101.

Fejezet CHANCHAH ÚJABB KÉRDÉSE A NAGY LÁMA FELŐL - MÁRTON ZAVARA

ÉS ÜRES KIFOGÁSA - CHANCHAH FELELETE : Ó TE SZEGÉNY SZAMÁR

E szavaknál már meg is veregeti vállát Chanchah és így szól:"Nos, te Láma szolgája?
Meddig várakoztatod még a szegény Chanchah-t a helyes és biztos válaszra, amelyre szíve
sokkal erőteljesebben vágyakozik, mint lelke ezer élet után?
2. Ó barátom, ha ezer szívem lenne, ha a legszebb lény lennék aki a Nap sugaraiban
valaha is járt - legyen tiéd valagyennyi szív, az én legszebb szemeim se forduljanak el soha
tőled, ha megmondod nekem az igazat arra, amire válaszul adósom vagy. Nekem azonban csak
egy szívem van, de ez az egy úgy szeressen Téged mint ezer, ha igaz barátom vagy, ha
megmutatod nekem a nagy Lámát vagy szóban, szavakkal körülírva, vagy lehetőleg a
valóságban. De jaj neked, ha rászeded szívemet, amely téged oly mérhetetlenül szeretni akar.
3. Lásd, igaz ugyan, hogy ama dicső testvéredet előtted felfoghatatlan hévvel
szeretem, de ez a hév a tied legyen, ha akarsz és tudsz igaz barátom lenni. Szavamra
biztosabban építhetsz mint egy gyémánt kemény sziklára."
4. Márton e szavakra teljesen elképedve és szinte megkövülve bámul a megfoghatatlan
szépségű kínai nőre, gondolkozik mit tegyen vagy mondjon most már. Meglehetősen hosszú
szünet után így szól hozzá:
5. "Ó te végtelenül bájos és rendkívül szép Chanchaho lásd, ha nem lennél oly
felfoghatatlanul szép, már mondtam volna egyet-mást, de ha reád nézek, a csodálkozástól és
az irántad érzett szeretettől teljesen odavagyok és képtelen vagyok a beszédre. Ezért nyíltan
meg kell vallanom neked, hogy mindaddig nem sok okosat mondhatok neked, míg szemeim a
te tekintetedet valamennyire meg nem szokták.
6. Te persze könnyen beszélsz és meg is dorgálhatsz, mert az én tekintetem téged
bizonyára nem hoz zavarba, nekem azonban teljesen és különösen nehézzé válik a nyelvem,
mert a te végtelen nagy szépséged tisztára megsemmisíti s ezzel teljesen megbénítja, ha vele
beszélnem kell. Ezért egy kis türelemmel kell velem szemben lenned, lassanként majd csak
minden menni fog, ha - mint ahogy mondtam szépségedet egy kissé már megszoktam."
7. Chanchah így szól: "Ha ez az oka, akkor mondd meg nekem, hogy tudtál velem
mégis rendesen beszélni, s egy teljesen légből kapott okot elém tálalni, ha a kérdezett dologról
velem beszélni nem tudsz?
8. Lásd, akinek a szeretet köti meg a nyelvét, az berúgott módjára beszél, dadog és
szavainak nincs értelme, mert egy megzavart nyelvnek nincs gyökere, amelynek mozgásával a
bölcsesség forrásából szívjon. A te nyelved azonban a legélénkebb kedvességgel van tele, ezért
igazold magad szívem előtt mint egy férfi s nem mint egy csintalan kópé. Amit én mondok
neked, az olyan igaz, mint az én legbensőbb életem, hogy beszélhetsz tehát velem csak úgy a
levegőből s nem a szívedből?"
9. Márton püspök most már még zavartabb s egy szót sem talál, amellyel szép
ellenfelével szemben védekezhetne. Ezért most már tényleg össze-vissza dadog, aminek semmi
értelme sincs. De minél tovább dadog, Chanchah annál nagyobb szemeket mereszt, s közben
megértően mosolyog. Egy idő múlva, mikor Márton dadogásával betelt, így szól:
10. "Barátom sajnállak, mert vagy ravasz róka, vagy pedig egy ostoba szamár vagy - s
egyik rosszabb mint a másik. De azért mégis inkább az utóbbinak mint az előbbinek tartalak, s
ez menti is galád állításodat, mintha te is a nagy Láma egyik szolgája lennél. Valóban, ha a
Lámának ilyen szolgái lennének, akkor a az ilyen szolgáival egyetemben nagyon
sajnálatraméltó lenne.
11. Lásd, előzőleg meglehetősen bölcs szavakat hallottam tőled, s ezért tényleg úgy
gondoltam, hogy komolyan valami magasabb rangú vagy, aminek elhívésére kérkedő fejdíszed
ösztönzött valamint az is, hogy azt a valóban bölcset testvérednek nevezted - de most már
teljesen tisztában vagyok teveled. Te egy olyan úgynevezett jóindulatú szamár vagy, amely itt
a mennyeknek országában csak úgy tengődik, mert a földön bizonyára ostoba volt ahhoz, hogy
bűnt kövessen el. Ezért valószínűleg egy jóindulatú szamárnak a lelke vagy, amely senkinek
sem árt, s mint a Lámának egy teremtménye, minden figyelmet megérdemel. Többet azonban
tőled sem lehet követelni mint amit a nagy Láma a te természetedbe helyezett. Viszont te is
bocsáss meg nekem, hogy többet akartam tőled, mint amennyivel rendelkezel, ezért
felmentelek téged minden további felelősség alól.
12. Ó te szegény szamár te, mennyire sajnálom most már, hogy ennyi aggodalomba
kergettelek. Itt természetesen emberi alakod van, amelyet a szellemvilágban csaknem
valamennyi állat elnyer, mert mindegyikőjük az elátkozott emberek legostobábbjai, de azért te
csak az vagy, ami a földön voltál. Légy tehát ezért ismét csak jó, te szegény ostoba szamaram.
Mennyire fájlalom most már, hogy előzőleg emberi, sőt mennyei bölcsességet tételeztem fel
rólad. Ugye kedves szamaram nem veszed ezt tőlem rossznéven?"
13. Márton püspököt egész a nekiugrásig elöntötte a harag, s a kínai nőnek nagy
örömmel, nyersen és alaposan visszavágott volna, mivel azonban a súlyos felelősség alól ennek
a révén kiszabadult e sok bókot mind lenyelte, Chanchahjától szerényen visszahúzódott, aki
azonban nem tévesztette el szeme elől.

102. Fejezet BOREM JÓINDULATÚ INTELME AZ ÚRRAL VALÓ BENSŐ ÉRINTKEZÉSRE

ÉS AZ EGYKEDVŰEK KEZELÉSÉRE

Most Borem közeledik hozzá, s így szól: "Nos Márton testvérem mi van a
bátorságoddal? Talán már oda is van, vagy még csak ezután hagy cserben?"
2. Mondja Márton püspök: "Ugyan hagyd, ez egyenesen őrjítő, úgy látszik, hogy
ezeknél a kínaiaknál meg sok minden megmaradt az ázsiai költészetből, s ez egyúttal minden,
amit náluk valamilyen szellemi fejlődésnek nevezhetünk, minden más tekintetben azonban
bizonyára az egész föld legostobább népe. Kafferek, hottentották, madagaszkáriak,
ausztráliaiak és újzélandiak e sima fejűekkel szemben valóságos Plátók és Szokráteszek.
3. Képzeld csak el kedves testvérem, mit gondolsz, minek tart engem ez a bájos
pekingi? Ó ez aztán valóban nevetségesen ostoba dolog. Halld csak, sem többnek, sem
kevesebbnek, mint teljességgel egy valóságos szamárnak. Tudod - nemcsak egy képletes,
hanem teljes komolysággal, egy valóságos szamárnak: Engedj meg barátom, de ez azért már
mégis csak sok."
4. Feleli Borem: "Mindenesetre ez kissé erős, egy háziurat - s méghozzá egy mennyei
háziurat valódi szamárnak tartani! De ne vedd ezt komolyan, mert lásd, csakis ilymódon
sikerült követelése alól teljesen kiszabadulnod, s ezt csak az Urnak köszönheted, mert egyedül
Ő irányította így a dolgot, a te és a szegény Chanchah javára. Légy azért csak nyugodt, vágj
mindent türelmesen zsebre, ami részedre kijutott, a kellő időre minden ismét kiegyenlítődik.
5. Tudod kedves Márton testvérem, a jövőben ne légy beképzelt, háziúr mivoltod
miatt, s akkor százszorta könnyebben haladsz tovább és mindent könnyen elviselsz. Ezzel a
Chanchah-al is könnyebben rendbe jössz."
6. Márton püspök: "Igen, igen, igazad van, most már belátom, hogy sohase legyek
házigazda, ahova az Úr beköltözött, de tudod, néha borzasztóan hajt valami, hogy mégis csak
legyek valaki. De most már teljesen belátom, hogy legjobb senkinek sem lenni.
7. A kínai nő becsmérlése miatt most már ismét teljesen rendben vagyok, azaz
ostobaságát teljesen megbocsátottam, hogy azonban igen bölcs okból a jövőben nem sokat
foglalkozom vele, afelől bizonyos lehetsz, mert ahol már egyszer szamárnak nyilvánítottak,
mint olyan nem visznek még egyszer a jégre. "
8. Borem: "Testvérem, így most már igazad van - de ne beszélj olyan hangosan, mert
Chanchah minden mozdulatodra és minden arckifejezésedre a legélesebb szemekkel figyel.
Tudod, tulajdonképpen nincs benne semmi gonoszság, de ahelyett annál erősebb ösztönzés
arra, hogy országának rengeteg misztériuma felett itt a szellemvilágban tisztába jöjjön s ezért
úgyszólván mindenre kész, hogy hitének legfontosabb pontjait tisztán lássa.
9. Mert mint ahogy ez a kínai nő, ugyanúgy viselkednek itt mindazon emberek,
akiknek országában a földön a túlvilággal kapcsolatban a legvaskosabb és legtöbb titokzatosság
áll fenn. Ezeknek az embereknek ez bizonyára igen dicséretes tulajdonsága, ennek dacára igen
óvatosan kell velük bánni, éppen úgy, mint a földön a nagyon kiéhezett emberekkel, akiknek
szintén nem szabad hatalmas étvágyúknak megfelelően az ételt mindjárt nagy edénnyel
teleadni, hanem eleinte csak fokozatosan, mert különben egészségükben hatalmas kárt
szenvednének.
10. Mindenesetre igaz és dicséretes, hogy ezeknek a földön nagy sötétségben tartott
embereknél most itt mérhetetlen éhség és szomjúság nyilvánul meg számtalan titkuknak
végleges leleplezésére, amelyek által éppen ezeknek az embereknek a legmagasabb fokig
táplálták képzeletvilágát és költői adottságait, s ezért is oly gazdagok ezek az emberek olyan
képekben és elképzelésekben, amelyek bensejükben valósággal megteremtődtek, s bizonyos
tekintetben csaknem teljesen egész lényükké is váltak.
11. Ha most itt egyenesen a tiszta igazsággal állnánk eléjük, az teljesen
megsemmisítené őket, mert ez tulajdon lényüket csaknem tökéletesen feloszlatná, s ezért
majdnem úgy kell velük szemben eljárni, mint egy öreg, megrongált házzal, ahol csak
részenként szabad a javításokat eszközölni, ha nem akarjuk azt egy általános és erős
hozzányúlással romba dőljön. Ha pedig a ház rombadőlt, teljesen új építő anyagokkal egy
hasonló alakút természetesen könnyen építhetünk. Egy emberrel azonban ez már nem megy,
mert ennél az összes alkotórészeinek meg kell maradniuk, mert különben egy és ugyanazon
emberi mivolta teljesen megszűnik.
12. Remélem, hogy most már megértettél, s most már minden csak rajtad áll, ezzel a
kínaival pedig ne beszélj és ne tégy semmi mást, mint amit az Úr nekem és neked kijelöl, s
akkor minden a legnagyobb rendben halad tovább. Se az Úrtól, se tőlem ezen emberek előtt
semmit se kérdezz fennhangon, hanem csak egyedül a szívedben, s akkor a válasz is a szívedbe
lesz helyezve éppen úgy mint nekem, aki folytonosan csak az Urat kérdezem, hogy itt hogy és
mint tegyek, s az Úr már abban a pillanatban meg is mutatja mit kell tennem és szükség esetén
mit mondjak ki hangosan.
13. S most vigyázz csak, a kínai nő hozzád közeledik. Ne gondolkozz azon, hogy mit
kellene mondanod, hanem csak kérd azonnal szívedben az Urat, s Ő azonnal a szívedbe helyezi,
mit kell mondanod. Nos, most tehát mindent tudsz, járj el tehát eszerint, s akkor minden jól
megy majd, azonban semmi esetre sem szabad sértve érezned magad, ha Chanchah még
néhányszor valóságos szamárként üdvözölne."

103. Fejezet MÁRTON ALÁZATOSSÁGÁNAK MEGSZENTELT GYÜMÖLCSE

Márton püspök most így szól szívében: "Szívem egész szeretetével köszönöm neked,
hogy engem ily roppant fontos dologban oly világosan oktattál ki, mint még soha. Most kezdem
csak kissé kiismernem magam abban, mit jelent az benső embernek lenni, s mint benső ember
beszélni és cselekedni. Most már az is világos előttem, amit az Úr vezetése alatti első
ittlétemkor egy holdlakó mondott nekem, akire rettenetes ostobaságomat mennyei bölcsesség
gyanánt akartam rávarrni.
2. Igen testvérem, most már teljesen új világosság támad fel bennem. Most
valóságokat látok meg ott, ahol azelőtt még csak csodálatosat, s ezért e világot csak úgy
különlegesen látottnak sejtettem. Köszönöm neked kedves testvérem, s különösen Neked
Istenem, Uram és Atyám, igen, most már persze minden jól megy majd. Ilyen körülmények
között természetesen ezer kínai nő is jöhet hozzám, s a legjobb módon állok szolgálatukra.
 3. Borem titkosan ismét így szól: "Igen, így van az, de eleinte nagyon össze kell
magadat szedned. Eleinte nagy önmegtagadásba kerül, hogy az ember a szájával hallgasson,
amikor a Nyelve a nagy megszokott bőbeszédűségtől szinte ki akar ugrani.
4. Olykor az Úr - bizonyára bölcs okból - nem helyezi a választ abban a pillanatban a
szívbe, mint ahogy azt gyakran szeretnénk, ilyenkor azonban egész szeretetünkkel és
megadással a legteljesebb nyugalommal kell kivárnunk, amíg az Úr a kívánt választ saját
tetszése szerint a szívünkbe helyezi.
5. Ha ezt az önmegtartóztatási szabályt a többiek mellett figyelembe veszed, akkor -
kedves testvérem - minden a legjobb úton halad. Most azonban készülj elő, lásd már itt van
melletted aki téged oly éles szemekkel figyelt."
6. Márton püspök szintén a szívében - így szól - most biztosan a valóságos szamarak
egész légiójával áll majd elő, de valamennyit elviselem, akár csak a szabad tér, a csillagok
végtelen tömegét, mint a földeket és napokat hordozza anélkül, hogy belefáradna. A Te
nevedben Uram, jöhet ami csak akar. Nyugalmas vállamon még kényelmes helyet talál néhány
kereszt, vagy keresztecske, szeretettel és türelemmel viselem el valamennyit. Most tehát az Úr
nevében!"

104. Fejezet KIBÉKÜLÉS A KINAI NŐ ÉS MÁRTON PÜSPÖK KÖZÖTT - A

MEGSÉRTŐDÉS ÉS KIENGESZTELÉS A KINAI SZELLEMBEN

Chanchah most Márton püspökhöz lép és különösen kedves, s valódi leányos

gyöngédséggel remegő hangon szólal meg: "Legkedvesebb barátom, lásd, az előbb egész teljes
megadással telt hallgatással távolodtál el tőlem, amint lényiségedre vonatkozólag azzal a
bizonyára bocsánatkérésre érdemes gyanúsítással állottam elő, miután kérdésemre nem adtál
feleletet. Ebből azt látom, hogy gyanúsításommal bizonnyal nagyon mélyen megsértettelek.
Ha így áll a dolog, bocsáss meg nekem, miután hibámért tetszésed szerint már eléggé
megbüntettél és légy hozzám ismét jó, mert a legszentebbül biztosítalak arról, hogy azért nem
vonlak kérdőre, sőt még kevésbé sértelek vissza szóval vagy akár egy tekintetemmel is.
2. Országunk hite és szokása - amiről én nem tehetek - olyan, hogy az értelmükben
egyszerűbb embereket állatoknak tartja. Értelmedet ilyennek gondoltam, s ezért tartottalak
téged is állatnak. Most azonban már meggyőződtem arról, hogy távolról sem vagy az, aminek
téged botorságomban tartottalak.
3. Azonnal megbántam tévedésemet és lábaid elé akartam vetni magam, mivel azonban
láttam, hogy ezzel a barátoddal bizonyára valami fontos megbeszélnivalód volt, s abban
semmiképpen sem akartalak megzavarni, megvártam míg barátodtól megszabadulsz. S most,
hogy az általam kívánt pillanat bekövetkezett, most teszem meg azt, amit már régen meg kellett
volna tennem. Mennyei lábad elé borulok tehát és kérlek sújts jogos büntetéseddel s aztán
bocsásd meg nekem az ellened és rajtad elkövetett minden bűnömet dicső és hatalmas polgára
a Mennyeknek"- s ezzel Márton lábai elé borul.
4. Márton azonban a legalázatosabb könyörgő fölött meghatódva így szól. Ó te tiszta
mennyei Chanchah, kérlek téged kelj fel, kelj fel azonnal. De mit is gondolsz? Én téged
mennyeit büntesselek meg? Én, aki téged csupa szeretetből egyenesen - igazán nem is tudom,
hogy fejezzem ki magam - egyenesen meg tudnálak enni, vagy teljesen a magam létébe
szeretnélek szorítani - azt gondolod, hogy én is olyan szívtelen kínai vagyok? Ó attól meg óv
engem az örökké nagy, szent, legvalóságosabb Láma! Ó állj csak fel hamar, mert így egy percig
sem tudlak nézni mennyei Chanchah."
5. Chanchah ismét hamar felemelkedik, s így szól: "Ó kedves barátom, a te
országodban sokkal jobb embereknek kell lenniük mint abban nagy birodalomban, ahol én a
földön születtem. Mert lásd, nálunk így megtett sértés megbocsátása nem olyan könnyen megy,
mint amilyen jóságosan azt nekem most megmutattad.
 6. Ha nálunk valakit megsértettek, ott a megsértett előtt magát arcra kell vetnie, s a
sértésért tőle ezzel bocsánatért könyörögnie, először is egy jogos büntetést - sőt súlyos sértés
esetén még a halált is - s csak azután a tartozás elengedését kérnie. Mert ott mint ezt mondják
és úgy is gondolják: egy sértést csak egy testi ellen sértés útján lehet jóvátenni. Ha a sértés
ezzel kiegyenlítést nyert, csak akkor kérheti a sértő a megsértett büntetőjét arra, hogy szívéből
is megbocsásson neki.
7. Lásd, így megy ez nálunk. Ezért ne csodálkozz azon, ha még néhány olyan dolgot
fedezel fel rajtam, ami a te országod szokásaival sem áll összhangban. Mert nálunk a törvények
igen regiek és végtelenül szigorúak, s jaj annak, aki eme ősi törvények mérséklését csak a
legkisebb mértékben is enyhíteni merészelné, miután azok még mindig ugyanazon változatlan
törvények, amelyeket a Láma az első emberpárnak a mennyekből saját maga adott.
8. De tudod kedves barátom, ha már e törvények itt nálatok ennyire szelídek és
szeretettel teljesek, úgy miután saját hazám törvényeivel valószínűleg sohasem lesz már többé
dolgom, nem is lesz szükséges már ahhoz tartanom, hanem a ti törvényetekhez
alkalmazkodom, s azok ellen bizonyára sohasem vétek majd. Mi a te véleményed ebben a
tekintetben?"

105. Fejezet A MENNYEI TÖRVÉNY – A SZERETET ÉS ANNAK ÜDVÖZÍTŐ HATÁSA

Márton püspök: "Ó én legkedvesebb Chanchah-m úgy vélem, teljesen igazad van, csak
itt nyíltan be kell neked ismernem, hogy nekünk mennyei polgároknak egyáltalán semmiféle
törvényünk sincs, hanem teljesen törvénymentes és Istenben, a mi Urunkban, a legszabadabb
életet éljük. Azonban Istenben, az Úrban élni annyi - mint szeretetben örökké élni. A szeretet
mindent felszabadít és önmagán, kívül nem ismer más törvényt. Ezért itt semmi más
törvényünk nincs, mint egyedül csak - a szeretet. E törvény azonban tulajdonképpen nem is
törvény hanem csak minden lény legtökéletesebb szabadsága. Megérted ezt?
2. Chanchah: "Igen, megértem és végtelenül örülök, hogy e jó tanodat megértem. Ha
pedig a szeretet - ahol még hozzá titokban is kell tartani - egy szerető szívet már ilyen
határtalanul boldoggá tesz, boldogoknak és szerencséseknek kell lennie azoknak, akik a
szeretet jogara alatt állanak, s azok mivel mást nem ismernek. Igen, igen, Szeretet, a Szeretet -
ahol ez a törvény, ott persze minden ember, aki csak a törvény alatt áll, a legnagyobb
üdvösségben kell, hogy érezze magát.
3. Mi haszna van az embernek a nap minden fényéből, ha hiányzik annak melege?
Mire minden arany és ékkő, ha tulajdonosának kőszíve jégtől sercegve ver? Ó barátom, te most
nekem valami nagyon szent dolgot mondtál, s most már sejteni kezdem, amit a számomra te,
legdrágább barátod azzal jelezni akart, amikor így szólt hozzám: "A te irántam való szereteted
mindent elárul majd neked! Igen, igen, ez a szeretet máris sokat elárult nekem - és lásd, szívem
azt mondja, ez a szeretet még sokat elárul majd nekem.
4. De szeretlek is benneteket a déli nap hevével és különösen azt, aki a nevével még
mindig adósom. De meg kell nekem bocsájtanod, hogy azt a barátodat és testvéredet, sokkal
jobban szeretem mint téged. Jóllehet nem tudom miért, mert hiszen alapjában véve semmivel
sem szebb mint te vagy Borem testvéred, sőt szebb ruhája sincs, de nagy kék szemeiben valami
olyan leírhatatlan vonzóerő rejlik, szájának olyan különösen isteni vonása és kifejezése van,
hogy valósággal kísértésbe esik az ember, hogy végtelenül szeretetteljes alakját a Láma
legélethűbb hasonmásának tartsa.
5. Igen, mondom neked, ha szívemet, ezen "egy" iránt érzett szeretetem egész hevével
kérdezem, úgy azt feleli nekem: Ó Chanchah, számomra ez a nagy, a szent Láma! Ki tudna
egyébként oly mennyeien, mennyeien, mennyeien beszélni, aki egyébként egyetlen szavával
egyszerre egy gyümölccsel megrakott fügefát teremt, s azt az Őt mindenek, mindenek,
mindenek felett szerető Chanchahnak elven szeretetének jelképeként ajándékozza? De kinek is
lehetne oly igen kedves, olyan csodálatos szeme, s olyan végtelenül, mennyeien felüli szépségű
szája - mint egyedül csak szívem legeslegszeretettebb Lámájának.
6. Tudod legkedvesebb barátom, természetesen csak a szívem beszél így, de nem az
értelmem, jóllehet a szívem legszebb hangját az értelmem is nagyon szívesen követné, ha nem
félne attól, hogy ezzel bűnt követ el. Mert az értelem ott, ahol a nagyobb részt a szív veszi át,
egyáltalán nem szigorú bíró, s a szívvel együtt szívesen isteníti azt, amit maga a szív.
7. Nos, éppen így van ez nálam is, szívem isteníti ezt a Dicsőségeset, s az értelmem
ezt önmagától nagyon szívesen tenné is, ha csak egyedülálló - s rajta kívül körülötte más
értelem is nem lenne.
8. A többi értelemmel azonban csakhamar nem törődök majd semmit, hanem egyedül
csak a szív értelmét követem, talán akkor hamarabb a helyes célhoz érek mint így. Egyébként
ha itt semmi más törvény nincs, mint egyedül csak a szeretet, akkor a száraz értelemmel - értsd
meg - egy-kettőre készen leszek. Mit szólsz kedves barátom mindezekhez?"
9. Márton püspök: "Ó te drága Chanchah, lásd, erre egyelőre nincs sok
mondanivalóm, de kövesd csak szíved, s akkor nem jársz majd görbe úton. Idővel majd
értelmed is helyes világosságot nyer. Most valóban nem mondhatok többet összes szép
szavaidra."

106. Fejezet MÁRTON CHANCHAH TOVÁBBI KÉRDÉSTI MIATT CSÁVÁBA KERÜL

Cáanchah: "Ó legkedvesebb barátom, tudod nagyon szeretlek téged, s nem

kérdezhetlek téged tovább, mert elhatároztam magamban, hogy a jövőben nem terhellek
téged egy könnyen ismét valamilyen kevéssé értelmesnek nevezhető kérdéssel, ennek dacára
azonban a követező megjegyzésemet most az egyszer még javamra kell írnod:
2. Lásd, szavaidból és arckifejezésedből azt veszem észre, hogy te mindig egészen
különösen zavarba jössz, valahányszor csak veled arról valóban mennyei barátodról és
testvéredről bármilyen vonatkozásban s beszélni kezdek. Vajon honnan ered ez a zavarod?
3. Féltékeny talán a szíved, mert szívem Őt nálad sokkal nagyobb előnyben részesíti?
Vagy talán nem is vagy neki annyira igaz barátja s testvére, mint amilyennek azt mutatod?
Vagy szívedben talán titkon haragszol amiért azt a számomra most még névtelen Dicsőségest
a szellemi fejlődés minden nemében nálad mérhetetlenül magasabban állónak vélem? Vagy
talán az Ő férfias isteni szépségbe áll utadban? Nem óhajtod-e talán az Ő szemeit vagy a száját
amelyek a tiedet éppen úgy felülmúlja mint ahogy egész elragadó lényisége is a tiédet, jóllehet
te sokkal ragyogóbban nézel ki mint Ő?
4. Lásd kedves Barátom, e kérdések a számomra különösen fontosak, ezeknek a
megválaszolására éppen annyira vágyódom, mint amennyire egy forró homoksivatagon
áthaladó és égő szomjúságtól gyötört vándor sóvárog az üdítő friss víz után! Ha tehát szívedben
van irántam valamilyen szeretet, ne késlekedj ezeknek a fontos kérdéseknek a szinte, szívből
jövő megválaszolásával. Ha ezt nem teszed meg, Chan Chah elfordul tőled, s többé soha nem
kérdez tőled semmit!"
5. Márton püspök e kérdésekre ismét roppant meghökkent arcot vág. látszólag
ugyanolyan arcot vág, mintha azon gondolkoznék, hogyan adja meg a bájos Chancahnak a
remélt választ, bensejében azonban aggodalommal telten várja, hogy belehelyezek-e szívébe
hamarosan valamilyen, de természetesen mindenre találó, megfelelő választ. Én azonban a jó
Mártont ez alkalommal is - igen bölcs okokból egy kissé vergődni hagyom.
6. Miután Márton a bájos Chanchah-t a kérdéseire adandó válaszra sokat ígérő arcjáték
kíséretében már jó ideig megvárakoztatta, ez, Mártont nagy szemeivel tetőtől talpig
jelentőségteljesen nézegette most már kissé bosszúsan végig, ami Mártont még jobban izgatta,
s a helyes válasz megadásában is nagyon zavarta.
 7. Egy kis ideig még hagyja a bájos Chanchah, hogy Márton gondolkozzék, mivel sokat
kifejező arcjátékából ítélve mégis csak választ remél, mivel azonban az annyira óhajtott válasz
dacára a sok bölcsességet sejtető arcjátékoknak mégsem születik meg, végül is elveszti türelmét
s így szól:
8. "Kedves Barátom és testvérem. Úgy látom, hogy vagy nem akarsz vagy nem tudsz,
vagy pedig nem szabad nekem választ adni. Ha nem tudsz, ez megbocsátható a részedre, mert
nagyon méltánytalan lenne valakitől többet elkívánni mint amennyit adni képes. Bizonyára
megérted mit akarok ezzel mondani, feltéve, hogy ennyi értelemmel rendelkezel.
9. Ha nem szabad választ adnod, ez sem irható a terhedre, mert hiszen világos, hogy
akkor van itt valaki, aki benne rejlő tökéletes hatalmával pontosan előírja számodra, hogy mit
szabad és mit nem szabad mondanod. Ez esetben dőreség lenne tőlem a törvénnyel szemben
követelni tőled valamit mert mint kínai nagyonis jól tudom, mennyire nem könnyű dolog
másokkal a törvényt tiszteltetni.
10. Ha azonban nem akarsz nekem válaszolni, jóllehet ezt talán megtehetnéd és meg
is tudnád tenni - úgy önző sőt egyenesen rosszindulatú ember vagy és ragyogó külsőd hasonló
egy szelíd gazella bőréhez, amelynek belsejében azonban mégis egy vérengző hiéna rejtőzik.
ebben az esetben nincs számodra mentség, s nem érdemelsz egyebet, mint szívemnek teljes
megvetését.
11. Miután azonban az előbbi fontos kérdésemre éppenséggel semmilyen választ sem
adtál, adj választ legalább egyik vagy másik kérdésre a három közül, hogy ebben a világban
sőt legközelebb itt a te házadban mint újonc tudjam, miként viselkedjem. De a szívem
legmélyéből kérlek, igazat szólj és semmi esetre sem maradj adós a felelettel."
12. Márton most még tizszerte nagyobb zavarban van, mint az előbbi kérdésnél. Mert
ha azt mondja: nem tudok, akkor hazudik - ha azonban azt mondja: nem akarok, akkor is
hazudik, sőt ezen felül még az annyira szeretett Chanchah-nak megvetését is magára vonja, Ha
pedig azt mondja: nem szabad, ezzel abban a pillanatban már fel is tette a következő kérdést,
hogy ki tiltotta meg ezt és miért - s e kérdés mindegyikére feltétlenül választ kell adnia, ha csak
Chanchah előtt szégyenszemre megfutamodni nem akar.
13. Mnthogy Mártonunk Chanchah e három kérdése miatt a legsúlyosabb csávába
került, ezért a társaságból éppen e percben tértem vissza Chanchah-hoz, s a három kérdés
megválaszolását Én magam vettem át, s ezzel a minden mértéken felüli zavarba jutott hűséges
szívű Márton megszabadítását is.

107. Fejezet AZ ÚR TANITÁSA A KÉRDEZŐSKÖDŐ TERMÉSZETÜ MENNYEI

POLGÁRNŐNEK - A BEKÖTÖTT ZSÁK HASONLATA, MÁRTON MEGNYUGTATÁSA

Amint Én Chanchah honfitársaitól hozzá visszatértem, azonnal Hozzám igyekszik, s

a legsiralmasabban panaszkodik Márton viselkedése miatt, s nem képes tisztába jönni azzal,
hogy hányadán is áll vele.
2. Erre így szólok hozzá: "Hallgass ide kedves Chanchah-m, te tűzzel-vassal fogod e
barátomat és nem gondolod, hogy a te örökös és legnagyobb előnyödre nagyon könnyen
valamilyen titkos utasítás is kötheti a nyelvét. Ezért a jövőben vele, mint az Én egyik
legnemesebb barátommal kissé óvatosabban járj el, mert különben a legnagyobb zavarában
szívének ezzel nagy fájdalmat okozol.
3. Lásd, ami a te első hat érdeklődő kérdésedet illeti, e barátomban és testvéremben
valóban semmi sem található meg abból, amit benne sejtettél, legfeljebb az, hogy igen bölcs
okból és szükségszerűen egy kissé mindig zavarba jön, ha velem beszélni akarsz, de ennek a
zavarának egészen más oka van, amivel te őt meggyanúsítottad. Így nem is adhat feleletet a
te kérdéseidre, mivel azokban az ő zavarának igazi oka nincs is benne.
 4. Ami pedig a te utolsó három kérdésedet illeti, azokra meg éppen ezért nem adhat
feleletet, mert zavarának az alapja felől az első kérdésedben nem érdeklődtél, de nem is
követelheted, miután azt akkor még nem is tudhattad. Ezért, ha éppen úgy valamilyen igenlő
egy nemleges feleletet adott volna, hazudnia kellett volna - ez pedig itt a mennyekben teljes
lehetetlenség, mert itt még akkor sem hazudhatna senki, ha bármenyire akarná is. Ezért maradt
Márton barátunk - aki téged nagyon szeret - néma, s inkább engedte volna, hogy bármit is tégy
vele, semhogy hozzád az ő legkedvesebb Chanchah-hoz csak egyetlen egy hazug szót is
szóljon. Nem volt-e ez igen szeretetre méltó tőle?"
5. Chanchah is kissé zavarodottan mondja: "Ó te dicsőséges barátom, ha házigazdánkkal
így áll a dolog, akkor persze végtelenül sajnálom, hogy bizonyára nem csekély szívfájdalmának
okozója voltam, csak ismét jóvá tehetném.
6. Igen, igen, most már rendkívül fáj, hiszen én sem tehetek erről, mert te dicső és
hatalmas barátom, Magad is látod, hogy én újonc vagyok és nem tudom, hogy itt mit és hogyan
szabad kérdezni. Minthogy azonban a figyelmeztetést megadtad, hogyan szabad itt valamit
kérdezni, a jövőben már ahhoz tartom magam. Csak azt mondd meg még nekem, egy otromba
és értelmetlen kérdésre, amelynek semmi jogos válasz alapja nincs, tulajdonképpen miért nem
lehet feleletet kapni?"
7. Mondom Én: "Kedves Chanchah-m, ez igen egyszerű: egy erősen lekötözött zsákot
ezzel a kéréssel adsz át Nekem: Barátom, oldozd fel Nekem ezt a zsákot és adj belőle ezer
darabot a legszebb ékkövek közül. Erre Én megkérdezlek: bizonyos vagy abban, hogy van-e
ebben zsákban ezer igen szép kő? Te erre ezt feleled: ezt nem tudom biztosan, de remélem,
hogy van benne.
8. Lásd, ha Én jóllehet egészen biztosan tudom, hogy abban a zsákban nemcsak hogy
egyetlen darab ékkő nincs, hanem csak megkeményített szemét van, annak dacára
kívánságodhoz mérten mégis kioldom a rákot, s az ezer legszebb ékkő helyett annak undorító
tartalmából adok neked, vajon mit tartanál felőlem, ha később megtudnád, hogy Én jóllehet
tudtam mi van a zsákban mégis felbontottam azt, hogy tudatlanságod miatt megszégyenítselek?
Nem mondanád-e akkor: Barátom, ha már tudtad mit tartalmaz ez a zsák, miért nyitottad azt
fel, ahelyett, hogy már előre megmondtad volna az igazságot?
9. Lásd, ugyanez az eset egy bizonytalan kérdésnél is. Az is ilyen szorosan lekötözött
zsák, amelyet Mártonnak fel kellett volna oldania, hogy kiadja neked abból amit kértél. Mivel
azonban az nincs abban, amit szerettél volna mondd mit tehetett volna? Feloldja-e a zsákot,
vagy ne, megszégyenitsen téged, akit annyira szeret, s aki egész szívét annyira foglalkoztatod?
Mit gondolsz te, szelíd Chanchah?'
10. Chanchah: "Ó igen, igen, legkedvesebb barátom, ha Te beszélsz persze mindent a
legvilágosabban belátok, s belátom mindannak tiszta igazságát is, amit mondasz. De nem így
van ez, ha Márton barátunk mond valamit. Minél tovább beszél, annál sötétebbé válik előttem
minden, amiről csak beszél. Ezért vagyok kénytelen folyton csak tovább és tovább, mélyebb
és mélyebb kérdésre újabb kérdésekkel ostromolni, amelyek közül azonban még egyetlen egyet
sem válaszolt meg határozottan.
11. Ó barátom, oly különös is azért itt lenni. Amerre csak tekint az ember, mindenütt
csak csodát, csodára halmozva lát, ó csodák, amelyeket a földön még csak elképzelni sem
tudnak. Az olyan jelenségeknél azonban, melyeket nem ért, ki ne kérdezné meg a beavatottakat,
hogy azok egyke-másika mit jelent? Ki az, aki azokat és az ilyeneket létrehozza? Ha itt a
menny, itt a Láma, aki azt létrehozta? Mondd meg nekem, Te mindeneken felül szeretett
Barátom, nem egészen természetes, s az itteni lét legcsodálatosabb helyzetei következtében
nem megbocsátható kérdések-e ezek?"

108. Fejezet HASONLAT A GYERMEKEK OKOS NEVELÉSÉRŐL

 Mondom Én: "Mindenesetre, Én mondom neked legkedvesebb Chanchah-m, ez és
még ezer más kérdés is megbocsátható, de tudod itt úgy van mint a földön, mindennek megvan
a maga ideje.
2. Lásd, a földön a gyermekek a legtorkosabbak és kíváncsiskodóbbak, ezek csaknem
állandóan éhesek, mindent egészen az alapjáig szeretnének tudni, s hozzátartozóiktól
szakadatlanul mindenfélét kérdeznek. Úgy gondolod, helyes lenne-e, ha e kicsinyeknek a
gyomrát mindenféle olyan étellel megterhelnék, amelyek után igen csiklandós ínyük folytán
heves vágyódást éreznek és kíváncsiskodásukat az általunk feltett összes kérdésekre adott
folytonos felelgetéssel teljesen kielégítenék?
3. Lásd, a bölcs szülők gyermekeiket helyes kantárba szorítják és így kormányozzák
őket emberi kifejlődésük szép céljának helyes útjára ezzel szemben az ostoba szülők, akik
gyermekeiknek mindent megengednek és megadnak amit csak szemült-szájuk megkíván,
ember helyett majmot nevelnek belőlük. Duzzadóra táplált hasuk érzékiséggel telt, szemük
tunya, s végül egészen eldurvul, minden magasabb, jobb és igaz iránt, amit különösen a te
hazádban millió példa tisztára bizonyít is.
4. S amint a földön, ugyanaz itt is a helyzet. Senkinek sem válna előnyére, ha mindent
azonnal megízlelne és megtudna, hanem csak fokozatosan, aszerint, amennyit a
felvevőképessége elbír. Ilyen vezetés mellett az itteni kicsinyek mindjobban megerősödnek, s
időről-időre mind többet bírnak el, míg így végül a legmagasabb felvételre is alkalmasakká
válnak.
5. Ugyanilyen módon vezetünk majd el téged is mi hárman azokon keresztül amiket
látsz. Ezért nyugodj bele tehát türelmesen mindenbe, s akkor csakhamar valamennyi
kérdésedre önmagadnak is tökéletes választ adhatsz. Nos, meg vagy ezzel elégedve?

109. Fejezet A KÍNAI NŐ ALAPKÉRDÉSE S AZ ÚRNAK AZ ERRE ADOTT VISZONT

KÉRDÉSE - A KELETI S NYUGATI VIRÁGBÖLCS TÖRTÉNETE

E tanításomra Márton igen barátságosan néz a kedves kínai nőre és szívében is

mérhetetlen köszönetet mond ezért Nekem.
2. Chanchah azonban megszólal: "Ó Te szívemnek és életemnek dicső Barátja
természetesen minden szó, amely ajkadat elhagyja tökéletesen igaz ugyan, de Chanchah sem
tehet arról, hogy ilyen tudni vágyó szellem gyermeke. De én, a Te szegény Chanchah-od
mostantól kezdve megkantározom szívemet, s hasonló leszek a mezei virághoz, amelyet a
Láma napjának fénye és melege fejleszt, a Láma reggeli szeretetének harmatcseppje táplál, s
végül gyümölcsét életadó magokkal dúsan telíti.
3. Ó, a nagy szent Lámának végtelen jónak, bölcsnek és hatalmasnak kell lennie, mert
mindaz, amit teremtett oly végtelen jól és bölcsen rendezett. Ó, ó, csak, csak valaha is egyszer
érne az a végtelen nagy szerencse, hogy Őt hacsak néhány pillanatra is, legalább távolról
láthatnám. Ó mondd Te Legdicsőbb, leszek-e én erre a végtelen Szerencsére valamikor
érdemes? Ha ez csak legalább egyszer is megtörténhetik - teljesen mindegy, hogy mikor - az
idők örökkévalóságáig is a legnagyobb megelégedéssel telten várok, s mindent a legnagyobb
készséggel teljesítek amit számomra előírtak - csak és igaz reményt nyújtsatok ehhez."
4. Mondom Én: "Ó kedves gyermekem te, látom már, hogy leginkább a Láma fekszik
annyira a szíveden, s ez igazán nagyon kedves tőled, de te Nekem is folyton mondod - s a
szemeidből meg a szavaidból is azt veszem ki - hogy Engem is mértéken felül szeretsz. Nos,
most azt szeretném tőled megtudni, hogy Engem, vagy pedig a Lámádat szereted-e jobban?
Kérdezd csak meg a szívedet, s aztán majd mondd meg nekem."
5. Chanchah erre roppant zavarba jön, szemét lesüti, szívében azonban mindjobban
felgyúl az Irántam való szeretet, amelyet most már túl erősen érez, s ezért ő, aki egyébként oly
beszédes, ezúttal egy szót sem szól. Némi idő múlva ismét megkérdem, hogy ezt nem
mondhatná-e meg Nekem? Erre szorongó szívvel szólal meg:
6. "Ó Te szemem fénye, ó szívemnek áldozati tüze! Lásd, amikor még a földön, apám
oldalán otthon voltam kb. 13 éves, megkérdeztem anyámtól, mit jelent az, a szent Lámát
mindenek felett szeretni?
7. Igen bölcs anyám így szólt: hallgass ide édes kis leányom. Ültess el a kertben két
virágot, egyet keletnek, s azt szenteld a Lámának, a másikat nyugatnak s azt szenteld az
embereknek. Ápold mindkettőt egyformán és figyeld, hogyan növekednek és hogyan
bontakoznak ki. Ha a nyugati virág jobban fejlődik mint a keleti, ez annak a jele lesz, hogy a
világot jobban szereted mint a szent Lámát. Ha pedig a virágoknál az ellenkező eredményt
látod, akkor a Láma iránti szereteted nagyobb mint amit az emberek iránt érzel.
8. Azonnal meg is tettem, amit bölcs anyám tanácsolt kivel azonban attól féltem, hogy
a Láma virága emellett esetleg visszamarad, ezért titokban kétszeresen ápoltam, mint az
embereknek a virágát. De lásd, ó bár a legnagyobb igyekezettel ápoltam is a Láma virágját,
mégis visszamaradt fejlődésében.
9. Mindent elmondtam anyámnak és ő megnyugtatott bölcs tanításával, mikor így
tanított: lásd édes leánykám a Láma ezzel azt mutatta meg neked, hogy Ő, Aki az örök és
elérhetetlen fényességben lakik, csak azzal szeretheted mindenek felett, ha az embereket is
ugyanúgy szereted, mint önmagadat, mert aki azokat akiket lát, nem szereti, hogy szerethetné
a Lámát, Akit sohasem lát?!
10. Ezután a nyugati virágot gyakrabban öntöztem mint a keletit, s lám, a keleti virág
erre még erősebben növekedett mint a nyugati virág.
11. És lásd, ugyanígy járok el most is. Te az én nyugati virágom vagy most, s a szívem
a Láma keleti virága. Téged minden erőmből locsollak, mert Benned a legtökéletesebb
emberszellemet fedeztem fel, s a szívem teljes erejével burjánzik - de sajnos nem a Lámával,
hanem Veled, Veled!
12. Te a szívem igazi Lámája lettél. hogy azonban ehhez majd annak idején a nagy
Láma mit szól, azt majd csak Ő tudja a legjobban. Emellett még azt is be kell Neked ismernem,
hogy emiatt még az én nagyon érzékeny lelkiismeretem sem tesz semmi szemrehányást nekem.
De mit szólsz Te Legdicsőségesebb most ehhez?"
13. Mondom Én: "Legkedvesebb Chanchah-m. Lásd, erre a te - az Én szívemet
nagyon megörvendeztető - feleletedre várakoznom kellett, s így neked is kell egy kissé
várakoznod a szép és jó feleletre. De örülj neki, mert azt a legszebb feleletet, amelyet majd Én
adok neked, nemsokára meg is kapod!

110. Fejezet ELŐKÉSZÜLET EGY MENYEI ÜNNEPRE – MÁRTON ELSŐ UTAZÁSA

MENNYEI POSTÁVAL

Ezalatt Mártonhoz és Boremhez fordulva titkon így szólok hozzájuk: Barátaim és

Testvéreim! Most már van segítőtársatok és társnőtök elég, menjetek tehát, állítsátok fel a nagy
asztalt a terem közepére, rakjátok meg bőven kenyérrel és borral, szedjetek még teljesen érett
fügéket is a fügefáról s tegyetek belőle bőségesen a kenyér és bor mellé mert miután a
legkedvesebb Chanchah-mmal néhány szót még váltottam, utána mindannyian jó üdítő és
erősítő ételeket veszünk magunkhoz. Menjetek és teljesítsetek e kívánságomat és akaratomat.
2. Mindketten köszönetet mondanak szívükben a megbízatásért, s már mennek is, hogy
a megparancsolt dolgot elrendezzék. Márton azonnal előhívja az apácákat is, akik az ételek,
azaz kenyér és a bor felhordásával, míg a Jézus Szíve nővérek pedig különösen a füge
előteremtésével voltak megbízva, előzőleg természetesen a nagy asztalt - amely itt asztalos
nélkül keletkezik - állítja elő.
 3. A száz kínai e mozdulatokat a legfeszültebb érdeklődéssel figyeli, mert ők sem tudják
még, hogy mi készül ebből. Különösen meglepi őket a nagy asztal hirtelen előteremtése,
amelynek előzőleg semmi nyoma sem volt felfedezhető. A fügefának ugyanolyan hirtelen
történt előteremtése nem ejti már őket annyira csodálatba, mert hosszas szemlélődés folytán az
ilyeneket már mindjobban megszokták.
4. Éppen úgy csodálkoznak különösen a Jézus Szíve nővéreknek a földi szülei a
nagyteremben hirtelen beállott nagy tevékenységen, s aggodalom fogja el ezeket is, mert nem
tudják felfogni, hogy miért történik mindez, mert az asztal körül tevékenykedő sok nép miatt
nem láthatják milyen dúsan megrakták azokat kenyérrel, borral és fügével.
5. Amint az asztalt rendbehozták, a szolgálatot teljesítők ismét elfoglalták régi helyeiket
a kellemes nyughelyeiken, amire Márton és Borem az egyik Jézus- Szíve nővérrel -
nevezetesen azzal, aki bensejében mint béka a tengerbe vetette magát - Hozzám jönnek és
jelentik, hogy mindent előkészítettek.
6. Erre így szólok : "Minden rendben van, most menjetek ki a kert kerítéséhez, hogy
nincs-e ott még valaki, aki az étkezésen részt venne Gella /a Jézus Szíve nővére/ maradjon itt
Mellettem és hallgassa meg, hogy milyen szép dolgokat mondok most az én legkedvesebb
Chanchah-mnak. Így legyen testvéreim.'
7. A kettő erre azonnal kimegy, s nem kevéssé csodálkozik, hogy a kertet a legnagyobb
mennyei üdeségben találják, s emellett olyan nagy kiterjedésűnek, hogy szemük-szájuk eláll
belé és Márton mindezek feletti nagy csodálkozásában így szól:
8. "Ó testvérem, itt ugyan jó sokat mehetünk, míg ennek az óriási kertnek az egész
kerítését végig járjuk. Valóban, ennek nagyobb kiterjedésűnek kell lennie a föld legnagyobb
császársáságánál. Ó Uram, Uram, ez végtelen, ez felfoghatatlan, tényleg, ilyen csak a
mennyekben fordulhat elő!
9. Ó Istenem, ó Istenem, nézz csak a keleti fasorra! Micsoda pompás fasor Nézd
testvérem, látod-e ennek a végét? Én nem látom és semmiféle bekerítésnek még csak nyoma
sincs. No, Borem testvérem amint mondtam, a mi rendes lábaink ugyan megdolgozhatnak,
amíg itt valahol kerítéshez érünk, s méghozzá az egész kerítést végigjárni, ó Uram, az aztán a
teljesítmények legmegdönthetetlenebbje lesz.
10. De ez nem tesz semmit, az Úr akaratának a teljesítése mindig a legnagyobb
kedvtelés és öröm, s ezért is örülök a mi kertünk megváltozásának. De még hegyet is mászunk
majd, azaz dél felé jelentős nagyságú hegyet látok - és ó a teringettét neki, nyugat és észak felé,
ezek aztán a hegyek, ezekhez hasonlókat a földön senki még csak nem is álmodhatott Ó, ó,
ezek a csúcsok, ezek a félelmetesen gyönyörű csúcsok, testvérem, vajon ez még mind a kertünk
kerítésén belül lenne ?
11. Borem: "Mindenesetre - mert ez a kert addig terjed, ameddig a mi, az Úr és a
felebarátunk iránt érzett szeretetünk, de tudod testvérem, az Úr által a számunkra íly pompásan
előkészített eme kertünk mennyei kiterjedésével szemben, van ennek megfelelő mennyei
mozgási képességünk is, amely háromszoros: először a természetes, ez a lábunk segélyével
történik, mint a földön; másodszor a levegő, azaz lelki, melynek gyorsasága a széllel egyenlő
és végül a harmadik: a hirtelen, azaz a szellemi, mely egyenlő sebességű a villámmal, illetve a
gondolat szárnyalásával.
12. A harmadik mozgást csak a legszükségesebb esetben vesszük igénybe, s így ezt
nem is használjuk most fel, de annál inkább a második módját, amellyel itt már nagyon jól
boldogulunk. Az eszköz e mozgáshoz a saját erős akaratunk. Ezért az Úr nevében csak
akarnunk kell, s e mennyei levegőben már szabadon lebegünk is, s ahová menni akarunk, a szél
gyorsaságával már előre is jutunk. Akard tehát, s már menni is fog."
13. Márton akarja tehát amit Borem mutat neki, s már lebegnek is a szabad mennyei
levegőben, s először is kelet felé haladnak, amiben Márton oly nagy örömét leli, hogy azt sem
tudja mit is csináljon vele.
 111. Fejezet AZ ÚR ELLENHASONLATA: KÉT EMBERPALÁNTA AZ ISTEN SZERETET
KERTJÉBEN - ISTEN EMBERRÉ TEVÉSE

Én pedig szólásra nyitom ajkamat s így szólok Chanchah-hoz és Gellához: "Kedves

szeretett Chanchah, az előbb igen gyönyörű szavakat intéztél Hozzám, amelyek már csak azért
is gyönyörűbbek, mert szíved mélyéből merítetted azokat. Én még gyönyörűbbeket ígértem
neked értük viszonzásul és lásd, most azért vagyok itt, hogy ígéretemet beváltsam. Hallgass
azért meg teljes nyugalommal. Ne várj azonban hosszú beszédet Tőlem, mert lásd, Én rendesen
csak röviden szólok, de célom, hogy kevés szóval sokat nyújtsak.
2. Egy képet tártál Elém a keleti és nyugati virág ápolásáról, s ez igen kedves volt. Én
pedig egy másik keleti és nyugati képet adok neked érte, s ez ebben áll:
3. Lásd, mint ahogy te a te virágaidat elvetetted, ugyanezt tette a hatalmas, jó Láma is
szeretetének végtelen nagy kertjében két emberrel. Egyiket keleten, a saját szívéért míg a
másikat nyugatra saját bölcsességéért. Az elsőt teljes Istenségével táplálta, hogy éppen olyan
gyönyörűséges legyen mint maga a nagy Láma, s abban a nagy Láma nagy gyönyörűségét is
lelte. De lásd, az első emiatt önteltté vált, nem akart fejlődni, hanem elszakadt a Lámától és
még most is mérhetetlenül megveti Őt, jóllehet hogy a Láma folytonosan és még mindig tárt
karokkal és szívvel fogadná vissza.
4. Miután ez az első ember nem akart sikerülni, erre a nagy Láma csakhamar beállította
a másikat nyugatra, azaz a világba, s nem kevésbé ápolta ezt sem. De önakarata miatt ez is
elsatnyult. És lásd, a Láma magbánta, hogy az embert megteremtette, s mint ilyen művet azért
meg is akarta semmisíteni úgy amint a fazekas az olyan edényt, amely nem sikerül.
5. A Láma azonban megkérdezte szeretetét és az közbelépett annak érdekében, s Ő
Maga is emberré lett, hogy az embernek helyes példát mutasson.
6. Azonban az emberek, a fejlődni nem akarók megragadták és megölték az Isten-
embert, habár a benne lévő Istent nem is ölhették meg, csak kevesen ismerték Őt fel, s fogadták
szívükbe tanát, számtalan Sok azonban jóllehet hallottak Felőle, mégsem hittek Neki, tanát sem
fogadták be, amely szerint az Ő gyermekei lennének és az örökkévaló Atyjukhoz hasonlókká
válhatnának.
7. Ugyan mit gondolsz, mit tegyen most már a Láma az ilyen emberekkel? Tűrje és viselje
még el továbbra is azokat?
8. Lásd, oly nagy az Ő szeretete az emberek iránt, hogy még ezerszer is meghalna értük,
ha ez lehetséges és hasznos lenne És mégsem akarják Őt többé szeretni, csak az értéktelen
világot, sőt tökéletesen el is felejtik övéi, hogy csak minél lelkiismeretlenebbül csügghessenek
a világon.
9. Ó Chanchah, mondd mit érdemelnek az ilyen emberek? Hagyja meg őket továbbra
is konok nyakasságukban, vagy megsemmisítse őket?"
10. Chanchah: "Ó Barátom, ó Te szeretetem, ezek igen mérges növényei Lámának és
igen nagy büntetést érdemelnének. De ha a Láma annyira jó, lekaszálhatná ezeket a növényeket
és a tűzbe vethetné, amint Ő az ősatyákat megdorgálta: Úgy gondolom, hogy a végtelenség -
ahogy azt most megismerni kezdem - elég nagy ahhoz, hogy a gaz e fajtája ellen megóvja
magát? A Láma helyében azonban én nem semmisíteném meg azt, aminek egyszer már élete
van! Gondolod Te legkedvesebb barátom, hogy nem így van?"
11. Mondom Én: "Igen, igen te legkedvesebb, ezen a véleményen vagyok Én is és úgy
is teszek! De várj csak egy kicsit, a két testvérünk csakhamar különös vendégeket hoz s majd
meglátom mit szólsz azokhoz! Ezért figyelj csak, mert valami rendkívüli különöset látsz és
tapasztalsz most!
 112. Fejezet EGY SZÍVDERMESZTŐ JELENET: SÁTÁN SZÖRNY A TEREMBEN AZ
ERŐSÍTŐ ÉTKEZÉS - GELLA FELISMERI AZ URAT

Rövid idő múlva a terem ajtaja felnyílik, s azon Márton és Borem jönnek be,
mindegyikének kezében erős lánc, s azon a két lánccal erősen megkötözött leírhatatlanul
borzalmas kinézésű szörnyet húznak be maguk után, amelyet még egész sereg kisebb szörny
követ, s ezek borzalmasságban semmivel sem maradnak hátra a nagynál.
2. Amint Chanchah és Gella e borzalmas kinézésű vendégeket megpillantják, rettenetes
aggodalommal hökkennek mindketten vissza és Chanchah mint egy tébolyult önkívületben
kiáltja:
3. "Ó Láma, Láma, a Te szentséges nevedre, mit vétettünk mi szegények Neked, hogy
bennünket a legförtelmesebb Ahrimánnal és annak leggonoszabb söpredékével akarsz a
legborzalmasabban elpusztítani? Ó Te Legdicsőségesebb Barátom, ha csak lehetséges Neked,
ments meg bennünket, meg Magadat is, s pusztítsd el ahogy csak tudod. Ó, rettenetes,
rettenetes, rettenetes, mily gyűlölettől izzó borzalmas alakok ezek!"
4. Mondom Én: "Ó Chanchah ne félj, ez a szörny melyet itt látsz a mi hatalmunkban
van, s mi sohasem az övében. Ezt könnyen be is láthatod ha megfigyeled, hogy dacára minden
határtalan szörnyűségének, két barátunk mégis megkötözte.
5. Ne féljetek, tehát, hanem Velem együtt menjünk eléjük, s majd hallgassátok csak
meg, hogy a közelemben milyen szörnyű üvöltésbe kezdenek, s hogyan tekergőznek és
ágaskodnak. De mindez ne ijesszen meg benneteket, mert Én egyedül is elég hatalmas vagyok
ahhoz, hogy számtalan ilyen szörnyet egyetlen tekintetemmel megsemmisítsek, mint ahogy az
előbb ezt a fügefát is egyetlen tekintetemmel állítottam ide. Ezért kövessetek csak bátran! Az
Én oldalamon örökre biztonságban vagytok, mert semmiféle hatalom sem állhat ellent Nekem!
6. Most tehát Márton és Borem elé megyek, mert igen nehéz dolguk van a szörnnyel,
hogy féken tarthassák."
7. Márton megszólal: "Ó Uram, ezek varázslatos vendégek, ezekben aztán egészen
különös örömöd lehet. Ezek azzá válnak e háznak, mint az ököl a szemnek. Sajnos mást nem
találtunk, s ezért azt hoztuk magunkkal amit találtunk, de nyíltan be kell ismernem, hogy ha ez
nem a testet öltött ördög egész gyönyörű csatlósaival, úgy akármi legyek vagy nevezz, aminek
csak akarsz."
8. Mondom Én: "Légy csak nyugodt, ezt már előre láttam. Ennek így kell lennie a ti
legbensőbb tanítástokra és nyugalmatokra. Mert aki a Legmagasabbat meg akarja ismerni, az
előtt nem maradhat ismeretlen a legalsóbb sem. Hozzátok a sárkányt Hozzám közelebb!"
9. Mindketten erőszakkal húzzák a láncokat, de a szörny nem mozdul.
10. Márton ezért megszólal: "Uram, teljes lehetetlen ezt a szörnyet csak egy
hajszállal is előbbre hozni."
11. Mondom Én: "Akkor hagyjátok állni, de erősítsétek a láncokat a terem oszlopához
és hagyjuk egy ideig őket hiába tombolni. Mi pedig ez alatt menjünk az előkészített ételekhez
és erősítsük meg magunkat ehhez a küzdelemhez."
12. Márton: "Ó igen, erre a mozgásunkra az Általad megáldott étkezés igen
előnyösen jön majd. Még jó, hogy ezt a vadállati vendéget jó hátul a terem végében kötöztük
meg. Különben annak látása étvágyunkra nem valami előnyösen hatott volna. Még csak a
körülötte lévő levegő sem úgy illatozik mint a paradicsom rózsája, hanem mint a kén, a szurok
és a trágya keveréke. Nagyon jó, hogy a háttérben vannak.
13. Mondom Én: "Jó, jó barátom, menj csak előre, hívd a többieket s mind az asztalhoz,
amelyet mindnyájatok számára készítettem, erősödjetek meg valamennyien szellemetek örök
életére."
14. Márton most hamar előresiet, mindenkit az asztalhoz hív, amely kenyér, bor s a
legfinomabb fügék dús mennyiségétől duzzadt.
 15. Márton szavára mindnyájan felemelkednek helyükről s nagyon illedelmesen és
nyugodtan az asztalhoz mennek.
16. Amint valamennyi vendég együtt volt, mindannyian Reám tekintenek, mert Engem
- Márton és Borern kivételével - csak Isten egy küldöttjének tartottak és még nem tudták, hogy,
Én mint maga az Úr vagyok közöttük. Ezért azt is gondolták, hogy Én mint Istennek küldötte
most nagy és fontos kijelentéseket teszek nekik.
17. Én azonban mást nem mondtam nekik, mint: "Gyermekeim, egyetek és igyatok
mindnyájan, saját szükségletetek szerint, mert már mindent én régen megáldottam mindazok
számára, akik Istent szeretik s felebarátjukat mint önmagukat."
18. E szavakra valamennyien kiáltják: "Dicsőség a mi nagy Istenünknek, az Atya, a
Fiú és a Szentszellem nevében, Övé minden tisztelet, dicséret és magasztalás mindörökké."
19. Erre valamennyien hozzálátnak a kenyerükhöz és borukhoz, a kínaiak pedig a
fügéjükhöz, ezek közül egyesek a kenyerüket is megízlelik, ami jobban ízlik nekik a fügénél
is.
20. Chanchah és Gella, akik fellettem álltak azonban nem tudták, hogy kenyeret és
bort, vagy pedig csak fügét egyenek.
21. Ezért így szólok hozzájuk: "Kedves gyermekeim, azt egyetek ami nektek jobban
ízlik, mindegyik az örök életre erősít meg benneteket. Erre mindketten a kenyér után nyúlnak
és Chanchah végtelenül ízletesnek találja azt, nem kevésbé Gella is, aki azonban ezt a
megjegyzést teszi:"Úgy gondoltam, hogy a mennyei kenyérnek ostya íze lesz."
22. Én azonban így szólok: "Gella, te most a mennyekben az Úr asztalánál vagy, nem
pedig a Földön Bábel asztalánál. Ezért arra is gondolj, hogy mi a mennyország, s ne arra, hogy
mi a földi Bábel, melynek ura itt a terem hátterében látható."
23. Gella e szavakra megijed, s úgy tűnik fel neki, hogy végül is Magam lennék az Úr.
24. Én pedig e szavakkal bátorítottam és nyugtattam meg: "Gella, még ha úgy is lenne,
ahogy azt te most magadban gondolod, a többiek miatt csak maradj nyugodtan és gondold meg:
Isten, mint a te és mindenkinek Ura, nem hozzáférhetetlen, hanem összes gyermekeihez
mindörökké legmélyebben leereszkedő legszeretőbb Atya, s köröttük a legkevésbé kitűnni
akaró Testvér. Megérted ezt kedves leánykám?" Gella: "Ó én Uram, én Uram, én Uram-
Istenem- Atyám!
25. Chanchah észreveszi ezt, s mindjárt kérdi is Gellától: "Hallod-e testvérem, ugyan
kihez szólnak a jelentőségteljes szavaid? Itt közöttünk van talán valahol a Láma? Ó szólj, hadd
siessek Hozzá s ott semmisüljek meg hódolatomban és szeretetemben"
26. Én azonban azonnal megnyugtattam Chanchah-t azzal az ígérettel, hogy
nemsokára ő is megláthatja és megismerheti a Lámát, amivel aztán meg is elégedett.

113. Fejezet A KOTNYELES MÁRTON A MOSÁSNÁL - AKI AZ ELSŐ AKAR LENNI, AZ

LEGYEN MINDENKI SZOLGÁJA

Azonban többen is meghökkentek Gella viselkedése miatt, mint ahogyan most

Chanchah, s egyik a másikat kérdezgette, hogy tulajdonképpen ki is lennék Én, miután jóllehet
nem vagyok ennek a háznak a tulajdonképpeni ura - amely valójában Mártoné - mégis úgy
teszek, mintha Én lennék a ház tulajdonképpeni ura és Márton, valamint Borem is csak
legalázatosabb szolgáim.
2. Mihelyt Márton az efféle kérdezősködést a jelenlévő vendégek nagy részénél
tapasztalta, azonnal közéjük megy s így szól hozzájuk: "Hallgassatok meg kedves barátaim és
testvéreim. Hát nem tudjátok hogy hangzanak Isten szavai? Vajon nem így mondta-e maga az
Úr: aki közületek az első akar lenni, az legyen a legkisebb közöttetek, s legyen mindnyájatok
szolgája? Vagy úgy gondoljátok, hogy itt a mennyországban más a rend, mint amit az Úr a
földön Saját Maga megmutatott, tanított és kinyilatkozatatott?
 3. Ó azt mondom nektek, itt van a tulajdonképpeni hely, ahol az Úr által a világnak
személyesen bemutatott, tanított és kinyilatkoztatott Rend pontról-pontra eleven
beteljesedést nyer. Ezért ne sokat kérdezgessétek: ki ez, miért így? Hanem egyetek,
igyatok tetszésetek szerint, s mondjatok ezért köszönetet Jézusnak, az Úrnak, s minden
más egyebet idejében megtudtok."
4. A megszólítottak így felelnek: 'Barátom, amit nekünk mondtál igazán bölcs dolog,
de ezt, hála Istennek - lásd - mi is tudjuk. Ezért a tanításoddal lényegében valóban semmit sem
nyújtottál. Azt is tudjuk, hogy ezekből a megáldott ételekből annyit fogyaszthatunk, amennyi
csak jólesik. Ezért kedves barátom a fáradságtól méltán megkímélhetted volna magadat, hogy
bennünket a további evésre nógass. Mert mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy itt az
Isten birodalmában minden szellem-embernek illetve ember-szellemnek szintén csak saját
gyomra van, s ez mindenesetre legjobban tudja, hogy hol, mikor és mennyit vehet be magába,
s ebből láthatod, hogy ezt a felesleges munkát nagyon könnyen megtakaríthattad volna.
5. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy Isten országában a mindenki szolgája a legnagyobb.
A "Mindenki szolgája" alatt tehát ellenkezőleg a Legmagasabbat értjük azaz Azt, Aki a
szeretetben, a bölcsességben és hatalomban Az, mert ahol kevés a szeretet, ott kevés a
tevékenység is, ami pedig a "mindenki szolgájá"-nak egyik legfontosabb tulajdonsága kell
hogy legyen. Ezért tehát másodszor a "mindenki szolgájának a legnagyobb bölcsességtől
teltnek is kell lennie, mivel csak valamelyes bölcsesség hiányossággal a "mindenki szolgája”
csaknem sehogy sem sikerülne neki. harmadszor pedig mindannyiunknak legszilárdabb
meggyőződésünk, hogy a "mindenki szolgájá"-nak leghatalmasabb erejűnek és mindenhatónak
is kell lennie, hogy a 'mindenki szolgája" lehessen.
6. Barátom, komolyan ilyen legutolsó, senki szolgájá"-nak tartod magad? Valóban ha
nem, akkor nagyon kellene téged sajnálnunk. Azon a véleményen vagyunk, nevezetesen abban,
hogy: olyan „ mindenki szolgája” helyét egyedül csak az Úr töltheti be. Mi a véleményed erre
vonatkozólag?”
7. Mártont ez az ellenvetés mint villámütés találja, s most már azt sem tudja mit feleljen
ennek az igen bölcs közbeszólónak és elképedve áll ott előttük. Az egyikük azonban levertségét
látva így szól hozzá:
8. "Testvérem, menj csak egész nyugodtan és bízvást az előbbi, bizonyára legjobb
helyedre, s igazodj szorosan Ahhoz, aki előttünk valóban a "Mindenki szolgájá"-nak látszik és
akkor sohasem kerülsz többé szorult helyzetbe. De ha te néhányszor még csak úgy a saját
felelősségedre cselekszel, akkor még gyakran úgy járthatsz mint az az esztelen légy, amely egy
nagy teherrel rakott kocsit vonó erős lónak a hátán annak izzadságát szürcsölve azt képzeli
magáról, hogy ő húzza a kocsit. Mihelyt azonban a ló megpihent, nagy szégyenkezve kellett
tudomásul vegye, hogy milyen semmit sem ér az ő vélt nagy ereje, a lónak hatalmas erejéhez
képest. Menj ezért csak vissza ahhoz a Leghatalmasabbhoz, Annak segítségével bár húzhatsz,
de Ő nélküle - barátocskám – semmi esetre sem megy majd.'
9. Márton sietve visszatér ismét Hozzám s így szól: "De Uram, ezek eztán alaposan
megmosták - teljesen alázatos szolgádat! Nem, ilyen szorosan még senki sem tömte be a
számat, de semmi ellenvetést nem vethetek nekik, mert sajnos tökéletesen igazuk van."
10. Mondom Én: "Nézd Boremet, lásd, ő sohasem tesz semmit az Én felszólításom
nélkül és lásd, ő sehová sem rohan, te azonban sokszor szeretnél egy kissé kitűnni s olyankor
rohansz utánam. Igen, kedves Mártonom, itt egészen másként kell kezelni a vendégeket mint a
Földön, különben könnyen akadsz azok között akiket tanítani akarsz olyanra, akivel szemben
végül be kell ismerned, hogy még a sarujának szíját sem oldhatod meg. Vajon hányszor kell
még elrohannod míg megokosodol?"
12. Márton: "Ó Uram, azt mondják hogy a szamár csak egyszer megy jégre s ez elég is
neki. Bennem az összes szamarak lelkeinek kell egyesülve lenniük, s a csuszamlós kísérletet
 ezek mindegyike meg teszi vagy talán meg kell tennie, különben a Te szentséges Nevedben
már bölcsebbnek kellett volna lennem!"
13. Mondom Én: "Most már ismét minden rendben van. Csak arra vigyázz nagyon, mit
akarok Én, akkor soha többé nem lovagolod el magad. Most pedig üdítsd fel magad ismét
kenyérrel és borral, hogy elég erős légy azt a vendéget Boremmel idehúzni."

114. Fejezet SÁTÁN ALAKVÁLTOZTATÓ LÉNYÉRŐL - INTELEM MÁRTON

JELLEMMÉRE- AZ ÚJONC SEJTELME AZ ÚR KÖZELSÉGÉRŐL - CHANCHAH ALÁZATOS
BŰNBEISIMERÉSE

Chanchah megdöbbenve szól: "Te Szeretetem, el tudják-e ezek a vendégek e

szörnyetegek szörnyetegének tekintetét bírni, s nem válhat ez nekünk ártalmunkra? Ó Láma,
Láma, ez egy borzalmas színjáték lesz. Ó nézd, nézd mily szörnyen tekergőzni és ágaskodni
kezd. Ó Láma, mily borzalmas tekintet, micsoda düh, micsoda félelmetes harag szikrázik ki
rettenetes tűzszemeiből. Ó Barátom, ha ez a szörnyeteg itt lesz már előttünk, kibír erre még
rátekinteni is?"
2. Mondom Én: "Csak légy nyugodt, ez a vendég mindenféle alakot felvehet aszerint,
amilyet csak saját előnyére valónak vél. A durvaságát - legalább is egy időre - leoldozzuk róla.
Ezért ne félj, minden jól megy majd."
3. Chanchah: "Ó legkedvesebb Barátaim, ó Te Szeretetem, Benned van - akárcsak a
Lámában - a legtöbb bizalmam, de Márton testvért nem sokra értékelem, mert ő olyan
kotnyeles, s ha aztán valami komoly akadályba ütközik, rögtön úgy visszahúzódik, mintha csak
még távolról sem lehetne képes arra, amit véghezvinni akart vagy kellett volna, s ezért úgy
gondolom, hogy e hátborzongató szörny idevezetésénél könnyen több kárral mint haszonnal
jár majd el. Borem, az igen, az egy bölcsességgel és teljes erővel rendelkező ember, akire
építeni lehet, Márton azonban szeleburdi és az is marad, sokat képzel magáról, de annál
kevesebbre képes, ha komoly akadályra bukkan."
4. Mondom Én: "Kedvesem, természetesen van valami igazad, a mostani helyét
azonban tökéletesen betölti. Mert a Láma nagy rendjében olyan lényekre is szükség van, akik
minden hosszadalmas meggondolás nélkül azonnal belevágnak valamilyen dologba tekintet
nélkül arra, hogy végre tudják-e azt hajtani vagy sem. Ez azt eredményezi, hogy általuk
másokra is igyekezet ragad arra, hogy szintén csináljanak valamit és emellett gyakran sokkal
okosabban mint az, aki sok fontolgatás nélkül fogott hozzá. Mert a nagyon bölcsek gyakran
szúnyogpiszkálók és gyakran csupa mélyen szántó gondolkozásuk miatt nem mernek a
dologhoz fogni mindaddig, míg összes bölcseleti okaik arra vonatkozólag minden
vonatkozásba nem vágnak. Kell tehát Mártonoknak is lenniük, akik ha kevesebb bölcsességet
is, de annál több tevékenységet hordanak magukban, amely gyakran többet ér mint a sok
bölcsesség. Légy azért csak Márton miatt teljesen nyugodt, elvégzi ő jól a dolgát, ha az Én
megbízásom szerint fogja meg és végzi el azt.
5. Chanchah: "Ó bizonyára! Hogy Te itt a legbölcsebb vagy, az most már teljesen
világos a szívemben, csak az az egy nem tetszik még nekem Benned, hogy még mindig nem
tudom, ki is vagy Te tulajdonképpen? Lásd, az előbb mikor csupán csak a neved után
érdeklődtem, azt mondtad nekem, hogy az Irántad érzett szeretetem mindent elárul majd
nekem. De bármily felfoghatatlanul szeretlek is, mégsem tudom meg senkitől sem, még
kevésbé önmagamtól, hogy hívnak ki is vagy valójában. Ó Te legkedvesebb Barátom, mondd
meg nekem nevedet!
6. Mondom Én: "Ó te kedves, szelíd Chanchah. Lásd magában a névben nincs semmi,
ha még nem ismerted fel mi minden fűződik e névhez. Ha azonban mindazok felett amit
mondok alaposan gondolkoznál, akkor már meglehetősen tisztában lennél velem. De mostantól
figyelj meg jól mindent amit csak mondok, s hogy a többiek hogyan és mit beszélnek Velem,
s hogy szavamra, ha valamit parancsolok minden miként alakul, akkor igen könnyen és
mihamar nagyon közel jutunk egymáshoz. De most már állj biztosan és félelem nélkül, mert
lásd Márton és Borem már megkapták tőlem a jelet, hogy idevezessék e szörnyeteget. Lásd,
már oldják fel a tombolónak láncait."
7. Chanchah teljesen elnémul, Gella azonban bátran hozzálép és így szól:"Chanchah,
ha e Barátunknak végtelen erejét és hatalmát úgy ismernéd mint én, akkor az Ő oldalán még
ezer ilyen szörnyetegtől sem félnél annyira sem mint a legkisebb szúnyogtól."
8. Chanchah valóban megijed és hevesen kérdi: "Testvérem, testvérem mit mondasz?
Beszélj, beszélj tovább, beszélj Róla, Róla, Akit oly végtelenül szeretek, Ismered Őt, ismered
ezt a Legdicsőbbet ,ó beszélj, beszélj hamar! Az én nagy titkos sejtelmem Benne megvalósult?
Ó Láma, akkor Chanchah a Láma mennyországának vagy legszerencsésebb lénye, vagy pedig
a nagy végtelenség legszerencsétlenebbje!
9. Mert lásd, én igen nagy bűnös vagyok a Láma előtt, mert a hazámban egykor hamis
követeivel szemben árulást követtem el, aminek következtében nyomorultul elpusztultak. Ha
tényleg a Láma követei voltak, akkor jaj nekem, ha ez a nagy sejtelmem itt most valóra válik.
Mert attól mindörökre eltaszítva lenni, Akit végtelenül szeretünk, ó testvérem elképzelhetsz
annál nagyobb gyötrelmet? Csak ha azok az általam elárult csalók és gonosztevők, tehát a
Lámának nem követei voltak - amit én eldönteni természetesen nem tudok - akkor a dolognak
a legjogosabb képe is bizonyára elviselhető lenne számomra. Ezért beszélj, beszélj, de mégis,
ó testvérem ne beszélj, - mert előbbi leleplező szavaid elviselhetetlenül döfhetnék át szívemet
- Ó hagyj még egy kevés ideig ebben az édes bizonytalanság boldogságában úszni…"
10. E szavakkal ájultan roskad a lábaim elé, Én azonban megerősítem és ismét rendben
felsegítem őt.

115. Fejezet ELRAGADÓ KIBÉKÜLÉS A JEZSUITA CHOREL ÉS CHANCHAH KÖZÖTT AZ

ÚR ÖRÖME CHANCHAH SZERETETE FÖLÖTT

Ugyanebben a pillanatban jön Hozzám az a jezsuita, akit Chanchah elárult, néhány

társával együtt, térdre borul Előttem, s szól:
2. "Ó Uram, Ó Atyám, még csak most ismert fel szívünk Téged. Ó bocsásd meg nekünk
hosszú vakságunkat, amely nem engedte, hogy Annak ismerjünk fel, Aki vagy - olyan jónak,
szelídnek, jámbornak és oly végtelenül alázatosnak."
3. Mondom Én: "Álljatok fel gyermekeim, s ne keltsetek feltűnést, mert vannak még,
akiknek saját szabadságuk érdekéhen nem szabad még Engem felismerniük. Mert bizonyára
tudjátok, hogy a fazekas mester tudja legjobban, mikor jön el az ideje annak, amikor a fazekat
a forgó korongról le kell emelnie. De maradjatok csak itt és mutassatok reá, hogy az a sárkány,
amelyet Márton és Borem most idehoznak, mi minden gonoszat tett ellenetek. Te pedig Chorel
most fedd fel magad az előtt a Chanchah előtt, aki téged egykor a kínai császár előtt beárult,
aki az Irántam érzett végtelen nagy szeretetével mellettem áll, amely közelsége miatt így
nehezen tolhatja el magától a Végtelenséget."
4. Chorel azonnal teljesítette parancsomat és igen barátságosan lép Chanchah elé. Ez
azonnal felismeri őt és megijed vélt vádlójától, Chorel azonban megkérdi: "Chanchah miért
ijedsz meg tőlem? Nem tetted-e meg azt, amit lelkiismereted parancsolt neked? Hiszen én
magam tanítottalak arra, hogy bűn az, amit az ember lelkiismeretének szava ellen tesz. Mert a
lelkiismeretünk szava Istennek, vagyis a Lámának a szava bennünk. Te kezdetben nagyon
nagyra értékeltél, mert engem és társaimat Isten igazi küldötteinek tekintettél. Minthogy
azonban később női éleselméjűséged folytán bennünk nagy árulókat fedeztél fel és
ravaszságoddal annyira vittél minket, hogy téged terveinkbe beavattunk, s így jóformán a te
kötelességed volt, hogy mint kínai nő minden igyekezeteddel azonosítsd magad terveinkkel és
ezáltal sok nyomorúságot háríts el hazádról.
5. Lásd, dacára hogy minket akkor rettenetesen megbüntettek, ennek dacára te még
csak a legkisebb mértékben sem vagy ebben hibás, hanem egyedül csak mi, amiért küldetésünk
szent célját olyan szégyenletes kudarcba fordítottuk. Mert ha - különösen én - küldetésünk
céljához hűek maradtunk volna, úgy te bizonyára az egyik legbuzgóbb kereszténnyé lettél
volna, s veled együtt egész rokonságod kivel azonban - hazád óriási kincseitől elvakulva -
csakhamar küldetésünk szent céljának ellenségeivé váltunk, mindenünket elvesztettük
értéktelen életünkkel együtt.
6. Ebből tehát könnyen láthatod, hogy egyikünk sem vádolhat téged semmivel sem,
sőt ennek éppen az ellenkezőjétől tarthatnánk. Ezért neked szelíd és hűséges szívű Chanchah a
legcsekélyebb okod sincs amiért tőlünk félned kellene, mert hiszen mi, akiknek erre alapos
okunk is lenne, nem ijedünk meg előtted, aki pedig ugyancsak vádolhatnál minket. Bocsáss
meg azonban nekünk a Legmagasságosabbnak te legszeretettebbje, hogy végül, minden
bűneinktől megszabadulva közelíthessük meg azt, Akinek nevét sohasem leszünk méltók
ajkunkra vennünk."
7. Chanchah Chorel beismerése felett a legbensőségesebben érintve szól: "Ó kedves
barátaim, ebben a teremben már nincs bűn, s még ha lenne is, örökre eltörli azt a Láma iránti
szeretetem. Mert szívem azt mondja: a Láma iránti szereteted maga a Láma benned márpedig
barátaim, az a szent Szeretet nem ismer bűnt, hanem mindenütt csak szeretett testvéreket, még
akkor is, ha azok még tévhitükben tévelyegnek. Az én vádam ellenetek pedig legyen: szeretlek
mindnyájatokat, s becsüllek benneteket mint a saját életemet. Van ez ellen valami
ellenvetésetek?"
8. Chorel és társai sírnak örömükben Chanchah pompás szavai miatt és Chanchah is
velük együtt sir. Én azonban Chanchah-hoz forduva így szólok: "Ó, e legpompásabb virága
szívemnek jöjj ide, hadd öleljelek meg. Valóban, az ilyen szeretet nagyon ritka és aligha oly
tiszta, mint ez.
9. Ó kedvesem, te most már végtelenül boldog vagy, hogy ennyire megnyertél a magad
számára, de Én a téged szerető is nagyon boldog vagyok, hogy benned, a pogányban olyan
szeretetet találtam, amelyhez hasonlót a keresztényekben Magdolnát és testi atyámat kivéve
még egy harmadikat aligha találnék.
10. Ó Chanchah, Chanchah, te ugyan sokra vitted. Még magad sem tudod, hogy
mennyire vitted, de a legközelebbi jövő olyan magasságba vezet, amelyről még fogalmad sincs.
Szemeid egy darabig legyenek még elfedve, hogy majd annál üdvözültebb lehess. Ezért légy
türelemmel még egy kevés ideig. De most már figyeljetek valamennyien ama kettő a terem
közepén áthúzza már a sárkányt, s mindjárt ide is érnek vele."

116. Fejezet JELENET A SÁRKÁNNYAL AZ ISTEN GYERMEKEK TANÍTÁSÁRA ÉS

MEGNYUGTATÁSÁRA - MÁRTON SZÓHARCA A SÁTÁNNAL - MÁRTON A SZORÍTÓBAN -
AZ ÚR TANÁCSA

Márton már messziről kiált: "Uram segíts nekünk, segíts nekünk! Különben ez a
fenevad tönkre vág bennünket, a legnagyobb erőfeszítéssel is alig bírjuk már féken tartani"
2.Mondom Én: "Sátán engedelmeskedj Uradnak!"
3. A sárkány üvöltve: "Neked nem engedelmeskedem soha. Senkit sem ismerek el
úrnak magam felett!"
4. Erre így hívom: "Ha nem akarsz atyai szavamnak engedelmeskedni, úgy nem
dacolhatsz majd mindenható hatalmammal szemben, amelyről oly gyakran meggyőződhettél.
Ezért mint Atya és mint a te Urad még egyszer hívlak s mondom neked: ide jöjj és igazold
magad!"
5. A sárkány üvöltve: "Nem, nem, nem! Neked nem engedelmeskedem, soha, mert
magam vagyok a végtelenség ura, Te pedig csak általam vagy, ami vagy!'
6. Erre ismét hívom: "Sátán, Istennel, a te örök Teremtőddel szemben ne dacolj tovább,
mert itt éred el örök, kérlelhetetlen ítéletedet!
7. A Sárkány újból üvölt: "Én, a Te urad, Neked és alávaló ítéleteddel szemben örökös
daccal felelek. Mozdíts hát ki engem erről a helyről, ha tudsz!"
8. Akaratom erejével erre megragadom őt és kíséretével együtt Magam elé röpítem
őket, s oly szorosan tartom, hogy szinte halottként feleszenek Előttem.
Márton hirtelen megkérdi tőle, hogy miért nem dacol?
9. Én azonban így szólok: "Hagyjátok most békén, míg magához tér, majd meglátjuk
mivel hozakodik elő."
10. Márton: "Ó Uram, csak most szeretném nyelvemet egy rövid időre szabadon
engedni, hogy ennek az emberi fogalmak szerinti legostobább lénynek, néhány jó duzzadó
igazságot a füle mögé vethessek, mert hogy erre a rémítően legostobább dacos szörnyre
mennyire fenem a fogam, azt még csak ki sem mondhatom. Legnevetségesebben utálatos és
ostoba alakjától most már egyáltalán nem félek, hanem csak - természetesen csak haragosan
de - nevetnem kell rajta."
11. Mondom Én: "Ha már annyira nagy kedvet érzel arra, hogy e halálos ellenségemmel
tárgyalj, úgy próbálj szerencsét vele, de vigyázz, nehogy a rövidebbet húzd vele szemben. E
célra csak a nyelvét oldom meg, mert ha teljesen szabadon engedném, úgy játszana veled mint
egy oroszlán a szúnyoggal. Igen, mondom neked, Nélkülem a még meglévő erejével az egész
teremtés sem szállhatna szembe, de nyelvével, amelyet íme feloldottam, most már kár nélkül
megkísérelheted, hogy úrrá válhatsz-e fölötte, és így most már füle mögé lőheted éles
szónyilaidat.'
12. Márton erre bátran és közvetlenül a sárkány elé áll, s a következő szúró kérdéseket
intézi hozzá: "Halld, te végtelenség legostobább barma! Mit akarsz te Istennel szemben a régi
legnevetségesebb dacoddal elérni? A sok örökkévalóság még mindig nem volt elég neked
annak beismerésére, hogy az egész végtelenség legostobább döge vagy? Lásd, a szamárról oly
sok okosat beszélnek, hogy csak egyszer táncolt a síkos jégen, de mit mondjanak rólad, te ősi,
minden világok, állatok és emberek legszemetebb állata! A te szipolyozó agyad nem égett még
ki eléggé az örökkévalóság néhány tucat decillió év pokoli tüzében - feltéve, hogy végtelen
ostobaságod miatt a decillióról van-e fogalmad? Adj választ te ostoba dög, ha egyáltalán tudsz
választ adni!"
13. Felel a sárkány: "Halld te tudálékos tökfejű. Az oroszlán nem szúnyogfogó és én
mint egy ősteremtésű szellem, az én legnagyobb nyomorúságomban is valóban nagylelkű
vagyok, hogy e maroknyi szellemecskével szóba állok. Neked már csak azért is megbocsátok,
mert földi életed alatt jó munkása voltál országomnak, tehát ne vedd rossz néven kedves
Márton."
14. E válaszra csaknem magán kívül lesz Márton, s alig bírja saját személyének ily
módon leértékelését nyugodtan elviselni, s a lefőző vádat végighallgatni. Mély lélegzetet vesz
tehát s így folytatja.
15. "Ó, te Nyomorult gonosztevő, hogy mersz engem a menyország polgárát az Isten
legteljesebb közelségében lealacsonyítani. Lásd, írva van: Jaj annak, ki kezet emel szentemre!
Én mint Isten mennyországának és Úrának egy felkentje vagyok!
16. Feleli a sárkány: "Hallgass csak ide Márton. Én, akit te mindig a hazugság
fejedelmének szidalmaztál, amíg te a földön csupán csak az én szolgálatomban álltál és nekem
dolgoztál, a nyomorult személyemre vonatkozó gyalázatos szidalmazásaidért, minden
mulasztásodban, tisztán csak a csupasz igazságot adtam feleletül és lásd, te, mint Isten által
felkent mennyei polgár sokkal dühösebben támadsz mint egy felgyújtott puskaporos hordó a
földön, és isteni bosszúval való fenyegetés mellett figyelmeztetsz arra, hogy felkent fejedet
meg ne sértsem.
17. De mondd csak, honnan veszed a jogot, hogy engem így gyalázz Isten előtt? Nem
én is Istenből való vagyok-e, csak azzal a különbséggel, hogy én Istennek egy végtetlen része
vagyok, míg te csak az én porszemem porszemének a porszeme vagy, amelyet az Úr a teljes
semmiség polyvájából szedett fel, s egy parányi kis emberszellemmé változtatott.
18. Ha egyáltalán tiszteled Istent, úgy becsülj mindent, ami Belőle van, s nem csak a
te felkent fejedet, amelyre úgy látom többet adsz mint az Úrra vagy felmérted talán már
hajszálnyira az istenség végtelen ősmélységeit felkent fejeddel, hogy örök bölcsességed
alapján velem szembeállhass és megkérdezhesd: miért vagy ilyen, mint amilyenek nem kellene
lenned?
19. Be tudod-e nekem bizonyítani, hogy én nem olyan vagyok, amilyennek az általad
örökké kikutathatatlan teremtési okoknál fogva lennem kell, hogy az a kicsi is lehess, ami most
vagy? Vajon van-e olyan fazekas aki forgó korong nélkül készít fazekat? Ami pedig a forgó
korong a fazekasnak, ugyanaz az egész teremtett világ a Teremtő számára? Én az egész világ
anyaga - azaz maga az alap vagyok, tehát az a szilárd ellenpont, s csak ennek az alapján
tételezhető fel minden valamivé levés és lét, hogy a végtelenségben olyanként jelenhessen meg,
mint ami lett.
20. Mindebből felkent fejeddel kiveheted, hogy Isten hatalmas teremtési rendjében én
is bizonyára szükséges vagyok, és hogy Isten az én ősalakomban, bizonyára nem oktalanságot
helyezett a minden levés és létezés alapjául. Mondd - ha te ezt egyáltalán belátod és Istennek a
legteljesebb tiszteletet meg akarod adni - hogy ez így is van! Hogy nem látod azt be a te felkent
fejeddel, hogy ha te Isten művét lebecsmérled, ezzel szükségképpen Őt Magát is lebecsmérled,
sőt - természetesen a te megbocsátható nagy ostobaságodban - közönséges kontárnak nevezed!
21. Ezért kedves Mártonom légy csak nyugodt, mert sok örökkévalóság elrohan még
addig feletted, amíg csak egy decimilliomod atomnyi részét is fel tudod fogni annak a végtelen
és mély kapcsolatnak, ami Isten és közöttem van. Egyébként is, hogy neked, Isten
mennyországa felkent polgárának tőlem, Sátántól kell szelídséget tanulnod - nem tűnik fel
különösnek előtted?
22. Márton, de ha azért mégis lenne valami mondanivalód a számomra, akkor csak
szólj, de csak úgy beszélj mint egy bölcs, nem pedig mint a világnak egy legostobább és
leghaszontalanabb utcakölyke! Gondold meg, hogy itt Isten és az Ő ősteremtésű legnagyobb
szelleme előtt állsz, akinek legfeljebb csak alakja és a számodra talán örökre érthetetlennek
maradó dacolása kelthet fel benned - saját ostobaságod következtében - haragos érzéseket."
23. Márton most nagyon meghökken, s nem tudja mit is szóljon. Hol Reám, hol ismét
a sárkányra néz s titkon megkérdez Engem: "Uram, mi ez? Mit válaszoljak én erre a
sárkánynak? Úgy látom, hogy neki a dolgok legmélyét tekintve - nekem bár felfoghatatlanul -
de mégis igaza lesz?
24. Ördög - és igaza legyen - ez úgy illik egymáshoz, mint egy ököl meg egy szem.
De mit is mondjak itt, ha az ördögnek végül is amint mondtam - mégis igaza van? Nem, ha ez
nem egy átk... - majdnem kiszaladt a számon - dolog, akkor akárminek hívjanak. Az ördög - és
igaza legyen neki!"
25. Mondom Én: "Te szócsatát akartál vívni vele, most már aztán csak harcolj vele
tovább, mert nem szabad, hogy az ördögtől legyőzni hagyd magad! Ezért csak harcold ki
magad most már kedvedre, beszélgess vele tovább, s cáfold meg, amit neked mondott!
26. Márton: "Ó, ez ugyan szép egy cáfolat lesz. Ó jaj, ó jaj én - és ő?
 117. Fejezet A KOTNYELES MÁRTON. SÁTÁN, A CSÁBITÓ ALAKÚ SATANA
MEGKISÉRTI

Némi szünet után Márton ismét a sárkányhoz fordulva szól: "Halljad, te javíthatatlan
megrontója minden életnek, te garázdaság, te öreg hőse a szellemi sötétségnek és minden
szegény lélek halálba taszítója - úgy beszélsz ugyan mint a bölcsek bölcse, de nem a te akaratod
az, ami a beszédhez segít, hanem csak a te mély önkívületed, amelybe az Úr végtelen
hatalmától teljesen lenyűgözve sínylődsz. Ha szelíd lennél - ezer életet teszek egy ellenében -
egészen másképpen beszélnél.
2. Jól tudom, hogy a legelső és legnagyobb szellem világossággal és fénnyel telve
származtál Istenből, Te voltál az, akinek hatalma áthatotta a végtelen teret és világosságod úgy
ragyogott mint Isten szeme. De azt is tudom, hogy Isten téged nem a bukásra - amelyben már
sok örökkévalóság óta csökönyösen megmaradsz - hanem a legszabadabb és legüdvösségesebb
életnek legtökéletesebbé való feltámadására hívott létre.
3. Mondd - miért nem állsz te azon a fokon, amelyen az Isten akarata szerint állnod
kellene? Miért vagy állandóan a legridegebb ellentéte az Isten akaratának? Miért maradsz
meg állandóan inkább örökké a legborzalmasabb kínok között, ahelyett, hogy az Úrhoz,
Istenedhez és Atyádhoz fordulnál és mint az elveszett és visszatérő fiú, az örök atyai szeretet
végtelenségét élveznéd teljes szabadságban, s a hatalom legnagyobb tökéletességében. Most
beszélj, ha van elég bölcsességed hozzá!
4. A sárkány: "Lásd Márton, ez a kérdésed már sokkal okosabb mint az előbbiek és
szellemednek dicséretére válik, ez már valóban olyan dolog, ami jobb feleletre érdemes. De
tudod, mielőtt erre vonatkozólag valakinek mélységes feleletet adnék, először alaposan
megvizsgálom, hogy csakugyan képes-e fel is fogni azt, amit neki feleletül válaszolnék.
5. Kérem ezért az Urat - ha Ő is úgy akarja, hogy neked erre válaszoljak - csak egy
rövid időre adja vissza teljes szabadságomat, mégpedig azon szent biztosíték alatt, hogy sem
neked, sem másnak, még csak egy hajszála sem görbül meg. Ha kiállod a próbát,
minden kérdésedre megfelelek, de ha nem állod ki, az annak a bizonysága lesz, hogy az igazi
bölcsességre még korántsem értél meg. Végül még azt is hozzáteszem, hogy csakis abban az
esetben teszlek próbára, a kérdésedre mindenképpen választ akarsz, igy tehát te magad akarod.
Nos határozz!" Márton ismét Hozzám fordul és Engem kérdez, mit tegyen?
6. Mondom Én: "Aki egy munkába belekezd, azt be is kell fejeznie, Ez minden igazi
élet első rendszabálya. Ezért most már teljesítened kell ellenfeled feltételeit. De Én mondom
neked, légy erős, mert ez a szellem roppant ravasz szellem, s az ő próbái végtelen finom kivetett
hurok."
7. Erre a sárkányhoz fordulva mondom: "Néhány pillanatra szabad vagy, de ne
használd fel gonoszul ezt a kegyelmet!"
8. Ebben a pillanatban eltűnik a borzalmas sárkány páncél, s abból egy oly végtelenül
gyönyörű női alak emelkedik ki, amely mellett 3 nap női szépségei messze elmaradnak. Olyan
lágy finomság, amely semmi máshoz sem hasonlítható, gömbölydedség, minden tag és hajlás
végtelen nemessége, a bőr felfoghatatlan finomsága és fehérsége, amelynek a végtelen
térségben párja sehol sincs. A kimondhatatlanul gyönyörű testen olyan fej ül, amelynek
fejedelmi szépsége minden elképzelést messze túlhalad.
9. Amint Márton ezt az alakot meglátja, olyan előtte eddig felfoghatatlan szépséget, aki
emellett meg roppant barátságos tekintettel, végtelenül gyöngéd és a legszebben csengő hangon
kérdi:
10. Satana: "Nos, kedves Márton, ahogy akarod, válaszolok kérdésedre, de előbb még
mondd meg nekem, tudnál-e engem szeretni, ha jobban szeretnélek téged, mint a saját
életemet? Tudnál-e szeretni, s e szerelmed által megszabadítanál jól ismert végtelen
gyötrelmeimtől?
Ó Márton, szólj...szólj..."
11. Márton erre teljesen odavan. Egyik ámulatból a másikba esik úgy, hogy szóhoz
sem jut. E lény hihetetlen bája annyira hat reá, hogy valósággal lázba esik. A megszólalásról
vagy még hozzá beszédről most már még csak szó sem lehet. Csupán néhány zilált hangot
dadog, száját és szemeit tágabbra nyitja, minden idegszála a legtüzesebb szerelemtől válik
izzóvá e számára elviselhetetlen női szépség iránt.
12. Meglehetős hosszú idő után, miközben folyton izzóbbá válik végül is teljes erejéből
kiált fel Márton: "Ó egek, egek, ó mennyország. Ki láthat téged, hogy ne szeressen?' Szeretlek,
szeretlek, szeretlek téged végtelenül! Ha te szerencsétlen - te végtelen szépségű, minden lények
legbájosabbja, mondom neked, ha te szerencsétlen vagy, ha szenvedned kell, vajon ki lehetne
boldog, ha téged látott, s tudja, hogy te szenvedsz!
13. Ha nem tudlak megmenteni, ó, akkor inkább örökké együtt szenvednék veled, mint
nélküled az összes menyek legüdvözültebbje legyek. Az egész végtelenséget is odaadnám
érted, ha az enyém lenne. Ezer életet adok lényednek egy atomjáért. Ó te végtelenül csodálatos
lény! Ó mondd, mondd mit tegyek, hogy téged - megmentselek, örökre megnyerjelek
magamnak?"
14. Az átváltozott sárkány /Satana/: "Ó te pompás Márton, ha te szeretsz, úgy ahogy
mondod, adj nekem itt egy forró csókot! Ez a csók engem örökre megment, s az egész örök
életeden át a legédesebb társnőddé avat."
15. Márton a legnagyobb elragadtatásban: "Ó te mennyek mennyországa! Nemcsak
egy, hanem trillió csókot is adok!"
16. Hamar teljesíteni is akarja feladatát, s szinte ugrik is oda. De milyen arcot vág,
mikor e lény végtelenül megvető arckifejezésével taszítja vissza, mondván:
17. "Vissza, nyomorult buja fajankó. A próbádat nem álltad meg, s ezért méltatlan
vagy feleletemre. Semmirekellő, hogy felejthetted el Istent, hogy az én karjaimba vesd magad,
nekem, minden élet ellenségének! Ó te gyenge teremtmény, te minden rondaság szemétje!"
Márton erre eszméletlenül esik össze, s a sárkány is felveszi ismét előbbeni alakját.

118. Fejezet BOREM, BÁTORÍTJA ÉS TANÍTJA AZ ELBUKOTT MÁRTONT - AZ ÚR

INTELME MÁRTONHOZ - A BIRTOK ÉS BIRTOKOS ELVÁLASZTHATATLANSÁGA A
MENNYEKBEN

Borem Mártonhoz lép, felemeli őt s szól: "Barátom, lásd, te túlságosan igyekszel. A

jövőben hagyd csak az Urat működni, mi pedig csak azt tegyük, amit Ő elrendel, úgy mindig
a legjobban járunk.
2. Az olyan lényekkel mint amilyen ez itt, a versenyt felvennünk több, mint amennyit
mi elbírunk. E lénnyel szemben még egy angyal sem állhat meg önmaga erejéből, hanem
egyedül csak az Úr szoros segítségével, mert ennek az őssárkánynak ezer és ezer cselszövény
áll mindenkor rendelkezésére, amellyel akár az egész mennyországot rászedhetné, ha az Úr
megengedné neki. Ha pedig már az Úr segítsége nélkül a Mennyeknek egyetlen polgára sem
lehet biztonságban, hogy állhassunk akkor mi ketten, mint újoncok meg vele szemben?
3. Lásd, mikor Mihály, a minden mennyek leghatalmasabb angyala Mózes testéért
küzdött, még ő is elvesztette vele szemben a küzdelmet, s mint legyőzött nem tehetett mást,
mint hogy az Úr ítéletét kérje e leggonoszabb lény fejére, s csak így volt képes a sárkánytól
zsákmányát elvenni.
4. Ha pedig bizonyos tekintetben még Mihálynak is a rövidet kellett húznia vele
szemben, mit tehetnénk akkor mi ketten vele? Ezért a jövőben különösen óvakodjál az Úr
segítségét feltétlenül szükségessé tevő összecsapástól olyan lényekkel, akik csupa ősgonoszak
és ámítók.
 5. Most pedig kelj csak fel ismét, s köszönd meg az Uradnak, hiszen egyedül csak Ő
szabadított meg most egy nagy szerencsétlenségtől. Mert ha a sátánon múlott volna, a te
csókodat mindenképpen átvette volna, de ezzel egyben az összes mennyei szeretetedet teljesen
polippá változtatta volna és női alakjával - amelyet előtted megtartott volna - az acélkapcsoknál
is erősebben láncolt volna téged maghoz.
6. De abban a pillanatban, amikor őt meg akartad csókolni, az Úr eredeti gonosz légyébe
helyezte őt vissza, felnyitotta benne végtelen gőgjét, s ezért taszított nyomorultul el magától,
minek követeztében kegyszerült újból sárkány alakját is felvenni. Az Úr tehát megmentett
téged, most tehát állj fel azonnal, s mondj köszönetet a te egészen gyenge lényed
megmentéséért!"
7. Márton, Boremnek e jóakaratú figyelmeztetésére gyorsan feláll, lábaim elé borul és
bocsánatot kér őrült tettéért, s a legmélységesebben mond köszönetet megmentéséért és a
Borem útján adott figyelmeztetésért.
8. Én pedig mondom neki: "Márton, meddig kell még, hogy téged az íly gyakran
visszatérő őrültségeiddel eltűrjelek? Mikor kezdesz már el az oly sokszor megtett ígéreteid
szerint cselekedni is? Menyi sok figyelmeztető ostobaságon kell még átesned, hogy tartós
bölcsességet szerezz magadnak? Ó te elpártolt fajta, mennyi türelemre van szükség, míg téged
a helyes útra terelni sikerül!
9. De most már állj fel, s légy egyszer már végre okosabb! Már az is elég, ha valamilyen
valóság csak úgy hirtelen elragad, de hogy egy üres csalástól az utolsó életedig legyőzni hagyd
magad – ugyan, mondd, mily gyengeség kell ehhez?"
10. Márton bűnbánatában zokogva kér ismételten bocsánatot.
11. Én pedig mindjárt lehajolok hozzá, s őt felemelve mondom neki: Lásd, most ismét
szabadon állsz Előttem, mert felemeltelek, de vajon meddig tudod magad még így fenntartani?
12. Lásd minden igazi mennyei polgárnak végül is feltétlenül önmagából kell szabaddá
válnia és nem szabad elbuknia, bármily sikamlós útra lépett volna is egy időre. Mi lenne
azonban veled, ha teljesen szabadon engednélek? Megtartanád-e jól az egyensúlyodat és nem
buknál-e el, ha magadban kellene egy síkos úton haladnod?"
13. Márton teljesen magába roskadva mondja: "Ó Uram, sohase engedj engem el, ó
sohase engedj engem teljesen szabadon - különben elveszem! Ó sohasem kérek a magam
számára tökéletes szabadságot. Ha megengeded, hogy csak a legutolsó lehessek is Nálad, már
akkor is az egész örökkévalóságra tökéletesen megelégedett leszek. Add Uram ezt a házat is a
kedves Borem testvéremnek, mert nem vagyok érdemes arra, hogy így ilyen végtelenül
gyönyörű birtokom legyen."
14. Mondom Én: "Csak légy nyugodt és szívedben kapcsolódj szorosan hozzám, akkor
minden jól megy majd. Ezt a birtokot különben sem veszem el tőled, hogy azt Boremnek
átadjam, mert ha ezt elvenném, az annyi lenne, mintha az életed venném el s azt másnak adnám.
Mert itt senkinek sem lehet más valami a sajátja, mint egyedül csak az, ami önmagából áll elő.
Az ilyen eleven tulajdonnak pedig meg kell maradnia mint magának a tulajdonosnak, mert itt
a tulajdon és a tulajdonos is oszthatatlanul is egyek.
15. Nem szabad azonban egy ilyen birtokon sem úrnak képzelned magad, s akkor
birtokod folyton csak gyönyörűbb és gyönyörűbb lesz! Minden mennyei polgár tökéletesen
szabad ura és birtokosa ugyan saját szelleme és az Irántam való szeretete művének, de minden
birtok s éppen úgy valamennyi szellem egyedüli ura azért mégis egyedül csakis Én vagyok.
16. Most már tudod, miként áll itt a dolog, s ezért állj tehát mostantól kezdve szilárdan
egyedül az Én szeretetemben, s akkor sohasem zavar meg többé ez a te mennyei birtokod.
17. Ne gondoskodj te Boremről sem, mert mindenből van neki teljesen elég, s ha majd
teljesen megértél, majd az ő saját birtokára is elvezet téged. Most pedig csak menj Boremhez
és tedd azt, amit ő tesz, majd Én beszélek néhány szót ezzel a vendéggel."
18. Márton megy, s követi tanácsomat.
 119. Fejezet AZ ÚR ÉS A SÁTÁN PÁBESZÉDE - SÁTÁN GONOSZ DACOLÁSA - AZ ÚR
HASONLATA A FÉMÖNTŐRÖL - SÁTÁN MEGMENTETT CSATLÓSAI

Én pedig a sárkányhoz fordulva mondom neki: "Sátán. Meddig akarod még a te örökös
Uradat, Istenedet kísérteni? Meddig tart még a te határtalan gőgöd? Mit akarsz tulajdonképpen
elérni az Én végtelen hatalmammal szemben, amellyel téged teljesen feloszlathatlak és
megsemmísíthetlek, s ha ezt nem akarom, örökké és a legkínosabban ostorozhatlak.
2. Tudod, hogy számodra ez a legutolsó idő, amelyben még megmaradhatsz vagy
örökre elbukhatsz. Mit akarsz hát tenni? Az Én akaratom nagyon jól ismert előtted, mert ha ez
nem így lenne, akkor örökké bűnöd sem lenne, miután azonban nemcsak akaratomat, hanem a
jutalmat, valamint a büntetést is ismered, mondd, mit akarsz tenni?
3. Lásd, mindent újból felemelek, a hegyeket megalacsonyítom, a völgyeket kitöltöm,
minden koronát és trónt, amelyeket a földön alapítottál a fertőbe dobom. Mit akarsz tenni?
Hatalmammal szemben örökké nem dacolhatsz, nem engedlek többé szabadon. Szólj tehát mit
akarsz tenni? Fel akarsz-e emelkedni, vagy le akarsz bukni?
4. Lásd, alattad a végtelen mélység - és lásd, itt vagyok Én, mindazok Atyja, akik
Engem szeretnek, s itt van az Én asztalom is. Válassz tehát és nyilatkozz hamar! Úgy legyen!"
5. Sátán: Úr, én ismerlek Téged, ismerem hatalmadat és ismerem szörnyű
tehetetlenségemet is a Te végtelen és örök hatalmad mellett. De éppen azért, mert mindezeket
azok mélységének legmélyéig belátom és tehetetlenségemet is a legmélyebben érzem, éppen
ezért büszkeségemet, amellyel Veled szemben dacolhatok, dicsőségnek tekintem. Igen, hogy
örökké dacolhatok Veled, s így azt is látom, hogy minden hatalmad dacára sem áll módodban,
hogy felfogásom megváltoztatására kényszeríthess és akaratomat legyőzhesd - az én teljes
megsemmisítésem nélkül, amelyet azonban sohasem tekinthetsz egy felettem aratott
győzelemnek! Mert egy szellemi élet-győzelem sohasem állhat a végtelenül gyengébb ellenfél
lehető legtökéletesebb megsemmisítésében, hanem csak a legbölcsebb meggyőzésében,
amihez viszont mindkét fél tökéletes szabadsága szükséges.
6. Ez a meggyőzés mindig az ellenfél szabad és szándékos vélekedésén nyugszik. Ez
az ellenfél pedig én vagyok, aki sohasem akarom belátni, amit te a törvényes mérték szerint
akarsz, sőt még ha belátom is mégsem teszem azt, mert ezzel megmutatom Neked, hogy Rajtad
kívül még más valaki is van, akit minden hatalmad örökre sem kényszeríthet arra, hogy Előtted
meghajoljon mindaddig, amíg csak engem fennállani engedsz.
7. Mert lásd, igen könnyű dolog szabad akaratból a Te akaratodhoz alkalmazkodni, de
a Te örök hatalmad és haragod ismeretében és saját tehetetlenségemben minden üdvösségről
lemondva a mindenható Szellemmel habár a legnagyobb kínok között is, de mégis dacolni -
lásd ez sokkal több, mint amennyire mindazok a nagyok, akiket mindent látó szemed bárhol is
megszemlélhet, valaha is képesek lesznek.
8. És lásd, ez az alapja az én Veled szemben való folytonos engedetlenségemnek. S
éppen azért találom ebben az engedetlenségemben tehetetlenségem legnagyobb diadalát, mert
ebben a tehetetlenségemben mégis állandóan a Te mindenhatóságod, bölcsességed, szereteted
valamint haragoddal szemben is szabadakaratú harcos ellenfeled maradok és minden
hatalmaddal, erőddel, szereteteddel, bölcsességeddel, törvényeddel és haragoddal sem vagy
képes térdre kényszeríteni!
9. Egy Mihálynak lenni igazán nem nagy dolog, Gábrielnek semmi nehézségbe sem
kerül, Urielnek - könnyűség az egész, egy Szeráfnak vagy Cherubnak - csak mennyei
játékszerek. De egy Lucifernek lenni - Utánad az első, a legnagyobb szellemnek, jól tudva mily
végtelen üdvösséget nyújthatna végtelen szereteted, de emellett tudva azt is, mily folytonosan
fokozódó kínt von maga után haragvó ítéleted - de emellett mégis minden üdvösséget, mint
ahogy minden gyötrelmet is teljesen figyelmen kívül hagyva, Neked, saját jól ismert
tehetetlenségemben rendületlenül és örökre dacolni a leghalványabb kilátás nélkül is arra, hogy
ezzel elérhetnék valamit, sőt egyenesen és örökre, csak végtelenül sokat veszíthetek - lásd, egy
teremtménynek ez a tehetetlen akarat nagysága, végtelenül nagyobb Istenséged összes
nagyjainál és ez a tudat az Én legnagyobb kínjaimban is sokkal üdvözültebbé tesz, mint
amilyen Te összes szellemeiddel és angyalaiddal együttvéve valaha is voltál! Ezért ne is
kérdezd soha, meddig dacolok még Veled! Az én feleletem mindig csak hasonló lesz: örökké,
örökké, örökké! Isten engem sohasem kényszeríthet megadásra!"
10. Mondom Én: "Ó te vak, sötét szellem, mily nagy is a te halálod, amelyben úgy
véled, dacolni bírsz Velem szemben. Örömödet leled ebben az őrületedben és nem gondolsz
arra, hogy itt minden igaznak, minden hamisnak, valamint a sajátodnak érzett szabadságodnak
is végül is engedelmeskedniük kell akaratomnak, mert ki tanácskozhat valaha is Velem és ki
fürkészhette volna már ki utamat? Vajon tudod-e te azt, hogy nem az Én titkos akaratom-e az
is, hogy éppen ilyennek kell lenned, mint amilyen vagy? Tudod-e hogy téged már nem az
ősteremtéskor rendeltek-e ki a bukásra? Vajon a mű előírhatja-e a művésznek hogyan és mi
célból alkossa meg azt?
11. A fémöntő a hatalmas olvasztótégelyét bizonyára a legtűzállóbb anyagból készíti, ezek
kerülnek bele a hatalmas tűzbe, s ezekben olvad meg aztán a kemény érc, s ha már kellően
megolvadt, vízhez hasonlóan önti ki abból, s a munkavezető használható formába önti azt. Ha
aztán az ércet már formákba öntötte, idővel lehűlnek azok, s nem kell többé tűzbe kerülniük.
A tégely azonban továbbra is izzásban marad, hogy a többi érc is megolvadjon benne és nem
is hűlhet le hamarabb, míg csak hasznavehetetlenné nem válik, amikor aztán félre is dobják,
mint egy minden további használatra teljesen alkalmatlannak vált kiégett anyagot.
12. Nem vagyok-e Én minden művek műveinek a mestere? Ha pedig az vagyok, s
teremtek ehhez megfelelő szerszámokat is aszerint amire s ahogyan azokat felhasználni csak
akarom - mondd hát dacolhatsz te akkor Velem? Vagy dacolásnak nevezheted-e azt, hogy
olyan vagy, amilyen vagy, s más nem is lehetsz, mint csakis olyan, amiként azt Én végül is
akarom?
13. Én azonban nem kemény ércöntő vagyok, hanem egy szeretettel telt mester,
annyira, hogy még a tégelyeket is kiemelem hosszú izzásukból, ha azok azt úgy kívánják, s ha
szabad műveim rendjébe áttérni akarnak. Ha azonban nem akarnak és több örömüket találják
abban, hogy továbbra is olvasztótégelyeim legyenek, nos, Nekem úgy is jó - mert legalább nem
kell újat teremtenem. Ha pedig tégelyek maradnak, akkor azok, amiknek lenniük kell is,
lehetetlen, hogy olyanok, amilyenek lenni akarnának. Mert egy művem sem lehet más, mint
amilyennek megalkotom, s amilyennek Én akarom!
14. A te vélt dacod tehát amelyben kedved találod, nem egyéb nagy vakságodból
eredő ábrándképnél. Mert amennyire mondhatja fazék a fazekasának: olyan vagyok, amilyen
akarok, mialatt a fazekas olyanra forgatja és alakítja, amilyennek ő akarja - éppen oly kevéssé
mondhatod te is nekem hogy olyan leszel, amilyen lenni akarsz - miközben mégis csak
olyannak kell lenned, ami vagy, s ahogy azt Én akarom! Mint maga az örök Szeretet azonban
e kötött ítéleted mellett mégis annyi eleven szabadságot is adok, amelynek következtében
szenvedésteljes állapotodat érezni, felfogni, de egyben megváltoztatni is tudod, ha akarod. Ha
azonban nem akarod, úgy csak maradj olyan, amilyen vagy, de nem azért mert te akarod ezt
így, hanem mert Én akarom ezt így!
15. Ha azonban a helyzeteden javítani akarsz, helyedbe egy másikat egy, a te
munkakörödben a Számomra megfelelőbb szerszámot helyezek. Szólj, mit akarsz? Nekem
teljesen mindegy, hogy maradsz amilyen és ami most vagy - vagy pedig amint mondtam,
helyedbe más szerszámot helyezek."
16. Itt erősen megdöbben Sátán, s nem tudja mit is szóljon!
17. Nagyszámú csatlósai azonban kiabálnak: "Ó Uram, ha így áll a dolog, ó akkor oldj
fel minket régi gyötrelmeink alól és helyezz a mi helyeinkre más szerszámokat! Mert a
gyötrelmet már túlontúl megfizettük és a nagy tűztől már igen korhadtá váltunk, könyörülj ezért
rajtunk, s alakíts át bennünket ó Urunk a Te jóságod és szereteted szerint."
18. Amint a Sátán a csatlósaitól ezt hallja, dühbe gurul, ordít és üvölt, „nem akartok
részesei lenni az én nagyságomnak? Akkor én sem maradok hát az, aminek Isten akarja hogy
legyek, hanem ami én akarok lenni! Hallgasstok ide!"
19. Csatlósai rákiabálnak: "Bolond, mit akarhatsz te, amit Isten nem akar, a te lehetőség
szerinti szabad akaratod nem az Isten akarata-e? Csak akard amit akarsz, mást önmagadból,
akkor sem akarhatsz csakis egyedül Isten akaratát benned, amely mindenkor és örökké a te
legyőzhetetlen bírád marad! Tégy úgy, ahogy ítélve vagy, bennünket azonban Isten irgalma
magával ragadott, s nem is enged el többé! Ezért mi is a saját jobb megítélésünk szerint járunk
el!"
20. Mondom Én: "Álljatok fel hát szabadság a jutalmatok. De te egyetlen, legyen
bármikor is amit tenni akarsz, ha pedig nem, maradj ami vagy! Bármit amit meg akarsz tenni
nem a te akaratod lesz, hanem az Én isteni akaratom, és az akaratod benned legyen örökké az
Én ítéletem tebenned!
21. Ezen utolsó nagy és mély tanításhoz még egy rövid határidőt is adok, ameddig még
jól meg is gondolhatod, mi és hogyan vagy. Ha sorsodon javítani akarsz, úgy meg is történik
az, de ha nem akarod, úgy továbbra is ugyanaz maradsz, ami most vagy mindaddig, amíg az
ellentétes teremtés legutolsó foglya is kicsirázik a hústest útján. Hogy aztán veled mi történik,
azt egyes egyedül csakis Én tudom, s Rajtam kívül senki más a nagy végtelenségben."
22. E szavaknál a Sátán egy hatalmasat ordítva siet ki az ajtón keresztül, csatlósai
azonban levetik sárkány páncéljaikat, s mintegy ezer igen nyomorult kinézésű teljesen
mezítelen lélek áll előttünk, s meggyógyításukért és fájdalmaik enyhítéséért könyörögnek.
23. Én pedig ismét előhívom a mi Mártonunkat, Boremet és Chorelt, s
megparancsolom nekik, vezessék e szerencsétleneket a hűsítő fürdőbe. E három azonnal
teljesíti parancsomat s az ezer nyomorult enyhülést is talál a fürdőben.

120. Fejezet CHANCHAH FELÉBREDÉSE, ÁLOMSZERŰ ÁLLAPOT AZ - AZ ÚR

KIJELENTÉSEI E NAGY ESEMÉNYRŐL, VALAMINT ÖNMAGÁRÓL

Ezalatt azonban Chanchah is felébred mintegy álmából az oldalamon, s a szemei előtt

lejátszódó eseményekre csak mintegy eleven álomra emlékszik vissza, és pontról-pontra kezdi
elmesélni Nekem, amit most álmodott. Miután elbeszélésének a végére ért megkérdi Tőlem,
hogy volt-e ebben valami igaz is?
2. Én pedig mondom neki: "Chanchah, hát nem láttad az előbb, amint Borem és Márton
az előtted oly borzalmas sárkányt a láncain idehurcolták, mint szállott ez velük minden erejével
szembe, s amint Márton Boremmel együtt segítségül hívott, s a sárkányt akaraterőmmel lábaink
elé vetettem? De hiszen ezeket te mind nyitott szemekkel láttad!"
3. Chanchah: "Igen, Te Legdicsőbb, ezeket még láttam, de amint a sárkány már lábaink
előtt hevert, roppant erős borzalom fogott el, hogy attól egy bizonyos fokú aléltságba estem, s
a szörnnyel kapcsolatos további eseményeket csak mintegy álmomban láttam olyanformán,
mint mikor e világba való jövetelemkor is hasonló állapotba kerültem, ahol Chorellel
találkozva, rettenetes küzdelmet kellett vele vívnom, s amint erre felébredtem - éppen úgy
amint most - nehéz álomnak tűnt fel előttem.
4. Amit én teljes, éber öntudatommal látok, azt mind jól meg is tudom érteni,
természetesen ameddig az én csekély felismerési képességem engedi, ami azonban ezt az
álomszerű képet illeti, ez már messze túlhaladja lelkemnek csekély felfogóképességét, s így
nem tehetek itt egyebet, mint hogy Hozzád forduljak, miután Rólad az a legelevenebb
meggyőződésem, hogy, egyedül Te vagy a legbölcsebb és leghatalmasabb ebben a házban. Ó,
világosítsd meg nekem ezért a látott képet.
 5. E képekben úgy cselekedtél és beszéltél mint az örökké legszentségesebb Láma
maga, amint azonban ismét felébredtem, a legkisebb változást sem találtam az előttem ismert
kinézésedben, s ezért éppen úgy lehetsz a Lámának egy minden hatalommal felruházott követe,
mint ahogy megfelelően elrejtve maga a Láma is. Ennyit és semmi többet nem tudok a
látomásomból kivenni, a többit a helyeset pedig Tőled várom, Te egyetlen Szeretetem! Ne
késlekedj a szívemet a Te bölcsességed fölöslegéből megitatni"
6. Mondom Én: "Chanchah, hol van a sárkány most már, s hol vannak csatlósai? Lásd,
most hirtelen csodálkozol, s így szólsz a szívedben: a Lámánál, a Legszentségesebbnél. Sehol
sem látható már a szörny és csatlósai - s hol van Márton, Borem és Chorel?
7. Én azonban azt mondom neked: Lásd, az Én erőm oly hirtelen űzte ki azt az ajtón
mint amilyen sebesen a gondolat repül, s a Földre disznókba száműztem őket, hogy dühöngjön,
égjen a legteljesebb önzés előhegyében, majd onnan a legsötétebb önkívület tengerébe zuhanva
abba belefulladjon.
8. Régi csatlósait azonban elvettem tőle a szavak erejével és a három távollevővel az
önmegismerés és az alázat fürdőjébe küldtem őket az ebből remélhető megjavulásukra.
9. Mindaz, amit Én itt vagy bárhol is teszek, azt mind saját hatalmamból teszem és
sem Felettem, sem Alattam nincs semmi más hatalom, aki Elém állva így szóljon: most tedd
ezt, vagy tedd azt, mert amit Én teszek, azt magamból teszem, anélkül, hogy bárki is
parancsolhatná! Ha azonban Én mondom valakinek: tedd ezt, vagy amazt, senki sem állhat
ellen akaratomnak.
10. Ó Chanchah, miután mindezeket cselekedeteimből könnyen láthatod és már régen
láthattad is volna, hogy kérdezheted még mindig, hogy Én vagyok a Lámánk egy küldöttje,
vagy talán végül még maga a Láma vagyok?
11. Az Én lényem egyszerű megjelenése nem szabad, hogy megtévesszen, mert a
Lámának nincs szüksége a Föld fejedelmeihez hasonlóan külső pompára és csillogásra, hanem
egyedül csak atyai szeretetem bölcsességén és hatalmán át gyermekei szívére. Én azonban
szívedben már régóta és minden mértéken felül tündökölök, hogy lehet mégis, hogy nem bírsz
felismerni?
12. Lásd, Chanchah-m, leánykám, Én a te Atyád, a Láma vagyok és rajtam kívül senki
sincs. De azért ne rémülj meg, mert lásd, amilyen most vagyok, ugyanilyen maradok
változatlanul és gyermekeim ne mint Istenüket hanem folytonosan csak mint az ő legszeretőbb
Atyjukat lássák és ismerjék fel Bennem, emellett szeressenek és imádjanak.
23. Azért, mert most már felismertél ne félj Tőlem, mert az örökkévalóságokon át
sem észlelhetsz Rajtam változást, legfeljebb csak abban, hogy majd később atyai szeretetem
és bölcsességem végtelen kincseit örökké fokozottabban minden mértéken felül élvezheted.
Meg vagy tehát most már elégedve a lényem felőli felvilágosításommal?"

121. Fejezet CHANCHAN HATÁRTALAN ÜDVÖSSÉGE ÉS SZERETETE A FELISMERT

LÁMA IRÁNT - MINDENT CSAK MÉRTÉKKEL - SZERETET ÉS BÖLCSESSÉG - AZ ÚR IRÁNT
ATYA ÉS TESTVÉR !

Chanchah erre lábaim elé borul, sír és zokog nagy örömében és üdvösségében. Én
azonban megerősítem őt, mire feláll, nagy, üdvözült szemeivel figyel Engem fejemtől a lábam
hegyéig, nem tud Velem betelni, s szíve így szól:
2. "Te, Te, ó Te vagy az tehát! Te vagy a mindenható, szentséges Láma! Te vagy az
Örökkévaló! Te teremtetted hát a Földet, a Holdat, a Napot, a megszámlálhatatlan csillagokat,
a hatalmas tengert, megszámlálhatatlan seregét a mindenféle állatoknak, a vízben, a földön, a
levegőben - és minket embereket is! Ó Láma, Láma, Te szentséges nagy Láma. Ki szerethet
dicsőíthet és imádhat Téged eléggé? Melyik szív érdemes arra, hogy Téged, Te
Legszentségesebb szerethessen?
3. Ó Láma, de melyik - érdemes vagy nem érdemes - szív nem tudna Téged szeretni,
ha szemével egyszer már meglátott és érzékeivel felismert? Bocsáss meg ezért nekem, a
legértéktelenebbnek, hogy merészellek Téged, ó Te szentséges, szeretni. De mit tehet arról a
szegény Chanchah, ha szíve hatalmasabb mint az értelme?
4. Ó Láma, Láma! Lásd, én ismerem semmiségemet a Te végtelen mindenségeddel
szemben, de szívem most már még erőteljesebben szeret. Ne haragudj reám, ha most aztán már
felmérhetetlenül vagyok kénytelen Téged szeretni! Ó Láma, erősítsd meg szívemet, különben
nem bírja elviselni az Irántad érzett szeretetemet. Ó Láma, Láma, én belehalok ebbe a
szeretetbe!"
5. E szavakkal Chanchah ismét Elébem rogy, sír és zokog szeretetében.
6. Mondom Én: "Ó Chanchah, a te szereteted nagy és szíved igen értékes gyöngyszem,
de lásd, erőt kell venned magadon és ne égjél túl hatalmas lángolással. Különben a jelenlétemet
a továbbiakban nem bírod majd elviselni, s ez nem kevésbé zavarná meg üdvösségedet.
7. Lásd, itt van melletted Gella, vagy nézd Mártont, Boremet, vagy akár Chorelt. Lásd,
ezek már régóta ismernek és éppen úgy telve vannak az Irántam való szeretettel - de ezek mind
elviselnek engem, s emellett mindent tesznek és élveznek amit csak adok vagy nyújtok nekik,
ha a te állapotodban lennének, akkor semmit sem tudnának sem cselekedni, sem élvezni, mint
ahogy te sem tudtál most semmi még nagyobbat élvezni, mivel hatalmas szereteted minden
erődet teljesen igénybe veszi és leköti.
8. Én azonban mondom neked kedves Chanchah, de nem azért, mintha roppant nagy
szereteted nem tetszenék Nekem - hiszen már több ízben is említettem mennyire kedves vagy
Előttem, sőt még azt is hozzáfűzöm, senki sem szerethet Engem eléggé - de a lehető
legnagyobb szeretetnél figyelemmel kell lenni arra is, hogy annak a bölcsességgel kell
párosulnia, hogy az üdvössége valóban teljes üdvösséggé válhassék. Mert a szeretet magában
csak megsemmisítő tűz, amelyet - miután ez mindennek alaptüze - semmi irányban sem
kormányozhatja más, mint a megfelelő fokú bölcsesség. Ezért az Irántam való szeretetedet is a
helyes mérvű bölcsességgel kell szabályoznod, ha a helyes szeretet megfelelő üdvösségében
részesülni akarsz.
9. Ne folytonosan csak a legmagasabb és leghatalmasabb isteni lényt lásd Bennem,
Akit senki sem közelíthet meg, hogy életben maradjon, de lásd Bennem a te legjobb és
legvalóságosabb Atyádat, sőt emberi mivoltomban a testvéredet, akkor majd éppen úgy elbírsz
Engem mint a többi üdvözült, minden baj nélkül lehetsz körülöttem, megoszthatod
üdvösségedet a legüdvösségesebbekkel, akik éppen így melletten vannak mint te most, akiknek
azonban jóvoltomból mindkét kezük telve van munkával az egész végtelen teremtésem
hatalmas térségeiben, emellett azonban mégis állandóan annyira a közelemben vannak, mint
amennyire te most vagy és leszel mindörökké. Érted-e most már te legkedvesebb gyermekem
miket mondtam neked?"

122. Fejezet EGY MENNYEI SZERETETMEGNYILATKOZÁS – A SZERETET GYŐZELME

GELLA CHAICHAH FELETTI ÖRÖME

Chanchah: "Ó Láma, ó Láma. Hol van az a szív, amely Téged felismert és
szeretettüzében mégis mérsékelni képes magát ó Te az örökkévalóság Legszentebbje? Lásd,
ha annyi szívem lenne mint ahány csillag van az égen, fövenyszem a tengerben, vagy fűszál a
földön, s ha mindegyik szív az Irántad lobogó legnagyobb tűz napja lenne is, e
megszámlálhatatlan szív szeretettüze Hozzád, ó Te legszentségesebb Láma, egy hűs
harmatcsepp lenne, egy sistergős forró tenger mellett. Túlságosan Te sohasem lehetsz szeretve,
mert hiszen maga a legmagasabb fokú és leghatalmasabb szeretet vagy!
 2. Nagyon jól tudom, ó Láma, hogy Te teremtményeidnek nemcsak Atyja, hanem
testvére is vagy, mert ezt úgyis akarod, de melyik szív láthat Benned csak atyát és testvért
annak tudata nélkül, hogy Te egyben az örökké legszentségesebb, nagy és hatalmas Láma
/Isten/ vagy! Kénytelen vagyok Téged szeretni, mert nem tehetek másként, mint hogy örökké
és végtelenül szeresselek, s e szeretetemet semmiféle bölcsesség sem mérsékelheti.
3. Ó ha ezer életem lenne, s a bölcsességem azt mondaná: Lásd Chanchah ezen ezer
életedet mind elveszíted, ha a Láma iránti szeretetedet bölcsen nem mérsékled - a szívem a
bölcsességnek ezt felelné: Ó de melyik üdvösség lenne hasonlítható ahhoz, amit ezer életnek
az Irántad való szeretet miatti elvesztése jelenthet - ez azonban lehetetlen, mert hiszen hogy
veszthetné el az életét az, aki Téged, minden életek legmagasabb életét mindenek felett szereti?
4. Ezért is csak még jobban szeretlek ezután és semmiféle bölcsesség sem mérsékelheti
ó, Láma, szívemnek Irántad való szeretetét. Csakis ha Te ó, Legszentségesebb
megakadályozod, vagy megsemmisíteni akarod, akkor persze a szegény Chanchah már nem
szerethet majd többet, de ó Láma, ó Atyám, ezt Chanchah-val talán csak nem teszed-e meg ?
5. Mondom Én: "Ó te drága kis leányom! Valóban, mondom neked: aki úgy szeret
Engem mint te, az egy Velem, s annak nem egy, hanem számtalan élete van, hogy
semmisülhetne az meg? Szeress csak ezért tehát minden erődből és ne félj semmitől, mert az
Irántam való szereteted bölcsességet is ad majd neked, s az úgy kitágítja szívedet, hogy folyton
csak erőteljesebben szerethetsz majd Engem, most azonban jer keblemre és elégítsd ki egy
kicsit szeretetedet!"
6. E szavaimra Chanchah elragadtatásában felkiált s szinte önkívületben veti magát
keblemre.
7. Gella is sír örömében, hogy Chanchah is felismert és zokogása közben mintegy
önmagához szólva mondja: "Ó te legszerencsésebb mily végtelenül üdvözítő lehet ezen a
keblen az örök isteni Szeretet végtelen folyamát belélegezni. Ó milyen levegő áradhat az
Ósforrásnál, amelyből a végtelen sok lény, angyal, napok, világok, emberek, állatok és
növények létüket, életüket és mindenüket nyerték! Ó levegő, telve a Legmagassgosabb
levegőjével, örömmel és üdvösséggel!
8. Ó Chanchah, Chanchah, mily végtelen nagynak kell lennie annak a gyönyörnek,
amelynek végtelen nagyságát most élvezed. Vajon melyik angyal mérhetné fel annak
nagyságát?
9. De mit gondolkozol szívem, hiszen te is a látható legnagyobb közelségében vagy
Annak, Aki Szent, mindenek felett Szent! Ezért csak nyugodj, nyugodj meg szívem, az Úr
szeretetét és bölcsességét mindenkinek a helyes mérték szerint adja. Ezért ne arra a
legmagasabb fokú üdvösségre gondolj, amiben ez a nemes kínai nő most részesül, hanem
gondolj arra, hogy mily végtelenül szerencsés vagy most te is."

123. Fejezet A TÖBBI KÍNAI ÉS A SZERZETESEK FELÉBREDÉSE - A FÉLTÉKENY APÁCÁK

ÉS AZ Ő ALÁZATOSSÁGUK

Mialatt Gella ilyen dicséretes megfigyeléseket végez önmagában, az összes többi

jelenlévő kínai is hozzánk jön, s egyikük így szól:
2 „Te tagadhatatlanul isteni tökéletességgel megáldott. Te jól ismert nagy
bölcsességedből, mi a tulajdonképpeni oka annak, hogy a mi Chanchah-nk oly hatalmasan
ragaszkodik Hozzád? Oly nagy a szeretete Irántad, hogy egy ember még a Láma iránt sem
érezhet nagyobbat, ha az állana is előtte - ha az egyáltalán lehetséges lenne."
3. Mondom Én: Csak legyetek türelemmel, Chanchah rövidesen mindent közölni fog
veletek amit ezzel kapcsolatban tudnotok szükséges Most azonban ne figyeljetek tovább,
hagyjátok szíveiteket működni értelmetek helyett, s akkor a legbiztosabb és legrövidebb úton
haladhattok."
 4. Közülük egy másik: "Az nagyon jó és becsületes dolog lesz és ezt reméljük is tőle,
de meg tudja-e magyarázni mit jelentett itt az a szörnyeteg, amelyet az imént oly hihetetlen
gyorsan kiűztél az ajtón keresztül, miután a jó és derék Mártont mindenféle módon
megkísértette, sőt még egy elképzelhetetlen szépségű nővé is átváltozott, hogy a derék Mártont
megfogja. Nem volt-e az egy ördögi kiküldött, vagy talán maga az ördög?"
5. Mondom Én: "Majd arról sem feledkezik meg Chanchah, s ezért csak menjetek ismét
vissza helyetekre és minden örömmel várakozzatok a dolog ilyen megoldására. Így legyen!"
6. Erre a kínaiak valamennyien ismét visszatérnek helyeikre, s teljesítik amit
megparancsoltam nekik.
7. De az apácák közül többen szintén hasonló kérdéssel jönnek Hozzám, s azokat is
figyelmeztetem, hogy csak maradjanak még egy kissé nyugodtan, hogy a bekövetkező
megoldáshoz kellően megerősödhessenek. Ezek is visszalépnek s örömmel és türelemmel
várakoznak.
8. Néhány szerzetes azonban csoporttá tömörül, s egymásközt mormogni kezdenek:
"az előbb Gamela testvérünk intése folytán már csaknem azt gondoltuk, hogy ez a kínai barát,
Aki a sárkánnyal s valamennyi csatlósával oly erőteljesen szembe tudott szállni, vagy Michael
arkangyal, vagy talán még Jézus, maga az Úr, de ha abból ítélünk, amit ezzel a kínai nővel -
aki persze sokkal szebb mint mi vagyunk - és hogyan szeretgeti, csókolgatja, hogy ez már
mégis csak sok - már csak mégsem lehet Mihály arkangyal és még kevésbé az Úr Jézus!
9. Ó Mihály arkangyalról vagy különösen az Úr Jézusról ilyet még csak gondolatban
is feltételezni is nagy bűnnek tartanám, hogy Ő - s hozzá még egy pogány nővel ilyen szerelmi
játékot űzzön! Ez az ostoba liba pedig még csak a legkevésbé sem feszélyezi magát előttünk.
No nem, ahogy ez ott a keblén feszeng, mégis csak egy szerelmes macskának kell lennie.
10. Ha Ő Mihály, vagy az Úr Jézus lenne, akkor bizonyára hozzánk, keresztényekhez
jött volna, Akire a pogányokkal szemben kétségtelen előnyünk van. Mivel azonban Ő folyton
csak ennek a kínai nőnek hódol, bennünket pedig úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagy,
így nála, különösen a Jézus mivoltával alapos hibáknak kell lennie. Mégis csak ostoba dolog
testvérünktől /Gella/, hogy állhat és nézheti el azt, mintha csak ő is a keblére akarna borulni."
11. Ekkor így szólok Gellához: "Testvérkém, lásd, ott Chanchah mellett a te számodra
is van ám hely, jöjj tehát te is ide, és adj egy kis levegőt szeretetednek!"
Gella azonnal a keblemre borul, s megtelik üdvösséggel.
12. Társnői azonban összesúgnak: "No itt van, most aztán nincs mit beszélnünk sem
tovább! Csak legalább Márton házigazda jönne már vissza, hogy bepanaszolhatnánk neki, ahá,
ahá, már jön is Boremmel és Chorellel együtt. menjünk csak hamar eléjük."
13. Amint Márton azonban látja, hogy az egész nagy csoport dacos apáca feléje siet,
de látja egyúttal azt is, hogy merről fúj a szél, nagyon barátságosan megy eléjük s így szól:
14. "Tudom már, tudom már mi bajotok van, s ezért menjetek csak szépen vissza előbbi
helyetekre, mert az ilyen panaszokat én nem hallgatom meg. Egyenlőre csak annyit mondok
nektek, de ezt szívleljétek is meg alaposan: aki szeretetet akar, annak először önmagának is
szeretnie kell, mert szeretetet csak szeretettel lehet megszerezni. Ezért szeressétek először ti is
mint ez a kettő az Urat, s akkor ti is érdemesek lesztek az Ő keblére. Megértettétek?"
15. Mondják az apácák: "Ó kedves házigazdánk, hát hogy tehetnénk mi ilyet? Nem látod
talán, hogy mi a legszilárdabb keresztények vagyunk? Az a szerelmes nő pedig pogány, Gella
pedig már amúgy is régóta igen könnyűvérű személyiség, s ezért volt már a földön is annyi
mindenféle ördögi kísértésnek kitéve, s így itt a te mennyei házadban sem szalaszt el semmi
alkalmat sem arra, hogy az e fajta kísértések felé ne hajoljon!
16. Az a férfi pedig, akit már valamennyien teljesen az Úr Jézusnak vagy legalábbis
Mihály arkangyalnak tartottunk, bizonyára egy sokkal alantasabb szellem lehet, mert különben
ezzel a két könnyű személlyel nem járna el ilyen bizalmasan. Ezért..."
 17. Itt Márton félbeszakítja őket: "Jól van, jól van kedveseim! Már úgy látom, nektek
is a fürdőbe kell majd mennetek! Úgy gondoltátok, hogy ti már valamennyien tiszták vagytok,
mert már jól kiforrtatok s jól kimosakodtatok és íme most egy egészen régi rozsdafolt és szenny
tűnik ki belőletek. Ezért még egyszer egy jó erős fürdőbe kell mennetek, hogy érdemesekké
válhassatok ama Szentségesnek megközelítésére.
18. Az apácák kiabálnak: "Mit mondasz, mi fürödni? Te is tisztátalan vagy, azért járkál
nálad is ki-be az ördög. Vagy talán nem láttuk-e az imént a legnagyobb megütközésünkre,
amint annak a szép ördögi nőnek egy csókot akartál adni, ha az vissza nem taszított volna?
Ha ez így megy tovább, akkor csakhamar kitűnik majd, hogy milyen kezekbe kerültünk ebben
a házban!"
19. Márton egészen nyugodtan feleli: "Igen, igen, csak a fürdőbe veletek. Csak
fürödni, fürödni! Annak a fehér falnak a háta mögött úszkál most vagy ezer igen ritka halacska
és fürdik. Menjetek csak oda, kerül még hely ott a számotokra is elegendőn menjetek tehát csak
szépen és jókedvvel oda és társuljatok össze az ott fürdőző nőkkel, különben....."
20. Az apácák dühösen kiáltoznak, de közben visszatérnek régi helyeikre.

124. Fejezet A MENNYEI ÉLETMESTER LELKI GYÓGYTANÁCSA - A SZELLEMI

TERMÉSZETES GYÓGYTÓD - A KÍNAI SZELLEMEK VÁLSÁGA - A FÉLTÉKENYSÉG
LÉNYISÉGÉRŐL ÉS TANÁCS ANNAK GYÓGYÍTÁSÁRA

Márton azonban Borenmel és Chorellel együtt Hozzám jön jelenteni, hogy a fürdőző
ezernyi sárkány csatlós most, hogy már jobban vannak, mindenféle alakot öltenek és annyira
mozdulatlanokká válnak, hogy most már még Borem sem tudja mit is kezdjen velük.
2. Mondom Én a háromnak: "Az ezer a fürdőben van, ott jó helyen vannak, mert ők
nem látják ezt a házat, hanem csak saját benső gonosz világukat, amely bennük folyton csak
szabadabbá és külsejükben mindinkább láthatóvá válik, s ez már jó je1. Ezért csak hagyjátok
az ezret, azok már a rendes útra vezettetnek.
3. De ott áll háromszáznál több asszony, valamennyit nagy féltékenység uralja, amiatt
sokat szenvednek szívükben, s ezért sajnálom is őket. Menjetek oda, tanítsátok helyesen és
igazságosan. A fürdővel azonban Márton testvérem nem szabad őket ismét megfenyegetned,
ha Hozzám akarod őket vezetni.
4. Mert lásd, a féltékenység a szeretet élősdi növénye, s megöli azt a Ha az az élősdi
növény a szeretet fáján elhatalmasodik, idővel az egész fát tönkre teszi. Ha tehát a fát meg
akarjuk erősíteni és tartani, módot kell találnunk, amellyel azt ezen idegen kinövésektől
teljesen megszabadítsuk.

5. Márpedig ha a féltékeny lelkedben valamilyen fenyegetéssel felizgatod, mint ahogy

amúgy is már van, az életfájába ezzel csak beoltod az élősdi növényt, ezzel csak felburjánzik,
s a fát teljesen tönkre is teszi.
6. A jövőben tehát így kell eljárnod, ha féltékeny szellemekkel kerülsz össze. A
féltékenységet tekintsd a szeretet vadhajtásának és gondolj arra, hogy ahol féltékenység van,
ott van szeretet is. Ha szeretettel szelídíted azt, a féltékenységet csakhamar a legizzóbb
szeretetté változtathatod.
7. Én mondom nektek: ahol semmi féltékenység sem mutatkozik, ott szeretet sincs. Vagy
láttátok e valahol már a világban, hogy a terméketlen mező, a luc, az erdei, a jegenyefenyő
vagy más, hasonló terméketlen fa élősdi növénytől szenvedne. Én mondom nektek: sehol sem
találhattok ilyen elfajzást, annál gyakrabban azonban a nemes gyümölcsfákon.
8. Látjátok, itt ez a helyzet. Különösen ezeknél az asszonyoknál. Ezekben is sok
szeretet van, mint egy nemes gyümölcsfában sok nemes nedv. Távolítsátok azonban el
szívükből szeretettel a vadhajtásokat, akkor majd a szeretet csodálatos termékenységét
tapasztalhatjátok. Menjetek tehát oda, tegyétek úgy ahogy tanácsoltam nektek, akkor szívem
számára egy jó művet hoztok létre.

125. Fejezet BOREM ÉS A LELKIBETEG APÁCÁK

A három most igen barátságos arccal a szegény nőkhöz megy, s odaérve Borem
barátságos arccal szól:
2. "Kedves testvéreim hallgassatok meg engem türelemmel. Helyes igazságot akarok
nyújtani nektek, mert tudom, hogy szívetek szenved és azt is tudom, hogy ez a testvérem mikor
az előbb nála az igazatokat kerestétek, nyersen visszautasított benneteket. Akkor mint magam
is e háznak vendége - nem árthattam bele magam e házigazdai jogba, mert hiszen minden
házigazda az első úr a saját házában.
3. Most azonban, hogy az összes háziurak fő Ura vendégi mivoltom dacára is
feljogosított a szeretet gyakorlására, ezért nemcsak akarok, hanem a rendelkezésemre álló
minden módon és egész erőmmel adok is igazságos elégtételt nektek, s az Úr nevében
jóváteszem mindazt, ami bánt benneteket és sérti szíveteket. Meg vagytok ezzel kedves
testvéreim valamennyien elégedve?"
4. A nők valamennyien egy szájként mondják: "Ó igen, ó Igen, te kedves jó barátunk!
Valóban, te minden bizonnyal igaz barátja vagy Istennek. Tőled mindent szívesen elfogadunk,
te jó és becsületes vagy velünk szemben, és ismered szívünk fájdalmát, de ezzel a Mártonnal
semmi dolgunk többé, mert ahelyett, hogy belátta volna helyzetünket és megvigasztalt s tanított
vagy az igazságra vezetett volna bennünket - ha csakugyan helytelen úton jártunk volna - a
pokolba, az ördögök fürdőjébe utasított mindnyájunkat. Ez egy cseppet sem volt mennyei
eljárás velünk szemben az ő részéről, aki pedig egyik fő polgára a mennyeknek, vagy legalább
is akarja, hogy az legyen. Ezért sokkal kellemesebb lenne a számunkra, ha ő visszalépne, hogy
ne is bosszantson jelenléte."
5. Mondja Borem: "Kedves testvérek, tekintsetek csak el ettől, s bízzatok mindent
reám, én mindent ismét rendbe hozok. Mert látjátok, a mi Márton testvérünk nem rossz, hanem
akárcsak én, az Úr nevében egészen jó szellem.
6. Nekünk azokkal a nagyon gonosz vendégekkel, akik abban a fürdőben vannak,
nagyon sok dolgunk van és amellett még több sajnálatos bosszúságunk volt. S mikor a nagy
fáradtságunkban már csaknem unottan ahhoz a roppant hatalmas Barátunkhoz mentünk a
további teendőkre vonatkozó tanácsért, éppen akkor jöttetek ti, - akárcsak egy legkevésbé
kívánatos támadás - elénk, s az egyébként is könnyen felizguló Márton így természetesen egy
kissé keményen és gyöngédtelenül fogadott benneteket, ami azonban - amint mondtam ez
esetben számára megbocsátható.
7. Ezért úgy vélem, hogy ezt könnyen megbocsátjátok neki, mert hiszen ő mégis csak
szeretettel van irántatok és roppant örül annak, hogy a házában mindnyájatokat kedves
vendégeiként üdvözölhet. Remélem, ti is megteszitek azt, amit én is megtennék veletek
szemben, ha engem valamivel megsértenétek."
8. Az apácák erre így válaszolnak: "Tudod legkedvesebb barátunk, amit te mondasz
nekünk, azt valamennyien teljes szívünkből és örömmel meg is tesszük, de ezt megmondtuk
azért neked a Márton megszégyenítésére s a te kedvedért mégis megtesszük, s nagy
tapintatlanságát megbocsátjuk, ennek következtében azonban már nehezen bocsátanánk meg
neki, ha még egyszer ilyen kíméletlenül járna el velünk szemben.
9. Ő egyébként igen kedves ember ugyan és örömmel is nézünk szép alakjára, de mit
ér a szép alak, ha szívében nyersebb, mint egy alma nyolc héttel a virágzás után a fáján. Ha
Márton hozzád hasonlóan jön hozzánk, akkor szeretetteljes szívekre is talál nálunk, de
házigazdai kényuraság mellett a szeretet helyett egészen mást talál majd.
 10. Hála Istennek, most már mi is bizonyára mennyeien szépek vagyunk. A férfiak -
akik nagy számmal vannak itt - valamennyien kedvteléssel szemlélnek bennünket, jóllehet ezt
nem tekintjük a saját érdemünknek, mert nagyon jól tudjuk, hogy mindenféle külső szépség
csak az Úr ajándéka. De hogy éppen Márton, s az a ti hatalmas barátotok egyáltalán semmit
sem találnak rajtunk, amivel tetszésüket megnyerhetnénk, az bizony sajnálatos dolog a
számunkra.
11. Az a két testvér alapjában véve szintén nem szebb mint mi, s az a barátotok mégis
mindenek felett szereti őket és jóformán kizárólag csakis velük foglalkozik, mi pedig úgy
állunk itt mint szegény bűnösök, s bennünket senki még csak észre sem vesz és mindenki csak
arra a háromra szegezi tekintetét. Hát ne bántson ez bennünket? S ha ama barátotok magasztos
érdeklődését egy kis ideig talán sejtettük is szívünkben, nem kell-e azoknak a virághoz
hasonlóan elhervadniuk, ha minden szükséges tápanyagot elvonnak azoktól?
12. Lásd, a szívet is táplálni kell, ha a szeretetben meg akarjuk erősíteni, hogy
erősödjenek meg azonban, ha soha sem táplálják, hanem csak egyik böjtből a másikba
szorítják?"
13. Borem: " Úgy, úgy kedves és szeretetreméltó testvéreim, teljesen igazatok is van
és kívánságotok egészen jogos, de legyetek csak egy kevés türelemmel, és szívetek a
legteljesebb mértékben kielégítésben részesül. Viszont ugye azt is tudjátok, hogy a jó orvos
először is a betegeket keresi fel, s csak azután látogatja meg az egészségeseket!"
14. Látjátok, itt ez a helyzet. Mihelyt a két beteg teljesen rendbe jön, az orvos hozzátok
is eljön, ezért legyetek csak egy kis türelemmel, s az orvos nemsokára itt lesz. Most azonban
gyertek velem, valami nagyon csodálatosat mutatok nektek.
15. Az apácák: "Ó kedves barátunk, ez igazán teljesen felesleges, mert ebben a
hatalmas teremben amúgy is annyi legcsodálatosabb látnivaló akad, hogy sohasem lehet betelni
velük. Ez a pompás padozat olyan, mintha e legelevenebb és legüdébb színű legnemesebb
kövekből rakták volna össze a legváltozatosabb szegélyezéssel.
16. A hatalmas, minden pompát túlhaladó oszlopok, amelyek leirhatatlan szépségű
karzatokat tartják, úgy ragyognak, mintha a legszebb rubinból készültek volna, s a bensejükben
ezernyi csillag arany halacskákhoz hasonlóan úszkál a vízben, állandóan a leggyönyörűbb
színárnyalatokat képezve.
17. S ahogy barátom ezt magad is láthatod, ezer és ezer csodálatos dolog van itt,
amelyeket még csak megnevezni sem tudunk. Mivel tehát itt a legcsodásabb dolgok egész
tömege kerül elő, így a legkisebb szükség sincs arra, hogy még pompásabb és csodálatosabb
dolgokat lássunk, mint amilyenek amúgy is vannak.
18. Szemeinkről itt a fölöslegesnél is sokkal bőségesebben gondoskodva van, s így
még továbbiakra nincs szükségünk, de egészen másként áll a helyzet szíveinkkel. Lásd ezek
még nagyon ellátatlanok. Mit ér a szem gyönyörködtetése, ha mellette a szív szenved?
Gondoskodj ezért kedves barátunk a szíveinkről, s akkor szemeinket is egészen könnyen
kielégítheted."
19. Borem: ''Kedves testvéreim, a kérésetek nagyon helyes és jogos, de az előbbi
szavaitokból azt értettem ki, mintha már értesültetek volna arról, amit nektek megmutatni
szeretnék és akarok is. Tudjátok talán, hogy amit most nektek mutatni akarok, az legfőképpen
nem a szíveteket érinti-e? Vagy talán már előre tudjátok, hogy miben áll az a csodálatos valami,
amit nektek meg akarok mutatni? Az a csodálatos dolog csupán csak a szemetek számára való?
Nem lehet-e az a csodálatos valami csupán csak a szívetek számára rendelve?
20. Mi több vajon a szem vagy a szív? Nem merülhet-e el a szem vaksága mellett is a
szív a szeretetélet gyönyörűségeinek a teljességében? Melyik földi szem láthatja meg Istent?
Látjátok erre minden testi szem vak, de a szív gondolhat Istenre, szeretheti Őt sőt akár eleven
templomává válhat az Úrnak, amelyben Ő aztán lakást is találhat a Maga számára. Mi több
tehát a szem vagy pedig a szív?
 21. Ha pedig így van, hogy gondolhatjátok kedves testvéreim, hogy
itt az Úr szívének a birodalmában oda vezetnélek benneteket, ahol csak a szem számára
csodálatosnak látszó események adódhatnak elő?
22. Mondom nektek, itt minden egyedül csak a szív számára történik, a szem pedig
csak egy fény felvevő eszköz mindarra, ami a szívben vagy a szívek között történik. S így azt
a csodálatosat is, amit nektek mutatni akarok, nem a szemetek, hanem kizárólag csak a szívetek
számára készítettem elő.
23. Minthogy azonban itt az Isten birodalmában egyetlen lény sem vak, hanem
mindegyik látása olyan erőteljes, akár csak a szíve, ezért tehát a szemek is természetesen
mindenkor tanúi mindannak ami a szív számára történik, s ami abból ered, s azért azt mi a
szívetek számára történik, a szemeitekkel is látjátok majd. Ezért tehát most kövessetek."
24. Borem e szavaira az apácák követik mindhármójukat, mégpedig ahhoz az ajtóhoz,
amely a Nap térségeibe vezet.

126. Fejezet A fürdőző sárkánycsatlósok haragra gerjesztő káromlása az Úr

megnyugtató és tanító szavai a haragvókhoz.

Mialatt azonban Márton, Borem és Chorel az apácákkal a napajtóhoz mennek, az ezer

fürdőző vendég az ismert fürdőben roppant nyugtalanná vált, erőteljes káromkodásba
kezdenek, hogy nemcsak
az itt jelenlévő többiek, hanem még Chanchah és Gella is jól hallhatták.
2. E kettő is csakhamar felocsúdik erre üdvözült szeretet-szendergéséből s mind
feszültebben figyelnek. Chanchah éppen meg akarja kérdezni mit jelentsen ez, amikor a
szerzetes barátok közül kb. százan Hozzám sietnek, s esdekelve kérnek, hallgattassam el a
fürdőzőket, mert közülük a gyengébbek ettől maguk is haragra gyúlhatnak.
3. Alig adták elő a barátok e kérésüket, valamennyi kínai összes asszonyaikkal,
valamint az apácák szüleikkel együtt már Nálam is vannak és kérnek: "Istennek hatalmas
küldöttje nem hallod talán, hogy a sárkánynak a fürdőben lévő csatlósai, Isten, Te és
mindannyiónk ellen mit terveznek és valamennyiünket el akarnak veszíteni? Ezért úgy
gondoljuk, aligha lesz jó vége, ha e pokoli csőcseléket munkájában erélyesen meg nem
akadályozod.
4. Hallgasd csak milyen gyalázatos módon káromkodnak. Ezek a fenevadak még
sokkal veszedelmesebbek mint maga a sárkány, amely látszólag elég értelmesen beszélt
Mártonnal és Veled is. Vess ezért véget ennek a garázdaságnak, vagy pedig engedj innen ki
bennünket, hogy ne legyünk kénytelenek a Legszentségesebb ilyen káromlását tovább is
hallgatni."
5. Mondom Én: "Ez igazán nagyon helyes tőletek, hogy utálat fogja el szíveteket az
ilyen haragos kitörésekkel szemben, de emellett csak Reám és ne magatokra nézzetek, mert
különben bíróvá teszitek önmagatokat, ami sokkal nagyobb baj lenne, mint e természetesen
még nagyon haragos fürdőzőknek az üres káromkodása.
6. Mert aki káromkodik, az azzal csak saját tehetetlenségét árulja el, mert ha kellő
hatalma lenne, mindjárt aszerint cselekednék és sohasem használna felesleges szavakat,
amelyek nem egyebek üres szavaknál. Aki azonban tehetetlen, s emellett mégis úgy akar
cselekedni, mintha hatalma is lenne hozzá, az hamis és tehetetlen bíróvá tolja fel magát,
pajzánul és gonosz módon nyúl Isten kizárólagos joga után s tehetetlenségével azt gyalázza,
mialatt egyedül csak Istené minden hatalom és erő, valamint a kizárólagos bírói jog is, s az Övé
kell is, hogy legyen az örökös és legszükségesebb rend miatt.
7. Látjátok kedves barátaim és testvéreim, benneteket bosszant most a fürdőzők e
tényleg szabadon engedett szidalmazása és káromlása, s az helyes is, hogy szíveitekben emiatt
nagyon megütköztök, de emellett mindannyiótokban izzó parazsat is látok, amely ha elég ereje
lenne, e fürdőzőket egyszerre megsemmisítené, s látjátok, ez az izzó tűz sokkal
veszedelmesebb, mint ez az értelmetlen és tehetetlen káromkodás.
8. Ezek csak azért káromolnak minket, mert nagyon jól tudják, hogy soha, örökké sem
árthatnak nekünk, s tudják azt is, hogy Istenben mennyi türelem és hosszutűrés uralkodik. Mi
pedig elpusztítjuk ezeket, mert hatalmunk van hozzá, vagy legalább is örökre hagyjuk el őket?
Vajon bölcs dolog lenne-e ez? Vajon Isten rendje szerint való lenne-e ez, amely soha semmit
sem megsemmisíteni, hanem mindent csak megtartani akar, sőt mondhatnánk megtartania kell
is, mert vezethetné-e magát az istenséget az, hogy akárcsak a legparányibb is ami belőle
keletkezett, megsemmisíthető legyen?
9. Vegyetek tehát erőt magatokon, s hagyjátok őket szidalmazni és káromkodni, idővel
majd kikáromkodják magukat, később erős bűnbánatba esnek át, s még valamennyien kedves
barátaink és testvéreink, sőt különösen nő testvéreink lesznek, mert azok legnagyobb része nő.
10. Hogy pedig teljesen tehetetlenek azt abból is láthatjátok, hogy egy hajszálnyira
sem képesek a fürdőt elhagyni, viszont milyen dicsőség lenne szavukra őket megbosszulnunk,
mert hatalmunk van hozzá, ők azonban teljesen tehetetlenek? Úgy gondolom ez hasonló lenne
egy olyan oroszlánhoz, amely szúnyog fogdosásra aljasodnék.
11. Én azonban azt mondom nektek és figyelmeztetlek benneteket, mindig csak Rám
nézzetek és azt figyeljétek mit teszek Én, akkor szíveitekben sohasem éreztek többé sem
haragot, sem bíráskodási vágyat. Engem érint legjobban a dolog és látjátok, Én teljesen
nyugodt vagyok. Legyetek tehát ti még nyugodtabbak, mert benneteket ez a káromkodás a
legcsekélyebb mértékben sem érint.
12. Ezek csak Isten igazságosságát káromolják, amely őket most a fürdőben tartja, s
amely természetesen nem lehet fájdalommentes a számukra, ha segíteni akar rajtuk, mert
minden átváltozás fájdalomhoz kötött mindaddig, míg az új rendbe az egész lénye át nem ment.
Maga a fájdalom azonban szükséges, mert ha ez nem lenne, javulás sem lenne várható, mert
egy minden fájdalomra érzéketlen lény, minden nyereségre halottnak tekintendő.
13. E fürdőzők most valamennyien erőteljes átmeneti állapotban vannak, eközben
némi fájdalmat is el kell szenvedniük, ami nyelvüket káromkodásra készteti. Ha aztán később
az új szoros rendhez csatolódnak, fájdalmaik is nagyon leszelídülnek, teljesen abbahagyják a
káromkodást, az alázat felemelő szavait kezdik majd hangoztatni, amelyek hidat képeznek
számukra a szeretethez és az élethez.
14. Hogy pedig ezen üres káromkodások miatt tovább ne bosszankodjatok, jertek
Velem ahhoz az ajtóhoz, amelynél Márton, Borem és Chorel az apácákkal együtt állnak. Azt a
szemetek előtt lévő csukott ajtót majd felnyitom, s ott majd bő alkalmatok kínálkozik arra,
hogy egész lényeteket, a még meglehetős erősen hullámzó szívetekben, annak legbenső
idegszáláig alázatossá tegyétek ami a számotokra mindenek előtt - a legfontosabb. Ezért
kövessetek most, így legyen."

127. Fejezet A CSUKOTT NAP AJTÓNÁL - A VILÁGOSSÁG HELYZETE A SÖTÉTSÉGGEL

SZEMBN - ELŐKÉSZITÓ MIHEZTARTÁSI INTELMEK AZ IGAZSÁG SZFÉRÁJÁHOZ

Az egész nagy társaság a jelzett ajtóhoz követ Engem, amelynél Márton Chorellel és
az apácákkal várakoznak, hogy odaérkezzem és megnyissam a világosság ajtaját. Körülbelül
háromezren vagyunk már itt, úgyhogy az ajtónál valóságos torlódás következik be. Minthogy
azonban az ajtó mesze esik, így a különféle vendégeknek tág terük van, s így akadálytalanul a
Nap talajára léphetnek, hogy szemlélhessék a szeretet és a világosság csodáit.
2. Amint az ajtóhoz érek, Márton ezen ajtó lezárt voltának oka iránt jön kérdezni
Engem, mert a többi ajtó valamennyi nyitva áll.
3. Én azonban így szólok hozzá: "Barátom és Testvérem! Földi életed alatt nem
olvastál-e semmit az emberek és állatok egymástól eltérő születéséről? Lásd, minden lénynek
- a szemei kivételével már az anyja méhében működnek összes érzékei, ízlel, szaglása van, sőt
a fülei sincsenek elzárva, szemei ellenben csak a születés után nyílnak meg. Ezért utolsó a
szellem újjászületésénél is a világosság ajtajának, vagyis a szellemi szemnek megnyitása, mert
ha valaki látni akar, arra megfelelően elő kell készítve lennie.
4. Ha valaki házában éjnek idején világosságot akar gyújtani, a szükséges
intézkedéseket meg kell tennie, amelyek alapján a fényt előidézhesse. Nem kell-e egy olajjal
töltött lámpát és egy jó megbízható tűzszerszámot készenlétben tartania? Mit kell a
tűzszerszámmal tennie, s mennyit kell dolgoznia, míg tűzszerszámából a szükséges
világosságot létrehozza. Lásd, a világosság képződéséig idő telik el, különféle
cselekményeknek kell ezt megelőzni, amelyeknek végeredménye aztán a világosság. Csak ha
a világosság már megvan, ennek fényében válhat csak a cselekedet hasznossá, míg ezt
megelőzőleg erről szó sem lehet.
5. Ha gondolkozol efölött könnyen beláthatod, miért van e házban az összes többi ajtó
nyitva, s miért csukott még most is e vendégek előtt a Nap ajtaja.
6. Jól látom, hogy most ezt kérdeznéd: igen, ha így áll a dolog, akkor miért állt már
néhányszor mégis nyitva ez az ajtó előtted, s vajon mikor először és másodszor voltál ott, miért
nem volt akkor az utolsó? Én azonban mondom neked: először is nem tartozol már eme
vendégek közé, akiknek még az újjászületésre kell várakozniuk, másodszor pedig ami a többi
ajtót illeti, amelyeket a Nap ajtaja után láttál, úgy újjászületése után minden szellem mégiscsak
beletörődik, hogy a világosságban tevékenykedjék, vagy tiszta belátásra és felismerésre jusson.
7. Vagy talán még mindig úgy véled, hogy a világosság felvétele után egy örökös és
minden esetre gyönyörűséges henyélés következik? Ó nem, mondom neked, az igazi
tevékenység csak a világosságban veszi kezdetét, mert annak elérkezte előtt minden
tevékenység csak a világosság megszerzésére szorítkozik, ha pedig ez már megvan, a Nap
temploma ezzel már meg is nyílt, s igazi nagy tevékenységét az újjászületett szellem valójában
csak akkor kezdi meg.
8. Vagy láttad-e valaha is a Földön, hogy az iskolás gyermekek hivatalt viseltek? Az
iskolás gyermeknek a szükséges előismereteket először tökéletesen el kell sajátítania, hogy a
saját világosságához mért állást elnyerhesse. Ha tehát ismeretszerzésének futópályáját
megtette, s a szükséges ismereteket megszerezte, gondolod talán, hogy egy heverőre veti
magát, hogy azon kényelmesen aludjék ahelyett, hogy megszerzett világosság abban
dolgozzék? Igen, lásd, most kezd majd csak tulajdonképpen a munkához, mert összes megelőző
tanulmányai lényének sötétségében világosságot teremtő tevékenységei voltak.
8. És lásd, ebben ismét egy súlyos oka áll előtted annak, hogy a Nap ajtaján kívül miért
van ott még több, más ajtó is, s különösen az, amely az egész végtelen térség mindenségébe
vezet. mondd, maradt még valamilyen kérdésed hátra?"
9. Márton: "Ó Uram, Te úgy átlátsz a szívemen, akárcsak egy vízcseppen. Most már
semmi egyebet sem találok magamban, mint csupán a legforróbb szeretetet Irántad, Te
végtelenül jó és Szentséges Atyám. Te tudod, hogy az erőmhöz mért tevékenységet az
elképzelhető legnagyobb örömmel veszem, s ezért a világosságnak egy még magasabb foka
bizonyára igen jól jönne nekem. Hiszen tudod jól, hogy a jót cselekvéshez az akarat sohasem
hiányzott nálam, sőt a világosság, azaz a bölcsesség megszerzéséhez meg még kevésbé. Ezért
úgy vélem, hogy e templomnak a teljes megnyitása különösen hasznos lesz számomra, jóllehet
önmagamat számítva benne tulajdonképpen az összes napok napját és világosságok
világosságát láthatom és bírhatom, s ezért minden más egyéb világosságot akár örökre is
nélkülözhetek."
10. Mondom Én: "Úgy, lám kedves Márton testvérem, lásd eme szavaid már sokkal
jobban tetszenek nekem, mint előbbi kérdésed.
11. Tényleg igaz, hogy Én itt az összes napok Napja, világosságok Világossága
vagyok, s aki Engem bír, az a legfényesebb nappalban él és tevékenykedik. Mivel azonban
Belőlem minden ember egy teljesen sajátos és szabad lény, ezért mindegyiknek saját
világossága is van, amelynek benne éppen oly szabadon kell világítania, mint amilyen
szabadon világítja meg a nap a végtelen térségben saját bolygóit, s mint amilyen szabadon
világít minden ember szeme, s ver állandóan új gondolatokat a szíve - amelyekből szabad
elgondolások, majd ezekből maguk az ismeretek és végül Isten-lényiségemnek, szeretetemnek
és bölcsességemnek hatalmas felismerése keletkezik. Ezért nyílik most meg ez az ajtó a
vendégek számára, hogy először önmagukat ismerjék fel, s csak azután Engem teljes
igazságomban, s ezért nyissuk hát most meg ezt az ajtót."
12. Márton: "Ó Uram, legszentségesebb Atyám, ez tökéletesen igaz, jó és helyes lenne,
csak add meg legalább a biztosítékot arra nézve, hogy a teljes felismerés és igazság elnyerése
után, amelyhez e vendégek Felőled nyernek majd, ne rejtsd el Magad ismét előlünk, s akkor
ismét kereshetünk és hívhatunk, ahogy csak akarunk és tudunk, s Te ismét nem jössz egyhamar
elénk. Ó Uram, ó Atyám, Te csak ezt ne tedd meg többé velünk!"
13. Mondom Én: Kedves fiam, mondom neked, mindennel törődj inkább, de ezzel többé
soha, mert ahol a gyermekek vannak, ott van az Atya is - s ahol az Atya, ott a gyermekei is. Te
tudod azonban azt is, hogy az Én családom igen nagy és még sokkal hatalmasabbak az Én juh-
nyájaim, amelyeket mind egy házba kell terelnem, hogy egy akol és egy pásztor legyen. Addig
azonban még igen sok dolgunk lesz.
14. Jegyezd meg jól, a Földön most sok aratót állítottam fel, nagy események
történnek majd ott, nagyon sok húsra lesz szükségem, s ezért sok vér folyik majd minden
paráznaság kiirtására. A földön tanúkat ébresztettem, s amit Én veled most itt beszélek,
beszéltem és még ezután beszélek és cselekszem, annak idején a Földön ezeket mind leírják, s
közlik is az emberekkel. Ezért tehát ne aggódj, hogy az ajtó felnyitása után valamilyen módon
elhagylak benneteket, hanem az lebegjen előtted: még csak ezután maradok örökre,
változatlanul és szilárdan közöttetek.
15. S most még valamit kedves Mártonom. Lásd, a Nap mezőségeit ez alkalommal
sokkal bensőségesebben, sokkal nagyobb kiterjedésben járjuk be, mint az első alkalommal. Ez
alkalommal általad eddig soha még csak el sem képzelt szépségű női lények a legnagyobb
bájjal szeretettel és leírhatatlan gyöngédséggel közelednek majd hozzád, s ugyanilyen férfiak
is. Csak valóban mennyei komolysággal járhatsz el velük és csak keveset beszélj. Ha azonban
megszólalsz, csak keveset, de okosan beszélj, mert csak ezzel nyerheted meg őket leginkább.
Szeretned, csak a legnagyobb titokban szabad őket, hogy még csak meg se sejtsék, akkor
biztosan mozoghatsz közöttük.
16. Mert a világosságnak eme világán, a bölcsesség a legelső. A szeretet éppen úgy
elrejtőzik ebben, mint ahogy a nap fénysugarában teljesen láthatatlan annak melege és csak
számtalan különféle jelenség formájában nyilvánul meg annak hatása. A Napon tehát csupán
világítanod kell, mint ahogy Engem is világítani látsz majd. E szabályokat tartsd be tehát
pontosan, s akkor ez az első nagy felfedező utazásod sok üdvösséget szerezhet neked. És most
menjünk az ajtó megnyitásához! Menj és nyisd fel azt az Én nevemben. Így legyen!"

128. Fejezet A FÉNYÁBAN ÚSZÓ NAPON - AZ ÚR MINT AZ UTOLSÓ, MÁRTON A

VEZETŐ

Márton teljes szívéből mond köszönetet e megbizatásért, az ajtóhoz megy, s a

legnagyobb könnyedséggel, nyitja azt ki, dacara, hogy az ember magasságú, ember
magasságnyi szelességű.
2. Amint az ajtó kinyílik, ezer torokból hangzik fel a legnagyobb elragadtatással a
kiáltás, mindnyájan eltakarják kezeikkel szemeiket mert a fény nagy erővel áramlik a
vendégekre. Egyikőjük sem képes sem előre sem hátra egy lépést sem megtenni, mert
mindannyiójuknak az a véleményük, hogy ebben a hatalmas fényben a tulajdonképpeni
istenség hatalmának, erejének és bölcsességének egész teljessége lakozik.
3. Még Márton is megtorpan ez alkalommal, mert a fényáradat most sokkal erősebb
mint a megelőző alkalommal. Ez azonban csak kevéssé zavarja meg, s így ismét megszólal:
4. "Testvéreim, ne féljetek attól amit az Úr a számunkra ilyen mértéken felül
megszentelt, hanem jöjjetek ki mind hozzám, mert ez a fény szilárd talaj, amelyen éppen úgy
járhattok mintha az ércből lenne."
5. Borem és Chorel most kivezetik az asszonyokat akik bár nagyon félénkek voltak,
nagy kíváncsiságuk azonban mégis legyőzte félelmüket, s ezek most átlépve az ajtó küszöbét
mégis megindultak. A nőket a szerzetes barátok, valamint azok hozzátartozói, s még néhány
barát követi, s a menetet a kínaiak csoportja zárja be, amely ugyancsak szapora léptekkel halad
utánuk.
6. Amint valamennyien kint vannak Én is követem őket Chanchah-val és Cellával
együtt, aki e roppant erős fénytől eleinte szintén nagyon félt, az Én oldalamon azonban leküzdi
félelmét s egész kényelmesen lép az új fénymezőben.
7. Most már valamennyien a Nap fényes talaján állnak, de nem csak szellemileg, hanem
testileg is, mert aztán felső mennyországom szellemei minden természetes testet úgy látnak,
amilyen az a maga valóságában, mind külsőleg, mind pedig belsőleg. S minthogy Velem együtt
vannak, ezért Rajtam keresztül mindent meglátnak, ami a szellemvilágban vagy az anyagi
világban csak van, s ahogyan azt Én látom.
8. Eleinte nem láttak ugyan valami jól, mert az erős fény igen elvakította látásukat,
lassanként azonban javul a helyzet, ami egyébként már mutatkozik is. A vendégek egy része
ugyanis a talajon egyes dolgokat, sőt azok színeit is érzékelni kezdi már.
9. Az apácák pedig néhány csodálatos szépségű virágot fedeznek fel, s azok közül
szeretnének le is szakítani pár szálat. Borem és Chorel azonban nem ajánlják nekik, mert a
Napon azt rossz előjelnek tekintik, ha valamilyen növényt helytelen időben megsértenek, mivel
itt minden csak a legnagyobb rendnek megfelelően történhet.
10. Miután e nagy társaság Márton vezetése mellett elég jelentős utat tett már meg a
Nap földjén és magát Mártont is némi aggodalom tölti már el, kis pihenést tart, Hozzám jön s
így szól:
11. "Ó Uram, Atyám. Érzésem szerint a házamat már ezer mérföldnyire elhagytuk, s
néhány virágos cserjén kívül egyebet még nem láttunk. Milyen messzire kell még mennünk,
hogy valamilyen célhoz érjünk?
12. Nyíltan meg kell mondanom, hogy ezen a túlságosan fényes világon nem szívesen
tartózkodnék sokáig, ha felszínén fénynél és néhány virágcserjénél egyebet nem láthatunk.
Még jó, hogy a fényes izzás nem éget, s hogy a szellemi szemeink a hústestű szemeinkhez
hasonlóan nem kaphatnak lángra, mert különben tönkre menne. A magam részéről, még csak
meglennék valahogy, de mit használ az, ha én itt előre is megyek, ha nem tudom, hogy hová?
Ezért kérlek ó Uram, menj inkább Te előre, s akkor bizonyára mindannyian s a legbiztosabban
jutunk célunkhoz."
13. Mondom Én: Márton fiam, menj csak nyugodtan és zavartalanul a fényes talajon
zarándoklásunk célját majd csak elérjük. Nem tudod, hogy a Nap milliószor nagyobb a
Földnél? S amint ahogy nagy türelem és igen nagy önmegtagadás szükséges egy nagy földi
utazáshoz, úgy itt a Napon, amelynek talaja kiterjedtebb, még sokkal több türelem kell e távoli
térségek célszerű beutazásához. Ezért menj csak mint vezető ismét csak előre, s mi
valamennyien hasonló léptekkel követünk.
14. Én azonban nem mehetek előre, hogy először is egyikőtök szabadságát se
zavarjam, másodszor pedig ha Én mennék előre, s e fényvilág lakói jönnének Elém,
lényiségemet igen világos szellemükkel igen hamar felismernék, s emellett egyúttal el is
epednének az Irántam való nagy tisztelettől. Ha azonban utánatok a legutolsók között megyek,
úgy nem tűnik fel, mert a naplakóknál az első mindig a legkivalóbb, ami azonban hátul van,
azt csak kevéssé vagy egyáltalán nem is veszik figyelembe, s lásd, ezért hátul a legjobb helyen
vagyok.
15. Most azonban még csak igen magas hegyen vagyunk, de ha most majd csakhamar
egy síkságra jutunk, a fény is szelídebbé válik, az emberek egész tömegét látod majd, sőt
bőséges dolgod is lesz majd velük nemcsak neked, hanem valamennyiőtöknek, akik itt együtt
megyünk. Majd csak akkor ismered fel igazán ide zarándoklásunknak a tulajdonképpeni célját.
Most pedig csak menj ismét előbbi helyedre és teljesítsd vezetői tisztedet"
Márton köszönetet mond e megbízásért, azonnal a társaság élére áll, jelt ad, hogy
kövessük őt, mire valamennyien felkerekedünk s utána indulunk.

129. Fejezet Márton püspök találkozása Péter és János apostolokkal. A napbeli

emberek szeretetének és bölcsességének lényiségéről

Amint Márton egy jó ideig tovább halad, s önmagában azon tanakodik, hogy vajon
mikor pillantja meg már a síkságot, Péter és János evangélista jönnek vele szemközt, s igen
barátságosan üdvözlik őt. Márton azonnal felismeri őket különösen Pétert, aki a
szellemvilágban első vezetője volt, s alig jut szóhoz afeletti örömében, hogy Pétert ismét
láthatja, akit már annyi ideje nélkülöz. A viszontlátás örömei után kis idő múlva így szól:
2. Márton: "De barátom és testvérem, Isten Igéjének sziklája, hol voltál ennyi ideig?
Miért nem jöttél a házamba, amelyet az Úrtól kaptam? Ó ha ott lettél volna, felette nagyon
csodálkoztál volna, mi minden örökké felfoghatatlan csodatetteket végzett az Úr. De most már
módfelett örülök, hogy végre ismét nálam vagy. De most már csak remélem, hosszabb ideig
maradsz nálam?"
3.Péter: "Kedves testvérem, te bizonyára tudod, hogy nekünk csak egy akaratunk van,
s ez az Úré. Amit Ő akar és elrendel, az jó. A végtelenség nagy, s ez az Ő műveivel van telve,
mi azonban az Ő gyermekei s így karjai vagyunk. Ezért hol itt, hol ott vagyunk. S amikor s
ahol akar bennünket felhasználni az Úr, abban a pillanatban már ott is vagyunk, s hogy
milliárdnyi naptávolságokra lenn vagy fenn, teljesen egyre megy, mert számunkra a térségben
már nincs távolság.
4. És lásd, miután téged elhagytalak, nagyon sok dolgom volt, nem tudtalak téged
láthatóan felkeresni, de most már az én legkedvesebb János testvérünkkel együtt egy kissé több
szabad időnk van, s így jóval hosszabb időt tölthetek el társaságodban. A legfőbb alap azonban
mindig csak az Úr Jézus, Nélküle, azaz az Ő látható jelenléte nélkül nem sokáig bírjuk ki, s az
ilyen percekben meg éppen nem, amikor Ő saját maga is nagyon tevékennyé válik, s kilép
türelméből és hosszú tűréséből.
5. Ó barátom, a világtesteken, különösen a kedves Földön, olyan dolgok történnek,
amilyenekről még csak fogalmad sem lehet, ezért lett annyira tevékeny az Úr, s rövidesen olyan
dolgokat tapasztalhatunk, amilyeneket magad elé még csak elképzelni sem tudsz. Ha azonban
majd a Nap hatalmas síkvidékére érünk saját magad is meggyőződhetsz arról, hogy e fényvilág
hatalmas földjén valóban eszeveszetté kezd válni a helyzet, de a természetes mozgásunk miatt
bizony még huzamos időbe kerül, míg elérjük a sík vidéket. De csodákat látsz majd itt,
amilyenekről eddig még csak fogalmad sem lehetett, dacára, hogy velem együtt már a harmadik
menny lakója vagy.
6. A komolyság fogalmát azonban sohase téveszd el szemed elől, mert a napemberek
számodra egészen különleges rókák. Külsejüket tekintve a mennyek visszatükröződései,
bensőjükben azonban ravaszabbak még a rókánál is. S a legnagyobb tisztelettel adóznak ugyan
velünk, Isten tiszta gyermekeivel szemben, de ha bármilyen legcsekélyebb érzékiséget is árulsz
el irántuk, nem egykönnyen szabadulsz tőlük, s olyan bölcsességgel lépnek fel veled szemben,
amilyenről még a leghalványabb sejtelmed sem lehet. E testvérünk egyet s mást elmondhat
neked, miután ő különösképpen éppen e naplakókkal foglalkozik."
7. Márton: " Elbeszélésed bár igen vonzóan szép, de nincs valami nagy kedvem
naplakókkal összeköttetésbe jutni, ha e lények ilyen különösek. Azt már tudom, hogy
végtelenül szépek, miután már volt szerencsém a saját házamból néhányat meglátnom, de hogy
a szépségük mögött ilyen bizonyos bölcsességi fortély húzódik meg, azt egyáltalán nem
tudtam.
8. Az Úr alaposan figyelmeztetett egyem, hogyan viselkedjem velük szemben, s ez
teljesen megegyezik a te mostani megjegyzéseddel, de bizonyos háttérben meghúzódó
ravaszságról még semmit sem szóltak sem nem mutattak. Az Úr erősítsen meg engem és
benneteket legkedvesebb testvéreim, s akkor körmönfontságukat a ti segítségetekkel majd
kiütöm én belőlük. Ó az csakugyan gonosz dolog lenne, ha e fényes napszépségektől
behagynánk magunkat fonni.
9. János: "Testvérem, lásd, a Szeretet itt van, és a szeretet számára teljesen nyitva van.
A szeretet a Szeretetet hamar felismeri, de a Bölcsesség szálai végtelenek, s az Úr kivételével
mi ugyan sohasem tekinthetjük azt át a maga teljességében. A saját számunkra tehát nem
tanácsos a bölcsességgel harcba elegyedni, hanem mindig csak az Úr segítségével, mert
egyedül csak Ő előtte világosak az összes útjai, mert minden bölcsesség csak Belőle ered, s
ezért is egyedül csakis Ő az út, az igazság és az élet!
10. Te tudod, hogy az Úr a legmélyebb bölcsesség adományával, ruházott fel engem, a
legmélyebb értelmű kinyilatkoztatást adta nekem, s ezért bízta reám az összes napok
valamennyi népét, a legmélyebb bölcsességű szellemek milliárdjait rendelte alám, amelyek
mégis valamennyien az én fölöslegemből táplálkoznak és lásd, különösen ennek a napnak a
lakói, már nem egyszer jelentékeny zavarba hoztak. Ha ilyen esetekben az Úr segítségemre
nem jön, szégyenszemre kellett volna visszavonulnom.
11. Ha pedig én, aki már csaknem ezer év óta érintkezem velük, ilyen nehéz helyzetbe
kerülök sokszor velük, mit csinálsz majd te, aki csak most kerülsz még először velük szemközt?
12. Ó én mondom neked, lásd, amilyen pompás ez a hegyvidék itt, amilyen fejedelmi
módon nyúlnak fel e fényes sziklák hatalmas gyémánt kristályokhoz hasonlóan a fény-éterbe,
amilyen általad szinte kifejezhetetlen pompával ékesítik e magaslatot a leggyönyörűbb rózsák,
s amilyen legfényesebb pompával ragyogó szivárvány módjára húzódik ez a szelíd lejtésű út -
ez a sok gyönyörűség mégis csupa szegénység ahhoz a harmóniához képest, ami egy
napembernek a tekintetéből feléd sugárzik majd.
13. Majd csak akkor bírálhatod meg valóban a szavak harmóniáját, ha azok e fényvilág
legpompásabb szónokainak és énekeseinek a legtisztább gégéjéből hullámzanak feléd.
Mondom neked a csodálkozástól és elragadtatástól úgy állsz majd mint egy szobor, s még
gondolkozni is képtelen leszel, nemhogy beszélni tudj, s még kevésbe, hogy taníthasd azokat,
akiknek egyetlen tekintete egészen a gyomrodig tömíti el a szádat!
14. Ha ezekkel a roppant szép és józanul bölcs mindkét nemű napbeli emberekkel ki
akarsz jönni, külsőleg teljesen érdektelennek kell feltűnnöd, bensődben azonban annál
szívélyesebbnek kell lenned, akkor csakhamar a nagy mennyek egy olyan polgárát látják
benned, aki nagy hatalommal rendelkezik, s aszerint vesznek figyelembe és szeretnek is majd
téged.
15. A szeretet azonban egész más náluk, mint nálunk Isten gyermekeinél. Náluk is van
egy bizonyos szeretet hajlandóság, de csak addig, ameddig az a bölcsességüket nem zavarja.
Mert mihelyt a szeretet csak egy fokkal is erősebb mint a világosságuk, a túláradó szeretet rész
azonnal heves pillanatnyi lángba csap át, s ez a fellobbanó szeretetláng azonnal egyesül a benső
bölcsesség világosságukkal, amely a szeretettel szemben mint fokozottabb bölcsesség jut
kifejezésre, ami aztán sokszor már hidegebb a Föld déli sarkánál is.
 16. Ezért a nők iránti szeretettel - amire te igen nagy súlyt helyezel - a napbeli nőknél
jóformán nincs is mit kezdeni, mert erre a nők itt a legkevésbé sem fogékonyak.
17. Lásd testvérem, ha ezeket a megszívlelni valókat pontosan figyelembe veszed, sok
üdvös dolgot találsz majd a napembereknél, ellenkező esetben különösen sok kellemetlenséget,
hasonlókat ahhoz, amilyenben a Satana részéről szenvedtél, akit te az akkori megjelenési
formájában az Úr jelenlétében meg akartál csókolni."
18. Márton: "De az Isten szent nevére, mondd csak, te is jelen voltál annál az esetnél?"
19. János: "Minden bizonnyal! Lásd, házadnak hatalmas karzatai annak, amelyeket még
nem is ismersz. Mondom neked, az nagyon sok szót fogad magába, ahol az Úr hatalmasan
működve jelen van. Mondom neked, nemcsak én, hanem a mennyek valamennyi
megszámlálhatatlan polgára volt annál az esetnél jelen. Még a naplakok közül is sok olyanra
bukkanhatsz, akik azonnal a szemedre vetik azt, ha valamilyen tekintetben megfeledkeznél
magadról."
20. Márton erre roppant megrökönyödött arcot vág, s kisvártatva mondja: "Ó de
kétségbeejtő helyzet! Ó, ez már előre is rettenetesen néz ki! Nem, ezt még ti is láttátok, sőt a
napnak ezek a finom lakói is?! Hát nem borzasztó ez? Barátaim, majd meglátjuk még, hogy
sikerül a dolog! De most már úgyis egyre megy. A Nap engem már a földön is alaposan
megizzasztott néhányszor, itt pedig még kevésbé Takarékoskodik majd ezzel, amikor a
szellemi testben van szerencsém lábaimmal különleges földjüket érintenem. Ezért csak előre,
már előre érzem, hogy menni fog a dolog."

130. Fejezet JÁNOS NÉHÁNY VIZSGAKÉRDÉSE MÁRTONHOZ - A SZENTEK

KÖZBENJÁRÁSÁÉRT ÉS A HOZZÁTARTOZÓK FELETTI GONDOSKODÁSRÓL

János ismét megszólal: "Te, Márton barátom és testvérem, halld, Földi életed alatt -
tudomásom szerint - igen nagy barátja voltál Máriának, Józsefnek és a többi szenteknek, hogy
van az, hogy itt egyáltalán nem is törődsz velük? Hozzátartozóiddal, mint atyáddal, anyáddal,
testvéreiddel, akik már előtted átjöttek ide és sok más volt hozzátartozóiddal és barátaiddal sem
törődsz most semmit. Mondd már meg őszintén, mi ennek az oka?
2. Lehet, hogy azok valahol teljesen szerencsétlenül érzik magukat, és te pedig most
nagy barátja vagy az Úrnak, nem tudsz vagy talán nem akarsz rajtuk esetleg segíteni? Földi
életed alatt magad is roppant nagy súlyt helyeztél a szentek közvetítésére, s itt mint magad is
szent, mint az Úrnak barátja, még csak nem is gondolsz erre? Mondd már, hogy lehet ez?"
3. Márton: "Legkedvesebb barátom és testvérem, az ökör szénát és szalmát eszik, a
szamár pedig még a legsilányabb abrakkal is megelégszik, én pedig a Földön először szamár,
de ezen felül még ökör is voltam. S mi volt az abrakom? Lásd, először is egy csomó szemetes
széna és fű, s ezen felül még valamivel jobb szalma és széna. Kérdés: lehet-e ilyen szellemi
táplálékok mellett szellemileg tényleg jól is lakni?
4. Most azonban az Úrnak egyedüli szeretete, irgalma és kegyelme útján igaz emberré
lettem, ezenfelül életet adó kenyerét s a tiszta felismerés borát már több ízben élvezhettem.
Helyes volna-e tehát tőlem, ha mint földi szamár és ökör finom abrak után éreznék vágyódást?
Még itt is téves nézeteim legyenek mint a Földön volt, hogy a végtelen mennyek hatalmas
szellemvilágának polgárai irgalmasabbak, szeretetteljesebbek és kegyelmesebbek lennének,
mint maga az Úr? Mintha Neki kellene tőlük irgalmat, szeretetet és kegyelmességet tanulnia?
Ó barátom, amilyen egyszer voltam, most már - hála a jó Istennek - nem vagyok.
5. Vajon kik, Mária és József, kik a többi úgynevezett szentek, kik az én földi szüleim,
testvéreim és valamennyi barátom az Úrral szemben? Ha Ő már az enyém, minek érdeklődjem
ezer Mária és József, vagy ezer szülő, tízezer testvérem vagy akár végtelen sok barátom után?
Az Úr gondoskodik valamennyiünkről, mint ahogy rólam is gondoskodik, s mi kell akkor még
egyéb? Úgy gondolom, valamennyi igazi mennyei polgár így gondolkozik, ha pedig másként
gondolkozik, akkor tökéletesebbnek kellene lennie, mint maga az Úr!
6. Hiszen maga az Úr mondta egykor, hogy ki tulajdonképpen az Ő atyja és kik testvérei,
mikor hírül vittek neki, hogy kint várakoznak Reá Mária az édesanyja és testvérei!
7. Ha pedig Ő, aki örökké volt és aki lesz is a mi Tanítónk és Mesterünk ezt tanította
nekünk, amit a Földön sajnos nem értettünk meg, itt a mennyekben ennél jobb tanítást
fedezzünk fel magunkban? Úgy gondolom, hogy ez még rosszabb lenne az én volt földi
szamár és ökör eledelemnél is. Nem gondolod legkedvesebb testvérem?!"
8. János: "Mindenesetre, teljesen a szívem központjából szólottál. Így van ez, így kell
lennie és örökké sem lehet másként. De ha Mária, József és a többi hírneves szentek eléd
jönnének, nem örülnél-e vajon nagyon nekik?"
9. Márton: "Mindenesetre helyes öröm fogna el, de nagyobb semmiképpen sem, mint
amikor az Úr jön hozzám, mert Őbenne mindent megtalálok, s ezért Ő egymagában is
mindenek felett való. Lásd, ti is Péter testvér, bizonyára a legnagyobbak közé tartoztok akiket
a Föld valaha is hordozott, s most süssek a számotokra - ahogy a Földön mondják - különleges
lepényt? Benneteket nagyon szeretlek, de minden igaz és jobb mennyei polgárt úgy szeretlek
mint titeket, mert mi mindannyian csak testvérei vagyunk egymásnak, s csak egyedül az Úr
van önmagában. Nem így van?"
10. János: "Testvérem, ilyen bölcsességgel a Napon is megállod a helyedet. És lásd, az
út most már a lapályra vezet, s most már csakhamar a nap bölcseivel is találkozunk."

131. Fejezet LESZÁLLÁS A NAPBELI SIKSÁGRA - A SZELLEMEK MEGTEKINTÉSE - A

GYORSABB VAGY LASSÚBB HALADÁS FELTÉTELEI A SZELLEM VILÁGBAN

Márton tényleg látja amint az út ezer kanyarulattal húzódik a hegyháton át, s egy óriási
lapályba torkollik, amelynek szemközti határából azonban még semmit sem lát.
2. Mert a szellemek mindazt, amit még nem is ismernek csak mintegy nagy távolságban
lévőnek látják. Azt csak olyan mértékben és megfelelő módon közelíthetik meg, amennyire
bölcsességük felfogni képes. A magas hegyről a mélyen fekvő igen széles lapályra való
leszállás a teljes alázatba való leszállást jelképezi, s ezen keresztül a legnagyobb szeretetbe
való elmélyülést, ami nélkül egyetlen szellem sem juthat teljes életerejéhez.
3. Most már mind Márton, mind pedig valamennyi vendég egyaránt lenéznek a
lapályra, de még semmit sem tudnak ott kivenni Ezért sokan kérdezik vezetőjüket, hogy vajon
mit találnak majd odalenn. Borem nagyon jól tudja, de tudja azt is, mit kell mondania. A kínaiak
Hozzám fordulnak. Aki bizonyára szintén csak tudom, mit kell nekik mondanom.
4. Márton ezért Jánoshoz fordulva kérdi: "Kedves barátom, a lapályt most már
meglehetősen látom ugyan, de mi a nézés önmagában egy ilyen távol fekvő lapálynál, ha
semmit sem tudunk kivenni mindabból, ami ott van? Ó testvérem, nagyon messzi lehet még
odáig az út, bár egy cseppet sem fárasztó, mert könnyen járható, sőt valójában inkább csak
lebegünk, mint lábainkon járunk, ennek dacára a lapály mégsem akar közelebb jönni, mennyi
időre lesz még szükségünk, míg a síkságot elérjük?
5. János: Barátom a türelem a bölcsesség alapköve, tartsd ezért ezt az alapkövet erősen
a szívedben, akkor sokkal hamarabb és könnyebben éred majd el az előttünk elterülő
napsíkságot."
6. Márton: Barátom és testvérem, a türelem nem hiányzik nálam, s nem is hiányzott
sohasem, de tudom azt is, hogy mindegyik szellem két, sőt háromféle mozgást is végezhet,
nevezetesen egy természetes, egy lelki és végül egy tiszta szellemit, amely olyan gyors mint a
gondolat. Miért alkalmazzuk itt csak a természeteset, amely a leglassúbb? Nem lenne-e jobb,
ha valamelyik gyorsabb mozgással hamarabb érnénk célhoz?"
 7. János: "De kedves barátom és testvérem, most már megint korántsem olyan bölcsen
beszélsz, mint az imént. Mit jelent az itt, hogy valamivel gyorsabban vagy lassabban érjük-e el
a síkságot? Az életünk óráinak a száma itt nem esik latba úgy, mint a Földön. Mi közünk
nekünk, örökké élőknek most már a múló időhöz? Lásd, bennünket most már nem szorít az
idő, ahol vagyunk, és különösen ahol az Úr van, ott mi is otthon vagyunk.
8. Egyébként is a tökéletes szellemek világában mozgásunk sebessége egyáltalán nem
a lábainktól, hanem mindig csak a felismerésünk tökéletességétől függ. Aki gyorsabb mozgást
akar, az igyekezzék először a türelemre, ezen keresztül az alázatra, amelyből a szeretet és
bölcsesség fakad. Ha a bölcsességet a teljes mértékben megszerezte, ezzel minden dologban a
tökéletes felismerést is megszerezte. A szellemnek a mozgásához pedig ez szükséges.
9. Mivel pedig a dolog így áll, s másként nem is lehet, így nem is kell lábaidat
figyelned, hogy azok gyorsan vagy lassan mozognak-e hanem csak figyeld lelkedet és
felismerésedet, s a mozgásod azonnal elég sebes is lesz. Megérted-e ezt?

132. Fejezet A TÖKÉLETES MENNYEI POLGÁROK MINDENÜTT VALÓ JELENLÉTÉRŐL

ÉS AZ UGYANAZON IDŐBEN VALÓ TÖBBFÉLE TEVÉKENYSÉGÉRŐL MÁRTON
KÖZBESZÓLÁSA ÉS JÁNOS CÁFOLÁSA

Márton: "Igen, igen, úgy sejtem, mintha érteném, de tudod, tökéletesen azért még
mindig nem értem. Mert lásd, azt tudom, hogy az Úr, te, Péter testvér meg Borem is bizonyára
mindent tisztán láttok és mégsem mozogtok semmivel sem gyorsabban mint én, s az egész
sereg. Hogy értsem akkor ezt?"
2. János: "Barátom, a mi mozgásunk csak látszólagos a te szemeid számára, ami csak
a te és az egész csapat iránti szeretetért történik így, a valójában azonban már régóta mindenütt
ott vagyunk, ahol lennünk kell, S ahol lenni akarunk.
3. Lásd, mialatt én itt veled beszélek, nemcsak itt, hanem még számtalan más napokon
és világokon is vagyok és működöm egyúttal az Úr nevében és minden erőmmel teljesítem az
Ő szent akaratát. S amit én teszek, azt még sokkal inkább cselekszi az Úr, valamint Péter és
valamennyi tökéletes mennyei polgár. Barátom megérted ezt, és fel is tudod fogni?"
4. Márton: "Kedves barátom és testvérem, itt már nyíltan be kell ismernem, hogy ez
már igen magas a számomra. Ez a te mostani kijelentésed csaknem egy olyan mennyei
nagyzoláshoz hasonló. Barátim, ha belőled, a kezdetben az egyetlen földön élt Jánosból kétezer
év alatt legalábbis egy trillió hozzád teljesen hasonló János nem származott, akkor ez minden
mennyekben és minden világon teljes lehetetlenség.
5. Magam is egy szellem vagyok, s hozzá az Úr előtt még nem is a legtökéletlenebb,
de mindenideig állandóan csak egy vagyok, s ahol vagyok, ott vagyok, de egyidejűleg sehol
máshol nem lehetek ugyanaz mert mindaddig amíg az egység-egység, nem lehet megosztott.
Ha pedig megosztott, vagy pedig alakja ugyanaz értékben és jellemben többszörösen áll
előttünk, akkor az egység nem egység többé, hanem egy és ugyanazon lény több része és
minden egyes alaknak az egész egységből csak annyi értéke lehet, ahányad része ez a rész, az
előbbi teljes egésznek.
6. Ha pedig nálad és az Úrnál is így áll a dolog, ahogy azt most az előbb előadtad,
akkor te nem vagy az egész János, s az Úr sem teljes Úr úgy, amint most jelen van. Csak akkor
láthatlak téged egész Jánosnak, ha majd ismét teljes egészedben együtt leszel. Vagy magyarázd
meg legalább nekem helyes értelmezéssel, hogy elképzelhetem és felfoghatom-e ezt másként?"
7. János: "Ó barátom, lásd, ez a benső bölcsességnek csak egy kicsiny diócskája, hogy
azt feltörd és máris megakadt a torkodon, mit csinálsz majd akkor, ha a napgyermekek egész
világ nagyságú gyémánt gömböket raknak eléd feltörés céljából?
Lásd, sohasem láttál még többet egy napnál, ha egy vagy akár ezer tükör vetíti vissza annak
teljesen hiánytalan képét? Vajon veszít-e a Nap erejéből, vagy szétosztódik-e akkor, ha ezer
tükör vetíti vissza szemedbe annak teljes képét?
8. Nem veszi-e fel minden harmatcsepp vagy minden emberi szem a Nap teljes hatású
képét, s vajon a nap nem ugyanaz a nap-e, s annak hatása is nem ugyanaz-e?
Barátom, gondolkozz csak ezen egy kissé, s aztán menjünk tovább a Napnak e
területén, mert különben tényleg sok időbe kerül, míg a síkságot valóban elérjük.

133. Fejezet MÁRTON HÓDOLATTELJES GONDOLATAI ISTEN MINDENÜTT VALÓ

JELENLÉTÉRŐL

Márton e kijelentésre nagy szemeket mereszt és igen magába mélyed. Kis idő múlva
mintegy önmagába hebegve félhangon megszólal: "Hm, még mindig nagyon magas, ó
mélység, ó mélység, micsoda hatalmas, óriási mélység, mikor értem ezt én meg alapjában?
Igen, igen, így van ez. Isten mindenütt, jelenlévő. Hogy is lehet csak ez? Hogy lehet Ő
mindenütt jelen, ha Ő mint egy és ugyanaz itt van, működik és beszél és alakját éppen úgy
látom mint egy más emberét ?
2. Igen, a Nap, ezer és ezer tükörben is egy és ugyanaz a nap, s nem másik nap,
ugyanaz a nap világít mindegyik tükörből, s ugyanaz trillió harmatcseppből is, valamint trillió
szemből is a tükre cseppjének felvevőképessége szerint. Valóban csodálatosan különös és
mégis úgy van és nem is lehet másként.
3. Hogy azonban az Úr ehhez hasonló módon hogy tud egy időben mindenütt jelen
lenni, ezt persze még végtelenül nehezebb felfogni. Vajon Ő is egy Nap? De hol van akkor az
a Nap? Csak magát az Urat Látom, Jézust az Istenembert látom, s ezzel beszélek, de egy másik
napot, mint amelyen most megyek, ezen kívül nem látok.
4. Itt valóban minden, világosságra világosság, s nem tudom, honnan jön e fény,
bizonyára az Úrból sugárzik ki. Ő itt fénynélküli, egyszerűbb mint bármelyikünk. Bizonyára
az Ő mindenható akarata ez, ami örökre kimondta "Legyen világosság" s ez örökké
megdönthetetlen cselekedet mind természetszerűleg mind szellemileg. Ó Istenem, ó Istenem,
ki foghatja fel a Te végtelen mélységedet?
5. Igen, csak most látom még be először, hogy az én minden bölcsességem teljesen
semmi, egy határozatlan üres kör telve egyenetlenséggel, s amelynek központja is ismeretlen.
Ó Uram, mikor foghatom már fel, hogy mi is vagy?"
6. E szavak után Márton elnémul, mély és súlyos gondolataiba merül.

134. Fejezet JÁNOS VÁLASZA CHOREL KÉRDÉSÉRE, HOGY A MENNYEK ÜDVÖZÜLT

LAKÓI SZEMLÉLHETIK-E A FÖLDET S ANNAK TÁVOLI ESEMÉNYEIT?

Mialatt most Márton gondolatain rágódik, Chorel Jánoshoz és Péterhez fordulva

kérdi: "Ó ti kedves barátai az Úrnak, az isteni szeretetnek és bölcsességnek ti legbeavatottabb
barátai és társai, bocsássatok meg, ha én is egy kérdessél terhellek benneteket. Már Boremet
is megkérdeztem erre vonatkozólag, ő azonban folyton csak kitérő válaszokat ad, s így nem
tudom megérteni amiket mond. Ezért most már hozzátok fordulok, s tőletek több mélységet
és világosságot remélek, mint amennyit Boremnél találtam."
2. János: "Nem is kell kérdezned amit tudni és megérteni akarsz, mert azt mi régen
és világosan látjuk, s így halld tehát a megfelelő jó feleletet.
3. Lásd, te azt szeretnéd megtudni, hogy a mennyek üdvözült lakói láthatják-e ismét
a Földet úgy, amint most van, s megfigyelhetik-e annak távoli eseményeit? Mert hiszen igen
gyakran kérdezted már önmagadtól is még a Földön létedkor:
 4. Hústestem levetése után vajon láthatom-e még ezt a gyönyörű Földet foltjaival,
tavaival, tengereivel, hegyeivel, síkságaival, s az ezernyi és ezernyi csodálatos szépségeivel
együtt ismét? Tudomást szerezhetek-e még a keletkezés és elmúlás újabb eseményeiről?
Vajon belefolyhatok-e még hatékonyan valamiképpen azokba?
5. Erre azt felelem neked: Testvérem, az Úr szentjeinek minden, de minden
rendelkezésére áll. Mi mindannyian az Úré vagyunk, a Föld is az Övé és minden, ami azon
és abban van, mind az Ő saját tulajdona. Ha pedig mi az Ő gyermekei vagyunk, a mi Atyánk,
Aki oly nagy dolgokat ad nekünk, egy ilyen csekélységet megvonna tőlünk? Ő, Aki
szeretetének és kegyelmének egész tengereit adja italul, s a harmat cseppeket eltiltaná
tőlünk?
6. Lásd, te most a valóságos, anyagi Napon jársz, látod annak csodáit, s még csak
ezután éred a legnagyobbat. Ha pedig ezt láthatod, mennyivel inkább láthatod majd a kicsiny
Földet. De úgy gondolom, ha valakinek egyszer már fejedelmi lakása van, amelyben teljes
szabadsága, minden kényelme, minden öröme és boldogsága is kell hogy meglegyen ahogy
és amikor csak akarja - abban emellett nehezen támad még a legcsekélyebb vágyódás is arra,
hogy, egy dögvésszel és halállal teli zárka után kívánkozzék, vagy annak helyzetét örömmel
figyelje ahol a halál sarjad. Vagy talán most szívesen itt hagynád a Napot, hogy a Földre
szállhass?"
7. Chorel: "Ó testvérem semmiképpen sem! Ezt a mennyeien felüli szépségű mezőt,
ahol az Úr legszentségesebb társaságában lehetek, Aki oly végtelenül jó, szeretetteljes, szélid
és kegyelmes, el kelljen hagynom, inkább trillió földet örökre elengednék. Már csupán azzal
is megelégszem, ha a Földet mindig láthatom amikor csak akarom, míg e képességemnek a
gyakorlati alkalmazása már kétségtelenül csak igen kevéssé izgat majd. Teljes szívemből
köszönöm neked kedves Barátom, hogy efelől ily pompásan felvilágosítottál, az Úr fizesse e
jóságodat. "
8. János: "Testvérem, minden köszönet, hála, minden dicséret és szeretet egyedül csakis
az Úré. Menj ismét vissza Boremhez, mert ismét Mártont kell kezelés alá vennem, mert
csakhamar elérjük a lapályt, s annak szépséges lakóit."

135. Fejezet A NAP VILÁGÁNAK NAGYSZERÜSÉGEI ÉS ANNAK LAKÓI - MÁRTON

SZORONGÁSA A NAPEMBEREK BÖLCSESSÉGE MIATT - JÁNOS INTELMEI
MAGATARTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

Mialatt Chorel, Borem barátjához visszatér, az addig még mindig saját gondolataiba
roppant elmerült Márton meglátja a messze terjedő síkságot a legpompásabb kertekkel,
palotákkal és templomokkal beépített felületét, de látja azt is, amint a legközelebbi templomból
a legkáprázatosabb termetű emberek hatalmas tömege közeledik eléjük. E jelenség azonnal
felébreszti Mártont elmélyedt gondolkodásából, s azonnal Jánoshoz és Péterhez fordulva
megszólal:
2. Márton: "Nos, végre, amint látom meglehetősen helyben vagyunk. Testvéreim, ó
legkedvesebb Testvéreim, itt valóban végtelenül gyönyörű minden! Valóban a leghatalmasabb
pompa és legelragadóbb szépség a magamfajtának szinte elakasztja a lélegzetét.
3. Ó egek, egek, a napemberek egész körmenete jön elénk! A vezetőjüket már egészen
jól kiveszem, végtelenül szépek, s mily csodálatos a ruházatuk és ékszereik. Ö, ó, minél
közelebb jönnek, annál pompásabbak. Ó testvéreim, ha ez így megy tovább, már előre
mondhatom, hogy az Úr teljes segítsége nélkül el sem bírom viselni a közeleségüket!
4. No, no, erre a bölcsességi harcra mégis csak különösen kíváncsi vagyok, amelyet
veletek meg kell vívnom. Ó ez bizonyára gyönyörűen zajlik majd le, már előre érzem erőmet
a már most förtelmesen remegő térdeimben!
 5. Ha ezeknek csak egy cseppet is jó szemük van, már messziről megláthatják, hogy
bennem milyen vak, ostoba testi fajankóra találnak. Ó ezek ugyan majd egészen különös
örömüket lelik bennem és az én bölcsességemben. Ó, ó, ó, ezeknek már a szemükből is
rettenetes bölcsesség sugárzik elő - belőlem pedig még ennél is nagyobb adag legsötétebb
ostobaság! Ó, ez aztán nagyszerű összecsapás lesz!
6. Ó testvéreim, álljatok már elém, hogy ezek a csodálatosak ne lássanak meg azonnal
engem, s hogy végtelen ostobaságomat ne mérhessék fel már jó előre!"
7. Járos: "Ne sokat törődj te ezzel, mert ha eleinte egy kissé különösen megy is, e
lényekkel való huzamosabb együttlét, később majd elviselhetővé válik. Azonban légy
állandóan komoly, bensődben azonban annál szelídebb és kegyesebb, akkor sokkal
könnyebben kijössz velük, mintsem gondolnád. Bölcsességüket akár nagynak is mondhatjuk,
de mint minden teremtettnek megvan a határa, ezért testvérem csak bátran előre! Egyszer már
mégis csak meg kell tanulnod, hogy dicsőségüket elviseld, s ezt most, ahol az Úr
valamennyiünket oly bensőségesen és jelenlétével kísér, annál könnyebben megteheted."
8. Márton: "Igen, igen, teljesen igazad van ugyan, de ez a dolog egy cseppet sem
csekélység, s itt nálam teljesen kétségbeejtő komolyságról van szó. Még csak néhány tucat
lépés és már ideértek.
9. No, az Úr nevében tehát. Talán a dolgok mégsem lesznek olyan sötétek és
fenyegetőek közelről, mint ahogy ebből a távolságból látszanak.
10. Mit visznek ezek az előre siető mennyei szépségű leányok, vagy mik azok a
hatalmas csillogású kalapok és koszorúk? Mit akarnak ezekkel?"
11. János: "Ezek dícs-jelvények, közöttük a legbölcsebbek számára, amellyel majd
felékesítenek minket, ha előzőleg már megvizsgáztattak. Neked már van egy ilyen kalap a
fejeden, amelyet az Úrtól kaptál, de ez nem tesz semmit Ha a díjra érdemesnek találnak, a te
kalapodat az övékkel olyan bensőségesen egyesítitek majd, hogy ezekből teljesen egy kalap
lesz, csak sokkal fényesebb ragyogású. Ha pedig nem tartanak arra érdemesnek, úgy hagynak
amilyen vagy. Ezért szedd csak jól össze magad, nehogy elszalaszd e kitüntetést,"
12. Márton: "Ó testvérem, ne okozzon ez neked gondot, még sohasem vívtam ki eddig
kitüntetést, s így itt még kevésbé leszek díjnyertes ami egyébként cseppet sem izgat, De az én
természetem, s ilyen szépségek, ez a báj! Ó testvérem, ez lesz majd a tulajdonképpeni igazi
katasztrófa. De most már aztán a lehető legkomolyabban és szótlanul. Már egészen a
közelünkben vannak... /egész halkan/ és már itt is vannak."

136. Fejezet AZ ELRAGADTATOTT, SZÓTLAN MÁRTON PÜSPÖK ÉS A HÁROM

GYÖNYÖRÜ NAPLEÁNY

A három gyönyörű leány most egyenesen Márton elé áll, szép karjaikat kitárva szólnak
hozzá: "Ó te pompás vezetője szép társaságodnak, milyen fenséges dolgot hozol nekünk
magasságod magasságából, Ó szólj, te régóta óhajtott!"
2. Márton az ajkába harap, s emlékeztető gyanánt titkon megcsípi magát, nehogy erre
a számára roppant vonzó megszólításra magára erőltetett komolyságából hirtelen a lehető
legnagyobb szívélyességbe csapjon át. E felszólításra így semmit sem felel. A három erre még
bájosabban ismétli meg kérdését. Márton már majd kettéharapja nyelvét, mégsem felel. A
három leány titkon csodálkozik eme szokatlan némaságán, s így szólnak: "Te magasságos,
talán valami hibát találsz rajtunk, hogy egyetlen szavadra sem érdemesítesz bennünket? Nem
tetszünk talán neked? Pedig láttuk amint az átváltozott sárkányt a házadban a magasságok
magasságában meg akartad csókolni!
3. A mi tisztánlátóink már a Merkúron is láttak téged, amint egy szépség előtt majdnem
elolvadtál, s még előbb pedig az általad is jól ismert bárány nyájnál ahol igen beszédes voltál
sőt azok láttak még földi életed alatt is, és tanúi voltak a nem ritkán nagyon is különleges
cselekedeteidnek. Akkor bizony nagyon beszédes voltál, de a Napleányait még szavadra sem
méltatod? Ó szólj hát, miért hallgatsz még mindig?
4. Bár nagyon jól, tudjuk, hogy a helyes időben való hallgatás fontos tényezője a
bölcsességnek, de a te mostani hallgatásod nem ilyennek látszik. Törd meg tehát hallgatásodat,
s legalább azt mondd meg, hogy miért hallgatsz így, szíveink már izzanak a válaszért, s ezért
nagyon kérünk erre!"
5. Márton már majdnem belepusztul e három nagy szépség iránti szeretetébe, s azon
gondolkozik, vajon mit is feleljen a kérdésekre, mert azt már látja, hogy egész eddigi életét
elejétől a legvégéig teljesen ismerik, s minden furfangosságán teljesen tisztán látnak, s ezért
önmagának titkon így szól:
6. "Hát ez itt most szörnyen zavarba ejtő lesz. Én beszéljek ezekkel? De legalább
tudnám, hogy mit s hogyan?
7. Először is a már amúgy is végtelenül elragadó szépségük még nagyobb lesz, s a
legnagyobb bájossággá fokozódik, hogy már csak emiatt is teljesen meg kell némulnom,
másodszor pedig ezek máris sokkal jobban ismernek engem, mint ahogy önmagamat valaha is
ismertem.
8. Hogyan és mit mondjak így nekik? Ó Uram, csak most ne hagyj el és te is szegény
jó komolyságom el ne hagyj most - mert különben elvesztem!
9. Ó a teringettét, a mindenségét neki - ez a vég…. vég… végtelen szépség; Ó ezek a
szemek, oly tüzesek mint maga a Nap, hajuk mint a tiszta arany. Ezek a nyakak, milyen puhák,
milyen kerekdedek, milyen kimondhatatlan bájosság !
10. Ó ó. … ezek a keblek, - ó.... nem, ezt egy percig sem bírom már tovább! A földön
még csak Megközelítően sincs semmi, amit ezzel a leírhatatlan bájossághoz még csak távolról
is hasonlítani is lehetne!
11. Mi a legtisztább harmatcsepp gyöngédsége ehhez, mi a legtisztább csiszolása a
gyémántnak, mi a legbájosabb bárány felhőcske, amely a lenyugvó nap sugarában lebeg, s
amelyet a gyengéden hullámzó alkonyati szellő hordoz? Ki ismer vajon a földön ilyen
fehérséget? A legfényesebb napsütéstől megvilágított emellett a legszennyesebb
cipőtörlőrongy lehetne!
12. Nem, az ilyennek a szemlélésével akár egy egész örökkévalóságig sem lehetne
betelni! És a karja, a keze, a lábai! Márton, Márton, fordítsd el tekintetedet e hatalmas, elragadó
és legbájosabb szépségektől - különben vé...vé...véged van, tisztára véged van - egészen véged
van!

137. Fejezet MÁRTON PÜSPÖK VIZSGAHARCA A NAPLEÁNNYAL A BÖLCSESSÉG ÉS

SZERETET KÖZÖTT

Mialatt Márton ekként elmélkedik, a három napleány nevetni kezd, mivel Márton
szemeiből és ajkának mozgásából pontosan kiolvassák miként társalgott önmagában, s ezért
így szóltak hozzá: "Barátom, most már tudjuk miért nem beszélsz, lásd, te gyenge vagy, igen,
nagyon gyenge vagy te még, s ez a veled született gyengeség megbénítja bölcsességedet és
nyelvedet. Hát csakugyan annyira bájosnak és elragadónak találsz minket? Ó legalább ezt
mondd ki hangosan'.'
2. Márton már-már az első elé akarja vetni magát, de mégis erőt vesz magán, s így szól:
"Igen, ti gyönyörűségesek, alakotok végtelenül tökéletesen szép, Ti azonban emellett még
bölcsek is vagytok, s ez eltakarja szépségeteket, és ez az oka, hogy azt, bár csak a legnagyobb
erőfeszítéssel úgy félig-meddig elviselni bírom mert én nem vagyok a nagy bölcsesség barátja,
de ha mégis barátotoknak akartok engem, úgy ne bölcsességgel, hanem szeretettel beszéljetek
velem.
 3. Egy kitüntetést hoztatok, hogy azt átnyújtsátok nekem, ha tökéletesen bölcsnek
találnátok engem. Azonban Én azt mondom nektek, hegy ebben a tekintetben - dacára nagy
bölcsességeteknek - velem kapcsolatban mégis nagyon elszámítottátok magatokat. Mert
látjátok, ilyen kitüntetést én át sem vennék. Én csak egy kitüntetést ismerek, s ez számomra
egyedül csak a szeretet, ami valójában Isten, az Úr, Akit ti az örökkévaló Szellemnek hívtok,
Aki minden dolgot teremtett. Egyedül Ez, az én kitüntetésem, amelyet már régen és mindörökre
átvettem, de a ti bölcsesség-kitüntetéseteket, egyáltalán nem tudom használni. Ezért nyújtsátok
azt más valakinek, akit arra érdemesnek találtok, de engem kíméljetek meg tőle."
4. A három erre így felelt: "Ó hallgass meg minket szépséges barátunk! Eddig még
semmiféle bölcsesség próbára sem vetettünk alá, ami amúgy is hiú kísérlet volna, hiszen látjuk
milyen szellem lakozik benned. De éppen mert látjuk mi éltet téged, bizonyára cseppet sem
lenne bölcs eljárás a részünkről, ha más szellemben akarnánk beszélni veled, mini amilyet
találtunk benned. Te egy olyan kitüntetést neveztél meg nekünk, amelyet mindenek felett
értékelsz, s amellyel már rendelkezel is, mi azonban saját világosságunk alapján mondjuk
neked:
5. Az ős, öröktől fogva való és mindent teremtő Szellem nem osztható. Jóllehet
alaplénye bizonyára a szeretet, de ez a szeretet nem csupán szeretet, hanem önmagában egyúttal
az örök bölcsesség is. Ha pedig ezt a szeretetet dicsőíted, a bölcsességet mint minden
világosságok Világosságát vajon elválaszthatod-e tőle? Barátom egy kissé elszámítottad
magad túlságos iparkodásodban, nem úgy tűnik-e fel neked? Hogy akarhatod csupán magát a
testet, s eldobnod a fejet: Ó szólj és világosítsd meg ezt nekünk!"
5. Márton most nagy zavarba jön, s önmagában így szól: "No eztán most már jól megy,
ezek már megfogtak engem! Most azonban megint csak komolyan, komolyan! Csak legalább
ne lennének oly rettenetesen kedvesek, akkor még komolyabban lehetne bánni velük, de milyen
elképesztő szeretetreméltóság mellett a komolyságnak valóban igen nagynak kell lennie, hogy
ennyi kedvességgel szemben csak ezredrésznyinek látszó komolysággal tudjak beszélni.
6. Most persze várnak - ó mégpedig végtelenül bájos vágyakozással s a
legeslegkedvesebb türelmetlenséggel - a válaszomra. De mit is mondjak nekik? Hogy
mozogjon és forogjon a nyelvem, hogy az igazságot mondjam ugyan meg nekik, emellett
azonban mégsem sértsem meg mennyei harmóniához szokott füleiket! Nyugalom, csak
nyugalom! Most megint valami nyomós dolog ötlött fel bennem Ezt megmondom Nekik,
természetesen tőlem telhetőleg a legkíméletesebb módon, s az majd meghökkenti őket.
Bátorság tehát, az Úr nevében!"

138. Fejezet MÁRTON A BÖLCSESSÉG JUTALOM VISSZAUTASITÁSÁT INDOKOLJA A

NAPLEÁNNYOKNAK, S AZOK MÉLY BÖLCSESSÉG ELLENVETÉSE

E benső beszélgetés után Márton ismét a háromhoz fordulva megszólal: "Ó ti a Napnak
képzeletemet felülmúlóan szépséges leányai! Csakugyan minden tekintetben teljesen
helytállóan válaszoltatok arra, amit mondtam nektek, de mégis van abban valami, ami a
részetekről nemcsak látszólagos, hanem valóságos számítási hiba is.
2. Haljátok tehát! Tényleg igazatok van, ha világosságotok azt mondja: a nagy ős örök
Szellem szeretetében és bölcsességében, mint egyébként bizonyára mindenben, tökéletesen
oszthatatlan, s ahol egy test van, ott egy fejnek is kell lennie, ami azt jelenti, hogy aki a szeretet
jutalmát elnyerte, ha tökéletes akar lenni, nem hagyhatja figyelmen kívül a bölcsesség jutalmát
sem. De ti, a ti legvilágosabb és mennyei szépségű szemeitekkel bizonyára azt is látjátok, hogy
fejem a tiétekhez teljesen hasonló dísszel már el van látva, s mivel az én összes élményeimbe
teljesen beavatottak vagytok, úgy azt is tudjátok, hogy ezt a díszt közvetlenül az Úrtól kaptam.
3. Mivel pedig ezt ti, legkedvesebb gyermekeim lehetetlen, hogy kétségbe vonjátok,
az Úrnak mégis csak egy megosztott jutalmat kellett nekem adnia, tehát egyedül magáért a
szeretetért, amely azonban emellett a szükséges és a helyzetnek megfelelő helyes bölcsességet
is tartalmazza, Mivel pedig a nagy Istennek e tökéletes jutalma nem fél, azaz megosztott,
hanem egy tökéletes helyességgel mért egész adomány. Tehát dacára a ti igen bölcsen adott
ellenvetéseteknek mégsem látom be, miért lenne szükségem a ti mostani
bölcsességjutalmatokra?
4. Ha pedig csak egy fejem van, amit az alakom bizonnyal igazol is, mi szükségem
lenne még egy másik fejre? Ó mondjátok csak, ha csakugyan még egy fejre van szükségem,
úgy az én Uramnak az akaratából, tőletek, a Nap végtelenül bájos leányaitól, örömmel veszem
azt át, ha azonban nem szükséges, hogy két fejem legyen, hanem csak egy, de tökéletes, akkor
bizonyára ti magatok is belátjátok, hogy a számomra előkészített kitüntetéseteket nem is
vehetem át! Szóljatok, hallgatlak benneteket."
5. Mondja a három: "Ó te dicsőséges, te magasságos, nagyon jól tudjuk, hogy a te
kapott jutalmadban sokkal többet kaptál, mint amennyit mi örökké adhatnánk, s így azt is
tudjuk, hogy a te jutalmad nem fél, hanem egy tökéletes egész. De lásd, számtalan, s az ily
módon folyton megismétlődő tapasztalatainkból azt is tudjuk, hogy a nagy Isten minden
lénynek, a hozzá szabott egyéniségének megfelelően egy teljes, egész életet adott.
6. Tudjuk, hogy fej nélkül nem születik ember a világra, hanem van szeme a látáshoz,
fülei a halláshoz, egy orra a szagláshoz, ínye az ízleléshez és különféle szervei mindenféle
érzékeléshez és érzéshez. Semmi sem hiányzik egy újszülött gyermeknél mindebből, s ez mind
- miként bizonyára a szeretet is - a legmagasabb Isten legtökéletesebb bölcsességéből
származik, s ezeknek mindegyike egy tekintettel tisztán látható.
7. Hogy van tehát mégis, hogy egy újszülött gyermek, mint a nagy Isten szeretetének
és bölcsességének műve sokkal később jut bölcsességhez mint szeretethez, ami a
tulajdonképpeni élet? Te is igen régóta élsz már és szeretetben nagy fölösleggel dúskálsz, de
ha önmagadban azt kérdezed, hogy a mindenkori bölcsességed életeddel egyidős-e, már
önmagadban is nyilvánvalóan a legtiltakozóbb választ nyersz.
8. Lásd, mi a legnagyobb bölcseinktől tudjuk, hogy a nagy Isten a te Földeden egy
bizonyos zsidóhoz így szólt: "Senki sem mehet be Isten országába, ha nem születik újjá
szellemben". Mondd meg nekünk, hogy kívánhatja a nagy Isten egy már régóta élő bölcstől a
szellemben való újjászületést, ha a gyermeknek már az anyja ölében mindent megadott, ami az
örök Isten-országának a megszerzéséhez szükséges?
9. Mindenütt megnyilvánul, hogy a beérés a keletkezést jóval később követi. Tudsz
talán földi életedből példát arra, hogy egy teljesen kifejlett ember született volna az anyja
méhéből? Vagy tudod-e most már egész bizonyossággal, miért küldött téged a nagy Szellem
csak most - miután már jó néhány vándorutat elszenvedtél - e két ős bölcsességű szellem
kíséretében a fénynek hatalmas világába? Ó szólj, szólj, te dicső és taníts bennünket, mert mi
igen sok mély bölcsességet szeretnénk tanulni tőled!"

139. Fejezet MÁRTON A BÖLCSESSÉG SZORÍTÓBAN - PÉTER BÁTORÍTÓ

KÖZBESZÓLÁSA - MÁRTON HELYES VÁLASZA A NAPLEÁNNYOK KÉRDÉSÉRE

Erre a válaszra Márton egészen odavan, s egy szót sem tud válaszolni. Csak önmagában
morog csendesen. "Így, így, így, most aztán szépen nézek ki. Most aztán teljesen benne vagyok
a pácban. Mit is feleljek most? Minden pontban teljesen igazuk van, én pedig mindegyikben
hatökör vagyok, s hozzá még a bölcsesség-kalap a fejemen.
Ó ez aztán nagyszerűen összeillik, s még egy másik ilyen kalapot is hoznak nekem. Hát csak
mindig jobban belemászok. Testvéreim, testvéreim, ha nem húztok ki ebből a csávából, minden
körülmények között elbukom!"
2. Péter: Testvérem, csak légy türelemmel, s viseld el ezt a Bölcs oktatást, s akkor
mindjárt jobban megy majd. Gondolkozz csak ismét rajta, majd csak találsz megint valamilyen
választ. Csak légy állandóan komoly, ne sokat alkudozz, hanem gondold meg alaposan amit
felelsz, beszélj úgy mint egy tanító, s akkor ezekkel a növendékekkel hamarosan elkészülsz. A
főhaddal persze egy kissé forróbb szorítóba kerülsz, de ott majd segítségedre leszünk, ha arra
szükséged lesz. Ezért csak légy bátor, ne csüggedj, s minden jól megy majd."
3. Márton: "Testvéreim, ahogy azt én érzem, tőlem már semmi jó dolog sem kerülhet
ki, mert a bölcsességládámat már teljesen kiürítettem, hogy a bölcsességet a szeretetnek
szükségképpen követnie kell, az minden mértéken felül világos előttem, s azt az a három
csodalény is oly helyes elrendezésben adta elő, hogy az ellen a legcsekélyebb ellenvetést sem
lehet tenni. Mivel pedig semmit sem tudok velük szemben felhozni, nem tehetek mást, mint
hogy teljesen igazat adjak nekik. Vagy te valami jobbat tudsz talán?"
4. Péter: "Igen, igen, ez igaz, ami pedig igaz, az mind a földön, mind pedig az égben is
egyformán igaz, ennek dacara egy elhangzott bölcs beszédtől nem szabad csak ilyen könnyen
foglyul ejteni magad, mert hiszen a te kincseid is védhetők! Ezért amint mondtam, gondolkozz
csak egy kicsit rajta, s csakhamar egy nagyon jó felelet támad fel benned."
5. Márton keresztül-kasul gondolkodik tehát azon, hogy mit is feleljen s egy kissé
hosszabb gondolkozás után mégis talál egy komoly pontot, amellyel mindenesetre előállhat,
kissé összerendezi magában s végül megszólal: "Ó ti e nagy Napnak végtelenül pompás
leányai! A ti beszédetek igen bölcs, s a legjobban elrendezett ugyan, de mégis találok abban
valamit, ami szerintetek bizonyára csak jelentéktelennek látszik, szerintem azonban mégsem
csekélység.
6. Halljátok, ha ti a bölcsek révén tudjátok, hogy Isten nagy Szelleme az én kis
Földemen mit tanított és azt is tudjátok, ott a teremtményeknek milyen a természetük, akkor
végtelenül csodálkozom azon, hogy azt viszont nem tudjátok, hogy az Úr Jézus, Aki a ti öröktől
fogva való nagy Szellemetek más alkalomkor hogy szólt hozzánk, gyermekeihez.
7. Látjátok, egy ízben az anyák gyermekeiket vitték Hozzá, s mivel emiatt torlódás
támadt Körülötte, a magukat már nagyon bölcsnek képzelő tanítványok a szülők elé álltak, s
megakadályozták őket abban, hogy az Úrhoz közelítsenek. Amint azonban az Úr azt csakhamar
észrevette, így szólt tanítványaihoz: "Engedjétek a kisgyermekeket Hozzám jönni és ne
távolítsátok el Tőlem, mert ilyeneké a Mennyek országa! Bizony, bizony mondom nektek, ha
nem lesztek olyanok, mint ezek a kisdedek, nem mehettek be az Én országomba!"
8. Ha pedig maga az Úr azokat, akik már bölcsek voltak, a gyermekséget - ami még
bölcsesség nélküli - a mennyek országa elérhetésének szükséges feltételeként nevezte meg,
nem tudom megérteni, miért tartjátok a bölcsességet oly nagyra, s úgy látszik, meg is vagytok
győződve arról, hogy csakis a ti bölcsesség-kitüntetésetek elnyerése képesíthet a mennyország
elnyerésére! Úgy gondolom, hogy Isten tanítása mégis csak felette áll és igazabb a tieteknél!
9. Igaz ugyan, hogy az Úr mondta a bölcs Nikodémusnak, hogy előbb újjá kell
születni, ha Isten országába be akar jutni, ezzel azonban az Úr nem a ti bölcsességetekre utalt,
amellyel az a zsidó már amúgy is rendelkezett, hanem az ártatlan gyermekségre, ami maga a
Szeretet! Így értem én az Urnak a szavát, s tisztán csak a szeretethez igazodom, s minden
bölcsességet egyenesen csak az Úrra bízok. És látjátok, ezért is vagyok Nála, egyébként ki
tudja hol lennék, ha az Úr az én bölcsességemet nézné, ami úgyszólván örökké semmi!
10. Ezért több mint bizonyos vagyok abban, hogy mindenki vétkezik aki Isten előtt a
bölcsességet dicsőíti. Ha pedig az együgyű szív telve van az Isten iránti szeretettel, ezzel már
megszerezte a legértékesebb élet-díjat, ami számára istengyermekséget biztosít. Ha pedig ez a
nagy értéke már megvan, mondjátok, mi szüksége van még neki a tiétekre? Ezért most már
utoljára mondom nektek: nincs szükségem a ti bölcsesség kitüntetésetekre, mivel már régóta
megvan nekem az, amire szükségem van.
11. Igyekezzetek azonban, hogy az én kitüntetésemet elérjétek, akkor valamennyien
sokkal szerencsésebben lesztek kitüntetve, mint amennyire e mostani bölcsesség
fényességetekben vagytok, amelyből dacára szinte kifejezhetetlen szépségeteknek igen csekély
szeretet világlik ki. Szóljatok most már, van-e még hozzátenni valótok, de további feleletre ne
számítsatok a részemről. Mert csak egyre van szükségem, s ez a Szeretet minden egyebet
megad az Úr, ha arra szükségünk van."

140. Fejezet A HÁROM NAPLEÁNY MEGKÉRI MÁRTONT, TANITSA MEG ŐKET ISTENT
SZERETNI - MÁRTON BÍRÁLÓ KÉRDÉSE - A SZERETETRE GYÚLT NAPLEÁNYOK MÁRTON
KEBLÉN

Mártonnak eme alapos feleletére a három földig hajolt előtte, s így szólnak: "A nagy
Szellemnek a dicső fia! Most ismerjük csak fel, hogy te igazi fia vagy Annak, Akinek
számunkra nincs neve. Te meggyőztél minket, mi a tiéd vagyunk, s velünk együtt ez a
kitüntetés is. Engedd, hogy utolsók lehessünk a te házadban, s taníts meg miteket szeretni az
örökkévaló Istent."
2. E jelenettől teljesen meglepve szól Márton: "Az én házamban még sok ezer számára
van hely, s így lesz ott a számotokra is. Mert a ti világotoknál nagyobb az én házam, amelyet
az Úr, az én örökkévaló szentséges Atyám, örökre épített a számomra. Ezért, ha az én házam
után vágyódtok, vessétek el magatoktól bölcsességi értéketeket, ragadjátok meg az én
szeretetemet és kövessetek engem. Azonban takarjátok el kissé túlságos nagy bájaitokat, mert
azok erősebbek számomra szavaitoknál, mert élő vagyok a szeretetben és nem a
bölcsességben."
2. Márton e szavaira a három háta mögött állók azonnal dúsan redőzött kék ruhákat
hoznak, s egy pillanat alatt ráhúzzák a háromra, amint így felruházkodtak, így szólnak
Mártonhoz: "Ó te magasságos, fia a Legmagasságosabbnak, most már jó és kellemesen
vagyunk ruházva a szemeid számára? Nem bosszankodsz most már felettünk?
3. Márton: "Így már jól van, ez a forma és a mód az én házamban, mely a nagy és
szentséges Atyánk háza is, Aki nem úgy mint az előbb csaknem mezítelenül, hanem teljesen
ruhával fedetten járkál. Még így is végtelenül szépek vagytok, de legalább mégis elviselhetők
a szemeim számára, s így most már nálam maradhattok.
4. De most még egyet: mondjátok csak, ismeritek ti a nagy Szellemet? Van valami
fogalmatok Róla? Mit tennétek ha Előtte meg kellene jelennetek?'
5. Mondja a három: "Ó te dicső, nagyon jól tudjuk, hogy egy legmagasságosabb ős-örök
Szellem, minden szellemek Szelleme van, Aki mindent, ami csak van az Ő örök
Bölcsességéből és Hatalmából teremtett, ez a Szellem azonban a mi számunkra annyira
szentséges, hogy sohasem szabadna Róla magunk elé valamilyen formát elképzelnünk. Azt
csak a legnagyobb bölcseknek szabad. Ezért gondolhatod, milyen nehéz lenne számunkra, ha
- feltéve, hogy valamilyen alakja van azzal a tudattal kellene Elébe állanunk, hogy Ő az. Ó, az
szörnyű enne, ez a legrettenetesebb lenne, ami bennünket csak érhetne."
6. Márton: "Ha így van, miért nem féltek akkor tőlünk, az Ő gyermekeitől? Nem
gondoljátok, hogy az Atya is úgy néz ki, mint mi, az Ő gyermekei? Látjátok, hogy a csupa
bölcsességnek milyen gyümölcse van. Ami a szívünknek a legnagyobb szükséglete, az a
tiétektől szigorúan el van zárva, ami bennünket a legnagyobb üdvösségbe emel, ez számotokra
a legnagyobb gyötrelem.
7. Ó milyen különbség van közöttünk. Mondjátok csak, sohasem éreztetek még
szívetekben szeretetet? Nem éreztek ilyet irántam, vagy e két barátom valamelyike iránt?
8. Mondja a három: "Mit értesz ez alatt? Mit akarsz ezzel mondani? Azt tudjuk, hogy a
szeretet a szívben egy vágyódás, azaz egy összezúzó erő, amely a hozzá rokon dolgokat
megragadja, azt szorosan magához vonzza, s azzal egyesülni akar, hogy azonban egyébként mi
a szeretet, azt nem tudjuk. Ez a szívbeli erő azonban csakis kis dolgokat tud megragadni, mivel
önmagában is kicsiny. Hogy tudna tehát egy olyan nagyot mint te, megragadni? Hű nagyon
nagyra tudunk téged becsülni, de a mi szeretetünkre túlságosan nagy lennél, s így, nem tudnánk
megragadni."
9. Márton: No csak, a ti bölcsességetek kezd már kibújni a zsákból. Sose aggódjatok
szívetek nagysága miatt, csakhamar nagyon sok szeretet számára is elég nagy lesz az.
Mondjátok csak, melyikőtök tudna engem átölelni, s úgy jó szorosan a keblére ölelni?"
10. Mind a három örömmel mondja: "Ó azt nagyon könnyen megtehetjük ha azt te
dicsőséges megengeded, mindjárt egy tüzes próbát is adatunk."
Márton: "Csak rajta, ezt teljes szívemből megengedem nektek,"
11. E szavakra mind a három Márton keblére borul, s amennyire csak bírják, mindegyik
hozzá szorítja finom keblét az övéhez, s mindegyik így szól: "Ó, ó, de végtelenül édes ez. Ó
engedj bennünket sokáig itt a kebleden pihenni."
12. Márton: "Nagyon jól tudtam, hogy van bennetek szeretet, mégpedig különösen
erős! Maradjatok csak jó sokáig a keblemen, az a legjobban megtanít benneteket szeretni. Ó ez
a dolog már menni fog."

141. Fejezet A HÁROM NAPBELI FÉRFI FENYEGETŐ MAGATARTÁSA- MÁRTON

ERÉLYES VÁLASZA - A HÁROM NAPBELI FÉRFI SZABADAKARATÚ ENGEDELMESSÉGE
SZELLEMEIK TANÁCSARA

A napemberek azonban, akiknek családjához a három leány tartozott látják, hogy ezek
Mártont átölelve tartják, s nem is akarnak tőle elválni. A helyzet nagyonis meggondolandónak
tűnik fel előttük. Erre eme három közeledik Mártonhoz azok közül, s ezek azonban férfiak
voltak.
2. E három Mártont kérdőre vonja: „Magas és fenséges! Szemeink olyant látnak itt,
amihez nem vagyunk hozzászokva, mert ilyesmi nálunk nem fordul elő. Ez egy egészen
különös dolog, ami nem illik be a mi rendünkbe, ezért megkérdezzük, mit jelentsen ez? El
akarod tőlünk ezt a három leányt venni, mondd milyen jogon? Nőül akarod őket venni, s meg
akarod őket termékenyíteni? Lásd, ezt nem teheted, mert te nem ebből a világból való vagy, s
ezen felül még szellem is vagy, aki nem termékenyíthet. Mondd tehát mit jelentsen ez? Mit
akarsz a mi leányainkkal?"
3. Márton az egyébként minden mértéken felüli három gyönyörű férfiúhoz:
"Legkedvesebb és legszebb barátaim, ne aggódjatok e három leány miatt, mert azok nálam
sokkal jobb kezek között vannak, mint a tieitekben, mert ti csupán csak bölcsesség vagytok,
amiben azonban rettenetes kevés szeretet van. Most megtanítom őket szeretni, s ők
megragadták e szeretetet, ez pedig a nagy Szellem akarata, Aki önmagában a legnagyobb, a
legmagasabb és legtisztább Szeretet. Mondom nektek, ezt kellene nektek is megtanulnotok, s
akkor ti is magasabbra tudnátok menni, s nem maradnátok állandóan eme világotokon sem
testileg, sem szellemileg, s ezért leányaitokat felveszem a saját házamba. Benneteket azonban
nem veszlek fel, ha nem tudtok szeretni, ha azonban ti is szeretni tudtok majd, akkor
számotokra is jut még hely."
4. A három férfiú: "A te szavaid értelme rend nélkül való, mint ilyen bölcsesség
nélküli, s ezért számunkra felfoghatatlan, ezért szólj bölcsességgel, ha velünk beszélsz. Nagyon
jól tudjuk, hogy te a nagy Ősszellem gyermekeinek társaságából való vagy, sőt a mi
legnagyobb bölcseink még a te bolygódról ismernek téged, ez azonban mind értéktelen előttünk
mindaddig, amíg a bölcsesség ruháját magadra fel nem veszed. Ezért e nagy fényvilág
legnagyobb bölcsének a nevében parancsoljuk meg neked, hogy ezt a hármat azonnal engedd
el magadtól, mert különben igen nagy baj ér mind téged, mind eddig azt az egész nagy sereget
is, akik téged követnek. Engedelesmeskedj, különben előhívjuk leghatalmasabb szellemeinket,
hogy elbánjanak veled!"
 5. Márton: "Ohó, ohó, csak ne olyan hevesen legszebb s legkedvesebb barátaim!
Nézzetek csak reám, e valamennyi sok testvérem között, akik követnek s akik házamban
társaim is, bizonyára én vagyok leggyengébb, veletek szemben azonban még mindig van annyi
erőm, hogy benneteket csupán a leggyengébb gondolatommal is úgy szétszórjalak, mint ahogy
a nagy vihar szórja szét a port. Ezért vonjátok vissza fenyegetéseteket, mert a végén még én
emelek kezet reátok, s ti igen bölcs szellemetekre, akiknek csak kellene hatalmuknak lenniük.
Forduljatok tehát csak egészen jóindulatúlag vissza, mert különben mindjárt egészen
másképpen beszélek veletek, s olyan szigorúságot láttok kisugározni belőlem, hogy
mindannyian forró lázba estek."
6. A három napférfiú erre magasba tartja kezeit, s úgy hívják szellemeiket, ezek azonban
csak az egyik felhőből szólnak vissza:
7. "E társaság ellen semmit sem tehetünk, mert közöttük érezzük a rettenetesek
legrettenetesebbjét. Vagy tegyétek azt, amit ezek kívánnak, vagy pedig meneküljetek előlük
olyan messzire és olyan gyorsan, ahogy csak tudtok, mert különben nagyon rosszul járhattok.
Mert mindannyian mindenhatók s a legmindenhatóbb is közöttük van. Ezért vagy
engedelmeskedjetek, vagy meneküljetek, de sokkal jobb számotokra az engedelmesség, mint a
menekülés. Mert hová menekülhetnétek azok elől, akiknek lábai gyorsabbak mint a ti
gondolataitok!"
8. E szavak után ismét Márton veszi át a szót: Nos, ti, számomra még most is a
legkedvesebb és legszebb barátaim, mit akartok tehát most tenni, mit szól most erre a ti
bölcsességetek? Még mindig mindnyájunk ellen akartok jönni?"
9. A három férfiú: "Ha így áll a dolog, a bölcsességünk azt mondja: ha az, akivel
harcolni akarsz erősebb mint te, akkor állj el az összecsapástól, s ha egy parancsot ad neked,
engedelmeskedj szigorúan annak kívánsága szerint, aki a parancsot adta. És lásd, ha te e
társaságból erősebb vagy mint mi, ezért engedelmeskedünk s neked, s ezért fejezd ki
határozottan mit parancsolsz, hogy azt teljesítsük."
10. Márton: "Siessetek tehát előre valamennyien e három leány kivételével, akik nálam
maradnak, s készítsétek elő házaitokat, mert egy időre bevonulunk azokba. Hogy pedig később
mi minden történik meg, azt e társaságomból valaki más adja majd tudtotokra, mert amint már
mondtam, én vagyok a leggyengébb a sok ezer között. Így legyen tehát.

142. Fejezet A HÚSZ HIÚ APÁCA KIVÁNCSISÁGA ÉS JÓTÉKONY CÉLÚ

MEGALÁZTATÁSUK A HÁRON NAPLEÁNY SZÉPSÉGÉNEK LELEPLEZÉSE UTJÁN

Amint a számra jelentékeny napember tömeg gyorsan elsietett, a három leány is ismét
felegyenesedik, s most még sokkal szebbek lettek, mert kimondhatatlanul szép szemeikből
most már végtelenül szelíd szeretet sugárzik, s beszédjük is oly jámborrá és kellemes
csengésüvé vált, mint az angyalok éneke, s most már egyébről sem beszelnek, mint a
szeretetről.
2. Mi pedig ismét nekiindultunk. Ám a sok apáca, akiket Borem és Chorel vezetett,
valamint, a szerzetes barátok is előre furakodtak, hogy a Nap e szépségeit jól szemügyre
vegyék, mert előbb a sok csoda miatt nem volt erre idejük, mert e világnak a sok csodálatos
természeti ritkaságai folyton a szemükbe ötlöttek. Most, hogy a szemeik legeltetésével már
beteltek, s mivel Borem erre külön fel is hívta figyelmüket, ők is látni akarták, hogy a
napleányok mennyivel szebbek mint ők.
3. Márton a Tőlem nyert benső intés folytán rögtön észreveszi, hogy ezek miben
mesterkednek és tudja azt is, hogy ezeket az egykori szépségükre annyira büszke apácákat a
Nap e három leányának hatalmas szépsége mennyire tönkre verné, ezért így szól a három
leányhoz:
 4. Márton: "Hallgassatok csak meg, ti végtelen szép leányok! Látjátok, az én bolygóm
jelentős számú nője most ide iparkodik, hogy saját szépségüket a tiétekkel összehasonlítsák.
Minthogy azonban ti testileg náluk végtelenül különbek vagytok, mégpedig annyira, hogy a ti
szépségetek a valamennyire hiúakat hosszabb időre szinte megölné, dús hajatokkal legalább
rövid időre fedjétek el arcotokat, s csak apránként fedjetek azt ismét fel, ha majd erre nektek
jelt adok. Ó tegyétek ezt meg nekem!"
5. A három leány: "Ó te, most már a mi szerelmünk, alakilag valóban annyira szépek
vagyunk? Lásd, itt a mi világunkon ezt még senki sem mondta nekünk, mert itt a formai
szépségről semmit sem tudnak, csak a formai rendről, s az ennek megfelelő bölcsességről. Te
vagy az első, aki a mi alakunkat dicsőíti, amit azonban mi inkább a rendünkre és
bölcsességünkre értettünk, most azonban már látjuk, hogy te éppen az alakunkra gondoltál. Ha
pedig az alakunk - amint ahogy mondod - komolyan oly végtelenül szép, ó mondd meg nekünk,
miben áll ez a nagy szépségünk?"
6. Márton: "Először is teljesítsétek kérésemet, aztán majd alkalomszerűen
felvilágosítlak benneteket."
7. A három: "Ó húzd hát akkor te magad hajunkat az arcunkra, mert te tudod legjobban
miként kell az arcunknak letakarva lenniük, hogy azok számára, akik idejönnek ártalmára ne
legyen."
8. Márton ezt kétszer sem mondatja magának, hanem azonnal el is intézi a dolgot.
Éppen amikor a harmadikkal is elkészült, Borem hozzáérve már meg is szólítja:
9. Borem: "Barátom, feladatodat idáig mesterien oldottad meg. Az, hogy két barátunk
is áll melletted, akiknek mind ezen, mind számtalan más világon is minden út ismeretes, de
mindamellett is, valóságos csodát műveltél. Mégis e három szép leányoddal az ideigyekvő
apácákkal szemben nagyon elővigyázatosnak kell lenned, mert különben egy tömeg halálos
szerencsétlenségének leszel tanúja.
10. Az arcukat eleinte egyáltalán nem szabad látniuk, legfeljebb csak nagyon sürgető
kívánságukra. Mindenesetre előkészítheted őket, akkor jobban megy majd, mert ha a mi
apácáink a hármat szemtől szembe látják, úgy rogynak össze, mintha villám sújtotta volna
ezeket, s haragjukban és szégyenükben önmagukat szaggatják majd össze. Ezért testvérem
lehetőleg légy nagyon óvatos.
11. Mártont ez nagyon elkedvetleníti, s így szól: "Tehát megint egy kétségbeejtő helyzet
van kilátásban! Nem, ezek az apácák mindig legtöbb bajt okozták neked, s még itt a
Mennyországban sem hagynak ezek a nővérek nyugodtan és békességben! Igazán kedvem
lenne azt a hármat egészen fedetlenül teljes szépségükben eléjük állítani. Csak hadd rohanjanak
össze-vissza, s alázkodjanak meg egy rabszolgánál is jobban, akkor talán majd
megjavulnának."
12. Péter: "Úgy, úgy, igazad van testvérem, túlságos gyöngéden nem kell velük bánni,
akik alakjuk miatti hiúságukban a helyes mértéken felül belemerültek. Helyes ugyan kezdetben
szelíd eszközöket alkalmazni, hogy az ilyen világias fölösleget lelkükből eltávolítsuk, ha
azonban a gyengéd eszközök nem válnak be, akkor aztán csak gyorsan elő a durvább eszközzel!
Borem testvérem igazad van, ahogy te gondolod, de Mártonnak is igaza van. Ezért engedjük
csak át egészen a rendezés módját."
13. János is megerősíti ezt, s még külön is így szól Boremhez: "Neked teljesen igazad
van, de Mártonnak is igaza van, mert lásd, a Nap sohasem csinál éjszakát, s az északi sark épp
úgy világít mint déli. Menj ezért csak vissza, s vezesd ide a te jámbor nyájadat, majd itt a
legjobban megfésülik s megnyírják őket
14. Borem elmegy és Chorellel, a húsz leghiúbbal térnek vissza, akik különösen
szépnek tartják magukat. Ezek azonnal körül fogják Mártont, Pétert, Boremet és Chorelt és így
szólnak Mártonhoz: "Nos hol vannak a Napnak azok az oly végtelen szépségei, akikről nekünk
a te házadban beszéltetek, hogy mi hozzájuk képest semmik sem vagyunk? Mutasd csak meg
azokat nekünk, s bizonyítsd be szavaid igazságát!"
15. Márton: "Csak ide veletek hiú lelkek. Mindjárt segítek rajtatok. Látjátok, itt áll
három, hogy tetszenek nektek?„
16. Az apácák: "Semmit sem látunk, csak hajat és kék redős ruhát, s ilyen nekünk is
van, mi azonban a nyílt arcukat, kebleiket és a karjukat akarjuk látni!"
17. Márton: "Ha haragotokban és szégyenetekben szörnyet akartok halni, akkor
teljesüljön azonnal kívánságotok, nos, mondjátok tehát igen vagy nem?"
18. Az apácák meghökkennek Márton eme utóbbi felszólítására és egymást
kérdezgetik mit tegyenek, de egyik sem tud a másiknak jó tanácsot adni. Egyikük Chorelhez
fordul, s tőle kér tanácsot ebben a dologban, Chorel azonban éppen úgy vonogatja a vállát, s
kellő megfontolás után mondja:
19. "Hát, kedves testvéreim itt nagyon nehéz jó tanácsot adni. Ha azt mondjátok -
igen, akkor majd magatokra vessetek, ha Márton szavai beteljesednek. Ha pedig nemet
mondotok, akkor pedig határtalan kíváncsiságotok öl meg benneteket, s így beláthatjátok, mily
nehéz itt nektek tanácsot adni. Egy lenne mindenesetre a legjobb, ezt azonban ti úgysem
teszitek meg."
20. Az apácák: 'Mi mindent meg akarunk tenni, ami helyes, ó mondd meg, adj tanácsot
nekünk!"
21. Chorel: "Nos, jól van, halljátok tehát. Látjátok, a hátunk mögött kínaiak vannak,
mögöttük pedig az Úr jön, a két Őt mindenek felett szerető között, Hozzá forduljatok. Ő majd
megmutatja nektek a mindörökre legjobban kivezető utat, hogy mit vegyetek figyelembe, s
hogy mit tegyetek. Ha az Ő tanácsát követitek, akkor biztosan a leggyógyultabb bőrrel
menekültök, ellenkező esetben a saját magatok rovására írjátok, akármilyen rosszul járjatok is,
mert azt máris látom, hogy itt semmivel sem lehet tréfálni. Ez az én tanácsom, ti azonban
teljesen azt tehetitek, amit csak akartok."
22. Az apácák ezt hallva kijelentik: Barátunk ezt már mi is régen tudjuk, ez azonban
ugyanaz mintha a cseberből - a vederbe mennénk, mert e háromtól sokkal kevésbé félünk, mint
az Úrtól. Mert mik ezek az Úrral szemben? Az Úr - az Úr, amazok pedig éppen úgy az Ő
teremtményei, mint mi magunk is vagyunk. Hogy nagyon szépek, vagy rettenetesen csúnyák,
az az Úr előtt teljesen egyre megy, ezért úgy gondoljuk, még mindig jobb, ha a Nap e három
szépségét nézzük meg, minthogy az Úr elé álljunk, s kimutassuk, hogy Tőle kevésbé félünk
mint attól a három teremtménytől."
23. Chorel: "Jó, jó, ha magatoknak jobb tanácsot tudtok adni mint én, akkor csak
tegyétek amit akartok. De egy más hasonló esetben kíméljetek meg attól, hogy tőlem valamit
is kérdezzetek."
24. Ezeknek a kijelentése után az apácák ismét Márton elé állnak, és azt mondják:
Történjék meg aminek történnie kell, mi e hármat a teljes szépségükben akarjuk látni!"
25. Márton: "Jó, jó, gyertek hát ide, de aztán nyissátok tágra a szemeiteket, mert az
ostoba hiúságotok rögtön elhagy benneteket. Erre a háromhoz fordulva kéri őket: nos, szeretett
leánykáim vonjátok el a hajatokat arcotokról, s engedjétek, hogy ezek a hiúk megnézhessék."
26. A három: "De ha ez ártalmukra lehet, inkább lefedve maradunk, mert mi miattunk
senkinek se legyen baja."
27. Márton: "Kedves, szeretett leánykáim, most már úgyis mindegy, aki saját maga is
erősen akar valamit - mellékes, hogy jót vagy rosszat - igazságtalanság nem éri! Ezek pedig
mindenáron látni akarnak benneteket - dacára, hogy nemcsak én, de még egy másik testvérem
is többször óvtuk őket ettől, legyen tehát, nézzenek meg benneteket, veszítsék el az eszüket, s
menjenek bele csaknem teljesen tönkre. Nos, leplezzetek le tehát magatokat, s úgy
mutatkozzatok a hiú bolondoknak."
 28. E szavakra a három így felel: "Ó te kiváló barátunk, valóban, nagyon bölcs vagy, mert
szavaidat a legbiztosabb alapokra fekteted. Ezért azonnal meg is tesszük amit nekünk
parancsoltál, s az eredmény legyen amilyennek lennie kell, s így felfedjük magunkat."
29. Ez utóbbi szavakra mind a három egyszerre húzza félre haját, s hatalmas szépségük
ragyogó fényessége úgy hat a kíváncsi és hiú apácákra, mintha mindegyiküket egyszerre
legalább is tíz villám gyújtotta volna. Valamennyien egy rakásra rogytak össze, s csak
némelyikük kiáltozott tompa hangon:
30. "Jaj nekünk, a legrútabbaknak, jaj nekünk a legrútabbaknak! A krokodilusok, a békák
s még ezer más förtelmes féreg is sokkal szebb nálunk, mint mi, ezekhez képest. Ó Uram, vedd
el mindnyájunk szeme világát, mert még mindig jobb örökkön vaknak lennünk, mint még
egyszer ily rettenetes szépséget látnunk!"

143. Fejezet A HÁROM NAPLEÁNYY RÉSZVÉTE AZ ÁJULT APÁCÁK IRÁNT, AKIKET AZ

ÚR FELTÁMASZTOTT. JÁNOS ÉS MÁRTON BESZÉDE A NAPLEÁNYOKAL AZ ÁLTALUK
MÉG ISMERETLEN ÚR SZEMÉLYÉRŐL

E szavak után aztán teljesen elhallgatnak s a három így szól Mártonhoz, Péterhez és
Jánoshoz: "No, látjátok most már itt van, ha ezt előre tudtátok, miért szólítottatok fel minket a
felfedett arcunk megmutatására? Most egészen élettelenül fekszenek itt szegények előttünk. Ki
ad nekik ismét újból életet? Ó ha tudjátok ébresszétek fel ismét szegényeket, mert végtelenül
sajnáljuk őket! Csak legalább ne fedtük volna fel magunkat előttük"
2. János: "Ne törődjetek ezzel. A ti számotokra az Úr által adott végtelen mérvű
szépségetek igen jó és áldásos hatású részükre. Éppen ezáltal szabadultak meg az utolsó és igen
súlyos anyagias terhüktől, mert ez még sokáig kínozta volna őket, s alkalmatlanná tette volna
egy nagyobb, s az Isten országa legmagasabb boldogságának élvezésére. Így ez a teher most
már egyetlen emeléssel örökre levétetett róluk, s így csakhamar egy jobb és tisztább életre
ébrednek, s benneteket is majd harag, szégyen és minden veszély nélkül hozzánk hasonlóan
szemlélhetnek és igen nagy hasznotokra lehetne még nektek, mert ők végeredményben mégis
csak a legmagasabb és legszentebb Atyának a gyermekei.
3. Most, természetesen még olyanok mint a halottak, mivel e csalfa szeretetük - amely
eddig sokkal inkább éltette őket mint az Úr, a minden dicsőség és élet Ura iránt érzett szeretetük
- elvétetett tőlük, de látjátok, e nagy társaság legvégéből jön erre éppen most egy férfiú, egy
Atya két leány között. Ez a férfiú e holtaknak látszókat kellő időben ismét visszahívja az életbe
és ezzel szemetek láttára tesz bizonyságot Isten dicsőségéről. Ezért amint mondtam, ne
csináljatok ebből nagy dolgot, mert ami itt ezekkel történt csak egy áldásos hatású tevékenység
az ő még igen hiú szívük meggyógyítására.
4. A három leány: "Ó te csodálatos s általunk már ismert barátunk, Ha már annyi sok
épületes dolgot mondtál nekünk, mondd meg még azt is, hogy ki az a férfiú, aki a két leány
között közeledik? Ő is egy testvérünk, s mint ti, szintén a szent bolygóról származik?
5. János: "Ahogy most Őt idejönni látjátok, valóban mindnyájunknak Testvére, s az
itt látható alakja szerint, mint mi is szintén a Földről származik, azaz arról a kicsi világról,
amelyet a ti bölcseitek általában a szent bolygónak neveztek, emellett azonban Ő mégis
mindannyiunk Mestere és Ura! Mert Aki Mester, az egyszersmind Úr is. Ő pedig minden
dologban Mesterünk, s így Istentől rendelt Urunk is."
6. A három: "Ó, ha így van, akkor Ő mindenben sokkal több is mint mi, talán olyan
formán mint a mi legnagyobb bölcsünk, akinek nem csak e nagy világ összes emberei, hanem
valamennyi hegy és víz, valamint az állatok és növények is engedelmeskedni tartoznak,"
7. János: "Igen, igen, olyan formán, sőt valamivel jobban, amint azt majd rövidesen
önmagatok is tapasztaljátok majd."
 8. A három: "Előtte is el kell fednünk magunkat?"
9. János: "Nem szükséges! Ő már régóta ismer benneteket, sőt még egész világotokat,
is, mielőtt az még keletkezett volna, s mielőtt még mi és a ti bölcseitek is meglettünk volna.''
10. A három napleány ezen annyira elcsodálkozik, hogy meg is kérdezik: "Mit
mondasz! Ez olyan valami amit még nem hallottunk még a legnagyobb és legmagasabb
bölcseinktől sem, mert ezek azt mondják, hogy a mi fényvilágunk olyan, mintha anyja lenne
az összes többi világoknak, s ezért a legidősebb is valamennyi között. Ha pedig ez a mi nagy
világunk, amelynek vége sincs a legidősebb - ami bizonyára igaz is - hiszen már igen sokszor
tanúi voltunk, amint a távoli öléből persze csak kis világok, ahogy bölcseink mondják, születtek
hogy legyen egy másik, bizonyára kisebb, s e mi világunkból született világ bölcse idősebb,
mint a mi bölcsünk, sőt idősebb mint a mi nagy, csaknem végtelen világunk!
11. Ó te egyébként minden dicsőség feletti barátunk, lásd, itt egy kissé elszámítottad
magad. Ha ez a Mesteretek egy ős-angyalszellem volna, nehezen hihető el - amit abból
következtetünk, hogy egyáltalán semmi dicsfény sem övezi, ami más angyalszellemnél annyira
erőteljes, hogy mellette még mi is csaknem egészen sötétnek látszunk, s ezért meg is kell
bocsátanod nekünk, ha itt egy kis számítási hibát írunk a terhedre."
12. János: "Kedves testvéreim! A ti bölcseitek igen jól számolnak - mi azonban még
jobban számolunk, mert látjátok, igen nagy a különbség közöttünk. Mi valódi gyermekei
vagyunk a Legmagasságosabbnak, ti azonban csak teremtményei vagytok és csak általunk
lehettek az Ő unokái. Ezt is a bölcseitek szájából tudjátok, ha pedig így van, akkor mondjátok
csak, kik idősebbek a gyermekek-e, vagy pedig az unokák, akik ti vagytok?"
13. Erre meghökken a három, s csak hosszabb idő múlva szólalnak meg: "Ó te
legcsodálatosabb, ez a kérdésed túlságosan mély, bölcsességű! Erre mi nem tudunk neked
felelni, valószínű, hogy a mi Bölcseink tudnának, ezt azonban mi nem tudjuk megállapítani,
mert természetesen nem tudjuk felmérni milyen mélyreható az ő bölcsességük. De tegyük félre
ezt a kérdést, mert a ti Mesteretek és Uratok - amint azt nekünk mondtad - már meglehetősen
a közelünkbe ért. Érdemesekké akarunk elkészülni az Ő fogadására. Még csak azt mondd meg,
hogy szereti jobban, ha közeledni akarunk Hozzá, hogy aszerint készüljünk elő úgy külsőleg
mint belsőleg?"
14. János:" Ebben a tekintetben forduljatok csak a második Atyátokhoz, Mártonhoz,
aki az előbb szeretni tanított meg benneteket, Ő majd pontosan megmondja."
15. A felszólításra a három Mártonhoz fordul tanácsért, mire ez azonnal felel:
16. "Ó legkedvesebb leánykáim! E Mesterünknél és Urunknál semmi sem használ,
egyedül csakis a tiszta szeretet. Ezért a legnagyobb szeretettel közeledjetek Hozzá, s akkor
megnyertétek a magatok számára. Ha pedig Őt meg nyertétek, ekkor már mindent
megnyertetek, mert az Ő számára minden lehetséges! Ő akár valóságos Istengyermekké is
megtehet benneteket - erről tökéletesen meg is vagyok győződve.
16. A három: Szerethetjük-e Őt is ugyanúgy, amint az előbb téged szerettünk? Szabad-
e a szívünkben támadt új érzéseink szerint ugyanúgy szorosan hozzá is simulnunk?"
17. Márton: "Mindenesetre a szeretet Vele szemben sohasem követhet el hibás lépést.
Elég ha külsőleg így szólna is hozzátok: Ne érintsetek Engem - ez ne tartson vissza benneteket,
sőt annál nagyobb szeretettel legyetek Iránta, s ragadjátok Őt még jobban magatokhoz
szívetekben, akkor majd Ő maga megy elétek, s mindent megenged nektek, hogy szívetek
szomját oltsák. Ha pedig egyszer már felvett benneteket szívébe, akkor éreztek majd olyan
üdvösséget, amilyenről a ti világotok egyetlen bölcse sem álmodhatott."
18. A három: "Az a két dicsőséges akkor azt az üdvösséget bizonyára már a legnagyobb
mértékben élvezi! Milyen hatalmas mennyei szellemnek kell így lennie, hogy a ti legmagasabb
Szellemnek valóságos gyermekei Őt Uratoknak és Mestereteknek ismeritek el! Bizonyára a
Legmagasabb első Fiának kell lennie, s mint ilyennek a Kedvencének és Mindenének?"
 19. Márton: "Igen, igen, e kijelentésetekkel csaknem a dolog központjába találtatok, a
dolog körülbelül ilyen formán áll. De maradjatok csak, nyugodtan, mert mindjárt ideér.
Látjátok, közeledésére a halottak már mozgolódni is kezdenek, s ezért csak nyugodtan. De
nézzétek csak kedves leányaim, hát nem végtelenül szeretetreméltó Ő?
20. A három, a legnagyobb elragadtatással feleli: "Ó egek, ó egek, ó ilyen
szeretetreméltóság bizonyára az egész végtelen mennyekben sincs még egy. Ó, ó, milyen
kifejezhetetlen szelídség sugárzik az egész lényéből! Ó, ó, minél közelebb jön, annál, sőt
végtelenül szeretetreméltóbbá válik. Ó bocsáss meg, ha azt kell mondanunk neked, hogy ti, ha
a Legmagasabbnak gyermekei vagytok is, mégis csak csupán az Ő árnyékának látszotok. Ó, ó,
minél közelebb ér ide, annál tisztábban érzi a szívünk, hogy Rajta kívül senki mást jobban nem
lehet szeretni.
21. Ó barátunk, ó te új szellemi atyánk, szívünket most már - a Legmagasabbra
mondjuk - nem is bírjuk visszatartani, oly erősen vágyakozik Ő utána. És nézz csak oda….
most kb. tíz lépésnyire megáll előttünk és...ó, ó, nézd...no nézd...most a mutatóujjával int
nekünk. Ó mondd csak kinek, melyikünknek a.. kire vonatkoznak ezek a szentséges
integetések? Ó nézd milyen intések ezek! Nézd csak, a hegyek mindegyre meghajolnak
ahányszor csak int. És nézd csak ott lenn a lapály mélyén, a nagy víz is hogy emelkedik és
emelkedik, ahányszor csak int. Ó mondd, kinek szólnak ezek a szent integetések?"
22. Márton szintén teljesen meghatottan mondja: "Nektek, nektek legkedvesebb
gyermekeim, s rajtatok keresztül egyúttal bizonyára a ti egész világotoknak. Ezért siessetek
csak oda, s tegyetek úgy, ahogy az előbb tanítottalak benneteket,"
23. A három: "Ó, vezess minket Hozzá, nekünk nincsen bátorságunk, sem pedig erőnk
ahhoz, mert hatalmas szeretetünk elernyeszti tagjainkat!”
24. Márton, János és Péter erre mindhármójukat karon fogják és szelíden Hozzám
vezetik őket.

144. Fejezet CHANCHAH ÉS GELLA CSODÁLKOZÁSA A HÁROM NAPLEÁNY SZÉPSÉGE

FÖLÖTT - AZ ÚR MEGDICSERI MÁRTONT EMBERHALÁSZÁSÁÉRT - A KEGYELEMHEZ
JUTÁSRÓL ÉS ANNAK MEGRAGADÁSÁRÓL

Amint a három leány vezetőikkel együtt Hozzám érkeznek és Chanchah meg Gella
rendkívüli szépségüket meglátták, csaknem összeestek s Chanchah megszólal:
2. „Ó Te leghatalmasabb Atyám, micsoda lények ezek? Ilyen felfoghatatlan szépséget
még a legizzóbb emberi kebel sem álmodhatott. Ó Atyám, ó Atyám, ezek is teremtett lények,
vagy ősszellemek, akiknek érzéke örökkévalóságok óta hibátlanul ragyogóbb volt mint a
legtisztább csillagok fénye?
● 3. Ó mily förtelmesen csúnyának kell lennem ezek mellett? Igen, ha én őket
nézem - ó bocsásd még Uram e gondolatomat - de úgy tűnik fel nekem, hogy
csaknem lehetetlen Neked a női emberalakot ily végtelen szépnek
megteremtened. Persze az ilyen gondolat éppen olyan ostoba és korlátolt, mint
amilyen én magam is vagyok. Ó, ó, valóban végtelen szépségük szinte
elbírhatatlan számomra."
4. E szavakkal Chanchah el is némul, Gella pedig már az első pillanattól kezdve
elnémult, és azt sem tudja mit csináljon, hanem csak titkon, vélt legborzasztóbb saját
csúnyasága felett sóhajtozik.
5. Én azonban egy ideig a legjobb okokból meghagyom őket e levertségükben, s így
szólok Mártonhoz: "Nos, legkedvesebb Márton testvérem a halászás nálad nagyszerűen megy.
Most három igen nemes halacskát fogtál Nekem a Nap mély vizeiből, ami Nekem igen nagy
örömet szerez, már látom, hogy a halászás itt neked sokkal jobban sikerül, mint a Földön. Ezért
most más valódi halásszá kell téged tennem a Nap vizeiben. Te most már különösen
megerősödsz és valóban Péter és János testvéreimhez tartozol, akik állandóan az Én legjobb
halászaim az egész végtelenségben.
6. Valóban, most önmagadat felülmúlóan kitüntetted magad. Lásd, ez az első igazi
öröm, amelyet szereztél Nekem! Mert eddig még csaknem egyetlen halásznak sem sikerült e
fényvilágban, embereket a szeretet hálójával megfogni. Mert bölcsességük igen nagy és
szépségük igen sok halászt az önkívületbe döntött, itt azonban te - amint mondtam valóban
mesterien kitüntetted magad. Ezért most már nagyobb dolgokkal kell, hogy megbízzalak, mert
a kisebbekben ily jól meg álltad a helyedet."
7. Márton: "Ó Uram, ó Atyám, túl sok ez a kegyelem nekem! Te nagyon jól tudod,
hogy egy ökör csak egy darab marhahúst nyújthat, s ugyan mi is vagyok én Előtted más, mint
egy ökör, sőt néha még egyéb barom is. Te tudod, hogy milyen állatra gondolok!
8. A Te különös kegyelmed nélkül a három bájos leány társaságában az ügyem
bizonyára igen gyengén és különösen rosszul végződött volna, mert ha a bölcsességeikkel nem
is adtak volna annyira hatalmas döfést, de annál erőteljesebben elragadóbb szépségükkel.
9. Ó, ó és még hozzá milyen szépség a fejük búbjától a lábuk hegyéig! De e két
erőteljes testvérem útján a hónom alá nyúltál és lám, természetesen sikerült! Ha azonban csak
egy kissé is magamra hagytak volna, az én erőmmel e helyen elvéreztem volna, s hogy akkor
aztán milyen sors várt volna rám, azt ó Uram, bizonyára a legjobban tudod!"
10. Mondom Én: "Kedves testvérem, természetesen helyesen feleltél, mert Nélkülem
senki sem tehet semmit, de lásd, a dolog így áll:
11. A kegyelemhez jutás természetesen az Én művem, ami senki elől sincs elzárva, de
annak megragadása s az aszerint való cselekvés már minden szabad szellemnek saját
tevékenysége, s így a tied is, s ezért dicsérlek meg téged, amiért éppen e kegyelmemet oly
nagyszerűen megragadtad és aszerint cselekedtél is.
12. Kegyelmenet is sokaknak juttatok, fel is ismerik azt, sőt dicsőítenek is érte, amikor
azonban aszerint cselekedniük is kellene, nem veszik azt figyelembe és megmaradnak továbbra
is rossz földies szokásaikban. Amig testben vannak csak azt teszik, ami a testük előnyét
szolgálja, s érzékiek maradnak egészen az utolsó pillanatig. Amikor pedig átjönnek a
szellemvilágba, még tizszerte gonoszabbak mint a Földön voltak, holott itt mindenük meg
lehetne, amit csak kívánnának. Folytatólag is ugyanolyan erőteljesen áll ugyan kegyelmem
rendelkezésükre, de nem veszik azt figyelembe, s ez igen nagy baj számukra.
13. Te azonban nemcsak figyelembe vetted kegyelmemet, hanem cselekedtél is annak
szellemében, s ezért megérdemled a dicséretemet különösen itt, ahol ezerszerte nehezebb
kegyelmemet cselekvőleg gyakorolni, mint a Földön. Csak haladj így tovább, s akkor
szellemed szabadság erejével örvendeztet meg téged."
14. Péter és János szintén bizonyítják azt, mondván: "Valóban még nekünk sem lett
volna bátorságunk a napleányokhoz a szeretettel közeledni, mert mi tudjuk, hogy mit tehetnek,
ha egy szellemnél csak a legkisebb gyengeséget is felfedezik. De Mártonnak mégis sikerült! A
Tiéd ezért Uram minden dicsőség s a Mártoné a pompás hősi korona!"
15. Mondom Én: "Igen, így legyen! Most pedig kedves Márton testvérem állítsd elém
a három halacskádat, hogy tőlük tudjam meg, miként készítetted őket elő a Számomra!"

145. Fejezet AZ ÚR ÉS A SZERETETRE MEGÉRETT HÁROM NAPLEÁNY, EGY SZERETET

TELJES JELENET

E felszólításomra Márton a háromhoz fordulva így szól: "Most szeretett leánykáim

helyben vagyunk, s most öntsétek ki szíveiteket, ahogy tanítottalak benneteket, s amint szívetek
tüze kívánja."
 2. Márton e szavaira a három gyorsan kitárja karjait, s azonnal a keblemre akarnak
borulni.
3. Én azonban figyelmeztetem őket: "Kedves gyermekeim, ne érintsetek meg engem,
mert még mindig hústestben vagytok, mivel ez testi halálotokat idézné elő. Ha azonban majd
levetettétek azt, akkor már minden kár nélkül megérinthettek és magatokhoz ölelhettek. Én
szellem vagyok, mégpedig a legtökéletesebb Szellem, s ezért csak tökéletes szellemek
érinthetnek Engem."
4. A három: "De hiszen ez a testvéred is szellem, s lásd, mégis a keblén nyugodtunk,
s ott tanultuk meg a szeretetet, mégsem történt semmi bajunk. Ha pedig Te, testvéreidnek
legdicsőbb mestere és Ura még tökéletesebb szellem vagy, úgy gondoljuk, még kevésbé árthat
meg, ha a szeretetnek egy még sokkal édesebb fokát élvezzük a Te kebleden és egészen át
akarjuk adni magunkat a szeretetnek.
5. És mi történnék akkor, ha emiatt elvesztenénk testünket? Még mindig jobb test
nélkül szeretni, mint a testtel együtt attól elzárva lenni. Ó nézz reánk és érezd mennyire
szenvedünk, hogy nem szerethetünk Téged szívünk érzései szerint!"
6. Mondom Én: "Kedves kis leányaim, szeretnetek azért minden erőtökből szabad, a
szeretet nincs előletek elzárva, csak ne érintsetek meg, mert ez ártalmatokra lenne. De ha már
annyira erős a szeretetetek, a lábaimat mégis megérinthetitek, mert a keblem igen forró lenne
még számotokra."
7. E szavaimra mindhárom azonnal a lábaimhoz rogy, bájas karjaikkal átölelik azt, s
amilyen bájos, éppoly dallamosan csengő hangon is mondják: "Ó, ó, mily végtelen édesség! Ó
ha a mi testvéreink időtlen idők óta tudták volna, hogy mily végtelenül édes a szeretet, az összes
bölcsességüket odaadták volna egy harmatcseppnyi ilyen szeretetéért!
8. Ó Te legdicsőbb Ura és mestere testvéreidnek, miért, vajon miért nem tudunk mi e
nagy pompás világ emberei semmit sem a szeretetről? Miért kell nekünk örökké csak az örök
Ősszellem mennyországa teljesen soha fel nem fogható bölcsességében turkálnunk és emellett
sohasem érzékelnünk mi a szeretet, a legédesebb szeretet?"

146. Fejezet AZ ISTENGYEREKSÉG ELÉRÉSÉNEK SÚLYOS FELTÉTELEI A FÖLDÖN

Mondom Én: "Ó kedves gyermekeim! Látjátok, az ember testének különféle tagjai és
érzékszervei vannak, de a fül nem rendelkezhet azzal, mivel a szem, a száj, nem amivel az orra,
a fej nem azzal, amivel a szív és a szív sem azzal, amivel a lábak és a kezek. Amikor azonban
az egész test egészséges, akkor az minden egyes különálló tag is. A szem nem érzi hiányát
annak, hogy nem hall, s a fül sem, hogy nem lát.
2. Ugyanígy a fej sem panaszkodott még soha, hogy a szívtől távolabb fekszik mint a
tüdő, mert az összes tagok - bármilyen legyen is azoknak a rendeltetése - ugyanazon szívből
táplálkoznak és élnek, amely a szeretetnek és az életnek a lakása. S így vagytok ti is kedves
gyermekeim, ha nem is vagytok a szív az Isten dolgainak a hatalmas rendjében, de mégis
élvezői vagytok mindannak, ami az Isten szívéből ered, Aki azonban közületek a szeretetet
különösen megismeri, amint ti most, azt a szeretet is magához veszi.
3. Mindaddig, amíg vér vagytok, a testnek bármelyik tagja lehettek, mihelyt azonban
a vér egyszer már valamelyik tagnak tápanyagává vált és azzal teljesen eggyé olvadt, akkor az
ilyen, egy már határozott taggá egyesült vérrésznek a továbbvezetésére már gondolni sem lehet.
4.Nagyon jól tudom, hogy bölcseitek annak a kis világnak - amelyet általánosságban
a szentek bolygónak /vándor csillag/ neveznek, s mert kizárólag csak annak a gyermekei
lehetnek legmagasabb istengyermekek - előjogai felett csodálkoznak, de gondoljátok csak meg,
mily rettenetes nyomorultul kell azoknak időleges életüket végig szenvedniük.
5. Éhséget szomjúságot, hideget, olykor pedig még sokkal nagyobb forróságot
kénytelenek elviselniük - s emellett már gyermekkoruktól kezdve igen gyarló és törékeny
testükben - s e törékeny testük még hozzá ezerféle legfájdalmasabb betegségnek s a legvégén
egy bizonyosan bekövetkező igen fájdalmas halálnak is alávettetni. Nagy fájdalommal születik
ott az ember, s ugyanazzal kell a világot is otthagynia.
5. Tizenkét éves koráig az ember ott alig képes egy okos gondolatra, és csak igen
fájdalmas korbácsütésekkel képezik ki okos emberré. Ha értelmi fokát már félig elérte, súlyos
igáját egész sereg legszigorúbban betartandó törvény emeli vállára, amelyeknek áthágása
nemcsak súlyos és fájdalmas, hanem a legszigorúbb és kikerülhetetlen sőt hallgassatok ide -
örökös büntetést is von maga után!
6. Azonfelül, még hogy törékeny fájdalmas és nehéz testben kell egy életen át
nyomorognia, arcának véres verejtékével kell mindennapi kenyerét is megszereznie, s emellett
gyakran földi életének utolsó pillanatáig állandó bizonytalanságban van afelett, hogy testének
fájdalmas halála után van-e még egyáltalán valamilyen élet, s ha még van is esetleg, azt sokszor
sokkal borzalmasabbnak és értéktelenebbnek állítják eléje mint a teljes és örök
megsemmisülést. Életének mindeme keserűsége dacára is valamilyen rendkívüli ragaszkodó
szeretet hatja át életéért, miért is a halál számára - dacára minden elgondolható sanyargatásnak,
amellyel ínséggel teljes élete sújtja - még a legrettenetesebbnek tűnik fel.
7. Ha most már az általatok szent vándorcsillagnak nevezett világ embereit figyelitek,
és hogy mit kell azoknak kiállniuk, hogy az egykori, természetesen a legmagasabb rendű
hivatásuknak megfelelhessenek, mondjátok csak, ha a magatok helyzetéhez hasonlítjátok az
övéket, vajon irígylésre méltónak találjátok azt? Vagy talán kiállnátok-e mindazt, hogy esetleg
azokká legyetek, amit ők magával az odaszületésükkel még távolról sem értek el, sőt lehet,
hogy soha el sem érhetik, ha az adott szigorú törvények súlyos feltételeinek meg nem felelnek,
s be nem töltik, amelyeket a legmagasabb Istenszellemtől a legszigorúbb kikötések mellett és
csak közvetítve kapnak."

147. Fejezet A HÁROM SZÉPSÉG LESÚJTÓ BIRÁLATA A NÉLKÜLÖZÉSEKBEN GAZDAG

FÖLDI ISTENGYERMENSÉG FELETT

E beszédemre a három napleány ismét feláll, s így szólnak: "Ó Te nagy bölcsességű
Barát és Mester, ha a nagy Isten az Ő leendő gyermekeit így kezeli, akkor az ilyen
gyermekségből mi sohasem kérünk. Mert ha talán ezerből egy az ilyen rettenetes
önmegalázással terhelt élet útján a Legmagasabbtól megszerezhető gyermekség összes
képességeinek a birtokába jutott, azok mégis csak semmik azokhoz a szenvedésekhez képest,
sőt háromszorosan semmik, mert az istengyermekséget csak azok nyerik el, akik életük
folyamán a minden elképzelhető nyomorúságot a legnagyobb türelemmel viselték el.
2. Mert mi haszna lehet az ilyen gyermeknek a legnagyobb üdvösségből is, amilyet
számára a legmagasabb és leghatalmasabb Istenszellem bármikor megadhat? Ha megmarad
benne a visszaemlékezés, amit ezért egykor elszenvednie kellett, minden üdvösségének örökre
meg kell keserednie, sőt annál is inkább, mert emellett azt is tudomásul kell vennie, hogy hozzá
hasonló testvérei sok ezreinek valamilyen örökös büntetésben bizonyára a
legnyomorúságosabban szenvedniük kell, mialatt ő a sok millióból talán csak az az egyetlen
szerencsés, aki e legborzalmasabb életfeladatot megoldotta.
3. Ha pedig nem emlékszik vissza egykori nyomorúságára, s nem törődik örökké
szerencsétlen testvéreivel, mert csak ő az egyedüli, aki abban a csaknem elérhetetlen
szerencsében részesült, hogy Isten gyermeke lehessen, az ilyent az életével mintegy becsapták,
mert a visszaemlékezés nélkül lehetetlen elmondania, hogy egy ilyen üdvösséget szerzett és
sohasem ismeri azokat, akik mellette nyomorúságba süllyedtek - akkor minálunk egy gyermek
már az anyja testében is sokkal bölcsebb és felvilágosultabb mint egy ilyen istengyermek,
akinek a saját istengyermeki mivoltából egy csonka üdvösségen és csak egy üres, minden
jelentőség nélküli néven kívül egyebe úgysincs.
 4. Ó, ilyen körülmények között - halld Te, légy akár a legelső fia is Istennek - nem kell
nekünk az istengyermekségedből semmi, sőt még ha veled egy sorba jutnánk is, feltéve, ha a
Te istengyermekséged előzőleg neked is ugyanolyan nagy szenvedésekbe került. De Isten
bölcsességét sem értjük itt, hogy találhatja kedvét az ilyen agyongyötört lényekben! Valóban,
az ilyen Isten - és a mi Istenünk vajmi keveset tudhatnak egymásról.
5. Igazán egész szívünkből sajnálunk benneteket, gyertek velünk, maradjatok nálunk,
nálunk jobb sorotok lesz mint a ti Isteneteknél, Aki örömét csak a nyomorúságban leli.
6. Igaz, hogy a ti szeretetetek valami édes, s az életnek részben alapja is, de mit ér
mindez az életédesség, ha emellett a szellem örökké kötött marad, s a mozgása úgyszólván
semmi, s csak az előírt rend szűkre szabott korlátai közötti mozgás jut osztályrészül.
7. Mi emberek, e nagy világon valóban szabadok vagyunk, s tisztán csak a bölcsesség
az, ami szabaddá tesz minket, s szellemeinket bölcsesség urává minden dolognak. S mivel mi
éppen a bölcsességünkben, illetve a bölcsességünk révén vagyunk szabadok, s a szeretetet
csupán egy néma és tengődő erejének tekintjük, s ezért nincs is nálunk semmi hiba, sem
természetünkben sem érzékeinkben.
8. Mi tökéletesek vagyunk alakunkban, tökéletesek gondolkozásunkban, vágyainkban
és cselekedeteinkben és semmit sem találhatsz nálunk sem a síkságokon sem a hegyekben, ami
csak a legcsekélyebb mértékben is a tökéletlenség látszatát viselné
9. Irigység, harag, nagyravágyás, fösvénység, bujaság és uralomvágy e világon -
legalábbis amennyire mi ismerjük - teljesen ismeretlen, mert a helyes bölcsesség egyforma
jogot és egyforma előnyt tanít mindannyiunk számára. Mert mi mindannyian a legmagasabb
Szellemnek tökéletes képmásai vagyunk, s Őt magunkban viszont azzal az igazi bölcsességgel
tiszteljük, amelyet Tőle nyertünk és látjátok ez az igaz, a szellemhez méltó tisztelet.
10. Ti azonban azt hiszitek, hogy csupán csak a szeretettel szerezhetitek meg Őt
magatoknak és lehettek az Ő mindenható gyermekei! Ó ti szerencsétlenek, ti gyengék,
komolyan azt gondoljátok, hogy mint vélt gyermekek csak egy kicsit bizsergő szívvel kell a
legmagasabb Szellem elé járulnotok, s egy újszülött gyermekhez hasonlóan csak egy édes
csókot kell adnotok, hogy Őt megnyerjétek?
11. Ó, akkor nagyon sajnálatraméltó tévedésben vagytok, s ezzel csak azt
bizonyítjátok, hogy nektek, akik tökéletes szellemek akartok lenni, vagy legalábbis kellene
lennetek, a "Szellem" szónak még csak a fogalma is idegen előttetek. Ti még önmagatokat sem
ismeritek, nem is ismertétek - hogy akarjátok hát akkor a minden szellemek Ősszellemét
megismerni, sőt végül még az Ő kiváló gyermekei lenni? Jöjjetek hozzánk az iskolába, s ott
majd először önmagatokat ismeritek meg és majd csak azután a legmagasabb Szellemet!"

148. Fejezet A HÁROM NAPLEÁNY BÍRÁLÓ BESZÉDÉNEK FOLYTATÁSA ÉS BEFEJEZÉSE

A három napleány: "Azt láttuk ugyan, hogy különösen ez a testvéretek, akit Mártonnak
hívtok a titokzatos bölcsességnek egy jelentőségteljes szikrájával bír, amely a mi hegylakó
bölcseinkéhez hasonló, akik hozzánk néha olyan dolgokkal jönnek, ami látó és értelmi
körünket túlhaladják, de mit ér nekik és nektek ez a titokzatos bölcsesség, ha a gyakorlati
életbölcsesség legkezdetlegesebb alapja teljesen hiányzik.
2. Ez pedig a gyengébbekkel szemben való helyes engedékenységben áll, mert ahol az
erős a gyengével szemben erős akar lenni és felette győzelmet akar aratni, ott a bölcsességnek
minden alapja hiányzik. Mert a győzelmet minden erőnek az ő saját öntudatában kell
megtalálnia, nem pedig a szégyenteljes leigázásában annak, aki már távolról is sokkal
gyengébbnek mutatkozik.
3. Ugyanígy jártunk el mi is, amikor benneteket ami földünkön mint nálunk sokkal
gyengébbeket megláttunk. megtettünk mindent, amit csak akartatok, hogy benneteket annál
jobban megfigyelhessünk. Most már kellően megfigyeltünk és megismertünk benneteket, s
látjuk, hogy nagyon sajnálatraméltó lények vagytok. Ezért hívtunk meg - dacára hogy
szellemek vagytok - benneteket a maradásra, hogy a helyes bölcsességet megtanuljátok, ami
számotokra felette szükséges, ha idővel a legmagasabb Szellemről helyesebb gondolatokat és
fogalmat akartok szerezni.
4. A mi tiszta szellemeink a lebegő felhőkből tudtunkra adták ugyan, hogy ne álljunk
nektek ellent, mert a Legrettenetesebb közöttetek van, e figyelmeztetést akkor azonban még
nem értettük meg egészen. Most azonban már teljesen világos előttünk, hogy ők ez alatt senki
mást, mint egyedül csakis Téged értettek, s ez a legrettenetesebb bizonyára abban áll, hogy Te
valamilyen csodálatosan botor elképzelésbe bizonyára a legmélyebbre beleélted magad, hogy
Önmagadat - amint látjuk - a Legmagasabb legelső fiának képzeled, s ebben a tévhitben
testvéreidet is megerősíted és meg is akarod tartani. Nálunk pedig éppen az a legrettenetesebb,
amikor valaki nem átallja gyengébb testvéreit félrevezetni.
5. Aki erős, az ne rejtse el erejét, de ne is használja azt ki a gyengébbek rovására. Aki
azonban gyenge, ne akarjon erősnek, hanem csak gyengének látszani, s akkor az erősnek az
ereje és a gyengének a gyengesége, az erősben egy erővé válik.
6. Fontoljátok meg jól e szavakat, amelyek e dicső világnak csaknem éretlen
gyermekei ajkáról szólnak hozzátok. Jöjjetek azonban a mi szüleink vendéglátó házába, s ott
majd sokkal erőteljesebb világosságot gyújtunk majd számotokra. Az ne aggasszon benneteket,
hogy mivel tökéleteseknek érzitek és képzelitek magatokat, ártalmunkra válnék, ha kebleteket
érintenénk. Ó, emiatt teljesen nyugodtak lehettek.
7. Mert látjátok, mi éppen az igazi bölcsességünkből kifolyólag mint gyermekek a mi
evilági hústestünkben is sokkal tisztább szellemek vagyunk, mint amilyenek ti valaha is
lehettek, mert a szellemi bizonyára nem testben, hanem annál inkább magában a szellemben
rejlik, ami mindig ugyanaz marad, akár durvább, akár finomabb étherikus test fogja is körül!
8. A mi testünket ne ahhoz a testhez mérjétek, amelyet a ti úgynevezett szent
bolygótokon viseltetek, ami sokkal durvább, nehezebb, sötétebb és esetlenebb volt e világ
legdurvább kövénél, mert hiszen magatok is könnyen beláthatjátok, hogy a mi testünk sokkal
étherikusabb és a világossághoz sokkal közelebb áll, mint a ti szellemeitek, milyeneknek itt
őket látjuk, s a mi testünkben sokkal nagyobb tisztaság egyesül a helyes renddel, mivel azt a
benne lakozó szellem mindenkor áthatja.
9. Ezért tehát csak jöjjetek a legnagyobb bizalommal hozzánk, a mi házainkban
bizonyára felvilágosodottabbakká váltok, mint amilyenek most vagytok. Mindezek dacára
azonban a ti gyengeségetekkel szemben a legcsekélyebb erőszak sem történik és sokkal
hatalmasabb erőnk részéről amellyel nem kérkedünk olyan nagyon, mint ahogy az előbb te,
Márton barátunk, amikor a legnevetségesebb módon olyan erővel dicsekedtél önmagadból -
dacára, hogy valamennyiötök közül a leggyengébb lennél - amellyel a mi hatalmas világunkat
a hüvelyk és mutatóujjad között egy étherikus fényvirágunk gyenge kis rügyéhez hasonlóan
egészen könnyen szétmorzsolhatnád.
10. Nem látod be magad is, hogy erődet egy kicsit azért valahogy mégis csak
túlbecsülted? De azért nem hányjuk ezt neked a szemedre, mert csak vak igyekezetedben
szólottál és bennünket sem ismertél még. Most azonban, hogy remélhetőleg már jobban
ismersz minket, nem gondolsz felőlünk többet ilyet, nem is szólva arról, hogy még kevésbé
mondanál.
12. Mi pedig most előre megyünk, ha akartok kövessetek minket, s biztosak lehettek
afelől, hogy minden mértéken felüli s a legbarátságosabb fogadtatásra találtok a mi szilárd
házainkban, amelyek nem úgy mint a te mennyei házad egy megszilárdult elképzelés – a
legszilárdabb valóságból állanak és a saját kezünkkel, valamint akaratunkkal építettük fel.
13. Hogy pedig te Márton lásd, hogy a mi bölcsességünk valamivel mégis csak
messzebbre terjed, s hogy nemcsak téged, hanem valamennyiőtöket sokkal jobban ismerünk
mint azt elképzeled, a mi szüleink házaiban olyan színjátékot láthatsz majd, amelyben
önmagadat, keletkezésed első pillanatától egészen e mostani percedig viszontláthatod!
14. Te úgy gondolod, hogy most mennyei házadon kívül, jó nagy távolságra vagy, és
lásd, e pillanatban most mi mégis ott vagyunk és teljesen pontosan látunk mindent, ami ott
történik, mint ahogy tanúi voltunk annak is, amikor az átváltozott sárkánynak egy igen forró
csókot akartál adni. De ne gondolkozz most ezen a mi nagy látóképességünkön, mert az igazi
bölcsességben ennek az alapját a kellő időben úgyis megtudod, ha bennünket követni akarsz!
A te és valamennyiőtök szabad akarata kísérjen benneteket. Mi pedig most előre megyünk.
15. E hosszú beszéd után a három eltávozik.

149. Fejezet A három napleány bölcsességének lesújtó hatása Márton biztos

győzelmi tudatára

Márton azonban, aki már amúgy is régen mintha tűkön állt volna, azonnal Hozzám
fordulva szól: "Ó Uram, ó Atyám, mint legengedelmesebb szolgád mondom, most aztán, alapos
darázsfészekbe nyúltunk! Nahát, ez aztán már mindent felülmúl, ami eddig nálam előfordult.
2. Ó Péter és János testvéreim, ti ugyan az én bátorságomat és győzelmemet túl korán
dicsértétek, s üdvözöltétek a hősi koszorút. Most aztán megmutatkozott milyen győzelmet
arattam és mennyire ízlik mindnyájunknak a három mennyei halacska!
3. Ó Uram, ha az én - Te tudod nagyon jól - hitvány halászatomra visszagondolok,
Téged mindenek felett szeretve, az számomra sokkal dicséretesebb volt. A Te jóságod és
kegyelmed az előbb a Nap életvizeiben jó halászmesternek ismert el, s most mégis azzal a
kéréssel kell már Hozzád fordulnom, vondd vissza tőlem ezt a megtisztelő mesteri kitüntetést
mielőbb, mert ezek a halak engem szőröstől bőröstől és savanyú káposztával együtt már régen
felfaltak még mielőtt tulajdonképpen arra gondolhatnék, hogy a kifogásukra induljak.
4. Ó te eszeveszett vihar! Nem, nem, a csillagokra mondom, ez a három most
mindannyiunknak alaposan a képére mászott. S emellett még az a legkétségbeejtőbb, hogy
alapjában véve igen keveset, vagy semmit sem vethetünk ellenük. Mert ezek jók, nemesek,
szelídek, engedékenyek és hozzá még kimondhatatlanul bájosak és szépek, de azért most
mérgemben mégis majd szét pukkanok, hogy ez a - mondom nektek - három gyermek ily
szégyenletesen kifogott rajtam.
5. Mi kövessük őket?! Én aztán nem, Ki még? És még csak az kellene, hogy mi
menjünk hozzájuk iskolába! És Te, ó Uram, saját Magad és te Péter és János szintén?
Mondhatom gyönyörű dolog! S mit szólsz ehhez Te, ó Uram, Mindenem?"
6. Mondom Én: "Légy csak teljesen nyugodt, s Mi valamennyien tesszük azt, amit e
három kíván tőlünk, hogy t.i. követjük őket, s majd meglátjuk hogy alakul a dolog. Minél
zavarosabb egy vígjáték, annál üdvösségesebb annak a megoldása is. Mert lásd, nektek mint
első gyermekeimnek, testvéreimnek és barátaimnak, mindent meg kell tanulnotok, mert
különben nem válhatnátok alkalmassá az Én szolgálatomra. Ezért menjünk csak egész
türelmesen a három után."
7. Márton: "Uram, Te tudod, hogy most is, mint minden alkalommal csak azt
felelem: A Te egyedül szentséges akaratod történjék. Mert nagyon jól tudom, hogy egyedül
csakis Te ismered az összes utakat, amelyeken haladnunk kell, annak a célnak az elérésére,
amelyet mint Istenünk, Atyánk, Urunk, mint Szeretet és Bölcsesség örökre elrendeltél a
számunkra. De ettől eltekintve most állok csak igazán úgy, mint borjú az újkapu előtt, s e
pillanatban még csak összeszedni sem tudom azt a sok ellenérvet, amelyet e három napistennő
egy folyóhoz hasonlóan elém zúdított.
8. Most már mind tisztábban belátom, hogy tételeiknek ellentmondással kell telve
lenniük, mégsem vethetek semmit sem ellenük, mert mindazt amit mondtak tényleg igaz.
 9. Azonban Te a legjobban megfigyelhetted és láthattad, milyen üdvözültek voltak a
keblemen, hogy megtanulják a szeretetet, amelyek édességét annyira dicsőítették, hogy amiatt
kísérőik, vagy nem is tudom mijük voltak, ellenem fordultak, sőt szellemeiket is segítségül
hívták, amire azok természetesen egészen más, nem várt feleletet adtak. Akkor a szeretet
minden volt számukra, most azonban ugyancsak ők néma, tengődő erőnek nevezik, szóval
olyan képtelen valaminek, ami a számukra semmi, csupán csak a szabad lények
továbbfejlődésénél mint öntudatlan, néma indítóok szerepel, ami valószínűleg egy
jelentéktelen elektromágneses, teljesen mozgásképtelen folyadékból áll.
10. Hogy beszéltek mikor őket Magadhoz intetted. Milyen Dávidot is felülmúló dallam
fakadt gyönyörű ajakaikról. Gondoltam magamban: nos, itt van, már fel is ismerték Őt, vagy
legalább erősen gyanítják, ki húzódik meg Benne. De mily rettenetesen csalódtam bennük!
Milyen mások voltak, s mennyire másként beszéltek, amint lábaidat átölelve tartották, s
mennyire megváltozott beszédjük amint a roppant keserű feltételeket közölted velük, amelyek
révén nyerheti el csak kizárólag a Föld embere a Te gyermekségedet, míg végtelen
szeretetedből, könyörületedből és kegyelmedből természetesen csak keveset engedtél sejtetni.
11. Azt mondom Neked ó Uram és Atyám, ha e naplakókkal továbbra is így megy a
dolog, igen kétes és szűkös aratásunk lesz, mert még a Sátánnal is inkább kísérleteznék mint
ezzel a három, sajnos gyönyörű napistennővel!
12. Valóban, ezek komolyan - ahogy mondani szokták - az ördögéi. Szépek, akiknél
különbeket semmiféle emberi képzelet sem szülhet, emellett azonban veszedelmesen
ravaszabbak mint valamennyi hátrahagyott fürdővendégünk, akiket nem sokkal ezelőtt mint
Lucifer hatalmas csatlósait, tőle elválasztottad. Megjegyzem, egy teljesen idomtalanul rút
ördög ezerszerte kevésbé veszedelmes, mint egy ilyen mennyei szépségűs lény, ha ilyen ördögi
ravaszsággal bir.
13. De hát azért csak legyen úgy ahogy van, ahogy ők akarják, én és bizonyára
valamennyien is - azt tesszük, amit Te parancsolsz, s most a lakásukba megyünk. Azt azonban
ó Uram engedd meg nekem, hogy megfelelő alkalommal a számat befoghassam. Határtalan
szépségük most már nem zavar meg többé, s ezért örüljetek e világ jámbor lényei, s most
olyannak ismerjétek meg Mártont, hogy a ti nagy bölcsességetek olyannak lássék, amint mikor
egy lisztkukac egy hegynek támad. Mert a Te dicsőségedért s a Te nevedért oroszlánként
harcolok akár ezer lángoló karddal is. Természetesen azonban Te ó mindenek Mindene nem
szabad, hogy cserben hagyj, mert ha ezt tennéd, úgy az én nagy bátorságom mellett is alaposan
kátyúba jutnék."

150. Fejezet AZ ÚR SZERETET-BÖLCSESSÉG TANÁCSA MÁRTON TOVÁBBI

MIHEZTARTÁSÁRA ÉS INTELME A HÁROM SZÉP NAPLEÁNY BENSEJÉBEN ELÉRT JÓ
EREDMÉNYRE - MÁRTON HARAGJA S AZ ÚR MEGNYUGTATÓ SZAVAI

Mondom Én: "Kedves Mártonom, a te akaratod és bátorságod is jó és dicséretre

érdemes, de nem szabad semmit sem felhevülésedben - még ha jogos lenne is haragod - tenned,
amig alapjában át nem tekintetted, amiért ezer karddal, oroszlánhoz hasonlóan harcba
bocsátkoznál.
2. Lásd, az előbb e világ halászmesterének neveztelek és meg is maradsz ennek, sőt a
Péter által nyújtott hősi korona is a tied marad, mert te itt valóban különösen mesterien
viselkedtél. Mert amint Péter testvéred maga is megjegyezte, e lényeket különösen nehéz
annyira vinni, mint amennyire te - habár az Én erőm segítségével ugyan, de - mentél velük.
3. Egyáltalán ne gondold, hogy most ez a három, miután őket Magamtól
szükségképpen valamennyire elhárítottam, hosszadalmas bölcsességi szónoklatuk alatt
szívükben lemondtak a szeretetről. Ha így lenne, semmi esetre sem szólítottak volna fel
bennünket arra, hogy kövessük őket, sőt nem is beszéltek volna Hozzánk annyit, mert az ő
bölcsességük - amint láthatod - nagyon egyoldalú.
4. De éppen mert szívük titkon nagyon ragaszkodik hozzánk, beszéltek oly sokáig,
sőt még most sem fejezték volna be, ha valami ellenvetést tettünk volna nekik. Mivel azonban
hagytuk, hogy kibeszéljék magukat, ahogy csak a nyelvükre jött, végül mégis csak be kellett
fejezniük és Én mondom neked, igen nehéz szívvel váltak el tőlünk és be sem tudják már várni
amíg magunktól utánuk megyünk, hanem - amint azt mindjárt meg is látod majd - ismét
elébünk jönnek, ha kell, akár egészen ide is, s ezért csak várakozzunk még itt egy kevés ideig.
5. Lásd, igen helytelen volna, ha őket az előbbi, tisztán csak féltékenységüktől
befolyásolt szavaik után ítélnénk meg, mivel éppen ez a féltékenység szította fel bennük az új
életre kelt szeretetet. Látták, hogy a szépségük bizonyos tekintetben hidegen hagy bennünket,
s így sem a szépségükkel sem hevesen fellobbanó szeretetükkel sem tudják magukat alaposan
megszerettetni, ezért jótékony bölcsességüknél kerestek menekülést, s amennyire csak tehetik
hasznunkra akarnak lenni.
6. Mondd csak meg magad: dicséretre méltó dolog lenne-e ha velük szemben ezer
lángoló karddal oroszlánként bocsátkoznál küzdelembe? Gondolkozzál csak magadban egy
kissé ezen, s mondd meg, nem így áll-e a dolog?"
7. Márton nagy szemeket meresztve gondolkozik ezen, s némi idő múltán mondja:
"Igen, igen, tökéletesen így is van! Ó én barom, ó én legostobább szamár és ökör is egyúttal -
talán az egyetlen ilyen, ezen a nagy fényes földön!
8. Hol..., hol... a Te szentséges Nevedre - hol hagytam a szemeimet, hosszú füleimet...
általában az összes érzékeimet? Ha most egy jó kemény fütykös lenne a kezemben, s az én
legostobább koponyámat alaposan végig kopogtatnám, bizonyára megkönnyebbülnék.
9. Ezeket a végtelenül bájos kedveseimet akartam én.., nem, még csak ki sem merem
még egyszer mondani, mert rettenetesen ostoba dolog amit én tenni akartam! És tényleg, már
jönnek is lefelé egy kis emelkedésről. Ó ti legkedvesebb gyermekeim! Ó jertek csak, jertek!
Most már jobban fogadlak benneteket!
10. De mit tegyek most már, hogy ezt a nagy ostoba hibámat jóvá tegyem? Mert
bizonyára hajszálra tudják mit mondtam Neked róluk? Most aztán ismét egy gyönyörű mosás
következik!"
11. Mondom Én: "Márton, ne légy semmiféle irányban oly heves, akkor minden jól fog
menni. Gondolj csak a tanításra, hogy kell itt viselkedned, nevezetesen - külső komolyság
mellett, szeretettel telve, akkor állandóan győztes maradsz, s a Nap vizeinek halászmestere
leszel! Nos tehát csak komolyan, mert ismét a közelünkben vannak."
12. Márton: "Ó Uram, de legalább adj mégis egy kissé több belátást s átlátási képességet,
hogy a továbbiakban helyesebben tudjak ítélni, ha e három üdvöske ismét a roppant csattanó
bölcsességével jön elém. Különben nem állhatok jót, hogy nem csinálok megint valami nagy
szamárságot!"
13. Mondom Én: "ne törődj ezzel, mert éppen azzal amilyen vagy, tudsz itt
eredményesebb munkát végezni a számomra, mint Péter vagy János, akiknek a látása behatol
e világ összes titkaiba. Mert aki már előre tudja, hogy fáradságos munkája e világ teremtett
rendje szerint milyen gyümölcsöt hozhat, az nem mer annyit megkockáztatni mint az, aki
kevésbé tiszta látásával e lényekkel, a saját világának törvényei szerint érintkezik. Ezért maradj
csak olyan amilyen vagy, mert így a legeredményesebben dolgozhatsz.
14. Ezek az emberek csakhamar a kedvüket vesztik, ha látják, hogy egy szellem
hozzájuk hasonló bölcsességű vagy ami Péternél vagy Jánosnál az eset, hogy őket még
sokszarosan is felülmúlják. Mert ilyen esetben rendkívül élesekké válnak, s csakhamar
visszahúzódnak. De ha egy olyannal, mint amilyen te vagy, kerülnek szembe, akkor az
elképzelhető legjobb lények, amilyeneket valahol csak találhatsz, s ilyenkor, hogy úgy
mondjam, az ujjad köré tekerheted őket. Ezért csak légy olyan, amilyen vagy, s akkor a legjobb
szolgálatot teheted Nekem! De most már csend, egészen ideérnek már!"

151. Fejezet A HÁROM SZÉPSÉG KÉRDÉSE AZ ÚRHOZ, HOGY MIÉRT NEM JÖN Ő AZ
ÖVÉIVEL EGYÜTT LAKÁSAIKBA? AZ ÚR BÖLCS FELELETE

Amint a három ugyanabban a ruhában, amelyben előzőleg Márton előtt felöltöztek

ismét Hozzánk értek, azonnal így szóltak Hozzám: "Ó Te legdicsőbb, meddig várakoztatsz még
bennünket a Tieiddel együtt, amíg érdemesekké találsz bennünket arra, hogy valamelyik, a
Számotokra bizonyára megfelelően előkészített házunkba betérjetek?
2. Lásd, mi tudjuk nemcsak a mi bölcseinktől, s e nagy világunk szellemeitől, hanem
sok más világ szellemeitől - akik mint most ti is - gyakran felkeresnek bennünket, sőt a
legmagasabb Szellemnek a hozzánk érkező angyalaiktól is - hogy mi, e világ lakói nem csak
külső alakunkban vagyunk nagyon szépek, hanem érzéseinkben is oly tiszták vagyunk, hogy
rajtunk még a legtisztább fénylények sem találhatnak semmi hibát és itt tartózkodásuk alatt
sem találnak semmi okot arra, hogy felfogásuk szerint a legjobban s a legtisztábban el ne
szórakozhatnának velünk, s ilyenkor tudtunkra is adják, hogy a legmagasabb Szellemnek,
akit ti Isteneteknek és Atyátoknak neveztek végtelen angyali és világbirodalmában milyen
csodalatos dolgokat tapasztalhatnak, s pillanatról-pillanatra még folyton nagyobb és
felfoghatatlanabbakat érnek meg.
3. Ha pedig már valamennyi angyal és szellem ilyen bizonyságot tesz rólunk, sőt kell
is, hogy tegyenek én cseppet sem tartózkodok velünk szemben - egyáltalán nem értjük, mit
találhattok mégis rajtunk, hogy ily kevés vonzalmat éreztek irányunkban? A többi
szellemeket mi sohasem kérjük, hogy hozzánk jöjjenek, mégis szívesen jönnek, mert mindig
azt találják bennünk, ami számukra kedvet és örömet jelent. Benneteket pedig a legkedvesebb
módon, szinte esdeklően kértünk fel erre, s hozzá még legnagyobb bölcseink legtisztább
bölcsessége szerint, de ez reátok úgy látjuk igen kevés, vagy semmi hatással sincs. Ó mondd,
Te legdicsőbb, mi lehet ennek az igazi oka, ó mondd, mondd meg nekünk, miért nem jöttök
még mindig a lakásunkba, ahol ezrek várakoznak reátok?
4. Mondom Én: "Közületek ennek erkölcsileg egyikőtök sem oka, mert Én bizonyára
a legjobban tudom, hogy milyenek vagytok, ismerem alakotokat, tiszta erkölcsötöket és
lakásaitokat. Amint azonban ti, ugyanúgy mi is szabadok vagyunk, s azt tesszük amit akarunk
és senkinek sincs joga bennünket kérdőre vonni, vagy hogy azt kérdezze: miért teszitek ezt
vagy amazt? - mert tökéletesen szabadok vagyunk és azt teszünk, amit akarunk.
5. Azt azonban a bölcsességetekből kifolyólag szintén tudnotok kellene, hogy
bennünket tisztán csak bölcsességetekkel nem tudtok vonzani, hanem egyedül csak a helyes
és élő szeretettel. Ha azonban kellően szeretve leszünk, akkor majd követjük szívetek
vonzalmát, de vélt nagy bölcsességetek soha, még csak egy fél lépésnyire sem mozdít el
minket innen. Én azonban észrevettem, hogy az előbb Hozzám intézett bölcs szavaitokat csak
mintegy köpenyül használtátok fel, hogy Előlem igazi szereteteteket elrejtsétek, Én azonban
nem vagyok barátja az ilyen takargatásnak, hanem csak a szív tiszta nyíltságának. Ha tehát
Engem, s a Hozzám tartozókat a lakásaitokba akartok vinni, nem szabad külsőtökben
másoknak mutatkoznotok, mint amilyeneknek bensőtökben teremtve lettetek, mert Én átlátok
életetek minden legtitkosabb idegszálán is. Amit pedig Én látok, ugyanazt látják itt
valamennyien és még számtalan sok más, akik - mint ezek itt -- teljesen az Enyémek
mindörökre."
 152. Fejezet A HÁROM NAPLEÁNY SZÉPSÉGÉNEK ALÁZATOSSÁGRA SERKENTŐ
HATÁSA A TÖBBI NŐRE - MÁRTON DORGÁLÓ BESZÉDE ÉS AZ ÚR TANÁCSA A
HARAGOS NŐKNEK

E szavaimra a három azonnal leveti ruháit, s így szól: „Ó Te dicsőséges! Ha így, akkor
a ruhák se takarják el többé testünket, mert ezek is az igazságnak a takarói, s csak hozzájárulnak
a szívünkben lévő szeretet elfedéséhez, ami nem helyes."
2. Amint így ismét mezítelenül, csupán ágyékukon és csípőjükön egy övvel ellátva
álltak Előttünk és teljes szépségük láthatóvá vált, az összes nő földre zuhant és kiáltozni
kezdett: "Ó végünk van, nekünk legrútabbaknak!"
3. Az asszonyok e viselkedésére Márton ismét bosszússá válik, kinyitja a száját s jól
érthető kemény hangon szólal meg: "Na így vagytok már megint! Kinyúlt békák módjára
hevertek itt a földön. Nem, a Mennyek mágikusan pompás alakú dolgaival sem jobb a helyzet,
mint a Föld mulandó lényeinél! Ott éppen a mulandóság az oka, hogy az emberek emiatti csupa
szorgoskodásukból egészen ostobákká válnak, s nem ritkán egész életüket végzetes
mulandóságával együtt annyira elvesztik szem elől, hogy a barmokhoz hasonlóan létük teljes
ostobaságában már azt sem tudják, hogy mi az élet, s azt sem, hogy élnek-e egyáltalán,
legkevésbbé tudják aztán hogy testi haláluk után élnek-e öntudatos életet.
4. Itt a Mennyországban a mulandóság érzése megszűnik, de ennek helyébe ezer más
nyomorúság lép, amelyek a Föld végzetes mulandósági gondjait messze felülmúlják. Majd ez,
majd az áll elő, majd pedig megint egészen más valami. Szóval, minden inkább lehet, mint
ember!
5. Hogy ezek a női lények mennyi gondot okoztak már nekem, az még e napvilághoz
sem hasonlítható! Ha az ember azt gondolhatná, na dicsértessék az Úr neve - végre egyszer
már jó sorunk lesz - éppen akkor, mintha csak a villám csapna le, megint közbe jön valami,
hogy az ember miatta még a szellemi testének az arcáról is lehúzhatná a bőrt. Ó ti hiú, ostoba
libák, ó az emberiségnek szégyenfoltjai, azt gondoljátok talán, hogy az Úr benneteket a
hiúságotokért a Mennyek dísze gyanánt teremtett? Azt hiszitek, hogy örökös jogotok nekünk
férfi lényeknek ostobaságtok tömegeivel csaknem elviselhetetlen terhünkké lennetek? Keljetek
fel és viselkedjetek okosabban, mert különben cserben hagyunk benneteket, s akkor majd
élhettek magatok hátborzongató ostobaságaitokban!
6. Titkos bosszúságból, amiért a napleányok természetesen sokkal szebbek és
okosabbak mint ők, az őrültek mintegy töltött szalmazsák esnek össze, s elviselhetetlenül
ostoba hiúságuk miatti elkeseredésükben ordítanak: Ó jaj, ó jaj nekünk rútaknak! Márton: Ó ti
libák, hát nagy ostobaságotokban talán még e mennyei bölcsesség leányainál is szebbek
akartok lenni, akik oly magasan állnak, hogy bennünket férfi szellemeket is alaposan
csodálatba ejtenek! Mondom nektek: még szörnyű sok ideig kell várakoznotok! Ha
ostobaságotokban - mint eddig is - még sokáig hasonló lépésben haladtok, az lesz a
következménye, hogy még rútabbakká váltok, mint az a vendég, amelyet Borem testvéremmel
együtt két láncon vezettünk a lakásomba. Azonnal keljetek hát fel, ha tovább is velünk akartok
maradni."
Márton e szavaira az asszonyok ismét mind felkelnek, s azzal a kéréssel fordulnak
Hozzám, hogy Mártont a velük szemben elkövetett sértés miatt alaposan dorgáljam meg.
Mondom Én: "Van nektek is szátok és Nyelvetek, adjátok vissza neki ami nem
vonatkoztatható reátok. Mert Márton Engem nem sértett meg és nagyon helyesen tette, hogy
benneteket egy kis mennydörgéssel némileg felébresztett."
Az asszonyok: "Ó Urunk, Te Mindenünk, hát még Te is ellenünk vagy? Hol
találhatunk akkor kegyelmet?"
Mondom Én: "A ti helyes alázatotokban, engedelmességetekben és az Irántam való
helyes szeretetben! A hiúságotokkal igen nehezen számíthattok Nálam sikerre. Tegyétek ezért
csak azt amit Márton tanácsol nektek, akkor minden rendben lesz. Legyetek szerető barátnői a
háromnak, szeressétek őket, akkor majd kevéssé zavar meg szépségük benneteket."
E szavaimra az asszonyok rögtön barátságosabbakká válnak, s többen már el is bírják
viselni a napleányok szépségét és most már nagyobb szégyenkezés nélkül közelednek
hozzájuk.

153. Fejezet A HÁROM NAPLENY MEGNYUGTATÓ SZAVAI AZ ASSZONYOKHOZ

MÁRTON ÚJABB KISÉRTÉSBEN - A FÖLDI ÉS NAPBELI ASSZONYOK MEGÉRTŐ
EGYÜTTLÉTE - AZ ÚR RENDELKEZÉSE AZ ÚT FOLYTATSÁRA A NAPLEÁNYOK
LAKÁSAIHOZ

A napleányok nagyon jól látták, hogy az ő leleplezésük miatt milyen kellemetlen

helyzetbe kerültek az asszonyok, ezért ezek is hozzájuk közeledve így szóltak: "Nagyra becsült,
s a mi nemünkhöz hasonló testvéreink, tegyétek le és dobjátok el magatoktól ami nem méltó
hozzátok, s akkor nem zavar majd meg benneteket a mi alakunk.
2. Mi nem tehetünk arról, hogy a Mindenhatónak így tetszett, hogy a ti véleményetek
szerint oly végtelen szépnek teremtett bennünket és emiatt még csak a legkisebb mértékben
sem vagyunk hiúak, vagy a ti földies szokásaitok szerint büszkék, miután nagyon jól belátjuk,
hogy ez nem a mi, hanem egyedül csakis az Istennek a műve és nagy balgaság és hiba lenne a
részünkről, ha amiatt lenéznénk benneteket, mert külsőre nem vagytok olyan szépek mint mi.
3. Hiszen nem mi, hanem a legmagasabb Szellem ereje alkotott minket és benneteket
is olyanokká, amilyennek az Ő végtelen bölcsessége azt jónak és célravezetőnek találta. Ha
pedig mindannyian ugyanazon Mesternek a művei vagyunk, hogy nézhetnénk tehát
megvetéssel arra, vagy bizonyos tulajdonságok miatt előnyt érezni amiatt, amit nem mi, hanem
egyedül csak Isten kölcsönzött nekünk?
4. Legyetek csak vidámak nagyra becsült testvéreink és ne nézzetek görbe szemekkel
reánk, s akkor a mi alakunkat éppen olyan könnyen elviselhetitek majd, mint a magatokét.
Látjátok, hiszen még a ti férfiaitok is elbírnak minket, akik számára pedig bizonyára sokkal
hatásosabbak és vonzóbbak vagyunk. Úgy véljük, hogy nektek, mint nemi-testvéreinknek még
sokkal könnyebben el kellene bírnotok minket."
5. Márton önmagához: "Azonban természetesen csak a legerősebb szükségben, mert
most is elképesztően bájosak vagytok. A karotoknak a legkisebb mozdulata is a magunkfajtát
egy pillanat alatt olyan különös hevületbe helyezhetné, hogy a legtüzesebb vágytól, egy határon
felül felfújt békához hasonlóan majdnem szét kell pukkannia.
6. Ó a teringettét a mindenit neki, ez a kebel, ezek a karok, ezek a lábak, elejétől a
végéig ó, a mindenét neki. Nem, nem, ezt már nem lehet kibírni. Nem, ha most így borulna a
keblemre. Ó, a teringettét mindjárt végem lenne. Megint csak fel kell öltözködniük, mert így
elbírhatatlanul gyönyörűek, minden mértéken felül, egészen elragadók !"
7. Az asszonyok: "Ó, ti legcsodálatosabb leányai ennek a jó, nagy földnek. Egyrészt
igaz, hogy kezdetben egy kissé hiúk voltunk és nagyon irigykedtünk rátok szépségetekért, de
azt is be kell látnunk, hogy mégis csak a ti általunk felfoghatatlan szépségetek a
tulajdonképpeni ok, ami lever minket. Mert a mi szemünk gyakorlatlan ahhoz, hogy egy ilyen
tekintetet kibírjon, ezért arra kérünk benneteket, angyali leányokat, hogy vegyétek fel ismét
ruháitokat, mert látásotok különben teljesen elepesztene bennünket, dacára, hogy valamennyire
már mi is üdvözült szellemek vagyunk, ti pedig még hússal és vérrel bíró földi lények."
8. A napleányok: "A ti kívánságotoknak a teljesítése, bármennyire hajlandók vagyunk
is mindenben szolgálatotokra lenni, nem tőlünk, hanem a ti Uraitoktól függ. Amit ők akarnak,
azt tesszük majd. Forduljatok tehát hozzájuk!"
 9. Mondom Én: "Csak maradjatok, így kell Nekem szolgálnotok. Én tudom, hogy miért!
Mert látjátok ti hárman, legkedvesebb leánykáim, jóllehet a földön születtetek, senki se
tudhatja jobban mire van szüksége a gyermeknek, mint egyedül csakis az Atya. Én pedig az
igazi és legjobb Atyja vagyok nemcsak az ittieknek, hanem számtalan más gyermeknek is,
ezért Én tudom a legjobban mire van szükségük, mi válhat hasznukra, s ezért azt akarom,
hogy ne ruházkodjatok másként, mint ahogy e föld rendje szerint ruházkodtok."
10. A három: "Ura, Mestere és Atyja eme és a többi Általad említett gyermekeidnek,
a Te akaratod legyen szent parancs a számunkra. De most már jöjjetek végre a házunkba,
engedjétek, hogy ott tisztelhessünk benneteket, s ha úgy akarjátok szívünk egész tüzével
szerethessünk!"
11. Mondom Én: "Igen, kedves új leányaim, most már bemegyünk házaitokba, hogy
lássuk miként épültek meg azok! Márton, menj előre Péterrel és Jánossal, - ti Borem és Chorel
pedig az asszonyokkal és a többi testvérrel együtt kövessétek e hármat, Utánam azonban a
kínaiak jönnek az asszonyaikkal. Ti Nap leányai s most már az Én leányaim hárman jertek e
két testvérem oldalára, akiknek a nevük Chanchah és Gella, s így most már rendben
elhelyezkedve, valamennyien a lakásotokba vonulunk."
12. A három: Úr és Mester, de vajon tudja-e majd a három elől haladó, hová kell
vezetniük ezt a nagy társaságot?"
13. Mondom Én: "Ó ez ne aggasszon benneteket, az a kettő, akik között Márton halad,
igen jól ismeri lakásaitokat. Ami Nekem, mint Atyjuknak van, az nekik is végtelen teljességgel
megvan, miatt tehát ne aggódjatok."

154. Fejezet AZ IGAZI BÖLCSESSÉGRŐL ÉS A NAP BÖLCSEINEK ÁLBÖLCSESSÉGÉRŐL -

A VÉRFETŐZÉS TÖRVÉNYE A NAPLAKÓK KÖZÖTT - A SÁTÁN MESTERFOGÁSA - AZ ÚR
IDEJÖVETELÉNEK AZ OKA - HA A TÖRVÉNY KÉRLELHETETLENÜL SÚJT

A menet erre megindul, s egész kényelmesen megyünk tovább.

2. Menet közben a három napleány megkérdez: "Te jó, bölcs Ura, Mestere és Atyja
gyermekeidnek, miért olyan csendes és nyugodt ez a két gyermeked, nem szólnak egy szót sem
és nem is kérdeznek Tőled semmit? Mindent tudnak már talán, s ezért nagyon bölcsek? Mert
lásd, a mi bölcseink is rettenetesen keveset beszélnek, de ha aztán beszélnek, ajkuknak minden
szava természetesen sokkal fontosabb, mint a miénkből tízezer. Ezért valószínűleg így áll a
helyzet eme végtelenül kedves leányaidnál is?"
3. Mondom Én: "Igen, igen, valóban ilyenformán is van, csak azzal a különbséggel,
hogy ezek itt ketten a maga teljességében bírják már mindazt, amiről a ti legnagyobb
bölcseiteknek a legmélyebb titokzatoságukban még csak halvány fogalmuk sincs, s amit még
önmagukban sem mernének kimondani.
4. Mert látjátok az a bölcsesség, ami a ti bölcseiteknél található, tulajdonképpen nem
is igazi bölcsesség, hanem csak olyan kis titokkereskedés féle, ami alapjában véve semmi
olyanra nem vezet, amit igazán jónak nevezhetnék. Igen, mondom nektek, a ti bölcseitek
törvényei itt-ott bizony olyanok, amelyek teljesen alkalmatlanokká tesznek az Én Országom
számára.
5. Természetes, hogy nem követtek el bűnt, ha pontosan betartjátok mindazt, amit
törvényeitek előírnak, amelyek azonban az egykori őstörvényektől már annyira eltérnek, mint
amilyen messzire van e világ a mennytől, mert mondom nektek, még tökéletesen bírjátok ősi
alakotokat mindenben, hatalmasok vagytok akaratotokban, de a ti nagy bölcseitek általában
nem sokat érnek, bár helyenként akadnak még közösségek, amelyek ősi törvényeiket minden
ideig hűségesen betartották. S ezért e két testvéretek sokkal bölcsebb, mint helyenként a ti
legnagyobb bölcseitek.
 6. Mert látjátok, ezek telve vannak szeretettel a földi életük alatt a testvéreikkel vagy
pedig az atyjukkal való nemi érintkezés teljesen távol állott tőlük, mint az egyik legnagyobb
bűn, mert az ilyen cselekedet az Én kegyelmem nélküli legsúlyosabb örök büntetést vonja maga
után. Mert a Föld lakóinál ez áll: "Átkozott legyen egy vérfertőző", nálatok azonban a
vérfertőzés a ti bölcseitek egyik törvénye. Látjátok, most már mennyire eltévelyedtek a ti
bölcseitek! Ezért nem is olyan bölcsek azok mint amilyeneknek ti őket gondoljátok és éppen
azért jövök most én hozzátok, hogy bölcseiteknek nagy tévelygésére rámutassak."
7. A három: Ó Te, gyermekeidnek fennkölt Ura és Mestere! Már a mi bölcseinknek és
e csodálatos nagy világunknak is Ura vagy, hogy más törvényeket akarsz adni számunkra?"
8. Mondom Én: "Igen, a vérfertőzéstől még tisztán maradt leánykáim! A sátán e tiszta
világotokhoz is megtalálta az utat és már sok körzetet sikerült is megrontania. Ezért kell mint
e föld Urárak Magamnak ide jönnöm, hogy e tisztátalan földet megáldjam, mert különben
mindannyian nemcsak valamennyi ősi nemes képességeteket veszítenétek el csakhamar,
hanem ezzel együtt szellemetek örök életét is, ami sok körzetben immár amúgy is csak
hajszálon függ. Ha a sátán valakit meg akar fogni, ezt legkönnyebben a gőggel fertőzött
bölcsesség és erkölcstelenség réven érheti el. Nálatok pedig ezt a hurkot különösen finomam
vetette ki, azonban Én mondom nektek, az Én szemeim előtt semmi sem elég finom!
9. Én mondom nektek, bölcseitekkel együtt ti valamennyien nagyon betegek lettetek
mégpedig sok és nagy körzetben. A ti nemzési módotok, amely őseredetileg teljesen szellemi
volt, a legdurvább anyagiassággá süllyedt, igen, a gyalázatosságok leggyalázatosabbjává vált.
10. Mondom nektek, az általatok szentnek nevezett bolygón élő gyermekeimnél a
vérfertőzés a legjavíthatatlanabb s Előttem a legförtelmesebb bűntevés annyira, hogy
vérfertőzőt minden kegyelem és irgalom nélkül, időleges és örökös tűzhalállal büntetek,
visszavonhatatlan érvénnyel. És látjátok, ez a legborzalmasabb, s a teljes sátáni terhek
legterhesebbje emelkedett nálatok törvénnyé!
11. Gondoljátok talán, hogy Én mint minden lét Ősalapja, mint minden rend Rendje
egy ilyen törvényt érvényesíthetek? Ezért jövök tehát most - amint mondom - hozzátok, hogy
benneteket most örökre vagy megmentselek vagy megítéljelek. Nemhiába kiabálják
szellemeitek hozzátok, hogy e társaságban a "Legrettenetesebb' jön! Ezek azonban nem is jó
szellemek, hanem a sátántól teljesen félrevezetettek. Én azonban nem a legrettenetesebb
vagyok, hanem csupa szeretet az ártatlanok iránt, de annál inkább örökös ítélet azok számára,
akik hallják az Én Igémet, ismerik törvényeimet és mégsem cselekszenek annak szellemében."

155. Fejezet CHANCHAH BÖLCS BESZÉDE - GONOSZ TÖVÉNYEK, AMLYEKKEL

SZEMBEN BŰNT ELKÖVETNI NEM LEHET ÉS IGAZ TORVÉNYEK, HARC NÉLKÜL NINCS
GYŐZELEM SEM DICSŐITÉS

E szavaim nagyon meghökkentik napleányokat, Chanchah azonban megnyitja

gyönyörű száját és igen szelíd szavakkal beszélni kezd:
2. Ó ti legszebb leányai e csodálatos földnek, amely soha nem lát éjszakát és sohasem
érzi az időszakok rideg változását. Ó ti testi vonatkozásban a legszerencsésebbek, akik
betegséget nem ismertek és soha még senkit meghalni nem láttatok, törvényeitek pedig,
amelyek rosszabbak mint a mi legnagyobb vétkeink mégis megtartanak benneteket
szabadságotokban, s eddig még halhatatlanságotokban is. Mégpedig annyira szabadok
voltatok, hogy törvényeitek szerint még akkor sem követhettetek volna el bűnt, meg ha
akartatok volna is, mert törvényeitek minden kihágást lehetetlenné tettek számotokra. De hogy
lehet ez? Hogy kell a törvényeknek megalkotva lenniük, hogy azokat ne hághassák át?
3. Látjátok, az én szentséges Atyám kegyelme és szeretete segítségével rá akarok
mutatni, hogy a gonosz Ahrimán /Sátán/ bölcseiteknek, fényszellem alakját öltve magára,
természeteteknek mindenféle sajátosságával és szükségletével ismertette meg az igazságnak
megfelelően őket, emellé azonban azt az utasítást adta, hogy minden, ami után lényetek
bármelyik idegszála is vágyakozásban nyilvánulna meg, minden vágyaitokat szentesítsétek
törvénnyé azzal a hozzáadással: ha valakinek valami jól esik, úgy csak tegye is meg amit akar,
ha pedig nem kellemes, úgy nem is hiányzik majd neki, ha mellőzi azt.
5. S most gondolkozzatok csak ezen, ti bölcsek, milyen értéke van az ilyen törvénynek,
s lehet ez egyáltalán hasznotokra? Vagy hallottatok talán valaha is valamit egy törvény
áthágása miatti büntetésről?
6. Látjátok, ha egy törvény valóban bölcs, annak úgy kell megalkotva lennie, hogy az
embereknek nagy önmegtagadásába kerüljön különösen, ha szenvedélyes természete azzal
éppen ellentétes cselekvésre ösztönözné - hogy azt helyesen betöltse. Ha pedig azt teljes szabad
akaratából s természetes előnyeinek a feladásával betöltötte, úgy szabad szellemként
emelkedik a halálnak és mulandóságnak alávetett előbbi anyagából, s mint önmaga és a
természetével járó halál feletti győző áll itt, s mint ilyen az örök szellemi lét magasabb rendjébe
léphet át, s a legmagasabb Szellem kegyelméből az Ő gyermekévé válhat.
7. A ti semmitmondó törvényeitekkel azonban, amelyeket a ti bölcseitek adtak nektek,
vajon milyen győzelem érhető el? Mondom nektek semmilyen! Mert ahol nincs küzdelem, ott
nincs győzelem, s ahol nincs győzelem, ott nincs dicsőség sem! De mi most már egy olyan
ember, aki semmi dicsőséget sem ért meg? Látjátok az ilyen értéktelenebb az olyan
jelentéktelen növénynél is, amelyet lábbal letaposott. Mert az, elérte a nagy fejlődési létra
fokozatain felfelé haladtában célját. A dicsőség nélküli ember azonban cél nélkül él, mert bár
él, élete azonban céltalan és semmiféle rendeltetéshez sem juthat - s lám teljesen ez az eset
nálatok is.
8. Ti, földi testetek levetése után bizonyos fajta fény-felhőszellemként éltek úgy
tovább is, de éppen olyan cél nélkül, amint itt testetekben, amely külsőleg megfelel földetek
külső szférájának, amennyiben ez csupa fény, nagy erő és pompa külsőségeiben. Benseje
azonban önmagában sötétebb, mint bármily más bolygó benseje. Mondom nektek, a ti
bölcsességetek nem egyéb csalánnál, szépségetek pedig csupán csak látszat!
9. Éppen ezért jön most Maga az Úr, hogy nektek a fényadó - a Nap gyermekeinek
igazi világosságot adjon és teljesen új utat jelöljön ki a számotokra, amelyen át ti is eljöhettek
hozzánk minden Igazság elnyerésére. Látjátok, az a mi Igazságunk. Ha tehát tökéletesek
akartok lenni, nálatok is tetterőssé kell annak válnia, mert különben minden szépségetek mellett
is az Atyának, Istennek végtelen teremtési térségében, a legnyomorúságosabb lények vagytok.
10. A három napleány Chanchah bölcsességének hatására szinte hebegve szólal meg
némi idő elmúltával: "Ó te dicső, ha így áll a dolog, mint ahogy azt most nekünk elmagyaráztad,
sőt bizonyára így is van, mert hiszen a törvényeink tényleg olyanok, mint amilyeneknek
jelezted - miért hagyott ily sok ideig a ti Uratok és Mesteretek mint a Legmagasabbnak
legnagyobb Követe minket ilyen tévelygésben és miért nem jött már előbb a segítségünkre?"
11. Chanchah: "Kedves testvéreim, az Úr tudja, a legjobban, mikor érett be legjobban
a gyümölcs. Mert Ő csinálta a magot és helyezte el benne az eleven csirát, ebben egyúttal a
gyümölcsöt is, a maga beérési idejére. Mint általában mindenütt, ugyanúgy van ez most nálatok
is. Most értetek be, de nem az igazságban, hanem a csalfaságban, hogy azonban a csalfaságból
a gonoszágba át ne csapjatok, jött el Ő személyesen a ti megmentésetekre."

156. Fejezet A NAPLEÁNYOK JÓ VÉLEMÉNYE AZ ÚR LÉNYISÉGÉRŐL - MEGÉRKEZÉS A

NAPLAKÓK GYÖNYYÖRŰ PALOTÁJÁHOZ - CHANCHAH ÉS GELLA CSODÁLKOZÓ SZAVAI

Nem messze a házuktól így szól a három: "Ó te legkedvesebb nembeli testvérünk, a
te Uradról, Mesteredről és Atyádról éppen úgy beszélsz, mintha a legmagasabbnak egyáltalán
nem a követe, hanem teljes valóságban Ő maga lenne. Ó kérünk téged, ha már annyira bölcs
vagy, világosítsd meg nekünk pontosabban ezt a dolgot."
2. Chanchah: "Kedves testvéreim, erről beszélni nem nekem, hanem egyedül csak az
én Uramnak és Atyámnak van joga. Most azonban már amúgy is közel vagyunk lakásotokhoz,
- ha jól látom - s ott majd mindent megtudtok, amire kíváncsiak vagytok. Ezért legyetek addig
türelemmel!"
3. Ezzel a három megelégszik, s tovább jönnek velünk a közeli lakásukhoz. Most már
az első előudvar kerületéhez érünk, ahol az első kert kezdődik, amelyből terasz szerűen a
második azaz a középső, s ezt pedig majd végül a harmadik és legfelső, a legpompásabb kert
követi.
4. Amint Chanchah és Gella ezt a nagy pompát sőt a végén a hatalmas és minden
nagyszerűséget felülmúló templomszerűen épített lakóházat meglátják, szinte megrémülnek
ennek méretén, s mély lélegzetvétel után így szólnak a háromhoz:
5. Chanchah és Gella "De az Isten szerelmére. Milyen házakban laktok ti? Hiszen
aranyon, a legdrágább, legnagyobb és a legnemesebb ékköveken kívül itt szinte egyebet sem
látunk, milyen vakmerő építkezés és milyen művészi stílus! Igen, az ilyen épületben azzal a
biztos tudattal élni, hogy mindaddig, amíg az isteni élet számára örömet jelent, senkinek sem
szabad meghalnia, természetes, hogy nagy üdvösséget jelent.
6. Látjuk azonban azt is, hogy igen nehéz, egy istennek tetsző életet élni, mert ahol
ennyire áldoznak a külsőséges csínnak, bizonyára senki sem gondol a nélkülözésre és még
sokkal kevésbé az önmegtartóztatásra, pedig csak éppen ennek révén ébreszthető fel a
halhatatlan szellem, hogy Teremtőjével ismét egyesüljön.
7. Ó Uruk, Te legszeretőbb Atyánk! Hát olyan nagy örömödet találod e nagy
külsőséges pompán? Lásd, Márton mennyei lakóháza bizonyára különlegesen pompás, de ezzel
összehasonlítva valójában csak egy nyomorúságos bűnös lebuj. S még hozzá ezek a kertek,
ezek a nagy kiterjedésű és minden pompát felülmúló kertek! Milyen bősége a
legelképzelhetetlenebb művészi alkotásoknak! Nem, nem, ez nem lehet csak egy világ, ennek
valósággal a mennyországnak kell lennie.

157. Fejezet Chanchah komoly elmélkedése a Napbeli palota pompájának

megtekintéséről - A szív szeretetlángolásának a pompája különféle ellentmondások

A három: "Ó ti kedves testvéreim, ha benneteket már ez a külső egyszerűség is-ennyire

elragad, mit szóltok majd akkor, ha a lakás bensejébe léptek, s azt meglátjátok? Mert mi csak
a lakás bensejére helyezzük minden figyelmünket és gondunkat, s a nagyszellem iránt éppen
azzal véljük a legnagyobb tisztelet megadását, ha a reánk bízott talentumokat mindenre
felhasználjuk, amit a szellemünk számára előnyösnek tartunk."
2. Mi úgy véljük, hogy minden pompa melyet mi, mint értelmes, lények a Nagy
Szellem tiszteletére fejtünk ki, éppen ebben nyeri el szembesítését. Mert ha a Nagy Szellem
ezt az érzést oltotta belénk, a mi szellemünk számára törvényt jelent, miért alkossunk valami
selejtest, magasrendű helyett. Nem jelentene-e ez annyit, mint megkíséreljük szellemünket
másformára alakítani, mint amilyenre a Teremtő alkotta és berendezte? Ezért ne taszítson el
benneteket házunk pompája, mert mi azokat nem hiúságból tesszük, hanem tisztán csak
szellemünk bölcsen megállapított szükségletének megfelelően"
10. Chanchah: "Tehát itt is ugyanúgy mint a Földön a jezsuitáknál - akiknek egykor
én is a tanítványa voltam - "mindent az Isten legnagyobb dicsőségére" elv alapján. Ezek a rossz
szerzetesek még ide is megtalálták az utat?
11. Egy ilyen ház természetesen sokkal jobb lenne még a földi császárságnál is. Ó ti
pompában úszó szegények! Nézzétek meg csak az Urat, „az Ő ruhája megmutatja nektek,
milyen pompa áll legközelebb az Ő szívéhez, s ebből azt is könnyen megérthetitek, hogy az
ilyen külsőséges pompa mennyire kellemes az Ő számára. Igen, a szeretettől lángoló szív
pompája az, ami minden mértéken felül kedves Előtte, de minden más egyéb csak gyötrelem!
12. Ha nem így lenne, már igen gyakran felkeresett volna benneteket, mint ahogy a
mi bolygónkon a legszegényebbek is és legjelentéktelenebbek között található, mint szerető
Atya személyesen tanítja gyermekeit és megajándékozza őket kegyelmének minden
teljességével. A nagyokhoz és tekintélyesekhez azonban, akik fényes palotában laknak,
jóformán sohasem tér be, nem tanítja és nem is neveli gyermekeivé."
13. A három napleány: "Kedves testvérünk, bizonyára igazad is van, de akkor hogy
lettél te mégis - ha tényleg a Legmagasabb szellemét hordozza magában - Előtte oly kedves,
mikor te, ahogy mi a benső bölcsességünk révén látjuk, a te bolygódnak egyáltalán nem
szegényes családi házából származol?"
14. Chanchah: "Ezért nem is jutottam még a mi bolygónkon ehhez a kegyelemhez.
Hogy azonban mégis ilyen közel jutottam Hozzá, annak az Iránta való szeretetem az oka, mert
szívem egész hevével szeretem Őt, mielőtt még ismertem és tudtam volna, hogy mint teremtény
Őt, mint Teremtőmet szerethetem. És látjátok ez a szeretet, nem pedig földi házam vezetett el
hozzá!"
14. A három: "De hiszen most már mi is 'Nála vagyunk, dacára, hogy a házunk
nagyonis pompás, hogy lehet tehát mégis, hogy ő az, Akinek nekünk mondod?"
Chanchah: "Kedves testvéreim, külsőleg, látszólag tényleg mellette vagytok, de ez a
közelség nem az igazi, tényleges közelség, amit csakhamar tisztára be is láttok, mihelyt az ajkát
a bölcseitek előtt megnyitja majd. Most azonban már csaknem a házatok tornácánál vagyunk.
Márton már megállást is jelzett és visszajön hozzánk, hogy tanácsot kérjen, ezért fejezzük is
be most beszélgetésünket, s figyeljünk mindenre ami itt történni fog!"

158. Fejezet MÁRTON VAK IGYEKEZETE A NAPSZAKOK SZERTARTÁSOSSÁGA ELLEN,

AZ ÚR BÖLCS INTELME ÉS INTŐ BESZÉDE - MÁRTON BESZÉLGETÉSE PÉTERREL AZ ÚR
MEGLECKÉZTETÉSE MATT

Alig fejezte be Chanchah szavait, Márton már Előttem is áll és megszólal: "Ó Uram
és Atyám, olyan hallatlan pompa van itt, amilyenről egyetlen más világ szellemei sem
álmodhattak. Még a Te leghatalmasabb szellemeid is meresztik a szemeiket, s látszólag még
elviselni is alig bírják ezt a nagy fényességet. A legcsodálatosabb azonban az, hogy itt
nemcsak egy legyet, de semmi más egyéb emberihez hasonlót nem találunk, aki elénk sietne.
2. Péter úgy gondolja és azt is mondja, hogy mindaddig várakoznunk kell a tornác előtt,
míg a ház legelsői az ő szokásos egész szertartásukkal elénk nem jönnek, én azonban miután
még a Földön mindenféle szertartástól alaposan megundorodtam, mivel az csaknem egészen
eltemetett - úgy gondolom ne várjuk be ezt a káprázatos ostobaságot, hanem minden fölösleges
kopogtatás nélkül vonuljunk be a házba, hiszen ehhez bizonyára éppen elegendő hatalmad is
van."
3. Mondom Én: "Várjunk csak kedves Márton! Mi nem ellenségként jövünk ide,
hanem mint igazi barátok, segíteni és építeni akarunk, nem pedig ütni és rombolni!
4. Mondd csak, milyen dicsőségünk lenne abból, ha egy pillanat alatt szétrombolnánk
ezt az egész környéket? Vagy talán dicséretes egy erős karúnak, ha egy szúnyog fejét leszakítja
annak testéről? Lásd, sokkal szebb egy szúnyognak a fejét visszahelyezni, mint azt elpusztítani
azért ne az erőnkről, hanem a türelmünkről és szeretetünkről tegyünk itt tanúbizonyságot!
5. Vagy talán jól esett volna neked, ha veled szemben minden türelmem és szeretetem
helyett, amelyet te még sohasem érdemeltél meg, hatalmammal mindjárt megragadtalak és a
pokolba taszítottalak volna? Hogyan akadályozhattál volna meg te Engem ebben? De lásd, Én
nem ezt tettem veled, mert semmi dicséretest sem találtam abban, hogy mint Mindenható, a
tehetetlent megsemmisítselek, hanem annál is inkább, hogy megtartsalak és felsegítselek. Hát
okos dolog lenne az tőlünk, ha itt ellenségesen lépnénk fel?"
6. Márton mellét verve mondja: "Ó az én bűnöm, az én bűnöm, a legnagyobb bűnöm!
Ó Uram bocsáss meg nekem, hiszen Te tudod, hogy milyen barom vagyok!"
7. Mondom Én: "Igen, igen, hiszen már régen mindent megbocsátottam neked, csak a
jövőre nézve mutattam meg neked a helyes utat, amelyen egyedül haladunk, örökké haladni
akarunk és ezután is haladunk majd, s akkor nem esel egykönnyen ismét vissza az ilyen
ostobaságokba. Lásd, mi mindent örökké megtartani akarunk, de sohasem még egy
másodpercre sem megsemmisíteni, mert a megsemmisítésre egyedül csak a pokol szomjazik.
Ezt jegyezd meg jól és menj ismét a helyedre."
Márton erre megcsókolja lábaimat és visszasiet két testvéréhez
8. Ezek pedig Péter és János, megkérdik tőle: nos, mit tegyünk tehát? Várjunk vagy
pedig benyomuljunk?"
9. Márton: "Hát tudjátok, a szamarak mindig a legtürelmetlenebbek, mert semmi
értelmük sincs, de ha aztán egészen ostobákká válnak, egy alapos koppantás, igen jótékony
hatással van reájuk és ez az eset nálam is. Az Úr egy kicsit megmosott, s így most már ismét
rendben vagyok. A baromból ismét embert csinált, s így - amint mondtam most már ismét
minden a legnagyobb rendben van."
10. Péter: "Igen, igen, nagyon jól mondtad. A Földön én is kaptam jó néhány erőteljes
fejverést az Úrtól és nagyon jól is volt, sőt még Pál testvérem is a hátamba verte egyszer
szellemi öklét és lásd, az is nagyon jó volt, de ennek dacára mi ketten még mindig nem tudjuk,
hogy várjunk még egy darabig vagy pedig most rögtön nyomuljunk-e be ebbe a fényes
palotába? Csak azt mondd meg kedves Márton testvér!"
11. Márton: úgy sejtettem, hogy most már ti ugratni akartok egy kicsit? Magától
étetődik, hogy az úr akarata szerint várnunk kell még, amíg amazok minden szertatásaikat
elvégezték, amellyel elénk jönnek, vagy jönni akarnak. Ti pedig nagyon is jól tudjátok, hogy
mivel jönnek!
12. Péter: "No-no kedves barátom, nem szabad mindjárt felfortyannod. Lásd, én
igazán a legjobban tudom, hogy az Úrnak a korholása nem esik olyan jól mint a dicsérete, de
az éppen annyira a szeretete, mint maga a dicsérete. Tudod, mikor az Úr, a Reá várakozó
szenvedéseit nekünk előre megjósolta, s Őt Jeruzsálemtől óva mondtam neki: Uram, ne engedd,
hogy ez történjék Veled - mit mondott nekem az Úr"
13. Márton: "Ó testvéren, ne ismételd el nekem ezeket a rettenetes szavakat, mert
valóban mindig érthetetlen előttem, hogy az úr, Aki téged előzőleg az Ó egyházának
'talapkövének" állított, amelyen a pokol kapui örökre megdőlnek, nemsokára reá téged
sátánnak a pokol fejedelmének nevezett. Valóban, ez még mai napig is talány előttem, hogy is
érted ezt?"
14. Péter: "Lásd, amikor az Úr engem az egyháza alapkövének nevezett, a
Bölcsessége szólt hozzám, amikor azonban sátánnak nevezett akkor a felmérhetetlen Szeretete
szólalt meg, mert ezzel a világias felfogásomat minden erővel hajtota ki belőlem, amely
világiasságom bennem a tulajdonképpeni sátán maga volt. Testvérem érted-e most már e
kijelentést s ebben a legerőteljesebb korholást?"
15. Márton: "Habár nem is a maga teljességében, de most már mégis csak sejtem,
mire megy ki. Igen, igen, az Úr a maga teljességében Szeretet!"

159. Fejezet A NAPVILÁG ZENÉJÉRŐL - PÉTER KOMOLY FIGYELMEZTETÉSE

ÉRZÉKISÉGÉNEK LEGYŐZÉSÉRE

Márton: "De úgy hallom mintha harangoznának! Mi sül még ki vajon ebből? Ó de
gyönyörű! Lám, lám, még itt is muzsikálnak! Bár semmi ritmust sem lehet belőle kivenni, de
az összhatásában mégis pompás! Mégis csak kíváncsi lennék, hogy milyen hangszerekkel
hozzák ezt létre.”
2. Péter: "Kedves testvéren, ez a csengőnek egy bizonyos fajtájából ered, kb.
olyanformán; amint azt az óegyiptomiak használták, sőt a perzsáknál és a hinduknál még ma
is otthonos, csak itt sokkal tisztább csengésűek mint a Földön. Ezek a harangok tulajdonképpen
korongokból állanak, amelyekre rugalmas kalapácsokkal ütögetnek különösen nagy
ünnepélyek vagy rendkívüli természeti jelenségek alkalmával, amelyek itt nem éppen ritkák,
3. Kevésbé fontos esetekben csengettyűket használnak, amelyekkel a különféle
jelzéseiket is adják. Egy bizonyos fajta hárfájuk is van, amelyet mesterien is kezelnek, ezt
azonban majd csak akkor hallhatod majd meg, ha már e palota belsejében leszel. Most pedig
már tudod, amire annyira kíváncsi voltál. Minthogy azonban most már csakhamar előjönnek a
házból, legyünk nyugodtak és várjuk be őket"
4. Márton csak úgy röviden megkérdi még: "Barátom jó helyen állunk itt az ő
fogadásukra?"
5. Péter: "Hát csak nem vagyunk mi katonák sem komédiások, mi jutott már megint
eszedbe?"
6. Márton: "Nagyon kérlek kedves testvérem, csak legalább te ne haragudj reám, mert
különben alaposan kétségbeesett helyzetbe kerülök, hiszen ahányszor most a számat csak
kinyitom, mindig valami ostobaság kerül felszínre."
7. Péter: "Igen, igen, csaknem ilyenformán van veled, ennek pedig az az oka, hogy te
anélkül, hogy az úr erre felszólítana, folyton beszélsz és kérdezel. Ezenkívül még nagyfokú
testi érzékiség is van benned, s ez még most is állandóan hajtja szellemed olyannyira, hogy
csak akkor tudsz egy kevéssé több bölcsességgel beszélni, ha a neked az egy időre szunnyadó
érzékiséget valami külső vonzó hatás izgalomba nem hozza.
8. De az Isten szerelmére kérlek, végy már egyszer végre erőt magadon és ne engedd,
hogy erőt vegyen rajtad a vágyódás olyan után, ami a szellemedhez nem való, akkor majd
fokozatosan világosabbá válik szellemi látásod s tiszta bölcsességgel beszélsz. Ha pedig ezt a
legkomolyabban nem teszed meg, sohasem szabadulsz meg ostobaságodtól, s az Úr ahelyett,
hogy tovább is vezetne, a Föld holdjára helyez téged vagy ezer évre, a földi időszámítás szerint.
9. A legszebb és legelragadóbb napbeli asszonyok és leányok nagy tömege jön azonnal
ide hozzánk. Az Úrnak a nevében a legkomolyabban mondom neked: csak eddig és nem tovább
látta az úr jónak, hogy téged vezessen, érzékiségedtől való végleges megszabadulásodra. Ha
ezt a próbát kiállod, az csak javadra és előnyödre válik, ha azonban nem veszel erőt magadon,
abban a pillanatban elhagyunk téged, s a Nap helyett a Hold sivár talaján találod magad,
amelynek világából előzőleg egy ottani bölcstől már ízelítőt kaptál.
10. Mert lásd, mindaz, ami a szellemvilágba való megérkezésed óta veled és körülötted
történt, az főképpen mind csak temiattad történt, hogy belőled egy ügyes munkás váljék az Úr
szőlőskertje számára, amint az Úr neked meg is mondta, hogy Számára különösen ezen a
világon hasznos szolgája lehetsz és azért is cselekszik most olyan nagy dolgokat, hogy belőled
igazi angyalt csináljon. Ennek elérésére azonban neked magadnak is tenned kell valamit, ha az
Úr maga is oly sokat tesz, különben igen nyomorúságos jutalmat készítesz elő a magad számára
az Isten igazi Országában, amelyben így még a legjobb esetben is csak egy nyomorult
rongyszedő lehetsz.
11. Most pedig már tudod mi forog kockán, s ezért szedd most már végre és tartósan
össze magad, légy komoly és jó, s ha valami nagy szépség meg akar zavarni csak tekints az
Úrra, s azonnal megnyugszol. Mert annyira kell vinned, hogy a még sokkal nagyobb szépség
ne ragadjon hatalmába mégpedig azért, mert te az Úré vagy és örökre az is akarsz maradni.
Majd csak akkor válsz alkalmassá az igazi mennyországba való felvételre, ahol az üdvösségek
egész végtelen sorozata váradozik reád, amelyekről eddig még halvány fogalmad sem lehet.
 12. Szemeid még mostanáig nem látták amiket az Úr azok számára előkészített, akik
Őt igazán és hűségesen szeretik és nem mint te, aki egy sima és kerekded asszonybőr
meglátásakor Róla csaknem teljesen megfeledkezel, hacsak valamennyire is elviselhető a
helyzeted, s akkor menekülsz ismét vissza Hozzá, ha határtalan és esztelen ostobaságaid
mocsarába már egészen a szád széléig besüllyedtél.
13. Lásd Márton, legalábbis még eddig ilyennek mutatkoztál és gyakori tapasztalataid
dacára is inkább állat mint ember voltál. Most azonban, hogy a célnál vagyunk, az Úr nevében
tedd le végre teljesen állati mivoltodat, az öreg Ádámot távolítsd el teljesen magadtól, s vedd
fel a maga teljességében - krisztusi szeretet teljességét, és akkor azonnal az igazi, a
tulajdonképpeni, a valóságos, az új Jeruzsálembe nyersz felvételt amelynek én, János és
számtalan más, már igen régóta polgárai vagyunk! Márton, jól megértettél engem?"

160. Fejezet MÁRTON LEVERTSÉGE ÉS KÉTELKEDÉSE - PÉTER BIZTATÁSA ÉS ÓVÁSA

Márton nagyon elgondolkozva felel: "Tehát még mindig próba, az én próbám? Tisztán
én miattam az egész? Ó Istenem, óh Istenem, mikor érnek már az én próbáim véget?
2. Majd addig leszek próbálgatva, míg nem a mennyország, hanem a pokol számára
érek meg! Valószínűleg azért kell most annyi mennyet megízlelnem, hogy a pokol annál
rettenetesebb legyen a számomra!
3. Hányszor hallottam már, amint így szóltak hozzám: Nos Márton, kedves testvérem,
tökéletes vagy! Ha pedig már tökéletes, lehetek-e, vagy kell-e a Mennyország számára még
tökéletesebbnek lennem?
4. Ó Istenem, inkább sohase teremtettél volna meg, akkor az én nemlétem sokkal
üdvösebb lenne számomra mint a létem állandó próbatételek mellett a Mennyország és a pokol
között!
5. Jóllehet most vagyok, amilyen vagyok, s ezt neked köszönhetem kedves Péter
testvérem, de azt is mondom neked, hogy e leleplezésedtől akár csak egy emelővel, minden
próbatételemnek végét is vetettél. Most aztán már akár angyalt, akár ördögöt is vonultathatsz
fel előttem, az éppen egyre megy majd nekem, mint az ez utáni létem vagy nemlétem.
Mennyország vagy pokol. Mert ha ezek itt mind csak próbatételek és én folytonosan csak
megpróbáltatva leszek, akkor a további életre nem adok semmit.
6. Én Istenem, az előbb éppen a sivár Holdat említetted. Hát helyezz csak, minél
hamarabb, de legalább aztán örökre csak oda, s ott boldogabb leszek majd mint itt, az állandó
megpróbáltatások között, amelyekből világosan be kell látnom, hogy bár ti, mint a Mennyek
elsőrangú fejedelmei sőt maga az Úr is körülöttem vagytok, a mennyország helyett csak a
pokolba juthatok.
7. De hát csak jöjjön aminek jönnie kell - amint már megmondtam vezessetek akár
angyalt, akár ördögöt is elém, nekem teljesen egyre megy, mert mostantól kezdve némább
leszek mint egy darab kő!"
8. Péter: "Testvérem, ne törődj e tüskével! Mert ez a halál, amelyet a hústest
erkölcstelensége idéz elő benned, a neve "harag" s ezért nevezik a hús gyermekeit a "harag
gyermekeinek" Most azonban már jönnek is kifelé. Maradj csak nyugodtan, e komolyságod
most csak javadra válik majd!"

161. Fejezet MÁRTON KÖNNYÍŰ GYŐZELME A GŐGJÉNBEIN OSTOBA NAP

TETMPLOPEBELI LEGIDŐSEBBEL FOLYTATOTT BÖLCSESSÉGI PÁRBESZÉDBEN

E szavaknál a nagy templom tanácsa harmadik emeletének legidősebb és legnagyobb

bölcse egészen szürke redős ruhában fiatalemberek és leányokkal körülvéve már elénk is áll.
Jobb kezében fokoshoz hasonlóan egy botot, bal kezében pedig egy vesszőnyalábot tart, amely
misztikus jelekkel tarkított. Amint a három vezetőt kb. öt lépésnyire megközelíti a köteget
teljesen feloldja, s azt a kékes színű földön maga elé teríti, ezután a botot a kötegre ereszti, s
kevés idő múlva megszólal:
2. "Az én határtalan bölcsességemből eredő felmérhetetlen erőmmel és hatalmammal,
mint a legelső és a legöregebb embere e világnak, amelynek sohasem lesz vége, s amelyet én
örökké fenntartok.
3. Márton önmagában: "Hát még mit nem! Ez a fickó igen bohókás, nos csak így
tovább.
4. Az öreg: "Szólítalak fel benneteket, hogy végtelen igazsággal adjátok tudtomra mit
akartok itt és mi vezetett benneteket ide? Ha a valótlanságnak csak a leghalványabb árnyalata
hagyja is el szátokat, az én legyőzhetetlen hatalmam porrá zúz benneteket. Nos beszéljetek!"
5. Márton: "Valamennyien, vagy csak egy, valamennyi helyett? Ezt bölcsességeteknek
részletesebben kell közölnie velünk, mert mi nem vagyunk olyan okosak, mint a ti nagy
bölcsességetek. Kérek ezért közelebbi meghatározást. /önmagában: Nahát, ez éppen jól jön,
mert ennek az ostobasága egyben legalább erős leplet von a szüzek szépsége elé, s ez nagyon
helyes így. Most már Péterrel, Jánossal és mindennel ismét teljesen ki vagyok békülve./"
6. A bölcs: "Ha csak egy beszél, abból még nem lehet tudni, hogy a többi milyen
felfogású, s ezért valamennyi, egyszerre és igén hangosan beszéljen."
7. Márton magában: "Én általában, de még inkább ezzel az öreg mennyei fejedelemmel
szemben igen ostoba vagyok ugyan, de ennek a bölcsnek az ostobaságánál még nagyobb már
nincs. Ennek a bölcsességét még én magam is úgy sarokba szorítom, hogy a végén csupa
ostobaságból és nagy zavarában még meg sem tud majd fordulni. Pétert azonban mégis csak
meg kell kérdeznem mi itt a tenni való!" Erre vonatkozólag Márton most Péterhez fordul.
7. Péter: "Kedves testvérem, ez a terület most itt a tiéd, mégpedig a legnagyobb
szabadságban és igazságban. Csak beszélj, ahogy a nyeledre jön!"
8. Márton erre a bölcshöz fordulva: "De kérlek te határtalanul bölcs, ha a te
bölcsességed oly óriási, egyáltalán nem értem, hogy kérdezheted mit akarunk itt, s hogy mi
vezetett ide? Mert lásd, mi mint sokkal kevésbé bölcsek pl. átlátunk téged egészen bensődig, s
máris a legpontosabban tudjuk, mi rejlik a te vélt legnagyobb bölcsességed mögött. Ezért úgy
vélem, hogy te is ugyanígy teljesen átlátsz rajtunk, ha már komolyan annyira rettenetesen bölcs
vagy. Mi a véleményed erről?"
9. A bölcs: Igen, ezt én is tudom, ha a nagy varázsköteget magam elé terítem és a
kettős bot is nálam van, mivel azonban ilyen jelentéktelen vendégekkel van dolgom, csak a
legegyszerűbb segédeszközöket hoztam magammal, ezért meg is kell azt tőletek kérdeznem,
ha valamit meg akartok tudni, így tehát most beszélnetek kell."
10. Márton: "Hát ha így áll a dolog, honnan láthatod meg akkor, hogy igazat
mondtunk-e vagy sem?"
11. A bölcs: "Hogy már előre meghajlítsalak, fenyegettelek meg oly erősen benneteket,
amelyet végre is hajtok, ha valótlanságot mondanátok, ezért tehát csakis a tiszta igazságot,
különben..."
Márton: "igen, különben szamár vagy és az is maradsz."
12. A bölcs: "Mit jelent az, hogy "szamár"?
13. Márton: "Az nálunk egy nagyon ártatlan lény, ugyanolyan színű mint te, hosszú
fülei vannak, de ezzel szemben annál rövidebb az értelmük."
14. A bölcs: "Mi jogosít fel téged arra, hogy engem annak tarts?'
15. Márton: "Végtelen bölcsessége engedjen nekem egy kevés időt, mert egy ilyen
fontos kérdés tanulmányozást igényel."
16. A bölcs: "Mi? az a "tanulmányozás", mert nálunk semmi olyasvalami nincs, amit
"tanulmánynak" hívnának!"
 17. Márton: hallod-e te bölcsek bölcse, a te bölcsességed ugyan igen rövid lehet, ha
még azt sem tudod ami a bölcsesség eléréséhez legalábbis kezdetben feltétlenül szükséges, A
tanulmány alatt a bölcsességet feltétlenül megelőző, első fogalmak és alapismeretek feletti
szorgalmas gondolkozás értendő. Megérted-e most már, hogy mi a tanulmány?"
18. A bölcs: "Nem, mondom neked, hogy ezt nem értem, mert az én bölcsességem
túlságosan nagy, s az ilyen csekélységeket azért nem fogja fel, mivel azok számára túl
kicsinyek és jelentéktelenek. Ezért fejtsd ki magad nagyobb szabásúan, különben nem tudlak
megérteni."
19. Márton: "Lám, lám, a végén még nem is vagy olyan ostoba, mint amilyennek
gondolná az ember ha reád néz, s csak aztán hallja beszédedet. Tehát csak a te végtelenül nagy
bölcsességed miatt nem tudod az ilyen csekélységeket megérteni. No nézd csak milyen bölcs?
Ha azonban e végtelen nagy bölcsességed miatt nem érted meg az ilyen csekélységeket, akkor
megint csak nem értem, hogy az előbb a "Szamár" sokkal kisebbrendű fogalmát olyan kevés
felvilágosítással hogy tudtad mégis azonnal megérteni?"
20. A bölcs: "A számár egy lény, a tanulmány azonban csak egy fogalom, egy lényt
pedig sokkal könnyebb felfogni mint egy fogalmat. Beszélj ezért magasabb rendűen s a
számomra felfoghatóbban."
21. Márton: "Barátom, úgy vélem, a következőkben csak igen nehezen, vagy
egyáltalán nem is értjük meg egymást, mert minden bölcsességed mellett is, rettenetesen ostoba
emberi lény vagy, akinél a bölcsességnek leghalványabb nyoma sem található.
22. Egy tanácsot azonban adok és azt mondom neked: csak lépj szépen vissza és
engedj magad helyett - varázsnyaláb és boszorkány pálca nélkül - mást beszélni, talán valami
okosabbal áll elő hasonlóan e ház három leányához, akik először jöttek hozzánk és igen bölcs
szavakat hallottunk tőlük, hogy emiatt méltán tartanom kellett attól, hogy ti még
hasonlíthatatlanul bölcsebbek lesztek.
23. E várakozásomban azonban nagyon csalódtam, mert egy ilyen rettenetes ostoba
fajankó mint amilyen te vagy, ezen az egész világon sincs talán még egy. Tudod, mi már
elkészültünk egymással, ezért lépj csak vissza és engedj mást magad helyett beszelni."
24. A bölcs: "Ez itt sohasem történhetik meg, mert ha én a magasságok magasságából
eme egyszerű férgekhez lejövök, itt senki sem beszélhet csakis én, a legmagasabb, a
legbölcsebb, a leghatalmasabb, az örökös, a végtelen!"
25. Márton: "Vagy mi még? A mindenségit neki, s végül te magad vagy tán a
Legmagasabb isteni Lény?"
26. A bölcs: "Az egészen éppen nem, de nem sokkal kevesebb, mert Ő valamivel
idősebb mint én, mivel én az Ő fia vagyok."
27. Márton: "És egyéb semmi? Vagy talán valami keveset mégis csak adsz még
hozzá? Tudod, csak úgy egy keveset, olyat mint egy nyomaték?"
28. A bölcs: Persze, még jó sokat hozzá, az azonban úgyis felfoghatatlan lenne a
számodra! Azért is nem mondhatom meg neked, mert te csak egy semmi vagy hozzám képest!"
29. Márton: "Igen, igen, ezt mind tökéletesen el is hiszem neked! Ó, ó, te valóban nagy
vagy, irtózatosan nagy a magad nemében. Magadhoz hasonlót ezen a világon bizonyára
sohasem találnál. Ó, te, te, teve."
30. A bölcs: "Igen, fölöttem senki sincs, s ha a botommal a földet érintem, az egész
világ megmozdul és minden lény remeg félelmében, ha közeledek hozzájuk. De egyáltalán
nem értem, hogy te és gyenge kísérőid is nem remegnek most félelmükben előttem, aki
benneteket most mégis csak azonnal megsemmisíthetnélek!"
31. Márton: Amit most nem értesz meg, azt külsőleg remélhetőleg csakhamar
megérted. Tőlem, a legkevésbé sem, de van itt valaki a társaságunkban, Aki majd megmondja
neked, hogy miért nem remegünk most és nem is fogunk előtted remegni sohasem.
 32. Mert lásd, téged egy gonosz szellem, aki egy fényes angyal képében jelent meg
egyszer nálad a legalaposabban becsapott s így ezt az egész nagy közösséget te is becsaptad,
mert olyan törvényeket adtál nekik, amelynek értelmében mindent megtehetnétek amit csak
akarnak, emellett sohasem hibázhatnak, ezek a törvények pedig tulajdonképpen nem is
törvények.
33. Én azonban tudom, hogy te valamikor valóban alázatos bölcs voltál, s a
közösséged előtt a legnagyobb tekintélyben állottál. Múltkor azonban az az ál fényes szellem
téged félrevezetett, s a régi, valóban isteni bölcsesség helyett ezt a mostani rettenetes
ostobaságot adta, azzá lettél, ami most vagy, egy lénnyé telve a legnagyobb bolondsággal!"
34. A bölcs: "Olyat mondasz most, ami a dolgot tekintve valóban igaz, hogy azonban
ezért bolond lennék, annak előbb még be kell bizonyulnia, mert önmagamat én nem ilyennek
látom, ezért kérlek csak beszélj tovább, de mindig csak nagyvonalúan."
35. Márton: "Mondd csak, emlékszel-e még arra, milyen idős is vagy? Vajon mindig
ugyanaz voltál ami vagy, vagy volt már előtted is valaki e mostani hivatalodban, talán az atyád?
Nem voltál-e valamikor fiatalabb mint most, vagy talán még fiú is? Csak erre adj feleletet s
akkor majd sokkal könnyebben megfelelhetek kérdésedre."
36. A bölcs: "Az első kérdésedre azért nem tudok válaszolni, mivel a nagy időmérő
már nagyon régen eltört, egy régi nagy vihar a nagy inga zsinórját elszakította és nem tudjuk
többé helyre igazítani, s ezért sem én sem senki más nem tudja itt, hogy mennyi idős.
37. Hogy mindig voltam-e, vagy volt-e valamikor kezdetem, csak nagyon homályosan
emlékszem erre, mintha valamikor születtem volna, s így nem is lehettem mindig az, ami most
vagyok. Úgyis rémlik nekem, mintha valamikor atyám is lett volna, aki - amikor még csak fiú
voltam - az én hivatalomat viselte, természetesen azonban nem az én nagy bölcsességemmel.
Ezzel válaszoltam kérdéseidre, s így beszélj most már ismét te!"
38. Márton: "Lásd, lásd, nagyon jól tudtam, hogy te sem Isten, sem Isten fia, hanem
egy közönséges halandó ember vagy, mint amilyen én is voltam, s ez már igen jól is van úgy
neked, mint az egész közösségnek, mert így téged is meg a közösségeteket is még meg lehet
menteni. Ha konok ostobaságodban megragadtál volna, mindnyájan a legkomolyabban igen
rossz sorsra jutottatok volna. Hogy miért azt az ezután következők majd megmutatják neked.
Ha nagyon szerencsés akarsz lenni, úgy azonnal dobd el magad elől ezt a varázsköteget és
botot, mert addig nem lehet veled egy valóban bölcs szót sem váltani."
39. A bölcs: "Te túl sokat követelsz tőlem, mert ha ezeket a segédeszközöket amelyek
az erőmhöz, hatalmamhoz és bölcsességemhez szükségesek elvetem, akkor már nem tudok
többé működni. Ki engedelmeskedik nekem, ha majd nem lesz már hatalmam, ki tart majd az
erőtlentől? Ki hallgat meg, ha nincs már bölcsességem? Ezért nem követelhetsz tőlem olyat,
amit méltóságom nem viselhet el."
39. Márton: "Barátom, nekünk földlakóknak magától Istentől van egy Ige amely így
hangzik: Nincs semmi olyan amit ha az Én nevemben elhagytok, amelyet aztán a beteljesülés
idején százszarosan vissza ne kapnátok.
40. És lásd, nálad is ugyanez lesz az eset. Amit nekünk teszel s amit te a mi Urunk
nevében elhagysz, azt minden igazságában ezerszeresen kapod vissza. Nyomorúságos dolgot
hagysz el, nemeset kapsz helyette vissza. A látszat helyett valóságot nyersz, a csalás helyett
igazságot, az ostobaság helyett bölcsességet, gyengeségért erőt, tehetetlenségért hatalmat - s
így Istentől a legnagyobb fényességében nyersz majd mindent, amit mértéken felüli
semmiségedben elhagysz.
41. Ezért tedd csak meg szívesen és szabad akaratodból amit tőled kérek és önként
ajánlom fel neked magam korbácsod alá, s azt tehetsz velem amit csak akarsz, ha nem a
legteljesebb igazságot mondtam itt neked."
 42. A bölcs: "Jól van, látom már, hogy te komolyan valóságos szellem vagy, s ezért
megteszem amit kívánsz tőlem. De azért aztán felelj első kérdésemre, kik vagytok és honnan
jöttetek ide, hogy aztán én is bevezethesselek benneteket ebbe a házba!"

162. Fejezet AZ IGAZI HITRŐL ÉS A SZELLEMEK SZABADSÁGÁRÓL - AZ ÖREG

SZELLEMI FELÉBREDÉSE

A bölcs most mindent elpakol maga elől. Amint a nyalábot a bottal együtt eldobta Péter
e szavakkal lép elé:
2. "Így van ez jól. Te most megtetted azt, amit Márton testvérünk tőled mindannyiunk
nevében kért s ezzel egy új testvérünkké lettél, s így most már az is helyénvaló, hogy mi is
eleget tegyünk annak, amire te kértél bennünket, nevezetesen, hogy közöljük veled kik
vagyunk és honnan jöttünk.
3. Lásd, semmi sem könnyebb mint szóban közölnünk veled, amit tőlünk meg akarsz
tudni, ezzel azonban még semmit sem tettünk és még kevesebbet segítettünk rajtad. Mert ahhoz
amit Én magunkról veled közlök, feltétlen hit szükséges a részedről. Mégpedig készséges,
minden kétség nélküli elfogadása annak, amit majd mondok. Ha hiányzik e hited, bármit
mondanék is nem használ semmit neked.
4. Csak úgy magadban persze azt mondod: ha bizonyítékot is adtok a mondottak mellé,
akkor mindent nemcsak akarok, hanem el is tudok hinni ezzel szemben azonban természetesen
azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen hit már nem is hit, hanem csak tisztán tudás, amivel
benső lényeden csak kevéssé, vagy egyáltalán nincs is segítve.
5. Mert lásd, a bizonyítékra alapított tudás már nem szabad tudás, hanem ítélet alatt
álló, és egy szellemet sem tesz szabaddá, hanem gyakran éppúgy foglyul ejti mint ahogy a sok
bizonyíték valamely elhívásra kijelölt tételt.
6. Csak az a hit, amely hasonló a szív szabad és önkéntes engedelmességéhez, amikor
a szív nem kérdi: miért, hogyan, mikor és miáltal - csak az a hit az igazi hit, ez szabadítja fel a
szellemet, mert csak ez a hit szabad és feltétlen elfogadása annak, amit a mennyek egy követe
közöl veled, s amelynek illetékességét senki más hanem egyedül csakis a szíved szeretete
bírálhatja meg.
7. Ha szeretetet érzel a követ iránt, fogadd is azt el, ha pedig nem érzel, akkor engedd
útjára. Ugyanis a követnek is ugyanúgy utasítása van az Úrtól amikor így szól: ''Ahol
elfogadnak benneteket, ott maradjatok is meg, ahol azonban, nem fogadnak el benneteket, ott
még a sarutokról is verjétek le az út porát, s vonuljatok tovább."
8. Ebből láthatod, hogy sem az, akiket a követ felkeres, sem pedig magának a követnek
sem szabad kötve lennie, hanem teljesen szabadnak kell maradnia. A közlésnek is meg az
elfogadásnak is szabadnak kell lennie, mert ahol többet kívánnak ott már nincs többé
szabadság, hanem csak törvény, amely egyetlen szellemet sem szabadít fel.
9. Ha Isten, az örökkévaló Úr az embereit, megdönthetetlen bizonyítékokkal tanítaná
arra, hogy Ő van, miben és miként nyilvánul meg, ez igen könnyű lenne a Számára, mert csak
egy törvény elé kellene azokat helyeznie, s az embereknek lehetetlen lenne mást elfogadniuk
és másként gondolkozniuk és szívük - hasonlóan az állatokéhoz - már ítélet alatt is állna. Az
Úr azonban nem mesterséges, hanem teljesen szabad embereket akar, ezért szívünknek
szabadoknak is kell maradniuk, különösen az Ő kinyilakoztatott tanának az elfogadása
tekintetében, különben szellemükben sohasem válhatnának szabaddá.
10. Ameddig ugyanis értelmed bizonyítékot követel valamely tan vagy kinyilatkoztatás
felvételéhez, addig a szellem még mintegy sötét zárkának a foglya, s ha éhezik vagy szomjazik,
táplálék után kiált, amelyet számára a bizonyítékokban csak gyér morzsák módjára juttatnak,
amelyekből azonban sohasem szerezhet annyi erőt, hogy bilincseitől kiszabadíthassa magát.
 11. Ha azonban a szív értelme minden bizonyíték nélkül fogad el valamit, a szív azonnal
megmutatja saját szabad erejét, amelyen átmegy a szellemébe s azt szabaddá is teszi. Ha pedig
a szellem már szabad, akkor már minden szabad az emberben: a szeretete, a világossága és a
látása. Akkor már az igazság bizonyítására sincs már többé szüksége, mert a szabad szellem
már önmagában minden igazságok legtisztább és legteljesebb Igazsága.
12. Kérdezd meg tehát most szívedet, vajon el tudod-e feltétlenül hinni amit én
mondok majd neked, s akkor majd meg is mondom neked mindazt, amit csak tudni akarsz. Ha
azonban erre nem vagy képes, akkor az én szavaim hiábavalók lennének, mert mi nem azért
jöttünk, hogy megítéljünk, hanem hogy megszabadítsunk benneteket régi szolgaságotok járma
alól!
13. A bölcs: "Fenséges barátom, te magasabban állsz mint én, ezért csak beszélj és én
szabadon hiszek, mert hinni akarok is neked!

163. Fejezet PÉTER FELVILÁGOSÍTJA AZ ÖREG BÖLCSET AZ ÉRKEZETT TÁRSASÁGRÓL

ÉS A LÁTOGATÁS OKÁRÓL - A BÖLCS KÉTELKEDÉSE ISTEN LÁTHATÓSÁGA FELETT

Péter: "Nos, akkor halld tehát! Mi valamennyien ahogy itt látsz bennünket először is
Isten gyerekei vagyunk, a ti elképzelésetek szerint a legmagasabb Szellem gyermekei,
másodszor pedig közülünk kevesen a Legmagasabbnak egyenes főszolgái mégpedig olyanok,
akiket éppen a Legmagasságosabb az egész végtelenségbe kiterjedő egyházának alapköveivé
tett. Először természetesen csupán a Földre, azaz arra a bolygóra, amelyet ti "Szentbolygó"-
nak neveztek, akiket azonban mihelyt feladatukat a legnagyobb örömmel és odaadással
elvégezték, testüknek fájdalmas elvétele után egyenesen Hozzá, a legmagasabb Mennybe
emeli, hogy először is Tőle mindent elnyerjenek, amivel Ő rendelkezik és az üdvösség
legmagasabb fokát örökké zavartalanul élvezhessék. Másodszor pedig, hogy éppen eme
üdvösségükben e szolgálatot a legnagyobb kiterjedésben ellássák, amelyet a Földön
természetesen csak igen szűk keretek között végeztek. Hogy pedig most mindent tisztán láss,
tudd meg, hogy én Péter, s e harmadik János, ilyen szolgák vagyunk, a többiek pedig többé -
kevésbé még kezdők e világban s az előbb említett szolgálatban.
2. Az ok amiért idejöttünk először is az, hogy eme új jövevényeket e világon a
magasabb szeretettevékenységbe bevezessük és beavassuk, emellet azonban benneteket, e
fényvilág lakóit, mégpedig csak egyes közösségeit, amelyek a helyes útról letértek, ismét
visszavezessük és felemeljük.
3. Mivel azonban éppen ez utóbbi igen nehéz munka, amely még a mi erőnket is
meghaladná, ezért Isten, az Úr az Ő teljes erejében és hatalmában szintén közöttünk van,
mégpedig látható emberi alakban, amely alak a tulajdonképpeni isteni is egyúttal, miután Isten
bennünket embereket úgy külsőleg mint belsőleges az Ő hasonmására teremtett. Mert az Ő
kedvencei számára nem választott más alakot, mint az Ő ős és örök szeretetét.
4. Ezért az egész végtelenségben egyetlen világ sincs, ahol az embereknek más alakjuk
lenne mint nekünk, csak helyenként a külső nagyságban és színben térnek el egymástól, meg
némelykor még valamilyen külső dolgokban, az alapforma azonban mindenütt az isteni marad.
5. Így tehát nem szabad megütköznöd azon, ha most majd igen hamar Istent a
legmagasabb Szellemet teljesen az én alakomban és nagyságomban pillantod meg, mert az Ő
végtelen hatalma és nagysága nem az Ő külső alakjától, hanem csak benső szellemi
nagyságától függ, ami örökké a legszentségesebb Világosságban és a teremtményektől
sohasem láthatóan és még kevésbé felfoghatóan lakozik.
6. Most már mindent tudsz, semmit sem hallgattam el, ami a kérésed megfelelésére a
legszükségesebb volt. Most pedig mondd meg teljesen őszinte szívvel minden színlelés nélkül
- ami egyébként itt nálatok, e közösségben igen gyakori, hogy valóban mindazt elhiszed-e, amit
csak mondtam neked?"
 7. A bölcs: "Fenséges barátom, őszintén szólva, egészen a legutolsó kivételével -
mindent, azt azonban, hogy Isten, a Legmagasabb, végtelen, az ős isteni Lény itt s méghozzá a
te alakodban és nagyságodban közöttetek lenne - azt hiszem ezt már magad is beláthatod, ha
ősrégi jóslásainkat és kinyilatkoztatásainkat csak egy kevéssé is ismered - azt elhinnem nagyon
nehéz dolog! Lehet ugyan, hogy ezt később talán be is látom, de ebben a pillanatban ez, az én
Istenről, a Legmagasabb Lényről alkotott felfogásom szerint - csaknem teljesen lehetetlen.
8. Te tudod, hogy Isten csak nagyon ritkán küldi hozzánk angyalát, akik nekünk mint
a legnagyobb bölcseknek éppen a legmagasabb isteni Lényt nyilatkoztatják ki, de mindig
hozzáteszik: "Istent azonban senki sem láthatja, hogy életét is megtartsa". Ezért is lakozik Ő a
kikutathatatlan mélységek mélyén, hogy az istenség szemlélése következtében egyetlen lény
életét se érje károsodás. Mi történnék tehát velünk, ha tényleg úgy lenne, ahogy azt te most
elmondtad, ha Isten köztetek lehetne?
9. Nem akarom kétségbe vonni, hogy ez az Isten lénye számára feltétlenül lehetetlen
lenne, de mi lenne akkor az Ő örökkévaló megmásíthatatlan rendjével, amelyet oly sokszor
kinyilatkoztattak nekünk?"
10. Péter: "Barátom csak egy kevés türelmet, s a számodra most még csaknem
lehetetlent rövidesen nagyonis lehetségesnek találod majd. Most tehát csak légy még egy kis
türelemmel, Ő maga jön ide, majd Tőle fogod ezt legjobban felfogni."

164. Fejezet PÉTER LOGIKUS FEJTEGETÉSE ÉS AZ ÖREG BÖLCS KÉTELYÉNEK

ELOSZLATÁSA AZ ISTENSÉGGEL ÉS AZ ÚR LÁTHATÓ JELENLÉTÉVEL KAPCSOLATBAN

A bölcs: "Kedves barátom, csak nem az lesz talán, aki a két asszony között megy, akik
előtt - ha jól látom - e háznak éppen az a három leánya halad, akiket az előbb odaküldtünk,
ahol ti voltatok és továbbmenni nem akartatok, illetve nem tudtatok?
2. Mert lásd, nálunk a legnagyobb fokú illetlenség lenne még egy harmadfokú bölcs számára
is, ha asszonyoktól hagyná vezettetni magát. Hogy nézhetnénk tehát el, ha a legmagasabb Isten,
Akitől a rend minden törvényének erednie kell, közvetve, vagy akár közvetlenül is,
asszonyoktól vezettetné magát? Feltéve, természetesen, hogy ez a szellem, vagy inkább egy
olyan ember mint mi – nem mutatván jelét, hogy egy különleges valaki is lenne - valóban egy
ilyen Isten lenne?" Péter: "Barátom, egész életed folyama alatt nem készítettél még különféle
dolgokat részint saját hasznos használatodra vagy csupán csak szórakozásodra?
3. Erre te ezt feleled: ó igen egész tömeget, mind a kétféle rendeltetéssel.
4. Jól van, mondom én - ha tehát te mindenféle dolgot készítettél, akkor mondd csak,
találtál te azok közül csak egyet is olyat, amelyről megállapíthatnád és azt mondhatnád: ez a
művem nem méltó hozzám, szégyenkezem miatta, s így a legnagyobb mértékben illetlen is,
hogy e művemre még csak reá is tekintsek, s még kevésbé, hogy kezeimmel érintsem.
5. Te erre ezt feleled: Nem! Mert ha egy ilyen műved lenne, hogy készíthetted volna
azt el, ha az sem egy tekintetedre sem pedig a kezeidhez sem lenne méltó? Lásd, nagyon
helyesen feleltél meg erre és ez tényleg így is van, de halld csak tovább!
6. Ha pedig már egyetlen művedet sem tartod ilyen rossznak, hogy az méltatlan lenne
hozzád, holott a te műveidnek, Istennel szemben a legeslegtökéletlenebb mestere vagy, hogy
kívánhatnál el tehát Istentől egy ilyen rendű okosságot, mikor Ő a műveinek örökké a
legtökéletesebb mestere?
7. Ó mondd csak, melyik isteni művet találod te annyira rossznak, hogy miatta Neki
szégyenkeznie kellene? Vagy talán Neki mint végtelen művei örökkévaló Urának kellene
tőlünk, éppúgy teremtményeitől az illendő jogot s a helyes rendeltetést megkérdeznie, hogy
melyik művével érintkezzék? Mi a véleményed barátom erre vonatkozólag?"
8. A bölcs: "Ó barátom, most már teljesen belátom, hogy te igazán mély bölcsességű
vagy, mert minden tételednek a legszilárdabb alapja van és semmi ellenvetést sem lehet ellene
tenni. Ezért most már tényleg kezdem is belátni, hogy az az egészen egyszerű kinézésű ember,
lehet, hogy csakugyan a legmagasabb isteni Lényt rejtheti magában, mert ha ezt megtehette a
kis szent bolygón - mint ahogy erről az Ő angyalai útján értesítve és tanítva lettünk - miért
lenne ez Számára e nagy fényvilágon lehetetlen?
9. Látod, hogy ezt nemcsak felfogom, de most már el is fogadom, de felvetődik itt egy
másik elképesztően fontos másik kérdés, éspedig: barátom, ha azonban Ő, tényleg Ő, a
Leghatalmasabb, a Legszentebb, végtelen Legbölcsebb - én mondom neked - Ő, Aki a
legnagyobb és legmélyebb gondolatunkban a legfennköltebb és oly végtelenül szent, hogy a
legnagyobb és legtisztább bölcsünk sem merészel még csak nevére sem gondolni - hogyan,
kérdem én, hogyan fogadjuk Őt, hogy állunk meg akkor Előtte?"
10. Péter: "Barátom, már meglehetősen közel is van. Nézd csak meg éles szemeiddel
és aztán mondd meg, vajon csakugyan rettenetesek, olyan haragosnak és borzalmasnak látszik-
e és azt is mondd meg, hogy e ház három leánya - akik folyton csak Rá tekintenek és ugyancsak
jó hangulatúaknak látszanak, hogy félelmedből mutatnak-e valami?"
11. A bölcs: "Ó barátom, ilyet tényleg nem fedezek fel bennünk. Mert jónak,
jámbornak és szelídnek néz ki - a hármat pedig még soha nem láttam ilyen - már majdnem azt
mondhatnám - csintalanul jókedvűnek! "
12. Péter: "Nos, ha tehát ezt jól megérted, akkor kérdezhetsz-e olyat mint az előbb?
Mondom neked, ne félj Tőle, mert ahová megy, mindenhová szeretettel megy, de sohasem
haraggal vagy bosszúval, jóllehet mind a harag, mind a bosszú, mind pedig a szeretet is örökké
az Övé, s ezért senki se haragudjék se bosszút ne forraljon egyetlen felebarátja ellen sem.
13. Mert a harag egyedül az Istené, s a bosszú a bíróé, a szeretet azonban az Atyáé ezt
pedig gyermekei számára tartogatja, felkeresi őket, s ha jön, sem haraggal sem bosszúval nem
jön, hanem mindig csak szeretettel mint Atya az Ő gyermekeihez, akiket éppen szeretetből
teremtett Hozzá hasonlóknak alakjuk szerint és helyezte el szívükbe azt a rendeltetést, hogy
azzá lehessenek, ami Ő maga is.
14. Ha pedig most már - amint neked kijelentettem - az örök igazság szerint így van,
bölcs dolog lenne-e Attól félned, Aki velünk szemben maga a Szeretet?
15. Lásd, te most tőlem sem félsz, akinek pedig annyi ereje és hatalma van, hogy ezt a
világotokat csupán egy leggyengébb gondolatommal is egy pillanat alatt megsemmisíthetném
s a következő pillanatban egy másikat hívhatnék létre. Ha pedig tőlem nem félsz, akinek az
Úrból minden hatalmam megvan és emellett olyan jó mint Ő az örökkévalóságokon át sem
leszek, hogy félj Attól, Akinek a jósága is végtelen?
16. Ne félj tehát Tőle, hanem örülj inkább mérhetetlenül, hogy neked s ennek az egész
világotoknak oly nagy kegyelem jut osztályrészül, s akkor Ő is örömét leli benned és
mindnyájatokban és segít majd rajtatok, mert legnagyobb szükségetek van az Ő segítségére. És
most barátom, készítsd elő a szívedet, mert csak néhány lépés és Ő itt van köztünk!"
17. A bölcs: "Ó barátom, hogy a szívem rendben van-e, azt nem tudom, hogy azonban
nagy szeretetet érzek iránta, azt csak most először érzem elevenen.
18. Így tehát most nagyjából a félelemtől is megszabadultam, mégpedig a bölcsen
előadottak alapján, aminek következményeképpen a helyes gondolkozás szerint mint
teremtmény lehetetlen, hogy más legyek és lehessek mint ami éppen vagyok, azaz egy
teremtmény, s akivel szemben Isten sem lehet kevesebb mint ami, azaz Isten, a legtökéletesebb
Alaplény, Akiből minden, bármilyen létező lény ered és másból nem is eredhet.
19. Mert teremtő nélkül teremtmény el sem képzelhető, de annál inkább teremtő,
teremtmény nélkül. A Teremtő ugyanis már az, Aki, az Ő örökös legtisztább öntudatában,
amelynek birtokában teremthet azt és amikor csak akar, a teremtmény azonban semmiképpen
sem lehet valami, mielőtt még a Teremtő mindenható akarata őt valamivé meg nem teremtette!
20. Mind a Teremtőben, mind a teremtményben két szükségszerűséget látok ahol a
második az elsőből vitathatatlanul és önként következni látszik, ha pedig a dolog másként
semmiféleképpen sem képzelhető el, így egyáltalán nem is tudom belátni, hogy nekem mint az
első, feltételhez kötött következménynek Tőle a feltételezőtől félnem kellene!
21. A dolgot a saját lelkem nagyobb megnyugtatására magyarázom így. E mi nagy
világunk felületén számtalan oly apró dolog is van, amelyeknek az anyaga külön-külön, e világ
össz anyagához mérten oly jelentéktelen arányban áll, s jóformán semmi, a végtelenség mellett.
22. Ennek dacára azonban a legkisebb a legnagyobb mellett is teljesen zavartalanul
áll és ugyanazon alapon örülhet életének, mint a csaknem végtelenül nagy, mert ha a naggyal
szemben jóformán semmi is, önmagában mégis csak az, ami: tökéletes. Azt is gondalom még
tovább én természetesen sohasem lehetek azzá, Aki a mi legfennköltebb, leghatalmasabb
Teremtőnk, ezzel szemben viszont a Teremtő, minden hatalma dacára sem lehet az, ami Én
vagyok - azaz teremtménye.
23. Természetes, hogy e sajnálatos előnynek - azaz inkább hátránynak mondhatnám -
semmi értelme sincs, emellett azonban mégis egy olyan különleges fokozat, amelyre a
Teremtő, mint minden lét alapfeltétele sohasem léphette. Így tehát e két szükségszerűségnek
megvan önmaga számára is az értéke, mégpedig olyan formában, hogy ezt az értéket habár
csak látszólagos is, a valóságban azonban egyik szemben álló fél sem érheti el. Mivel pedig
most már ezt a valóságos helyzetet tisztán látom szemeim előtt, azt a bizonyos félelmet is
eltávolítom most majd magamból, ami eddig uralkodott rajtam."

165. Fejezet JÁNOS PÁRBESZÉDE A BÖLCCSEL A TEREMTŐ ÉS TEREMTMÉNY

KÖZÖTTI VISZONYRÓL

János erre közbeszólt: "Kedves Barátom, szavad értelmét mérlegelve úgy találom, hogy
az önmagában véve helyes ugyan, csak még azt fűzöm hozzá, hogy te a két végletet nagyon
nyersen kezelted s igen éles határvonalat vontál köztük.
3. Az mindenesetre igaz, hogy a Teremtő sohasem válhat teremtménnyé sem pedig
megfordítva, de éppen úgy nincs semmiféle hátrányban sem pedig valamilyen különleges
előnyben a Teremtő a teremtménnyel szemben.
3. Mert először is teremtmények létrehozásához nem volt más anyaga mint Ő saját
Maga, azaz a teremtményt csak ugyanabból a lényégből alkothatta mint ami Ő maga is öröktől
fogva, másodszor pedig a teremtményt folytatólag önmagából kell továbbra is fenntartani, míg
Vele szemben a teremtménynek semmi más dolga nincs, mint csak, hogy egyszerűen legyen.
4. Ha pedig a teremtmény olyan, mint amilyennek őt a Teremtő akarja, szóval ha a
számára előírt rendnek megfelelően él, teljesen a Teremtőjének a tökéletességéig fejlődhet
fel. Elérheti az istengyermekséget, s akkor Vele úgyszólván ugyan egy házban lakhat és
minden jogát felhasználhatja és élvezheti. Így tehát úgy vélem, hogy ez esetben mind a
Teremtő mind pedig a teremtmény kölcsönösen nem sokat írhatnak egymás javára.
5. Amíg a Teremtő és a teremtmény a számára juttatott erkölcsi szabad akaratából
kifolyólag akaratukban és cselekedeteikben egymással szemben ellentétesen állnak, addig a te
felállított alapelved helytálló, mert a Teremtő elsőbbsége vitássá sem tehető, mert hiszen az
elsőbbsége megcáfolhatatlan szükségesség.
6. Mihelyt azonban a teremtmény a felismerése és a Teremtő kinyilvánított akaratának
cselekvő tevékenysége által a válaszfalat ledönti s ezzel a Teremtőt önmagában felveszi, s így
Vele teljesen eggyé válik, akkor felvetődik a kérdés:
7. A Teremtő mint öröktől fogva egy és ugyanaz, hol teremtő inkább önmagában, vagy
pedig a teremtményben? Vajon ki idősebb itt: teremtmény mint azonos lényiség a Teremtővel
együtt és Benne, vagy pedig a Teremtő mint szintén azonos lényiség magában a
teremtményben? Mert hiszen az Úr maga mondja: Ti Bennem vagytok és Én bennetek.
 8. Ebben az esetben ami pedig igaz és tagadhatatlan - úgy vélem, kedves barátom –
hogy véleményedet kicsit eltúloztad és ezért ezt felül kell vizsgálnod. Mi a véleményed erre
vonatkozólag?"
9. A bölcs: "Kedves barátom, látom, hogy te rettenetesen bölcs vagy, és felállított
alaptételed ellen semmit sem vethetek, csak úgy vélem azért, hogy a cselekvő lényisége a
Teremtőnek mindig a sajátja marad, s teljesen egyre megy, hogy önmagában elkülönülve
marad-e vagy pedig a Belőle folyó hatás következményeként a teremtményt egy edényhez
hasonlóan Önmagával megtölti-e. Természetesen és magától értetődően a teremtmény számára
juttatott felvevőképességnek mértéke szerint.
10. Mert, hogy a teremtmény az istenségnek sohasem fogadhatja magába az egész,
végtelen teljességét - e tekintetben azt hiszem nem merülhet fel kétely? Úgy gondolom e
kérdésnek a megválaszolása már a végtelenség fogalmában nyugszik, amelyet szintén csak
ugyanaz a Végtelenség foghatja fel nem pedig az abból eredő végesség.
11. Lásd, e világunkról látunk egy napot, amelynek nagysága a mi világunk nagyságát
bizonyára sokmilliószor felülmúlja. Ahogy azonban igen gyakori megfigyeléseim alkalmával
tapasztaltam, hogy e nagy világnak a képét még a legkisebb harmatcsepp is teljesen formájában
és lényegi sajátosságában kielégítő valóságban tehát tökéletesen felveszi, - úgy az sem lehet
kétséges, hogy mi teremtmények a Teremtőt önmagunkban a Teremtőtől szintén felvehetjük,
már amennyire erre saját fejlettségi fokozatunk alkalmassá tehet.
12. De hol marad a Napnak a harmatcseppben megjelent képe a természetes Nap
mögött, hát még milyen messzire akkor a teremtmény a Teremtő képével az igazi Teremtő
mögött? Úgy vélem igen nehezen fejezhetnénk ki számokban hány ilyen harmatcsepp lenne
szükséges csak a alap anyagmennyiségének is a teljes előállításához, amely azoknak ionjaiban
visszatükröződik.
13. És emellett mégis csak két elhatárolt dolog áll egymással szemben. Miképpen
lehetne azonban lehetséges egy kielégítő határozat itt, ahol az örökös végtelenség és egy
bizonyára alig számításba vehető időbeli és térbeli meghatározása találkozik?
14. Az egyébként nem is vonható kétségbe, hogy a teremtményben lévő teremtői
lényiség azonos a Teremtővel és viszont, de kérdem: Milyen arányban? Márpedig ezt az arányt
is roppant komolyan figyelembe kell vennünk, mert ebből világosan kitűnik, hogy a Teremtő
és a teremtmény között, dacára minden természetes és erkölcsi azonosságuknak, mégis örökké
igen mély szakadéknak kell maradnia, amelyet teljesen sem egyik sem a másik fél sem léphet
át.
15. És így mindaddig megmaradok alaptételem mellett, míg csak a két ellentétes pont
tökéletesen össze nem ér. Ezzel azonban egyáltalán nem akarom magam egy mélyebb tanítás
elől elzárni, sőt ellenkezőleg, erre vonatkozólag minden tanítást a legnagyobb örömmel
fogadok, s azért nagyon örülnék, ha erre vonatkozólag tőled további és bizonyára mélyebb
tanítást nyerhetnék."

166. Fejezet AZ EMBER EGGYÉVÁLÁSA ISTENNEL - A TENGER ÉS A VÍZCSEPP

HASONLATA - AZ ÉRTELMI BÖLCSESSÉG NEHÉZKESSÉGE A SZÍV BÖLCSESSÉGÉVEL
SZEMBEN

János: "Kedves barátom, te ugyan, nagyon bírálóan tárgyalod ezt a természetesen

mindenek felett súlyos kérdést és némely tekintetben igazad is van, de az egészben és
általánosságban ezzel mégis bizonyos mellékútra tévedhetsz, amelyen bizonyára
örökkévalóságok alatt is nehezen érnéd el létednek egyetlen igazi célját. Ezért az Úr nevében,
Aki éppen mi miattunk várakozik egy kissé, valamivel jobban megvilágítom neked, s ezért
halld kedves batárom:
 2. Egy természetes képhez menekültél, hogy téged a félelemtől megszabadító
alaptételed helyességét még tisztább módon elém tárhasd, Ugyanígy én is folyamodhatok egy
hasonló képhez, hogy veled szemben bizonyítékot állítsak, amellyel jobban megvilágosítalak
mint az általad megmutatott Nap csaknem határtalan fénytengere. Nem nyúlok olyan mélyen
bele mint te a teremtés térségébe, azért mégis hiszem, hogy az Úr segítségével fején találom
majd a szeget.
3. Lásd, a tenger csaknem minden világon legyen az tömegét tekintve akár nagy akár
kicsi - egyformán nagy mennyiségű víz, amelybe végül minden folyam, folyó, patak valamint
számtalan ér és forrás ömlik, s amelybe a legnagyobb tömegű esőcsepp is hull alá.
4. Ez a tenger azonban minden világon a legelső főalapja is minden tónak, folyamnak,
folyónak, pataknak, érnek és forrásnak, valamint minden esőnek és harmatnak. Mert ha egy
világnak nem lenne tengere, az olyan emberhez lenne hasonló, akinek sem vére s így semmiféle
más nedve sem lenne, és mielőbb múmiává vagy élettelen szoborrá válnék. Egy világ számára
tehát a tenger épp annyira szükséges, mint a vér az ember vagy bármely más élőlény élete
szempontjából.
5. Így tehát minden, ami egy világon csak nedvet jelent, mind ebből az egy tengerből
veszi eredetét, végzi meghatározott szolgálatát, s majd ismét a tengerbe tér vissza.
Megszámlálhatatlan mennyiségű legparányibb folyócskákban vagy cseppekben ajándékozza
szét a tenger hatalmas fölöslegét az őt körülvevő légrétegbe, amely minden világot körülvesz.
Ez az állandóan hullámzó légréteg hordozza szét az egész világon minden irányba e parányi
vízrészecskéket. Ha nagy tömegben kerülnek össze a levegőben, eleinte mint köd, majd később
még nagyobb tömörülés esetében mint sötét felhők válnak láthatóvá. E sötét felhőkben
megragadják egymást, ezáltal nagyobb és súlyosabb cseppek keletkeznek, s ezek aztán itt-ott
csakhamar eső alakjában hullanak le a szomjazó világra, hogy azt újból éltessék és felüdítsék.
6. Most tehát már tudod mi a tenger és mi minden keletkezik belőle.
7. Azt mondod: „Dehát ez egy ősrégi evidencia” Jól van - mondom én - ha tehát ezt
érted, akkor mondd csak, tulajdonképpen melyik az idősebb, a tenger egy-egy cseppje, vagy
pedig maga az egész tenger? Természetes, hogy az egész tenger hamarabb volt, mielőtt abból
még egy esőcsepp a levegőbe emelkedhetett volna. De mielőtt még a tengerből felszállt volna,
mint ugyanannak a tengernek egy részecskéje vajon más volt-e mint maga a tenger, s amikor a
tengerbe ismét visszaesik találsz-e vajon valamilyen különbséget ez és a tenger vize között?
8. Te erre azt mondod; nem, ott mind egyforma, mert ahol az egész egy részecskéje
azonos az egésszel, ott mind a rész, mind pedig az egész – egy.
9. Jó, mondom én, ha pedig a Teremtő és teremtmény között ez a helyzet, honnan
veszed te azokat az éles elhatárolásokat, amelyeket e kettő között felállítottál?"
10. A bölcs erre teljesen meglepett arcot vág, s csak némi idő múlva mondja:
"Legbölcsebb barátom, most már teljesen tisztán látom, hogy neked tökéletesen igazad van s a
Teremtő és teremtmény közötti eme azonossági bizonyítékodra semmi ellenvetést sem tehetek.
Tényleg úgy van és nem is lehet másként, mert hiszen honnan vette volna a Teremtő a
teremtményei megalkotásához az anyagot, ha azt nem Önmagából vette volna?
11. Ha pedig így Önmagától vette, az agyagnak a Teremtővel szintén azonosnak kell
lennie, még ha az idő - amennyiben az anyag, amiből a teremtmény alkottatott a Teremtőből
külön vált is - a Teremtővel nem azonos, mivel az idő, a végtelenségnek egy két oldalról élesen
elhatárolt részlete, míg a Teremtőnek feltétlenül örökösnek kell lennie, mert Nélküle a lét
sohasem lenne elképzelhető.
12. Ez a dolog most már világos és semmiféle még mélyebb bölcsességgel sem lehetne
már még világosabbá tenni, e dolgot azonban valamilyen hasonlattal sziklaszilárddá biztosítani
úgy gondolom nagy haszonnal járna különösen a közösség érdekében, amely mindent pontosan
kiszámítva szeret hallani.
 13. A hasonlatot azonban úgy állíthatnám fel, hogy a Teremtő mint Végösszesség, az
Ő akaratát jól különvált összességekkel ugyanabban a vonatkozásban áll, mint megfordítva a
Felőle örökké kikerülő összességek e mineműségükben a Teremtőhöz tartoznak. Ez a hasonlat
azután szükségszerűen mint végső eredményt, annak bizonyítékát adja, hogy az összege a
minden teremtett teljességének egyenlő azzal a teljességgel amit a Teremtő beléjük helyezett.
Vagy a Teremtő egysége teljesen megmarad a teremtmények egységeiben és viszont.
14. Ha már most a teremtésetekben lévő egységek valamennyije a Teremtőben lévő
"Egység"-gel azonos, akkor a különválasztott egység is azonos az egységek összességével,
mert az, amint az összesség az összességben s még hozzá szorosan ugyanolyan vonatkozásban
megmarad. Úgy gondolom, hogy ez a hasonlat egyáltalán nem lenne fölösleges?"
15. János: "Igen, igen a hasonlat ugyan helyes, de meg kell még mellé jegyeznem,
hogy mi, mint az Úrnak gyermekei, Aki nekünk mindörökre Atyánk, egészen másként
számítunk, mint ahogy te az előbb előadtad.
16. Lásd, amit te a fejeddel kiszámítasz, azt mi állandóan a szívünkkel számítjuk ki
és mindig sokkal jobb eredményre jutunk, mint amennyit valamennyi elképzelhető különleges
eset csak magában foglalhat. De most már jön a Főszámtanmester. Ő majd egészen más
számításokat mutat majd neked."
17, A bölcs: "Tehát Ő az Úr, vagyis Isten tulajdonképpeni Lénye?' János: "Igen,
barátom Ő az Úr.
18. A bölcs: "Valóban, külseje nem éppen sok dicsőséget árul el, közeledése azonban
annál több szeretetet ébreszt fel bennem Iránta. A kinézése jó...igen, nagyon jó, de hogy ez a
teljesen természetesnek látszó ember, Aki szörnyű módon bölcs és lehet ugyan, de hogy a
végtelenségnek s abban lévő mindenségnek teremtője legyen, azt csak lássa ki belőle aki akarja,
számomra ez úgyszólván teljes lehetetlenség.
19. Ő éppen olyan határok közé szorított mint mi ketten, hogy lehet képes egyidejűleg
a végtelenséget áthatni és átfogni? De amint mondom a bölcsességnek örökké kifürkészhetetlen
mélységei vannak, így minden lehetséges! Csak annyit mondok, illetve akarok ezzel mondani,
hogy ez nagyon is különösnek látszik nekem. De most már nyugalom, Ő int, hogy hallgassunk!

167. Fejezet AZ ÚR ÉS URON - A NAPBELI BÖLCS URON MEGTÉRÉSE ÉS HELYES

VÁLASZA - MÁRTON ELISMERŐ SZAVAI URON BESZÉDE FELETT

Most már teljesen hozzá lépek és így szólok: "Uhron mondd, nehezen vagy pedig
könnyen nyílik-e meg ennek a háznak a kapuja? "Ha könnyen nyílik úgy vezess be minket, ha
azonban nehezen nyílik, úgy engedd meg, hogy próbát tegyek, hogy lássam milyen nehezen
nyílik.'
2. A bölcs: Valamennyi angyalnak és emberek legfennköltebb Barátja! Úgy gondolom,
nem az vagy, aki az igazságot az embereknél keresed, mert minden bölcsességünk a Te
adományod bennünk. Minden berendezésünk a Te műved, s ezért úgy vélem nem szükséges
közölnöm veled, hogy nehezen vagy pedig könnyen nyílik-e e ház kapuja. Csak parancsold
meg mi történjék, s az azonnal meg is történik, amiként megparancsoltad."
3. Mondom Én: "Már meg is mondtad amit kívántam tőled. A kapu könnyen nyílik, s
ezért vezess a házadba, mert Én nem a házad kapujáról kérdeztem könnyen vagy nehezen
nyílik-e, mert mi az Nekem, mikor örökös hatalmamban áll, hogy akár miriádnyi ilyen házat
egy pillanat alatt felépítsek vagy leromboljak.
4. Kérésemet a szívedhez intéztem, amely életed házának igazi kapuja és lásd, ez a
kapu könnyen nyílik s ez az, amit akarok, hogy Engem odavezess. Te már be is vezettél Engem
és ezt örömest is tetted s ezért most vezess be valamennyiünket ebbe a külső házba és
bizonyosul arra milyen az életed, hogy akik itt vannak valamennyien lássák, hogy Én e háznak
és e földnek is Ura vagyok."
 5. A bölcs: "Te nemcsak ennek, hanem az egész végtelenségnek az Ura vagy, Egyedül
a Tied ez a ház is mindörökké és senkinek sincs joga ahhoz, hogy ebben saját tetszése szerint
tegyen-vegyen. Ezért túlságosan kimért dolog lenne a részemről, ha Téged mint e ház és az
egész világ örökös és kizárólag egyedüli igaz ősbirtokosát e teljesen jogos tulajdonodba egy
trónbitorló módjára bevezetnélek.
6. Ó Uram, a végtelenség örökkévaló gazdája, csakhogy egyszer már végre e teljes
tulajdonodba is eljöttél, s most már Te, mint valóban igazi és egyedül jogos Ősatya vezess be
bennünket e teljesen saját házadba" Mondom Én: "Jól és helyesen beszéltél, mert úgy is van
amint mondtad. Én azonban az angyalom által téged sáfárommá tettelek, s most azért jöttem,
hogy elszámoljak veled. Azért úgy vélem talán mégis csak a te kötelességed lenne Engem mint
Uradat, a reád bízott tulajdonomba bevezetni?
7. A bölcs: "Ó Uram, ha Te csak egy haszonbérlő lennél, akkor igen - mert ha valaki,
akinek még nem volt tulajdona, valahol egy házat kibérel azt tényleg a sáfárnak, aki mindent
ismer, kell a bérelt birtokba vezetnie. Te azonban mint ennek teljes mértékű és igazságú
birtokosa vagy, s mindabból amiből e ház áll, egyetlen atom sem ismeretlen Előtted, valamint
végtelenül rossz háztartásom sem. Ezért nem is sok számolnivalód lesz velem, mert most már
nagyon is jól tudom, hogy az én rossz számolásom annak minden hűtlen pontjáig már
örökkévalóságok óta teljesen ismert Előtted.
8. Ezért most még egyszer azzal az alázatos kéréssel fordulok Hozzád, és kérlek: ennek
valamint az összes többi háznak egyedüli Ura és Atyja, vonulj be eme kizárólagos
tulajdonodba, irántam, a Te legrosszabb sáfároddal szemben pedig légy kegyes és könyörületes
és ne büntess engem az én bizonnyal nagyon gonosz érdemem mértéke szerint."
9. E szavakkal a bölcs arccal lábam elé borul és most először sír életében, mert mind a
nevetés mind a sírás e világ gyakran igen rideg bölcsességű lakóinak csaknem ismeretlen.
10. Én azonban Mártont szólítom, s így szólok hozzá: „Márton, hogy tetszik e most
már teljesen megtért bölcsnek a szava?"
11. Márton: "Ó Uram, ez most bizonyára a legtisztább igazságot mondta és még hozzá
oly átfogóan, hogy igazabbat örökké sem képzelhetnék el magamnak.
12. Ó ha a zsidók így beszéltek volna mikor a Földre jöttél, akkor Júdás sohasem árult
volna el, de Kajafás és Pilátus sem feszített volna keresztre. Mert bár ott is a teljes tulajdonodba
jöttél, a tieid azonban nem ismertek fel úgy, mint e világnak ez az idegene.
13. Ami azonban már megtörtént, ember azt meg nem történtté nem teheti többé. Ezért
Te, ó legjóságosabb Atyánk bocsáss meg mindazoknak, akik nem tudják mit cselekszenek, s
akik közé tartozni sajnos nekem is szerencsém van."
14. Mondom Én: "Most már jól van, jól van Mártonom, te is jól beszéltél. De most
már emeljétek fel ezt a bölcset a kezeiteken vigyétek őt Előttem a házba. Így legyen!"

168. Fejezet UHRON MEGTÉRÉSÉNEK HATÁSA HAZÁNAK LAKÓIRA - BELÉPÉS A

NAPBELI HÁZBA

Péter, János és Márton felemelik a bölcset a földről, s beviszik a pompás házba. Emiatt
megrémül a többi naplakó, s maguk között mondják:
2. "Mi ez? A halhatatlan legnagyobb bölcs mint egy halott hull ezen emberszellem előtt
a földre, s három idegen szellem viszi most be a házunkba! Mi lesz most ebből? Ki ez a szellem,
hogy ekkora hatalma van, amilyet még egy angyalszellemnél sem tapasztaltunk?"
3. Erre egyesek, akik a bölcset vivők sarkában vannak így szólnak: "Hát nem hallottátok
az előbb, hogy ez a Szellem Istennek a legmagasabb szelleme lenne! Ami részünkről ebben
most már csaknem teljesen biztosak vagyunk, s hogy ezt ti nem vettétek észre teljesen talány
előttünk!
 4. Nem hallottátok, hogy a legnagyobb bölcsünk hogyan beszélt Vele és egyedüli
Atyának s ezzel együtt ennek és valamennyi ház legöregebbjének ismerte Őt el?
5. Szálljatok ezért magatokba és gondoljátok meg milyen nagy kegyelem érte most ezt
a házat sőt ezt az egész világot, amikor Teremtője érzékeink számára láthatóan most érinti
először legszentségesebb lábaival annak földjét. Siessetek előre, tisztogassátok meg e ház
legidősebbjének gazdag díszítésű székét, hogy ennek és valamennyi háznak jogos tulajdonosa
ősjogú helyét első ízben elfoglalhassa."
6. E szavakra valamennyien a házba rohannak s a legnagyobb igyekezettel teljesítik
amit közülük a bölcsebbek tanácsoltak. Én pedig gyalog követem őket mégpedig - mint előbb
- Chanchah, Gella és e ház három leánya között. Engem Borem és Chorel követ mint az egész
társaság vezetői, akik elsőtől az utolsóig nem tudják eléggé mereszteni szemeiket, hogy kellően
értékeljék a megszámlálhatatlan nagyszerűséget, ami tekintetük elé tárul.
7. Mindannyian mértéktelenül örülnek és dicsőítenek Engem, mert csak most fogják
már fel ama teljességében, hogy Én magam vagyok az Úr, s ezért annál is inkább,
szerencsésebbek, mert Annak a társaságában vannak, Aki e gyönyörűségeknek örökkévaló
Mestere. Ebben a sorrendben térünk be tehát a naplakók eme első házába.

169. Fejezet UHRON JÓ ÜDVÖZLŐ BESZÉDE AZ ÚRHOZ - AZ ÚR LEGKEGYEMESEBB

KÖZLÉSE UHRONHOZ - A NAPEMBEREK ISTENYERMEKSÉGRE VONATKOZÓ HIVATÁSA
IGEN SZOGORÚ BIZONYSÁG A FÖLD EMBEREIRŐL

Amint a házba vagy sokkal inkább e nagyszerű fényűző palotába rövid ideig tartó
bevonulásunk után megérkeztünk, az időközben ismét felerősödött bölcs a legnagyobb és
legalázatosabb hódolattal lép Elém és szól:
2. Ó Te, Akinek e világodon egy nyelv sem mert nevet adni - Te, Aki annyi megelőző
időkön át arkangyalaid által kinyilatkoztatott örökös szellem és mindenható Teremtője minden
lénynek, akik számára sem kezdete sem vége nincs - Te első, Te legszentebb, legbölcsebb, Te
az összes lények és dolgok örök törvénye és rendje, hogy Te most végtelen kegyelmedben
minket meglátogattál, ó részesíts most minket érdemteleneket abban a kegyelemben is, hogy
személyesen tudasd velünk akaratodat és jelöld ki az utat, amelyen a Te tetszésed szerint
haladva mindenkor és örökké boldogan élhetünk.
3. Igaz, hogy e világon nagy előnyökkel vagyunk megáldva, alakunkat tekintve igen
szépek és társas szövetségünknek megfelelően eléggé bölcsek is vagyunk. Inkább akaratunkkal
mint kezeinkkel dolgozunk, még sohasem voltak élelmezési gondjaink, ami a többi világokon
úgy tudjuk igen gyakori eset. Éppen úgy nem ismerjük a testi betegségeket bár testünk igen
elragadó, s emellett addig élhetünk, ameddig csak akarunk. Ha pedig a magasabb szellemektől
kivánt új életbe való átmenetbe beleegyezünk, az csak a legnagyobb gyönyörűség számunkra.
4. Szóval mindannyian olyan teremtésűek vagyunk, amire biztos következtetéssel
mondhatunk: "A Te végtelen teremtéseid térségeiben aligha akad még egy olyan világ, amely
a természetes ember számára a Te végtelen kegyelmedből szerencsésebb megalkotottságú
lenne, mint a miénk! De mindezek mellett mégis be kell látnunk, hogy hátrább állunk
gyermekeidnél mint amilyen távol esik ide a végtelenség sarka.
5. Ó Uram tekints reánk, hiszen mi is, mint a Te gyermekeid szintén Belőled nyertük
létünket és teremts számunkra lehetőséget, amelyen át mi is kilátást nyerhessünk arra, hogy a
szellemi valóságban szent gyermekeidnek legalább csak valamivel is a közelébe juthassunk.
6. Ó Te legfennköltebb és legszentségesebb Atyja gyermekeidnek, ha ez a Te akaratod
és nincs legszentebb rended ellen, ó hallgasd meg e szegényes könyörgésemet, amelynek
előterjesztésére e nép szellemi szüksége és az Irántad való felfoghatatlanul hatalmas szeretetem
ad bátorságot. És ne haragudj reám Te, a tieidnek legszentségesebb Atyja, ha én, az újonc, a
Te legszentebb szívednek ajtaján kopogtatni merészelek."
7. Erre megszólalok: "Kedves fiam, kedves Uhronom, éppen mert kértél, azért is
vagyok itt! Mert lásd, a kis Föld emberei engem teljesen elfelejtettek és önmagukban tökéletes
poklot készítettek elő. Csak igen kevesen vannak rég itt-ott, akik cselekedeteiben valamit adnak
és építenek Nevemre, a legtöbbje számára azonban az csak haraggá és utálattá vált. Ebből tehát
könnyen láthatod, hogy e hűtlen Földön ezután aligha nevelhetek Számomra gyermekeket.
8 Mert hatalmammal ezt nem valósíthatom meg, mivel akkor ítélet alá kerülnének,
aminek az Én gyermekeimnél nem szabad megtörténnie, mert gyermekeimnek a legteljesebb
szabadságba kell átmenniük, különben jobb karomnál nem lehetnének egyebek. Ha azonban
hatalmammal nem ragadom meg őket és továbbra is engedem, hogy szabadon tegyék amit csak
akarnak, akkor viszont ördöggé válnak és olyan dolgokat és cselekedeteket követnének el
egymás ellen a leggonoszabb módon, hogy azzal a legmélyebb pokolnak is példát
mutathatnának.
9 Nincs hitük, nincs bennük szeretet, alázat és engedelmesség és így semmi bizalmuk
sem Irántam. De hogy is lehetnének bizalommal Hozzám, ha legsötétebb hitetlenségük miatt
úgyszólván nem is létezek számukra!
10. Ezért nem is marad most már más hátra Számomra, mint hogy azt a kevés igazat és
jobbat megvédjem és megőrizzem - a többieket pedig az- ő saját akaratuknak megfelelően
teljesen szabadon engedjem, egész szövetségemet megvonjam tőlük, miáltal aztán rövid idő
múlva a Földről mint értéktelen lárvák eltűnjenek.
11. Tekintve, hogy ily módon e Földről jóformán egyetlen tökéletes gyermekre sem
számíthatok többé, és ott a legjobbak is gonoszabbak mint itt a legrosszabbak - amelyek éppen
ti voltatok - ezért itt akarom az Én jövőbeni gyermekeimmé nevelő iskolámat felállítani, ama
Földet pedig úgy megrostálom, hogy a megmaradt jobbaknak napokig kelljen utazniuk, hogy
hozzájuk hasonló lényre bukkanjanak.
12. Mivel pedig ezt akarom tenni, elő kell írnom nektek az utat, amelyen keresztül igazi
gyermekeimmé válhattok - ha ti is akarjátok! Mihelyt a Föld megtisztult, szellemük számára
hidat építek ide hozzátok, amelyen át azokkal kéz a kézben együtt haladhattok.
13. Most pedig hamar küldj ki követeket és hivass sokakat egybe, mert szívem kapuját
mindnyájatok számára tágra akarom nyitni. Így legyen!

170. Fejezet A NAPKÖZÖSSÉG NÉPEINEK HATALMAS ÖSSZETÖMÖRÜLÉSE - AZ ÚR

FELSZÓLITJA MÁRTONT, HOGY PRÉDIKÁJON - MÁRTON AGGODAMAS GONDOLATAI -
A GYÖNYÖRŰ ÉNEK ÉS ANNAK MÁMORÍTÓ HATÁSA MÁRTONRA

A bölcs azonnali felhívására a küldöncök minden irányban elszélednek ezrek és ezrek

összehívására, hogy azonnal jöjjenek össze egy új tan nagy kinyilatkoztatására, amiről eddig e
világon még soha sem hallottak.
2. Ahogy a viharos szél rohan maga előtt hajtva a felhőket, úgy rohannak a követek is
a nagy közösségekbe és szinte lélekzetvétel nélkül hívják a lakókat, hogy kövessek őket a
házba, ahol most kedvező alkalmat találnak arra, hogy a bölcs Urunktól a bölcsességnek a
Magasságok irgalmassága új útjairól értesüljenek.
3. A közösségek népe e felhívásról értesülve a leghevesebb viharhoz hasonlóan siet a
jelzett házhoz. Valamennyiőjüket a sas szárnyaihoz hasonlóan repíti a kíváncsiság ténylegesen
a levegőn át, valósággal áramlanak, hullámzanak oda, ahol az ő legmagasabbjuk várakozik.
4. Márton nagy zúgás-búgás és mennydörgésként hallja ezt benn a házban és
megkérdez Engem: "Uram, Atyám, honnan van ez a zaj? Folyton közelebb jön és pillanatról
pillanatra csak erősödik?
 5. Mondom Én: "Nem tudod még, hogy a vonzás ott hat a legerősebben, ahol a mágnes
van? Lásd, ez a zaj e nagy föld emberinek ide irányuló nagy rohanásától ered, mert
mindannyian sejtik, miben lesz itt részük. Már körül is táborozzák ezt a házat és nézz csak a
négy ajtón keresztül milyen beláthatatlan tömeg szorong itt körül. Valamennyien mind ide
jönnek, hogy hallják az élet és halál Urának a hangját.
6. Lásd, a mi munkánk itt már nehezebb lesz mint ahogy eddig tapasztaltad, de ne törődj
ezzel, mert ha nagy is a munka, a kelleténél több erőnk és hatalmunk is van hozzá! Vagy úgy
véled, hogy a mi erőnk itt nem lesz elegendő, hogy oly aggodalommal szemléled az ide húzódó
tömeget?"
7. Márton: "Ó Uram, ez nagyon elvakult vélemény lenne a részemről, de arra gondolok,
hogyan ért majd meg bennünket ez a megszámlálhatatlan tömeg. Itt e házban - habár hatalmas
méretű is - lehetetlen őket elhelyezni, mert mint ahogy még a földön, sok mérföldnyire ellátok
és lásd, körülöttünk mindenütt szorosan megtelt. Ha pedig e házból a szabadba megyünk, akkor
is csak a legközelebb álló kevés ért meg, s a többiek számára még láthatók sem leszünk.
Valóban, ezt az elképesztő tömeget tanítani, szép munkát ad majd!"
8. Mondom Én: "Nem úgy kedves Mártonom, a dolog itt egészen másként megy. Itt
mi csak a legközelebb állókkal éspedig csak főképpen Uhronnal tárgyalunk, éspedig majd az
ő saját jeleivel még abban a pillanatban telefonhoz hasonlóan közli azt a többiekkel.
9. Itt azonban először is rajtad a sor. Te tartod az első szónoklatot, aztán Péter és János,
és majd csak végül Én magam. De mondom neked, most aztán szedd össze magad, mert itt
igen viharos lesz, s vigyázz, hogy meg ne zavarjanak. De csak várj még egy kicsit, mihelyt
azonban jelt adok neked, kezd meg a beszédedet. Így legyen!"
10. Márton, mintegy önmagához szólva: "Igen, igen, ó Uram Te könnyen kimondod:
"Így legyen!", de én...én...én, ez már egészen más! Én tartsak itt e millió embernek - akik
bizonyára éppoly bölcsek, ha még nem sokkal bölcsebbek mint én - én tartsak prédikációt az
Úr jelenlétében, Péter és az elképesztően mély bölcsességű János előtt? Ez aztán szép lesz és
még hozzá mindenféle zivatar és vihar között, az meg aztán még sokkal szebb lesz! Emellett
azután egyik baklövést a másik után követem majd el, ez aztán már különösen nagyszerű lesz.
Akkor aztán alaposan kinevetnek és ezzel mindjárt ki is leszek készítve - ó, az pedig majd
egészen és különösen nagyszerű lesz!
11. Jóllehet ugyan már gyakrabban követtem el mindenféle ostobaságot sőt néha még
okosabb dolgot is az Úr jelenlétében éppen úgy mint a Péter és Jánoséban, de ott nem millió,
sőt talán trillió hallgató volt jelen, akik valamennyien bölcsebbek mint én, de itt - itt, ahol
minden csak úgy nyüzsög, a dolog egészen másképpen fest!
12. Az egész ház már teljesen tömve van, már ki sem lehet ismerni melyik a férfi és
melyik a nő. Ezernyi felfoghatatlan szépségű lény mereszti rám hatalmas, tüzes szemét és a
legnagyobb feszültséggel várják, mit mondok majd nekik. Ó ez szép lesz - ez aztán nagyon
szép lesz! Még csak egy betűt sem tudok mindabból, amit nekik mondanom kell, és máris
nyitva áll a szemük, fülük és szájuk, hogy amennyire csak képesek, hallják a bölcsességemet -
vagy nem is tudom micsodát! Ó, ezek aztán majd álmélkodhatnak az én bölcsességemen!
12. Ha az Úr engem most cserben hagy és minden szót az ajkamra nem helyez, most
olyan pácba kerülök, amilyenben eddig még sohasem voltam. Folyton csak az Úr jelzésére
figyelek, de hála legyen neki, eddig még ezt nem adta meg. Hátha talán valahogy mégis
elmarad?
Ó csak egészen elmaradna a számomra. De az biztosan nem marad el. Az Úr most olyan
kifejezést ölt, mintha mondani akarná: Márton, most Készülj hozzá!
13. De figyeljünk csak! Távoli összhangot hallok! Éneket hallok, mégpedig
csodálatosan gyönyörű éneket. Olyan mint az orgona és a legtisztább énekes hangja. Ó, ez, ez
aztán csodálatosan gyönyörű, valóban teljesen mennyei! Ó te tiszta zene, te isteni zene, te nem
csak a Földön vidítod és építed fel a lelket - a mennyekben is hatalmas üdítője vagy az üdvözült
lelkeknek. Folytonosan erősbödő akkordok váltakoznak fenségesen tartott hangokban.
Ó ez több mint fejedelmi! Ez az erőteljes basszus, ez a gyönyörűen csengő magas
hang, s emellett ez a tiszta hangzás! Ó Uram, ez a zene még fennköltebb, mint e világ összes
káprázatossága! Igen, ez a zene egészen keresztül-kasul éltet és már érzem is, hogy mégis csak
összehozok valamit, ha majd prédikálnom kell. Valóban ez a legpompásabb prédikációs zene,
amelyet egy szellemi fül, mint amilyen az enyém is, hallhatott.
Ó be pompás, be pompás! Ó Uram köszönet Neked e végtelenül gyönyörű élvezetért!
Ez, egyedül csak Téged illet ugyan, de azért én is igen boldog vagyok és több bátorság tölt el
mint az előbb. Ezért most már én is igazi hírnök módjára akarlak kihirdetni s közölni velük
elrejtett Nagyságodat, Szeretetedet, Hatalmadat, Erődet és Szentségedet! Legyen örökké
dicsőséges és dicséretes a Te egyedüli szentséges Neved!"

171. Fejezet AZ ÚR MIHEZTARTÁSI INTELME MÁRTONHOZ - A HARAG KEZELÉSE ÉS

HOGY KELL A SÁTÁNNAL BÁNNI - MÁRTON ELŐVIGYÁZATA A PRÉDIKÁCIÓ ELŐTT - AZ
ELLENSÉG ERŐTELJES FENYEGETÉSE ÁRVÍZ FORMÁJÁBAN - MÁRTON MEGNYUGTATÓ
SZAVAI AZ AGGÓDÓ TÖMEG SZÁMÁRA - AZ ÚR BÁTORITÓ SZAVAI

Mondom Én:" Jó, jó, kedves Márton, a prédikációs zene a végéhez közeledik, ezért
most aztán nagyon vigyázz! Mert Én mondom neked, itt aztán nagyon meleged lesz, mert nem
vagyunk biztonságban az ellenségünk látogatásától.
2. Ezért mondom neked, most szedd össze magad és ne engedd, hogy a harag erőt
vegyen rajtad, mert a haragot nem viszonozhatod haraggal, hanem csak szelíd komolysággal,
akkor vívod ki felette a legátütőbb győzelmet. A harag ugyanis ismét haragot kíván létrehozni,
hogy azt azután vélt fölényével megélje. Ha azonban a harag nem talál semmit, amiben
megkapaszkodhassék, akkor ismét visszatér önmagába, s ott darabokra tépi magát. Ezért csak
vigyázz mindenre, légy komoly és szelíd, s akkor győzni fogsz."
3. Márton: "Ó Uram, ha talán ez az ellenség jönne, akivel egy ízben a házamban már
dolgom volt, úgy nagyon kérlek Uram, láss el több erővel, mert erre a fenevadra szeretnék
örökkévalóságokra kiható emlékeztető ökölcsapást mérni adósságom hálás kiegyenlítéséül
azért a sok jóért, amiket ellenem elkövetett"
4. Mondom Én: "Nem úgy kedves Mártonom, hiszen tudod, hogy a gonoszágnak
gonosszal való viszonzása sohasem hozhat áldásos gyümölcsöt, ezért távolítsd el magadtól ezt
a gondolatot, ha találkozol és dolgod lesz vele, ahogy az előbb tanácsoltam neked, s akkor a
leghatározottabb győzelemben biztos lehetsz. Ha azonban megsemmisítőleg hatnál az
ellenségre, akkor elmenekül, de nem azért, hogy vissza ne térjen hanem hogy új erőt gyűjtsön
magának és még biztosabban kárt tehessen benned.
5. Én mondom neked: hamar megtörne, ha csak úgy egyszerűen megsemmisíthető
lenne, minthogy azonban ez a fennálló rend szerint lehetetlen, így egészen másként kell őt
kezelned, s másként foglyul ejtened, hogy az ő megtartásán keresztül az egész anyagi teremtés
letét megtartsd. Amennyire csak lehetséges őt korlátozni, ez a cél, de távol legyen mindenkitől,
hogy őt megtörje, vagy éppen megsemmisítse.
6. De most már a prédikációs zene is végére ér, azért készülj elő. Az Én segítségem sem
hiányzik majd, ha a tanácsomat követed!"
7. Mint ezeket elmondtam, elhallgatott a zene és Uhron Mártonhoz lépve megszólal:
"Nos barátom úgy hallom, te intézed hozzánk az első szavakat. Már mindent előkészítettünk,
a nép együtt van, minden fül és szem reád irányul. És ha ama "Egy"-nek is úgy tetszik el is
kezdheted."
 8. Márton: "Igen barátom, azonnal el is kezdem, csak azt mondd még meg előbb,
ismered-e valamennyi, e házban itt összegyűlt vendégsereget, s így feleletet tudsz-e adni arra,
hogy közöttük nincs e teljesen idegen és általad is egészen ismeretlen vendég?
9. Ha senki idegen sem lenne itt, akkor egészen egyenesen és röviden szólok hozzátok,
ha azonban hívatlan vendég is lenne közöttük, aki rabló, gonosztevő és gyilkos módjára
csúszott volna be, hogy beszédem alatt e sok hallgató kedélyét zavarja és izgasson, úgy mutass
reá, hogy mindnyájatok szeme láttára magam elé állítsam őt."
10. A bölcs gondosan átvizsgálja szemeivel a vendégsereget, amelyet a legszebb
rendben állítottak fel, de senki idegent sem talál, s így szól Mártonhoz: "Barátom, amennyire
szemeim ellátnak, senki idegent sem találok, de a kint nagy tömegben állók számára jelt adok,
s azonnal megtudjuk nincs-e közöttük talán valami idegen."
11. "Jó, jó - mondja Márton - tedd meg ezt s ezért inkább várok még egy kicsit."
12. A bölcs azonnal kiadja a kérdőjeleket, s rövid idő alatt minden oldalról be is érkezik
a következő válasz:
13. "Nem, nem, nem, senki idegen sincs közöttünk. De a közeli nagy tenger felületén
közeledik valami, a víz felszíne nagyon nyugtalan és erősen hullámzik. Aggodalmas
várakozásban vagyunk, nem hatalmas dagályt idéz-e majd elő, s majd valamennyiünknek
menekülnünk kell, mire a fennkölt, szentséges vendégeink szent szavaikat befejezik.
14. Mialatt mi neked Uhron ezt jelentjük, már jelentkezik is egy óriási kiterjedésű
víztölcsér. Kérd meg a Legmagasabbat, a Leghatalmasabbat, Aki Szent, a Legszentebb s a te
házadban most láthatólag tartózkodik, távolítsa el tőlünk ezt a fenyegető veszélyt és ne
engedjen bennünket ily nyomorultul elpusztulni"
15. A bölcs egészen leverten mutatja ezt meg Mártonnak és arra kéri, kérje meg az
Urat, hogy ezt a veszélyt a legkegyelmesebben hárítsa el tőlünk.
16. Márton: "Barátom, mondd és mutasd meg csak hamar mindenkinek, hogy emiatt a
legcsekélyebb mértékben se féljenek, s hogy senkinek még csak egy hajszála sem görbül meg.
Mert ezt csak az a tehetetlen gonosz szellem okozza, aki egykor hamis fényangyal alakjában
nagy merészségében új isteni törvényt írt elő, ezek azonban csak az ő törvényei voltak,
amelyekkel alapjában véve csak őket, mindnyájukat akarta megrontani. Mivel pedig ez a
gonosz terv örökre teljesen megsemmisült, ezért vagyunk most itt és nemcsak akarjuk, hanem
mindnyájukat meg is mentjük Annak a hatalmával és erejével, Aki most közöttünk, mint
örökké legszentségesebb Atya a gyermekei között tartózkodik."
17. A bölcs ezt megteszi, de rövid idő múlva már kapja s erre a választ:
18. "A legmagasabb Istenszellemnek minden dicsőség és imádat. Ez bizonyára igen
nagy vigasz, a víz azonban mindemellett hihetetlen gyorsasággal terjed, s a nagy időmérő tíz
ingajárása alatt már el is ér minket! Kérjétek az Urat, változtassa ezt meg, különben itt a
menekülés utolsó perce számunkra."
19. A bölcs ezt is sietve mutatja meg Mártonnak, aki azonban így szól.
20. "Értesítsd csak hamar valamennyit, hogy dacára mindeme jelenségeknek mégse
féljenek a legkisebb mértékben sem. Egyáltalán ne meneküljenek még akkor sem, ha a víz már
a lábaikat mosná is, mert az Úr csak addig engedi az ellenségnek a karját kinyújtani, azon túl
azonban a legmagasabb törvényének teljes szigorával ragadja meg és szemeitek láttára a
legerőteljesebben bünteti meg őt." A bölcs azt is gyorsan közli, s már jön is a válasz:
21. "A Szent szavára a veszélyt egészen a lábainkig engedjük és nagy örömünk telik
majd abban és az istenséget minden mértéken felül dicsérjük és dicsőítjük, ha ilyen hallatlan
kegyelmében részesít bennünket. A víz azonban közben folytonosan emelkedik, s a
beláthatatlan méretű tölcsér eddig még sohasem látott gyorsasággal növekedik. Ez majd a
legborzalmasabb és legpusztítóbb kitöréshez vezet, ha Isten hatalma ezt meg nem
akadályozza."
22. A bölcs ezt a választ gyorsan közli Mártonnal, s ez nagy izgalommal mondja:
 23. "Halld barátom: ez, egy nyomorult féreg és semmi figyelemmel sincs Istenre az ő
örökös Urára, mert tudja, hogy az Úr jó, végtelenül jó. Habár az Úrnál minden a végtelenség
jellegét ölti fel, itt azonban a sátán nagyon elszámítja magát, mert itt az Urnak az Ő egyébként
már csaknem örökkévalóságok óta tartó türelme is bizonyára véget ér és majd bizonyára tudja,
hogy ezt az elvetemült legidősebb gonosztevőt hogyan kösse meg legmegfelelőbben."
24. Mondom Én: "Márton, ne hagyd magad megzavarni! A lázadóval csakhamar
elkezdem a leszámolást, te pedig csak kezd meg a beszédedet, hogy egyszer már végre célhoz
érjünk. Hagyjuk meg Sátánnak az örömét, Én mondom neked, igen rövid lesz az. Hogy te pedig
annál nyugodtabb lehess még azt is hozzá teszem: ez alkalommal az ellenségem a türelmemmel
majd elszámítja magát, sőt már el is számította!"
25. Márton: "Ó Uram, Te legjobb, legszentebb Atya. A szegény szívemről most egy
harmincezer mázsányi súlyos teher vált le. Ó, Ó, Tiéd az egész szeretetem s a legmélyebb
imádatom, mindörökké!"

172. Fejezet MÁRTON PRÉDIKÁCIÓJA AZ ÖSSZESEREGLETT NAPEMBEREKHEZ, A

KERESZTTEL TELJES ÉLET A FÖLDÖN MINT AZ ISTENGYERMEKSÉG ALAPFELTÉTELE

E szavak után Márton a közösség felé fordulva megkezdi beszédét: "Valagyennyien,

akik e rendkívüli alkalommal egybesereglettetek, hogy az én számból és végül magától az Úrtól
halljátok az élet szavát, vegyétek először is azt, hogy ne engedjétek magatokat megzavarni, ha
rossz idő fenyegetne benneteket, mert látjátok Isten, a legmagasabb, a leghatalmasabb Szellem,
Maga van itt láthatóan és éppen Ő az, kivel az előbb engem beszélni láttatok, ha éppen nem is
hallottatok.
2. Ez az egyedüli igaz és örök Isten és az egész végtelenség Teremtője engem és
mindnyájatokat tökéletesen biztosított arról, hogy a gonoszt a szemetek láttára a
legerőteljesebben megbünteti, ha tovább merészelné űzni gonosz játékát. Ha pedig Tőle már
ilyen biztosítékot kaptunk, ezért minden félelem nélkül és türelemmel várjuk ki, hogy
kegyelmének milyen megnyilvánulását engedi rajtunk beteljesedni az Úr.
3. Azonban én aki most hozzátok szólok, nem önmagamból vagyok bölcs, s ezért
mindazt amit majd mondok nektek azt az Úrtól mondom, de nem magasrendű, hanem egészen
egyszerű szavakkal. Ezért ne is várjatok valami magasrendű dolgot, de annál nagyobb
igazságot és annál több jót, mert csak azt adom nektek, amim van, s ezért halljátok:
4. Az Istennek és a ti Isteneteknek, a ti Uratoknak és most már Atyátoknak akarata e
ti pompás világotokat már őskezdettől fogva oly sok előnnyel áldotta meg, hogy az itti mellett
az én Földem lakóinak a sorsa még csak összehasonlításba sem hozható.
5. Külső alakotok szép, igen, annyira szépek vagytok, hogy mi a Föld lakói a
legtisztább fény-angyalokat sem képzelhetjük el szebbnek. Ezenfelül földi életetek időtartama
teljesen szabad akaratotoktól függ úgy, hogy mindegyikőtök addig él, ameddig csak akar, s a
különbség a ti természetes testi és a halál utáni lelki életetek között oly csekély, hogy csaknem
egyre megy, hogy még ebben a testben, vagy pedig e nélkül éltek. Továbbá Ti látjátok és
beszélhettek az elköltözöttekkel ahol és amikor csak akartok és velünk tiszta szellemekkel is
éppen úgy beszélhettek és érintkezhettek, mintha már nem is lenne testetek.
6. Mivel másként van minden azon a kemény világon, melyen én és akik itt vagyunk
valamennyien testi életet éltünk, a természetes élet bár teljesen bizonytalan, emellett mégis
igen rövid és kimért. Ha valaki közületek azt mondja: én fiatal vagyok, az nálunk már igen
nagyon öreg, mert én tudom, hogy e gyülekezetben igen sokan vannak olyanok, akik a mi földi
számításunk szerint több száz évesek, s ezek nálatok még fiatal emberek, míg ugyanazok
nálunk már mesébe illő öregek lennének.
7. De olyan idős emberek is vannak köztetek, akik a mi időszámításunk szerint
idősebbek mint a mi kis világunkon az egész emberi nem. Igen, itt vannak olyan idős még
testben élő emberek, akik még ezerszer idősebbek. Milyen nagy és súlyos - és mondhatnánk -
milyen szent tapasztalatokat szerezhettek az olyan emberek és milyen hatalmas lendületet
nyerhet a ti szellemi fejlődésetek ilyen nagy tapasztalatú tanítók mellett és milyen mélyre
bocsáthatja bölcsességetek szent gyökerét!
8. Mialatt a mi világunkon alig kezdik meg felfogni mi az élet, máris fájdalmasan
megölik s hogy a rossz húsból az örök életbe vagy halálba megy-e át azt jóformán senkinek
sem mutatják meg. Szóval mindent el kell hagyni bármit szerzett is valaki, legyen az becsület,
dicsőség, fény, okosság, erény, ismeretek vagy bölcsesség, minderre az Úr soha sincs
tekintettel. Ellenben amikor a titkos fojtogató és kínzó angyal jön, és kardját titkon az ember
szívébe döfi, akkor pedig minden úgy tűnik, hogy elérkezett a vég.
9. Mindenkinek meg kell ott halnia minden biztos kilátás nélkül a megjutalmazásra.
Mert a testi halál utáni élet nálunk a hagyományok tanításai alapján csak mint hit és reménység
van meg, s testi életében pedig jóformán senkinek sincs biztos tudata mint itt nektek.
Gondoljátok csak meg, milyen hihetetlen előny az egy szabad ember számára, ha mint ti itt,
saját életetek urai vagyunk, mennyire örülhet az ilyen a megszerzetteknek és mily szabadon
élvezheti e számtalan előnyt az ilyen élet!
10. Ti beszélhettek az elköltözött testvéreitek lelkeivel, mindenkor láthatjátok őket
mintha csak meg sem haltak volna. Ezzel szemben nálunk minden tízezredik is alig tudja, hogy
a testi halál után van-e élet, milyen az, mégis mindenki köteles eme egyetlen életért mindent
feláldozni, mikor oly sokan nem tudják sőt még csak nem is sejtik, hogy ilyen élet van-e, s akik
bár hiszik - néhány tarthatatlan mesén kívül - mégis a legcsekélyebb utalásuk sincs arra, milyen
ez az élet, miben áll, vagy milyen lesz az.
11. Gondoljátok csak meg, milyen kiszámíthatatlan előny az, mikor egy teremtmény
már kezdettől, mint életének ura él!"

173. Fejezet MÁRTON PRÉDIKÓCIÓJÁNAK FOLYTATÁSA - A NAP ÉS A FÖLD

ÉLETKÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTTI KÜLÖGBSÉGRŐL

Márton: "A ti világotok számunkra Nap, amely nélkül életünk sem lenne. Világosságot
és meleget ad nekünk, ti pedig éltek rajta és nem ismeritek sem az éjszakát, sem a telet.
2. Tudjátok-e mi egy Nap? Igen, igen, minden bölcsességetek mellett is aligha
tudjátok mi egy Nap, mert éppen egy Napnak a lakói vagytok.
3. Ti aligha tudjátok milyen előny az, egy Nap lakójának lenni még én sem tudtam
amikor még féreghez hasonlóan csúsztam-másztam szegényes bolygómon, de most már tudom,
s azért mondhatom nektek, hogy én, most már mint bölccsé vált szellem, egyáltalán még csak
kifejezést sem találok annak a visszaadására milyen nagy előny egy Nap lakójának lenni, s
milyen elképesztően nyomorúságosak ezzel szemben különösen az én világtestem lakóinak
mindenben a természetes életkörülményei. Futó pillanatok is alig akadnak az életében,
amelyekben elmondhatja: ezek kielégítettek!
4. A talaj nagy keménysége és soványsága kényszeríti, hogy kenyerükért arcuk véres
verítékével dolgozzanak. Mivel azonban e nehéz munka sokaknak a természetük miatt nem
ízlik, koldulnak, vagy pedig ha arra elég erősek is, a tevékenyebbektől erőszakkal veszik el
azt.
5. Idővel az ilyen emberek egész tömeg hasonló érzésű embert fogadnak fel, akik már
nem dolgoznak, hanem tisztán csak így rabolnak és a szorgalmas munkásokat mindenféle
módon és törvényesnek látszó ürüggyel megnyomorítják, tőlük bizonyos adókat követelnek s
a munkásokat emellett mégis sokkal rosszabbul tartják mint önmagukat.
6. Idők múlásával az ilyen kezdetben munkakerülőkből hatalmas urak fejlődnek akik
a munkásokat és kenyérkeresőket uralják, azt tesznek velük amit csak akarnak, mindezekért
azonban semmit sem adnak nekik hacsak nem törvényt törvény után, amelyek főképpen a
törvény hozóira vannak tekintettel, miért is ezek betartását - azok megtagadása esetén - a
legkeményebb büntetések fenyegetése mellett parancsolják meg, ami a kenyérkereső
nyomorúságos életét még ezerszeresen súlyosbítja és még nyomorúságosabbá teszi.
7. Ha aztán a munkásokat itt-ott már nagyon szorítják, akkor nem ritkán nagy haraggal
telve kelnek fel, nagy tömegekben vonulnak az elnyomók ellen és gyakran nagy tömegében
ölik rakásra azokat, amiben aztán rendszerint saját életüket is elveszítik.
8. Az ilyen haragban égő megmozdulásokat nálunk háborúknak nevezik, s ha egyszer
már elkezdték nem is ér hamarabb véget, míg végül egyik fél a másikat teljesen felőrli, vagy a
gyengébb fél gyilkosságok alatt arra a belátásra jut, hogy a hatalmasabbal nem bír, s ezért
kegyelemre vagy akár kegyetlenségre is, de megadja magát, amikor aztán a béke természetesen
ismét helyreáll.
9. De milyen béke? mondom nektek, a pokol békéje, de semmi esetre sem a mennyek
békéje. Mert a legyőzött rabszolgává válik és tehetetlensége miatt olyan törvények alá kerül,
amelyekkel nemcsak szegény, gyakran sebekkel borított teste, hanem még szelleme is a
legsúlyosabb láncok és bilincsek köteléke alá kerül.
10. Az ilyen állapot nem rövid ideig tart, hanem nem ritkán hosszú földi ezer évekig.
Emellett azonban a föld természete a régi marad, majd éjszaka, majd pedig ismét egy
nyomorult szenvedésteljés nappal, majd egy mindent megdermesztő tél, erre ismét egy olyan
forró nyár, amely a vasláncokat és kötelékeket még izzóbbá és elviselhetetlenebbekké teszi
mint a halálos dermedtségtől.
11. Az élelmiszer hiánya a gyomorban fájdalmat okoz, amit éhségnek nevezünk, s az
a terméketlen években olykor oly nagy lesz, hogy sokan belehalnak.
12. Ó barátaim hasonlítsátok csak össze ezt az életet a tieitekkel és mondjátok meg
magatok, hogy egyáltalán talál-e a ti bölcsességetek megfelelő szavakat, amelyekkel a ti
irtózatos előnyötöket megfelelően kifejezhetnétek? Ti azt felelitek: az ilyen élet nem is élet,
hanem csak fertelmes szenvedés. Hogy állhatnak meg ott az emberek, és hogy dicsőítik
Teremtőjüket?
13. Azért mégis azt mondom nektek, dacára, hogy kérdésetek jogos, mégis sok ember
van ott, akik Teremtőjüket annál jobban szeretik és dicsőítik, minél nyomorúságosabb a sorsuk.
Mit szóltok most ehhez?
14. Azt mondjátok: barátom ez lehetetlen! Hogy adhat és követelhet egy mindenek
fölött jó Teremtő teremtményeitől ilyen rosszat, hogy mindezekért még szeressék és
dicsőíthessék? Valóban, ha így van, akkor a Föld szegény lakói az ő igazi Teremtőjüket még
nem is ismerték fel! Vagy ha felismerik, akkor bolondok, ha az ilyen életét Neki köszönetet
mondanak és hozzá még igen szeretik!
15. Mondom nektek: ez a ti feleletben adott kérdésetek a ti előnyös életfeltételetek
mellett jogos. De mit szóltok akkor ahhoz, hogy a Teremtő az én bolygóm embereinek még a
pokol tüzének biztos és legfájdalmasabb örökös büntetését jelölte meg következményként
azért, ha földi életük mindeme gyötrődésük dacára is Őt nem mindenek felett szeretik,
ellenségüket és kínzóikat nem áldják, nem imádkoznak azokért, akik őket átkozzák és ha
Istennek és Teremtőjüknek mindezért, amit Ő akár javukra akár szenvedésükre ad, s ami a
szenvedéseiken felül még megmarad minden erejükből nem hálásak! Mondjátok csak, hogy
képzelitek ezt el?
16. Hogy tetszik nektek az is, hogy az Úr azon a bolygón éppen azt ostorozza a
legerősebben, akik egész lelkükkel legjobban csüggnek Rajta és hogy az Ő legnagyobb árulói
legtöbbször, sőt csaknem mindig a legnagyobb jólétben élnek már t.i., ami az én bolygómon
jólétnek nevezhető, ami azonban a tieitekhez még csak nem is hasonlítható.
17. Ó, szóljatok barátaim, közöljétek velem véleményeteket - ti legszerencsésebbek!
Ti teljesen némák maradtok? Úgy látom még többet kell nektek mondanom, hogy annál
könnyebben alkothassatok magatoknak helyes véleményt, s ezért halljátok:
 18. Nem is szükséges, hogy folytonosan a ti pompás helyzeteteket ecseteljem, hogy
vele szembeállítsam az én világom nyomorúságos állapotát, mert tudom, hogy ti a tieteket
amúgy is sokkal jobban ismeritek mint én. Azonban az én világombeli állapotokat annál jobban
megvilágítva akarom feltárni szemeitek előtt s hogy könnyebben megértsetek engem, amikor
a ti tiszta bölcsességetekkel és éles tekintetetekkel önmagatokból is megítélhetitek majd, hogy
az én Földem lakói veletek összehasonlítva hogy viselkednek. Minthogy azok hatása alatt amit
már csak eddig is elmondtam a lélegzetetek csaknem eláll, valóban kíváncsi vagyok mit szóltok
majd ahhoz, amit folytatólag még ezután mondok.
19. Már előzőleg mondtam nektek, hogy az én világom általában igen kemény,
természetesen mind szellemileg mind erkölcsileg. Csak a legnehezebb és minden erőt teljesen
igénybevevő munka árán lehet a talajból a hústesthez szükséges élelmet kisajtolni. Mielőtt
azonban eredményes munkához kezdhetnének még ezernyi szerszámot is kell készíteniük,
hogy valamit azok segítségével a Föld kemény talajából nyerhessenek.
20. Nos, az idők igen változatos forgása folytán a dolgok és körülmények úgy
alakultak az én világom embereinél, hogy azoknak csak a legkisebb része rendelkezik saját
tulajdonú birtokkal vagy földdel, míg a legnagyobb részének semmije sincs és kénytelen silány
bérért és nem ritkán a leggyatrább élelmezésért magát a vagyonos osztálybelieknek rabszolgául
adnia.
22. Ha a vagyonos, az ő általában rest testével heverészve és lehetőleg jól szórakozva
egy ilyen rabszolgát testi fáradtságának kipihentetése közben meglát, azonnal a legkeményebb
megrovó szavakkal illeti, amelyek rendesen fenyegetéssel végződnek amit aztán a legközelebbi
alkalommal nagyrészt végre is hajtanak rajta. Igen sok ilyen birtokos gyakran több ezerszer is
többet harácsol össze magának, mint amennyit ő és gyermekei ezer év alatt felélhetnének.
23. S most jön a kemény, mindent megdermesztő tél. A gazdagoknak ez elleni
védekezésére jó házaik és szobáik vannak, amelyeket művésziesen képezettükkel kellemes
meleggé tudnak tenni s e szobában meleg puha ágyakon nyugosznak. A sok vagyontalan
szegénynek azonban rossz ruházatában, sokszor éhesen, betegen és nyomorultul kell a
legrosszabb lyukakban életét átkínlódnia. S ha sokszor már olyan rosszul megy soruk - ami
igen gyakori eset - hogy sok ezer éhezni és kétségbeesni kénytelen, a gazdagok ezzel mit sem
törődnek, hanem egész jókedvűen nézik és mondják: még jó, hogy az ilyen koldus cselédség
elpusztul, legalább nem gyötörnek annyira és nem lesznek továbbra is a terhünkre.
24. És ezt a nyomort, amelyet éppen a gazdagok idéznek elő a szegényeknél még
inkább a javukra fordítják a gazdagok, és embertelenül uzsoráskodnak az élelmiszerekkel. Ha
valaki nem azt adja, vagy nem tudja adni nekik amit követelnek, azok, az ő ajtóik előtt éhen
halhatnak, ezért egy hajszálnyival sem lesz puhább a szívük.
25. Bármilyen igazságtalan is azonban az ilyen eset, a Teremtő ellen elmondhatjuk,
mégsem tesz semmit. A nappal és éjszaka szabályszerűen váltakozik, az eső hull és a gazdagok
földjeit alázatosabban öntözi mint a szegényekét, akiknek nincs annyi eszközük, hogy az
egyébként is soványabb földjüket megműveljék. A gazdagok gyümölcsfái leginkább
roskadoznak az áldástól, mialatt a szegényekéi csenevészesedve, félig korhadtan és
gyümölcstelenül állanak. A keményszívű gazdagoknak mindenből a legáldottabb fölöslegük
van, Mialatt a szegények sokszor az alig leírható nyomortól eltikkadnak és tönkremennek.
26. És amint mondtam, ezt az égbekiáltó pokoli eljárást a Teremtő ilyen
egykedvűséggel évek hosszú során át eltűri mintha az egyáltalán nem is lenne, s ha aztán itt-
ott, de persze valószínűleg csak véres könnyhullatások árán a szegényeken megkönyörül és
valamilyen ítéletet zúdít a Földre, aminek azonban természetesen csak a látszata az, mintha az
Tőle jönne - az ilyen ítélet rendesen megint csak a szegényt és gyengét sújtja legjobban, mialatt
a gazdagok szokás szerint legtöbbször ép bőrrel menekülnek, sőt némelyik az ilyen ítélet
következtében még gazdagabbak és a földi tekintetben még szerencsésebbek lesznek.
 27. Ha egy ítéletháború üt ki, a gazdagokért elsősorban is a nincsteleneknek kell a
harctérre menniük, hogy ott a már amúgy is szerencsés gazdagokért agyonveressék magukat,
amiért szűkös zsoldnál egyebet sem kapnak. Ezzel azonban a gazdagok vagyona ismét
biztosítva lesz, s ha a szegények a harctérről hazatérnek - gyakran elnyomorodva, egy lábbal
vagy egy kézzel és ezernyi sebhellyel - egy darab nyomorúságos kenyérért koldulni
kénytelenek. Ha egy gazdag ajtaja elé mennek, gyakran közönséges állathoz hasonlóan
elvetemült gyalázó szavakkal hajtják el, s ha önmaguktól nem mennének, elűzik őket.
27. És lássátok az ilyen aljasan cselekvő gazdagoknak mégsem szabad rosszat
kívánniuk, hanem még áldaniuk őket, sőt kínzóinak és gyötrőiknek teljes szívből
megbocsátaniuk, különben Isten a pokol örökös büntetésével sújtja őket.
28. Ahogy a háborúval mint istenítélettel áll a dolog, amely mindenkor tulajdonképpen
legjobban az egyébként is legnyomorultabbakat sújtja, ugyanaz a helyzet a többi ítéletnél is. A
szegényt és nyomorultat éri a legerősebben, mialatt a szív és érzéstelen gazdagok és
szerencsések - amint már mondtam - ép bőrrel menekülnek.
29. És mégis legtöbbször éppen a szegények azok, akik az Úron csüggnek, Benne
hisznek, Hozzá imádkoznak amennyire csak tudnak. A szerencsés gazdagok azonban talán csak
félig - de legtöbbször egyáltalán semmit sem hisznek, kőkemény szívükben semmi szeretet
sem él Isten iránt, csak igen ritkán vagy egyáltalán nem is imádkoznak, sőt még azt sem átallják
gyakran, hogy az Ő törvényeivel együtt a leggyalázatosabban kigúnyolják.
30. Egy darab arany, egy jó lakoma, egy fiatal, buja, jó testű nő, akivel a
leggyalázatosabb paráznaságot űzhetik ezerszerte kedvesebb számukra, mint Isten, Aki mintha
csak nem is létezne. És ez az életmód még sok ezerszerte kedvesebb nekik mint azok, akik
arcuk verejtékével a legnehezebb munkákat végzik el értük és az amúgy is szegényes életükkel
éjjel-nappal, télen és nyáron egyaránt őrködnek biztonságuk felett.
32. De mindeme teljes istentelenségük dacára is földi tekintetben szerencsések.
Sohasem a szegények, hanem mindig csak a hozzájuk hasonlók károsítják meg őket. Ilyenkor
aztán szerencsétlenségüket rendesen még ezerszerte jobban érzik mint a szerencsés szegények;
akiknek a sorozatos nyomorúságuknál egyébben sohasem volt részük.
32. Barátaim mit szóltok mindezekhez? Hogy tetszik nektek az általatok "Szent
bolygónak nevezett csillagon élő emberek élete és sorsa?"

174. Fejezet MÁRTON PRÉDIKÁCOÓJÁNAK MÉLYEN IZGATÓ HATÁSA A

NAPEMBEREKRE PÁRBESZÉD UHRON ÉS MÁRTON KÖZÖTT
Itt előlép Uhron és így szól "Barátom, látom, hogy igazat beszélsz, de mit akarsz
ezzel? Fel akarod ezt a népet lázítani Isten ellen? Valóban, itt minden bölcsességem megáll,
Sem téged, de még kevésbé Istent sem bírom megérteni. Miféle rend ez?
2. Én ismerem a mennyet, ismerem sok világ poklát, a ti világotokkal együtt, de
mondom neked, egyetlen pokol sem gonoszabb mint a te földed. Ezért arra kérlek, beszélj
valami egyébről, különben az egész népet Isten ellen lázítod, akit eddig mindenek felett
tiszteltek és imádtak."
3. Márton: "Barátom lásd, minden dolognak s így minden lénynek is az Isten nyílt
vagy titkos rendeltetéséből, egy meghatározott feladatot kell megoldania. A különbség csak az,
hogy a dolgoknak meg kell oldódniuk, mi azonban szabad akaratú lények megoldhatjuk, ha
akarjuk azokat. Ezért csak legyen a beszédemnek olyan következménye amilyen csak akar,
mert én ezzel nem teszek egyebet mint csak azt, amit az Úr akar. Ezért még tovább is
meghallgathattok engem, mert még nem értem a beszédem végére."
4. A bölcs: "Te mindenesetre tovább folytathatod beszédedet, csak az a kérdés, hogy
kinek az üdvére és javára? Te nem nyersz, sem nem veszítesz semmit sem azzal, ha mi mint e
világ tisztább lényei és lakói tudjuk vagy pedig nem tudjuk milyen a világodon az élet. Mi
szintén nem nyerünk azzal semmit sem, ha a te világod rosszaságát rajtad keresztül a szemeink
előtt látjuk, s nem pedig a bölcsességünkhöz mérten nyerünk bepillantást a te világod
körülményeibe. Annál inkább szenvedhetünk azonban nagy kárt a te világod ítélet állapotainak
rettenetes leírásától és attól a módtól, hogy annak következményeit igen nehezen lehet
jóvátenni.
5. Ezért úgy gondolom, mivel tőled már amúgy is igen hosszantartó leírást hallottunk
a te világod legrosszabb helyzeteinek és jogos következtetésünk alapján most már nagyon
könnyen elképzelhetjük, hogy a te világodon még sokkal gonoszabb dolgoknak és
helyzeteknek is kell előadódniuk, mert annak minden előfeltételét erre éppen a te
elbeszélésedből láthattuk, ezért nagyonis úgy gondolom, hogy most már teljesen felesleges,
hogy bennünket olyasvalamivel gyötörj még tovább, amivel az okok végső alapjában már csak
azért sem törődhetünk mert teljesen a hatáskörünkön kívül esik, hogy a te világod gonosz
helyzetét megváltoztathassuk és sohasem leszünk arra hajlandók vagy még kevésbé kívánjuk,
hogy a te világod legrosszabb rendjét átvegyük. Ezért úgy vélem, egész nyugodtan engedheted,
hogy Péter testvéred beszéljen tovább, ő talán majd valami jobbal áll elő.
6. Vagy talán épp az a célod, hogy Istent a te és a mi Teremtőnket előttünk bevádold
és mivelünk döntesd el, hogy Isten jogosan vagy jogtalanul jár-e el, akkor a legkomolyabban
sajnálunk téged. Mit tehetünk mi, tehetetlen teremtmények a Teremtő végtelen és határtalan
mindenhatóságával szemben, még ha belátnánk is, hogy a te világod embereivel mégoly
jogtalanul jár is el? Ő az egyedüli Úr, akinek akaratától az egész végtelenség függ!
7. Tegyük fel, hogy számtalan milliádnyi világai közül egyet tisztán csak szeszélyes
játékból állított volna fel. Mondd, vajon ki vonhatná Őt ezért felelősségre? S ha te ezt mégis
tenni merészelnéd, azt gondolod, hogy ezzel Tőle egy igazoló feleletet kicsikarhatsz? Úgy
gondolom, hogy egyedül csak Ő a világ Ura most és lesz is mindörökké, és azt teszi amit csak
akar! Akihez jó akar lenni, ahhoz jó, akit azonban el akar ejteni, azt elejtheti, bármennyire
igazságosnak vagy igazságtalannak tűnjék is az fel számunkra!
8. Ki állhatna útjába és akadályozhatja meg, ha a mi világunkat egy szempillantás alatt
megsemmisíteni akarná, vagy a kínzó szellemek milliárdjait küldené reánk; hogy hosszú
időkön át gyötörjenek minket? Mivel védekezhetnénk az ilyen ítélet ellen?
9. Úgy vélem, hogy Isten, Aki most láthatóan van itt közöttünk az egyedüli Ura az
összes világoknak, Mennyeknek és pokolnak. Hatalma azonban kezeskedik ugyanolyan
végtelen bölcsességéért. Ő tud és lát be mindent a legjobban, hogy itt-ott miért enged
megtörténni valamit, amit a mi bölcsességünk valaha is nehezen érthet meg. Azért
alkalmazkodunk és önszántunkból Akaratához és Rendjéhez, és biztos vagyok abban, hogy
nem járunk helytelen úton. Nem értesz talán velem egyet?"
10. Márton: "Mindenesetre. De éppen a te alapodból kiindulva s mivel ez is az Úr
akarata, kell még tovább beszélnem és ebben a tekintetben is alkalmazkodnom kell az Ő
akaratához."
11. Uhron: "Ha így van, akkor mindenesetre csak beszélj tovább az Ő nevében, s mi
meghallgatunk téged!"

175. Fejezet MÁRTON BESZÉDÉNEK BEFEJEZÉSE ÉS EGY INTELEM ANNAK OKÁRÓL

AZ ISTENGYERTMEKSÉG FELTÉTELEIRŐL - A BÖLCS KÖSZÖNETE ÉS FELISMERŐ
BESZÉDE

Márton: "Mindezen nyomorúságos életkörülményekkel, amelyeket most természetesen

csak a legcsekélyebb mértékben ecseteltem, egyáltalán nem azt akarom mondani, mintha az Úr
talán igazságtalan lenne és szinte lehetetlen lenne a Földön Istennek, az Uraknak tetsző életet
folytatni, hanem ezzel csak meg akarom kedélyeteket egy kissé puhítani, s hogy azt annál
biztosabban érhessem el, nemcsak akarom, hanem kell is a ti életkörülményeitek végtelen
előnyösségére rámutatnom, mert ti, akik ebben születtetek, egyáltalán nem ítélhetitek meg, ha
nem hasonlítjátok össze más világok életkörülményeivel, mint pl. az enyémmel is, amelyet
Istennek hála sokkal jobban ismerek, mert onnan való vagyok, s mert annak életfeltételei között
sokat megértem.
2. Ezzel sem előttetek sem bölcsességetek előtt nem vádolni akarom az Urat - az
örökre távol maradjon tőlem - és éppen oly kevéssé akarok lázítani az Úr ellen, ami bizonyára
a legnagyobb dőreség lenne tőlem. Mivel azonban ti is hivatottak vagytok az istengyermekség
megszerzésére, s mivel bölcsességetek útján arra a tudatra jutottatok, hogy egyedül csakis az
én világom az egyetlen, amelyen a tulajdonképpeni istengyermekséget el lehet nyerni, azért
annál inkább szükséges számotokra értesülnetek arról, hogy egy ember, egy teremtmény
milyen feltételek mellett juthat eme örökké felértékelhetetlen és legdicsőségesebb méltóságra.
3. A ti életetek azonban, mint amilyen az eddig volt, csupán játékszere volt Isten angyalaink,
akiknek tulajdonai voltatok is eddig - mint olyan tehát nem volt alkalmas az istengyermekség
megszerzésére, mert az istengyermekség a legtökéletesebb és legszentebb komolyság, nem
pedig játék és ezért kell is a legteljesebb és gyakran a legkeserűbb életkomolysággal
törekednetek arra.
4. Ezért kaptok is majd törvényeket, mint ahogy nekünk is vannak és nálatok is ez lesz
a jelszó: Mindenki vegye saját vállaira az ő terhét és kövessen Engem, az Urat, különben nem
juthat el oda, ahol Én / mondja az Úr/ vagyok, élek és működöm gyermekeim körében akik azt
cselekszik amit Én, és élnek ahogy Én élek !”
5. Mert azért lett az Úr saját maga is emberré az én Földemen, elviselte e föld emberi
életének minden megpróbáltatását és végül az én világom embereinek nagy vakságától test
szerint a leggyalázatosabban és legfájdalmasabb módon egy keresztfán meg is hagyta öletni
Magát, hogy ama világom emberei istenek lehessenek - természetesen csak ha ezt csak is úgy
akarják.
6. De csak azért mert valaki az én Földemen, ahol az Úr Maga is testet öltött,
leszületik, ezzel még nem érheti el az istengyermekséget, ha emellett még nem tesz eleget
mindama feltételeknek, amelyeket az Úr Maga e hivatás eléréséhez megszabott.
7. Az előbb valamennyien hallottátok tőlem, mennyire nyomorúságos a földi élet,
hogy egyenesen azt gondolhatnák, miszerint az Úr azzal a világgal, amelyet emberré levésével
az egész végtelenség legfontosabb és legszentebb világává avatott, most már nem törődik és
Őt most már legkevésbé sem érdekli - ez azonban nem így van.
8. A Föld emberei a szó teljes értelmében szabadok és mindent tehetnek, amit csak
akarnak - az Isten törvényei szerint jót vagy azzal ellentéteset egyaránt. Sem a jóra, sem a
rosszra semmi sem ingerli vagy kényszeríti őket, hanem állandóan csak tökéletesen szabad
akaratuk. Éppen ez okból oly szűkös beállításúak az ottani életkörülmények, hogy azok miatt
szabad akaratában senki se essen tévedésbe, s annak következtében rosszá váljék.
8. Ezzel szemben viszont a mennyei dolgok is el vannak fedve, hogy a jövőbeni
üdvösségek biztos szemlélete révén éppen úgy ne legyen senki sem szabad akaratában
kényszerítve. Habár a megadott isteni tanokból mindenki tudja mind a jó, mind pedig a gonosz
élet következményeit, mégis szabadon gyakorolhatja a jót és a rosszat is egyaránt, mert az
egyikre vonatkozólag éppen úgy hiányzik a szükséges bizonyosága mint a másikra.
9. És mindez azért van a Földön így berendezve, hogy az emberek szabad akarata
tökéletesen szabad is maradjon, mert e nélkül lehetetlen a legszabadabb és örökké
törvénymentes istengyermekséget megszerezni.
10. Hogy az Én Földem emberei így most már legnagyobbrészt tévelygésbe esnek -
egyik így, a másik amúgy - ez természetesen érthető. Hogy tehát ti is egészen más
életkörülmények közé kerültök majd ha komolyan el akarjátok érni az istengyermekséget - az
már egészen más kérdés, hogy mennyiben, azt majd az utánam következőtől tudhatjátok meg,
fogadjátok tehát őt szeretettel.
 11. A bölcs: "Fogadd hálás köszönetemet és rajtam keresztül mindazokét akik itt bent
valamint kint összegyülekezve vannak, beszédedért és tanításodért, amelyben a te és a mi
Istenünk és Mesterünk kegyelméből részesítettél bennünket a beszédednek és tanításodnak
különösen az utolsó része annál értékesebb számomra, mert abból meglehetős világossággal
tanultam meg belátni, hogy a te világod embereinek - velünk összehasonlítva - miért oly
nyomorúságos a helyzetük. Abban azonban egyúttal az én feltett alaptételem hatalmas
bizonyítékát is beigazolva látom, hogy a Teremtőben és az Ő jóságában egyetlen okos és
értelmes lény se kételkedjék.
12. Mert az Ő végtelen hatalma - a számtalan és a legcsodálatosabb fajtájú és
rendeltetésű munkájával - megdönthetetlen és örök bizonysága az éppen olyan végtelen
bölcsességének, ami pedig csakis a Teremtő legtökéletesebb élete, ugyanolyan örökkévaló és
hatalmas rendjének örökös kiáramlása lehet.
13. Ahol pedig az élet ilyen legmagasabb, legtisztább és egyben a legmélyebb Renden
nyugszik, az ilyen legtökéletesebb Életben olyan jóságnak is kell lennie, amiről egy teremtett
- legyen az még oly szabad szellem is - örökké sohasem alkothat magának teljesen tiszta
fogalmat.
14. Nagyon köszönöm neked barátom még egyszer úgy a magam mint az itt lévő egész
nép nevében és már előre örülök annak a beszédnek, amelyet Péter testvéred intéz most már
hozzánk. Az Úr vezérelje száját és nyelvét!"

176. Fejezet AZ EMELKEDŐ ELLENSÉGES ÁR - PÉTER ERŐSÍTŐ SZAVAI A

NAPEMBEREK VALAMENNYI FONTOS KÉRDÉSÉRE - "AKARTOK-E ISTEN GYERMEKEI
LENNI VAGY NEM?" - UHRON VÁLASZA

E beszéd után kívülről jelt adnak, hogy a tenger vize már csak egy ember
magasságnyira áll azoktól akik a legmélyebb helyen állanak és a legközelebbi pillanatokban
már a lábaikat is eléri. A mindenható Szellem segítsen rajtuk, mert különben azonnal gyors
menekülésre kényszerülnek.
2. Péter erre megszólal: "Barátom és Testvérem, mondd meg a népnek, hogy ne
csüggedjen, mert az Úr ezt a veszélyt szándékosan engedi előállni, hogy Isten dicsőségének
annál fényesebb bizonyítékában lehessen részük.
3. Eléri ugyan a víz lábaikat, de mégsem fogja azokat benedvesíteni. A földalatti
hatóerők is a legnagyobb méreteket öltik, nagy repedések támadnak, amelyek nagy tömegű
tüzet lövelnek majd ki, amelyek azonban egész tömegükben mielőtt még a földre
visszahullanának, már jó előre teljesen széttöretnek és megsemmisíttetnek, s a szakadék még
abban a percben amikor megnyílik, azonnal be is zárul.
4. Ezért senki se féljen, hanem mindeme látszólagos fenyegető veszéllyel szemben
úgy viselkedjenek, mintha semmi olyan sem történt volna, amitől félniük kellene, s akkor
senkinek még csak egy hajszála sem görbül meg. Ezeket közöld azonnal."
5. A bölcs ezeket a már ismertetett módon azonnal közli is, és néhány pillanat múlva
minden oldalról már jönnek is a jelentések, hogy a tanítást helyesen megértették és mindenütt
a leghálásabban és legnagyobb megnyugvással fogadták, hogy a legpontosabban és a
legértelmesebb okossággal járnak el cselekszenek is aszerint.
5. Amint a bölcs ezt Péterrel közli, ez a további utasításokat adja: "Közöld velük, hogy
nagyon figyeljenek ide, mert súlyos szavakat intézek hozzájuk."
6. A bölcs ennek is eleget is tesz, amire mindenki a legfeszültebben figyel.
7. Péter: "Kedves barátaim és testvéreim. Elődöm rámutatott azokra az
életkörülményekre, amelyek között annak a világnak az emberei élnek, amelyen én
ugyanabban az időben éltem, amelyben az Úr is földi életet öltött és testi gyermekkorától
kezdve mindazokat a nehézségeket Ő Maga is elviselte, amit a többi más valamennyi ottani
szegény földi ember.
8. A hűen vázolt életkörülményekből láthattátok és könnyen megítélhettétek, hogy
minden tekintetben mennyire más életkörülmények között éltek ti, e nagy fényvilágotokon. De
láthattátok azt is, mi szükséges ahhoz, hogy egy csupán csak teremtményből egy legszabadabb
istengyermek válhasson.
9. Most tehát először is az a kérdés: akartok-e - mégpedig minden előnyötök
megtartása mellett mindaddig, amíg azok egy törvény által nem szorítanak arra, hogy Isten
országáért azokról önként lemondjatok - hozzánk hasonló istengyermekek lenni, vagy pedig
nem? Gondoljátok meg azonban jól mit akartok tenni! Csak alapos megfontolás után
mondjátok majd csak ki az igent vagy a nemet!
10. Gondoljatok az előnyre, Isten gyermekének lenni, vagy legalább is annak a
lehetőségére, hogy azzá válhattok. Gondoljátok meg ami ahhoz tartozik, hogy ezt az előnyt
elérjétek. De gondoljatok egyúttal eddigi előnyötökre és a jelenlegi életkörülményeitekre,
amelyekről végül önmagatoktól kell lemondanotok, bármennyire eltérjen is az a mostanitól.
11. Természetesen senki sem hagy el semmi olyat, ami az Isten országában számára
ezerszeresen kárpótolva vissza nem térülne mindörökre, ezt a kárpótlást azonban nem hozzák
tisztán és világosan Bölcsességetek tudomására, hanem csak annyira, amennyire hitének ereje
terjed.
12. Most pedig minden tisztán áll előttetek, mind a szellemi mint a természeti. De
csak azok számára áll ez fenn, akiknek komoly szándékuk, hogy istengyermekek legyenek, s
ezért jól gondoljátok meg, amit e tekintetben tenni akartok. Nagyot nyújtanak nektek, de
semmivel sem kevesebbet."
13. A bölcs: „Barátom, te tudod, hogy értelmi képességünk olyan beállítású, hogy egy
tétel felett nincs szükségünk huzamos tanakodásra, annak tiszta meglátására mit akarjunk vagy
mit tegyünk.
Ezért úgy gondolom most is teljesen tisztában vagyok mind a magam, mind pedig az itt
jelenlévő nép nevében is azzal, hogy most mit akarunk és természetesen azzal is, hogy mit
tehetünk.
14. Mert a "tenni tudni" az alapfeltétele minden tevésnek vagy cselekvésnek, mert az
egész végtelenségben még Isten Maga sem követelhet egyetlen teremtményétől sem többet,
mint amennyit az a benne rejlő tulajdonságok és ereje alapján megtehet. S ezért itt is az az
önmagamban teljesen világosan megalkotott véleményem, hogy lehetetlen, hogy az Úr tőlünk
többet követelhessen mint amennyire mi e földünkön lévő természetes és szellemi
állapotunknak megfelelően képesek vagyunk.
15. Az a véleményem, hogy ez a jelmondat rövid és világos annak meglátására, hogy
mi csak azt akarhatjuk, amit meg tudunk tenni. Istengyermekség ide vagy oda, sok vagy kevés,
teljesen egyre megy. Akarjuk, ha annak elérése erőnket túl nem haladja. Ha azonban több kell
hozzá mint erőnknek teljes latbevetése, akkor már nem is akarhatjuk, mert ez esetben az
számunkra tisztara elérhetetlen.
16. Szóval, ha elérhető az számuma mostani életfeltételeink mellett - akkor akarjuk.
Ha azonban nem lehet akkor barátom, magadnak is be kell látnod, hogy lehetetlen azt nekünk
akarnunk. Most már tudod elhatározásunkat és tégy amit csak akarsz, mert úgy vélem a mi
akaratunknak is teljesen szakadnak kell maradnia annak tiszta meglátására mit akarjunk vagy
mit tegyünk.

177. Fejezet PÉTER MÉGEGYSZER MEGVILÁGÍTJA AZ ISTENGYEREKSÉK KÉRDÉSÉT ÉS

BÍRÁLJA A NAPEMBEREK VÉRGYALÁZÁSÁT
 Péter: "Barátom, az én előadásomat, annak a tulajdonképpeni alapjában nem értetted
meg. Lásd a kérdés így hangzik: Akartok-e mégpedig minden előnyötök megtartása mellett
mindaddig, amíg azok egy törvény által nem szorítanak arra, hogy Isten országáért azokról
önként /magától értetődik, hogy csak azon életelőnyökről, amelyek az élethez nem feltétlenül
szükségesek/ lemondjatok - hozzánk hasonló istengyermekek lenni, vagy pedig nem? Amikor
a megtartásról szóltam, azt gondoltan, hogy megértetted úgy, ahogy én azt neked elmondtam.
2. Hidd el nekem testvérem, hogy az Isten országában mi is vagyunk annyira bölcsek,
amelynek alapján belássuk, hogy egy nap nem engedi magát egy bolygóvá süllyeszteni, hacsak
az egész végtelenség számara egyszer már szigorúan megalkotott rendet megzavarni nem
akarjuk, ezen felül pedig egy nap emberei egészen más természetűek és teremtésűek is mint
egy bolygó emberei Ezeket, barátom, mi éppen olyan jól tudjuk mint ti.
3. Nektek ellenben bizonyos önmagatok által alkotott törvényeitek is vannak, amelyek
azonban egyáltalán nem is törvények, mert a ténykedésben és cselekvésben a legkorlátlanabb
önkénynél egyebet nem nyújtanak. E törvény következtében a ti régi, bölcs őstörvényeiteket
akár sutba is dobhatjátok és ezt a legértéktelenebb újat állíthatjátok a helyébe. Kérdem: ezt az
önkényességet is a ti életetek tulajdonképpeni feltételének tekintitek?
4. Az ég angyalai a házasság formáját, azaz egy férfi kötelékét egy rendes asszonnyal
előírták a számotokra és megmutatták a gyermekek helyes szellemi nemzésének módját is,
amely szerint a nemzéseteket eddig tényleg végeztétek is. Hogy lehet tehát, hogy az apák a
leányaikkal állatias módon érintkeznek, mikor törvényetek van arra, hogy egy apa leányával
még szellemi nemzés formájában sem érintkezhet?
5. Mondd csak ezt is a napbeli életet elengedhetetlen feltételének tekinted-e? Beszélj,
minek tekinted és mi erről a véleményed?"
6. A bölcs: "Ó barátom, ez nem válik életünk előnyére, mert éppen ez okozza a
legnagyobb kárt mind a természetes mind pedig a szellemi életünkben. Ezért magától értetődő,
hogy az életünknek az ilyen igazi hátrányát, igen-igen könnyen elhagyhatjuk. Az alatt pedig,
hogy életünk előnye tulajdonképpen csak a mi természetes lényíségű életünknek azon
őssajátságait értem, amelyekkel mi, e világunk természetes jelenségeinek és lényeinek ura
vagyunk.
7. Egy ilyen előnyös feltétele életünknek, hogy mi földünk talajából mindent
kiteremthetünk amit csak akarunk, csodálatos dolgokat szám és mérték nélkül, valamint testünk
gondozásának minden elgondolható szükségleteit.
8. Úgy vélem nem lenne bűn az Úr előtt az a kérésem, hogy az ilyen életelőnyeinket
hagyja meg, s ez nem ad okot arra, hogy az istengyermekké való felvételünket tőlünk ezért
megtagadja.
9. Ha azonban ez a kérés az Úr előtt bűnnek számítana, akkor természetesen azt kellene
kérnünk, engedje meg, hogy inkább ilyenek maradjunk, mint amilyenek vagyunk, mintsem
hogy ezt most látható bizonyosat valamilyen nagyon bizonytalan és emellett a legnehezebben
elérhetővel elcseréljük.
10. Lásd barátom ez a véleményem. Ha ez helyes neked, akkor valamennyien így
felelünk: igen. Ha azonban ez nem helyes, akkor mindannyian azt feleljük: nem. Mert
lehetetlent az Úr sem kívánhat tőlünk hacsak keresztül-kasul át nerm alkot minket, s életünket
egészen más, eddig teljesen ismeretlen tulajdonságokkal és képességekkel nem látja el, mert
az Úr mindenhatósága ellen senki sem tiltakozhat - így hát mi sem."

178. Fejezet PÉTER JAVASLATA A KÖSZÖNTÉSRE ÉS A KÉRÉSRE - URHON VÁLASZA ÉS

JELENTŐSÉGTELJES VISSZAUTASÍTÁSA AZ ISTENHEZ KÜLDENDŐ IMÁRA
VONATKOZÓLAG
 Péter: "Az Úr mindenhatósága az Ő örökös Rendje, amelyből ti, mint ahogy az egész
végtelenség is keletkezett. Ha az Úr benneteket teljesen át akarna alakítani, akkor először is az
egész Rendjét kellene átalakítania, amit Ő soha örökké meg nem tesz, mert hiszen ez a Rend
Ő maga.
2. A ti eddigi életetek azonban rendkívül kényelmesnek és gondtalannak tekinthető.
Nektek semmi sem kerül küzdelembe, fáradságba és megerőltetésbe. Születésetektől kezdve
egészen e testi életetekből a másik életbe való valóban tökéletesen szabad akaratú
átmenetetekig semmiféle számba vehető tökéletlenségről sem tudtok, s ezért az alázatosságról
sem.
3. Igen jól tudjátok, hogy e világotokkal együtt a legbölcsebb Istenszellem művei
vagytok. Akit éppen ezért a legnagyobb mértékben tiszteltek. De mikor kértetek Tőle még
valaha is valamit és mikor köszöntétek meg ezt a nagy jóléttel teljes életet, amelyet Ő
mindenkor a legnagyobb mértéken felül juttatott nektek?
4. Látjátok, mostanság jóformán teljesen függetlenül éltetek Tőle. Talán sokat
követelt volna tőletek, ha ti ennek következtében Hozzá alkalmazkodva Tőle egy kissé jobban
függeni igyekeztetek volna mint ahogy eddig? Beszélj most ismét és őszintén közöld
elhatározásodat. A bölcs: "Barátom, mindenesetre megteszem. Különösen ami a
legkötelezőbb hálát illeti, minden elképzelhetőt felhasználunk, hogy ezért a sok jóért a
megillető hálánkat kifejezésre juttassuk és a szentséges, nagy Adakozó iránt e számtalan jó
adományért életünk alapjáig hálát tanusítsunk. Ami azonban a kérést illeti, arra azt kell
mondanom, hogy egyáltalán nem érthetek veled egyet, mert minden kérést az isteni bölcsesség
tényleges megsértésének tekintek és annak is kell látnom.
5. Mert egy, az istenséghez szóló kéréssel nyilvánvalóan csak azt bizonyítom, hogy én
nagyobb áttekintéssel rendelkezem, mint Isten, és ezért jobban belátom, illetve belátni akarom
mint maga az Úr, hogy mire van szükségem. Úgy vélem, hogy ezt egy istengyermeknek nem
lenne szabad megtennie, nem is szólva arról, hogy meg kevésbé egy más teremtménynek.
6. Azon kívül minden kérés még udvarias harcnak is tűnik fel előttem, amellyel a
teremtmény a Teremtőben lévő bizonyos keménység és ezzel együtt járó önző
könyörületességgel szemben akarna megküzdeni és Felette úgyszólván győzelmet aratni.
7. Valóban, barátom, mi előtt még a legbölcsebb, legjóságosabb és leghatalmasabb
Teremtőhöz egy kéréssel fordulni merészelnék, amellyel nyilvánvalóan csak azt hoznám
tudomására, hogy a szükségleteimet jobban ismerem mint Ő, s ha egyben még más egyebet is
kérnék Tőle, ezzel arra mutatnék rá Neki, hogy én nyilvánvalóan jobb és könyörületesebb
vagyok mint Ő, - akkor inkább ne is létezzek! Ó barátom, milyen figyelmesség lenne ez Isten
az örökké legbölcsebb, a leghatalmasabb Szellem előtt?
8. Ezért e szavaidra ez a válaszom: mi örökké, úgy mint eddig is, mindenben Tőle
akarunk függni, mert lehetetlen is mástól függenünk. Éppen úgy örökké, életünk legmélyebb
alapjáig nemcsak akarjuk, hanem megszakítás nélkül köszönetet mondunk is Neki, mert
minden adományt Tőle és felőle eredőnek tekintünk és a legmélységesebben annak ismerjük
is el. De nem kérünk, nem akarunk és nem is kérhetünk az Úrtól semmit, mert mi igen jól
tudjuk és belátjuk, hogy az Úr végtelenszer jobban látja mire van szükségünk és nincs szüksége
arra, hogy mi, nyomorult és alig félig élő teremtmények Őt erre egy semmitmondó imával
figyelmeztessük. Ezért örökké távol is álljon tőlünk éppen egy ilyen imával a szemére vetnünk,
hogy Ő túl szigorú Isten és egy olyan gyengéje van, amelyet csak a teremtmény részeről
elhangzott kérés hozhat ismét a helyes rendbe.
9. Barátom, mi valamennyien végtelen nagyra becsüljük Istent a legmagasabb
Szellemet és különösen szentségesen fennkölt elképzelésünk van az Ő legtökéletesebb
tulajdonságairól. Ezért annyira meg sem feledkezhetnénk magunkról, hogy kéréssel forduljunk
Ahhoz, aki a mi kérésünk nélkül teremtett minket olyan tökéletesre, amilyennek lennünk
szükséges volt.
 10. Köszönetet mondani, igen, akarunk és mondunk is neki azért a végtelenül sok
jótéteményért és adományért, amelyekből a legkisebb is olyan nagy és szent, amelyre a maga
teljességében bizonyára sohasem leszünk érdemesek, de - amint már alaposan rámutattam -
kéréssel nem akarunk és soha nem is fogunk a jövőben sem a Legszentségesebb és
Legtökéletesebb ellen vétkezni.
11. Te pedig most tégy amit csak akarsz, de minden bölcsességeddel is nehezen
sikerülhet bennünket arra rábírnod, hogy annak eredményeképpen a kérésben kövessünk.
Legfeljebb csak akkor tennénk ezt meg, ha ezt tőlünk az Úr kifejezetten megkívánná.
Természetes, hogy Isten akarata ellen egyetlen teremtmény sem szegülhet ellen, de
szabadságunk mellett szabadok is maradunk és csak azt tesszük, amit isten, ember és az
angyalok előtt helyesnek tartunk!"

179. Fejezet PÉTER MEGTANÍTJA A „ MIATYÁNKOT" IMÁDKOZNI - PÉTER FONTOS

KÉRDÉSE UHRONTÓL AZ ÚR UTASÍTÁSÁRA

Barátom, mikor az Úr, a Mennyek és minden világok Teremtője az én Földemen

hústestet öltött és mint ember járt-kelt közöttünk Ő Maga tanított bennünket így imádkozni:
'Ha pedig imádkoztok így imádkozzatok: "Mi Atyánk, Ki a Mennyekben lakozol, szenteltessék
meg a Te szentséges neved, jöjjön el hozzánk a Te szeretetednek, igazságodnak és az
örökéletnek Országa és egyedül csakis a Te szentséges akaratod teljesedjék be minden időben
és az örökkévalóságokon át. Add meg nekünk úgy ma, mint mindenkor is a naponta szükséges
kenyerünket és bocsásd meg a mi bűneinket és gyengeségünket aszerint, ahogy mi is
megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Ne engedj reánk gyöngeségünkben kísértéseket, amelyek
bennünket legyőzhetnének, de szabadíts meg minden gonosztól amely állandóan környékez
minket. A Tied ó Atyám minden erő, hatalom és dicsőség mindörökké. Tied legyen minden
dicséret, minden tisztelet, szeretet és minden köszönet mindörökké, Amen"
2. Minthogy pedig az Úr maga tanított meg bennünket imádkozni és kérni, úgy
gondolom, hogy mégsem lehet helytelen, hogy mi mint gyermekei, előzőleg mégis csak kérjük
Tőle, hogy adja meg nekünk mindazt, amit mi a magunk számára szükségesnek vélünk.
3. Mert úgy gondolom, hogy ha már a köteles hála amelyet a Teremtőnek a számtalan
jótéteményéért mondunk el szent és nagy kiváltság számunkra, mint szabad lények számára,
mert ezáltal Istennel szemben mindazt amim van és amit kapunk, szabad és nem megítélt
adománynak ismerjük el - akkor a kérés még, sokkal magasabban áll, mert éppen a kérés által
nemcsak annak tudatát bizonyítjuk, hogy Isten adományát szabadnak ismerhetjük el, hanem
egyben azt is, hogy még az adományok között is szabadon választhatunk.
4. Mivel a szellem tökéletes felszabadulásához nemcsak annak szabad felismerése
szükséges, amit az Úr mint szükségeset az életünk számára szabadon ad, hanem legfőképpen a
szabad választás abban, amire szükségünk van, amihez természetesen sokkal több önvizsgálat
és szabad önismeret szükséges, mint ahhoz, az ismeretszerű észrevételhez, amellyel tudomásul
vesszük, hogy itt minden, amik vagyunk, amink van és amit kapunk az Istennek, az Uranak
önkéntes adománya.
5. Aki valamilyen ajándékot csupán megköszön és nem érzi szükségét, hogy ezután
még bizonyára bekövetkező további adományok tekintetében mire van még szüksége az
életkörében még nagyon bárgyú és sok állati van még benne. Mert az állatok is megköszönik
ösztönszerűleg szabad étvágyukkal az adományozónak, ha nem is képesek Őt felismerni, de
valami után vágyakozni az állat nem tud, mert szükségleteit nem tudja felismerni. Ha éhes,
élelmet keres, ha talál és kielégítette magát, pihenni tér mindaddig, amíg ismét éhes nem lesz.
Ez a nyugalma bárgyú köszönet az ételért amelyet megtelítéséhez talált. Amint azonban az állat
teleette magát és pihen, semmi tudata sincs arra nézve, hogy ismét éhes lesz és élelemre szorul.
 6. De nem így van ez az embernél. Az ember tudja, mire van szüksége. Ha jóllakott,
tudja, hogy ismét éhes lesz és újból ennie kell, hogy jól lakjék. Ő azonban ismeri az
Adományozót. Ezért tehát ne csak köszönje meg ha jól lakott, hanem egyesítse inkább a köteles
hálával a kérést, amivel a Teremtő előtt sokkal jobban kimutatja és bizonyítja, hogy mindent
csak Tőle kap, de ugyanúgy a jövőben is minden jót és szükségeset, folytonosan csak tőle remél
és vár.
5. Egyben éppen a kérés révén áll az ember a Mester elé úgy, amilyennek őt a Mester
akarja, mégpedig mint egy teljesen szabad lény, akinek nemcsak az elfogadás a joga, de
jogosult a legszabadabb vágyakozásra is, mely jogosultság bizonyára éppen az embernél tesz
szükségessé hatalmas önismeretet, ami nélkül senki sem lehet tökéletes ember.
6. Úgy gondolom ezek az okok elegendők bölcsességeteknek annak belátására, hogy a
kérés minden szabad szellem számára sokkal szükségesebb, mint a legjobb és
legkötelességszerűbb hálaadás.
7. Ha pedig Uhron barátom ezen alapos okaim neked még mindig nem elegendők,
legyen elég az, hogy az Úr igen gyakran szólított fel minket arra, hogy kérjünk, ha valamit
kapni akarunk, de csak igen ritkán figyelmeztetett valakit a hálaadásra.
8. Azért is adott nekünk egy szent formát, amely szerint imádkozzunk és kérjünk, egy
olyan formáról azonban, hogy hogyan mondjunk köszönetet, egyáltalán nem tudok.
9. Az Úr maga sokszor mondott köszönetet Istennek, Aki mint Atya, Benne volt és
egyetlen alkalommal utasította a kilenc megtisztítottat akik a tizeddel nem jöttek vissza, hogy
adják meg Neki a tiszteletet, ennek dacára nekünk sohasem adott semmi formát arra, miképpen
mondjunk köszönetet ahogy ezt a kéréssel kapcsolatban oly nyomatékosan megtette.
10. Ha pedig már tőlünk a Föld tökéletlen embereitől ily kifejezetten kívánta az Úr a
kérést, úgy vélem, hogy nálatok sem találja majd fölöslegesnek.
11. Az Úrtól kapott megbízásom és feladatom tehát számotokra végül is abban áll, hogy
a jövőben mindazt amitek most van, az Úrtól akarjátok megkapni, de csakis a kérés útján. Aki
pedig közületek majd nem kér, az nem is kap, vagy bizonyára csak igen keveset.
12. Mert ha szabadok vagytok, úgy önmagatokat is meg kell annyira ismernetek, hogy
mire van szükségetek. Ha pedig már ennyire megismertétek magatokat - ami nálatok sokkal
könnyebb lesz mint amilyen az nálunk volt - úgy kérjetek és majd megadatik nektek amit
kértek.
Ha ez megfelel nektek, válaszoljatok igennel s János testvér majd tovább vezet
benneteket. Szabad akaratotok választhat és határozhat saját tetszése szerint.

180. Fejezet BÖLCS IGENLŐ VÁLASZA PÉTERNEK ÉS AZ ÚR IGÉRETEI FELETTI

BIRÁLATA ÉS AZOK TELJESEDÉSE

A bölcs: "Igen barátom, igen, most már minden jó nekünk, amit az Úr akar, mert -
amint már egyszer mondtam - csak nem helyezkedhetünk szembe az Úr mindenható akaratával,
ha akár nehezet, akár könnyűt követel is tőlünk. Mert ha saját előnyünkre szabadon nem
tesszük meg, akkor mégis meg kellene azt tennünk a törvény által saját romlásunkra. Ezért
végtelen sokszor szívesebben tesszük azt meg önként s jövő életünkben ezáltal inkább nyerni
mint veszíteni akarunk valamit.
2. Mindezekből nagyon is jól látom, hogy te és az előtted szóló mit mondhatott nekünk,
hogy mi az eddigi szabad teremtő akaratunkat, amelynek segítségével eddig kertjeinket
megalkottuk, házainkat és lakásainkat legnagyobb részt készítettük, teljesen az Úr kezébe kell
visszaadnunk. Ez azonban mit sem tesz, mert a kérés útján e képességet csorbítatlanul ismét
visszanyerjük.
3. Természetesen a mi benső észrevételeinkből és a te Földed különféle szellemeitől
már tudjuk, hogy az Úr az Ő ígéreteit nem veszi túl komolyan. Akinek Ő gazdagságot ígér,
annak szegénységet ad, akinek egészséges hosszú életet helyez kilátásba, az csakhamar
szenvedésre és földi életének mielőbbi befejezésére számíthat. Akinek szabad életet akar adni,
az földi értelemben rövidesen foglyul esik, akit szeret, arra megpróbáltatást küld és alaposan
megostorozza. Akik hűségesen Rajta és Igéin csüggnek, azoknak szükséget és mindenféle
megpróbáltatásokat kell elszenvednünk és akik Őt mindenek felett szeretik, azokat keresztre
feszítteti és több ehhez hasonló.
4. De amint mondtam, ez mind nem baj, mert Ó az egyedüli ura műveinek és azt teheti
velünk amit csak akar és senki sem kérdezheti és mondhatja neki: Uram miért teszed ezt vagy
amazt, ami szerintünk nem jónak látszik. Mert egyedül Ő az Úr, s ez legyen mindenkinek elég!
5. Az Úr - ahogy mi tudjuk - megígérte, hogy földi királyainak örökös uralkodást
biztosit, s azok mind meghaltak mint a többi ember. Ugyanúgy örökös tartományt és
királyságot ígért egy népnek is, s ahogy nagyon jól értesültünk róla, a kiváltságos népnek sem
hazája sem királya sincs már. Jól tudjuk azt is, hogy bölcseket választott ki, akik a népnek az
Ő akaratát és amit Ő tenni fog ki kellett nyilatkoztatniuk. Amint azonban elérkezett az az idő,
amelyben a kijelentéseknek be kellett volna teljesedniük, a bölcsek úgy álltak ott mint a
szószátyárok, mert az Úr nem engedte bekövetkezni azt, amit a bölcsek által kijelentett és még
sok más ahhoz hasonlót.
6. Ebből láthatod, hogy az Úr ígéreteit, amint mondtam, nem lehet szó szerint venni
és valószínűleg így lesz az a különféle kérések beteljesedésével is, mert ugyan ki
kényszeríthetné Őt azok beteljesítésére?
Ennek dacára azonban az ajánlatodat teljes egészében elfogadjuk, mert ugyancsak jól tudjuk,
hogy a részünkről minden ellenkezés a legnagyobb dőreség lenne, s ezért történjék minden
úgy, ahogy a mindenható Úr akarja."

181. Fejezet JÁNOS BESZÉDE A NAPKÖZÖSSÉGHEZ AZ ÚR ÍGÉRETEINEK SZELLEMI

JELENTCSÉGÉRŐL - PRÓFÉTAI KÉP AZ ÚJ HÁZRÓL ÉS AZ ÚJ VÁROSRÓL, MINT AZ ÚR ÚJ
ÍGÉRETÉRŐL - EZT AZ IGÉRETET MINT FEJ ÉS SZÍVNÉLKÜLI CSACSOGÁST
VISSZAUTASÍTJA

János: "Barátaim és te különösen Uhron, aki a többiek szószolója vagy, földies

értelemben véve igazad van. Minthogy azonban az Úr szavai és ígéretei minden bizonnyal a
legszellemibb értelemmel bírnak és igazi értelmük csak a szellemre és nem vele együttlévő
szükségszerű testre vonatkozik, ezért minden isteni ígéret helyes szellemi megértéséhez az is
hozzátartozik, hogy az Úr az ígéreteihez hü-e vagy pedig nem.
2. Amit az Úr egyszer megígér, azt hűségesen meg is tartja, de csak a szellem, nem
pedig a szükséges halandó test számára. Az Ő nevében most egy ígéretet teszek nektek, de
aztán majd mondd meg, hogy megértetted-e, s ha igen, hogyan érted azt. Ez az ígéret így szól:
3. Az Úr egy új házat épít és egy új város száll majd alá elevenen a mennyekből. És a
ház, mint a város sok házból fog állani.
4. Akik azonban majd az új házat és ugyancsak az új várost és a város sok házát lakják,
azok nagyobbak lesznek mint az új ház, az új város és a város sok háza.
5. Ha azonban majd az Úr új házába költöznek, az, majd meghajlik előttük, meghajlik
majd a város is és annak sok háza.
6. A ház azonban kívülről kicsi lesz, de annál nagyobb lesz belül, hogy befogadhassa
annak számtalan lakóját. És ugyanúgy lesz a város is és a városban lévő sok házzal is.
7. Boldogok azok, akik a házba költöznek majd, valamint a városba és annak sok
házába. Mert a ház, a város és a város házai húzzák majd rájuk az istengyermekség ruháját.
 8. Ezek majd folyton csak erősebbek lesznek e házból, e városból és e város sok
házából, aki azonban nem e házban, e városban és e város sok házában lakik, az gyenge lesz,
gyengesége mindig csak fokozódik, s az végül meg is öli őt.
9. Nos Uhron barátom, itt az Úr ígérete, ami rajtatok pontosan be is teljesedik majd.
Éppen ezért mondd meg tehát most nekem, hogy megértetted-e ezt a tiszta isteni és igaz
ígéretet, s ha igen, hogy érted és fogod azt fel?
10. Azt azonban már előre megmondom neked, hogy itt te is a külső, tehát szószerinti
beteljesedésére hiába számítasz éppúgy, mint ahogy annak idején az én földemen Jónás próféta
hasztalanul várakozott Ninive városának az Úr által előre bemondott elpusztulására. Beszélj
tehát mit tartasz ezen ígéretről?"
11. Némi gondolkodás után így szól a bölcs: "Barátom, eme általad teljesen isteni
rendeltetésű ígéretedre a legtisztább ésszerű alapon nem mondhatok egyebet, mint: ez egy
teljesen fej és szív nélküli csacsogás s ezért a mi tiszta bölcsességünk ítélőszéke előtt nem is
találhat elfogadásra.
12. Egészen nyíltan megmondom neked: Akik nekem vagy az egész népemnek
valamilyen ígéretet vagy törvényt akar adni, az azt olyan szavakkal adja, ahogy azt a szónak
tiszta és világos értelme megkívánja. Olyan ígéretet azonban, amely minden részletében a
legtermészetellenesebb és legrendellenesebb képtelenség, az csak maradjon e tájtól minél
távolabb.
13. Mert ha a mi mostani életkörülményeinket bizonyos tekintetben feladni
kényszerülünk, hogy ezáltal az istengyermekséget elérhessük, amelyet eddig tulajdonképpen
még nem is kerestünk és komolyan nem is kívántunk, ezért viszont az ígéreteket és szükséges
követelményeket tisztán és világosan kifejezve akarjuk látni - nem szavakkal, amelyet ígérni
fehérnek; míg teljesíteni feketének lehet, hanem olyan szavakkal, amelyek egészen
természetesen és világosan fejezik ki, hogy mit várhatunk.
14. Úgy gondolom, hogy az én kívánságom éppen olyan világos, mint helytálló. Ezért
beszélj a kérésemnek megfelelően, s akkor könnyen megegyezünk. De egy új házzal, amelyet
az Úr épít, amely kisebb legyen mint annak lakója, amelynek belseje nagyobb mint a külseje
és ehhez hasonlókkal mint a város és annak házai, még egyszer ne is próbálkozz nálam, mert
az ilyen ellentmondásoktól minden hallgatónk egyhamar a legnagyobb indulatba esik.
15. Ha Isten a legmagasabb és legtisztább szellem is, azért Ő teremtette a tisztátalan
természetet is. Ezért a szellemekkel beszéljen szellemileg, de velünk természetes emberekkel
beszéljen természetesen. Mert úgy gondolom, hogy Ő éppen olyan tisztán természetesen
érthetően is tud beszelni, mint ahogy magát a természetet is, egészen és tisztán természetesnek
teremtette.
16. Természetes, hogy az Urnak megdönthetetlen örökös ősjoga, hogy úgy beszéljen
ahogy csak akar, de ugyanúgy hiszem azt is, hogy nekünk is jogunk van azt mondanunk:
"Uram, ezt mi nem értjük, ez számunkra képtelenség, ezért beszélj velünk úgy, amint tudod,
hogy mi azt megértjük.
17. Ne rejtőzz el a felhők mögé, hanem lépj nyíltan a te tulajdonodba, mert Te nyilván
nem vagy arra kényszerülve, hogy előttünk műveid előtt feszélyezd Magad, mert semmiképpen
sem lehetünk mások, mint amilyeneknek akarod, hogy legyünk, s még továbbra is maradjunk
18. Te tudod a legjobban milyen nyelvre tanítottál minket és így milyen nyelven
értünk. Beszélj velünk ezért érthetően, ahogy bennünket tanítottál. Mennyei szellemeiddel és
gyermekeiddel beszélj szellemileg, velünk azonban beszélj természetesen.
19. Ha azonban már mindenképpen csak szellemileg és értelmünket meghaladó
képekben, mennyeileg akarsz velünk beszélni, akkor előzőleg add meg a megfelelő értelmi
képességet is hozzá, különben beszéded számunkra nem nyereség, Számodra pedig nálunk nem
tiszteletadás. Mert amit az ember nem ért - eredjen az Istentől, szellemtől vagy akár embertől
- azt nem is tudja az azt megillető mértékkel méltatni, s akkor bekövetkezik az, hogy e kevés
szóban, amelyeknek külsőleges értelme kicsi, benső értelme szerint végtelen nagy bölcsesség
tartalmat találtok, amilyet teljes mélységében örökké sem foghattok fel és számtalan utód él
majd e bölcsességben és mégsem érnek annak végső határvonalához.
20. János: ahogy az embernek testileg egy lakóháza van, amelyben ő saját maga lakik,
amelyet előzőleg a cél érdekében megfelelően előkészített, ugyanúgy lakóház az emberszellem
számára az isteni tan és, amelyben mindörökké lakik és tevékenykedik.
21. Isten városa s a benne lévő sok ház pedig hasonló az egy házhoz, s aki egy ilyen
házban lakik vagy a szűkre szabott isteni szózat kis bölcsességében tevékenykedik, az bevonul
az Isten városába, ami annyit jelent, hogy: elnyeri az isteni bölcsesség teljességét, amelyben
mindabban részesül, ami Istennek az Ő házamban az Ő örök városában és annak végtelen sok
házaiban csak van.
22. Úgy vélem barátom, hogy most már jobban megértettél mint az előbb, ezért mondd
meg, hogy egyetértesz-e velem ebben is és hogy a dolog így megfelelő neked?"
23. A bölcs: "Ó, most már igen, mert lásd, most már az egész dolog más képet mutat.
Most már azonnal beletaláltam magam és már a ház első rávilágításánál rögtön tudtam, hogy
mire megy majd az egész. Látom, hogy azok mind csak nagyon mély megfelelések, de
felfoghatók és megragadhatók, s így most már tovább folytathatod az isteni akarat kijelentését,
s azt minden ellentmondás nélkül át is vesszük."
24. János: "Barátom, most már elmondtam amit mondanom kellett, most azonban
jön Ő, saját Maga. Őt hallgassátok, az Ő szava, alakít majd át benneteket és meg is adja az
igazi szabadságotokat. Figyeljétek azonban meg jól, mert minden egyes szava az örökélet és a
legnagyobb bölcsesség. Hallgassátok meg tehát Őt!"

182. Fejezet A NAPEMBEREK ÜDVÖZLIK AZ URAT - AZ ÚR BESZÉDE A BÖLCSHÖZ A

TEREMTMÉNY MEGVÁLTÁSÁNAK ESZKÖZE AZ ALÁZAT - AZ ÚR ÚJ ÉLETSZABÁLYAINAK
KÖNNYŰ TERHE

Most lépek csak Én elő, de még mindig Chanchah, Gella és a három napleány
kíséretében, akik ezalatt e fényvilágra vonatkozólag sok mindenről beszélgettek a két
előbbivel. Amint előlépek, a bölcs s az egész nép a benn és a kint lévők is valamennyien arcra
borulnak és hangosan dicsőítenek Engem:
2. "Dicsőség és minden hódolatunk Neked, Te kifürkészhetetlen, Te örökkévaló, Te
végtelen. Fogadd el tőlünk a mi legmélységesebb köszönetünket végtelem felfoghatatlan,
legnagyobb Kegyelmedért, hogy bennünket e föld férgeit is érdemesíted egyszer személyes és
látható megjelenésedre.
3. Igaz ugyan, hogy nekünk arra teljesen érdemteleneknek szívünkben egy Reád
vonatkozó soha ki nem érdemelhető vágy él, s amely szerint a mi legkimondhatatlanabb és
legnagyobb üdvösségünk lenne, ha sohasem hagynál el minket többé, hanem örökké közöttünk
maradnál, de mit tehetünk, ha szívünk annyira vágyódik erre, mint hogy e vágyakozásunkat ó
Te Legszentebb eléd tárjuk.
4. Te, Akinek lábai sokkal szentebbek, mint hogy e föld talaja azokat hordozni
érdemes volna, bocsátsd meg nekünk egész érdemtelen kérésünket. Ha Te, ó Legszentebb, ha
még értékelsz bennünket annyira, hogy az Élet néhány szavát hozzánk intézd, úgy szívünk
legmélyéről kérünk, hogy érdemesíts bennünket e kegyelemre, de minden dicsőségeden felül
is, legyen mindenben a Te legszentségesebb akaratod szerint."
5. E nagyon alázatos szavak után mondom Én: "Keljetek fel kedves gyermekeim és
fogadjatok Engem, a végtelenség örök Atyját, a ti Atyátokat és megszámlálhatatlan miliárd
testvéreteket, akik mind Tőlem származtak a végtelenség benépesítésére és hogy mindenütt
bizonyítsák, hogy Én öröktől fogva Atyjuk vagyok."
 9. A bölcs: "Ó Uram, Uram, Uram, méltatlanok szemeink, hogy arcod végtelenül nagy
Szentségét láthassuk. Ezért engedj minket a helyzetünkben, amelyet a legillendőbbnek tartok
arra, amelyben mi férgek, mint amik vagyunk, az örökkévaló és mindenható Teremtő előtt
lehessünk."
10. Mondom Én: "Kedves gyermekeim, az alázat bár az első és legnagyobb erény
minden emberi szív számára, de azt éppen úgy nem szabad a helyes mértéken felül hajtani mint
az élet bármely más szabályát.
11. Hogy Én a Teremtő vagyok ti pedig teremtmények, ez olyan dolog, amely mindkét
részről szükségesképpen adódik és a magam részéről másként nem is tehettem volna. Mert ha
teremtményeket akarok, akkor azokat olyanoknak is kell megteremteni, amilyeneknek Én
akarom és egyik teremtményemet sem kérdezhetem meg előzőleg, hogy akarja-e s ha igen,
milyen feltételek mellett teremtsem meg, hanem egyedül csak Rajtam múlik, hogy
milyeneknek teremtsem meg azokat.
12. Mivel pedig így a teremtmény az Én akaratom egyik szükségessége és az Én
akaratom azonban mint a teremtmény keletkezésének és fennállásának alapja, a Teremtővel
szemben ugyanúgy szükségszerűség, ezért a Teremtő és a teremtmény e tekintetben
természetszerűleg nem sokat írhatnak egymás javára. Mert amiképpen Én mint a Teremtő, a
teremtmény számára szükségszerűség vagyok, a teremtmény mint akaratomnak támpontja
ugyanúgy szükségszerűség ennek számara.
13. Egészen más azonban a helyzet, ha a Teremtő az Ó teremtményeiből szabad,
Hozzá hasonló, önálló hatalmas lényeket akar létrehozni A teremtmény ez esetben persze
egészen más életszférába kerül. A Teremtő itt a teremtményeknek a szabad, élő és tetterős Igéje
révén a Saját erejét adja, amelyet a teremtménynek szorgalmas, tevékeny gondozás által
önmagában teljessé kell érlelnie, hogy ezen az úton szabad és önmaga erejéből hatalmas lénnyé
válhasson.
14. Itt lép aztán csak előtérbe az igazi alázat, mert az az egyedüli eszköz, amelyen át a
teremtmény teljesen kiszakítja magát a teremtő szükségszerűségéből, s azután már mint egy
önmagából élő hatalmas lény velem mint Teremtővel szemben úgy léphet fel, ahogy Én,
önmagammal szemben mint egy második Én szembehelyezkedhetek. Ez a szükséges
alázatosságnak azonban nem szabad túlhajtottnak lennie, hanem éppen csak olyannak,
amilyennek Én a minden életnek Mestere ezt elrendeltem, különben nem felelhet meg annak a
célnak, amire azt adtam.
15. Álljatok ezért mindannyian fel, fordítsátok szemeiteket felém és csak így és csak
ezután intézhetem hozzátok az Élet szavait, Ezért tehát keljetek fel.
16. E szavaim után az összes jelenlévők felemelkednek a bölccsel együtt, aki ez
alkalommal a következő szavakat intézi Hozzám:
17. "Testvéreim, felemelkedtünk az Úr előtt és az Ő legszentségesebb arca előtt állunk
fel. Gondoljátok meg jól Ki Az, Aki előtt most állunk. Gondolkozzatok és a legmélyebben
figyeljétek szíveteket.
18. Ő az Úr, a Legszentebb, Ős Istenszellem, minden Mennyek, valamennyi angyal,
világ, ember és minden más lény mindenható Teremtője. Ő a Legszentebb, Legfenségesebb azt
mondta nekünk, hogy álljunk fel Előtte és mi a legnagyobb hódolattal tettük is meg azt, amit
Ő tőlünk kívánt.
19. Ő azonban még az Életnek további szavait is ígérte nekünk és minden okunk
megvan arra, hogy ennek már előre is nagyon örüljünk, mert nagyon is jól tudjuk, hogy Attól,
Aki Maga az örökös élet, lehetetlen, hogy más szó jusson el hozzánk, mint egyedül csakis az
Élet szava.
20. Ezért még végtelenebbül örüljetek velem együtt, mert maga az Úr - Ő maga az
Élet - intézi majd az Élet szavát, a Szabadság szavát, mindenható szavait hozzánk,
megkötöttnek teremtett lényiségünk teljes átalakítására. Nyissátok tehát tágra füleiteket és
szíveiteket, hogy ezek az itt még soha nem hallott legszentebb szavak ne "az egyik fülön be, a
másikon ki" módjára meghallatlanul és figyelembevétel nélkül csak úgy tovasuhanjanak.
21. Ó Uram, ó Te Legszentségesebb, szívünk elő van készítve, s ezért, ha az, a Te
legszentebb akaratod, úgy engedd meg kérnünk a megígért élettel, a Te isteni Hatalmaddal és
erőddel telt Szavaidat A Te szentséges Akaratod dicsértessék mindörökké."
22. Mondom Én: "Kedves Uhronom, valóban, valóban, a te szíved nagy örömet szerez
a szívemnek. Ezért te és veled együtt egész néped elvárhatjátok, hogy Én se mulasztom el,
hogy a ti szíveiteknek is éppen olyan örömet szerezzek, s ez az örömötök mindörökre
megmarad és senki sem veheti majd azt el tőletek.
23. Efelől mindannyian biztosak lehettek, ha követitek az Én tanomat és a
gyermekeimnek és követeimnek a tanítását, ami annál is könnyebb lesz számotokra, mert
igazságosságom bölcsességében minden népnél már sokkal előbb vagytok.
23. Az Én tanomat egyébként is igen könnyű figyelembe venni, mert Én mint a
Teremtő a legjobban tudom és belátom mire van szükségetek és hogy ezt a szükségeset a
felszabadulástok érdekében és egyúttal a természetszerű megteremtettségek mellett miképpen
használhatjátok fel a legjobban. Ezért ne féljetek az új igától, amelyet most a vállaitokra
helyezek. Én mondom nektek, nagyon könnyű, szelíd és enyhe lesz az számotokra.
24. Az az Ige, pedig, amelyet most hozzátok intézek így szól: Szeressetek Engem, a ti
Uratokat, Isteneteket és Atyátokat életetek minden erejével, emellett ugyanúgy szeressétek
egymást is.
25. Közületek mindenki azt keresse, hogy az Én nevemben miben és hogy lehessen
másnak szolgálatára és senki se tartsa többre magát mint a testvére s akkor igen könnyen
gyermekeimmé válhattok és maradhattok mindörökké,
26. Emellett őrizzétek meg a ti régi erkölcsi tisztaságotokat és távol maradjon tőletek a
test gyönyörteljes paráznasága, amelybe rövid ideje egy gonosz szellem félrevezetése
következtében jutottatok. Nemzésetekben tartsátok be a régi, rendes, szellemi formát, amelyet
egykor akaratotokba nem pedig hústestetekbe helyeztem.
27. Testileg, természetes nemi érintkezés útján is szerezhettek hústestetek szerinti,
világi gyermekeknek életet, de vajon mi hasznotokra lenne ez? Ezen az úton csak
gonosztevőket, rablókat és gyilkosokat nemzhettek, akik rövid idő múlva erőteljesebbek
lennénk mint ti vagytok, elfognának benneteket és gonosz vágyaik rabszolgáivá válnátok. Ezért
szigorúan tartsátok távol testeteket ettől a gonoszságtól és leányaitokat ne érintsétek mert ezzel
csak ördögöt nemzetek tiszta világotok számára. Ha megtartjátok ezt akkor mindannyian igen
könnyen elérhetitek az istengyermekséget.
28. Ha azonban tovább folytatjátok azt amit eddig, bujálkodtok a saját és leányaitok
húsában, akkor a szellemi nemzési erőt hamarosan elvesztitek. E mostani könnyű, étheri
testetek helyett egy esetlen, nehéz, csúnya és mindenféle betegségekkel terhelt testet kaptok,
amelyben a halhatatlan szellem majd csak nagyon nehezen mozoghat, s ezenfelül még a halál
is reátok nehezedik, amelyet eddig még soha sem éreztetek.
29. Maradjatok meg tehát a régi erkölcsi tisztaságotokban, s ezután csak szellemileg
nemzzetek. Mert amit az egyedül élő szellem nemz, az továbbra is élet marad, amely nem
ismeri a halált, amit azonban a halott test nemz, az halott marad és csak igen nehezen mehet át
az életbe, mert a hús gyökere a halál.
30. Ahogy azonban egy kiszáradt botba nehezen lehet egy élő ágat beoltani az életre,
éppen olyan nehéz egy élő szellemet a holt hústestetekben az életnek megnyerni.
31. Ugyanúgy akaraterőtök is meggyengülne, úgyhogy csupán akaratotokkal nem
lennétek képesek kertjeiteket és földjeiteket kezelni, s ezért csak olyan növényekkel kellene
beérnetek, amelyeknek magvaik vannak és azok útján terjednek tovább, s akkor nem
csalhatjátok ki többé készen az érett élelmiszereteket földetek talajából, hanem aggódva és
gyakran türelmetlenül kell majd kivárnotok egyik-másik gyümölcsnek a beérési idejét.
 32. Házaitok felépítésénél is hasonló helyzetbe kerülnétek. Azokhoz szükséges építési
anyagok nagyon kemények, nehezek és törékenyek lennének, mert akkor már nem tudnátok
akaratotok segítségével simulékonnyá, könnyűvé és minden időig állandókká tennetek.
Ugyanúgy nagy örömötök telik abban is, hogy a külsőleg eltávozott testvéreitek szellemével,
látható és mindenféle módon összeköttetésbe léphettek. Láthatjátok őket, beszélhettek velük.
Csakhamar ez is lehetetlenné válnék számotokra, ha még továbbra is e tévelygésetekben éltek.
33. Ha azonban mostantól kezdve úgy éltek, ahogy most Magam röviden tanítottalak
benneteket, akkor nemcsak, hogy mindeme tökéletességeteket megtartjátok, hanem még
újabbakat kaptok hozzá, amelyeknek az értéke olyan nagy lesz, hogy azt még most fel sem
tudnátok fogni. Én most már mindent megmondtam nektek, hogy a jövőben mihez tartsátok
magatokat. Most tehát tisztán csak rajtatok múlik, hogy ezt mind átvegyétek és aszerint
cselekedjetek.
34. Kérdezzétek meg szíveiteket és aztán őszintén mondjátok meg Nekem mert Én
meghagyom a ti teljes szabad akaratotokat és még csak gondolataitokba sem akarok
betekinteni, hogy teljesen szabadon határozzatok, hogy mit és hogyan akartok."

183. Fejezet A BÖLCS HELYES VÁLASZA

A bölcs: "Ó Uram, a Te követelésed tőlünk oly kimondhatatlanul szelíd, enyhe és

minden mértéken felülien jó, hogy a mi részünkről a legcsekélyebb gondolkozás sem szükséges
ahhoz, hogy a leghálateltebb szívvel ebben a pillanatban el ne fogadnánk. Mit kérdezzünk vagy
mit határozzunk, hogy a Te szentséges követelésed szívünknek kellemes-e vagy sem?
2. Ó Te legszentségesebb, örökös Jótevőnk, soha, örökké nem leszünk képesek
megilletően meghálálni azt a végtelen jótéteményt és kegyelmet, amelyet most irántunk
mutattál, hogy a számunkra örökre felfoghatatlan leereszkedéseddel ilyen igaz szeretettel
közeledsz hozzánk, s ezzel nekünk teremtményeknek olyan igen könnyen járható utat tettél
lehetővé, amelyen haladva elérhetjük a legnagyobb mennyei méltóságot - a Te szabad
gyermekeid lehetünk és ezen még gondolkozzunk?
3. Ó Uram, Atyám, ó Te örökkévaló legszentebb Szellem, ha ezer életem lenne, s
mind oda kellene adnom, hogy a Te gyermekségedet csak a legcsekélyebb mértékben is
elérhessem, valóban, egész örömmel adnám azt oda még akkor is, ha az ezer élet
mindegyikének elvesztése a legnagyobb kínlódással és szenvedéssel járna is. És még ezen a Te
legmagasabb és legszentebb kegyelmi adományod felett gondolkozzam, vagy hogy e nép azt
elfogadja vagy nem?
4. Uram, Uram legszentségesebb Atyám! Én sem igent sem nemet nem akarok a
számmal mondani - de nézz bele legkegyelmesebben a mi, a Te szentséges tekintetedre persze
örökké érdemtelen szívünkbe. Ezek még ezerszerte tüzesebb igent mondanak Neked, mint
amilyen az az ominózus tengeri vihar, amely hamarosan megérik a kitörésre.
5. Ó Uram, ó Atyám, mindent, mindent, mindent, még nagyobb pontossággal akarunk
teljesíteni, mint amilyen pontosan keringenek ezek a kisebb világok a miénk, s az Általad most
örökre megszentelt nagy Föld körül.
6. Csak azt a kérésünket ne hagyd teljesen meghallgatatlanul, amely szívünkből a Te
örökké legszentebb atyai Szíved felé tör, hogy mostantól fogva a legszentebb látható
jelenléteddel soha se hagyj el bennünket, a legszentebb tetszésed szerint legalább itt ott mutasd
meg Magadat.
7. Mert lásd, milyen hatalmasan fellángolt most a szívünk Irántad, mérhetetlen
hatalmasan szeretünk Téged. Milyen fájdalom hatná át szíveinket, ha szemeink Téged, ó
Legszentségesebb Atyánk sohasem látnának, és füleink a Te legszentségesebb és oly végtelen
kedvesen hangzó Atyai hangodat nem hallhatnánk többé, amely a mi meghajló szíveinket ily
hirtelen oly hallatlan életével töltötte el, hogy szavakat sem találhatunk eme igaz Isten - Atyai
kegyelem leírására.
8. Ezért ó Uram, ó legkegyelmesebb Atyám, ne engedd e kérésünket a szívünkből a Te
legszentségesebb atyai Szívedhez meghallgatatlanul áramlani. A Te egyedül örökké
Szentséges Akaratodnak örök dicsőség!"
Mondom Én: "Gyermekeim, amit kértek azt már Én régen atyailag előre láttam. A
Teremtő csak a teremtmények számára marad láthatatlan és kikutathatatlan, mert a
teremtmények a Teremtő hatalmának ítéletében állanak és ezért sohasem állhatnak Elé. Mert
nem láthatják Őt és hangját sem hallhatják, de egészen másként áll a dolog az Én
gyermekeimmel, akiket mint Teremtő és most már Atya, tanom és szavam által szabaddá
tettem. Ezek láthatnak és beszelhetnek Velem amikor csak akarnak, feltéve, hogy szívük az Én
tanom rendje szerint igaz!
9. Ha nem így áll a dolog, a szívek érzékies érzésűek és ha agyagi dolgok vagy világi
gondok fészkelték abba magukat, szavamat és tanomat tétlenné tették - akkor persze nem
láthatnak és nem hallhatnak, mert ebben az esetben a leendő gyermekem a Kegyelmemet,
Szeretetemet és Irgalmasságomat ismét a teremtményíség megkötött ruhájával cserélte fel,
amihez természetesen a teljes szabad akarata is megvan.
10. Maradjatok ezért az Én tanomban, őrizzétek meg szíveiteket a ti őseredeti erkölcsi
tisztaságotokban, hogy az én atyai szívem számára hely maradjon abban, új életet fakaszthat
abban, ami a legigazibb, legszabadabb és önmagából való, s akkor sohasem lesz okotok a
panaszra: Uram és Atyám hol vagy? Miért nem láthatunk Téged sohasem és miért nem
hallhatjuk Atyai hangodat?
11. Mert valóban mondom nektek: Mindazok, akik az Én tanomat cselekvően élik,
azok, akik Engem igazán szeretnek. S mivel Engem ily igazán szeretnek, ezért vagy láthatóan,
vagy hallhatóan mindig közöttük leszek, Magam tanítom és viszem őket gyermekeim közé.
12. Most pedig teremtsetek ételt és italt elő, amennyitek van s amennyit csak tudtok.
Valamennyien jól akarunk lakni és majd meglátjátok, hogy Én, úgy mint ti, benneteket
megáldva enni és inni fogok és valamennyi testvérem is, akik Velem vannak. Ezért most már
menjetek és járjatok szavaim szerint!"

184. Fejezet A BÖLCS ÖRÖM- ÉS HÁLABESZÉDE - AZ ELÁRASZTOTT GYÜMÖLCSÖS

KERTEK - SÁTÁNT PÉTER ÉS MÁRTON ELŰZI

Amint a bölcs azt Tőlem magamtól hallja, nagy örömre gerjedve mondja: "Ó Uram,
szerető, jóságos, dicsőséges, erős, hatalmas és szentséges Atyám, ez adja nekünk a legnagyobb
biztosítékot arra, hogy sohasem hagysz el minket, mert aki velünk együtt étkezik ez azt jelenti,
hogy nálunk akar maradni, s így nálunk is maradsz, amint ezt az előbb meg is ígérted, ó örök
dicsőség, imádat és hála Neked érte."
2. E szavakra valamennyien kisietnek a kertbe élelemért, hogy onnan nagy
mennyiségben a legnemesebb fajtákat Elém hordják. Amint azonban az ételhordók a szabadba
érnek igen lesújtó meglepetés éri azokat, mert a vízártól kihajtott víz elborítja a kerteket, s így
nem áll módjukban, hogy az egyébként igen gazdagon tömött kertjükből valamit is behozzanak
kívánságom teljesítésére. Ezért igen elszomorodva térnek vissza és a bölcs megszólal:
3. "Ó Uram, bocsáss meg nekünk szegényeknek. Te bizonyára látod, hogy ez a
rettenetes ár az összes gyümölcsöseinket elborította annyira, hogy a legkevesebbet sem tudjuk
onnan behozni. Hozd el ezért ezt a gonosz áradatot onnan, s ekkor valamennyien eleget
tehetünk szentséges akaratodnak."
4. Erre előhívom Pétert és Mártont: "Kedves Péter és Márton testvéreim, menjetek csak
ki és űzzétek el ezt az árvizet és különösen a tűzfészket szórjátok szét, hogy ne akadályozhassa
meg ezeket kiívánságom teljesítésében. Ha az ellenség az első szóra nem engedelmeskednék
nektek, akkor az Én nevemben parancsoljátok ezt meg neki másodszor, sőt ha kell harmadszor
is. Ha még ekkor is ellenkeznék, akkor a bennetek lévő mennyei erőtökkel alkalmazzatok
erőszakot. Így legyen.
5. Péter és Márton meghajolnak Előttem és a bölccsel együtt sietve kimennek. Amint
kiérnek Márton hatalmasan elálmélkodik a pusztulás miatt.
6. Márton: "Ó, ó, ó, ez a legalávalóbb, legaljasabb, legkivetni valóbb és leggonoszabb
semmirekellő! De mondd csak Péter testvérem, hát már sohasem hagy fel ez a félörökké való
gonosz azzal, hogy gonoszságot és kártevést űzzön?
7. Barátom, te csak a válladat vonogatod, ez pedig azt jelenti, hogy ezt csak egyedül
csakis az Úr tudhatja. Igen, igen, tökéletesen igazad van, de most már örüljön ez a gazember,
ha azonnal nem engedelmeskedik majd nekünk? Valóban, ez fizesse meg drágán a
makacsságát, az Úrtól nyert mennyei erőnk majd bizonyára tudja mit tegyen vele, ha a jövőben
ismét gaztettet akar majd elkövetni. Testvérem, ketten egyszerre hívjuk, vagy pedig az Úr
nevében mindkettőnk helyett szóljak?"
8. Péter: "Szólítsd csak fel az Úr megbízásából egyedül a kettőnk nevében."
9. Márton: „Jó, akkor majd felszólítom! Ezért halld tehát te gonosz áradat és te is még
gonoszabb tűzhegy és leginkább pedig te, régi, leggonoszabb sátán: Az Úr nevében húzódj
vissza még e pillanatban, különben utolér a legigazságosabb és legszigorúbb istenítélet. Amen.
Háromszor: Amen, ámen, ámen."
10. E felhívásra sivító, éles kacagás hangzik fel, majd e szavak követik:
11. Sátán: "Ó Márton püspök, te nyomorúságos dongólégy! Te, a semminél is tíz
ezerszerte semmibb, te akarsz nekem parancsolni és visszavonulásra kényszeríteni? Lásd,
engem sem Isten, sem az egész mennyországa sem kényszeríthet visszavonulásra nemhogy te,
te nyomorult semmi, te tízezerszeres semminél is semmibb.
12. De most én szólítalak fel téged és veled együtt az egész légycselédséget és ezt is
csak tisztán nagylelkűségből: másszatok be valahol a lyukakba, különben e meleg és jó ételt
valamennyien megízlelitek, amely a hatalmas edényemben csakhamar tálalásra készen áll.
13. Nem azért fő ugyan, hogy rajtatok, semmiken bosszút álljak, mert a
leghatalmasabb oroszlán nem eszik legyeket, ellenben amit itt teszek, azt az én teremtésem
szükséges fenntartásáért teszem, hogy azonban ti semmik emellett tönkre ne menjetek, ezért
meneküljetek és ne merészkedjetek többé engem még egyszer felszólítani! Ne feszítsétek a
türelmemet a legvégsőkig. Jaj nektek, ha megszakad!"
14. Márton csaknem szétpukkad haragjában a Sátánnak e rettentő szemérmetlenségén
és sietségében azt sem tudja mit válaszoljon erre.
15. Péter azonban meginti őt és így szól: "Testvérem, haragudnod egyáltalán nem
szabad, mert hiszen ezzel csak azt teljesíted, amit ő nálad elérni akart. Őt egészen másként
kell kezelned. Nézd csak én majd mindjárt menekülésre kényszerítem éspedig a legnagyobb
nyugalommal. Mindjárt szelíden mondom neki: Sátana, az Úr Jézus Krisztus legyen veled is
és lásd az áradat már vissza is húzódik és a tűzhegy is csaknem semmivé omlik össze, nem is
jelentkezik most már és minden dühe mellett is engedelmeskednie kell mennyei
hatalmamnak."
16. Márton: "Igen, igen, azt igazán nem hittem volna, hogy ez a szörny ilyen hamar
engedelmeskedik. Ez a mennyei hatalom? Ez alatt én egészen mást képzeltem, Nagyon
köszönöm neked testvérem, ezt a valóban mennyei tanítást, mert ezzel ismét ezerszerte
bölcsebb lettem.
17. Lásd, a víz teljesen visszahúzódott és a tűzhegyet sem lehet már látni, az Úré
legyen minden dicsőség és tisztelet mindörökké. Úgy vélem, hogy ez a gonosz semmirekellő
nem kerül ismét egyhamar a közelünkbe."
18. Péter: "Ne törődj te ezzel, egészen másfajta leckéztetéseket is kapott ez mint a
mostani, de fordulj csak meg, egy egészen új kísérlettel is elkészült már. Nem sok időbe kerül
és újból dolgot ad még nekünk. De ha mással nem tudjuk ismét visszahúzódásra kényszeríteni,
majd ismét a mennyei erőnkhöz kell menekülnünk, s akkor is le lesz győzve. Jegyezd meg ezt
tehát jól testvérem és máskor eszerint járj el."
19. Péter erre a bölcshöz fordul, aki még most is meghökkenve áll kettőjük előtt és így
szól hozzá: "Nos, teljesítsd az Úr akaratát, mert kertjeitek ismét szabadok." A bölcs erre mélyen
meghajol s a kertbe siet, hogy onnan ételeket és italokat hozzon.

185. Fejezet A GYEREKEK TISZTA ÖRÖME EGYBEN A MENNYEI ATYA ÖRÖME IS

SZENTSÉGES SZERETET, ISTENI TITOK - A GYERMEKI ÁRTATLANSÁGRÓL

Péter és Márton most már ismét visszatérnek Hozzám a napházba és Márton

hűségesen be akar számolni a kinti történtekről.
2. Péter azonban mintegy önmagához így szól: "Testvérem, mit akarsz az Úrnak
elbeszélni mintha Ő talán nem tudta már egy örökkévalósággal előbb is mindazt ami itt a napon
van és mielőtt minket még megteremtett volna? Lásd, lásd, hát még mindig nem tudod, hogy
az Úr az örökkévalóságok óta mindentudó?"
3. Márton a homlokára ütve kis idő múlva megszólal: „Ó testvérem és különösen Te,
ó Uram bocsássatok meg nekem, hogy időnként még mindig visszaesem az én földi
ostobaságomba.
4. Igaz, sőt nagyon is igaz, hogy Te ó Uram mindentudó vagy és hogy soha örökké
sincs arra szükséged, hogy valaki Neked bármit is elbeszélni legyen kénytelen csak azért, hogy
Te valamiről tudomást szerezz, de még mindig bennem él az a természetesen csak ostoba
földies vágy, hogy Neked - mint még a földön valamelyik barátomnak elbeszéljek valamit,
mintha csak Te nem tudnál arról.
5. Belátom, hogy ez a vágy ostoba, de emellett mégis a biztos meggyőződésem, hogy
Te ó Uram, a legkegyelmesebben elnézed ezt nekem, mert ezek következtében mind jobban és
mindig erősebben össze tudom szedni magam és minden erőmmel elkerülhetem azokat."
6. Mondom Én: "Nos kedves Márton fiam, a dolog nem olyan nagyon veszedelmes,
amilyennek azt gondolod, ha valaki Nekem valamit leír vagy elbeszél, mert minden gyermek
örömest beszél, Velem pedig különösen szívesen.
7. És most ezért, mivel Én mindentudó vagyok, most ne engedjem meg, hogy a
gyermekeim elbeszéljenek Nekem valamit, hiszen akkor Én egy szót sem válthatnék sohasem
gyermekeimmel. Mivel hogy azonban éppen most akarom, hogy gyermekeim egyetlen
örömüktől se legyenek sohasem megfosztva, ezért csak beszéljenek el Nekem mindent, bármit
hallottak, láttak vagy tapasztalatot szereztek is valahol.
8. Mert atyai szívem egész hűségével és szeretetével biztosítlak benneteket arról, hogy
Nekem csak az szerez örömet, aminek gyermekeim is örülnek. Nem az istenségem, nem a
bölcsességem és mindenhatóságom és nem is minden tudásom, hanem egyedül csakis az
Engem szerető, s mint ahogy most is Körém gyülekező igazi gyermekeim iránt érzett
szeretetem tölti el a legnagyobb üdvösséggel az egész lényemet.
9. Higgyétek el Nekem, hogy a keresztfán végtelen sokszor boldogabb voltam, mint
amikor mindenható szavammal az ég és a föld megteremtéséhez kezdtem. Mert mint Teremtő,
kérlelhetetlen bíróként álltam örökké hozzáférhetetlen istenségem közepette, a keresztfán
azonban már mint a legnagyobb szeretettel telitett hozzáférhető és érzékelhető Atya voltam
körülvéve néhány olyan gyermekemtől, akik még nem ismerték fel teljesen az Atyát, mert a
keresztre feszített fiú, azaz az Atya teste még közöttük útban állott, de Engem mégis mint a
legmagasságosabb Atya Fiát, minden erejükből szerettek.
10. Bizony, bizony mondom nektek, hogy Engem valóban szerető szív értékesebb
Számomra mint minden Mennyek és világok az összes gyönyörűségükkel együtt. Igen,
Mennyet is elhagyok, hogy egy Engem szeretni tudó szívet felkeressek.
 11. De vajon van-e olyan anya, akinek házában nagy társaság, zene és mindenféle
szórakoztató játék, de egyben egy újszülött gyermeke is van, s ha e társasági örömei közben
arról értesül, hogy újszülött gyermeke sír és betegség veszélye fenyegeti - aki ilyen esetben ne
hagyná el azonnal a társaságot és ne sietne gyermekéhez? Mert a társaság bizonyára jogos
köszönettel és figyelemmel vár reá, de gyermekének keblében szív dobog, melyben az anyai
szív iránti szeretet van elvetve.
12. Igen, mindnyájatoknak mondom: Ez az anya a legfényesebb társaságot is
elhagyná, hogy a jövendő szeretetéért gyermekeihez siessen, mert az igazi szeretetnek egy
legkisebb szikrája is többet ér ezer világ leghatalmasabb ragyogásánál.
13. Ha pedig már egy földi anya ezt tenné, mennyivel inkább akkor Én, mikor
gyermekeim számára mint Atya és mint Anya is mindenük vagyok egyszersmind, mint Atya,
a szívemben, mint Anya pedig türelmemben, szelídségemben és végtelen jóságomban.
14. Ezért kedves gyermekeim, ne szégyenkezzetek Előttem, hanem csak meséljétek
el ha láttok vagy hallotok valamit, és engedjetek szabad folyást szívetek szeretetének, mert az
Én csodálatos teremtésemben akkor örvendeztek meg Engem, ha ti is örültök annak.
15. Vagy talán nem érti meg az anya amit kis gyermeke hozzá könyörögve beszél -
mégis az első "anya" hívó szónak a kiejtése kedvencének ajkáról, bármiként ejtse is azt ki,
ezerszerte nagyobb örömet szerez neki, mint egy bölcs legalaposabb beszéde.
16. Mik a világok, napok, népek és angyalok fölötti legmerészebb gondolatok is, a
szeretetet csírázó gyermeki szívből fakadó felkiáltással összehasonlítva, hogy: "édes anyám!"
Ugyanúgy van ez Nálam is. Mi hasonlítható annak nagyságához, mikor egy Engem szerető
gyermekem - alig felébredve megelőző szükségszerűen megítéltségéből - szabadon és igazán
hív "Édes Atyám!"
17. Ezért kedves Márton fiam a jövőben ne engedd magad a szíved vágyakozásában
megzavartatni és éppen így valamennyien ti többiek sem, mert a ti gyermeki együgyűségetek
sokkal kedvesebb nekem egy legmélységesebb arkangyal legnagyobb bölcsességénél, s ezért
közöltem már ezt veletek a Földön is, amikor tanítványaimhoz így szóltam: Mindazok közül,
akik a világ keletkezése óta anyától születtek, senki sem volt még nagyobb Jánosnál
/keresztelő/, de a jövőben a birodalmam /Szeretetem/ legkisebbje is nagyobb lesz nála.
18. Házigazdánk azonban az asztalokat most már megrakta, a bölcs is közeledik, hogy
asztalhoz hívjon bennünket, s ezért hallgassuk meg őt megérdemelten, hogyan közli velünk
meghívását. De figyeljetek ide: ahogy ő rendelkezik, úgy foglaljuk is el helyeinket az asztalnál.
Így legyen gyermekeim!"

186. Fejezet AZ ÚR ELSŐ SZERETET VENDÉGSÉGE A NAPBELIEKNÉL - HOL VAN AZ ÚR

IGAZI HELYE

Az ideérkező bölcs most mélyen meghajlik Előttem s a tőle telhető legnagyobb

hódolattal és alázattal mondja: "Ó Uram, ó Istenem,
ó gyermekeid Atyja, legszentebb, mindenható Teremtője végtelen művednek. Szentséges
akaratodat erőnkhöz mérten teljesítettük, mindenféle ételt és italt teremtettünk és a nagy
asztalokat azokkal megtöltöttük, s így legyen meg mindenben Ó Te legszentségesebb
akaratod."
2. Mondom Én: "Így helyes ez és így jó. Most pedig mint e közösség feje, e ház valódi
gazdájával együtt jelöljétek ki helyeinket az asztal körül és közöljétek velünk, hogy hol
foglaljunk helyet."
3. A bölcs a ház gazdájával együtt mondja: "Ó Urunk mi e föld porai még csak hogy
gondolhatnánk is arra, hogy a helyet Neked mi jelöljük ki? Urunk, ez a merészség egy pillanat
alatt örökre megölne bennünket, hiszen minden és mindörökre tökéletesen a Tiéd. Minden hely
ahol csak állsz a legelső, a legmagasabb, a legszentségesebb, és mi...? Nem, nem, ezt még csak
ki sem mondhatjuk még egyszer.
4. Ó Uram, csak az az egyetlen kérésem van Hozzád, hogy szentséges akaratodat
semmiféle formában ne rejtsd el előttünk, hanem a legpontosabb követés végett nyilvánítsd azt
ki előttünk. A legnagyobb drágaságként vesszük azt át szívünkbe és azon leszünk, hogy a Tőled
nyert minden erőnkkel hűségesen meg is tartsuk.
5. E felszólításodat tehát a legkegyelmesebben vedd vissza, mert ennek az alapján arra
kényszerülnénk, hogy nem a Te, hanem csak a mi belátásunk és akaratunk szerint állapítsuk
meg a Te és fennkölt gyerekeid számára az asztalnál helyeiteket."
6. Mondom Én: "Most ismét helyesen és jól beszéltél, erre pedig a te Irántam érzett
szereteted tanít téged. Mivel azonban akaratomat szíved legszentebb drágakövének tekinted és
ismered el, azért a neked és a ház gazdájának adott felszólításomat is annak kell tekintenetek,
elismernetek és aszerint cselekednetek - különben csak jól beszélsz az Én akaratomról, ha
azonban valami dolgot adok, azt gondolod megsértesz vele, ha eleget teszel annak, amire
felszólítottalak. Menj tehát és tedd azt, amire felszólítottalak, s majd csak akkor látod be, miért
kívántam ezt így tőled."
7. Erre a bölcs a házigazdával együtt mélyen meghajolnak és aggódva gondolkoznak
azon, hogy most már mit is tegyenek, melyik helyet jelöljék ki Nekem? Mert náluk minden
hely egyforma, a házigazda és a bölcs fennkölt helyét pedig azért nem tartják megfelelőnek,
mert azzal viszont mintegy önmagukat tisztelnék meg, ha az ő saját helyüket jelölnék ki
Számomra. Össze-vissza tanakodnak tehát, de semmi okos sem jut eszükbe.
8. A bölcs ezért Mártonhoz fordul, nem tudna-e neki ebben tanácsot adni.
9. Márton azonban vállát vonogatva mondja: "Barátom, itt nehéz tanácsot adni. Nem
szántatok helyet a Szeretetnek?"
10. Erre mindketten nagyot nézve mondják: "Barátom, ilyen helyünk eddig még
valóban nem volt. Mit tegyünk most már?" Márton: "Csináljatok tehát egy ilyet, s akkor
mindjárt rendben is van a dolog."
11. A kettő: "De hogy nézzen ki egy ilyen hely, hogy legyen az berendezve?
12 Márton: "Menjetek csak e ház három leányához, akik az Úr mellett vannak, azok
egy-kettőre kitalálnak egy olyat és mindjárt készen is lesz. A két bölcs hozzájuk is megy, s
megkérdezik őket.
13. A három napleány azonban kezeiket szívükhöz szorítva mondják "Kedves Atyák
- látjátok, itt van a helye a dicsőségek Urának. Ezért ne a fejetekkel gondolkozzatok hanem a
szívetekben vonjátok Őt magatokhoz és akkor a legközelebbi első hely már a helyes is."
14. Csak most gyúl fel a kettőben az új világosság s most már meg is értik mit akarok.
Azonnal Elém is lépnek, mélyen meghajolnak, majd fejüket ismét felemelve mondják:
15. Ó Urunk, Istenünk, Atyánk! A tied minden dicséret, tisztelet hála és egész
szeretetünk. Szentséges akaratodat a mi kedves Márton barátunk és a három kedves leányunk
révén közelebbről megismertük és ezért amennyire csak tőlünk tellett, követtük is azt.
15. Ó Urunk, Istenünk és Atyánk! Lásd, szívünkben jelöltünk ki Számodra valamint
az összes többi testvéreink számára is az első s ezért a legjobb helyet. Jöjj ezért tehát Te
legjobb, legszentebb, legszeretőbb Atyánk, mindazokkal, akiket csak szeretsz és az
örökkévalóságokra foglaljatok azokban helyet.
16. Mert most már tudjuk, hogy ez az anyagi ételekkel megrakott asztal csak egy
megfelelő képe annak, amelyet ó szentséges és legszeretőbb Atyánk a Számodra a mi
szívünkben előkészítenünk kell.
17. A mi benső ételasztalunk ugyan a Neked egyedül tetsző ételekkel még korántsem
olyan bőségesen megrakott mint az a külső, de áldd meg ezt bennünk szentséges Atyánk, hogy
rakottá váljék a szeretet, az alázat és az Előtted leghelyesebb jámborság cselekedetei által, majd
akkor mi is igazi és örökké tevékenykedő hozsannát kiálthatunk Feléd, ó szentséges Atyánk.
 18. A Te neved, ami a Te mindenható, szentséges akaratod, legyen dicsőítve általunk
és az egész végtelenség által."
19. Mondom Én: "Úgy, úgy, kedves gyermekeim. Így van ez jól és ha olyanok
maradtok mint amilyenek most vagytok, akkor mindaz amit megígértem nektek, egész
valóságban be is teljesül rajtatok. Most azonban menjünk már a külső asztalokhoz is.
20. Az ételeket majd megáldom, s veletek a szeretetvendégséget megtartom és
mindannyian akik abból esztek, testileg is felvesztek Engem szívetekbe és bennetek lesz az
Örökélet, az igazi Világosság és Igazság.
21. Menjünk ezért most már mindannyian az asztalhoz de egyikőtök se keressen helyet
magának, hanem mindenkinek a legközelebbi legyen a megfelelő, mert a külsőségen semmi
sem múlik, hanem minden csak azon, ami bennetek van. Ezért legyen és történjék minden úgy,
amint most mondtam."
22. Erre mindannyian az asztalokhoz vonulnak és várakoznak, amíg egyet elfoglaltam.
Amint pedig most a legelső és legközelebbi helyet elfoglaltam, Mellettem az öt leány, aztán
János, Péter, Márton, Borem, Chorel s így tovább valamennyien akik Velem jöttek. Csak ekkor
vettek velünk szemben roppant nagy alázattal helyet a naplakók, mégpedig Uhron és Shonel /e
ház gazdája/ Velem szemben.
23. Amint így valamennyien - harmincezer körül - a nagy asztal körül elhelyezkedtünk,
megáldottam az ételeket s az azokból készített tálakat, s felhívtam őket, hogy egyenek és
igyannak. Magam és valamennyien akik Velem jöttek együtt ettünk és ittunk a naplakókkal,
akik a legnagyobb tiszteletadással ettek velünk, s valamennyiüket a legnagyobb benső öröm
hatotta át, hogy Engem velük együtt étkezni láttak.

187. Fejezet AZ ÚR ASZTALÁNAK ÖRÖKÖS ÁLDÁSA - AZ URHRON A HÁROM

NAPLEÁNYT PILLANAT ALATT SZELLEMTESTŰEKKÉ VÁLTOZTATJA - INTELEM A
SZERETET HATALMÁRA ÉS ANNAK CSODÁJÁRA

Az étkezés csakhamar befejeződött, mindenki teljesen megerősödött és mindenki

csodálkozott annak felséges izén. Amint tehát az étkezés befejeződött és a nagy asztal üresen
állt, a legnagyobb alázattal kérdeztek meg:
2. Uhron és Shonel: "Ó legszentségesebb és legjobb Atyánk, ha a Te szent akaratod
lenne, az asztalokat ismét megraknánk ételekkel!"
3. Mondom Én: "Ez teljesen felesleges lenne, mert aki egyszer már az Én asztalomnál
evett, az az örökélettel telítette meg magát Engem pedig csak egyszer kell felvennie az övé
vagyok, és már az egész végtelenségre az övé vagyok.
4. De gyermekeim, most még egyebet is el kell végeznünk és meghatároznunk, az is
eledel lesz mégpedig szellemi és nem anyagi.
5. Ezt a három leányt, akik legelőször jöttek Elém és legelőbb is ismertek fel Engem
szívük egész hevével és erős próbát is állottak ki - gyermekeim közé Magamhoz veszem, de
csak akkor, ha ez ellen nektek nincs kifogásotok, mert az az előnyötök, hogy földi életeteket
addig élhetitek, ameddig csak akarjatok, megmarad nektek. Adjátok ezért tudtomra
akaratotokat, akarjátok-e hogy ezeknek e világi életét megrövidítsem és Magamhoz vegyem
őket?"
6. Uhron és Shonel: "Urunk, Te kedves szentséges Atyánk, a Te örökké szentséges
akaratod a mi életünk, alakunk és lényiségünk. Valamennyien a Te s nem pedig a mi magunk
művei vagyunk. Hogy állhatnánk mi a Te akaratoddal szemben a mi akaratunkkal elő, hogy
helyes-e vagy sem amit tenni akarsz?
7. Ó Urunk, amit Te tenni akarsz, az mindnyájunk előtt egész szívünk szerint helyes,
mert a Te szentséges akaratod a mi szeretetünk így a mi egész életünk. E három leányunkat Te
adtad öröktől fogva és Te is ébresztetted fel, s így ők a Tieid s nem a mienk és így akkor veheted
el őket, amikor csak akarod, a Te szentséges nevednek dicsőség mindörökre."
8. Mondom Én: "Kedves gyermekeim, a ti beszédetek tetszik Nekem, mert az nemcsak
a szátokból, hanem a szívetekből is jön és így ez a három, amint látjátok már nem e földi
testében van, hanem tiszta szellemi formájukba átmenve vannak itt oldalamon. Mert már abban
a pillanatban átváltoztak, amikor szíveitekben ehhez a valóban örömteljes hozzájárulást
megadtátok. Észrevettetek valami különbleget rajtuk az előbbi és a mostani állapotuk között?"
9. Uhron és Shonel: "Ó Atyánk, mi még csak a legkisebb különbséget sem észleljük.
Hogy történhetett ez és hogy értsük azt? Mert a mi elköltözötteink mint szellemet sokkal
könnyebbeknek és érherikusabbaknak látszanak, ezek pedig éppen olyanok, mintha még
teljesen anyagi testükben lennének. A mi elköltözötteink különben is itt hagyják halott testüket,
amelyet aztán egy meghatározott helyre viszünk, ahol az teljesen elenyészik. E háromból
azonban semmi test sem maradt hátra. Hogy történhetett tehát ez meg?"
10. Mondom Én: "Gyermekeim figyeljetek ide: akinek az Irántam való szeretete oly
heves és hatalmas, mint amilyen volt és amilyen még most is e háromé, az az Irántam érzett
heves szeretete következtében még e testében úgy változik át, hogy testét, szeretetének tüze
azonnal elemeire bontja, átvilágítja s a szelleme a tulajdonképpeni életébe, lényébe veszi fel,
anélkül, hogy a testnek szellemi lényétől előzőleg el kellene válnia.
11. Kövessétek ezért Irántam való szeretetetekben e három példáját
s akkor a ti átváltozásotok is ehhez hasonló lesz. Mert bizony mondom nektek: aki oly igazán
szeret Engem, hogy Irántam érzett szeretetében Én értem mindent elhagyni kész, az éppen úgy
változik át, mint ahogy ez a három!"
12. Márton: „Ó Uram, kedves Jézus Atyánk, ez bizony a mi kis földünkön is nagyon
jó lenne, de földi testvéreimnek a teste bizonyára sokkal durvább anyagi semhogy az ilyen
átváltozásra képes lehessen."
13. Mondom Én: "Márton, a Föld nem olyan mint a Nap és ez sem ugyanaz mint a
Föld. Én azonban ugyanaz vagyok a Mennyekben, a Napon és Földön is és ugyanúgy az igazi
szeretet is erejében és hatásában ugyanaz mindenhol.
14. A Föld is fel tud hasonló átváltozásokra példát mutatni mind régi, mint az újabb
időkben, az ilyen hatásokat azonban a megkívánt okoknak is meg kell ám előzniük. Gyenge
melegnél még a viasz sem olvad meg - az ércről ne is szóljak. Megérted ezt?"
15. Márton: "Ó Uram, most már teljesen értem, mert én magam is ilyen viasz illetve
érc voltam és igen kevés meleg volt bennem még ahhoz is, hogy a viasz megpuhuljon s még
kevésbé, hogy testem érce elolvadjon. És így bizonyára egész tömegnyi testvérem él majd a
földön, akiknek anyaga nemcsak érc, hanem egyenesen gyémánt lesz. Ezek aztán igen nehezen
változhatnának úgy át, mint most ez a három napleány."
16. Mondom Én: "Jól van, jól Márton, ennek a megvilágosítása nem tartozik már ide,
azt azonban bizonyára jól tudod, hogy Nekem igen sok minden lehetséges, ami számodra
lehetetlen. Mondom neked, még a sírokban is történnek csodák, amelyeket a Föld emberei testi
szemeikkel nem figyelhetnek meg.
17. De elég erről ennyi, mert még egészen más dolgunk is van. Mondom nektek még
nagyon jelentőségteljes dolgunk is akad itt, Mert a Mi ellenségünk ismét művel valamit, s ezért
figyeljetek."

188. Fejezet MÁTON EMBERI VÉLEMÉNYE ÉS JAVASLATA A SÁTÁN

MEGSEMMISÍTÉSÉRE - AZ ÚR INTELME A SÁTÁN GONOSZ MŰKÖDÉSÉRE
VONATKOZÓLAG –MÁRTON TEJHATMA A SÁTÁN MEGKÖTÉSÉRE
 Márton: "Hát ez a névtelen gonosztevő még mindig nem Nyugszik? Ó Uram, ha a Te
mindenhatóságodnak csak egy szikrája lenne meg bennem valamelyik világtestbe úgy
odakötném, hogy az örökkévalóságokra gondoskodva lenne róla. Mert ameddig ez a gonosz
lény valahová mindörökre odaláncolva nem lesz, a szegény világtesteken mindaddig sehol sem
lesz jobb a helyzet mint eddig.
2. Úgy vélem Uram, hogy a Te teremtésed már bizonyára sok trillió földi vagy akár
napév óta fennáll.
3. Eme elképzelhetetlen sok korszakon keresztül áll sőt már minden teremtés előtt is
éppen olyan gonoszként állott Sátán mint most. A végtelen sok nehéz próbatétel és ostorozás
sem hozott nála semmi javulást, s a még elkövetkező végtelenségek sem változtathatnak rajta
többet mint az eddigiek.
4. Ezért azt hiszem, hogy ezen előadott okokra való tekintettel jó volna ezt a lényt az
örökkévalóságokra valamelyik mindenféle lénytől lakatlan bolygóra szorosan odakötni, hogy
a többi egész teremtés nyugodhasson tőle.
5. Mert Uram, ha bármely kis mértékben is, de mégis meghagyod a szabadságát, az
egész végtelenségben sem lesz jobb a helyzet mint most és örökké csak dolgunk lesz vele.
6. Te ó Uram, persze végtelen sokkal jobban látod a helyzetet mint a magamfajta, és
Te tudod, hogy miért élvez Sátán a Részedről oly végtelen hosszan tűrést és türelmet, ahogy
azonban én látom a dolgokat, éppen úgy áll a helyzet, amint az előbb ó Uram ezt előadtam. Te
mindenesetre azt teszed majd ami a helyes, én azonban azt tenném vele, amit az előbb
említettem."
7. Mondom Én: "Kedves Márton fiam, te úgy beszélsz, ahogy a te bölcsességed vezet.
Más bizonyára megint mást mondana, aki azonban rendem mélységébe lát, az viszont csak úgy
beszélne mint Én.
8. Mondd csak, te mit árt az, ha ez a lény valamit széttör, ha azt ismét Egésszé tudjuk
tenni? Nem jártad-e ki a Földön is az ő iskoláját és különösen széttörettél? És lásd, most
mindörökre újra vagy építve.
9. Mondd, érdekel az még téged, hogy összetörtségedben hogy ment sorod? Te azt
feleled: hogy ez már egy cseppet sem érdekel. Nos tehát, ha téged már nem érdekel, bizonyára
úgy lesz az más trillió más hasonlóval is.
10. Igaz, hogy nagyon sok a beteg és sokat szenvedő is, de segíthetünk rajtuk és ha
már meggyógyultak tovább is szenvednek még betegségeikből kifolyólag? Úgy gondolom
nehezen lesz ez az eset! Mert a teljesen egészséges csakhamar elfelejti milyen a beteg állapot
és ezért is van olyan kevés megértéssel a beteg és szenvedő iránt.
11. Ugyanez a helyzet a te esetedben is. Te most már örökre egészséges vagy, és
sohasem érzed most már milyen a tájdalom, az aggodalom és az ijedtség, aki azonban alaposan
beteg, az jól érzi.
12. Ezért kell nekünk egészségeseknek és hatalmasoknak a nagyon beteg Sátánnal
szemben nagy türelemmel lennünk, annál is inkább, mert Sátánnak az ő gonosz betegségével
szolgálatot kell nekünk teljesítenie.
13. Vagy azt gondolod talán, hogy az ítélet alatt álló Sátán Szabadon azt teheti amit
akar? Ó nem nagy tévedésben lennél ha ezt gondolnád. Lásd, ő csak azt teheti, ami számára
engedélyezve van. Az ő akarata általában gonosz ugyan, de az Én hozzájárulásom nélkül
mégsem valósíthatja azt meg. Hogy itt-ott miért engedem neki, hogy gonosz terveiből valamit
megvalósítson, azt most még nem tudod felfogni, ha azonban minden mennyek
szeretettevékenységéből már többet összegyűjtöttél, mint amennyit eddig szerezhettél, akkor
majd sok mindent belátsz, amit most még távolról sem láthatnál be.
14. Felfogásodban azonban nem akarlak megzavarni. Ma a Sátánt meg akarod kötni,
hogy ezzel az egész végtelenségben biztosítsd az örökös békét, az ellen valóban semmi
kifogásolnivalóm sincs. Ezért tehát ellátlak annyi hatalommal, hogy a felfogásod szerinti
szabad Sátán felett úrrá lehetsz és történjék minden úgy, hogy akaratodat teljesen megvalósulva
lásd. De jól vigyázz, nehogy végül majd azt a köteléket, amellyel a Sátánt megkötni akartad
nehogy magad oldozd fel hamarosan. Legyen tehát amit akarsz - az erőt és hatalmat erre már
meg is adtam.
15. Márton: "Ó Uram, ha erőm van hozzá és Te is úgy akarod, akkor egy-kettőre
elkészülök ezzel a gazfickóval."
16, Mondom Én: "Ne csak egy, hanem Péter, János, Borem, Chorel, még Uhron és
Shonel is kísérjenek el, mégpedig a lehető leggyorsabban, mert a Nap távoli középövezetén
éppen a lábainkkal ellentétes oldalon, tehát a Napnak inkább az alsó felén, nagy pusztításokat
vett Sátán tervbe és már meg is kezdte, telve haraggal, fájdalommal és a legnagyobb haragban
találod őt. Ott aztán tégy vele amit csak akarsz és amit jónak találsz. Így legyen."
17. Márton: "Köszönöm Neked Uram és Atyám, a Te segítségeddel menni is fog. Ezért
testvéreim menjünk most már hamar oda, mert ez a gonosztevő még mielőtt odaérnénk
elpusztítja a Nap felét."
18. Péter: "Testvérem, ha gyorsan megyünk, akkor már ott is vagyunk a kívánt helyen,
anélkül, hogy a lábainkat megmozdítottuk volna. Mert a szellem számára az ide vagy
odamozgás csak egy pillanat."

189. Fejezet MÁRTON MENNYEI KÍSÉRETTEL A PUSZTÍTÁS HELYÉN A NAP KÖZÉPSŐ

ÖVEZETÉN - MÁRTON MEGÍTÉLI SÁTÁNT - MÁRTON RÉSZVÉTE A SÍRÓ SÁTÁN IRÁNT ÉS
ANNAK FELSZABADÍTÁSA - SZABADULÁSI TERVEK

Márton mindenfelé körülnéz, nem látja a házat többé, az Urat sem és senkit az őt
kísérőkön kívül. Körülötte minden sivár és mindenütt pusztulás látható. Füst és hatalmas
tűzoszlopok emelkednek a legnagyobb hevességgel a széttöredezett talajon. Imitt-amott föld
nagyságú szakadékok tátonganak dübörgő tűzfolyamokkal, amelyekből időnként föld
nagyságú izzói tömegek repítődnek a távoli világűrbe. Helyenként egy része rettenetes
csattanások között zuhan vissza és vizet szorítanak az izzó lávával telitett kráterekbe, s ezek
ismét hatalmas újabb gőzrobbanásokat idéznek elő, amelyek olyan világtestet mint amilyen a
Föld millió mérföldnyi távolságokra dobnak ki magukból.
2. Amint Márton látja, hogy e naptűz kráter a világnagyságú tömegekkel olyan
könnyedén játszik mint a Földön a szél a hópelyhekkel, teljesen elámulva szólal meg:
"Testvéreim, ez sokkal több, mint amit egy szegényes emberszellem felfogni és értékelni
képes. Ez olyan erőmegnyilvánulás, amelyről az egész Föld, ha emberhez hasonlóan
gondolkozni tudna is - természetesen nagyságához megfelelő mértékben - még halvány
fogalmat sem tudna magának alkotni. Mondjátok csak, ez itt mind Sátánnak, az ős gonosznak
a hatása és a műve?"
3. Péter: "Mindenesetre, mert mi bizonyára nem segítünk ebben. Így másra nem is
gondolhatunk, mint hogy ez egyedül csakis az Ő műve.
4. Márton: "De hol található akkor, hogy odamenjünk és elpusztítsuk?"
5. Péter: "Ó testvérem, ez itt nem szükséges, ő magától is azonnal tiszteletét teszi nagy
gyönyörűségére. Lásd, ott, abban a nagy kráterben folyékony izzó ércként emelkedik is már,
mintha csak egy kohóból ömlenék nagy szikrázások között. Készülj tehát csak elő a fogadására,
de ne engedd közeledbe, mert egy kissé melegnek találnád."
6. Márton: "Jól van, jól van testvérem, nem engedem el messzire."
7. Márton erre azonnal hatalommal teljes elítélő szavakat intéz Sátánhoz: "Az Úrnak
a bennem lévő hatalmával, minden teremtett lény örökös békessége megóvásának az
érdekében, éppen abban a tűztengerben kötlek meg mindörökre. Hogy pedig a jövőben még
kevesebb kilátásod lehessen gonosztettek elkövetésére, ezenfelül még hatalmas világnagyságú
hegyek takarjanak le tökéletes sötétségben és gyémánt keményen. Így történjék az Úr
nevében!"
8. Alig hogy Márton e szavakat kiejtette, minden azonnal úgy be is teljesedett. De nem
sok idő Elteltével Márton megkérdi Jánost: "Testvérem, te írtad meg még a te idődben az Úr
szellemétől sugallva a világ számára a Kinyilatkoztatást, mondd csak vajon helyes-e ezért amit
most ezzel az ős gonosszal tettem?'
9. János: "Kérdezd csak meg lelkedet és abból Istennek rendjét. Mondom neked, te is
vagy olyan idős mint az, akit most megkötöttél és amíg az Úr meg nem ragadott, te is hiú és
gonosz voltál. Mondom neked, ha az Úr is úgy tett volna veled, mint ahogy te e hozzád
hasonlóan teremtett gonosz szellem, meg lennél ezzel elégedve?"
10. Márton: "Ó testvérem, bizony az lett volna a legborzalmasabb, ami csak
történhetett volna. Mondd csak, érez ő most ebben az állapotában fájdalmat?"
11. János: Mondom neked, a legrettenetesebbeket, a legkifejezhetetlenebbeket.
Könnyebb most már neked, hogy ez most kimondhatatlan módon gyötrődik?"
12. Márton: "Ó testvérem nem, nem, fájdalmat ne szenvedjen, csak maradjon tétlen, s
ezért el ezzel a takaróval és a tűzzel!" Azonnal úgy történik minden, amint Márton parancsolja
és a sátán fájdalommal telten emelkedik ismét fel a tűzkráter még mindig gőzölgő salakjából
és szánalmasan siránkozik.
13. Amint Márton ezt látja megszólal: "Barátom, dacára minden ősgonoszságának,
most mégis mérhetetlenül sajnálom szegény ördögöt! Mi lenne, ha magunkhoz hívnánk, utat
és módot ajánlanánk fel neki, amelyen haladjon, hogy jobb sora legyen? Mert az
értelmességében nincs semmi hiány, de annál inkább akaratában, s ezért úgy vélem hogy az,
értelmének segítségével egyszer talán csak mégis megtéríthető? Mit gondoltok kedves
testvéreim erre nézve?'
14. János: "Teljesen igazad van, mert hiszen ez, az Úr megmásíthatatlan akarata is.
De majd magad is meggyőződhetsz arról, hogy ezt semmiféle más útra nem vezetheted, mint
csak a hosszú, örökké tartó ítélet útjára természetesen csak a külső, anyagi teremtést illetőleg -
mert ezáltal mindig gyengébbé és tehetetlenebbé válik és e gyengeségének valamint
tehetetlenségének tudatában sok olyanba lesz kénytelen még beletörődni, amibe megelőző
szabad, még ítélet alatt nem álló teljes erejében soha örökké sem egyezett volna bele.
15. Ennek dacára azonban kísérletet tehetsz vele, már csak a személyes
meggyőződésed miatt is, hogy értelmi képessége és akarata milyen beállításúak. Hívd csak ide,
s ő azonnal itt is lesz!

190. Fejezet MÁRTON FELSZÓLÍTJA SÁTÁNT - SÁTÁN IGAZOLÓ BESZÉDE

MÁRTONHOZ

Márton követi János tanácsát, akaratának erejével magához rendeli Sátánt, s ez ezer
égési sebekkel borított nyomorúságos ember alakjában már előtte is áll és kérdi:
2. Sátán: "Mit akarsz még velem tenni? Nem elég, hogy oly nyomorulttá tettél amint
most előtted állok? Még nyomorultabbá akarsz tenni? Mit vétettem ellened? Nem vagy-e olyan
boldog, amilyen boldog egy szellem csak lehet s még hozzá mindörökre? Vagy talán azzal
akarod örökké tartó üdvösségedet fokozni, ha a legnagyobb gyötrelemben gyönyörködhetsz?
Ó te gyenge szellem, mily messzire vagy még a tökéletességtől s hogy megértsd az istenség
rendjét!
3. Lásd te engem minden lények ős leggonoszabbikának s ezzel a mennyel szemben a
legutálatosabbnak és legátkozottabbnak tartasz. Erre csak azt kérdem tőled: mikor gyaláztalak
én úgy téged, mint ahogy te engem? Milyen gonoszságot követtem én el ellened? Nem te
magad voltál-e az, aki Istennek Rendjét még a Földön saját akaratodból áthágtad és a
legcsekélyebb biztatásomra sem volt semmi szükséged? Sőt még ha én vezettelek volna is
téged téves útra, az Úr bizonyára nem téged, hanem engem vont volna számadástételre miattad,
mindjárt a te, szellemvilágba való átmeneteled után.
4. Igaz ugyan, hogy gonoszságod tengeréből az Úr segítségével sikerült az
úgynevezett sárkányt önmagadból kihalásznod és ezzel bűneidtől megszabadulnod és azt
gondolod, hogy az a sárkány én voltam - de én mondom neked, hogy ebben igen tévedsz, mert
az a sárkány nem én, hanem te saját magad voltál egészen durva, testi érzékiségeddel együtt.
5. Valóban úgy van, hogy én is benned voltam, mert hiszen a szellemed kivételével
az egész lényiséged én vagyok. Mert ahogy valamikor a Földön, amely teljes egészében szintén
belőlem vétetett el, az úr Évát az Ádám oldalbordájából teremtette, te és minden teremtmény
ugyanúgy belőlem származott. Azzal azonban amit belőlem elvettél nem törődöm sőt nem is
bíráskodom felette, mert Isten Igéje mindenkiben benne él saját isteni Szellemében, amely
mindenhol és mindenkor ítélkezik felette. Ha pedig így van, miért átkozol te engem folytonosan
és miért vagy annyira olthatatlan gyűlölettel eltelve irántam?
6. Vagy talán még most is az bosszant, hogy átváltozott Sátana alakomban az Úr
jelenlétében magamtól visszataszítottalak, mikor engem meg akartál csókolni? Lásd, ha akkor
nem taszítottalak volna vissza, akkor teljesen belevesztél volna érzékiséged hatalmas
mocsarába. Mondd csak, amiért akkor úgy visszataszítottalak és megaláztalak, s ezzel a
legnagyobb jót tettem veled, hát ezt a bánásmódot érdemlem én tőled?
7. Hogy a Nap talajában azt a nagy megrázkódtatást rendeztem, tudd meg, hogy ezt
meg kellett tennem, mert különben ez a test a további rendeltetésének megvalósításához
alkalmatlan lett volna hasonlóan egy olyan állathoz, amely állandóan táplálékot vesz magához,
de a durva és már hasznavehetetlenné vált agyagot nem tudná testéből az arra rendelt szervein
át önmagából eltávolítani. Meddig élhetne és meddig felelhetne meg így rendeltetésének?
8. Lásd, akárcsak te, én is éppen úgy az istenségnek vagyok a sajnos természetesen
csak ítélet alatt álló és csak igen kevés szabadsággal rendelkező szolgája. Amit teszek, azt
tennem kell, és ha az egész végtelenségben csak a legcsekélyebbet is tévedek, egész lényemet
és hátamat azonnal a legfájdalmasabb ostorcsapások érik. Az összes szolgálatra rendelt lények
között én vagyok az utolsó, a legalsó és mint ilyen a Teremtő által a legelvetettebb és
legnyomorultabb és nem is tehetek mást mint amire ítéltettem, jóllehet a legtökéletesebb
értelmi képességgel rendelkezem és igen gyakran sokkal inkább más egyebet tennék mint amit
tennem kell, s ami ezen felül csak még nyomorultabbá tesz.
9. Mi lenne veled az én helyemben, ha a Teremtő veled szemben nem úgy mint velem
- a te eljárásodhoz hasonlóan rendelkeznék? Hogy esnék neked, ha egy másik ilyen Márton
kerülne föléd és úgy tenne veled, mint ahogy te most velem szemben eljártál? Most beszélj,
mert én már éppen eleget beszéltem!"

191. Fejezet MÁRTON JÓAKARATÚ OKOS BESZÉDE SÁTÁNHOZ - SÁTÁN NAGY

BEKÉPZELTSÉGŰ VÁLASZA MÁRTON JÓINDULATÚ JAVASLATÁRA

Márton: "Szegény szerencsétlen, ahogy most téged itt a kedves tanúk és az Úrnak
barátai jelenlétében türelmesen végighallgattalak, ugyanúgy elvárom tőled is, hogy türelmesen
meghallgass engem. Mert az Úrnak nevében mondom neked, hogy tulajdonképpen azért
vagyunk itt, hogy örökre vagy segítsünk rajtad, vagy pedig elítéljünk.
2. Sokat elmondtál most nekem a te valóban nagyon szerencsétlen helyzetedről és
magatartásodról, amelyben a teremtési korszakok eonjai óta sínylődsz. De lásd, én nehezen
hiszek el valamit és ezért nyíltan kimondom neked, hogy mindennek a harmadrészét sem
hiszem el neked.
3. Hogy nagyon nyomorúságos helyzetben vagy, sőt sokszor bizonyára
kimondhatatlanul Nyomorúságosan és rosszul is megy sorod, azt szívesen el is hiszem neked,
de e nyomorúságod alapját egyáltalán nem hiszem. Mert igen jól ismerem az Úr végtelen
jóságát, szeretetét, türelmét, szelídségét és felfoghatatlan leereszkedését hozzánk
teremtményeihez, hogy csak a legkevésbé is hitelt adhassak azon kijelentésednek, mintha az Ő
akarata lenne, hogy téged tisztán csak a legrettenetesebb és az egész végtelenség legnagyobb
nyomorúságára teremtett volna, amikor egyetlen lény sincs és nem is lehet, aki az Urat ilyen
félelmetes és rettenetes kegyetlenséggel vádolhatná. Mikor ebbe az igazi világba érkeztem,
nekem is rosszul ment sorom. Nyomorult voltam, éhség és szomjúság kínozott, a
legrettenetesebb unalomban gyötrődtem, ami a perceket évezredekké változtatta. Ez azonban
mind csak az én felébresztésemért történt, s hogy ennek révén Isten országának örök
gyönyörűségébe vezethessenek. Ebben az országban felismertem sőt most még mindig jobban
és jobban felismerem, hogy eme látszólagos nyomorúságos helyzetek mind csak az Úr
legnagyobb szeretetének a megnyilvánulásai voltak, hogy ezeken keresztül felvilágosuljak és
alkalmassá váljak az Atya mostani szeretetének a felvételére.
4. Ha a magammal áthozott püspöki gőgömet hamarabb levetettem volna - amelyet
amint most már belátom igen könnyen megtehettem volna - nekem is csakhamar jobb dolgom
lett volna, de Én magam is kemény voltam és nem is akartam, mert még mindig a püspöki gőg
és ebből kifolyólag milliónyi érzékiség telített. Nekem is szenvednem kellett tehát, de nem az
Úr akaratából, hanem tisztán csak az én akaratom miatt, amiért soha örökké sem téged okollak
és még végtelenszer kevésbé az Úr akaratát.
5. És lásd, azért szilárdan hiszem, hogy a te Nyomorúságos helyzetedért senki más
sem lehet felelős, hanem egyedül csakis te magad. Ha e pillanatban az Úrhoz fordulnál és
valódi tékozló fiúként kívánnál visszatérni a te szentséges és örök Atyád kebelére - valóban
örökre szívesen lennék helyetted az egész végtelenség legnyomorúságosabb lénye, ha Ő abban
a pillanatban a legnagyobb szeretettel telített karokkal nem sietne eléd és téged az összes lények
legnagyobb ünneplése között az Ő legkedvesebb fiává nem fogadna.
6. Önmagadért tedd meg ezt szegény testvérem, s a nagy nyomorúságod abban a
pillanatban örökre véget ér. Bocsásd meg azt is nekem, hogy gyakran olyan kemény voltam
veled szemben és bűneimért téged okoltalak. Most már mindent a magam hibájául ismerek el
és mindörökre jó leszek hozzád, ha ezt az ajánlatomat elfogadod.
7. Azt is beismerem, hogy nem vagyok hivatott neked mint a legelső és legnagyobb
szellemnek ilyen ajánlatot tennem, mert tudom, hogy benned e megítélt állapotodban is sokkal
nagyobb bölcsesség és hatalom rejlik mint amennyit én - aki a te nagyságodhoz képest tisztára
semmi vagyok - valaha is megérteni és felfogni képes leszek. De éppen mert téged a nagyságod
miatt annyira értékellek és mint Isten elsőjét becsüllek, mind én, mind az összes mennyek
kívánják neked, hogy végtére is térj ismét vissza Istenedhez, a te Atyádhoz.
8. Egész örökkévalóságok rohantak már el az alatt, amióta a legmélyebb bölcsességed
és igen nagy hatalmad révén csak elképzelhető minden módon megkísérelted, hogy az
örökkévaló és mindenható Isten fölé kerekedj. Ezekkel azonban nemcsak hogy semmit sem
értél el, hanem folytonosan mindig csak gyengébbé és nyomorúságosabbá váltál és
semmiképpen sem lettél gazdagabb, mint egyedül csakis az önmagad felemésztő haragodban
és gyűlöletedben Isten iránt!
9. Számtalanszor kaptál már hasonló sőt sokkal kedvezőbb felhívást is, mint amilyen
ez az én mostani ajánlatom, de ezek mind eredménytelenek maradtak a te számomra
felfoghatatlan makacsságod miatt. De lásd, ilyen nyomorult követ ebben a tekintetben
bizonyára sohasem állott még előtted mint amilyen én vagyok, s ezért tégy most kivételt és térj
meg velem együtt."
10. Sátán: "Te most valóban nagyon illedelmesen és szívélyesen beszéltél és ezért
meg is bocsátom neked eddigi összes gorombaságaidat, amelyekkel velem szemben voltál, ami
azonban a te már nagyon is ismeretes vágyakozásodat illeti arra majd csak akkor adhatok
feleletet, ha az egész mérhetetlen teremtési térben már egyetlen nap és kemény föld sem tartja
megkötve lényemet.
 11 Mert az én "Én"-em, az egész felmérhetetlen világmindenség, ez azonban ítélet
alatt áll. De az én megítélt "én"-em hogy szabadulhasson ki az én mindenségemből? Mert akit
itt magad előtt látsz, az már csak a legbenső élet magva az én - a te számodra végtelen –
lényemnek. Ha megadhatod nekem azt amit elveszítettem, haladéktalanul követlek téged."
12. Márton figyeli Sátánt és kevés idő elteltével komolyan így szól: "Igen, általában
mindent, Istennek szegény első teremtettje - tehát kövess engem!"
13. Sátán: "Milyen biztosítékot tudsz adni, hogy ígéretedet tökéletesen be is tudod
váltani?"
14. Márton: "Istennek, a te Atyádnak végtelen szeretetét, elég ez neked?"
15. Sátán: "Márton barátom, korlátolt felfogásod miatt helyesnek és jóakaratúnak
véled ugyan azt, s ez a biztosíték megfelel és elfogadható is az olyan véges és korlátok közé
szorított szellemek számára mint amilyen te is vagy. De hogy ez a biztosíték nekem, aki
Istenhez hasonlóan - bár ha Belőle, de mégis - végtelen szellem vagyok, elegendő-e, az már
más kérdés!
16. Lásd, egy szúnyog számára csakhamar és igen könnyen találhatsz elegendő
élelmiszert, egy elefánt számára azonban már nehezebben, de még kevésbé a leghatalmasabb
Leviathan részére, amelynek hegy nagyásgú táplálék darabokra van szüksége.
17. Így Istennek szerinted végtelen szeretete a véges lények számára bizonyára több
mint elegendő ahhoz, hogy őket mindörökre kielégítse, de egy Hozzá hasonló végtelen
szellemnek csak akkor lenne elég, ha Őt magát nyerné táplálékul.
18. De mellette még a végtelen lények sokaságát is megemészteni, amelyek
mindegyikének idővel szintén végtelenségre lesz szüksége, lásd, így szükségszerűleg még az
istenség végtelen szeretetének is megvan a határa, miután akkor az egy végtelenség helyett két
végtelenségről kellene gondoskodnia, ami teljes lehetetlenség lenne. Még most is igen sokra
van szükségem a magam számára fizikailag és erkölcsileg is a végtelen térségben, ahol a
legkeményebb fogságban vagyok, de mily végtelenül több kellene akkor a visszanyert tökéletes
szabadságom mellett!
19. Mondom neked és mindnyájatoknak, akik itt vagytok, én, miattatok nem térek
vissza, mert ha visszatérnék, akkor valamennyien megsemmisülnétek. Egyedül csak én magam
tudom, hogy Isten milyen nagy, mennyije van és mit adhat. Belátom, hogy engem és benneteket
egy időben megtartania lehetetlenség, azért inkább örökké nyomorult maradok, hogy ti, mint
az én gyermekeim, az egyedül csak az Én számomra rendelt és kijáró üdvösséget élvezhessétek
- amit egyébként teljes szívemből kívánok is nektek.
20. Bár azt is tökéletesen belátom, ahogy Isten végtelenül jó, de éppen ez a végtelen
jósága teszi Őt pazarlóvá Ha irántatok, gyermekeim iránti szeretetemből olykor - természetesen
igen kemény eszközökkel - nem korlátoznám Őt szörnyűséges nagylelkűségében, rövidesen
ismét a Földre kellene mennie, hogy kemény szívű gyermekeinek kenyeret keressen.
21. Ezért beláthatod, hogy Isten végtelen szeretetét nem fogadhatom el biztosítékul s
így más egyebet kell adnod, ami több értéket jelent számomra."

192. Fejezet MÁRTON TOVÁBBI JÓ AJÁNLATA SÁTÁN MEGMENTÉSÉRE ÉS ANNAK

ELLENVETÉSE - A TEREMTÉS RENDJE AZ ÚR FÖLDI TESTETÖLTÉSÉT MEGELŐZŐEN ÉS
AZT KÖVETŐEN

Márton: "Szegény szerencsétlen testvérem, te most helyesen és következetesen

feltártad előttünk annak okát, hogy neked mint szintén végtelen szellemnek miért nem felelhet
meg Istennek végtelen jósága, de azért úgy vélem, ha te a követelésedből azért valamit mégis
csak engednél és megelégednél azzal, amivel mindannyian rendelkezünk, ami mindenesetre
sokkal több mint amennyid ebben a határtalan nyomorúságodban van, még mindig sokkalta
jobb helyzetbe kerülnél, mint amiben most vagy és ezért úgy gondolom, hogy Isten végtelen
jósaga mégis csak elegendő biztosíték lenne számodra a megtéréshez.
2. Alapjában véve most tulajdonképpen semmi sem vagy és végtelen sokat kell
szenvedned, akkor azonban annyi legalább mégis csak lennél, mint amik mi vagyunk és többre
nem is lenne szükséged. Hát nem lenne az még mindig jobb mint amiben most vagy?
3. Ha pedig - mint ahogy mondod - az irántunk, a tulajdonképpeni gyermekeid iránti
szeretetedből ilyen végtelenül nagy áldozatot hozol, amire közülünk senki sem kér és nem is
kérhetett, akkor talán meghozhatnád még azt az áldozatot is, hogy megtérésed alapjául ne
követelj vissza mindent, hanem csak annyit, amennyi mindannyiunknak van. Nem teszel
különbséget Isten végtelen bőkezűségében és az Atya hatalmas készlettárát nem teszed
szegényebbé.
4. Mit szólsz ehhez? Úgy vélem, így talán csak menne a dolog valahogy? Mi a
véleményed erre vonatkozólag?"
5. Sátán: "Kedves Mártonom, lásd, te csak úgy beszélsz, ahogy a dolgokat a te
természetszerű és szükségszerű korlátozottságodban látod és felfogod és csak mert nagyon
illedelmes vagy, azért van hozzád ennyi türelmem. De gondold csak meg, hogy mi a lehető és
mi lehetetlen. Lehetek-e én kisebb mint amilyen vagyok? Hát még mindig nem látod be, hogy
az egész végtelen teremtési teret tisztán csak az én feloszthatatlan lenyiségem tölti ki?
6. Vagy hogy kevesebbre legyen szükséged meg tudnád-e tenni, hogy kezeidet,
lábaidat stb. a tagjaidat sorban levágatni engednéd csak azért, hogy szükségleteidet
lecsökkentsd? Mert lábak nélkül már rövidebb ruhára lenne szükséged, kezeid nélkül ujjak
nélkülire, kevesebb tag mellett kevesebb élelemről kellene gondoskodni. Ez a számítás milyen
lenne? Most azt mondd meg, meglennél-e ezzel elégedve?"
7. Márton: "Szegény barátom azt hiszem az Úrral szemben erre sem neked sem nekem
sem lenne szükségünk, mert minden ember nemcsak tudja, hanem kell is hogy testét
visszahagyja amely egy időre lényiségét alkotta, s ezért anyagi lényiséged egész nyugodtan
otthagyhatod és - úgy mint mi is - elégedj meg a szellemivel. A te hatalmas világtestedre
vonatkozólag az Úr bizonyára megtalálja a legbölcsebb és legjobb megoldást, mint ahogy a mi
kis testünkkel kapcsolatban megtalálta. Lásd, mi ezzel a nemes szellemi testünkkel tökéletesen
meg vagyunk elégedve, s így te is megelégedhetnél.
8. Sátán: "Kedves testvérem, te mindig csak úgy beszélsz, ahogy a dolgokat a
korlátozottságod mellett megérted, ez pedig onnan ered, hogy szemeiddel - úgy mint én - nem
hatolhatsz az én lényiségemet kitöltő egész teremtett világon túl. Mondom neked a te akaratod
jó, a szíved is jó, a bölcsességed azonban csak egy élő pontocska a végtelenségben.
9. Nem tudod belátni, hogy minden létnek egy támaszpontra van szüksége, hogy
keletkezhessék és aztán továbbra is fennmaradhasson. Minden erőnek ellenerőre van szüksége,
hogy mint olyan megnyilvánulhasson. Ha így két ellenerő áll egymással szemben, egymásban
ellenállásra találnak és ezáltal sarki ellenhatásban nyilvánulnak meg és a két erőnek ez a
harcszerű vagyis hasonló megnyilvánulása lehet csak az alapja valamilyen lét keletkezésének.
10. És lásd, Isten a felső pozitív erő - én pedig az alsó negatív, de e minőségemben
éppen olyan végtelen vagyok, mint Isten az ő saját felső minőségében. Isten az Önmaga
megnyilvánulására nélkülem éppen úgy képtelen lenne, mint én az önmagaméra – Nélküle.
11. Ha most már a te tanácsodra én visszatérnék az Istenségbe és Vele együtt pozitív
erővé válnék, mondd csak, nem kellene-e az egész, eddigi, Istenből és belőlem keletkezett
teremtésnek egy üres semmivé feloldódnia és mindennek a mi ősi lényiségünkbe, puszta
gondolatokká visszahúzódnia, feladva ezzel minden lényisége létét és tudatát?
12. Most beszélj és győzz meg engem, hogy minden dolgok további léte és
fennmaradása az említett módon is lehetséges, s akkor követlek téged!"
13. Márton: "Hát tudod, az én bölcsességem ilyen nagy mélységre már nem terjed ki és
úgy gondolom, hogy szemeikkel még a testvéreim sem hatolhatnak át a végtelenségen, de hogy
az Úr eddig teremtett művei további fenntartásának biztosításában jelenleg éppen csak tereád
lenne korlátozva, ebben igen erősen kételkedem.
14. Az Ő testelöltése előtt igaz ugyan, hogy volt egy régi föld és egy régi mennyország,
amelyek rajtad nyugodtak és akkor valóban a negatív sarok voltál, amint azonban az Úr földi
hústestet öltött eltörölte a te sarok pontodat és Önmagában egy sokkal megfelelőbbet, Hozzá
méltóbbat és az egész örökkévalóságokra tartósabbat helyezett a tied helyére. Ezzel kötötte Ő
a te gyengeséged következtében minden eresztékében megingott teremtést újból erősen össze
és így a régi, bizonyos tekintetben megszűnt és valami egészen új lépett annak helyére.
15. Az Úr emberré levése előtt könnyen szükségszerűség lehettél ugyan, de azóta
semmivel sem vagy sem több sem kevesebb, mint akármelyik más szellem és a dolgok további
fenntartásának biztosításánál most már általában nincs is reád szükség. Ezért úgy hiszem, ezt
jó lenne ha belátnád és teljesítenéd a kérésemet."
16. Sátán kissé jobban felingerülve mondja: "Barátom, te most már egy kissé hetyke
vagy ismét, de a bölcsességed korlátozottsága ezt menti.
17. Lásd, lásd te rövidlátó, ki segített akkor is abban az istenségnek, hogy egy ilyen
új teremtést megvalósíthasson? Hát nem én voltam-e az, akinek Őt üldöznöm kellett, akit
megkísértettem és végül is Őt teste szerinti megöletéséhez segíteni kényszerültem, hogy az én
negatív sarkításomat így kínjai és szenvedései révén az Ő pozitív isteni természetébe
felvehesse?
18. És Istenben éppen ez a természet, az, amelyet te az előbb az Ő végtelen
szeretetének neveztél. Ez azonban - amint előzőleg említettem neked - lehet elegendő nektek
mint véges lényeknek, nekem azonban nem lehet elég, mert én magam is végtelen és
örökkévaló vagyok, most pedig már egyáltalán nem, miután oly sok milliárd nap és föld állnak
fenn, amelyek általában az én lényemet képezik.
19. Ó, ha majd egykor minden anyagi mint negatív sarkítás feloldódva Istenbe
helyeztetett, akkor majd igen, csak akkor válik az én nemlegességem teljesen Fölöslegessé, s
mint az összes enyém előtt szégyenkező szellem azt tehetem, amit te kívánsz most tőlem,
20. Akkor majd kisebb leszek mint amilyen most vagyok és fenntartásomhoz sem lesz
többre szükségem mint most neked és a ti üdvösségeteket sem kockáztathatom meg többé.
Most azonban mindnyájan igen rosszul járnátok, ha kívánságodnak megfelelően hozzád
hasonlóan az Úrhoz visszatérnék. Ezért még sok földi időszakon át kell olyannak maradnom,
mint amilyen most vagyok, míg kívánságodat mindnyájatok veszélyeztetése nélkül
teljesíthetem.
21. Ó barátom, ó fiam, én nagyon is jól ismerem a mennyek végtelen édességeit, de
ismerem az én állapotom rettenetes fanyarságát is. De mit tehetek?
22. Lásd, egyetlen megnőtt tölgyfa sem hajlítható meg többé s így még kevésbé én, a
minden teremtés őstölgye! Idővel és a megfelelő körülmények alakulásával azonban a te
illedelmes kívánságod is megvalósulhat még.
23. Tekinteteteket azonban irányítsátok inkább a föld felé, ahol most már igen gonosz
játék folyik, ezzel sokkal több jót tehetnétek, mintha velem kapcsolatban s most még teljes
lehetetlent idő előtt lehetővé akarjátok tenni. Mi a véleményed erre vonatkozólag kedves
Márton fiam?"

193. Fejezet MÁRTON MÉG EGY KÍSÉRLETE, HOGY A SÁTÁN MAKACSÁGÁGNAK

HELYTELENSÉGÉRE RÁVÍLÁGÍTSON

Márton: "Szegény testvérem, lehetséges, hogy minden úgy van, ahogy azt most
jóakaratú türelmeddel előttem feltártad, de lásd, én - mint minden vak- nagyon is kételkedő
vagyok, sőt talán inkább ostoba mint kételkedő, és egyáltalán nem bírom a dolgok mélyéig
felfogni, hogy nélküled a teremtés miért ne maradhatna fenn tovább is, különösen ha Istenhez
való visszatérésed következtében léted nemcsak hogy nem szűnik meg, hanem lényiséged még
végtelenszer tökéletesebbé válik.
2. Jól tudom ugyan még az Úrtól, hogy téged mindenképpen meg kell tartania, mert a
természeti testek és lényiségek fenntartása az isteni rend értelmében veled összefügg,
természetesen a mulandó lényiségekre vonatkozólag.
3. Ha egyszer már tökéletesen megnyertünk téged, - ami teljesen és kizárólag csakis a
te saját akaratodon múlik - akkor az egész anyagvilág nemcsak hogy fölöslegessé válik, hanem
miután az, tisztán csak a te ítélet alatt álló makacsságod, a te megtéréseddel és fejlődéseddel -
az Úr régi kívánságának megfelelően- amúgy is azonnal feloldódik és felfejlődik a tiszta
szellemi lényiségébe, amely a te előbb említett megítélt makacsságod következtében most még
benne megkötözve és fogva van.
4. A mi szellemi lényiségünk, az új Föld és az új Mennyek azonban veled semmi
vonatkozásban sem állanak, mert ezek örök fennállásuk biztosítékát most már az Úrban lévő
sarokpontokban lelik s ezek a Szeretet és Bölcsesség vagy a Jó és Igazság!
5. Igazad van abban is, hogy tekintetünket a Föld felé irányítottad, ahol most igen
gonosz események dúlnak, én azonban kijelentem és azt mondom neked szegény barátom és
testvérem: mihelyt megtérsz abban a pillanatban nemcsak ez a Föld, hanem az egész teremtés
is az őseredeti tisztaságába és fejlettségébe tér vissza. Minden gonoszság véget ér és aminek a
hús és az anyag megítélt fáradságos útját még meg kellett volna járnia, a te megtérésed és
felfejlődésed révén, abban a pillanatban már teljes fejlettségében is állna.
6. Mert az egész hústest útja nem egyéb mint a rólad való fáradságos leválás és a te
ítéleted alóli nehéz újraéledés. Ha pedig nálad a megítéltség véget ér, mire akkor az anyag,
mire a hústest nehéz és fájdalmas útja?
7- Úgy hiszem, hogy én is a teljes igazságot mondtam, mégpedig a legjobb szívvel és
akarattal, tégy tehát e szerint és majd meglátod, hogy a dolog egészen másként alakul, mint
ahogy azt magad elé képzelted."

194. Fejezet SÁTÁN OKOS VÁLASZA MÁRTONHOZ AMELYBEN GŐGÖSSÉGGEL

VÁDOLJA

A Sátán: "Barátom, a te beszédednél az a legszebb, hogy rövidlátásodat velem

szemben nagyon illedelmesen és higgadtan adod elő, egyébként azonban a dolgok és
körülmények megítélésénél és felfogásánál még egy egész örökkévalósággal hátul kullogsz.
2. Összes szavaidból látom, hogy mindazt, amit mondtam neked, még csak
sejtelemszerűen sem fogtad fel, ezért teljesen meddő dolog lenne előtted az Isten és közöttem
lévő életkörülményeket felfednem, mert azokat még sokkal kevésbé értenéd meg mint az
eddigieket.
3. Ezért úgy gondolom váljunk el ismét békességben és az időnket szenteljük a további
szükséges dolgainkra, mert ezzel az egymással folytatott meg nem értett és így gyümölcs
termésre kilátástalan ide-oda beszélgetéssel sohasem érünk el semmiféle célt. Nagyon is jól
értem én, hogy te mit akarsz, de te nem érted és nem is értheted meg, hogy itt mi a lehető és mi
a lehetetlen s ezért ez a veled való szóváltás teljesen kilátástalan dolog.
4. Mivel azonban olyan illedelmes vagy, valamit mégis csak mondok neked s az igen
nagy hasznodra válik majd. Lásd, te és a te egész világod bennem minden ősgonoszság alapja,
amely az én, minden angyali felfogóképességet túlhaladó gőgömből keletkezett. Ezt helyben
is hagyom, amennyiben az önérzetet, a létérzetet, erejének rendeltetését és az ebből
szükségszerűen keletkező tevékenységet erre a sértő elnevezésre érdemesítitek. De vajon mi
az nálad Márton barátom, hogy engem csupán csak azért késztetsz a megtérésre, hogy ezzel a
legfőképpen az Úr ajkáról, az egész mennyekben a legnagyobb nevet készítsd elő a magad
számára?
 5. Nyelveddel e világ lakóin győzelmet arattál, s az Úr ezért nagyon megdicsért és
Ezen többi részben hozzád hasonló, részben pedig nálad még különb testvéreid előtt ki is
tüntetett téged, most pedig az én legyőzetésemmel a mennyek legnagyobb dicsőségét szeretnéd
a magad részére biztosítani. Csakhamar mindenütt e téged dicsérő és magasztaló szavakat
hallanád magadról: Látjátok, ezt nézzétek! Ami eddig milliádnyi hatalmas szellemnek, sőt ami
Magának Istennek sem sikerült, az a gyenge Mártonnak dicsőségesen sikerült!
6. Úgy gondolod Márton, hogy e törekvésed más egyéb talán s nem a legnagyobb és
rejtett gőg, amellyel szemben az enyém puszta semmiség? Add fel ezt a tervedet a legbensőbb
alapjában, s akkor még talán tovább is beszélgethetünk egymással. Mert lásd, én világosság
vagyok, ha a valódi alakomban lépek eléd, s ezért teljesen tisztának kell lenned és majd csak
akkor beszélhetünk egymással eredményesen. Menj tehát és tisztítsd meg magad minden
szennytől és csak akkor jöjj vissza, hogy beszélj velem, az örökkévalóság ősvilágosságával!"

195. Fejezet MÁRTON, JÁNOS ÉS SÁTÁN, MÁRTON BECSÜTLETESSÉGE, JÁNOS

BÖLCSESSÉGE ÉS HATÁROZOTTSÁGA - SÁTÁN ELLENTMONDÓ SZELLMISÉGE ÉS JÁNOS
ÓCSÁROLÁSA, JÁNOS VÁLASZA

Márton, Sátánnak e szavánál nagyon meghökken annál is inkább, mert egy kissé
tényleg találva is érzi magát. Mihelyt kedélye egy kissé lecsillapult, mindjárt Jánoshoz fordulva
mondja: "Kedves testvérem, aki sokkal jobban telve vagy az Úr bölcsességével, mit szólsz te
ehhez? Higgyek-e ebben az egyetlen pontban Sátánnak? Benső érzésem szerint ebben
mindenesetre van valami igaza."
2. János: "Hagyd csak el, mert ahol mi eddig semmi eredményt sem tudtunk elérni, ott
a te fáradozásod is hiábavaló lesz. De parancsold az Úr nevében nyugalomra s aztán majd ismét
visszatérünk az Atyánkhoz. Ő aztán csináljon vele amit csak akar - az lesz majd a legjobb."
3. Sátán: "Miután ilyen tanácsot adtál Mártonnak, ezért sem engedem, hogy
nyugalomra intsen, sőt megtisztelem Mártont azzal, hogy az Úr elé megyek vele és mindazt a
dolgot amelyet ti meg nem értetek és felfogni sohasem lesztek képesek, Ővele személyesen
beszélem majd meg. Most menjetek tehát s majd én magamtól követlek benneteket az Úr elé."
4. János: "Mi azonban sajnos ismerjük a te szándékodat és nagyonis jól tudjuk, hogy
sohasem vagy veszedelmesebb, mint amikor az emberiesség köntösébe öltözöl. Ezért ha
kedved van hozzá, majd csak egyedül leszel kénytelen Hozzá menned, s a dolgokat Vele
elintézned, mert nincs felhatalmazásunk arra, hogy téged, mint az Úr legnagyobb ellenségét
Hozzá vezessünk.
5. Ó az egészen más lett volna, ha Márton nagyon is jó tanácsát követve megtértél
volna és bűnbánó tékozló fiú módjára tértél volna vissza az Atya szentséges keblére. Akkor
mindnyájunk számára a legszívesebben látott kisérő lehettél volna, így azonban valóban nem
használhatunk téged.
6. Ha azonban amint mondtam, az Úr elé akarsz menni, nagyonis jól ismered Hozzá
az utat, így azonban ahogy vagy, velünk egy társágban nem jössz és nem is jöhetsz. Így legyen
tehát a mi, a Te istened és Urad nevében."
7. Sátán erre nagyon sötét arckifejezést öltve szól: "Ha az Úr olyan követet küld, vagy
a jövőben küldene valamikor hozzám, amilyen te vagy, mindenre ami előttem szent, esküszöm
neked, az örökkévalósáig sem bírhatna rá a megtérésre még ha az összes központi napok
tüzével büntetne is az Úr.
8. Márton elérhetne velem valamit, de János, Péter vagy Pál soha. Írd e szavaimat a
füled mögé, Krisztus tanítványainak te kemény, könyörtelen tacskója. Azt gondolod, hogy
talán félelem vagy ijedtség fog el a te szavadra, mert te János, az Evanlgélium s a Jelenések
írója vagy? Ó akkor nagyon tévedsz.
 9. Lásd, egy magam teremtette dongó légy végtelenszer drágább nekem mint ezer olyan
próféta, mint amilyen te vagy. Szégyelld magad keményszívűséged miatt azok előtt, akik
ugyanazon Teremtő művei mint te vagy, sajnos azonban nyomorultak és örökké kínozottak!
10. Éppen azzal mutatta és jelezte maga az Úr nektek, hogy milyen teremtésűek
vagytok, amikor az elveszett fiú példázatát tárta elétek s így szólt: "Amikor azonban az Atya
a hazaért szegény fiú tiszteletére nagy ünneplést készített elő és az Atya fiai és gyermekei
megtudták, hogy az atyai házban emiatt nagy az öröm, előállottak és haragosan mondták:
nekünk, akik állandóan hűek maradtunk, még sohasem rendeztél a tiszteletünkre ünnepet,
mikor azonban ez a kidobott visszajött, aki téged annyira megsértett, hogy miatta ég és föld
megremegett és a borzalomtól megdermedt, annak pecsétgyűrűt adsz és nagy ünnepélyt
rendezel!"
11. Hogy az atya e haragosan morgókra mit mondott, nem szükséges ismét az
emlékezetedbe felidéznem, mert hiszen te úgyis csak ugyanaz maradsz, aki vagy: szívedben
tele keménységgel és könyörtelenséggel és ugyan így az egész csőcseléked!
12. Márton azonban kivétel! Egy darabig ugyan általatok vezetve ő is goromba volt,
de megjavult és a vele való mostani beszélgetésem az időszakok elképzelhetetlen számú
neonjai óta az első üdvösséges pillanat volt a számomra, amiért a részemről örökké a
legnagyobb megbecsülésben is részesüljön. Ezért, ha valaki velem valamire menni fog, az csak
Márton lesz, közületek azonban mindegyik örökre megkímélheti magától a fáradtságot!
Menjetek most már, Én azonban maradok."
13. János: "nagyon igazságtalan vagy velem szemben. Mikor az előbb Márton a
hatalmával, hallhatóan örökre ama még most is füstölgő kráter tüzébe vetett, megkötött s ezen
felül még izzó hegyekkel takart le, nem én voltam-e aki Mártont figyelmeztettem és arra
hangoltam, hogy téged szabadon engedjen? Minthogy pedig ezt tettem, miért vagyok most
mégis kemény és könyörtelen szívű tuskó?"
14. Sátán: "Barátom, csak te ne beszélj nekem a könyörületességedről! Amit Márton
tett, azt csak meggondolatlanságból tette, s amint belátta, hogy helytelenül járt el, azonnal meg
is változtatta meggondolatlan eljárását. Te azonban határozottan vagy az, ami vagy és nem
változatsz kijelentéseden akár helyes volt az, akár helytelen és ezért gyűlöllek és vetlek meg
téged sokkal jobban, mint a legnagyobb szenvedéseimet és gyötrelmemet. A tiéd Márton
minden tiszteletem, ti többieké pedig örökké a legmélyebb megvetésem! Most pedig menjetek
innen, különben olyan színjátékot rendezek, amilyet még eddig az egész végtelenség se látott!"
15. János: "Mi nem azért vagyunk itt, hogy neked engedelmeskedjünk, hanem hogy
gonoszságodban megfékezzünk. Ezért tehát majd csak akkor megyünk el, amikor az Úr akarja,
nem pedig a te akaratod szerint. Ha azonban látványosságot akarsz előidézni úgy már meg is
kezdheted, s majd mindjárt elválik, hogy a mi hatalmunk feletted nem lesz-e nagyobb, mint a
tiéd mifelettünk?
16. Miután azt ajánlottad, hogy azonnal menjünk el innen, az Úr nevében mi egészen
mást ajánlhatnánk neked. Mi azonban a gonoszt nem akarjuk ugyanazzal viszonozni, csak azt
a tanácsot adjuk neked, hogy most már maradj teljesen nyugodtan, ha a Márton hívását nem
tudtad vagy nem akartad követni. Mert lásd, ez a legutolsó rövid idő, amely a megtérésedre
még rendelkezésedre áll. Ha ezt nem használod fel, akkor örökre a legkeményebb és
legszorosabb ítélet alá kerülsz.
17. Hiába citáltad elő az evangéliumból a tékozló fiú esetét, hogy azzal a mi
keménységükre mutass rá, de mondom neked, a tékozló fiú nélküled is visszatér mégpedig a
sok Istentől támasztott testvérben, akik egy és ugyanazon érzésben egy emberként állnak majd
Isten előtt, te pedig majd a gazdag tobzódóhoz hasonlóan az istenítélet örökös tüzébe kerülsz,
ha a Márton felhívását mielőbb nem követed.
18. Sátán: "Az Úr csak tegyen amit akar és én is teszem amit akarok és nektek és
mindnyájatoknak majd megmutatom, hogy az Úr a hatalmával az egész végtelenséget
pelyvaként elfújhatja, de az én szívem és akaratom az Ő összes hatalmának és bölcsességének
örökké a legkeményebb és leglegyőzhetetlenebb daccal áll ellent. Tegyetek tehát most amit
akartok és én is azt teszem, amit akarok."
19. Márton Jánoshoz: "Ó testvérem, amint most látom, itt minden fáradozásunk
hiábavaló s ezért menjünk, mert most már teljesen belátom, hogy ezzel a Sátánnal nincs tovább
mit kezdenünk."
20. János: "Kedves Márton, ha nem szólított volna fel minket a visszatérésre, már
régen visszamentünk volna, de az ő akaratának nem szabad minket befolyásolnia. Ezért tehát
csak maradjunk még itt egy ideig. mert ha az ő szavára visszahúzódunk, az felettünk való
győzelme lenne a számára, ha pedig ő felettünk diadalmaskodnék, akkor igencsak rosszul
állnánk. Ezért maradjunk sőt itt is kell még maradnunk egy kevés ideig, hogy ezt a környéket
rendbe hozzuk. Így legyen tehát."

196. Fejezet SÁTÁN DÜHE - MÁRTON FÉLELME ÉS JÁNOS NYUGALMA,

TISZTÁNLÁTÁSA A RAVASZ SÁTÁNNAL SZEMBEN - AZ ISTENGYERMEKEK
FÜGGETLENSÉGE SÁTÁNTÓL

A sátán észreveszi, hogy e társaság különösen az ő felhívására nem akar elmenni. Ez

igen zavarba hozza és bensejét izzó harag tölti el, ami külsőleg is félelmetes kinézésben
tükröződik vissza.
2. Márton is észreveszi ezt, mire Jánoshoz és a többi kísérőjéhez így szól: "Barátaim,
amint látom a tékozló fiúval most valami baj van, félelmetes titkos harag villámlik ki szeméből
és az egész sötét ránccal barázdázott homloka és az éppen úgy felszántott szájszöglete
félelmetes bosszúra mutatnak, amelyet végrehajtani is akar.
3. Úgy gondolom János testvérem, hogy egy kicsit talán a kelleténél több
keménységgel voltál iránta. Be kell vallanom, hogy ha ránézek, dacára az Úr bennem lakozó
erejének, nem kis félelem tölt el. Nem azért, mintha talán ártalmunkra lehetne, hanem minden
eddigi fáradozásunk teljes hiábavalósága miatt. Nézd meg csak az Uhron és Shonel arcát, ezek
már majdnem odavannak az aggodalomtól. Az Úr szent nevében, ugyan mi lesz még ebből?"
4. János: "Valóban, a dolog csakugyan nagyon komolynak látszik. Én azt mondom
neked, csak nehogy félj tőle, mert vele szemben a legkisebb félelem is már erőnknek bizonyos
fokú alárendelése az ő erejének, s ez is bizonyos fokú győzelme lenne felettünk, amit pedig
nem szabad megengednünk. Mert ha ezt tennénk, ezzel az ő ellentétes sarkításával annyira
magához vonzana, hogy igen nagy megerőltetésünkbe kerülne abból kiszabadulnunk.
5. Lásd, veled nagyon emberségesen bánt el és jelentős ígéreteket is tett neked, de ezt
nem azért tette, hogy illedelmességed fejében azokat megtartsa és be is teljesítse, hanem tisztán
csak azért, hogy téged mint tapasztalatlan újoncot e téren a hálójába kerítsen.
6. Látod-e most már? Mivel pedig e tervét átláttam és meghiúsítottam, most már titkon
a legnagyobb düh fogta el és gyűlöletében valamennyiünket szétmorzsolna, ha erőnk felett
érezné magát. Miután azonban igen jól belátja, hogy minden hatalma mily mennyei
távolságban van a miénktől és velünk szemben milyen tehetetlen, ezért lett ily mérhetetlenül
haragos, dühös és ádáz bensejében.
7. Erre azonban semmit sem szabad adnunk, s akkor majd csakhamar más képet vág!"
8. Sátán erre oly erőset dobbant a lábával a földre, hogy az szerte-hosszában
megremeg s majd erőteljesen szól Jánoshoz: nyomorult, még mindig nem teltél be
nyomorúságom élvezésével? Ha most már semmi sem vagyok s a nagy teremtésben semmi
értékem sincs, úgy semmisíts meg teljesen a felettem levő hatalmaddal, ha merészelsz! De
aztán majd lásd, hogy az én megsemmisítésemmel nem semmisíted-e meg önmagadat is!
 9. De nagyon is jól látom, hogy az én megtartásom miatt amitől az egész mivoltod
függ egy nyúlszívű gyáva vagy és a legrettenetesebben félsz tőlem, mert az én munkám
bizonyára nem esnék olyan jól neked, mint a puha mennyország. Te félsz az én győzelmem
miatt és mégis azt mondod, hogy nem kell tőlem félni!
10. Ó te ostoba fejű, melyik félelem a rosszabb, a tőlem való üres félelem, vagy a
feletted való győzelmem miatti félelmed? Hát nem látod be, hogy e félelmed az én nagy
győzelmem? Beszélj nem így van-e?
11. János: "Megközelítőleg sem és ezerszer nem! Egészen más érzés az a félelem,
hogy magaviseleted által a te legridegebb elpártolásodhoz lehetnék hasonló és egészen más az
egyéniségedtől való ostoba félelem. Az első egy tiszta szellem számára nagyon ártalmas lehet,
a második az Úr kegyelméből egy erős szellemnél amúgy is teljes lehetetlenség, a
gyengébbeknek pedig már csak azért sem árthat, mert azokra állandóan hatalmas
védőszellemek vigyáznak.
12. Ezért óvtam Mártont is különösen attól, hogy akaratodnak akármilyen tekintetben
is engedjen, ami nyilvánvaló győzelmed lett volna felettünk, s ami még reám nézve is
veszedelmes lehetett volna - nem pedig a tőled, magadtól való félelem miatt, miután neked
felettünk semmiféle hatalmad sincs a hazugság és a rábeszélés művészetén kívül.
13. Ha pedig abban az ostobán gőgös hitben élsz, mintha félnénk tőled és attól való
félelmemben nem mernélek megsemmisíteni, hogy ezzel önmagamat is megsemmisíteném - ó
sátán, akkor te roppant nagy tévedésben vagy! Mert az én és valamennyiünk megtartása éppen
annyira függ a te létedtől mint az Úr saját maga, mert mi most már valamennyien az Úrban
élünk és az Úr az Ő végtelen atyai Szeretetével mibennünk!
14. Ebből pedig te örök hazudozó jól megértheted, hogy téged bár teljesen
megsemmisíthetnélek anélkül, hogy ezáltal csak egy hajam szála is meggörbülhetne! Hogy
azonban azt nem teszem, annak nem az irántad való szeretetem vagy a tőled való félelmem az
oka, hanem csupán az Úr végtelen szeretete és türelme, amely az én szívemben is állandóan él.
15. Valóban, ha egyedül csak rajtam állna, akkor az egész végtelenségnek már régen
nyugalma lenne tőled, mert én, János, már régen megsemmisítettelek volna. Úgy vélem, hogy
ezt az egészen nyílt beszédemet teljesen megértetted!"
16. Sátán: "Igen, nagyon jól megértettem. Sajnos azonban azt az örökösen visszatérő
és még engem is felülmúló tapasztalatot szereztem, hogy éppen nektek legtisztább mennyei
szellemeknek van a legtisztátalanabb és Istenhez legkevésbé méltó elképzelésetek magáról
Istenről."
17. János: "Hogyan? Beszélj! Úgy látszik, ez megint egy új tőled eddig még soha elő
nem hozott cselfogás lesz. Halljuk csak!"
18. Sátán: "Te kérdezed "hogyan?"? Rendben van, Ez a te úgy nevezett mennyeien
tiszta fülednek különösen és újnak hangzik? Várj csak egy kicsit, mindjárt olyan világosság
gyúl fel benned, hogy örökké csodálkozol majd rajta! Ha világosságot akarsz, akkor légy szíves
és csak röviden válaszolj azokra a kérdésekre, amelyeket feladok neked!
19. Előzőleg azonban azt a legszentebb ígéretet teszem neked, hogy mindörökre
szabadon alávetem magam mindannak, amit csak követelsz tőlem, ha mindabban, amit majd
mondok csak Egyetlen valótlanságot is be tudsz bizonyítani. Ha azonban ezt nem tudod
megtenni, maradok az, ami vagyok, te pedig egész kíséreteddel együtt tőlem egészen
háborítatlanul, érintetlenül és zavartalanul elvonulhatsz és mennyei hazádban tisztább és hozzá
illőbb fogalmat gyűjthetsz magadnak Istenről!"
20. János: "Kérdezz tehát, de a régi, jól ismert kérdéseiddel ne állj elő, mert akkor
csakhamar készen leszünk!"
21. Sátán: "Nos, jól van, mert itt a lét vagy nem lét forog kockán, majd meglátom
milyen nagyot ugrasz bölcsességedben előttem. A kérdés tehát: Isten mindenütt jelenvaló-e
vagy sem?"
 197. Fejezet SZÓHARC JÁNOS ÉS A SÁTÁN KÖZÖIT ISTEN MIDENÜTT JELENVALÓ
VOLTÁRÓL ÉS A GONOSZ JELENLÉTÉRŐL – SÁTÁN A MAGA MIVOLTÁBAN ISTEN
LEGYŐZŐJE – JÁNOS BIZONYSÁGA A GONOSZTÓL VALÓ IGAZI MEGSZABADULÁSTÓL

János: "Mindenesetre Isteni léte és akarata szerint végtelen és így mindenütt jelenvaló
is, de mint emberi lény és gyermekeinek igazi Atyja csak gyermekei között a mennyek
mennyében lakik.”
2. Sátán: "Jó, tehát Istennek mindenütt jelenvaló voltát vitathatatlannak tartod, de akkor
mondd meg nekem azt is, hogy Isten mint a legbölcsebb és a legjobb is, s mint ilyen mindent
tudó és mindent látó és szándékos céljainak az eléréséhez legmélyebb bölcsességéből és
végtelen jóságából kifolyólag minden esetben a legjobb és legmegfelelőbb eszközöket
használja-e fel?"
3. János: "Minden bizonnyal, mert Isten önmagában a legtisztább szeretet, s ez nem is
lehet más mint csak mindenben a legjobb és legbölcsebb. De tudom most már hova akarsz
kilyukadni, de csak kérdezz s egy felelettel sem maradok adósod."
4. Sátán tovább kérdezi: "Ami a végtelenségben csak van, azt mind az Isten teremtette
vagy van talán még valahol egy másik Isten is, Aki mindazt amit gonosznak vagy rossznak
neveztek a te jó Istened által teremtett dolgok közé keverte, vagy pedig az az egy jó Isten
önmagából teremhetett jót és gonoszat egyaránt?"
5. János: "Minden teremtést és létet az "Ige" előzött meg, Az Ige pedig Istennél volt,
Isten maga volt az Ige és minden teremtés ebből eredt. Ez az Ige később testté is lett, az Általa
teremtett hústestében foglalt helyet, de a világ sötétsége nem ismerte fel Őt.
6. Az Úr az övéi közé, a saját tulajdonába jött, hogy mindent újjáteremtsen - de ezek az
"övéi" nem ismerték fel a világosságot, a világ bölcsei sem az örök "Igét" és még kevésbé az ő
gyermekei az ő örök szentséges Atyjukat. Mert az egész világ értelmét egyedül csakis te
magadnak tartod lekötve, hogy azzal fel ne ismerhessék Azt, aki mindenben öröktől fogva
minden volt, van és mindörökké lesz is.
7. Mivel pedig így Isten minden dolgoknak az egyedüli Teremtője és Rajta kívül más
Isten sehol sem létezhet, így tehát világos, hogy minden ami az Ő kezéből csak kikerült nem is
lehetett más, mint csakis a legjobb és mindenben a legtökéletesebb.
8. A Belőle származó szellemek kilépésükkor mind olyan tiszták és jók voltak mint
amilyen Ő maga, mivel azonban a beléjük teremtett akaratukhoz tökéletes szabadságot is adott,
minek következtében mindent megtehettek amit csak akartak, s hogy ezen adomány
használatával megtanulhassák, a szabad akarat mellé, Általa megszentelt törvényeket is fűzött,
amelyeket tetszésük szerint betarthattak vagy át is hághattak.
9. És lásd, e törvényeket egy kivételével valamennyien be is tartották. Ez az egy és
legelső, az ismeretek legnagyabb világosságával megáldott azonban szabad akarata
következtében visszautasította Istennek e törvényeit, ellenszegült és nem törődött azok
szentesítésével.
10. Ez a szellem szabad akarata révén önmagában elfordult az isteni rendtől. Ily módon
azután azon szellemekkel szemben, akik az ugyanolyan szabad akaratukkal nem éltek vissza,
rendellenessé önmagában pedig gonosszá és hitvánnyá vált, s emiatt önmagától űzetve a
többiek társaságából el kellett távolodnia mindaddig, amíg szabad akaratából meg nem tér és
vissza nem lép ismét abba a rendbe, amelyet az Úr minden szellem számára egyformán adott -
azaz a Szeretet Rendjébe.
11. Istennel, valamint velünk, most már valamennyien tiszta menyei szellemekkel
szemben te, mint éppen ez a rendellenes szellem, nem lehetsz gonosz, mert soha örökké sem
árthatsz nekünk. Gonosz és hitvágny csak önmagaddal szemben lehetsz, mert egyedül csak
önmagadnak ártasz mindaddig, amíg e rendellenességedben megmaradsz.
12. Te most meg akartál fogni, mert úgy gondoltad, hogy annak a kimondására
kényszerülök, amely szerint Isten gonoszat is teremtett, miután te mint gonosz szellem szintén
Isten teremtménye vagy. De ahová te gondolsz, oda én már egy egész örökkévalósággal
hamarabb érkezem és ismerem már valamennyi fortélyos bölcselkedésedet. Ezért
barátságosan, de komolyan azt tanácsolom neked: tartsd meg magadnak és ne is kísérletezz a
további kérdéseiddel, ha azoknak célja, hogy engem megfogj, mert velem szemben ezek
sohasem hozhatnak számodra sikert.
13. Lásd, én a te ravasz szemeidből látom, hogy a kérdéseid végén örömmel
bizonyítottad volna be előttem, hogy mi Istenről komolyan a legtisztátalanabb és
legméltatlanabb véleménnyel vagyunk. Ismeretünk alapján ugyanis el kellett volna ismernünk,
hogy vagy két Isten van, egy jó és egy rossz, vagy pedig az egy Isten kettős, s mint ilyen a
műveinek csak kontárja. De lásd, ez nem így van amint szavaimból ki is vehetted, hanem úgy,
amint azt neked elmondtam.
14. Valóban, Isten tökéletlen lett volna, ha a szellemeibe csak megkötött és nem
tökéletesen szabad akaratot adott volna amire vonatkozólag éppen te magad nyújtod a
leghatalmasabb bizonyítékot. Mert hogy milyen óriási szabadságdal és tökéletességgel
teremtette meg Isten az összes szellemeket, és így téged is, éppen abból látható a
legvilágosabban, hogy te - bár külsőleg keresztül-kasul megkötve a Teremtőnek ameddig csak
akarsz homlokegyenest ellenszegülhetsz - viszont ha akarsz éppen úgy ahogy mi, tökéletes
szabad akarattal működhetsz az Úr akarata szerint is.
15. Mondom neked: az egész mennyországban egyetlen szellem sincs, aki Isten
végtelen és határtalan tökéletességének nagyobb bizonyítékát adhatná mint éppen te. Te vagy
- hogy úgy mondjak - a legnagyobb mesterműve Istennek és így az Úrral szemben kontármunka
nem is lehetsz.
16. Ebből azután az is világosan látható, hogy eme elfordultságodban engem sohasem
foghatsz meg, mert amit te tudsz, azt én már mind régen tudtam. Ez ismét csak egy újabb
bizonysága Isten tökéletességének, hogy én, mint egy, a te lényedből felszabadított szellem,
minden akaratodnak a leghatalmasabban ellenállhatok.
17. Mit szólsz most ehhez? Van talán még valami kérdésed a számomra készenlétben?
Csak ki vele! Mindegyikre megfelelő választ kapsz. Erre Sátán erősen meghökken és nagy
levertség vesz rajta erőt mert semmi sem jut eszébe, amivel a hatalmas Jánosnak megfelelő
feleletet adhatna!"

198. Fejezet JÁNOS FELHÍVJA SÁTÁNT A TOVÁBBI KÉRDÉSEKRE - SÁTÁN NAGYZOLÓ

ÉS GŐGÖS VÁLASZA - JÁNOS PARANCSOT AD SÁTÁNNAK A NAP ELHAGYÁSÁRA -
SÁTÁN JOBB BELÁTÁST KÉR

Minthogy a Sátán erre most semmiféle kérdéssel sem hozakodik elő és arca inkább
ostobán megmakacsosodott mint gonosz kifejezést ölt, János tovább f olytatja:
2. "Nos, mi az Sátán? Talán nincs már tovább semmi kérdeznivalód? Most éppen olyan
jó hangulatban vagyok, hogy a feleleteimmel úgyszólván egészen eltemesselek, de te hallgatsz,
s ebből arra kell következtetnem, hogy a bölcsességednek a végére jutottál és az erőszakosan
magadhoz ragadott atyai örökségedet az utolsó fillérig elpocsékoltad. Mi a véleményed erre
vonatkozólag?"
3. Egy idő elteltével erősen rikácsoló hangon feleli a Sátán: "Csak várj még egy ideig!
Hidd el nekem, hogy az én bölcsességem még nagyon végtelen. A kérdéseknek még egész
végtelenségét adhatnám fel neked, de hogy válaszolhatnád azt meg te, véges szellem azt
nekem? Ezért inkább hallgatok, mert belátom, hogy az én kielégítésemre lehetetlenséget tőled
mégsem követelhetek. Egy harmatcsepp egy szúnyognak a szomját kielégítheti, de egy
központi napnak már aligha. Úgy gondolom, hogy csak úgy nagyjából megérted mit akarok
ezzel a hasonlattal kifejezni?"
4. János: "Ó igen, ó igen, mégpedig sok megerőltetés és fejtörés nélkül, sőt ebből még
többet is látok mint amennyit te gondolnál. Lásd, én ebből azt is meglátom, hogy te, amikor
vélt bölcsességednek a fonala végleg kifogyott, azonnal a hazug gőgödhöz menekülsz és ezzel
akarod legalább is önmagad kielégíteni, de lásd be, hogy ez az eljárás, most már úgysem
vezethet többé sikerhez.
5. Mérd csak fel az én hatókörömet és aztán a tiédet, s akkor könnyen meggyőződhetsz
arról, hogyan áll mindkettőnk végtelensége. Azt hiszem, hogy ami a rőffel és a körzővel
lemérhető, ott a végtelenség nem valami messzire lehet! Ugyanaz a helyzet a te és az én
végtelenségemmel is. Mondom neked: aki önmagát végtelennek érzi, az vagy nem érti meg,
hogy mi a végtelenség, vagy pedig végérvényesen bolond és így még kevésbé foghatja fel,
hogy a végtelenség minden Tekintetben és vonatkozásban mit jelent.
6. Lásd, lásd, az előbb még egy végtelen kérdésről meséltél. Mondd csak vajon a
végére érsz egyszer még annak? Ha pedig a te kérdéseidnek sohasem lesz vége, úgy mikor
kezdhetném el arra a szintén végtelen felelet megadását? Most már csak mégis be kell látnod,
hogy a te szádból e nagyzolt szavak nem egyebek a legoktalanabb meséknél. Vagy talán
tényleg nem látod be?"
7. Sátán: "Ha akarok mindent beláthatok, de némely dolgot szándékosan nem akarok
belátni mégpedig csupán azért, mert nekem, a dicsőségek királyának ehhez nincs kedvem.
Megértetted szavaimat?"
János: "Ó igen, ezek a te régi és általunk már nagyon is jól ismert szólamaid. A te
szólamaidat most már nem hallgatjuk tovább, hanem megparancsoljuk neked, hogy központi
lényeddel hagyd el ezt a helyet és foglald el az Úr nevében a Földön a számodra kijelölt helyet.
Ha ott nyugodtan megmaradsz, ne érjen újabb szenvedés, ha azonban telve leszel,
nyugtalansággal és gonoszsággal, akkor tisztán csak magadra vess, ha az Úr haragjának élét
kell megízlelned.
8. Sátán: "Kedves barátaim, ne tegyétek ezt velem, mert a Földtől most már annyira
irtózom mint a legeslegundorítóbb dögtől. Hagyjatok itt engem. Megígérem, hogy örökké
nyugodtan maradok mint egy kődarab, csak innen ne űzzetek el engem.

199. Fejezet A SÁTÁN A HUROKBAN ÉS ELLENTMONDÁSOKBA KEVEREDVE - A

MEGRONTÓ ÉS KISÉRTŐ SÁTÁN - ÚJABB BÉKESZERZŐDÉS JÁNOS ÉS A SÁTÁN KÖZÖTT

János: "Hallod-e, te mondod, hogy a Földtől jobban undorodsz mint a

legeslegundorítóbb dögtől? Ez aztán igen különösen hangzik! Hiszen éppen te vagy az, aki a
legmélyebb bölcsességeddel és legdicsőbb mesterkeleseddel hoztad abba a helyzetbe, amelybe
most már jutott. Hogy lehet, hogy undorodhatsz most annyira a bölcsességi mesterművedtől?
2. Lásd, az Úr kegyelméből már én is hívtam néhány művet létre, de eddig még semmi
alapot sem találtam arra, hogy azok miatt szégyenkezzem, vagy még kevésbé hogy undorodjam
tőlük.
3. Ugyanez a helyzet valamennyi mennyei testvéreimnél is, de ennek dacára egyikünk
sem büszkélkedett soha hozzád hasonlóan istenfölötti bölcsességével és hatalmával mi ugyanis
sohasem büszkélkedünk - legfeljebb az Úr kegyelmével dicsekszünk ha már éppen
dicsekedünk. Minden művünk kedves az Úr előtt, minden tekintetben pompás és bölcs, s ezért
minden jogos okunk megvan arra, hogy örömünket találjuk azokban. Hogy lehet tehát, hogy a
te mélybölcsességű hatalmi műved az undorok undora számodra?"
 4. Sátán: "A Föld talán az én művem? Nincs-e megírva: "Kezdetben teremté Isten az
eget és a földet!"? Hogy lehetne tehát a Föld az én művem?"
5. János: "Ohó, hogy forgatod most már a szavaidat? Nem mondtad-e már oly sokszor,
hogy te tulajdonképpen nemcsak a Földnek és az egész végtelenségnek a teremtője vagy,
hanem mindez együttvéve alapjában véve te saját magad vagy?
6. Ugyanígy nagyon jól emlékszem még a földi idők ama nagy idejére, amikor a
legarcátlanabbul arra merészkedtél, hogy a te Uradat, Istenedet és Teremtődet egy hegy tetejére
vezetted és ott így szóltál Hozzá: "Lásd, ez itt mind az enyém! Föld minden gazdagságát Neked
adom, ha leborulva imádsz engem! Ha pedig a Földet magadénak mondtad, hogy lehet akkor
most mégis az Úr műve? Mondd csak, mikor hazudtál tehát, akkor-e vagy pedig most?"
7. Sátán: "Nagyon kérlek, ne szégyeníts most meg ennyire engem. Bevallom, hogy
akkor hazudtam s többé-kevésbé most is hazudtam, mert hiszen ez a természetem. Azt is
beismerem, hogy sok felelösség terhel abban is, hogy a Föld most olyan undorító, amilyen,
csak kímélj meg már ezeknek a felhánytorgatásával és hagyj békén. A jövőben sohasem lesz
többé okod arra, hogy velem szegény ördöggel ilyen neheztelő módon járj el."
8. János: "De milyen biztosítékot adsz most nekünk, hogy hihessünk neked?"
9. Sátán: "Te nagyonis jól tudod, hiszen már az ősidők óta közismert, hogy bennem
semmi igazság sincs, ha pedig így van, milyen biztosítékot is adhatnék neked? A te akaratod
legyen az ítéletem, ha megszegem a szavamat. Ez minden, amit ígértem biztosítékául neked
adhatok!"
10. János: "Ne az én, hanem az Úr szava legyen az ítéleted és így legyen a te akaratod
szerint.
11. János erre összehívja a jelenlevőket és így szól hozzájuk: "Testvérein, bizonyára
tudjátok, hogy egy olyan szerződéshez, amelyet egy becsületes meg egy becstelenséggel
gyanúsítható között kötnek, tanúkra van szükség, hogy a szerződés teljes érvényű legyen. Ti
mindent hallottatok és láttatok, ami itt történt, mik hangzottak el és milyen okból. Tanúságtétel
céljából hoztalak benneteket az Úr nevében ide, Márton és én pedig az Ige beteljesedése és
részben szintén tanúságtétel érdekében. Azért mindannyian örökös élő tanúi legyetek
mindannak, amit láttatok, hallottatok s e tanúságtételegek legyen igaz és örökre szóló az Úr, az
egész mennyország és az Ő gyermekei előtt."
12. A tanúk egybehangzóan mondják: "Igen, olyan igaz, mint ahogy a mi életünk az Úr
kegyelméből való élet.
13. János erre a Sátánhoz fordulva így szól: "A mi szerződésünket tehát örökkévaló
igaz tanúk erősítették és szentesítették meg, ezért tartsd be ígéretedet. De jaj, háromszorosan is
jaj neked, ha régi szokásodnak megfelelően megszeged fogadalmadat!"
14. Sátán: "Mire ez a nagy felhajtás? Csak jelölj ki nekem egy helyet és mondom
neked: decimilliónyi napévek is eltelhetnek és még mindig úgy találsz engem majd, mint ahogy
most itt hagytál!"
15. János: "Jól van, így legyen tehát! Ott, a két hegy között látsz egy reményteljes zöld
mezőt, menj oda és nyugodj meg ott az Úr Jézus az örökkévalóság felkentje nevében!
16. A "Jézus" név hallatára Sátán villanásszerűen pattan fel és erős üvöltés közben
foglalja el a számára kijelölt helyet. A kiküldöttek pedig ezek után valamennyien visszatérnek.

200. Fejezet BOLDOG VISSZATÉRÉS SHONEL HÁZÁBA - AZ ÚR DICSÉRŐ ÉS

KÜLÖNÖSEN MÁRTONHOZ INTÉZETT ÜDVÖZLÖ SZAVAI - AZ ÚR NAGY VIGASZTALÁST
TARTALMAZÓ IGÉRETE - AZ ITÉLETBŐL A FELSZABADULÁSBA

A visszatérés ugyanolyan gyorsan történt mint az odamenetelünk és így a kiküldött

követek egy pillanat alatt már ismét Nálam a Shonel házában voltak.
 2. Amint megérkeztek azonnal a legnagyobb örömmel sietnek Hozzám és hálásan
megköszönik szeretetemet, a nekik kölcsönzött erőt, hatalmat és nagy türelmet.
3. Márton az első, aki égő szeretettel telten borul Elém és mérhetetlen dicsőítésbe és
hódolásba kezd.
4. Én azonban felemelem őt és így szólok hozzá: "Kedves fiam és testvérem, egy igen
veszedelmes dolgot végeztél most jól el, és János testvéremnek igen jól használható út-
előkészítője voltál. Így van ez jól kedves Mártonom.
5. Kezdetben egy kicsit ugyan tűzbe jöttél és kissé kirívóan alkalmaztad a neked
kölcsönzött erőmet. Amint azonban János testvéred figyelmeztetett, attól kezdve teljesen az Én
legjobb rendem szerint jártál el és oly ügyesen működtél közre, hogy Sátánnal olyan eredményt
értél el, ami ítélet alkalmazása előtted még senkinek sem sikerült.
6. Mert a sátánból eddig még csaknem valamennyi követem, csak a legszigorúbb
ideiglenes ítélet révén tudtak valamilyen eredményt kihozni, mert szavainak élével szemben
nem tudtak megfelelő ellensúlyt tartani. Te azonban szavaiddal olyan irányba terelted, hogy
János testvérem beszédének hálójában teljesen szabadon és önként kellett fennakadva
maradnia - és ez eddig még sohasem ferdült elő. Látjátok, ő most szabad és mégis Nyugodtan
marad kijelölt helyén, dacára, hogy szabadon mozoghatna és ez nagyon jól van így.
7. Természetes, hogy nagyon sok légió van még, amelyek az ő nevében gonosz
dolgokat művelnek, a Föld meg is érzi még ezt - de csak rövid ideig már! A gonosz forrás
azután majd lassanként mindjobban le lesz győzve, ezáltal minden gonosz szelídebbé válik, ha
nem is szűnik meg teljesen. De azután már minden gonosznak a teljes vége sem lesz már igen
messze.
8. A minden gonoszság feletti ítélet a mi szeretetünk lesz, az veti majd fogságába
valamennyit és semmi sem állhat majd neki ellent mindörökké. A szeretetítélet pedig szilárd
lesz, örökké tartó és változhatatlan, de nem szorít majd senkit, mintha nehéz teher lenne, hanem
csak fogva tartja, ami teljesen szabaddá válni nem akart.
9. Mielőtt azonban ez az ítélet megkezdődnék, követeket küldök szét az összes
világokba /csillagokba/, akik mindenkit akit csak találnak hívnak majd és a követésre
ösztökélnek. Boldogok azok, akik e meghívást nem utasítják vissza, boldogságuknak sohasem
lesz vége!

201. Fejezet A MINDENT FELÜLMÚLÓ JUTALOM - A MENNYEI HÁZASSÁG, MINT AZ

ISTENI REND BETELJESEDÉSE - AZ ASSZONY LÉNYERŐL, MÁRTON HELYES VÁLASZTÁSA
ÉS MEGNYUGVÁSA AZ ÚR AKARATÁBAN - INTELM A MENNYEI HÁZASSÁGRÓL - A
TÖKÉLETESSÉ VÁLT MÁRTON MENNYEI KÜLDETÉSE

De most kedves gyermekeim, még valami más következik. Márton, Borem és Chorel
jöjjetek közelebb Hozzám. Ti most minden nehéz próbatételen átküzdöttétek magatokat, sok
erős és forró ütközetből győztesen kerültetek ki és ezzel alkalmassá váltatok minden mennyem
számára.
2. Az Én szőlőhegyemnek ti most már nagyon rátermett munkásai lettetek, s ezzel
kiérdemeltétek, hogy megfelelő jutalomban részesüljetek, s ezt most meg is kapjátok. Én
tudom, hiszen tisztán olvasok a ti szívetekben, hogy a legnagyobb jutalomnak Engem tartotok
és az örökkévalóságig nem vágytok más jutalom után. De szíveteknek éppen ez az érzése avat
benneteket minden más jutalomra is teljesen érdemesekké és alkalmassá.
3. A teljes tökéletessé való kifejlődésetekhez Rendem akarata szerint azonban
szükséges, hogy ennek következtében ne külső, hanem mennyei házasságban éljetek és
működjetek, s ezért hogy mindannyian, mindenben tökéletesek lehessetek, asszonyt kell
magatokhoz vennetek, hogy örökké megszilárdulhasson bennetek a bölcsességetek és örökre
felvehessétek és megtarthassátok a szívetek szeretetlángjából előtörő világosságot.
4. Mert az asszony olyan mint egy edény, mégpedig szellemi edény, amely szívetek
világosságát felveszi és megőrzi. Az asszony emellett még a szív életkonyhájának a szolgálója
is és állandóan éleszti a szent élettüzet azon a tűzhelyen, amelyet a szívetekben Én építettem.
Ezért most mindnyájatoknak asszonyt kell magatokhoz vennetek és vele teljesen eggyé
válnotok mindörökre. Márton, Én úgy gondolom, hogy ez nem lesz a számodra kellemetlen?"
5. Márton e boldogságtól teljesen összeroskadva feleli: "Ó Uram, Te ismered az én
természetemet a legjobban. Akárkit adsz is nekem, az engem végtelenül üdvözültté tesz. Akár
Chanchah akár Gella, nekem teljesen egyre megy, vagy ha lehetséges lenne egy napleánykát!
Ó, ó, az már aztán mindent felülmúlna! "
6. Mondom Én: "A tiéd már ott is áll a hátad mögött, de te teljesen szabad vagy és
tetszésed szerint is választhatsz. "Márton: "Ó Uram, egyedül csakis a Te akaratod teljesedjék.
"Mondom Én: "Nos, vedd el tehát a hozzád legközelebb állót."
7. Márton üdvösséggel telten néz most már körül és azonnal Marelisaelre esik tekintete
a három napleány közül az elsőre, a legszebbre. Elém vezeti tehát őt és megkérdezi: "Uram, ez
az igazi?"
8. Mondom Én: "Igen, s ekkor az örökkévalóságokra megáldottam őt, így Márton,
tökéletessé vált.
9. A legnagyobb üdvösséggel telten csókolja most meg az ő mennyei asszonyát és csak
most ismeri fel, hogy ezáltal szeretete a bölcsességével örökre egyesült. Mindketten mint egy
szív és egy száj dicsőítenek és magasztalnak Engem, mert ugyanígy csak a mennyországban
lesz a szétvált Ádámból is ismét egy tökéletes ember, de elkülönült személyi üdvözült
lényiséggel.
10. Márton után Borem Surahilt, a másodikat, Bhorel pedig Hanialt a harmadik
napleányt kapja feleségül, s valamennyien mérhetetlenül élvezik szerencséjüket és
üdvösségüket.
11. Márton az üdvösségtől és a legédesebb gyönyör érzéstől alig van öntudatánál,
amikor mondja: "Ó Uram, Te legjobb és legszentségesebb Atyám! Itt már - mint egykor Péter
a Tábor hegyen - most már én is örömmel kiáltanék fel: itt jó lenni! De azért egyedül csakis a
Te szent akaratod történjék meg!"
12. Mondom Én: „Kedves és most már tökéletes Mártonom. Nem hallottad még a
földön létedkor ezt a régi közmondást: "csak aki szeret, az visz mennyasszonyt haza"? Lásd
nálad is ez teljesedik be. Most pedig miután ebben a nagy házban most már mindent rendbe
hoztunk, ismét hazatérünk.
13. Az az út azonban, amelyen most visszatérünk, eme nagy fényvilágon lévő új
gyermekeim számára mostantól fogva maradjon állandóan nyitva a te és az Én házamba.
Mindazokat, akiket házadba felvettél maradjanak örökké a tieid s így örökké az Enyém is. Mert
ami az Enyém, az most már a tiéd és ami a tiéd, az pedig örökre az Enyém is!
14. S így mindörökké te leszel védőangyala ennek a háznak és egyesülve Énvelem,
mint ahogy Én is benned maradok. De nemcsak e napföld gyülekezeteinek leszel az, mert e
házad 12 kapuja még számtalan földi gyülekezethez vezet el majd téged, ahol az üdvösséget
megszámlálhatatlan minőségben találhatod meg.
15. Most pedig még néhány szót e föld új gyermekeihez Ezeknek azonban már a te
szádból kell elhangzaniuk!"
 202. Fejezet MÁRTONNAK; AZ ÚJ VÉDŐANGYALNAK BESZÉDE AZ Ő, NAPBELI
GYÜLEKEZETÉHEZ - UHRON JÓ FELELETEI MÁRTON SZAVAIRA, KÉRÉSE AZ ÚRHOZ ÉS
AZ ÚR AMENJE

Márton szíve mélyéből mond ezért köszönetet, majd Uhronhoz és Shonelhez fordulva
megszólal: "Kedves barátain és testvéreim, íme most saját szeneitekkel láttátok és fületekkel
hallottátok, miket cselekedett és mondott itt az Úr! A ti kérésetek - amiről most már
megértettétek, hogy sokkal fontosabb mint a köszönet - azonban az volt, hogy az Úr és mi
valamennyien állandóan maradjunk közöttetek. Az Úr örömmel hallgatta meg e kéréseteket és
mindazt teljesíti is, amit az Iránta és irántunk érzett szeretetetekből kívántok - magától értetődik
természetesen, hogy csakis amit az Ő rendjének megfelelően kértek.
2. Bár személyesen nem maradunk itt tovább, egy biztos utat azonban nyitva hagytunk,
amelyen át egymás számára kölcsönösen és bármikor lathatón is elérhetők leszünk.
3. Mostantól fogva pedig maradjatok meg állandóan annak a tannak a rendjében, amely
most az Úr ajkáról hangzott felétek, s akkor a hozzá vezető út mindenkor csodálatosan rövid
lesz a számotokra. Ha azonban az Ő szavait és tanítását később kevésbé vennétek figyelembe,
mint ahogy most, amikor az Úr közvetlen szava és tanítása még a fületekben cseng és teljesen
annak hatása alatt álltok – ez az út mindig hosszabbá és nehézségesebbé válik majd amitől
azonban maga az Úr valamint az Iránta érzett szeretetek meg fog védeni.
4. Az Én házam és az Úr háza azonban nem két külön ház, hanem csak egy és ugyanaz
a ház, mert ez a Szeretet háza. Tudjátok hol áll és ha e házban hozzánk jöttök, az Urat, mint a
mindörökké legszentségesebb és legjobb Atyát közöttünk, gyermekei között, akik Őt mindenek
fölött szeretik – mindenkor megtalálhatjátok.”
5. Urhon: „Istené, az Úré egészen szeretetük és a tiétek is Őáltala. Az Ő neve szent
marad örökké!
6. A mi kedves leányaink, akiket az Úr adott közülünk nektek, legyen szívünk bennetek
és a legmélyebb köszönetünk nyelve a ti szátokban, s amennyire a mi világunk sugarai a
végtelen világtérségbe csak eljutnak, ugyan olyan hosszú lesz az a dicsőítés is, amelyet az Úrról
és felőletek a legtisztább összhangban elzengünk.
7. Majd Hozzám fordulva folytaja: És Te, ó kimondhatatlanul legszentségesebb
Atyánk, gondolj reánk, új gyermekeidre. Tarts meg bennünket, utódainkat és az egész nagy
közösségünket kegyelmedben és szeretetedben mindörökké, de gondolj arra a többi népre és
közösségekre, amelyek a nagy föld tartományaiban és övezeteiben általunk még ismeretlenül
élnek. A Te akaratod legyen velük is úgy mint velünk a Te Szereteted és végtelen Bölcsességed
szerint.”
8. Mondom Én: „Ament mondok erre nektek és a végtelen teremtés egész területéről
Körém gyűjtött gyermekeimnek és mindenkinek teljes bőségben megadom ami az övé. Az Én
Szeretem, Kegyelmem és Irgalmam legyen veletek mindörökké!”

203. Fejezet A MENNYEI TÁRSASÁG HAZATÉRÉSE – A KÖNYÖRÜLETESSÉG EGY

MŰVE – MÁRTON HÁZA ERKÉLYÉNEK A MEGTEKINTÉSE – ÚT AZ ISTEN VÁROSÁBA –
ANNAK POMPÁS MEGKÖZELÍTÉSE ÉS ÜDVÖZLÉSE

E pillanatban már felemelkedünk és már a Márton házában is vagyunk, ahol az ismert

fürdővendégek már megtisztulva várakoznak reánk, előttünk arcra borulnak és Tőlem
kegyelemért és irgalomért könyörögnek, amit azonnal teljes mértékben meg is adok nekik.
2. Ezután először vezetem fel Mártont vendégeivel, barátaival és testvéreivel házának
erkélyeire, amelynek egyik kelet felé vezető kapuja nyitva áll, amelyből fenséges út vezet Isten
szent városába. E kapuból jönnek Márton elé a többi apostolok Máriával, József és Dávid,
Mózes, Ábrahám, Noé, Henoch, Ádám és Éva, valamennyi Pátriárkával és prófétával
egyetemben, valamennyien roppant nagy szeretettel üdvözlik őt, mint az Én városom új
polgárát.
3. Csak itt nyitom fel teljesen Márton szemeit és teljes üdvössége csak itt bontakozik
ki a maga valóságában.
4. De ez a végcél is, ameddig Márton püspök halálától a túlvilágon benneteket
elvezetni akartalak. Ha ugyanis tovább is vezetnélek benneteket, a továbbiakat már nehezen
értenétek meg, mert hiszen annak sohasem juthatnánk a végére

204. Fejezet AZ ÚR BEFEJEZŐ INTELME E MŰ OLVASÓIHOZ

Aki a túlvilágnak e különleges beállítású jeleneteit hittel és kellő megszívleléssel

olvassa el, az azonnal megértheti, hogy az embernek milyen a helyzete ha testét levetve a
szellemvilágba átkerül és ennek megfelelően igazodik. Aki azonban csak a világ embere, az
ezt éppen úgy mint az összes Szentírásokat is egy esztelen író badarságaként veti el magától.
2. Ez azonban semmit sem számít, mert idővel ő is csak oda jut, ahol Nélkülem már
senki sem segíthet rajta.
3. Ha valamelyik költői gondolkozású koponya Mártonnak néhánny beszédén talán
megütköznék, mert az számára részben nagyon is földiesen, szennyesen és szellemtelenül
hangzanék, annak csak ezt mondom: "Ahol a dög, ott gyülekeznek a keselyük"' Az emberi
szellem itt is és odaát is egyformán nyomorúságban él, ha azonban összes salakjától
megszabadul és megvilágosodik, akkor már tiszta szellemhez méltóan, szenny és zavarodottság
nélkül beszél.
4. Habár a szellemvilágnak e feltárása csaknem teljesen kimerítő képet ad a lelkek és
szellemek fő és mellékirányú túlvilági vezetéséről, azért mégse tekintsétek ezt általános
szabálynak, hanem csak különleges és teljesen az egyénhez szabott vezetés-esetnek, amely -
legalábbis e formájában - kizárólag csak Márton püspök megtisztulását és tökéletessé válását
mutatta be.
A sok, még ezt követő szűkre szabott túlvilági jelenet ’Jelenetek a túlvilágról’ című
mű teljes világosságot deríthet számotokra a túlvilág mikéntjére. Eme, minden részében
kizárólag csak Mártonra vonatkozó jelenetsorozat azonban mégis egy teljes egésznek
tekintendő. Vegyétek ezt át hittel, s akkor könnyebben boldogultok majd túlvilági vándorlástok
idején mint az a sok-sok ezer, akik a túlvilági életről mit sem tudnak és szívük-lelkük egyaránt
csupa sötétség és vigasztalan éjszaka.
Az Én Kegyelmem Áldásom és Szeretetem legyen veletek most és mindörökké.
Amen.
Tartalom
101. FEJEZET CHANCHAH ÚJABB KÉRDÉSE A NAGY LÁMA FELŐL - MÁRTON ZAVARA ÉS ÜRES KIFOGÁSA -
CHANCHAH FELELETE : Ó TE SZEGÉNY SZAMÁR .................................................................................................. 2
102. FEJEZET BOREM JÓINDULATÚ INTELME AZ ÚRRAL VALÓ BENSŐ ÉRINTKEZÉSRE ÉS AZ EGYKEDVŰEK
KEZELÉSÉRE 3
103. FEJEZET MÁRTON ALÁZATOSSÁGÁNAK MEGSZENTELT GYÜMÖLCSE.................................................... 4
104. FEJEZET KIBÉKÜLÉS A KINAI NŐ ÉS MÁRTON PÜSPÖK KÖZÖTT - A MEGSÉRTŐDÉS ÉS KIENGESZTELÉS A
KINAI SZELLEMBEN ............................................................................................................................................. 5
105. FEJEZET A MENNYEI TÖRVÉNY – A SZERETET ÉS ANNAK ÜDVÖZÍTŐ HATÁSA ........................................ 6
106. FEJEZET MÁRTON CHANCHAH TOVÁBBI KÉRDÉSTI MIATT CSÁVÁBA KERÜL ......................................... 7
107. FEJEZET AZ ÚR TANITÁSA A KÉRDEZŐSKÖDŐ TERMÉSZETÜ MENNYEI POLGÁRNŐNEK - A BEKÖTÖTT
ZSÁK HASONLATA, MÁRTON MEGNYUGTATÁSA ............................................................................................... 8
108. FEJEZET HASONLAT A GYERMEKEK OKOS NEVELÉSÉRŐL ....................................................................... 9
109. FEJEZET A KÍNAI NŐ ALAPKÉRDÉSE S AZ ÚRNAK AZ ERRE ADOTT VISZONT KÉRDÉSE - A KELETI S
NYUGATI VIRÁGBÖLCS TÖRTÉNETE .................................................................................................................. 10
110. FEJEZET ELŐKÉSZÜLET EGY MENYEI ÜNNEPRE – MÁRTON ELSŐ UTAZÁSA MENNYEI POSTÁVAL ........ 11
111. FEJEZET AZ ÚR ELLENHASONLATA: KÉT EMBERPALÁNTA AZ ISTEN SZERETET KERTJÉBEN - ISTEN
EMBERRÉ TEVÉSE ............................................................................................................................................. 13
112. FEJEZET EGY SZÍVDERMESZTŐ JELENET: SÁTÁN SZÖRNY A TEREMBEN AZ ERŐSÍTŐ ÉTKEZÉS - GELLA
FELISMERI AZ URAT .......................................................................................................................................... 14
113. FEJEZET A KOTNYELES MÁRTON A MOSÁSNÁL - AKI AZ ELSŐ AKAR LENNI, AZ LEGYEN MINDENKI
SZOLGÁJA 15
114. FEJEZET SÁTÁN ALAKVÁLTOZTATÓ LÉNYÉRŐL - INTELEM MÁRTON JELLEMMÉRE- AZ ÚJONC SEJTELME
AZ ÚR KÖZELSÉGÉRŐL - CHANCHAH ALÁZATOS BŰNBEISIMERÉSE .................................................................. 17
115. FEJEZET ELRAGADÓ KIBÉKÜLÉS A JEZSUITA CHOREL ÉS CHANCHAH KÖZÖTT AZ ÚR ÖRÖME
CHANCHAH SZERETETE FÖLÖTT ....................................................................................................................... 18
116. FEJEZET JELENET A SÁRKÁNNYAL AZ ISTEN GYERMEKEK TANÍTÁSÁRA ÉS MEGNYUGTATÁSÁRA -
MÁRTON SZÓHARCA A SÁTÁNNAL - MÁRTON A SZORÍTÓBAN - AZ ÚR TANÁCSA ............................................ 19
117. FEJEZET A KOTNYELES MÁRTON. SÁTÁN, A CSÁBITÓ ALAKÚ SATANA MEGKISÉRTI ............................. 22
118. FEJEZET BOREM, BÁTORÍTJA ÉS TANÍTJA AZ ELBUKOTT MÁRTONT - AZ ÚR INTELME MÁRTONHOZ - A
BIRTOK ÉS BIRTOKOS ELVÁLASZTHATATLANSÁGA A MENNYEKBEN ................................................................ 23
119. FEJEZET AZ ÚR ÉS A SÁTÁN PÁBESZÉDE - SÁTÁN GONOSZ DACOLÁSA - AZ ÚR HASONLATA A
FÉMÖNTŐRÖL - SÁTÁN MEGMENTETT CSATLÓSAI .......................................................................................... 25
120. FEJEZET CHANCHAH FELÉBREDÉSE, ÁLOMSZERŰ ÁLLAPOT AZ - AZ ÚR KIJELENTÉSEI E NAGY
ESEMÉNYRŐL, VALAMINT ÖNMAGÁRÓL .......................................................................................................... 27
121. FEJEZET CHANCHAN HATÁRTALAN ÜDVÖSSÉGE ÉS SZERETETE A FELISMERT LÁMA IRÁNT - MINDENT
CSAK MÉRTÉKKEL - SZERETET ÉS BÖLCSESSÉG - AZ ÚR IRÁNT ATYA ÉS TESTVÉR ! ............................................ 28
122. FEJEZET EGY MENNYEI SZERETETMEGNYILATKOZÁS – A SZERETET GYŐZELME GELLA CHAICHAH
FELETTI ÖRÖME 29
123. FEJEZET A TÖBBI KÍNAI ÉS A SZERZETESEK FELÉBREDÉSE - A FÉLTÉKENY APÁCÁK ÉS AZ Ő
ALÁZATOSSÁGUK.............................................................................................................................................. 30
124. FEJEZET A MENNYEI ÉLETMESTER LELKI GYÓGYTANÁCSA - A SZELLEMI TERMÉSZETES GYÓGYTÓD - A
KÍNAI SZELLEMEK VÁLSÁGA - A FÉLTÉKENYSÉG LÉNYISÉGÉRŐL ÉS TANÁCS ANNAK GYÓGYÍTÁSÁRA ............... 32
125. FEJEZET BOREM ÉS A LELKIBETEG APÁCÁK .......................................................................................... 33
126. FEJEZET A FÜRDŐZŐ SÁRKÁNYCSATLÓSOK HARAGRA GERJESZTŐ KÁROMLÁSA AZ ÚR MEGNYUGTATÓ ÉS TANÍTÓ SZAVAI A
HARAGVÓKHOZ. 35
127. FEJEZET A CSUKOTT NAP AJTÓNÁL - A VILÁGOSSÁG HELYZETE A SÖTÉTSÉGGEL SZEMBN - ELŐKÉSZITÓ
MIHEZTARTÁSI INTELMEK AZ IGAZSÁG SZFÉRÁJÁHOZ ..................................................................................... 36
128. FEJEZET A FÉNYÁBAN ÚSZÓ NAPON - AZ ÚR MINT AZ UTOLSÓ, MÁRTON A VEZETŐ ........................... 38
129. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK TALÁLKOZÁSA PÉTER ÉS JÁNOS APOSTOLOKKAL. A NAPBELI EMBEREK SZERETETÉNEK ÉS
BÖLCSESSÉGÉNEK LÉNYISÉGÉRŐL ............................................................................................................................... 40
130. FEJEZET JÁNOS NÉHÁNY VIZSGAKÉRDÉSE MÁRTONHOZ - A SZENTEK KÖZBENJÁRÁSÁÉRT ÉS A
HOZZÁTARTOZÓK FELETTI GONDOSKODÁSRÓL ............................................................................................... 42
131. FEJEZET LESZÁLLÁS A NAPBELI SIKSÁGRA - A SZELLEMEK MEGTEKINTÉSE - A GYORSABB VAGY
LASSÚBB HALADÁS FELTÉTELEI A SZELLEM VILÁGBAN ..................................................................................... 43
132. FEJEZET A TÖKÉLETES MENNYEI POLGÁROK MINDENÜTT VALÓ JELENLÉTÉRŐL ÉS AZ UGYANAZON
IDŐBEN VALÓ TÖBBFÉLE TEVÉKENYSÉGÉRŐL MÁRTON KÖZBESZÓLÁSA ÉS JÁNOS CÁFOLÁSA........................ 44
133. FEJEZET MÁRTON HÓDOLATTELJES GONDOLATAI ISTEN MINDENÜTT VALÓ JELENLÉTÉRŐL .............. 45
134. FEJEZET JÁNOS VÁLASZA CHOREL KÉRDÉSÉRE, HOGY A MENNYEK ÜDVÖZÜLT LAKÓI SZEMLÉLHETIK-E
A FÖLDET S ANNAK TÁVOLI ESEMÉNYEIT? ........................................................................................................ 45
135. FEJEZET A NAP VILÁGÁNAK NAGYSZERÜSÉGEI ÉS ANNAK LAKÓI - MÁRTON SZORONGÁSA A
NAPEMBEREK BÖLCSESSÉGE MIATT - JÁNOS INTELMEI MAGATARTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN......................... 46
136. FEJEZET AZ ELRAGADTATOTT, SZÓTLAN MÁRTON PÜSPÖK ÉS A HÁROM GYÖNYÖRÜ NAPLEÁNY ...... 47
137. FEJEZET MÁRTON PÜSPÖK VIZSGAHARCA A NAPLEÁNNYAL A BÖLCSESSÉG ÉS SZERETET KÖZÖTT..... 48
138. FEJEZET MÁRTON A BÖLCSESSÉG JUTALOM VISSZAUTASITÁSÁT INDOKOLJA A NAPLEÁNNYOKNAK, S
AZOK MÉLY BÖLCSESSÉG ELLENVETÉSE ............................................................................................................ 49
139. FEJEZET MÁRTON A BÖLCSESSÉG SZORÍTÓBAN - PÉTER BÁTORÍTÓ KÖZBESZÓLÁSA - MÁRTON HELYES
VÁLASZA A NAPLEÁNNYOK KÉRDÉSÉRE ............................................................................................................ 50
140. FEJEZET A HÁROM NAPLEÁNY MEGKÉRI MÁRTONT, TANITSA MEG ŐKET ISTENT SZERETNI - MÁRTON
BÍRÁLÓ KÉRDÉSE - A SZERETETRE GYÚLT NAPLEÁNYOK MÁRTON KEBLÉN ....................................................... 52
141. FEJEZET A HÁROM NAPBELI FÉRFI FENYEGETŐ MAGATARTÁSA- MÁRTON ERÉLYES VÁLASZA - A
HÁROM NAPBELI FÉRFI SZABADAKARATÚ ENGEDELMESSÉGE SZELLEMEIK TANÁCSARA ................................ 53
142. FEJEZET A HÚSZ HIÚ APÁCA KIVÁNCSISÁGA ÉS JÓTÉKONY CÉLÚ MEGALÁZTATÁSUK A HÁRON
NAPLEÁNY SZÉPSÉGÉNEK LELEPLEZÉSE UTJÁN ................................................................................................. 54
143. FEJEZET A HÁROM NAPLEÁNYY RÉSZVÉTE AZ ÁJULT APÁCÁK IRÁNT, AKIKET AZ ÚR FELTÁMASZTOTT.
JÁNOS ÉS MÁRTON BESZÉDE A NAPLEÁNYOKAL AZ ÁLTALUK MÉG ISMERETLEN ÚR SZEMÉLYÉRŐL................ 57
144. FEJEZET CHANCHAH ÉS GELLA CSODÁLKOZÁSA A HÁROM NAPLEÁNY SZÉPSÉGE FÖLÖTT - AZ ÚR
MEGDICSERI MÁRTONT EMBERHALÁSZÁSÁÉRT - A KEGYELEMHEZ JUTÁSRÓL ÉS ANNAK MEGRAGADÁSÁRÓL
59
145. FEJEZET AZ ÚR ÉS A SZERETETRE MEGÉRETT HÁROM NAPLEÁNY, EGY SZERETET TELJES JELENET ...... 60
146. FEJEZET AZ ISTENGYEREKSÉG ELÉRÉSÉNEK SÚLYOS FELTÉTELEI A FÖLDÖN ......................................... 61
147. FEJEZET A HÁROM SZÉPSÉG LESÚJTÓ BIRÁLATA A NÉLKÜLÖZÉSEKBEN GAZDAG FÖLDI
ISTENGYERMENSÉG FELETT .............................................................................................................................. 62
148. FEJEZET A HÁROM NAPLEÁNY BÍRÁLÓ BESZÉDÉNEK FOLYTATÁSA ÉS BEFEJEZÉSE .............................. 63
149. FEJEZET A HÁROM NAPLEÁNY BÖLCSESSÉGÉNEK LESÚJTÓ HATÁSA MÁRTON BIZTOS GYŐZELMI TUDATÁRA ................ 65
150. FEJEZET AZ ÚR SZERETET-BÖLCSESSÉG TANÁCSA MÁRTON TOVÁBBI MIHEZTARTÁSÁRA ÉS INTELME A
HÁROM SZÉP NAPLEÁNY BENSEJÉBEN ELÉRT JÓ EREDMÉNYRE - MÁRTON HARAGJA S AZ ÚR MEGNYUGTATÓ
SZAVAI 66
151. FEJEZET A HÁROM SZÉPSÉG KÉRDÉSE AZ ÚRHOZ, HOGY MIÉRT NEM JÖN Ő AZ ÖVÉIVEL EGYÜTT
LAKÁSAIKBA? AZ ÚR BÖLCS FELELETE ............................................................................................................... 68
152. FEJEZET A HÁROM NAPLEÁNY SZÉPSÉGÉNEK ALÁZATOSSÁGRA SERKENTŐ HATÁSA A TÖBBI NŐRE -
MÁRTON DORGÁLÓ BESZÉDE ÉS AZ ÚR TANÁCSA A HARAGOS NŐKNEK.......................................................... 69
153. FEJEZET A HÁROM NAPLENY MEGNYUGTATÓ SZAVAI AZ ASSZONYOKHOZ MÁRTON ÚJABB
KISÉRTÉSBEN - A FÖLDI ÉS NAPBELI ASSZONYOK MEGÉRTŐ EGYÜTTLÉTE - AZ ÚR RENDELKEZÉSE AZ ÚT
FOLYTATSÁRA A NAPLEÁNYOK LAKÁSAIHOZ .................................................................................................... 70
154. FEJEZET AZ IGAZI BÖLCSESSÉGRŐL ÉS A NAP BÖLCSEINEK ÁLBÖLCSESSÉGÉRŐL - A VÉRFETŐZÉS
TÖRVÉNYE A NAPLAKÓK KÖZÖTT - A SÁTÁN MESTERFOGÁSA - AZ ÚR IDEJÖVETELÉNEK AZ OKA - HA A
TÖRVÉNY KÉRLELHETETLENÜL SÚJT ................................................................................................................. 71
155. FEJEZET CHANCHAH BÖLCS BESZÉDE - GONOSZ TÖVÉNYEK, AMLYEKKEL SZEMBEN BŰNT ELKÖVETNI
NEM LEHET ÉS IGAZ TORVÉNYEK, HARC NÉLKÜL NINCS GYŐZELEM SEM DICSŐITÉS ....................................... 72
156. FEJEZET A NAPLEÁNYOK JÓ VÉLEMÉNYE AZ ÚR LÉNYISÉGÉRŐL - MEGÉRKEZÉS A NAPLAKÓK
GYÖNYYÖRŰ PALOTÁJÁHOZ - CHANCHAH ÉS GELLA CSODÁLKOZÓ SZAVAI ..................................................... 73
157. FEJEZET CHANCHAH KOMOLY ELMÉLKEDÉSE A NAPBELI PALOTA POMPÁJÁNAK MEGTEKINTÉSÉRŐL - A SZÍV
SZERETETLÁNGOLÁSÁNAK A POMPÁJA KÜLÖNFÉLE ELLENTMONDÁSOK ............................................................................. 74
158. FEJEZET MÁRTON VAK IGYEKEZETE A NAPSZAKOK SZERTARTÁSOSSÁGA ELLEN, AZ ÚR BÖLCS INTELME
ÉS INTŐ BESZÉDE - MÁRTON BESZÉLGETÉSE PÉTERREL AZ ÚR MEGLECKÉZTETÉSE MATT ................................ 75
159. FEJEZET A NAPVILÁG ZENÉJÉRŐL - PÉTER KOMOLY FIGYELMEZTETÉSE ÉRZÉKISÉGÉNEK LEGYŐZÉSÉRE
76
160. FEJEZET MÁRTON LEVERTSÉGE ÉS KÉTELKEDÉSE - PÉTER BIZTATÁSA ÉS ÓVÁSA ................................. 78
161. FEJEZET MÁRTON KÖNNYÍŰ GYŐZELME A GŐGJÉNBEIN OSTOBA NAP TETMPLOPEBELI LEGIDŐSEBBEL
FOLYTATOTT BÖLCSESSÉGI PÁRBESZÉDBEN ..................................................................................................... 78
162. FEJEZET AZ IGAZI HITRŐL ÉS A SZELLEMEK SZABADSÁGÁRÓL - AZ ÖREG SZELLEMI FELÉBREDÉSE ....... 82
163. FEJEZET PÉTER FELVILÁGOSÍTJA AZ ÖREG BÖLCSET AZ ÉRKEZETT TÁRSASÁGRÓL ÉS A LÁTOGATÁS
OKÁRÓL - A BÖLCS KÉTELKEDÉSE ISTEN LÁTHATÓSÁGA FELETT ....................................................................... 83
164. FEJEZET PÉTER LOGIKUS FEJTEGETÉSE ÉS AZ ÖREG BÖLCS KÉTELYÉNEK ELOSZLATÁSA AZ ISTENSÉGGEL
ÉS AZ ÚR LÁTHATÓ JELENLÉTÉVEL KAPCSOLATBAN.......................................................................................... 84
165. FEJEZET JÁNOS PÁRBESZÉDE A BÖLCCSEL A TEREMTŐ ÉS TEREMTMÉNY KÖZÖTTI VISZONYRÓL ........ 86
166. FEJEZET AZ EMBER EGGYÉVÁLÁSA ISTENNEL - A TENGER ÉS A VÍZCSEPP HASONLATA - AZ ÉRTELMI
BÖLCSESSÉG NEHÉZKESSÉGE A SZÍV BÖLCSESSÉGÉVEL SZEMBEN .................................................................... 87
167. FEJEZET AZ ÚR ÉS URON - A NAPBELI BÖLCS URON MEGTÉRÉSE ÉS HELYES VÁLASZA - MÁRTON
ELISMERŐ SZAVAI URON BESZÉDE FELETT ....................................................................................................... 89
168. FEJEZET UHRON MEGTÉRÉSÉNEK HATÁSA HAZÁNAK LAKÓIRA - BELÉPÉS A NAPBELI HÁZBA .............. 90
169. FEJEZET UHRON JÓ ÜDVÖZLŐ BESZÉDE AZ ÚRHOZ - AZ ÚR LEGKEGYEMESEBB KÖZLÉSE UHRONHOZ - A
NAPEMBEREK ISTENYERMEKSÉGRE VONATKOZÓ HIVATÁSA IGEN SZOGORÚ BIZONYSÁG A FÖLD EMBEREIRŐL
91
170. FEJEZET A NAPKÖZÖSSÉG NÉPEINEK HATALMAS ÖSSZETÖMÖRÜLÉSE - AZ ÚR FELSZÓLITJA MÁRTONT,
HOGY PRÉDIKÁJON - MÁRTON AGGODAMAS GONDOLATAI - A GYÖNYÖRŰ ÉNEK ÉS ANNAK MÁMORÍTÓ
HATÁSA MÁRTONRA ........................................................................................................................................ 92
171. FEJEZET AZ ÚR MIHEZTARTÁSI INTELME MÁRTONHOZ - A HARAG KEZELÉSE ÉS HOGY KELL A
SÁTÁNNAL BÁNNI - MÁRTON ELŐVIGYÁZATA A PRÉDIKÁCIÓ ELŐTT - AZ ELLENSÉG ERŐTELJES FENYEGETÉSE
ÁRVÍZ FORMÁJÁBAN - MÁRTON MEGNYUGTATÓ SZAVAI AZ AGGÓDÓ TÖMEG SZÁMÁRA - AZ ÚR BÁTORITÓ
SZAVAI 94
172. FEJEZET MÁRTON PRÉDIKÁCIÓJA AZ ÖSSZESEREGLETT NAPEMBEREKHEZ, A KERESZTTEL TELJES ÉLET A
FÖLDÖN MINT AZ ISTENGYERMEKSÉG ALAPFELTÉTELE ................................................................................... 96
173. FEJEZET MÁRTON PRÉDIKÓCIÓJÁNAK FOLYTATÁSA - A NAP ÉS A FÖLD ÉLETKÖRÜLMÉNYEI KÖZÖTTI
KÜLÖGBSÉGRŐL ............................................................................................................................................... 97
174. FEJEZET MÁRTON PRÉDIKÁCOÓJÁNAK MÉLYEN IZGATÓ HATÁSA A NAPEMBEREKRE PÁRBESZÉD
UHRON ÉS MÁRTON KÖZÖTT ......................................................................................................................... 100
175. FEJEZET MÁRTON BESZÉDÉNEK BEFEJEZÉSE ÉS EGY INTELEM ANNAK OKÁRÓL AZ ISTENGYERTMEKSÉG
FELTÉTELEIRŐL - A BÖLCS KÖSZÖNETE ÉS FELISMERŐ BESZÉDE ..................................................................... 101
176. FEJEZET AZ EMELKEDŐ ELLENSÉGES ÁR - PÉTER ERŐSÍTŐ SZAVAI A NAPEMBEREK VALAMENNYI
FONTOS KÉRDÉSÉRE - "AKARTOK-E ISTEN GYERMEKEI LENNI VAGY NEM?" - UHRON VÁLASZA .................... 103
177. FEJEZET PÉTER MÉGEGYSZER MEGVILÁGÍTJA AZ ISTENGYEREKSÉK KÉRDÉSÉT ÉS BÍRÁLJA A
NAPEMBEREK VÉRGYALÁZÁSÁT ..................................................................................................................... 104
178. FEJEZET PÉTER JAVASLATA A KÖSZÖNTÉSRE ÉS A KÉRÉSRE - URHON VÁLASZA ÉS JELENTŐSÉGTELJES
VISSZAUTASÍTÁSA AZ ISTENHEZ KÜLDENDŐ IMÁRA VONATKOZÓLAG........................................................... 105
179. FEJEZET PÉTER MEGTANÍTJA A „ MIATYÁNKOT" IMÁDKOZNI - PÉTER FONTOS KÉRDÉSE UHRONTÓL AZ
ÚR UTASÍTÁSÁRA ............................................................................................................................................ 107
180. FEJEZET BÖLCS IGENLŐ VÁLASZA PÉTERNEK ÉS AZ ÚR IGÉRETEI FELETTI BIRÁLATA ÉS AZOK
TELJESEDÉSE 108
181. FEJEZET JÁNOS BESZÉDE A NAPKÖZÖSSÉGHEZ AZ ÚR ÍGÉRETEINEK SZELLEMI JELENTCSÉGÉRŐL -
PRÓFÉTAI KÉP AZ ÚJ HÁZRÓL ÉS AZ ÚJ VÁROSRÓL, MINT AZ ÚR ÚJ ÍGÉRETÉRŐL - EZT AZ IGÉRETET MINT FEJ ÉS
SZÍVNÉLKÜLI CSACSOGÁST VISSZAUTASÍTJA .................................................................................................. 109
182. FEJEZET A NAPEMBEREK ÜDVÖZLIK AZ URAT - AZ ÚR BESZÉDE A BÖLCSHÖZ A TEREMTMÉNY
MEGVÁLTÁSÁNAK ESZKÖZE AZ ALÁZAT - AZ ÚR ÚJ ÉLETSZABÁLYAINAK KÖNNYŰ TERHE .............................. 111
183. FEJEZET A BÖLCS HELYES VÁLASZA .................................................................................................... 114
184. FEJEZET A BÖLCS ÖRÖM- ÉS HÁLABESZÉDE - AZ ELÁRASZTOTT GYÜMÖLCSÖS KERTEK - SÁTÁNT PÉTER
ÉS MÁRTON ELŰZI .......................................................................................................................................... 115
185. FEJEZET A GYEREKEK TISZTA ÖRÖME EGYBEN A MENNYEI ATYA ÖRÖME IS SZENTSÉGES SZERETET,
ISTENI TITOK - A GYERMEKI ÁRTATLANSÁGRÓL.............................................................................................. 117
186. FEJEZET AZ ÚR ELSŐ SZERETET VENDÉGSÉGE A NAPBELIEKNÉL - HOL VAN AZ ÚR IGAZI HELYE ......... 118
187. FEJEZET AZ ÚR ASZTALÁNAK ÖRÖKÖS ÁLDÁSA - AZ URHRON A HÁROM NAPLEÁNYT PILLANAT ALATT
SZELLEMTESTŰEKKÉ VÁLTOZTATJA - INTELEM A SZERETET HATALMÁRA ÉS ANNAK CSODÁJÁRA ................. 120
188. FEJEZET MÁTON EMBERI VÉLEMÉNYE ÉS JAVASLATA A SÁTÁN MEGSEMMISÍTÉSÉRE - AZ ÚR INTELME
A SÁTÁN GONOSZ MŰKÖDÉSÉRE VONATKOZÓLAG –MÁRTON TEJHATMA A SÁTÁN MEGKÖTÉSÉRE ............ 121
189. FEJEZET MÁRTON MENNYEI KÍSÉRETTEL A PUSZTÍTÁS HELYÉN A NAP KÖZÉPSŐ ÖVEZETÉN - MÁRTON
MEGÍTÉLI SÁTÁNT - MÁRTON RÉSZVÉTE A SÍRÓ SÁTÁN IRÁNT ÉS ANNAK FELSZABADÍTÁSA - SZABADULÁSI
TERVEK 123
190. FEJEZET MÁRTON FELSZÓLÍTJA SÁTÁNT - SÁTÁN IGAZOLÓ BESZÉDE MÁRTONHOZ .......................... 124
191. FEJEZET MÁRTON JÓAKARATÚ OKOS BESZÉDE SÁTÁNHOZ - SÁTÁN NAGY BEKÉPZELTSÉGŰ VÁLASZA
MÁRTON JÓINDULATÚ JAVASLATÁRA ............................................................................................................ 125
192. FEJEZET MÁRTON TOVÁBBI JÓ AJÁNLATA SÁTÁN MEGMENTÉSÉRE ÉS ANNAK ELLENVETÉSE - A
TEREMTÉS RENDJE AZ ÚR FÖLDI TESTETÖLTÉSÉT MEGELŐZŐEN ÉS AZT KÖVETŐEN ..................................... 127
193. FEJEZET MÁRTON MÉG EGY KÍSÉRLETE, HOGY A SÁTÁN MAKACSÁGÁGNAK HELYTELENSÉGÉRE
RÁVÍLÁGÍTSON 129
194. FEJEZET SÁTÁN OKOS VÁLASZA MÁRTONHOZ AMELYBEN GŐGÖSSÉGGEL VÁDOLJA ....................... 130
195. FEJEZET MÁRTON, JÁNOS ÉS SÁTÁN, MÁRTON BECSÜTLETESSÉGE, JÁNOS BÖLCSESSÉGE ÉS
HATÁROZOTTSÁGA - SÁTÁN ELLENTMONDÓ SZELLMISÉGE ÉS JÁNOS ÓCSÁROLÁSA, JÁNOS VÁLASZA ......... 131
196. FEJEZET SÁTÁN DÜHE - MÁRTON FÉLELME ÉS JÁNOS NYUGALMA, TISZTÁNLÁTÁSA A RAVASZ
SÁTÁNNAL SZEMBEN - AZ ISTENGYERMEKEK FÜGGETLENSÉGE SÁTÁNTÓL ................................................... 133
197. FEJEZET SZÓHARC JÁNOS ÉS A SÁTÁN KÖZÖIT ISTEN MIDENÜTT JELENVALÓ VOLTÁRÓL ÉS A GONOSZ
JELENLÉTÉRŐL – SÁTÁN A MAGA MIVOLTÁBAN ISTEN LEGYŐZŐJE – JÁNOS BIZONYSÁGA A GONOSZTÓL VALÓ
IGAZI MEGSZABADULÁSTÓL ........................................................................................................................... 135
198. FEJEZET JÁNOS FELHÍVJA SÁTÁNT A TOVÁBBI KÉRDÉSEKRE - SÁTÁN NAGYZOLÓ ÉS GŐGÖS VÁLASZA -
JÁNOS PARANCSOT AD SÁTÁNNAK A NAP ELHAGYÁSÁRA - SÁTÁN JOBB BELÁTÁST KÉR ............................... 136
199. FEJEZET A SÁTÁN A HUROKBAN ÉS ELLENTMONDÁSOKBA KEVEREDVE - A MEGRONTÓ ÉS KISÉRTŐ
SÁTÁN - ÚJABB BÉKESZERZŐDÉS JÁNOS ÉS A SÁTÁN KÖZÖTT ........................................................................ 137
200. FEJEZET BOLDOG VISSZATÉRÉS SHONEL HÁZÁBA - AZ ÚR DICSÉRŐ ÉS KÜLÖNÖSEN MÁRTONHOZ
INTÉZETT ÜDVÖZLÖ SZAVAI - AZ ÚR NAGY VIGASZTALÁST TARTALMAZÓ IGÉRETE - AZ ITÉLETBŐL A
FELSZABADULÁSBA ........................................................................................................................................ 138
201. FEJEZET A MINDENT FELÜLMÚLÓ JUTALOM - A MENNYEI HÁZASSÁG, MINT AZ ISTENI REND
BETELJESEDÉSE - AZ ASSZONY LÉNYERŐL, MÁRTON HELYES VÁLASZTÁSA ÉS MEGNYUGVÁSA AZ ÚR
AKARATÁBAN - INTELM A MENNYEI HÁZASSÁGRÓL - A TÖKÉLETESSÉ VÁLT MÁRTON MENNYEI KÜLDETÉSE 139
202. FEJEZET MÁRTONNAK; AZ ÚJ VÉDŐANGYALNAK BESZÉDE AZ Ő, NAPBELI GYÜLEKEZETÉHEZ - UHRON
JÓ FELELETEI MÁRTON SZAVAIRA, KÉRÉSE AZ ÚRHOZ ÉS AZ ÚR AMENJE ....................................................... 141
203. FEJEZET A MENNYEI TÁRSASÁG HAZATÉRÉSE – A KÖNYÖRÜLETESSÉG EGY MŰVE – MÁRTON HÁZA
ERKÉLYÉNEK A MEGTEKINTÉSE – ÚT AZ ISTEN VÁROSÁBA – ANNAK POMPÁS MEGKÖZELÍTÉSE ÉS ÜDVÖZLÉSE
141
204. FEJEZET AZ ÚR BEFEJEZŐ INTELME E MŰ OLVASÓIHOZ ..................................................................... 142