Professional Documents
Culture Documents
Giacomo Puccini 10. Osztályos Zenetörténet
Giacomo Puccini 10. Osztályos Zenetörténet
Giacomo Puccini 10. Osztályos Zenetörténet
1851-1924
Művészete
A Verdi munkásságát követő olasz opera jeles zeneszerzője.
Zenészdinasztiából származott, dédapja zenekarában Paganini volt az elsőhegedűs, nagyapja operákat írt, apja
zeneiskolai igazgató és orgonaművész volt.
Puccini szegénysége miatt ösztöndíjasként került a milánói konzervatóriumba, amelyet három helyett két év alatt
végzett el, ekkor kötött barátságot Mascagnival és Leoncavallóval. Mestere Ponchielli, aki önfeláldozó barát is
egyben. Ő szerez szövegkönyvet az ifjú zeneszerző számára, és ő gondoskodik megfelelő összeköttetésekről is.
Első operája egy pályázatra született, és szerződést kapott egy másodikra is, de a sikerre még várnia kellett.
Meghalt édesanyja, anyagi gondjai keletkeztek, botrányba keveredett egy férjes asszonnyal folytatott viszonya miatt.
Az igazi áttörést végül 1893-ban a Prévost regénye nyomán készült Manon Lescaut című opera hozta meg számára.
Végre gazdag ember lett, a jogdíjakból villát vásárolt, feleségül vette szerelmét és a komponálásnak szentelhette
magát. Érett operái közül 1896-ban került először színre a hétköznapi témát feldolgozó Bohémélet. A premier
színhelye Torino, a vezénylő karmester Arturo Toscanini.
1900-ban került sor a Tosca című operájának bemutatójára, mely világsikert aratott. Négy évvel később került
Érdekesség, hogy a Pillangóasszony első, két felvonásos változatával bukott 1904-ben, ugyanakkor a két hét alatt
átdolgozott, három felvonásos verzió egyik legtöbbet játszott műve lett. A Nyugat lánya ősbemutatóján a New York-
i Metropolitanben Toscanini vezénylete mellett a nagy tenor, Caruso is énekelt, az operában a közel húsz férfi
mellett egyetlen nő szerepel. Az egyszerre több betegséggel, cukorbajjal és a dohányzás miatt torokfájdalommal
küszködő Puccini 1918-ban készült el Triptichonjával, három egyfelvonásos operájával (Köpeny, Angelica nővér,
Gianni Schicchi).
A kortársak és az utókor egyöntetű véleménye szerint a Gianni Schicchi Puccini életének egyik csúcsteljesítménye.
Mintha azt a hangot pengetné tovább, amit Verdi a Falstaffban kezdeményezett. Remekmű, telve élet- és
emberismerettel, iróniával és bölcsességgel. Az Angelica nővér kolostorbeli élményeinek hatására született, ahová
nővérét ment meglátogatni. A Köpeny miniatűr rémregény, melynek témája a szerelem és féltékenység kegyetlen
ötvözete. 1926-ban a milánói Scalaban mutatták be Puccini hattyúdalát, a Turandot-ot. Az alkotás versenyfutás a
halállal, hiszen a zeneszerző már nagyon betegen Brüsszelben (ahol gégerákját kezelték) írja a partitúra sorait, a
mű utolsó jelenete már csonkán maradt. Franco Alfano fejezte be, Puccini jegyzetei alapján. A bemutató napján,
április 25-én Toscanini a karmester kegyelete jeléül Lin halála után letette a pálcáját, és közölte a publikummal,
hogy a toll ennél a taktusnál hullott ki a mester kezéből. A teljes mű, Alfano kiegészítésével csak a következő napon
került színre.
Művei a világ operaszínpadjainak leggyakrabban játszott darabjai közé tartoznak,
melyekben éppúgy tükröződik a századforduló nyugtalan atmoszférája, mint az opera
korábbi nyugat-európai hagyományai, vagy a kortárs törekvések (pl.: Debussy) számos
eleme.