Kalamajka a Mikulásnál

Martina asszonyság:
Sziasztok, gyerekek! Hallottatok már Mikulásról? Képzeljétek el, én vagyok a Mikulás
házvezetőnője. Rendben tartom a házát, főzök, mosok, takarítok és felügyelem a
tennivalókat. Ti mit csináltok itt? Kire vártok? Írtatok neki levelet? Mit kértetek tőle?
Képzeljétek el, az egyik évben majdnem mindenki üres cukros papírt, virgácsot, kanalas
orvosságot kapott a Mikulástól… De tudjátok mit, elmesélem. Az úgy volt, hogy Mikulás
üldögélt a forgószékében és olvasta a gyerekek leveleit…
Mikulás: (ül a forgószékben és a közönség felé pördül)
Jaj, mennyi levél van még hátra! (ásít) Olyan álmosító ez a meleg! Kinyitom az ablakot, majd
a friss levegő segít. Kapcsolok egy kis zenét, majd az ébren tart.(Dávid zene, Miki eljátssza,
visszaül, és olvas tovább, majd elbóbiskol, horkolva alszik)
Martina asszonyság: Hát ez az ablak miért van nyitva? És itt alszik a Mikulás? És ez a zene!
Kikapcsolom! (Dávid lekapcsol) Hát ennek nem lesz jó vége! Ébresztő!!! Mikulás!!! De
hiszen Te reszketsz!!
Mikulás: Neki kell állnom az ajándékoknak, de rettenetesen fázom. Valahogy fel kéne
melegednem egy kicsit.
Martina asszonyság: Gyerünk az ágyba gyorsan, gyorsan… Felszítom a tüzet és jól
betakargatom, talán még elkerülhetjük a betegséget.
( kívülről tüsszögés és nyögdécselés hallatszik)
Mikulás: Jaj, de fázom!...( Martina kabátokat kér s beviszi a Mikuláshoz)…de jó ez a kis
meleg…
(Martina telefonál az orvosnak)
Martina: Halló, doktor úr? Itt Martina asszonyság beszél. Nagyon sürgős ügyben keresem,
amilyen gyorsan csak tud, jöjjön a Fenyő utca utolsó házához!(kimegy, s bejönnek a
rénszarvasok)
Réni: Gyere gyorsan Rénó, baj van!
Rénó: Mi a baj, Réni, nem kapunk vacsorát? Jaj, jaj, jaj, az tényleg baj, üres lesz a Rénóhas!!!
Réni: Jaj, Rénó, te csak a hasadra tudsz gondolni? Mikulással van baj!
Rénó: Mikulással? Most, mikor mindjárt vinnünk kell az ajándékokat a gyerekeknek? Mi
történt?
Réni: Képzeld, mi láttam, amikor elsétáltam a Mikulás ablaka alatt!! Vastagon betakarózva
fekszik az ágyában, s hangosan vacog. Sőt, hallottam, amikor Martina hívta az orvost!
Rénó: Tyű, ez tényleg nagy baj! Mi lenne, ha szólnánk erdei barátainknak, hogy segítsenek
meggyógyítani a Mikulást erdei orvosságokkal?
Réni: Látod, Rénó, ez jó ötlet! Fuss el értük, hívd ide őket!
Rénó: Igenis, Réni! Egy pillanat, és már itt is vagyunk!
(megérkezik a doktor s kérdezi a gyerekeket, hogy ők-e a betegek, amit meghall Martina, s
bejön)
Doktor: Szép jó napot! Ti vagytok a betegek? Kinek adjam az injekciót? te nagyon betegnek
nézel ki!
Martina asszonyság: Jaj, doktor úr, de jó, hogy megjött!
Doktor: Siettem, ahogy tudtam. Mi a probléma? Nem is néz ki betegnek! Ezért kellett
sietnem?
Martina asszonyság: Jaj, doktor úr, nem én vagyok a beteg, hanem a Mikulás. Jöjjön,
vizsgálja meg!
Doktor: Menjünk, hadd lássam!
(Dávid: zene az állatok érkezéséhez)
Rénó: Réni, megérkeztünk!
Réni: Hú, ti aztán igazán gyorsak voltatok! Ez szép volt, Rénó!
Róka: Hallottuk, hogy mi történt a Mikulással! Nagyon sajnáljuk!
Bárány: Ez borzasztó, pedig már alig vártam, hogy idén is megajándékozzon!
Nyuszi: Hát igen, tavaly megígérte, hogy idén is gondol ránk!
Mókus: Ne magatokkal foglalkozzatok, hanem inkább azon járjon az eszetek, hogy hogyan
tudnánk segíteni!
Kecske: Így van, ha nem gyógyul meg a Mikulás, ajándék nélkül maradnak a gyerekek! Már
csak 5 nap van vissza! Én hozok gyógyfüveket!
Nyuszi: Hogyan? Hiszen tél van, mindent jég és hó borít!
Kecske: Az én patáim erősek, kikaparom őket a hó alól is, ne félj!
Réni, Rénó: Rendben, mi is segítünk neked!
Bárány: Én meg meleg gyapjútakarót hozok neki!
Róka: Én főzök neki finom tyúkhúslevest, attól majd biztosan meggyógyul!
Mókus: Hazaszaladok a barlangomba mézért, kaptam egy kis üveggel a medvétől, elhozom.
Torokfájásra nincsen annál jobb orvosság. Siessünk, hogy mielőbb rendbe jöjjön!
( a két krampusz bejön s Dávid zenéjére vidáman tornáznak, utánuk jön Martina)
Martina asszonyság: Sziasztok! Megérkeztetek?
Krampi: Szervusz Martina! Képzeld, én lettem az első a krampusz táncversenyen! Akkora
szaltókat ugrottam, hogy leesett a zsűri álla! Tekertem a csípőmet, lementem spárgába,
őrjöngött a közönség! Nézd!
Krampuszi: Martina, el ne hidd Krampinak! Én lettem az első, enyém volt a legszebb
cigánykerék! Megmutassam?
Martina asszonyság: Jaj, Krampuszkáim! Nagy baj történt idehaza! Kedves öreg Mikulásunk
megbetegedett. Itt volt az orvos, adott gyógyszert, segítettek az erdei állatok, de hiába volt
a sok gondoskodás, Mikulás lassan gyógyul. Már csak két nap van az ünnepig, és az
ajándékok mind a raktárban várják, hogy Mikulás becsomagolja őket. Lehet, hogy az idén
nem kapnak csomagot a gyerekek, hiába várják.
Krampi: Te Krampuszi, csak 3 napra mentünk el, s ilyen felfordulásra kell hazajönnünk?
Krampuszi: Hát igen, semmire sem mentek nélkülünk! Majd mi a kezünkbe vesszük az
irányítást!
Mikulás: Krampi, Krampuszi, jól hallottam, ti vagytok itt? Hapci! Gyertek be hozzám,
kérlek!...
( kihallatszik a szobából) …kérlek segítsetek nekem, hívjátok ide az erdei állatokat,
szeretnék velük beszélni! Legyetek villámgyorsak!
Krampi: De miről akarsz velük beszélni?
Mikulás: Majd Martina elmondja, nekem pihennem kell!
Krampuszi: Mondd el gyorsan, Martina!
Martina asszonyság: Két nap múlva indulni kell a gyerekekhez. Érzi, hogy addigra
meggyógyul, de az ajándékok csomagolásához nincs elég ereje. Segítségre van szüksége.
Szaladjatok az állatokhoz! (visszamegy Mikuláshoz)
Krampi: Végre eljött az én időm!
Krampuszi: Mi az, hogy a te időd? Talán a mi időnk?
Krampi: Biztos engem bíz meg a nagy munka vezetésével! Hiszen ki mást bízhatna meg?
Krampuszi: Na kit? Hát engem! Kinek lenne elég esze ehhez a feladathoz?
Krampi: Na pont neked! Biztosan én leszek a munkavezető! Végre én parancsolhatok
mindenkinek!
Krampuszi: Na azt próbáld meg! (Dávid zene: összevesznek s Mikulás kikiabál)
Mikulás: Megjöttek az állatok? (megijednek és elszaladnak, s visszajönnek az állatokkal)
Krampi: Mindenkinek szóltunk. (lihegnek, kifújják magukat)
Krampuszi: Kössünk szövetséget, vezessük együtt a munkát!
Krampi: Rendben!!! Most aztán megkapják tőlünk az állatok!
Krampuszi: Úgy megdolgoztatjuk őket, hogy majd csurog a veríték a hátukon!
Krampi: Úgy van! S Mikulás is látja majd, hogy milyen ügyesek vagyunk!
(megjönnek az állatok, s kijön a Mikulás fürdőköpenyben, papucsban)
Mikulás: Köszönöm, hogy eljöttetek, kedves Barátaim! Nagy segítséget kérek tőletek,
holnap be kellene csomagolnotok a gyerekek ajándékait. Ha ágyban maradok, és pihenek,
akkor ez a két nap elég lesz, hogy meggyógyuljak, és elvihessem a csomagokat. Vállaljátok?
Állatok: Persze, segítünk!!
Mikulás: A munka vezetésével…hapci… Mókust bízom meg…hapci…mert kedves, türelmes
és megbízható! (mindenki helyesel, hátul a két krampusz toporzékol, dühöng)
Krampi: Micsoda? Az az ugribugri?
Krampuszi: A mókus? Hiszen ostoba?
Mikulás: Arra kérlek benneteket, hogy most mindenki menjen haza, aludja ki magát, hogy
holnap kora reggel kezdődhessen a munka.
Mókus: Mikulás, honnan tudjuk majd, hogy melyik zsákba mit tegyünk? Hiszen te minden
gyereket ismersz, mindegyikükre rá-ránézel a távcsöveden keresztül. Tudod, mit szeretnek,
hogyan viselkednek, de mi nem.
Többiek: Az ám! Hogyan csomagoljunk?
Mikulás: Látom, valóban jól választottam, Mókus, amikor téged bíztalak meg a munka
vezetésével. Ez még nekem sem jutott az eszembe. Gyere be hozzám és összeírjuk a
tudnivalókat! Ti meg térjetek nyugovóra, holnap nagy munka vár rátok.
Többiek: Jó éjszakát Mikulás, jó éjt Mókus!
Mikulás: Jó éjszakát!
Mókus: Jó éjt! Holnap kora reggel találkozunk a játékraktárnál!
Martina: Krampi és Krampuszi! Mielőtt lefekszetek, vigyetek be Mókusnak néhány papírost
és egy tollat a fiókból!
Krampuszi: A Mikulás levélpapírjaiból? De hiszen abból soha nem enged venni a Mikulás,
még nekünk sem! Most meg egy…egy…
Martina asszonyság: Ne duzzogjatok, telik az idő! Hozzátok a papírt izibe!
Krampi: Én még soha sem kaptam, bezzeg a Mókus…
Krampuszi: Te Krampi, én kitaláltam valamit! Gyere! (súgdolóznak)
Krampi: Na, most majd megmutatjuk ennek a felfuvalkodott Mókusnak…
Krampuszi: Igen, és Mikulásnak is bebizonyítjuk, hogy rosszul választott!
Krampi: Jó éjszakát és kellemes munkát!
Krampuszi: Remek kis munka lesz!!! Arról kezeskedünk… (nevetve kimennek, kihallatszik a
Mikulástól)
Mikulás: Aradi Jancsikának gumicukor, mert az a kedvence, Aranyossy Krisztikének pedig
szépséges hajcsat, amire már régóta vágyik…
Mókus: …szép-sé-ges haj-csat…
Mikulás: Asztalos Jóska narancsot kért és cukros mogyorót.
Mókus: …cuk-ros mo-gyo-rót…
Martina asszonyság: (bejön és keresgél Mikulás székében, mellette, alatta) Hol van, hol
lehet? Nem láttatok egy tollat? Arany színe volt! Mindenképpen meg kell találnom, mert ez
pótolhatatlan. Tudtok titkot tartani? Igen? Akkor elárulok nektek egy nagyon nagy titkot.
Méghozzá Mikulásról. Ti is csodálkoztatok már azon, hogy nem keveri össze a sok egyforma
csomagot? Nos, elárulom nektek, hogy miért nem. Van egy varázstolla, aranyszínű tintával.
Azzal írja rá a nevet minden csomagra. Persze, persze, nem ez benne a varázslat! Hanem az,
hogy a tinta, amikor megszárad, akkor láthatatlanná válik, s ezért nem láttátok ti sem. Csak
Mikulás mindentudó szemüvegén keresztül olvasható! Bizony! Ugye remek? De hol lehet?
Mikulás: (behallatszik): Zubora Tivadarnak pedig … neki pedig… igen tudom már! Neki
mandulás csók a kedvence. Mindenképpen csomagoljatok neki egy egész zacskóval! Nagyon
jó kisfiú volt.
Mókus: …egy e-gész zacs-kó-val… Igen?
Mikulás: Végeztünk, nincs tovább. Minden gyereket felírtunk. Köszönöm, Mókus! Jó későre
jár. Siess haza, hamar reggel lesz.
Mókus: Sietek, jó éjszakát, Mikulás! (ezt már a színpadról kiabálja, Krampiék elrejtőzve
figyelik) Valóban későre jár, mindjárt megvirrad. (ásít) Odabent nem is éreztem, hogy
milyen álmos vagyok. Mi lesz, ha elalszom reggel? Hogyan kezdik el a munkát nélkülem a
többiek? Megvan!!! Hazafelé kerülővel megyek és egy-egy oldalt mindenkinek becsúsztatok
a listából. Így nyugodtan elkezdhetik a munkát, akkor is, ha elalszom. Egyet a kecskének,
egyet a nyuszinak, egyet a báránynak, egyet-egyet a rénszarvasoknak és egyet a rókának.
(bedugja félig a függöny alá és a Krampiék felszedegetik és átírják)
Krampi: Ez lesz ám az igazi mulatság!!!
Krampuszi: Jó kis munka lesz! Vagy jó kis móka? Nekünk, ha-ha-ha… (elmennek, állatok
áthúzzák a papírt s bejönnek Martinával)
Martina asszonyság: Jó reggelt, kedves erdei állatok! Hol van Mókus? Nála van a lista.
Anélkül nem tudtok munkához látni. Valaki szaladjon érte nyomban…
Réni: Nem kell, hadd aludjon. biztosan nagyon elfáradt.
Rénó: Éjjel még körüljárta mindegyikünk házát és kiosztotta a papírokat.
Kecske: Tényleg jól választott a Mikulás vezetőt! Mókus mindenre gondolt!
Nyuszi: Lássunk munkához!
Bárány: Már alig várom, hogy csomagolhassak a gyerekeknek!
(színpad sarkán asztal, s az alól előveszik a zacskókat és a kosarat mindenfélével,
pakolásznak külön-külön és zsörtölődnek)
Róka: Micsoda? Lyukas mogyoró és üres csokoládépapírok? Virgács és virgács? Miért éppen
én kaptam a rossz gyerekek neveit?
Réni: Nahát… igazán nem értem! Éretlen narancs? Keserű orvosság?
Rénó: Miért engem ért ez a csapás? Miért az enyém az összes rossz gyerek?
Kecske: Hogyan? Még egy finomságot sem rakhattam?
Nyuszi: Régen nem volt ennyi rossz gyerek! Vagy a Mikulás lett túl szigorú mostanában?
(mindenki szomorúan rendezgeti a csomagokat)
Mókus: Sziasztok! Nézzétek, kivel találkoztam! Doktor bácsi jött ellenőrizni kedves
Mikulásunk állapotát!
Doktor: Mi az? Nektek meg mi bajotok? Citromba haraptatok? Vagy teletömtétek
magatokat édességgel és megfájdult a hasatok?
Bárány: Még kérdi? Mókus nekem osztotta az összes rossz gyereket.
Rénó: Egész álló nap csak virgácsot és lyukas mogyorót csomagoltam.
Réni: Én meg éretlen narancsot, meg vacak kanalas orvosságot!
Róka: Én is így jártam. Elment a kedvem még az élettől is!
Kecske: Sehol egy finomság, csak büntiket pakoltunk!
Nyuszi: Becsaptál bennünket! Az nem lehet, hogy egyetlen jó gyerek sem volt a világon!
Talán magadnak akarod az összes ajándékot?
Mókus: Dehogy… én nem … nem értem…
Rénó: Dehogynem érted! Most már én is értem! Igaza lehet Nyuszinak!
Vadász: Mi ez a nagy kiabálás, felveritek az erdő csöndjét!!!
Martina: Csendesebben, végre elaludt a Mikulás! Mi történik itt? Mi ez a nagy veszekedés?
Vadász: Én is ezt kérdeztem! Már az erdő végén is a hangoskodást lehetett hallani?
Doktor: Úgy látszik, szükség lesz a jóság injekcióra, még szerencse, hogy elhoztam!
Bárány: Minden gyereknek csak savanyú citromot csomagoltunk!
Rénó: Meg lyukas mogyorót!
Réni: Meg éretlen narancsot és keserű pirulát!
Róka: És sok-sok virgácsot, mert ez volt a listán!
Kecske: Nézd meg a listákat! Mivel Mókus írta a listákat, azt gondoljuk, hogy saját magának
akarta az összes ajándékot…
Mókus: Én? Én? Én nem…
Martina asszonyság: Én nem így ismerem Mókust, és ha félreteszitek a haragotokat, akkor
ti is rájöttök, hogy igazam van. Hadd lássam azokat a listákat!
Mókus: Ez… nem is az én írásom!
Martina asszonyság: Valóban nem. Ezek Krampi és Krampuszi ákombákom betűi. De hova
tűntek a te papírjaid? És hogyan kerültek ezek a lapok Krampiékhoz? Mikulás soha nem
engedte, hogy a levélpapírjaiból vegyenek. Hacsak… várjatok egy kicsit (kifut a mindenlátó
szemüvegért) … igen. Úgy van, ahogy sejtettem. Kerítsétek elő Krampit és Krampuszit, akár
a föld alól is!
Vadász: Majd én idehozom, előlem nem bújhatnak el!
Doktor: Megyek én is, segítek.
Mókus: Miért? Mi köze ehhez Krampiéknak? Most már semmit sem értek.
Többiek: Én sem, én sem.
Martina asszonyság: Jaj, ha ezt megtudja a Mikulás, bánatában még betegebb lesz! A
varázstinta miatt van az egész. A varázstollat adták neked tegnap a krampuszok. A tintája
láthatatlanná válik, amint teljesen megszárad. Csak a mindenlátó szemüvegen át lehet
elolvasni a vele írt betűket. Ott is vannak, Krampuszi betűi alatt. Nézzétek csak meg!
Többiek: (körbeadják a papírt és a szemüveget) Nahát! Tényleg! Tényleg ott van!
Megismerem, ez a Mókus írása!
Vadász: (maga előtt lökdösi a két krampuszt) Gyerünk lókötők! Nyomás!
Krampi: Na! Hagyjál már!
Doktor: Csend legyen, panaszkodásnak helye nincs!
Krampuszi: Álmos vagyok, alig aludtam az éjjel! Mit akartok?
Krampi: Miért kellett idecipelni? Talán ég a ház?
Martina asszonyság: Majdnem. Köszönöm Doktor és kedves Vadász, hogy idehoztátok
őket! No, meséljetek! Miért csináltátok ezt? (orruk alá dugja a papírokat)
Krampi: Csak…csak meg akartuk mutatni, hogy ez a kis mitugrász mókus nem lesz képes
arra, hogy vezesse a munkát!
Krampuszi: Nekünk kellett volna adni ezt a feladatot! Hiszen nekünk van itt a legtöbb
eszünk!
Krampi: Utána lopakodtunk ennek a vaksi Mókusnak tegnap este. Felszedtük a papírokat és
szépen megírtuk a saját listáinkat.
Krampuszi: Igazán jó móka volt! Ez a pupák, ez a gyáva, ez a … észre se vette! Ha-ha-ha
Martina asszonyság: Ha valóban nektek lenne a legtöbb eszetek, akkor azt is tudhatnátok,
hogy milyen nagy galibát okoztatok!
Réni: Szegény gyerekek majdnem virgácsot és lyukas mogyorót kaptak ajándékba!
Bárány: A ti remek tréfátoknak köszönhetően!
Krampi: De, de hogyan? Ez eszembe se jutott.
Krampuszi: Én …ugye, ugye nem gondoljátok, hogy ezt akartam…én…nem akartam rosszat a
gyerekeknek!
Nyuszi: Ha nem jövünk a Mikuláshoz, tönkretettétek volna az ünnepet!
Róka: Ezt csak egyetlen módon tehetitek jóvá!
Rénó: Igen, újra csomagoljátok az ajándékokat!
Martina asszonyság: Megkapjátok hozzá a szemüveget, hogy lássátok az igazi listát, amit
Mókus írt.
Kecske: Siessetek, és akkor nem árulunk el Mikulásnak!
Vadász: És nem zárlak be benneteket egy sötét barlangba!
Doktor: Igyekezzetek, s akkor megúszhatjátok a jóság injekciót is!
Krampi: Ne tegyétek! Készen leszünk!
Krampuszi: Ígérem, készen leszünk, meglátjátok! (elrohannak a kosárral, nagy csörgés-
zörgés hallatszik, s jönnek vissza) Nem megy! Összekeveredtünk! Nem leszünk készen!
Krampi: Mégis elmarad az ünnep a butaságunk miatt! Ketten nem megyünk semmire!
Krampuszi: Esetleg … nem tudnátok segíteni …nekünk…
Mókus: De. Szívesen. A gyerekekért bármit megtennénk! Menjünk!
Dj: Amíg elkészülnek a csomagolással, addig énekeljünk, s gyorsabban megy a munka.
Lejátszok egy dalt, ha ismeritek, énekeljetek ti is!
Mikulás: (bejön, ásítozik) Olyan furcsát álmodtam, álmomban beteg voltam. Most viszont
remekül érzem magam. Most látom csak, hogy gyerekek vannak itt. Szervusztok!