A Jenaplan iskola

A közösségben és a
közösség által megvalósuló
nevelés
 Peter Petersen (1884-
1942)
1884. június 26-án Großenwieheben
született. Szülőfaluja Németország
északi részén, Flensburg mellett, a
jelenlegi német-dán határ közelében
Az ottani paraszti életforma, a
gyermekként megtapasztalt falusi
vallásos-közösségi élet nagy hatással
volt nevelésfelfogásának későbbi
alakulására is.
1896-tól egészen 1904-ig, az érettségi
letételéig a flensburgi királyi gimnázium
diákja, majd az ezt követő egyetemi
tanulmányait Lipcsében, Kielben,
Poznanban és Koppenhágában folytatta.
Egyetemi évei során több
 Hamburgi ténykedésének lényeges
eseménye, csatlakozása a
művészetpedagógiai egyik megalapozójának
nevét viselő Lichtwark iskola tantestületéhez.
 Az intézetnek 1920-tól egészen a jénai
egyetemre történő meghívásáig tanára, majd
később vezetője lesz.
 Ott elkezdett iskolakísérlete során olyan ún.
“Egységes Német Középiskola” tudományos
igényű megalapozására törekedett, amelynek
tananyagában az anyanyelvi és klasszikus
humán műveltséget, továbbá a német kultúra
egyéb értékes elemeit kívánta összeötvözni
 1923 augusztusában foglalta el új hivatalát,
és lett a jénai egyetem pedagógiai
professzora.
 Ott szembetalálta magát elődje, Wilhelm
Rein híveinek, és az általa alapított, a
tanárképzés szolgálatában álló,
herbartiánus szellemiségű egyetemi
gyakorlóiskolában tanuló diákok szüleinek
ellenállással.
 Ennek ellenére kinevezését követő évben,
1924 húsvétja után megnyitotta az újonnan
alapított “Neveléstudományi Intézet”
mellett működő saját gyakorló iskoláját
 Ezt az elnevezést az iskolakoncepció csak
valamivel később, a “New Education
Fellowship” 1927. évi, Locarnoban
megrendezett nemzetközi konferenciájának
résztvevőitől kapta.
 Ezt aztán maga Petersen is elfogadta, és ettől
kezdve maga is ebben a formában használta.
 A kissé félreérthető, elsősorban az angol
nyelvterületen használatos “Plan” elnevezés,
tulajdonképpen nem oktatási tervek, hanem a
korszak nagyon is konkrét iskolakísérleteinek
elnevezésére szolgált, melyek azokról a
városokról lettek elnevezve, ahol azok
kidolgozásra kerültek,
 Koncepcióját Petersen első ízben a
világszervezet locarnói konferenciáján
mutatta be a nemzetközi nyilvánosságnak.
 Ott tartott előadása némiképp átdolgozott
formában még abban az évben könyv
formájában is megjelent, “Der Kleine Jena-
Plan einer freien allgemeinen Volkssschule”
 Az irányzat a hagyományos “tanulóiskola”
pontosabban “oktatóiskola” olyan irányú
megújítására törekedett, amelyben az egyén
szabad önkibontakozása és felelősségteljes
közösségi együttműködése egyaránt
szerephez jut.
 A német tudós 1924-ben elkezdett iskolafejlesztő
munkáját tovább folytathatta a “hitleri diktatúra”
éveiben is, sőt iskolája még a háború befejezése után
öt éven át is működött.
 Közvetlenül a háborút követően újabb lehetőségek
körvonalai is kibontakoztak előtte, ugyanis a
megszálló hatóságok kinevezték a filozófiai, illetve a
későbbi szociális-pedagógiai kar dékánjává, továbbá
meghívást kapott abba a minisztériumi szakértő
bizottságba is, amely az új demokratikus elveken
működő német iskola megalapozását kapta feladatául.
 Rövidesen azonban sűrűsödni kezdtek azok a
nehézségek, amelyek később majd iskolája végleges
felszámolásához vezettek.
 Végül 1950 augusztusában a thüringiai népművelési
miniszter bezáratta egyetemi gyakorlóiskoláját, és
annak mintegy 250 tanulóját a város különböző
iskoláiba helyezték át.
 A Jenaplan pedagógiai,
antropológiai alapjai
 Petersen határozottan kiállt amellett, hogy a
különböző iskolai feladatok meghatározása a
gyermeki “életmegnyilvánulásai egészének”
figyelembevételével történjen.
 Ezzel összefüggésben a gyermekre jellemző
négy alapvető lelki erőről beszél:
 Mozgásvágy
 Tevékenységvágy
 Társas ösztön, vagyis “hogyan fejeződik ki az
egyik gyermek viszonya a másikkal”
 Tanulási ösztön, ami “a gyermek a természetes
tanulás iránti csodálatos képessége”
 A természetes gyermeki erők érvényesülésével
összefüggésben megfogalmazta a hagyományos
iskolával szembeni kritikai véleményét, és
részletesen beszél arról, hogy ezek
kibontakozását a hagyományos iskola miként
hátráltatja.
 A tanterembe először belépő gyermekek -
mondja Petersen - “ az életerőtől eltelve (...)
valósággal éhezik a mozgást, mert arra fejlődő
testüknek nagyobb szüksége van, mint a napi
betevő falatra; (...) duzzadnak a tettvágytól,
hogy alkothassanak, hogy komoly dolgokkal
foglalkozhassanak, hogy új, még soha nem
látott műveket hozzanak létre, hogy olyanok
lehessenek, mint a nagyok.
 Tulajdonképpen csak két út létezik: vagy
gondoskodunk arról, hogy amilyen gyorsan csak
lehet kezdjék el megtanulni azt, hogy
szófogadóak, csendesek legyenek, és egészen
addig nyugodtan üljenek a padban, ameddig
meg nem engedik nekik, hogy felálljanak,
tartsák a szájukat addig, amíg nem kérdezik
őket, sőt mi több, mindezt csak azért, hogy
alávessék magukat a formális fegyelem
előírásainak. Vagy pedig meg lehetne próbálni -
és ez lenne a döntő lépés! - az osztályterem
olyan jellegű átalakítását, és abban olyan iskolai
élet kialakításának kezdeményezését, amely
mind a négy alapvető erőt, illetve a gyermekben
szunnyadó minden természetes hajtóerőt a
lehető legteljesebb mértékben kihasználhatóvá
tenné. (...), oly módon, hogy ezek mindegyikét az
iskola által teljesítendő feladatok szolgálatába
állítaná.”
A művelődési alapformák: beszélgetés, játék,
munka és ünnep

 Művelődési alapformák: Azokhoz kapcsolódó pedagógiai

helyzetek
 Beszélgetés (párbeszéd) Körbeszélgetés, beszámoló beszélgetés,
vita, tanfolyam oktató jellegű párbeszéd, reggelizés
 Játék Szabad játék, oktató játék, játék a szünetekben,
tornajáték, színjátszás
 Munka Csoportmunka, kurzusok: beszélgető-, nívó-
különleges-, beiskolázási
 Ünnep Reggeli ünnep, hétvégi, adventi, karácsonyi,
születésnapi, iskolaalapítási, ballagási ünnepély,
iskolakezdők felvételi ünnepe, pedagógiai visszapillantás
 A pedagógiai helyzet a művelődési alapformák valamely
konkrét közösségi forma keretében történő megvalósítását
jelenti, amelyek meghatározott céllal kialakított tartalmak
elsajátítása érdekében jönnek létre.
 Egy konkrét példa: valamely adott beszélgetés (művelődési
alapforma) tankör (közösségi forma) keretében az
elvégzett munka eredményeiről (tartalom) szól. Pedagógiai
értelemben ez olyan helyzet, amely a pedagógus közvetlen
(pl. a vitában való személyes részvételével) vagy közvetett
hatása (mondjuk a munkaeszközök előkészítése) kapcsán
kerül megvalósításra:
 A beszélgetés során valamiről, a játék során valamivel, a
munka során valami által és az ünneplés során valakiből
kiindulva szerveződik meg a pedagógiai helyzet, és nyer a
cselekvés pedagógiai értelmet, amelyben a pedagógus
saját törekvését abban jeleníti meg, ahogyan ez a “valami”
“ami”, és “ahogyan” megvalósul.
 A koncepció lényegét tehát az adja, hogy a fenti formák
egyoldalúságának elkerülése érdekében a pedagógiai
helyzetek kialakítása során és azok időbeli és ritmikus
sorrendjét pedagógiai szempontból kiegyensúlyozott
módon kell tekintetbe venni.
 A jelenleg működő Jenaplan iskolák széles körben
alkalmazzák a különböző pedagógiai helyzeteket,
ezek közül néhányat továbbfejlesztett formában,
és más illetve újabb formákat is kapcsolnak azok
hagyományos formáihoz: mint például a
projektmunkát, a szabad munkát, a Freinet
technikákat, a heti munkatervet (az egyénileg
meghatározott terv alapján történő tanulást).
 Hollandiában például széles körben
használatosak még (a hétfőn délelőtt kb. 100
percig tartó) az ún. tömbösített órák is, amelyek
során különböző egyéni és csoportmunka
keretében megvalósuló tevékenységekre nyílik
lehetőség.
A tanterv és a gyermeki tanulás
 Petersen útmutatásai alapján a napjainkban
működő Jenaplan iskolák olyan didaktika
megoldások kialakítására törekszenek, amelyek
biztosítják az életközeliség, az öntevékenység az
integrált tantárgyak keretében megvalósuló
oktatás alapelveinek minél teljesebb mértékben
történő érvényesülését.
 Az ezzel összefüggő eredmények közül a
legjelentősebb az a “tájékozódás a világban”
elnevezéssel elterjedt holland koncepció, amely
arra tett kísérletet, hogy párbeszéden alapuló
együttműködés keretében közvetítsen a
gyermeki érdeklődésre épülő tanulás, valamint a
pedagógiai szempontok között, továbbá ennek
folyamatához megfelelő feladatokat dolgozzon ki,
azokat értékelje, illetve továbbfejlessze.
A tanár feladatai
 Petersen értelmezése szerint az “ 'oktatás
vezetése' mindazokat a tanári tevékenységeket
jelenti, amelyek az iskolai élet és az oktatás
pedagógiai szempontok alapján történő
előkészítését szolgálják”.
 Ezek sorába tartozik például “a termek
előkészítése; a gyermekcsoportok kialakítása; a
heti munkaterv; a munkaeszközök minden
fajtájának kidolgozása stb.”
 Emellett ide sorolhatók a közösségi élettel és
munka szabályaival (“csoport törvénye”)
kapcsolatos különböző metodikai jellegű döntések,
“a mindig jobb korszerűbb vagy a célnak
legjobban megfelelő megoldások keresése.”
 Felfogása szerint ennek során a tanárnak
tudatosan kell törekednie arra, hogy a legújabb
tudományos eredményeket is figyelembe véve
és a konkrét helyzetre is odafigyelve olyan
módon alakítsa ki saját módszertani
megoldásait, hogy eközben tudja azt is, hogy
“nincsenek tökéletes, egyedül üdvözítő,
minden más fölött álló metodikai eljárások”.
 A tanárnak “a tanulócsoport közösségé válását
kell elősegítenie, hogy az annak keretében
kialakuló egészséges versengésre is
odafigyelve, azt ápolja, hatását fenntartsa és
növelje, továbbá a teljesítményvágy kívánatos
szintjét biztosítsa.”
 Holland példa
 Miután Hollandiában jóval több Jenaplan iskola
működik, mint például Németországban, már a
hetvenes években megfogalmazott az igény,
ezen iskolák pedagógusai számára speciális
felkészítését biztosító tanárképzés iránt.
 Ezekhez a tanárképzési programokhoz
kapcsolódó, a gyakorlati képzést biztosító
Jenaplan iskolák jó példáját adják annak,
miként lehetséges a tanárok gyakorlatias
formában felkészíteni a Jenaplan iskolában
folyó sajátos szakmai munkájára.
 Ünnepek előkészítése és vezetése, beleértve ebbe a
hétvégi, a napot megnyitó és záró ünnepeket;
 Körbeszélgetések előkészítése és vezetése; azok főbb
formáinak (nyitott körbeszélgetések, beszámoló-,
olvasó-, megfigyelő- és tervező körök) megfigyelése,
és jegyzőkönyv alapján történő elemzése;
 Különböző projektek tervezése és kivitelezése, ehhez
hozzátartozik: a téma megválasztásának folyamata,
feladatok felosztása, a csoport munkájának követése,
(ill.) időközi beszámoló tartása, az eredmények
bemutatása, (ill.) arról a szülők egy esti rendezvény
keretében vagy az iskolai újság segítségével történő
tájékoztatása, az elvégzett feladat kiértékelése;
 Valamilyen fajta tanulási nehézséggel küszködő
gyermek számára egyéni tanulási program
kidolgozása, és az arra alapozódó fejlesztőmunka
megvalósítása;
 A számtan és anyanyelv nívókurzus vezetése;
 Blokk-óra vezetése (a hét egy délelőttjén, egyéni,
szabad és csoportmunka keretében);
 Munkasarkok és/vagy természetsarok kialakítása;
 A gyermekekkel közös célirányos munka az iskola
“dokumentációs központjában” (ez különböző
munkaeszközökkel, könyvekkel, lexikonokkal,
diákkal, különböző gyűjteményekkel berendezett
terem, elsősorban a “tájékozódás a világban”
program résztémái és projektjei kidolgozására);
 “Integrált önkifejezési program” szervezése (azok a
projektek tartoznak ide, amelyekben megvalósul a
zene, tánc, kézimunka, színjátszás integrációja);
 Olyan tanulási lehetőségek kigondolása és
összeállítása, amelyek az iskola környékén a
“tájékozódás a világban” témaköreivel
összekapcsolva kerülnek megvalósításra;
 Különböző munkaeszközök megtervezése,
előállítása, kipróbálása, és továbbfejlesztése.
Oktatásszervezési alapelvek
és a Jenaplan iskola
gyakorlata
A korábban elmondottak kiegészítéseként, ebben a
A korábban elmondottak kiegészítéseként, ebben a
részben a Jenaplan pedagógia négy olyan további
elemének bemutatására kerül sor, amelyek legjobban
kifejezik a koncepciónak a hagyományos iskola
didaktikai-metodikai megoldásaitól eltérő vonásait:
 Az életkori szempontból vegyes alapcsoportok,
 A heti munkaterv,
 A csoportszoba iskolai lakószobává történő
átalakítása,
 A teljesítményértékelés új formái (teljesítmények
méltánylása)
Évfolyamosztályok helyett alapcsoportok
 A Jenaplan iskola legszembetűnőbb
sajátossága, hogy abban megszűnnek a
hagyományos évfolyam osztályok, illetve
azokat olyan alapcsoportok váltják fel,
amelyekben különböző életkorú
(általában 2-3 évfolyamhoz tartozó)
gyermekek nyernek elhelyezést.
 Ez a jénai egyetem gyakorlóiskolájában a
következő formában valósult meg:
 Alsósok csoportja: 1. - 3. iskolaév
 Középső csoport: 4. - 6. iskolaév
 Felsősök csoportja: 7. - 8. iskolaév
 Ifjúsági csoport: 9.-10. iskolaév
 Az új szervezeti forma pedagógiai
jelentősége mindenekelőtt a közösségi
élet gazdagabbá válásának
lehetőségében rejlik, mivel jól
biztosítja a szociális kapcsolatok
állandóságát és változatosságát.
 Segítségével a gyermekek alapcsoporton belüli
státusa évről évre bekövetkező változásai
megakadályozzák a tartósan érvénysülő,
szélsőséges közösségi pozíciók (pl. az
osztályelső, legrosszabb tanuló szerep)
állandósulását.
 Ez a helyzet az egyes tanulók számára mindig
megújuló esélyt illetve megkötöttséget jelent,
különböző emberi tulajdonságaik kipróbálásának
gazdagabb lehetőségeit adja, és újabb próbaidőt
biztosít tanulmányi feladataik teljesítéséhez is.
 Ennek folyamatosságát az adja, hogy a
gyermekeknek mindig csak mintegy
egyharmada (a felsőbb csoportok esetén a fele)
lép tovább valamelyik felsőbb csoportba.
 Emellett lehetőség nyílik arra is, hogy
szükség esetén valaki akár hosszabb ideig
ugyanabban a csoportban maradhasson. Ezt
azonban ebben az esetben - szemben az
évfolyamosztályban kialakuló helyzettel -
nem teljesítménye leértékelésként éli át,
hiszen a visszamaradó gyermek korábbi
társai többségének társaságában marad az
alsóbb csoportban.
 Ennek eredményeként tehát
megszüntethető a “lemaradás” és a “bukás”,
illetve ezek a jelenségek jóval enyhébb
formában jelentkeznek.
A hagyományos osztálytermet felváltó
iskolai lakószoba
 A hagyományos osztálytermet felváltó
“iskolai lakószoba” Petersen szerint “az
erkölcsi és közösségi nevelés nagyszerű
eszköze,” amelyben természetes
formában egyaránt megvalósulhat a
felelősségteljes együttlét, a közös munka,
a kölcsönös segítségnyújtás.
 Ebben lehetőség nyílik a különböző
munkaeszközök és egyéb oktatási
segédeszközök szekrényekben történő
elhelyezésére, így a gyermekek azokat
igényeik szerint használhatják.
 A terem berendezését a gyermekekkel
közösen célszerű kialakítani.
 Díszítésére használjanak virágokat,
képeket, a sarokba állítsanak
akváriumot.
 Lehetőséget kell teremteni arra, hogy
a gyermekek elhozhassák otthonról
“kedves dolgaikat”; játékokat,
szerszámokat, gyűjteményeket,
állatokat, könyveket stb. és azokat is
elhelyezhessék a teremben.
Az osztályozást és bizonyítványt felváltó értékelő
jellemzés
 Petersen elutasította az osztályozást, a vizsga,
illetve minősítés korábbi rendszerét is, hiszen
mint mondotta, ezek a formák “a
művelődéstudomány szemszögéből nézve a
büntetés területéhez tartoznak.”
 Az érdemjegyekkel teleírt bizonyítványok
helyett minden gyermekről olyan írásos
“jellemzés” készül, amely személyiségfejlődésük
összes lényeges területére kiterjed.
 A jelenlegi Jenaplan gyakorlatában ehhez az
egyes iskolák önállóan kialakított, formalizált
értékelőlapokat használnak.
 Ezek az ún. “információs lapok” különböző
műveltségi területek sokféle részteljesítményét
sorolják fel, amelyek közül az egyes
gyermekekre leginkább jellemző elemeket
választják ki. Egy példa:
 Képes a problémák önálló megoldására
 A problémákat rávezetés segítségével tudja
megoldani
 Tud új kérdéseket kifejleszteni
 Képes önálló megoldások kidolgozására
 El tud jutni az egyes feladatok megoldásáig
 El tudja végezni a feladatlapok és képek
kiértékelését
 Önállóan be tudja mutatni munkája eredményeit
 Tudásában még vannak hiányosságok
 Közlekedési tesztet sikeresen megoldotta /
részben oldotta meg stb.
 Mit jelent tanulni ?
 Miként az elmondottakból is kiderül a
Jenaplan mást jelent, mint amit a
“Plan” szó eredeti jelentése sugall.
 Ez az iskolakoncepció ugyanis nem
tekinthető merev rendszernek, hanem
olyan pedagógiai szempontok alapján
kialakított rugalmas formának, amely a
konkrét iskolák egyedi sajátosságainak
megfelelően alakítható, módosítható,
szükség esetén továbbfejleszthető.
 Aki olyan iskola megteremtésére törekszik,
amelyik úgy kíván a “gyermekközpontúvá” válni,
hogy közben a kultúra átszármaztatásának
fontos feladatát sem szeretné elhanyagolni; aki
hatékony megoldásokat keres a hagyományos
iskola gyakorlatából fakadó didaktikai-metodikai
problémák enyhítésére, illetve azok
meghaladására; aki tanárként az olyan munkát
szeretne végezni, amelyik biztosítja számára
kreatív módszertani kezdeményezéseihez
szükséges szabadságot; az megfelelő kritikával
közelítve a Jenaplan pedagógia történetéhez,
annak elméleti és gyakorlati megoldásaihoz,
mindenekelőtt az iskolai munka gyakorlatával
kapcsolatban tehet szert számos fontos, jól
hasznosítható tapasztalatra.
 Kötelező irodalom:
 Németh András - Skiera, Ehrenhard:
Reformpedagógia és az iskola
reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest, 1999.
 Pukánszky Béla és Zsolnai A. (szerk.):
Pedagógiák az ezredfordulón.
Budapest, Eötvös József Könyvkiadó,
1998.
 http://www.ppk.elte.hu/reformpedagogia/topic.ph
p?mode=dolgozatok&topic=14