A nyilasok rémuralma

Szálasi Ferenc , Hitler nemzetiszocialista pártjához hasonló mozgalmat hozott létre

Magyarországon. Nyilaskeresztes Párt névvel a választásokon is részt vettek, bár többször is betiltották a
párt működését. A nácikhoz hasonló nézeteikkel és propagandájukkal a nyilasok sok hívet szereztek
maguknak. Őket fegyverezték fel a németek, hogy Horthy hatalmát megdöntve diktatórikus eszközökkel
kényszerítsék az országot a háború folytatására.

Szálasi Ferenc a parlamenti képviselők maradékával a Führer és a Duce példájára nemzetvezetővé

választatta magát. Minden embert és az ország minden erejét a szovjetek elleni harcra
összepontosította. A nyilas karhatalmisták kíméletlenül kivégeztek minden katonaszökevényt és mindenki
mást is, aki a háború értelmetlenségéről vagy a harc beszüntetéséről beszélt. Elfogták és kivégezték
Bajcsy-Zsilinszky Endrét és katonatiszt társait is, akik megpróbáltak fegyveres ellenállást szervezni a
nyilasokkal és a németekkel szemben. A nyilas terror legtöbb áldozata a budapesti gettókban maradt
zsidók és a zsidó munkaszolgálatosok közül került ki. Budapesten több ezer zsidó férfit, nőt és gyermeket a
Duna-parton felsorakoztatva a folyóba lőttek.

A német megszállást követően a cigányokat is üldözni kezdték: a férfiakat kényszermunka-táborokba

vitték, az asszonyokat, öregeket, gyerekeket pedig gyakran nagybirtokok pajtáiba gyűjtötték, ahol
csendőrök őrizték őket. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a cigányok legyilkolása. A komáromi
erődből több ezer magyar romát vittek koncentrációs táborokba, de sokan – főleg öregek és gyerekek –
már ezt megelőzően belehaltak az éhezésbe, bántalmazásba. A roma holokausztnak több mint ötezer ma-
gyarországi roma áldozata volt.

Túszul ejtették Horthy Miklós fiát, s így kényszerítették a kormányzót arra, hogy a hatalmat Szálasi
Ferencnek, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének adja át. Szálasi Ferenc Hitler nemzetiszocialista pártjához
hasonló mozgalmat hozott létre Magyarországon. Nyilaskeresztes Párt névvel a választásokon is részt
vettek, bár többször is betiltották a párt működését. A nácikhoz hasonló nézeteikkel és propagandájukkal a
nyilasok sok hívet szereztek maguknak. Őket fegyverezték fel a németek, hogy Horthy hatalmát megdöntve
diktatórikus eszközökkel kényszerítsék az országot a háború folytatására. Szálasi Ferenc a parlamenti
képviselők maradékával a Führer és a Duce példájára nemzetvezetővé választatta magát. Minden embert
és az ország minden erejét a szovjetek elleni harcra összpontosította. A nyilas karhatalmisták kíméletlenül
kivégeztek minden katonaszökevényt és mindenki mást is, aki a háború értelmetlenségéről vagy a harc
beszüntetéséről beszélt. Elfogták és kivégezték Bajcsy- Zsilinszky Endrét és katonatiszt társait is, akik
megpróbáltak fegyveres ellenállást szervezni a nyilasokkal és a németekkel szemben. A nyilas terror
legtöbb áldozata a budapesti gettókban maradt zsidók és a zsidó munkaszolgálatosok közül került ki.
Budapesten több ezer zsidó férfit, nőt és gyermeket a Duna-parton felsorakoztatva a folyóba lőttek. A
német megszállást követően a cigányokat is üldözni kezdték: a férfiakat kényszermunka-táborokba vitték,
az asszonyokat, öregeket, gyerekeket pedig gyakran nagybirtokok pajtáiba gyűjtötték, ahol csendőrök
őrizték őket. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a cigányok legyilkolása. A komáromi erődből több
ezer magyar romát vittek koncentrációs táborokba, de sokan – főleg öregek és gyerekek – már ezt
megelőzően belehaltak az éhezésbe, bántalmazásba. A roma holokausztnak több mint ötezer
magyarországi roma áldozata volt.

A sztálingrádi csata az európai hadszíntéren a második világháború fordulópontja volt. A Sztálingrád szovjet
városért folyó, 1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között vívott ütközetben a szovjet csapatok döntő
vereséget mértek a tengelyhatalmak csapataira.
Magyar katonák a szovjet fronton
A magyar vezetők tudták, hogy Németország háborúra készül a Szovjetunió ellen. A katonák
közül sokan azt szerették volna, ha Magyarország is részt vesz a küszöbönálló
hadjáratban. 4. Úgy vélték, hogy Magyarországnak érdemeket kell szereznie, hogy továbbra is
élvezze a tengelyhatalmak jóindulatát. A miniszterek többsége viszont – Teleki felfogásának
szellemében – kockázatosnak tartotta a háborúba való belépést. Magyarország végül egy
váratlan légitámadást követően lépett hadba a Szovjetunió ellen. 5.

1941-ben még csekély volt a magyar hadsereg embervesztesége, de a hadianyag jó része

odaveszett. 1942-ben, a német igényeknek megfelelve kiküldték a 2. magyar hadsereget a
szovjet frontra. E 200 ezer magyar katona és
fegyvertelen munkaszolgálatos bekapcsolódott a Sztálingrád irányába indított hadjáratba.
Mélyen benyomultak az ellenséges területre, és a Don folyónál építették ki a védelmi
vonalukat. Az 1943 januárjában megindított szovjet ellentámadás áttörte ezt a védővonalat.
A harcokban és a meneküléssé váló visszavonulás során a magyar csapatok hatalmas
veszteségeket szenvedtek. Csaknem 100 ezer katona és munkaszolgálatos esett el vagy
fagyott meg a doni hómezőkön. 6.

1943–1944-ben a magyar csapatok már elsősorban arra összpontosították az erejüket, hogy védelmi
állásokat építsenek ki a Kárpátokban. Előre látható volt ugyanis, hogy a Vörös Hadsereg
ellentámadása hamarosan eléri Magyarország határait.

1931. szeptember 18. Japán megszállja Mandzsúriát.

1935. október 2. – 1936. május A fasiszta Olaszország megtámadja, legyőzi és annektálja Etiópiát.

1936. október 25. – november 1. A Harmadik Birodalom és a fasiszta Olaszország október 25-én együttműködési
szerződést ír alá. November 1-én kihirdetik a Berlin-Róma-tengely létrejöttét.

1936. november 25. A Harmadik Birodalom és a Japán Birodalom aláírja az Antikomintern Paktumot. A paktum a
Szovjetunió és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányult.

1937. július 7. Japán megtámadja Kínát.

1937. november 26. Olaszország csatlakozik a Németország és Japán által korábban aláírt Antikomintern Paktumhoz.

1938. március 11–13. Németország a Harmadik Birodalomhoz csatolja Ausztriát (Anschluss).

1938. szeptember 29. Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország aláírják a müncheni egyezményt,
amely arra kényszeríti a Csehszlovák Köztársaságot, hogy adja át a náci Németországnak a Szudéta-vidéket, és ezzel
adja fel kulcsfontosságú védelmi pozícióit.

1939. március 14–15. A szlovákok német nyomásra kikiáltják a függetlenségüket, és megalakítják a Szlovák
Köztársaságot. A németek a müncheni egyezményt megszegve elfoglalják a darabjaira esett Csehország területét, és
megalakítják a Cseh-Morva Protektorátust.

1939. március 31. Franciaország és Nagy-Britannia garanciát vállal a lengyel állam határainak megóvására.

1939. április 7–15. A fasiszta Olaszország megszállja, és annektálja Albániát.

1939. augusztus 23. A náci Németország és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést ír alá, amelynek titkos
záradékban befolyási övezetekre osztják fel Kelet-Európát.
1939. szeptember 1. Németország megtámadja Lengyelországot. Ezzel kezdetét veszi a második világháború
Európában.

1939. szeptember 3. Nagy-Britannia és Franciaország a Lengyelország határaira vállalt garancia értelmében hadat
üzen Németországnak.

1939. szeptember 17. A Szovjetunió keletről megtámadja Lengyelországot. A lengyel kormány Románián keresztül
száműzetésbe menekül, először Franciaországba, majd később Nagy-Britanniába.

1939. szeptember 27–29. Varsó szeptember 27-én megadja magát. Németország és a Szovjetunió felosztja egymás
között Lengyelországot.

1939. november 30–1940. március 12. A Szovjetunió megtámadja Finnországot. Ezzel kezdetét veszi az úgynevezett
téli háború. A finnek fegyverszünetet kérnek, és átengedik a Lagoda-tó északi partvidékét a Szovjetuniónak, ahogyan
a Jeges-tenger finn partszakaszának egy kis részét is.

1940. április 9. – 1940. június 9. Németország megtámadja Dániát és Norvégiát. Dánia a támadás napján megadja
magát. Norvégia június 9-ig kitart.

1940. május 10. – 1940. június 22. Németország megtámadja Nyugat-Európát: Franciaországot és a semleges
Németalföldet (Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot). Luxemburgot május 10-re elfoglalják, Hollandia május 14-én,
Belgium pedig május 28-án adja meg magát. Június 22-én Franciaország fegyverszüneti egyezményt ír alá, amelynek
értelmébe az ország északi része és a teljes atlanti-óceáni partvidék német megszállás alá kerül. Dél-Franciaországban
kollaboráns kormány alakul, amelynek fővárosa Vichy lesz.

1940. június 10. Olaszország belép a háborúba. Június 21-én Olaszország megtámadja Dél-Franciaországot.

1940. június 28. A Szovjetunió kényszeríti Romániát, hogy engedje át Szovjet-Ukrajnának a keleti Besszarábia
tartományt és Bukovina északi felét.

1940. június 14. – 1940. augusztus 6. Június 14. és 18. között a Szovjetunió megszállja a balti államokat (Észtországot,
Lettországot és Litvániát). Július 14-én és 15-én ezekben a Szovjetunió kommunista államcsínyt hajt végre ezekben az
országokban, majd augusztus 3. és 6. között szovjet tagköztársaságokként annektálja őket.

1940. július 10. – 1940. október 31. Az angliai csataként ismert légi háború a náci Németország vereségével végződik.

1940. augusztus 30. Második bécsi döntés: Németország és Olaszország döntése felosztja Erdélyt Románia és
Magyarország között. Észak-Erdély elvesztésének hatására II. Károly román király lemond a trónról a fia, Mihály javára.
Ion Antonescu tábornok szerzi meg a hatalmat, és katonai diktatúrát vezet be.

1940. szeptember 13. Az olaszok az olasz megszállás alatt álló Líbia felől megtámadják a brit fennhatóság alá tartozó
Egyiptomot.

1940. szeptember 27. Németország, Olaszország és Japán aláírja a Háromhatalmi egyezményt.

1940. október Október 28-án Olaszország Albánia felől megtámadja Görögországot.

1940. november Magyarország (november 20.), Románia (november 23.) és Szlovákia (november 24) csatlakozik a
tengelyhatalmakhoz.

1941. február A németek a gyenge olasz haderő támogatására Észak-Afrikába küldik a Német Afrika-hadtestet.

1941. március 1. Bulgária csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.

1941. április 6.–1941. június Németország, Olaszország és Magyarország megtámadja Jugoszláviát, és Bulgáriával
együtt felosztják az országot. Jugoszlávia április 17-én megadja magát. Németország és Bulgária az olaszok
megsegítésére megtámadja Görögországot. Görögországban 1941 júniusának elején megszűnik az ellenállás.

1941. április 10. A terrorista Usztasa Mozgalom vezetői kikiáltják az úgynevezett Független Horvát Államot.
Németország és Olaszország azonnal elismeri az új alakulatot, amelyhez Bosznia-Hercegovina tartományt is
hozzácsatolják. Horvátország 1941. június 15-én hivatalosan is csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.
1941. június 22. – 1941. november A náci Németország és tengelyhatalmi partnerei (Bulgária
kivételével) megtámadják a Szovjetuniót. Finnország, amely szeretné visszaszerezni a téli háborút lezáró
fegyverszünetben elvesztett területeit, szintén csatlakozik az invázióhoz. A németek gyorsan lerohanják a balti
államokat, és szeptemberre a finnek támogatásával ostrom alá veszik Leningrádot (a mai Szentpétervárt). A front
középső részén a németek augusztus elején elfoglalják Szmolenszket, és októberben már Moszkva felé tartanak.
Délen a német és a román csapatok szeptemberben elfoglalják Kijevet, novemberben pedig beveszik a Don folyó
melletti Rosztovot.

1941. december 6. A szovjet ellentámadás következtében a németek kaotikus visszavonulásra kényszerülnek Moszkva
alól.

1941. december 7. Japán légiereje lebombázza Pearl Harbort.

1941. december 8. Az Egyesült Államok hadat üzen Japánnak, és ezzel belép a II. világháborúba. Japán csapatok
szállnak partra a Fülöp-szigeteken, Francia-Indokínában (Vietnám, Laosz, Kambodzsa) és a brit Szingapúrban. A
japánok 1942 áprilisára elfoglalják a Fülöp-szigeteket, Indokínát és Szingapúrt, májusban pedig Burma felett is
átveszik az irányítást.

1941. december 11–13. A náci Németország és tengelyhatalmi szövetségesei hadat üzennek az Egyesült Államoknak.

1942. május 30. – 1945. május A britek bombázni kezdik Köln városát. Ezzel a háború megérkezik Németországba. Az
elkövetkező három évben az angol-amerikai bombázások következtében számtalan német városból csak romok
maradnak.

1942. június Az amerikai haditengerészet megfékezi a japánok előrenyomulását a Csendes-óceán középső részén,
Midwaynél.

1942. június 28. – 1942. szeptember Németország és tengelyhatalmi szövetségesei új offenzívát indítanak a
Szovjetunióban. A német csapatok szeptember közepére előrenyomulnak a Volga mentén fekvő Sztálingrádig
(Volgográd), és a Krím-félsziget elfoglalását követően mélyen behatolnak a Kaukázusba. Észak-Afrikában a német erők
behatolnak Egyiptomba, és ezzel Németország eljut II. világháborús katonai sikereinek csúcsára.

1942. augusztus 7. – 1943. február 9. A szövetséges erők először indítanak támadást a japán erők ellen, partra
szállnak és beveszik a salamon-szigeteki Tulagit, Guadalcanalt és a Florida szigeteket.

1942. október 23–24. A brit csapatok legyőzik a németeket és az olaszokat az egyiptomi El Alameinnél, ezzel
megkezdődik a tengelyhatalmak erőinek kaotikus visszavonulása Líbián át egészen Tunézia keleti határáig.

1942. november 8. Az amerikai és a brit csapatok Algéria és Marokkó partjainál több ponton partra szállnak a francia
Észak-Afrikában. A Vichy-rezsim francia csapatai képtelenek védekezni az invázió ellen, a szövetségesek így gyorsan
eljutnak Tunézia nyugati határáig. Válaszul a németek november 11-én megszállják Dél-Franciaországot.

1942. november 23. – 1943. február 2. A szovjet csapatok ellentámadásba lendülnek, áttörnek a Sztálingrádtól észak-
és dél-nyugatra húzódó magyar és román vonalakon, és a városban csapdába ejtik a 6. német hadsereget. Hitler
megtiltja, hogy visszavonuljanak vagy megpróbáljanak kitörni a szovjet gyűrűből, így a 6. hadsereg túlélői 1943.
január 30-án és február 2-án megadják magukat.

1943. május 13. A tengelyhatalmak haderői Tunéziában megadják magukat a szövetségeseknek, ezzel az észak-afrikai
hadjárat véget ér.

1943. július 5. A németek hatalmas harckocsi-offenzívát indítanak Kurszk közelében, a Szovjetunióban. A támadás
azonban a szovjet ellenállásnak köszönhetően egy héten belül megtorpan, és a szovjetek saját offenzívát indítanak.

1943. július 10. Amerikai és brit csapatok szállnak partra Szicíliában. Augusztus közepére a sziget a szövetségesek
irányítása alá kerül.

1943. július 25. A Fasiszta Nagytanács leváltja Benito Mussolinit, így Pietro Badoglio olasz marsall új kormányt alakít.
1943. szeptember 8. A Badoglio-kormány feltétel nélkül megadja magát a szövetségeseknek. A németek azonnal
átveszik az irányítást Róma és Észak-Olaszország felett, és fasiszta bábállamot hoznak létre Mussolini vezetésével, akit
szeptember 12-én német kommandósok kiszabadítanak a börtönéből.

1943. szeptember 9. Szövetséges csapatok szállnak partra a Nápoly melletti Salernónál.

1943. november 6. A szovjet csapatok felszabadítják Kijevet.

1944. január 22. A szövetséges csapatok sikeresen partra szállnak a Rómától délre fekvő Anzio közelében.

1944. március 19. A németek – attól tartva, hogy Magyarország kilép a tengelyhatalmi szövetségből – elfoglalják
Magyarországot, és arra kényszerítik Horthy Miklós tengernagyot, hogy németbarát miniszterelnököt nevezzen ki.

1944. június 4. A szövetséges csapatok felszabadítják Rómát. Az angol-amerikai bombázók hat héten belül a háború
során először képesek elérni kelet-németországi célpontokat.

1944. június 6. A brit, az amerikai és a kanadai csapatok sikeresen partra szállnak Franciaországban, Normandiában,
és ezzel második frontot nyitnak a németek ellen.

1944. június 22. A szovjetek hatalmas offenzívát indítanak Kelet-Fehéroroszországban (Belarusszia), megsemmisítve a
németek központi hadseregcsoportját, és augusztus 1-jén már nyugati irányban, a Visztula, valamint Varsó felé
haladnak Közép-Lengyelországban.

1944. július 25. A szövetséges erők kitörnek a normandiai partvidékről, és keleti irányba, Párizs felé tartanak.

1944. augusztus 1.– 1944. október 5. A Honi Hadsereg (az antikommunista lengyel ellenállás) felkelést indít a
németek ellen, hogy felszabadítsa Varsót a szovjet csapatok megérkezése előtt. A németek a Visztula keleti partján
megállítják a szovjet előrenyomulást. Október 5-én a Varsóban harcoló Honi Hadsereg maradványai megadják
magukat a németeknek.

1944. augusztus 15. Szövetséges erők szállnak partra Dél-Franciaországban, Nizza közelében, és gyors ütemben
nyomulnak előre a Rajna felé, észak-keleti irányban.

1944. augusztus 20–25. A szövetséges csapatok elérik Párizst. Augusztus 25-én a szövetséges csapatok által
támogatott szabad francia erők belépnek a francia fővárosba. A szövetségesek szeptemberre elérik a német határt.
Decemberre gyakorlatilag egész Franciaország, Belgium nagy része és Dél-Hollandia egy része is felszabadul.

1944. augusztus 23. A szovjet csapatok elérik a Prut folyót, aminek hatására a román ellenzék megdönti az
Antonescu-rezsimet. Az új kormány fegyverszünetet köt, és azonnal átáll a másik oldalra a háborúban. A román
fordulat hatására Bulgária szeptember 8-án megadja magát. Októberben a németek kivonulnak Görögországból,
Albániából és Dél-Jugoszláviából.

1944. augusztus 29. – 1944. október 28. A kommunistákból és nem kommunistákból álló Szlovák Nemzeti Tanács
vezetésével a szlovák ellenállás felkelést indít a németek és a hazai fasiszta szlovák rezsim ellen. Október végén a
németek beveszik Besztercebányát, a felkelés főhadiszállását, és véget vetnek a szervezett ellenállásnak.

1944. szeptember 4. Finnország fegyverszünetet ír alá a Szovjetunióval, és kiutasítja a német erőket az országból.

1944. október 15. A magyar fasiszta nyilas mozgalom német támogatással államcsínyt hajt végre, hogy
megakadályozza a magyar kormányt abban, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjeteknek való megadásról.

1944. október 20. Az amerikai csapatok partra szállnak a Fülöp-szigeteken.

1944. december 16. A németek utolsó nyugati offenzívát indítanak: ez az úgynevezett ardenneki offenzíva, amelynek
célja, hogy visszafoglalják Belgiumot, és megosszák a szövetséges erőket a német határ mentén. 1945. január 1-én a
németek visszavonulnak.

1945. január 12. A szovjetek januárban újabb offenzívát indítanak, elfoglalják Varsót és Krakkót. Február 13-án két
hónapig tartó ostrom után a szovjetek elfoglalják Budapestet, április elejére kiűzik az országból a németeket és a
velük együttműködő magyarokat.
1945. március 7. Az amerikai csapatok Remagen-nál átkelnek a Rajnán.

1945. április 4. Pozsony elfoglalása megadásra kényszeríti Szlovákiát.

1945. április 13. A szovjet csapatok elfoglalják Bécset.

1945. április 16. A szovjetek körülzárják Berlint. Kezdetét veszi az utolsó offenzíva.

1945. április A partizán egységek Josip Tito jugoszláv kommunista vezető irányításával beveszik Zágrábot és
megdöntik az usztasák uralmát. Az usztasa mozgalom vezetői Olaszországba és Ausztriába menekülnek.

1945. április 30. Hitler öngyilkosságot követ el.

1945. május 7–8. Németország feltétel nélkül megadja magát. Az ezt tartalmazó dokumentumot Dwight D.
Eisenhower amerikai tábornok, a szövetséges erők észak-nyugat-európai parancsnokának reimsi főhadiszállásán,
május 7-én írják alá. Május 8-án, közép-európai idő (CET) szerint 23:01-kor hatályba lép a németek kapitulációja.

1945. május 8. Németország aláír egy második, nagyon hasonló, megadásról szóló dokumentumot Berlinben. Ez
szintén május 8-án, közép-európai idő (CET) szerint 23:01-kor lép hatályba. Moszkvában ez az időpont éjfél után van,
így az oroszok május 9-re teszik a kapituláció dátumát.

1945. május A szövetséges csapatok elfoglalják Okinavát, a központi japán szigetcsoport előtti utolsó állomást.

1945. augusztus 6. Az Egyesült Államok atombombát dob le Hirosimára.

1945. augusztus 8. A Szovjetunió hadüzenetet küld Japánnak, és megszállja Mandzsúriát.

1945. augusztus 9. Az Egyesült Államok atombombát dob le Nagaszakira.

1945. szeptember 2. Japán 1945. augusztus 14-én már beleegyezett a feltétel nélküli megadásba, de ezen a napon
hivatalosan is megadja magát. Ezzel véget ér a II. világháború.

A holokauszt a kollektív büntetés emberek életét követelő alkalmazása. Legismertebb jelentése a náci Németország
által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által
eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul.
[1]
Zsidó terminusa[2] a soa vagy soá (‫)ׁשֹוָאה‬, ami a teljes pusztulást, kiirtást jelenti (jiddis ‫)חורבן‬.[3]
Tágabb értelemben belefoglalnak a zsidókon kívül másokat is, mivel a náci rendszer más csoportokat is üldözött vagy
próbált megsemmisíteni: a cigányokat (Porajmos), az oroszokat (különösen a hadifoglyokat), a lengyeleket
(Generalplan Ost), a fogyatékosokat (Aktion T4), a homoszexuálisokat és a politikai vagy vallási ellenállókat, például
a szocialistákat, kommunistákat, vagy Jehova Tanúit.[4][5] Üldöztetést szenvedtek rajtuk kívül a rendszerrel szemben
álló katolikus papok és protestáns lelkipásztorok is, akik közül sokakat deportáltak, fogságban tartottak vagy ezekkel
fenyegettek.[6][7] Sok kutató azonban nem veszi bele ezen csoportokat a holokauszt definíciójába, hanem azt csak a
zsidó nép irtásaként határozza meg.[8] A nácik minden áldozatát figyelembe véve a halottak száma jóval nagyobb, a
legtöbb becslés 9 és 11 millió közé teszi.[9]
Az üldözés és népirtás több lépésben valósult meg. A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi
törvények évekkel megelőzték a második világháborút. Koncentrációs táborokat létesítettek, ahol kényszermunkát
végeztettek a foglyokkal, amíg azok bele nem pusztultak a kimerültségbe vagy valamilyen betegségbe.[10] A Harmadik
Birodalom által újonnan meghódított keleti területeken Einsatzgruppéknak nevezett speciális alakulatok tömegesen
kivégezték a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit.[10] A zsidókat és a cigányokat gettókba zárták, ahonnan
tehervagonokkal szállították őket a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy
részével gázkamrákban végeztek.[10] A német bürokrácia minden ága részt vett a tömeggyilkosságok
megszervezésében, az ország – egy holokausztkutató szavaival élve – „népirtó állammá” vált.[11]
A „holokauszt” szó jelentése[szerkesztés]
A holokauszt (görög: ´ολοκαυστον, holokauszton) szó jelentése „teljesen elégő áldozat”. A szó a Szeptuagintából ered
és a héber ‫ עֹוָלה‬ólá-nak („ami felmegy”), azaz a „teljesen elégő áldozat”-nak a tükörfordítása. Ebben az értelemben
először a történész Xenophón használta, majd megjelent a héber Biblia görög nyelvű fordításában,
a Septuagintában is. Szent Jeromos latin bibliafordítása holocaustum formában terjesztette el az angolszász
nyelvterületen. A német és annak hatása alatt levő nyelvterületeken (ide tartozik hagyományosan a magyar is) nem
volt használatos a kifejezés, mivel Luther Márton a Brandopfer (égőáldozat) kifejezéssel fordította.[12]
A holokausztban érintett népek kezdetben a saját nyelvükön nevezték el: a zsidók „soá”-nak (a ‫– השואה‬
hásoá héber szó jelentése „csapás”), a cigányok Porajmos-nak (elemésztés) hívják.
Ezzel magyarázható, hogy az európai zsidóság elleni népirtásra először angol nyelvterületen használták a
kifejezést 1942 decemberében a News Chronicle című napilapban, Hitler a zsidóság megsemmisítésére vonatkozó
terveivel kapcsolatban: …the Jewish peoples are to be exterminated. 1945-től zsidó holokausztként „foglalt helyet"
politikai és történelmi szövegösszefüggésekben ez a kifejezés – de csak az angolszász nyelvterületen. 1972-től
terjedt el a széles nyilvánosságban Frederick Forsyth regénye, Az ODESSA-ügyirat nyomán. Később más
népirtásokra (például a ruandaira vagy az örményre) is használni kezdték.[forrás?]
A zsidók elleni tömeges gyilkosságok máskor is zajlottak Európában, például a középkorban. A legnagyobb a 15.
század végén Spanyolországban történt. Tomás de Torquemada inkvizítor nevéhez köthetőek ezek a vérengzések,
ezreket öltek meg és további ezreket űztek el. A történészek a spanyolországi eseményeket „kis holokausztnak” is
nevezik.
A zsidó holokauszt[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
A középkori Európában a zsidók folyamatosan antiszemitizmusnak voltak kitéve a keresztény teológia alapján,
amely Jézus meggyilkolásával vádolta őket. Még a reformáció után is a katolicizmus és lutheránizmus továbbra is
üldözte őket.[13][14] Luther 1543-as könyve (Von den Jüden und Ihren Lügen) szerint Németországnak meg kell
szabadulnia a zsidóktól.[15]
A modern kori antiszemitizmus ezzel szemben már nem vallási, hanem faji alapú volt. A 19. század második felében
az olyan gondolkodók hatására, mint például Houston Stewart Chamberlain és Paul de Lagarde, a Német
Birodalomban és Ausztriában kialakult a népi mozgalom (Völkische Bewegung). Heinrich von Treitschke már a fajok
harcáról írt, amelyben a bátrak győznek, míg a többiek pusztulásra vannak ítélve. A befolyása nyomán az
antiszemitizmus bekerült a német értelmiségi körökbe.[16] Ő népszerűsítette „A zsidók a mi
szerencsétlenségünk!” (Juden sind unser Unglück!) szlogent is.[17]
A német népi mozgalom egy olyan áltudományos, rasszista ideológiát karolt fel, amely a zsidókat olyan fajnak
tekintette, amelynek tagjai halálos küzdelemben vannak az árja fajjal szemben a világ uralmáért.[18] Közép-Európában
a 19. század végére, illetve a 20. század elejére újra kialakult a zsidógyűlölet légköre.[19]
Hitler[szerkesztés]
Hitler antiszemitizmusának eredetével kapcsolatban több szerző arra mutat rá, hogy annak eredményeként alakult ki,
hogy az I. világháborút követően sokan a zsidókat okolták Németország vereségéért.[19] Hitler antiszemitizmusa
szövevényes erők és események befolyása alatt növekedett. Édesanyjának melloperációját egy zsidó orvos végezte,
de az anyja végül meghalt, ő pedig meg volt róla győződve, hogy az orvos megmérgezte.[20] A bécsi éveinek
sikertelensége, a művészeti főiskoláról való eltanácsolása ugyancsak fokozta benne a zsidógyűlöletet.[19] Valamennyi
traumáért a zsidókat tette felelőssé.
Nyíltan beszélt az irántuk érzett ellenérzéséről; az 1925-ben kiadott Mein Kampf című művében Németország
és az árja faj elleni világméretű összeesküvés szervezőiként írta le a zsidókat, akiket ki kell űzni az ország
politikai és szellemi életéből.

Az 1930-as években a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. Amikor
Hitler 1933-ban átvette Németország irányítását, a zsidók üldözése politikai elv lett. 1933-ban kitiltották a zsidókat a
közszférából, eltiltották őket a jogászi, orvosi, tanári, politikusi és mezőgazdasági munkáktól.[23] 1935-ben a nürnbergi
törvények megfosztották őket állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat.
Kezdete[szerkesztés]
1938. őszén egy Franciaországba emigrált zsidó fiatalember, H. Grynszpan, a szülei sorsa elleni tiltakozásul lelőtt egy
Párizsban működő német diplomatát, Ernst Eduard von Rathot.
A merénylet esete jól jött Goebbels propagandaminiszternek, aki már régóta vadászott egy hasonló botrányra, amivel
fel lehet korbácsolni a közvélemény haragját. A német újságok már világméretű zsidó összeesküvésről írtak,
amely Grynszpan-t csak eszközül használta.[19]
A holokauszt kezdetét gyakran az ún. "kristályéjszakától" (Kristallnacht), 1938. november 9-e éjszakájától számítják,
amikor is Németországban országszerte halmokban állt a zsidó üzletek, otthonok és zsinagógák ablakaiból származó
üvegcserép.
Németországban betiltották a zsidó lapokat, és kitiltották a zsidókat a német oktatási intézményekből. 9-én este civil
ruhás rohamosztagosok zsidóellenes zavargásokat szítottak, közel száz zsidót megöltek, több mint
ezer zsinagógát és sok ezer zsidó lakást és boltot kiraboltak és felgyújtottak, és mintegy 30 000 embert koncentrációs
táborokba vittek.[24] Hasonló események zajlottak Ausztriában is.
II. világháború[szerkesztés]
Deportálás céljára használt vagon (Utazó kiállítás Kőszeg vasútállomásán)A nordhauseni koncentrációs tábor 1945. április 12-én;
a táborban meghaltak számát 20 000-re teszik
A háború kitörésével a német zsidópolitika második szakaszába lépett, melynek célja a zsidók területi elkülönítése
volt.[25] 1939 őszén a németek megszállták a mintegy kétmillió zsidó lakta Nyugat-Lengyelországot. Reinhard
Heydrich, a Reichssicherheitshauptamt feje azt javasolta, hogy gyűjtsék a lengyelországi zsidóságot néhány vasúti
csomóponton fekvő nagyvárosban létesítendő gettóba, ahol kényszermunkát végeztethetnek velük, és a vasút
megkönnyíti „további lépések” megvalósítását. (Adolf Eichmann 1961-es vallatása során azt állította, hogy a „további
lépések” kifejezés alatt fizikai megsemmisítést értettek.)[26] Ez meg is történt; a gettókban sok ezer zsidót
meggyilkoltak, és még többen haltak meg éhségtől, betegségtől vagy a kimerültségtől, de szisztematikus kiirtásra
ekkor még nem történt kísérlet.[10]
1940–43 között Németországból, Ausztriából és a későbbi Csehszlovákia területéről Eichmann vezetése alatt
Lengyelországba deportálták a zsidókat. (Korábban Hitler azt tervezte, hogy a teljes európai
zsidóságot Madagaszkár szigetére telepítik ki, ahol politikai túszként használhatják őket, a Madagaszkár-terv azonban
logisztikailag kivitelezhetetlennek bizonyult.[27]) Egy részüket a gettókba telepítették, másokat koncentrációs
táborokba zártak. A koncentrációs táborokat hatalomra kerülésük után hozták létre a nácik politikai ellenfeleik (a
kommunisták és a szociáldemokraták) számára; az első, a dachaui koncentrációs tábor 1933 márciusában kezdte
meg működését. Kezdetben alig voltak többek egy-egy pincénél vagy raktárépületnél, de némelyik idővel hatalmas, a
városon kívül elhelyezkedő táborrá nőtt. 1942-re hat ilyen nagy tábor volt Lengyelországban.[28] A foglyok napi 12-14
órát dolgoztak a német hadiipar számára; sokan belehaltak az éhségbe, az őrök kegyetlenkedéseibe vagy az
embertelen körülményekbe.[29]
A „végső megoldás”[szerkesztés]
Az antiszemitizmus valamennyi hagyományos eszköze (rémhírek terjesztése, gettók felállítása, a zsidók jogi és
emberi diszkriminációja, gazdasági szerepük teljes megszüntetése) mellett iparszerű és tervszerű
megsemmisítésükre törekedett.[10]
A nemzetiszocialista cinizmus ezt a „zsidókérdés végső megoldásának” (németül: Endlösung der Judenfrage)
nevezte. A nemzetiszocializmus antikommunista jellegének a holokauszt kiterveléséhez és végrehajtásához nincs
köze[forrás?], de a kommunistákat és a zsidókat gyakran összemosták és együttesen támadták:
'judeobolsevizmus'. 1942 januárjában tartották Berlin mellett az ún. wannseei konferenciát, ahol tervezték a „végső
megoldást”.[30] Legkésőbb 1941 szeptemberében el volt döntve a zsidók meggyilkolása. A wannseei konferencián
csak a terv végrehajtásának eszközeit beszélték meg.[31] A megszállt lengyel és szovjet területeken az első naptól
fogva tömeggyilkosságokat hajtottak végre. A wannseei konferencia résztvevője volt Adolf Eichmann, aki később
a magyarországi holokauszt megszervezője lett.
Magyarországon a zsidók deportálása az Adolf Eichmann által vezetett Judenkommando irányításával és a magyar
közigazgatás és csendőrség aktív támogatásával történt meg.[32][33] Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba.
Akiket nem öltek meg azonnal a gázkamrákban, azok munkatáborokba – mint Auschwitz-Birkenau – kerültek. De a
munkatáborokba csak azok kerültek, akiket
munkára alkalmasnak találtak. Akiket nem,
azokat egyből elgázosították. Az Auschwitz A zsidó áldozatok időbeli eloszlása Raul Hilberg adatai alapján.
melletti erdős területen levetkőztették őket,
és azt mondták nekik: zuhanyozni mennek. Év Áldozatok[34]
Amikor a gáz az utolsó emberrel is végzett, 1933-1940 100 000 alatt
a Sonderkommando (magyarul Különleges
1941 1 100 000
Egység: a gázkamrában és a táborban
megöltek holttestét elégető, főleg zsidókból 1942 2 700 000
álló munkacsapat) tagjai a holttesteket vagy 1943 500 000
tömegsírokba, vagy a krematóriumba vitték.
[10] 1944 600 000
A zsidó holokauszt áldozatainak 1945 100 000
száma[szerkesztés]
Az áldozatok számát több különböző becslés próbálta felmérni. A széles körben elfogadott számok öt és hatmillió
között mozognak