Professional Documents
Culture Documents
Tétel A Római Prózairodalom
Tétel A Római Prózairodalom
Posta Anna
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar
Egyetemi tanársegéd
Világirodalom 1. (OMA)
Műveltségi és poétikai modul 1. (BA)
A római prózairodalom
• Sztoikus filozófia hívei: tűrni kell, hallgatni kell, úszni kell az árral
(a csendes szemlélődő)! – Petronius – I. sz.
• A misztikus kultuszok tanai: vigaszt keresni! – Apuleius – II. sz.
I.
Az ezüstkor prózairodalma
Petronius:
Satyricon
1. Petronius élete
• Petronius v. Petronius Arbiter
• Valószínűleg Titus Petronius Niger – a 62. év consula, Kr. u. I. sz.
• Nero udvarában: „arbiter elegantiae” – innen az Arbiter ragadványnév
(a választékos ízlés mestere)
• Tacitus (Annales) érzékletes portréja Petroniusról:
„(…) ő a nappalt alvással, az éjszakát hivatalos ügyekkel és az élet
gyönyörűségeivel töltötte, s mint ahogy másokat szorgalmuk, őt
semmittevése tette híressé, mégsem tartották korhelynek és tékozlónak,
mint általában azokat, akik vagyonukat elfecsérlik, hanem finom ízlésű
életművésznek (…) Bithynia proconsulaként, majd consuli minőségében
mégis tettetős és intézkedésre termett férfinak mutatkozott. Azután
visszasüllyedvén a bűnökbe, vagy a bűnök utánzásával, mint a választékos
ízlés mestere Nero bizalmas baráti körébe került be, mert a császár csak azt
tartotta a bőség kellemes és kényeztető ajándékának, amit Petronius
jóváhagyásra ajánlott.” /Borzsák István fordítása/
2. Petronius halála
• 66-ban halt meg
• Tigellinus, Nero minisztere és kegyence féltékeny lett Petronius
befolyására, így bevádolta őt a császárnál
• Petronius önkezével vetett véget életének
• Tacitus leírása (Annales)
„Mégsem dobta el magától elhamarkodottan az életet, hanem felvágott és
tetszése szerint bekötözött ereit megint csak felnyitotta és beszélgetett
barátaival, nem komoly hangon, vagy mintha az állhatatosság dicsőségére
pályázna. Hallgatta is szavaikat, de nem a lélek halhatatlanságáról, nem is a
bölcsek tanításairól, hanem könnyed dalokat és játékos verseket (…)
Még végrendeletében sem hízelgett – mint a legtöbb halni készülő –
Nerónak, Tigelliusnak vagy más hatalmasságnak, hanem a princeps bűneit
a megrontott ifjak s asszonyok nevével együtt, és minden gyalázatának
újdonságát leírta és lepecsételve elküldte Nerónak.” /Borzsák István
fordítása/
3. Petronius és a Satyricon???
• A mű címét egymástól eltérő változatokban közlik: Satirae,
Saturae, Satiricon, Satyricon
• A mű szerzőjét pedig Petronius / Arbiter / Petronius Arbiter
néven idézik
• Csak töredékeket ismerünk a műből
• Tacitus nem állítja Petroniusról, hogy író volt
• De a jellemzésből feltételezhető, hogy Petroniust érdekelte,
vonzotta az irodalom, így akár a Satyricon című mű szerzője is
lehetett – De ez nem 100% biztos!
• A kutatók, filológusok a Satyricon keletkezési idejét a 63-65.
évekre teszik
4. A Satyricon műfaja és felépítése
• Satirae, Saturae, Satiricon, Satyricon
• A kutatók többsége a Satyricont fogadja el eredeti címnek
• Szatírtörténetek, kópétörténetek
• AZ ELSŐ EURÓPAI REGÉNY (szatirikus regény) – énregény
• Tematikai-formai hasonlóság a szatírával (utazás, lakoma, próza
vegyítése a verssel)
Apuleius:
Az aranyszamár
1. Apuleius élete
• Lucius Apuleius – a hagyomány adta neki a Lucius praenoment
• Afrikában született 125 körül – Kr. u. II. sz.
• Gazdag és tekintélyes család
• Karthagóban tanult grammatikát és retorikát
• Athéni tanulmányútján habzsolta a tudományokat (poétika, geometria,
musica, dialektika, filozófia)
• Utazó filozófus és szónok lett
• Keleti utazások: teológusokkal, asztrológusokkal, mágusokkal
értekezik
• Egy ideig Rómában ügyvédi gyakorlatot folytat, majd utazgat
• Egy özvegyasszonyt vesz feleségül – 10 évvel idősebb nála
• Karthagóban a császárkultusz papja lett
• Már életében mágusként és csodatevőként tisztelték, szobrokat
állítottak neki
2. Apuleius munkái
• Petronius: Satyricon
– Trimalchio lakomája: XXVI–LXXIX. fejezetek
VAGY
• Apuleius: Az aranyszamár
– Amor és Psyché története: 5–6. könyv