
Büntető - sablonos.
- Aktívan beavatkozó: gyermek szükségleteit, fejlettségét figyelembe veszi. Hibák
kijavítását segíti azzal hogy megindokolja a helytelen cselekvést.
Javíttató - erkölcsi normákra hivatkozó - oktató - büntető.
- Passzívan beavatkozó: majd megoldódik, nem nevel.
Elnéző - jóságos - panaszkodó.

Filmajánló: (Lewin-féle vezetési stílusok: Módszerek c. oktatófilm)

https://www.youtube.com/watch?v=satfAW5Ksoc

19.6. Megoldási módok nevelési helyzetekben

- Agresszív megoldás: gyanúsítgat, rágalmaz, megaláz, büntet, megfélemlít.
- Korlátozó megoldás: túlzottan beavatkozik a folyamatba. Utasít, felszólít, parancsol,
büntet, tilt.
- Együttműködő megoldás: gyermekek jogait, szükségleteit fejlettségét figyelembe veszi.
Pozitív érzelmi viszonyulásra törekszik. Elvárásai egyértelműek, következetesek. Érdeklődik,
megért segít.
- Pedagógiai tehetetlenség: felkészületlen, passzív, -,,olyan amilyen „ -nem érdekli a
gyermek. Csak a ,,jókat” kedveli.
- Érzelem nélküli: nem mutat érzelmeket a gyermek iránt, hideg korlátozó. Lekezel,
kigúnyol.

37