8.

Gustave Flaubert: Bovaryné (1857)

a) Gustave Flaubert (1821–1880)
• Francia regényíró
• Jogot hallgatott – epilepsziája miatt abbahagyta
• Jó családi háttér  anyagi függetlenség
• Nagy utazó (Egyiptom, Palesztina, Szíria, Görög- és Törökország)
b) Cselekmény
• Időkeret: 1830-as évek elejétől 1846-1847-ig (a Lajos Fülöp-i polgári Fro.)
• Helyszín: Rouen és környéke (kitalált települések: Tostes és Yonville)
• Emma:
• Parasztlány
• A roueni zárdában (Orsolya-nővérek) tanult (romantikus regényeket olvas)
• Később feleségül megy Charles Bovary orvoshoz (szellemtelen, középszerű)
• Tostes (első lakhelyük):
• Unatkozik, elégedetlen, szerelemről ábrándozik
• Vaubyessard (bál): még jobban vágyakozik a nagyvilági életre
• Megbetegszik  „levegőváltozás” kell neki  Yonville-be költöznek
• Yonville:
• Lánya születik (fiút akart), akit elhanyagol  tovább unatkozik
• Plátói szerelem Léonnal, a segédjegyzővel (csak távolról vágyódni szeret utána)
• Első valódi szeretője: Rodolphe (nőcsábász)
• Tervezi vele a „szökés”-t (romantikus toposz), de a férfi elhagyja
• Belebetegszik, majd egy rövid ideig buzgó vallásos lesz
• Második szeretője: Léon (Rouenben)
• Charles: naiv, semmit sem vesz észre, sőt egyre szerelmesebb
• Emma adósságokba keveredik: szeretői nem segítenek  öngyilkos lesz
• A temetésére el sem mennek a szeretői, hamarosan meghal Charles is,
lányuk pedig gyári munkás lesz
c) Keletkezés- és recepciótörténet, cím- és műfajértelmezés, stílusátmenet
• 1851 és 1856 között írja; 1856: folytatásokban jelenik meg; 1857: kötetben
• Az egyház beperelte Flaubert-t, de a bíróság felmentette
• Az első modern regény (stílus, szerkezet, elbeszéléstechnika)
• Címértelmezések: Bovaryné
• Charles anyja
• Charles első felesége (20 évvel idősebb, az anyja erőltette rá)
• Emma
• Alcím: Vidéki erkölcsök
• Műfaj(típus): házasságtörési regény (Babits)
• Realista jegyek: időben és térben pontosan elhelyezett történet
• Naturalista jegyek:
• A vidéki élet semmilyensége, egyhangúsága, kilátástalansága
(nincs társadalmi tabló, mint Balsacnál vagy Stendhalnál)
• Az emberi butaság kendőzetlen bemutatása
d) Szerkezeti újítás
• Tagolt, drámai jelenetek (csomópontok) köré szerveződő cselekmény
• házasság
• bál
• Yonville-be érkezés
• a Rodolphe-viszony kezdete...
• ...és vége
• a Léon-viszony
• öngyilkosság
• Időszakadások, kihagyások, tempóváltások
• A külső és a belső idő szétválása:
• Az időbeli előrehaladás ellenére körkörösen ismétlődő epizódok (ugyanúgy végződő
nekibuzdulások, kitörésképtelen helyzetek)
• Külső idő: lineáris előrehaladás
• Belső idő: ciklikus visszatérés – az idő múlásának értelmetlensége az egyénre nézve
(fejlődésképtelenség, korlátozottság)
e) Az elbeszéléstechnika megújítása
• Töredékes ismeretekkel rendelkező, egynézőpontú elbeszélő(k)
• Szenvtelen, érzelem- és véleménymentes, távolságtartó elbeszélői hang
• Nézőponttechnika:
• Nincs egy uralkodó nézőpont
• Több szereplő nézőpontjából is látjuk akár ugyanazt az eseményt is
• Egy adott szereplőt mindig egy más szereplő nézőpontjából szemlélünk
• Szabad függő beszéd (a per oka, s egyben a védelem érve is)

Az elbeszélő háttérbe szorul, a szereplői tudatok előtérbe kerülnek

f) A metaforikus elbeszélés kezdete
• Def.: az ok-okozati összefüggések helyett másfajta eljárások szervezik
a szöveget (pl. ismétlés, hasonlóság, azonosítás, utalás)
• Példák a műből:
• Ablak: szűkösség, titok, elvágyódás, léthasonlat
• Csokor: szerelem, kiábrándulás, halál
g) Charles
• Bováry: beszélő név (lat bos, bovis = ökör; fr bovin = szarvasmarha)
• Diákként hússzor le kell írnia, hogy „nevetséges vagyok” –
önbeteljesítő jóslat
• Nem gyanakszik Emmára, sőt ő „adja” a szeretői kezére
• Tehetségtelen – végzettség nélküli – orvos  tragédiák
h) Emma
• Női Don Quijote: a könyvekből épített világ és a valóság konfliktusa
• A romantikus vágyak beteljesülhetetlensége a kisszerű világban
• Elhidegül, majd irtózik is a férjétől, mert nem tudja tisztelni:
• Próbálja ösztönözni, hogy orvosként sikereket érjen el  kudarc
• Valójában – öntudatlanul – nem tudja megbocsátani neki a
naivitását, a felszarvazottságát... a férfiatlanságát
• Halálán jön rá, hogy egyedül a férje szerette

DE: sajnos „összeillő” páros – egy erélytelen férfi és egy éretlen,

kislányos ábrándokat kergető nő (mindkettő naiv, csak máshogy) 