Csernobil

A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. 

április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil
városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia
 felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia[1] után a
legsúlyosabb katasztrófa.[2][3] A baleset következtében 50·106 Ci radionuklid került a
légtérbe, aminek 70 százaléka jutott Fehéroroszország területére.[
A védőépületek hiánya ("a radioaktív felhő
elhaladásának idejére a lakosság tagjainak fedett
helyen, zárt ablakok és ajtók mögött kell
tartózkodni, a napi életvitelből a nyílttéri
tartózkodás kihagyásával ugyanis jelentősen
lecsökkenthető az elszenvedett sugáradag"[10])
miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió
nyugati részére, valamint Európa más részeire[11]
 és az Egyesült Államok keleti részére. Május 4-ig
a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130
ezer embert telepítettek ki.[12] A mai Ukrajna, 
Fehéroroszország és Oroszország területén
hatalmas területek szennyeződtek, nagyjából 320
ezer négyzetkilométeres területet érintett a
robbanássorozat.[13] Megközelítően 200 000 embert
kellett kitelepíteni.
A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt, helyi
idő szerint éjjel fél egy körül. A fenti videón jól követhető a
kiszabaduló radioaktív szennyezés terjedése, és hogy majdnem
4 napba tellett, mire 29-én kevéssel éjfél előtt észak felől eléri
hazánkat.
A robbanás által a levegőbe került radioaktív anyagok az égő
grafit füstjével magasra szálltak. A szennyezés kiáramlását csak
május 6-ára sikerült elfojtani, a reaktor üzemanyagának
körülbelül 3,5 százaléka szabadult ki és szóródott szét.

A csernobili sugárterhelés a hazai lakosság körében nem járult

hozzá a daganatos halálozások 1970 óta nyilvántartott
folyamatos növekedéséhez. Magyarországon nem észleltek
változást a gyermekkori leukémiás, limfómás és
pajzsmirigydaganatos megbetegedések gyakoriságában sem.
Vizsgálták a fejlődési rendellenességekkel született csecsemők
számának alakulását is, de sem a területi, sem az időbeli
megoszlásban nem volt kimutatható semmiféle, a csernobili
baleset utóhatásának betudható növekedés.
A csernobili veszélyzónában katasztrófa elhárítást végző
510 ezer katona, illetve az onnan evakuált 336 ezer
polgári lakos, összesen tehát kb 850 ezer ember kapott
jelentős, több száz millisievert (átlagosan 350 millisievert)
nagyságú sugárdózist. Ennek hatásait jelenleg is csak
találgatják a kutatók, de abban egyetért a WHO és a
Greenpeace (mely 2005-ben jelentést készített Csernobil
hatásairól), hogy a sugárzásnak kitett 850 ezer fő legalább
0,8-1% -a a csernobili katasztrófa miatt halálozott el,
valamilyen radioaktív behatással kapcsolatba hozható
betegségben. Ez minimum 7-8 ezer embert jelent.
Sok, ember által okozott katasztrófa évek alatt szinte
nyomtalanul eltűnik, csak néhány emléktábla, esetleg
valamilyen múzeum emlékezteti az arra járókat a
múltra. Csernobil nem ilyen. Harminc évvel a nukleáris
baleset után is velünk vannak a következmények: a
gyerekek ritka genetikai betegségekkel születnek, az
eltakarításban részt vevő likvidátorok egészségügyi
problémákkal küzdenek, a zóna pedig még mindig tele
sugárzó anyagokkal. Néhányan mégis inkább ott élnek.
 VÉGE
Készítette: Géczi Vilmos