ÉLETRAJZ

1542-ben járunk, az ország három részre szakad. A Délvidék hajdani

ura, Mária királyné egykori kegyence, a rablólovaggá züllött Móré
László végső menedékül Nána várába érkezik. Sok szekérnyi kincsét a
vár titkos pincerendszerében rejti el. E kis fészekből figyeli a török
minden mozdulatát, s adandó alkalommal kirabolja Bali budai pasa
karavánját. A pasa büntető sereget küld Nána ellen. Móré renegáttá
lett alvezére megy a várba a török ultimátummal. A kapitány válaszul
kitűzi a követ fejét a vár falára. A törökök megkezdik az ostromot, ám
Móré serege derekasan állja a sarat. A diadalittas várvédők, mikor a
kapitány aludni tér, betörnek a pincébe, s csapra ütik a hordókat. A
törökök, meghallva a részeg danászást, újból támadás intéznek a falak
ellen. A felébredő Móré, látva a veszedelmet, aranyat szór az
ostromlók közé. Míg a janicsárok az aranyat szedik, Móré a fiaival
álruhában elmenekül. Nem jutnak azonban messzire, a török szpáhik
elfogják őket, s a rettegett nagyúr az isztambuli Héttorony foglya lett.
A Mátra lábánál megbújó nánai vár azóta is némán őrzi Móré titkait s
elrejtett kincsét.
A falu belsejében levő domb tetején álló várat Kisnána gyöngyszemeként
emlegetik a helybeliek, s nem véletlenül, hiszen itt a legfontosabb
idegenforgalmi látványosság. Úgy is mondják, hogy a későközépkori
magyar nemesi rezidenciák egyik emléke, melynek jelentős történelmi
múltja van.

Egy 1445-ből fennmaradt oklevél várként említi ezt az építményt, amelyet a

későbbi évtizedekben fallal vettek körül és vizes árkon átívelő fahídon
vezetett az út a kaputoronyhoz. Az 1520-as évek elején a vár a Losonczy
főnemesi család birtokába került. Temesvár egykori hős védője Losonczy
István itt adott menedéket Csulai Móré Lászlónak, Várpalota egykori
kapitányának, aki rendszeresen fosztogatta a törököket. Rajta állt bosszút a
budai pasa, amikor 1543-ban nagy seregével a kisnánai várra rontott. A
legenda szerint a várvédő Csulai Móré László aranypénzt szórt az ostromló
törökök közé, hogy ezzel terelje el a figyelmüket, miközben menekülésre
kényszerült. Ám a terve nem sikerült, a törökök elfogták és az isztambuli
Héttoronyba száműzték, ahol meg is halt.
Kisnánai vár
Az újpalotai várat 1439 és 1445 között Tót Lőrinc fia Újlaki Miklós építette,
okleveleinkben először 1445-ben szerepel ,"castrum Palotha" néven, míg a mai
Várpalota elnevezés csak 1870 után kezdett átmenni a közhasználatba. Amikor Újlaki
Miklós 1447-ben meghalt, a birtokot fia Lőrinc örökölte, aki 1493-ban örökösödési
szerződést kötött Szapolyai Istánnal. 1524-ben Lőrinc utód nélkül halt meg, özvegye,
Bakovczai Magdolna a hírhedt csulai Móré Lászlóhoz ment feleségül, így a vár is
Móré László kezébe került. 1526-ban a hatvani ország|gyűlés Várpalotát a
kincstárnak ítélte, Móré azonban megtagadta a vár átadását. Továbbra is innen
tartotta rettegésben az egész vidéket, míg végül János király megunva
garázdálkodásait, 1533-ban Laszki Jeromost bízta meg a vár elfoglalásával. Ez volt
Várpalota első ostroma.
VÁRPALOTA: a két király közti viszonylagos
nyugalom tette lehetővé, hogy Szapolyai János király
– valószínűleg I. Ferdinánd király tudtával, sőt
támogatásával – leszámoljon Palota várának urával,
Csulai Móré Lászlóval. Ez a főúr ugyanis – fittyet
hányva a két király egymással vívott háborújára –
1527-1533 között valóságos magánháborút vívott
mindkét király ellen, kíméletlenül fosztogatva azok
várainak uradalmait. A hatvani országgyűlés 1526-
ban Várpalotát a kincstárnak ítélte, Móré azonban
megtagadta a vár átadását. Ezért Szapolyai János
király 1533. április 14-én parancsot adott Laszki
Jeromosnak, hogy a Simontornyánál gyülekező
csapatokkal induljon el Palota várának ostromára. Ez
volt Várpalota elsõ ostroma.
Erőihez Haszán bég vezetésével török
segédcsapatok is csatlakoztak, s az
ostromnál szükséges aknarobbantásokra
50 cseh bányászt is a sereghez rendeltek.
Palota vára – Móré László személyes
vezetésével – felvette a harcot és ellenállt
az ostromlóknak.
Közel két hete folyt már az ostrom –
közben Nagy Gergely várnagyot
ágyúgolyó ölte meg, s az ostromlókkal
tartó mintegy 50 cseh bányász által ásott
aknák robbantásra készen álltak –, amikor
Móré László összehívta a vár őrségét,
kiosztotta hátralékos zsoldjukat, sőt sok
ajándékot is adott a katonáknak. A
kincsek zömét azonban titokban a halott
Nagy Gergely teteme alá, a sírban elásta.
Bejelentette katonáinak, hogy segítségért
megy, túszul hagyva a katonák között két
gyermekét. Ezután a vár faláról kötélen
leereszkedett, s a vár falaihoz közeli
erdőkön át elmenekült. Sorsára hagyta
várának őrségét és két gyermekét is, s a
szlavóniai Rohonc várába menekült.[2]
Szapolyai János király még ebben az
évben Laszki Jeromosnak ajándékozta a
várat.
https://youtu.be/Coo1431VQkM
A várat 1543- ban a török elfoglalta Móré Lászlótól. Az erősség életében ez volt az egyetlen jelentős ostrom,
amelyről információnk van. Móré Lászlóról általában kedvezőtlen kép él a köztudatban, mivel a dunántúli és
tótországi várait részben elvesztette, részben eladogatta. Irodalmi vonatkozása is van a személyének, Gárdonyi
Géza: Egri Csillagok című regényének elején felbukkan a neve, amikor Dobó és társai őt keresik a Cecey
udvarháznál. A regényben előfordul még egyszer, amikor Török Bálinttal és Majláth Istvánnal találkozik az
isztambuli Héttorony börtönében. Személyéről olyan kép él, hogy erőszakos, nyughatatlan ember volt, s mint
ilyen, mikor birtokba vette Nánát, a vártól délre húzódó Eger-Buda útvonalon gyakran kirabolta az arra haladó
török karavánokat. Egyszer azonban a budai pasa embereit fosztotta ki, mire a török főtiszt Kászim pasával
együtt, megtámadja a nánai várat. Szorongatott helyzetében Móré segítséget kért Losonczytól, azonban ő ezt nem
adta meg. A nánai várnak nem volt esélye a török ellen. Móré László kilátástalan helyzetében alkudozni kezdett a
törökkel, eredménytelenül. Az oszmánok megrohanták a várat és 1543-ban Nána török kézre került.
Az előzményekről és a harc lefolyásáról Istvánffy Miklós (1538-1615) történetíró, királyi tanácsos írt részletesen.
Istvánffy elbeszélése szerint, mikor Móré az ellenség erejét látta, így cselekedett: „Akkoron osztán Móré tele
erszényekből aranyokat s tallyrokat az kerítés alá menő törökre, megoldván az erszények száját, nagy számosan
és sokat-, nyomónyit hinteni kezdte, azzal a tanáccsal, jóllehet immár igen későn, hogy míglen a törökök azoknak
felszedésén múlatnának, ő maga elszaladhatna.”. A csel azonban nem vált be, Mórét a török elfogta, és
Isztambulba vitte két fiával együtt. A település a török megjelenésével átmenetileg elnéptelenedett, ám hét évvel
később, 1550- ben már nyolc házban tizenhét nős férfit írt össze a török defter.
Nánát a hódítók ekkor még nem rombolták le, ott az 1560-as évektől kevés számú őrséget hagytak hátra. Eger
eleste után 1596-ban, az egri pasa leromboltatja a várat, s a település 1706-ig lakatlan marad.
1312. Csobánka családtól Kompolthy Péterhez kerül
1325– Domoszlay Gergely
1415– Kompolthy László
1468– Kompolthy Miklós
1543–1545 Móré László
1596. Törökök
1606. Nyári Pál
1648. Vámossy István
1693. Vay Ádám
1742. Nyári család
1800. Károlyi család
1533. április 14-én kezdődött meg Palota ostroma, amelyet a Szapolyai János király (ur. 1526-1540)
pártján álló Laszky Jeromos és Hasszán bég török segédcsapatai indítottak a várban székelő Móré
László rablólovag ellen.

Móré az ország két részre szakadása utáni idők egyik klasszikus kalandor figurája volt, I.
Ferdinánddal (ur. 1527-1564) és I. Jánossal szemben is a saját érdekeit védte, hasznot húzott a két
király vetélkedéséből, azonban túlzottan egyértelműen kinyilvánította, hogy egyik uralkodót sem
tartja sokra. Ferdinánd és János így nem hivatalos úton megegyezett a Dunántúlt fosztogató Móré
László félreállításáról, az 1533-ban kötött ideiglenes fegyverszünet után Szapolyai engedélyt kapott
Palota ostromára.

A vár ostroma nem feltétlen jellemóriások csatájáról szólt, a rablólovaggal szemben az ostromot
ugyanis az a Laszky Jeromos vezette, aki 1527 után konstantinápolyi diplomáciai szolgálatai révén
emelkedett fel Szapolyai udvarában, és ebben az időben már Lodovico Gritti ékszerkereskedővel
szövetségben a szultán javára dolgozott, annak reményében, hogy királya félreállításával Gritti kezére
játszhatja Magyarországot, és megszerezheti magának Erdélyt.

Szapolyai seregei Simontornya alatt gyülekeztek, onnan vonultak Palota alá, melynek ostroma május
végén ért véget, igaz, sikertelenül, mert Móré – segítségszerzés ürügyén – már a harcok második
hetében elmenekült a várból, igaz, gyermekei török kézre kerültek. Érdekesség, hogy Palota ostroma
során használtak először Magyarországon aknákat, melyeket a gyenge falaknál cseh bányászok
helyeztek el.
 A Habsburg–Szapolyai béke ingatag voltát jelzi, hogy a keleti országrész királyának seregei nem
vonultak azonnal vissza, hanem Sümeg, Tihany és Veszprém feldúlására indultak. Móré a
szlavóniai Rohoncon rejtőzött el egy időre, de hamarosan török fogságba esett, és mivel 1526-ban
Török Bálinttal együtt sikeresen küzdött Nándorfehérvárnál egy nagyobb török alakulat ellen, a
hírhedt Jedikulába, vagyis a Héttorony börtönébe zárták. Móré László szerepel Gárdonyi Géza
híres regényében, az Egri csillagokban is, melynek első részében a Cecey-házba érkező Dobó
István éppen a Palotáról megszökött rablóvezért próbálja felkutatni.

Palota 1533 után Laszky Jeromos kezébe került, ám miután Gritti a következő évben
meggyilkoltatta Czibak Imre váradi püspököt, és fogságba esett, összeesküvésükre fény derült, a
diplomata börtönbe került, ahonnan kiszabadulva már Ferdinándot támogatta. A palotai ostrom
és az ott megjelenő személyek pályafutása hűen mutatja be az ország kettészakítottságából
következő bizonytalanságot, a két koronás fő által teremtett mozgásteret, melyet sajnos a legtöbb
kalandor politikus és hadvezér saját előnyére használt ki, tovább gyengítve ezzel az Oszmán
Birodalommal szemben Magyarországot.
1542-ben a kisnánai váruradalmat Losonczy István nógrádi főispán kezében találjuk.
Őt Habsburg Ferdinánd király parancsa a töröktől veszélyeztetett, jelentős hadi
fontossággal bíró Temesvár élére helyezte. Kisnánai várában rokonának, a garázda
életmódú csulai Móré Lászlónak adott menedéket. Móré azonban továbbra sem
tagadta meg rablólovag mivoltát, többek között török kereskedőket fosztott ki
fegyvereseivel. Ezért 1543-ben Mohamed budai pasa nagy sereggel vette ostrom alá.
Móré eleinte vitézül viselkedett, kitartásra bátorította csapatát, de a nagyméretű
faltörő lövegek bevetése után menekülésre fogta a dolgát. A korabeli leírás szerint
arany és ezüstpénzt szórt az ostromló muzulmánok közé, hogy azok figyelmét
elterelve kiszökjön az egérszorítóból. Terve azonban kudarcot vallott, két fiával
egyetemben elfogták. Az értékes rabokat a Török birodalom fővárosába, Isztambulba
szállították, ahol a rettegett Jedikula {Héttorony} lett börtönük. Móré Lászlóról tudjuk,
hogy élete végéig itt tengette napjait, míg egyik fia felvévén a mohamedán vallást, a
török flotta magas méltóságú parancsnokává vált.

Kisnánai vár Isztambul

VÉGE