8.

tétel
Hódoltság kora, Mária Terézia, Ferenc József, Reform kor nagyjai

A hódoltság kora lásd. 9. tétel végén

Mária Terézia
Mária Terézia a magyar történelem legmeghatározóbb királynője, és napjainkig a
legkedveltebb Habsburg-uralkodónk. Uralkodása alatt az ország nagyobbrészt békében
fejlődött, a török kori pusztulás után ismét feléledt.
A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét megkötő III. Károly hosszú ideig, sikeresen
uralkodott. Férfi örököse azonban nem volt. Ezért mind saját népeivel, mind Európa
hatalmasságaival elfogadtatta, hogy legidősebb lánya, Mária Terézia fogja követni a trónon.
A porosz király és szövetségesei nem ismerték el jogos hatalmát. Ezért trónra lépésekor
(1740) örökösödési háború tört ki.
Mária Terézia négy évtizeden keresztül (1740–1780) uralkodott a Habsburg
Birodalomban, így Magyarországon is. A királynő uralma alatt sokat fejlődött az ország, és a
kezdeti megrázkódtatások (örökösödési háború) után erős kézzel vezette, fejlesztette
birodalmát.

Intézkedései Magyarországon
Számos modernizáló, fejlesztő intézkedést vezetett be. Kiadta úrbéri, azaz a jobbágyi
terhekre vonatkozó rendeletét is, amelyben egységesítette és korlátozta a robot mértékét, és
meggátolta, hogy a földesurak a jobbágytelkek rovására növeljék majorságaikat.
Oktatási rendeletében modern tanterveket adott ki, melyekben a megszokott tantárgyak
(például görög, latin) mellett a történelem, földrajz és természettudományok is szerepeltek.
Kötelezővé tette az iskolát minden gyermek számára hat- és tizenkét éves kor között.
Egészségügyi rendelete előírta képzett orvosok és bábák (szülésznők) alkalmazását, az
utóbbiak ingyen segítettek.

Melyek voltak a királynő legfontosabb reformintézkedései?

Jóindulattal fordult a magyarok felé, és számos népszerű intézkedést tett. Az államalapító
Szent István király iránti tisztelete jeleként hazahozatta Dalmáciából a szent király ereklyéjét,
a „Szent Jobbot”, valamint megalapította a legmagasabb magyar királyi kitüntetést, a Szent
István-rendet. Ezenfelül Budára költöztette a Pázmány Péter által alapított egyetemet, sőt
Magyarországhoz csatolta az Adriai-tenger partján fekvő kikötővárost, Fiumét is. Létrehozta a
magyar nemesi testőrséget.

Ferenc József

I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első
uralkodója (1867–1916).

Az osztrák hadsereg az ő uralkodása kezdetén, I. Miklós orosz cár hadainak segítségével verte
le a magyarok 1848–1849-es szabadságharcát. Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az
Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a
porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le
kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a
Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré
való átalakítását.

A magyar alkotmányosságot teljesen félretéve önkényuralmat vezetett be. Magyarországot

a birodalom egyszerű tartományaként kezelve önállóságát is megszüntette. Ugyanakkor a
forradalom néhány eredményét, így a jobbágyfelszabadítást helybenhagyta, valamint
több modern intézkedést is bevezetett (például a vasútépítés folytatódott).
Az önkényuralom idején Ferenc József rendeletekkel kormányzott.
A birodalom egyre növekvő adósságának fedezése érdekében növelni kívánta a
Magyarországról befolyó bevételeket. Ezt a célt szolgálta több új adó bevezetése és az
adóbehajtás szigorítása.
1861-ben összehívta a magyar országgyűlést. A magyar országgyűlés azonban, Deák
vezetésével visszautasította ezt, és ragaszkodott az 1848-as törvények teljes körű
helyreállításához. Ferenc József ezért feloszlatta az országgyűlést, és egy időre visszatért az
önkényuralmi kormányzáshoz.

Erzsébet királynét, közkedvelt nevén Sissit, nem nevelték uralkodónőnek. 1854 áprilisában
mégis Európa egyik leghatalmasabb uralkodójának lett a hitvese, mikor feleségül ment
elsőfokú unokatestvéréhez, Ferenc Józsefhez, az osztrák császárhoz.

Reform kor nagyjai

  Széchenyi István fellépése ➞ Magyar Tudós Társaság
 1830 a Hitel megjelentetése: jobbágykérdés, közteherviselés
 Széchenyi gyakorlati tettei: Lánchíd, folyami kereskedelem fellendítése
 Reformkor: „haza és haladás”
 A reformkor nagyjai: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Deák
Ferenc
 A nemzeti kultúra megerősödése, 1844: az államnyelv a magyar lesz

Kölcsey Ferenc a nemzet Himnuszának költője és a kor kiváló politikusa volt. Harcba szállt a
nemzeti függetlenségért, a jobbágyfelszabadításért és a magyar nyelv ügyéért. Ebben az
időben Magyarországon a hivatalos nyelv a latin volt.

Kossuth Lajos
Kossuth Lajos a köznemesség sarja volt, nézetei már jóval gyökeresebb változásokat
képviseltek. Ezeket Széchenyi is elutasította.

Kazinczy Ferenc
A társadalmi haladással párhuzamosan megindult a nyelvújítási mozgalom is. Legfontosabb
egyénisége Kazinczy Ferenc volt.

A XIX. század elején befejeződtek a napóleoni háborúk. A hadakozás befejezésével csökkent

a gabonakereskedelem mennyisége, ez pedig a magyar nemesség nagy részének az
elszegényesedését okozta. A bécsi udvar a háborúskodás terheit a nemzetre próbálta
áthárítani. Leértékelte a pénzt is, így az ország gazdasági helyzete egyre súlyosabb lett.
Nyilvánvaló volt, hogy változásokra, reformokra van szükség. Történelmünk e szakaszát
reformkornak nevezzük.

Mit jelent a reformkor?

A reform kifejezés megújulást, a régi alapokon való átalakulást jelent.

Magyarországon egyre több nemest ösztönöztek arra, hogy reformokat tervezzenek vagy
támogassák a javaslatokat. Sokaknak egyértelműnek tűnt, hogy a jobbágyság intézménye
felett eljárt az idő, illetve az újkori parasztfelkelések is riasztóan hatottak.
Nem mindenki értett azonban egyet a reformok szükségességével. Voltak olyan nemesek,
akik a kiváltságaik elvesztésétől tartottak. A Habsburg-uralkodó és udvari tanácsadói a
reformokban a forradalom kirobbanásának veszélyét látták. Ez pedig, úgy gondolták, akár
a királyság megdöntéséig is vezethet, ezért elzárkóztak a változásoktól.
A reformkor időszakában (1830–1848) a magyar nemesség vezető politikusai kidolgozták
reformjavaslataikat és az országgyűléseken próbálták elfogadtatni azokat. Az
országgyűlés törvényhozó testületként működött, de a törvényeket csak akkor hajtották
végre, ha a király is elfogadta. A reformok végül az 1848-as forradalom eredményeként
valósultak meg.

A jobbágykérdés és Széchenyi István programja

Gróf Széchenyi István (1791–1860)

Harcolt a napóleoni háborúkban, majd a békeévek alatt a katonaságból kiábrándulva

gazdag arisztokrataként beutazta Európát. Egy utazására elkísérte az erdélyi főnemes,
Wesselényi Miklós is. A nyugati országok – különösen Anglia – fejlettsége nagy hatással
volt rá.
Hazatérése után életcélja lett, hogy a magyarországi viszonyokat megváltoztassa, és
elősegítse a fejlődést. 1830-ban adta közre Hitel című munkáját, amelyben a reformok
alapvető gondolatait és céljait fogalmazta meg. Tulajdonképpen ezzel ő indította el a
reformkort.

Mivel a korszak kezdetén az államnyelv még latin volt, fontos kérdés lett a magyar nyelv
ügye. Széchenyi István ebben is kezdeményező szerepet vállalt: az 1825-ös
országgyűlésen birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy olyan intézet létesítésére,
amelynek célja a magyar nyelv művelése és erősítése. Felajánlásához többen is
csatlakoztak, ennek eredményeként megalakult a Magyar Tudós Társaság, a későbbi
Magyar Tudományos Akadémia. A magyar nyelvért folyó küzdelem a korszak végére
célt ért: 1844-től törvényt hoztak arról, hogy az ország államnyelve a magyar. Ez
azonban felszínre hozta az ellentéteket az ország területén élő nem magyar népekkel,
akik az ország lakosságának több mint felét alkották.

Pest-Budán az irodalmi élet is megélénkült. Itt élt és alkotott a Szózat szerzője, Vörösmarty
Mihály. Itt jelentek meg és váltak először népszerűvé a fiatal Petőfi Sándor, Arany János és
Jókai Mór művei is. Petőfi és Arany a nép nyelvét is beemelte az irodalomba, ezzel még
szélesebb rétegeket tudtak megszólítani. A korszak költői és írói sokat tettek a nemzeti
érzés megerősödéséért. A János vitéz és a Toldi országos sikert aratott.
A kor kiemelkedő építésze volt Pollack Mihály, akinek nagyszerű alkotása a Nemzeti
Múzeum. A reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszott Hild
József. Az esztergomi bazilika és az egri székesegyház is az ő tervei alapján készült.

A reformpárti erők alakulása

Kossuth elsőként azzal vétette magát észre, hogy a cenzúra, azaz a kiadott újságok és könyvek
vizsgálata éber figyelmét megkerülve magánlevél formájában küldte szét a megyéknek,
városoknak a beszámolóit az országgyűlés üléseiről. Ettől kezdve egy-egy reformellenes
felszólalásról az egész ország tudomást szerzett, tehát a nyilvánosság erejét is a reformok
mögé állította. Gyorsan felkeltette az udvar figyelmét, így Metternich kancellár parancsára
bebörtönözték. Innentől országosan ismertté vált, mint a hatalmi erőszak áldozata.
A Habsburg Birodalom vezetői igyekeztek minél változatosabb eszközökkel fellépni a
magyar reformtáborral szemben. A cenzúrán kívül: felségárulási vagy hűtlenségi perekkel
börtönbe zártak politikusokat – így rövid időre Wesselényi Miklóst is. Ezenkívül
igyekeztek ellentéteket is szítani a magyar nemesség között, és ezzel lassítani a
reformfolyamatokat.

Deák Ferenc szerepe

Deák Ferenc az egyetlen olyan, a reformkorban és 1848-ban is fontos szerepet játszó
politikus volt, aki Magyarországon szerepet vállalt. Deák 1848 szeptemberében, a
fegyveres harc kezdete előtt lemondott, így őt nem érintette a megtorlás.