1.

OKJ 31 623 01
Fakitermelő
Fakitermelés, faanyagmozgatás
Komplex szakmai vizsga Szóbeli vizsgatevékenység

/ Vizsgára való felkészüléshez /

oldal 1
 1. Sorolja fel a fakitermelés műveleteit! Ismertesse az egyes műveletek fogalmait!
Határozza meg a fakitermelés műveleteit befolyásoló tényezőket!

A felhasznált, alapvetően két egymásba ágyazódó munkafolyamatból áll. Ezek közül az egyik
a fakitermelés, a másik a faanyag mozgatási munkafolyamat.

A fakitermelési folyamat műveletei az alábbiak:

1. Döntés: A fa tőtől történő elválasztása (motorfűrésszel vagy többcélú fakitermelő

géppel).
2. Gallyazás: A fa 5 cm-nél vékonyabb (gallyfa) részének levágása, a gallyaitól
megtisztított teljes vagy fekvő fát ágas fának nevezzük. A gyakorlatban a gallyazás
művelet során az 5 cm-nél vastagabb ágrészt (ágfa) is levágják, ekkor alakul ki a
szálfa.
3. Elődarabolás: Csak akkor van szükség erre a műveletre, ha a rendelkezésre álló
közelítő eszköz vagy gép teljesítményét meghaladja a gallyazás után kialakult fa
méretéből következő súlya. A művelet elvégzése utána szálfából hosszúfa lesz.
4. Választékolás: a darabolás helyének kijelölése. A legfontosabb műveletek egyike. A
választékolást úgy kell végrehajtani, hogy a piaci viszonyokat figyelembe véve a
legértékesebb erdei választékokat alakítsuk ki.
5. Darabolás: A faanyag primer választék méretre vágása.
6. Felkészítés (művelt csoport):
a. Kérgezés: A faanyag kéregrészének eltávolítása.
b. Hasítás: A faanyag hosszirányú (rostok irányával párhuzamos) szétválasztása
c. Aprítékolás: A faanyag apró darabokra vágása ipari vagy energetikai célú
hasznosítás céljából.
d. S-kapcsozás: A rönk anyag bütü felületébe „S” alakú kapcsok beütése a
száradásból adódó repedések továbbterjedésének megakadályozása céljából.
7. Készletbe vétel (számbavétel): A faanyag választékok szerinti mennyiségi feljegyzése.
A rövidválasztékok sarangban vannak, a hosszúak máglyában, itt egyedenkénti
felvétel van.

Fakitermelési műveleteket befolyásoló tényezők:

Állomány: vastagsága, magassága, fafaj, egészségi állapot, elhelyezkedése

Időjárás: szél, csapadék, fagy

Domborzat, terepviszonyok: nem mindegy, hogy sík terepen vagy meredek oldalban
dolgozunk

oldal 2
 2. Ismertesse a fadöntés munkarendjét! Sorolja fel a döntés szabályait!

A döntés fakitermelési művelet műveletelemei az alábbiak:

1. A döntendő fa felkeresése.
2. A fa húzási irányának megállapítása (legalább két felállítási helyről).
3. A fa tervezett döntési irányának meghatározása.
4. A fa környezetének és a menekülési útvonalnak a megtisztítása.
5. Körültekintéssel meggyőződés a döntés végrehajtásának biztonságáról.
6. Hajk elkészítése (15 cm-nél nagyobb tőátmérőjű fa) hajkalap és hajktető kialakítása
úgy, hogy a hajkfenékvonal merőleges legyen a tervezett döntési irányra.
7. Döntőfűrészvágás végrehajtása.
8. A fa dőlésének megindulásakor eltávolodás a fától a biztonsági zónába.
9. A szakáll levágása a már nyugalomban fekvő fáról, illetve szükség esetén a tőről.

Hajk fogalma:

Hajk kialakítására csak a 15 cm tőátmérőnél nagyobb fák döntésénél van szükség. A hajk a
döntésirányt meghatározó bemetszés a fába. Legegyszerűbb formája az egyszerű ék alakú hajk.
Kialakításuk két vágással történik. A hajk vízszintes irányú vágását hajkalapnak, ezzel szöget bezárót
hajktetőnek nevezzük. A két sík egy egyenesben találkozik. Ezt az egyenest hajk fenékvonalnak
nevezzük, ami minden esetben merőleges a tervezett döntési irányra. A méreti előírások:
hajkmagasság, illetve a hajk mélysége a tőátmérő 1/10-e és ¼-e legyen.

A törési léc fogalma:

A hajk fenékvonala és a döntőfűrészvágás fenékvonala közötti el nem vágott rész. Az el nem vágott
rostok akkora terhelést kapnak, hogy lényegében a fa dőlésének megindulása előtt eltörnek, innen
kapta az elnevezést. Szerepe a döntés irányításában van. (A hajk fenékvonal merőleges a
döntésirányra.) A méreti előírások: szélessége a döntővágás síkjában 40 cm átmérőig az átmérő 1/10-
e, de legfeljebb 4 cm, 40-80 cm átmérő között 4-6 cm, 80 cm átmérő fölött 6-10 cm legyen. Ha a
döntési irány nem egyezik a húzási vagy azzal ellentétes iránnyal, akkor törési léc szélességét a húzási
irány felőli oldalon csökkenteni, az ellentétes oldalon növelni kell.

A törési lépcső fogalma:

A hajk fenékvonala és a döntőfűrészvágás fenékvonala közötti magasságkülönbség. Szerepe: A fa

felhasadásának és felszakadásának megakadályozása, ezáltal a fa döntésének biztonságosabbá
tétele, illetve a fentiekből következő értékvesztés elkerülése. A mérési előírások: A törési lépcső
magassága legalább a tőátmérő 1/10-e legyen.

A fa egyensúlyi helyzetétől függ a dőlésre kényszerített fa várható elmozdulásának iránya. A fa,

döntés közbeni elmozdulásait az határozza meg, hogy a súlyponttól kiinduló elméleti függőleges - a
súlyvonal - metszi-e a vágáslapot, vagy azon kívül éri a talajt. Ha a súlyvonal metszi a vágáslapot,
akkor a fa központos súlyvonalú, vagyis egyenes állású. Ha ez kis távolságban történik, akkor kis
húzású fáról, ha távolabb történik, akkor nagy húzású fáról beszélünk.

oldal 3
A fa súlypontjának meghatározása jó megfigyelőképességet igényel. A súlypont a farmagasság alsó
harmadától feléig terjedő részére esik. Az erőteljesebben vékonyodó fáké mélyebben, a hengereseké
magasabban helyezkedik el. A gyakorlatban általában könnyen eldönthető, hogy a fa egyenes állású,
kis húzású, vagy nagy húzású. A húzott fáról pedig az is megállapítható, hogy milyen irányban
külpontos.

3. Ismertesse a különböző tőátmérőjű, központos súlyvonalhelyzetű fák döntésének módjait

Központos súlyvonalhelyzet: Ha a súlyvonal metszi a vágáslapot, akkor a fa központos súlyvonalú,

vagyis egyenes állású.

Egyenes húzású, azaz központos súlyvonalhelyzetű fák döntésekor a döntővágás fenékvonala mindig
párhuzamos. Bármilyen irányba lehet őket dönteni, esetleg kis rásegítés szükséges (döntővilla, ék,
stb.). A fa vastagságát mindig a motorfűrész vezetőlemezének hosszához viszonyítjuk. Lehet a fa
tőátmérője a vezetőlemez hosszánál kisebb, lehet a vezetőlemez hosszának másfélszerese, és még
ennél is nagyobb. Az előbbi két eset fordul elő a gyakorlatban a legtöbbször. Hazánkban már nagyon
ritka a vezetőlemez hosszát kétszeresen meghaladó vastagságú fatörzs. Ezek kidöntése a különleges
helyzetű fák döntési csoportjába tartozik.

Igen sokszor fordul elő, hogy a fa tőátmérője a vezetőlemez hosszát nem éri el. Ebben az esetben
elkészítik a hajkot, előbb a hajkalapot, aztán a hajktetőt, majd a döntési irányba haladva a
döntővágást. Mindhárom vágást célszerű támasztott legyezővágással indítani, és párhuzamos
vágásokkal befejezni. Szorulás esetén döntővillát lehet alkalmazni.

Ha a fa átmérője a vezetőlemez hosszánál nagyobb, akkor a hajktetőt képezzük ki előbb, utóbb a

hajkalapot, támasztott és párhuzamos vágásokkal, esetleg legyezővágásokkal Végül a döntő
fűrészvágást megelőzően célszerű a döntésirányból a hajk fenékvonalára merőlegesen és vízszintesen
beszúrni a fába a döntési irányból. Ezzel a vágással kizárjuk a felszakadás veszélyét. Ezután
legyezővágások sorozatával kell elkészíteni a döntő fűrészvágást.

Ha a tőátmérő a vezetőlemez másfélszeresét is meghaladja, akkor a hajktető és hajkalap

kifűrészelése utána a hajk fenékvonala mellett, a törési léc szélességének meghagyása mellett
oldalról, vízszintesen a törési lépcső figyelembevételével beszúrnak a fába, a vastagságtól függően,
vagy csak az egyik oldalról, vagy mindkét oldalról. A beszúrás után a döntési iránnyal ellentétes
irányba haladnak, míg az át nem fűrészelt rostok vastagságát le nem csökkentik annyira, hogy az a
vezetőlemez hosszát már nem haladja meg. Ekkor elkezdik a döntő fűrészvágást, majd kellő időben
ékekkel megindítják a fa dőlését.

oldal 4
 4. Ismertesse a különböző átmérőjű, kishúzású fák döntésének módjait!

Ha a súlyvonal a vágáslapon kívül éri el a talajt, akkor a fa külpontos súlyvonalú. Ha ez kis távolságban
történik, akkor kis húzású fáról beszélünk.

A kishúzású fákat lehet a húzás irányában, ettől hegyes szögben eltérően, tompaszögben eltérően, és
ellentétes irányban dönteni. Tompaszögű döntésnél a törési léc szélességét a húzási irány felőli
oldalon csökkenteni, az ellentétes oldalon növelni kell, vastagabb fánál ék használata is szükséges.
Hegyes szögű döntésnél a törési léc szélességét a húzási irány felőli oldalon csökkenteni, az ellentétes
oldalon növelni kell, ék használata mindig szükséges. Ellentétes irányú döntésnél ékkel vagy nagyobb
fák esetében gép segítségével hajthatjuk végre a döntést.

A kis húzású fák döntésekor a legkedvezőbb, ha a húzásirányba történik a döntés. Ilyenkor nem kell
semmiféle irányítóeszköz. A hajk fenékvonala a döntő fűrészvágás fenékvonalával mindig
párhuzamos. A hajkot a kihajlás oldalán kell készíteni, ezután esetleg a hajk fenékvonalára merőleges
szúróvágással biztosítják a felszakadás elkerülését. A döntővágást egyszerű párhuzamos vágással
készítik. A törési léc nem lehet 1-2 cm-nél szélesebb.

Vastag fák esetében a hajktető és hajkalap elkészítése után ismét tanácsos a hajk fenékvonalára
merőlegesen beszúrni a fába. Ha a fa tővastagsága meghaladja a vezetőlemez másfélszeresét, akkor a
hajktető és a hajkalap elkészítése után a törési léc meghagyásával a döntővágás magasságában
oldalról szúrnak a fába, mindkét oldalról, majd a döntő fűrészvágás elvégzése következik, amelyet
legyező, illetve párhuzamos vágások kombinációjával hajtanak végre.

5. Ismertesse a különböző tőátmérőjű, nagyhúzású fák döntésének módszereit!

Erősen kihajló, vastag fák döntése igen veszélyes munka. Nagy húzású fákat csak a húzásirányba
szabad dönteni.

Először el kell készíteni a hajktetőt, majd a hajkalapot támasztott, illetve fordított legyezővágásokkal.
Ezután a hajkalapra merőlegesen beszúrnak a fába, hiszen bizonyos, hogy a húzás miatt sokkal
hamarabb dőlésnek indul a törzs, mielőtt a törési lécet elég vékonyra lekeskenyítették volna. Ezután a
dőlési irányba nézve jobb oldalról a törési léc szélességének meghagyásával és a törési lépcsőnek
megfelelő magasságban szúróvágást alkalmaznak. Ha a vezetőlemez a fa túlsó oldalán kiért, akkor
hátéli párhuzamos vágással fűrészelnek a dőléssel ellentétes irányba addig, amíg a rostokat belülről
kifelé teljesen el nem metszik, és a fa le nem dől.

Ha igen vastag fákat kell dönteni, akkor az oldalról alkalmazott szúróvágást mindkét oldalról kell
készíteni. A döntésiránnyal ellentétes irányba hátéli párhuzamos vágásokkal lekeskenyítik a még tartó
rostokat, hogy azt már egy belülről kifelé irányuló párhuzamos vágással el lehet fűrészelni, és a fa
dőlhet. A szúróvágásra alkalmas motorfűrészek megjelenése előtt az ilyen erős húzású fák döntése
mindig balesetveszélyes volt. Számos baleset is származott ebből döntéskor, és a fa károsodása
nélkül sosem lehetett végrehajtani a munkát.

oldal 5
 6. Ismertesse a tőkorhadt fák döntésére vonatkozó előírásokat!

A tőkorhadt és lábon száradt fák döntése is nagy körültekintést igényel. A korhadás miatt a fa
hamarabb megindulhat, mint várnánk, a hajk fenékvonala sem tudja betölteni irányító, döntést
meghatározó szerepét. Az ilyen fákat mindig csak a húzás irányába szabad dönteni. Az ékek
használatára is nagyon kell vigyázni, mert előfordulhat, hogy balesetet idéz elő. A tuskómagasság
ilyenkor nem számít. Egyetlen szempont a balesetmentes döntés.

7. Hogyan történik az ikertörzsű és villásnövésű fák döntése?

Az ikertörzsek döntésekor első lépés mindig a két törzs egymástól való elválasztása. Egyszerű esetben
függőleges irányú párhuzamos vágásokkal elválasztják a két törzset, majd külön-külön döntik azokat
le. Előbb mindig a kisebb méretű, vékonyabb törzs döntése történik. Ilyenkor legtöbbször előfordul a
szúróvágás is.

Ha három, vagy többfelé elágazó törzset kell dönteni, akkor mindig azzal a törzsrésszel kell kezdeni,
amelyik a legkönnyebben hozzáférhető. A tuskómagasságra itt nem kell tekintettel lenni. A magas
tuskót külön fűrészeléssel kell talajszintben eltávolítani.

A villás törzsek döntése mindig nehéz. Ha a villa két szárán átfektetett sík csaknem merőleges a
döntési irányra, könnyen fennakad, ha meg ez a sík egybeesik a döntési iránnyal, akkor a döntési
irány felőli törzsrész szinte minden esetben behasad vagy bereped.

oldal 6
 8. Ismertesse a fennakadt fák levételére vonatkozó előírásokat!

A helytelenül végrehajtott döntés eredménye a fák fennakadása. Ennek elkerülésére igen fontos a
helyesen megválasztott döntési sorrend. Ha mégis fennakad a fa, nyomban hívni kell a vágásvezető
erdészt, s gondoskodni kell arról, hogy a fennakadt fa közelébe senki se tartózkodjék.

A fa levételét a vágásvezető erdésznek kell irányítania, aki át tudja tekinteni az egész vágásterületet,
rendelkezhet munkaerővel, fogattal, esetleg gépekkel.

Első feladat megállapítani, hogy mi okozza a fennakadást. Ettől függ ugyanis a további munka. Ha
csak egy ág akadt bele a másik koronájába, akkor az úgynevezett lefordítást alkalmazzák. A lefordítást
kedvező esetben rönkfordítóval vagy emelőrudakkal végzik. Puszta kézzel csak 10 cm-nél vékonyabb
fák vehetők le. Ennél vastagabb fák levételéhez már segédeszközre van szükség. Capint, rönkfordítót,
emelőfát vagy csörlőt lehet alkalmazni. A segédeszközök használata előtt el kell távolítani a
munkaakadályokat. Mindig a haladási iránnyal egyező oldalon lehet csak tartózkodni. A fa minden
megmozdulására figyelni kell, hogy a következő munkaművelet meghatározható legyen.

Ha a fa egy másik villájába esett, vagy a dőlő fa villája akadt bele egy másik fa koronájába, akkor a
lehúzást kell alkalmazni. A lehúzást vékonyabb fák esetében a fatörzs két oldalán egymással
szembenálló munkás végzi emelőfával vagy capinnal - araszolással. Vastagabb fa esetében fogatot
vagy csörlőt kell alkalmazni. A munka megkönnyíthető, ha a fatörzs bütüjét nem engedik a földbe
nyomódni, maga előtt nagy kupacot tolni. Minden húzáskor gondoskodni kell a tő megemeléséről.

Ha a fennakadt fa és a tartó fa is nagy koronájú, és az ágak egymásba feszültek, akkor csörlő vagy
traktor igénybevétele szükséges. Meg kell kísérelni a tartó fa kidöntését is a traktor húzóereje
segítségével. Ha ez nem sikerül, akkor a felfekvés irányára merőlegesen kell próbálkozni a fennakadt
fa ágainak eltörésével.

Fennakadt fára felmászni, ágait vagy magát a törzset elvagdosni nem szabad. Úgyszintén tilos a
fennakadt fa alatt tartózkodni. Értelmetlen és tilos egy harmadik fa döntése a két összeakadtra. Ez
legtöbbször nem jár eredménnyel, és még csak bonyolultabbá teszi a helyzetet.

Mindezek elkerülhetők, ha a döntés előtt gondosan felmérik a helyzetet, pontosan meghatározzák a

döntési irányt, és gondosan végrehajtják a döntést.

Biztonsági okok miatt tilos a fennakadt fa levételét megkísérelni:

- másik fa rádöntésével;
- a tartó fa kidöntésével;
- ledarabolással, kivéve 15 cm-nél kisebb átmérőjűt

oldal 7
 9. Ismertesse a ledarabolásos gyérítés munkarendszerét!

A 15 cm mellmagassági átmérőjű erdőállományban engedélyezett a fenti technológia. Ilyen

állományokban a fák egymástól mért távolsága kicsi, ezért a gyérítés során a fák jelentős száma
fennakad. A fennakadt fák levételére az EBSZ-ben foglaltak az irányadóak.

A ledarabolásos technológia nagy szakértelmet és fokozott figyelmet követel végrehajtójától. A fa

tövének átvágása ellenére a fa nem dől el, mert a környezetében található fák a dőlést
megakadályozzák. A darabolást úgy kell végrehajtani, hogy az összedarabolt fa választék méretű
legyen (1 méter). A tőtől elválasztott fa eltér a függőlegestől, ezért, ha a fa hossztengelyére
merőleges vágássíkot készítünk, az nem lesz vízszintes. Ebből következően a vezetőlemez fölötti
farész a vezetőlemezen le tud csúszni. A vágás a fa elvágandó részének átmérőjétől függ: 8 cm-ig
egyszerű átvágás, 15 cm-ig elővágás, majd az ellentételes oldalról a fa teljes keresztmetszetének
átvágása. Az elővágást természetesen itt is a nyomott övben végezzük. A felállási helyet úgy kell
megválasztani, hogy a várható elmozdulással ellentétes oldalon álljunk. A daraboló vágások sorozatát
mindaddig végezzük, amíg a fa le nem fekszik. Minden darabolás végrehajtása előtt célszerű a gallyak
levágása, természetesen csak vállmagasságig.

oldal 8
 10. Ismertesse a fa fizikai és alaki tulajdonságait, sorolja fel az alaki fahibákat!

A faanyag fizikai tulajdonságai a felhasználás szempontjából a legfontosabb, legjelentősebb

tulajdonságok. A fizikai tulajdonságok elsősorban a faanyag szerkezetétől, sűrűségétől
(térfogattömegétől) és a benne található víz mennyiségétől függnek.

A faanyag fizikai tulajdonságai a következők:

Felületi tulajdonságok:

- szín
- rajzolat
- szag

Anyagi tulajdonságok:

- sűrűség
- higroszkóposság
- vezetőképesség, fűtőhatás
- keménység
- szilárdság
- megmunkálhatóság
- tartósság

Alaki tulajdonságok:
- egyenesség
- sudarlósság
- terpeszesség
- törzsalakulás

Alaki fahibák:

Görbeség, az egyik legdöntőbb fahiba. Gyakorisága és méretei egymagukban megszabják a törzs

felhasználhatóságát. Görbe a fa, ha a rostok futása a hossztengelyét követő egyenestől eltér.

A görbeség kétféle lehet:

- síkgörbeség és
- térgörbeség
Ha a fa egy síkban görbe, vagyis egy síkra fektetve minden pontban érinti a síkot, akkor
síkgörbeségről beszélünk. A síkgörbe anyag lehet egy irányban és több irányban görbe. Az „S” alakú
fa például kétirányú síkgörbeséget jelent.
A térgörbe fa több síkban görbe.
A görbeség lehet öröklött, de lehet szerzett tulajdonság is. A vörösfenyő közismert „kardalakú”
növése öröklődő tulajdonság. A görbeség azonban kedvezőtlen termőhelyen helytelen
beavatkozásokkal létrehozott állományszerkezetben, egyenlőtlen fényelosztás, hő- és szélnyomás
hatására is kialakulhat.

oldal 9
A görbeség nagyságát síkgörbeség esetén a famagasság nagyságával mérjük. Meghatározása úgy
történik, hogy a görbe törzsrész két végpontja között zsinórt feszítünk ki, és megmérjük annak
törzstől való legnagyobb távolságát.
Az erdei választékok méreti és minőségi elvárásainak nagyságát minden esetben pontosan
meghatározzák. Minél erősebb a görbület, annál kevésbé értékes a faanyag. A térgörbe törzsből
kevés ipari választék készülhet. A síkgörbe anyag csökkenti a kihozatalt, fűrészipari feldolgozás után
az anyag szilárdsága is kisebb az átvágott rostok miatt.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a görbe fák utódai is görbék. A görbe növést elsősorban a kellő
időben elvégzett szakszerű erdőápolási munkákkal lehet befolyásolni.
Az ápolási munkák folyamán a túlságosan görbe egyedeket el kell távolítani.

Sudarlósság. A fatörzs átmérője a tő felől a csúcs felé haladva fokozatosan csökken. A fatörzsnek ezt
az elvékonyodását nevezzük sudarlósságnak. A feldolgozás szempontjából az a legfontosabb, hogy a
fa alja minél jobban közelítse meg a hengert, így kisebb lesz a veszteség.
A szabadban vagy az erdőszélen álló fák rendszerint földig ágasak. Az ilyen törzsek fokozottan
kúposak. A zárt állásban nőtt törzsek alakja inkább megközelíti a hengeres alakot. A szabvány
sudarlósnak mondja azt a törzset, amelynek vékonyodása folyóméterenként meghaladja az 1 cm-t.
A sudarlósság mértékét a folyóméterenkénti centiméterben megadott átmérőcsökkenéssel fejezzük
ki. A sudarlósságot nagymértékben befolyásolja, hogy a törzseket mennyire éri a fény. Ha minden
oldalról állandóan éri a fény, akkor a fa vastag, nagy ágakat fejleszt, amelyek erősen növelik a
sudarlósságot. Zárt állású, több koronaszintű erdőben a törzs csupaszon marad, mert a fény
hiányában nem tud oldalágakat növeszteni, így csaknem hengeres lesz a fa alakja.
Erdőszegélyen elkerülhetetlen a mértéken felüli sudarlósság. A cserjékkel kiképzett erdőszegélyek
azonban csökkenthetik a fahibák számát, nagyságát. Általában arra kell törekedni, hogy az
erdőművelési eljárásokkal zárt állást, és így hengeres növést érjenek el. Az ágas böhöncöket az elő
használat folyamán el kell távolítani az erdőből.

Tővastagodás. A fának öröklött vagy környezet hatására szerzett tulajdonsága. A tővastagodás lehet
korong alakú, vagy a gyökerek folytatásaként bordás.
A bordásság különösen a gyertyánt jellemzi, de előfordul az akácnál, a bükknél és más fafajoknál is. A
gyertyán bordás növése összefüggésben áll a gyertyán hullámos évgyűrűszerkezetével. Egyesek
szerint ezt a hibát a bélsugarak egyenlőtlen fejlődése okozza. A bordás törzsrész rontja a fűrészáru-
kihozatalt. Mivel rostjaik átvágottak, gyenge szilárdságúak. Az ilyen anyagot hasítani sem lehet. Arra
kell törekedni, hogy az erősen bordás növésű fák mielőbb kikerüljenek az erdőből.

Villásodás. Akkor következik be, ha a törzsön egy vezérág helyett kettő, esetleg több egyforma erővel
fejlődik ki. Ha ezt a jelenleg mellmagasság (1,3 m) alatt jelentkezik, akkor ikertörzsről vagy hármas,
stb. törzsről beszélünk. Ha ennél magasabban történik az elágazás, villa a neve.
A villásodás egyes fafajoknál jellemző tulajdonság, főleg a keresztben átellenes rügyállású fafajoknál.
Oka lehet sérülés, például szarvas rágás is. A villásodás súlyos hiba, mert minden esetben kettős belet
jelent, ha pedig többszörös elágazásról van szó, azonos számú a bél is. A villás törzsek az elágazásnál
könnyen behasadnak - például erős szélingás következtében. A hasadás helyén legtöbbször
kéregbenövés is tapasztalható, ahol a víz összegyűlhet és gombásodhat is.

oldal 10
A villás törzsek döntéskor mindig nehézséget okoznak, mert vagy nagyon könnyen fennakadnak, vagy
döntéskor a villa egyik szára behasad. A két bél körül kialakult évgyűrűk a száradáskor egyenlőtlenül
zsugorodnak, repedeznek. Az ilyen anyag fokozottan vetemedik. A két bél között legtöbbször fodros
szövet található.
Az egyes ipari választékokra a szabvány pontosan rögzíti, hogy a két bél távolsága egymástól hány cm
lehet. Hámozáskor például kismértékű, egymáshoz közel helyezkedő kettős bél előfordulhat, mert
hámozás után a visszamaradó henger a két belet magába foglalja.
A villásodás öröklődik, a villás növésű faegyedeket el kell távolítani.

11. Határozza meg a fahiba fogalmát! Sorolja fel az évgyűrűhibákat, valamint a szabálytalan
rostlefutásból származó fahibákat!

A kiemelt és kereskedelembe, feldolgozásra kerülő faanyag (rönk, fűrészáru) minőségét,

felhasználhatóságát - a méretei mellett - elsősorban a különböző fahibák határozzák meg. A fahiba
alatt a normálistól eltérő alaki és szöveti tulajdonságokat értjük. Ezek egyrészt a növekedési
folyamatokban alakulnak ki, másrészt különböző abiotikus és biotikus károsítások hatására. Ezek a
fahibák a keletkezésük módja és morfológiai megjelenésük alapján is nagyon sajátosak.

Fontosabb fahibák:

Göcsösség (ághelyek); Nyitott göcsök; Zárt, benőtt göcsök; Vízhajtás; Kinövés; Dudor; Rózsa; Kínai
bajusz; Bélrepedés; Gyűrűs elválás; Palástrepedés; Villámsújtás okozta repedés; Sudarlósság;
Terpeszesség; Külpontosság; Görbeség; Bordás növés (ormosság); Kétágúság (villás növés);
Rendellenes elszíneződés a gesztben (álgeszt); Korhadás (szíjács, geszt); Csavarosság; Ferdeszálúság;
Nyomottfa (fenyők); Húzottfa (lombos fák); Egyenlőtlen, torz évgyűrűk; Hullámosság, fodrosság,
csomorosság; Iker- (kettős) bél; Héjaszás (szárazoldal); Kéregbenövés; Rák; Belső szíjács (holdgyűrű);
Rovarrágás; Madarak okozta károsodás; Égésnyom; Mechanikai sérülések; Idegen anyag; Vegyi
elszíneződés; Penészesedés; Kékülés; Fülledés; Döntési repedések; Gőzöléskor és feldolgozáskor
keletkező repedések; Vetemedés (kajszulás, teknősödés); Roncsolódás; Felületi egyenlőtlenség;
Szálkiszakadás; Élelválás; Beégés; Fagömbösség.

A göcsösség a leggyakoribb és a legfontosabb fahiba. Göcsnek nevezzük az ágak fatestben maradó

részét. Megkülönböztetünk nyitott göcsöt, mely a faválaszték palástjára kiérő göcs, és benőtt göcsöt,
mely a hengeres faválaszték palástjára nem terjed ki. Előfordulására a benövés nyomaiból (ágdudor,
sebhely, kínai bajusz) következtethetünk. Az egészséges göcs faanyaga korhadástól mentes, míg a
korhadó göcs faanyaga a keresztmetszet területének legfeljebb 1/3 részén, a korhadt göcs faanyaga a
keresztmetszet területének több mint 1/3 részén korhadt. A göcsösség sajátos megjelenési formáit
képezik a törzsfa palástján a vízhajtások, a különböző kinövések, dudorok, a rózsa alakú és a kínai
bajuszhoz hasonlító kéregredők. E formákat a következőkben önállóan is bemutatjuk.

Nyitott görcs a faválaszték palástjára kiérő göcs, mely lehet egészséges, korhadó és korhadt.

Benőtt göcs a hengeres faválaszték palástjára a göcs nem terjed ki, előfordulására a benövés
nyomaiból (ágdudor, sebhely, perem) következtethetünk.

oldal 11
A hengeres fa választékok bütüjén két repedés típus figyelhető meg: bél- vagy sugárirányú repedés
és gyűrűs elválások. Bélrepedés alatt a béltől kiinduló sugárirányú repedéseket értjük.

A bél- vagy sugárirányú repedés a béltől kiinduló sugárirányú, a fa hossztengelyének irányában

jelentős kiterjedésű repedés. Élő fában keletkezik és a kitermelés után mérete jelentősen
megnövekszik.

Az egyszerű bélrepedés (gesztrepedés) a hengeres faanyag bütüjén egy síkban elhelyezkedő, egy
vagy két repedésből álló sugárirányú repedés.

Az összetett (csillagos) bélrepedés a hengeres faanyag bütüjén különböző síkban kialakult, több
repedés. Méreteiket illetően a bélrepedések általában keskenyek és rövidek, esetenként azonban
sugárirányban a geszt és a szíjács határát is elérhetik, hosszúságban pedig a bütütől akár több méter
hosszban is húzódhatnak.

A gyűrűs elválás a bütün az évgyűrűrétegek között keletkezett repedés. Élő fában keletkezik és
kitermelés után, a száradás következtében mérete jelentősen megnövekszik.

A vékonyfalú edények és tarcheidák sejtfal-összeroppanásával összefüggésben a korai pásztában,

illetve az évgyűrűhatárok mentén keletkező gyűrűs repedések egymással párhuzamos ívek
formájában ismétlődhetnek. Az ilyen típusú elválást kártyásodásnak nevezzük. A szijács és a geszt
határán keletkező repedés a „gesztelválás”. A bélkörüli 3-6 évgyűrűt magába foglaló gyűrűselváltozás
pedig a „bélelválás”. A gyűrűs elválások kialakulása olykor nemcsak a növekedési feszültségekkel, az
évgyűrűszélesség változásaival és a szélhatásokkal áll összefüggésben, hanem kezdődő
bélkorhadással, álévgyűrűkkel és belső szijáccsal is. A gyűrűs elválások, kártyásodások nagysága a
szárítás és gőzölés során tovább növekedhet.

Fagyrepedés a hengeres faválaszték jelentős hosszúságára kiterjedő sugárirányú palástrepedés,

amely a szijács felől a bél felé, és a fa hossztengelyének irányában terjed. Élő fában alacsony
hőmérséklet (erős fagyok) hatására keletkezik és a károsítás többszöri megismétlődése esetén
jellegzetes kísérője a benövés helyén kialakult bemélyedés és peremképződés. A fagyrepedés
jellemzője, hogy a repedéseket a kallusz többnyire benövi (benőtt fagyrepedés), de ismételt
fagyhatások következtében a repedések kiújulhatnak (nyitott fagyrepedés).

A kallusz növekedés eredményeként a törzs hosszirányában kialakult ormókat fagylécnek nevezzük.

Kialakulása kemény hidegekben a nedves szijácsfa megfagyásával magyarázható. Különösen jellemző
a csertölgyre, gyakran előfordul a szelídgesztenyén, tölgyeken, szileken, a nyárakon, füzeken, a dión
és a hársakon. Ritkán jelentkezik bükknél, nyírnél, a fenyők közül leginkább a kis gyantatartalmú
jegenyefenyőnél fordul elő.

oldal 12
Csavartrostúság, más néven ferdeszálúság, illetve csavarosság esetén a rostok a hengeres fa
palástján az alkotótól eltérő irányú, spirális lefutásúak. Legtöbbször már kívülről, a kéregcserepek,
repedések csavarodó lefutása alapján felismerhető. Jól láthatóvá válik a kéreg lehántása után a
száradás során, vagy hasítási próbáknál. A ferdeszálú faanyag jelentősen veszít értékéből. A
ferdeszálúságból eredő rostátvágások nemcsak a megmunkálást nehezítik, hanem jelentősen
csökkentik a faanyag szilárdságát, rugalmasságát is.

Hullámos rostlefutás, a rostok elrendeződése hossz-, és keresztirányban egyaránt hullámos,

szabálytalan görbét követ.

A hullámos, szabálytalan rostlefutásnak 3 típusa van: hullámosság, fodrosság, csomorosság.

A hullámosságnál a bélsugarak síkjában (sugármetszet) a farostok hullámvonalban görbülnek. A

hullámok általában rövidek (2-4 mm) és kicsi (1-3 mm) amplitúdójúak, de előfordulnak több cm-es
hullámok is. A hullámosság leginkább a törzs alsó szakaszában jelentkezik és szélhatásra kialakuló
ingamozgással magyarázható. Jellemző a kőrisekre, dióra, gyertyánra, juharokra, nyírre, rezgőnyárra.

A fodrosság térbeli hullámosság.

Csomorosságnak nevezzük a fatestben lévő alvó (adventív) rügyek, kisebb göcsök körül kialakuló, a
rostokkal párhuzamos síkban jelentkező rajzolatokat. Jellemző a juharokra, a fekete nyárra, nyírre,
stb.

oldal 13
 12. Ismertesse a rovarok és a gombák okozta fahibákat! Sorolja fel az abiotikus károsításokat!

A rovaroknak a fatestben lévő, fajra jellemző, járatszerű rágásait nevezzük rovarrágásoknak. A

rovarrágások alakja, nagysága jellemző a különböző rovarfajokra.

Felületi rovarrágás a faanyagba legfeljebb 2 mm mélyre, a sekély, vagy nem mély rovarrágás 2-5 mm
mélyre, a mély rovarrágás 5 mm-nél mélyebbre hatoló járatokból áll. Kisméretű rovarrágásnál a
faanyagba hatoló járatok felszíni nyílás átmérője legfeljebb 3 mm, nagyméretű rovarrágásnál pedig 3
mm-nél nagyobb.

A farontó rovarok károsíthatnak az élő fákban, a rakodókon, rönktereken tárolt faanyagban és a

beépített szerkezetekben, bútorokban egyaránt. A beépített faanyagban vagy bútorokban a károsító
rovarok azért is rendkívül veszélyesek, mert a felszín alatt rágnak, és jelenlétükről legtöbbször csak
kirepülés után, az apró nyílások alapján értesülünk. A farontó rovarok elleni védekezés rendkívül
nehéz. Különböző folyékony vagy gáz halmazállapotú védő (mérgező) szerekkel valósítható meg.
Eredményesebben járhatunk el a rovarkárok megelőzésében a faanyagok kérgezésével, szakszerű
tárolásával, gyors feldolgozásával, gőzölésével, szárításával.

Gombák okozta fahibák:

A gombás elszíneződéseknek a szíjácsban és a faanyag felszínén három típusa van: penészesedés,
kékülés és fülledés. A penészesedés a faanyag felszínén jelentkező, a sejtfalakat nem bontó gombás
elszíneződés.

Rönk állapotú és feldolgozott faanyag penészgombák által történő részleges (foltos) vagy teljes
benövése; általában csak a felszínre korlátozódik, további feldolgozáskor lekerül a faanyagról,
szilárdságcsökkenést nem jelent. A penészfoltok a gombafajoktól függően különböző színűek, így pl.
zöldek (Penicillum fajok), téglavörösek (Fusarium fajok), szürkék (Botrytis fajok) stb.

A penészesedés kellemetlen fahiba, mivel a nedves, rosttelítettségi határ feletti anyagot támadja.
Üzemi körülmények között gyakori jelenség a fűrészárú a láda- és rakodólap – elemek tömör
rakatjainál. Az élelmiszerek tárolására, szállítására használt termékeknél előfordulása nem
megengedett.

A kékülés a faanyag szíjácsának károsodása, amely fenyő faanyagoknál okoz jelentős

értékcsökkenést, szilárdságvesztést nem eredményez, csak esztétikai kárt. Elsősorban fenyőfélék
károsodása, de szórványosan előfordulhat lombos fafajoknál (bálványfa, koto). Különböző tömlős
gombák (kékfestő- gombák, Ophiostama félék) idézik elő, melyeknek hifái behálózzák a
szijácsrészeket és fénytörési jelenségek hatására zöldes- kékes- szürkés árnyalatú foltokat
eredményeznek. Jellemzőjük, hogy a sejtfalakat nem támadják, a könnyebben lebontható tartalék
anyagokkal táplálkoznak. a kékülés nem megy át korhadásba.

A fülledés a fatest szijácsrészének gombás elszíneződése, ami azonban folytatólagos korhadással jár
együtt. A fülledés a lombos fafajokra jellemző, színben eltérő) barnás, vöröses, fehér, fekete)
csíkokkal, foltokkal, valamint tilliszképződéssel jár együtt. A törzs tengelyével párhuzamosan terjes és
előrehaladottabb stádiumban fellépnek a korhasztó gombák, s így a szilárdsági tulajdonságok
jelentősen csökkennek.

oldal 14
Az ipari feldolgozásban a bükknél van kiemelt szerepe, de fülledékeny a gyertyán, nyír, nyárak,
juharok, hársak stb. fája is. Legkorábban április végén, májusban megkezdődik a bükk fülledése, ezt
követi a gyertyán, majd júniusban a hárs, éger, nyír. A nyárak fülledésének kezdeti tünetei csak július-
augusztusban jelentkeznek. A fülledt faanyag ipari felhasználhatóságát döntően a károsodási
folyamat előrehaladottsága határozza meg. A fülledés gyorsan halad előre a törzs mentén (havonta
kb. 30 cm).

Abiotikus károsítások felsorolása: tűzkár, jégtörés, széltörés, széldöntés, fagykár, villámkár

13. Határozza meg a választékolás fogalmát, alapelveit! Ismertesse a választékolás

végrehajtásának módját, elveit! Sorolja fel a választékolás eszközeit!

A választékolás a darabolás helyének a kijelölése. A legfontosabb műveletek egyike, melyet úgy kell
végrehajtani, hogy a piaci viszonyokat figyelembe véve a legértékesebb erdei választékokat alakítsuk
ki.

Alapelv, hogy mindig az értékesebb választékot adó farész felől kezdjük meg a választékolást és
haladunk a kevésbé értékes farész felé.

Eszközei: mérőszalag, hossztolóléc, kacor kés, jelölőkréta, átlaló.

Választékolást szakirányú végzettségű dolgozó, vagy kioktatott hossztoló végezhet. A hossztolás

művelete a fakitermelés folyamatában munkarendszerektől függően megelőzi, vagy követi a közelítés
anyagmozgatási műveletét, azaz tő mellett, vagy közbenső rakodón kerül sor a végrehajtására, a
darabolást megelőzően.

A ledöntött és legallyazott szálfa hossztolás utáni meghatározott hosszméretre vágásának, azaz

darabolásának célja az erdei választékok szabványos kialakítása. a darabolás eszköze a motorfűrész.

A darabolást fadöntésre nem jogosító motorfűrészes tanfolyamot végzett betanított munkások is

végezhetik a vonatkozó szakmai ismeretek birtokában. A fában lévő feszültségek ismerete a
legfontosabb. Motorfűrészes darabolást mindig a nyomott rostok felőli oldalon kell kezdeni, s a
húzott rostok felőli oldalról indított vágással befejezni. Fontos szakmai követelmény a törzs hosszára
merőleges daraboló vágás pontos végrehajtása. A darabolást végző munkás egyéni védőruházata és
védőfelszerelése az erdészeti védősisak kivételével azonos a fadöntést végzőkével.

A darabolás művelete történhet tő mellett, vágásterületen vagy a közelítést követően a

felkészítőhelyen, általában közbenső rakodón az adott munkarendszernek megfelelően.

Elődarabolást vagy szakaszolást akkor alkalmazunk, ha a közelítő eszköz teljesítménye vagy egyéb
paraméterei, esetleg más szakmai szempontok (pl.: a visszamaradó faállomány sérülésének elleni
védelme, stb.) miatt a szakszerűség megkívánja.

oldal 15
 14. Sorolja fel a leggyakoribb erdei választékokat! Ismertesse a leggyakoribb választékok
méreti és minőségi előírásait!

A leggyakoribb választékok: tűzifa, farostfa, rönk (fűrészipari, furnér), kivágás, papírfa.

Tűzifa: hengeres, vagy hasított, kéregben, vagy részben kéregben termelt, mértes és/vagy minősége
miatt csak tüzelési célra alkalmas választék. Minden fafajból termelhető. A faanyag korhadása a
bütüfelület 30%-ig megengedett, azonban az összes korhadt rész a tétel tömegének 3%át nem
haladhatja meg.

A köbméretes sarang méretei: 1 x 1 x 1,75 (lágylomb és fenyő 1 x 1 x 1,70)

 vastag tűzifa: cca. 1m hosszú és 5cm-nél vastagabb választék. Előzetes megállapodás alapján
hosszabb is lehet. A szállítmány mennyiségének 18%-ig 40- 110 cm darabok előfordulhatnak.
A 25 cm-nél vastagabb darabokat hasítani kell: 25- 25 cm között kétfelé, 36 cm-nél
vastagabbakat négyfelé úgy, hogy a hasítvány húrmérete legfeljebb 35 cm legyen.
 vékony tűzifa: legfeljebb 5 cm vastag.
 fűrészipari hulladék, fűrészelt vagy darabolt tűzifa, aprított tűzifa, kötegelt gyújtósfa.

Fűrészrönk: fenyő és lombos fafajokból fűrészipari termékek készítésére alkalmas alapanyag. Hossza
fenyő esetén 3 m-től 0,25 m-es ugrásokkal, lombos fafajok esetén 2 m-től (dió és cseresznye 1,8 m-
től) 10 cm-es ugrásokkal. A hosszhoz legalább 3 cm túlméretet kell adni. Mindkét végét a
hossztengelyre megközelítően merőlegesen kell levágni. Tőrönk esetén a hajkolásból származó
ferdevágás megengedett, ekkor azonban a rönk hosszát a ferdevágás felétől kell mérni. Ággöcsöket,
gyökérterpeszeket le kell vágni!

Furnér rönk: hámozott és késelt furnérok előállítására alkalmas hengeres faválaszték. Általában
vastagabb, jobb minőségű faanyag mint a fűrészrönk.

Kivágás: a fűrészipari rönk méretét el nem érő, fűrészipari vagy egyéb mechanikai feldolgozásra
alkalmas, jó minőségű faválaszték. Minőségi követelményei a fűrészrönkkel megegyeznek.

Papírfa: facsiszolat vagy cellulóz gyártására alkalmas vagy hasított faválaszték. Lehet fenyőfélékből,
lágy- illetve keménylombos fafajokból is készíteni.

Farostfa (forgácsfa): apríték készítésére alkalmas faválaszték, amely valamennyi tűlevelű és lombos
fafajból termelhető farostlemez és forgácslap valamint energetikai felhasználás céljából. A tűzifához
hasonló minőségi követelményekkel rendelkezik.

oldal 16
 15. Ismertesse a számbavétel módjait, eszközeit! Sorolja fel, hogyan történik a különböző
választékok számbavétele!

Számbavételnek a faanyag választékok szerinti mennyiségi feljegyzését, nyilvántartásba vételét

értjük. A rövid választékok sarangban vannak, a hosszú választékok máglyában.

A számbavétel során a sarangolt választékokat a szabványban meghatározott méretek szerint kell

számba venni, nem szabványos méretű sarang esetén alkalmazni kell az átszámítási tényezőket.

Normálűrméretes sarang: 1 űrm = 1 x 1 x 1 m.

Egy köbméteres sarang: 1 m3. Szélessége 1 m, hossza és magassága fafajtól, kérgezettségtől és

faterméktől függően változó.

Tűzifa:

 keménylombos, egységes: 1 x 1 x 1,75

 lágy lombos és fenyő: 1 x 1 x 1,7

Forgácsfa, farostfa:

 keménylombos: 1 x 1 x 1,6
 lágy lombos és fenyő: 1 x 1 x 1,5
 egységes: 1 x 1 x 1,55

Hosszú választékok (ipari fa) számbavétele alapvetően egyedi köbözés után egyedi felvételezéssel
történik. Lényege, hogy a kéregnélküli csúcsátmérő és a hossz ismeretében a köböző táblázatból
kikereshető az adott darab köbtartalma, amit célszerű azonnal jelölőkrétával vagy beütő kalapáccsal
a bütü felületen rögzíteni. A máglyára ezek után felírásra kerül az egyedi köbözéssel meghatározott
köbtartalmak összege.

Eszközök: mérőszalag, köböző táblázat, jelölőkréta, jelölő festék, beütő korong (kalapács), felvételi
lap.

16. Mutassa be a fahasználat munkahelyeit! Jellemezze a különböző rakodókat!

A fakitermelés első művelete a döntés (tőtől való elválasztás) a vágásterületen vagy vágáspásztán
történik. Ez az a terület, ahol a kivágni kívánt faegyedek megtalálhatóak. A terület határait a munka
megkezdése előtt azonosítani kell, és egyértelmű jelzésekkel kell ellátni.

A vágásterületen a kivágandó fákat egyértelmű jellel meg kell jelölni. A fák döntését logikai,
célszerűségi sorrendben kell végezni, a terepadottságok, kímélendő újulat, megmaradó állomány,
húzási irány, épített környezet védelme figyelembevételével.

A letermelt faanyag feldolgozása, készletezése felkészítő helyeken, a szállítás rakodókon (felső,

közbenső, alsó) történik. A rakodókat célszerű időjárás biztos utak mentén kialakítani a szállítás
időjárástól való függetlenítése érdekében.

oldal 17
 17. A közelítés fogalma, szakaszai, módja, eszközei. Mutassa be a különböző közelítési
módoknál alkalmazott közelítési technológiákat!

A közelítés alkalmával történi meg a ledöntött fa felkészítő helyre való juttatása, mely történhet
kézzel, fogattal vagy géppel. A hagyományos fakitermelési munkarendszerben a rövid választékokat
általában kézi előközelítéssel viszik a tő melletti készletezési helyre, vagy kézi előközelítéssel
koncentrálják, majd gépi eszközökkel a felkészítő helyre vagy rakodóra viszik.

A szálfás, hosszúfás fakitermelés esetén csörlős traktorral (LKT) történik a hosszúfa (esetleg teljes fa)
közelítése.

Közelítési módok:

 fogatos közelítés választékban: a tő mellett készletezett sarangolt választékot a fogatos

hagyományos szekérrel, szánnal vagy fogatos kerékpárral közelíti a közbenső rakodóra vagy
utak mellé kézi fel és leterheléssel. Az esetleges rönkméretű választékokat fogatos
vonszolással viszi a készletezés helyére.
 Traktoros közelítés választékban: A közelítés módja az előzővel azonos az eszközök
kivételével (traktor + utánfutó). Létezik a csörlős traktorra függeszthető fém keret (kalitka),
melyet szintén kézi rakodással lehet megtölteni, ami után a traktor a készletezési helyre
szállítja az anyagot. Ezen kívül az emberi leleményesség által alkotott különféle szerkezetek
és módszerek tömege létezik, de mindnek a kézi felterhelés és a gépi szállítás az alapja.
 Forwarderes technológia: lényege, hogy a tőtől való elválasztás és elődarabolás után a
szállító gép a vágásterületet végigjárja, és darujával magára rakja a rönköket, melyeket a
készletezési helyre szállít.

oldal 18
 18. A szállítás fogalma, módja, eszközei. Ismertesse a különböző szállítási módokat!

A szállítás a faanyag készletezési helyről egy másik helyre juttatását jelenti.

Műveletei: felterhelés, anyagmozgatás, leterhelés.

Vonatkozó biztonsági előírások:

Az erdészeti faanyagmozgatásban és készletezésben alkalmazni kell az országos érvényű közlekedési,

rakodási és tárolási biztonsági előírásokat, függetlenül attól, hogy a tevékenységet köz- vagy üzemi
területen végzik.
A közelítő nyomokról, a felkészítő helyekről, az erdei rakodókról és a kötélpályák feszítő-
berendezéseinek körzetéből a biztonságos látást és a közlekedést gátló fákat, aljnövényzetet,
gallyakat el kell távolítani. Ha az anyagmozgatás fogatos vonszolással, vagy kerekes járművel lejtős
terepen a rétegvonal irányában, vagy azzal hegyesszöget bezáró irányban történik és a jármű vagy a
szállítmány völgybecsúszásának a veszélye áll fenn, a baleseteket vagy a pálya járófelületének az
emelkedő irányában végzett döntésével, vagy a pálya völgy felőli szélén elhelyezett ütközőfával kell
megelőzni.
A vágástéri anyagmozgatást végzők – ha a területen fandöntés folyik, a döntőt csak legfeljebb a
kétszeres famagasságnak megfelelő távolságig közelíthetik meg. Ha az anyagmozgatást végzőknek
bármely okból (pl: fennakadt fa lehúzása végett) be kell menniük a döntés veszélyeztetett körzetébe,
azt csak akkor tehetik meg, ha döntést végző nem kezdett újabb fa döntéséhez és jelzi, hogy észlelte
a közeledésüket.
Faanyagmozgatás közben, a mozgatással igénybevett pályán más tevékenység nem folytatható. Ha
ugyanazon a pályán azonos időben több berendezéssel végeznek anyagmozgatást, a munkáltatói
előírásokban meg kell határozni a forgalom rendjét (pl: a követési távolságot, a kitérők helyét).
Az állandó és az ideiglenes üzemi utakon, gyűjtőhelyeken, rakodóknál gondoskodni kell az erdészeti
tevékenység, a forgalom és az egyéb munkák biztonságáról.
Faanyagszállítás közben a gépjárművek vezetőfülkéjében csak a vezető és a forgalmi engedélyben
meghatározott számú személy utazhat.
A kerekes szállítójárművek vezetőfülkéjében csak megfelelően rögzített és a kilátást, a biztonságos
vezetést nem zavaró tárgyakat szabad elhelyezni.
Faanyagszállítmányon – függetlenül a szállítóeszköztől, nem szabad utazni.
Erdészeti faanyagmozgatásban csak 18 évesnél idősebb férfiak dolgozhatnak.
Eszközei: Teherautók (daruval vagy nélküle), traktor pótkocsival, stb.

oldal 19
 19. A rakodás fogalma, helye a faanyagmozgatásban. A rakodógépek csoportosítása. Kézi és
gépi rakodás.

A faanyagot a rakodás során juttatjuk a szállítójármű felületére. Történhet kézi erővel, vagy daru
segítségével.
Vonatkozó biztonsági előírások:
Kézi készletezés, fel- és lerakodás esetében a fadarabok megemelésekor egy főre, emelésenként
legfeljebb 50 kg juthat. Az emelést lábbal és egyenes derékkal – az emelés előtt behajlított térd
kiegyenesítésével kell végezni. A teljesítménykövetelmények meghatározásakor – ha a kézi
felterhelést a műszakon belül főtevékenységként végzik, a faválaszték egy főre jutó átlagos tömege
felterhelésenként legfeljebb 35 kg lehet.
A 100-tól 200 kg-ig terjedő tömegű hengeres faválasztékok kézi fel- és lerakodásához a felső végén –
a biztonságos beakasztást lehetővé téve, kampóval ellátott gurítót, illetve csúsztatót (londinát) kell
használni. Gurítón végzett felterhelés esetében az egy főre eső toló- vagy húzóerő legfeljebb 500 N
lehet.
Ha a rakfelületen az ilyen anyagokból két vagy több, egymástól független rakomány alakítható ki, az
egyes rakományrészeket egymástól elkülönítve kell kézzel fel- és leterhelni. A rakomány igazítását
csak segédeszközzel (pl. csáklyával, capinnal) szabad végezni.
A 200 kg-nál nagyobb tömegű faválasztékok fel- és lerakásához emelőgépet kell használni.
Daruval csak akkor szabad rakodást végezni, ha:
 a gép szilárd, közel vízszintesre állított helyzetben, befékezve áll
 stabilan ki van támasztva
 felrakodáskor a sarangot, illetve a máglyát és a szállítójármű rakfelületét, leterheléskor a
szállítójárművön lévő rakományt és a sarang, illetve a máglya helyét szakszerűen
előkészítették
 a szállítást végző járművet befékezték, 5%-nál meredekebb lejtős terepen legalább két
kerekét kiékeltél
 a rakományt a markoló súlypontjában biztonságosan megfogta
 a daru által veszélyeztetett körzetben senki sem tartózkodik.
A darut csak akkor szabad magára hagyni, ha a kezelő a munkáltatói előírásokban meghatározott
helyzetbe hozta (pl. a terhet lerakta, a gémet alapállásba hozta, a motort leállította).
Rakodásnál a rakományt rendező munkás(ok) részére a fel- és lemenetelhez a járműhöz
biztonságosan kapcsolódó, könnyű, csuszásmentes fokokkal ellátott létrát kell rendszeresítni.
Daruval történő fel- és lerakodáskor a rakományigazgatást végző munkásnak az anyag be- és
kiemelésekor a daru és a rakomány mozgáskörén kívül, biztonságos helyen kell tartózkodnia.
Darus rakodás során – ha a rakodásban kisegítő is közreműködik, a daruval csak akkor szabad a
rakfelület fölé befordulni, ha a kisegítő a daru és a rakomány mozgáskörén kívül biztonságosan
elhelyezkedett és a befordulásra a darukezelőnek a jelzést megadta.
A daru függő terhét legalább 2m hosszú nyéllel ellátott eszközzel (pl. csáklyával), vagy kellő
hosszúságú kötéllel szabad irányítani. Az osztatlan terhet kézzel kell irányítani.
A rakományt a szállítójárműveken- függetlenül attól, hogy a szállítást üzemi vagy közúton végzik, a
KRESZ előírásainak megfelelően, a lehullást megakadályozó módon kell kialakítani és a szállítás előtt
lekötni. A lekötés tárgyi feltételeit és módját – járműtípusonként elkülönítve, a munkáltatói
előírásokban kell meghatározni.

oldal 20
 20. Ismertesse a leggyakrabban alkalmazott fakitermelési munkarendszereket!

A fakitermelési munkarendszer az a komplexfolyamat, mely során a letermelni kívánt faállományból

készletezett választékot állítunk elő.

A leggyakoribb munkarendszerek:

1. Szálfás, hosszúfás fakitermelés gépi közelítéssel:

Elsősorban tarvágásos és fokozatos felújítóvágásos véghasználatokban, továbbá korlátozottan
nevelővágásokban és egyéb (egészségügyi, stb.) termelések során. A gépi közelítés eszköze
elsősorban speciális erdészeti csuklóstraktor, csörlős vonszoló (LKT típusok), esetleg csörlővel
felszerelt Mg. traktor (MTZ, Zetor, stb.).

A munkarendszer lényege, hogy a döntést, gallyazást követően a vágásterületről a faanyagot

szálfában, vagy hosszúfában gépi vonszolással közelítjük a felkészítés, készletezés helyére, amely
közbenső rakodó.

Vonszolásos gépi közelítést csak azokat az erdőrészeket alkalmazhatunk, ahol a terep és az

állományviszonyok, időjárási körülmények (pl. hó) lehetővé teszik az újulatok és a visszamaradó
állomány sérüléseinek elkerülését a munkarendszer szakszerű végrehajtásával. A munkarendszerben
meghatározó a közelítőgép teljesítménye és terepjáró képessége, ez nagymértékben befolyásolja az
egyes műveletek végrehajtását és a folyamatos munkavégzéshez szükséges brigádlétszámot.
A brigádlétszám átlagos körülmények között 4- 6 fő fakitermelő munkás és a gépkezelő.
Technológiai sorrend:
 fakitermelés előkészítése
 fadöntés
 gallyazás (elődarabolás)
 előközelítés vagy közelítés
 választékolás, darabolás
 felkészítés, készletezés, számbavétel

2. Komplex fakitermelés, fogatos, vagy gépi közelítéssel:

Jellemző a tő melletti választékolás és darabolás, a választékba történő előközelítés, valamint a
közelítés kézi fel- és leterheléssel. A termelt faanyag zöme sarangolt választék, melynek készletezése,
számbavétele a közbenső rakodón történik meg.
Technológiai sorrend:
 fakitermelés előkészítése
 fadöntés
 gallyazás
 választékolás, darabolás
 felkészítés (tő mellett, vagy részben közelítés után a közbenső rakodón)
 közelítés választékban közbenső rakodóra
 készletezés, számbavétel

oldal 21
 3. Rövidfás fakitermelés gépi vagy fogatos közelítéssel:

A munkarendszer lényege, hogy a tőmelletti termelés, felkészítés választékait- beleértve a sarangolt

választékokat is, darus faanyagmozgatással, a nehéz fizikai munkát csökkentve, közbenső rakodóra
közelítjük. A választékok a leterheléskor közvetlenül a tárolóhelyre (máglyába, sarangba) kerülnek.

Egyes felkészítési műveleteket (pl. gépi kérgezés, gépi hasítás) a közbenső rakodón, koncentráltan
lehet végrehajtani.

A munkarendszer hatékonysága szempontjából előnyös a rönkválasztékok viszonylag magas aránya

mellett az egyéb ipari fa (papírfa, rostfa) többszörös tűzifa hosszban való termelése és értékesítése.

Munkafolyamata:

 fakitermelés előkészítése
 fadöntés
 gallyazás
 választékolás, darabolás
 közelítés választékban gépi fel- és leterheléssel a közbenső rakodóra
 felkészítés, készletezés, számbavétel

A választékolás, darabolás munkafázisnál, a műveletet követően a komplex fakitermelési

munkarendszerrel azonosan a sarangolt választékok lézi előkészítése és halmokba rakása
– faanyaga koncentrálás – mindig szükséges a közelítést végző gépi eszközök teljesítmény
kihasználása érdekében.

4. Rövidfás fakitermelés kihordó vontatós közelítéssel:

Ezek a nagyértékű korszerű közelítőgépek elsősorban felújítóvágásokban, illetve növedékfokozó

gyérítésekben, értékes faállományokban dolgoznak, az újulat, talaj és a visszamaradó faállomány
kímélésével. Hatékony üzemeltetésük jól szervezettséget, megfelelő állományviszonyokat és
összehangolt, szakszerű munkavégzést kíván a munkarendszert irányítók és a munkarendszerben
dolgozók részéről.
A munkarendszer lényege, hogy a tő mellett ledöntött, legallyazott és feldarabolt faanyagot - a
rönkméretre darabolva, egyéb iparifa, tűzifa többszörös hosszra (3- 5 m) szakaszolva – a kihordó
vontató a terepen felkeresi, darujával a rakterére felterheli, gyűjtögető járattal a rakományt
összeszedi és a közelítő úton közbenső rakodóra közelíti. A gép a közbenső rakodón a rönkminőségű
választékokat fafaj – minőség szerint máglyázza, a további felkészítésre váró választékokat gyűjtő
rakatokba rakja le.
A munkarendszer előnyösen alkalmazható a papírfa – rostfa választékok többszörös hosszban való
termelésével és közelítéséhez, összhangban a vonatkozó piaci igények növekedésével.

Ezen munkarendszerben, ha a terepviszonyok vagy állományból kitermelésre kerülő anyag mérete

megkívánja, csörlős előközelítő gép alkalmazására is sor kerülhet, ebben az esetben a „Szálfás,
hosszúfás fakitermelés, vonszolásos gépi közelítéssel” munkarendszer műveleti utasításait is be kell
tartani.

oldal 22
Az előközelítés szükségességét és mértékét a fahasználati műszaki vezető az erdőrészletre vonatkozó
vágásszervezési tervben írja elő.

A munkarendszert jellemzi továbbá, a munkafolyamat műveleteinek és a közelítésnek térben és

időben való optimális szétválasztása. Ez a gépek és a fakitermelő brigádok teljesítménye végett, a
hatékony és biztonságos munkafolyamat érdekében szükséges.

Munkafolyamata:

 fakitermelés, előkészítése
 fadöntés
 gallyazás
 választékolás, darabolás tő mellett (elődarabolás)
 közelítés (esetenként előközelítés után)
 felkészítés, készletezés, számbavétel

oldal 23