Az Anjouk gazdaságpolitikája

1. Kiskirályok uralma
2. A tartományúri hatalom felszámolása, Károly Róbert belpolitikája
3. Károly Róbert gazdaságpolitikája
4. Károly Róbert külpolitikája
5. Nagy Lajos uralkodása

1. III. András halálával, 1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház. Az Anjou Károly

Róbert (1308-1342) került hatalomra. Hatalmának megszilárdulásáig tartó időszakot
szokták interregnumnak, vagyis király nélküli állapotnak nevezni, pedig az országnak
volt királya. A jogilag egységes országban a hatalom a tartományurak, kiskirályok
(pl. Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kán László) kezébe került. Ők korábban
megszerzett méltóságaikra hivatkozva (nádor, vajda, bán) sajátjukként igazgatták a
királyi várakat, önálló területi hatalom kiépítésére törekedtek. A király minden
hatalmát elvesztette, csak a tartományurak jóindulatának elnyerése után számíthatott a
trónra. Anjou Károly Róbert, V. István dédunokája Nápolyból érkezett. A pápa és a
horvát nemesek támogatását élvezte. 1301-ben hívei egy alkalmi koronával
koronázták meg Esztergomban, de a tartományurak ezt nem fogadták el. Arra
hivatkoztak, hogy nem a Szent Koronával koronázták meg. IV. Béla ükunokája,
Vencel Csehországból jött, a magyar nemesek nagyrészt őt támogatták. 1301-ben
szabályosan megkoronázták. Kilátástalannak ítélte meg uralkodását, ezért 1305-ben
elhagyta az országot. Vencel a bajor hercegnek, Ottónak adta a koronát. Ottót 1307-
ben ugyan megkoronázták Fehérváron, de ezt sem ismerték el a tartományurak,
formailag azért mert püspök és nem az esztergomi érsek koronázta meg. Az országban
nem voltak támogatói, sőt Erdély ura, Kán László el is fogta, ezért szabadulása után
elhagyta az országot. 1308-ra a legtöbb tartományúr elfogadta Károly Róbertet
királynak és a pesti domonkos templomban tartott gyűlésen hivatalosan is
megválasztották. 1309-ben újra megkoronázták, de ez is szabálytalan volt, mert a
Szent Korona még mindig
Kán Lászlónál volt. 1310-ben koronázták meg végül szabályosan.
2. 1312-ben a rozgonyi csatában legyőzte a kassai polgárokkal vitába keveredett Abákat.
egyes kiskirályokkal kibékült, másokat fegyverrel győzött le, de volt akivel haláláig
nem tudott leszámolni (1321. Csák Máté). 1315-től az ország legfontosabb méltóságait
a Károly Róberthez hű nemesek kapták meg
 (Lackfi, Újlaki, Szécsi, Bebek családok). Belőlük jött létre az új bárói réteg. A király
hatalmának alapján a tartományuraktól visszavett királyi várak képezték. Ezeket a
várbirtokokat az új bárók irányították. A birtokból befolyt jövedelmek őket illették, de
maga a birtok szolgálati birtok volt, amelyet a király bármikor visszavehetett, így
akadályozta meg, hogy a bárók túlságosan megerősödjenek. A királyi hatalom
megerősödését mutatja, hogy a kezdeti idők után a király már nem hívott össze
országgyűlést, hanem a tanácsosaival (bárókkal) együtt irányította az országot.
Támogató hadjáratok alkalmával a királynak fizetnie kellett a nemeseknek.
3. Károly Róbert reformjait tárnokmestere, Nekcsei Demeter dolgozta ki. Az új bevételi
forrása a királyi felségjog alapján szedett jövedelmek, a regálék voltak. (regálé = Az
államkincstárt illető, királyi felségjogon szedett jövedelmek, melyek egy részét később
a földesurak, illetve a városok kapták meg.) Magyarország a
XIV. században Európa legfontosabb nemesfémexportőre volt. Innen származott az
európai aranyfelhasználás 1/3-a és az ezüst jelentős mennyiséget.
A nemesfémbányászat királyi monopólium (kizárólagos jog) volt, ezért a nemesek
nem voltak érdekeltek a bányászat fejlesztésében. Mivel a földesurak korábban nem
részesedhettek a birtokukon lévő ércek jövedelméből, igyekeztek bányáikat eltitkolni.
Károly Róbert intézkedése nyomán 1327-ben a földek tulajdonosainak átengedte a
bányászok által fizetett bányabér (urbura) 1/3-át. Az ország pénzügyi igazgatásának
szerve a királyi kamara volt. Új, értékálló aranyforintot és ezüstdénárt veretett. A
kamara haszna kiváltására bevezette a kapuadót, melyet jobbágytelkenként szedtek. A
külkereskedelmi forgalomra a harmincadvámot vetette ki. A királyi városok adója a
cenzus volt. Időnként egyéb rendkívüli adókat is kivetett. A gazdaság fejlődésének
hatására megélénkült a külkereskedelem. Magyarországról főleg nyersanyagot és
élelmiszereket, bort, állatot, sót vittek ki. Ipari, valamint luxuscikkeket, keleti selymet,
fűszert, posztót, fegyvereket hoztak be. Az árutermelés és pénzgazdálkodás hatására a
jobbágyok egyre több terméket vittek a piacra. Ezekből a vásáros helyekből jöttek
létre a mezővárosok. A földesúr birtokán volt, tagjai évi egy összegben fizethették az
adót, vásártartás joggal rendelkezett, és önállóan választhatták a bírót, a földesúr
beleszólásával. A szabad királyi városok a királynak adóztak évi egy összegben,
rendelkeztek vásártartási- és árumegállító joggal, vámmentességgel, védőfalat
építhettek, és igazságszolgáltatásukat a királyi tárnokmester látta el.
4. Az erős királyi hatalom aktív külpolitikát tett lehetővé. Elsősorban a déli határok
biztosítása, illetve az ország befolyásának növelése volt a célja. 1330-ban súlyos
 vereséget szenvedett Basarab havasalföldi vajdától. 1335-ben a visegrádi
királytalálkozók III. Lokietek Kázmérral (Lengyelország) és Luxemburgi Jánossal új,
Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal megnyitásáról, illetve külső támadás elleni
védelmi szövetségről egyezett meg. Segített rendezni a két uralkodó közötti viszályt (a
cseh király lemondott a lengyel trónról, cserébe megkapta Sziléziát).
Károly Róbert halála után fia, Nagy Lajos (1342-1382) követte a trónon.
5. Nagy Lajos uralkodását hódító háborúk jellemezték. Költséges hadjáratai miatt
növelnie kellett az adóterheket, ezért vezette be a kilencedet-terményadó (termény
kilencedik tizede). A jobbágy fizette a földesúrnak. A kilenced egységesítette a
jobbágyok terheit és csillapította a földesurak versengését.
III. Kázmér halálával Lajosra szállt a lengyel trón. A két ország között perszonálunió
jött létre, a király közös, a két állam minden másban önálló maradt. 1351-ben a király
megújította az Aranybullát, elvették a szabad örökítés jogát, a birtok csak apáról fiúra
szállhatott. A törvényesített ősiség védte a nemesi birtok egységét és megóvta attól,
hogy bárók kezére jusson. A fiúágon kihalt nemzetségek birtokai a háramlási jog révén
a királyra szállt. Jogilag egységes szabad költözésű jobbágyság alakult ki. Első magyar
egyetem alapítás 1367 Pécs. Lajos halála után fiúörökös híján, lánya Mária és férje
Luxemburgi Zsigmondra (1387-1437) szállt a trón.