A Sztálingrádi csata

Készítette: Körtvélyesi Zoltán

Fontos részletek:
• Kitörése:1942. augusztus 21.
• Vége: 1943. február 2.
• Helyszínei:
Sztálingrád,Szovjetunió
• Néhány Parancsnok: Adolf
Hitler, Wolfram von
Richthofen, Friedrich
Paulus 
• Vaszilij Csujkov
• Flag of the Soviet Union.svg
Alekszandr Mihajlovics
Vaszilevszkij
A város jelentősége:
• Sztálingrád elfoglalása több okból volt fontos Hitler számára. A Volga
folyó partján fekvő jelentős iparváros fontos oroszországi szállítási útvonalak
csomópontjában helyezkedett el, és elfoglalásával biztosítani lehetett volna
a Kaukázusban előrenyomuló német csapatok bal szárnyát.
• A gazdag kaukázusi olajmezők elfoglalása az olajban már ekkor szűkölködő
német hadigazdaság számára lett volna nélkülözhetetlen.
• Végezetül, a Sztálin nevét viselő város elfoglalása fontos ideológiai
és propaganda-győzelem lett volna.
• Sztálin tudatában volt annak is, hogy a szovjet hadsereg modern, mozgó
páncélos-harcászatban ekkor még nem vehette fel a versenyt a német
hadigépezettel. Egy városért vívott utcai harcok során azonban ezek az
előnyök nem érvényesülnek, a szovjetek egyszerű létszámfölénye és a
legendás orosz kitartás azonban igen.
Első fázis: Német támadás:
• A csatát a Luftwaffe nyitotta meg, rommá bombázva a város
nagy részét. A civil lakosság hatalmas veszteségeket
szenvedett, a házak nagy része összedőlt, a város
gyakorlatilag lakhatatlanná vált.  
• Augusztus 23-án a német légierő gyújtóbombákkal támadott,
és az ettől keletkező tűzviharban több ezer lakos veszítette
életét.
• Szinte a teljes város leégett, az épületekből csak romkupacok
és kiégett fal-csonkok maradtak.
• A légvédelmi tüzérek sem kiképzéssel, sem megfelelő
fegyverzettel nem rendelkeztek földi célpontok elleni harcra,
mégis kitartottak a támadó német tankokkal szemben. 
• Novemberre, három hónapnyi kínkeserves előrenyomulás
után a németek kijutottak a folyópartra, birtokolták a város
90%-át, két csoportra vágták és elszigetelték a maradék
szovjet erőket.
Második fázis: Szovjet ellentámadás
• Sztálingrád német ostroma alatt a "B" hadseregcsoport minden erejét a városért folyó
harcra összpontosította. A hadseregcsoport szárnyainak biztosítása a szövetséges
olasz, magyar és román hadseregekre maradt, akik mind felszerelésben, mind
kiképzésben elmaradtak a németektől.
• A küzdelem erősödésével minden szállítási kapacitást és hadianyagot a városért
harcoló német seregek számára foglaltak le, és az orosz tél beköszöntével a szárnyakat
biztosító hadseregek egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Az Uránusz hadművelet:
• Az ősz folyamán Vasziljevszkij és Georgij Zsukov, a szovjet stratégiai tervezésért
felelős tábornokok jelentős erőket vezényeltek a sztyeppékre Sztálingrádtól északra és
délre. 
• A terv az volt, hogy a német csapatokat lekötik a városban, és északról és délről
áttörve a szárnyakon, bekerítik Sztálingrádot. Zsukov ezzel egy korábbi,
a japán hadsereg ellen 1939-ben aratott győztes csatáját ismételte volna meg, több
mint tízszer akkora méretben.
• November 20-án megindult a támadás következő lépcsője, a várostól délre védekező
4. román hadtestet két szovjet hadsereg támadta meg. A román csapatok órák alatt
szétforgácsolódtak.
Sztálingrád szovjet bekerítése:
• Az átkaroló műveletek eredményeképp mintegy 250 000 német,
román (ill. kis létszámú horvát és egyéb szövetséges) csapat találta
magát körülzárva. A bekerítésben rekedt további kb. 10 000 életben
maradt polgári lakos és több ezer szovjet hadifogoly. A gyűrű
bezárása után Vatutyin csapatai haladéktalanul két védelmi vonal
kiépítésébe kezdtek.
• A "belső" vonal volt hivatott megakadályozni a német kitörési
kísérleteket, a "külső" pedig a felmentő csapatok ellen készült.
• A szovjet bekerítés után a német vezérkar azonnali kitörést
szorgalmazott. A Luftwaffe vezetői azonban biztosították Hitlert,
hogy a német légierő képes a 6. hadsereget légihíd útján ellátni. Így
a 6. hadsereg képes lett volna hatékonyan lekötni a szovjeteket, és
lett volna idő megfelelően előkészíteni a felmentő támadást.
• Wolfram von Richthofen, a német 4. légiflotta parancsnoka hiába
próbált tiltakozni a lehetetlen terv ellen. Hitler a légihíd
megteremtése mellett döntött, és kiadta a parancsot, hogy
Sztálingrádot az utolsó emberig tartani kell.
A Kis Szaturnusz hadművelet:
• A szovjet csapatok megszilárdították pozícióikat a város
körül, és heves támadásokat indítottak a bekerített német
erők felszámolására. Decemberben a német csapatok délről
megpróbálták a gyűrűt áttörni (Wintergewitter („Téli
zivatar”) hadművelet), ezt a felmentő kísérletet a szovjetek
visszaverték.
• A beköszöntő hideg orosz tél tovább nehezítette a helyzetet.
A Volga befagyott, jelentősen javítva a szovjet utánpótlás
helyzetén.
• A bekerített katonák kezdtek kifogyni élelmiszerből,
lőszerből, fűtőanyagból és gyógyszerekből, és ezrével haltak
meg fagysérülések, éhezés és betegségek következtében.
December 16-án a szovjetek megindították a Malij Szaturn
(„Kis Szaturnusz”) hadműveletet, hogy a várostól északra
átkeljenek a Don folyón, és elfoglalják Rosztovot. 
• A szovjeteknek végül nem sikerült elfoglalnia Rosztovot.
• December 3. hetében a szovjetek merész harckocsi-portyát
intéztek nyugati irányban mélyen a német vonalak mögé.
A csata vége, és győztese:
• A körülzárt német csapatok egyre inkább szorultak vissza a
belvárosba. Január 25-ére elveszítették
mindkét repülőterüket, ami teljesen lehetetlenné tette a
további utánpótlást és a sebesültek elszállítását. Ennek
ellenére folytatták a makacs ellenállást. A szovjeteket
kezdetben meglepte a bekerített katonák magas száma, és
többször meg kellett erősíteniük az ostromgyűrűt. 
• Parlamenter útján tettek egy meglehetősen nagyvonalú
ajánlatot Paulusnak a kapitulációra: garantálták volna a
foglyok normális ellátását és orvosi kezelését a háború
végéig, utána pedig kiengedték volna őket egy tetszőleges
harmadik országba. Paulus, hűen a Hitlertől kapott
parancshoz, az ajánlatot elutasította.
• A német közvéleményt 1943 januárjáig nem tájékoztatták a
vereségről, azonban a megszokott heti rendszerességű
győzelmi jelentéseket egy ideje már abbahagyták, így
lehetett sejteni, hogy nincs minden a legnagyobb rendben.
Kisebb-nagyobb katonai kudarcokat korábban is
elszenvedett már a Harmadik Birodalom, de ehhez fogható
csapás még nem érte. 
A csata utóélete:
• Sztálingrád 1945-ben a "Hős
Város" címet kapta, amit 12 olyan
szovjet városnak adományoztak,
amelyek a világháborúban különösen
kegyetlen harcok színterei voltak. A
60-as években a Mamajev Kurgánon
hatalmas emlékmű-komplexumot
építettek.
• A súlyosabb harcok színhelyei
(Pavlov-ház, a gabonasiló, egyes
gyártelepek) múzeumként ma is
látogathatók. A Mamajev Kurgán
oldalából még ma is gyakran
fordulnak ki fémszilánkok és emberi
csontok maradványai.
• Sztálingrád neve egybeforrott a
gigászi, könyörtelen küzdelemmel,
ahol az egyetlen lehetséges emberi
magatartás a hősi önfeláldozás.
Köszönöm a figyelmet!