Gondolataink és viselkedésünk változtatása

Bevezetés a kognitív viselkedésterápiába

2005. Őszi félév

Sefcsik Tamás
Szegedi Tudományegyetem
Pszichológia Tanszék

sefcsik@gmail.com
Viselkedésterápiás alapmódszerek

Felhasznált irodalom:

Mórotz, K.- Perczel Forintos, D.(2005): Kognitív viselkedésterápia

Budapest, Medicina
Tringer, L.- Mórotz, K. (1985): Klinikai viselkedésterápiák
Budapest, Animula
 Szerepjáték

 A szerepjáték terápiás alkalmazásának sokféle célja lehet,

használhatjuk:
- diagnosztikai eszközként,
- konkrét viselkedésformák gyakoroltatásaként,
- általánosabb készségek, attitűdök kialakításának
eszközeként.
 A szerepjátékkal kapcsolatban inkább egyedi technikák
terjedelmes módszergyűjteményéről beszélhetünk.
 Alkalmazhatjuk egyéni és csoportos formában is.
 A szerepjáték módszere

1. Probléma-definiciós szakasz:
 a probléma leírása,
 a helyzet konkretizálása, amelyben a szerepjáték zajlik,
 a szereplő személyek meghatározása,
 a szerepjáték céljának meghatározása,
 A játékban szereplők közléseinek nagy vonalakban
történő meghatározása.
2. „Ice-breakerek” alkalmazása a szerepléstől való
szorongás leküzdésére.
3. Kivitelezés.
4. Visszajelzés, megbeszélés.
 A viselkedéstréning

 Amennyiben a diagnózisban feltárt viselkedés-deficit

interperszonális szituációkra vonatkozik, a terápiás cél a
megfelelő helyzet és a kívánatos viselkedés modellálása
és gyakoroltatása.
 A viselkedéstréning folyamata négy szakaszra osztható
(Goldfried és Davison, 1981 ):
1. a beteg előkészítése;
2. a célszituációk kiválasztása;
3. a viselkedéstréning gyakorlatai;
4. az új szerepviselkedés kivitelezése a reális életben.
 A célszituációk kiválasztása

 A „szituációleltár” összeállításánál a terapeuta és a

páciens közösen vesz részt.
 A célszituációkat, a gyakorlások szempontjait is
figyelembe vevő hierarchia szerint kell elrendezni.

 A tételek rangsorolásában a szubjektív kellemetlenség

foka mellett, az adott kritikus helyzet komplexitása is
igen fontos.
 Egy önbizalomhiányban szenvedő beteg interperszonális
készségeire vonatkozó „szituációleltár”

1. Megáll egy benzinkútnál, és kér egy térképet.

2. Egy ismeretlen férfi áll a postán egy hírdetőtábla mellett. Odamegy
hozzá és beszélgetni kezd vele.
3. Egy ismeretlen nő áll a postán egy hírdetőtábla mellett. Odamegy
hozzá és beszélgetni kezdenek.
4. Részlegvezetőjével beszélget egy jelentésről, amelyet Ön írt; a
részlegvezető barátságosnak és jóindulatunak tűnik.
5. Részlegvezetőjével beszélget egy jelentésről, amelyet Ön írt; a
részlegvezető hűvösnek és tartózkodónak tűnik.
6. Munkaidő végén egy kolleganőjéhez megy és érdeklődik jelenlegi
munkája felől.
7. Megkérdezi kolléganőjét, volna-e kedve inni egy sört munka után.
8. Egy futólag ismert nővel beszélget, megkérdezi, volna-e kedve
moziba menni.
 A viselkedéstréning gyakorlatai

 Igen nehéz lenne a viselkedés minden összetevjében

változást elérni, ezért célszerű a szerepjáték során csak
néhányat kiragadni ezek közül.
 Adott esetben a terápia kezdetén pl. csak a szemkontaktus,
gesztusok stb. elemeire kell koncentrálni.
 Fontos, hogy a páciens állandó visszajelzést kapjon
viselkedéséről - rendkívül hasznos lehet videón rögzíteni a
jeleneteket.
 Ha a kliens a korrigáló visszajelzések alapján sem tudja
megfelelően módosítani viselkedését, akkor a szükséges
viselkedést a terapeutának kell modellálnia – szerepcsere.
 Az új szerepviselkedés kivitelezése a reális életben

 Természetesen a cél az, hogy a kliens a szerepjátékokban

elsajátított hatékonyabb viselkedésmódokat a mindennapi
életben is használni tudja.
 Ennek érdekében minden erővel bátorítani kell a beteget,
hogy minél sűrűbben próbálkozzék a tanultak
alkalmazásával, s erről írásos feljegyzéseket készítsen.

 Ennek egyfajta struktúrált módszere lehet az, hogy a

beteg egy ketté osztott lap egyik felére a sikeres, a másik
felére pedig a sikertelennek ítélt viselkedési intervenciókat
írja.
 Operáns módszerek

A. Új viselkedés kialakítása

B. Adaptív viselkedés megjelenésének facilitálása

C. A nemkívánatos viselkedés redukciója

A/1. Viselkedésformálás differenciált megerősítéssel

 A terápia kezdetén minden, a célviselkedéssel

rokonságot mutató reakciót megerősítünk.
 Később azonban csak azok a reakciók vezetnek
megerősítéshez, melyek a célviselkedéshez egy lépéssel
közelebb kerülnek.
 A módszer legfőbb felhasználási területe a mentális
retardációban, ill. érzékszervi fogyatékossággal élők
edukációja, valamint olyan kronikus pszichiátriai betegek
rehabilitációja, kiknél súlyosan sérült a szociális
viselkedés.
 Totális mutizmusban szenvedő beteg
kezelési programja

Hét Helyzet Megerősítés Eredmény

1-2. A rágógumit a A beteg megkapja a rágót, A beteg rendszeresen
beteg elé teszik. ha tekintetét ráirányítja. a rágógumira veti
tekintetét.

3-4. Ua., mint Akkor kapja meg a rágót, A beteg rendszeresen

korábban ha annak irányába néz és követi tekintetével a
kinyitja a száját, mintha rágót és mozgatja
szólni szeretne. ajkait.

5-6. A rágó a beteg Akkor kapja meg a rágót, A beteg kimondja:

előtt van, a ha a „gumi” szóhoz „Kérek gumit”, majd
terapeuta hasonló hangzású szót válaszol a nevére,
instruálja: vokalizál. korára vonatkozó
„Mondja, hogy kérdésekre.
gumi”
 A/2. Viselkedésformálás elemibb reakciók
összekapcsolásával

 Első lépésben a kialakítandó viselkedést műveleti

egységekre bontjuk.
 A szükséges viselkedésláncolat kiépítését az adott
magatartás utolsó láncszemének a megerősítésével
kezdjük.
 Így az utolsó viselkedésegység pozitív megerősítőjévé
válik a megelőzőnek, és így tovább.
 Elsősorban mentálisan retardált gyermekek
készségfejlesztésénél használják.
 B. Adaptív viselkedés megjelenésének facilitálása-
pozitív megerősítésen alapuló módszerek

 A pozitív megerősítések legkonzekvensebb alkalmazása a

zsetonrendszer. Alkalmazásának legfontosabb feltételei és a
terápia lépései:
- a célviselkedést pontosan definiálni kell,
- a zsetonok sokféle megerősítőre legyenek beválthatóak,
- a zsetonok értékét pontosan meg kell határozni,
- amennyiben a zsetonprogram segítségével a célviselkedés
kialakult, akkor a jutalmakat egyre nagyobb egységekhez
kötjük.
 C. A nemkívánatos viselkedés redukciója

 Büntetésen alapuló módszerek – „Mechanikus Narancs”.

 Kioltás - az adott viselkedés megszokott konzekvenciája

kiesik.
 Telítés (szaturálás). A módszer abból a feltevésből indul
ki, hogy a kóros viselkedés megjelenése valamely
megerősítés optimális gyakoriságú, intenzitású és tartamú
megjelenésével függ össze. Ha ezekben a paraméterekben
változást tudunk létrehozni, akkor a viselkedést fenntartó
konzekvenciát is megváltoztathatjuk.
 Egy anorexia nervosa-s beteg terápiás programja
35.5 kg: Szondatáplálás
36 kg: Teljes ágynyugalom
36.5 kg: Könyveket elvenni, nem fogadhat látogatót.
37 kg: Egész nap szobájában marad, 2x3 órát fekszik, csoportban
étkezik, szobában rádió, magnó, könyv lehet.
38 kg: 2x2 órát fekszik szobájában, heti egy látgatót fogadhat
39 kg: Az osztályon szabadon jöhet-mehet, de kimenő nincs
40 kg: Telefonhívást átvehet, látótávolságban 2xfél óra kimenő
41 kg: Szülőket telefonon hívhat, 2xfél óra kimenő, heti 2 óra látogatás
42 kg: Részvétel a csoportfoglalkozásokon
43 kg: Terápiás utazáson részvétel, látogatás korlátlan, iskolába jár
44 kg: Egyéni zeneóra, lovaglóterápia, heti 1 óra úszás, kimenő 2xfél óra
45 kg: 2x1 óra kimenő baráttal, gondozóval cukrászdába mehet
46 kg: Kimenő korlátlan, moziba mehet
47 kg: Barátnővel fagyizni mehet, egyéni kívánságok
48 kg: Otthonihoz hasonló szabadidő beosztás. Ha a súlyt három hétig
tartja, hazamehet. Hetente hétvégi szabadság.
 Expozíciós módszerek

 A beteg számára tervezett és kontrollált módon

jelenítjük meg a tünetkiváltó ingerkörnyezetet.
 A konfrontáció célja, hogy a beteg fokozatosan képes
legyen kontrollálni mind a tünetkiváltó ingereket, mind a
tüneti viselkedést.
Két leggyakrabban alkalmazott módszer:
 Szisztematikus deszenzitizálás
 Ingerelárasztás
 Szisztematikus deszenzitizálás

Következő lépésekben zajlik:

 Relaxációs tréning,
 Szorongáshierarchia felállítása,
 A szorongáskeltő igerek megjelenítése relaxált állapotban.
Ennek menete: relaxáció – a legenyhébb szorongáskeltő tétel
exponálása – újabb relaxáció – következő szituáció
elképzelése…
 In vivo deszenzitizálás

 Az in vivo kezelési programok esetén a szorongáskeltő

helyzettel való konfrontáció nem képzeletben, hanem
valóságosan történik.
 Ingerelárasztás módszere

 Mélyvíz – technika, az egyént

jelentős szorongásos helyzettel
szembesítjük, és arra törekszünk,
hogy a konfrontáció tartós
legyen.
 A beteg nemcsak aszorongáskeltő
helyzettel, hanem saját
szorongásos reakcióival is
konfrontálódik.
 Az elkerülő-menekülő reakció
kiiktatásával megteremtjük a
habituáció és a
szorongáskioltódás feltételeit.
Köszönöm a figyelmet!