Mi a filozófia?

Pörczi Zsuzsanna

20.10.07.
1
Copyright 1996-2001 © Dale Carnegie & Associates, Inc.
Előzetes megállapítások:

• Elefántcsonttorony?
• Mindannyian bölcselkedünk életünkben
• Mihelyt meginog a hétköznapok
megszokott világa- elveszti magától
értetődését - megkérdőjeleződik

20.10.07.
2
Milyen jellegű kérdések?

• Miért van egyáltalán bármi is?

• Mi értelme van ennek az egésznek?
• Miért vagyok én-én s nem más valaki?
• Mi következik a halál után?

20.10.07.
3
Kérdések/II

• Vajon szabadon cselekszem-e, s felelős

vagyok tetteimért, vagy nem is
cselekedhetnék másként?
• Mi az élet?
• Mi az igazság?
• Mi az igazságosság?
20.10.07.
4
Magunk is a játék részesei
vagyunk (Gabriel Marcel)

• megkerülhetetlenség
• mindannyiunkat közvetlenül érintenek, tehát: ki
kell szabadítanunk a filozófiát az
elidegenedettség elefánttcsont tornyából
• Az ember születésénél fogva filozofálásra
ítéltetett, hiszen ő maga a filozófia szakadatlan
új alakban fölbukkanó kérdés (Schelling)

20.10.07.
5
Filozófiák-hagyomány

• a filozófia igen csak különböző szinteken

művelhető- jól és rosszul, árnyaltan és
elnagyoltan stb.
• a bölcseleti problémáknak is megvan a
maguk hagyománya
• kikristályosodott problématudat

20.10.07.
6
A „filozófia” elnevezés eredete

• görög eredetű
• philein – szeretni, törekedni
• szophia – a készség vagy ügyesség valamely
fajtáját jelöli, azonkívül a tudást, az ismeretet,
főként pedig azt a magasabbrendű tudást,
amely az erényt és az élet művészetét foglalja
magában

20.10.07.
7
A kifejezés megjelenése

• PÜTHAGORASZ (i.e. kb. 580-500)

• HÉRAKLÉTOSZ (i.e. kb. 540-480) is
emleget filozófusokat
• A kifejezésnek azonban csak
SZÓKRATÉSZ (i.e. 470-399) ad olyan
jelentést, amely történelmileg
mérvadónak bizonyul a későbbiek során
20.10.07.
8
Platón

• PLATÓN (i.e. 427-347) Szókratész és a

bölcs Diotima között folyó párbeszédben
a bölcsesség szereteteként jellemzi a
filozófiát, Erószban személyesítve meg
az igaz, a jó és a szép iránt
megnyilvánuló vonzalmat

20.10.07.
9
A filozófia kezdetének kérdése

1. A tapasztalat
- filozófiai vizsgálódás kezdete a tapasztalat
- mindennapi tapasztalati világunkból indulunk ki
- a tapasztalatnak nem valamiféle tudományos
módja képezi
- a bölcselethez nem szükséges a tapasztalati
tudományok (pl. a fizika, kémia vagy biológia)
tanulmányozása.
20.10.07.
10
Tapasztaló módon vagyunk a
világban

• a tapasztalat tudomány előtti, köznapi

formájából indul ki, amelyben a világ már
eleve nyitott az emberi megismerés és
cselekvés számára.
• Heidegger az emberi létezés, az ittlét
világban-való-létének (In-der-Welt-Sein) –
mondja ezt a tudomány előtti, köznapi
tapasztalatot
20.10.07.
11
2. A csodálkozás

• A hagyomány a filozófiai kérdésfeltevés két

indítékát ismeri: a csodálkozást és a
kételkedést
• Határhelyzetek (halállal szembesülve, a
szenvedésben, a küzdelemben, a bűnösség
állapotában stb.)
• magány, a csend ragad ki bennünket a
mindennapok megszokottságából

20.10.07.
12
• „A filozófiai gondolkodás közben az
ember kiszabadul gyakorlati
szükségleteinek kötelékeiből” (Jaspers:
Mi a filozófia, 18.o)

20.10.07.
13
A nemtudás tudásra ösztönöz

• A tapasztalat döbbenti rá az embert arra, hogy

tapasztalati tudása, amelyet a mindennapokban
szerzett, tudatlanság. Otthonos, megszokott
világban-való-léte felszínesnek bizonyul és nem
tulajdonképpeninek, hiszen nem látja át minden
ízében. Szókratész számára a filozófia azzal
kezdődött, hogy belátta, semmit nem tud. Ez a
nemtudás azonban olyan tudásra ösztönöz,
amely különbözik a tapasztalati tudástól.

20.10.07.
14
3. A kételkedés

• kétségessé válik a tapasztalati tudás

• az ember mégis arra törekszik, hogy a
tapasztalati tudás és a mindennapok
tapasztalata világának kritikája révén új,
szilárd bizonyosságra tegyen szert
-legvégsőkig feszíti a kételkedést

20.10.07.
15
Szent ÁGOSTON (i.sz. 354-430),
René DESCARTES (1596-1650)

• Rámutatnak, hogy a filozófiai gondolkodás

kiindulópontjaként maga a kételkedés vezet el
a kétségbevonhatatlan bizonyossághoz. A
radikális kételkedésnek a tudat létezésének
megcáfolhatatlan ténye vet véget.
Mindenekelőtt azok a tapasztalati adottságok
vonhatók kétségbe, amelyeket „testi
szemünkkel” látunk (AUGUSTINUS).

20.10.07.
16
A legbensőbb tudás

• Aligha kételkedhetünk viszont az effajta

adottságok előfeltételében, a „legbensőbb
tudás”-ban (AUGUSTINUS), amit DESCARTES
cogitonak, LEIBNIZ pedig észigazságoknak
(vérités de raison) nevez
• „ne kifelé keress, tenmagadba fordulj! A benső
emberben lakozik az igazság.” (AUGUSTINUS:
De vera religione/Az igaz vallásról/)
20.10.07.
17
4. Előfeltevésmentesség

• HEGEL (1770- 1831) világos

egyértelműséggel utal erre az
előfeltevésmentességre:

20.10.07.
18
. A filozófia elhatárolása

• el kell határolnunk a résztudományoktól, a vallástól, valamint a

művészetektől

• résztudományok osztályozása
• tárgytudományok (reáltudomány)
• formatudományok
• Reáltudományok:
• természettudományok
• kultúratudományok

20.10.07.
19
A reáltudományok

• úgy kutatják részterületeiket, hogy oksági

összefüggéseiket feltárva, leírást adnak róluk.
• három fő jellemző:
• 1. empirikus
• 2. tematikusan redukált
• 3. módszeresen elvont

20.10.07.
20
A filozófia és a reáltudományok

• „A filozófia viszonyát az ún. pozitív

tudományokhoz az alábbi képletbe sűríthetjük:
a filozófia épp azokat a kérdéseket veti fel,
amelyeket a tudományos módszer a siker
érdekében megkerül” – Weizsacker)
• az Egésznek egyfajta tudása, ami lehetővé
teszi, hogy kimessük belőle tárgyunkat és
módszerünket.
20.10.07.
21
Empirikus kérdések:

• Hány foga van a jegesmedvének: Hány fok a

réz olvadáspontja? Ki fedezte fel Ausztráliát?
Milyen sebességgel zuhannak a testek?
Mennyi az ország évi kőolajszükséglete?
Milyen mérget tartalmaz a gyilkos galóca?
Mekkora veszélyt jelentenek az
atomerőművek? Ki győzött a Lipcse mellett
vívott Népek csatájában? Indogermán nyelv-e a
magyar?

20.10.07.
22
Filozófiai kérdések?

• „Miért van inkább valami, mint semmi?”,

Mi a megismerés? Mi az igazság?
Létezik-e szabad akarat? Mi az ember?
Mi az élet? Mi az emberi létezés
értelme? Miben áll az erkölcsi jó? Mi a
művészet? Van-e célja a történelemnek?
Létezik-e Isten?

20.10.07.
23
reáltudományok

• a reáltudományok meghatározott látószögből

és megszabott módszerekkel kutatják a maguk
részterületét. Következésképpen az Egészet
jószerével nem is ismerhetik, hiszen soha nem
válik kutatásuk tárgyává
• a reáltudományok mit sem tudnak arról, hogy
kijelentéseik milyen horderejűek az Egészre
nézve
20.10.07.
24
Haladás – az „Egész” elfeledése

• napjaink látványos technológiai és gazdasági

haladását lehetővé tevő tudományok távolról
sincsenek tisztában azzal, hogy az általuk
kifejlesztett technológiák és struktúrák milyen
hatást gyakorolhatnak az Egész
összefüggésében (gondoljunk pl. a
környezetkárosításra , a társi érintkezésformák
megváltozására stb.)

20.10.07.
25
A filozófia és a vallás

• a „vallás” kifejezéssel bizonyos jelenségek

bonyolult sokféleségét jelöljük- roppant
összetettség
• primitív, másképpen természet-, és fejlett,
másképpen kultúrateremtő vallások, népi és
egyetemes vallások, spontán módon született
és alapított, missziós és nem missziós,
monoteista, politeista, panteista, animisztikus,
fetisisztikus, totemisztikus vallás, sőt mitöbb ,
ateista vallás is.
20.10.07.
26
A vallás

• A vallás az emberi létezés egyik módja,

amely a (már át nem léphető s ebben az
értelemben „végső”) értelemadó alaphoz
való viszonyból fakad, mely értelemadó
alap minden tekintetben megalapozó és
értelmet adó, a létezőt tehát a maga
egészében s minden létterületen érinti.”

20.10.07.
27
kötődés (viszony)

• a vallás mindenkor az embernek egy

végső értelemadó alaphoz (istenhez,
abszolútumhoz, szentséghez) fűződő
meghatározott – tehát a függő lény léte
megalapozójához fűződő viszonyának
tudata- más szóval a vallás „a teljes
ember egzisztenciális kötődése” ehhez
az értelemadó alaphoz (Karl Rahner)

20.10.07.
28
értelmezés

• e kötődés mindig az emberlét és a világ

meghatározott értelmezésének
közegében valósul meg. Ezt az
értelmezésmódot tekintjük a
továbbiakban vallástannak

20.10.07.
29
Hogyan viszonyul egymáshoz a
vallás és a filozófia?

• a filozófia három feladata (Jaspers):

– Világban való eligazodás (a világ megértő
értelmezése)
– Egzisztenciális megvilágosodás (önmagunk
megvilágítása)
– Metafizika kidolgozását (túllendülés világon és
egzisztencián a mindkettőt átfogó transzcendens
felé)
ugyanezeket az alapfunkciókat tölti be valamennyi
vallás

20.10.07.
30
miben különbözik ?

• a filozófia észtudomány - kizárólag az emberi

ész erőfeszítéseire támaszkodik
• kizárja mindazon állításokat, amelyek nem
igazolhatók egyedül a puszta ész segítségével.
• Mi az oka annak, hogy a teológia nem
ugyanolyan módon észtudomány, miként a
filozófia az?

20.10.07.
31
A vallás

• reflexív, vagyis önmagára visszahajló, önmagára irányuló

vizsgálódás
• az egzisztenciális kötődés értelmében fölfogott vallásban
az a bizonyosság élteti a hivőt, hogy az isteni értelemadó
alap kinyilatkoztatta önmagát, s ilyenformán vált
tapasztalhatóvá.
• Ezt az eseményt (üdvösségtörténet) tanúsítják a mítoszok,
a hagyományok és a szent könyvek. A probléma épp ebből
az „értelemadó alap felőli” kinyilatkoztatásból adódik.

20.10.07.
32
NEM IRÁNYÍTHATÓ - ÉSZ
FELETTI

• Ha ugyanis „egészen más”-ként,

abszolútumként, kikutathatatlan misztériumként
gondoljuk el ezt az alapot, akkor minden
mozgás, ami ezen értelemadó alapból indul ki,
az ember számára nem irányíthatóvá válik. Az,
hogy az értelemadó alap felől mi nyilatkoztatik
ki, az maga az értelemadó alap szabad és
kifürkészhetetlen döntésén múlik, s az ember
akaratától teljességgel független. Szemben az
ésszerű és az ésszerűtlen fogalom párjával
szokás volt ezt ész felettiként leírni.-
20.10.07.
33
Pusztán az ész alapján nem
igazolható elfogadása

• a teológia az emberi ész határait

meghaladó értelmi síkot vizsgálja,
következésképpen elfogad olyan
kijelentéseket is, amelyek nem
igazolhatóak pusztán az ész alapján.

20.10.07.
34
További megfontolás

• a vallásos ember azt tartja a maga hitéről,

amely létezését az értelemadó alaphoz köti,
hogy az meghaladja mindazon lehetőségeket,
amelyekkel az ember emberként rendelkezik. A
hit végső soron kegyelem.
• „Mid van, amit nem kaptál?” – figyelmeztet
Szent Pál apostol (1 Kor 4,7). A hit
kiválasztottság. – E megállapításnak roppant
jelentősége van az emberi gyakorlat (praxis)
szempontjából.
20.10.07.
35
Morális cselekvés/kegyelem

• A filozófia számára a gyakorlat legfőbb

értelme az ember morális
cselekvéseként, szabadságból fakadó
önrendelkezéseként teljesedik ki. A
vallás számára ellenben a kegyelem
kérdése- a morálon túlmenően – az
emberi gyakorlat valamennyi formáját
érinti.

20.10.07.
36
Összegezve:

• alapvető funkcióik hasonlatosak,

csakhogy a vallás az értelemadó alap
felőli mozgás bevonásával bontakoztatja
ki őket, míg a filozófia észtudományként
e nélkül. Kettejük viszonya gyakran hit és
tudás viszonyaként ragadható meg.
(kreacionalizmus)

20.10.07.
37
A filozófia és a művészet

• a művészet „a képzet olyan módja, amely

önmagáért célszerű, és jóllehet cél
nélkül, mégis a lelkierők társas közlésre
irányuló kultúráját mozdítja elő” (Kant:Az
ítélőerő kritikája)
• E megfogalmazás a művészet két
jellemzőjét emeli ki:
20.10.07.
38
A művészet két jellemzője:

1. A művészet szabad, célja önmagában

rejlik, vagyis semmiféle külső célnak
nincs alávetve. Ebben különbözik a
kézműves, technikai alkotásoktól.
2. A művészet közöl, kifejez valamit.
Természete szerint tehát kommunikatív.
Ebben különbözik a pusztán kellemes
játékoktól
20.10.07.
39
A művészetről

• Felosztása: zene, képző- és előadó művészet

közöl :
• egyik összetevője az, amit közöl, illetve kifejezésre juttat,
ami egyfajta szellemi tartalom
• a másik pedig a közeg (médium), mármint az anyag,
amelyben a közlés végbemegy
• a műalkotásban ez a két összetevő a tartalom és anyag
egységében őrződik meg
• a szellemi az érzéki révén jut kifejezésre
20.10.07.
40
A művészet, a vallás és a filozófia
összefügg egymással

• a művészet – csakúgy mint a vallás és a

filozófia – alapvető funkciókat teljesít:
világban való eligazodáshoz,
egzisztenciális megvilágosodáshoz,
valamint metafizikai eszmélődéshez
segít. Ilyenformán.

20.10.07.
41
A művészet és a filozófia közötti
különbség

• A filozófia az érzéki (tapasztalati)

valóságból indul ki, ám alapvető
feladatainak az ész közegében, a fogalmi
megragadás és a tudományos reflexió
révén tesz eleget. Ezzel szemben a
művészet az érzéki valóság közegében
teljesíti a szellemnek ugyanezen
alapfunkcióit.

20.10.07.
42
A művészet és a filozófia közötti
különbség II

• A filozófia igazsága az ésszerű érvelés

szabatosságában rejlik, a művészeté az
ábrázolás tökélyében. Az előző számára
az elmélet általánossága a lényeges, az
utóbbi a konkrét műalkotásban
megjelenő általános érvényű szépséget
tekinti céljának.

20.10.07.
43
Kísérlet a filozófia
meghatározására

1. A filozófia tudomány :
e fogalmat nem kölcsönözhetjük egyszerűen más
tudományoktól (a résztudományoktól) – ez
csak igen tág és meghatározatlan értelemben
illeti meg a filozófiát
a tudományként felfogott filozófia egymással
bizonyos összefüggésben álló ismeretek
foglalata – ismeretek, illetve kijelentések
szisztematikus összefüggése

20.10.07.
44
A filozófia alaptudomány

• végső alapok, feltételek és előfeltevések

tudománya
• az empirikus valóság nem empirikus alapjait és
végső feltételeit kutatja, tehát empirikus
valóságot nem empirikus módon magyaráz
• a végső, nem empirikus alapokra, tehát az
empirikus valóság egészének fundamentumára
kérdez- a tapasztalat (az empirikus valóság)
lehetőségének feltételeit keresi

20.10.07.
45
A filozófia egyetemes
tudomány

• nem leszűkített nézőpontból és eleve

meghatározott módszert követve szemléli
a tapasztalati valóságot- hanem
átfogóan- a tapasztalati valóság
lehetőségének feltételét az Egészben –
ilyen értelemben egyetemes, nem pedig
résztudomány

20.10.07.
46
. A filozófia észtudomány

• azzal az igénnyel lép ugyanis föl, hogy

minden kijelentése „ész”-szerű, tehát
minden értelemmel rendelkező lény
(minden ember) számára belátható
legyen: e kijelentések logikailag
következetesek, s annak is ki kell tűnnie,
hogy miért formálhatnak erre jogot

20.10.07.
47
A filozófia kritikai tudomány

• egyetemes kritika, amely észtudományként

ítéletet mond minden véleményről, minden
világképről, minden jelentés- és értelemadó
rendszerről
• - egyszerre ideológia és valláskritika, a
tudomány a technika, valamint a társadalom
kritikája, amely harcot folytat a kritikátlan
dogmatizmus valamennyi formájával szemben,
s ezáltal a társadalomban felvilágosító erőként
hat
20.10.07.
48
Összefoglalás:

• A filozófia az egészként felfogott

tapasztalati valóság lehetőségének
feltételeit kutató kritikai észtudomány

20.10.07.
49
A filozófia egysége -
rendszereinek sokasága

• filozófia története: zavar és csalódottság

(egymásnak ellentmondó filozófiai
rendszerek és gondolkodók)
• csalódottság – azt várnánk, hogy 2,5 ezer
év bölcseleti erőfeszítései mégiscsak
hoztak valami „használható” eredményt –
de manapság is ellentmondanak
egymásnak
20.10.07.
50
A filozófia botránya. Még sincs a
filozófiának alternatívája!

• a filozófiai rendszerek úgy hatottak a történelemben, akár a

dinamit: változásokat, áttöréseket, forradalmakat idéztek
elő
• a filozófiai tudás azáltal gyarapszik, hogy a hagyomány
folyamatában eltérő szempontok, mozzanatok szerint más
és más árnyalatban jut kifejezésre az Egész
• a bölcselet maga is egyfajta folyamat: a gondolkodók
párbeszéde az egy igazságról – eltérő szempontok
érvényesülnek

20.10.07.
51
philosophia perennis

• Alap- és egyetemes tudományként az

Egész igazságának feltárására törekszik,
annak az igazságnak a feltárására,
amely sohasem szembeötlően látványos,
ám egzisztenciális súlyánál fogva annál
meghatározóbb.

20.10.07.
52
A filozófia alapkérdései: a
platóni háromszög

• Alfred N. Whitehead : az egész európai bölcselet nem

egyéb mint Platónhoz írt lábjegyzet
• A barlanghasonlat :Platón a mindennapi tapasztalat
alapvető bírálatából indul ki. Mindaddig, amíg az emberek
kritikátlanul beleragadnak a mindennapok tapasztalatába,
látszatvilágban élnek (barlangban!), s mit sem tudnak a
tulajdonképpeni létről. A filozófus azonban kiszabadít a
látszat barlangjából, s az igazság napvilágjára segít.
Lényeges különbség áll tehát fenn a puszta látszat (doxa)
és az igazi lét (einai, lat. Esse) között.

20.10.07.
53
barlanghasonlat

• Állam, 7. könyv eleje

• A filozófustermészetről szól, a képzés és a
képzetlenség szempontjából. A hangsúly a
folyamaton van, ahogy az ember a barlangból
feljut a fényre, a szabadba – ez jeenti a
megismerést, az ideák szemléletéhez való
eljutást. A barlang, a börtön mint a földi lét
szimbóluma orfikus eredetű a görög vallásban
– Phaidón: TEST A LÉLEK BÖRTÖNE
20.10.07.
54
BARLANGHASONLAT 2

• Kereszténység is számos képet vesz át Platóntól

• Dante vándorútja az Isteni Színjátékban szintén ez a hagyomány
A hasonlat: egy barlangban lekötözve emberek ülnek, háttal a tűznek. Köztük és a tűz
között vezet egy út, mely mellett fal húzódik. Emögött tárgyakat visznek a fal fölé
emelve, mint a bábszínházban, a lekötözött emberek ezeknek árnyait látják a
barlang szemközti falán. Ők azt tartják a valóságnak, amit ott látnak. HA valaki
felszabadítaná őket béklyóikból, és megmutatná az igazi dolgokat, egyrészt a nagy
fénytől nem is látnának, másrészt a korábban látottakat igazibb dolgoknak tartanák.
Önként nem is jönnének fel a barlangból a fényre, úgy kéne húzni-vonni őket
Tűz-Nap
Barlang – a látható világ
A felmenetel – a lélek felszállása a gondolat világába
A nevelés, képzés abban áll, hogy a lelket a keletkezés világától elfordítják és a Jó felé
térítik. A felvezetés feladatára a filozófusok alkalmasak.

20.10.07.
55
Az érzéki világ tartománya

• a látszat tartománya az érzéki világ

tartománya.
• Az érzékiség az anyagi, testi világhoz tartozik.
Az érzéki megismerés érzékszerveink által
valósul meg (látás, hallás, ízlelés stb.), s az
érzéki jelenségekkel, a tapasztalati világban
megmutatkozó jelenségekkel (phainomena) áll
összefüggésben.
20.10.07.
56
A szellemi világ tartománya

• Az igazi lét tartománya szellemi világ

tartománya. Az igazi, a tulajdonképpeni
megismerés (noészisz, episztémé) a „szellem
szemével” történik. Ez a fajta megismerés
túllép az érzéki világon, s nem a tűnékeny
jelenségek látszatvilágára vonatkozik, hanem
az igazi létre, arra, amely változhatatlan,
rendíthetetlenül azonos önmagával s a
jelenségek alapjául szolgál

20.10.07.
57
. A platóni háromszög

• a megismerés nem magyarázható pusztán az

érzéki megismerés alapján
• Az érzéki tapasztalattól azonban különbözik
megismerő szellemünk melyet PLATÓN olykor
„léleknek” nevez csakúgy, mint ama igazi lét,
amely rendíthetetlenül a jelenségek alapját
alkotja. Mindennek folytán PLATÓN számára a
sorsdöntőkérdés fogalmazódik meg:
20.10.07.
58
Hogyan ismerheti meg
szellemünk az igazi létet, miként
lehetséges tehát a megismerés?

• Szellemünk (lelkünk) bizonyos

értelemben „foglya” testünknek, s ezáltal
el van szakítva az igazi léttől. Az emberi
szellem és az igazi lét között az érzéki
valóság anyagi látszatvilága húzódik. Az
érzékiség nem szolgálhat hídként a
szellem és az igazi lét között.

20.10.07.
59
Az ideák

• egyfelől az emberi szellemmel, másfelől a

dolgok igazi létével, mely a jelenségek alapjául
szolgál, szembeállít egy harmadikat: az
ideákat.
• Az idea a magánvaló tiszta lényegiség, mely
örök és változhatatlan
• Az ideák tehát a dolgok lényegiségének időtlen
ősképei

20.10.07.
60
A jó ideája

• Sokaságuknak egy magasabbrendű idea, a jó

és a szép egyetlen ideája adja foglalatát. Ez az
„ideák ideája”, Platón rendszerében az
abszolútúm (az istenség). A
barlanghasonlatban a Nap jelképezi (1.8.1),
míg a természeti dolgok, melyek a Nap
fényében tündöklenek, az ideák sokaságát
jelenítik meg.

20.10.07.
61
Hogyan oldja meg PLATÓN a
problémát az ideatannal?

• Két mítosz segítségével

1. anamnészisz mítosz Az igazi
megismerés tehát nem más, mint a
lélek visszaemlékezése az ideákra.
(katharszisz=megtisztulás,
anamnészisz=emlékezés)
20.10.07.
62
2. Methexisz mítosz

A kozmoszt (gör. Koszmosz = rend) a

„démiurgosz”, a világ megformálója alkotta,
mégpedig úgy, hogy a természeti dolgokat az
ideák mintájára alakította az ősanyagból. Ily
módon a természeti dolgok „részesednek” az
ideákból (methexisz), hiszen azok képmásai.

20.10.07.
63
PLATONI HÁROMSZÖG

abszolútum

ABSZOLÚTUM

LÉT
ÉN

20.10.07.
64
A filozófiai gondolkodás 3 fő
irányának legjelentősebb alakjai:

• Filozófiatörténetileg e három fő irány három

jelentős gondolkodó életművével fémjelezhető:
1.a létfilozófia ARISZTOTELÉSZ,
2. énfilozófia: KANT,
3. szellemfilozófia pedig HEGEL nevéhez
kapcsolódik.

20.10.07.
65
Létfilozófia:

 A jelenségekből indul ki, s a jelenségek

alapjául szolgáló létre kérdez rá, vagyis a
tapasztalat lehetőségének feltételeit
kutatja a nem-énben. Ez a bölcselet
elsősorban ontológiai irányultságú
(ontológia = a létezők tana), a létező
igazi létét kutatja, s végső létalapjaiból
igyekszik megérteni.

20.10.07.
66
Énfilozófia

 A gondolkodás fordított útját járja.

Kiindulópontja a tapasztalat alanyaként
fölfogott én, tehát a tapasztalat
lehetőségének feltételeit kutatja az én-
ben, a szubjektumban. Ennélfogva
elsősorban transzcendentális
irányultságú, vagyis a tapasztalati világ
alanyát s annak jellemzőit vizsgálja.

20.10.07.
67
Szellemfilozófia:

 Vizsgálódását a filozófiai gondolkodás az

eszménél kezdi, az eszméből kiindulva
igyekszik a tapasztalat lehetőségének feltételeit
megragadni. A filozófiai okfejtésnek ez a módja
az abszolút valóság felől közelítve „együtt
gondolja el” a létet és az ént, a szubsztanciát
és a szubjektumot, a methexiszt és az
anamnésziszt, az ontológiai és a
transzcendentális problémakört.

20.10.07.
68
A filozófia főbb ágazatai

• Elméleti filozófia
– Ontológia ( = a létezőről mint létezőről szóló tan)
– Természetfilozófia (= a filozófia természetet vizsgáló ága, nem
azonos a természettudományokkal)
– Antropológia ( = az emberről szóló filozófiai tan, különbözik a
résztudományok értelmében vett antropológiáktól)
– Filozófiai teológia (= istenről szóló filozófiai tan, nem azonosa
kinyilatkoztatás teológiájával)
– Ismeretelmélet ( = a megismeréssel foglalkozó filozófiai tan,
amelyben különös jelentőségre tesz szert a transzcendentális és a
hermeneutikai filozófia, mely utóbbi a megértés elmélete)
– Logika ( = a gondolkodás és a beszéd formai következetességét
taglaló elmélet), valamint a tudományelmélet (= a résztudományok
módszerének elmélete).

20.10.07.
69
Gyakorlati filozófia

• Etika (= a morálisan releváns az emberi

cselekvést és annak normáit elemző tan)
• Poiétika (= az ember teremtő, alkotó
tevékenységét vizsgáló tan; idetartozik
az esztétika mint a művészet filozófiai
elmélete, de idesoroljuk a technika
bölcseleti vizsgálatát is).
20.10.07.
70
Feldolgozandó irodalom:

• Arno Anzenbacher : Bevezetés a filozófiába

• Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába
• 1. Mi a filozófia? 5-15
• 2. A filozófia eredete 17-28
• 3. A filozofikus élet 139-152
• 4. A filozófia története 153-167

20.10.07.
71
Eredmények

• Sorolja fel a hallgatóságnak a javaslat várható

pozitív eredményeit:
 1. Eredmény
• Bizonyíték

 2. Eredmény
• Bizonyíték

 3. Eredmény
• Bizonyíték

20.10.07.
72
Lezárás

• Ismételje át a konkrét javaslatokat és

várható eredményeiket!
 1. javaslat és eredménye
 2. javaslat és eredménye
 3. javaslat és eredménye

20.10.07.
73