Susskind Leonard Friedman Art--Az Elmeleti Minimum II.

© Typotex Kiadó
AZ ELMÉLETI MINIMUM II.
www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
L EONARD S USSKIND
és
A RT F RIEDMAN
AZ ELMÉLETI
MINIMUM II.
KVANTUMMECHANIKA
AMIT A FIZIKÁHOZ TUDNI KELL

© Typotex Kiadó
A könyv a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült.
Copyright
c 2014 by Leonard Susskind and Art Friedman
All rights reserved.
A fordítás a következő kiadás alapján készült:
Quantum Mechanics
The Theoretical Minimum
Basic Books, A Member of the Perseus Books Group, New York, 2014
Hungarian translation
c Szabó József, Typotex, 2015
Hungarian edition
c Typotex, Budapest, 2015
Engedély nélkül semmilyen formában nem másolható!
ISBN 978 963 279 854 7
Témakör: fizika
Kedves Olvasó!
Köszönjük, hogy kínálatunkból választott olvasnivalót!
Újabb kiadványainkról és akcióinkról

a www.typotex.hu és a facebook.com/typotexkiado
oldalakon értesülhet.
Kiadja a Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

Felelős vezető: Votisky Zsuzsa
Főszerkesztő: Horváth Balázs
A kötetet gondozta: Gerner József
Borítóterv: Sosity Beáta
Nyomás: Séd Nyomda Kft.
Felelős vezető: Katona Szilvia

© Typotex Kiadó
Tartalomjegyzék
Előszó 7
Prológus 11
Bevezetés 15
Rendszerek és kísérletek 19
Kvantumállapotok 51
A kvantummechanika elvei 67
Idő és változás 107
Bizonytalanság és időfüggés 141
Összetett rendszerek: kvantum-összefonódás 159
További részletek az összefonódásról 191
Részecskék és hullámok 241
Részecskedinamika 275

© Typotex Kiadó
A harmonikus oszcillátor 309
Függelék 343

© Typotex Kiadó
Előszó
Szüleinknek,
kik mindezt lehetővé tették:
Irene és Benjamin Susskindnek,
George és Trudy Friedmannak
Albert Einsteinről, aki több szempontból is a kvantummecha-

nika egyik szülőatyja volt, köztudott, hogy élete végéig ingado-
zott, szeresse vagy inkább utálja ezt a diszciplínát. A vitája Niels
Bohrral – aki maradéktalanul elfogadta a kvantumelméletet, míg
Einstein végig szkeptikus maradt vele szemben – a tudomány-
történet egyik leghíresebb pengeváltása. A legtöbb fizikus azon
a véleményen volt, hogy a vitában Bohr győzött, Einstein pedig
veszített. Az én megítélésem szerint azonban ez a verdikt igaz-
ságtalan Einsteinnel szemben, és a fizikusok közül egyre többen
jutnak az enyémhez hasonló következtetésre.
Bohr is, Einstein is kifinomult gondolkodású tudós volt. Eins-
tein komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kimu-
tassa a kvantummechanika belső ellentmondásosságát; Bohrnak
azonban sikerült minden ellenvetését megcáfolni. De végső érv-
ként Einstein egy annyira mélyenszántó, hihetetlen, nyugtalanító

© Typotex Kiadó
8 Kvantummechanika
körülményre mutatott rá, amely a 21. század elején is újra meg

újra lenyűgözi az elméleti fizikusokat. Einsteinnek erre az utolsó
nagy felfedezésére – a kvantum-összefonódásra – Bohrnak csak egy
válasza maradt: Nem venni tudomást róla.
A kvantum-összefonódás jelensége a kvantummechanika
kvintesszenciája, ez különbözteti meg olyan gyökeresen ezt az
elméletet a klasszikus fizikától. Kétségessé teszi, hogy vajon he-
lyesen értjük-e, mi az, ami a fizikai világképünkben reális. A fizi-
kai rendszerekre vonatkozó mindennapos tapasztalataink alap-
ján úgy hisszük, hogy ha egy rendszerről mindent tudunk, ami
elvben tudható róla, akkor mindent tudunk a rendszer egyes ré-
szeiről is. Ha egy autó állapotát tökéletesen ismerjük, akkor pon-
tos ismereteink vannak a kerekektől kezdve a motoron és a sebes-
ségváltón át egészen a kárpitot rögzítő csavarokig. Értelmetlen-
ség lenne, ha a szerelő valami ilyesmit mondana: Mindent tudok
az autójáról, de sajnos semmit se tudok mondani a részeiről.
Pontosan ez az, amit Einstein próbált megmagyarázni Bohr-
nak: A kvantumelmélet megengedi, hogy egy rendszer egészéről
mindent tudjunk anélkül, hogy bármit ismernénk a részeiről. De
Bohr ezt nem értette. Hozzátehetem, hogy a kvantummechani-
káról szóló tankönyvek se vettek róla tudomást több nemzedé-
ken keresztül.
Ma már közhelyszámba megy, hogy a kvantumelmélet furcsa
dolgokat állít a világról, de valószínűleg kevesen tudnák ponto-
san meghatározni, miben is áll a különössége. Ez a könyv techni-
kai jellegű előadásokat tartalmaz a kvantumelméletről, de más,
mint a szokásos tankönyvek. A logikai elvekre fókuszál és ahe-

© Typotex Kiadó
Előszó 9
lyett, hogy tompítaná a kvantumelméleti logika különös voná-

sait, éles megvilágításba helyezi őket.
Az Olvasó bizonyára tudja, hogy ez a könyv annak a sorozat-
nak a darabja, amely lényegében az Elméleti Minimum címmel
megtartott internetes előadásaimat tartalmazza. A társszerzőm,
Art Friedman ennek a kurzusnak a hallgatója volt. A könyvnek
bizonyára hasznára vált, hogy Art maga is ezekből az előadások-
ból tanulta a kvantumelméletet, és ezért érzékenyebben reagál
a kezdő számára nehezen felfogható momentumokra. A közös
könyvírás igazi szórakozás volt számunkra, és munkánk humo-
ros oldaláról is próbáltunk ízelítőt nyújtani az olvasónak. Aki
nem vevő rá, nyugodtan átugorhatja ezeket a részleteket.
Leonard Susskind
Amikor számítógép-tudományból megszereztem a mesterfo-

kozatot, még nem sejtettem, hogy néhány év elmúltával újra Le-
onard fizikaóráinak leszek a látogatója. Az én rövid fizikusi „kar-
rierem” a hároméves alapképzésben szerzett diplomával fejező-
dött be. A fizika iránti érdeklődésem azonban ezzel nem szűnt
meg.
Azt hiszem, sokan vagyunk ilyen helyzetben. Mindenütt le-
het találni hozzám hasonlókat, akik komolyan érdeklődnek a fi-
zika iránt, de az élet valamilyen másik irányba sodorta el őket.
Hozzánk szól ez a könyv.
A kvantummechanika egy bizonyos szintig tisztán kvalitatív
alapokon is felfogható. Az igazi szépsége azonban csak a mate-
matika segítségével válik láthatóvá. Az volt a célunk, hogy ezt a
tudományágat hozzáférhetővé tegyük a matematikában járatos

© Typotex Kiadó
10 Kvantummechanika
nem fizikus olvasó számára is. Igyekeztünk tisztességes munkát

végezni, és remélem, hogy az olvasók is így látják majd.
Egy ilyen vállalkozás nem nélkülözheti a segítőket. Üzleti vo-
natkozásban a Brockman, Inc. munkatársai segítettek. A Perseus
Books gárdája is elsőrangú munkát végzett. Köszönetünket fe-
jezzük ki T. J. Kellehernek, Rachel Kingnek és Tisse Takaginak.
Szerencsénk, hogy John Searcy személyében tehetséges olvasó-
szerkesztő gondozta a könyvünket.
Én magam külön is hálás vagyok Leonard több más hallga-
tójának, akik rendszeresen vetettek föl gondolatébresztő, provo-
katív kérdéseket az órák utáni ösztönző beszélgetésekben. Rob
Colwell, Todd Craig, Monty Frost és John Nash hasznos észre-
vételeket tettek a kéziratról. Jeremy Branscome és Russ Bryan
alaposan átnézték a kéziratot, és több problémára is rámutattak.
Köszönet a családomnak és a barátaimnak a támogatásukért
és a biztatásért. Különösen hálás vagyok Hannah lányomnak a
különféle ügyekben nyújtott segítségéért.
Szeretett feleségem, Margaret Sloan azon kívül, hogy bátorí-
tott, ötleteket adott és a humorral se fukarkodott, az ábrák har-
madával, valamint a két Hilbert bár-illusztrációval járult hozzá a
könyvhöz. Köszönet, Maggie!
Munkánk kezdetén Leonard az én motivációimat látva meg-
jegyezte, hogy a fizika tanulásának az egyik legjobb módszere az,
ha az ember írni próbál róla. Igazából csak most értem, mennyire
igaza volt, miután lehetővé tette számomra, hogy erről a gyakor-
latban is meggyőződjek. Millió köszönet, Leonard!
Art Friedman

© Typotex Kiadó
Prológus
Art a sörét mustrálva megszólal:

– Lenny, ne játsszunk le egy parti Einstein–Bohrt?
– Oké, de már elegem van abból, hogy állandóan veszítek. Most te legyél Art-
stein és én leszek L-Borul. Te kezdesz.
– Rendben. Az első dobásom: Isten nem kockázik. Ha-ha, L-Borul! Már van is
egy pontom.
– Csak lassan a testtel, Artstein. Barátocskám, talán bizony nem te voltál az
első, aki azt állította, hogy a kvantumelmélet alapjaiban valószínűségi termé-
szetű? He-he-he, ez legalább két pontot ér!
– Nos, visszavonom.
– Azt nem lehet!
– De igen!
– De nem!
Kevesen tudják, hogy Einstein „A sugárzás kvantumelmélete”
című, 1917-ben publikált cikkében amellett érvelt, hogy a gamma-
sugárzás statisztikus törvényszerűséget követ.
A professzor és a hegedűs a bárban
Az első kötetet két fiktív steinbecki figura, Lenny és George be-

szélgetései tarkították. Az Elméleti minimum jelen kötetének a

© Typotex Kiadó
12 Kvantummechanika
sztorijait Damon Runyon ihlette, akinek a világa tele van svindle-

rekkel, illuzionistákkal, mindenfajta torz alakkal és jótét lélekkel,
meg persze közönséges népekkel, akiknek el kell tölteniük va-
lamivel a napjukat. A színhely egy közkedvelt csehó, a Hilbert
bár.
Ebben a világban lézeng Lenny és Art, két zöldfülű Kalifor-
niából, miután valamilyen rejtélyes okból lemaradtak az autóbu-
szukról. Kívánjunk nekik sok szerencsét. Szükségük lesz rá.
Mit hozzanak magukkal?
Nem kell fizikusnak lenniük ahhoz, hogy velünk tartsanak, de jó

lenne, ha ismernék a differenciálszámítás és az algebra alapjait.
Az első kötet anyagából is kellene tudniuk valamennyit. Az nem
nagy baj, ha a matematikai ismereteik berozsdásodtak. Úgyis
átismételjük és elmagyarázzuk, különösen a lineáris algebrához
tartozó dolgokat. A differenciálszámítás alapjait az első kötetben
vettük át.
Ne tévessze meg Önöket az időnkénti viccelődésünk: nem
üresfejű olvasókra gondolunk! Az a törekvésünk, hogy nehéz
témánkat „olyan egyszerűen magyarázzuk el, ahogy csak lehet,
de ennél ne egyszerűbben”, és ebben segítségünkre lehet némi
humor. Találkozunk a Hilbert bárban!

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
Bevezetés
A klasszikus fizikában, amely összhangban van az intuícióval, a

testek mozgása előre megjósolható. A tapasztalt focista a szálló
labda helyzete és sebessége alapján egy szempillantás alatt meg-
állapítja, hova kell futnia, hogy megszerezze. Egy váratlan szél-
lökés persze keresztülhúzhatja a számítását, de csak azért, mert
nem vett minden tényezőt figyelembe. Van egy nyilvánvaló ma-
gyarázat rá, miért intuitív a klasszikus mechanika: Az emberek
és még előttük az állatok folyamatosan alkalmazták a túlélésük
biztosítására. A kvantummechanikát azonban a huszadik szá-
zadnál korábban senki se használta. A kvantummechanika olyan
elenyészően kisméretű objektumokat ír le, amelyek teljesen hoz-
záférhetetlenek az emberi érzékszervek számára. Ez a magyará-
zata annak, hogy a kvantumvilágra vonatkozóan nem fejlődött ki
az intuíciónk. Ezt a világot csak egyetlen módon érthetjük meg:
ha a meglévő intuíciónkat felturbózzuk matematikával. Szeren-
csére valamilyen, nem igazán érthető okból rendelkezünk az eh-
hez szükséges képességgel.
A klasszikus mechanikát még azelőtt tanuljuk, mielőtt a kvan-
tummechanikával próbálkoznánk, noha a kvantumfizika sokkal

© Typotex Kiadó
16 Kvantummechanika
alapvetőbb, mint a klasszikus fizika. Jelenlegi ismereteink sze-

rint minden fizikai rendszert a kvantummechanika segítségével
kellene tárgyalni, de amikor elég nagy tömegű objektumokról
van szó, a kvantummechanika nagyon jól közelíthető a klasszi-
kus mechanikával. A klasszikus mechanika tehát nem több, mint
egy approximáció. A logikus az lenne, ha kvantummechanikát
tanulnánk először, de nem sok fizikatanár vállalkozna ilyesmire.
Ez a kurzus is – az Elméleti Minimum – a klasszikus mechani-
kával kezdődött. Mégis, az előttünk álló kvantumfizikai előadá-
soknak csak a vége felé lesz szó klasszikus mechanikáról, miután
már elmagyaráztuk a kvantummechanika alapelveit. Valójában
ezt érzem helyes eljárásnak nemcsak logikai, hanem pedagógiai
szempontból is. Ha így járunk el, akkor nem fenyeget a veszély,
hogy azt higgyük: a kvantummechanika igazából nem más, mint
néhány új elemmel kiegészített klasszikus mechanika. Melléke-
sen szólva, technikai szempontból a kvantummechanika határo-
zottan könnyebb, mint a klasszikus mechanika.
A legegyszerűbb klasszikus rendszer – a számítástechnika lo-
gikai alapegysége – a kétállapotú rendszer, amelyet nevezhetünk
bitnek is. Bármivel reprezentálható, aminek csak két állapota
van: pénzérmével, amellyel fej-vagy-írást játszhatunk, kapcsoló-
val, amely lehet kikapcsolt vagy bekapcsolt állapotban, vagy egy
olyan apró mágnessel, amelyik vagy csak északi, vagy csak déli
irányba mutathat. Nem meglepő – különösen azoknak, akik az
1. kötet első előadását ismerik –, hogy a kétállapotú rendszerek
klasszikus elmélete rendkívül egyszerű, sőt igazából unalmas.
Ezt a kötetet a kétállapotú rendszer kvantumos válfajával, a ku-

© Typotex Kiadó
Bevezetés 17
bittal kezdjük, amely sokkal érdekesebb, mint klasszikus rokona.

Ahhoz, hogy megérthessük, vadonatúj gondolkodásmódra van
szükség, amely új logikai alapokon nyugszik.

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
1. előadás
Rendszerek és kísérletek
Lenny és Art beesnek a Hilbert bárba.

Art: Mi ez, a Szürkületi zóna epizódja? Vagy egy kísértetház?
Lenny: Vegyél nagy lélegzetet! Majd hozzászoksz.
Art: Merre van a fölfele?
1.1. A kvantummechanika nem ugyanaz
Mitől annyira szokatlan a kvantummechanika? Miért olyan ne-

héz megérteni? Könnyű lenne ráfogni a „kemény matematikára”,
és talán lenne is benne valami igazság. De ez még nem minden.
A klasszikus mechanika és a térelmélet matematikája is nehéz,
mégis sok nemfizikus használja őket szakszerűen.
A kvantummechanikában olyan rendkívül kisméretű objek-
tumok viselkedésével foglalkozunk, amelyeknek észleléséhez ne-
künk embereknek nincsenek megfelelő érzékszerveink. Méreteik
alapján ennek a tartománynak a felső határán az egyedi atomok
állnak, a vizsgálatok leggyakoribb objektumai pedig az elektro-
nok. Nincs olyan érzékszervünk, amely alkalmas volna egy elektron
mozgásának a megtapasztalásához. A legcélszerűbben akkor járunk el,

© Typotex Kiadó
20 Kvantummechanika
ha az elektront és mozgását mint matematikai absztrakciót próbáljuk

megérteni.
– Na és? – kérdezheti a szkeptikus. – A klasszikus mechanika
is dugig van absztrakciókkal. Tömegpont, merev test, inercia-
rendszer, helykoordináták, impulzus, mező, hullám, és folytat-
hatnánk a sort. Mitől lenne újdonság a matematikai absztrakció?
Ez jó kérdés, a klasszikus- és a kvantumvilág tele van fontos
elemekkel, amelyek mindkettőben közösek. A kvantummecha-
nikának azonban van két megkülönböztető vonása:
1. Az absztrakciók különbözősége. A kvantumfizikai absztrak-

ciók fundamentális módon különböznek a klasszikusoktól.
Látni fogjuk például, hogy a kvantummechanikai állapot
fogalma elvileg különbözik klasszikus megfelelőjétől. Az
állapotokat a két esetben különböző matematikai objektu-
mok reprezentálják, amelyeknek a logikai struktúrája is el-
tér egymástól.
2. Állapotok és mérések. A klasszikus világban egy rendszer ál-

lapota és a rendszeren végzett mérések eredménye között
a kapcsolat a lehető legközvetlenebb, valójában triviális.
Ugyanazok a mennyiségek vonatkoznak egy rendszer ál-
lapotára, mint amelyek a rendszeren elvégzett mérés ered-
ményét is jellemzik (például egy részecske helye és impul-
zusa). Ez azt is jelenti, hogy egy rendszer állapotának a
meghatározásához mérést kell végezni rajta. A kvantumvi-
lágban nem így van. Az állapot és a mérés két különböző
dolog, a közöttük lévő viszony szubtilis és absztrakt.

© Typotex Kiadó
Ezek a problémák alapvetőek, újra és újra szembetalálkozunk

majd velük.
1.2. Spinek és kubitok
A spin a részecskefizikában használt fogalom. A térbeli helyze-

tükön kívül a részecskéknek más tulajdonságaik is vannak. Ilyen
például az elektromos töltés és a tömeg, amely vagy van nekik,
vagy nincs. Egy elektron más, mint egy kvark vagy egy neutrínó.
De még egy adott típusú részecskét, mondjuk egy elektront sem
határoz meg csupán a helyzete. Az elektronnak van még egy to-
vábbi szabadsági foka is, a spinje. A spin naiv felfogása egy vala-
milyen irányba mutató apró nyíl, de ez a kép túlontúl klasszikus
ahhoz, hogy a valóságról számot adjon. Egy elektron spinje a le-
hető legkvantummechanikaibb tulajdonság, és minden kísérlet,
hogy klasszikus módon szemléljük, alaposan elvéti a célt.
Megtehetjük és a továbbiakban meg is tesszük, hogy a tárgya-
lásunkat – az elektrontól elvonatkoztatva – egy absztrakt spin-
fogalomra, a kvantumspinre alapozzuk. Ez egy olyan rendszer,
amelyet érdemes önmagáért tanulmányozni. Az elektron tér-
beli mozgásától leválasztott kvantumspin ugyanis a létező leg-
egyszerűbb és egyben a lehető leginkább kvantumos természetű
objektum.
Az izolált kvantumspin a kubitoknak – kvantumbiteknek –
nevezett egyszerű rendszerek általános osztályába tartozik, és a
kvantumok világában ugyanolyan szerepet tölt be, mint a logikai
bit a számítógépünk állapotának a meghatározásában. Nagyon
sok rendszer – lehet, hogy bármelyik – megkonstruálható kubi-

© Typotex Kiadó
22 Kvantummechanika
tok megfelelő kombinálásával. Ezért, amikor a kubitokkal fog-

lalkozunk, valójában sokkal szélesebb körű ismeretekre teszünk
szert.
1.3. Egy kísérlet
A programunk megvalósítását a lehető legegyszerűbb példával

kezdjük. Az első kötet első előadásának a legelején egy nagyon
egyszerű determinisztikus rendszert vizsgáltunk: a pénzérmét,
amely fejet (H), vagy írást (T) mutathat. Ezt kétállapotú rendszer-
nek vagy bitnek nevezzük, amelynek a két lehetséges állapota H
és T. A formalizálás érdekében definiáljuk a σ „szabadsági fo-
kot”, amely a +1 és a -1 értéket veheti fel. A H állapot lesz a
σ = +1,
a T pedig a
σ = −1.
Klasszikusan az állapotok teréről nem is lehet többet mondani.

A rendszer vagy a σ = +1, vagy a σ = −1 állapotban lehet, köz-
tes lehetőség nem létezik. A kvantummechanikában egy ilyen
rendszert kubitnak fogunk tekinteni.
Az első kötetben diszkutáltuk az egyszerű evolúciós törvé-
nyeket is, amelyek megszabják az állapot megváltozását két idő-
pillanat között. A legegyszerűbb törvény az, hogy semmi se tör-
ténik. Ebben az esetben az egyik diszkrét pillanatról (n) a követ-
kezőre (n + 1) történő lépés evolúciós törvénye
σ(n + 1) = σ(n). (1.1)

© Typotex Kiadó
Itt rá kell mutatnunk egy hallgatólagos feltevésre, amely az

első kötetben rejtve maradt. Egy kísérlethez valójában több kell,
mint csupán a vizsgált rendszer. Szükséges egy olyan A mérő-
berendezés (apparátus) is, amely elvégzi a mérést, és tárolja a
megfigyelés eredményét. A kétállapotú rendszer esetében a be-
rendezés kölcsönhatásba lép a rendszerrel (a spinnel), és eltárolja
a mérés eredményét, σ-t. A berendezést fekete doboznak1 tekint-
hetjük, amelyen egy kijelző mutatja a regisztrált állapotot. A be-
rendezésen nyíl mutatja, merre van a „felfele”. Ez a nyíl azért
fontos, mert rögzíti a berendezés térbeli orientációját, ami be-
folyással van a mérés eredményére. Mutasson a nyíl először a
z-tengely irányába (1.1. ábra). Kezdetben nem tudjuk, hogy a
σ = +1 és a σ = −1 lehetőségek közül melyik áll fenn. A kísérlet
célja a σ értékének a kiderítése.
A berendezés és a spin kölcsönhatása előtt a kijelző üres (az
ábrán ezt kérdőjel mutatja). A σ megmérése után a kijelzőn +1
vagy −1 jelenik meg. A berendezésre ránézve leolvassuk σ érté-
két. Ez az eljárás egészében véve egy nagyon egyszerű kísérlet a
σ értékének a meghatározására.
Miután megmértük σ-t, nullázzuk le a berendezést, és a spin
és megzavarása nélkül mérjük újra az értékét. Ha az (1.1) egyen-
let érvényes, ugyanazt az eredményt kell kapnunk, mint először.
A σ = +1 eredményt σ = +1 követi, és hasonló a helyzet a
σ = −1 végeredménnyel. Ez fog ismétlődni, akárhányszor is-
mételjük is meg a mérést, ami örvendetes dolog, mivel lehetővé
teszi a korábbi mérési eredmény megerősítését. Ezt a következte-
1A „fekete doboz”elnevezés arra utal, hogy semmit se tudunk arról, mi van a
berendezésen belül, és hogyan működik. De az biztos, hogy macska nincs benne.

© Typotex Kiadó
24 Kvantummechanika
1.1. ábra: (A) A spin és a macskát nem tartalmazó berendezés a mérés előtt. (B)
A spin és a berendezés a σ = +1-re vezető mérés után. A spin most a σ = +1
helyzetbe van beállítva. Ha a spint nem perturbáljuk, és a berendezés
orientációját változatlanul hagyjuk, a megismételt mérések ugyanerre az
eredményre vezetnek. A koordinátatengelyek mutatják a térirányok jelölési
konvencióját
tést így is megfogalmazhatjuk: Az első kölcsönhatás az A beren-

dezéssel a két lehetséges állapot egyikébe állítja be (vagy máskép-
pen, az egyik állapotban preparálja) a rendszert. A további méré-
sek megerősítik, hogy a rendszer tényleg ebben az állapotban van.
Eddig a pontig nincs különbség a klasszikus és a kvantumfizika
között.
Csináljunk most valami mást. Miután a spint az A segítsé-
gével elvégzett mérés útján preparáltuk, fordítsuk a berendezést
fejjel lefelé, és mérjük újra σ-t (1.2. ábra). Azt fogjuk találni, hogy
ha eredetileg σ = +1-t állítottunk be, akkor a lefele fordított be-
rendezéssel σ = −1 értéket mérünk. Hasonlóan, amikor a be-
rendezés megfordítása előtt σ = −1 volt a preparálás eredmé-
nye, akkor utána a mérés σ = +1 eredményre vezet. Röviden:

© Typotex Kiadó
1.2. ábra: A berendezést megfordították a korábban mért spin megzavarása

nélkül. Az új mérés eredménye σ = −1
a berendezés megfordítása a σ előjelének a megváltozásával jár.

Ezek a mérési eredmények azt mutatják, hogy a σ szabadsági fok
valamilyen módon összefügg a térbeli irányítottsággal. Ha pél-
dául σ valamilyen irányított vektor volna, akkor nem lenne meg-
lepő, hogy a mérőberendezést ellenkező irányba beállítva ellen-
kező előjelű mérési eredményt kapnánk. Ezt úgy magyarázhat-
nánk, hogy a berendezéssel a vektornak azt a komponensét mér-
jük, amelyet a berendezés jelöl ki. De vajon érvényes marad-e ez
a magyarázat, amikor a berendezést tetszőleges módon orientál-
juk?
Ha a spin tényleg vektor, akkor természetes dolog három σx ,
σy , σz komponenst tulajdonítani neki. Amikor a berendezés által
kijelölt irány függőlegesen felfele mutat, akkor a σz komponens
mérésére alkalmas.
Eddig még mindig nincs különbség a klasszikus és a kvan-
tumfizika között. A problémák akkor kezdenek jelentkezni, ami-
kor a berendezést a z-tengelyhez képest valamilyen más szög-

© Typotex Kiadó
26 Kvantummechanika
1.3. ábra: A 90◦ -kal elfordított berendezés. A mérés eredménye 50%-os

valószínűséggel σx = −1
ben, mondjuk π/2 radiánban (90◦ -ban) állítjuk be. Kezdetben a

berendezés függőlegesen állt (a nyíl rajta z-irányba mutatott), és
a spint a σz = +1 állapotban preparáltuk. Ezt követően az A-t
elfordítjuk úgy, hogy a nyíl legyen x-irányú (1.3. ábra). Ezután
végezzük el a mérést, amely várakozásunk szerint a spin σx kom-
ponensét fogja megadni.
Ha a σ tényleg egy vektorra vonatkozna, amely felfele mu-
tat, akkor nulla eredményt kellene kapnunk. Miért? Azért, mert
kiinduláskor igazoltuk, hogy σ a z irányba mutat, ezért az x-
komponensének nullának kell lennie. De amikor megmérjük σx -
t, meglepő eredményt kapunk: σx = 0 helyett vagy σx = +1-
et vagy σx = −1-et fog mutatni a berendezésünk. Az A na-
gyon makacsnak bizonyul: Akármilyen irányba orientáljuk is,
csak σ = ±1-t hajlandó mutatni. Ha a spin tényleg vektor lenne,
nagyon különös tulajdonságokkal kellene rendelkeznie.
De az, amit találunk, nagyon figyelemreméltó. Tegyük fel,
hogy az eljárásunkat sokszor megismételjük, mindannyiszor pon-
tosan ugyanazon recept szerint:

© Typotex Kiadó
• Az A-t z irányba állítva a rendszert σ = +1 helyzetben pre-

paráljuk.
• A berendezést x irányba fordítjuk.
• Megmérjük σ-t.
Egy ilyen kísérletsorozat plusz 1-ek és mínusz 1-ek véletlen so-

rozatát generálja. Egy kellően nagy szériában azt fogjuk tapasz-
talni, hogy a σ = +1-ek és a σ = −1-ek száma a statisztikus
hibán belül megegyezik egymással. Más szavakkal ez annyit je-
lent, hogy a σ-k átlagértéke zérus. A klasszikus eredmény he-
lyett, amely szerint σ x irányú értéke nulla, azt találjuk, hogy sok
megismételt mérés átlagértéke az, ami zérus.
1.4. ábra: A berendezés tetszőleges szögben el van fordítva az x − z síkban. A

mérési eredmények átlaga n̂ · m̂
Ismételjük meg most az előbbi eljárásunkat azzal a különb-

séggel, hogy A-t nem az x-tengely, hanem valamilyen tetszőle-

© Typotex Kiadó
28 Kvantummechanika
ges n̂ egységvektor2 által meghatározott irányba fordítjuk el. Ha

σ klasszikus vektor volna, akkor a kísérlet a σ n̂ irányú vetüle-
tét adná eredményül. Vagyis ha az n̂ irány ϑ szöget zár be a z-
tengellyel, akkor σ = cos ϑ mérési eredményt kellene kapnunk.
De ahogy már bizonyára sejtik, ahányszor csak elvégezzük a kí-
sérletet, mindig vagy σ = +1, vagy σ = −1 az eredménye. A két
kimenetel eloszlása azonban olyan, hogy az átlagérték cos ϑ-val
egyenlő.
Ezt a helyzetet általánosabban is megfogalmazhatjuk. Nem
kell feltétlenül z irányba orientált A-ból kiindulnunk. A beren-
dezésen látható nyíl kezdetben mutasson valamilyen tetszőleges
m̂ irányba. Preparáljuk a spint úgy, hogy a kijelző mutasson +1-
et, majd a spin megzavarása nélkül fordítsuk a berendezést n̂
irányba, ahogy az 1.4. ábrán látható. Ha ezután a spinen elvé-
gezzük a mérést, ±1 valamelyikét kapjuk, és az egész procedúrát
sokszor megismételve a mérési eredmények átlaga az n̂ és a m̂
közötti szög koszinuszával, vagyis n̂ · m̂-mel lesz egyenlő.
A kvantummechanikában egy Q mennyiség átlagát többnyire
Dirac jelölésmódját követve Q-val jelölik (Dirac bracket). Az ed-
dig tárgyalt kísérletek végeredményét így foglalhatjuk össze: Ha
m̂ irányú berendezéssel a spint σ = +1-nek észleljük, majd n̂
irányba fordított berendezéssel új mérést végzünk el, akkor sta-
tisztikailag a
σ = n̂ · m̂
eredményt kapjuk.
A kvantummechanikai rendszerek tehát nem determiniszti-
kusak – a mérés kimenetele lehet statisztikailag véletlenszerű, –
2 Az egységvektorokat a vektor jelére tett „kalappal” jelöljük.

© Typotex Kiadó
de ha a mérést sokszor megismételjük, az átlagértékek, legalább

is egy pontig, a klasszikus fizika elvárásainak felelnek meg.
1.4. Minden mérés durva
Minden mérési aktusban valamilyen külső objektum – a mérőbe-

rendezés – lép kölcsönhatásba a vizsgált rendszerrel annak érde-
kében, hogy az eljárás eredményes legyen. Ebben az értelemben
minden mérés invazív beavatkozás. Ez így van mind a klasszi-
kus, mind a kvantumfizikában, de csak ez utóbbiban válik nagy
ügy belőle. Milyen okból? Klasszikusan egy ideális mérőbe-
rendezés elhanyagolhatóan kis hatást gyakorol a mérés objektu-
mára. Egy klasszikus mérés annak ellenére, hogy lehet nagyon
kíméletes beavatkozás, mégis képes tetszőlegesen pontos és re-
produkálható végeredményt szolgáltatni. Egy nyíl irányát pél-
dául meg lehet határozni az általa visszavert fény alapján, ha
azt képpé fókuszáljuk. Jó minőségű kép létrehozásához termé-
szetesen elegendően rövid hulláhosszú fényre van szükség, de a
klasszikus fizika megengedi, hogy nagyon gyenge fénynyalábot
használjunk. Vagyis a fényenergia lehet tetszőlegesen kicsi.
A kvantummechanikában gyökeresen más helyzetben va-
gyunk. Bármely kölcsönhatás, amely elég intenzív ahhoz, hogy
a rendszer valamilyen tulajdonságát meg lehessen vele mérni,
bizonyosan elég erős ahhoz is, hogy más tulajdonságait viszont
megváltoztassa. Vagyis egy kvantumrendszerről lehetetlen bár-
mit is megtudni anélkül, hogy ezzel valamilyen tulajdonságát
meg ne változtatnánk.
Jól látható ez a σ spin és az A apparátus példáján. Legyen
először σ = +1 a z irányban. Amikor A-val megismételjük a σ z

© Typotex Kiadó
30 Kvantummechanika
irányú mérését, igazolni fogjuk ezt az eredményt. Ezt újra és újra

megtehetjük, ugyanezzel az eredménnyel. De vizsgáljuk meg a
következő lehetőséget is: Két z-irányú mérés között fordítsuk el
A-t 90◦ -kal, végezzünk el egy közbeeső mérést, majd fordítsuk
vissza a berendezést az eredeti irányba. Ha ezután újra mérünk,
megint igazolni fogjuk a korábbi z irányú mérések eredményét?
Egyáltalán nem. A közbeiktatott x irányú mérés az újabb z irá-
nyú mérés tekintetében a spint tökéletesen rendezetlen konfigu-
rációba vitte át. Ilyen mérést nem végezhetünk el a végső mé-
rés tökéletes ellehetetlenítése nélkül. Azt is mondhatjuk, hogy a
spin egyik komponensének a megmérésekor a többi komponens-
ről minden információ elvész. A helyzet az, hogy egyszerűen
nem ismerhetjük meg a spin vetületeit egyszerre két különböző
irányban, legalábbis reprodukálható eljárással nem. Van valami
egészen alapvető különbség a kvantummechanikai és a klasszi-
kus mechanikai állapot között.
1.5. Kijelentések
Egy klasszikus rendszer állapottere valamilyen matematikai hal-

maz. Ha a rendszer egy pénzdarab, akkor az állapottere a H
és T elemekből álló kételemű halmaz. Ha a rendszer egy dobó-
kocka, akkor az állapottere az {1, 2, 3, 4, 5, 6} hatelemű halmaz.
A halmazelméleti logikát Boole-logikának hívják. A Boole-logika
nem egyéb, mint a kijelentések (ítéletek, propozíciók) jól ismert
klasszikus logikájának a formalizált változata.
A Boole-logika alapvető fogalma az igazságérték. Egy ítélet
igazságértéke vagy igaz, vagy hamis. Köztes lehetőség nincs. A

© Typotex Kiadó
megfelelő halmazelméleti fogalom a részhalmaz. Azt mondhat-

juk, hogy egy ítélet igaz a megfelelő részhalmaz összes elemére,
és hamis a halmaznak azokra az elemeire, amelyek nem tartoz-
nak ebbe a részhalmazba. Ha a halmazunk mondjuk a dobó-
kocka állapotait reprezentálja, akkor egy ítélet lehet a következő:
A: A kocka páratlan számot mutat.
Az ennek megfelelő részhalmaz három elemből áll: {1, 3, 5}.
Egy másik ítélet:
B: A kockán látható szám kisebb, mint 4.
Az ehhez tartozó részhalmaz {1, 2, 3}.
Minden ítéletnek van ellentettje (vagy más néven negációja).

Például,
nem A: A kocka nem páratlan értéket mutat.
A negált ítélethez tartozó részhalmaz {2, 4, 6}.
Az elemi ítéletekből különféle műveletek segítségével képez-

hetünk bonyolultabb ítéleteket. A három legfontosabb szabály
a vagy, az és, valamint a nem. A nem egy kiválasztott ítéletre
vonatkozik, az előbb már láttunk is rá példát. Az és egy ítélet-
párra alkalmazható, és a jelentése nyilvánvaló. Azt állítja, hogy
mindkettő igaz. A két megfelelő részhalmazra alkalmazva az és
a két halmaz közös elemeit választja ki; ezek alkotják a két hal-
maz metszetét. A dobókocka példáján az A és az B részhalmazok
metszete az a halmaz, amelynek elemei páratlanok és kisebbek
4-nél. Az 1.5. ábra egy Venn-diagram segítségével mutatja be,
miről is van szó.

© Typotex Kiadó
32 Kvantummechanika
A vagy-szabály hasonlít az éshez, de van benne egy finom

megkülönböztetés. A vagy kötőszót a hétköznapi diskurzusban
kizáró értelemben használjuk: A két kijelentés közül csak az egyik
igaz, a kettő egyszerre hamis. A Boole-logikában azonban a vagy
művelet nem kizáró, hanem megengedő értelmű, vagy az egyik
ítélet igaz, vagy mindkettő. A megengedő vagy szerint például a
következő kijelentés igaz:
A relativitáselméletet Einstein fedezte fel, vagy Newton orosz volt.
A megengedő vagy csak akkor hamis, ha mindkét ítélet hamis

benne. Például:
Einstein fedezte fel Amerikát3 , vagy Newton orosz volt.
A megengedő vagy halmazelméleti interpretációja a két hal-

maz uniója (egyesítése): Az a halmaz, amelyik a komponens hal-
mazok összes elemét tartalmazza. A dobókockánál (A vagy B) az
{1, 2, 3, 5} részhalmaz.
1.6. A klasszikus kijelentések tesztelése
Térjünk most vissza az egyetlen spinből álló egyszerű kvantum-

rendszerre és a rá vonatkozó különféle kijelentésekre, amelyek
az A mérőberendezés segítségével tesztelhetők. Nézzük a követ-
kező két propozíciót:
A: A spin z komponense +1.
B: A spin x komponense +1.

3 Nos, nem kizárt, hogy Einstein tényleg felfedezte Amerikát. De nem ő volt
az első.

© Typotex Kiadó
1.5 ábra: Példa a klasszikus modell állapotterére. Az A részhalmaz a „kocka

páratlan számot mutat” kijelentést reprezentálja. A B részhalmaz: „A kocka
4-nél kisebb számot mutat”. A sötéten satírozott tartomány A és B metszete,
amely az (A és B) kijelentést reprezentálja. A fehér számjegyek A és B uniójának
az elemei, az (A vagy B) ítélethez tartoznak
Mindkettő értelmes kijelentés és úgy ellenőrizhető, hogy az

A-t a megfelelő tengely irányába orientáljuk. A két kijelentés ta-
gadása szintén egyértelmű. Az első kijelentés negációja például
ez:
nem A: A spin z komponense −1.
De vizsgáljuk meg a következő összetett kijelentéseket is:
(A vagy B): A spin z komponense +1, vagy a spin x kompo-

nense +1.
(A és B): A spin z komponense +1, és a spin x komponense

+1.

© Typotex Kiadó
34 Kvantummechanika
Gondoljuk meg, hogy lehetne ellenőrizni (A vagy B)-t. Ha a

spin klasszikusan viselkedne (amit természetesen nem tesz), így
járhatnánk el4 :
• Óvatosan megmérjük σz -t, és feljegyezzük az értékét. Ha

ez +1, akkor végeztünk is: az (A vagy B) kijelentés igaz. Ha
σz = −1, akkor így folytatjuk:
• Óvatosan megmérjük σx -et. Ha ez +1, akkor végeztünk is:

az (A vagy B) kijelentés igaz. Ha nem +1, akkor se σz , se σx
nem egyenlő +1-gyel, tehát (A vagy B) hamis.
Egy másik lehetőség az, hogy a megfigyelések sorrendjét felcse-

réljük. A sorrend megváltozásának hangsúlyozása érdekében az
új eljárást (B vagy A)-nak nevezzük:
• Óvatosan megmérjük σx -et és feljegyezzük az értékét. Ha

ez +1, akkor végeztünk is: a (B vagy A) kijelentés igaz. Ha
σx = −1, akkor így folytatjuk:
• Óvatosan megmérjük σz -t. Ha ez +1, akkor végeztünk is: a

(B vagy A) kijelentés igaz. Ha nem +1, akkor se σx , se σz
nem egyenlő +1-gyel, tehát (B vagy A) hamis.
A klasszikus fizikában a két műveleti sorrend ugyanarra az ered-

ményre vezet, mert a mérések tetszőleges kíméletességgel végre-
hajthatók – olyan kíméletesen, hogy az első mérés nem befolyá-
solja a másodikat. Következésképpen az (A vagy B) kijelentés
értelme ugyanaz, mint a (B vagy A) kijelentésé.
4 Emlékeztetünk rá, hogy a σ klasszikus értelme különbözik a kvantummecha-
nikaitól. Klasszikusan σ egy közönséges háromdimenziós vektor, σx és σz pedig
a térbeli komponensei.

© Typotex Kiadó
1.7. A kvantumos kijelentések tesztelése
Költözzünk most át a kvantumvilágba, amelyről már korábban

is volt szó. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amelyben egy is-
meretlen valaki (vagy valami) titokban preparált egy spint a +1
állapotban. A feladatunk legyen az, hogy az A berendezés segít-
ségével állapítsuk meg, hogy az (A vagy B) kijelentés igaz vagy
hamis.
A mérést a σz -vel kezdjük. Mivel az ismeretlen közreműködő
a dolgokat felfele irányítva készítette elő, a σz = +1 értéket fog-
juk kapni. Nem is kell folytatnunk: (A vagy B) igaz. Mégis, tesz-
teljük σx -t, csak hogy lássuk, mi történik. Az eredmény megjó-
solhatatlan. Egyszer σx = +1-et, másszor σx = −1-et mérünk tel-
jesen véletlenszerű sorrendben. Azonban bármelyik eredmény
jöjjön is ki, nem befolyásolja az (A vagy B) kijelentés igaz voltát.
De most fordítsunk a mérések sorrendjén! Mint korábban,
az új sorrendben végzett mérést (B vagy A)-nak nevezzük. Ek-
kor σx -et mérjük meg először. Mivel az ismeretlen előkészítő a
spint a z irányban +1-nek állította be, a σx megmérésének a ki-
menetele teljesen véletlenszerű lesz. Amikor σx = +1-et kapunk,
készen vagyunk: (B vagy A) igaz. De tegyük fel, hogy az ellen-
kező, σx = −1 eredményre jutottunk. A spin eszerint −x irányba
orientált. Álljunk meg itt egy pillanatra, hogy biztosak legyünk
benne, jól értjük-e a helyzetet. Az első mérés következtében a
spin már nincs többé az eredeti σz = +1 állapotban. Új állapotba
került, amelyik vagy σx = +1, vagy σx = −1. Maradjunk egy
kicsit ennél a pontnál, hogy megemészthessük ezt a konklúziót.
Nehéz lenne ugyanis túlértékelni a jelentőségét.

© Typotex Kiadó
36 Kvantummechanika
Miután már elég felkészültek vagyunk hozzá, a (B vagy A)

propozíció második felét is teszteljük. Az A mérőberendezést
z irányba elfordítva megmérjük σz -t. A kvantummechanika sze-
rint az eredmény megint véletlenszerű eloszlásban ±1 lesz. Vagyis
25% valószínűsége van annak, hogy a kísérlet eredménye σx =
1
−1 és σz = −1 legyen. Másképpen kifejezve ugyanezt: 4 a va-
lószínűsége, hogy (B vagy A) hamis legyen; és ez annak ellenére
van így, hogy a rejtélyes előkészítő gondoskodása következtében
kezdetben σz bizonyosan +1 volt.
A példánkból nyilvánvaló, hogy a megengedő vagy nem szim-
metrikus. Az (A vagy B) igazsága függhet attól, milyen sorrend-
ben végezzük el a két megfigyelést. Ez nem valami nüansz, ami
felett könnyen napirendre térhetünk. Nemcsak azt jelenti, hogy a
kvantumfizika más, mint klasszikus megfelelője: a logika alapjai
sem ugyanazok bennük.
De mi a helyzet (A és B)-vel? Tegyük fel, hogy az első mérés
eredménye σz = +1, a másodiké σx = +1. Ez természetesen le-
hetséges. Ennek alapján hajlamosak lennénk azt mondani, hogy
(A és B) igaz. De a tudományban általában – és különösképpen a
fizikában – valamilyen állítást csak akkor szoktunk igaznak mi-
nősíteni, ha a későbbi megfigyelések megerősítik. A klasszikus
fizikában egy jól kivitelezett mérés praktikusan nem változtat a
rendszer állapotán, ezért a megismételt megfigyelés megerősíti
a korábbi eredményt. Ha feldobunk egy pénzdarabot, és megál-
lapítjuk, hogy írást mutat, később ránézve biztosan nem fogunk
fejet látni. A kvantummechanikában a második mérés (σx = +1)
lehetetlenné teszi az első eredmény ellenőrzését. Ha egyszer be-
állítottuk σx értékét, a σz megismételt mérése véletlenszerű ered-

© Typotex Kiadó
ményt ad. Az (A és B) kijelentés eszerint nem igazolható, a mérés

második lépése megakadályozza az első lépésben kapott ered-
mény verifikálását.
Ha korábban felcsipegettek már valamit a kvantummechani-
kából, akkor nyilván rájöttek, hogy a bizonytalansági elvről van
itt szó. Ez az elv nem csak a helyre és az impulzusra (sebességre)
érvényes, vonatkozik másfajta mennyiségpárokra is. A spin ese-
tében például a σ két különböző irányú komponensére. A helyre
és az impulzusra vonatkozóan (egyetlen térbeli dimenzióra kor-
látozódva) a következő két kijelentésről van szó:
Egy bizonyos részecske az x koordinátájú pontban van.

Ugyanannak a részecskének az impulzusa p.
Ezekből a következő összetett kijelentések képezhetők:
A részecske helye x és a részecske impulzusa p.

A részecske helye x vagy a részecske impulzusa p.
Bármennyire mesterkélten hangzik is, mindkét állítás értelmes a

magyar nyelvben és a klasszikus fizikában egyaránt. A kvantum-
mechanikában azonban az első tökéletesen értelmetlen (vagyis
még rossznak se mondható), a második pedig valami egészen
mást jelent, mint amire gondolhatnánk. A gyökeres különbség
arra vezethető vissza, hogy egy rendszer állapota egészen más
logikán alapuló fogalom a klasszikus fizikában, mint a kvantum-
mechanikában. A kvantummechanikai állapot magyarázatához
némi absztrakt matematikára van szükség, ezért iktassunk be
egy rövid közjátékot a komplex számokról és a vektorterekről.
A komplex számokra később, a spinállapotok matematikai leírá-
sánál lesz szükségünk.

© Typotex Kiadó
38 Kvantummechanika
1.8. Matematikai közjáték: Komplex számok
Aki eddig a pontig eljutott, az Elméleti Minimumban biztosan

hallott már a komplex számokról. Röviden mégis emlékeztetem
Önöket a legfontosabb tulajdonságaikra. Néhány alapelemüket
az 1.6. ábra foglalja össze.
1.6. ábra: A komplex számok két ábrázolási módja. Descartes felírásmódban x

és y a vízszintes (valós) és a függőleges (képzetes) komponens. Poláris
reprezentációban r a sugár, θ pedig az x-tengellyel bezárt szög. Mindkét
ábrázolási mód szerint egy komplex szám megadása két valós számot igényel
A z komplex szám egy valós és egy képzetes szám összege,

amelyet a
z = x + iy
formában írunk fel. Az x és az y valós számok, az i pedig a kép-

zetes egység: i2 = −1. A komplex számokat, amelyek a komp-
lex sík x, y koordinátájú pontjával szemléltethetők, az aritmetika

© Typotex Kiadó
szabályai szerint lehet összeadni, kivonni és osztani egymással.

Polárkoordinátákban így ábrázolhatók:
z = reiθ = r(cos θ + i sin θ).
A komplex számok összeadása komponens formában a legköny-

nyebb: egyszerűen össze kell adni a megfelelő komponenseket.
Összeszorozni őket a poláris formában célszerű. A sugarakat
szorozni kell egymással, a szögeket pedig összeadni:
iθ2
r1 eiθ1 r2 e = (r1 r2 )ei(θ1 +θ2 ) .
Minden z komplex számnak van egy z ∗ komplex konjugáltja,

amelyet úgy kapunk, hogy az i előjelét az ellenkezőjére változ-
tatjuk. Ha
z = x + iy = reiθ ,
akkor
z ∗ = x − iy = re−iθ .
Egy komplex számnak a konjugáltjával képzett szorzata mindig

pozitív:
z ∗ z = r2 .
Természetesen minden komplex szám konjugáltja is egy komp-

lex szám, mégis gyakran célravezető úgy gondolni rájuk, hogy
a z és a z ∗ két különböző, egymáshoz képest „duális” számosz-
tályba tartozik. A duális jelző arra utal, hogy minden z-hez egyet-
len z ∗ tartozik, és megfordítva.
A komplex számoknak van egy speciális fajtája, amelyet „fá-
zisfaktornak” hívunk. Ez egy olyan komplex szám, amelynek

© Typotex Kiadó
40 Kvantummechanika
r-komponense 1. Ha z fázisfaktor, akkor a következő képletek

érvényesek rá:
z∗z = 1
z = eiθ
z = cos θ + i sin θ.
1.9. Matematikai közjáték:

Vektorterek
1.9.1. Axiómák
Egy klasszikus rendszer állapottere egy halmaz (a lehetséges ál-

lapotok halmaza), és a klasszikus fizika logikája Boole-logika. Ez
nyilvánvalónak látszik, és nehéz is elképzelni más lehetőséget.
Ennek ellenére valódi világunk más alapokon működik, legalább
is akkor, amikor a kvantummechanika jut szóhoz. A kvantum-
rendszerek állapottere nem matematikai halmaz5 , hanem vektor-
tér. Egy vektortér elemei közötti relációk nem ugyanazok, mint
egy halmaz elemei közöttiek, és kijelentés-logikájuk is más.
Mielőtt azonban a vektorterekről kezdenék beszélni, a vek-
tor fogalmát kell tisztázni. Mint jól tudják, a közönséges terünk
olyan objektumait nevezzük így, amelyeknek nagysága és iránya
van. A háromdimenziós térben az így értelmezett vektoroknak
három komponense van. De azt szeretném, ha tökéletesen kitö-
rölnék az agyukból a vektornak ezt a fajta elképzelését. Mostan-
5 Kicsit pontosabban úgy mondhatnánk, hogy nem hangsúlyozzuk az állapot-
tér halmazelméleti aspektusát, bár felfogható halmazként is.

© Typotex Kiadó
tól kezdve a háromdimenziós tér nagysággal és iránnyal rendel-

kező objektumait hangsúlyozottan 3-vektornak (hármasvektor-
nak) fogom hívni. A matematikai vektortér absztrakt konstruk-
ció, amelynek vagy van kapcsolata a közönséges terünkkel, vagy
nincs. Lehet akárhány dimenziója 1-től ∞-ig, a vektorkompo-
nensek pedig lehetnek egész számok, valós számok, vagy ennél
is általánosabb mennyiségek.
Azokat a vektortereket, amelyek a kvantummechanika álla-
potait tartalmazzák, Hilbert-térnek hívjuk. Itt most nem adjuk
meg a matematikai definícióját, de azért jegyezzék be ezt az elne-
vezést a szótárukba. Amikor a kvantummechanikában a Hilbert-
térről esik szó, mindig az állapotok terére kell gondolni. A Hilbert-
tér lehet véges vagy végtelen dimenziójú.
A kvantummechanikai vektortér a ketvektornak vagy röviden

csak ketnek nevezett |A elemekből áll. Most felsoroljuk a kvan-
tummechanikai állapotok vektorterére vonatkozó axiómákat
(z és w komplex számok):
1. Két ketvektor összege szintén ketvektor:
|A + |B = |C.
2. A vektorok összeadása kommutatív:
|A + |B = |B + |A.
3. A vektorok összeadása asszociatív művelet:
{|A + |B} + |C = |A + {|B + |C}.

© Typotex Kiadó
42 Kvantummechanika
4. Létezik egy speciális 0 vektor, amelyet bármely kethez hoz-

záadva ugyanazt a ketet kapjuk eredményül:
|A + 0 = |A.
5. Minden |A kethez tartozik egy −|A ket úgy, hogy
|A + (−|A) = 0.
6. Ha adva van egy |A ket és egy z komplex szám (skalár),

akkor összeszorozva őket új ketet kapunk. A skalárral való
szorzás lineáris:
|zA = z|A = |B.
7. Teljesül a disztributivitás:
z{|A + |B} = z|A + z|B

{z + w}|A = z|A + w|A.
A 6. és 7. axiómát együtt gyakran linearitásnak nevezzük.

A közönséges 3-vektorokra is teljesülnek ezek az axiómák,
egyetlen megkötéssel: A 6. axióma lehetővé teszi, hogy egy vek-
tort bármilyen komplex számmal megszorozzunk. A közönséges
3-vektorokat szorozni lehet valós számmal (pozitívval, negatív-
val vagy nullával), de a komplex számmal való szorzás nincs ér-
telmezve. A 3-vektorokat tekinthetjük valós vektortérnek, a ke-
teket pedig komplex vektortérnek. A ketvektorokra adott defi-
níciónk elég absztrakt. Mint látni fogjuk, a ketvektorokat több
kézenfekvő módon is reprezentálni lehet.

© Typotex Kiadó
1.9.2. Függvények és oszlopvektorok
Nézzünk néhány konkrét példát a komplex vektorterekre! Elő-

ször tekintsük az x változó folytonos, komplex értékű függvé-
nyeit. Legyen A(x) egy ilyen függvény. Két ilyen függvényt
össze lehet adni és meg lehet szorozni egy komplex számmal.
Könnyen igazolhajuk, hogy mind a hét axiómának eleget tesz-
nek. Ez a példa világosan mutatja, hogy sokkal általánosabb do-
logról van szó, mint amilyenek a nyilak a háromdimenziós tér-
ben.
Egy másik konkrét példa a kétdimenziós oszlopvektorok tere.
Ezek egy α1 és egy α2 komplex számot tartalmaznak, az

α1
α2
formában, és ezt az „építményt” tekintjük egy |A ketvektornak.

A két α komplex szám az |A komponensei. Két oszlopvektort
úgy adunk össze, hogy a megfelelő komponenseiket összeadjuk:

α1 β1 α1 + β1
+ =
α2 β2 α2 + β2
Egy oszlopvektort továbbá úgy szorzunk egy z komplex szám-

mal, hogy mindegyik komponensét megszorozzuk vele:

α1 zα1
z = .
α2 zα2
Oszlopvektorterek konstruálhatók akárhány dimenzióban. Egy

© Typotex Kiadó
44 Kvantummechanika
ötdimenziós oszlopvektor például a következő:

⎛ ⎞
α1
⎜ ⎟
⎜α 2 ⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜α 3 ⎟ .
⎜ ⎟
⎜α ⎟
⎝ 4⎠
α5
1.9.3. Brák és ketek
Mint már szó volt róla, a komplex számoknak van egy duális vál-
tozatuk, a komplex konjugált forma. Ehhez hasonlóan a komp-
lex vektortereknek is van duálisa, amely lényegében a komplex
konjugált vektortér. Minden |A ketvektorhoz tartozik a duális
térben egy „bra”-vektor, amelyet A|-val jelölünk. Honnan szár-
maznak a különös bra és ket elnevezések? Nos, a brák és a ketek
belső szorzatát, amelyet később definiálunk, egy B|A teljes bra-
kettel fogjuk jelölni6 . A belső szorzat nagyon jelentős funkciót tölt
be a kvantummechanika matematikai apparátusában és a vektor-
terek leírásában általában.
A bravektorok ugyanazokat az axiómákat elégítik ki, mint a
ketvektorok, de van két dolog, amelyet a ketek és a brák megfe-
leltetésénél figyelembe kell venni:
1. Tegyük fel, hogy az A| bra az |A ketnek, a B| bra pedig a
|B ketnek felel meg. Akkor az
|A + |B
6A bracket a zárójel angol neve. – A fordító

© Typotex Kiadó
ketnek az
A| + B|
bra felel meg.
2. Ha z komplex szám, akkor nem igaz, hogy a z|A ketnek a

zA| bra felel meg. Emlékezzünk a komplex konjugálásra!
Eszerint a
z|A
ketnek megfelelő bra
A|z ∗ .
Amikor a ketek oszlopvektorok, akkor a duális brákat sorvekto-

rok ábrázolják, amelyeknek az elemei az oszlopvektor elemeinek
a komplex konjugáltjai. Ha például |A-t az
⎛ ⎞
α1
⎜ ⎟
⎜α2 ⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜α3 ⎟
⎜ ⎟
⎜α ⎟
⎝ 4⎠
α5
oszlopvektor reprezentálja, akkor az A| reprezentánsa az
α1∗ α2∗ α3∗ α4∗ α5∗
sorvektor.

© Typotex Kiadó
46 Kvantummechanika
1.9.4. A belső szorzat
Bizonyára találkoztak már a közönséges háromdimenziós vekto-

rok skalárszorzatával7 . A brákra és a ketekre az analóg művelet
a belső szorzat. Ez mindig egy brát és egy ketet tartalmaz, és a
felírásmódja a következő:
B|A.
A belső szorzatra vonatkozó axiómák nagyon természetesek:
1. A belső szorzat lineáris:
C|{|A + |B} = C|A + C|B.
2. A bra és a ket felcserélése komplex konjugálást igényel:
B|A = A|B∗ .
1.1. Feladat:
a) Igazoljuk, hogy az axiómák alapján
{|A + |B}|C = A|C + B|C.
b) Bizonyítsuk be, hogy A|A valós szám.
7 Emlékeztetőül: (a, b) vagy másik jelölésben a · b = ax bx + ay by + az bz . – A

fordító

© Typotex Kiadó
Amikor a brák és a ketek sor- és oszlopvektorok, a belső szor-

zat a komponensek segítségével így fejezhető ki:
⎛ ⎞
α1
⎜ ⎟
⎜ α2 ⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
B|A = β1∗ β2∗ β3∗ β4∗ β5∗ ⎜α3 ⎟ =
⎜ ⎟ (1.2)
⎜α ⎟
⎝ 4⎠
α5
= β1∗ α1 + β2∗ α2 + β3∗ α3 + β4∗ α4 + β5∗ α5 .

A belső szorzat képzési szabálya lényegében megegyezik a ska-
lárszorzatéval: a skalárszorzatban szereplő vektorok megfelelő
komponenseiből képzett szorzatokat kell összegezni.
1.2. Feladat:
Mutassuk meg, hogy az (1.2) szabály alapján képzett belső
szorzat kielégíti a belső szorzásra vonatkozó két axiómát.
Most két fogalmat, amelyek a 3-vektorokra vonatkozóan jól

ismertek, általánosítunk a belső szorzatra:
1. A normált vektor. Egy vektort akkor nevezünk normáltnak,

ha az önmagával képzett skalárszorzata 1-gyel egyenlő:
A|A = 1.
A 3-vektoroknál normált vektor helyett – egységnyi hosszú-

ságú nyílra gondolva – általában egységvektort mondunk.
2. Ortogonális vektorok. Két vektor akkor ortogonális, ha a belső

szorzatuk nulla. |A és |B ortogonalitási feltétele tehát
A|B = 0.

© Typotex Kiadó
48 Kvantummechanika
Ez analóg azzal, hogy két 3-vektor akkor merőleges egy-

másra, ha a skalárszorzatuk nullával egyenlő.
1.9.5. Ortonormált bázisok
A háromdimenziós geometriai terünkben dolgozva rendszerint

célszerű kijelölni három egymásra merőleges egységvektort, mert
bázisként használhatjuk őket más vektorok konstruálásában. A
legegyszerűbb példa az x, az y és a z tengely irányába mutató
három egységvektor, amelyeket általában î-vel, ĵ-vel, k̂-val jelöl-
nek. Mindegyik egységnyi hosszú, és merőleges a másik kettőre.
Hiába keresnénk egy negyediket, amely mindháromra merőle-
ges, nem találnánk – legalább is a háromdimenziós terünkben
nem. De ha a tér magasabb dimenziójú volna, több bázisvekto-
runk is lenne. A tér dimenzióját definiálhatjuk úgy, hogy meg-
egyezik a benne felvehető egymásra merőleges vektorok számá-
val.
De nyilvánvaló, hogy maguknak az x, y, z koordinátáknak
nincs különösebb fontossága. Akárhogy vegyünk is fel három
egymásra merőleges egységvektort, ezek egy ortonormált bázist
alkotnak.
Ez a meggondolás alkalmazható a komplex vektorterekre is.
Kiindulhatunk egy tetszőleges egységvektorból, majd pedig ke-
resünk egy másikat, amely az előbbire ortogonális. Ha van ilyen,
akkor a terünk legalább kétdimenziós. Ezután keresünk egy har-
madik egységvektort, majd egy negyediket, s így tovább. Végül
eljutunk oda, hogy nincs több olyan új irány, amely az összes ad-
dig talált vektorra ortogonális. A tér dimenziója az egymásra or-

© Typotex Kiadó
togonális vektorok maximális lehetséges számával egyenlő. Osz-

lopvektorok esetében a dimenzió megegyezik azoknak az ele-
meknek a számával, amelyeket az oszlop tartalmaz.
Tekintsünk egy N -dimenziós teret és benne egy ortonormált
bázist, amelynek elemei az |i ortonormált ketvektorok8 . Az i
sorszám 1-től N -ig terjed. Adjunk meg egy |A vektort a bázis-
vektorokból képzett összeggel:

|A = αi |i. (1.3)
i
Az αi komplex számok a vektor komponensei. A kiszámításukhoz

mindkét oldal belső szorzatát kell képezni a j| bázisbrával:

j|A = αi j|i. (1.4)
i
A következő lépés az, hogy kihasználjuk a bázisvektorok orton-

ormáltságát, amelynek következtében j|i = 0, ha i és j nem
egyenlő egymással, és j|i = 1, amikor egyenlőek. Röviden:
j|i = δji . Ez arra vezet, hogy az (1.4) összeg egyetlen tagra
redukálódik:
j|A = αj . (1.5)
Mint látjuk, egy vektor komponensei a vektor bázisvektorokkal

képzett belső szorzatával egyenlők. Az (1.3) egyenletet ezért át
lehet írni a következő elegáns formába:

|A = |ii|A.
i
8A matematikában általában a bázisnak nem kötelező ortonormáltnak lennie.

A kvantummechanikában azonban többnyire ilyen bázissal van dolgunk. Ebben
a könyvben bázison ortonormált bázist értünk.

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
2. előadás
Kvantumállapotok
Art: Kellemetlen dolog, de ettől a sörtől az agyam megszűnt forogni. Milyen

állapotban is vagyunk?
Lenny: Bárcsak tudnám! De számít ez?
Art: Talán. Azt hiszem, ez már nem is Kalifornia.
2.1. Állapotok és vektorok
A klasszikus fizikában a rendszer állapotát kell ismernünk ahhoz,

hogy megjósolhassuk a jövőjét. Az előző előadásban azonban lát-
tuk, hogy a kvantumrendszerek viselkedése nem jelezhető előre
pontosan. Ebből elég nyilvánvaló, hogy a kvantummechanikai
állapot értelme nem lehet ugyanaz, mint a klasszikus rendsze-
reké. Durván szólva a kvantumállapot a rendszer preparálására
vonatkozó maximális információ összefoglalása. Az előző feje-
zetben arról volt szó, hogyan használhatunk egy berendezést egy
spin állapotának a beállítására. Közben hallgatólagosan azt is fel-
tételeztük, hogy a spinnek nincsenek is ennél finomabb részletei,
amelyeket még specializálni lehetne.

© Typotex Kiadó
52 Kvantummechanika
Fel kell természetesen tennünk a kérdést, hogy a viselkedés

megjósolhatatlansága nem annak a következménye-e, hogy a
kvantumállapot fogalmából még valami hiányzik. Erről a lehető-
ségről különböző vélemények fogalmazódtak meg. Íme közülük
néhány:
• Igen, a kvantumállapot fogalma hiányos. Léteznek „rej-

tett változók”, amelyeket ha ismernénk, lehetővé válna a
rendszer jövőjének pontos előrejelzése. Ennek a felfogás-
nak két változata is van. Az A változat szerint a rejtett
változókat nem könnyű megmérni, de elvben kísérletileg
tanulmányozhatók. A B felfogás abból indul ki, hogy ma-
gunk is kvantummechanikai anyagból lévén összegyúrva,
alá vagyunk vetve a kvantummechanika által megszabott
korlátoknak, és ez elvileg lehetetlenné teszi a rejtett válto-
zók észlelését.
• Nem, a rejtett változók feltételezése zsákutcába visz. A jövő

kvantummechanikai megjósolhatatlansága elkerülhetetlen.
A kvantummechanikánál pontosabb valószínűségi előrejel-
zések nem lehetségesek. A fizikusnak az a dolga, hogy ezt
a valószínűségszámítást elsajátítsa és használja.
Nem tudhatom, mi lesz majd a végleges válasz a kérdésre, de

abban se vagyok biztos, hogy ez egy jó kérdés. Számunkra azon-
ban nem különösebben fontos, hogy ez vagy az a fizikus hogy
s mint vélekedik a kvantumállapot végső értelméről. Praktikus
okokból a második nézetet fogadjuk el.
Az 1. előadás kvantumspinjére vonatkozóan a gyakorlatban
ez annyit jelent, hogy amikor az A berendezés működésbe lép

© Typotex Kiadó
és σz = +1-et vagy σz = −1-et jelez, nincs semmi más, amit a

spinről még pótlólag tudni lehetne. Ez vonatkozik a spin többi
komponensére is.
2.2. A spinállapotok leírása
Most már itt az ideje, hogy megkíséreljük a spinállapotok leírá-

sát állapotvektorok segítségével. Olyan reprezentációt kell ta-
lálnunk, amely tartalmazza mindazt, amit a spin viselkedésé-
ről tudni lehet. Formális meggondolások helyett inkább az in-
tuíciónkra fogunk támaszkodni. Megpróbáljuk a dolgokat a le-
hető legjobban összerakni annak alapján, amit már megtanul-
tunk. Kérem, hogy az alábbiakat nagyon figyelmesen olvassák.
Higgyék el, megéri.
Kezdjük a három koordinátatengelyhez tartozó spinállapotok

jelölésével. Ha A a z tengellyel párhuzamosan van orientálva,
akkor a két lehetséges σz = ±1 állapot egyikét tudja előállítani.
Nevezzük ezeket up és down állapotnak. Mikor a z irányú beren-
dezés +1-et jelez, akkor a spin felfelé (upward) mutat, ezért az |u
állapotba állítottuk be. Hasonlóan, a −1 kimenetelhez a |d lefelé
(downward) állapot tartozik.
Ha a mérőberendezést x irányba fordítjuk, és a −1 eredményt
kapjuk, akkor az |l állapotot preparáltuk. Ezt left (balra mutató)
állapotnak fogjuk nevezni. A +1 kimenetel természetesen az |r
right (jobbra mutató) állapotot hozza létre. Amikor végül az A y
irányú, akkor a két lehetséges állapot az |i és az |o (in és out –
befelé és kifelé). Remélem ráéreztek a szisztémára.

© Typotex Kiadó
54 Kvantummechanika
Ha rejtett paraméterek nem léteznek, ezt a legegyszerűbben

úgy fogalmazhatjuk meg matematikailag, hogy feltesszük: egy
izolált spin állapottere pontosan kétdimenziós. Ez a megállapítás
megérdemli a kiemelést:
Az összes elképzelhető spinállapot reprezentálható

kétdimenziós vektortérben.
Bázisvektoroknak válasszuk mondjuk |u-t és |d-t, és az összes

elképzelhető állapotot írjuk fel ennek a két állapotnak a lineáris
szuperpozíciójaként. Mivel a bázisvektorok ortogonálisak egy-
másra, ezzel a választással feltételeztük, hogy a belső szorzatuk
zérus: u|d = 0. Egyelőre ezt a bázist fogjuk használni. Egy
általános állapotot az |A szimbólummal jelölünk. Egyenlet for-
májában ezt így fogalmazhatjuk meg:
|A = αu |u + αd |d,
ahol αu és αd az |A két komponense az |u és a |d bázisirányok-

ban. Mint már tudjuk, ezek a komponensek így fejezhetők ki
matematikailag:
αu = u|A
(2.1)
αd = d|A.
Ezek rendkívül absztrakt egyenlőségek, és egyáltalán nem vilá-
gos, miben áll a fizikai jelentőségük. Ezt most szándékozom el-
magyarázni. Először is, legyen |A valamiyen tetszőleges módon
preparált spinállapot. Az αu és az αd komplex számok. Nekik
maguknak nincs kísérleti szempontból közvetlen jelentésük, de
a nagyságuknak van. Speciálisan az αu∗ αu és az αd∗ αd jelentése a
következő:

© Typotex Kiadó
• Tegyük fel, hogy a spin az |A állapotban van és a mérő-

berendezés a z irányban orientált. Akkor αu∗ αu annak va-
lószínűsége, hogy a mérés eredménye σz = +1. Vagyis ez
a szorzat annak valószínűsége, hogy ha mérést végzünk, a
spint up állapotban találjuk.
• Hasonlóan, αd∗ αd annak valószínűsége, hogy σz -re a mérés

a down eredményt adja.
Az α számokat, vagy az őket meghatározó az u|A , d|A

braketeket valószínűségi amplitúdónak hívják. A valószínűséget
magát az abszolút érték négyzetük szolgáltatja. Az up és a down
kimenetelek valószínűségét tehát a
Pu = A|uu|A
(2.2)
Pd = A|dd|A.
képletek határozzák meg.

Vegyük észre, hogy egy szót se szóltam arról, mi volt σz a
mérés előtt. A mérés előtt csak egy |A vektorunk volt, amely a
lehetőségeket foglalta össze, de a mérés aktuális kimenetelét nem
határozta meg.
Aláhúzunk két fontos körülményt. Mint már említettük, az
|u ás a |d ortogonális egymásra, azaz
u|d = 0
(2.3)
d|u = 0.
Ezek az egyenlőségek azt fejezik ki, hogy ha a spint up állapot-

ban preparáltuk, akkor nulla valószínűséggel találjuk down álla-
potban, és megfordítva. Ez annyira fontos, hogy megismétlem:

© Typotex Kiadó
56 Kvantummechanika
Két ortogonális állapot fizikailag különböző, és kizárja egymást.

Amikor a spin az egyik állapotban van, nem lehet ugyanakkor a
másikban is (ennek valószínűsége nulla). Ez mindenfajta kvan-
tumállapotra érvényes, nemcsak a spinre.
De ne keverjük össze a spinvektorok ortogonalitását a térbeli
irányok ortogonalitásával! Az up és a down irányok a térben nem
is merőlegesek egymásra, noha a hozzájuk tartozó állapotok az
állapottérben ortogonálisak.
A másik fontos megjegyzés a teljes valószínűségre vonatko-

zik, amelynek 1-gyel kell egyenlőnek lennie:
αu∗ αu + αd∗ αd = 1. (2.4)
Ez egyenértékű azzal, hogy az |A egységvektor:
A|A = 1.
Ez is általános elv a kvantummechanikában, amely minden kvan-

tumrendszerre érvényes. A rendszert az állapottérben reprezen-
táló vektor egységvektor (vagy más kifejezéssel: normált). Az
állapotvektornak a különféle bázisvektorokra vetett vetületének
abszolút érték négyzete pedig különböző mérési eredmények va-
lószínűségével egyenlő.
2.3. ...és az x irányban?
Azt állítottuk, hogy bármilyen spinállapotot le lehet írni az |u és

a |d bázisvektorok lineáris kombinációjával. Próbálkozzunk elő-
ször az |r és az |l vektorral, amelyek az x irányban preparált ál-
lapotokat határoznak meg. Az |r-rel kezdjük. Az 1. előadásban

© Typotex Kiadó
megbeszéltük, hogy ha az A-val először az |r állapotot állítjuk

be, majd elforgatjuk úgy, hogy a σz -t mérje, egyenlő valószínű-
séggel jutunk up és down mérési eredményre. Ennek következté-
ben αu∗ αu is, αd∗ αd is egyenlő 1/2-del. Egy egyszerű vektor, amely
ennek a követelménynek eleget tesz, a következő:
1 1
|r = √ |u + √ |d. (2.5)
2 2
Van ebben a választásban önkény, de mint később látni fogjuk, ez

az x tengely választásának az önkényességével kapcsolatos az y
tengely választásával szemben.
Foglalkozzunk most az |l-lel. Tudjuk róla, hogy ha a spint a
left konfigurációban preparáljuk, a σz két lehetséges értékét ismét
ugyanazzal az 1/2 valószínűséggel figyeljük meg. Az αu∗ αu -nak
és az αd∗ αd -nek tehát megint 1/2-del kell egyenlőnek lennie, de
most van még egy további feltételünk is. Korábban már volt szó
róla, hogy az |u és a |d ortogonális egymásra annak következ-
tében, hogy amikor a spin felfelé mutat, akkor határozottan nem
mutat lefelé. De a felfelé és lefelé pár ugyanolyan értelemben zárja
ki egymást, ahogy a jobbfelé és a balfelé (right és left) állapotpár:
Amikor a spin jobbfelé mutat, nulla valószínűséggel mutat balfelé.
Ezért a (2.3) egyenlethez hasonlóan
r|l = 0
l|r = 0.
Ezek a feltételek rögzítik az |l matematikai alakját:
1 1
|l = √ |u − √ |d. (2.6)
2 2

© Typotex Kiadó
58 Kvantummechanika
2.1. Feladat: Bizonyítsuk be, hogy a (2.5) egyenletben felírt

|r ortogonális a (2.6) |l vektorra.
Az |l-ben is van valamekkora önkényesség, amelyet fázis-

bizonytalanságnak neveznek. Szorozzuk meg |l-et valamilyen z
komplex számmal. Ettől még ortogonális marad |r-re, de álta-
lában nem marad normált (a hossza nem lesz egységnyi). De ha
z = eiθ (amelyben θ tetszőleges valós szám), akkor az |r nor-
máltsága megmarad, mivel eiθ egységnyi hosszúságú. Követke-
zésképpen az αu∗ αu +αd∗ αd összeg értéke 1 marad. A z = eiθ alakú
komplex számokat – mint már utaltunk rá korábban, – fázis-
faktornak hívják, ezért nevezzük ezt a többértelműséget fázisbi-
zonytalanságnak. Később látni fogjuk, hogy a mérhető mennyi-
ségek nem érzékenyek egy közös (például (2.6) mindkét tagját
megszorzó) fázisfaktorra, ezért a továbbiakban az állapotok spe-
cializálásakor nem foglalkozunk vele.
2.4. ...és az y irányban?
Elérkeztünk |i-hez és |o-hoz, amelyek az y mentén orientált spin

állapotaihoz tartoznak. Milyen feltételeknek kell eleget tenniük?
Először is
i|o = 0. (2.7)
Az in (befelé) és az out (kifelé) állapotokhoz ugyanúgy ortogonális

vektorok tartoznak, mint az up és a down állapotokhoz. Fizikailag

© Typotex Kiadó
ez azzal kapcsolatos, hogy ha a spin befele mutat, akkor bizonyo-

san nem mutathat kifele.
Vannak még más feltételek is, amelyeket az |i és az |o vek-
toroknak teljesíteniük kell. A (2.1), a (2.2), valamint a kísérleti
eredmények statisztikája alapján
1
o|uu|o =
2
1
o|dd|o =
2 (2.8)
1
i|uu|i =
2
1
i|dd|i = .
2
Az első két egyenletben |o, a másik kettőben |i játssza a (2.1),

(2.2) egyenlet |A-jának a szerepét. Az egyenletek azt fejezik ki,
hogy amikor a spin y irányban orientált és z irányú mérést vég-
zünk, akkor egyenlő valószínűséggel kapunk up vagy down ered-
ményt. Arra is számíthatunk, hogy x irányú spinmérésnél is
egyenlően valószínű lesz a right és a left. Ez további feltételek-
hez vezet:
1
o|rr|o =
2
1
o|ll|o =
2 (2.9)
1
i|rr|i =
2
1
i|ll|i = .
2
Ezeknek a feltételeknek az alapján az |i és az |o vektorok mate-

© Typotex Kiadó
60 Kvantummechanika
matikai formája (fázisfaktortól eltekintve) egyértelmű:
1 i
|i = √ |u + √ |d
2 2
(2.10)
1 i
|o = √ |u − √ |d.
2 2
2.2. Feladat: Bizonyítsuk be, hogy ez az |i és |o kielégíti a

három (2.7), (2.8), (2.9) feltételt. Ebből a szempontból egyér-
telműek?
Figyelemre méltó, hogy (2.10)-ben két komponens képzetes.

Korábban már persze hangsúlyoztuk, hogy az állapotok tere
komplex vektortér, de a képleteinkben eddig nem kellett komp-
lex számokat használni. Vajon a (2.10)-ben a komplex számok
megjelenése szükségszerű-e, vagy csupán kényelmes konvenció?
Azok között a keretek között, amelyeket a spinállapotok leírására
elfogadtunk, nem lehetünk meg nélkülük. Ezt kissé hosszadal-
mas bebizonyítani, noha a gondolatmenet maga kézenfekvő. Az
alábbi feladat útbaigazítást nyújt hozzá. Komplex számok meg-
jelenése a kvantummechanikában általános, később további pél-
dákat is látunk majd rá.

© Typotex Kiadó
2.3. Feladat: Egy időre feledkezzünk el (2.10)-ről, amelyik

megmondja, hogyan kell |i-t és |o-t kifejezni |u-n és |d-n
keresztül. Tegyük fel, hogy az
|i = α|u + β|d

|o = γ|u + δ|d
képletben az α, β, γ,δ koefficiensek még ismeretlenek.
a) A (2.8) egyenlet segítségével bizonyítsuk be, hogy

1
α∗ α = β ∗ β = γ ∗ γ = δ ∗ δ = .
2
b) Ennek az eredménynek és (2.9)-nek a felhasználásával
mutassuk meg, hogy
α∗ β + αβ ∗ = γ ∗ δ + γδ ∗ = 0.
c) Igazoljuk, hogy mind α∗ β, mind pedig γ ∗ δ tiszta képze-

tes.
Ha α∗ β tiszta képzetes, akkor nem lehet α is, β is valós. Ha-
sonló vonatkozik γ ∗ δ-ra.
2.5. Hány paraméterünk van?
Mindig jó tudni egy rendszerről, hány paraméterrel írható le. Az

1. kötetben például használtuk az általánosított koordinátákat
(qi -vel jelöltük őket), amelyek mindegyike egy-egy szabadsági
foknak felelt meg. Ez a leírásmód fölöslegessé tette a kényszerfel-
tételek körülményes számontartását. Ebből okulva a következő

© Typotex Kiadó
62 Kvantummechanika
feladatunk az lesz, hogy leszámláljuk egy spin összes fizikailag

különböző állapotát. Két módszert is mutatok rá, hogy lássák,
mindkettő ugyanarra az eredményre vezet.
Az első eljárás nagyon egyszerű. Orientáljuk a berendezésün-
ket egy tetszőlegesen választott n̂ térbeli egységvektor9 irányába
és preparáljuk a spint úgy, hogy a kiválasztott irányban legyen
σ = +1. Amikor σ = −1, akkor ezt úgy tekintjük, hogy a spin
−n̂ irányba mutat. Eszerint minden térbeli egységvektorhoz egy
állapot tartozik. Hány paraméter jellemez egy térbeli irányt? Ter-
mészetesen kettő. Két szöget kell megadnunk ahhoz, hogy kije-
löljünk egy határozott irányt a térben10 .
Vizsgáljuk meg most ugyanezt a feladatot egy másik néző-
pontból is. Egy általános spinállapotot a két αu és αd komplex
számmal adunk meg. Ez négy valós paramétert jelent, mivel egy
komplex szám megadása két valós szám kiválasztását jelenti. De
ne felejtsük el, hogy a vektornak normáltnak kell lennie a (2.4)
egyenletnek megfelelően. A normálási feltétel egy egyenletet je-
lent a négy paraméterre, és így a szabadon választható paramé-
terek számát lecsökkenti háromra.
Korábban már volt szó róla – és majd látni is fogjuk –, hogy
az állapotvektor fizikai tulajdonságai nem változnak, ha megszo-
rozzuk egy fázisfaktorral. Emiatt a három megmaradt paraméter
közül egy fölösleges. Végül tehát megint csak két szabad para-
méterünk maradt, ugyanannyi, amennyi a térbeli orientációhoz
szükséges. Eszerint az
9 Ne felejtsük el, hogy a térvektorok nem brák és ketek!

10 Emlékezzünk rá, hogy gömbi koordinátákban két szög rögzíti egy pont irá-
nyát az origóhoz képest. Vagy gondoljunk a földrajzi hosszúságra és szélességre.

© Typotex Kiadó
αu |u + αd |d
kifejezés elegendő szabadon választható paramétert tartalmaz ah-

hoz, hogy a spin összes lehetséges orientációját felölelje, annak
ellenére, hogy egy konkrét megfigyelésnek csupán két lehetséges
kimenetele van.
2.6. A spinállapotok reprezentációja

oszlopvektorral
Az előzőekben sok mindent megtanulhattunk, miközben az ál-

lapotvektorok absztrakt formájára, |u-ra, |d-re és társaikra tá-
maszkodtunk. Az ilyen absztrakciók arra jók, hogy koncentrálni
tudjunk a matematikai összefüggésekre anélkül, hogy közben
szükségtelen részletekkel kellene bajlódnunk. De nemsokára rész-
letes számításokat kell majd végeznünk a spinállapotokkal, és
ennek a célnak az állapotvektorok oszlop formája jobban meg-
felel. A „fázisbizonytalanság” következtében az oszlopalak nem
teljesen egyértelmű, de ez a szabadság felhasználható a legegy-
szerűbb és a legkényelmesebb felírásmód kiválasztására.
Mint eddig is, az |u-val és a |d-vel kezdjük. Egységnyi hosz-
szúak és egymásra ortogonálisak. A következő két oszlop eleget
tesz ennek a két követelménynek:

1
|u = (2.11)
0

0
|d = . (2.12)
1

© Typotex Kiadó
64 Kvantummechanika
Ezeknek az oszlovektoroknak a birtokában a (2.5) és a (2.6) egyen-

let segítségével kereshetjük meg az |r-nek és az |l-nek megfelelő
oszlopokat, a (2.10) felhasználásával pedig az |i-nek és az |o-
nak megfelelőket. De csak a következő előadásban írjuk fel őket,
amikor majd szükség lesz rájuk.
2.7. Mindent egybevetve...
Ebben az előadásban sok mindent elmondtunk az alapokról. Mi-

előtt tovább haladnánk, készítsünk leltárt. A célunk az volt, hogy
egységes keretbe foglaljuk, amit a spinekről és a vektorterekről
tudunk. Kiderítettük, hogyan lehet a spinállapotokat vektorok-
kal reprezentálni, és eközben az állapotvektorban összefoglalt (és
az általa nem tartalmazott) információ természetébe is nyertünk
némi bepillantást. Itt a rövid összefoglalása annak, ami eddig
történt:
• Annak alapján, amit a spin méréséről megtudtunk, kivá-

lasztottunk három pár egymásra ortogonális vektort. Pá-
ronként az |u, |d, az |r, |l, és az |i, |o nevet adtuk nekik.
Abból, hogy az |u és a |d bázisvektorok fizikailag élesen
megkülönböztethető állapotokat reprezentálnak, arra kö-
vetkeztettünk, hogy ortogonálisak egymásra, vagyis u|d =
0. Hasonló a helyzet az |r, |l, valamint az |i, |o párokkal
is.
• Megállapítottuk, hogy egy spinállapot specifikálásához két

valós paraméter szükséges. Ezután önkényesen kijelöltük a
három ortogonális állapotpár közül az |u-t és a |d-t bázis-

© Typotex Kiadó
vektoroknak, amelyeknek a segítségével leírhatjuk az összes

spinállapotot – annak ellenére, hogy az állapotvektorban
fellépő két komplex szám megadása négy valós paramétert
igényel. Hogyan volt ez lehetséges? Csak annyit kellett
hozzá tudnunk, hogy ez a négy valós szám nem független
egymástól11 . A normálási feltétel (a teljes valószínűségnek
1-gyel kell egyenlőnek lennie) eggyel csökkenti a független
paraméterek számát, a fázisbizonytalanság (az állapot fizi-
kai tulajdonságai nem változnak, amikor az állapotvektort
megszorozzuk egy fázisfaktorral) úgyszintén.
• További ortogonalitási és valószínűségi feltételek figyelem-

bevételével tisztáztuk, hogyan kell az |u és a |d lineáris
kombinációjával megadni a másik két bázisvektorpárt.
• Végül bemutattuk a két fő bázisvektorunk ábrázolását osz-

lopvektorral. Ez a megadási mód nem teljesen egyértelmű.
A következő előadásban az |u és a |d oszlopvektoraiból
kiindulva meg fogjuk találni a másik két bázisvektorhoz
tartozó oszlopvektorokat is.
Miközben ezeket a lépéseket megtettük, bepillanthattunk az

állapotvektorok matematikájába működés közben, és arról is meg-
tudtunk egy s mást, hogyan feleltethetők meg ezek a matema-
tikai objektumok a fizikai spinnek. Bár csak a spinre korláto-
zódtunk, ugyanezek a fogalmak és technikák alkalmazhatók más
kvantumrendszerekre is. Kérem, gondolják jól át az eddig tár-
gyalt anyagot a soron következő előadásig. Ahogy már mond-
tam, nem lesz kárbaveszett idő.
11 Kéretik elégedetten elmosolyodni.

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
3. előadás
A kvantummechanika elvei
Art: Lenny, én nem vagyok olyan, mint te. Az agyberendezésem nem kvantum-
mechanika-kompatibilis.
Lenny: Ugyan már, az enyém se mindig volt az. Hiába, ezt a dolgot nem lehet
vizuálisan elképzelni. De mondok valamit. Egyszer ismertem egy pacákot,
aki igazi kvantummechanikai lény volt.
Art: Azt meg hogy?
Lenny: Operátor volt a Hilbert bárban.
Art: És tisztában volt a saját értékeivel?
Lenny: (Bizonytalanul.) Állandóan spineket hajkurászott.
Art: És megváltoztatta az állapotukat?
Lenny: Eleinte gyakran. De később már egészen elfajult.
Art egyre gyanakvóbban méregeti Lennyt.
Art: Jobb lesz, Lenny, ha inkább elkezdjük az órát.
Nos, tényleg nem a kvantumjelenségek érzékelésére lettünk te-

remtve. Másmilyen a felépítésünk, az olyan klasszikus dolgok
érzékelésére alkalmas, mint az erő és a hőmérséklet. De alkal-
mazkodó lények vagyunk, és helyettesíteni tudtuk absztrakt ma-
tematikával azokat a hiányzó érzékszerveinket, amelyekkel köz-
vetlenül szemlélhettük volna a kvantumjelenségeket. Végül pe-
dig kifejlesztettünk egy újfajta intuíciót.

© Typotex Kiadó
68 Kvantummechanika
Ez egy bevezető előadás lesz a kvantummechanika elveibe.

Szükségünk lesz hozzá némi új matematikára. Kezdjük is el.
3.1. Matematikai közjáték: Lineáris operátorok
3.1.1. Gépek és mátrixok
A kvantummechanikai állapotokat matematikailag egy vektortér

vektorai írják le. A megfigyelhető mennyiségeknek pedig, ame-
lyek méréssel állapíthatók meg, lineáris operátorok felelnek meg.
Fogadjuk el ezt axiómának. Később, a 3.1.5 pontban látni fogjuk,
hogy a fizikai mennyiségekhez rendelt operátoroknak hermitiku-
soknak és lineárisoknak kell lenniük. Az operátorok és a megfi-
gyelhető mennyiségek kölcsönös megfeleltetése azonban kényes
feladat, alapos meggondolást igényel.
A megfigyelés a fizikában mérést jelent, a megfigyelhető
mennyiségek azok, amelyeket mérünk. Például közvetlen mé-
réssel határozhatjuk meg egy részecske koordinátáját, egy rend-
szer energiáját, impulzusát (lendületét), impulzusmomentumát
(perdületét), vagy az elektromos mezőt a tér egy pontjában. Ezek
szintén vektortérben leírható fogalmak, de nem állapotvektorok-
kal. Mérjük őket – mint például σz -t–, és lineáris operátorokat fe-
leltetünk meg nekik. John Wheeler előszeretettel hívta őket gé-
peknek. Olyan gépekről – vagy inkább szerkentyűkről – van szó,
amelyeknek van egy bemenő és egy kimenő portja. A bemenő
porton át beadunk a gépnek egy vektort, mondjuk |A-t. A gép
elkezd dolgozni, és a kimeneti porton megjelenik az eredmény:
egy másik vektor, mondjuk |B.

© Typotex Kiadó
Az operátorokat félkövér szedéssel különböztetjük meg: pél-

dául M (a „ Masina” jelölésére). Azt az állítást, hogy amikor M az
|A-ra hat, a |B-t kapjuk eredményül, így fejezzük ki képlettel:
M|A = |B.
Nem minden „ gép” működik lineárisan. A linearitás terminus-

sal meghatározott tulajdonságokat fejezünk ki. Először is, egy li-
neáris operátor a vektortér minden vektorához egyetlen jól meg-
határozott vektort rendel. Elképzelhetnénk olyan gépet is, ame-
lyik bizonyos bemenő vektorokhoz egyértelmű végeredményt ren-
del, más vektorok beadásakor azonban csak kattog anélkül, hogy
kijönne belőle válasz. Az ilyen gépet nem tekintjük lineáris ope-
rátornak. Ha valamit beadunk, valamit kell kapnunk a kimene-
ten.
A következő tulajdonság az, hogy amikor M egy vektor vala-
hányszorosára hat, a gépnek ugyanannyiszoros vektort kell pro-
dukálnia a kimeneten. Vagyis ha M|A = |B és z egy komplex
szám, akkor
Mz|A = z|B.
Az utolsó követelmény pedig, hogy amikor M vektorok össze-

gére hat, akkor az egyedi eredmények egyszerűen összeadód-
nak:
M{|A + |B} = M|A + M|B.
A lineáris operátorok konkretizálása érdekében visszatérünk a

bra- és a ketvektorok sor- és oszlopvektorral történő ábrázolásá-
hoz, amelyről a 2. előadásban volt szó. A sor–oszlop-jelölés a bá-
zisvektorok megválasztásától függ. Ha a vektortér N -dimenziós,

© Typotex Kiadó
70 Kvantummechanika
akkor N darab ortonormált (ortogonális és normált) ketvektort

választunk. Jelöljük őket |j-vel, a duális bravektorokat pedig
j |-vel.
Tekintsük most az
M|A = |B
egyenletet, és keressük meg komponens formában történő felírá-

sát. Az (1.3) egyenletnek megfelelően a tetszőlegesen választott
|A-t felírjuk a bázisvektorokkal képzett összegként:

|A = αj |j.
j
Azért használjuk a j összegző indexet i helyett, nehogy összeke-

verjük az in spinállapottal. Most ugyanilyen módon felírjuk |B-t
is, és mindkét kifejezést behelyettesítjük az M|A = |B egyen-
letbe. Ezt kapjuk:

M|jαj = βj |j.
j j
Utolsó lépésként mindkét oldal belső szorzatát vesszük valame-

lyik k | bázisvektorral:

k |M|jαj = βj k|j. (3.1)
j j
Emlékezzünk most rá, hogy k|j nulla, ha j és k különbözik egy-

mástól, és 1-gyel egyenlő, ha mindkettő ugyanaz. Ennek követ-
keztében a jobb oldali összeg egyszerűen βk -val egyenlő.
A bal oldalon megjelentek a k |M|j mennyiségek, amelye-
ket majd gyakran mkj -nek fogunk rövidíteni. Ezek komplex szá-
mok, mert amikor M a |j-re hat, egy új ket-vektort hoz létre, és a

© Typotex Kiadó
k | belső szorzata ezzel az új ketvektorral a belső szorzatok álta-

lános tulajdonságainak megfelelően valamilyen komplex szám.
Az mkj -ket az M mátrixelemeinek hívják, és gyakran rendezik őket
N × N -es négyzetes mátrixba. N = 3 esetében például érvényes
a következő szimbolikus egyenlőség
⎛ ⎞
m11 m12 m13
⎜ ⎟
⎜
M = ⎝m21 m22 m23 ⎟ (3.2)
⎠.
m31 m32 m33
Ebben az egyenletben felfedezhető némi visszaélés a jelölésekkel,
és ez talán kiválthatja a puristák méltatlankodását. A bal oldal
ugyanis egy absztrakt lineáris operátor, a jobb oldal pedig egy
konkrét reprezentációja valamilyen kiválasztott bázisban. Pon-
gyola dolog egyenlőnek tekinteni őket, de ez nem fog senkit meg-
zavarni.
Nyúljunk most vissza (3.1)-hez, és helyettesítsük benne

k |M|j-t mkj -vel:

mkj αj = βk . (3.3)
j
Ezt az egyenlőséget felírhatjuk mátrix alakban is:

⎛ ⎞⎛ ⎞ ⎛ ⎞
m11 m12 m13 α1 β1
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜m21 m22 m23 ⎟ ⎜α2 ⎟ = ⎜β2 ⎟ . (3.4)
⎝ ⎠⎝ ⎠ ⎝ ⎠
m31 m32 m33 α3 β3
Valószínűleg nem ismeretlen önök előtt a mátrixszorzás, de itt
az alkalom, hogy felelevenítsük. A jobb oldal első elemének, β1 -
nek a kiszámításához a mátrix első sorát kell „skalárisan megszo-
rozni” az α oszloppal:
β1 = m11 α1 + m12 α2 + m13 α3 .

© Typotex Kiadó
72 Kvantummechanika
A második elem kiszámításához ugyanígy kell eljárni a mátrix

második sorával és az α oszloppal:
β2 = m21 α1 + m22 α2 + m23 α3 .
És így tovább. Ha nem ismerős a dolog, kapcsolják be a számító-

gépet, a neten könnyen megtalálják a szabályt. Az eszköztárunk
fontos eleméről van szó, mostantól felteszem, hogy már ismerik.
Előnyei és hátrányai is vannak, ha a vektorokat és a lineáris
operátorokat oszlopok, sorok, mátrixok alakjában (közös nevü-
kön komponensekkel) írjuk fel. Előny, hogy a komponensekre tel-
jesen meghatározott aritmetikai szabályok érvényesek, amelyek
számítógépen is futtathatók. A hátrány viszont az, hogy min-
den mennyiség attól a specifikus bázistól függ, amelyet válasz-
tottunk. A vektorok és az operátorok közötti kapcsolat önmagá-
ban független a kiválasztott bázistól, és ez a bázisfüggetlenség
homályban maradhat, amikor konkrét bázisban dolgozunk.
3.1.2. Sajátértékek és sajátvektorok
Az általános esetben, amikor egy operátor egy vektorra hat, meg-

változtatja az irányát. Ezen azt értjük, hogy ami a gépből ki-
jön, nem egyszerűen a bemenő vektor lesz egy számmal megszo-
rozva. De egy adott lineáris operátorhoz tartoznak olyan vekto-
rok, amelyeknek az irányát az operátor hatása nem változtatja
meg. Ezeket a speciális vektorokat sajátvektoroknak hívjuk. Az M
operátor |λ sajátvektorainak a definíciója tehát a következő:
M|λ = λ|λ. (3.5)

© Typotex Kiadó
A λ dupla használata eleinte zavaró lehet. Először is, maga a λ (a

|λ-val szemben) egy szám – általában komplex szám, de puszta
szám. A |λ azonban ketvektor. Mégpedig egy olyan ket, ame-
lyik nagyon speciális viszonyban áll M-mel. Amikor |λ-t bedob-
juk az M masinába, csak annyi történik, hogy megszorzódik a λ
számmal. Amikor például a 2 × 2-tes

1 2
2 1
M mátrix az
1
1
vektorra hat, egyszerűen megszorozza 3-mal. Próbálják csak meg!
De van az M-nek egy másik sajátvektora is:

1
.
−1
Amikor M erre a sajátvektorra hat, egy másik számmal, −1-

gyel szorozza meg. De ha M-et az

1
0
vekrorra alkalmazzuk, nem az történik, hogy egyszerűen meg-

szorozza egy számmal, hanem az irányát is, a nagyságát is meg-
változtatja.
Annak mintájára, ahogy a vektorokat, amelyek M hatására
egy számmal szorzódnak meg, az M sajátvektorainak hívjuk,
azoknak a konstansoknak, amelyek őket megszorozzák, sajátér-
ték a neve. A sajátértékek általában komplex számok. Javasolom,

© Typotex Kiadó
74 Kvantummechanika
hogy elemezzék például az

0 −1
M=
1 0
mátrixot, és mutassák meg, hogy

1
i
a −i sajátértékhez tartozó sajátvektora.
A lineáris operátorok bravektorokra is tudnak hatni. Azt,
hogy az M a B |-re hat, így szimbolizáljuk:
B |M.
Röviden összefoglalom ennek a műveletnek a fő szabályát. Leg-

egyszerűbben ez komponensek segítségével tehető meg. Emlé-
kezzünk rá, hogy a bravektorok komponensformája a sorvektor.
A B |-t például így adhatjuk meg:
B | = β1∗ β2∗ β3∗ .
A szabály megint a mátrixszorzás, amely némi jelölésbeli pon-

gyolasággal a következő:
⎛ ⎞
m11 m12 m13
⎜ ⎟
B |M = β1∗ β2∗ β3∗ ⎜
⎝m21 m22 m23 ⎟
⎠. (3.6)
m31 m32 m33
3.1.3. A hermitikus adjungálás

Azt gondolhatnák, hogy amennyiben M|A = |B, akkor A |M =
B |, de nem így van. A gond a komplex konjugálással van. Ami-
kor Z nem operátor, hanem csak egy komplex szám, akkor se

© Typotex Kiadó
igaz, hogy a Z|A = |B következtében A |Z = B |. A Z-

t komplex konjugálni kell, amikor a ketekről brákra térünk át:
A |Z ∗ = B |. Ha Z valós, akkor persze a komplex konjugálás
nem változtat rajta – minden valós szám egyenlő a saját komplex
konjugáltjával.
Amire igazából szükségünk van, az a komplex konjugálás fo-
galmának a kiterjesztése az operátorokra. Induljunk ki az M|A =
|B egyenletből komponensek formájában:

mji αi = βj ,
i
és ennek

m∗ji αi∗ = βj∗
i
komplex konjugáltjából. Ezt kell mátrix alakban felírni brákkal a

ketek helyett. A bravektorokat – mint tudjuk, – sorvektorral rep-
rezentáljuk, nem pedig oszloppal. Ennek következtében az M
matrix elemeinek a komplex konjugáltjait is másképp kell mát-
rixba rendeznünk. Az átalakított mátrixot M† -tel fogjuk jelölni,
ahogy mindjárt megmagyarázzuk. Az új egyenlet a következő:
⎛ ⎞
m∗11 m∗21 m∗31
⎜ ⎟
A |M† = α1∗ α2∗ α3∗ ⎜⎝ m ∗
12 m ∗
22 m ∗ ⎟.
32 ⎠ (3.7)
∗ ∗ ∗
m13 m23 m33
Figyeljük meg jól, miben különbözik ez a mátrix a (3.6) egyenlet

mátrixától. Két különbség van. Szembetűnő az elemek komplex
konjugálása, de van eltérés az indexekben is. Ahol például m23 -
at látunk (3.6)-ban, ott (3.7)-ben m∗32 áll. Röviden: a sorokat és az
oszlopokat fel kell cserélni egymással.

© Typotex Kiadó
76 Kvantummechanika
Amikor egy egyenletet ketformából braformára írjuk át, a mát-

rix két lépésben változik meg:
1. Az oszlopok és a sorok felcserélődnek.
2. A mátrixelemek a komplex konjugáltjaikra változnak.
A sorok és az oszlopok felcserélését a mátrix transzponálásának

hívjuk és T felső indexszel jelöljük. Az M mátrix transzponáltja
tehát
⎛ ⎞T ⎛ ⎞
m11 m12 m13 m11 m21 m31
⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜m21 m23 ⎟ ⎜ m32 ⎟
⎝ m22 ⎠ = ⎝m12 m22 ⎠.
m31 m32 m33 m13 m23 m33
Figyeljük meg, hogy a transzponálás nem más, mint a mátrix

tükrözése a főátlójára nézve (arra, amelyik a bal felső sarkot köti
össze a jobb alsóval).
A komplex konjugált és transzponált mátrixot hermitikus ad-
jungáltnak nevezzük és a † felső indexszel jelöljük. Erre a szimbó-
lumra úgy tekinthetünk, mint a komplex konjugálás csillag jelé-
nek és a transzponálás T jelének a hibridjére. Szimbolikusan
∗
M† = M T .
Összefoglalva: Amikor M az |A-ra hatva |B-t ad, akkor M† az

A |-ra hatva B |-re vezet. Vagyis, amikor
M|A = |B,
akkor
A |M† = B |.

© Typotex Kiadó
3.1.4. Hermitikus operátorok

A fizikában a valós számoknak kitüntetett szerep jut. Minden
mérés eredménye valós szám. Néha, amikor két mennyiséget
mérünk, az i segítségével kapcsoljuk össze őket (komplex szá-
mot képzünk belőlük), és erre mondjuk azt, hogy mérési ered-
mény. De igazából ez nem több, mint két valós eredményű mérés
összekapcsolása. Ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor azt is
mondhatjuk, hogy minden megfigyelhető mennyiség egyenlő a
saját komplex konjugáltjával. Ez persze nem több, mint elegáns
megfogalmazása annak, hogy valósak. Hamarosan látni fogjuk,
hogy a kvantummechanikában a megfigyelhető mennyiségeket
lineáris operátorok reprezentálják. Milyen típusúak? Nagyon
közel vannak ahhoz, hogy a „valós” jelzővel jellemezzük őket. A
kvantummechanikában a megfigyelhető mennyiségekhez olyan
lineáris operátorok tartoznak, amelyek egyenlők a saját hermiti-
kus adjungáltjukkal. Hermitikus operátoroknak hívják őket Charles
Hermite francia matematikus tiszteletére. A hermitikus operáto-
rokat az
M = M†
egyenlőség definiálja. A mátrixelemek nyelvén kifejezve
mji = m∗ij .
Eszerint, ha egy hermitikus mátrixot tükrözünk a fődiagonáli-

sára, és az elemeket komplex konjugáljuk, akkor az eredeti mát-
rixot kapjuk vissza. A hermitikus operátoroknak (és mátrixaik-
nak) van néhány fontos speciális tulajdonsága. Az első az, hogy
a sajátértékeik valós számok. Lássuk a bizonyítását!

© Typotex Kiadó
78 Kvantummechanika
Tegyük fel, hogy λ és a |λ az L hermitikus operátor sajátér-

téke és sajátvektora, azaz
L|λ = λ|λ.
Akkor a hermitikus adjungálás szabálya alapján
λ |L† = λ |λ∗ .
Az L azonban hermitikus lévén egyenlő L† -tel. A két egyenletet

tehát újraírhatjuk:
L|λ = λ|λ (3.8)
és
λ |L = λ |λ∗ . (3.9)
Szorozzuk most (3.8)-at λ |-val, (3.9)-et pedig |λ-val. Ezt kapjuk:
λ |L|λ = λλ|λ
és
λ |L|λ = λ∗ λ|λ.
Ahhoz, hogy mindkét egyenlet igaz lehessen, a λ-nak egyenlő-

nek kell lennie λ∗ -gal. Vagyis a λ (és egy hermitikus operátor
sajátértéke általában) valós szám.
3.1.5. Hermitikus operátorok és az ortonormált

bázis
Elérkeztünk azokhoz a matematikai tételekhez – fundamentális té-
teleknek fogom hívni őket –, amelyek a kvantummechanika bázi-

© Typotex Kiadó
sát képezik. Az alapelv az, hogy a kvantummechanikában a meg-

figyelhető mennyiségeket hermitikus operátorok reprezentálják. Noha
ez egy egyszerű tétel, a jelentősége egészen kivételes, ezért pre-
cízebben is megfogalmazzuk:
• Egy hermitikus operátor sajátvektorai teljes rendszert al-

kotnak. Ez azt jelenti, hogy minden olyan vektort, amelyet
az operátor képes létrehozni, elő lehet állítani a sajátvek-
toraiból képzett összeggel.
• Ha λ1 és λ2 két különböző sajátérték, akkor a hozzájuk tar-

tozó sajátvektorok ortogonálisak egymásra.
• De még ha a két sajátérték egyenlő is, a sajátvektoraik vá-

laszthatók ortogonálisnak. Amikor két különböző sajátvek-
torhoz ugyanaz a sajátérték tartozik, elfajulásról beszélünk.
Az 5.1 pontban látni fogjuk, hogy elfajulás olyankor lép fel,
amikor két operátornak közös sajátvektora van.
A fundamentális tétel tartalmát így is megfogalmazhatjuk: Egy

hermitikus operátor sajátvektorai ortonormált bázist alkotnak.
Bizonyítsuk ezt be a második pontnál kezdve.
A sajátvektorok és sajátértékek fogalma alapján írhatjuk, hogy
L|λ1 = λ1 |λ1
L|λ2 = λ2 |λ2 .
Mivel L hermitikus (egyenlő a saját hermitikus adjungáltjával),

az első egyenletet átfordíthatjuk braegyenletté:
λ1 |L = λ1 λ1 |

© Typotex Kiadó
80 Kvantummechanika
L|λ2 = λ2 |λ2 .
Az eljárás már alighanem világos, de azért részletezem. Képez-

zük az első egyenlet belső szorzatát |λ2 -vel, a másodikét pedig
λ1 |-gyel. Az eredmény
λ1 |L|λ2 = λ1 λ1 |λ2

λ1 |L|λ2 = λ2 λ1 |λ2
Végül kivonjuk a felső egyenletből az alsót:
(λ1 − λ2 )λ1 |λ2 = 0.
Ebből látható, hogy amikor λ1 és λ2 különbözik egymástól, a

λ1 |λ2 belső szorzat nullával egyenlő, vagyis a két sajátvektor
ortogonális egymásra.
Most azt fogjuk belátni, hogy a sajátvektorok még abban az
esetben is megválaszthatók egymásra ortogonálisnak, amikor λ1 =
λ2 . Tegyük fel hogy
L|λ1 = λ|λ1
(3.10)
L|λ2 = λ|λ2
Eszerint van két egymástól különböző sajátvektorunk, amelyek-

hez ugyanaz a sajátérték tartozik. Ugye világos, hogy a két sa-
játvektor bármely lineárkombinációja is sajátvektor ugyanazzal
a sajátértékkel? Ezért képezhetünk mindig két ortogonális kom-
binációt.
Lássuk, hogyan kell ezt csinálni! Induljunk ki egy tetszőleges
|A = α|λ1 + β|λ2

© Typotex Kiadó
lineárkombinációból. Hassunk mindkét oldalra L-lel:
L|A = αL|λ1 + βL|λ2 ,
L|A = αλ|λ1 + βλ|λ2 ,
és végül
L|A = λ (α|λ1 + β|λ2 ) = λ|A.
Ez az egyenlet bizonyítja, hogy |λ1 és |λ2 bármilyen lineárkom-

binációja sajátvektora L-nek ugyanazzal a λ sajátértékkel. A két
vektor feltevés szerint lineárisan független – ha nem lennének
azok, nem tartozhatnának különböző állapotokhoz. Úgy is mond-
hatjuk, hogy ezek meghatározzák az L sajátvektorainak egy olyan
alterét, amelyhez λ sajátérték tartozik. Ismeretes egy direkt mód-
szer, a Gram–Schmidt-eljárás, amelynek az alkalmazásával orton-
ormált bázist lehet konstruálni egy olyan altérben, amelyet meg-
adott független vektorok feszítenek ki. Egyszerűbben szólva, min-
dig lehet találni két olyan ortonormált vektort, amelyek |λ1 és
|λ2 lineárkombinációi. A Gram–Schmidt-eljárást alább, a 3.1.6
pontban vázoljuk.
A tétel befejező állítása az, hogy a sajátvektorok összessége
teljes: Egy N -dimenziós térben az ortonormált sajátvektorok szá-
ma N -nel egyenlő. A bizonyítás egyszerű, önökre bízom.
3.1. Feladat: N -dimenziós vektortérben egy hermitikus

operátor sajátvektoraiból ki lehet kombinálni egy N vektor-
ból álló ortonormált bázist.

© Typotex Kiadó
82 Kvantummechanika
3.1.6. A Gram–Schmidt-eljárás
Találkozhatunk olyan lineárisan független sajátvektorokkal, ame-
lyek nem alkotnak ortonormált halmazt. Ez a jelenség rendsze-
rint elfajult állapotokkal kapcsolatos – különböző állapotokhoz
egyforma sajátérték tartozik. Ezekből a sajátvektorokból mindig
képezhetünk ortonormált bázist, amely ugyanazt a teret feszíti
ki. Erre szolgál a Gram–Schmidt-eljárás. A 3.1. ábrán illusztrál-
tuk az eljárást a kétdimenziós tér egyszerű esetében. Kiindulunk
két megadott V1 , V2 vektorból, és kikombinálunk belőlük egy or-
tonormált v̂1 , v̂2 vektorpárt.

v̂1 = |VV1 |
1
V2⊥ = V2 − V2 |v̂1

2⊥
v̂2 = V
|V
2⊥ |
1 , V
3.1. ábra: A Gram–Schmidt-eljárás. Ha adva van két V 2 lineárisan független
vektor, amelyek általában nem ortogonálisak egymásra, konstruálhatunk két
ortonormált v̂1 , v̂2 vektort. A V
2⊥ az eljáráshoz szükséges segédvektor. A
módszer kiterjeszthető lineárisan független vektorok nagyobb halmazára is
Első lépésként osztjuk V1 -et a saját |V1 | hosszával, így kapunk

egy V1 irányú egységvektort. Ez a v̂1 egységvektor lesz az or-
tonormált rendszer első eleme. Ezt követően a V2 |v̂1 skalár-

© Typotex Kiadó
szorzatot képezve V2 -t vetítjük v̂1 irányára. Ezután a V2 |v̂1 v̂1

vektort kivonjuk V2 -ből, és a kivonás eredményét V2⊥ -el jelöljük.
A 3.1. ábra mutatja, hogy V2⊥ ortogonális v̂1 -re. Végül V2⊥ -et a
saját hosszával elosztva megkapjuk az ortonormált rendszerünk
második, v̂2 elemét. Ez az eljárás nyilvánvalóan általánosítható
2-nél magasabb dimenzióra. Ha például van egy harmadik V3 li-
neárisan független vektorunk, amely a rajz síkjából kifele mutat,
kivonjuk belőle a v̂1 -re és a v̂2 -re vetett vetületeit, majd az ered-
ményt a saját hosszával elosztva kapjuk az ortonormált bázis v̂3
elemét12 .
3.2. Az alapelvek
Most már eléggé felkészültek vagyunk ahhoz, hogy megfogal-

mazhassuk a kvantummechanika alapelveit. Máris hozzálátunk.
Az alapelvek a megfigyelhető mennyiség fogalmára épülnek,
és feltételeznek egy komplex vektorteret, amelynek vektorai a
rendszer állapotait reprezentálják. A jelen előadásban arra a négy
alapelvre korlátozódunk, amelyben még nincs szó az állapotvek-
torok időbeli változásáról. A 4. előadásban előkerül egy ötödik
alapelv is, amely az állapotok időbeli fejlődésére vonatkozik.
A megfigyelhető mennyiséget mérhető mennyiségnek is, ne-
vezhetjük, mert az értéke valamilyen alkalmas mérőberendezés-
ről olvasható le. Korábban egy spin σx , σy , σz komponensének
a mérésével foglalkoztunk. Ezek a megfigyelhető mennyiségek
12 A rajz síkjából kifele mutató vektor általában nem merőleges erre a síkra.
A Gram–Schmidt-eljárás lényege éppen az, hogy ferdeszögben álló vektorokat
alakít át ortonormált bázissá.

© Typotex Kiadó
84 Kvantummechanika
speciális példái. Majd még szó lesz róluk, de lássuk előbb az el-
veket:
• Az 1. alapelv: A kvantummechanikában minden megfi-

gyelhető (mérhető) mennyiségnek valamilyen L lineáris
operátor felel meg.
Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy milyen reményte-

lenül absztrakt kijelentés ez. A hallatán egy normális em-
ber azonnal abbahagy mindent, ami a kvantummechani-
kára emlékezteti, és inkább elmegy szörfözni. Nyugi, az
óra végére az állítás világossá válik.
Hamarosan látni fogjuk, hogy L-nek hermitikusnak kell len-

nie. Ezt gyakran posztulátumnak tekintik, de mi a többi
alapelvből fogjuk levezetni. Akárhogy járjunk is el, a vég-
eredmény ugyanaz: A megfigyelhető mennyiségeket rep-
rezentáló operátorok hermitikusak.
• A 2. alapelv: A lehetséges mérési eredmények annak az

operátornak a sajátértékeivel egyenlők, amelyek a mért
mennyiséghez tartoznak. Ezeket a sajátértékeket λi -vel fog-
juk jelölni. Az állapot, amelyhez egyértelműen a λi mérési
eredmény tartozik, a |λi . Még most se vegyék elő a szörf-
deszkát!
Fordítva is mondhatjuk: Ha a rendszer a |λi sajátállapot-
ban van, akkor a mérés garantáltan a λi eredményt adja.
• A 3. alapelv: Az egymástól határozottan megkülönböztet-

hető állapotokhoz ortogonális vektorok tartoznak.

© Typotex Kiadó
• A 4. alapelv: Ha egy rendszer állapotvektora |A, és az L

megfigyelhető mennyiséget mérjük rajta, akkor
P (λi ) = A|λi λi |A (3.11)
annak valószínűsége, hogy λi lesz a mérés eredménye. Ne

felejtsék el, hogy λi az L sajátértéke, |λi pedig a megfelelő
sajátvektor.
Ezek a szűkszavú kijelentések egyáltalán nem kézenfekvők, ki

is fogjuk majd bővíteni őket. Egyelőre fogadjuk el az elsőt így,
ahogy van: Minden megfigyelhető mennyiségnek megfeleltetünk
egy lineáris operátort. Talán már kezdjük pedzeni, hogy egy ope-
rátorban tulajdonképpen azok az állapotok és sajátértékek van-
nak összetömörítve, amelyek az ezekben az állapotokban végzett
mérések lehetséges végeredményei. Mindez a későbbiekben biz-
tosan sokkal világosabbá válik.
Elevenítsünk fel néhány fontosabb momentumot a spinek-
kel kapcsolatos korábbi megfontolásainkból. Először is, egy mé-
rés eredménye általában statisztikailag bizonytalan. De bármely
adott megfigyelhető mennyiséghez tartoznak olyan speciális ál-
lapotok, amelyekben az eredmény abszolút egyértelmű. Amikor
például a spint mérő A berendezést z irányba orientáljuk, az |u
állapotban mindig σz = +1 lesz a mérés eredménye. A |d pe-
dig sohase ad mást, mint σz = −1-et. Az 1. alapelv ismeretében
ezekre a tényekre másképpen is ránézhetünk. Azt kell monda-
nunk, hogy a σx , σy , σz megfigyelhető mennyiségek mindegyiké-
hez meghatározott lineáris operátor tartozik abban a kétdimen-
ziós állapottérben, amely a spint írja le.

© Typotex Kiadó
86 Kvantummechanika
Egy megfigyelhető mennyiséget megmérve mindig valós szá-

mot kapunk – egyet a lehetséges kimenetelek halmazából. Ami-
kor például egy atom energiáját mérjük, mindig a lehetséges ener-
giaszintek egyikét kapjuk meg. A spin komponenseire a két jól
ismert ±1 lehetőség valamelyike lesz a mérés eredménye. Sose
olvasható le más a kijelzőn. A 2. alapelv rögzíti, mi a kapcsolat
a megfigyelhető mennyiséget reprezentáló operátor és a mérés
lehetséges végeredményei között. Az, hogy a mérési eredmény
mindig megegyezik az operátor valamelyik sajátértékével. Ez az
oka annak, hogy a spin komponenseihez rendelt operátoroknak
±1 a két sajátértéke.
A 3. alapelv a legérdekesebb – legalább is szerintem. Határo-
zottan megkülönböztethető állapotokról van benne szó. Ez kulcsfo-
galom, amely már korábban is előkerült. Két állapot akkor kü-
lönbözik egymástól fizikailag, ha létezik olyan mérés, amelyik
teljes bizonyossággal képes különbséget tenni közöttük. Az |u
és a |d a σz mérése útján biztonsággal megkülönböztethető egy-
mástól. Ha valakinek a kezébe nyomnak egy spint azzal, hogy
az vagy az |u vagy a |d állapotban van, döntsd el melyikben,
nem kell mást tennie, mint az A apparátusát z-irányba fordítani
és megnyomni az indítógombot. Hibalehetőség itt elvben nincs.
Hasonló a helyzet az |l-lel és az |r-rel. A σx -et mérve különbsé-
get tudunk tenni közöttük.
De mit csinálnánk, ha azzal adnák a kezünkbe a spint, hogy
vagy az |u vagy az |r állapotban van, (felfele vagy jobbra mu-
tat)? Nincs semmi, amit meg lehetne mérni annak érdekében,
hogy pontosan eldöntsük, melyikben van valójában. A σz mé-
rése nem segít. Ha σz = +1-et kapunk, akkor ezzel még nincs

© Typotex Kiadó
kizárva, hogy a spinállapot eredetileg |r volt, mert 50 százalék

valószínűséggel ebben az állapotban is kaphattuk volna ezt az
eredményt. Ez az oka annak, hogy |u és |d fizikailag megkülön-
böztethető egymástól, az |u és az |r azonban nem. Azt is mond-
hatnánk, hogy két állapot belső szorzata jellemzi, mennyire nem
lehet különbséget tenni közöttük. Ezért is használják néha a belső
szorzatra az átfedés kifejezést. A 3. alapelv azt követeli, hogy az
egymástól fizikailag jól megkülönböztethető állapotok legyenek
ortogonálisak, vagyis állapotvektoraik ne fedődjenek át. Így pél-
√
dául u|d = 0, de u|r = 1/ 2.
Végül a 2. alapelv mennyiségi formában fejezi ki ezeket a sza-
bályokat. Megadja azt a képletet, amellyel kiszámítható egy kí-
sérlet lehetséges kimeneteleinek a valószínűsége. Ha a rendszert
az |A állapotban preparáltuk, és az L megfigyelhető mennyisé-
get mérjük meg rajta, akkor a kimeneten az L λi sajátértékeinek
egyike jelenik meg. De általában nem lehet biztosra megmon-
dani, melyik sajátérték lesz ez. A λi kimenetelnek csak valószí-
nűsége van – jelöljük ezt P (λi )-vel. A 4. alapelv megmondja,
hogyan lehet ezt a valószínűséget kiszámítani az |A és a |λi
átfedése alapján. A szabály az, hogy a valószínűség az átfedés
nagyságának a négyzetével egyenlő:
P (λi ) = |A|λi |2 .
A jobb oldal egyenértékű alakja a következő:
P (λi ) = A|λi λi |A.
De miért nem maga az átfedés adja ezt a valószínűséget? Miért

kell négyzetre emelni? Emlékezzünk rá, hogy az átfedés maga

© Typotex Kiadó
88 Kvantummechanika
nem mindig pozitív szám, sőt, általában nem is valós. A valószí-

nűségek azonban pozitív valós számok. Ezért nem lehet P (λi )
egyenlő magával A|λi -vel. Egy abszolútérték-négyzet azonban
mindig pozitív valós szám, ezért jöhet szóba, mint a kísérletek
kimenetelének valószínűsége.
Az elv egy fontos következménye: A megfigyelhető mennyisé-
geket reprezentáló operátorok hermitikusak. Ez két okból is lényeges.
Először is, mivel minden mérési eredmény valós, ezért L sajátér-
tékeinek valós számoknak kell lenniük. Szükséges továbbá, hogy
a határozottan megkülönböztethető kimenetelekhez tartozó sa-
játvektorok legyenek egymásra ortogonálisak. Ezekből a krité-
riumokból egyértelműen következik, hogy L-nek hermitikusnak
kell lennie.
3.3. Egy példa: A spinoperátorok
Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az egyedi spinek példáján,

bármennyire egyszerűek is, még nagyon sokat meg lehet tudni
a kvantummechanikáról, és ki is fogunk sajtolni belőle mindent,
amit csak lehet. Ebben az előadásban az lesz az egyik célunk,
hogy megadjuk a spinoperátorokat 2 × 2-es mátrixok formájá-
ban. Amikor már ismerjük őket, megnézzük, hogyan működnek
a különféle szituációkban. Hamarosan sort kerítünk erre, meg az
állapotvektorok felírására, de mielőtt belebonyolódnánk a rész-
letekbe, néhány mondatban összefoglalnám, hogyan függenek
össze az operátorok a fizikai mérésekkel. Ez a kapcsolat sokré-
tűen árnyalt, lesz még mit elmondani róla a későbbiekben is.

© Typotex Kiadó
Ismeretes, hogy a fizikusok a fizikai mennyiségek különféle

típusait ismerik: skalárokat, vektorokat például. Nem okozhat
nagy meglepetést, hogy egy olyan vektormennyiséghez tartozó
operátor, mint amilyen a spin, maga is vektor jellegű.
Eddigi meggondolásaink során már különféle vektorokkal
volt alkalmunk találkozni. A hármasvektor a legismertebb közü-
lük, mindegyiknek ő a prototípusa. Egy háromdimenziós térbe
helyezett nyíl matematikai reprezentánsa, amelyet sokszor egy
három valós számból álló oszlopvektorral specializálunk. Mi-
vel a komponensek valósak, a hármasvektorok nem elég tartal-
mas mennyiségek ahhoz, hogy kvantumállapotokhoz rendelhes-
sük őket. Ezért van szükség ketekre és brákra, amelyek komplex
komponensekkel rendelkeznek.
Miféle vektor a σ spinoperátor? Határozottan nem állapot-
vektor (mint a bra és a ket), de nem is egy szokásos hármasvek-
tor, noha emlékeztet rá, mert térbeli iránnyal kapcsolatos. En-
nek ellenére gyakran használjuk majd úgy, mintha egyszerű hár-
masvektor lenne. De hogy a dolgok a helyükön legyenek, a σ-t
hármasvektor-operátornak fogjuk hívni.
Mit fejez ki valójában ez az elnevezés? A fizika nyelvén a
következőt: Mivel a spint mérő berendezés csak olyan kérdésekre
tud válaszolni, amely a spin meghatározott orientációjára vonat-
kozik, a spinoperátor is csak olyan információt tartalmaz, amely a
spin meghatározott irányú komponensével kapcsolatos. Ha kü-
lönböző irányú spinméréseket akarunk végezni, a berendezést
mindig a kívánt irányba kell fordítani. Ez az elképzelés érvényes
a spinoperátorra is – ha a spin egy másik irányú komponensére
vagyunk kíváncsiak, őt is „el kell fordítani” az új irányba, de az

© Typotex Kiadó
90 Kvantummechanika
elfordítás most matematikával történik. A lényeg mindebből az,

hogy minden olyan irányhoz tartozik spinoperátor, amelybe a
mérőberendezés befordítható.
3.4. A spinoperátorok megszerkesztése
Fogjunk hozzá a spinoperátorok részletes vizsgálatához. Az első

feladat azoknak az operátoroknak a megtalálása, amelyek a σx ,
a σy és a σz komponensekhez tartoznak. Ezeknek a birtokában
fogjuk azután felírni a tetszőleges irányú spint reprezentáló ope-
rátort. Mint rendesen, most is σz -vel kezdjük. Tudjuk, hogy σz -
nek egyértelműen rögzített értéke van az |u és a |d állapotban,
és hogy a mérés ezekre a σz = +1, valamint a σz = −1 eredményt
adja. Az első három alapelv a következőt mondja:
• Az 1. alapelv: A σ mindegyik komponensét egy-egy lineá-

ris operátor reprezentálja.
• A 2. alapelv: A σz sajátvektora |u és |d. A megfelelő saját-

értékek +1 és −1. Mindezt a
σz |u = |u
(3.12)
σz |d = −|d
absztrakt egyenletek fejezik ki.
• A 3. alapelv: Az |u és a |d egymásra ortogonális állapotok:
u|d = 0. (3.13)

© Typotex Kiadó
Emlékezzünk vissza |u és |d oszlopábrázolására a (2.11), (2.12)

képletben. Ezek alapján (3.12) mátrixformája a következő:

(σz )11 (σz )12 1 1
= , (3.14)
(σz )21 (σz )22 0 0
és
(σz )11 (σz )12 0 0
=− . (3.15)
(σz )21 (σz )22 1 1
Csak egy olyan mátrix létezik, amely kielégíti ezeket az egyen-
leteket:
(σz )11 (σz )12 1 0
= , (3.16)
(σz )21 (σz )22 0 −1
vagy tömörebb formában

1 0
σz = . (3.17)
0 −1
A bizonyítást Önökre bízom.
3.2. Feladat: Bizonyítsuk be, hogy (3.16) a (3.14-15) feltéte-

lek egyetlen megoldása.
Ez a legelső példánk egy kvantummechanikai operátorra. Lás-

suk, milyen elemekből állt össze. Először is felhasználtunk bizo-
nyos kísérleti információkat: Létezik két állapot, amelyeket |u-
nak és |d-nek neveztünk el, amelyekben a σz mérése határozot-
tan ±1 eredményre vezet. Az alapelveink szerint továbbá |u és
|d ortogonális egymásra, és egy bizonyos σz lineáris operátor
sajátvektorai. Az alapelveinkből végül az is következett, hogy
a megfelelő sajátértékek egyenlők a mérés (vagy megfigyelés)

© Typotex Kiadó
92 Kvantummechanika
eredményével, ±1-gyel. Ezek alapján írtuk fel a (3.17) egyenle-

tet.
Eljárhatunk hasonló módon a spin másik két komponensével,
σy -nal és σz -vel is? Igen, persze13 . A σx két sajátvektora |r és |l,
a sajátértékeik +1 és −1. Egyenletek formájában ez a következő:
σx |r = |r
(3.18)
σx |l = −|l
Emlékeztetek rá, hogy |r és |l az |u és a |d lineárkombinációja:

1 1
|r = √ |u + √ |d
2 2
(3.19)
1 1
|l = √ |u − √ |d.
2 2
Helyettesítsük ide |u és |d oszlopvektorát:
⎛ 1 ⎞
√
⎜ 2⎟
|r = ⎝⎜ ⎟
1 ⎠
√
2
⎛ 1 ⎞
√
⎜ 2⎟
|l = ⎜
⎝ −1 ⎠
⎟
√
2
A (3.18) konkretizálása érdekében felírhatjuk őt mátrix alakban:
⎛ ⎞⎛ ⎞ ⎛ ⎞
(σx )11 (σx )12 1 1
√ √
⎜ ⎟ ⎜ 2⎟ ⎜ 2⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟=⎜ ⎟
⎝ ⎠⎝ 1 ⎠ ⎝ 1 ⎠
√ √
(σx )21 (σx )22 2 2
13 Nem szeretnénk lesüllyedni a politikai jelszavak szintjére. Valóban: Mond-
junk nemet a lózungokra!

© Typotex Kiadó
és
⎛ ⎞⎛ ⎞ ⎛ ⎞
(σx )11 (σx )12 1 1
√ √
⎜ ⎟ ⎜ 2⎟ ⎜ 2⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟ = −⎜ ⎟
⎝ ⎠ ⎝ −1 ⎠ ⎝ −1 ⎠
√ √
(σx )21 (σx )22 2 2
Ha mindkét egyenletet soronként szétírjuk két-két külön egyen-
letté, négy egyenletet kapunk a négy (σx )11 , (σx )12 , (σx )21 , (σx )22
ismeretlenre. Az egyenletek könnyen megoldhatók. Az ered-
mény:

(σx )11 (σx )12 0 1
=
(σx )21 (σx )22 1 0
vagy egyszerűbben

0 1
σx = .
1 0
Ezt az eljárást megismételhetjük σy -nal, amelynek sajátvektorai
az |i, |o in és out állapotok:
1 i
|i = √ |u + √ |d
2 2
1 i
|o = √ |u − √ |d.
2 2
Komponensalakban ugyanez
⎛ 1 ⎞
√
⎜ 2⎟
⎜
|i = ⎝ ⎟
i ⎠
√
2
⎛ 1 ⎞
√
⎜ 2⎟
|l = ⎜ ⎟
⎝ −i ⎠ .
√
2

© Typotex Kiadó
94 Kvantummechanika
Most már könnyen igazolható, hogy

0 −i
σy = .
i 0
Összefoglalva, a három σx , σy , σz operátor mátrix alakja

0 1
σx =
1 0

0 −i
σy = (3.20)
i 0

1 0
σz = .
0 −1
Ez három híres mátrix, amelyeket a felfedezőjükről Pauli-mátrixok-

nak hívnak14 .
3.5. Egy gyakori félreértés
Ehhez a ponthoz elérve figyelmeztetni szeretném önöket egy ve-

szélyre. A kvantummechanikában az operátorok és a mérések
közötti kapcsolatnak alapvető jelentősége van. Nem is különö-
sebben nehéz megérteni. A kvantummechanikai operátorokról a
következőket lehet tudni:
1. Az operátorokat sajátértékek és sajátvektorok kiszámítására

használjuk.
2. Az operátorok állapotvektorokra hatnak (ezek absztrakt ma-

tematikai objektumok), nem a valóságos fizikai rendszerre.
14 Ha hozzájuk vesszük a 2 × 2-es egységmátrixot is, akkor a nevük kvaterniók

© Typotex Kiadó
3. Amikor valamilyen operátor hat egy állapotvektorra, új ál-

lapotvektort hoz létre belőle.
Az operátorokra vonatkozó tudnivalók összefoglalása után föl-

hívom a figyelmüket egy elterjedt félreértésre. Gyakran hiszik
azt, hogy megmérni egy megfigyelhető mennyiséget ugyanaz a
művelet, mint a megfelelő operátorral hatni az állapotra. Tegyük
fel például, hogy meg kell mérnünk valamilyen L megfigyelhető
mennyiséget. A mérés során a berendezés hatást gyakorol a vizs-
gált rendszerre, de ez egészen más dolog, mint az L operátorral
hatni az állapotvektorra. Amikor például a rendszernek, ame-
lyen mérést végzünk, az állapota |A, nem helyes azt monda-
nunk, hogy L mérése az állapotot L|A-ra változtatta.
Az állításunk értelmének a megvilágítására vizsgáljunk meg
egy példát közelebbről. Szerencsére a spin, amit az előző pont-
ban tanulmányoztunk, éppen alkalmas rá. Idézzük fel a (3.12)
egyenleteket:
σz |u = |u
σz |d = −|d.
Az ilyen esetekben nincs veszély, mert |u és |d a σz sajátvekto-

rai. Ha mondjuk a rendszert a |d állapotba állítottuk be, akkor
a mérési eredmény bizonyosan −1 lesz, és σz a preparált állapo-
tot a −|d mérés utáni állapotba transzformálta. A −|d csak egy
konstans szorzóban különbözik |d-től, ezért a két állapot valójá-
ban ugyanaz. Itt nincs probléma.
De nézzük most a σz hatását, amikor az |r állapot az előzetes
preparálás eredménye. Ez az |r nem a sajátvektorok egyike. A

© Typotex Kiadó
96 Kvantummechanika
(3.19) egyenletből tudjuk, hogy
1 1
|r = √ |u + √ |d.
2 2
A σz hatása erre az állapotra a következő:
1 1
σz |r = √ σz |u + √ σz |d,
2 2
vagy
1 1
σz |r = √ |u − √ |d. (3.21)
2 2
Nos, itt áll előttünk a csapda. Akármit gondoljanak is, a (3.21)
jobb oldalán álló vektor a leghatározottabban nem az az állapot,
amelyet a σz mérése idéz elő. Amikor a mérés +1 eredményt ad,
akkor a rendszer az |u állapotban marad vissza, amikor pedig
−1-et, akkor a |d állapotban. Mint látjuk, a mérés utáni állapot
egyik esetben sem a (3.21) szuperpozíció.
De akkor ennek a (3.21) állapotnak semmi köze sincs a mérés
eredményéhez? Dehogyisnem! A részleges választ a 4. előadás-
ban adjuk majd meg, ahol elmondjuk, hogyan teszi lehetővé az új
(3.21) állapotvektor a különböző mérési eredmények valószínű-
ségének a kiszámítását. Azonban a mérés folyamatát csak akkor
lehet a kellő teljességgel leírni, amikor a mérőberendezést is a
rendszer részének tekintjük. Azt, hogy a mérés során valójában
mi történik, a 7.8 szakaszban tárgyaljuk meg.
3.6. Újra a hármasvektor-operátorokról
Térjünk most vissza egy időre a 3-vektor-operátor fogalmához. A

σx -et, σy -t, σz -t a spin tengelyirányú komponenseinek neveztem

© Typotex Kiadó
azt sugallva, hogy ezek egy 3-vektor komponensei. Ez jó alka-

lom, hogy megvitassuk a vektor kétféle fogalmát, ahogy azok a
fizikában minduntalan felbukkannak. Először is ismerjük a kö-
zönséges háromdimenziós geometriai tér vektorainak gyűjtemé-
nyét, amelyekre kitaláltuk a 3-vektor elnevezést. Minden ilyen
3-vektornak van három térirányú komponense.
A vektor terminusnak ettől teljesen független jelentése egy
rendszer állapotvektora. Az |u és a |d, az |r és az |l, az |i
és az |o mind állapotvektor a spinállapotok kétdimenziós teré-
ben. Mi a helyzet a σx , σy , σz operátorokkal? Ők is vektorok? Ha
igen, milyenek?
Bizonyosan nem állapotok, hanem operátorok (amelyeket
mátrix alakban is felírhatunk), és a spin három mérhető kom-
ponensének felelnek meg. Ezek a 3-vektor-operátorok valójá-
ban a vektorok újabb típusába tartoznak. Különböznek az ál-
lapotvektoroktól is, a közönséges 3-vektoroktól is. Mivel azon-
ban a spinoperátorok sok tekintetben nagyon hasonlítanak a 3-
vektorokhoz, nem jelent különösebb veszélyt, ha így gondolunk
rájuk. A továbbiakban ezt fogjuk tenni.
A spin komponenseit úgy mérjük, hogy az A berendezést
valamelyik koordináta-tengely irányába orientáljuk, majd mű-
ködésbe hozzuk. De miért ne orientálhatnánk az A-t bármilyen
irányba? Ha ezt tesszük, a spin választott irányú komponensét
tudjuk vele megmérni. Másképpen fogalmazva: vegyünk egy
tetszőleges irányú n̂ egységvektort, amelynek a komponensei nx ,
ny és nz , és fordítsuk be az A mérőberendezést n̂ irányba. Az in-
dítógomb megnyomásával a spin n̂ irányú komponensét mérjük

© Typotex Kiadó
98 Kvantummechanika
meg. Kell tehát léteznie egy operátornak, amely ehhez a mérhető

mennyiséghez tartozik.
Ha σ valóban 3-vektorként viselkedik, akkor ennek a σ-nak
az n̂ irányú komponense nem lehet más, mint σ és n̂ közönséges
skaláris szorzata15,16 . Jelöljük a σ-nak ezt a komponensét σn -nel:
σn = σ · n̂,
vagy kifejtett formában
σn = σx nx + σy ny + σz nz . (3.22)
Az egyenlet megértéséhez emlékeznünk kell rá, hogy az n̂

komponensei közönséges számok, nem operátorok. A (3.22) egy
vektoroperátor, három olyan tag összege, amelyek mindegyike
tartalmaz egy megfelelő nx , ny , nz numerikus koefficienst. Ezt
az egyenletet felírhatjuk mátrix alakban is:

0 1 0 −i 1 0
σn = nx + ny + nz .
1 0 i 0 0 1
Még ennél is explicitebb alakot kapunk, ha a három tag összegét

egyetlen mátrixban foglaljuk össze:
15 Mostantól a
σ szimbólumot fogjuk használni, fenntartva a σx stb. jelölést a
komponensekre.
16 A figyelmes olvasó megjegyezheti, hogy ez a „ közönséges” skalárszorzat egy
2 × 2-es mátrix, és ily módon nem is annyira közönséges. De nagyon kielégítő,

hogy a szorzat eredményeként kapható mátrixoperátor határozott irányú vektor-
komponensnek felel meg, ami maga skalár.

© Typotex Kiadó

nz (nx − iny )
σn = . (3.23)
(nx + iny ) −nz
Mire jó ez? Mindaddig nem túl sokra, amíg meg nem keressük σn
sajátvektorait és sajátértékeit. De miután ezt megtettük, ismerni
fogjuk az n̂ irányú spinmérés lehetséges kimeneteleit. És a lehet-
séges kimenetelek valószínűségeit is ki tudjuk számítani, tehát
mindent fogunk tudni a háromdimenziós térben végzett spinmé-
résekről. Nyugodtan mondhatom, klassz dolog.
3.7. A termés betakarítása
Most már elég felkészültek vagyunk ahhoz, hogy reális felada-

tokkal is megbirkózhassunk, amit az Önökben lakozó fizikus bi-
zonyára örömmel fogad. Tekintsük azt a speciális helyzetet, ami-
kor n̂ az x–z síkban fekszik, amely mondjuk ezzel a könyvoldal-
lal esik egybe. Egy ilyen n̂ egységvektor a következő:
nz = cos θ
nx = sin θ
ny = 0.
A θ a z-tengely és az n̂ irány által bezárt szög. Helyettesítsük

ezeket (3.23)-ba:

cos θ sin θ
σn = .
sin θ − cos θ

© Typotex Kiadó
100 Kvantummechanika
3.3. Feladat: Határozzuk meg σn sajátvektorait, és számít-

suk ki a hozzájuk tartozó sajátértékeket. Segítség: Tegyük
fel, hogy |λ1 a

cos α
sin α
oszlopvektor, amelyben α ismeretlen paraméter. Helyette-
sítsük ezt a sajátérték-egyenletbe, és határozzuk meg belőle
α-t mint a θ függvényét. Miért elegendő egyetlen α para-
méter? Ne felejtsük el, hogy egységnyi hosszúságú oszlop-
vektort keresünk.
A számítás eredménye a következő:
λ1 = 1
⎛ ⎞
θ
⎜ cos
2⎟
|λ1 = ⎜
⎝
⎟
θ ⎠
sin ,
2
és
λ2 = −1
⎛ ⎞
θ
⎜ − sin
2⎟
|λ2 = ⎜
⎝
⎟.
θ ⎠
cos ,
2
Figyeljünk oda néhány fontos tényre. Először is a két sajátér-
ték most is +1 és −1. Ezen már nem nagyon lepődünk meg,
hiszen az A mérőberendezés csak ezt a két végeredményt szol-
gáltathatja, akárhogy orientáljuk is. De megnyugtató, hogy ezt

© Typotex Kiadó
az egyenleteink alapján is látjuk. A másik fontos tény, hogy a két

sajátvektor ortogonális egymásra.
Most már kísérleti eredményeket is tudunk előre jelezni. Te-
gyük fel, hogy A először a z-tengellyel volt párhuzamos, és a
spint az |u up állapotban preparáltuk. Ezután befordítjuk A-t
az |n irányba. Milyen valószínűséggel mérünk σn = +1-et? A
választ a 4. alapelv segítségével kaphatjuk meg. Az u | és a |λ1
sor-, illetve oszlopvektor-alakját felhasználva a
θ
P (+1) = |u|λ1 |2 = cos2 (3.24)
2
eredményre jutunk. Ugyanerre a berendezésre ugyanígy kaphat-

juk meg a
θ
P (−1) = |u|λ2 |2 = sin2 (3.25)
2
valószínűséget is.
A problémát ezzel már majdnem teljesen körbejártuk. Ami-
kor a spinnel elkezdtünk foglalkozni, azt állítottuk, hogy ha sok
olyan kísérletet végzünk, amelyekben a spint az up állapotban
preparáltuk és az n̂ irányú, a z-tengellyel θ szöget bezáró vetüle-
tét mérjük, akkor átlagban az eredmény cos θ-val egyenlő ponto-
san úgy, ahogy a klasszikus fizikában egy közönséges hármas-
vektorral történne. Összhangban van a matematikánk ezzel a
követelménnyel? Muszáj neki! Ha egy elmélet ellentmond a ta-
pasztalatnak, jobb, ha szedi a sátorfáját. Lássuk, hogyan boldo-
gul ezzel a kihívással.
Sajnos, igénybe kell vennünk egy olyan egyenletet, amelyet
csak a következő előadásban magyarázunk majd meg részlete-
sen. Arról az egyenletről van szó, amellyel a mérési eredmények

© Typotex Kiadó
átlagértékét (vagy más néven várható értékét) lehet kiszámítani.

Ez a következő:

L = λi P (λi ). (3.26)
i
Ez a várható érték kiszámítására szolgáló standard formula, nincs

benne semmi specifikusan kvantummechanikai sajátosság.
Egy L operátorhoz tartozó mérés eredményének a várható ér-
tékét tehát úgy számítjuk ki, hogy mindegyik sajátértékét meg-
szorozzuk a valószínűségével, és a szorzatokat összeadjuk. Az
operátor, amelyikről most szó van, természetesen a σn , és min-
dent, ami a valószínűségének kiszámításához szükséges, már is-
merünk. Helyettesítsük be őket. A (3.24), a (3.25) és a sajátérté-
kek ismeretében írhatjuk, hogy
θ θ
σn = (+1) cos2 + (−1) sin2 ,
2 2
vagyis
θ θ
σn = cos2 − sin2 .
2 2
A trigonometriából tudjuk, hogy ez nem más, mint
σn = cos θ,
ami pontos egyezésben van a tapasztalattal. Igen! Megcsináltuk!

Most, hogy már ilyen messzire eljutottunk, megpróbálkoz-
hatnak egy valamivel általánosabb feladattal is. Ugyanúgy kell
kezdeni, mint korábban: Az A mérőberendezést z irányba orien-
táljuk, és az indítógombot megnyomva a spint up állapotba hoz-
zuk. Ezután a berendezést tetszőleges irányba fordítva végzünk
újabb spinmérést. Ezúttal tehát ny = 0. Fogjanak hozzá!

© Typotex Kiadó
3.4. Feladat: Legyen nz = cos θ, nx = sin θ cos φ és ny =

sin θ sin φ. A θ és a φ a gömbi koordinátarendszer polár- és
azimutszöge (3.2. ábra). Számítsuk ki a (3.23) mátrix saját-
vektorait és sajátértékeit.
3.2. ábra: A gömbi koordináták. Az ábra az r, θ, φ koordináták geometriai

jelentését mutatja be. A Descartes-koordinátákra történő átszámítás képletei
x = r sin θ cos φ, y = r sin θ sin φ, z = r cos θ
Próbálkozhatnak egy ennél lényegesen komplikáltabb prob-

lémával is, amelyben két iránynak, n̂-nek és m̂-nek van szerepe.

© Typotex Kiadó
Ebben a feladatban az A mérőberendezésnek nemcsak a véghely-

zete, hanem a kezdőhelyzete is általános.
3.5. Feladat: Legyen a spin kezdeti preparációja olyan,

amelyben σm = +1. A berendezést ezután n̂ irányba állítjuk
be, és megmérjük σn -t. Milyen valószínűséggel kapunk +1
eredményt a kijelzőn? Vegyék figyelembe a σn definíciójá-
val analóg σm = σ · m̂ képletet.
A megoldás az m̂ és az n̂ által bezárt szög koszinuszának a

négyzete. Belátták?
3.8. A spin mindig polarizált elv
Van egy fontos tétel a spinről, amelyet próbáljanak meg igazolni.

Így neveztem el:
A spin mindig polarizált: Egyetlen spin mindig a spin-

operátor valamilyen irányú komponensének sajátállapotá-
ban van.
Az elv jelentésének a megértéséhez induljunk ki a tetszőleges
|A = αu |u + αd |d
állapotból. Az elv azt mondja ki, hogy mindig található olyan n̂

irány, amelyre
σ · n|A = |A.
A képlet operatív értelme az, hogy bármely spinállapothoz tar-

tozik az A mérőberendezés olyan orientációja, amelyet ha kivá-
lasztunk, a spin mérése +1 eredménnyel jár. A fizikában ezt úgy

© Typotex Kiadó
fejezzük ki röviden, hogy bármely meghatározott spinállapotot

valamilyen polarizációs vektor jellemez, amely mentén a spin kom-
ponense bizonyosan +1.
A tétel érdekes következménye, hogy nem létezik olyan spin-
állapot, amelyben a spin mindhárom komponensének a várható
értéke nullával lenne egyenlő. Ezt kvantitatív formában is meg-
fogalmazhatjuk. Tekintsük a spin várható értékét az n̂ irányban.
Mivel |A a σ · n sajátvektora (+1 sajátértékkel), ezért ennek az
operátornak a várható értéke is +1:
σ · n = 1.
Másrészt σ bármely n-re merőleges komponensének várható ér-

téke |A-ban nulla, ezért a három komponens várható értékének
négyzetösszege 1-gyel egyenlő. Mi több, ez bármely állapotra
érvényes:
σx 2 + σy 2 + σz 2 = 1. (3.27)
Tartsák észben ezt a képletet. A 6. előadásban újra visszatérünk

rá.

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
4. előadás
Idő és változás
Nagy darab, fenyegető kinézetű pasas üldögél magában türelmesen a bár egy
távoli sarkában. A trikóján „ −1” felirat.
Art: Ki az a „ Mínusz egyes” fickó ott hátul? A kidobóember?
Lenny: Annál sokkal több. Ő maga
A TÖRVÉNY.
Nélküle ez a csehó a darabjaira esne szét.
4.1. Emlékeztető a klasszikus fizikából
Az 1. kötetben alig több mint egyetlen oldal elég volt hozzá, hogy
elmagyarázzam az állapot fogalmát a klasszikus mechanikában.
A kvantumváltozat három teljes fejezetet plusz három matema-
tikai közjátékot vett igénybe, vagyis becslésem szerint mintegy
17 000 szóra volt szükség, hogy eljussunk ugyanoda. De a nehe-
zén talán túl vagyunk. Már tudjuk, mi az az állapot. Azonban
a klasszikus fizikához hasonlóan a rendszer állapotának az is-
merete a történetnek csak az egyik fele. A másik fele arról szól,
hogyan változik az állapot az időben. Ez a következő témánk.
Röviden emlékezetükbe idézem, mit jelent az időbeli válto-
zás a klasszikus fizikában. Az állapoteret ott egy matematikai

© Typotex Kiadó
halmaz alkotta, amelyben Boole-logika működött, az állapotok

időbeli evolúciója pedig determinisztikus és reverzibilis volt. A
legegyszerűbb példáinkban az állapottér néhány pontból állt. Fej
vagy írás a pénzérmén, {1, 2, 3, 4, 5, 6} a dobókockán. Az állapo-
tokat a papírlapon pontoknak feleltettük meg, az időbeli evolú-
ció pedig egy szabály volt, amelyik megmondta, melyik pontra
lépjünk át legközelebb. A mozgástörvényt egy diagrammon áb-
rázoltuk, amelyen az állapotokat nyilak kötötték össze egymás-
sal. A determinizmus volt a legfőbb szabály, amely azt mondta
ki, hogy akárhol vagy most a diagrammon, a következő állapo-
tot a mozgástörvény egyértelműen meghatározza. De volt egy
másik szabály is, a reverzibilitás. Ez azt követelte meg a helye-
sen megfogalmazott törvényektől, hogy az is derüljön ki egyér-
telműen, hol voltál előzőleg. Egy korrekt törvényhez tartozó di-
agramban csak egyetlen nyíl mutatott minden állapotba, és csak
egyetlen nyíl vezetett ki belőle.
Ezeket a követelményeket másképpen is meg lehet fogalmazni.
A mínusz egyedik törvény elnevezést használtam rájuk, mivel ők
képezik minden továbbinak az alapját. Az új megfogalmazás
úgy hangzik, hogy az információ sohasem vész el. Ha két tel-
jesen egyforma izolált rendszer kezdőállapotai különbözők, ak-
kor az állapotaik minden későbbi időpontban is különbözni fog-
nak egymástól. Sőt, a múltban is mindig különböző állapotban
voltak. De ha a két rendszer állapota valamilyen időpillanatban
ugyanaz, akkor a történetük is, a jövőjük is megegyezik. A kü-
lönbözőségek megőrződnek. A mínusz egyedik törvény kvantu-
mos változatát uniteritásnak hívják.

© Typotex Kiadó
4.2. Az uniteritás
Tegyük fel, hogy egy zárt rendszer a t pillanatban a |Ψ állapot-

ban van. (Hagyományosan nagy görög Ψ-vel (pszi) szokás je-
lölni egy állapotot, amikor az időbeni evolúciójáról van szó.) Ha
utalni kívánunk rá, hogy speciálisan a t pillanatbeli állapotról
van szó, akkor a kissé komplikáltabb |Ψ(t) jelölésre van szük-
ség. Ez a jelölés természetesen valamivel többre utal, mint csu-
pán arra, hogy „ az állapot a t pillanatban |Ψ.” Azt is kifejezi,
hogy az állapot a különböző időpillanatokban lehet különböző.
Röviden: A |Ψ(t)-re úgy tekintünk, hogy ő reprezentálja a rend-
szer egész történetét.
A kvantummechanika alapvető dinamikai feltevése az, hogy
ha ismerjük az állapotot valamilyen adott pillanatban, akkor a
kvantumos mozgásegyenlet megmondja, milyen lesz az állapot
később. Az általánosság megszorítása nélkül feltehetjük, hogy
a nulla a kezdőpillanat, a t pedig egy későbbi időpont. A t-beli
állapotot egy U(t) operátor határozza meg úgy, hogy hat a nulla
pillanatbeli állapotra. Amíg nem specializáljuk részletesebben
U(t) tulajdonságait, ezzel csupán annyit állítunk, hogy a |Ψ(0)
meghatározza a |Ψ(t) állapotot. Fejezzük ezt ki egyenlettel is:
|Ψ(t) = U(t)|Ψ(0) (4.1)
Az U-t a rendszer időfejlesztő operátorának hívják.
4.3. Determinizmus a kvantummechanikában
Ennél a pontnál mindenképpen pontosítanunk kell valamit. Az

U(t) bevezetésével azt értük el, hogy az állapotvektor kauzáli-

© Typotex Kiadó
san változzon. Igen, jól hallották – az állapotvektor időbeli evo-

lúciója determinisztikus. Ennek örülnünk kell, hiszen van valami,
amit előre lehet jelezni. De hogyan egyeztethető ez össze a mé-
rési eredmények statisztikus természetével?
Láttuk, hogy az állapotvektor ismerete nem azt jelenti, hogy
a kísérletek eredményét pontosan meg lehet jósolni. Amikor pél-
dául tudjuk, hogy a spin állapota |r, ebből meg tudjuk mondani,
mi lesz a σx mérés kimenetele, de semmit se tudunk meg belőle a
σy és a σz mérés eredményére vonatkozóan. Ezért a (4.1) egyen-
let determinizmusa nem ugyanaz, mint a klasszikus determiniz-
mus, amely kísérleti eredmények előrejelzését teszi lehetővé. Az
állapotok kvantumos evolúciója a későbbi kísérletek kimenetelé-
nek a valószínűségét határozza meg.
Ez az egyik lényegbevágó eltérés a klasszikus és a kvantum-
mechanika között. Az állapotok és a mérések kapcsolatára vezet-
hető vissza, amelyről már a könyv elején is szó volt. A klasszikus
mechanikában állapotok és mérések között nincs igazi különb-
ség. A kvantummechanikában a kettő egyáltalán nem ugyanaz.
4.4. Az U(t)-ről részletesebben
Milyen feltételeket ró a kvantummechanika az U(t)-re? Először

is lineáris operátornak kell lennie. Ez nem különösebben meg-
lepő. A kvantummechanikai állapotok között mindig lineáris vi-
szonyok állnak fenn. Ez azzal kapcsolatos, hogy az állapotok tere
vektortér. De nem a linearitás az egyetlen követelmény U(t)-vel
szemben. Eleget kell tennie a mínusz egyedik törvény kvantu-
mos változatának is: Meg kell őriznie a különbözőségeket.

© Typotex Kiadó
Az előző előadásban tisztáztuk, hogy két állapotot akkor le-

het megkülönböztetni egymástól, ha ortogonálisak. Egymásra
ortogonális vektorok megkülönböztethető állapotokat reprezen-
tálnak. Legyen |Ψ(0) és |Φ(0) két megkülönböztethető állapot,
vagyis – más szavakkal – létezzen olyan kísérlet, amely képes
különbséget tenni közöttük. Ha így van, ortogonálisaknak kell
lenniük:
Ψ(0)|Φ(0) = 0.
A különbségük megőrzése azt kívánja, hogy időben őrizzék az

ortogonalitásukat, vagyis a
Ψ(t)|Φ(t) = 0 (4.2)
egyenlet legyen érvényes bármely t időpillanatban. Ennek az

elvnek meghatározott következménye van az U(t)-re nézve. Ah-
hoz, hogy ezt a következményt megfogalmazhassuk, írjuk át a
(4.1)-et bravektor-alakba:
Ψ(t) | = Ψ(0) |U† (t). (4.3)
Emlékezzünk rá, hogy a † jel hermitikus adjungálást jelent. He-

lyettesítsük (4.1)-et és (4.3)-mat a (4.2) egyenletbe:
Ψ(0) |U† (t)U(t)|Φ(0) = 0. (4.4)
Mi következik ebből az egyenletből? A válaszhoz vezessünk be

valamilyen |i ortonormált bázist. Akármelyik megfelel. A bá-
zisvektorok ortonormalitását az
i|j = δij

© Typotex Kiadó
egyenlőség fejezi ki, amelyben δij a matematikából ismert Kro-

necker-szimbólum.
A következő lépés az, hogy |Φ(0)-t és |Ψ(0)-t a bázis elemei
közül választjuk ki. Amikor i és j két különböző egész, a (4.4) a
következő lesz:
i |U† (t)U(t)|j = 0 (i = j).
Amikor azonban i és j ugyanaz, akkor az operátor hatására létre-

jövő U(t)|i se különbözhet U(t)|j-től. Az általános képlet tehát
a következő:
i |U† (t)U(t)|j = δij .
Ez annyit jelent, hogy az U† (t)U(t) a bázisvektor elemeire pon-

tosan olyan hatással van, mint az I egységoperátor. Ebből na-
gyon könnyű bebizonyítani, hogy U† (t)U(t) bármilyen állapotra
ugyanúgy hat, mint I, következésképpen
U† (t)U(t) = I.
Az ilyen tulajdonsággal rendelkező operátort unitér operátornak

hívjuk. A fizikus szleng ezért fogalmaz úgy, hogy az időbeli fejlő-
dés unitér.
A kvantummechanikában az unitér operátorok kiemelkedően
fontos szerepet játszanak. Ők írják le az állapottér különféle transz-
formációit. Az időbeli fejlődés csak az egyik közülük. A kvan-
tummechanika 5. alapelve tehát, amellyel ezt a pontot zárjuk, a
következő:
• Az 5. alapelv: Az állapotvektor időbeli evolúciója unitér.

© Typotex Kiadó
4.1. Feladat: Igazoljuk, hogy ha U unitér, |A és |B pedig

két tetszőleges állapotvektor, akkor az U|A és a U|B belső
szorzata megegyezik |A és |B belső szorzatával. Ez a tu-
lajdonság, amelyet az átfedés megőrzésének nevezhetünk, azt
fejezi ki, hogy az állapotok közötti logikai viszony időben
állandó.
4.5. A Hamilton-operátor
Amikor a klasszikus mechanikát tanulmányoztuk, szó esett a

„ sztroboszkópikus” világról, amelyben az idő diszkrét lépések-
ben változik. Ezt az elgondolást a kvantummechanikában is al-
kalmazhatjuk: A véges hosszúságú időtartamokat felfoghatjuk
infinitezimális időintervallumok sorozataként. Ezen az úton el
fogunk jutni egy olyan differenciálegyenlethez, amely az állapot-
vektorok időbeli evolúcióját írja le. Helyettesítsük hát a véges
hosszúságú t időtartamot egy infinitezimális intervallummal,
és vizsgáljuk meg az állapotvektor megváltozását ez alatt a rö-
vid idő alatt.
Ennek a programnak a megvalósításához két elvre van szük-
ségünk. Az első az uniteritás:
U† ( )U( ) = I. (4.5)
A második elv a folytonosság, amely az állapotvektor válto-

zásának a simaságát követeli. Az elv pontosításához először te-
gyük fel, hogy nullával egyenlő. Nyilvánvaló, hogy az időbeli
evolúciót meghatározó operátor ebben a határesetben az I egy-

© Typotex Kiadó
ségoperátorral egyenlő. A folytonosság azt követeli, hogy ami-

kor nagyon kicsi, U( ) csak „ epszilonnyi” mértékben külön-
bözzön I-től, azaz legyen
U( ) = I − i H. (4.6)
Miért írtunk a második tagban H elé mínusz jelet és i-t? A gondo-

latmenet jelen stádiumában ez csupán önkényes választás ered-
ménye. Olyan megállapodás, amelynek nincs jelentősége. Előre-
látásból írtam őket oda, hogy H-ban majd felismerhessünk egy
fontos mennyiséget, amellyel a klasszikus fizikában már talál-
koztunk.
Szükségünk lesz az U† -re is. Ha figyelembe vesszük, hogy a
hermitikus adjungálás művelete a koefficiensek komplex konju-
gálását is magában foglalja, az
U† ( ) = I + i H † (4.7)
képletre jutunk. Helyettesítsük most be (4.5)-ot és (4.7)-et a (4.5)

uniteritási feltételbe:
(I + i H† )( )(I − i H) = I.
Az első rendjében a
H† − H = 0
relációra jutunk, amelyet a kifejezőbb
H† = H (4.8)
alakban is írhatunk. Ez az egyenlőség felel meg az uniteritás

követelményének, de egyben azt is kifejezi, hogy H hermitikus

© Typotex Kiadó
operátor. Ez óriási jelentőségű tény, mert akkor H megfigyel-

hető mennyiség, amelynek ortonormált sajátvektorai és valós sa-
játértékei vannak. Látni fogjuk, hogy a H ismerős fogalom, a
Hamilton-függvény kvantumos változata. Amikor a rendszer ener-
giáját mérjük, az ő sajátértékeinek egyikét kapjuk eredményül.
Hamarosan pontos magyarázatot adunk rá, miért feleltetjük meg
H-t a klasszikus Hamilton-függvénynek.
Lapozzunk most vissza a (4.1) egyenlethez abban a speciális
esetben, amikor t = . A (4.6) segítségével az egyenletet így ír-
hatjuk:
|Ψ( ) = |Ψ(0) − i H|Ψ(0).
Ez tipikusan egy olyan egyenlet, amelyet könnyű differenciál-

egyenletté alakítani. Először a jobb oldal első tagját átvisszük
a bal oldalra, utána pedig az egyenletet végigosztjuk -nal:
|Ψ( ) − |Ψ(0)
= −iH|Ψ(0).
Ha emlékeznek a differenciálszámításra (egy rövid összefogla-

lót az 1. kötetben is találnak róla), akkor bizonyára észreveszik,
hogy a bal oldalon álló tört a derivált definíciójával kapcsolatos.
Az → 0 határesetben megegyezik az állapotvektor idő szerinti
deriváltjával, ezért
∂|Ψ
= −iH|Ψ. (4.9)
∂t
A gondolatmenet elején a t-ről azt tettük fel, hogy nullával egyen-
lő, de ennek nincs jelentősége. Ha nulla helyett egy másik ön-
kényesen választott időpillanatból indulunk ki, újra pontosan a
(4.9) egyenletre jutunk. Ez az egyenlet határozza meg az állapot-
vektor időbeli evolúcióját: Ha ismerjük egy adott időpillanatban,

© Typotex Kiadó
az egyenletből megtudhatjuk, milyen lesz később. Az egyenlet

elég fontos ahhoz, hogy neve is legyen: általánosított Schrödinger-
egyenletnek hívják. Ha a Hamilton-operátort ismerjük, az egyen-
letből megtudhatjuk, hogyan változik az idő előre haladtával egy
magára hagyott rendszer állapotvektora. Art ezt a vektort néha
Schrödinger-ketnek hívja17 . A görög betűre szívesen rajzolna ba-
juszt18 , de ennek egy ponton véget kell vetnem.
4.6. Hová lett a ?
Bizonyára hallottak már a Planck-állandóról. Planck maga h-val

jelölte és a nagyságát 6.6 × 10−34 kg m2 /s körülire becsülte. A
későbbi generációk átdefiniálták, osztották 2π-vel és -re jelölték
át:
h
= = 1.054571726 · · · × 10−34 kg m2 /s.
2π
Miért volt jó 2π-vel osztani? Azért, mert így megspórolunk egy
csomó 2π-t másutt. Talán hiba, hogy egy ilyen alapvető fontos-
ságú állandóról eddig szó se esett. Most pótoljuk a mulasztást.
A kvantummechanikában a Hamilton-operátor, a klasszikus
mechanikában pedig a Hamilton-függvény a rendszer energiáját
jeleníti meg. Ha belegondolnak, ebből származhat némi zűrza-
var. Nézzék csak meg jobban a (4.9) egyenletet. A dimenziókkal
valami nem stimmel benne. Mivel |Ψ mindkét oldalon szerepel,
vele nem kell törődni. A bal oldal fizikai dimenziója így az idő
inverze, ha pedig a Hamilton-operátor tényleg az energia, ak-
kor a jobb oldal energia dimenziójú. Az energiát joule-ban, azaz
17 Lefordíthatatlan szójáték. A ket és a cat (macska) kiejtése egyforma. – A fordító
18 Na nem igazán.

© Typotex Kiadó
kg m2 /s2 -ben mérjük. Komoly baj persze nincs. A megoldást

az univerzális állandó jelenti a maga kg m2 /s dimenziójával.
Pontosan ilyen dimenziójú állandóra van szükség a (4.9) egyenlet
rendbetételéhez. Írjuk le újra úgy, hogy a Planck-állandót megfe-
lelően behelyettesítve a dimenziót kiigazítjuk:
∂|Ψ
= −iH|Ψ. (4.10)
∂t
De mitől olyan nevetségesen kis szám a ? A magyarázat in-
kább kapcsolatos a biológiával, mint a fizikával. A valódi kér-
dés ugyanis nem az, hogy a miért olyan kicsi, hanem az, hogy
mi miért vagyunk olyan nagyok. A mértékegységek, amelyeket
használunk, a mi méreteinket tükrözik. A méter eredete talán a
kötél, a ruhaszövet hosszának a mérésére vezethető vissza; kö-
rülbelül akkora távolság, mint amennyi az orrunk hegye és a
kinyújtott karunk ujjai között van. A másodperc nagyjából két
szívdobbanás között eltelt idő. Kilogrammnyi súlyt pedig még
kényelmesen tudunk magunkkal vinni. Ezeket az egységeket
azért használjuk, mert kényelmesek, de a fizikai jelenségek vi-
lágában nem ez a mérvadó. Egy atom mérete körülbelül 10−10
méter. Miért ilyen kicsi? Ez bizony rosszul feltett kérdés. Az
értelmes kérdés az, hogy a karunk miért áll olyan iszonyúan sok
atomból. A válasz egyszerű: Egy működőképes, intelligens, mér-
tékegységet használó lénynek szükségképpen sok atomból kell
állnia. Hasonló a helyzet a kilogrammal, amely azért sokkal na-
gyobb egyetlen atom tömegénél, mert nem atomokat szállítunk a
bevásárlószatyrunkban – azok túl könnyen elvesznének. Az idő-
mérésről, a cammogó másodpercünkről is hasonlókat mondha-

© Typotex Kiadó
tunk. Egyszóval a Planck-állandó azért olyan hihetetlenül kicsi,

mert mi hatalmasak, súlyosak és lassúk vagyunk.
A mikroszkópikus világ jelenségeivel foglalkozó fizikusok szí-
vesebben használnak olyan mértékegységeket, amelyek jobban
illeszkednek a mikrovilághoz. Ha atomi hosszúság-, idő- és tö-
megegységet választunk, akkor a Planck-állandó nem lenne olyan
bosszantóan kicsi. Nagyjából egyenlő lenne 1-gyel. A kvantum-
mechanikában azonban valójában olyan egységekkel a legkényel-
mesebb dolgozni, amelyekben a Planck-állandó értéke pontosan
1-gyel egyenlő. A fizikusi gyakorlatban tényleg ezt tesszük, eb-
ben a könyvben azonban az egyenletekben többnyire benne hagy-
juk -t.
4.7. Várható értékek
Tegyünk egy rövid kitérőt, hogy megbeszélhessük a statisztika

egyik fontos fogalmát, az átlagos vagy középértéket. Az előző
előadásban röviden már szó volt róla, de most itt az ideje, hogy
alaposabban szemügyre vegyük.
A kvantummechanikában átlagérték helyett inkább várható
értéket mondunk (bizonyos szempontból nem túl szerencsés ki-
fejezés, majd később visszatérek rá). Induljunk ki egy L megfi-
gyelhető mennyiség méréséből, és tegyük fel, hogy ismerjük a
mérés eredményét leíró valószínűségi függvényt. A mérés ered-
ménye az L valamelyik λi sajátértéke, a valószínűségi függvény
pedig P (λi ). A statisztikában az átlagot (vagy középértéket) rend-
szerint a mért mennyiség felülhúzásával jelölik. Az L mérhető
mennyiség átlagértéke eszerint L̄-lel egyenlő. A standard kvan-

© Typotex Kiadó
tummechanikai jelölésmód ettől különbözik, a Paul Diractól szár-

mazó célszerű bra-ket szimbolikán alapul. Eszerint az L átlag-
értéke L. Hamarosan látni fogjuk, miért annyira szerencsés a
bra-ket jelölésmód, de először tisztázzuk, mit is jelent az átlagér-
ték terminus.
Matematikailag az átlagérték definíciója a következő:

L = λi P (λi ), (4.11)
i
vagyis az átlag a valószínűséggel súlyozott összeggel egyenlő.

Az átlag a kísérleti eredmények alapján is megfogalmazható.
Tegyük fel, hogy nagy számú, azonos típusú mérést végeztünk,
amelyek eredményét feljegyeztük. A valószínűségi függvényt
ezeknek az adatoknak az alapján is definiálhatjuk. A P (λi ) a
megfigyelések azon hányadával egyenlő, amelyek eredménye λi
volt. A (4.11) definíciót ily módon azonosnak vesszük a megfi-
gyelésekből képzett tapasztalati átlaggal. A statisztikai elméle-
tek egyik alapfeltevése, hogy nagy számú megfigyelés esetében
a valószínűség és az átlag matematikai és kísérleti fogalma össz-
hangban van egymással. Nem fogjuk megkérdőjelezni ennek a
hipotézisnek az érvényességét.
Most bebizonyítok egy elegáns kis tételt, amely megmagya-
rázza az átlagértékek bra-ket jelölésmódját. Induljunk ki egy
kvantumrendszer |A normált állapotából. Fejtsük ki |A-t az L
ortonormált sajátvektorai szerint:

|A = αi |λi . (4.12)
i
Csak úgy, minden különösebb cél nélkül számítsuk ki az A |L|A

© Typotex Kiadó
mennyiséget. Az eljárás világos: Először hatunk L-lel az |A-ra19 ,

majd az eredmény belső szorzatát képezzük A |-val. Első lépés-
ként engedjük hatni L-et (4.12) mindkét oldalára:

L|A = αi L|λi .
i
Most jusson eszünkbe, hogy |λi az L sajátvektora, ezért L|λi =

λi |λi . Ezt az előző egyenletben kihasználhatjuk:

L|A = αi λi |λi .
i
Utolsó lépésként az egyenlet belső szorzatát képezzük A |-val.

A jobb oldalon azonban a A |-t a sajátvektorok szerint kifejtett
alakjában helyettesítjük be, és kihasználjuk a sajátvektorok or-
tonormáltságát. Ezt kapjuk:

A |L|A = (αi∗ αi )λi . (4.13)
i
A valószínűségi elv (a 4. alapelv) szerint (αi∗ αi )-t azonosíthat-

juk a P (λi ) valószínűséggel, és megállapíthatjuk, hogy a (4.13)
egyenlet jobb oldala azonos a (4.11) egyenlet jobb oldalával. Kö-
vetkezésképpen
L = A |L|A. (4.14)
Eszerint van egy könnyen alkalmazható ökölszabályunk az át-

lagok számítására: A megfigyelhető mennyiség operátorát úgy
kell az állapotvektort reprezentáló bra és ket közé tenni, mint a
szendvicsben a sajtot a kenyérszeletek közé.
19 Ugyanazt kapnánk, ha L-et először A |-ra hattatnánk.

© Typotex Kiadó
Az előző előadásban (a 3.5 pontban) azt ígértük, hogy elma-

gyarázzuk, milyen kapcsolatban van egy hermitikus operátor ál-
lapotvektorra gyakorolt hatása a fizikai mérés kimenetelére. A
várható érték ismeretében beválthatjuk az ígéretünket. A (3.21)
egyenletre visszatekintve a σz operátor példáján láthatjuk, hogy
az |r állapotvektorra hatva hogyan alakítja azt át egy új álla-
potvektorrá. Ez az egyenlet mintegy a fele annak a számítás-
nak, amely a σz -mérés várható értékét célozza meg – a szendvics
egyik kenyérszelete, ha úgy tetszik. A számítás befejező szaka-
szában ennek az új állapotvektornak a belső szorzatát kell ké-
pezni az r | duális vektorral. A σz (3.21)-beli hatása tehát olyan
állapotot képez, amely lehetővé teszi, hogy kiszámítsuk a σz -
mérés bármely lehetséges végeredményének a valószínűségét.
4.8. A fázisfaktor érdektelensége
Korábban mondottuk, hogy a közös fázisfaktor az állapotvektor-

ból elhagyható, és megígértük, hogy később ezt meg is magya-
rázzuk. Az átlagképzés szabályának ismerete ezt most lehetővé
teszi.
Mit értünk azon, hogy a közös fázisfaktor elhagyható? Ez
annyit jelent, hogy amikor az állapotvektort az eiθ konstanssal
megszorozzuk, amelyben θ valós szám, nem módosítjuk a fizikai
jelentését. Az igazoláshoz szorozzuk meg a (4.12) egyenletet eiθ -
val és az eredményül kapott állapotot nevezzük el |B-nek:

|B = eiθ |A = eiθ αj |λj . (4.15)
j
Az összegző indexet a későbbi zavar elkerülése végett változtat-

© Typotex Kiadó
tuk meg i-ről j-re. Könnyű belátni, hogy |B nagysága ugyanak-
kora, mint |A-é, mert eiθ abszolút értéke 1-gyel egyenlő:
B|B = Ae−iθ |Aeiθ = A|A.
A kiejtésnek ugyanez a mechanizmusa működik a többi esetben

is. Az |A-ban fellépő αj valószínűségi amplitúdóból például
|B-ben eiθ αj lesz, vagyis a valószínűségi amplitúdók különböz-
nek egymástól. Fizikai jelentésük azonban nem az amplitúdók-
nak, hanem a valószínűségeknek van. Ha a rendszer állapota |B
és mérést végzünk rajta, akkor annak valószínűségét, hogy a |λj
sajátértéke legyen a mérés eredménye, az
αj∗ e−iθ eiθ αj = αj∗ αj
kifejezés adja meg, ami pontosan ugyanaz, mint amikor az álla-

pot |A volt. Alkalmazzuk végül ugyanezt a trükköt az L her-
mitikus operátor várható értékére is. A (4.14) egyenletet |B-re
alkalmazva
L = B |L|B.
Írjuk ide a |B (4.15)-beli alakját:
L = Ae−iθ |L|eiθ A,
ami ugyanaz, mint

L = A |L|A.
Az eredmény az, hogy L várható értéke |B-ben ugyanannyi,

mint |A-ban. Az ígéretünket betartottuk.

© Typotex Kiadó
4.9. A kapcsolat a klasszikus mechanikával
A megfigyelhető mennyiség középértéke – vagy várható értéke –

az a fogalom, amely a lehető legközvetlenebb módon köti össze
a kvantummechanikát a klasszikussal. Amikor a valószínűségi
eloszlás nem túl széles, szép haranggörbe, akkor a várható érték
az, amire egy mennyiség megfigyelésénél számíthatunk. A nagy-
méretű, súlyos rendszerekben mért mennyiségek várható értéke
gyakorlatilag pontosan a klasszikus mozgásegyenleteknek meg-
felelően változik. Ezért érdekes és fontos feladat a várható érté-
kek időbeli változását leíró egyenletek megkeresése.
Az első kérdés: Egyáltalán miért változnak ezek az egyenletek
az idő függvényében? A válasz: Azért, mert a rendszer állapota
változik. Legyen a t pillanatbeli állapotvektor a |Ψ(t) ket és a
Ψ(t) | bra. Akkor t-ben az L megfigyelhető mennyiség várható
értéke a következő:
Ψ(t) |L|Ψ(t).
Ahhoz, hogy ennek a mennyiségnek az időbeli viselkedését tisz-
tázzuk, deriválnunk kell t szerint és ki kell használnunk a |Ψ(t)
ketre és a Ψ(t) | brára vonatkozó Schrödinger-egyenletet. A deri-
válás szorzási szabályát alkalmazva a következő képletre jutunk:
d
Ψ(t) |L|Ψ(t) = Ψ̇(t) |L|Ψ(t) + Ψ(t) |L|Ψ̇(t).
dt
Mint rendesen, a pont idő szerinti differenciálást jelent. L maga
nem változik az időben, a folyamatban csak mint kibic van jelen.
Helyettesítsük most be a (4.10) Schrödinger-egyenlet bra- és ket-
változatát az előző képletbe:
d i i
Ψ(t) |L|Ψ(t) = Ψ(t) |HL|Ψ(t) − Ψ(t) |LH|Ψ(t),
dt

© Typotex Kiadó
vagy tömörebben
d i
Ψ(t) |L|Ψ(t) = Ψ(t) |(HL − LH)|Ψ(t). (4.16)
dt
A közönséges algebra szempontjából a (4.16) egy elég különös
kinézetű formula. A HL-LH kifejezést tartalmazza, amely a szo-
kásos algebrában nulla. A lineáris operátorok azonban nem kö-
zönséges számok: Amikor összeszorozzuk (vagyis egymás után
alkalmazzuk) őket, számít a sorrendjük. Az általános esetben az
a helyzet, hogy amikor H hat L|Ψ-re, nem ugyanaz lesz az ered-
mény, mint amikor L hat H|Ψ-re. Röviden: speciális esetektől
eltekintve HL = LH. Két adott operátorra vagy mátrixra az
LM − ML
kombinációt az L és az M kommutátorának hívjuk, és speciális

szimbólummal jelöljük:
LM − ML = [L, M].
Megjegyezzük, hogy bármely két operátorra [L, M] = −[M, L].

Ezt a jelölést használva (4.16)-ot a következő egyszerű formában
írhatjuk:
d i
L = [H, L], (4.17)
dt
vagy kicsit másképpen
d i
L = − [L, H]. (4.18)
dt
Ez egy fontos és nagyon érdekes egyenlet. Az L megfigyelhető
mennyiség várható értékének időderiváltját egy másik megfigyel-
i
hető mennyiség, a − [L, H] várható értékével hozza összefüg-

gésbe.

© Typotex Kiadó
4.2. feladat: Igazoljuk, hogy ha M és L hermitikus, akkor

i
− [L, H] is az. Az i itt lényeges. A kommutátor maga nem

hermitikus.
Azokan az esetekben, amikor a valószínűségek jól leírhatók

keskeny haranggörbével, a (4.18)-ból kiolvasható, hogyan mo-
zognak ezek a csúcsok. Az ilyen típusú kvantummechanikai egyen-
letek állnak legközelebb a klasszikus fizikához. Néha a rövidség
kedvéért el is hagyják a brát és a ketet az egyenletből:
dL i
= − [L, H]. (4.19)
dt
De nem szabad megfeledkezni róla, hogy az ilyen kvantumme-
chanikai egyenletnek mindig egy „ szendvicsen belül” kell elhe-
lyezkednie a Ψ | bra és a |Ψ ket között. Az egyenletre gondolha-
tunk úgy is, mint ami meghatározza a valószínűségi eloszlások
középpontjának a mozgását.
Nem tűnik ismerősnek a (4.19) egyenlet? Ha nem, lapozzák
fel az 1. kötet 9. és 10. előadását, amelyben a klasszikus me-
chanika Poisson-zárójeles formájáról volt szó. A 203. oldalon
megtalálják a
Ḣ = {F, H} (4.20)
képletet, amelyben az {F, H} nem kommutátor, hanem Poisson-

zárójel. A (4.20) ennek ellenére megejtően hasonlít a (4.19) egyen-
letre. Valóban szoros párhuzamosság van a kommutátorok és
a Poisson-zárójelek között, mert az algebrai tulajdonságaik na-
gyon hasonlók. Mindkettő előjelet vált, amikor a bennük sze-
replő két mennyiséget felcseréljük egymással. Az analógia felis-

© Typotex Kiadó
merése Dirac érdeme, aki ezen keresztül mutatott rá, milyen szo-
ros a strukturális hasonlóság a klasszikus mechanika és a kvan-
tummechanika matematikai apparátusa között. A kommutátor
és a Poisson-zárójel közötti formális megfeleltetés a következő:
[F, G] ⇐⇒ i{F, G}. (4.21)
A (4.19) egyenlettel való összevetés megkönnyítésére ezt a relá-

ciót a fentebb használt operátorokkal, L-lel és H-val is felírjuk:
[L, H] ⇐⇒ i{L, H}. (4.22)
Próbáljuk minél világosabbá tenni ezt a kapcsolatot. Induljunk

ki a (4.19) egyenletből,
dL i
= − [L, H],
dt
majd a (4.22) megfeleltetés felhasználásával írjuk fel ennek klasszi-

kus analogonját:
dL i
= − (i{L, H}),
dt
vagyis
dL
= {L, H}.
dt
Ez a (4.20) pontos megfelelője.
4.3. Feladat: Lapozzák fel a Poisson-zárójel definícióját az

1. kötetben és igazolják, hogy a (4.21) egyenlet dimenzio-
nálisan korrekt. Mutassák meg, hogy a nélkül nem lenne
az.

© Typotex Kiadó
A (4.21) felold egy ellentmondást. A klasszikus fizikában nincs

különbség F G és GF között, vagyis a közönséges klasszikus meg-
figyelhető mennyiségek kommutátora nulla. A kvantummecha-
nikai kommutátor nem nulla, de a (4.21) megfeleltetés alapján
nagyon kicsi. A klasszikus határeset (amelyben a klasszikus me-
chanika pontossá válik) az, amikor elhanyagolhatóan kicsinek
tekinthető. A humán méretekhez szabott egységekben ezért na-
gyon kicsik a kommutátorok.
4.10. Az energiamegmaradás
Honnan ismerhetjük fel a kvantummechanikában egy fizikai

mennyiségről, hogy megmarad? Egyáltalán mit értünk azon,
hogy egy megfigyelhető mennyiség – nevezzük Q-nak – meg-
marad? Annyit biztosan megkövetelhetünk, hogy a Q várható
értéke időben legyen állandó (feltéve persze, hogy nem avatko-
zunk be kívülről a rendszerbe). Ennél erősebb kikötés, hogy Q2
(vagy méginkább Q akárhanyadik hatványának várható értéke)
ne változzon időben. A (4.19) egyenlet mutatja, hogy Q állan-
dóságának a feltétele a következő:
[Q, H] = 0.
Szavakban: Ha egy mennyiség operátora kommutál a Hamilton-

operátorral, akkor a várható értéke megmarad. Ezt az állítást
lehet erősíteni. A kommutátorok matematikai tulajdonságainak
felhasználásával nem nehéz igazolni, hogy amikor [Q, H] = 0,
akkor az is igaz, hogy [Q2 , H] = 0, sőt tetszőleges n egészre
[Qn , H] = 0. Kiderül, hogy érvényes a következő nagyon erős

© Typotex Kiadó
állítás: Ha Q kommutál a Hamilton-operátorral, akkor Q bármi-

lyen függvénye megmarad. Ez az, amit a kvantummechanikában
megmaradáson értünk.
A legnyilvánvalóbb megmaradó mennyiség maga a Hamil-
ton-operátor. Mivel bármely operátor kommutál önmagával,
ezért
[H, H] = 0,
ami annyit jelent, hogy H megmarad. A klasszikus mechaniká-

hoz hasonlóan a Hamilton-operátor a kvantummechanikában is
– definíció szerint – az energia operátora. Mint látjuk, nagyon ál-
talános feltételek mellett az energia a kvantummechanikában is
megmarad.
4.11. A spin viselkedése mágneses mezőben
Alkalmazzuk a hamiltoni mozgásegyenleteket egyetlen spin

mozgására. Ehhez először specializálnunk kell a Hamilton-ope-
rátort. Miből indulhatunk ki? Nagy általánosságban a válasz
erre a kérdésre ugyanaz, mint a klasszikus fizikában: Olvasd ki a
kísérletek eredményéből, vedd valamelyik helyesnek gondolt el-
méletből, vagy egyszerűen próbálj ki találomra egyet. De egyet-
len spin esetében nincs sok választási lehetőségünk. Próbálkoz-
hatunk például az I egységoperátorral. Mivel azonban I minden
operátorral kommutál, ha ő lenne a Hamilton-operátor, semmi se
változna az idő függvényében. Tudjuk ugyanis, hogy egy megfi-
gyelhető mennyiség időbeli változása a mennyiség operátorának
és a Hamilton-operátornak a kommutátorával függ össze.

© Typotex Kiadó
Az egyetlen lehetőség, ami megmaradt, a spin három kom-

ponenséből képzett valamilyen összeg. Az igazság az, hogy a
spinnel végzett valóságos kísérletekből – például az elektronspin
viselkedéséből mágneses mezőben – ez olvasható ki. A B mágne-
ses mező vektor a háromdimenziós geometriai térben, amelyet a
három Bx , By , Bz Descartes-komponensével tudunk megadni.
Amikor valamilyen klasszikus spint (mondjuk egy elektromo-
san töltött pörgettyűt) mágneses mezőbe helyezünk, az energiája
függeni fog a mezőhöz viszonyított orientációjától: arányos lesz
a spin és a mágneses mező skalárszorzatával. Ennek kvantum-
mechanikai megfelelője a következő:
H ∼ σ · B = σx Bx + σy By + σz Bz .
A ∼ jel itt arányosságot fejez ki. Emlékezzünk rá, hogy ebben a

kifejezésben σx , σy és σz a spin operátorának komponensei.
Legegyszerűbb példaként tegyük fel, hogy a mágneses mező
z irányú. A Hamilton-operátor ekkor σz -vel arányos. Kényelmes
lesz a -en kívül az összes többi állandót egyetlen ω konstansban
összefoglalni, ezért
ω
H= σz . (4.23)
2
Hamarosan kiderül, miért írtunk be egy kettes faktort a neve-

zőbe.
A spin várható értékének időbeli változására vagyunk kíván-
csiak, vagyis a σx (t), σy (t), valamint a σz (t) függvényeket
akarjuk kiszámítani. Ezt (4.19) segítségével tehetjük meg, ha eze-

© Typotex Kiadó
ket a komponenseket helyettesítjük be L helyébe:
i
σ̇x = − [σx , H]

i
σ̇y = − [σy , H] (4.24)

i
σ̇z = − [σz , H].

Helyettesítsük ezekben az egyenletekben H-t a (4.23)-ban felírt
kifejezésével:
iω
σ̇x = − [σx , σz ]
2
iω
σ̇y = − [σy , σz ] (4.25)
2
iω
σ̇z = − [σz , σz ].
2
A bal oldali mennyiségeknek valósaknak kell lenniük, ezért a
jobb oldali i látszólag fölösleges. A σx , σy és a σz kommutá-
ciós tulajdonságai azonban segítenek. A Pauli-mátrixok (3.20)-
ban felírt képletei segítségével ugyanis könnyű belátni, hogy
[σx , σy ] = 2iσz
[σy , σz ] = 2iσx (4.26)
[σz , σx ] = 2iσy .
Az itteni jobb oldali i-k kiküszöbölik a képzetes egységet (4.25)-

ből. A kettes faktor is egyszerűsödik, és a következő nagyon egy-
szerű végeredményre jutunk:
σ̇x = −ωσy
σ̇y = ωσx (4.27)
σ̇z = 0.

© Typotex Kiadó
Ismerős az eredmény? Lapozzanak csak vissza az 1. kötet 10.

előadásához, amelyben a mágneses mezőbe helyezett klasszikus
rotort tanulmányoztuk. Pontosan ugyanilyen egyenletekre jutot-
tunk. Az egyedüli különbség az, hogy ott nem várható értékek
változásáról, hanem a determinisztikus rendszer tényleges moz-
gásáról volt szó. Az eredmény itt is, ott is az, hogy a σ vektor-
operátor (az L hármasvektor az 1. kötetben) a giroszkóphoz ha-
sonlóan egyenletesen ω szögsebességgel precesszál a mágneses
mező körül.
A klasszikus mechanikával a hasonlóság megnyugtató, de fi-
gyelni kell a különbözőségekre is. Tulajdonképpen mi az, ami
precesszál? A klasszikus mechanikában a rotor forgástengelye, a
kvantummechanikában azonban egy várható érték. A σz mérési
eredményének várható értéke időben állandó, a másik két ope-
rátoré azonban változik. Mindettől függetlenül bármelyik spin-
komponens minden egyes mérésekor az eredmény csak +1 vagy
−1 lehet.
4.4. Feladat: Igazoljuk a (4.26) kommutációs relációkat!
4.12. A Schrödinger-egyenlet megoldása
A trikókon is felbukkanó emblematikus Schrödinger-egyenlet a

következő:
∂Ψ(x, t) 2 ∂ 2 Ψ(x, t)
i =− + U (x)Ψ(x, t).
∂t 2m ∂x2
Egyelőre ne törődjünk az egyenletben előforduló jelek értelmé-
vel. Elégedjünk meg azzal, hogy az egyenlet valaminek az idő-

© Typotex Kiadó
beli változását határozza meg. (A „ valami” egy részecske álla-

potvektorának egy reprezentánsa.)
A Schrödinger-egyenletnek ez a jelképpé vált alakja egy olyan
általánosabb egyenlet speciális formája, amellyel a (4.9) képlet-
ben már találkoztunk. Részben definíciónak, részben pedig kvan-
tummechanikai elvnek lehet tekinteni. Mint elv azt fejezi ki, hogy
az állapotvektor az időben unitér módon folytonosan változik.
Másrészt a Hamilton-operátort, vagyis az energiához tartozó
megfigyelhető mennyiséget definiálja. A (4.10)-ben felírt
∂|ψ
= −iH|Ψ
∂t
egyenletet többnyire időfüggő Schrödinger-egyenletnek hívják.

Mivel az energiának a H Hamilton-operátor felel meg, az ener-
giamérés eredménye a H valamelyik sajátértéke. Jelöljük ezeket
a sajátértékeket Ej -vel, a hozzájuk tartozó sajátvektorokat pedig
|Ej -vel. Definíció szerint a H, az Ej és az |Ej közötti kapcsola-
tot a
H|Ej = Ej |Ej (4.28)
egyenlet teremti meg. Ez az időfüggetlen Schrödinger-egyenlet, ame-

lyet két feladat megoldására használunk: Kereshetjük valami-
lyen rögzített bázisban az adott Ej -hez tartozó |Ej sajátvektort,
vagy kereshetjük magukat az Ej sajátértékeket. Amikor egy talá-
lomra választott Ej -t beírunk az egyenletbe, általában azt fogjuk
találni, hogy nincs olyan 1-re normált állapotvektor, amelyik en-
nél a véletlen Ej -nél kielégítené azt (a nullavektor lenne a megol-
dás, amelyik nem normálható 1-re). Nézzünk egy egyszerű pél-
ω
dát. Tegyük fel, hogy a Hamilton-operátor a σz mátrix. Mivel
2

© Typotex Kiadó
σz -nek a két ±1-en kívül nincs több sajátértéke, ezért a Hamilton-

ω
operátornak is csak két sajátértéke van, a ± . Ha bármilyen
2
ettől különböző számot írunk feltételezett sajátértékként (4.28)
jobb oldalára, nem kapunk megoldásként semmilyen sajátvek-
tort (az érdektelen nullvektoron kívül). Mivel a H operátor az
energiát reprezentálja, az Ej -t általában a rendszer sajátenergiájá-
nak, az |Ej -t pedig energiasajátvektorának nevezik.
4.5. Feladat: Képezzük az n térbeli vektorral a
ω
H= σ·n
2
operátort. Az időfüggetlen Schrödinger-egyetlen alapján
keressük meg a sajátértékeit és sajátvektorait. Emlékezte-
tünk rá, hogy a σ · n komponens formáját a (3.23) képletben
már felírtuk.
Tegyük fel, hogy megtaláltuk az összes Ej sajátenergiát és

a hozzájuk tartozó |Ej sajátvektorokat. Ezek ismeretében meg
tudjuk oldani az időfüggő Schrödinger-egyenletet is. A kiinduló-
pont az, hogy a sajátvektorok ortonormált bázist alkotnak, ezért
a |Ψ állapotvektor kifejthető ennek a bázisnak az elemei szerint:

|Ψ = αj |Ej .
j
Mivel a bázisvektorok időfüggetlenek, a |Ψ csak az αj koeffici-

enseken keresztül függhet az időtől:

|Ψ = αj (t)|Ej . (4.29)
j

© Typotex Kiadó
Helyettesítsük (4.29)-et az időfüggő egyenletbe. Ezt kapjuk:

i
α̇j (t)|Ej = − H αj (t)|Ej .
j
j
Használjuk ki most a H|Ej = Ej |Ej egyenletet:

i
α̇j (t)|Ej = − Ej αj (t)|Ej .
j
j
Ezt átcsoportosíthatjuk így:

i

α̇j (t) + Ej αj (t) |Ej = 0.
j

Az utolsó lépést könnyű kitalálni. Amikor a bázisvektorokból

képzett összeg nullával egyenlő, mindegyik vektor koefficiensé-
nek külön-külön el kell tűnnie. Az Ej sajátértékhez tartozó αj (t)
ennek következtében eleget tesz az egyszerű
dαj (t) i
= − Ej αj (t)
dt
differenciálegyenletnek. Ezt a jól ismert egyenletet az exponen-
ciális függvény elégíti ki, esetünkben képzetes kitevővel. A meg-
oldás:
i
−
Ej t (4.30)
αj (t) = αj (0)e .
Ez az egyenlet megmutatja, hogyan változik αj az időben. Az
érvényessége nagyon általános, nem korlátozódik a spinre. Ami-
kor a Hamilton-operátor nem függ az időtől, mindig ilyen ex-
ponenciális időfüggésre jutunk. Ez az első példánk az energia
és a frekvencia mély kapcsolatára, amely újra és újra felbukkan
a kvantummechanikában és a kvantumtérelméletben. Gyakran
fogunk találkozni vele.

© Typotex Kiadó
A (4.30) egyenletben az αj (0) tényezők a nulla pillanatbeli ko-

efficiensek. Ha ismerjük a |Ψ állapotvektort ebben a pillanatban,
ezeket a koefficienseket úgy számíthatjuk ki, hogy vetítjük a bá-
zist alkotó sajátvektorokra:
αj (0) = Ej |Ψ(0). (4.31)
Rakjuk most össze a dolgokat, és írjuk fel minden részletével

együtt az időfüggő Schrödinger-egyenlet megoldását:
i
−
Ej t
|Ψ(t) = αj (0)e |Ej .
j
Helyettesítsük be ide αj (0) (4.31) megoldását:

i
Ej t−
|Ψ(t) = Ej |Ψ(0)e |Ej . (4.32)
j
A (4.32) elegánsabb formája

i
− Ej t
|Ψ(t) = |Ej Ej |Ψ(0)e , (4.33)
j
amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a bázisvektorokra történik az

összegzés. Megkérdezhetik, honnan vesszük |Ψ(0)-át. Ez a kö-
rülményektől függ, de általában feltehetjük, hogy valamilyen be-
rendezés segítségével mérést végezve preparálhatjuk a rendszert
egy ismert állapotban.
Mielőtt áttérnénk ezeknek az egyenleteknek a behatóbb ta-
nulmányozására, receptet adok a használatukra. Felteszem, hogy
már eleget tudnak a rendszerről és állapotteréről ahhoz, hogy al-
kalmazni tudják.

© Typotex Kiadó
4.13. A Schrödinger-ket elkészítésének receptje
1. Vezesse le, másolja ki egy könyből, tippelje meg, kölcsö-

nözze vagy lopja el valakitől a H Hamilton-operátort.
2. Preparálja a |Ψ(0) kezdőállapotot.
3. Határozza meg a H sajátértékeit és sajátvektorait a
H|Ej = Ej |Ej
időfüggetlen Schrödinger-egyenlet megoldásával.
4. A |Ψ(0) kezdőállapot és az |Ej sajátvektorok ismeretében

számítsa ki az αj együtthatók
αj (0) = Ej |Ψ(0)
kezdőértékét.
5. Írja fel |Ψ(0)-át az |Ej -k és az αj (0)-ák függvényében:

|Ψ(0) = αj (0)|Ej .
j
Eddig az történt, hogy a |Ψ(0) kezdőállapotot kifej-

tettük a H operátor |Ej sajátállapotai szerint. Miért
éppen ez a bázis felel meg leginkább a céljainknak?
Azért, mert a H mondja meg, hogyan változnak a dolgok
időben. Most ezt a tudásunkat fogjuk kamatoztatni.
6. Az időfüggés bevezetéséhez helyettesítsük az előző egyen-

letben α(0)-át α(t)-vel:

|Ψ(t) = αj (t)|Ej .
j

© Typotex Kiadó
7. Írjuk ide be az αj (t) (4.30)-ban megtalált alakját:

i
−Ej t
|Ψ(t) = αj (0)e |Ej . (4.34)
j
8. Fűszerezés ízlés szerint.
Most már előre tudjuk jelezni bármilyen kísérlet eredményé-

nek a valószínűségét az idő függvényében, nem kell az energiára
korlátozódnunk. Legyenek a λj -k az L sajátértékei, a |λj -k pedig
a hozzájuk tartozó sajátvektorok. Annak valószínűsége, hogy a t
pillanatban végzett mérés eredménye λj lesz, a következő:
Pλj = |λj |Ψ(t)|2 .
4.6. Feladat: Alkalmazzuk a Schrödinger-ket receptjét

ω
egyetlen spinre. A Hamilton-operátor H = σz , a kez-
2
dőállapot pedig |u (amelyben σz = +1).
Egy későbbi t időpillanatban σy -mérést végzünk a spinen.
Melyek a lehetséges kimenetelek és mi a valószínűségük?
Gratulálunk! Egy olyan valóságos kísérletre vonatkozó
kvantummechanikai feladatot oldott meg, amelyet el lehet
végezni a laboratóriumban. Veregesse magát büszkén vál-
lon!
4.14. A spontán állapotredukció
Láttuk, milyen változáson megy keresztül egy rendszer attól

kezdve, hogy valamilyen meghatározott állapotban preparáljuk

© Typotex Kiadó
egészen addig, amíg egy mérőberendezéssel hatva rá mérést vég-

zünk rajta. Ha a fizikai mérések fókuszában az állapotvektor
állna, azt mondhatnánk, hogy a kvantummechanika determinisz-
tikus. De a kísérletekben nem állapotvektort mérünk, hanem kü-
lönböző megfigyelhető mennyiségeket. Még ha pontosan ismer-
nénk is az állapotvektort, általában nem tudhatjuk, mi lesz egy
adott mérés végeredménye. Ennek ellenére korrekt az a kijelen-
tés, hogy két mérés között a rendszer az időfüggő Schrödinger-
egyenletnek megfelelően teljesen határozott módon változik.
Amikor azonban megfigyelést végzünk, valami egészen más
dolog történik. Az L mérésének az eredménye nem jósolható
meg előre, de miután a mérés megtörtént, a rendszer az L va-
lamelyik sajátállapotában lesz. Melyikben? Abban, amelyik a
mérési eredményhez tartozik. Maga ez a végeredmény azonban
megjósolhatatlan. Azt kell mondanunk, hogy a mérés közben a
rendszer állapota előre nem látható módon az L-nek abba a sa-
játállapotába ugrik, amelyhez tartozó sajátértéket olvastuk le a
mérőberendezés kijelzőjén.
Ezt megfogalmazhatjuk kissé más módon is. Tegyük fel, hogy
az L mérése előtt az állapotvektor

αj |λj
j
volt. A berendezés véletlenszerűen, |αj |2 valószínűséggel mér λj

eredményt és hagyja a rendszert a |λj állapotban. Az állapotok
szuperpozíciója ily módon az összeg egyetlen tagjára redukáló-
dik.
Ez a rendkívül különös viselkedés – a rendszer gyökeresen
eltérő evolúciója a mérések között és a mérés közben – évtize-

© Typotex Kiadó
dekig tartó heves viták és félreértések forrása volt. A vita arról

folyt, hogy a kvantummechanikának nem kellene-e tartalmaznia
magának a mérési folyamatnak a leírását is.
A válasz az, hogy igen, tartalmaznia kell. A kvantumme-
chanika törvényeit nem kell felfüggeszteni a mérés időtartamára
sem. De ahhoz, hogy a mérési folyamatot is kvantummechani-
kai evolúcióként lehessen felfogni, a kísérlet minden összetevő-
jét, a mérőberendezést is beleértve egységes kvantumrendszer-
ként kell kezelni. Arról, hogy miképpen lehet különböző fizikai
rendszereket egységes rendszerbe foglalni, a 6. előadásban lesz
szó. De előtte még szót kell ejtenünk a bizonytalanságról.

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
5. előadás
Bizonytalanság és időfüggés
Lenny: Jó estét, Generális! Örülök, hogy újra itt van.

A Generális: Lenny, maga az? Ezer éve nem láttam! Na jó, elég régóta.
Hogy hívják a barátját?
Lenny: Artnak. Art, rázz kezet az úrral. Ő a Generális Bizonytalanság.
5.1. Matematikai közjáték: Kommutáló változók

teljes rendszere
5.1.1. Az egynél több változótól függő állapotok

Egy szingli spin nagyon egyszerű rendszer, ettől használható
olyan jól illusztratív példaként. De ez az egyszerűség azzal jár,
hogy nem lehet mindent bemutatni rajta. Az egyedi spin egyik
tulajdonsága, hogy az állapotát már egyetlen operátor sajátértéke
is – például a σz -é – egyértelműen meghatározza. Ha σz érté-
két ismerjük, más megfigyelhető mennyiségét – például σx -ét –
már nem adhatjuk meg. Láttuk, hogy ha e két mennyiség egyikét
megmérjük, minden információt elveszítünk a másikról.
Más, bonyolultabb rendszerekben azonban lehet több olyan
megfigyelhető mennyiség is, amelyek összeférnek egymással,

© Typotex Kiadó
mert egyidejűleg mind rendelkezhet jól meghatározott értékkel.

Íme két példa:
• A háromdimenziós térben mozgó részecske. Egy ilyen rend-

szer állapotterének a bázisvektorait a részecske helyzete jel-
lemzi, és ez három koordináta megadását jelenti. Ezeket az
állapotokat ily módon három számmal indexeljük: |x, y, z.
Látni fogjuk, hogy egy részecske mindhárom koordinátáját
egyidejűleg meg lehet adni.
• A rendszer két fizikailag független spinből, azaz kubitból

áll. Később majd lesz szó róla, hogyan lehet kisebb rendsze-
reket nagyobb rendszerré kombinálni. Egyelőre elegendő
megállapítani, hogy egy ilyen rendszer két megfigyelhető
mennyiséggel jellemezhető. Az összetett rendszernek le-
het például olyan állapota, amelyben mindkét spin felfele
mutat (up), egy másik, amelyben mindkettő ezzel ellenté-
tes irányú (down), egy harmadikban pedig az 1. számú ré-
szecske állapota up, a 2. számúé down, vagy megfordítva.
Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a kétspin-rendszert
két megfigyelhető mennyiség jellemzi, az első spin z kom-
ponense és a második spin z komponense. A kvantumme-
chanika nem tiltja meg, hogy egyszerre mindkettőt ismer-
jük. De ennél több is igaz: A két spint különböző kompo-
nenseikkel is jellemezhetjük, a kvantumelmélet ezt is meg-
engedi.
Az ilyen esetekben egyszerre több mennyiség mérését kell el-

végeznünk ahhoz, hogy egyértelműen rögzítsük a rendszer álla-
potát. A kétspin-rendszerben például mérést végezhetünk mind-

© Typotex Kiadó
két spinen, és ezeknek a méréseknek két különböző L és M ope-

rátort feleltethetünk meg.
Egy mérés a rendszert egy meghatározott (egyetlen sajátvek-
torból álló) sajátállapotba állítja be, amelyet a mérési eredmény
(sajátérték) indexel. Amikor a kétspin-rendszer mindkét össze-
tevőjén mérést végzünk, a rendszer olyan állapotba kerül, amely
az L-nek és az M-nek egyaránt sajátvektora. Az ilyen állapotot
az L és az M közös sajátvektorának hívjuk.
A kétspin-rendszer a maga konkrétságával nagyon jó példa,
de nem szabad elfelejtenünk, hogy amit tanulhatunk belőle, az
sokkal általánosabb érvényű – alkalmazható minden olyan rend-
szerre, amelyet két különböző operátor jellemez. És ahogy bizo-
nyára jól sejtik, a kettes számon magán itt egyáltalán nincs hang-
súly. A megállapításaink olyan általánosabb rendszerekre is vo-
natkoznak, amelyek sok különböző operátorral jellemezhetők.
Amikor két egymással kompatibilis operátorunk van, a bázis-
vektorokat két indexszel – mondjuk λi -vel és μa -val – jellemez-
zük, amelyek az L, illetve az M sajátértékei. Feltesszük, hogy van
olyan |λi , μa állapotvektorokat tartalmazó bázis, amelyek mind-
két operátor sajátvektorai:
L|λi , μa = λi |λi , μa
M|λi , μa = μa |λi , μa .
Ezeknek az egyenleteknek kevésbé precíz, de olvashatóbb for-

mája az, amikor a sajátértékekről elhagyjuk az indexet:
L|λ, μ = λ|λ, μ
M|λ, μ = μ|λ, μ.

© Typotex Kiadó
Közös sajátvektorokból álló bázis akkor létezik, amikor L és M

kommutál. Ezt könnyű látni. Hassunk a bázisvektorokra az LM
szorzatoperátorral, és használjuk ki, hogy mindkét operátornak
sajátvektorai:
LM|λ, μ = Lμ|λ, μ,
vagyis
LM|λ, μ = λμ|λ, μ.
A λ és a μ közönséges számok, mindegy, milyen sorrendben szo-

rozzuk össze őket egymással. Ezért ha |λ, μ-re a fordított sor-
rendű ML szorzattal hatunk, ugyanazt az eredményt kapjuk:
LM|λ, μ = ML|λ, μ.
Ugyanez tömörebben:
[L, M]|λ, μ = 0. (5.1)
A jobb oldal természetesen a nullavektor. Ez az egyenlet nem

lenne különösebben hasznos, ha csak egy speciális bázisvektorra
volna érvényes. De a gondolatmenet bármelyikre alkalmazható.
Ez annyit jelent, hogy az [L, M] = 0 reláció magukra az operá-
torokra áll fenn. Ha ugyanis egy lineáris operátor lenullázza egy
bázis minden elemét, a vektortér minden vektorát lenullázza20 .
Egy olyan operátor, amelyik minden vektort nullába visz át, nem
más, mint a nulla operátor. Azt bizonyítottuk tehát be, hogy ha két
megfigyelhető mennyiségnek létezik olyan teljes bázisa, amely
20 Értik, hogy miért?

© Typotex Kiadó
közös sajátvektorokból áll, akkor kommutálnak. Belátható a for-

dított állítás is: Ha két megfigyelhető mennyiség kommutál, ak-
kor a közös sajátvektoraik teljes bázist alkotnak. Röviden: Két
megfigyelhető mennyiség akkor mérhető együtt, ha kommutál-
nak.
Ez a tétel általánosabb formában is érvényes. Előfordul, hogy
egy bázis teljes specifikálásához nagyszámú megfigyelhető meny-
nyiség értéke szükséges. A számuktól függetlenül ezeknek mind-
nek kommutálniuk kell egymással, vagyis – a kvantummecha-
nikai terminológia szerint – kommutáló operátorok teljes rendszerét
kell alkotniuk.
5.1.2. A hullámfüggvény
Most hozzáfoghatunk a hullámfüggvény fogalmának a tárgyalá-
sához. Egyelőre ne törődjünk a nevével; a kvantummechanika
hullámfüggvényének nincs semmi köze a hullámokhoz. Később,
amikor a részecskék kvantummechanikájáról lesz szó (a 8.-10.
előadásban), látni fogjuk, miféle kapcsolat lehetséges mégis a hul-
lámfüggvények és a hullámok között.
Induljunk ki valamilyen kvantumrendszer adott bázisából.
Az ortonormált bázisvektorok az |a, b, c, . . . ketek, amelyekben
a, b, c, . . . az A, B, C, . . . kommutáló megfigyelhető mennyisé-
gek sajátértékei. Mivel az |a, b, c, . . . vektorok ortonormált bá-
zist alkotnak, a |Ψ-t ki lehet fejteni szerintük:

|Ψ = ψ(a, b, c, . . . )|a, b, c, . . . .
a,b,c,...
A ψ(a, b, c, . . . ) jelöli a kifejtési együtthatókat, amelyek a |Ψ-nek

© Typotex Kiadó
a bázisvektorokkal képzett belső szorzatai:
ψ(a, b, c, . . . ) = a, b, c, . . . |Ψ. (5.2)
A ψ(a, b, c, . . . ) koefficienseket hívjuk a rendszer hullámfüggvé-

nyének, amely az A, B, C,. . . megfigyelhető mennyiségek bázi-
sához tartoik. A matematikai definíciót az (5.2) egyenlet tartal-
mazza. Noha ez formálisnak és elvontnak látszik, a hullámfügg-
vény fizikai értelme alapvető fontosságú. A kvantummechanika
valószínűségi alapelve szerint a hullámfüggvény abszolút érté-
kének a négyzete adja meg annak valószínűségét, hogy a kom-
mutáló megfigyelhető mennyiségek értékét a, b, c,. . . -nek talál-
juk:
P (a, b, c, . . . ) = ψ ∗ (a, b, c, . . . )ψ(a, b, c, . . . ).
A hullámfüggvény matematikai alakja attól függ, melyik meg-

figyelhető mennyiségre koncentrálunk. Két különböző mennyi-
ségre vonatkozó számítás ugyanis különböző bázisokat igényel.
Egyetlen spin esetében például a
ψ(u) = u|Ψ
és a
ψ(d) = d|Ψ
határozza meg a hullámfüggvényt a σz bázisában, míg a σx bá-

zishoz a
ψ(r) = r|Ψ
és a
ψ(l) = l|Ψ
hullámfüggvény tartozik.

© Typotex Kiadó
Mivel a teljes valószínűség 1-gyel egyenlő, a hullámfüggvény-

nek ki kell elégítenie a

ψ ∗ (a, b, c, . . . )ψ(a, b, c, . . . ) = 1
a,b,c,...
normálási feltételt.
5.1.3. Megjegyzés a terminológiáról

A hullámfüggvény terminus, ahogy ebben a könyvben használjuk,
koefficienseknek (vagy komponenseknek) a gyűjteménye, ame-
lyek egy sajátvektorok szerinti kifejtésben a báziselemeket szo-
rozzák. A

|Ψ = αj |ψj
j
kifejtésben például a |ψj -k egy hermitikus operátor ortonormált

sajátvektorai, az αj -k halmaza pedig – amelyet fentebb ψ(a, b, c,
. . . )-vel jelöltünk – az a valami, amit hullámfüggvényen értünk.
Amikor az állapotvektort nem összeg, hanem integrál formájá-
ban írjuk fel, akkor a hullámfüggvény nem diszkrét számsorozat,
hanem függvény.
Eddig a pontig gonodosan megkülönböztettük egymástól a
hullámfüggvényt és a |ψj állapotvektort. Ez az általános gya-
korlat. Néha azonban úgy beszélnek a hullámfüggvényekről,
mintha ők lennének az állapotvektorok. Ez a terminológiai bi-
zonytalanság zavart okozhat, de ez csökkenthető, ha megértjük,
hogyan fejezheti ki mégis egy hullámfüggvény az állapotvek-
tort. Az αj -kre gondolhatunk úgy, mint az állapotvektoroknak
a sajátvektorokra (a bázis elemeire) vetett komponenseire. Ezért,

© Typotex Kiadó
ahogy egy V vektor komponenseinek (Vx , Vy , Vz ) halmazát hív-

juk néha „ vektornak”, ugyanilyen értelemben nevezhetjük a hul-
lámfüggvényt is állapotvektornak. De mindig tisztában kell len-
nünk vele, hogy melyik konvenciót alkalmazzuk. Ebben a könyv-
ben az állapotvektorokat – a Ψ-hez hasonlóan – általában nagy-
betűvel, a hullámfüggvényt pedig – mint a ψ-t is – kisbetűvel
fogjuk jelölni.
5.2. Mérések
Térjünk vissza a mérésekhez. Tegyük fel, hogy egyszerre mér-

tük meg az L és az M mennyiséget, és a mérés elvégzése után a
rendszer ennek a két operátornak a közös sajátállapotában ma-
radt vissza. Az 5.1.1. pontból tudjuk, hogy ekkor az L és az M
kommutál.
De mi van akkor, ha nem kommutálnak? Az ilyen esetben
általában nem rendelkezhetünk egyértelmű ismerettel mindkét
mennyiségről. Később majd ezt az állításunkat pontosabban is
megfogalmazzuk bizonytalansági relációk formájában, amelyek
egyik speciális esetét nevezték el Heisenbergről.
Induljunk el megint a kályhától, vagyis kezdjük az egyetlen
spinből álló rendszerrel. Ekkor minden megfigyelhető mennyi-
ség valamilyen 2×2-tes hermitikus mátrix, amelynek általános
alakja a következő:

r w
.
w∗ r
A diagonális elemek valósak, a két nemdiagonális elem pedig
egymás komplex konjugáltja. Ebből látszik, hogy egy egyedi

© Typotex Kiadó
spinre vonatkozó megfigyelhető mennyiséget négy valós para-

méter segítségével tudunk megadni. A legvilágosabban ez a σx ,
σy , σz Pauli-mátrixok, valamint az I egységmátrix segítségével
történhet. Mint bizonyára emlékeznek rá

0 1
σx =
1 0

0 −i
σy =
i 0

1 0
σz =
0 −1

1 0
I= .
1 0
Bármelyik 2×2-tes hermitikus L mátrix felírható egy
L = aσx + bσy + cσz + dI
négytagú összegként, amelyben a, b, c és d valós számok.
5.1. Feladat: Igazoljuk ezt az állítást!
Formailag az I egységoperátor megfigyelhető mennyiség, de

csak azért, mert hermitikus. Ennek a triviálisan unalmas mennyi-
ségnek ugyanis csak egyetlen sajátértéke van, az 1, és minden ál-
lapotvektor sajátvektora. Ha nem foglalkozunk vele, akkor a leg-
általánosabb megfigyelhető mennyiség a három σx , σy , σz spin-
komponens szuperpozíciója. Meg lehet mérni egyszerre kettőt

© Typotex Kiadó
közülük? Csak akkor lehetne, ha kommutálnának. A kommutá-

toraikat könnyű kiszámolni, ha mátrixokkal reprezentáljuk őket.
A (4.26) egyenletben már korábban felsoroltuk mind a hármat:
[σx , σy ] = 2iσz
[σy , σz ] = 2iσx
[σz , σx ] = 2iσy .
Ezek a képletek azt mutatják, hogy két spinkomponens nem mér-

hető meg egyszerre, mert ezeknek az egyenleteknek a jobb ol-
dala nem nulla. Valójában vehetünk két akármilyen különböző
irányt, a hozzájuk tartozó spinvetületeket nem lehet egyszerre
megmérni.
5.3. A bizonytalansági reláció
A bizonytalanság a kvantummechanika márkajelének számít, de

ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy kísérlet eredménye szük-
ségképpen bizonytalan. Amikor a rendszer valamilyen megfi-
gyelhető mennyiség sajátállapotában van és éppen ezt a mennyi-
séget mérjük, akkor a mérés kimenetele egyértelmű. De akármi
legyen is a rendszer állapota, bizonyos megfigyelhető mennyi-
ségek mindig bizonytalanok. Amikor a rendszer mondjuk az A
hermitikus operátor sajátállapotában van, akkor az olyan operá-
torok vonatkozásában, amelyek nem kommutálnak A-val, nincs
sajátállapotban. A szabály tehát az, hogy amikor A és B nem
kommutál, akkor vagy az egyik, vagy a másik, vagy esetleg mind-
két mennyiség értéke bizonytalan.

© Typotex Kiadó
A kölcsönös bizonytalanság emblematikus példája Heisen-

berg bizonytalansági elve, amely eredeti formájában egy részecs-
ke helyére és impulzusára vonatkozik. De Heisenberg felisme-
rése ennél sokkal szélesebb körben érvényes elvvé tágítható ki, és
alkalmazható bármely két mérhető mennyiségre, amelyek nem
kommutálnak egymással. Ilyen például a spin két különböző
komponense. Minden szükséges ismerettel rendelkezünk ahhoz,
hogy a bizonytalansági elv általános formáját levezethessük.
5.4. Mit jelent a bizonytalanság?
Ahhoz, hogy a bizonytalanság mértékét ki tudjuk fejezni mennyi-

ségi formában, pontosan tisztában kell lennünk a jelentésével.
Az A megfigyelhető mennyiség sajátértékeit jelöljük a-val. Min-
den |Ψ állapothoz tartozik egy P (a) valószínűségi eloszlás,
amelynek a tulajdonságairól már volt szó. Az A várható értéke
azonos az átlagértékével:

Ψ |A|Ψ = aP (a).
a
Ez nagyjából annyit jelent, hogy P (a) a várható érték körül össz-

pontosul. Az „ A határozatlanságának” (vagy bizonytalanságá-
nak) mértéke az úgynevezett standard hiba. A standard hiba ki-
számítását azzal kezdjük, hogy A-ból kivonjuk a várható értékét.
Az ehhez tartozó operátort Ā-val jelöljük:
Ā = A − A.
Ebben a definícióban egy operátorból egy számot vonunk ki, és

ennek a műveletnek esetleg nem egészen világos az értelme. Gon-

© Typotex Kiadó
doljuk meg jobban. A várható érték maga egy valós szám. A

valós számok ugyanakkor az I egységoperátorral arányos ope-
rátorok is. Ha az Ā-t a részletesebb
Ā = A − AI
formában írjuk fel, világossá válik az értelme. Az Ā valószínű-

ségi eloszlása ugyanolyan, mint az A-é azzal az egyetlen különb-
séggel, hogy az átlaga a nullába tolódott el. A sajátvektorai is
megegyeznek A sajátvektoraival, de mindegyik sajátértékből ki
kell vonni az A átlagát:
ā = a − A.
Az A bizonytalanságának (vagyis standard hibájának) a négyze-

tét ( A)2 -tel jelöljük és így definiáljuk:

( A)2 = ā2 P (a), (5.3)
a
vagy részletesebben
2
( A)2 = (a − A) P (a). (5.4)
a
Ezt a képletet a
2
( A) = Ψ |Ā2 |Ψ
alakban is fel lehet írni. Amikor A várható értéke nulla, a A

bizonytalanság egyszerűbbé válik:
2
( A) = Ψ |A2 |Ψ.
Ilyen esetekben a bizonytalanság négyzete az A2 operátor vár-

ható értékével egyenlő.

© Typotex Kiadó
5.5. A Cauchy–Schwarz-egyenlőtlenség
A bizonytalansági elv egy egyenlőtlenség, amely azt fejezi ki,

hogy A és B bizonytalanságainak szorzata nagyobb mint egy bi-
zonyos, a kommutátorukat tartalmazó kifejezés. A képlet a jól is-
mert háromszög-egyenlőtlenségen alapul, amely azt mondja ki,
hogy minden vektortérben egy háromszög egyik oldala kisebb,
mint a másik két oldal hosszának az összege. Ha X és Y két vek-
tor, akkor
|X| + |Y | ≥ |X + Y |.
Ebből származtatható le az
|X||Y | ≥ |X · Y |. (5.5)
háromszög-egyenlőtlenség.
5.6. A háromszög-egyenlőtlenség és a
Cauchy–Schwarz-egyenlőtlenség
A háromszögegyenlőtlenség természetesen a közönséges három-

szögek tulajdonságain alapul, de az érvényessége kiterjed a vek-
torterek széles osztályára. Az alapgondolatot az 5.1. ábra illuszt-
rálja, amelyen a háromszög oldalai az ábra síkjában fekvő közön-
séges vektorok. A háromszög-egyenlőtlenség az az állítás, hogy
bármely két oldal összege nagyobb a harmadik oldalnál, mert két
pont között a legrövidebb út az egyenes. Az 1-es és a 2-es pont
között Z a legrövidebb út, amelyiknél a két másik oldal hosszá-
nak az összege bizonyosan nagyobb.

© Typotex Kiadó
és az Y
5.1. ábra: A háromszög-egyenlőtlenség. Az X vektorok hosszának

összege nagyobb mint a Z hossza, vagy legfeljebb egyenlő vele (két pont között
a legrövidebb út az egyenes)
A háromszög-egyenlőtlenség tartalmát több különböző kép-

lettel is ki lehet fejezni. Induljunk ki az
|X| + |Y | ≥ |X + Y |
definícióból, és alakítsuk addig, amíg fel nem veszi a számunkra

szükséges formát. Tegyünk nyilat X-re és Y -ra, hogy jobban ki-
emeljük vektor voltukat:
|X| + |Y | ≥ |X + Y |.
Emeljük négyzetre ezt az egyenlőtlenséget:
|X|2 + |Y |2 + 2|X||Y | ≥ |X + Y |2 .
De a jobb oldalon el lehet végezni a négyzetre emelést, mivel

|X + Y |2 nem más, mint (X + Y ) · (X + Y ):
|X + Y |2 = |X|2 + |Y |2 + 2 X · Y .

© Typotex Kiadó
Ezt és az előző képletet kombinálva
|X|2 + |Y |2 + 2|X||Y | ≥ |X|2 + |Y |2 + 2 X · Y .
Végül mindkét oldalból kivonjuk az |X|2 + |Y |2 összeget, és a

visszamaradó egyenletet végigosztjuk 2-vel:
|X||Y | ≥ X · Y . (5.6)
Amit kaptunk, az a háromszög-egyenlőtlenség másik alakja,

amely azt mondja ki, hogy ha adva van az X és az Y vektor, a
hosszuk szorzata mindig nagyobb vagy egyenlő, mint a skalár-
szorzatuk. Nem mondhatnánk, hogy ez az eredmény váratlan,
hiszen a skalárszorzatot gyakran az
X · Y = |X||Y | cos θ
képlettel definiálják, amelyben θ a vektorok által közbezárt szög.

Mint jól tudjuk, egy szög koszinusza mindig −1 és +1 közé esik,
ezért „ kell” |X||Y |-nak nagyobbnak lennie, mint a bal oldalon
álló X · Y skalárszorzat. A képlet nemcsak két és három dimen-
zióban igaz, hanem akárhányban. Még komplex vektorterekben
is megőrzi az érvényességét. Minden olyan vektortérben fennáll,
amelyben egy vektor hossza az önmagával képzett skalárszorzat
négyzetgyökével egyenlő. A továbbiakban az (5.6) egyenlőség-
nek a négyzetre emelt formájára lesz szükségünk:
2
|X|2 |Y |2 ≥ X · Y .
Ezt így is írhatjuk
|X|2 |Y |2 ≥ |X · Y |2 . (5.7)

© Typotex Kiadó
Az egyenlőtlenségnek ezt a formáját hívják Cauchy–Schwarz-egyen-

lőtlenségnek.
Komplex vektorterekben a háromszög-egyenlőtlenség mate-

matikai formája kissé bonyolultabb. Legyen |X és |Y két ilyen
vektor. Az |X, |Y és a |X + |Y vektorok hosszát az

|X| = X|X

|Y | = Y |Y (5.8)

|X + Y | = (X | + Y |) (|X + |Y )
egyenletek határozzák meg. Ezután ugyanazok a lépések követ-

keznek, mint valós vektoroknál. Először is
|X| + |Y | ≥ |X + Y |.
Ha ezt négyzetre emeljük és utána egyszerűsítünk, a
2|X||Y | ≥ |X|Y + Y |X| (5.9)
egyenlőtlenségre jutunk. Ez a Cauchy–Schwarz-egyenlőtlenség-

nek az a formája, amely elvezet a bizonytalansági elvhez. De mi
köze van ennek a képletnek az A és a B megfigyelhető mennyisé-
gekhez? Majd kiderül, ha alkalmasan definiáljuk |X-et és |Y -t.
5.7. A bizonytalansági elv általános formája
Legyen |Ψ tetszőleges ket, A és B pedig két megfigyelhető mennyi-

ség. Definiáljuk |X-et és |Y -t így:
|X = A|Ψ
(5.10)
|Y = iB|Ψ.

© Typotex Kiadó
Figyeljünk az i-re a 2. sorban. Helyettesítsük (5.10)-et (5.9)-be:

2 A2 B2 ≥ |Ψ |AB|Ψ − Ψ |BA|Ψ|. (5.11)
A mínusz előjel az (5.10)-beli i következménye. Használjuk a

kommutátor definícióját, hogy rövidebben írhassuk fel ezt az
egyenlőtlenséget:

2 A2 B2 ≥ |Ψ |[A, B]|Ψ|. (5.12)
Tegyük fel először, hogy A és B várható értéke nulla. Ek-

kor A2 azonos az A bizonytalanságának négyzetével, ( A)2 -
tel, a B2 pedig ( B)2 -tel. Az (5.12) ezért átírható a következő
alakba:
1
A B≥ |Ψ |[A, B]|Ψ|. (5.13)
2
Álljunk meg egy pillanatra ennél az egyenlőtlenségnél. A bal ol-
dalon az A és a B megfigyelhető mennyiségek bizonytalanságai-
nak a szorzatát látjuk a Ψ állapotban. Az egyenlőtlenség azt fejezi
ki, hogy ez a szorzat nem lehet kisebb a jobb oldalnál, amely a két
megfigyelhető mennyiség kommutátorát tartalmazza. Egészen
pontosan, a bizonytalanságok szorzata nem lehet kisebb, mint a
kommutátor várható értékének a nagysága a Ψ állapotban.
Az általános bizonytalansági elv mennyiségileg fejez ki va-
lami olyat, amit már sejtettünk: Amikor az A és a B kommutá-
tora különbözik nullától, akkor nem lehet mindkét mennyiség-
nek egyszerre határozott értéke.
Mi van akkor, amikor A és B várható értéke különbözik nul-
lától? Ebben az esetben alkalmazhatjuk azt a trükköt, hogy az

© Typotex Kiadó
(5.13) egyenlőtlenséget a két
Ā = A − A
B̄ = B − B
segédoperátorra alkalmazzuk, amelyeknek a várható értéke nulla,

ezután pedig követjük az 5.2 feladat lépéseit.
5.2. Feladat:
1. Mutassuk meg, hogy A2 = Ā2 és B2 = B̄2 !
2. Igazoljuk az [Ā, B̄] = [A, B] egyenlőséget!
3. Ezek felhasználásával bizonyítsuk be a

1
A B≥ |Ψ |[A, B]|Ψ|
2
reláció érvényességét!
Később, a 8. előadásban majd ennek a nagyon általános bi-

zonytalansági elvnek az alapján fogjuk belátni az eredeti Heisen-
berg-féle bizonytalansági relációt, amely a következő: Egy ré-
szecske hely- és impulzusbizonytalanságainak szorzata nem lehet kisebb
a Planck-állandó felénél.

© Typotex Kiadó
6. előadás
Összetett rendszerek: a
kvantum-összefonódás
Art: Végül is ez egy elég barátságos hely. Mínusz Egy-en kívül nincs is több
magányos vendég.
Lenny: Egy ilyen helyen nem is tehet az ember mást, mint ismerkedik. És nem
is elsősorban azért, mert szűk a hely. Jó lesz, ha vigyázol a pénztárcádra és
nem fonódsz túlzottan össze kvantummechanikailag senkivel.
6.1. Matematikai közjáték: Tenzorszorzatok
6.1.1. Találkozás Alizzel és Bobbal
A fizikus állandóan szembe kerül azzal a feladattal, hogy rend-

szereket kapcsoljon össze egymással, sok kicsiből készítsen egy
nagyot. Aligha kell emlékeztetnem Önöket rá, hogy az atom egy
atommagból és bizonyos számú elektronból álló összetett rend-
szer, és az alkotórészeket magukat is egy-egy kvantumrendszer-
nek kell tekintenünk.
Összetett (vagy más néven kompozit) rendszerek tárgyalását
nehézkessé teheti az A-rendszer, B-rendszer elnevezéseket hasz-
náló formális beszédmód. A fizikusok többsége jobban szereti a

© Typotex Kiadó
könnyedebb, informális stílust, ezért A, B helyett inkább Alizt és

Bobot mond. Úgy gondolunk Alizre és Bobra, mint a legkülönfé-
lébb összetett rendszerek és laboratóriumi berendezések megtes-
tesítőire. Felszereltségüknek és képességeiknek csak a képzele-
tünk szab határt, ők maguk boldogan vállalkoznak nehéz és ve-
szélyes feladatokra, mint mondjuk ugrás egy fekete lyukba. Igazi
csudabogár szuperhősök.
Tegyük fel, hogy mindkettőjüknek van egy-egy rendszere, az
egyiket Aliz rendszerének, a másikat Bob rendszerének fogjuk
hívni. Akármi legyen is Aliz rendszere, az állapotterét SA -val
jelöljük, Bob rendszerének az állapottere peig SB lesz.
Mit kell tennünk, ha egyetlen rendszerré szeretnénk össze-
kombinálni ezt a kettőt? Először is specializáljuk a két rendszert.
Aliz rendszere legyen mondjuk egy kvantummechanikai pénz-
érme a két H (fej) és T (írás) bázisállapottal. Egy klasszikus pénz-
érme természetesen csak az egyik vagy csak a másik állapotban
lehet, a kvantumpénzérme számára azonban nyitva van a
αH |H} + αT |T }
szuperpozíció lehetősége is. Figyeljenek föl Aliz ketvektorainak

szokatlan jelölésmódjára. Ez a megváltozott jelölés arra figyel-
meztet, hogy Aliz SA állapotterének a vektorait semmiképpen
sem szabad összeadni a Bob SB állapotterébe tartozó vektorok-
kal. Aliz SA -ja kétdimenziós vektortér, amelyet a két |H} és |T }
bázisvektor határoz meg.
Bob rendszere is lehetne egy pénzérme, de akármi más is. Le-
gyen mondjuk egy kvantumdobókocka, amelynek hatdimenziós

© Typotex Kiadó
SB állapotterét az
|1
|2
|3
|4
|5
|6
bázis definiálja. A dobókocka mindegyik oldalához tartozik egy

bázisvektor. Aliz pénzérméjéhez hasonlóan Bob dobókockája is
kvantumos természetű, ezért ebből a hat állapotból is lehet szu-
perpozíciót képezni.
6.1.2. Az összetett rendszer bázisa

Képzeljük el most, hogy mind Aliz, mind Bob rendszere létezik,
és egyetlen összetett rendszert alkot. A legelső kérdés: Milyen
lesz az összetett rendszer SAB állapottere. A válasz: Az SAB az
SA és az SB tenzorszorzata. Képlettel ezt így fejezzük ki:
SAB = SA ⊗ SB .
Az SAB -t természetesen a bázisvektorai segítségével adhatjuk

meg. Ezek pontosan megfelelnek a naiv várakozásnak. A 6.1.
ábra felső részén látható táblázat oszlopai Bob hat bázisvektorá-
nak, sorai pedig Aliz két bázisvektorának felelnek meg. A táblá-
zat minden cellája az SAB állapottér egy-egy vektorát reprezen-
tálja. A H4 címkéjű cella például azt az állapotot jelenti, amely-

© Typotex Kiadó
ben az érmén fej (H), a dobókockán pedig a 4-es szám látható.

Az összetett rendszernek összesen tizenkét bázisvektora van.
6.1. ábra: Az összetett rendszer SAB állapotterének bázisállapotai. A táblázat

fölötti sorban Bob kockájának állapotait, a táblázat mellett a bal oldali oszlopban
pedig Aliz érméjének állapotait indexelő szimbólumok láthatók. A táblázatban
az adatok az összetett rendszer állapotainak indexei. Minden ilyen
összetettállapot-szimbólum a két alrendszer egy-egy állapotindexét tartalmazza.
A H4 címkéjű cella például azt az állapotot jelenti, amelyben az érmén fej (H), a
dobókockán pedig a 4-es szám látható
Ezeknek az állapotoknak a reprezentálására különféle jelölés-

módok állnak rendelkezésünkre. A H4 állapotot például jelle-
mezhetjük explicit módon akár a |H} ⊗ |4, akár a |H}|4 képlet-
tel. Kényelmesebb azonban az összefoglaló jellegű |H4 jelölés-
mód. Ez azt emeli ki, hogy egyetlen állapotról van szó, amelyet
kettős index határoz meg. A dupla index első fele Aliz alrendsze-
rére, második fele Bob alrendszerére utal. Azonban akár az expli-

© Typotex Kiadó
cit, akár az összefoglaló jelölést használjuk, az értelmük ugyanaz,

mert ugyanazt az állapotot jelölik.
A tizenkét bázisvektor ismeretében lineárkombinációval ké-
pezhetjük belőlük a tizenkét-dimenziós tenzorszorzattér tetsző-
leges állapotát. Az
αh3 |H3 + αt4 |T 4
összeg például egy ilyen szuperpozíció.

Előfordul, hogy az SAB állapottér egy általános bázisvekto-
rára kell hivatkoznunk. Ilyenkor az
|ab
típusú jelölést fogjuk használni, vagy ennek
|a b
változatát. Ebben a jelölésben a és a (vagy bármi más, ami az

index első helyén áll) Aliz, a maradék b és b pedig Bob alrend-
szerének állapotára utal.
Van ennek a jelölésmódnak egy megtévesztő tulajdonsága.
Annak ellenére, hogy az SAB állapotindexek szimbólumpárokat
tartalmaznak, az összetett rendszer egyetlen állapotára vonatkoz-
nak. Röviden: A két index egy állapotra vonatkozik. Ehhez
szokni kell. Mindig Aliz rendszerének állapotindexe áll az első
helyen, Bobé a másodikon – Aliznak és Bobnak ez az alfabetikus
sorrendje megkönnyíti az indexelési konvenció memorizálását.
Általánosabb összetett rendszerekben ugyanezek a szabályok
érvényesek. Az egyetlen különbség az, hogy a két A-állapotot

© Typotex Kiadó
és a hat B-állapotot NA és NB számú állapottal helyettesítjük,

amelynek következtében a tenzorszorzattér dimenziószáma
NAB = NA NB .
Három vagy annál is több komponensből álló összetett rendsze-

reket három vagy több állapottér tenzorszorzatterében írunk le,
de ilyen esetekkel nem fogunk foglalkozni.
Aliz és Bob SA és SB állapotterével és a belőlük képzett SAB
kombinált térrel ezzel végeztünk, de még egy további jelöléssel
meg kell ismerkednünk. Aliznak vannak operátorai, mondjuk a
σ-k, amelyek az ő állapotterében hatnak. Bob állapotterében is
működnek operátorok, amelyeket τ -val jelölünk. Nem szabad
összekeverni őket. Ezzel megadtuk azokat a kereteket, amelyek
lehetővé teszik az összetett rendszerek részletes tárgyalását. A 7.
előadásban fogjuk elmagyarázni, hogyan kell a tenzorszorzattér-
ben ható összetett formájú operátorokat képezni.
Eddig a pontig eljutva már aligha kételkedhetnek benne, hogy
a kvantumfizika a logikai alapjait tekintve is gyökeresen külön-
bözik a klasszikus fizikától. Azt remélem, hogy ebben és a kö-
vetkező előadásban erre még az eddigieknél is meglepőbb, a hi-
hetetlenséggel határos bizonyítékokat fogok tudni mutatni. A
kvantumfizika egy speciális aspektusáról lesz szó, amely olyan
súlyos ellentmondásban van a klasszikus fizikával, hogy nyolc-
van év óta megoldhatatlannak tűnő rejtélyként áll a fizikusok és
a filozófusok előtt. Felfedezőjét, Einsteint pedig arra a következ-
tetésre késztette, hogy a kvantummechanikából valami alapve-
tően fontos elem hiányzik. A kérdésről máig tart a vita. Einstein
szerint a kvantummechanika a valóság olyan felfogását tükrözi,
amely gyökeresen más, mint a klasszikus szemlélet.

© Typotex Kiadó
6.2. Klasszikus korreláció
A kvantum-összefonódás tárgyalása előtt foglalkozzunk röviden

a klasszikus összefonódásnak nevezhető kérdéskörrel. Aliz (A)
és Bob (B) következő kísérletében Charlie (C) működik majd köz-
re.
Charlie elővesz egy egycentes meg egy tízcentes pénzérmét,
összerázza őket a markában, aztán egyiket Aliz, a másikat Bob
tenyerébe csúsztatja úgy, hogy egyik se lássa, melyik érme jutott
neki és a másiknak. Aliz ezután beszáll az Alfa Centaurira induló
űrrepülőbe, Bob pedig Palo Altóban marad. Charlie ezzel el is
végezte a dolgát, és köddé válik. (Bocs, Charlie!)
Aliz indulása előtt ő és Bob szinkronizálják az óráikat és meg-
állapodnak abban, hogy Aliz egy vagy két másodperccel előbb
nézi majd meg, melyik pénzdarabot szorongatja a markában,
mint Bob. (Aliz tanult relativitáselméletet, tisztában van vele, ho-
gyan kell helyesen figyelembe venni az idődilatációt).
Minden olajozottan megy. Aliz szerencsésen megérkezik az
Alfa Centaurira és végre megnézi, mit tart a kezében. Csodálatos
módon abban a pillanatban, amikor rátekint, már tudja is, hogy
Bob – akinek még éppen fogalma sincs róla, melyik pénzérme
van nála, – egycentest vagy tízcentest fog látni, amikor majd ki-
nyitja az összeszorított öklét. Lehetetlen? Aliznak és Bobnak si-
került megdönteni a relativitáselmélet alaptörvényét, hogy sem-
milyen információ se terjedhet gyorsabban, mint a fény?
Persze, hogy nem sikerült. A relativitáselmélet csak akkor
dőlne meg, ha Aliz azonnal közölni is tudná Bobbal, mit fog majd
látni. Aliz tudhatja, mit fog tapasztalni Bob, de nincs rá lehető-

© Typotex Kiadó
sége, hogy ezt közölje is vele, hacsak nem egy Alfa Centauriról
küldött üzenetben, amelynek legalább négy évre van szüksége
ahhoz, hogy megérkezzen a címzetthez.
Ismételjük meg sokszor ezt a kísérletet akár különböző kísér-
leti alanyokkal, akár többször egymás után Alizzal és Bobbal. A
számszerűsítés érdekében Charlie (aki megbocsátott és újra meg-
jelent), az egycentesekre „ σ = +1”-et, a tízcentesekre „ σ = −1”-
et pingál. Ha igaz az, hogy tényleg mindig véletlenszerűen adja
az egyik vagy a másik pénzdarabot a két kísérleti személy ke-
zébe, akkor érvényes lesz a következő két megállapítás:
• Átlagosan A és B ugyanannyi egycentest kap, mint tízcen-

test. Ha A megfigyelését σA -val, B-ét σB -vel jelöljük, akkor
ezt a tényt képletekkel így fejezhetjük ki:
σA = 0,
(6.1)
σB = 0.
• Ha A és B rendszeresen följegyzik az eredményeiket és ké-

sőbb, amikor Palo Altóban újra összetalálkoznak, egymás
mellé teszik a feljegyzéseiket, erős korrelációt21 állapítanak
meg. Minden olyan esetben, amikor A feljegyzésében σA =
+1 szerepel, a B listájában σB = −1 áll és megfordítva. Ez
annyit jelent, hogy a σA σB szorzat értéke minden esetben
−1:
σA σB = −1.
Megjegyezzük, hogy egy szorzatokból képzett átlag (esetünkben

σA és σB szorzatáról van szó) nem egyenlő az átlagok szorza-
21 Az adott esetben ez valójában teljes korreláció.

© Typotex Kiadó
tával – a (6.1) szerint σA σB nullával egyenlő, nem −1-gyel.

Képlettel felírva
σA σB =
σA σB ,
vagy kicsit másképpen
σA σB − σA σB =

0. (6.2)
Ez arra utal, hogy Aliz és Bob megfigyelései korreláltak egymás-

sal. A
σA σB − σA σB
mennyiséget a Bob és Aliz megfigyelései közötti statisztikus kor-

relációnak hívják. Akkor is ez a neve, amikor nullával egyenlő.
Amikor pedig különbözik nullától, akkor a két megfigyelést kor-
reláltnak mondjuk. A korreláció eredete egyrészt az, hogy Aliz és
Bob korábban találkoztak egymással, másrészt Charlie-nak csak
egy példánya volt mindkét érméből. A korreláció azért maradt
fenn még akkor is, amikor Aliz elutazott az Alfa Centaurira, mert
a pénzérmék változatlanok maradtak. Nincs ebben semmi külö-
nös, mint ahogy a (6.2) egyenlőtlenségben sem, amely a statiszti-
kus eloszlások megszokott tulajdonsága.
Tegyük most fel, hogy a két a, b változó valószínűsége P (a, b).
Amikor teljesen korrelálatlanok, akkor ez a valószínűség faktori-
zálódik:
P (a, b) = PA (a)PB (b), (6.3)
ahol PA (a) és PB (b) a két változó egyedi valószínűsége (az A és

B alsó indexre azért van szükség, mert a két függvény általában
különbözik egymástól). Könnyen igazolható, hogy amikor a va-

© Typotex Kiadó
lószínűség faktorizálódik, akkor nincs korreláció a két változó

között: A szorzat átlaga egyenlő az átlagok szorzatával.
6.1. Feladat: Bizonyítsuk be, hogy amikor a valószínű-

ség faktorizálódik, akkor a és b között a korreláció nullával
egyenlő.
Hadd mutassak egy példát arra, amikor a valószínűségek fak-

torizálódnak. Tegyük fel, hogy nemcsak egy Charlie-nk van, ha-
nem kettő – Charlie-A és Charlie-B – akik korábban sohase kerül-
tek egymással kapcsolatba. Charlie-B jól megrázza a két pénzér-
mét, és találomra az egyiket odaadja Bobnak.
Charlie-A ugyanezt teszi azzal a különbséggel, hogy Aliznak
adja oda az egyik érmét. Az ilyen típusú helyzetek azok, ame-
lyek faktorizált valószínűséget és ily módon a korreláció hiányát
eredményezik.
A klasszikus fizikában olyankor használjuk a statisztikát és
a valószínűséget, amikor valamiről, amit pontosan is ismerhet-
nénk, csak részleges ismereteink vannak. Az első példánkban
Charlie megtehetné, hogy lopva megnézi, kinek melyik pénzér-
mét adja oda. A végeredmény ettől még nem változna. A klasszi-
kus mechanikában a P (a, b) valószínűség arról árulkodik, hogy a
rendszer állapotát csak részlegesen specifikáltuk. Van még, amit
meg lehetne tudni a rendszerről. A klasszikus fizikában a való-
színűség mindig az inkomplett tudással kapcsolatos, amit elvben
teljessé lehetne tenni.
Ebből az is következik, hogy a klasszikus fizikában egy rend-
szer komplett ismerete egyben a részeinek pontos ismeretét is

© Typotex Kiadó
magában foglalja. Teljesen értelmetlen lenne azt állítani, hogy

Charlie mindent tud a két pénzdarabból álló rendszerről, de az
egyedi pénzdarabok állapotát csak hiányosan ismeri.
A klasszikus fizikának ezek a sajátosságai mélyen beépültek
a gondolkodásunkba. Ők képezik azt az alapot, amelyen az ösz-
tönös fizikai világképünk nyugszik, és ezért nagyon nehéz két-
ségbe vonni univerzális érvényességüket. De ezt muszáj meg-
tennünk, ha a kvantumvilágot is érteni akarjuk.
6.3. A kvantumrendszerek összekapcsolása
Charlie két pénzérméje egyetlen klasszikus rendszer, amely két

klasszikus alrendszerből áll. Kvantummechanikai rendszereket
szintén össze lehet kapcsolni egymással, ahogy a tenzorszozatról
szóló matematikai közjátékban láttuk (6.1 szakasz).
Aliz és Bob készségesen hozzájárultak, hogy a pénzérme/koc-
ka rendszerüknek, amellyel a matematikai közjátékban a tenzor-
szorzatot illusztráltuk, egy másik variánsát igénybe vehessük.
Az érme és a kocka helyett az új rendszerben két spint kapcso-
lunk össze abban a reményben, hogy eredményesen tudjuk majd
felhasználni mindazt, amit az egyedi spinekről már tudunk.
Mint korábban is tettük, Aliz állapotvektorait a mesterkélt
|a} szimbólummal jelöljük, hogy világosan megkülönböztessük
őket Bob állapotvektoraitól, nehogy véletlenül valaki megpró-
bálja összeadni őket. Emlékeztetünk rá, hogy az SAB ortonor-
mált bázist egy vektorpárral indexeljük, amelyek egyike SA , má-
sika SB eleme. Leggyakrabban az |ab jelölést fogjuk alkalmazni
az kombinált rendszer egy-egy bázisvektorára. Az ilyen dupla

© Typotex Kiadó
indexű bázisvektorokat szabad összeadni egymással, és ezt gyak-

ran meg is tesszük.
Ahogy a közjátékben már figyelmeztettünk rá, a dupla in-
dexű bázisvektorok használatához szokni kell. Az ab indexpárt
egyetlen indexnek kell tekinteni, amely egyetlen állapotra vonat-
kozik.
Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy az M lineáris operátor
az összetett rendszer állapotterében hat. Mint az operátorokat
általában, őt is képzelhetjük mátrixnak, amelynek elemei az álla-
potok által közrefogott operátor:
a b |M|ab = Ma b ,ab .
A mátrix minden sorát a kapcsolt rendszer egyetlen (a b ) indexe,

mindegyik oszlopát pedig egyetlen (ab) indexe jelöli.
Az |ab vektorok ortonormáltak, ami dupla indexnél azt je-
lenti, hogy belső szorzatuk csak akkor egyenlő 1-gyel, amikor
mindkét index megegyezik, egyébként nulla. Ez természetesen
nem úgy értendő, hogy a megegyezik b-vel, hanem azt jelenti,
hogy az ab pár ugyanaz, mint az a b páros. A Kronecker-féle
delta szimbólum segítségével ezt így fejezhetjük ki:
ab|a b = δaa δbb .
A jobb oldal csak akkor 1, amikor a = a és b = b , minden más

esetben 0.
A bázisvektorokból bármilyen szuperpozíció képezhető. A
kapcsolt rendszer minden állapota felírható ilyen szuperpozíció-
ként:

|Ψ = ψ(a, b)|ab.
a,b

© Typotex Kiadó
6.4. A kétspinrendszer
A példánkhoz visszatérve vegyünk most két spint, Alizét és Bo-

bét. Ahhoz, hogy könnyebben elképzelhessük őket, tartozzon
mindegyik spin egy-egy részecskéhez, amelyek egymás közelé-
ben találhatók két meghatározott helyen.
Aliznak is, Bobnak is van olyan berendezése, az A és a B,
amelyekkel preparálni tudják a hozzájuk tartozó spin állapotát,
vagy meg tudják mérni valamelyik komponensét. A két beren-
dezés egymástól függetlenül orientálható tetszőleges irányban.
Jó lesz nevet adnunk a spineknek. Amikor még csak egy volt
belőlük, egyszerűen σ-nak neveztük, és tudtuk róla, hogy x, y és
z irányú komponensekkel rendelkezik. Most, hogy két spinünk
van, felmerül a kérdés, milyen jelölési módot válasszunk, ha nem
szeretnénk túlzsúfolni felső és alsó indexekkel. Jelölhetnénk őket
σ A -val és σ B -vel, a komponenseiket pedig σxA -szel, σyB -nal és így
tovább. Nekem már ez is egy kicsit túl sok, különösen, amikor
táblára kell írni őket. Ehelyett a közjátékban a tenzorszorzatok-
nál alkalmazott konvenciót fogom most is alkalmazni. Aliz spin-
jét jelölöm σ-val, Bobét pedig a görög ábécé következő betűjével,
τ -val. Aliz és Bob spinjének komponensei tehát
σx , σy , σz ,
Bobé pedig
τx , τy , τz .
A korábban már elmagyarázott elvnek megfelelően a kétspin-

rendszer állapottere egy tenzorszorzattér. A közjáték táblázatá-
nak a mintájára most is elkészíthetünk egy négy állapotot tartal-

© Typotex Kiadó
mazó táblázatot. Ez most egy 2×2-tes négyzet lesz a négy bázis-

vektor elhelyezésére.
Válasszuk azt a bázist, amelyben mindkét spin z-komponense
van megadva. A bázisvektorok a következők:
|uu, |ud, |du, |dd.
A dupla index első fele σ-ra, a második τ -ra vonatkozik. Az első,

|uu bázisvektor az az állapot, amelyben mindkét spin felfelé mu-
tat. A |du-ban Aliz spinje lefelé, Bobé felfelé orientált s így to-
vább.
6.5. A szorzatállapotok
A kapcsolt rendszer legegyszerűbb állapotai a szorzatállapotok.

Szorzatállapot akkor jön létre, amikor a két spint Aliz és Bob egy-
mástól teljesen függetlenül preparálja a saját apparátusa segítsé-
gével. Explicit jelölést használva Aliz mondjuk az
αu |u} + αd |d},
Bob pedig a
βu |u + βd |d
állapotot hozza létre. Feltesszük, hogy ezek az állapotok normál-

tak:
αu∗ αu + αd∗ αd = 1
(6.4)
βu∗ βu + βd∗ βd = 1.
A kapcsolt rendszer szorzatállapota a következő:
|szorzatállapot = {αu |u} + αd |d}} ⊗ {βu |u + βd |d} .

© Typotex Kiadó
Az első tényező Aliz állapotára, a második Bobéra vonatkozik.

Ha elvégezzük a szorzást és összetett jelölési módra térünk át, a
következő állapotot kapjuk:
αu βu |uu + αu βd |ud + αd βu |du + αd βd |dd. (6.5)
A szorzatállapot alapvető tulajdonsága az, hogy a két alrend-

szer viselkedése egymástól független. Amikor Bob mérést vé-
gez a saját spinjén, az eredmény teljesen független attól, hogy
létezik-e Aliz alrendszere. Megfordítva ugyanez igaz természe-
tesen Alizra is.
6.2. Feladat: Mutassuk meg, hogy ha a (6.4) normálási fel-

tételek teljesülnek, akkor a (6.5) állapotvektor automatiku-
san normált. Más megfogalmazásban azt kell megmutatni,
hogy a közös állapotvektor normálása nem jelent további
feltételt az α-kra és a β-kra.
Megjegyezzük, hogy hasonló hangzásuk ellenére a tenzor-

szorzat nem ugyanaz, mint a szorzatállapot22 . A tenzorszorzat
egy vektortér, amely a kapcsolt rendszer leírására szolgál. A szor-
zatállapot egy állapotvektor, egyike annak a végtelen sok állapot-
vektornak, amelyek a szorzattérben léteznek. De látni fogjuk,
hogy a szorzattér állapotvektorainak a túlnyomó többsége nem
szorzatállapot.
22 Néha használni fogjuk a tenzorszorzattér vagy éppen a szorzattér elnevezést is

a tenzorszorzat helyett.

© Typotex Kiadó
6.6. A szorzatállapot paramétereinek száma
Hány paraméter határoz meg egy szorzatállapotot? A tényező-

ket egyenként két-két komplex szám jellemzi (Aliz állapotát αu
és αd , Bobét βu és βd ). Összesen ez négy komplex számot, vagyis
nyolc valós paramétert jelent. A (6.4) normálási feltétel ezt kettő-
vel lecsökkenti. Az egyes állapotok globális fázisának azonban,
mint tudjuk, nincs fizikai szerepe, ezért végül a valós paraméte-
rek száma néggyel egyenlő. Ez nem túl meglepő következtetés,
ha figyelembe vesszük, hogy egy spin leírása két paraméter meg-
adását követeli, kettőnek a specifikálása ezért igényel négyet.
6.7. Összefonódott állapotok
A kvantummechanika megengedi, hogy a bázisvektorokból a

szorzatállapotoknál általánosabb szuperpozíciókat képezzünk. A
kapcsolt rendszer legáltalánosabb állapota
ψuu |uu + ψud |ud + ψdu |du + ψdd |dd,
amelyben α és β helyett alulindexes ψ-kkel jelöltük a koefficien-

seket. Megint négy komplex koefficiensünk van, de most csak
egyetlen
∗ ∗ ∗ ∗
ψuu ψuu + ψud ψud + ψdu ψdu + ψdd ψdd = 1
normálási feltétel korlátozza őket, és csak egy fázisfaktornak

nincs fizikai jelentősége. A következtetés az, hogy a kétspin-
rendszer általános állapotának megadása hat valós paramétert
igényel. Az állapottér ezért sokkal gazdagabb állapotkészlettel

© Typotex Kiadó
rendelkezik, mint a szorzatállapotok, amelyeket Aliz és Bob füg-

getlen preparálás útján tud előállítani. Új lehetőségek bontakoz-
nak ki. Ezeket hívjuk összefonódásnak.
Az összefonódás nem olyan tulajdonság, amelyik vagy van,

vagy nincs. Lehet belőle több, vagy kevesebb: Bizonyos álla-
potok összefonódottabbak, mint mások. Mutatunk egy példát a
maximálisan összefonódott állapotra, amelynél nincs még össze-
fonódottabb. Szingulett állapotnak hívják, és ez a képlete:
1
|sing = √ (|ud − |du).
2
Ezt nem lehet két állapot szorzataként felírni, mint ahogy az
1
√ (|ud + |du)
2
1
√ (|uu + |dd)
2
1
√ (|uu − |dd)
2
triplett állapotokat sem, amelyek szintén maximálisan összefo-
nódottak. Majd később kiderül, miért hívják őket szingulettnek
és triplettnek.
6.3. Feladat: Bizonyítsuk be, hogy a |sing állapotot nem

lehet szorzatként felírni.
Mitől annyira különösek a maximálisan összefonódott álla-

potok? A válasz két állításban foglalható össze:
• Egy összefonódott állapot a kapcsolt rendszer teljes leírását

tartalmazza, amelyhez semmi sem tehető hozzá.

© Typotex Kiadó
• A maximálisan összefonódott állapotban semmit se tudunk

a két individuális alrendszerről.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan tudhatjuk Aliz-Bob kétspinrend-

szeréről a lehető legtöbbet, miközben semmi ismeretünk sincs az
individuális spinekről, amelyekből össze van téve? Ebben áll az
összefonódás misztériuma, és azt remélem, hogy az óra végére
meg fogják érteni legalább a játékszabályokat, még ha ezzel az
összefonódás paradoxális voltát nem is tudjuk megszüntetni.
6.8. Aliz és Bob megfigyelhető mennyiségei
Mindeddig Aliz-Bob kétspinrendszerének csak az állapotteréről

volt szó, a megfigyelhető mennyiségeikről még nem. Ez utób-
biak között akadnak olyanok, amelyek triviálisak, noha matema-
tikai reprezentációjuk nem az. Először is Aliz és Bob A és B mé-
rőberendezésük segítségével meg tudják mérni a spinjeik
σx , σy , σz ,
valamint
τx , τy , τz
komponenseit. Milyen hermitikus operátorok felelnek meg ezek-

nek a kombinált állapottérben? A válasz egyszerű. Bob operáto-
rai pontosan úgy hatnak Bob állapotaira, mintha Aliz egyáltalán
nem is létezne. És megfordítva, ugyanez igaz Aliz operátoraira.
Elevenítsük hát fel, hogyan hatnak a spinoperátorok az egyedi

© Typotex Kiadó
spinekre. Először lássuk Aliz spinjét:
σz |u} = |u}
σz |d} = −|d}
σx |u} = |d}
(6.6)
σx |d} = |u}
σy |u} = i|d}
σy |d} = −i|u}
Természetesen Bob berendezése ugyanolyan, mint Alizé, ezért

hasonló egyenletrendszer mutatja τ hatását Bob állapotaira:
τz |u = |u
τz |d = −|d
τx |u = |d
(6.7)
τx |d = |u
τy |u = i|d
τy |d = −i|u
Hogyan kell definiálni ezeknek az operátoroknak a hatását

az |uu, |ud, |du és a |dd szorzatállapotokra? A válasz az, hogy
amikor például a σ hat, az állapotindex Bobra vonatkozó felét
nem kell figyelembe venni. Az operátoroknak és az állapotok-
nak sok különféle kombinációja lehetséges, találomra választok
ki néhányat. Önök is hozzá tudják tenni a hiányzókat, de fel is

© Typotex Kiadó
lapozhatják őket a függelékben. Aliz operátoraival kezdve
σz |uu = |uu
σz |du = −|du
σx |ud = |dd
σx |dd = |ud
σy |uu = i|du
σy |du = −i|uu
(6.8)
τz |uu = |uu
τz |du = |du
τx |ud = |uu
τx |du = |dd
τy |uu = i|ud
τy |dd = −i|du
Mint látják, Aliz σx , σy , σz operátorai a kapcsolt rendszernek csak

az Alizhoz tartozó felére hatnak. A Bobhoz tartozó fél eközben
passzív megfigyelő, amely nem vesz részt a műveletben. Bob τ
operátoraira teljesen hasonló szabályok érvényesek.
A jelölésben megengedtünk magunknak némi lazaságot. A
tenzorszorzattér vektorai újfajta vektorok, amelyek két kisebb tér
vektoraiból állnak össze. Technikai értelemben ugyanez vonat-
kozik az operátorokra is. Ha pedánsan ragaszkodnánk a szabá-

© Typotex Kiadó
lyokhoz, a σz és a τz helyett σz ⊗ I-t és I ⊗ τz -t kellene írnunk,

ahol I az egységoperátor. Az igazság az, hogy ha a
σz |du = −|du (6.9)
egyenletet ebben a szellemben
(σz ⊗ I)(|d ⊗ |u) = (σz |d ⊗ I|u) = (−|d ⊗ |u) (6.10)
alakban írjuk fel, rámutathatunk a tenzorszorzat-operátorok két

fontos tulajdonságára:
1. A σz ⊗ I kompozitoperátor a kompozit |d ⊗ |u vektorra

hat, és egy új −|d ⊗ |u kompozitvektort hoz létre.
2. A kompozitoperátor Alizhoz tartozó bal oldali fele a kom-

pozitvektornak csak arra a részére hat, amely őhozzá tarto-
zik, és természetesen ugyanez mondható el a Bobhoz tar-
tozó részekről is.
A kompozit jelölésmód azonban túl nehézkes, ezért használjuk

inkább a (6.9) egyenletben alkalmazott jelölésmódot.
A következő szakaszban még lesz szó a kompozitoperátorok-
ról. A 7. előadásban pedig a (6.10) segítségével megtanuljuk
majd a tenzorszorzat-operátorok használatát komponens formá-
ban.

© Typotex Kiadó
6.4. Feladat: Ellenőrizzük a (6.6) egyenletet úgy, hogy a σz ,

σx , σy operátorokat mátrixformában, az |u}, |d} állapotokat
pedig oszlopvektorformában használjuk. Ezután a (6.6) és
a (6.7) egyenletek segítségével írjuk fel azokat az egyenlete-
ket, amelyek a (6.8)-ból kimaradtak. Az eredmény helyes-
ségét ellenőrizzük a Függelék alapján.
6.5. Feladat: Bizonyítsuk be a következő állításokat:
Amikor Aliz vagy Bob valamelyik spinoperátora hat egy

szorzatállapotra, az eredmény szorzatállapot lesz.
A σ és a τ komponenseinek a várható értéke egy szorzatál-

lapotban pontosan ugyanannyi, mint amennyi lenne a meg-
felelő egyspinállapotban.
Az utóbbi feladat rámutat a szorzatállapotok egy fontos tulaj-

donságára. Egy szorzatállapotban a Bobhoz (vagy Alizhoz) tar-
tozó részre vonatkozó minden állítás ugyanaz, mint a megfelelő
egyspinelméletben.
A 3. előadásban a spin mindig polarizált elv jó példa a szorzat-
állapotoknak erre a tulajdonságára. Ennek az elvnek egy célszerű
megfogalmazása a következő:
Egy egyedi spin bármely állapotához található egy olyan irány,

amelyben a spin értéke +1.
Mint már láttuk, ez azt jelenti, hogy a komponensek várható ér-

© Typotex Kiadó
tékei eleget tesznek a
σx 2 + σy 2 + σz 2 = 1 (6.11)
egyenlőségnek, amelynek következtében nem lehet mindegyik

várható érték egyidejűleg nulla. Ez a következtetés minden szor-
zatállapotra igaz, de a |sing állapotban nem érvényes. Mint mind-
járt megmutatjuk, a |sing állapotra vonatkozóan a (6.11) egyenlet
jobb oldala nullával egyenlő.
Emlékeztetek rá, hogy a|sing összefonódott állapot képlete a

következő:
1
|sing = √ (|ud − |du).
2
Számítsuk ki a σ várható értékeit ebben az állapotban. Kezdjük
mondjuk σz -vel:
1
σz = sing |σz |sing = sing |σz √ (|ud − |du).
2
Itt most alkalmunk van felhasználni a (6.8) képleteket (és a 6.4
feladatot, amely kiegészíti őket). Ezekből kiolvashatjuk, hogyan
hat σz a bázisvektorokra. Az eredmény a következő:
1
σz = sing |σz |sing = sing | √ (|ud + |du),
2
vagy másképpen
1
σz = (|ud − |du)(|ud + |du).
2
Könnyen látható, hogy a jobb oldal nullával egyenlő. Vizsgáljuk
ezután σx -et:
1
σx = sing |σx |sing = sing |σx √ (|ud − |du),
2

© Typotex Kiadó
ami nem más mint

1
σx = (|ud − |du)(|dd − |uu).
2
Ez megint nulla. Végül nézzük σy -t:
1
σy = sing |σy |sing = (|ud − |du)(i|dd + i|uu).
2
Már nyilván kitalálták, hogy újra nullát kaptunk. Ezzel bebizo-
nyítottuk, hogy a |sing állapotban
σx = σy = σz = 0.
Valóban igaz tehát, hogy σ mindegyik várható értéke nullával

egyenlő. Mondanunk sem kell, hogy ugyanez igaz τ várható ér-
tékeire is. Ebből már világos, hogy |sing nagyon más, mint egy
szorzatállapot. De mit árul el mindez azokról a mérésekről, ame-
lyeket elvégezhetünk?
Amikor σ valamelyik komponensének átlagértéke nulla, ak-
kor a kísérletben ugyanolyan valószínűséggel kapunk +1-et, mint
−1-et. Annak ellenére, hogy az állapotvektort, |sing-et, ponto-
san ismerjük, egyik komponensről sem tudjuk előre megmon-
dani, hogy mit kapunk, ha megmérjük.
Ez talán lehetne annak a jele, hogy a |sing állapot valamilyen
értelemben inkomplett – a rendszer bizonyos sajátosságaira nem
figyeltünk oda, és nem is mértük meg őket. Végül is volt egy tel-
jesen klasszikus példánk, amelyben Aliz és Bob se tudtak semmit
a pénzérméjükről, amíg ténylegesen meg nem nézték. Miben tér
el ettől a kvantumos változat?
A „ klasszikus összefonódási” példánkban, amelynek Aliz,
Bob és Charlie voltak a szereplői, végig teljesen világos volt, hogy

© Typotex Kiadó
lehetett volna többet is tudni. Charlie lopva ránézhetett volna

az érmékre anélkül, hogy ezzel bármit megváltoztatott volna, hi-
szen egy klasszikus mérés lehet tetszőlegesen kíméletes beavat-
kozás.
Lehetséges, hogy egy kvantumrendszernek vannak valami-
féle rejtett változói? A kvantummechanika szabályai szerint az
állapotvektoron túlmenően – amely a jelen esetben |sing – nincs
semmi egyéb, amit a rendszerről tudni lehetne. Az állapotvektor
a rendszer lehető legteljesebb leírását tartalmazza. A kvantum-
mechanikában ezért tudhatunk mindent a kompozitrendszerről
úgy, hogy közben semmit se tudunk a részekről, amiből áll. Eb-
ben rejlik az összefonódás zavarba ejtő sajátossága, amely annyira
nyugtalanította Einsteint.
6.9. Összetett megfigyelhető mennyiségek
Képzeljük el az Aliz-Bob-Charlie trió kvantummechanikai vál-

tozatát. Charlie feladata a két spin előállítása az összefonódott
|sing állapotban. Ezután anélkül, hogy rápillantana a spinekre
(ne feledjük, egy kvantummechanikai mérés durva beavatkozás!),
az egyik spint odaadja Aliznak, a másikat Bobnak. Noha Aliz is,
Bob is tisztában van az összetett rendszer állapotával, mégis tel-
jes bizonytalanságban vannak a saját spinjükön végzendő mérés
eredménye felől.
De az állapot pontos ismerete alapján csak tudniuk kell vala-
mit még akkor is, ha az állapot nagy mértékben összefonódott.
Valóban tudnak is. De hogy pontosan megérthessük, hogy mit,
ahhoz a megfigyelhető mennyiségeknek egy olyan családjával

© Typotex Kiadó
kell megismerkednünk, amely általánosabb, mint amelyeket Aliz

és Bob a maguk elkülönült berendezéseivel mérni tudnak. Arról
van szó, hogy léteznek olyan megfigyelhető mennyiségek, ame-
lyeknek a megmérése egyszerre igényli mindkét berendezés mű-
ködtetését. Egy ilyen megfigyelés eredménye csak azután álla-
pítható meg, miután Aliz és Bob összejönnek és összehasonlítják
a mérésről készült feljegyzéseiket.
Az első kérdés az, hogy vajon Aliz és Bob megmérhetik-e egy-
idejűleg a saját megfigyelhető mennyiségeiket. Láttuk ugyanis,
hogy léteznek olyan mennyiségek, amelyek nem mérhetők meg
egyszerre. Két egymással nem kommutáló mennyiséget nem le-
het egyidejűleg megmérni anélkül, hogy ne befolyásolnák egy-
mást. De Aliz és Bob esetében könnyű belátni, hogy a σ mind-
egyik komponense kommutál τ komponenseivel. Ez általános
tulajdonsága a tenzorszorzatoknak. Azok az operátorok, ame-
lyek az egyik és a másik tényezőre hatnak, mindig kommutálnak
egymással. Következésképpen Aliz is, Bob is végezhetnek mé-
rést a saját spinjeiken anélkül, hogy egymás kísérleteire hatással
lennének.
Tegyük fel, hogy Aliz σz -t, Bob pedig τz -t méri meg, és a mé-
rési eredményeiket összeszorozzák, vagyis a τz σz szorzat méré-
sére szövetkeznek egymással.
A τz σz szorzat egy olyan megfigyelhető mennyiség matema-
tikai reprezentánsa, amelynél először σz -t, majd ezután τz -t alkal-
mazzuk egy ketre. Ne felejtsük el, hogy ezzel az előírással csupán
matematikailag definiáltunk egy operátort. Ez nem ugyanaz,
mint el is végezni egy mérést. Két operátor összeszorzásához
nem szükséges mérőberendezés, elég a ceruza és a papír. Nézzük

© Typotex Kiadó
meg, mit kapunk, ha a τz σz operátorral hatunk a |sing állapotra:

1
τz σz √ (|ud − |du) =?
2
A (6.8) egyenletet alkalmazva először σz hatását vesszük figye-
lembe:
1 1
τz σz √ (|ud − |du) = τz √ (|ud + |du) .
2 2
Erre az állapotra hat τz :
1 1
τz σz √ (|ud − |du) = √ (−|ud + |du) .
2 2
Figyeljük meg, hogy a végeredmény csupán a |sing állapot elő-
jelváltása:
τz σz |sing = −|sing.
A |sing tehát a σz τz operátor −1 sajátértékhez tartozó sajátvek-

tora. Mit fejez ki ez a tény? Aliz σz -t, Bob τz -t méri meg. Ami-
kor összejönnek, megállapítják, hogy méréseik különböző előjelű
eredményre vezettek. Egyszer Bob mért +1-et és Aliz −1-et, más-
szor fordítva. A szorzat mindkét esetben −1-gyel egyenlő.
Ebben még nincs semmi meglepő. A |sing állapotvektor két
olyan vektor – az |ud és a |du – szuperpozíciója, amelyek külön-
böző előjelű spinekből vannak összetéve. A helyzet lényegében
ugyanaz, mint a klasszikus példában Charlie-val és pénzérméi-
vel.
De van itt még valami más is, aminek egyáltalán nincs klasszi-
kus analogonja. Tegyük fel, hogy Aliz is, Bob is a spinjeik z kom-
ponense helyett az x komponenst mérik meg. A mérési ered-
ményeik korrelációjának megállapításához a τx σx megfigyelhető
mennyiséget kell megvizsgálnunk.

© Typotex Kiadó
Hassunk a |sing állapotra ezzel a szorzattal. A következő

képletsort kapjuk:
1 1
τx σx |sing = τx σx √ (|ud − |du) = τx √ (|dd − |uu) =
2 2
1
= √ (|du − |ud) ,
2
vagyis röviden
τx σx |sing = −|sing.
Az eredmény elég meglepő: A |sing állapot a τx σx operátornak

is sajátvektora −1 sajátértékkel. A |sing-re ránézve már egyál-
talán nem nyilvánvaló, hogy benne a két spin x komponense is
mindig ellenkező előjelű. Mégis, valahányszor Aliz és Bob meg-
méri őket, ellenkező előjelűeknek bizonyulnak. Ezután már va-
lószínűleg nem nagyon fognak csodálkozni azon, hogy ugyanez
érvényes az y komponensekre is.
6.6. Feladat: Tegyük fel, hogy Charlie szingulett állapot-

ban preparált két spint. Ezúttal Bob τy -t, Aliz σx -et méri.
Mennyi a σx τy szorzat várható értéke?
Mit árul el ez a két mérés korrelációjáról?

© Typotex Kiadó
6.7. Feladat: Charlie ezúttal egy másik, |T1 állapotban pre-

parálja a spineket, amely a következő:
1
|T1 = √ (|ud + |du) .
2
A T a triplett jelzőre utal. A triplett állapotok minden tekin-
tetben különböznek a pénzérmék és a dobókocka állapotá-
tól. Mi a várható értéke a σz τz , σx τx és σy τy szorzatoknak?
Mi minden múlik egyetlen előjelen!
6.8. Feladat: Adjuk meg a választ ugyanezekre a kérdésekre

a másik két
1
|T2 = √ (|uu + |dd)
2
1
|T3 = √ (|uu − |dd)
2
triplett állapotra vonatkozóan. Interpretáljuk a várható ér-
tékeket!
Befejezésül vizsgáljunk meg még egy megfigyelhető mennyi-

séget. Ezt Aliz és Bob nem tudja megmérni a saját külön berende-
zésével még akkor se, ha utána összejönnek és összehasonlítják
a feljegyzéseiket. A kvantummechanika azonban megköveteli,
hogy létezzen olyan berendezés, amellyel a mérés elvégezhető.
A mennyiség, amelyre gondolok, a σ és a τ operátorok ska-
lárszorzata:
σ · τ = σx τx + σy τy + σz τz .
Az ember azt gondolhatná, hogy ezt a mennyiséget meg lehetne

© Typotex Kiadó
úgy mérni, hogy Bob megméri a τ , Aliz pedig a σ összes kompo-

nensét, majd összeszorozzák és összeadják a mérési eredménye-
iket. Ezzel azonban az a probléma, hogy Bob nem tudja egyide-
jűleg megmérni τ komponenseit, mint ahogy Aliz se tudja egy-
szerre a σ-nak egynél több komponensét meghatározni. A σ · τ
szorzat megmérése új típusú berendezést igényel, amely a σ · τ -t
anélkül tudja megmérni, hogy külön mérné meg a komponen-
seket. Egyáltalán nem nyilvánvaló, hogyan lehet ilyen appará-
tust készíteni. Íme egy konkrét példa a mérés lebonyolítására:
Léteznek olyan atomok, amelyeknek a spinjét ugyanolyan mó-
don írjuk le, mint az elektronspint. Amikor két ilyen atom kö-
zel kerül egymáshoz (például szomszédok egy kristályrácsban),
a Hamilton-operátoruk tartalmazni fogja a spinjeiket és bizonyos
esetekben arányos lesz σ · τ -val. Amikor ez a helyzet, a σ · τ mé-
rése egyenértékűvé válik az atompár energiájának meghatározá-
sával. Az energia mérése ily módon egyben a kompozitoperátor
meghatározása is anélkül, hogy mérni kellene az egyedi spinek
komponenseit.
6.9. Feladat: Mutassuk meg, hogy a négy |sing, |T1 , |T2 és

|T3 a σ · τ sajátvektorai. Mekkorák a sajátértékek?
Gondolkozzanak el egy kicsit a példa eredményén. Értik már,

miért neveztük az egyik vektort szingulettnek, a másik hármat
pedig triplettnek? Azért, mert a σ · τ operátor vonatkozásában
a három triplett állapotnak a sajátértéke elfajult – mindháromnak
ugyanakkora–, amely különbözik a szingulett állapot sajátérté-
kétől.

© Typotex Kiadó
Az alább következő példa jól illusztrálja az összefonódás fo-

galmának a kapcsolatát az időbeli változással, amelyről a 4. elő-
adásban volt szó. Használjuk fel a feladatot arra, hogy felidéz-
zük az unitér időbeli fejlődés gondolatát és a Hamilton-operátor
fogalmát.
6.10. Feladat: Egy két spinből álló rendszer Hamilton-

operátora
ω
H= σ · τ.
2
Mivel egyenlők a rendszer lehetséges energiái, és melyek a
Hamilton-operátor sajátállapotai?
Preparáljuk a rendszert egy adott pillanatban az |uu álla-

potban. Mi lesz az állapot egy későbbi pillanatban? Vála-
szoljunk ugyanerre a kérdésre, amikor a kezdőállapot |ud,
|du vagy |dd.

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
7. előadás
További részletek az összefonódásról
Hilbert bár, 1935 nyara:
Két topis törzsvendég lép be a forgóajtón élénk társalgás közben. Egyikük ko-
pottas szvettert visel, őszülő üstöke bozontos, mint a szénaboglya. „Nem, szó se
lehet róla, hogy elfogadjam az elméletét mindaddig, amíg meg nem magyarázza,
mi az, hogy a fizikai realitás eleme.”
A másik reménytelenül legyint, majd odaszól Lennynek és Artnak: „Mindig

ugyanaz. A fizikai valóság elemei – ezt ismétli mániákusan. Albert, ne makacs-
kodj már, fogadd végre el a tényeket.”
„Soha! Nem nyugodhatok bele, hogy egy dologról mindent tudok, ami egyál-
talán lehetséges, és ugyanakkor semmit se tudok a részeiről. Niels, ez teljes
képtelenség.”
„Sajnálom, Albert, ez van. Rendelek neked egy sört.”
Ebben az előadásban alaposabb vizsgálat alá vetjük az összefo-

nódást. Ehhez újabb matematikai eszközökre lesz szükségünk.
Először is meg kell tanulnunk a tenzorszorzatokkal bánni kom-
ponens formában. Azután megismerkedünk egy új operátorral,
a sűrűségmátrixszal. Ezekkel nem igazán nehéz dolgozni, de türe-
lem kell hozzájuk és némi bajlódás az indexekkel.

© Typotex Kiadó
7.1. Matematikai közjáték: tenzorszorzatok

komponens formában
A 6. előadásban láttuk, hogyan kell vektorterek tenzorszorzatát

képezni az absztrakt bra és ket jelölésmód, valamint a σz típusú
szimbólumok segítségével. Hogyan fordítható le mindez oszlop-
vektorokra, sorvektorokra és mátrixokra?
Mátrixokból és oszlopvektorokból egyszerűen lehet tenzor-
szorzatot képezni. A szabályok, mint látni fogjuk, kézenfekvők.
Azt már nehezebb megérteni, miért működnek jól ezek a sza-
bályok – miért tudunk a segítségükkel olyan mátrixokat és osz-
lovektorokat előállítani, amelyek pont olyan tulajdonságúak, mint
amilyeneket akarunk. Két különböző úton is eljutunk majd a cél-
hoz. Először a 3. előadásban már jól bevált módszert fogjuk
követni a kompozitoperátorok megszerkesztésére. Azután meg-
mutatjuk, hogyan építhetők fel az ilyen operátorok közvetlenül a
komponenseikből.
7.1.1. Tenzorszorzatmátrixok konstruálása az

alapelvekből kiindulva
A 3. előadásban láttuk, hogyan lehet felírni egy tetszőleges M
megfigyelhető mennyiség mátrixát egy kijelölt bázisban. Idéz-
zük fel röviden a (3.1)–(3.4) képleteket, amelyekben az M-ek mjk
mátrixelemeit határoztuk meg az
mjk = j |M|k (7.1)
képlet formájában, ahol |j és |k a bázisvektorok. Minden |j,

|k pár generál egy új mátrixelemet.

© Typotex Kiadó
Az eljárásunk az lesz, hogy ezt a képletet alkalmazzuk né-

hány tenzorszorzat-operátorra, és megnézzük, mit kapunk. A
bázisvektorok tenzorszorzatánál alkalmazott duplaindexes kon-
venciónk miatt az egyenleteinkből képzett „ szendvicsek” egy ki-
csit másképpen fognak kinézni, mint a (7.1) egyenlet. A szend-
vics két oldalán a |uu, |du, |ud és a |dd bázisvektorok válto-
gatják egymást. Az egyszerűség kedvéért az eljárást a σz ⊗ I
operátor példáján mutatom be, amelyben I az egységoperátor.
Amint már tudjuk, a σz ⊗I operátor az állapotvektor Alizhoz tar-
tozó felére σz -ként hat, a Bobhoz tartozó felét pedig érintetlenül
hagyja. Mivel négydimenziós vektortérben dolgozunk, a mátrix,
amelyre jutunk, 4 × 4-es. Ha a ⊗ szimbólum ismételt kiírásától a
zsúfoltság elkerülése érdekében eltekintünk, a következő mátri-
xot kapjuk:
σz ⊗ I =
⎛ ⎞
uu |σz I|uu uu |σz I|ud uu |σz I|du uu |σz I|dd
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜ud |σz I|uu ud |σz I|ud ud |σz I|du ud |σz I|dd⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜du |σz I|uu du |σz I|ud du |σz I|du du |σz I|dd⎟
⎝ ⎠
dd |σz I|uu dd |σz I|ud dd |σz I|du dd |σz I|dd
(7.2)
A mátrixelemek kiszámítása úgy történik, hogy a σz -vel mond-
juk balra, az I-vel pedig jobbra hatunk. Mivel I nem okoz vál-
tozást, koncentrálhatunk σz -re. Amikor ez a brára hat, csak a
bal oldali (Alizhoz tartozó) indexre kell figyelnünk. Azoknak a
szabályoknak a segítségével, amelyeket már kidolgoztunk (ld. a
(6.6-7) képleteket), a σz hatását könnyű figyelembe venni. A kö-

© Typotex Kiadó
vetkező belső szorzatokat tartalmazó mátrixra jutunk:
σz ⊗ I =
⎛ ⎞
uu|uu uu|ud uu|du uu|dd
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜ ud|uu ud|ud ud|du ud|dd ⎟ (7.3)
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜−du|uu −du|ud −du|du −du|dd ⎟
⎝ ⎠
−dd|uu −dd|ud −dd|du −dd|dd.
A sajátvektorok ortogonalitása következtében ez a
⎛ ⎞
1 0 0 0
⎜ ⎟
⎜0 1 0 0⎟
⎜ ⎟
σz ⊗ I = ⎜ ⎟ (7.4)
⎜0 0 −1 0⎟
⎝ ⎠
0 0 0 −1
diagonális mátrixra redukálódik.

Hogyan lehet felírni az |uu, |ud, |du és a |dd sajátvektoro-
kat oszlopvektorként? Egyelőre magyarázat nélkül fogadják el,
hogy |uu és |du oszlopvektor formája a következő:
⎛ ⎞ ⎛ ⎞
1 0
⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜0⎟ ⎜0⎟
⎜ ⎟ ⎜ ⎟
|uu = ⎜ ⎟ , |du = ⎜ ⎟ . (7.5)
⎜0⎟ ⎜1⎟
⎝ ⎠ ⎝ ⎠
0 0
Nézzük most, hogyan hat a σz ⊗ I operátor ezekre az oszlopvek-

© Typotex Kiadó
torokra, mondjuk |uu-ra:
⎛ ⎞⎛ ⎞ ⎛ ⎞
uu|uu uu|ud uu|du uu|dd 1 1
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜ ud|uu ud|ud ud|du ud|dd ⎟ ⎜0⎟ ⎜0⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜ ⎟⎜ ⎟ = ⎜ ⎟.
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜−du|uu −du|ud −du|du −du|dd ⎟ ⎜0⎟ ⎜0⎟
⎝ ⎠⎝ ⎠ ⎝ ⎠
−dd|uu −dd|ud −dd|du −dd|dd. 0 0
Röviden:
σz ⊗ I|uu = |uu,
ahogy várjuk is. Ha pedig ugyanezt a műveletet a (7.5) második

ketjével végezzük el, akkor −|du lesz az eredmény, ugyancsak a
várakozásunknak megfelelően.
7.1.2. Tenzorszorzatmátrix képzése a

komponensmátrixokból
A mátrixelemek eddig alkalmazott számítási módja általános ér-

vényű, jól működik bármilyen megfigyelhető mennyiség eseté-
ben. Amikor két operátor tenzorszozatát kell meghatároznunk,
és már ismerjük a két komponensmátrix elemeit, akkor lehetősé-
günk van a közvetlen kombinálásukra. Két 2 × 2-es mátrixot a
következő szabály alapján lehet összekombinálni egy 4 × 4-es
mátrixszá:

A11 B A12 B
A⊗B = , (7.6)
A21 B A22 B

© Typotex Kiadó
vagy részletesebben
⎛ ⎞
A11 B11 A11 B12 A12 B11 A12 B12
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜A11 B21 A11 B22 A12 B21 A12 B22 ⎟
⎜ ⎟
A⊗B =⎜ ⎟ (7.7)
⎜ ⎟
⎜A21 B11 A21 B12 A22 B11 A22 B12 ⎟
⎝ ⎠
A21 B21 A21 B22 A22 B21 A22 B22
A séma ugyanez tetszőleges méretű mátrixok esetében is. Ezt

a fajta mátrixszorzatot néha Kronecker-szorzatnak hívják. Az el-
nevezés csak mátrixokra alkalmazható – tulajdonképpen a ten-
zorszorzat mátrixokra vonatkozó változata. Két 2 × 2-es mátrix
Kronecker-szorzata 4 × 4-es mátrix, egy m × n-es és egy p × q-s
mátrix Kronecker-szorzata pedig egy mp × nq-s mátrix.
Ez az eljárás alkalmazható oszlop- és sorvektorokra, amelyek
voltaképpen speciális mátrixok. Két 2 × 1-es oszlopvektor ten-
zorszorzata egy 4 × 1-es oszlopvektor. Ha a és b két 2 × 1-es
oszlopvektor, akkor a tenzorszorzatuk a következő:
⎛ ⎞
a1 b1
⎜ ⎟
⎜a b ⎟
a1 b1 ⎜ 1 2⎟
⊗ =⎜ ⎟. (7.8)
a2 b2 ⎜a2 b1 ⎟
⎝ ⎠
a 2 b2
Lássuk, hogyan működik ez az Aliz-Bob párosnál. Mindenek-

előtt a tenzorszorzatbázist szerkesztjük meg |u-t és |d-t hasz-
nálva építőelemként. Emlékeztetünk a (2.11-12) egyenletekre a 2.
előadásból:

1
|u =
0

© Typotex Kiadó

0
|d = .
1
Amikor |u-t és |d-t a megfelelő kombinációban (7.8)-ba írjuk,

négy darab 4 × 1-es oszlopvektort kapunk:
⎛ ⎞
1
⎜ ⎟
1 1 ⎜0⎟
⎜ ⎟
|uu = ⊗ =⎜ ⎟
0 0 ⎜0⎟
⎝ ⎠
0
⎛ ⎞
0
⎜ ⎟
1 0 ⎜ ⎟
⎜1⎟
|ud = ⊗ =⎜ ⎟
0 1 ⎜0⎟
⎝ ⎠
0
⎛ ⎞ (7.9)
0
⎜ ⎟
0 1 ⎜ ⎟
⎜0⎟
|du = ⊗ =⎜ ⎟
1 0 ⎜1⎟
⎝ ⎠
0
⎛ ⎞
0
⎜ ⎟
0 0 ⎜ ⎟
⎜0⎟
|dd = ⊗ = ⎜ ⎟.
1 1 ⎜0⎟
⎝ ⎠
1
A következő lépés az, hogy a (7.7) képletnek megfelelően kom-

bináljuk a σz és a τx operátorokat, amelyeket a (3.20)-ból vehe-

© Typotex Kiadó
tünk. A következő mátrixot kapjuk:

⎛ ⎞
0 1 0 0
⎜ ⎟
1 0 0 1 ⎜ 0⎟
⎜1 0 0 ⎟
σ z ⊗ τx = ⊗ =⎜ ⎟.
0 −1 1 0 ⎜0 0 0 −1⎟
⎝ ⎠
0 0 −1 0
Hasonlítsuk ezt össze σx és τz szorzatával:
⎛ ⎞
0 0 1 0
⎜ ⎟
0 1 1 0 ⎜ −1⎟
⎜0 0 0 ⎟
σ x ⊗ τz = ⊗ =⎜ ⎟.
1 0 0 −1 ⎜1 0 0 0⎟
⎝ ⎠
0 −1 0 0
Mint látható, σz ⊗ τx és σx ⊗ τz különbözik egymástól. Ennek így
is kell lennie, hiszen két különböző megfigyelhető mennyiséget
reprezentálnak.
Eddig rendben is volnánk. De most valami érdekesebb követ-
kezik. Néhány feladat segítségével meg fogunk győződni róla,
hogy a Kronecker-szorzat valójában mátrixok tenzorszorzata –
vagyis a mátrix Alizhoz tartozó fele az oszlopvektornak csak a
hozzá tartozó felére hat, és természetesen ugyanez igaz Bobra is.
Ez azért nem nyilvánvaló, mert a Kronecker-szorzatban kevered-
nek egymással a két összeszorzott mátrix elemei.
Példaként vizsgáljuk meg, hogyan hat a σz ⊗ τx operátor az
|ud ketre. Fordítsuk le az absztrakt szimbólumokat komponen-
sekre:
⎛ ⎞⎛ ⎞ ⎛ ⎞
0 1 0 0 0 1
⎜ ⎟⎜ ⎟ ⎜ ⎟
⎜1 0 0 ⎟ ⎜ ⎟ ⎜
0 ⎟ ⎜1⎟ ⎜0⎟
⎜ ⎟
(σz ⊗ τx )|ud = ⎜ ⎟⎜ ⎟ = ⎜ ⎟
⎜0 0 0 ⎟ ⎜ ⎟ ⎜
−1⎠ ⎝0⎠ ⎝0⎟
⎝ ⎠
0 0 −1 0 0 0

© Typotex Kiadó
De a jobb oldali oszlopvektor a (7.9) szerint nem más, mint az

|uu ket. Ha tehát visszatérünk az absztakt jelölésmódra, ezt lát-
juk:
(σz ⊗ τx )|ud = |uu.
Pontosan ez az, amit vártunk: Az absztrakt operátorok és álla-

potvektorok tulajdonságait a mátrixaik helyesen reprodukálják.
A 7.1 feladat segít abban, hogy jobban megértsük: A σ⊗τ ope-
rátor σ fele az állapotvektornak csak az Alizhoz tartozó felére, τ
fele pedig a Bobhoz tartozó felére hat. Azt ezt követő 7.2 fel-
adatban pedig gyakorolni lehet egy operátor mátrixelemeinek a
kiszámítását az operátor bázisvektorokra gyakorolt hatása alap-
ján.
7.1. Feladat: Írjuk fel az I ⊗ τz tenzorszorzat mátrixát, majd

alkalmazzuk ezt a mátrixot az |uu, |ud, |du és |uu oszlop-
vektoraira. Mutassuk meg, hogy az állapotvektor Alizhoz
tartozó fele eközben nem változik. Emlékeztetünk rá, hogy
I a 2 × 2-es egységmátrix.
7.2. Feladat: Számítsuk ki a σz ⊗ τx mátrix elemeit belső

szorzat képzésével, ahogy a (7.2) mátrixszal tettük.
A harmadik feladat munkaigényesebb, de tisztáz minden rész-

letet. Tekintsük az
(A ⊗ B)(a ⊗ b) = (Aa ⊗ Bb) (7.10)
egyenletet. Mint korábban is a (7.7-8) képletben A és B egy-egy

2 × 2-es mátrix (vagy operátor), a és b pedig két 2 × 1-es oszlop-

© Typotex Kiadó
vektor. A feladatban az egyenletet komponensekre kell bontani

és meg kell mutatni, hogy komponensenként teljesül.
7.3. Feladat:
a) Írjuk át (7.10)-et komponens alakba úgy, hogy az A, a B,

az a és a b mátrixokat és oszlopvektorokat a (7.7) és a (7.8)
egyenletből vesszük.
b) A jobb oldalon végezzük el az Aa és a Bb mátrixszorzást.

Győződjünk meg róla, hogy az eredmény két 2×1-es mátrix.
c) Fejtsük ki mindhárom Kronecker-szorzatot.
d) Ellenőrizzük mindegyik szorzat sor- és oszlopméretét:
• A⊗B :4×4
• a⊗b:4×1
• Aa ⊗ Bb : 4 × 1
e) Végezzük el a mátrixszorzást a bal oldalon, amelynek

eredménye egy 4 × 1-es oszlopvektor. Mindegyik sorban
egy négytagú összegnek kell állnia.
f) Győződjünk meg róla, hogy a bal- és a jobb oldalon

ugyanaz az oszlopvektor áll.

© Typotex Kiadó
7.2. Matematikai közjáték: Külső szorzatok
Ha adva van a φ | és a |ψ, képezhetjük belőlük a φ|ψ belső

szorzatot. De létezik a szorzásnak egy másik, külső szorzatnak
nevezett formája is, amelyet így írunk fel:
|ψφ |.
A külső szorzat nem egy szám, hanem lineáris operátor. Lássuk,

mi történik amikor az |A ketre hat:
|ψφ | |A.
Itt és az alább következő oldalakon zárójel helyett térközzel cso-

portosítjuk a műveleteket. Emlékeztetek rá, hogy a brákkal ke-
tekkel, lineáris operátorokkal végzett műveletek mind asszocia-
tívek. Ez azt jelenti, hogy kedvünk szerint csoportosíthatjuk őket
feltéve, hogy a balról jobbra hatás sorrendjét változatlanul hagy-
juk23 . A külsőszorzat-operátor hatása nagyon egyszerű, a definí-
ciója a következő:
|ψφ | |A = |ψ φ|A.
Szavakban: Kiszámítjuk a φ | és a |A belső szorzatát, ami egy

komplex szám, és megszorozzuk vele a |ψ ketet. A bra-ket je-
lölésmód annyira hatékony, hogy gyakorlatilag ránk kénysze-
ríti ezt a definíciót. Paul Dirac valóban zseniálisan találta ki.
Könnyen igazolható, hogy a külső szorzat a brákra is tud hatni:
B | |ψφ | ≡ B|ψ |φ.

23 Néha meg lehet változtatni a balról jobbra hatás sorrendjét is, de ez nagyobb
figyelmet követel.

© Typotex Kiadó
Speciális esetként képezhetjük egy ket |ψψ | külső szorzatát a

neki megfelelő brával. Amikor |ψ normált, ezt az operátort pro-
jekciós operátornak hívják. A következő módon hat:
|ψψ | |A = |ψ ψ|A.
Figyeljük meg, hogy az eredmény mindig arányos |ψ-vel. Úgy is

mondhatjuk, hogy a projekciós operátor a vektorokat a |ψ által
kijelölt irányra vetíti. Könnyen igazolhatják, hogy a projekciós
operátorok a következő alaptulajdonságokkal rendelkeznek (ne
feledjük, hogy |ψ 1-re normált!):
• A projekciós operátorok hermitikusak.
• A |ψ a belőle képzett projekciós operátor sajátvektora egy-

ségnyi sajátértékkel:
|ψψ | |ψ = |ψ.
• Minden |ψ-re ortogonális vektor sajátvektor nulla sajátér-

tékkel. A |ψψ | sajátértéke vagy 0 vagy 1, és csak egyetlen
1 sajátértékű sajátvektor létezik, amely a |ψ maga.
• Egy projekciós operátor négyzete önmaga:
|ψψ |2 = |ψψ |
• Egy operátor (vagy egy négyzetes mátrix) nyomán a dia-

gonális elemeinek összegét értjük. A Tr jelet használva a
nyomra egy L operátor nyomát a

Tr L = i |L|i
i

© Typotex Kiadó
képlet definiálja, amely valóban L mátrixreprezentációjá-

ban a diagonális elemek összege. Ebből következik, hogy
egy hermitikus operátor nyoma a sajátértékei összegével
egyenlő24 .
• Ha egy bázis összes eleméből képzett projekciós operátoro-

kat összeadjuk, az egységoperátort kapjuk eredményül:

|ii | = I. (7.11)
i
Befejezésül megfogalmazunk egy különösen fontos tételt a pro-

jekciós operátorokról és a várható értékekről. Egy tetszőleges L
megfigyelhető mennyiség várható értékére a |ψ állapotban érvé-
nyes a következő formula:
ψ |L|ψ = Tr |ψψ |L. (7.12)
A bizonyítás így történik: Válasszunk egy tetszőleges |i bázist.

A Tr definíciója alapján

Tr |ψψ |L = i|ψψ |L|i.
i
A jobb oldali összegben a két tényező mindegyike egy szám, ezért

a felírásuk sorrendjét felcserélhetjük:

Tr |ψψ |L = ψ |L|ii|ψ.
i
24 Egy M hermitikus mátrixot a P† MP transzformációval lehet diagonalizálni.

A P unitér mátrix, amelynek oszlopai az M normált sajátvektorai. Az M nyoma
invariáns erre a transzformációra nézve. Ez jól ismert tétel, amelyet bizonyítás
nélkül közlünk

© Typotex Kiadó

Az összegzést a i |ii | = I képlet felhasználásával elvégezve
a
Tr |ψψ |L = ψ |L|ψ
egyenlőségre jutunk, amelynek jobb oldala valóban az L várható

értéke.
7.3. A sűrűségmátrix: Egy új eszköz
Mindeddig azzal foglalkoztunk, hogyan lehet egy rendszerről

előrejelzéseket tenni, amikor pontosan ismerjük a kvantumálla-
potát. De sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a rendszer állapo-
táról csak részleges ismeretekkel rendelkezünk. Tegyük fel pél-
dául, hogy Aliz egy bizonyos irányban orientált apparátus se-
gítségével preparált egy spint, majd átadja azt Bobnak anélkül,
hogy bármit elárulna a preparálás módjáról. Esetleg megad va-
lamilyen részleges információt, például azt, hogy a spint a z vagy
az x irányban preparálta, de ennél többet nem hajlandó közölni.
Hogyan tudja Bob a részleges információ alapján előre jelezni va-
lamilyen mérés várható kimenetelét?
Így okoskodhat: Ha Aliz a |ψ állapotba hozta a spint, akkor
az L megfigyelhető mennyiség megmérésekor az eredmény vár-
ható értéke
Tr |ψψ |L = ψ |L|ψ.
Ha a spin a |φ állapotban lett preparálva, akkor ez a várható

érték
Tr |φφ |L = φ |L|φ.

© Typotex Kiadó
De mivel egyenlő a mérés várható végeredménye abban az eset-

ben, amikor a |ψ-beli és a |φ-beli elkészítés valószínűsége egy-
aránt 50%? Elég nyilvánvaló, hogy a várható érték a következő
lesz:
1 1
L = Tr |ψψ |L + Tr |φφ |L.
2 2
Csupán annyit tettünk, hogy átlagoltuk Bobnak az Aliz által elő-
készített állapotra vonatkozó tudatlanságát.
A fenti képlet tagjait összefoglalhatjuk egyetlen kifejezésben,
ha bevezetjük a ρ sűrűségmátrixot, amely sűrített formában tar-
talmazza azt, amit Bob tud, illetve nem tud. Esetünkben a sűrű-
ségmátrix a |φ-re és a |ψ-re vetítő projekciós operátorok felének
az összegévek egyenlő:
1 1
ρ= |ψψ | + |φφ |.
2 2
Ezzel Bob informáltságát egyetlen ρ operátorban foglaltuk össze,
és a várható érték kiszámítására szolgáló képlet rendkívül egy-
szerűvé vált:
L = Tr ρL. (7.13)
Ez a képlet az általános esetben is érvényes. Aliz például kö-

zölheti Bobbal, hogy a |φ1 , |φ2 , |φ3 stb. állapotok egyikében
preparálta az átadott spint. Azt is hozzáteheti, hogy az egyes
állapotok valószínűsége P1 , P2 , P3 . . . Ezt az információt Bob a
következő sűrűségmátrixszal kódolja:
ρ = P1 |φ1 φ1 | + P2 |φ2 φ2 | + P3 |φ3 φ3 | + . . .
A várható érték számítására ezután ugyanazt a (7.13) képletet al-

kalmazhatja.

© Typotex Kiadó
Amikor a sűrűségmátrix egyetlen állapotnak felel meg, ak-

kor projekciós operátor erre az állapotra. Ebben az esetben azt
mondjuk, hogy az állapot tiszta. A tiszta állapot az informáltság
maximuma, amellyel Bob egy kvantumrendszerről rendelkezhet.
Az általános esetben a sűrűségmátrix projekciós operátorok sú-
lyozott összege. Ilyenkor kevert állapotról beszélünk.
A ρ-ra a sűrűségmátrix elnevezést használtam, noha szigorúan
véve operátorról van szó, amely csak valamilyen kiválasztott bá-
zisban reprezentálható mátrixszal. Legyen ez a bázis |a. A sűrű-
ségmátrix nem más, mint a ρ mátrixa ebben a bázisban:
ρaa = a |ρ|a .
Ha az L mátrixát La ,a -vel jelöljük, akkor a (7.13) képlet kifejtett

alakja a következő:

L = La ,a ρa,a . (7.14)
a,a
7.4. Összefonódás és sűrűségmátrix
A klasszikus fizikában is vannak tiszta és kevert állapotok, noha

nem szokás így nevezni őket. Példaként tekintsünk két részecs-
két, amelyek egy egyenesen mozognak. A klasszikus fizika sza-
bályai szerint a részecskék pályáját akkor tudjuk kiszámítani, ha
egy adott pillanatban ismerjük a helyzetüket (x1 -et és x2 -t), vala-
mint az impulzusaikat (p1 -et és p2 -t). A rendszer állapotát esze-
rint a négy x1 , x2 , p1 , p2 szám határozza meg. Ha ismerjük mind
a négyet, akkor a kétrészecskerendszerről a lehetséges legtelje-
sebb tudással rendelkezünk, többet már nem tudhatunk róla. Ezt
nevezhetjük tiszta klasszikus állapotnak.

© Typotex Kiadó
Nagyon gyakran fordul elő azonban, hogy az állapotot nem

ismerjük pontosan, csak valószínűségi információnk van róla,
amelyet a
ρ(x1 , x2 , p1 , p2 )
valószínűségi sűrűség tartalmaz. A tiszta klasszikus állapot en-

nek egy olyan speciális esete, amikor a ρ csak egyetlen pontban
különbözik nullától. Általában azonban ρ valamilyen elkent el-
oszlás. Ekkor beszélhetünk klasszikus kevert állapotról25 . A ρ
elkentsége azt tükrözi, hogy nincs teljes információnk a rendszer-
ről. Az elkentség mértéke a tudatlanságunkat fejezi ki.
A példából egy dolog egészen világos: Amikor a kétrészecs-
kerendszer tiszta állapotát ismerjük, akkor mindkét részecskéről
mindent tudunk. Két klasszikus részecske tiszta állapotában az
individuális részecskék is tiszta állapotban vannak.
Pont ez az, ami a kvantummechanikában nem igaz, amikor
összefonódás van. A kompozitrendszer lehet abszolút tiszta ál-
lapotban, az összetevő részecskék állapota mégis kevert.
Vegyünk egy A és B részből álló összetett rendszert, két spint,
vagy akármi mást.
Tegyük fel, hogy Aliz pontosan ismeri a kombinált rendszer
állapotát, vagyis a rendszer
Ψ(a, b)
hullámfüggvényét. Ezzel hiánytalanul tud mindent a kombinált

rendszerről. De valamiért egyáltalán nem érdekli a B rész, az
25 Az elkent jelzővel azt fejezzük ki, hogy ρ(x1 , x2 , p1 , p2 ) nem csupán egyet-
len pontban, hanem az argumentumainak egy tartományában különbözik zérus-
tól. Minél nagyobb ez a tartomány, annál jobban el van kenve ρ.

© Typotex Kiadó
A-ról viszont szeretne mindent tudni anélkül, hogy foglalkozna

B-vel. Kiválasztja az A-hoz tartozó valamelyik L megfigyelhető
mennyiséget, amely egyáltalán nem hat B-re. Az L várható érté-
két a következő szabály alapján lehet kiszámítani:

L = Ψ∗ (a b )La b ,ab Ψ(ab). (7.15)
ab,a b
Ez a képlet általános érvényű. Amikor L csak A-val kapcsolatos,

akkor triviálisan hat a b indexre, és a képlet egyszerűsödik:

L = Ψ∗ (a b)La ,a Ψ(ab). (7.16)
ab,a
Aliz most a
ρaa = Ψ∗ (a b)Ψ(ab) (7.17)
b
sűrűségmátrixban tudja összefoglalni mindazt, amit az A-ról tud.

Meglepő módon a (7.16) alakilag azzal a (7.14) képlettel egye-
zik meg, amelyik egy kevert állapot várható értékének a kiszámí-
tására szolgál. A ρ ugyanis csak abban a nagyon speciális eset-
ben válik projekciós operátorrá, amikor az állapot szorzat alakú.
Mint látjuk, annak ellenére, hogy az összetett rendszer tiszta ál-
lapotú, az A alrendszert kevert állapotban találjuk.
A sűrűségmátrixokra vonatkozó jelölésmódban van egy nü-
ansz, amire érdemes odafigyelni: A (7.17) képletben a ρ jobb ol-
dali indexe – az a – az összegben bal oldalon álló Ψ∗ (a b) komplex
konjugált állapotvektorban szerepel. Ez a furcsaság az L operá-
tor mátrixelemeire vonatkozó

© Typotex Kiadó
Laa = a |L|a
konvenció következménye. Amikor ugyanis ennek a megállapo-

dásnak megfelelően felírjuk a
ρ = |ΨΨ |
operátor
ρaa = a|ΨΨ|a = Ψ(a)Ψ∗ (a )
mátrixelemét, a komplex konjugált hullámfüggvény a argumen-

tuma lesz a jobb oldali index.
7.5. Két spin összefonódása
Mielőtt tovább kalauzolnám Önöket az összefonódások világá-

ban, egy definíciót és egy bemelegítő feladatot ajánlok a figyel-
mükbe. Amikor Aliznak egyetlen jól meghatározott állapotú spin-
je van, akkor a sűrűségmátrixa
ρaa = ψ ∗ (a )ψ(a).
Ebből az egyenletből kiderül, hogyan kell Aliz sűrűségoperátorá-

nak a mátrixelemeit kiszámítani. Amikor az ismerős σz bázisban
dolgozunk, az a és az a index a felfele (u), és a lefele (d) értéket
veheti fel, ezért Aliz sűrűségmátrixa 2 × 2-es mátrix.

© Typotex Kiadó
7.4. Feladat: Számítsuk ki a tiszta
|Ψ = α|u + β|d
állapot sűrűségmátrixát.
Megoldás:
ψ(u) = α; ψ ∗ (u) = α∗
ψ(d) = β; ψ ∗ (d) = β ∗
⎛ ⎞
α∗ α α∗ β
ρa a = ⎝ ⎠.
β∗α β∗β
Adjunk most számértékeket α-nak és β-nak. Ne feledkez-
zünk meg az 1-re normáltságról. Például legyen α = β =
√
1/ 2.
Ez az egyszerű példa alkalmas rá, hogy világosan megértsük

a sűrűségmátrix tulajdonságait. Később majd vissza lehet utalni
rá, amikor összefonódott állapotok bonyolultabb eseteit tárgyal-
juk.
Tegyük fel most, hogy ismerjük a kompozitrendszer hullám-
függvényét, amely mondjuk
ψ(a, b),
de kizárólag Aliz alrendszere az, ami érdekel bennünket. Úgy is

mondhatjuk, hogy azzal akarunk tisztában lenni, amit Aliz va-
laha is mérés útján megtudhat. Szükséges ehhez a teljes hullám-
függvény? Nem tudnánk-e valamilyen módon megszabadulni

© Typotex Kiadó
Bob alrendszerének a változóitól? A válasz az, hogy igen, az

Alizra vonatkozó összes információt tömöríthetjük egyetlen ρ sű-
rűségmátrixban, amely csak az ő változóitól függ.
Válasszuk ki Aliz alrendszerének egy megfigyelhető mennyi-
ségét, mondjuk L-et. Mint minden megfigyelhető mennyiség, az
L is reprezentálható mátrixszal:
La b ,ab = a b |L|ab.
Ne felejtsük el, hogy kompozitrendszernél az ab valójában egyet-

len indexnek számít, amely a bázisvektorokat címkézi.
Amikor azt mondjuk, hogy „ L Alizhoz tartozik”, ezen azt
értjük, hogy nem hat az összetett index Bobra vonatkozó felére.
Ez a követelmény korlátot ró L matematikai alakjára. Ki kell
szűrnünk (nullává kell tennünk) L minden olyan mátrixelemét,
amely változtatni tud az összetett állapotindex Bobra vonatkozó
részén. Ez akkor lesz így, ha L mátrixelemei speciális alakúak:
La b ,ab = La a δb b . (7.18)
Ez az egyszerű képlet igényel némi magyarázatot, ezért érdemes

feleleveníteni a tenzorszozatok komponens formájáról tanultakat
(6.1 szakasz). Az egyenlet bal oldala egy 4 × 4-es mátrix, amely-
nek négy különböző összetett indexe van: uu, du, ud valamint dd.
Mi a helyzet a jobb oldalon? Az Laa mátrix minkét indexe két-
két értéket vehet fel, u-t és d-t. Valójában tehát ugyanaz az L a
(7.18) két oldalán két különböző mátrixot jelöl.
Első látásra azt gondolhatnánk, hogy egy 4×4-es mátrixot tet-
tünk egyenlővé egy 2 × 2-essel, ami nem lehet korrekt. A δb b té-
nyező azonban helyükre teszi a dolgokat. Az La a δb b mennyiség

© Typotex Kiadó
két 2 × 2-es mátrix tenzorszorzata, amely – mint már korábban

láttuk – 4 × 4-es mátrix26 . A (7.18) egyenletet így kell helyesen
kiolvasni:
Az La b ,ab 4 × 4-es mátrix faktorizálható az La a és a

δb b tenzorszorzatává, amelyben δb b ekvivalens a 2 × 2-es
egységmátrixszal.
Számítsuk most ki a (4 × 4-es) L várható értékét a tenzorszorza-

tokra érvényes műveletek alkalmazásával:

Ψ |L|Ψ = ψ ∗ (a , b )La b ,ab ψ(a, b).
a,b,a ,b
Ahogy már előre figyelmeztettem mindenkit, egy csomó inde-

xünk van. De az L mátrix speciális alakja következtében a dol-
gok egyszerűsödnek. A (7.18) δb b tényezője kiszűr minden olyan
mátrixelemet, amely meg tudja változtatni az indexek Bobra vo-
natkozó felét, a többit pedig érintetlenül hagyja. A b = b helyet-
tesítésre kényszerít:

Ψ |L|Ψ = ψ ∗ (a , b)La ,a ψ(a, b). (7.19)
a,b,a ,b
Ha figyelmen kívül hagyjuk az a-ra és az a -re előírt összegzést,

akkor Aliz
ρ a a = ψ ∗ (a, b)ψ(a , b) (7.20)
a
2×2-es sűrűségmátrixát kapjuk eredményül. Vegyük észre, hogy

ez már nem tartalmaz b indexet, mert felösszegeztünk rá. Kizá-
rólag Aliz a és a indexétől függ.
26 Kronecker-szorzatnak is hívhatnánk, hiszen mátrixokról van szó. A formális
megkülönböztetésnek azonban számunkra nincs jelentősége.

© Typotex Kiadó
A (7.19)-et egyszerűbb alakra hozhatjuk, ha behelyettesítjük

(7.20)-at. Az L (2 × 2-es verziójának) várható értékére így az

L = ρa a La,a (7.21)
a a
képletet kapjuk. Azzal, hogy a b-re kiösszegeztünk, a 4 × 4-

es mátrixot 2 × 2-esre redukáltuk. Ez így is van rendjén. Egy
operátornak, amelyik a kompozitrendszerre hat, 4 × 4-es mát-
rixnak, egy olyan operátornak pedig, amely Aliz alrendszerében
hat, 2 × 2-es mátrixnak kell lennie.
Vegyük észre, hogy a (7.21) jobb oldalán a ρL mátrix diago-
nális elemeinek összege áll. Az egyenletet ezért tömörebben is
felírhatjuk:
L = Tr ρL.
A tanulság mindebből a következő: Ahhoz, hogy Aliz sűrűség-

mátrixát kiszámíthassuk, szükségünk lehet a teljes hullámfügg-
vényre, amely Bob változóit is tartalmazza. De függetlenül at-
tól, honnan vettük, ha már egyszer ismerjük ρ-t, Aliz bármilyen
megfigyelését kiszámíthatjuk belőle. Egy egyszerű példa: A ρ
segítségével meghatározhatjuk annak P (a) valószínűségét, hogy
milyen a állapotban találjuk meg Aliz rendszerét, ha mérést vég-
zünk rajta. A P (a) kiszámításához arra a P (a, b) valószínűségre
van szükségünk, amely a kombinált rendszer |ab állapotának a
valószínűségét írja le. Ez a következő:
P (a, b) = ψ ∗ (a, b)ψ(a, b).
A valószínűségszámítás standard szabályai szerint az a valószí-

© Typotex Kiadó
nűségét úgy kapjuk meg, hogy ezt a képletet összegezzük b-re:

P (a) = ψ ∗ (a, b)ψ(a, b).
b
Ez a sűrűségmátrix diagonális eleme:
P (a) = ρaa . (7.22)
Felsoroljuk a sűrűségmátrix néhány tulajdonságát:
• A sűrűségmátrix hermitikus:
ρaa = ρ∗a a .
• A sűrűségmátrix nyoma 1-gyel egyenlő:
Tr ρ = 1.
Ez a (7.22)-ből látható, amelynek bal oldalán egy valószí-

nűség áll.
• A sűrűségmátrix összes sajátértéke a 0 és az 1 közötti pozi-

tív szám. Ebből már látható, hogy ha van olyan sajátérték,
amelyik 1-gyel egyenlő, akkor az összes többi nulla. Meg
tudják ezt magyarázni?
• Tiszta állapotra
ρ2 = ρ
Tr(ρ2 ) = 1.
• Kevert állapotra
ρ2 = ρ
Tr(ρ2 ) < 1.

© Typotex Kiadó
A két utolsó tulajdonság segítségével világos matematikai kü-

lönbséget tehetünk a tiszta és a kevert állapot között. Egy össze-
fonódott állapotban az egyik alrendszer (mint például az Alizhoz
tartozó fél a szingulett állapotban) kevert állapotú.
Érdemes egy pillanatra megállni, hogy jobban szemügyre ve-
hessük ezt a két tulajdonságot. A dolgokat egyszerűsítendő fel-
tesszük, hogy ρ diagonális mátrix – a nemdiagonális elemei mind
nullák. Ez nem igazi korlátozás, mert ρ hermitikus, és valami-
lyen bázisban minden hermitikus operátor diagonális27 . Egy di-
agonális mátrixot nagyon egyszerű négyzetre emelni: A mát-
rixelemeinek a négyzetét kell venni. A ρ diagonális elemeinek
összege 1, ezért amikor kevert állapotra vonatkozik, egyik dia-
gonális mátrixeleme se lehet egyenlő 1-gyel. Ha nem így volna,
tiszta állapotot írna le. Legalább két nullától különböző pozitív
diagonális elemmel kell rendelkeznie, amelyek kisebbek 1-nél.
Ha ezeket négyzetre emeljük, olyan ρ2 mátrixot kapunk, amely-
nek az elemei még kisebbek. Ez a meggondolás igazolja a kevert
állapothoz tartozó ρ-k tulajdonságait.
Mielőtt a következő feladathoz hozzáfognának, felhívom a fi-

gyelmüket a nyom sok érdekes matematikai tulajdonsága közül
az egyikre: Két mátrix szorzatának a nyoma nem függ a tényezők
sorrendjétől. Képletben:
Tr AB = Tr BA.
27 Már korábban, a 7.2 szakaszban utaltunk rá, hogy bármely M hermitikus

mátrixot lehet diagonalizálni a P† MP transzformációval, amelyben a P unitér
mátrix oszlopai M normált sajátvektorai.

© Typotex Kiadó
Ez még akkor is így van, amikor
AB = BA.
Erre azért hívom fel a figyelmüket, mert L-lel gyakran lehet

Tr Lρ alakban találkozni Tr ρL helyett. A két kifejezés egyenér-
tékű.
7.5. Feladat:
a) Mutassuk meg, hogy

2
a 0 a2 0
= .
0 b 0 b2
b) Legyen

1/3 0
ρ= .
0 2/3
Számítsuk ki a következő mennyiségeket:
ρ2
Tr (ρ)
Tr (ρ2 ).
c) Ha ez a ρ sűrűségmátrix, akkor tiszta vagy kevert állapo-

tot ír le?

© Typotex Kiadó
7.6. Feladat: A (7.22) segítségével bizonyítsuk be, hogy ha ρ

sűrűségmátrix, akkor
Tr ρ = 1.
7.6. Egy konkrét példa: Aliz sűrűségmátrixának

számítása
Biztosan többen is elég elvontnak találták az eddigieket. Ellen-

súlyként következzen egy kidolgozott példa, amelyben éleseb-
ben kirajzolódnak a sűrűségmátrix-fogalom kontúrjai. Idézzük
fel Aliz sűrűségmátrixának a definícióját a (7.20) képletből:

ρ a a = ψ ∗ (a, b)ψ(a , b), (7.23)
b
Vegyük most a
1
|Ψ = √ (|ud + |du)
2
állapotvektort. Az általános esethez képest ebben az állapotban
1
két bázisvektor koefficiense nulla, kettőé pedig √ . Az állapot
2
normált, mert a koefficiensek négyzetösszege 1-gyel egyenlő. A
koefficiensek továbbá valós számok, ami egyszerűsíti a komplex
konjugálások elvégzését.
Számítsuk ki Aliz sűrűségmátrixát ebben az állapotban. Min-
denekelőtt felsoroljuk ψ(a, b) értékét a lehetséges a, b párokra.
Ezek, mint tudjuk, egyszerűen a bázisvektorok koefficiensével
egyenlők:
ψ(u, u) = 0

© Typotex Kiadó
1
ψ(u, d) = √
2
1
ψ(d, u) = √
2
ψ(d, d) = 0.
Ennek a négy egyenlőségnek a felhasználásával tudjuk kiszámí-

tani Aliz sűrűségmátrixát, ha tagonként felírjuk a (7.23) összeget.
Minden tag ψ ∗ (a, b)ψ(a , b) alakú, Bob indexe mindkét tényező-
ben ugyanaz, mert – mint emlékezhetünk rá – a „ δb b . . . a b = b
helyettesítésre kényszerít”. Ezt kapjuk:
1
ρuu = ψ ∗ (u, u)ψ(u, u) + ψ ∗ (u, d)ψ(u, d) =
2
ρud = ψ ∗ (u, u)ψ(d, u) + ψ ∗ (u, d)ψ(d, d) = 0
ρdu = ψ ∗ (d, u)ψ(u, u) + ψ ∗ (d, d)ψ(u, d) = 0

1
ρdd = ψ ∗ (d, u)ψ(d, u) + ψ ∗ (d, d)ψ(d, d) = .
2
Ezek a számok egy 2 × 2-es mátrix elemei:

⎛ ⎞
1
2 0
ρ=⎝ ⎠ (7.24)
1
0 2
A mátrix nyoma 1. Ezzel a sűrűségmátrixunk készen is van.
7.7. Feladat: A (7.24) segítségével számítsuk ki ρ2 -et. Mi-

ből látszik, hogy ez a ρ összefonódott állapotot ír le? Ha-
marosan látni fogjuk, hogy az összefonódás más módon is
tesztelhető.

© Typotex Kiadó
7.8. Feladat: Tekintsük a következő állapotokat:

1
|ψ1 = (|uu + |ud + |du + |dd)
2
1
|ψ2 = √ (|uu + |dd)
2
1
|ψ3 = (3|uu + 4|ud)
5
Számítsuk ki mindegyik állapotban Aliz és Bob sűrűség-
mátrixát és ellenőrizzük a tulajdonságaikat.
7.7. Összefonódási tesztek
Legyen adva az SAB összetett rendszer
ψ(a, b)
állapota. Miből állapíthatjuk meg, hogy összefonódott-e. Nem

kísérletre, hanem matematikai kritériumra gondolok. Egy ezzel
összefüggő kérdés az, hogy vannak-e az összefonódásnak foko-
zatai? És ha igen, hogyan számszerűsíthetjük őket?
Az összefonódás a korreláció kvantummechanikai általánosí-
tása. Ezzel azt fejezzük ki, hogy Aliz, amikor a saját rendszerén
mérést végez, valamit Bob állapotáról is megtud. Az előző elő-
adásban egy klasszikus fizikai példa a pénzérmével összefüggő
korreláció volt. Amikor Aliz ránéz a Charlie-tól kapott érmére,
nemcsak azt tudja meg, hogy ő maga egycentest vagy tízcentest
kapott-e, hanem azt is, hogy milyet kapott Bob. Ez a kísérleti
helyzet. A korreláció matematikai jele az, hogy a valószínűséget

© Typotex Kiadó
meghatározó P (a, b) függvény nem faktorizálódik (nem olyan,

mint a (6.3) képlet). Valahányszor a valószínűségi eloszlás nem
faktorizálódik, a korreláció mindig különbözik nullától, ahogy
azt a (6.2) egyenlőtlenségben láttuk.
7.7.1. Az összefonódás korrelációs tesztje

Legyen A Aliz, B pedig Bob megfigyelhető mennyisége. A kö-
zöttük fennálló korreláció ezeknek a mennyiségeknek, valamint
a szorzatuknak az átlagától (várható értékétől) függ. Ezek a vár-
ható értékek a következők:
A
B
AB.
A C(A, B) korrelációt a
C(A, B) = AB − AB
képlet definiálja.
7.9. Feladat: Mutassuk meg, hogy szorzatállapotban a

C(A, B) korreláció Aliz és Bob bármely A, illetve B meg-
figyelhető mennyisége között nullával egyenlő.
A feladatból a következőt tudhatjuk meg az összefonódásról.

Ha van bármilyen két megfigyelhető mennyiség, A és B, amelyek
valamilyen állapotban korreláltak – azaz C(A, B) = 0, – akkor az
állapot összefonódott. A korreláció számértéke −1 és +1 közé

© Typotex Kiadó
esik. Minél nagyobb a C(A, B) abszolút értéke, annál összefonó-

dottabb az állapot. Ha C(A, B) = 0, akkor nincs se korreláció, se
összefonódás.
7.7.2. Az összefonódás sűrűségmátrix-tesztje

A korreláció kiszámításához ismerni kell a rendszernek mind
Bobhoz, mind Alizhoz tartozó részét, valamint a rendszer hul-
lámfüggvényét. Egy másik összefonódás-teszthez elég ismerni
csak Aliz (vagy csak Bob) sűrűségmátrixát. Tegyük fel, hogy a
|Ψ szorzatállapot, amelyben a Bobhoz tartozó tényező |φ, az
Alizhoz tartozó pedig |ψ}. Ez annyit jelent, hogy a kompozit-hul-
lámfüggvény is egy, Bob tényezőjét és Aliz tényezőjét tartalmazó
szorzat:
Ψ(a, b) = ψ(a)φ(b).
Számítsuk most ki Aliz sűrűségmátrixát. A (7.20) definíció alap-

ján

ρa a = ψ ∗ (a)ψ(a ) φ∗ (b)φ(b).
b
De amikor Bob állapota normált, akkor

φ∗ (b)φ(b) = 1,
b
és Aliz sűrűségmátrixa a rendkívül egyszerű
ρa a = ψ ∗ (a)ψ(a ) (7.25)
alakot ölti. Figyeljük meg, hogy ez a sűrűségmátrix már csak Aliz

változóit tartalmazza. Bizonyára nem nagyon meglepő, hogy

© Typotex Kiadó
minden, amit Aliz rendszeréről tudni lehet, benne foglaltatik Aliz

hullámfüggvényében.
Most bebizonyítok egy Aliz sűrűségmátrixának sajátértékeire
vonatkozó kulcsfontosságú tételt, amely szorzatállapotban érvé-
nyes. Kizárólag nem összefonódott állapotokra vonatkozik, és
ezek beazonosítására szolgál. A tétel azt mondja ki, hogy Aliz
(vagy Bob) sűrűségmátrixának szorzatállapotban csak egyetlen
egy zérustól különböző sajátértéke van, és ez 1-gyel egyenlő. A
bizonyítás első lépéseként felírjuk a ρ mátrix sajátérték-egyenletét:

ρa a αa = λαa .
a
Szavakban: Amikor a ρ mátrix az α oszlopvektorra hat, az α vek-

tor λ-szorosát adja vissza. A ρ (7.25)-ben felírt egyszerű alakját
használva
ψ(a ) ψ ∗ (a)αa = λαa . (7.26)
a
Figyeljük meg a következőket. Először is a

ψ ∗ (a)αa
a
mennyiség belső szorzat alakú. Amikor az α oszlopvektor orto-

gonális ψ-re, a (7.26) bal oldala nulla. Egy ilyen vektor a ρ nulla
sajátértékhez tartozó sajátvektora.
Ha Aliz állapotterének a dimenziója NA , akkor NA − 1 da-
rab ψ-re ortogonális vektort tartalmaz. Ezek mindegyike a ρ zé-
rus sajátértékhez tartozó sajátvektora. Csak egyetlen lehetséges
irány marad egy olyan sajátvektor számára, amelyhez nemzérus
sajátérték tartozik: a ψ(a) vektor maga. Valóban, αa = ψ(a) he-
lyettesítéssel azt találjuk, hogy ez a ρ 1 sajátértékhez tartozó sa-
játvektora.

© Typotex Kiadó
Foglaljuk össze a tételünket: Amikor az összetett Aliz-Bob

rendszer szorzatállapotban van, akkor Aliz (és Bob) súűrűség-
mátrixának egyetlen 1-gyel egyenlő sajátértéke van, az összes
többi sajátérték nulla. Mi több, az 1 sajátértékhez tartozó saját-
vektor nem más, mint Aliz alrendszerének hullámfüggvénye.
Amikor ez a helyzet, Aliz rendszere tiszta állapotban van.
Aliz minden megfigyelése leírható úgy, mintha Bob és a rend-
szere nem is létezne, Aliz pedig egy ψ(a ) hullámfüggvényű izo-
lált rendszerrel rendelkezne.
A tiszta állapottal ellentétes véglet a maximálisan összefonódott
állapot. Ez a kombinált rendszer olyan állapota, amelyben sem-
mit se lehet tudni a részrendszerekről, noha a rendszernek mint
egésznek a leírása teljes – annyira teljes, amennyire a kvantum-
mechanika szerint ez egyáltalán lehetséges. A |sing például egy
maximálisan összefonódott állapot.
Amikor Aliz egy maximálisan összefonódott állapotban szá-

mítja ki a saját rendszerének a sűrűségmátrixát, lehangoló ered-
ményre jut: A sűrűségmátrixa az egységmátrixszal arányos. Mind-
egyik sajátérték ugyanaz, és az összegük 1. Az egyes sajátértékek
tehát 1/NA -val egyenlők:
1
ρa a = δ a a . (7.27)
NA
Miért lett ettől Aliz rosszkedvű? Menjünk vissza a (7.22) egyen-
lethez. Ez az egyenlet azt mondja, hogy egy adott a állapot való-
színűsége a ρ diagonális elemével egyenlő, amelyek (7.27) szerint
mind egyenlők egymással. Mi lehet kevésbé informatív, mint ez
a teljesen struktúrálatlan, minden kimenetelt egyenlően valószí-
nűnek deklaráló eloszlás?

© Typotex Kiadó
A maximális összefonódottság azzal jár, hogy semmiféle in-

formációnk sincs egy olyan mérés kimeneteléről, amelyet egye-
dül Aliz alrendszerén végzünk el. Másrészt erős korrelációt jósol
Aliz és Bob mérési eredményei között. Amikor Aliz a szingulett
állapotban megméri a spinjének valamelyik komponensét, auto-
matikusan azt is megtudja, milyen eredménnyel mérné meg Bob
az ő spinjének ugyanezt a komponensét. Ez pontosan az a típusú
ismeret, amely szorzatállapotban teljesen kizárt.
Ily módon minden állapottípusban bizonyos dolgok megjó-
solhatók, mások pedig nem. Szorzatállapotban statisztikusan
előre jelezhetjük az egyes alrendszereken külön-külön elvégzett
mérések eredményét, de Aliz mérései nem árulnak el semmit Bob
rendszeréről. Egy maximálisan összefonódott állapotban viszont
Aliz semmit se tud előre a saját méréseinek várható eredményé-
ről, azonban sok ismerettel rendelkezik a saját mérései és Bob
mérési eredményei közötti összefüggésekről.
7.8. A mérési folyamat
Korábban láttuk, hogy egy kvantumrendszer időben egymással

teljesen összeegyeztethetetlen módokon fejlődhet: Két mérés kö-
zött az evolúciója unitér, a mérés folyamán pedig spontán álla-
potredukció. Ez a körülmény ádáz vitákat és zavaros állításokat
eredményezett az úgynevezett realitásról. Szeretnék távol ma-
radni ezektől a vitáktól, és a tényekhez tartani magamat. Aki
megtanulta, hogyan működik a kvantummechanika, maga is el-
döntheti, van-e itt valami probléma.

© Typotex Kiadó
Kezdjük azzal, hogy minden méréshez kell egy rendszer és

egy apparátus. De ha a kvantumelméleti leírás konzisztens, ak-
kor bizonyára lehetséges a rendszert és az apparátust egyetlen
összetett, nagyobb rendszernek tekinteni. Az egyszerűség ked-
véért a rendszer álljon egyetlen spinből. Az A berendezés ugyan-
az, mint amiről a legelső előadásban volt szó. A berendezés kijel-
zője háromféle eredményt mutathat. Az első az, amikor a kijelző
üres. Ez látható rajta, mielőtt az apparátust érintkezésbe hozzuk
a spinnel. A másik két lehetőség a mérés két lehetséges kimene-
teléhez tartozó +1 és −1.
Amikor az apparátus maga is egy kvantumrendszer (termé-
szetesen nem lehet más), akkor tartozik hozzá valamilyen álla-
pottér, amely a legegyszerűbb esetben három független állapotot
tartalmaz: Az üres (blank) állapotot, valamint azt a kettőt, ame-
lyek a mérés két lehetséges kimeneteléhez tartoznak:
|b}
| + 1}
| − 1}.
A spin bázisa a szokásos felfele és lefele állapotokból áll:
|u
|d.
A bázisvektoroknak ebből a két készletéből megszerkeszthetjük

a kompozit (tenszorszorzat) állapotteret, amely hat bázisvektort
tartalmaz:
|u, b

© Typotex Kiadó
|u, +1
|u, −1
|d, b
|d, +1
|d, −1.
A folyamat, amely a berendezés és a rendszer kölcsönhatá-

sakor végbemegy, lehet bonyolult, de élhetünk bizonyos feltevé-
sekkel arról, hogy a kompozitrendszer időben hogyan változik.
Tegyük fel, hogy az apparátus kezdetben az üres állapotban van,
a spin kezdőállapota pedig a felfele állapot. A berendezés és a
spin kölcsönhatása következtében létrejövő végállapot (feltevés
szerint) az
|u, +1.
A kölcsönhatás tehát változatlanul hagyja a spint, a berendezést

pedig beugrasztja a +1 állapotba. Ezt a folyamatot így szimboli-
zálhatjuk:
|u, b → |u, +1. (7.28)
Hasonlóan, amikor a spin lefele állapotban van, a mérés az appa-

rátust a −1 állapotba ugrasztja:
|d, b → |u, −1. (7.29)
Amikor a kölcsönhatás megtörténte után ránézünk a berendezés

kijelzőjére, meg tudjuk mondani, milyen volt eredetileg a spin
állapota. Tegyük fel most, hogy a spin kezdetben az általánosabb
αu |u + αd |d

© Typotex Kiadó
állapotban volt. Ha a berendezést is a rendszer részének tekint-

jük, akkor a kezdőállapot
αu |u, b + αd |d, b (7.30)
. Ez szorzatállapot, a spin kezdőállapotának és a berendezés üres

állapotának a szorzata. Ellenőrizhetik, hogy teljesen összefonó-
dásmentes.
7.10. Feladat: Mutassuk meg, hogy a (7.30) állapotvektor-

ban nincs összefonódás!
A (7.28)-ból és a (7.29)-ből ismerjük (7.30) mindkét tagjának

időbeli evolúcióját, ezért a végállapotot könnyen meghatározhat-
juk:
αu |u, b + αd |d, b → αu |u, +1 + αd |d, −1.
Ez az állapot összefonódott. Amikor speciálisan αu = −αd , ak-

kor a maximálisan összefonódott szingulett állapotot kapjuk. Va-
lóban, amikor ránézünk a berendezésre, azonnal meg tudjuk
mondani, milyen állapotban van a spin: Amikor a kijelzőn +1-
et látunk, a spin felfele állapotú, amikor pedig −1-et, akkor lefele
állapotú. Mi több, annak valószínűsége, hogy a kijelzőn +1 ol-
vasható,
αu∗ αu
-val egyenlő. Ez a szám egy valószínűség – pontosan egyenlő az-

zal a valószínűséggel, amellyel a spin eredetileg felfele állapotban
volt. A mérési folyamatnak ebben a leírásában nincs állapotre-
dukció, a berendezés és a rendszer összefonódott állapota unitér
evolúcióval jött létre a kezdeti szorzatállapotból.

© Typotex Kiadó
Ezekkel a meggondolásokkal az a gond, hogy a valódi prob-

lémát nem oldottuk meg, csak későbbre halasztottuk. Egyáltalán
nem kielégítő olyasmit mondani, hogy a berendezés „ ismeri” a
spinállapotot, még mielőtt mondjuk Aliz ránézett volna. Nem
az-e a helyzet, hogy amikor ránéz, ő ugrasztja be (redukálja) a
kompozitrendszer hullámfüggvényét? Igen is, meg nem is. Aliz
nézőpontjából igen, mert ő arra a következtetésre jut, hogy a be-
rendezés és a spin a két lehetséges konfiguráció valamelyikében,
van és a további cselekvését ehhez szabja.
De hozzuk be a képbe Bobot is! Mindeddig nem lépett köl-
csönhatásba se a spinnel, se az apparátussal, se Alizzal. Az ő né-
zőpontjából ezek hárman alkotnak egyetlen kvantumrendszert.
Szerinte nem következett be semmiféle hullámfüggvény-reduk-
ció, amikor Aliz ránézett a kijelzőre. Bob ehelyett azt fogja mon-
dani, hogy Aliz összefonódott állapotba került a rendszer másik
két komponensével.
Ez mind nagyon jó és nagyon szép, de mi van akkor, amikor
Bob ránéz Alizra? Az ő szempontjából ez a hullámfüggvény re-
dukcióját idézi elő. Ám akkor előkerül a jó öreg Charlie.
A kérdés ez: Aki utoljára néz rá a rendszer hullámfüggvé-
nyére, redukálja azt, vagy összefonódik vele? Vagy egyáltalán
létezik-e utolsó ránéző? Nem is próbálok válaszolni ezekre a
kérdésekre, mert enélkül is nyilvánvaló, hogy a kvantummecha-
nika konzisztens számítási módszert biztosít az olyan valószínű-
ségekre, amelyek egy rendszert és egy apparátust igénylő kísér-
letekre vonatkoznak. Használjuk, és látjuk, hogy működik, de
amikor arról a „ realitásról” faggatjuk, amin alapul, akkor össze-
zavarodunk.

© Typotex Kiadó
7.9. Összefonódás és lokalitás
Megsérti-e a kvantummechanika a lokalitás elvét? Vannak olya-

nok, akik szerint megsérti. Einstein háborgott „ a távolhatás szel-
leme” ellen, amelyet szerinte a kvantummechanika kiengedett a
palackból. John Bell pedig, aki bebizonyította, hogy a kvantum-
elmélet nem lokális, valósággal kultikus figurává vált.
Másrészt viszont az elméleti fizikusok többsége, különösen
azok, akik kvantumtérelmélettel foglalkoznak – amelyet átsző az
összefonódás –, az ellenkezőjét állítják: Ha a kvantummechani-
kát helyesen alkalmazzuk, összhangban van a lokalitással.
Persze, ahogy lenni szokott, a két ellentmondó nézet nem
ugyanazt érti lokalitáson. Kezdjük a kvantumtérelméletesek lo-
kalitásával. Az ő szótárukban a lokalitás annyit jelent, hogy nem
lehet fénynél gyorsabban jelzéseket továbbítani. Megmutatom,
hogyan következik ez a kvantummechanikából.
Mindenekelőtt általánosítsuk az Aliz rendszere és a Bob rend-
szere terminusokat. Aliz rendszerén mindeddig egy olyan rend-
szert értettem, amelyen Aliz méréseket tud végezni és helyileg
hozzá tartozik. Ebben a szakaszban másképp fogom érteni: Aliz
rendszerébe nemcsak azt a valamit sorolom be, ami nála van
és mérés végezhető rajta, hanem a mérőberendezést, sőt magát
Alizt is. Természetesen ugyanebben az értelemben általánosítom
Bob rendszerét is. Az
|a}
bázis ketvektor mindent leír, amivel Aliz képes kölcsönhatásba

lépni. Hasonlóan a
|b

© Typotex Kiadó
tartalmaz mindent, ami Bob hatáskörébe esik. Az
|ab
tenzorszorzat-állapot pedig Aliz és Bob világának kombinált

rendszerére vonatkozik.
Feltesszük, hogy a múltban Aliz és Bob elég közel tartózko-
dott egymáshoz ahhoz, hogy kapcsolat jöjjön létre közöttük, de
jelenleg Aliz az Alfa Centaurin, Bob pedig Palo Altóban tartóz-
kodik. A
ψ(ab)
Aliz–Bob-hullámfüggvény ezért lehet összefonódott. Aliz rend-
szerének, apparátusának, és önmagának teljes leírását ez a ρ sű-
rűségmátrix tartalmazza:

ρaa = ψ ∗ (a b)ψ(ab). (7.31)
b
Kérdés: Képes-e Bob arra, hogy onnan, ahol tartózkodik, valami-

lyen módon hirtelen megváltoztassa Aliz sűrűségmátrixát? Ne
felejtsük el, hogy Bob csak olyasmit tehet, ami összhangban van
a kvantummechanika törvényeivel. Így például Bob időbeli evo-
lúciója, akármi okozza is, biztosan unitér, vagyis az
Ubb
unitér mátrix írja le. Ebben a mátrixban van tömörítve minden,

ami Bob rendszerében történik, az is, ha végez valamilyen kísér-
letet, és az is, ha nem végez. Az U a hullámfüggvényre hatva új
hullámfüggvényt hoz létre, amelyet „ végső” hullámfüggvény-
nek fogunk hívni:

ψvégső (ab) = Ubb ψ(ab ).
b

© Typotex Kiadó
Írjuk fel ennek a hullámfüggvénynek a komplex konjugáltját is:

∗
ψvégső (a b) = ψ ∗ (a b )U†b b .
b
Figyeljük meg, hogy egyes betűket vesszőkkel láttunk el, nehogy

a következő lépésben összekeverjük őket a korábban már beve-
zetett betűjelekkel. Számítsuk most ki Aliz új sűrűségmátrixát.
Ehhez (7.31)-ben a hullámfüggvényt a végső hullámfüggvénnyel
kell helyettesíteni:

ρaa = ψ ∗ (a b )U†b b Ubb ψ(ab ).
b,b ,b
Van egy csomó indexünk, de a képlet valójában nem olyan bo-

nyolult, mint amilyennek kinéz. Vegyük észre, hogy az U mátri-
xok a következő kombinációban szerepelnek:

U†b b Ubb .
b
Ez a kombináció nem más, mint az U† U mátrixszorzat. De az

U mátrix unitér, ezért a szorzat a δb b egységmátrixszal egyenlő.
Ez annyit jelent, hogy figyelembe kell venni minden olyan tagot,
amelyben b = b , a többit pedig el kell hagyni. Ennek következ-
tében

ρaa = ψ ∗ (a b )ψ(ab ),
b
ami (a b → b átjelölés után) pontosan megegyezik (7.31)-gyel.

A ρaa tehát megmaradt ugyanannak, ami az U hatása előtt volt.
Semmi sem képes azonnali hatást gyakorolni Aliz sűrűségmát-
rixára, ami Bob tartózkodási helyén történik – még akkor sem,

© Typotex Kiadó
amikor maximálisan összefonódott állapotban vannak. Máskép-

pen kifejezve ugyanezt: Aliz továbbra is pontosan ugyanolyan-
nak látja a saját alrendszerét (a statisztikus modelljét), amilyen
korábban volt. Ez a fontos következtetés meglepőnek hat, ami-
kor maximálisan összefonódott állapotról van szó, de pontosan
ilyen garancia szükséges ahhoz, hogy ne létezzenek fénynél gyor-
sabban terjedő hatások.
7.10. A kvantumszimulátor: Bevezető a

Bell-tételhez
Érdekes körülmény, hogy az uniteritásnak milyen kiemelkedően

fontos szerepe van a pillanatszerűen terjedő jelek letiltásában.
Ha U nem lenne unitér, Bob akciója tényleg hatással lett volna
Aliz végső sűrűségmátrixára.
Mi zavarta akkor Einsteint annyira, hogy a távolhatás kísér-
tetéről vizionált? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk,
világosan kell látnunk, hogy ő és Bell lokalitáson valami egészen
mást értett. Ennek illusztrálására kitaláltam egy számítógépes já-
tékot, amelyben a számítógép azt igyekszik elhitetni a játékossal,
hogy van benne egy mágneses térbe helyezett spin. Ezt a lehe-
tőséget kell a játékosnak kísérletekkel ellenőriznie. A szimulátor
vázlata a 7.1. ábrán látható.
A szimulátor a következőképpen működik. A memóriájában
tárolni lehet két komplex számot, αu -t és αd -t, amelyek eleget
tesznek a szokásos
αu∗ αu + αd∗ αd = 1

© Typotex Kiadó
normálási feltételnek. A játék kezdetén ezek inicializálva vannak

valamilyen értéken. A számítógép ezután megoldja a mágneses
térbe helyezett spin Schrödinger-egyenletét annak a feltevésnek
megfelelően, hogy ezek az α-k egy spin állapotvektorának kom-
ponensei.
7.1. ábra: A kvantumszimulátor. A képernyőn a mérőberendezés orientációja

látható, amelyet a felhasználó állít be. Az egyszerűség kedvéért a rajzon az
orientáció kétdimenziós. A felhasználó akkor nyomja meg az M gombot,
amikor meg akarja mérni a spint (amit a rajz nem mutat). Két mérés között a
spin a Schrödinger-egyenletnek megfelelően változik
A számítógép memóriájában két szög vagy egy egységvektor

formájában tárolva van a mérőberendezés térbeli orientációja. A
billentyűzet segítségével ez tetszés szerint változtatható. A me-
mória őriz még egy adatot, a +1 vagy a −1 számot, amelyet a
mérőberendezés kijelzője mutat. A mérőberendezés a kijelzőjé-
vel együtt ott látható a számítógép képernyőjén. Ön, mint a kí-
sérlet végrehajtója, tetszése szerint választhatja meg az apparátus

© Typotex Kiadó
orientációját. Van még egy M (Mérés) gomb is, amelynek meg-

nyomása aktiválja a berendezést.
A program utolsó eleme egy véletlenszám-generátor, amely a
+1 vagy a −1 eredményt adja ki αu∗ αu , illetve αd∗ αd valószínűség-
gel. Jó, ha tudjuk, hogy a véletlenszám-generátorok a valóságban
nem generálnak, hanem szimulálnak véletlen számokat. Klasszi-
kus determinisztikus alapon működnek, például a π számjegyeit
adják ki egymás után, de ez nem kell, hogy zavarjon bennünket.
A játék elkezdődik, a számítógép folyamatosan frissíti az αu -t
és az αd -t. Ön vár, ameddig jónak látja, azután megnyomja az M
gombot. Ekkor a véletlenszám-generátor kiad egy számot, ami
megjelenik a kijelzőn. A kijelzett értéknek megfelelően a prog-
ram ekkor állapotredukcióval frissíti az állapotot. Amikor a kijel-
zőn +1 jelenik meg, az αd -t nullára, az αu -t 1-re állítja be. Amikor
pedig a kijelző −1-et mutat, az ellenkezője történik: Az αd 1-re,
az αu 0-ra ugrik. Ezután újra a Schrödinger-egyenlet veszi át az
irányítást mindaddig, amíg Ön újra megnyomja az M -et.
Mivel Ön jó kísérletező, sok mérés alapján statisztikát készít,
amelyet azután szembesít a kvantummechanika jóslatával. Ha
minden stimmel, levonja a következtetést, hogy a kvantumme-
chanika helyesen írja le a számítógépben végbemenő folyamatot,
bármi legyen is az. A számítógép természetesen teljesen klasszi-
kus rendszer, de könnyedén szimulálja a kvantumspin viselke-
dését.
A következő lépés az, hogy ugyanezt eljátsszuk két számító-
géppel, A-val és B-vel, amelyek két spint szimulálnak. Ha ez
a két spin szorzatállapotban van és sohase hat kölcsön egymás-
sal, a két gépen egymástól teljesen függetlenül lehet játszani. De

© Typotex Kiadó
most megjelenik Aliz, Bob és Charlie, hogy besegítsenek. Char-

lie persze összefonódott párt akar létrehozni. Azzal kezdi, hogy
a két számítógépet kábellel összekötve egy rendszerré egyesíti
őket, mi pedig feltesszük, hogy a jelek pillanatszerűen átjutnak
egyik gépről a másikra. Az összetett számítógép most a négy
αuu , αud , αdu , αdd
komplex számot tárolja a memóriájában, folyamatosan frissíve

őket a Schrödinger-egyenlettnek megfelelően. A két képernyő
egy-egy mérőberendezést mutat, Aliz képernyőjén A, Bobén B
látható. Ez a két virtuális berendezés egymástól függetlenül ori-
entálható és aktiválható a megfelelő M gomb benyomásával. Ami-
kor valamelyik berendezés M -jét megnyomják, a közös memó-
ria egy véletlenszám-generátor közbeiktatásával jelzést küld az
illető apparátusnak, amelynek a kijelzőjén megjelenik a mérés
eredménye.
Alkalmas egy ilyen elrendezés a kétspinrendszer szimulálá-
sára? Igen, mindaddig amíg a két számítógépet kábel köti össze
egymással, amely az üzeneteket pillanatszerűen továbbítja. De
kivéve azt az esetet, amikor a rendszer szorzatállapotban van és
abban is marad, a számítógépek közötti kapcsolat megszüntetése
lehetetlenné teszi a szimulációt.
Be lehet ezt bizonyítani? Igen, be lehet – ez a Bell-tétel lé-
nyege. A kvantummechanika minden olyan klasszikus szimulá-
ciójának, amelyikben megkísérlik Aliz és Bob mérőberendezését
eltávolítani egymástól, szükségképpen tartalmaznia kell egy pil-
lanatszerű jeltovábbításra alkalmas kábelt, amely a két különálló

© Typotex Kiadó
számítógépet összeköti az állapotot számon tartó és folyamato-

san frissítő központi memóriával.
De nem következik-e mindebből, hogy a lokalitást megsértő
módon lehet információt továbbítani a kábelen? Csak akkor kö-
vetkezne belőle, ha Aliz, Bob és Charlie mindent megtehetne,
ami a klasszikus nemrelativisztikus rendszerekben lehetséges28 .
De ha csak a kvantummechanika által megengedett művelete-
ket szabad szimulálni, akkor ilyen lehetőség nincs. Amint már
láttuk, a kvantummechanika nem teszi lehetőve, hogy Bob bár-
milyen működése befolyással legyen Aliz sűrűségmátrixára.
Ez nem a kvantumelmélet problémája. Akkor merül fel prob-
lémaként, amikor a kvantummechanikát klasszikus Boole-logikán
alapuló számítógéppel akarjuk szimulálni. A Bell-tétel tartalma
eszerint a következő: A klasszikus számítógépeket pillanatszerű
jeltovábbításra alkalmas kábellel kell összekötni ahhoz, hogy az
összefonódást szimulálni tudják.
7.11. Az összefonódás összefoglalása
A kvantummechanikának minden szemlélettel ellentétes állítása

közül az összefonódás az, amit a legnehezebb elfogadni. Nem
létezik klasszikus analogonja egy olyan állapotnak, amelynek tel-
jes leírása semmilyen információt sem tartalmaz individuális rész-
rendszereinek az állapotáról. Meglepő módon a nemlokalitást
még definiálni se könnyű. A megértés legbiztosabb útja a jelen-
ség matematikájának megértésén keresztül vezet. Az alábbiak-
28 A lényeges az, hogy az ilyen rendszerek lehetővé teszik az információ pilla-
natszerű továbbítását.

© Typotex Kiadó
ban tömör összefoglalását adjuk annak, amit az összefonódásról

tanultunk. Egyebek között megkíséreltük kiemelni az összefonó-
dott, az összefonódásmentes, valamint a részlegesen összefonó-
dott állapotok közötti különbségeket három speciális állapotnak
– a szingulettnek, a szorzatállapotnak és a „ közel szingulett” ál-
lapotnak – a „ bűnlajstroma” alapján. Azt reméljük, hogy ez a
forma segít a matematikai hasonlóságok és különbségek tisztázá-
sában. Kérem, nézzék át időnként ezt az anyagot és oldják meg a
feladatokat, mielőtt továbbhaladnánk.
7.11. Feladat: Számítsuk ki Aliz sűrűségmátrixát a „ közel

szingulett” állapotban.
7.12. Feladat: Ellenőrizzük a bűnlajstromokon szereplő nu-

merikus adatok helyességét.

© Typotex Kiadó
1. számú állapotvektor-bűnlajtrom
Név: Szorzatállapot (nincs összefonódás).
A körözés alapja: Mértéktelen lokalitás, klasszikus rend-

szernek adja ki magát
Személyleírás: Minden alrendszere teljesen meghatáro-

zott. Nincs korreláció Aliz és Bob rendszere között.
Állapotvektor: αu βu |uu + αu βd |ud + αd βu |du + αd βd |dd
Normálás: αu∗ αu + αd∗ αd = 1, βu∗ βu + βd∗ βd = 1
Sűrűségmátrix: Aliz sűrűségmátrixának egyetlen egy

nemzérus eleme van, amely 1-gyel egyenlő. Ehhez a nem-
zérus sajátértékhez tartozó sajátvektor Aliz alrendszeré-
nek a hullámfüggvénye. Hasonló érvényes Bobra is.
Hullámfüggvény: Faktorizált: ψ(a)ψ(b)
Várható értékek:
σx 2 + σy 2 + σz 2 = 1

τx 2 + τy 2 + τz 2 = 1
Korreláció: σz τz - σz τz = 0

© Typotex Kiadó
Név: Szingulett állapot (maximálisan összefonódott).
A körözés alapja: Nemlokalitás, kifejlett kvantumször-

nyeteg
Személyeírás: Az összetett rendszer, mint egész, teljesen

meg van határozva. Aliz és Bob alrendszeréről nincs in-
formáció.
1
Állapotvektor: √ (|ud − |du).
2
∗ ∗ ∗ ∗
Normálás: ψuu ψuu + ψud ψud + ψdu ψdu + ψdd ψdd = 1.
Sűrűségmátrix: A teljes kompozitrendszerre: ρ2 = ρ és

Tr ρ2 = 1. Aliz alrendszerére: A sűrűségmátrix az egy-
ségmátrixszal arányos, sajátértékei egyenlők és összegük
1. Ennek következtében egy kísérlet minden lehetséges
kimenetele egyenlően valószínű. ρ2 = ρ és Tr ρ2 < 1.
Hullámfüggvény: Nem faktorizált: ψ(a, b).
σx = σy = σz = 0
τx = τy = τz = 0
τx σx = τy σx = τz σz = −1.
Korreláció: σz τz − σz τz = −1

© Typotex Kiadó
Név: „ Közel szingulett állapot” (részlegesen összefonó-

dott).
A körözés alapja: Határozatlanság, általános teszetosza-

ság, nehezen tesz különbséget felfele és lefele között.
Személyeírás: Létezik valamilyen információ az egész

rendszerről is, az alrendszerekről is, de egyik esetben sem
teljes.
√ √
Állapotvektor: 0.6|ud − 0.4|du.
∗ ∗ ∗ ∗
Normálás: ψuu ψuu + ψud ψud + ψdu ψdu + ψdd ψdd = 1.
Sűrűségmátrix:
A teljes kompozitrendszerre: ρ2 = ρ és Tr ρ2 < 1.
Aliz alrendszerére: ρ2 = ρ és Tr ρ2 < 1.
Hullámfüggvény: Nem faktorizált: ψ(a, b).
σz = 0.2
σx , σy = 0; τz = −0.2
τx , τy = 0
τz σz = −1
√
τx σx = −2 0.24
Korreláció: Ebben a példában σz τz − σz τz = −0.96.

Általában a részlegesen összefonódott állapotokban a
korreláció −1 és +1 közé esik, de nem pont 0.

© Typotex Kiadó
8. előadás
Részecskék és hullámok
Artnak és Lennynek elege lett az összefonódásból.

Valami egyszerűbbre vágynak.
Lenny: Helló, Hilbert! Van valami egydimenziós ajánlata?

Hilbert: Megnézem a raktárban. Az egydimenziós cuccok manapság igen ke-
lendőek. Gyakran el is fogy a raktárkészlet.
Art: Ha nincs jobb, megfelelne valami klasszikus is.
Hilbert: Mit képzel? Bevonnák a működési engedélyemet!
Art: Aha, szóval erről van szó?
Az utca embere a kvantummechanikáról annyit tud, hogy a fény

részecske, az elektron meg hullám. De mindeddig gyakorlatilag
nem esett szó részecskékről, a hullám pedig csak a hullámfügg-
vényben fordult elő, aminek egyébként mindeddig nem volt sok
köze a hullámokhoz. Mikor érkezünk el végre a „ valódi” kvan-
tummechanikához?
A válasz természetesen az, hogy a valódi kvantummechanika
nem annyira a részecskékről és a hullámokról szól, hanem sok-
kal inkább azokról a nemklasszikus logikai elvekről, amelyek a
viselkedésüket irányítják. Mint majd ebben az előadásban látni
fogják, a hullám-részecske dualitás tulajdonképpen csupán egy-

© Typotex Kiadó
szerű kiterjesztése annak, amit eddig tanultak. De mielőtt rátér-

nénk a fizikára, foglalkoznunk kell valamennyi matematikával,
olyasmikkel, amelyekről részben már volt szó a korábbi előadá-
sokban, részben azonban újak.
8.1. Matematikai közjáték: Műveletek folytonos

függvényekkel
8.1.1. Összefoglalás a hullámfüggvényről

Ebben az előadásban a hullámfüggvényekre vonatkozó termino-
lógiát fogjuk használni, ezért mielőtt tovább haladnánk, célszerű
az erről tanultakat áttekinteni. Az 5. előadásban a hullámfügg-
vény elvont objektumként jelent meg, nem tisztáztuk, mi köze
van a hullámokhoz és a függvényekhez. Mielőtt pótolnánk ezt a
hiányosságot, emlékeztetem Önöket arra, amiről már volt szó.
Kezdjük azzal, hogy választunk egy L megfigyelhető mennyi-
séget, amelyhez a λ sajátértékek és a |λ sajátvektorok tartoznak.
Legyen |Ψ egy állapotvektor. Mivel egy hermitikus operátor sa-
játvektorai teljes rendszert alkotnak, a |Ψ vektort elő lehet állí-
tani a
|Ψ = ψ(λ)|λ (8.1)
λ
kifejtés formájában. Az 5.1.2-3 szakaszokban a
ψ(λ)
kifejezést a rendszer hullámfüggvényének neveztük. De figyel-

jük meg: A ψ(λ) partikuláris formája attól függ, milyen L meg-
figyelhető mennyiséget választottunk. Ha egy másikat válasz-

© Typotex Kiadó
tunk, a hullámfüggvény (és vele együtt a bázisvektorok és a sa-

játértékek) megváltoznak annak ellenére, hogy továbbra is ugyan-
arról az állapotról van szó. Következésképpen pontosítanunk kell
azt a kijelentésünket, hogy ψ(λ) a |Ψ állapot hullámfüggvénye.
A pontosabb megfogalmazás az, hogy ψ(λ) a hullámfüggvény az
L-bázisban. A bázisvektorok
λi |λj = δij
ortonormalitásának a felhasználásával az L-bázisban felírt hul-

lámfüggvény előállítható a |Ψ állapotvektor és a |λ sajátvekto-
rok
ψ(λ) = λ|Ψ
belső szorzata (vagy vetülete) alakjában is.

A hullámfüggvényre két módon tekinthetünk. Először is úgy,
mint az állapotvektornak egy bizonyos bázisra vonatkozó kom-
ponenseire. Ezek a komponensek egy oszlopvektorban foglalha-
tók össze:
⎛ ⎞
ψ(λ1 )
⎜ ⎟
⎜ψ(λ2 )⎟
⎜ ⎟
⎜ ⎟
⎜ψ(λ3 )⎟
⎜ ⎟
⎜ψ(λ )⎟
⎝ 4 ⎠
ψ(λ5 )
De a hullámfüggvényt úgy is felfoghatjuk, mint a λ változó függ-

vényét. Ha megadjuk a λ valamelyik lehetséges értékét, akkor a
ψ(λ) kiad egy komplex számot. Azt is mondhatjuk tehát, hogy
ψ(λ)

© Typotex Kiadó
a diszkrét λ változó komplex értékű függvénye. Amikor így gon-

dolkozunk, a lineáris operátorok műveletekké válnak, amelyeket
egy függvényen elvégezve új függvényt kapunk eredményül.
Egy utolsó emlékeztető: Annak valószínűségét, hogy egy kí-
sérlet λ-t adja eredményül, a
P (λ) = ψ ∗ (λ)ψ(λ)
képlet adja meg.
8.1.2. Függvények és vektorok

Azoknak a rendszereknek, amelyekkel eddig foglalkoztunk, vé-
ges dimenziójú állapotvektoraik voltak. Egy spint például két-
dimenziós állapottérben tudunk leírni. Ennek következtében a
megfigyelhető mennyiségek lehetséges értéke is véges számú volt.
De léteznek olyan bonyolultabb megfigyelhető mennyiségek is,
amelyek végtelen sok értéket vehetnek fel. Egy ilyen példa a ré-
szecske. Egy részecske koordinátái megfigyelhető mennyiségek,
de – a spinnel ellentétben – végtelen sok különböző értékük le-
het. Az x-tengely mentén mozgó részecskét például bármilyen
valós x értékű pontban megtalálhatjuk. Következésképpen az x
egy folytonosan végtelen értékű változó. Amikor egy rendszer
megfigyelhető mennyiségei folytonosak, a hullámfüggvény va-
lóban egy folytonos változó függvénye. Ahhoz, hogy az ilyen
rendszereket is tudjuk a kvantummechanika alapján tárgyalni, a
vektor fogalmát ki kell tágítanunk úgy, hogy a függvényekre is
kiterjedjen.
A függvények azok függvények, a vektorok meg vektorok –
két különböző dolog. Hogyan lehetnek akkor a függvények is

© Typotex Kiadó
vektorok? Ha a vektort nyílnak képzeljük el a térben, amely egy

pontra mutat, akkor ez tényleg nem függvény. De ha a vekto-
roknak, mint matematikai objektumoknak, olyan szélesebb osz-
tályára gondolunk, amely meghatározott posztulátumoknak tesz
eleget, akkor a függvények tényleg vektorteret alkotnak. Ezt a
vektorteret David Hilbert matematikus után általában Hilbert-
térnek hívják.
Tekintsük az egyetlen x valós változó komplex értékű ψ(x)
függvényét. A komplex függvény annyit jelent, hogy minden x
mellett ψ(x) egy komplex szám. Az x független változó azonban
valós. Bármilyen valós értéket fölvehet a −∞ és a +∞ között.
Szögezzük most le, mit értünk azon, hogy „ a függvények
vektorok”. Ez nem egy laza analógia vagy metafora. Bizonyos
feltételek mellett (amelyekről később lesz szó) a ψ(x) típusú függ-
vények eleget tesznek a vektorteret definiáló axiómáknak. Erre a gon-
dolatra már röviden utaltunk az 1.2.9 szakaszban, most pedig tel-
jes egészében kifejtjük. Ha visszatekintünk a komplex vektorte-
ret definiáló axiómákra (az 1.9.1 szakaszban), azt látjuk, hogy a
komplex függvények mindnek eleget tesznek:
1. Bármely két függvény összege is függvény.
2. A függvények összeadása kommutatív.
3. A függvények összeadása asszociatív.
4. Létezik egyetlen zéró függvény, amelyet egy függvényhez

hozzáadva ugyanazt a függvényt kapjuk eredményül.
5. Ha adva van a ψ(x) függvény, akkor létezik egyetlen olyan

−ψ(x) függvény, amelyre ψ(x) + −ψ(x) = 0.

© Typotex Kiadó
6. Egy függvény komplex számmal történő szorzása szintén

függvény és lineáris.
7. Érvényes a disztributivitás, azaz bármely z és w komplex

számra

z ψ(x) + φ(x) = zψ(x) + zφ(x)
[z + w]ψ(x) = zψ(x) + wψ(x).
Mindebből az következik, hogy a ψ(x) függvényeket azono-

síthatjuk egy absztrakt vektortér |Ψ vektoraival. Mint várható,
bravektorokat is definiálhatunk. A |Ψ-hez tartozó Ψ |-t a komp-
lex konjugált ψ ∗ (x)-nek feleltetjük meg.
Ahhoz, hogy ezt az elgondolást hatékonyan kamatoztathas-
suk, általánosítanunk kell matematikai eszköztárunk néhány da-
rabját is. Az eddigi előadásokban a hullámfüggvények azonosí-
tására szolgáló indexek valamilyen diszkrét halmaz elemei vol-
tak – például egy megfigyelhető mennyiség sajátértékei. Most
azonban a független változó folytonos. Egyebek között ez azzal is
jár, hogy nem lehet szerinte közönséges módon összegezni. Úgy
sejtem, Önök már tudják, mi itt a teendő. Vegyük három vekto-
rokra vonatkozó fogalom függvényadaptációját, amelyek közül
kettő biztosan ismerős:
• Az összegzést integrálás helyettesíti.
• A valószínűségek helyén valószínűségi sűrűség jelenik meg.
• A Kronecker-féle deltaszimbólum helyébe a Dirac-féle del-

tafüggvény kerül.

© Typotex Kiadó
Nézzük meg ezt a három szabályt közelebbről.
Az összegzést integrálás helyettesíti: Ha nagyon precízek

akarnánk lenni, akkor azzal kezdenénk, hogy az x tengelyt diszk-
rét pontok sokaságával helyettesítenénk, amelyek valamilyen kis
távolságra vannak egymástól, majd pedig az → 0 limeszre
térnénk át. Több oldalnyi számítást igényelne minden lépés iga-
zolása. Ezt a nehéz utat azonban lerövidíthetjük néhány intui-
tív definíció segítségével, mint például az összegzés integrállal
történő helyettesítésével. Vázlatos formában ez a gondolat így
foglalható össze:

−→ dx.
i
Amikor például ki akarjuk számítani egy görbe alatti területet,
az x tengelyt apró szakaszokra bontjuk, azután pedig összeadjuk
a nagyszámú téglalap területét, pontosan úgy, ahogy az elemi
analízisben történik. Amikor a szakaszok hossza nullához tart,
az összegből integrál lesz.
Vegyük a Ψ | brát és a |Ψ ketet, és definiáljuk a belső szor-
zatukat. A nyilvánvaló eljárás az, hogy az (1.2) képletben az
összegzést integrálással helyettesítjük. A belső szorzat definíci-
ója tehát a következő:
+∞
Ψ|Ψ = ψ ∗ (x)ψ(x). (8.2)
−∞
A valószínűségek helyén valószínűségi sűrűség jelenik meg:

Később a
P (x) = ψ ∗ (x)ψ(x)
kifejezést az x változó valószínűségi sűrűségével fogjuk azono-
sítani. Miért sűrűség, miért nem egyszerűen valószínűség? Egy

© Typotex Kiadó
folytonos x változó esetében bármely pontos érték valószínűsége

rendszerint nullával egyenlő. Ezért hasznosabb a következő kér-
désfeltevés: Mi a valószínűsége annak, hogy x az x = a és az
x = b közé esik? A valószínűségi sűrűség értelme az, hogy erre a
kérdésre a
b b
P (a, b) = P (x) dx = ψ ∗ (x)ψ(x) dx
a a
legyen a válasz. Mivel a teljes valószínűségnek 1-gyel kell egyen-
lőnek lennie, ezért a normált vektort a
∞
ψ ∗ (x)ψ(x) dx (8.3)
−∞
képlet definiálja.
A Kronecker-féle deltaszimbólum helyébe a Dirac-féle del-
tafüggvény kerül: Eddig a pontig valószínűleg ismerős dolgok-
ról beszéltünk. A Dirac-féle deltafüggvény talán kevésbé az. A
deltafüggvény a δij Kronecker-delta analogonja. A Kronecker-
delta definíció szerint nullával egyenlő, amikor i = j és 1, ami-
kor i = j. De ezt meg lehet fogalmazni másképpen is. Vegyünk
egy Fi vektort valamilyen véges vektortérben. Elég nyilvánvaló,
hogy a Kronecker-delta eleget tesz a

δij Fj = Fi
j
egyenlőségnek. Ez azért van így, mert az összegnek csak a j = i

tagja különbözik nullától. Az összegből a Kronecker-szimbólum
kiszűri az összes F -et az Fi kivételével. Ennek természetes álta-
lánosítása egy olyan új függvény, amely egy integrálban végez el
hasonló jellegű szűrést. Szükségünk van tehát egy olyan
δ(x − x )

© Typotex Kiadó
függvényre, amelyre az
∞
δ(x − x )F (x ) dx = F (x) (8.4)
−∞
képlet tetszőleges F (x) esetében teljesül.
8.1. ábra: A Dirac-féle deltafüggvény közelítései. Ezek a közelítések az

n 2
√ e−(nx) függvényen alapulnak, amelyet növekvő n értékeknél rajzoltunk
π
fel
A (8.4) képlettel definiált új objektum a Dirac-féle deltafügg-

vény. Ez a matematikai eszköz fontos szerepet játszik a kvan-

© Typotex Kiadó
tummechanikában. Azonban a neve ellenére nem egy szokásos

értelemben vett függvény. Minden x = x -nél nullával egyenlő,
amikor pedig x = x , akkor végtelen nagy. Ez szükséges ahhoz,
hogy a δ(x) alatti terület 1-gyel lehessen egyenlő. Némi pontat-
lansággal azt is mondhatjuk, hogy az origo körüli kis interva-
lumban különbözik nullától, ahol az értéke 1/ -nal egyenlő. Ak-
kor az alatta lévő terület valóban egységnyi, de ami fontosabb, a
(8.4) is teljesül. Az
n 2
√ e−(nx)
π
függvény jól közelíti a delta függvényt, amikor az n nagyon nagy.

A 8.1. ábrán ez a függvény látható az n növekvő értékeinél. Noha
egy elég kis értéknél, n = 10-nél álltunk meg, már ennek a köze-
lítő függvénynek a grafikonja is nagyon keskeny és élesen csú-
csos.
8.1.3. Parciális integrálás
A lineáris operátorok előtt rövid kitérőt téve foglalkoznunk kell

a parciális integrálás nevet viselő módszerrel. Egyszerű dologról
van szó, amely nélkülözhetetlen a továbbiak szempontjából. Újra
és újra szükségünk lesz rá. Tegyük fel, hogy van két függvé-
nyünk, F és G. A szorzatuk differenciálja a következő:
d(F G) = F dG + GdF,
vagy másképpen
d(F G) − GdF = F dG.

© Typotex Kiadó
Vegyük mindkét oldal határozott integrálját:

b b b
d(F G) − GdF = F dG,
a a a
azaz b
b b

F G − GdF = F dG.
a a a
Ez az a standard formula, amelyre az analízisből emlékezhetnek.
De a kvantummechanikában az integrációs határokkal a végte-
lenhez tartunk, hogy átfogjuk az egész tengelyt, és a hullámfügg-
vényeinknek a végtelenben nullához kell tartaniuk ahhoz, hogy
normáltak lehessenek. A bal oldal első tagja ezért mindig nullá-
val lesz egyenlő. Ezt szem előtt tartva kapjuk a parciális integrá-
lás egyszerűsített formuláját:
∞ ∞
dG dF
F dx = − Gdx.
−∞ dx −∞ dx
Ez a képlet akkor érvényes, amikor F és G a végtelenben nul-

lához tart úgy, hogy a határokat tartalmazó tag eltűnjön. Nagy
szolgálatot tesznek önmaguknak, ha kívülről megtanulják ezt a
képletet: Egy előjel árán áttehetjük az integrandusban a derivá-
lást az egyik tényezőről a másikra.
8.1.4. Lineáris operátorok

A brák és a ketek a kvantumtörténetnek csak az egyik fele. A
másik fele a lineáris operátorokról, elsősorban a hermitikus vál-
fajukról szól. Ez fölvet két kérdést:
• Mit kell lineáris operátoron érteni függvényterekben?
• Mikor hermitikus egy lineáris operátor?

© Typotex Kiadó
A lineáris operátor fogalma elég egyszerű: Ez egy olyan gép,

amely egy függvényre hatva másik függvényt hoz létre. Amikor
két függvény összegére hat, a két egyedi végeredmény összegét
produkálja. Ha pedig egy függvény komplex számszorosára hat,
az eredeti végeredmény ugyanennyiszeresére vezet. Más sza-
vakkal, az operátor hatása(minő meglepetés!) lineáris.
Nézzünk néhány példát. Egy ψ(x) függvény megszorzása x-
szel egy egyszerű művelet. Az xψ(x) függvényt adja eredmé-
nyül, és – mint könnyen ellenőrizhető, – lineáris. A „ szorozd
meg x-szel” operátorra az X jelet fogjuk használni. Ekkor tehát
definíció szerint
Xψ(x) = xψ(x). (8.5)
Egy másik példa: Jelöljük D-vel a differenciálás operátorát:

dψ(x)
Dψ(x) = . (8.6)
dx
8.1. Feladat: Bizonyítsuk be, hogy X és D lineáris operátor.
Ez a két operátor természetesen a lehetséges lineáris operáto-

roknak csupán aprócska részhalmaza, de – mint hamarosan látni
fogjuk, – X és D központi szerepet játszik a részecskék kvantum-
mechanikájában.
Nézzük most a hermitikusságra jellemző tulajdonságokat. A
hermitikus operátor jól használható definíciója a mátrixelemein
alapul, amelyeket úgy kaphatunk meg belőle, hogy egy bra és
egy ket közé fogjuk. Egy L operátort két különböző módon fog-
hatjuk közre: Képezhetjük a
Ψ |L|Φ,

© Typotex Kiadó
vagy a
Φ |L|Ψ
mátrixelemét. E kettő között általában nincs egyszerű kapcsolat.

De amikor az operátor hermitikus (amelynek definíciója L† = L),
akkor a két mátrixelem komplex konjugáltja egymásnak:
Ψ |L|Φ = Φ |L|Ψ∗ .
Vizsgáljuk meg, hogy vajon X és D hermitikus operátor-e. Mi-

vel
Xψ(x) = xψ(x),
a belső szorzásra vomatkozó (8.2) képlet alapján

Ψ |X|Φ = ψ ∗ (x)xφ(x)dx,
valamint
Φ |X|Ψ = φ∗ (x)xψ(x)dx.
Az x valós, ezért ez a két integrál egymás komplex konjugáltja.

Ez mutatja, hogy X hermitikus operátor.
És mi a helyzet D-vel? A két mátrixelem ebben az esetben a
következő:
dφ(x)
Ψ |D|Φ = ψ∗ dx, (8.7)
dx
és
dψ(x)
Φ |D|Ψ = φ∗ dx. (8.8)
dx
A D hermitikusságának a vizsgálatához a két integrált össze kell
hasonlítani egymással, és meg kell nézni, egymás komplex kon-
jugáltjai-e. Ebben a formában a döntés nem nyilvánvaló. A trükk
az, hogy a második képletben parciálisan kell integrálni. Ahogy

© Typotex Kiadó
mondtuk, a parciális integrálás lehetővé teszi, hogy a deriválást

áthárítsuk az egyik tényezőről a másikra, feltéve, hogy közben
előjelet is váltunk. A (8.8) integrál ily módon a következő alakba
írható át:
dφ∗ (x)
Φ |D|Ψ = − ψ dx. (8.9)
dx
A (8.7)-et most (8.9)-cel kell összevetni, és ez már egyáltalán nem
nehéz. A mínusz miatt a két kifejezés nem komplex konjugáltja
egymásnak. Éppen ellenkezőleg, a kapcsolatukat a
Ψ |D|Φ = −Φ |D|Ψ∗
képlet fejezi ki, ami nem az, amit vártunk. Az X-szel ellentétben
D nem hermitikus operátor, hanem a
D† = −D
képletnek tesz eleget. Az ilyen tulajdonságú operátorokat anti-

hermitikusnak hívják.
Noha az antihermitikus és a hermitikus operátorok egymás
ellentettjei, nagyon könnyen átalakíthatók egymásba. Csak annyit
kell tenni, hogy a képzetes i-vel vagy −i-vel megszorozzuk őket.
Következésképpen a D-t felhasználhatjuk arra, hogy egy hermi-
tikus operátort, nevezetesen a
−iD
megfigyelhető mennyiséget konstruáljuk meg belőle. Ez az új

hermitikus operátor így hat a hullámfüggvényekre:
dψ(x)
−iDψ(x) = −i . (8.10)
dx

© Typotex Kiadó
Véssük ezt az eszünkbe. Hamarosan jelentős szerepe lesz egy

fontos mennyiségnek, a részecskék impulzusának a definíciójá-
ban.
8.2. Egy részecske állapota
A klasszikus mechanikában egy „ rendszer állapotán” értjük

mindazt, ami a rendszer jövőjének a megjóslásához szükséges,
feltéve, hogy ismerjük a rendszerre ható erőket. Ez a követel-
mény akkor teljesül, ha ismerjük a rendszert alkotó részecskék-
nek mind a pozícióját, mind pedig az impulzusát. Klasszikus né-
zőpontból a pillanatnyi helyzet és a pillanatnyi impulzus két egy-
mástól teljesen független változó. Amikor például egy m tömegű
test az egydimenziós x tengely mentén mozog, a pillanatnyi ál-
lapotát az (x, p) pár határozza meg. Az x koordináta a részecske
helyét, a p = mẋ az impulzusát rögzíti. A két változó együttesen
határozza meg a rendszer fázisterét. Ha tudjuk, hogyan függ a
hatóerő a részecske helyzetétől, a Hamilton-egyenletek segítsé-
gével ki tudjuk számítani, hogy bármilyen későbbi időpontban
hol fog tartózkodni a részecske és mekkora lesz az impulzusa.
Az x, p pár határozza meg a fázisfolyadék áramlását a fázistér-
ben.
Mindezek alapján az ember arra számítana, hogy a kvantum-
mechanikában egy részecske állapotterét a koordinátával és az
impulzussal indexelt
|x, p
bázis feszíti ki. Ha valóban így lenne, akkor a hullámfüggvény

© Typotex Kiadó
mindkét változótól függene:
ψ(x, p) = x, p |Ψ.
De ez így nincs jól. Már korábban láttuk, hogy két olyan

mennyiségre vonatkozóan, amelyek a klasszikus fizikában egy-
idejűleg megismerhetők, ez a lehetőség a kvantummechanikában
nem feltétlenül áll fenn. A spin két komponensének, σz -nek és
σx -nek a példája figyelmeztet erre. A két komponens nem ismer-
hető meg egyszerre, ezért nem is létezik olyan állapot, amelyben
mindkettőnek határozott értéke van. Ugyanez igaz x-re és p-re:
Túl sok lenne mindkettőt egyszerre rögzíteni. Akár a (σz , σx ),
akár az (x, p) párról legyen szó, az inkompatibilitásuk mindkét
esetben végső soron tapasztalati ténynek tekintendő.
Mit tudhatunk akkor egy részecskéről, amelyik az x tenge-
lyen mozog, ha nem x-et és p-t? A válasz az, hogy x-et vagy p-t,
mert a hely és az impulzus operátorának a matematikája olyan,
hogy a kettő nem kommutál egymással. Azonban hangsúlyo-
zom, hogy ez egyáltalán nem olyan tulajdonság, amelyet előre ki
lehetett volna találni. Egyáltalán nem, hanem sok évtized kísér-
leti megfigyeléseiből levont tapasztalat.
Ha egy részecske helye megfigyelhető mennyiség, akkor her-
mitikus operátor tartozik hozzá. Nyilvánvaló jelölt erre az X ope-
rátor. A hely intuitív fogalma és az X matematikai operátor kö-
zötti alapvető kapcsolat megértésének első lépése az, hogy meg-
határozzuk X sajátvektorait és sajátértékeit. A sajátértékek a po-
zíció lehetséges megfigyelhető értékei, a sajátvektorok pedig a
határozott pozícióhoz tartozó állapotok.

© Typotex Kiadó
8.2.1. A helyoperátor sajátértékei és sajátvektorai

Az első természetes kérdés az, hogy milyen eredménnyel jár az
X operátor megmérése, és melyek azok az állapotok, amelyekben
határozott (megjósolható) értékkel rendelkezik. Röviden: Mik a
sajátértékei és a sajátvektorai? Először az X operátorról lesz szó.
Az X sajátérték-egyenlete
X|Ψ = x0 |Ψ,
amelyben a sajátértéket x0 -lal jelöltük. A hullámfüggvények nyel-

vén ez az egyenlet a következő:
xψ(x) = x0 ψ(x). (8.11)
Ez egy elég különösen kinéző egyenlet. Hogyan lehet egy függ-

vény x-szerese arányos magával a függvénnyel? Látszólag ez
lehetetlen. De gondoljuk csak meg jobban. A (8.11)-et átírhatjuk
a következő alakba:
(x − x0 )ψ(x) = 0.
Ha egy szorzat nullával egyenlő, akkor legalább az egyik ténye-

zőnek nullának kell lennie. A másik azonban különbözhet nul-
lától. Vagyis amikor x = x0 , akkor ψ(x) = 0. Ez nagyon erős
feltétel. Azt fejezi ki, hogy adott x0 sajátérték mellett ψ(x) csak
egyetlen pontban,
x = x0
-ban különbözhet zérustól. Egy közönséges folytonos függvényre

nézve ez a halálos ítélettel egyenlő: A szokásos értelemben vett
függvények között nincs olyan, amely egyetlen pont kivételével

© Typotex Kiadó
mindenütt nulla, és csak ebben az egyetlen pontban különbözik

nullától. A
δ(x − x0 )
Dirac-féle deltafüggvény azonban pontosan ilyen tulajdonságú.

El kell tehát fogadnunk, hogy az X-nek minden valós x0 egy
lehetséges sajátértéke, a hozzá tartozó sajátvektor pedig (ame-
lyet ebben az összefüggésben sajátfüggvénynek hívunk) végtele-
nül koncentrálva van az x = x0 pontba. Az állítás értelme vilá-
gos: A
ψ(x) = δ(x − x0 )
hullámfüggvények reprezentálják azokat az állapotokat, amelyek-

ben a részecske az x tengelynek pontosan az x0 pontjában tartóz-
kodik.
Az persze tökéletesen érthető, hogy az a hullámfüggvény,
amely az x0 -ban tartózkodó részecskét reprezentálja, az x0 kivé-
telével mindenütt nullával egyenlő. Hogyan is lehetne másképp?
De elégedettséggel tölthet el a tény, hogy a matematika ezt az in-
tuíciót megerősíti.
Vizsgáljuk meg a |ψ állapot
x0 |Ψ
belső szorzatát az |x0 sajátállapottal. A (8.2) képlet alapján

∞
x0 |Ψ = δ(x − x0 )ψ(x).
−∞
A deltafüggvény (8.4)-ben adott definíciója szerint ennek az in-

tegrálnak az értéke
x0 |Ψ = ψ(x0 ). (8.12)

© Typotex Kiadó
Ez a képlet bármilyen x0 -ra érvényes, ezért az indexet elhagyva

az általános
x|Ψ = ψ(x) (8.13)
alakban is felírhatjuk. Összefoglalva: Az x tengely mentén mozgó

részecske ψ(x) hullámfüggvénye a |Ψ állapotvektor vetülete a
pozíció sajátvektoraira. A ψ(x) neve: a hullámfüggvény x-repre-
zentációban.
8.2.2. Az impulzus és sajátvektorai

A hely intuitív fogalom, az impulzus kevésbé. A kvantumme-
chanikában ez méginkább így van. Csak később fogjuk megér-
teni, hogy az az operátor, amelyet az impulzusnak feleltetünk
meg, hogyan függ össze az impulzus megszokott formulájával, a
tömegszer sebességgel. De megígérem, hogy megtaláljuk vele a
kapcsolatot.
Egyelőre maradjunk az absztrakt matematikánál. A kvan-
tummechanika impulzusoperátora a P, amely a
−iD
operátor segítségével adható meg. Mint a (8.10) képletben már

láttuk, az i szorzótényező szükséges ahhoz, hogy az operátor
hermitikus legyen.
Megtehetnénk, hogy P-t egyszerűen egyenlőnek vesszük −iD-
vel, de ha ezt tennénk, később nehézségekbe ütköznénk, amikor
meg akarnánk találni a kapcsolatot a klasszikus fizikával. A fi-
zikai dimenzióval lenne gondunk. A klasszikus fizikában az im-
pulzus egysége a tömeg és a sebesség mértékegységének a szor-

© Typotex Kiadó
zata, tömegszer hosszúság osztva az idővel (M L/T ). A D ope-

rátor mértékegysége viszont a hosszúságegység inverze, vagyis
1/L. A megoldást a Planck-állandó kínálja a maga M L2 /T di-
menziójával. A P és a D korrekt kapcsolata tehát
P = −iD, (8.14)
vagyis a hullámfüggvényre való hatás szempontjából

dψ(x)
Pψ(x) = −i . (8.15)
dx
A kvantumelmélettel dolgozó fizikusok gyakran választanak olyan
egységrendszert, amelyben értéke 1-gyel egyenlő. Ez vonzó le-
hetőség, de nem fogunk élni vele.
Keressük meg P sajátvektorait és sajátértékeit. Absztrakt vek-
torjelölésben a sajátérték-egyenlet a következő:
P|Ψ = p|ψ, (8.16)
ahol p a P valamelyik sajátértéke. A (8.16) egyenletet felírhatjuk

hullámfüggvénnyel is. A
d
P = −i
dx
megfeleltés következtében a sajátérték-egyenlet a következő lesz:
dψ(x)
−i = pψ(x),
dx
vagy
dψ(x) ip
= ψ(x).
dx
Ilyen típusú egyenlettel már korábban is találkoztunk. A megol-
dása exponenciális függvény:
ipx
ψp (x) = Ae .

© Typotex Kiadó
A p alsó index arra emlékeztet, hogy ψp (x) a P operátornak spe-

ciálisan a p sajátértékhez tartozó sajátfüggvénye. Ez az x változó
függvénye, amelyet a P valamelyik sajátértéke indexel.
A sajátérték-egyenlet nem rögzíti az A állandót, amely az ex-
ponenciális függvényt szorozza. Ezt már ismerjük: A sajátérték-
egyenlet önmagában sohase biztosítja a hullámfüggvény normált-
ságát. A konstans értékét rendszerint abból a követelményből ki-
indulva választjuk meg, hogy a hullámfüggvény egységnyi való-
színűségre legyen normálva. A 2.3 szakaszra visszautaló példa a
spin x komponensének a sajátvektora:
1 1
|r = √ |u + √ |d.
2 2
√
Itt az 1/ 2 szorzó biztosítja, hogy a teljes valószínűség legyen 1.
A P sajátvektorainak a normálása némileg bonyolultabb, bár
az eredmény maga egyszerű. Az A tényező alig komplikáltabb,
mint a spin esetében. Az idő kímélése érdekében elárulom a vég-
eredményt, a bizonyítását pedig később végezhetik majd el. A
√
korrekt tényező A = 1/ 2π, ezért
ipx
1 (8.17)
ψp (x) = √ e .
2π
A (8.13) és a (8.17) képletből következő érdekes tény a hely |x és
az impulzus |p sajátvektoraiból képzett belső szorzat szimmet-
riája:
ipx
1
x|p = √ e
2π
(8.18)
ipx
1 −
p|x = √ e .
2π

© Typotex Kiadó
A második egyenlet egyszerűen az első komplex konjugáltja.

Ezeket az eredményeket nem nehéz ellenőrizni, ha figyelembe
vesszük, hogy |x-et deltafüggvény reprezentálja. Két fontos kö-
rülményre hívom fel a figyelmüket, mielőtt tovább haladnánk:
1. A (8.17) az impulzus sajátfüggvénye koordinátabázisban,

tehát annak ellenére, hogy impulzus-sajátállapot, nem a p-
nek, hanem x-nek a függvénye.
2. A ψ szimbólumot használtuk mind a hely, mind az im-

pulzus sajátállapotára. Egy matematikus nem helyeselné,
hogy ugyanazzal a betűvel jelöljünk két különböző függ-
vényt, de a fizikusok ezt rendszeresen megteszik. A ψ(x)
általános jelölés egy függvényre, annak konkrét természe-
tétől függetlenül.
Ez az a pont, ahol először kezd sejleni, miért is nevezik a hullám-

függvényt hullámfüggvénynek. Vegyék észre, hogy az impul-
zusoperátor sajátfüggvényei (a sajátvektorokat reprezentáló hul-
lámfüggvények) valóban hullámok – pontosabban színuszhullá-
mok, vagy koszinuszhullámok. Most találkozunk első ízben a
kvantummechanika hullám-részecske dualizmusának egyik leg-
fontosabb aspektusával. Az
ipx
e
függvény hullámhosszát a
2π
λ=
p

© Typotex Kiadó
képlet adja meg, mivel a függvény értéke nem változik meg, ha

2π
x-hez -t adunk hozzá:
p
2π
ip(x + p ) ipx ipx
e =e e2πi =e .
Tartsunk itt egy kis szünetet és beszéljük meg, mi is a jelentő-

sége ennek az impulzus és hullámhossz közötti kapcsolatnak. Ez
az összefüggés több mint jelentős: Nagymértékben ez határozta
meg a huszadik század fizikáját. Az utóbbi száz évben a fiziku-
sok erőfeszítései elsősorban a mikrovilág törvényeinek a felku-
tatására irányultak. Eközben ki kellett deríteniük, hogyan épül-
nek fel bizonyos objektumok kisebbekből. A példák közismer-
tek: A molekulák atomokból állnak, az atomok elektronokból és
atommagból, az atommagok protonokból és neutronokból, ezek
a szubnukleáris részecskék pedig gluonokból és kvarkokból. És
ez a játszma folytatódik, a tudósok még rejtettebb, még kisebb
entitások után kutatnak.
Ezek az objektumok nemhogy szabad szemmel, de még a
legmodernebb mikroszkóppal sem láthatók, olyan végtelenül ki-
csik. De ennek nemcsak az az oka, hogy a szemünk nem elég ér-
zékeny. A lényegesebb ok az, hogy a szem és az optikai mikrosz-
kóp a látható spektrumban működik, amelyben a hullámhossz
egy atom méretének néhány ezerszerese. A szabály az, hogy nem
lehet felbontani olyan objektumokat, amelyek sokkal kisebbek,
mint a fény hullámhossza, amelynek segítségével meg akarjuk
őket figyelni. Ez a magyarázata annak, hogy a huszadik századi
fizikára nagymértékben jellemző az igény minél rövidebb hul-
lámhosszú fényre – vagy bármilyen más természetű hullámra. A

© Typotex Kiadó
10. előadásban látni fogjuk, hogy egy adott hullámhosszú fény-

nyaláb olyan fotonokból áll, amelyeknek az impulzusa pontosan
a
2π
λ=
p
képlet szerinti kapcsolatban áll a hullámhosszával. A következ-
tetés ebből az, hogy minél kisebb méretű objektumot akarunk
megfigyelni, annál nagyobb impulzusú fotonok (vagy más ob-
jektumok) kellenek hozzá. A nagy impulzus elkerülhetetlenül je-
lentős energiával társul. Ez a magyarázata annak, hogy az anyag
újabb és újabb mikroszkópikus tulajdonságainak a feltárásához
egyre nagyobb teljesítményű gyorsítókra van szükség.
8.3. A Fourier-transzformált és az impulzusbázis
A ψ(x) hullámfüggvénynek fontos szerepe van annak megha-

tározásában, hogy milyen valószínűséggel található meg a ré-
szecske az x koordinátájú pontban:
P (x) = ψ ∗ (x)ψ(x).
Látni fogjuk, hogy nem létezik olyan kísérlet, amelyből egyszerre

lehet megtudni egy részecske helyét és impulzusát. De ha sem-
mit se akarunk tudni a helyről, az impulzust pontosan meg lehet
határozni. A helyzet analóg a spin x és z komponensével. Bár-
melyiket meg lehet mérni külön-külön, egyszerre azonban nem.
Milyen valószínűséggel találjuk p-vel egyenlőnek egy részecs-
ke impulzusát, ha rászánjuk magunkat,hogy megmérjük? A vá-
laszt a 3. előadásban megfogalmazott elvek alkalmazásával ad-

© Typotex Kiadó
hatjuk meg. Annak valószínűsége, hogy az impulzusmérés ered-

ménye p-vel egyenlő, a következő:
P (p) = |p|Ψ|2 . (8.19)
A p|Ψ kifejezés a |ψ hullámfüggvénye impulzus reprezentáció-

ban. Ez természetesen a p függvénye, amelyet ezért új szimbó-
lummal jelölünk:
ψ̃(p) = p|Ψ. (8.20)
Mint láthatjuk, egy állapotvektor két módon is reprezentálható:

koordinátabázisban, vagy impulzusbázisban. Mindkét hullám-
függvény – a ψ(x) koordinátabázisú, és a ψ̃(p) impulzusbázisú
– pontosan ugyanazt a |Ψ állapotot reprezentálja. Kell tehát lé-
teznie egy meghatározott transzformációnak, amely lehetővé te-
szi, hogy ha ismerjük ψ(x)-et, ki tudjuk belőle számítani ψ̃(p)-t
és megfordítva. Az a helyzet, hogy a két reprezentáció egymás
Fourier-transzformáltja.
8.3.1. Egységfelbontás
Hamarosan látni fogjuk, mennyire hatékonyan alkalmazható Di-

rac bra-ket jelölése a bonyolult dolgok egyszerűsítésére. Először
is felidézzük az előző előadások egy fontos gondolatát. Tegyük
fel, hogy egy hermitikus megfigyelhető mennyiség sajátvekto-
raiból ortonormált bázist alkotunk. Legyenek a bázisvektorok
az |i-k. A 7. előadásban elárultam egy jól hasznosítható trük-
köt, amelyet most célszerű lesz alkalmaznunk. Egységfelbontás-
nak hívják. A (7.11) képlet szerint az I egységoperátort (amely

© Typotex Kiadó
bármely állapotra hatva ugyanazt az állapotot adja vissza) felír-

hatjuk a következő módon:

I= |ii |.
i
Mivel az impulzus is, a hely is hermitikus, mind az |x-ek, mind

pedig a |p-k bázisvektorok. Ha az összegzést integrálással he-
lyettesítjük, a segítségükkel két módon is felbonthatjuk az egy-
ségoperátort:
I= dx|xx | (8.21)
és
I= dp|pp |. (8.22)
Tegyük most fel, hogy az absztrakt |Ψ vektor hullámfüggvényét

ismerjük koordináta-reprezentációban. Definíció szerint ez a kö-
vetkező:
ψ(x) = x|Ψ. (8.23)
Ha meg akarjuk határozni a ψ̃(p) impulzusreprezentációjú hul-

lámfüggvényt, a következő lépéseket kell megtennünk:
• Először felírjuk a hullámfüggvény definícióját impulzus-

reprezentációban:
ψ̃(p) = p|Ψ.
• Beszúrjuk a (8.21) formában felírt egységoperátort a bra- és

a ketvektor közé:

ψ̃(p) = dxp|xx|Ψ.

© Typotex Kiadó
• A x|Ψ nem más, mint a ψ(x) hullámfüggvény, p|x-et pe-

dig megtaláljuk (8.18) második sorában:
−ipx
1
p|x = √ e .
2π
• Mindezeket összerakva
−ipx
1 (8.24)
ψ̃(p) = √ dxe ψ(x).
2π
Ez az egyenlet határozza meg, hogyan kell egy koordináta-repre-

zentációban megadott hullámfüggvényt impulzusreprezentáci-
óba áttranszformálni. Mire jó ez? Tegyük fel, hogy ismerjük egy
részecske hullámfüggvényét koordináta-reprezentációban, de az
impulzusát mérjük a kísérletben, és tudni szeretnénk, milyen va-
lószínűséggel kapunk rá p-t. Az eljárás az, hogy (8.24) segítségé-
vel kiszámítjuk ψ̃(p)-t, ennek ismeretében pedig a
P (p) = ψ̃ ∗ (p)ψ̃(p)
valószínűséget.
A fordított irányú átalakítás hasonlóan egyszerű. Tegyük fel,
hogy ismerjük ψ̃(p)-t, és vissza akarjuk belőle állítani ψ(x)-et. Eh-
hez az egységfelbontás (8.22) változatára van szükség. A szük-
séges lépések (amelyek feltűnően hasonlítanak az előzőkhöz) a
következők:
• Először felírjuk a hullámfüggvény definícióját koordináta-

reprezentációban:
ψ(x) = x|Ψ.

© Typotex Kiadó
• Beszúrjuk a (8.22) formában felírt egységoperátort a bra- és

a ketvektor közé:

ψ(x) = dpx|pp|Ψ.
• A p|Ψ nem más, mint a ψ̃(p) hullámfüggvény, x|p-t pe-

dig megtaláljuk a (8.18) képletben, ezúttal az első sorban:
ipx
1
x|p = √ e .
2π
• Mindezeket összerakva
ipx
1
ψ(x) = √ dxe ψ̃(p).
2π
Nézzünk rá egy kicsit más szemmel a koordináta és az impulzus

közötti ingajáratot megvalósító függvényekre. Figyeljük meg,
mennyire szimmetrikusak. Az egyetlen aszimmetria az, hogy az
ipx −ipx
egyikben e , a másikban e szerepel:
−ipx
1
ψ̃(p) = √ dxe ψ(x)
2π
(8.25)
ipx
1
ψ(x) = √ dxe ψ̃(p).
2π
A koordináta- és az impulzusreprezentáció közötti (8.25) kapcso-

lat mutatja, hogy a két reprezentáció egymás Fourier-transzfor-
máltja. Ezek a képletek a Fourier-analízis centrális összefüggé-
sei. Méltányolják, milyen egyszerű volt ezeket levezetni Dirac
elegáns jelöléseinek a segítségével.

© Typotex Kiadó
8.4. Kommutátorok és Poisson-zárójelek
Korábban, a 4. előadásban két fontos elvet fogalmaztunk meg a

kommutátorokról. Az első a klasszikus mechanika és a kvantum-
mechanika kapcsolatára vonatkozott, a második pedig a bizony-
talanságra. Most, ennek a hosszúra nyúlt előadásnak a végén,
be akarom mutatni ezeknek az elveknek az alkalmazását X-re és
P-re.
A kommutátorok és a klasszikus fizika lapcsolatával kezdjük.
Mint bizonyára amlékeznek rá, arra a következtetésre jutottunk,
hogy a kommutátorok és a Poisson-zárójelek között nagyfokú
hasonlóság áll fenn, amelyet a (4.21) egyenletben fogalmaztunk
meg explicit módon. Ha az ott használt L-t és M-et írjuk be az
egyenletbe, az
[L, M] ←→ i{L, M } (8.26)
megfeleltetésre jutunk. Ez eszünkbe juttatja, hogy a kvantum-

mechanikai mozgásegyenletek erősen emlékeztetnek klasszikus
megfelelőikre, ezért minden bizonnyal érdemes kiszámítani az X
és a P megfigyelhető mennyiségek kommutátorát. Szerencsére
ez egyáltalán nem nehéz feladat.
Először azt kell tisztázni, hogyan hat az XP szorzat egy tet-
szőleges ψ(x) hullámfüggvényre. A (8.5) és a (8.15) alapján
Xψ(x) = xψ(x),
dψ(x)
Pψ(x) = −i .
dx
A két egyenlet együttesen rögzíti az XP szorzat hatását:
dψ(x)
XPψ(x) = −ix . (8.27)
dx

© Typotex Kiadó
Most nézzük meg X és P hatását fordított sorrendben:

d xψ(x)
PXψ(x) = −i .
dx
A jobb oldal átalakításához az xψ(x) szorzat differenciálhá-
nyadosát kell kiszámítani a szorzat differenciálási szabályának a
figyelembevételével:
dψ(x)
PXψ(x) = −ix − iψ(x). (8.28)
dx
A kommutátornak a hullámfügvényre gyakorolt hatását úgy kap-
juk meg, hogy a (8.28) egyenletet kivonjuk (8.27)-ből:
[X, P]ψ(x) = XPψ(x) − PXψ)x),
vagyis
[X, P]ψ(x) = iψ(x).
Mint látjuk, az [X, P] hatása egy függvényre abban áll, hogy meg-
szorozza az i számmal. Képlettel ez így fejezhető ki tömören:
[X, P] = i. (8.29)
Ez egy önmagában véve rendkívül fontos eredmény. Az a tény,

hogy X és P nem kommutál egymással, kulcsfontosságú annak
megértésében, hogy miért nem mérhetők meg egyidejűleg. De a
dolog még érdekesebbé válik, ha a kommutátorok és a klasszikus
Poisson-zárójelek közötti (8.26) megfeleltetéssel vetjük össze. A
(8.29) azt sugallja, hogy a megfelelő Poisson-zárójel a következő:
{x, p} = 1,
ami valóban megegyezik a koordináták és a velük konjugált im-

pulzusok közötti klasszikus összefüggéssel (lásd az I. kötet 10.

© Typotex Kiadó
előadásában a (8) egyenletet). Végső soron ez a kapcsolat teszi

világossá, miért felel meg az impulzus kvantummechanikai fo-
galma a klasszikus impulzusnak.
Az 5. előadás általános bizonytalansági elvét most alkalmaz-
hatjuk az
[X, P] = i
relációra. Erre a képletre jutunk:

X P≥ .
2
A következő szakaszban majd foglalkozunk vele.
Most idézzük fel a kommutátorokkal kapcsolatos másik elvet
is. A 4. előadásban azt állapítottuk meg, hogy két megfigyelhető
mennyiség, L és M csak akkor mérhetők meg egyszerre, ha kom-
mutálnak. Ha nem ez a helyzet, akkor L-et nem lehet megmérni
anélkül, hogy ezzel M mérését befolyásolnánk. A nemkommu-
táló megfigyelhető mennyiségeknek nincsenek közös sajátvekto-
raik. Ez vezetett el az általános bizonytalansági relációhoz.
8.5. A Heisenberg-féle bizonytalansági reláció
Hölgyeim és uraim, most jön az a szám, amelyre mindannyian

vártak. Végre itt van a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció.
A Heisenberg-féle bizonytalansági reláció a kvantumelmélet
leghíresebb következménye. Nem korlátozódik annak megálla-
pítására, hogy egy részecske helye és immpulzusa nem ismer-
hető meg egyszerre, hanem pontos mennyiségi korlátot állít fel a
kölcsönös meghatározatlanságukra. Ennél a pontnál azt javaso-
lom, nézzék át újra az 5. előadást, amelyben az általános bizony-

© Typotex Kiadó
talansági relációról volt szó. A munka nagyját ott már elvégez-

tük, most csak az eredményeket kell learatnunk.
Mint már tudjuk, az általános bizonytalansági elv mennyiségi
korlátot szab az A és a B együttes mérhetőségére vonatkozóan.
Ezt a tényt fejezi ki az (5.13) képlet:
1
A B≥ |Ψ |[A, B]|Ψ|.
2
Alkalmazzuk most ezt az elvet közvetlenül a hely és az impulzus
X és P operátorára. A kommutátor ebben az esetben egy szám,
amelynek várható értéke önmaga. Az A-t és a B-t X-szel és P-vel
helyettesítve a
1
X P≥ |Ψ |[X, P]|Ψ|
2
képletet kapjuk. Ha pedig [X, P] helyébe beírjuk az i számot,
akkor
1
X P≥
|iΨ|Ψ|,
2
amelyből Ψ|Ψ = 1 következtében kapjuk a
1
X P≥
2
végeredményt.
Nem létezik olyan kísérlet, amely át tudja hágni ezt a korlátot.
Akármilyen gondosan tervezzünk is meg egy kísérletet a hely és
az impulzus egyidejű reprodukálható meghatározására, a hely
és az impulzus bizonytalanságának a szorzata minden erőfeszí-
1
tésünk ellenére se lesz kisebb -nál.
2
Amint a 8.2.1 szakaszban láttuk, a hullámfüggvény az X sa-
játállapotában erősen koncentrálva van egy x0 pont körül. Eb-
ben a sajátállapotban a találati valószínűség is teljesen lokalizált.

© Typotex Kiadó
Másrészt viszont egy impulzus-sajátállapotban a P (x) valószí-

nűség egyenletes az egész x-tengely mentén. Ahhoz, hogy ezt
lássuk, vegyük a (8.17) képlet hullámfüggvényének szorzatát a
saját komplex konjugáltjával:
⎛ ⎞⎛ ⎞
−ipx ipx
1 1 1
ψp∗ (x)ψp (x) = ⎝ √ e ⎠ ⎝ √ e ⎠ = .
2π 2π 2π
Az eredmény egy teljesen egyenletes eloszlás, amelynek semmi-

lyen x-nél sincs csúcsa. Ebből nyilvánvaló, hogy egy határozott
impulzusú állapotban a hely tökéletesen bizonytalan.
8.2. ábra: A legfontosabb tudnivalók a bizonytalanságtól. Felső ábra: x az

origótól jobbra található. A d eltérés lehet akár pozitív, akár negatív. A
bizonytalanság Δx (>0) általános mértéke a d2 -ek átlaga. Alsó ábra: Az origót
áthelyeztük jobbra, x = 0, Δx értéke változatlan

© Typotex Kiadó
A 8.2. ábra mutatja az x helyváltozó bizonytalanságának a

definícióját. A felső ábra az x várható értékhez viszonyítva
ábrázolja a függvény Δx bizonytalanságú szétkenődését. A d
egy pont x-től számított eltérése, amely lehet pozitív is, nega-
tív is. A Δx bizonytalanság az összes lehetséges d átlagolásának
az eredménye és a függvény egészét jellemzi. Az átlagolásnál a
d-ket négyzetre emeltük, hogy a pozitív és negatív eltérések ne
kompenzálják egymást.
A 8.2. alsó ábrája illusztrálja, hogyan egyszerűsödik a számí-
tás, ha az origót az x pontba helyezzük át. A Δx értéke eközben
változatlan marad.

© Typotex Kiadó
9. előadás
Részecskedinamika
Art és Lenny mozgalmas napra számított a Hilbert-bárban. De mindegyik ál-

lapotvektort a tökéletes nyugalom állapotában találták – mintha megfagytak
volna.
Lenny: Dögunalom, Art. Itt sohase történik semmi? Hé, Hilbert, miért ilyen
csendes ez a csehó?
Hilbert: Nyugi, nyugi. Ahogy a Hamilton-operátor megjelenik, minden moz-
gásba jön.
Art: A Hamilton-operátor? Ez valós operátornak hangzik.
9.1. Egy egyszerű példa
Az Elméleti minimum első két kötete két fő kérdést jár körül. Az
első: Mit értünk rendszeren, és hogyan írjuk le annak pillanatnyi
állapotát. Mint láttuk, a klasszikus és a kvantumfizika nagyon
eltérő választ ad erre a kérdésre. A klasszikus fázistérnek – a
koordináták és az impuzusok terének – a helyébe a kvantumel-
méletben az állapotok lineáris vektortere lép.
A második nagy kérdés: Hogyan változnak az állapotok az
időben? A klasszikus mechanikában is, a kvantummechaniká-
ban is az a válasz, hogy a mínusz egyedik törvény alapján, vagyis

© Typotex Kiadó
úgy, hogy az állapotok változása közben ne vesszen el információ

és ne mosódjanak el a különbözőségek. A klasszikus mechaniká-
ban ez az elv a Hamilton-egyenletekben és a Liouville-tételben
realizálódott. Korábban, a 4. előadásban pedig elmagyaráztam,
hogy a kvantummechanikában az uniteritás elve valósítja meg,
amely az általános Schrödinger-egyenlethez vezet el.
A 8. előadás kizárólag az első kérdésről szólt: Hogyan kell le-
írni egy részecske állapotát. Ebben az előadásban foglalkozunk a
másodikkal, amelyet így is megfogalmazhatunk: Hogyan mozog-
nak a részecskék a kvantummechanika szerint?
A 4. előadásban összefoglaltuk a kvantumállapotok időbeli
változására vonatkozó alapelveket. A legfontosabb fogalom itt a
H Hamilton-operátor, amely – a klasszikus mechanikai Hamilton-
függvényhez hasonlóan – a rendszer teljes energiájával egyenlő.
A kvantumelméletben a Hamilton-operátor az időfüggő Schrö-
dinger-egyenleten keresztül irányítja a rendszerek időbeli evolú-
cióját:
∂|Ψ
i = H|Ψ. (9.1)
∂t
Ebben az előadásban az eredeti Schrödinger-egyenletről lesz szó, ar-
ról, amit Schrödinger használt egy kvantummechanikai részecske
leírására. Az eredeti Schrödinger-egyenlet a (9.1) speciális esete.
A közönséges (nemrelativisztikus) részecskék mozgását irá-
nyító Hamilton-függvény a klasszikus mechanikában a mozgási
és a potenciális energia összegével egyenlő. Hamarosan eljutunk
ennek a kvantummechanikai változatához, de előbb vessünk egy
pillantást egy még ennél is egyszerűbb Hamilton-operátorra.

© Typotex Kiadó
Az elképzelhető legegyszerűbb Hamilton-operátor a P operá-

tor konstansszorosa:
H = cP. (9.2)
Ezzel ritkán foglalkoznak, pedig nagyon tanulságos példa. A c

konstans egy rögzített szám. Elfogadható a cP egy részecske
Hamilton-operátorának? Igen, elfogadható, és hamarosan látni
fogjuk, miféle részecskét ír le. Egyelőre csak annyit jegyzünk
meg, hogy (9.2) nem az, amire egy nemrelativisztikus részecs-
kénél számíthatnánk, mert nem P2 /2m. Azért érdemes mégis az
egyszerűbb példával kezdeni, hogy rajta mutassuk be a matema-
tikai apparátus működését.
Hogyan reprezentálható ez a példa egy koordinátabázisban
felírt ψ(x) hullámfüggvénnyel? Kezdjük azzal, hogy az operáto-
runkat beírjuk a (9.1) időfüggő Schrödinger-egyenletbe:
∂ψ(x, t) ∂ψ(x, t)
i = −ic .
∂t ∂x
Figyeljük meg, hogy a ψ az x-nek is, a t-nek is függvénye. Mivel
i-val egyszerűsíthetünk, nagyon egyszerű egyenletet kapunk:
∂ψ(x, t) ∂ψ(x, t)
= −c . (9.3)
∂t ∂x
A megoldása is egyszerű: az (x − ct) akármilyen függvénye ki-
elégíti az egyenletet. Az „ (x − ct) függvénye” kifejezés olyan
függvényre utal, amelyik nem függ külön x-től és t-től, hanem
csak az (x − ct) kombinációjuktól. Tekintsünk tehát egy tetsző-
leges ψ(x − ct) függvényt, és számítsuk ki a deriváltjait. Az x
szerinti parciális derivált egyszerűen
∂ψ(x − ct)
,
∂x

© Typotex Kiadó
mivel (x−ct) x szerinti parciális deriváltja 1. A t szerinti parciális

derivált azonban
∂ψ(x − ct)
−c .
∂t
Ezek a deriváltak nyilvánvalóan kielégítik a (9.3) egyenletet, és
ezért minden ilyen alakú függvény megoldása a Schrödinger-
egyenletnek.
Nézzük most meg, hogyan viselkedik a ψ(x − ct) függvény.

Hogyan változik az idő haladtával? Kezdjük azzal, hogy pilla-
natfelvételt készítünk róla a t = 0 pillanatban. Ez a kép a ψ(x)-et
ábrázolja. Megtudjuk belőle, mivel egyenlő a ψ az x-tengely bár-
mely pontjában a t = 0 pillanatban. Arról természetesen nincs
szó, hogy az (x − ct) bármilyen függvényével megelégednénk.
Megköveteljük, hogy a
∞
ψ ∗ (x)ψ(x)dx
−∞
integrál legyen egyenlő 1-gyel. A ψ(x)-nek ezért a végtelenben

elég gyorsan nullához kell tartania, különben az integrál elszállna.
A 9.1. ábra mutatja, milyen jellegű a ψ(x). A jellegzetességei
alapján jogosan nevezhetjük ψ(x)-et hullámcsomagnak.
Miután elkészítettük a ψ(x) pillanatfelvételt, megnézhetjük,
mi történik ezután. A t növekedésével a hullámcsomag alakja
nem változik, a komplex értékű ψ(x, t) az összes jellezetességével
együtt konstans c sebességgel mozog pozitív irányba29 .
Volt rá okom, hogy a konstansot c-vel jelöltem, ami általában
a fénysebesség jele. Azt gondolnám talán, hogy a részecskénk
29 Ez vonatkozik a valós és a képzetese részre egyaránt

© Typotex Kiadó
9.1. ábra: Egy állandó formájú hullámcsomag, amely konstans sebességgel

mozog
egy foton? No nem egészen. De a hipotetikus részecskére vonat-

kozó leírásunk nincs messze a mindig fénysebességgel mozgó
neutrinó korrekt tárgyalásától. (A valódi neutrinók valószínű-
leg egy egészen kicsivel lassabban mozognak, mint a fény.) A
Hamilton-operátorunk egy 1 dimenzióban mozgó neutrinót egé-
szen jól reprezentál, de van vele egy probléma: Az, hogy az általa
leírt részecske csak jobbra tud haladni. A leírás teljessé tételéhez
hozzá kellene adnunk a balra mozgás lehetőségét is30 .
Jobbra mozgó zaxonunknak31 van még egy zavaró tulajdon-
30 A mindig jobbra mozgó részecskéink eszembe juttatják Dr. Seuss A Zax című
klasszikus elbeszélését. Hajlok rá, hogy „ jobbra mozgó zaxonoknak” nevezzem
el őket. Nem tudhatjuk, milyen irányt vett volna a történet, ha Theodor Geiselnek
tudomása lett volna a neutrínókról.
31 Ugye megmondtam.

© Typotex Kiadó
sága – az energiája lehet pozitív is, negatív is. A P ugyanis vek-

tor, amely az x-tengely mindkét irányába mutathat. Egy negatív
impulzusú részecske energiája negatív, egy pozitív impulzusúé
pozitív. Nem kívánok erről többet mondani, csak annyit jegy-
zek meg, hogy az ilyen típusú részecskék negatív energiájának
a problémáját Dirac sikeresen megoldotta azon az alapon, hogy
ebben látta az antirészecskék létezésének elméleti alapját. Ezzel
a kérdéssel nekünk nem kell foglalkoznunk, elég, ha megállapít-
juk, hogy a részecskénk energiája lehet bármilyen előjelű.
Mivel a részecskénk hullámfüggvénye merev testként mozog
az x-tengely mentén, ugyanez igaz a valószínűségi eloszlásra is.
Ennek következtében az x várható értékének a mozgása is ha-
sonló, c sebességgel halad jobbra. Ennek a rendszernek ez a kvan-
tummechanikai esszenciája. De ezen kívül valami mást is észben
kell tartani. Amikor azt mondtam, hogy a c sebesség rögzített,
komolyan gondoltam. A részecskénk kizárólag olyan állapotban
létezhet, amelyben ezzel a speciális sebességgel mozog. Nem tud
se lassulni, se gyorsulni.
Milyen módon lehet egy ilyen részecskét tárgyalni klassziku-
san? A Hamilton-egyenleteket kell felírnunk ugyanezzel a Ha-
milton-függvénnyel:
∂H
= ẋ
∂p
és
∂H
= −ṗ.
∂x
Amikor H = cP , akkor
∂H
= ẋ = c
∂p

© Typotex Kiadó
és
∂H
= −ṗ = 0.
∂x
Eszerint a részecskénk klasszikus mechanikai tárgyalásában az
impulzus megmarad, a helykoordináta fix c sebességgel mozog.
A kvantummechanikában az egész valószínűségi eloszlás és a
várható érték végez ilyen mozgást. Röviden: A helykoordináta
várható értéke a klasszikus mozgásegyenleteknek megfelelően
viselkedik.
9.2. A nemrelativisztikus szabad részecske
Csak tömeg nélküli részecskék tudnak fénysebességgel mozogni,

és hozzátehetjük, csakis ilyen sebességgel mozoghatnak. A foto-
non és a gravitonon kívül minden más részecskének van vala-
mekkora tömege, ezért a sebességük kisebb, mint c. Amikor a
c-nél sokkal kisebb sebességgel mozognak, nemrelativisztikusnak
hívjuk őket, és a mozgásuk – legalább is klasszikusan – a közön-
séges newtoni mechanika szerint történik. A kvantummechani-
kát először nemrelativisztikus részecskékre alkalmazták.
Korábban (a 4. és a 8. előadásban) már szó volt róla, hogy
a kvantummechanikában a kommutátorok ugyanolyan szerepet
játszanak, mint a Poisson-zárójelek a klasszikus mechanikában.
Ezeknek a matematikai eszközöknek a felhasználásával a két el-
mélet mozgásegyenlete csaknem azonos formában írható fel. Spe-
ciálisan a Hamilton-operátor ugyanolyan szerepet tölt be a kom-
mutátorban, mint a Hamilton-függvény a Poisson-zárójelben. Ha
tehát fel akarjuk írni egy olyan rendszer kvantummechanikai
egyenleteit, amelynek a klasszikus fizikáját ismerjük, a legcél-

© Typotex Kiadó
szerűbb eljárás a klasszikus Hamilton-függvény átírása operátor

formába.
A nemrelativisztikus szabad részecske esetében természete-
sen a p2 /2m Hamilton-függvényre kell gondolni. Amikor azt
mondjuk egy részecskéről, hogy szabad, ezen azt értjük, hogy
nem hat rá erő, ezért nem kell potenciális energiával számol-
nunk. Az ilyen részecskének csak mozgási energiája van, amely
a következő:
1
T = mv 2 .
2
Mint jól tudják, egy klasszikus részecske impulzusának képlete
p = mv.
A Hamilton-függvény a kinetikus energiával egyezik meg, ha azt

a p impulzuson keresztül fejezzük ki:
1 p2
H= mv 2 = .
2 2m
Ez a klasszikus nemrelativisztikus szabad részecske Hamilton-
függvénye. Az előző példa jobbra haladó zaxonjával ellentét-
ben egy ilyen részecske energiája nem függ a mozgás irányától.
Ennek az az oka, hogy nem p-t, hanem p2 -et tartalmaz. Foglal-
kozzunk hát a p2 /2m energiájú részecskével, és keressük meg a
szabad részecske Schrödinger-egyenletét (azt, amit Schrödinger-
eredetileg felfedezett).
Az eljárásunk ugyanaz lesz, mint amit az előző példában kö-
vettünk. A Hamilton-függvény segítségével fogjuk felírni az idő-
függő Schrödinger-egyenletet. Az egyenlet bal oldalán most is az
∂ψ
i
∂t

© Typotex Kiadó
kifejezés áll. A jobb oldalon a klasszikus Hamilton-függvénynek

– a mozgási energiának – operátorosított alakja szerepel. A klasszi-
kus mozgási energia
p2 /2m.
A kvantumváltozatban p-t a P operátor helyettesíti:
H = P2 /2m.
Mi ennek a pontos értelme? Mint láttuk, a P operátor definíciója
∂
P = −i .
∂x
A P négyzete a P két egymás utáni hatásával egyenértékű:

2 ∂ ∂
P = −i −i ,
∂x ∂x
vagyis
2 ∂ 2
P2 = − .
2m ∂x2
Végül a bal- és a jobb oldalt egyenlítve felírjuk az időfüggő Schrö-
dinger-egyenletet:
∂ψ −2 ∂ 2 ψ
i= . (9.4)
∂t 2m ∂x2
Ez a közönséges nemrelativisztikus szabad részecske tradicio-
nális Schrödinger-egyenlete, amely egy speciális típusú hullám-
egyenlet. Az előző példával ellentétben azonban olyan hullámo-
kat ír le, amelyeknek a sebessége a hullámhossztól (és az impul-
zustól) függően más és más. Ennek következtében a hullámfügg-
vény a terjedése során nem őrzi meg az alakját. A zaxon hullám-
függvényével ellentétben szétfolyó tendenciát mutat. Ez látható
vázlatos formában a 9.2. ábrán.

© Typotex Kiadó
9.2. ábra: Egy nemrelativisztikus szabad részecske tipikus hullámcsomagja.

Felül: A kezdeti hullámcsomag keskeny és jól lokalizált. Alul: A
hullámfüggvény az idő haladtával elmozdul jobbra és közben szétfolyik
9.3. Az időfüggetlen Schrödinger-egyenlet
A célunk az, hogy megoldjuk a szabad részecske időfüggő Schrö-

dinger-egyenletét, de ehhez előbb az időfüggetlen egyenlettel kell
foglalkoznunk. Az időfüggetlen egyenlet lényegében a Hamilton-
operátor sajátérték-egyenlete:
H|Ψ = E|Ψ,
amelynek a ψ(x) hullámfüggvényt tartalmazó explicit formája a

következő:
2 ∂ 2 ψ(x)
− = Eψ(x). (9.5)
2m ∂x2
Nagyon könnyű megtalálni azoknak a sajátvektoroknak a teljes
rendszerét, amelyek ezt az egyenletet kielégítik, mert azonosak

© Typotex Kiadó
az impulzus-sajátvektorokkal. Próbáljuk ugyanis a

ipx
(9.6)
ψ(x) = e
függvényekkel kielégíteni az egyenletet. A deriválásokat elvé-

gezve azt találjuk, hogy tényleg (9.5) megoldásai, hacsak
E = p2 /2m. (9.7)
Ez nem okozhat meglepetést, hiszen E a (9.5) egyenlet energia-

sajátértéke.
9.1. Feladat: A (9.6) megoldás (9.5)-be helyettesítésével iga-

zoljuk (9.7)-et.
Mint a 4.13 szakaszban láttuk, az időfüggetlen Schrödinger-

egyenlet minden megoldása lehetőséget nyújt arra, hogy meg-
konstruáljuk az időfüggő egyenlet egy megoldását. Csupán any-
nyit kell tennünk, hogy az időfüggetlen megoldást – esetünkben
ipx Et p2 t
e -t – megszorozzuk e− = e−i 2m -sal. A megoldások teljes
rendszere tehát a következő:
p2 t
i(px − 2m )
ψ(x, t) = exp .

Minden megoldás ezeknek a megoldásoknak az összege, vagy
integrálja:

p2 t
i(px − 2m
ψ(x, t) = ψ̃(p) exp dp.

A számítást indíthatjuk bármilyen t = 0-beli hullámfüggvénnyel,

megkeressük a ψ̃(p) Fourier-transzformáltját, amelyet hagyunk

© Typotex Kiadó
időben változni. A függvényalak nem marad állandó, mivel a

különböző p-jű hullámok különböző sebességgel terjednek. De
látni fogjuk, hogy a hullámcsomag egésze p/m sebességgel ha-
lad, mint egy klasszikus részecske.
Ennek az egyszerű általános megoldásnak van egy fontos kö-
vetkezménye. Egyebek között az olvasható ki belőle, hogy im-
pulzusreprezentációban a hullámfüggvény időbeli változása na-
gyon egyszerű:
p2 t
i(px − 2m )
ψ̃(p, t) = ψ̃(p) exp .

Mint látjuk, csak a fázis változik időben, a nagyság állandó ma-

rad. Ez azért nagyon érdekes, mert ebben az esetben a P (p)
valószínűségben sincs változás. Ez természetesen az impulzus-
megmaradás következménye, ami azonban csak akkor érvényes,
amikor a részecskére nem hat erő.
9.4. Sebesség és impulzus
Mindeddig nem magyaráztam meg a P operátor és az impulzus

klasszikus fogalma, a tömegszer sebesség, vagyis a
v = p/m (9.8)
képlet közötti összefüggést. Mit értünk egy kvantummechanikai

részecske sebességén? A legegyszerűbb válasz az, hogy az átla-
gos Ψ |X|Ψ hely időderiváltját:
dΨ |X|Ψ
v= .
dt

© Typotex Kiadó
A hullámfüggvény felhasználásával részletesen felírva ez a kép-

let a következő:

d
v= ψ ∗ (x, t)xψ(x, t).
dt
Mi okozza Ψ |X|Ψ időbeli változását? Az, hogy ψ függ az idő-
től, és tudjuk is, hogyan. A ψ időbeli változását az időfüggő
Schrödinger-egyenlet határozza meg. Ezt a tényt használhatjuk
fel arra, hogy megtaláljuk a Ψ |X|Ψ időbeli viselkedését. El-
végeztem ezt a számítást – ahogy mondják, nyers erővel –, jó
néhány oldalt igénybe vett. Szerencsére a korábban megismert
absztrakt módszerek megkönnyítik a feladatot; a munka nagyob-
bik részét a 4. előadásban valójában már elvégeztük. Javasolom,
hogy – mielőtt tovább haladnánk – gondolják át újra a 4. előadás
anyagát, különösen a 4.9 szakaszt az elejétől a (4.17) képletig. Ez
utóbbit megint felírom:
d i
L = [H, L].
dt
A képlet jelentése: Egy L megfigyelhető mennyiség várható
értékének az időderiváltja az L-ből és a Hamilton-operátorból
képzett kommutátor várható értékének az i/-szorosával egyenlő.
A képletet a v sebességre alkalmazva a
i
v= [P2 , X] (9.9)
2m
összefüggésre jutunk. Nem kell tehát mást tennünk, mint kiszá-
mítani P2 , valamint X kommutátorát. Néhány egyszerű lépés
után ezt kapjuk:
[P2 , X] = P[P, X] + [P, X]P. (9.10)

© Typotex Kiadó
A képlet igazolásához ki kell írni a kommutátorokat, és figye-

lembe kell venni, hogy két tag kiejti egymást.
9.2. Feladat: Igazoljuk a (9.10) képletet a két kommutátor

kifejtésével és az eredmények összehasonlításával.
Utolsó lépésként a standard
[P, X] = −i
kommutátort kell felhasználni. Ha ezt (9.10)-be írjuk, és az ered-

ményt (9.9)-be helyettesítjük, a
P
v=
m
képletet kapjuk, amely átírható az megszokottabb
P = mv (9.11)
alakba. Pontosan azt kaptuk, amit bizonyítani akartunk: Az im-

pulzus – vagy pontosabban az impulzus átlagértéke – a tömeg és
a sebesség szorzatával egyenlő.
Ennek a végeredménynek a jobb érzékelése érdekében tegyük
fel, hogy a hullámfüggvény egy elég keskeny hullámcsomag. Az
x várható értéke a csomag középpontja közelében található. A
(9.11) képlet azt jelenti, hogy a csomag középpontja a klasszikus
p = mv képletnek megfelelően mozog.
9.5. Kvantálás
Mielőtt áttérnénk az erők tárgyalására a kvantummechanikában,

tartsunk egy kis pihenőt, és elemezzük azt, ami eddig történt.

© Typotex Kiadó
Egy megbízható, jól ismert klasszikus rendszerből, a szabad ré-

szecskéből indultunk ki, amelyet kvantáltunk. Az eljárás a követ-
kező módon kodifikálható:
1. Kiindulunk egy klasszikus rendszerből, vagyis néhány x

koordinátából és p impulzusból. A példánkban mindkettő-
ből csak egyetlen egy volt, de az eljárásunk általánosítható.
A koordináták és az impulzusok páronként fordulnak elő:
Minden xi -hez tartozik egy jól meghatározott pi . A klasszi-
kus rendszernek van Hamilton-függvénye, amely ezektől
az x-ektől és p-ktől függ.
2. A klasszikus fázisteret egy lineáris vektortérrel helyettesít-

jük. Koordináta-reprezentációban minden állapotot egy
ψ(x) hullámfüggvény reprezentál, amely általában az ösz-
szes koordináta függvénye.
3. Az x-eket és a p-ket helyettesítjük az Xi , Pi operátorokkal.

Az Xi úgy hat a hullámfüggvényre, hogy megszorozza xi -
vel, a Pi hatását pedig a
∂
Pi → −i
∂xi
szabály rögzíti.
4. Ezeknek a helyettesítéseknek az az eredménye, hogy a Ha-

milton-függvény operátorrá válik, amelyet használhatunk
akár az időfüggő, akár az időfüggetlen Schrödinger-egyen-
letben. Az időfüggő egyenlet mondja meg, hogyan változik
a hullámfüggvény az időben. Az időfüggetlen egyenletből
pedig a Hamilton-operátor sajátfüggvényeit és sajátértékeit
lehet meghatározni.

© Typotex Kiadó
Ezzel a kvantálási procedúrával lehet egy rendszer klasszikus

egyenleteit kvantumegyenletekké alakítani. Mindenütt ezt al-
kalmazzuk, kezdve a részecskék mozgásán egészen a kvantum-
elektrodinamikáig. Még Einstein gravitációelméletére is próbál-
ták – kevés sikerrel – alkalmazni. Ahogy egy egyszerű példán
bemutattuk, az eljárás biztosítja, hogy a várható értékek válto-
zása megfeleljen a klasszikus mozgásnak.
De mi volt előbb, a tyúk (a klasszikus fizika), vagy a tojás (a
kvantumfizika)? Melyik a logikailag helyes kiindulópont a kettő
közül? Szerintem a válasz egyértelmű. A természetet a kvantum-
mechanika írja le a valóságnak megfelelően. Bármennyire szép és
elegáns a klasszikus mechanika, csupán egy közelítő érvényes-
ségű elmélet. Csak akkor használható, amikor a hullámfüggvény-
csomagok megőrzik az alakjukat. Néha szerencsénk van, és egy
rendszer kvantumelméletére ráhibázhatunk – többről nincs szó –
egy jól ismert klasszikus rendszer kvantálása útján. Ez az eljárás
néha működik. Az elektronok kvantumos mozgása, amely a ré-
szecskék klasszikus mechanikájából dedukálható, egy ilyen eset.
A Maxwell-egyenletek alapján kidolgozott kvantumelektrodina-
mika egy másik. De nem létezik minden esetben olyan klasszi-
kus rendszer, amelyből kiindulhatunk. A részecskék spinjének
például nincs klasszikus megfelelője. Az általános relativitásel-
mélet kvantálása se járt mindeddig sikerrel. A kvantumelmélet
minden bizonnyal sokkal alapvetőbb, mint a klasszikus fizika,
amely csupán egy közelítés.
Mindezek előrebocsátása után folytassuk a részecskék moz-
gásának a kvantálását ezúttal az erőhatások figyelembevételével.

© Typotex Kiadó
9.6. Erők
Unalmas lenne a világ, ha csak szabad részecskék léteznének. A

részecskék az erők által válnak érdekes objektumokká, amikor
atomokat, molekulákat alkotnak, csokiszeletté egyesülnek vagy
fekete lyukká zsúfolódnak össze. Egy adott részecskére azoknak
az erőknek az összege hat, amelyeket a Világegyetemben megta-
lálható összes többi részecske gyakorol rá. A gyakorlatban több-
nyire feltételezzük, hogy tudjuk, mit csinálnak ezek a részecskék,
és a hatásukat egy, a vizsgált részecskére vonatkozó potenciális
energia függvénnyel írjuk le. Ez nagyjából így van a klasszikus
fizikában és a kvantummechanikában egyaránt.
A potenciálisenergia-függvényt V (x)-szel jelöljük. A klasszi-
kus mechanikában ezt az
∂V
F (x) = −
∂x
képlet kapcsolja össze a részecskére ható erővel. Egydimenziós
mozgásnál a parciális deriválást közönséges deriválás helyette-
síti, de megmaradok az általánosabb felírásmódnál. Ha ezt a
képletet az F = ma második Newton-törvénnyel kombináljuk,
az
d2 x ∂V
m =−
dt2 ∂x
egyenletre jutunk.
A kvantummechanikában másképpen járunk el, a Hamilton-
operátort írjuk fel, és a Schrödinger-egyenletet oldjuk meg. A
V (x) potenciális energiából V operátor lesz, amelyet hozzá kell
adni a Hamilton-operátorhoz.

© Typotex Kiadó
Miféle operátor a V? A kérdést nem az absztrakt ketek és

brák, hanem a hullámfüggvények nyelvén válaszolhatjuk meg
legkönnyebben. Amikor a V hat egy ψ(x) függvényre, megszo-
rozza V (x)-szel:
V|Ψ → V (x)ψ(x).
Amikor erők is hatnak, a részecske impulzusa nem marad meg.

Ugyanez a helyzet a klasszikus mechanikában is. Newton
dp
=F
dt
mozgástörvénye a
dp ∂V
=− (9.12)
dt ∂x
alakban is felírható.
A kvantálási szabályoknak megfelelően a V(x)-et hozzá kell
adni a Hamilton-operátorhoz32 :
P2
H= + V(x), (9.13)
2m
és ennek megfelelően kell módosítani a Schrödinger-egyenletet:
∂ψ −2 ∂ 2 ψ
i = + V (x)ψ
∂t 2m ∂x2
(9.14)
−2 ∂ 2 ψ
Eψ = + V (x)ψ.
2m ∂x2
Milyen eredménye lesz ennek a módosításnak? Az új tag bizo-
nyosan hatással lesz a hullámfüggvény időbeli változására. Ez
nem is lehet másképp, ha a hullámcsomag átlagos mozgásának
a klasszikus pályát kell követnie. Ellenőrizzük, hogy valóban
32 Technikai értelemben ez vonatkozik a szabad részecskére is, csak ott V (x)
nullával egyenlő.

© Typotex Kiadó
ez történik. Az első kérdés: Vajon érvényben marad-e a (9.11)

egyenlet? Nem változhat meg, hiszen az erő nem módosítja az
impulzus és a sebesség kapcsolatát.
A H új tagja miatt új tag jelenik meg X és H kommutátorá-
ban. Elvben ez megváltoztathatná a sebesség (9.9) képletét, de
nem nehéz belátni, hogy a képlet változatlan marad. Az új tag
ugyanis X és V(x) kommutátorát tartalmazza. De az x-szel és az
x valamilyen függvényével való szorzási műveletek kommutál-
nak egymással:
[X, V(x)] = 0.
Következésképpen a sebesség és az impulzus közötti kapcso-

latot az erő jelenléte a kvantummechanikában éppúgy változat-
lanul hagyja, mint a klasszikus mechanikában.
A legérdekesebb kérdés a következő: Értjük-e a Newton-tör-
vény kvantumos verzióját? Mint fentebb láttuk, ennek a törvény-
nek a matematikai alakja a következő:
dp
= F.
dt
Számítsuk ki a P várható értékének időderiváltját úgy, hogy a P

kommutátorát képezzük a Hamilton-operátorral:
d i i
P = [P2 , P] + [V, P]. (9.15)
dt 2m
Az első tag nulla, mert egy operátor kommutál a saját magából
képzett függvényekkel. A második tagot egy olyan egyenlet se-
gítségével számítjuk ki, amelyet még nem igazoltunk:
dV (x)
[V(x), P] = i . (9.16)
dx

© Typotex Kiadó
Ha (9.16)-ot (9.15)-be helyettesítjük, a

d dV
P = −
dt dx
képletre jutunk.
Igazoljuk most (9.16)-ot. A kommutátornak a hullámfügg-
vényre gyakorolt hatása a következő:

d d
[V(x), P]ψ(x) = V (x) −i ψ(x) − − V (x)ψ(x).
dx dx
(9.17)
Egyszerűsítés után valóban (9.16)-ot kapjuk. Ezzel beláttuk a

d dV
P = − (9.18)
dt dx
képletet, amely az impulzus változási sebességére felírt Newton-
egyenlet kvantumos változata.
9.3. Feladat: Mutassuk meg, hogy (9.17) jobb oldala egysze-

rűsítés után valóban (9.16) jobb oldalával egyezik meg. Se-
gítség: Először alkalmazzuk a második tagra a szorzat diffe-
renciálási szabályát, majd végezzük el az egyszerűsítéseket.
9.7. Az egyenes vonalú mozgás és a klasszikus

határeset
A bizonyításunkból azt gondolhatnák, hogy az X várható értéke

pontosan követi a klasszikus pályát. De nem pont ezt bizonyí-
tottuk be, mert egy x-függvény átlaga nem ugyanaz, mint az x
átlagának a függvénye. Ha a (9.18) helyes olvasata
d dV (x)
P = − [hibás]
dt dx

© Typotex Kiadó
volna (hangsúlyozom, nem az), akkor valóban az lenne a hely-

zet, hogy a hely és az impulzus átlaga a klasszikus mozgástör-
vényeknek tesz eleget. Valójában a klasszikus egyenletek köze-
lítő érvényűek, tiszta szerencse, ha a dV /dx átlagát helyettesít-
hetjük az x-átlag függvényének a deriváltjával. Mikor jogos ezt
megtenni? Akkor, amikor V (x) lassan változik a hullámcsomag
méretét meghatározó skálán. Ha azonban a hullámcsomag tar-
tományában a V gyorsan változik, a klasszikus közelítés nem al-
kalmazható. Ilyen esetben még egy keskeny hullámcsomag is
szétszórt hullámok sokaságára bomlik, amely nem is emlékez-
tet az eredeti csomagra. A valószínűségi függvény is szétterjed.
Ha ez a helyzet, akkor nem lehet mást tenni, mint megoldani a
Schrödinger-egyenletet.
Vizsgáljuk meg ezt a szituációt alaposabban. A hullámcso-
magjaink alakjára vonatkozóan semmilyen matematikai feltevést
se tettünk, de azért szabályos, egyetlen maximummal rendel-
kező függvénynek képzeltük el őket, amelyek simán távolodnak
pozitív vagy negatív irányba. Ez ugyan nem szerepelt az exp-
licit matematikai feltevéseink között, de reális szempont annak
megítélésében, hogy vajon a részecske úgy viselkedik-e, ahogy a
klasszikus mechanika alapján elvárható volna.
Illusztrációként tekintsünk egy „ rendhagyó” formájú hullám-
csomagot. A 9.3. ábrán egy olyan kétmódusú (két maximummal
rendelkező) hullámcsomagot láthatunk, amelynek centruma az
x-tengely origójában van. Válasszunk most az x-nek egy F (x)
függvényét, amely az erőt reprezentálja. Az F (x) várható értéke

© Typotex Kiadó
9.3. ábra: Egy kétmódusú (kétpúpú) függvény x = 0 középponttal. Vegyük

észre, hogy x = 0, de x > 0
nem egyezik meg az x várható értékéből képzett F függvénnyel:
F (x) =
F (x).
A jobb oldal a hullámcsomag centrumának a helyzetétől függ.

Nem ugyanaz, mint a bal oldal, amelyik az előző szakasz ered-
ményeinek felel meg – F (x) ugyanolyan alakú, mint a (9.18)
egyenlet jobb oldala33 .
Mutatok egy példát, amelyben ez a két kifejezés nagyon kü-
lönbözhet egymástól. Tegyük fel, hogy az erő négyzetesen függ
x-től:
F = x2 .
Legyen továbbá a hullámcsomagunk olyan, mint a 9.3. ábrán.

Mivel egyenlő x várható értéke? Nullával, és ugyanez igaz F (x)-
re is, mivel F (0) = 02 = 0. És mivel egyenlő az x2 várható ér-
téke? Nagyobb, mint nulla. Amikor tehát a hullámcsomag nem

33 Ne felejtsük el, hogy − dV
dx
ebben az egyenletben az erő.

© Typotex Kiadó
egy szabályos, egypúpú görbe, amelyet elsősorban a középpont-

jának a helyzete jellemez, akkor általában nem igaz, hogy az im-
pulzus változási sebessége egyenlő az erőnek az x várható érté-
kéhez tartozó nagyságával. Az F (x) várható értéke csak akkor
lehet ugyanaz, mint F (x), amikor a hullámfüggvény elegen-
dően keskeny tartományra korlátozódik. Ezért hát nem voltunk
teljesen tisztességesek, amikor azt állítottuk, hogy a kvantumos
mozgásegyenlet olyan, mit a klasszikus. Ez attól függ, milyen jól
lokalizált a hullámfüggvény.
Azonos feltételek mellett a hullámfüggvény annál inkább lo-
kalizált, minél nagyobb a részecske tömege. Ha a V (x) potenciál-
ban nincsenek nagyon éles kiugrások, akkor jó közelítéssel lehet
F (x)-et F (x)-szel helyettesíteni. Tegyük fel például, hogy egy
jobbra mozgó szabályos hullámcsomag olyan pontszerű struktú-
rával találkozik, mint például egy atom, amelynek potenciális-
energia-függvénye a 9.4. ábrához hasonló. A hullámcsomag el-
kenődik és széthasad. De amikor valamilyen sima potenciál ke-
rül a csomag útjába, az áthaladás során nagyjából követi a klasszi-
kus egyenleteket. Nem számíthatunk rá, hogy a kvantumme-
chanika minden körülmények között reprodukálja a klasszikus
mechanikát. Csak annyit várhatunk el, hogy ez megtörténik ak-
kor, amikor szükséges – ha a részecskék nehezek, a potenciálok
simák, és nincs ok a hullámfüggvény széthasadására és szóródá-
sára.
Milyen fizikai helyzetben találkozunk olyan „ rossz potenciál-
lal”, amelyik széttöredezi a hullámfüggvényt? Tegyük fel, hogy
a potenciálban van valamilyen struktúra, amelyet egy bizonyos
méret jellemez. Képzeljük el azt, hogy ha a 9.4. ábrát felnagyí-

© Typotex Kiadó
9.4. ábra: Éles potenciálfüggvény. A keskeny csúcsokkal rendelkező potenciálok

a hullámfüggvény szóródására vezetnek. A különféle struktúrák annál jobban
szétszórják a hullámcsomagot – annál kevésbé lesz „ klasszikus” a mozgás –,
minél kisebbek a hullámcsomaghoz viszonyított méreteik
tanánk, egy sor csúcsot látnánk sűrűn egymás mellett. Jelöljük a

közöttük lévő távolságot δx-szel és tegyük fel, hogy ez a méret
sokkal kisebb, mint a bejövő részecske helybizonytalansága:
δx < Δx.
Ha az éles csúcsokból álló struktúra skálája sokkal kisebb, mint

a beérkező hullámcsomag mérete, a csomag sok kis részre bom-
lik szét, amelyek mindegyike különböző irányba szóródik. Azt
mondhatjuk, hogy amikor a potenciál strukturáltsága finomabb a
bejövő részecske hullámhosszánál, a hullámfüggvény hajlamossá
válik a szétdarabolódásra.
Vegyünk például egy kugligolyót, és tegyük fel a kérdést:
Mennyi a Δx-e? A válaszhoz a bizonytalansági reláció nyújt va-
lamilyen mértékű fogódzót. Tipikusan Δp × Δx nagyobb -nál.
De a valóságban a szorzat gyakran nagyságrendű:
ΔpΔx ≈ .

© Typotex Kiadó
Nos, a p annyira határozott, amennyire csak lehet, de egy közön-

séges makroszkopikus tárgy esetében a bizonytalansági reláció
gyakorlatilag telítve van – a bal oldal nagyjából egyenlő -sal. En-
nek az okát elég bonyolult volna megmagyarázni, nem is bonyo-
lódok bele. Egyszerűen felteszem, hogy így van, és megnézem,
milyen következményekre vezet. Mi a Δp? Nem más, mint mΔv,
amelynek alapján
mΔvΔx ≈ .
Rendezzük ezt át:

ΔvΔx ≈ ,
m
vagyis

Δx ≈ .
mΔv
Elég letenni a kugligolyót a földre, hogy megállapíthassuk: A se-
bességbizonytalansága nem valami nagy. Minél súlyosabb a go-
lyó, annál inkább várható, hogy a sebessége egyre kisebb legyen.
De akárhogy is van, a jobb oldalon m a nevezőben fordul elő, és
amikor egyre kisebbé válik, a Δx a Δv nagyságától függetlenül
egyre nagyobb lesz. Történetesen nagyobbá válhat a potenciál
strukturáltságának a skálájánál is.
A kvantummechanikai határesetben, amikor m nagyon kicsi,
a Δx pedig egyre nagyobb, a hullámfüggvény szétszakadozott
potenciál hatása alatt mozog, amelyet önmagánál sokkal éleseb-
ben strukturáltnak lát. Ilyenkor következik be a hullámfüggvény
szétdarabolódása. Az ellenkező esetben, amikor m nagyon nagy,
a Δx kicsi. Egy nagy kugligolyó hullámcsomagja nagyon kon-
centrált lehet. Amikor csúcsos potenciálban mozog, ez az elha-
nyagolható méretű hullámcsomag a csúcsot (viszonylag) szélesnek

© Typotex Kiadó
érzékeli. Széles, sima strukturán történő áthaladásnál a hullám-

függvény nem aprózódik fel. A klasszikus határesetet a nagy
tömegek és a sima potenciálok jellemzik. Kis tömegű részecskék
gyorsan változó potenciálokban kvantummechanikai rendszer-
ként viselkednek.
Mi a helyzet az elektronokkal? Elég nagy tömegűek ahhoz,
hogy klasszikusan viselkedjenek? A válasz a potenciál és a tö-
meg viszonyán múlik. Egy síkkondenzátorban például, amely-
ben a lemezek távolsága centiméternyi, az elektromos mező pe-
dig egyenletes, az elektron szabályos klasszikus részecskeként
teszi meg az utat a lemezek között. Ezzel szemben az atommag
potenciálja élesen strukturált. Amikor az elektron egy ilyen po-
tenciálba ütközik, az egész térben szétszóródik.
A téma lezárása előtt mondanék néhány szót a minimális bi-
zonytalanságú csomagról. Ezek olyan hullámcsomagok, amelyekre
nézve a ΔxΔp szorzat egyenlő /2-vel (ahelyett, hogy nagyobb
lenne nála). Ezekben az esetekben tehát a ΔxΔp a kvantumme-
chanika által megengedett legkisebb lehetséges érték. Az ilyen
csomagok Gauss-görbe alakúak, ezért gaussi csomagnak is hív-
ják őket. Az idő haladtával szétkenődnek és kisimulnak. Nem
ez a leggyakoribb hullámcsomagforma, de léteznek ilyenek. A
nyugvó billiárdgolyóra jó közelítést adnak. A 10. előadásban
látni fogjuk, hogy a harmonikus oszcillátor alapállapota gaussi
csomag.

© Typotex Kiadó
9.8. Útintegrálok
A klasszikus Hamilton-mechanika fókuszában a rendszer állapo-

tának pillanatról pillanatra bekövetkező változása áll. De a me-
chanikának létezik egy másik formája is – a legkisebb hatás elve –
, amely teljes történeteken alapul. Egyetlen részecske esetében ez
komplett trajektóriákat jelent egy adott kezdő és záró pillanat kö-
zött. A két megközelítési mód tartalmilag nem különbözik egy-
mástól, de máshova teszik a hangsúlyt. A Hamilton-mechanika
egyetlen pillanatra koncentrál, és megmondja, milyen változás
történik a legközelebbi pillanatig. A legkisebb hatás elve egy lé-
pést téve visszafele a globális szemléleten alapul. Úgy képzelhet-
jük, hogy a természet sorra veszi az összes lehetséges trajektóriát
és azt választja ki, amelyen a rögzített kezdő- és végpont között
a hatás minimális34 .
A kvantummechanikának is létezik hamiltoni tárgyalása,
amely a differenciális változásra helyezi a hangsúlyt. Ez az idő-
függő Schrödinger-egyenlet, amely nagyon általános érvényű.
Tudomásom szerint bármilyen fizikai rendszert lehet vele tár-
gyalni. Richard Feynman azonban hetven évvel ezelőtt jogosan
tette fel a kérdést, hogy lehet-e a kvantummechanika tárgyalását
is egész történetekre alapozni, vagyis létezik-e a kvantummecha-
nikában a legkisebb hatás elvének megfelelő eljárásmód. Nem
ismertetem részletesen Feynman útintegrálos módszerét, de ét-
vágygerjesztőként egy csipetnyit mutatok belőle.
34 Ha pontosan fogalmaznánk, az elvet inkább a stacionér hatás elvének kel-
lene hívnunk. A megvalósuló trajektóriák a hatás stacionér pontjai, amelyek nem
minden esetben minimumok. Számunkra azonban ennek a nüansznak nincs je-
lentősége.

© Typotex Kiadó
Azzal kezdem, hogy röviden emlékeztetem Önöket a klasszi-

kus legkisebb hatás elvére, ahogy azt az 1. kötetben elmagya-
ráztam. Tegyük fel, hogy egy részecske a t1 pillanatban az x1
pontból elindulva a t2 pillanatban ér az x2 pontba (9.5. ábra). A
kérdés: Milyen trajektórián haladt a t1 és a t2 időpontok között?
9.5. ábra: Egy klasszikus trajektória. Az egyik lehetséges utat mutatja, amelyen a
részecske az 1 (x1 , t1 ) pontból elindulva eljutgat a 2 (x2 , t2 ) pontba
A legkisebb hatás elve szerint az a trajektória valósul meg,

amelyen a hatás értéke minimális. A hatás természetesen terminus
technicus, amelyen a Lagrange-függvény integrálját értjük a tra-
jektória két végpontja között. Egyszerű rendszereknél a Lagrange-

© Typotex Kiadó
függvény kinetikus energia mínusz potenciális energiával egyenlő.

Egy egydimenzióban mozgó részecskére tehát
t2
A= L(x, ẋ)dt, (9.19)
t1
vagy másképpen

t2
mẋ2
A= − V (x) dt.
t1 2
9.6. ábra: Az első lépés a trajektória kvantálása felé. Bontsuk fel a trajektóriát két
egyenlő részre (az eltelt idő szempontjából). A részecske ugyanonnan indul és
ugyanoda érkezik mint korábban, de a trajektóriája áthalad a közbenső x ponton

© Typotex Kiadó
Az elgondolás az, hogy ki kell próbálni az összes lehetséges

trajektóriát a két végpont között, és mindegyikre ki kell számí-
tani A-t. A győztes az lesz, amelyiken a hatás a legkisebb35 .
9.7. ábra: További lépések az útintegrál megkonstruálása felé. A kezdőpontot és

a végpontot fixen tartva a trajektóriát nagy számú, azonos méretű szegmensre
bontjuk fel
Térjünk most át a kvantummechanikára. A kvantummecha-

nika szellemének a bizonytalansági reláció következtében nem
felel meg az az elképzelés, hogy a két végpontot egyetlen tra-
35 Elvben legalább is erről van szó. A gyakorlatban az Euler–Lagrange-egyenlet
az eljárást rövidre zárja, ahogy azt az 1. kötetben elmagyaráztam.

© Typotex Kiadó
jektória köti össze. A következő kérdés azonban föltehető: Ha

a részecske (x1 , t1 )-ből indul, akkor mi a valószínűsége annak,
hogy a helyét megfigyelve (x2 , t2 )-ben találjuk?
Mint a kvantummechanikában mindig, a valószínűség ebben
az esetben is egy komplex amplitúdó abszolút érték négyzetével
egyenlő. A kvantummechanika globális verziójának a kérdése
tehát a következő:
Ha a részecske (x1 , t1 )-ből indul, mi a valószínűségi amplitúdója

annak, hogy (x2 , t2 )-ben jelenjen meg?
Jelöljük ezt az amplitúdót C(x1 , t1 ; x2 , t2 )-vel, vagy egyszerűen

C1,2 -vel. A részecske kezdőállapota |Ψ(t1 ) = |x1 . Ez az állapot
a t1 és a t2 időpontok között a
|Ψ(t2 ) = e−iH(t2 −t1 ) |x1 (9.20)
állapotba evolvál. A részecske x2 -beli találati amplitúdója a

|Ψ(t2 ) és az |x2 belső szorzata:
C1,2 = x2 |e−iH(t2 −t1 ) |x1 . (9.21)
Szavakban: t2 − t1 idő alatt az x1 -ből az x2 -be jutás amplitúdóját

úgy kapjuk, hogy e−iH(t2 −t1 ) -et a kezdő- és a véghelyzet állapo-
tai közé fogjuk. A képlet egyszerűsítése érdekében t2 − t1 legyen
t. Ekkor
C1,2 = x2 |e−iHt |x1 . (9.22)
Felezzük meg most a t időintervallumot (ld. a 9.6. ábrát). Az

e−iHt operátort felírhatjuk két operátor szorzataként:
e−iHt = e−iHt/2 e−iHt/2 (9.23)

© Typotex Kiadó
A tényezők közé beírva az egységoperátor

I= dx|xx | (9.24)
alakját az amplitúdóra a

C1,2 = dxx2 |e−iHt/2 |xx |e−iHt/2 |x1 (9.25)
képletet kapjuk.
Az amplitúdónak ez az alakja bonyolultabb, de van egy na-
gyon érdekes interpretációja. Szavakban ez a következő: t idő
alatt az x1 -ből az x2 -be jutás amplitúdója a közbenső x helyzetre
vett integrállal egyenlő. Az integrandus egy szorzat, amelynek
első tényezője az x1 -ből az x-be, a második pedig az x-ből az x2 -
be jutás amplitúdója, mindkettő t/2 idő alatt.
A 9.6. ábra vizuálisan szemlélteti ezt az elgondolást. Ahhoz,
hogy egy klasszikus részecske x1 -ből x2 -be jusson, át kell ha-
ladnia valamilyen közbenső x ponton. Az x1 -ből az x2 -be jutás
kvantummechanikai amplitúdója azonban az összes lehetséges
közbenső pontra vett integrállal egyenlő.
Ez a gondolat tovább vihető, az időintervallumot sok apró
részre oszthatjuk, ahogy a 9.7. ábrán látható. A bonyolult for-
mulákat nem írom fel, de az elgondolás lényege bizonyára így is
érthető. Minden kis hosszúságú időtartamhoz tartozik egy
e−iH
tényező. Két ilyen tényező közé mindenütt beszúrjuk az egy-

ségoperátort, aminek következtében a C1,2 amplitúdó az összes
közbenső koordináta szerinti többszörös integrállá válik. Az in-
tegrandus
xi |e−iH |xi+1

© Typotex Kiadó
típusú kifejezések szorzata. Definiáljuk U ( )-t az
U ( ) = e−iH
képlettel. A teljes szorzat ekkor
x2 |U N |x1 ,
vagy másképpen
x2 |U U U U . . . |x1
alakban írható. Ebben a képletben az U operátor N -szer forful
elő, ahol N az epszilon növekmények száma. Ezután bármely
két egymás utáni U közé beiktathatjuk az egységoperátort.
Ezt a kifejezést egy adott úthoz tartozó amplitúdónak nevez-
hetjük. De a részecske nem egy bizonyos kiválasztott úton halad,
hanem amikor az infinitezimális időintervallumok száma vég-
telen naggyá válik, az amplitúdó a két adott végpont közötti összes
lehetséges útra vonatkozó integrállal egyenlő. Feynman fedezte fel
azt az elegáns tételt, hogy az egyes utakhoz tartozó amplitúdó
egyszerű összefüggésben áll a klasszikus mechanika egy jól is-
mert mennyiségével, az adott úton számított hatással. Az egyes
utakra vonatkozó pontos képlet a következő:
eiA/ ,
amelyben A a hatás a szóban forgó úton.

Feynman elmélete összefoglalható egyetlen képletben:

C1,2 = eiA( . (9.26)
utak
Az útintegrálos megfogalmazás több, mint egy elegáns matema-
tikai trükk: Hatékony módszer is. A segítségével le lehet szár-
maztatni a Schrödinger-egyenletet és a kvantummechanika ösz-

© Typotex Kiadó
szes kommutációs relációját. De az igazi alkalmazási területe

a kvantumtérelmélet, amelyben az elemi részecskék fizikájának
törvényszerűségeit főleg ezzel a módszerrel tárgyalják.

© Typotex Kiadó
10. előadás
A harmonikus oszcillátor
Art: Kezdem látni, Lenny. Lassan minden a helyére kerül. Mínusz Egy, álta-
lános bizonytalanság, összefonódott párok, a Hamilton-operátor – és még a
degeneráció is. Mi jön még?
Lenny: Az oszcillációk, Art. A vibrációk. Te vagy a prímás – húzz el még egy
utolsó nótát. Valamit, ami megrezgeti a lelket.
A világ kvantummechanikai leírásának összetevői közül kettő

különösen alapvető. Az egyik természetesen a spin, vagyis a ku-
bit. A klasszikus logikában mindent ki lehet fejezni igen-nem
kérdésekkel. A kvantummechanikában ehhez hasonlóan minden
logikai természetű kérdés végül a kubitokra fut ki. Az előző elő-
adásokban nem kevés időt szántunk a kubitokra. Ebben az elő-
adásban a kvantummechanika második alapvető összetevőjéről,
a harmonikus oszcillátorról lesz szó.
A harmonikus oszcillátor nem egy olyan konkrét objektum,
mint mondjuk a hidrogénatom vagy egy kvark, hanem egy ál-
talános matematikai keret, amelybe rengeteg jelenség illik bele.
A harmonikus oszcillátor ilyen fajta felfogása érvényes a klasszi-
kus fizikában is, de csak a kvantummechanikában kerül igazán
előtérbe.

© Typotex Kiadó
A harmonikus oszcillátorra példa a visszahúzó erő hatása alatt

mozgó részecske, amelyet a rugóra akasztott súly jelképez. Az
ideális rugó eleget tesz Hooke törvényének: Az egyensúlyi hely-
zetéből kilengett testre ható erő arányos a kitéréssel. Ezt visszaté-
rítő erőnek hívjuk, mivel a tömeget az egyensúlyi helyzet irányába
húzza vissza.
Egy edény alján súrlódásmentesen ide-oda guruló üveggolyó
szintén példa az oszcillátorra. A parabola alakú
k 2
V (x) = x (10.1)
2
potenciálisenergia-függvény az, ami ezekben a rendszerekben kö-
zös. A k neve rugóállandó. Mivel az erő a potenciális energia ne-
gatív deriváltjával egyenlő, az objektumra ható erő képlete
F = −kx. (10.2)
A negatív előjel mutatja, hogy az erő a kitéréssel ellentétes irányú

és a tömeget a kezdőpont felé húzza vissza.
Miért lehet a fizikában mindenütt megtalálni a harmonikus
oszcillátort? Azért, mert egy függvény a minimuma közelében
mindig parabola alakú. Nagyon sok fizikai rendszer energiá-
ját lehet közelíteni egy olyan változó kvadratikus függvényével,
amely valamilyen egyensúlyi helyzetből történő kitérésnek felel
meg. Ha egy ilyen rendszert perturbálunk, oszcilláló mozgás jön
létre az egyensúlyi helyzet körül. További példák:
• A kristályrács atomjai. Amikor az atomot az egyensúlyi

helyzetéből kimozdítjuk, lineárisnak tekinthető visszatérítő
erő húzza vissza a rácspontba. A mozgás ilyenkor három-

© Typotex Kiadó
dimenziós, ezért három független oszcillátorral reprezen-

tálható.
• Kis ellenállású áramkörben az áram gyakran valamilyen

határozott frekvenciával oszcillál. Az áramkör matemati-
kai tárgyalása azonos a rugóra akasztott tömegével.
• Hullámok. Ha egy tóban a víz felületét valahol megzavar-

juk, hullámokat keltünk. Egy adott pontból figyelve a hul-
lám áthaladásakor a felület rezgőmozgást végez. Ez a moz-
gás egyszerű harmonikus rezgés. Ugyanez igaz a hanghul-
lámokra is.
• Elektromágneses hullámok. Más hullámokhoz hasonlóan

a fényhullám is, a rádióhullám is rezgőmozgás. A részecs-
kék rezgésének leírására szolgáló matematika ezekben az
esetekben is alkalmazható.
A listát még folytathatnánk, de a matematika minden esetben

ugyanaz maradna. A határozottság kedvéért gondoljunk min-
dig a rugóra függesztett súlyra. Aligha kell bizonygatnunk, hogy
egy közönséges súly és rugó leírása nem igényli a kvantumme-
chanikát, ezért hát képzeljük mindkettőt nagyon kicsinek és kvan-
táljuk a mozgásukat.
10.1. A klasszikus leírás
Jelöljük y-nal a lelógó súly magasságát. Az origót úgy választ-

juk, hogy az egyensúlyi helyzetnek y = 0 feleljen meg. A rend-
szer klasszikus leírásához a Lagrange-módszert használjuk fel,

© Typotex Kiadó
amelyről az 1. kötetben tanultunk. A mozgási és a potenciális

energia 12 mẏ 2 és 21 ky 2 .
Bizonyára emlékeznek rá, hogy a Lagrange-függvény a kine-
tikus és a potenciális energia különbségével egyenlő:
1 1
L= mẏ 2 − ky 2 .
2 2
Első lépésként ezt a Lagrange-függvényt egy bizonyos standard
alakba írjuk át úgy, hogy y-ról áttérünk egy új változóra, az x-re.
Ez igazából nem új koordináta, mert ugyancsak a tömeg kitérését
írja le. Az y-ról az x-re történő áttérés az egységrendszer célszerű
megválasztásával függ össze. Az új változó legyen
√
x = m y.
Az x-en keresztül kifejezett Lagrange-függvény a következő:

1 2 1 2 2
L= ẋ − ω x . (10.3)
2 2

k
Az ω konstans, amelynek definíciója ω = , nem más, mint
m
az oszcillátor frekvenciája.
A változók ilyen megváltoztatásával minden oszcillátor le-
írása egységes alakúvá válik. Csak az ω frekvencia értéke kü-
lönbözteti meg egymástól őket.
A mozgásegyenletek felírásához használjuk a Lagrange-
egyenletet. Egy dimenzióban csak egy Lagrange-egyenletünk
van, amely a következő:
∂L d ∂L
= . (10.4)
∂x dt ∂ ẋ
Az L (10.3) képlete alapján
∂L
= ẋ. (10.5)
∂ ẋ

© Typotex Kiadó
Ez a mennyiség az x-hez tartozó kanonikusan konjugált impul-

zus, amelynek
d ∂L
= ẍ (10.6)
dt ∂ ẋ
idő szerinti deriváltja szerepel a (10.4) mozgásegyenlet jobb ol-
dalán. Az egyenlet bal oldala pedig a következő:
∂L
= −ω 2 x. (10.7)
∂x
Ha a két oldalt (a (10.6) és a (10.7) kifejezéseket) egyenlővé tesszük
egymással, megkapjuk a
−ω 2 x = ẍ (10.8)
Lagrange-egyenletet.
Ez az egyenlet természetesen egyenértékű F = ma-val. Miért
van benne mínusz jel? Azért, mert visszahúzó erőt ír le, amely-
nek iránya ellentétes a kitéréssel. Önök nem először találkoz-
nak ilyen szerkezetű egyenlettel és tudják, hogy a megoldása
színuszt és koszinuszt tartalmaz:
x = A cos(ωt) + B sin(ωt). (10.9)
Ebből a képletből látszik, hogy ω valóban az oszcillátor frekven-

ciája. A képlet kétszeres deriválása egy (negatív előjelű) ω 2 té-
nyezőt hoz ki belőle.
10.1. Feladat: Számítsuk ki a (10.9) kifejezés második de-

riváltját, és ezzel igazoljuk, hogy a képlet kielégíti a (10.8)
egyenletet.

© Typotex Kiadó
10.2. A kvantummechanikai leírás
Forduljunk most a súly és rugó rendszer mikroszkopikus válto-

zatához és tegyük fel, hogy – mondjuk – molekulányi méretű.
Elsőre ez nevetségesnek hat. Ilyen elhanyagolhatú méretű rugót
nem lehet készíteni. A természet azonban bőven produkál mik-
roszkopikus méretű rugókat. Sok olyan molekula létezik, amely
két atomból áll, egy súlyosból és egy könnyűből. Közöttük olyan
erők hatnak, amelyek egyensúlyban tartják őket egymástól bizo-
nyos távolságban. Amikor a könnyű atom elmozdul, az egyen-
súlyi helyzet irányába mutató vonzóerő hat rá. A molekula ily
módon a súly és rugó rendszer miniatűr változata, amelynek a
mérete olyan kicsi, hogy csak a kvantummechanika alapján lehet
megérteni.
A klasszikus Lagrange-függvény birtokában próbálkozzunk
meg most a rendszer kvantummechanikai leírásával. Az első,
amire szükségünk van, az állapottér. Mint láttuk, egy egyene-
sen mozgó részecske állapotát a ψ(x) hullámfüggvény írja le. A
rendszernek sok különböző lehetséges állapota van, mindegyi-
ket más és más hullámfüggvény reprezentálja. A ψ(x) definíciója
olyan, hogy ψ ∗ (x)ψ(x) annak valószínűségi sűrűsége (egységnyi
szakaszra jutó valószínűsége), hogy a részecskét az x helyen ta-
láljuk meg:
ψ ∗ (x)ψ(x) = P (x).
A P (x) a valószínűségi sűrűség. Ezzel szert tettünk egyfajta ki-

nematikára, a rendszer állapotainak valamiféle specifikációjára.
Lehet ψ(x) akármilyen függvény? A folytonosságon és a dif-
ferenciálhatóságon kívül az egyedüli követelmény az, hogy a ré-

© Typotex Kiadó
szecske teljes találati valószínűsége az összes lehetséges helyen

legyen egyenlő 1-gyel:
+∞
ψ ∗ (x)ψ(x)dx = 1. (10.10)
−∞
Ez nem látszik túl erős feltételnek. Bármekkora számot kapjunk

is a jobb oldalon (a nullát és a végtelent kivéve), a ψ-t mindig meg
lehet szorozni egy konstanssal úgy, hogy az integrál értéke 1-gyé
váljon. Mivel ψ ∗ (x)ψ(x) pozitív, az integrál biztosan nem nulla,
de lehet végtelen: Végtelenül sok függvény létezik, amelyik a
(10.10) integrált szétrobbantja. Az elfogadható hullámfüggvé-
nyekkel szemben támasztott követelmények között ezért ott van
az is, hogy a végtelenben ψ elég gyorsan tartson nullához annak
érdekében, hogy az integrál konvergáljon. Azokat a függvénye-
ket, amelyek ennek a követelménynek eleget tesznek, normálha-
tóknak hívjuk.
A harmonikus oszcillátorral kapcsolatban két kérdés tehető
fel:
• Hogyan változik a hullámfüggvény az időben? A válasz-

hoz a Hamilton-operátor ismerete szükséges.
• Milyen energiája lehet az oszcillátornak? Ezt ugyancsak a

Hamilton-operátor határozza meg.
Ahhoz tehát, hogy bármi érdekeset megtudjunk az oszcillátor-

ról, ismernünk kell a Hamilton-operátorát. Ezt szerencsére meg
lehet határozni a Lagrange-függvény alapján, és mindjárt fel is
idézzük, hogyan. De mindenekelőtt emlékeztetek rá, hogy az
x-hez kanonikusan konjugált impulzus ∂L/∂ ẋ-tal egyenlő36 . A
36 Erről az 1. kötetben volt szó.

© Typotex Kiadó
(10.5) figyelembevételével tehát

∂L
p= = ẋ.
∂ ẋ
A klasszikus mechanikából ismert definíció alkalmazásával azt
találjuk, hogy minden egydimenziós mozgást végző rendszer Ha-
milton-függvénye a következő:
H = pẋ − L,
ahol p az x-hez kanonikusan konjugált impulzus, L pedig a Lag-

range-függvény. Dolgozhatnánk ezzel a definícióval, de ehelyett
rövidre zárjuk a gondolatmenetet. Mivel a Lagrange-függvény
kinetikus energia mínusz potenciális energiával egyenlő, a Hamil-
ton-függvény kinetikus energia plusz potenciális energiával,
vagyis a teljes energiával egyezik meg37 . Az oszcillátor Hamilton-
függvénye tehát a következő:
1 2 1 2 2
H= ẋ + ω x .
2 2
Eddig rendben is volna, de még nem vagyunk készen. A moz-
gási energiát a sebességen keresztül írtuk fel. A kvantummecha-
nikában azonban a megfigyelhető mennyiségeket operátorok rep-
rezentálják, sebességoperátorunk pedig nincs. De ez a probléma
könnyen megoldható, ha mindent a helyen és a kanonikus im-
pulzuson keresztül fejezünk ki, amelynek van standard operátor
megfelelője. A Hamilton-függvényt nem nehéz a kanonikus im-
pulzuson keresztül kifejezni, mert
∂L
p= = ẋ,
∂ ẋ
37 Ehhez még azt is észre kell venni, hogy pẋ = mẋ2 a kinetikus energia két-
szerese. – A fordító

© Typotex Kiadó
ezért
1 2 1 2 2
H= p + ω x . (10.11)
2 2
Ez a klasszikus Hamilton-függvény képlete, amelyet most kvan-
tummechanikai kifejezéssé kell változtatnunk úgy, hogy x-t és
p-t a ψ(x)-re gyakorolt hatásukon keresztül értelmezett operáto-
rokkal helyettesítjük. Mint már korábban is tettük, a kvantum-
mechanikai operátorokat félkövér X, P jelöléssel különböztetjük
meg klasszikus x és p megfelelőiktől. A korábbi előadásokból
már tudjuk, hogyan hatnak ezek az operátorok. Az X megszo-
rozza a hullámfüggvényt a helyváltozóval:
X|ψ(x) =⇒ xψ(x).
A P is ugyanolyan alakú, mint más egydimenziós problémáknál:

d
P|ψ(x) =⇒ −i ψ(x).
dx
Most már a P kétszer egymás utáni alkalmazásával kitalálhatjuk,
hogyan hat a Hamilton-operátor a hullámfüggvényre. Az eljárás,
amelyet már alkalmaztunk a 9. előadásban, a következőt adja:

1 ∂ ∂ψ(x) 1
H|ψ(x) =⇒ −i −i + ω 2 x2 ψ(x),
2 ∂x ∂x 2
vagyis
2 ∂ 2 ψ(x) 1 2 2
H|ψ(x) =⇒ − + ω x ψ(x). (10.12)
2 ∂x2 2
Azért használjuk a parciális deriválás jelét, mert ψ függhet még
egy változótól, az időtől is. Az idő nem operátor, a státusza külön-
bözik x-étől. Az állapotvektor azonban változik az idővel, ezért
ezt paraméternek tekintjük. A parciális deriválás arra utal, hogy
a rendszer leírása „ egy adott pillanatra” vonatkozik.

© Typotex Kiadó
10.3. A Schrödinger-egyenlet
A (10.12)-ből látjuk, hogyan hat a Hamilton-operátor ψ-re. Mint

az előző szakaszban jeleztük, egyik funkciója a ψ időbeli változá-
sának a meghatározása. Írjuk fel ezért az időtől függő Schrödin-
ger-egyenletet:
∂ψ 1
i = Hψ.
∂t
Írjuk ide be a H-t a (10.12) képletből:
∂ψ ∂ 2 ψ(x) 1 2 2
i =− + ω x ψ(x). (10.13)
∂t 2 ∂x2 2
Ennek az egyenletnek a segítségével tudjuk előre megmondani
a jövőbeni hullámfüggvényt, ha (mind a valós, mind a képzetes
részét) ismerjük valamilyen adott időpillanatban. Vegyük észre,
hogy az egyenlet komplex, mert szorzótényezőként tartalmazza
az i-t. Ennek következtében a ψ-ben még akkor is nagyon ha-
mar megjelenik egy képzetes rész, amikor kiinduláskor tisztán
valós értékű. Ennek következtében minden ψ megoldás az x és a
t komplex függvénye.
Az egyenlet több módszerrel is megoldható. Az egyik lehe-
tőség a numerikus megoldás számítógép felhasználásával. Ki-
indulunk valamilyen ismert ψ(x)-ből, és ezt az időderiváltjának
a Schrödinger-egyenlet alapján törénő meghatározásával frissít-
jük. Az időderivált ismeretében kiszámíthatjuk ψ(x)-nek egy kis
idő alatt bekövetkező megváltozását. Ezt hozzáadjuk ψ(x)-hez
és az eljárást újra és újra megismételjük. Azt fogjuk találni, hogy
ψ(x) érdekes dolgot művel – valahogyan elmozdul. Bizonyos
körülmények között olyan hullámcsomagot képez, amelyik egy
harmonikus oszcillátorhoz hasonló mozgást végez.

© Typotex Kiadó
10.4. Energiaszintek
A másik kérdés, amely a Hamilton-operátor segítségével vizsgál-

ható, az oszcillátor energiaszintjeinek a kiszámítása az energia-
sajátvektorok és -sajátértékek meghatározása útján. A 4. előadás-
ban láttuk, hogy ezeknek a sajátvektoroknak és sajátértékeknek
az ismeretében felderíthetjük az időbeli függést anélkül, hogy
differenciálegyenletet kellene megoldanunk. Ez azon alapul,
hogy ismerjük az energia-sajátvektorok időfüggését. Érdemes
visszalapozni a Schrödinger-ket elkészítésének receptjéhez a 4.13
szakaszban.
Egyelőre koncentráljunk maguknak az energia-sajátvektorok-
nak a megtalálására a
H|ψE = E|ψE
időfüggetlen Schrödinger-egyenlet segítségével. Az E index jelzi,

hogy ψE egy bizonyos E sajátértékhez tartozó megoldás. Az
egyenlet két dolgot határoz meg: A ψE (x) hullámfüggvényt és
az energia lehetséges E értékeit. Konkretizáljuk az egyenletet a
H (10.12) képletének behelyettesítésével:
2 ∂ 2 ψE (x) 1 2 2
− + ω x ψE (x) = EψE (x). (10.14)
2 ∂x2 2
Az egyenlet megoldása azt jelenti, hogy
• meg kell találni azokat az E értékeket, amelyekhez tartozik

matematikai megoldás, és
• meg kell határozni az ezekhez tartozó sajátvektorokat.
A feladat nem annyira egyszerű, mint gondolhatnánk. Az egyen-

letnek minden komplex értékű E mellett van megoldása, de ezek

© Typotex Kiadó
óriási többsége fizikai szempontból abszurd. Ha valamelyik pont-

ból elindulva a Schrödinger-egyenletet az x-tengely mentén tett
kis lépésekben oldjuk meg, csaknem mindig azt fogjuk találni,
hogy nagy x-nél a ψ(x) egyre nagyobbá válva „ felrobban”. Rö-
viden szólva megoldást könnyen találunk, de csak nagyon ritkán
lesz közöttük olyan, amelyik normálható.
A helyzet az, hogy E legtöbb értéke mellett (a komplex ér-
tékeknél pedig minden esetben) a (10.14) egyenlet megoldása ex-
ponenciálisan nő, amikor x ∞-hez vagy −∞-hez tart, vagy mind-
két esetben. Az ilyen megoldásnak a fizika szempontjából nincs
értelme, mert azt fejezi ki, hogy a részecske nagyon nagy való-
színűséggel tartózkodik végtelenül távol. Valamilyen feltétel se-
gítségével ki kell zárnunk az ilyen megoldásokat. Rójuk ki tehát
a következő feltételt:
A Schrödinger-egyenlet fizikai megoldásai azok, amelyek normálhatók
Ez hatékony kikötés, ugyanis majdnem az összes E olyan, hogy

nem tartozik hozzá normálható megoldás. Csak bizonyos speci-
ális E értékek kivételek, és most ezeket kell megtalálnunk.
10.5. Az alapállapot
Mekkora a harmonikus oszcillátor legkisebb lehetséges energi-

ája? A klasszikus fizikában ez a legkisebb energia biztosan nem
negatív, hiszen a Hamilton-függvény az x2 -et és p2 -et tartalmazó
tagok összege, és akkor minimális, amikor p is, x is nulla. De
a kvantummechanikában ez a követelmény teljesíthetetlen, mert
a bizonytalansági reláció szerint nem lehet az x és a p egyidejű-

© Typotex Kiadó
leg nullával egyenlő. A legtöbb ami elérhető, egy olyan komp-

romisszumos állapot, amelyben sem az x, sem a p nincs nagyon
szétkenve. A kompromisszum következtében a legalacsonyabb
energia nem lehet nullával egyenlő. Se p2 , se x2 nem lesz nulla.
Mivel a X2 és a P2 operátoroknak nincs negatív sajátértéke, a
nulla sajátértékű állapotuk pedig nem közös, ezért a kvantum-
mechanikai oszcillátor energiasajátértékei között nem fordulhat
elő a nulla érték.
De akkor a sajátértékek között kell lennie egy legkisebbnek,
amelyhez egy megfelelő sajátfüggvény tartozik. A legalacso-
nyabb energiájú állapotot alapállapotnak hívjuk és a hullámfügg-
vényét ψ0 (x)-szel jelöljük. A nulla index tehát nem azt jelenti,
hogy az energia nulla, hanem csak azt, hogy a lehető legkisebb.
Létezik egy nagyon hasznos matematikai tétel, amely meg-
könnyíti az alapállapot azonosítását. Igazolni nem fogjuk, csak
megfogalmazzuk:
Bármilyen potenciálra igaz, hogy az alapállapoti hullámfüggvénynek

nincs zéróhelye (csomópontja), és ez az egyedüli olyan
energia-sajátállapot, amelyik ilyen tulajdonságú.
A harmonikus oszcillátorunk alapállapotának megtalálásához te-

hát keresnünk kell valamilyen E-nél egy csomópont nélküli meg-
oldást. Lényegtelen, hogyan fogunk hozzá a feladathoz – alkal-
mazhatunk matematikai trükköket, folyamodhatunk próbálga-
táshoz, vagy egyszerűen megkérdezzük a professzor úrtól. Vá-
lasszuk ez utóbbi lehetőséget. (Vállalom a professzori szerepet.)

© Typotex Kiadó
10.1. ábra: A harmonikus oszcillátor alapállapota
A keresett függvény a következő:

ω 2
−x (10.15)
ψ(x) = e 2 .
Ezt a függvényt rajzoltuk fel a 10.1. ábrán. Mint látható, a függ-

vény az origó tartományára van koncentrálva, ahogy a legalacso-
nyabb energiájú állapottól el is várható. Az origótól távolodva
nagyon gyorsan tart nullához, ezért a valószínűségi sűrűség in-
tegrálja véges. És ami nagyon lényeges, nincsenek csomópontjai.
Ennek következtében bizonyosan ő felel meg az alapállapotnak.
Vizsgáljuk meg, hogyan hat a (10.14)-ben felírt Hamilton-ope-
rátor erre a függvényre. Az operátor első tagjaként
2 ∂ 2
−
2 ∂x2
hat a ψ(x)-re. Számítsuk ki a hatását lépésenként, egymás után

végezve el a két deriválást. Az első lépésben
ω
∂ψ(x) ω − x2
= − (2x)e 2 .
∂x 2

© Typotex Kiadó
Egyszerűsítés után
ω 2
∂ψ(x) ω − x
= − xe 2 .
∂x
A második derivált a szorzat deriválási szabálya következté-
ben két tagot tartalmaz:
ω 2 ω 2
∂ 2 ψ(x) ω − x ω2 2 − x
=− e 2 + 2x e 2 .
∂x2
Helyettesítsük ezt be (10.14)-be és ugyanakkor a ψ helyébe min-
ω
− x2
denütt írjuk be a feltételezett e 2 sajátfüggvényt:
ω 2 ω 2 ω 2 ω
− x 1 2 2 − x 1 2 2 − x − x2
ωe 2 − ω x e 2 + ω x e 2 = Ee 2 .
2 2 2
ω
− x2
2
Az x e 2 -tel arányos két tag egyszerűsítése után arra a fi-
gyelemre méltó következtetésre jutunk, hogy a Schrödinger-
egyenlet megoldásához a
ω 2 ω
− x − x2
ωe 2 = Ee 2
2
egyenletet kell kielégítenünk.
Mint láthatják, az egyenlet kizárólag akkor állhat fenn, ami-
ω
kor az E energia -vel egyenlő. Eszerint nemcsak a hullám-
2
függvényt sikerült megtalálnunk, hanem az alapállapoti energiát
is. Ha ez utóbbit E0 -lal jelöljük, akkor tehát
ω
E0 = . (10.16)
2
Mellesleg az alapállapot hullámfüggvényéről kiderült, hogy pont
az, amit a professzor úr javasolt:
ω
− x2
ψ0 (x) = e 2 .
Nem egy buta fickó.

© Typotex Kiadó
10.6. A keltő és az eltüntető operátor
Az előadások során láthattuk, hogy a kvantummechanikáról két

módon is lehet gondolkozni. A két nézőpont Heisenbergre és
Schrödingerre vezethető vissza. Heisenberg kedvelte az algebrát,
a mátrixokat, és a lineáris operátorokat (ha tudta volna, hogy így
hívják őket). Vele ellentétben Schrödinger hullámfüggvényekben
és hullámegyenletekben gondolkozott, amelyeknek egyik híres
példája a Schrödinger-egyenlet. A két gondolkodásmód termé-
szetesen nem mond ellent egymásnak: A függvények vektorteret
alkotnak, a deriválások pedig operátorok.
A harmonikus oszcillátorral foglalkozva mindeddig a függ-
vényekre és a differenciálegyenletekre összpontosítottunk. Sok
esetben azonban – a harmonikus oszcillátornál pedig különös-
képpen – az operátormódszer az effektívebb. A hullámfüggvé-
nyek és hullámegyenletek egész apparátusát néhány algebrai
trükkel helyettesíti, amelyek csaknem minden esetben a kommu-
tációs relációkkal kapcsolatosak. Egyáltalán, azt tanácsolom, va-
lahányszor összetalálkoznak két operátorral, azonnal képezzék a
kommutátorukat. Amikor ez a kommutátor maga egy olyan ope-
rátor, amilyennel korábban még nem találkoztak, az ő kommutá-
torát is számítsák ki a két eredeti operátorral. Érdekes dolgok
szoktak ilyenkor kiderülni.
Ez az eljárás persze vezethet unalmas, vég nélküli kommutá-
lásokhoz is. De előfordul, hogy szerencsénk van, és rátalálunk az
operátoroknak egy olyan halmazára, amelyik a kommutálásokkal
szemben zárt. Amikor ez történik, forró nyomon vagyunk. Mint
látni fogjuk, az operátormódszerek rendkívül hatékonyak.

© Typotex Kiadó
Alkalmazzuk ezt a módszert a harmonikus oszcillátorra. Az-

zal kezdjük, hogy a Hamilton-operátort kifejezzük a P és az X
operátoron keresztül:
P2 + ω 2 X2
H= . (10.17)
2
A többi energiaszintet egy matematikai trükk alkalmazásával fog-
juk megkeresni. Ehhez okosan kell felhasználni az X és a P sa-
játosságait (elsősorban az [X, P] = i kommutációs relációju-
kat). Konstruálunk két új operátort, amelyeket keltő és eltüntető
operátornak neveznek. Amikor a keltő operátor egy energia-
sajátvektorra (vagy sajátfüggvényre) hat, új sajátvektort hoz létre,
amely az eggyel magasabb energiaszinthez tartozik. Az eltüntető
operátor pont az ellenkezőjét műveli: Az eggyel alacsonyabb ní-
vójú sajátvektort generálja. Durván szólva tehát az energia az,
amit keltenek és eltüntetnek. Növelő és csökkentő operátoroknak is
hívják őket. De ne felejtsük el: Az operátorok nem rendszerekre,
hanem állapotvektorokra hatnak. Ahhoz, hogy lássuk ezeknek
az operátoroknak a működését, írjuk át a Hamilton-operátort a
következő alakba:
1 2
H= (P + ω 2 X2 ). (10.18)
2
Ez a kifejezés érvényes a klasszikus és a kvantummechanikában
egyaránt, ezért használhatnánk benne a p, x kisbetűs írásmódot
is. A P, X jelölést az indokolja, hogy az alábbiakban a kvantum-
mechanikai Hamilton-operátorra koncentrálunk.
Kezdjük egy olyan átalakítással, amelyik a klasszikus fiziká-
ban érvényes, a kvantummechanikában azonban módosításra szo-
rul. A fenti képlet zárójelében két mennyiség négyzetének az

© Typotex Kiadó
összege áll. Az
a2 + b2 = (a + ib)(a − ib)
képlet segítségével megpróbálhatjuk átírni a Hamilton-operátort

a
1 ?
(P + iωX)(P − iωX)
H = (10.19)
2
alakba, ami majdnem korrekt. De miért csak majdnem? Azért,
mert a kvantummechanikában P és X nem kommutál egymás-
sal, ezért nagyon oda kell figyelnünk az operátorok sorrendjére.
Végezzük el a tényezőkre bontott alak összeszorzását és nézzük
meg, visszakapjuk-e a (10.18) jobb oldalán álló kifejezést. A szor-
zást a tényezők sorrendjének gondos megőrzése mellett elvégezve
a következőt kapjuk:
1 1
(P + iωX)(P − iωX) = (P2 + iωXP − iωPX − i2 ω 2 X2 ) =
2 2
1 2
= (P + iω(XP − PX) − i2 ω 2 X2 ) =
2
1 2
= (P + iω(XP − PX) + ω 2 X2 ) =
2
1 2 1
= (P + ω 2 X2 ) + iω(XP − PX)
2 2
Foglalkozzunk az utolsó sorban a második zárójeles kifejezéssel!
Már korábban is találkoztunk vele, mert az X és a P kommutá-
tora. Az értékét is tudjuk:
(XP − PX) = [X, P] = i.
A szorzat alakú Hamilton-operátorunk tehát a következő kifeje-

zéssel egyenlő:
1 2 1
(P + ω 2 X2 ) + iωi,
2 2

© Typotex Kiadó
azaz
1 2 1
(P + ω 2 X2 ) − ω.
2 2
A faktorizált alak ily módon nem egyenlő pontosan a valóságos
Hamilton-függvénnyel, mert hiányzik belőle egy ω/2 tag. A
helyes Hamilton-operátort úgy kapjuk meg, hogy a tényezőkre
bontott alakhoz ezt a hiányzó mennyiséget hozzáadjuk:
1 ω
H= (P + iωX)(P − iωX) + .
2 2
A Hamilton-operátornak ez az átalakítása érdektelen szőrszálha-

sogatásnak tűnhet, de higgyék el, nem az. Először is az utolsó tag
egy additív állandó, amelynek következtében minden energia-
ω
sajátértékben megjelenik az 2 járulék. Egyelőre nem foglalko-
zunk vele. A feladat többi részének megoldása után térünk majd
vissza rá. A probléma lényeges elemét a (P+iωX)(P−iωX) szor-
zat képezi, amelynek (P + iωX), (P − iωX) tényezői figyelemre-
méltó sajátosságokat mutatnak. Ezek azok a növelő és csökkentő
(vagy keltő és eltüntető) operátorok, amelyekre korábban utal-
tunk. Jelen pillanatban ezek még csak nevek, de mint nemsokára
kiderül, jól lettek megválasztva. Mint látni fogjuk, az
a− = (P − iωX)
a csökkentő, az
a+ = (P + iωX)
pedig a növelő operátor. Történetileg azonban nem mindig az

jut érvényre, ami a leghelyesebb volna. Hagyományosan a nö-
velő és a csökkentő operátort egy extra tényezővel megszorzott

© Typotex Kiadó
formájukban definiálták. A hivatalos definíció tehát a következő:

i
a− = √ (P − iωX), (10.20)
2ω
−i
a+ = √ (P + iωX). (10.21)
2ω
Ezeknek a definícióknak a felhasználásával a Hamilton-operátor
nagyon egyszerű alakot vesz fel:
H = ω(a+ a− + 1/2). (10.22)
Az a+ -nak és az a− -nak csak két olyan tulajdonsága van, amelyet

tudnunk kell. Az első az, hogy egymás hermitikus adjungáltjai.
Ez a definíciójukból következik. De a lényeg a második tulajdon-
ságukban, a kommutátorukban van, amely a következő:
[ a− , a+ ] = 1.
Ezt a képletet nem nehéz igazolni. A definíciók alapján

1
[a− , a+ ] == [(P − iωX), (P + iωX)] .
2ω
Ha ebben a képletben kihasználjuk az [X, X] = 0, [P, P] = 0,
[X, P] = i kommutációs relációkat, gyorsan eljutunk az [a− , a+ ]
= 1 képlethez.
A (10.22) Hamilton-operátort még egyszerűbb alakban írhat-
juk fel, ha bevezetjük az
N = a+ a −
gerjesztésiszám-operátort, amelyet egyszerűbben gerjesztettségnek

is nevezhetünk. Ez persze megint csak egy név, de látni fog-
juk, hogy a lényegre utal. A gerjesztettségen keresztül kifejezett

© Typotex Kiadó
Hamilton-operátor a következő:
H = ω(N + 1/2). (10.23)
Mindeddig nem tettünk mást, mint jelöléseket vezettünk be, az

a+ -t, az a− -t és az N-t, amelyek segítségével a Hamilton-operátort
megejtően egyszerű formában lehet felírni. De vajon közelebb
jutottunk-e ezzel a energia-sajátértékek meghatározásához? A
továbblépéshez idézzük emlékezetünkbe az egyik korábbi taná-
csomat: Ha látunk két operátort, számítsuk ki a kommutátoru-
kat. Egyet ezek közül már ismerünk:
[ a− , a+ ] = 1. (10.24)
Számítsuk ki a növelő és a csökkentő operátorok kommutátorát

a gerjesztettség N operátorával is:
[ a− , N] = a− N − Na− = a− a+ a− − a+ a− a− .
A jobb oldalból a sorrend megtartásával emeljük ki a− -t:
[ a− , N] = a− N − Na− = (a− a+ − a+ a− )a− .
A kapott kifejezés elég bonyolultnak látszik, de csak addig, amíg

a zárójelben fel nem ismerjük az [ a− , a+ ] kommutátort, ami 1-
gyel egyenlő. Ennek következtében
[ a− , N] = a− .
Az eljárást megismételhetjük a+ -al és N-nel. Az eredmény egy

előjel kivételével ugyanolyan, mint előbb. A kommutátorok te-

© Typotex Kiadó
hát így foglalhatók össze.
[ a− , a+ ] = 1
[ a− , N] = a− (10.25)
[ a+ , N] = −a+ .
Az ilyen struktúrát hívják kommutátoralgebrának, amely az ope-

rátoroknak a kommutálásokra nézve zárt halmaza. A kommutá-
toralgebrák csodálatos tulajdonságokkal rendelkeznek, és ennek
következtében az elméleti fizikusok kedvelt instrumentumai. A
harmonikus oszcillátor ikonikus példáján mindjárt be is mutat-
juk a talált kommutátoralgebra teljesítőképességét azzal, hogy
megkeressük N sajátértékeit és sajátvektorait. Ha ezeket megta-
láljuk, akkor (10.23)-ból leolvashatjuk a H sajátértékeit is. Induk-
ciós eljárást fogunk alkalmazni. Először feltesszük, hogy ismer-
jük N egyik sajátvektorát és a hozzá tartozó sajátértéket. Jelöljük
ezt a sajátértéket n-nel, a sajátvektort pedig |n-nel. Akkor defi-
níció szerint
N|n = n|n.
Képezzünk most egy új vektort úgy, hogy a+ -al hatunk |n-re.

Bebizonyítjuk, hogy ez a vektor az N egy másik sajátvektora,
amelyhez egy másik sajátérték tartozik. A bizonyítás nem jelent
problémát, ha a kommutációs relációkat alkalmazzuk. Annyit
kell tennünk, hogy az N(a+ |n) kifejezést némileg más formában
írjuk fel:
N(a+ |n) = [a+ N − (a+ N − Na+ )]|n.
A jobb oldal csak annyiban különbözik a bal oldaltól, hogy az

a+ N kifejezést hozzáadtuk, majd kivontuk belőle. De vegyük

© Typotex Kiadó
észre, hogy a zárójelben lévő kifejezés megegyezik (10.25) utolsó

kommutátorával. Ha ezt figyelembe vesszük, az
N(a+ |n) = a+ (N + 1)|n
képletre jutunk. Végül kihasználjuk, hogy |n az N operátor n

sajátértékhez tartozó sajátfüggvénye, ezért (N + 1)-t helyettesít-
hetjük (n + 1)-el:
N(a+ |n) = (n + 1)(a+ |n). (10.26)
De amikor ennyire rutinszerűen járunk el, mindig nyitva kell tar-

tani a szemünket, nehogy valamilyen váratlan érdekesség elke-
rülje a figyelmünket. Márpedig a (10.26) képletben van valami,
amit jó észrevenni. A képlet ugyanis azt fejezi ki, hogy az a+ |n
vektor az N operátor (n + 1) sajátértékhez tartozó sajátvektora.
Úgy is mondhatjuk, hogy ha ismerjük az N valamilyen |n sa-
játvektorát, akkor létezik N-nek olyan sajátvektora is, amelyhez
1-gyel nagyobb sajátérték tartozik. Képlettel ez így fejezhető ki:
a+ |n = |n + 1. (10.27)
Ezt az eljárást folytatva kapjuk az |n+2, |n+3 stb. sajátvektorok

végtelen sorozatát. Arra a figyelemre méltó eredményre jutot-
tunk, hogy ha létezik valamilyen n sajátérték, akkor létezik vég-
telen sok nála nagyobb sajátérték is, amelyek valamilyen egész
számban különböznek egymástól. A növelő operátor elnevezést
eszerint jól választottuk.
És mi a helyzet a csökkentő operátorral? Mint várható, a− |n
szintén sajátvektor, amelyhez 1-gyel kisebb sajátérték tartozik:
a− |n = |n − 1. (10.28)

© Typotex Kiadó
Ebből arra gondolhatnánk, hogy végtelen sok n-nél kisebb saját-

érték létezik, de nem így van. Tudjuk ugyanis, hogy az alapálla-
pot energiája pozitív szám, és mivel H = ω(N + 1/2), a csök-
kenő sajátértékű sorozat valahol biztosan megszakad. De ehhez
az szükséges, hogy létezzen olyan |0 sajátvektor, amely a− hatá-
sára nullává változik. (Ne tévesszük össze |0-t a nullvektorral38 )
Képlettel ez így fejezhető ki:
a− |0 = 0. (10.29)
Mivel a hozzá tartozó energia a lehető legalacsonyabb, a |0 álla-

pot az alapállapot, amelynek az energiája E0 = ω/2 és az N ope-
rátor nulla sajátértékű sajátvektora. Azt szokás mondani, hogy
a− annihilálja az alapállapotot.
Most már láthatják, tényleg érdemes volt megkonstruálni az
a , az a− és az N operátorokat. A segítségükkel anélkül tudtuk
+
meghatározni a harmonikus oszcillátor energiaszintjeinek teljes

spektrumát, hogy egyetlen differenciálegyenletet is megoldottunk
volna. Ez a spektrum az energia következő értékeit tartalmazza:
En = ω(n + 1/2)
(10.30)
= ω(1/2, 3/2, 5/2, . . . ).
A harmonikus oszcillátor energiaszintjeinek a kvantálása volt

a kvantummechanika legelső, és talán legfontosabb eredménye.
A hidrogénatom kvantummechanikája nagyszerű teljesítmény,
de végül is csak erre az egyetlen fajtájú atomra érvényes. Harmo-
38 A nullvektor olyan vektor, amelynek minden komponense nullával egyenlő.
Ezzel szemben |0 az állapotvektorok egyike, amelynek biztosan van nemnulla
komponense.

© Typotex Kiadó
nikus oszcillátorral azonban mindenütt találkozunk, a kristály-

rezgésektől az áramkörökön keresztül az elektromágneses hullá-
mokig. És még sokáig folytathatnánk. Még az olyan makroszko-
pikus oszcillátoroknak is, mint amilyen egy hintázó kisgyerek,
kvantált az energiája, de a (10.30) képletben megjelenő Planck-
állandó miatt az energiaszintek közötti különbség annyira jelen-
téktelen, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni.
A harmonikus oszcillátor energiaszintjeinek végtelen pozitív
spektrumát a 10.2. ábrán láthatjuk.
10.7. Megint hullámfüggvény
Ezek a gyakorlatok meggyőzően demonstrálják az operátoral-

gebrák teljesítőképességét, de az ilyen operátormódszerek na-
gyon elvontak. Azonban segítenek a hullámfüggvények megta-
lálásában is, amelyek sokkal konkrétabbak és szemléletesebbek.
Kezdjük az alapállapottal. A (10.29) egyenlet szerint az alap-
állapot az az unikális állapot, amelyet a− annihilál. Fejezzük ki
ezért ezt az egyenletet a helyoperátoron és az impulzusoperáto-
ron, valamint az alapállapot ψ0 (x) hullámfüggvényén keresztül:
i
√ (P − iωX)ψ0 (x) = 0.
2ω
A konstans faktorral egyszerűsíthetünk:
(P − iωX)ψ0 (x) = 0.
d
Ha most P-t helyettesítjük −i -el, a Schrödinger-egyenletnél
dx
sokkal egyszerűbb elsőfokú egyenletre jutunk:
dψ0 ωx
= − ψ0 (x).
dx

© Typotex Kiadó
10.2. ábra: A harmonikus oszcillátor energiaszintjei. Az energiaszintek között

egyenletes a távolság. a+ és a− növeli illetve csökkenti az energiaszintet. Az
N-nek az alsó határa a nulla (az alapállapotban), felső határa azonban nincs
Ezt az egyszerű differenciálegyenletet próbálgatással nagyon

könnyen meg lehet oldani, vagy pedig a (10.15)-ből az
ω
− x2
e 2
alapállapoti hullámfüggvény behelyettesítésével lehet meggyő-

ződni róla, hogy valóban kielégíti az egyenletet. A gerjesztett ál-
lapotokat még ennél is egyszerűbben lehet megtalálni, mert egy-
általán nem kell egyenletet megoldani hozzá. Keressük meg elő-

© Typotex Kiadó
ször a közvetlenül az alapállapot fölötti n = +1 állapot ψ1 (x)

hullámfüggvényét. Ehhez elég a+ -t az alapállapotra alkalmazni.
√
Ahhoz, hogy ne kelljen bajlódnunk a −i/ 2ω konstanssal,
hagyjuk el az a+ definíciójából, hiszen csupán a hullámfüggvényt
szorzó konstans. Ekkor
ψ1 (x) = (P + iωX)ψ0 (x),
vagyis
ω
d − x2
ψ1 (x) = −i + iωx e 2 .
dx
A jobb oldalon kiemelhetjük a képzetes egységet:
ω
d − x2
ψ1 (x) = i − + ωx ψ0 (x)e 2 .
dx
A „ legrázósabb” – de valójában nagyon is egyszerű – lépés az

ω
− x2
e 2 deriválása, amelyet elvégezve a
ω 2
−
x
ψ1 (x) = 2iωxe 2
képletet kapjuk eredményül. Ez így is írható:
ψ1 (x) = 2iωxψ0 (x).
A ψ0 és a ψ1 közötti egyetlen lényeges különbség az x tényező

megjelenése a ψ1 -ben. Ennek az a következménye, hogy az első
gerjesztett állapot hullámfüggvényének lesz egy zéróhelye (cso-
mópontja) x = 0-ban. Ez a séma ismétlődik, amikor egyre maga-
sabb és magasabb energiaszintre lépünk: Minden gerjesztett álla-
pot hullámfüggvénye eggyel több csomópontot tartalmaz, mint

© Typotex Kiadó
az őt közvetlenül megelőző, alacsonyabb energiájú állapot. Erről

könnyen meggyőződhetünk az n = 2 gerjesztett állapot példá-
ján. Ehhez annyit kell tennünk, hogy újból alkalmazzuk a+ -t:
ω
d − x2
ψ2 (x) = i − + ωx xe 2 .
dx
Azonnal látjuk, hogy az ωx tag következtében ψ1 -ben lesz egy

d
ωx2 -tel arányos járulék. A − hatására egyébként a szorzat de-
dx
riválási szabálya következtében két tag jön létre. Ezek egyike az
exponenciális függvényből származik (és létrehoz még egy ωx-
et). A másik az x deriválásának a következménye. Mindebből
nyilvánvaló, hogy másodfokú polinomot kapunk eredményül.
A deriválásokat ténylegesen elvégezve a következő képletre ju-
tunk:
ω 2
x
2
−
ψ2 (x) = (− + 2ωx )e 2 .
Ez a gerjesztett állapotok létráján felfele haladó eljárás természe-

tesen folytatható. Eközben a sajátfüggvények egy másik tulaj-
donsága is megfigyelhető: Mindegyik egy x-polinomnak és az
ω
− x2
e 2 függvénynek a szorzata. Mivel az exponenciális függ-
vény mindegyik polinomnál gyorsabban tart zérushoz, ezért a
sajátfüggvények aszimptotikusan nullához tartanak, amikor x a
pozitív vagy a negatív végtelenhez tart. Mivel továbbá mind-
egyik polinom 1-gyel magasabb fokú mint az őt megelőző, a cso-
mópontok száma is megnő 1-gyel39 . Az eljárásunkból az is lát-
39 A meggondolásból nem következik de igaz, hogy mindegyik csomópont va-
lós x-nél jön létre. Fizikai nézőpontból ezek a nullhelyek elég különösek, hiszen a
rezgő tömeg ezekben a pontokban sohasem figyelhető meg, noha rezgés közben
át kell haladnia rajtuk.

© Typotex Kiadó
szik, hogy a sajátfüggvények eközben váltakozva szimmetrikus

és antiszimmetrikus függvényei x-nek: A páros fokúak szimmet-
rikusak, a páratlan fokúak antiszimmetrikusak. Ezeket a poli-
nomokat a matematikában jól ismerik, Hermite-polinomoknak hív-
ω
− x2
ják őket. Az e 2 alapállapoti hullámfüggvény, amelyik az
összes magasabb energiájú sajátfüggvényben is megjelenik, szim-
metrikus az x-ben.
10.3. ábra: Harmonikus oszcillátor-sajátfüggvények. A bal oldali grafikonok az

amplitúdót, a jobb oldaliak a valószínűséget ábrázolják. A magasabb energiájú
hullámfüggvények gyorsabban oszcillálnak és szétkentebbek

© Typotex Kiadó
A néhány legalacsonyabb energia-sajátállapot hullámfüggvé-

nyének grafikonja a 10.3. ábrán látható. A gerjesztés növekedésé-
vel az x függvényében egyre gyorsabban oszcillálnak. Ez a meg-
növekedett impulzus következménye. Minél gyorsabban oszcil-
lál a hullámfüggvény, annál nagyobb a rendszer impulzusa. Ma-
gasabb energián a hullámfüggvény szétkentsége is nagyobb. Fi-
zikai terminusokban ez azt jelenti, hogy a tömeg jobban eltávozik
az egyensúlyi ponttól és gyorsabban is mozog.
A sajátfüggvényekből levonható még egy következtetés. No-
ha aszimptotikusan (elég gyorsan) tartanak nullához, a nulla ér-
téket magát nem érik el. Ennek az a következménye, hogy véges
valószínűséggel találhatók meg a potenciális energia által defi-
niált „ gödrön” kívül is. Ez a jelenség az alagúteffektus, ami a
klasszikus fizikában ismeretlen.
10.8. A kvantálás jelentősége
Egy magas hegy tetejére kapaszkodtunk fel ezeknek az előadá-

soknak a során, azonban nem ez az utolsó hegy, amit érdemes
megmászni. Erről a megfigyelési pontról körbetekintve megpil-
lanthatjuk a kvantumtérelmélet kiterjedt tartományát is. De ez
egy másik könyv témája, vagy talán inkább háromé. Valami azért
kivehető arról a megfigyelési pontról is, ahol most állunk.
Vegyünk szemügyre például egy olyan üreget, amely elektro-
mágneses sugárzást tartalmaz (10.4. ábra). Üregen most a tér két
ideálisan reflektáló tükör közötti tartományát értjük, amelyben
a sugárzás az irányát állandóan váltogatva folyamatosan moz-
gásban van a két tükör között. Az üreg hosszú fémcső is lehet,

© Typotex Kiadó
amelyben a sugárzás mindkét irányban terjedhet.
10.4. ábra: Elektromágneses sugárzás üregben
Sok különböző hullámhossz illeszkedhet pontosan az üreg

méretéhez. Vegyük a λ hullámhosszú vonulatot. Mint minden
hullám, ez is ahhoz hasonlóan oszcillál, ahogy a súly egy rugó
végén. De ne keverjük össze a dolgokat, itt nincs se tömeg, se
rugó. Az elektromágneses mező az, ami rezeg. Minden hullám-
hosszú rezgés matematikailag ekvivalens egy harmonikus oszcil-
látorral, amely a térerősségre vonatkozik. Végtelenül sok harmo-
nikus oszcillátor rezeg egyidőben. Szerencsére egymástól függet-
lenül oszcillálnak, ezért megtehetjük, hogy csak az egyik parti-
kuláris hullámhosszra összpontosítunk, a többit pedig figyelmen
kívül hagyjuk.
A harmonikus oszcillátort egyetlen fontos szám jellemzi, a
frekvenciája. Valószínűleg ismerik azt a képletet, amellyel a λ
hullámhossz ismeretében ki lehet számítani a körfrekvenciát:
2πc
ω= .
λ
A klasszikus fizikában a frekvencia nem több mint frekvencia,

de a kvantummechanikában a frekvenciával függ össze az osz-
cillátor energiája is. A λ hullámhosszú oszcillátor energiájának a
képlete ugyanis
(n + 1/2)ω.

© Typotex Kiadó
Az (1/2)ω-nak, amelyet zéruspont-energiának hívnak, most

nincs jelentősége a számunkra, ezért eltekintünk tőle. Ennek kö-
vetkeztében a λ hulláhosszú rezgés energiájára a
2πc
n
λ
képletet kapjuk, amelyben n nullával vagy egy pozitív egész szám-
mal egyenlő. Az elektromágneses hullám energiája ily módon az
oszthatatlan
2πc
λ
kvantumok valamilyen többszöröse. A klasszikus fizika néző-
pontjából ez szokatlan tulajdonság. De nincs mit tenni, a su-
gárzási energia mindig oszthatatlan egységek formájában jelenik
meg.
Önök bizonyára jól ismerik ezeknek az egységeknek a nevét:
ők a fotonok. A foton név nem jelent mást, mint az elektromág-
neses mezőhöz tartozó harmonikus oszcillátor kvantált energia-
egységét. De ezt a tényt más módon is interpretálhatjuk. Mivel
a fotonok oszthatatlanok, elemi részecskéknek is tekinthetők. Az
n-edik kvantumállapotra gerjesztett hullám n darab fotonból álló
kollekcióként is felfogható.
Mivel egyenlő egy foton energiája? Nem nehéz megmon-
dani. Azzal az energiával egyenlő, ami egy egység hozzáadá-
sához szükséges, nevezetesen
2πc
E(λ) = .
λ
Ez a képlet rámutat valamire, ami az elmúlt száz évben uralta
a fizikát: Minél kisebb a foton hullámhossza, annál nagyobb az

© Typotex Kiadó
energiája. Miért érdekelt a fizikus abban, hogy minél rövidebb

hullámhosszú fotont állítson elő, amikor ez egyre több és több
energiát emészt fel? Azért, hogy jobban lásson. Az 1. előadásban
szó volt róla, hogy egy adott méretű objektum felbontásához az
objektum méretének megfelelő, vagy annál kisebb hullámhosszú
hullám szükséges. Egy emberi alak észlelését néhány centiméte-
res hullám már lehetővé teszi. Egy lebegő porszem megfigyelése
a sokkal kisebb hullámhosszú látható fényben válik lehetségessé.
Egy proton részeinek felbontásához 10−15 méternél kisebb hul-
lámhossz szükséges. Az ilyen hullámhosszú fotonok energiája
rendkívül nagy. Végül minden út a harmonikus oszcillátorhoz
vezet.
Kedves barátaim, ezzel a megjegyzéssel zárom az Elméleti
Minimum sorozatnak ezt a kötetét. Viszont látásra a speciális
relativitáselmélet órákon!

© Typotex Kiadó

© Typotex Kiadó
Függelék
Pauli-mátrixok

0 1
σx =
1 0

0 −i
σy =
i 0

1 0
σz = .
0 −1
A spinoperátorok hatása
σz |u = |u

1
|u = ⇐⇒ σx |u = |d
0
σy |u = i|d

© Typotex Kiadó
σz |d = −|d

0
|d = ⇐⇒ σx |d = |u
1
σy |d = −i|u
⎛ 1 ⎞ σz |r = |l
√
⎜ ⎟
|r = ⎝ 12 ⎠ ⇐⇒ σx |r = |r
√
2
σy |r = −i|l
⎛ 1 ⎞ σz |l = |r
√
⎜ ⎟
|l = ⎝ −12 ⎠ ⇐⇒ σx |l = −|l
√
2
σy |l = i|r
⎛ 1 ⎞ σz |i = |o
√
⎜ ⎟
|i = ⎝ i2 ⎠ ⇐⇒ σx |i = i|o
√
2
σy |i = |i
⎛ 1 ⎞ σz |o = |i
√
⎜ ⎟
|o = ⎝ −i2 ⎠ ⇐⇒ σx |o = −i|i
√
2
σy |o = −|o

© Typotex Kiadó
Függelék 345
Az n̂ irányú spinkomponens
Vektorjelölés
σn = σ · n̂
Komponensforma
σn = σx nx + σy ny + σz nz
Részletesebben

0 1 0 −i 1 0
σn = nx + ny + nx
1 0 i 0 0 1
Mátrixba foglalt alak

nz (nx − iny )
σn =
(nx + iny ) −nz
A spinoperátor-hatás táblázatai
Megjegyzés a jelölésről: A kis i szorzótényező mindenütt a kép-

zetes egységet jelöli. A keteken belül előforduló dőlt i az in (be-
felé) állapotra utal.

© Typotex Kiadó
1. Táblázat: u-d bázis
2-Spin sajátvektorok
|uu |ud |du |dd
σz |uu |ud -|du -|dd
σx |du |dd |uu |ud
σy i|du i|dd -i|uu |ud
τz |uu -|ud |du -|dd
τx |ud |uu |dd |du
τy i|ud -i|uu i|dd -i|du
2. Táblázat: r-l bázis
|rr |rl |lr |ll
σz |lr |ll -|rr -|rl
σx |rr |rl -|lr -|ll
σy -i|lr -i|ll i|rr i|rl
τz |rl |rr |ll |lr
τx |rr -|rl |lr -|ll
τy -i|rl i|rr -i|ll i|lr

© Typotex Kiadó
Függelék 347
3. Táblázat: i-o bázis
|ii |io |oi |oo
σz |oi |oo |ii |io
σx i|oi i|oo -|ii -|io
σy |ii |io -|oi -|oo
τz |io |ii |oo |oi
τx i|io -i|ii i|oo -i|oi
τy |ii -|io |oi -|oo

Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)

Susskind Leonard Friedman Art--Az Elmeleti Minimum II.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Susskind Leonard Friedman Art--Az Elmeleti Minimum II.

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Susskind Leonard Friedman Art--Az Elmeleti Minimum II.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

© Typotex Kiadó

AZ ELMÉLETI MINIMUM II.

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

AMIT A FIZIKÁHOZ TUDNI KELL

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

A könyv a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült.

Újabb kiadványainkról és akcióinkról

Kiadja a Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

Idő és változás 107

Bizonytalanság és időfüggés 141

Összetett rendszerek: kvantum-összefonódás 159

További részletek az összefonódásról 191

Részecskék és hullámok 241

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

A harmonikus oszcillátor 309

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

Albert Einsteinről, aki több szempontból is a kvantummecha-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

körülményre mutatott rá, amely a 21. század elején is újra meg

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

lyett, hogy tompítaná a kvantumelméleti logika különös voná-

Amikor számítógép-tudományból megszereztem a mesterfo-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

nem ﬁzikus olvasó számára is. Igyekeztünk tisztességes munkát

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

Art a sörét mustrálva megszólal:

A professzor és a hegedűs a bárban

Az első kötetet két ﬁktív steinbecki ﬁgura, Lenny és George be-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

sztorijait Damon Runyon ihlette, akinek a világa tele van svindle-

Mit hozzanak magukkal?

Nem kell ﬁzikusnak lenniük ahhoz, hogy velünk tartsanak, de jó

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

A klasszikus ﬁzikában, amely összhangban van az intuícióval, a

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

alapvetőbb, mint a klasszikus ﬁzika. Jelenlegi ismereteink sze-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

bittal kezdjük, amely sokkal érdekesebb, mint klasszikus rokona.

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

Lenny és Art beesnek a Hilbert bárba.

1.1. A kvantummechanika nem ugyanaz

Mitől annyira szokatlan a kvantummechanika? Miért olyan ne-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

ha az elektront és mozgását mint matematikai absztrakciót próbáljuk

1. Az absztrakciók különbözősége. A kvantumﬁzikai absztrak-

2. Állapotok és mérések. A klasszikus világban egy rendszer ál-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

Ezek a problémák alapvetőek, újra és újra szembetalálkozunk

1.2. Spinek és kubitok

A spin a részecskeﬁzikában használt fogalom. A térbeli helyze-

www.interkonyv.hu Hungarian translation © Szabó József

tok megfelelő kombinálásával. Ezért, amikor a kubitokkal fog-

1.3. Egy kísérlet

A programunk megvalósítását a lehető legegyszerűbb példával