A teljesen megváltott – Mária mennybevétele és megdicsőítése

Mohay Réka – Mariológia szeminárium

Scheffczyk, Leo - Ziegenaus, Anton:
Mária az üdvtörténetben
• XII. Piusz a Munificentissimus Deus kezdetű
tanmeghatározó bullája így fogalmaz (1950.
nov. 1.): „A szeplőtelen, mindenkor szűz
Istenanya Mária, miután befejezte földi
életének pályafutását, testestől, lelkestől föl
lett véve a mennyei dicsőségbe.”
• Szalamiszi Epiphaniosz (†403): senki nem ismeri
Mária életének végkimenetelét
• Modestus 630: mennybevétel testileg is
megtörtént.
• A 7. század elején Livias-i Theoteknosz „a
fortiori” következtet Mária fölvételére, azaz
Máriánál „alacsonyabban” lévők érdemeiből
indul ki
• fejlődés a mariológiában: rájöttek, hogy a
feltámadással, vagyis a test és lélek
újraegyesülésével lesz a halál teljesen legyőzve.
• Konstantinápolyi Germánosz (†733):
hittudományos indoklás. Arról ír, hogy az Anya és
Fiú szerető közelsége, az istenanyaság és
szüzesség nem engedi meg, hogy Mária teste
halál zsákmánya legyen.
• Damaszkuszi János (†749) „megfelelőségi”
indokokkal„illett”, hogy azt aki Istent megszülte
és méhében hordozta, fölvegyék a Fia lakhelyére.
• Nikomédiai Georgiosz (9. sz.) Mária
bűntelenségéből kiindulva érvel
 Istentisztelet, liturgia
• Az 5. században Istenanya emlékezete
ünnepléséből eljutottak a dormitio
(elszenderülés) ünneplésére.
• Rómában 800 körül a korábbi dormitio
kifejezés helyett az assumptio (mennybevétel)
megjelölés vált szokássá.
• A Karoling-korban a testi mennybevételbe vetett hit
Kelettel összehasonlítva lassabban bontakozott ki.
• Paschasius Radbertus (†859) nem lehet tudni, hogy
mi történt Máriával, s jobb ezt Istenre hagyni,
• Notker Balbulus beszél a test mennybevételéről
• De assumptione Beatae Mariae Virginis, 10-12.sz.
– Teológiai alapon, az értelem fényénél
– Isten cselekvésének következetességéből. Áteredő
bűnre hivatkozik, mely Máriát nem érintette.
IstenMáriával megfelelőképpen cselekedjen
– A skolasztikában, így elterjedt a mennybevétel tana,
s onnantól lett általánosan elfogadott.
• A teológiai minősítés még tisztázásra várt
ezután.
• Pl. párizsi egyetem, és Melchior Cano-tól (16.
sz.)
• M. Jugie (20. sz.) a halhatatlansági álláspont
képviselője volt, miszerint Mária nem halt meg.
• XII. Piusz nyitva hagyta ezt a kérdést
• Mária testi fölvételéről szóló dogmának 1950 óta
növekednie kellett volna időszerűségében, de
mégis úgy tűnik, hogy veszített jelentőségéből ez
a dogma.
• A húsvéti üzenet gyakran arra korlátozódik, hogy
Jézus él, s a testi feltámadás elhalványul.
• Protestáns teológia, halálban való feltámadás
(egyszakaszos eszkatológia)
• Otto Karrer (†1976) hivatkozik a Mt 27,52-53-ra
• Karl Rahner (†1984) nem képviseli azt, hogy a
halál után megszűnik minden ideiglenesség, és
így minden halott már részese a feltámadásnak.
– Mária kiváltságáról olyan értelemben beszélhetünk,
amennyiben neki az istenanyaság és egyedülálló
üdvtörténeti helyzete miatt joga van erre a
fölvételre.
– A sok feltámadttal ellentétben csak Máriát
„nevezhetjük néven”.
• D. Flanagan (20. sz.) alapvetően tagadja Mária
kiváltságát. Szerinte a Mennybevétel egy
közös, keresztény eseményről szól.
• A történeti áttekintés: elsősorban az
istenanyaságnak, a szüzességnek és főképp a
szeplőtelen fogantatás kiváltságaiból
indokolnak, melyek csak Máriát illették meg.
• VI. Pál pápa (†1978)
• A Hittani Kongregáció „közbülső idő” vetett hitét.
A mennybevételről: Mária megdicsőülése
elővételezi azt a megdicsőülést, ami az összes
többi választott számára van meghatározva
• „Theotokosz megdicsőülése”
• Mária a messiási gebirah.
• Mária különleges viszonyban van a Szentháromság
személyeivel.
• Máriában zavartalanul felragyog Isten eredeti
teremtő szándéka, mely szerint az embernek
osztatlan választ kellett volna adnia Isten
teremtő szólítására, s ezt a választ csak Mária
adta meg, még a szenvedés óráiban is.