Amerikai polgárháború

1861-1865

Amerika északi és déli felének háborúja

A háború okai, előzményei.
Rabszolgaság
Az
•
az általánospolgárháború
amerikai hittel szemben
nem az afrikai
rabszolgák emberi
jogai fölött
gazdasági, tört ki, hanem
illetve politikai
okok miatt.
A rabszolgaság sokkal
inkább
felszíni ezekből
jelenség fakadó
volt, egy
szimptóma.
a farmerek kis Északon
parcellák
foglalásában
érdekeltek, voltak
ezzel szemben a
déliek ültetvények
kialakításában. Amikor egy
új állam
felmerült felvételre
a kérdés,ottkerült,
hogy
engedélyezzék-e
rabszolgatartást; a ha
hiszen
engedélyezik,
északi farmereknélakkorjóval
az
tőkeerősebb
birtokosok déli
felvásárolhatják
a jó minőségű és
termőföldeket
ültetvényeket
rajta, ha pedig hoznak
nem, létre
akkor
kisbirtokos
létre. A farmok
kérdés tehátjönnek
a
kisbirtok
kontra nagybirtok versengé
sének is tekinthető.
A háború okai, előzményei.
Gazdasági és pénzügyi okok
• Az ipari termelésben érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között a
század folyamán egyre élesebb gazdasági ellentétek alakultak ki. Dél
nagyrészt földműves társadalmat alkotott. Mezőgazdasági termelésének nagyjából 80%-
át exportálnia kellett, mivel azt Észak nem tudta felszívni. Ezért az USA exportjának 75%-át
adva árucikkeit a világpiacon értékesítette; ebből származott bevételeinek legnagyobb
része. Az északi államok fokozatosan kiépülő ipara protekcionista vámokkal akarta magát
védeni a nemzetközi versenytől, főleg az akkoriban a világ műhelyének számító brit ipari
potenciáltól. A két országrész között a 19. század elejétől fogva "vámháború" dúlt. Ebben
az időben az Egyesült Államokban nem létezett személyi jövedelemadó; a szövetségi állam
bevételeit 90%-ban a vámok és illetékek képezték. Ezért a föderalista meggyőződésű
elnökök adminisztrációja rendszeresen megpróbálta a vámokat növelni a szövetségi
költségvetés bővítésének érdekében.
• 1818-ban a brit–amerikai háborút követően a kongresszus
elhatározta a vámemelést és a vámok mértékét átlagban 20%-
ban állapította meg. A déli államok képviselői javarészt
egyetértettek az emeléssel, mert a háborús kiadások miatt
magas államadósságot csökkenteni kellett. A vám
következtében megugró árszínvonal Észak számára
bevételnövekedést jelentett, mert belső piacán csökkent a
külföldi versenytársak jelenléte, emiatt több árut tudtak
értékesíteni, ráadásul növekvő árakon. Délen
viszont versenyképesség-romlást és bevételkiesést érzékeltek,
noha nem mindenhol egyforma mértékben. Főleg a fontos
kikötőkkel rendelkező tengerparti államok, az
úgynevezett Mély-Dél szenvedett emiatt, míg a szárazföld
belsejében levő államokat kevésbé érintette. 1825-ben a
vámokat immár 37%-osra emelték, amitől például Dél-
Karolinában a kereskedelem 30%-kal esett vissza. 1828-ban a
Kongresszus a hazai ipar védelmében 50%-ra emelte a vámot,
melyet Délen hamarosan Vám-szörnyként kezdtek emlegetni.
A háború okai, előzményei.
• A második ellentét a rabszolgaság kérdése volt. Észak
ugyanis nem fogadta el a rabszolgaságot, és kialakult az
abolicionista mozgalom is, melynek legfőbb célkitűzési közé
tartozott a déli feketék északra szöktetése (underground way)
illetve a rabszolgaság felszámolása. A harmadik
problémát észak és dél viszonyában az újonnan kialakuló
államok jelentették. Ugyanis az északi és déli berendezkedés
versengésében egy-egy új állam egyik vagy másik oldalhoz
csatlakozása az erőviszonyok eltolódását okozhatta. A status
quo biztosítása érdekében született meg 1820 –ban a Missouri
Kompromisszum, mely a 36. fok 30. perctől északra eső
térségekben alakuló államok számára az északi
berendezkedést, a vonaltól délre megalakuló államoknak
pedig a rabszolgatartást irányozta elő. A megállapodás
ellenére többször már-már háborúig menő viták támadtak
például Kansas hovatartozását illetően.
A polgárháború kirobbanása (1861 április 12.)

A polgárháborús állapotok a Konföderáció 1861 februári megalakulásától folyamatosan közeledtek. A vám kérdésekben elmérgesedő viták során azért történt egy
békéltető jellegű kezdeményezés is. Február 27-én megszületett a republikánusok válságrendező kezdeményezése, mely az egyes államok belátására bízta, hogy
meddig akarják fenntartani a rabszolgaság intézményét. Ám a békéltető javaslat későn született meg. Mire megküldték ratifikálásra az államoknak, már kirobbant a
fegyveres harc. Március végére a legfőbb viták a déli területeken fekvő, ám mégis északhoz hű - át nem adott - tengerparti erődök sorsa körül zajlottak!
A polgárháború első szakasza (1861-1863)
Májusban további négy állam csatlakozott a Konföderációhoz: (Virginia, Észak-Karolina, Tennessee és Arkansas). Virginia nyugati megyéi nem támogatták a
Konföderációt, ezért júniusban megalkották Nyugat-Virginiát, mely 1863-ban felvételt nyert az Egyesült Államokba. Az északi csapatok tengeri blokádot hoztak létre,
hogy elvágják a déli csapatok utánpótlási vonalait. A polgárháború első szakasza a déliek sorozatos győzelmeivel kezdődött, mivel ekkor még erősen érvényesült a
szakképzett és fegyverforgatásban gyakorlott tisztikar, és gyalogság háborúban való jártasságából származó előny. A polgárháború első nagy csatája az első Bull-
Runi csata (1861 július 21) néven vonult be a történelembe. Az északiak 1861. július 16-án indultak meg a déliek fővárosa, Richmond felé, a Washington alatt
összevont 35 000-res hadseregük zömével, mintegy 28 000 katonával.
Fordulat a polgárháborúban
A polgárháború menetében a fordulatot az 1863-as esztendő hozta meg. A harcok harmadik évére ugyanis kimerült a déliek – eleve sokkal gyengébb – ipara, a partjaiknál
húzódó tengeri blokád pedig szinte lehetetlenné tette azt, hogy régi szövetségesüktől és partnerüktől, az angoloktól kapjanak támogatást. A háború olyan irányba vitte a
harcmódot, mely az ipari forradalom vívmányait jobban alkalmazó félnek – így az északiaknak – kedvezett. Fontos szerepe lett a vasútnak (utánpótlás szállítása, katonák
átcsoportosítása) a gőzhajóknak (az északi Monitor és a déli Merimack nevű hajók harca) illetve az új típusú kézifegyvereknek és a nagy létszámú gyalogságnak. Az új
muskéták már huzagolt csővel és kúpos lövedékkel készültek, így megnőtt a találati pontosság, ami miatt a harcoló felek áttértek a lövészárkok alkalmazására.
A Gettysburgi csata

A polgárháború harmadik évében lezajló két legnagyobb ütközet közül a Gettysburgi csata volt a jelentősebb, és ez az összecsapás tekinthető polgárháború
legnagyobb ütközetének, illetve a polgárháború nagy fordulópontjának is! A két oldalon összesen 48 ezer volt a halottak száma. Az északiak 94 ezer katonát számláló
hatalmas seregét George G. Meade tábornok vezette, míg a másik oldalon, a 72 ezer fős déli haderő élén a legendás Robert E. Lee tábornok állt. Amikor Lee
benyomult Pennsylvania államba, az északiak a Kék-hegység mentén keresték őket, de valójában a két sereg egy ideig egymással párhuzamosan haladt, valójában
egyik fél sem ismerte a másik pontos tartózkodási helyét. Végül július elsején Meade vezérőrnagy felderítő lovasai ráleltek a déli seregre Gettysburgtől északnyugatra.
Az első összecsapást az egymásra találó lovas dandárok vívták, majd lassan, de biztosan, több hullámban befutott mindkét oldalon az erősítés.
A polgárháború második szakasza
• Alig 10 hónappal a két nagy ütközet után, 1864 májusában William Sherman északi tábornok váratlanul egy új frontot nyitott, és Tennessee felől sikeresen betört
a déli területekre. A merész támadás a Konföderáció egyetlen ipari központját, Atlantát célozta meg. A tábornok serege a fontos várost 1863 szeptemberében érte
el. A déliek minden tartalékukat bevetették a település megvédése érdekében, ám az északiak létszámfölénye ellen már semmit sem tehettek. Mikor  Atlanta 1863
szeptemberében végleg az északiak kezébe került, a Konföderáció pótolhatatlan veszteséget szenvedett. A tábornok Atlanta bevétele után, 1864 végére
Savannah térségében kijutott a tengerpartra és ezzel kettévágta a Konföderációt.

• A déli államok 1864 végére gyakorlatilag térdre kényszerültek, az 1865 –ös esztendő már csupán a Dél hosszú haldoklását hozta. Sherman Savannahból északra
indult, és 1865 áprilisában elfoglalta a Konföderáció fővárosát Richmondot is. Néhány nappal később pedig Ulysses Grant és Sherman csapatai az Appomatox
folyónál bekerítették Lee csapatait, így a déli tábornok számára nem maradt más választás, mint a fegyverletétel 1865 április 9 -én.
Következmények
• A polgárháborúban a déliek totális vereséget szenvedtek, az egykori konföderációs államok 1870-re mind
visszatértek az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusába. A Konföderáció eszménye azonban nem múlt el
nyomtalanul, a „déli államokként” emlegetett egykori konföderációs államokban később is voltak zavargások, és
nem véletlenül itt erősödött meg a fajgyűlölő Ku-Klux-Klan is, amely rendszeresen zaklatta a színes bőrű
embereket, akik főleg korábbi rabszolgák vagy azok leszármazottai voltak; ilyen rasszista támadások a mai napig
is előfordulnak, bár jóval ritkábban, mint régen. Az egykori vereséget többen máig is egyfajta traumaként élik
meg, mint ami megfosztotta őket a szabadságuktól, önrendelkezésüktől. A déli katonák emlékét számos
szervezet is őrzi és ápolja. A Konföderáció zászlaja több déli államban ma is az utcakép része, ez amúgy időről
időre közéleti viták témája, mint a rasszizmus szimbóluma, bár emellett jelentős popkulturális elem is. A 21.
században derült ki, hogy az alabamaiak még 2011-ben is egy polgárháború idején bevezetett adót fizetnek
Mit hordott magával egy amerikai polgárháborús katona?

• Az amerikaiak szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen az utolsó, saját földjükön zajló háborút a 19. században kellett átvészelniük. Azóta még a World Trade Center
megtámadását szokták emlegetni, de érezhető, hogy az összehasonlítás hagy kérdéseket maga után. Nem reguláris hadsereg támadott és az áldozatok száma és eloszlása
(szinte csak civilek) is csak nehezen volna összevethető.

• A felszerelések gerincét talán az öv jelentette, ugyanis a legfontosabbakat ezen helyezte el a katona. Az övön volt a lőszeres doboz, a vállszíj (a puskának), természetesen itt
volt a bajonett hüvely, és ami mai szemmel a legfurcsább, itt horda a katona a gyutacstartó erszényét is. A bőr tölténytartóban volt körülbelül 40 lőszer, plusz egy
papírtubusban egy adag Minié ball, vagyis egy speciális, pörgés stabilizált töltény, amit kifejezetten ebben az időszakban használtak. Ezen kívül itt volt a fekete puskapor is,
amit kis tasakokban különválasztva hordott magánál a gyalogos katona: körülbelül 10 porciónyit.