4.

Hidraulikai alapismeretek

Hidrosztatika
Hidrodinamika
Vízméréstan

Dr. Burucs Zoltán

egyetemi docens
PE Georgikon Kar
Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék
A hidraulika felosztása

A hidraulika a víz nyugalmi és mozgási állapotával foglalkozó tudomány, a fizika

egyik fejezete.

Felosztása:
Hidrosztatika: a nyugalomban lévő folyadékok törvényszerűségeit vizsgálja
•nyomóerők,
•nyomásviszonyok,
•felhajtóerő,
•eredő erők meghatározása

Hidrodinamika: a folyadékok áramlási viszonyait tárgyalja

•Az áramlás energetiaki összefüggései
•Áramlási típusok
•A folyadékszállítás veszteségei
•Vízmérés
 Hidrosztatikai nyomás

A nyomás (P) a felületre merőlegesen ható erőnek (F) és a felület nagyságának (A)
hányadosa:
P=F/A (N/m2 = Pa)

P = statikus nyomás
F = nyomóerő (N)
A = felület (m2)

Pascal tétele szerint, a nyugalomban lévő folyadék bármely pontjában a nyomás,

bármely irányban azonos, a folyadék különböző pontjaiban azonban a nyomás
különböző lehet.
Más megfogalmazásban, a folyadékra vagy gázra ható külső felületi erő által
létrehozott nyomás a folyadékban, vagy gázban minden irányban gyengítetlenül
terjed.
 Hidrosztatikai nyomás

Euler egyenlete (nehézségi erőtérben nyugvó folyadékra):

Pa=P0+h
Ahol:
Pa - abszolút nyomás az adott pontban (Pa);
Po - a folyadék szabad felszínére ható légköri nyomás (normál érteke a
tengerszinten 1013 mbar = 1,013∙105 Pa);
 - a folyadék fajsúlya, (N/m3);
h - az adott pont mélysége a vízfelszín alatt, (m).
 
A fajsúly számítása:  = g, Pa ezért felírható a következő alakban is:
Pa=P0+hg, vagy Pa= P0+Pt
Ahol:
Pt - túlnyomás
Az egyenlet h része a víznyomás vagy túlnyomás értéke az adott pontban. Mivel a
folyadékot összenyomhatatlannak tekintjük,  állandó, így a túlnyomás egyenesen
arányos a vizsgált pont vízfelszín alatti mélységével, vagyis a vízoszlop magasságával.
Nyomásmagasság ábrák

Két dimenziós térben:

A ferde síkra (pl. csatorna rézsűjére) ható merőleges erő megegyezik a sík bármely
pontja és a víz felszínének függőleges távolságával. A mért függőleges távolsággal, mint
sugárral a kimetszett pontból rajzolhatunk a ferde síkra merőleges irányt, s látszólag
ebből az irányból hat a folyadék nyomása.
A h = P/ összefüggés segítségével a ferde sík pontjaiban kiszámítható a nyomás P (h)
és a nyomóerők eredője (F).
Három dimenziós térben h helyett V térfogattal kell számolni, P helyett pedig F
eredőerőt kell alkalmazni:
F = V (N)
A gyakorlatban V felfogható egy A felület súlypontjában mért magasság és A felület
szorzataként, így a képlet:
F = Ahs
A súlypont (hs) a ferde sík függőleges középvonalában és megközelítőleg annak alsó
harmadában 2/3 h értéknél található.
 Nyomásmagasság ábrák

Két- és háromdimenziós nyomásmagasság ábrák

F eredőerő a ferde sík 1/3l értékénél hat, h értékét is 2/3:1/3 A függőleges téglalap felületre ható nyomás számítása:
arányban osztja F eredőerő   1 h2
Ahol: F  bA  bhh   b 
2 2
b = a felület szélessége, (m);
A = a nyomásmagasság-ábra területe, (m 2);
h = a vízmélység, (m).
Hidrosztatikai paradoxon

•A folyadék súlyerejét G = m*g képlettel számíthatjuk, amely ezután

felírható G = *V*g alakban is.
•V térfogat nagyban függ a műtárgy, tartály, vagy edény alakjától,
vagyis V térfogat befolyásolja G értékét.
•Az edény fenekére ható erőt F = V szorzattal számolhatjuk, amely
tehát szintén függ V-től.
•F nyomóerő nem kell, hogy egybeessen az edényben lévő folyadék
súlyerejével, annál nagyobb és kisebb is lehet.

Ez a jelenség az ún. hidrosztatikai paradoxon

 Közlekedő edények

Kritériumai:
Olyan edényeket nevezünk közlekedő edényeknek, melyekben a folyadék több teret is
kitölthet, és a terek között szabadon áramolhat a folyadék. A terek ezekben az
edényekben a légkörrel állnak kapcsolatban, miáltal azonos légköri nyomás nehezedik
azokra.

Elve:
Közlekedőedények száraiban az edény aljától számított ugyanazon magasságban a
nyomások egyenlők.

P1 = P2 = P3
Felhajtóerő

A folyadékba merülő testekre minden irányból hatnak a folyadékban működő

nyomóerők, melyek arányosak a test egyes pontjainak merülési mélységével,
vagyis h vízoszlop magassággal. Az oldalirányú erők kioltják egymást,
ugyanez nem mondható el a test alsó és felső pontjaira. Az alsó felületekre
ugyanis nagyobb erők hatnak, mint a felsőkre, melynek következtében
felhajtóerők lépnek működésbe.
Függőleges irányban fentről a súlyerő (G), lentről a bemutatott felhajtóerő (F)
hat. A súlyerő a test átlagsűrűségétől függő érték, a felhajtóerő pedig
Archimedes törvénye értelmében a test által kiszorított  sűrűségű folyadék
tömegével arányos.
A testek merülése, illetve úszása G és F erők viszonyán, vagy egyensúlyán
múlik.
Esetei:
t < w A test úszik a vízben, mivel F = G érvényesül
t = w A test lebeg a folyadékban, F = G itt is érvényes
t > w A test elmerül a folyadékban, F < G
Hidrodinamika
Reynolds szám

vd
Reynolds-szám csővezetékben: Re = Re<2320 lamináris
Re>2320 turbulens


vR Re<580 lamináris
Reynolds szám nyílt mederben: Re = Re>580 turbulens
Ahol: 
v - sebesség
d - csőátmérő
- kinematikai viszkozitási tényező (nü)
R - hidraulikus sugár

A Reynolds szám jelzi, hogy adott csőben áramló folyadék lemezesen, vagy
örvénylően áramlik-e? Ennek a szállítási energiaveszteségek számításánál lesz
jelentősége, mivel a gyorsabb áramoltatás ára a nagyobb energiaveszteség.
A vízmozgás energiái nyomás alatti
csővezetékekben

Bernoulli-egyenlet ideális folyadékokra:

v2 p
z+ + = állandó
2g γ
A helyzeti (Z), sebességi (v2/2g) és nyomási energiák (P/) összege egy energiavonal
mentén állandó.

Bernoulli-egyenlet valós folyadékokra:

v1 2 p1 v22 p2
+ γ 2g + γ + hL
Z1 + 2g = Z2 +
Valós folyadékok szállításakor energiaveszteséggel (h L), kell számolni, amely minden
folyadékszállításkor fellép a csővezetékekben
Q = A1·v1= A2·v2=…= An·vn Folytonossági egyenlet

HEFOP 3.3.1.
A Bernoulli egyenlet értelmezése

+ hL

Forrás: http://www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/14_1214_039_101030.pdf
Összes veszteség

Darcy-Weissbach összefüggés
Ahol:
v2·l - súrlódási tényező
Súrlódási veszteség: hvs= λ l – csőhossz
2g·d d – csőátmérő
v2 V – áramlási sebesség
Helyi veszteség:
hvh= ξ ξ – helyi veszteségtag
2g
Az esőztető öntézésnél használt
gyorskapcsolású csövek () értékei (1-
3 ms-1 középsebesség tartományban)
Összes veszteség: Σhv= hvs + hvh a következők:
műanyag csövek 0,024 - 0,015
alumínium csövek 0,012 - 0,017
horganyzott acélcsövek 0,021 - 0,015
Hosszú és rövid csövek
veszteségei

Hidraulikailag hosszú csővezeték:

v12 p1 v22 p2
Z1 + + = Z2 + + + hvs
2g γ 2g γ

Hidraulikailag rövid csővezeték:

v 12 p1 v22 p2
Z1 + + = Z2 + + + Σhvi
2g γ 2g γ
Hosszú és rövid csövek
veszteségei (folyt.)
Hosszú csővezeték hidraulikai méretezésekor a helyi veszteségek
elhanyagolhatók. Itt a Darcy-Weissbach képletet alapján a cső súrlódási
veszteségeket csőszakaszonként számítjuk ki, majd a kapott eredményeket
összesítjük:

Rövid csöveknél a veszteségi tagokat tartalmazó kifejezés helyett bevezettek egy

 vízhozam tényezőt, amelyet azután a kontinuitási képletbe építettek be.
Szivattyús gépcsoport méretezése

QHm γ
Szivattyú teljesítménye: P= [kW]
η

Ahol:
 - fajsúly
Q - víhozam m3/h (m3/h)
Vk - középsebesség
Hm - szállítómagasság
Hm=Δm+hv
 - hatásfok Q
Vk = [m/s]
m - geodéziai magasságkülönbség F
Nyíltfelszínű medrek, csatornák
hidraulikai méretezése
A trapézszelvényű csatorna paraméterei:

Nedvesített terület Nedvesített kerület Hidraulikus sugár

A=b·h+h2·ρ P=b+2h(1+ρ2)1/2 R=A/P
Folytonossági egyenlet C = sebességtényező
I = fenék esés (m/l)
Q=A·v
n = érdességi tényező
h = vízmélység
h b = fenék szélesség
A = áramlási keresztmetszet
v = sebesség
b = rézsűhajlás

Chézy képlete Manning féle sebességtényező

A felszín alatti vizek mozgásjelenségei
A talajban lejátszódó vízmozgások következő típusait különböztetjük meg:
•vízmozgás a vízzel telített (két fázisú) talajban
•vízmozgás a telítetlen (háromfázisú) talajban
•páramozgás.
A talajvíz mozgás törvényszerűségeinek vizsgálatával először Darcy foglalkozott. Az
átszivárgó vízhozamot mérve, a következő törvényszerűséget állította fel:

Q=kIA
Ahol:
k - a szivárgási tényező, amely talajonként kerül meghatározásra
I - Hidraulikai esés
A - a talajhasáb keresztmetszete
 
Hidraulikai esés:
Ahol:
h - a talajra rétegzett vízoszlop magassága (mm)
l - a talajhasáb magassága (mm)
Szivárgás szemcsés közegben

Kutak vízhozama
k - szivárgási tényező
k π (H -h )
2 2

Q= H - talajvíztükör a vízzáró réteg fölött

ln(R/r) h - kút vízszintje a vízzáró réteg fölött

Artézi kutak vízhozama

R- leszívás hatótávolsága
2 k π m(H-h)
Q= r - kút sugara
ln(R/r) m - vízzáró rétegek távolsága
Vízhozammérés

Alapjuk:
Köbözés
Kontinuitási egyenlet alkalmazása: Q = v*A
•medrekben,
•csatornákban
•csővezetékekben
oKülönféle változataik egyes paraméterek közti különbségek meghatározásán alapulnak:
•vízmércékkel
•nyomáskülönbségek alapján
•idő alapján Mérő bukók
•ultrahangos méréssel
oAlkalmazott eszközeik: a) Bazin-féle
b c
•forgóműves mérőeszközök a b) Poncelet-féle
•mérő bukók
•mérő csatornák c) Thomson-féle
•Szabványos szűkületek
d e d) Cipoletti-féle
•szivornyák
•mérőállomások e) Lineáris
 Vízhozammérő állomás sémája

A mederben lefolyó vízhozamok

mérésére 4 db ultrahangos
mérőfej beépítése szükséges,
valamint 1 db oldalra néző
Doppler radar elhelyezése a
hullámtéren a nagyvízi
vízhozamok mérésére. A vízhozam
számításhoz szükséges nedvesített
terület meghatározásához
vízállásmérő műszer kiépítése is
szükséges.

http://www.kovizig.hu/06-projektek/02-europa-unios-projektek/03-kisdelta/kisdelta-ultrahangos-vizhozammero.html
Az előadás összefoglalása

A hidraulika a víz viselkedését statikus helyzetben és mozgásban vizsgálja.

A valós folyadékokat gyakran idealizált folyadékokkal helyettesítik a számításokban.
A statikus víz nyomásviszonyait és felhajtóerejét az ember kihasználhatja.
Az áramlás törvényszerűségei között az energiaviszonyok és a szállítási veszteségek
meghatározása, a vízhozamok számítása illetve mérése került bemutatásra.
 Felhasznált szakirodalom

Burucs Zoltán: Hidraulika HEFOP 3.3.1.

Burucs Zoltán: Vízgazdálkodás (könyv) TÁMOP
Internetes források megjelölve a diákon
Vermes László: Vízgazdálkodás
ELŐADÁS/GYAKORLAT ELLENÖRZŐ
KÉRDÉSEI
Melyek a hidraulika fontosabb területei?
Mire szolgálnak a nyomásmagasság ábrák?
Milyen képletek szolgálnak a lamináris és turbulens áramlások meghatározására?
Milyen energiákat és hogyan épített az egyenletébe Bernoulli?
Milyen veszteségek lépnek fel a rövid és hosszú csövekben?
Milyen paramétereket vesznek alapul a nyílt csatornák méretezéséhez?
Csoportosítsa a vízhozammérés módszereit!
 Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Következő témánk: Melioráció

Az előadás anyagát összeállította: Dr. Burucs Zoltán Zoltán