Colegiul National Simion Barnutiu

A SZOVETEK

Balog David
Hámszövetek (tela epithelialis) a testfelszínt és a belső üregek
falát borítják, ennek megfelelően mindhárom csíralemezből
kialakulhatnak. Sejtek szorosan illeszkednek egymáshoz,
táplálékukat az alaphártya felől kapják. A hám lehet egy- vagy
többrétegű, elszarusodó vagy el nem szarusodó. A hámokat
funkciójuk szerint csoportosítjuk (Bakonyi et al.):

fedőhám,
felszívó hám,
pigmenthám,
érzékhám,
mirigyhám.
A hámszövetnek nincs saját érhálózata, az alatta lévő
kötőszövet segítségével bonyolítja le anyagforgalmát. Sejt
közötti állománya elenyésző. (Előbbiek csak a fedőhámokra
igazak maradéktalanul!) Az egyrétegű hám előfordulása
általános, a többrétegű hám csak a gerinceseknél található meg.
A fedőhámok fedik, beborítják és védik az alattuk lévő
szövetrétegeket a testfelszínen és az üreges szervekben. Ide
tartozik a bőr hámja és a nyálkahártyák bizonyos részeinek
hámja. A felszívó hámok a víz és a tápanyagok felszívódását
végzik az emésztőrendszerben, valamint a szervezet számára
hasznos anyagok visszaszívódását a szűrletből a vesékben. A
mirigyhámok váladékot termelnek, amelyek vagy a külvilágba,
vagy az üreges belső szervekbe (külső elválasztású mirigyek),
vagy a vérbe ürülnek (belső elválasztású mirigyek).
Sejtek alakja szerint:

Laphám
Köbhám
Hengerhám
Rétegezettség szerint:

Egyrétegű – laphám, köbhám, hengerhám

Többrétegű (általában kétrétegű) köbhám - verejtékmirigyek
kivezetőcsöveiben fordul elő.
Többrétegű: (elszarusodó és el nem szarusodó) laphám,
hengerhám, átmeneti hám (urotélium) (ezeknél a legalsó
sejtréteg (stratum germinativum) folyamatosan osztódik). Azt,
hogy többrétegű laphámról vagy hengerhámról van szó, a
legfelső sejtrétegek típusa alapján határozzuk meg. Az
urotélium olyan sajátos hámféleség, amely a húgyutak
legnagyobb részét béleli. Felső sejtrétegét ún. ernyősejtek
alkotják (lásd: Húgyhólyag).
Sima izomszövet - A orsó alakú sejtekből áll. A sejtek közötti
mechanikai és elektromos kapcsolatokat sejtkapcsoló
szerkezetek biztosítják. Általánosan elterjedt a gerinctelenek és
a gerincesek belső szerveiben. Mozgása viszonylag lassú, de
kitartó. Az autonóm idegrendszer idegzi be.
Szívizom - Térben elágazó alakú, egymagvú izomsejtek
alkotják. Kontraktilis egységek itt is a szarkomérek. A sejtek
között mechanikus és elektromos kapcsolódást biztosító
sejtkapcsolatok vannak (Eberth-féle vonal; discus intercalaris).
Összehúzódásait (systole) elernyedés (diastole) követi, a kettő
együtt a szívciklus. Az a szívciklusok percenkénti száma a
szívritmus. Beidegzését az autonóm idegrendszerből kapja.
Saját ingerületképző és ingervezető rendszerének köszönhetően
beidegzésétől megfosztva is képes működni (automácia).
Porcszövet. Porcsejtekből és a sejtek által termelt sejtközötti
állományból áll. Ereket nem tartalmaz. Három típusa van: az
üvegporc pl. (ízületi porcok), a kollagén rostos porc
(csigolyaközti porckorongok anulus fibrosusa), és a rugalmas
rostos porc (gégefedő).
Gerinchúrszövet - chorda szövet, a gerinc előfutárát, a
gerinchúrt építi fel. Nem szilárd szövet, de kötőszövetes
burokba zárt nagy víztartalmú sejtjei összességükben rugalmas
támasztólemezt képeznek. Felnőttkori maradványai a
csigolyaközti porckorongok kocsonyás belseje (nucleus
pulposus).
A kötőszövetek típusai:

Embrionális kötőszövet
Érett kocsonyás kötőszövet - a köldökzsinórban található
Laza rostos kötőszövet - ez fordul elő a legnagyobb mennyiségben és a testnek lényegében minden
területén (sejtjei részben a kötőszövet saját sejtjei, fibroblaszok, fibrociták, hisztiociták; nagy részük a
vérből vándorol ki, limfociták, plasmasejtek, granulociták, monociták)
Tömött rostos kötőszövet - legjellemzőbb képviselője az ínszövet, amely párhuzamos elrendeződésű
kollagén rostokból és közöttük viszonylag kevés, apró ínsejtekből (tendocyta) áll. A tömött kollagén
rostok erőssé, nyújtási terhelésekkel szemben ellenállóvá teszik az inakat. Az izmok ezek közvetítésével
tapadnak a csontokon. Vérellátása szegényes, ezért sérülés után lassan gyógyul.
Reticularis kötőszövet, amely reticulumsejtekből és rácsrostokból áll. Ez alkotja a nyirokszervek vázát (a
csecsemőmirigy kivételével), a vörös csontvelő vázát, a bél nyárkahártyájánat saját kötőszöves rétegét
(tunica propria mucosae)
Vér: a sejtközötti állomány - a vérplazma - folyékony, ebben úsznak a vörösvértestek, fehérvérsejtek és
vérlemezkék.
Zsírszövet - a fehér zsírszövet tömény energiaraktár, táplálékbőség idején feltöltődik, mostohább
időszakban biztosítja a túlélést, a bőraljában (tela subcutanea) jelentős hőszigetelő réteget képez ; a barna
zsírszövet hőtermelő szövet, amelynek csecsemőkorban van fontos szerepe. (Téli álmot alvó állatoknál a
testhőmérséklet emelésével a téli álomból való felébredést teszi lehetővé.)
 Bibliografia

Wikipedia