Az I.

világháború
technikái
Készítette: Pető Zsolt
A Britek tankja: A Mark I
A brit nehéz harckocsik rokon páncélozott harcjárművek sorozata
voltak, amelyeket az Egyesült Királyság fejlesztett ki az 
első világháború alatt . A Mark I volt a világ első harckocsija , egy
lánctalpas, fegyveres és páncélozott jármű, amely harcba állt. A "tank"
név kezdetben egy kódnév volt, hogy megőrizze a titkot, és elrejtse
valódi célját azáltal, hogy vízi szállítójárműnek tűnt, amellyel vizet
szállítanak a fronton lévő csapatoknak. [2] A típust 1915-ben
fejlesztették ki, hogy megtörjék a lövészárok -háború
patthelyzetét . Túlélhetné a géppuskát és a kézifegyverek tüzét a " 
Senkiföldjén ", nehéz terepen utazhatna, szögesdrótot zúznaés
lövészárkokon át, hogy erős fegyverzettel megtámadják a megerősített
ellenséges állásokat. A harckocsik utánpótlást és csapatokat is
szállítottak.
A Mark I:
 • A7V (D)
• A robosztus „mozgó erőd” tervezését a britek
1916-os sikerei után kezdték el a
A németek harckocsifejlesztést addig elhanyagoló
Németországban. A prototípus 1917-re
tankja: Az készen állt, de a gyártást megindítani csak
1918-ban tudta a kimerült német hadiipar.
A7V Mindössze 20 készült belőle, és az
elkapkodott tervezés meg is mutatkozott. A
gyalogság támogatását nem tudta elvégezni,
mivel lemaradt a rohamozó katonák mögött.
Nehéz súlya és kedvezőtlen kialakítású
futóműve miatt nagyon instabil volt. Kevés
eredménnyel használták, egy A7V volt a
birtek áldozata az első tanknak tank elleni
összecsapása során.
A7V felépítése:
A Flammenwerfer M.16: Lángszóró
• A Flammenwerfer M.16. egy német ember által hordozható
hátizsákos lángszóró volt, amelyet az I. világháborúban 
lövészárokháborúban használtak . Ez volt az első lángszóró, amelyet
valaha harcban használtak, 1915-ben Verdunban . 1918-ban
a franciaországi 
argonne-erdői csatában is használták a szövetséges erők ellen, amint a
z az 
Elveszett zászlóalj című 2001-es filmben is szerepel, bár a The Living
Age 1917-es számában megjelent beszámoló szerint szemtanúk
beszámolói is szerepeltek a csatában. a Somme-ban 1916-ban.
A hadihajók: Szent István
• A korszerű csatahajó építését 1912-ben kezdték el, de testvérhajóival ellentétben
nem Triesztben, hanem a Fiume melletti Danubius gyárban, így a Szent István a
legnagyobb magyar építésű hadihajó. Osztálya többi egységéhez képest más
kazánrendszere és turbinái voltak, négy helyett két hajócsavart kapott, s kisebb
eltérések voltak a felépítményben is. 1915-ben állt hadrendbe, de a háború során
jórészt a polai kikötőben állomásozott, azt gyakorlatilag csak a lőgyakorlatok alatt
hagyta el. Első jelentős harci bevetése végzetessé vált: 1918. június 9-én futott ki
egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő
tengerzárat. 10-én hajnalban olasz torpedóvető motorcsónakok támadtak a
kötelékre. A Szent István két torpedótalálatot kapott, oldalára dőlt, és 6 óra 12
perckor elsüllyedt. 89 ember veszett oda, de nagy volt az erkölcsi kár is, hiszen
először fordult elő, hogy egy csatahajót torpedókkal semmisítettek meg.
Érdekesség, hogy a Szent István pusztulását a kora reggeli időpont ellenére
sikerült filmen is rögzíteni. Csatahajók esetében ilyen felvétel ezen kívül csak a
második világháborúban elpusztult HMS Barham-ról készült.
Testvérhajói : Viribus Unitis ; Tegetthoff ; Prinz Eugen
A hadihajók: Hasburg
• Építését 1899 márciusában kezdték meg, 1902 utolsó napján állt
szolgálatba. Röviddel ezután fedélzetére vezényelték 
Horthy Miklóst. Fő tüzérségének szokatlan elrendezése volt: az
éltoronyba ikeröveget, a fartoronyba viszont csak egy löveget
szereltek. 1911–12-ben átépítették. A háború kitörésekor
testvérhajóival együtt a 4. csatahajó-divíziót képező Habsburg már
elavultnak számított, az ekkor rövid időre kapitányként visszatérő
Horthy nem is leplezte csalódottságát. A hajó legjelentősebb
háborús bevetésére az olaszok hadüzenetét megtorló akció során,
Ancona lövetésekor került sor. 1917 szeptemberében
iskolahajónak minősítették vissza, aktív szolgálatot ezt követően
már nem látott el. A háború után az angolok kapták meg, de ők
továbbadták Olaszországnak. Ott bontották le 1921-ben.
Testvérhajói : Árpád, Babenberg
A hadihajók: Árpád
• A Habsburg-osztály második egységeként 1899-ben kezdték
építeni. Az Adriai-tengerre tervezett csatahajók főtüzérsége nem
mondható erősnek, páncélozottságuk és közepes tüzérségük viszont
megfelelőnek tekinthető. Az Árpád-ot 1911–12-ben átépítették,
ennek ellenére a háború kitörésekor már nem számított
korszerűnek. Legjelentősebb bevetésére az olasz hadüzenetetet
követően került sor, 1915. május 23-án részese volt annak a
köteléknek, mely Anconát bombázta. 1917. december 19-én a
cortelazzói nehéz ütegeket lőtte, ismét egy kötelék tagjaként. 1918
februárjában kivonták a csapatszolgálatból, ezután iskolahajóként
szolgált, legénységét tengeralattjárós és légi szolgálatra osztották
be. A háború után Nagy-Britanniának ítélték, de ők továbbadták
az olaszoknak, akik 1921-ben lebontották.
Testvérhajói : Habsburg, Babenberg
Tengeralattjárók:
• Az első világháború során a tengeralattjáró fegyvernem igazolta létjogosultságát,
bizonyította hatékonyságát, és ezzel párhuzamosan jelentős fejlődésen ment át.
Mindezeket a sikereket úgy érte el, hogy a hadviselő felek haditengerészete
általában is felkészületlen volt még a háborúra, és hatványozottan igaz volt ez a
tény az addig jelentéktelen szerepet játszott U-hajókra.
• A felkészültségben hátul kullogó Németország nagy előnye volt a technikai
fejlettség. Az ő hajóikon használták a legfejlettebb meghajtást. A Diesel-motorok
ezután sokáig domináltak a fegyvernem történetében, a hadviselő felek közül
pedig a németek vették a legkomolyabban ezen fegyvernem használatát,
fejlesztését.
• Az első, nagy visszhangot kiváltó akcióra nem kellett sokáig várni: 1914.
szeptember 22-én az U–9 jelű német tengeralattjáró valamivel több, mint egy
óra leforgása alatt három brit hadihajót is a tenger fenekére küldött. Az Aboukir,
a Cressy és a Hogue elsüllyesztése jelezte, hogy az akkor még leginkább kicsi, és
igencsak megbízhatatlan U-hajók nagy jövő előtt állhatnak.
A tengeralattjárók:
• A feltételes mód mindenképpen indokolt volt, hiszen rengeteg
veszteség származott műszaki hibákból. Elégtelen volt a torpedóvető
csövek és a torpedók technikai kidolgozottsága is. Ezzel szemben
esett latba az a tény, hogy gyakorlatilag nem volt megfelelő fegyver
a tengeralattjárók ellen. A hajók egészen az észlelésig a felszínen
haladhattak, csak támadáshoz kellett lemerülniük. Amikor pedig
ágyúkat szereltek rájuk, gyakran a célpont megsemmisítését is vízen
úszva végezték.
• Az első időkben a hajókra az aknarakó tevékenység volt jellemző, és
valószínűleg az ellenséges aknák okozták ekkor a legnagyobb
veszteségeket is. Később hatékonyabb fegyver jelent meg: a mélyvízi
bomba. Ezek használata viszont csak 1917-től vált általánossá.
A tengeralattjárók:
• Az alkalmazott hadviselésre rányomta bélyegét a haditengerészetek
már említett felkészületlenségéből eredő óvatossága. A britek
tengeri blokád alá vonták Németországot, melyre válaszul 1915
februárjában a korlátlan tengeralattjáró-háborút kapták. A
németek válogatás nélkül süllyesztették el a kereskedelmi hajókat. A
britek viszontválasza a Q-hajó volt: szállítóhajókat fegyvereztek fel,
és álcáztak. Az ilyen „csali-hajókat” a víz felszínén megközelítő U-
hajó védtelen volt a lövegek tüzével szemben. Szintén csökkentette a
veszteségeket a konvojrendszer bevezetése.
• 1915-ben híres harci esemény volt az U–21 portyája a
Dardanelláknál. Két vagy három nagy brit hajó, a Triumph,
a Majestic (és egyes források szerint még a Goliath) esett áldozatául.
(Ez utóbbit esetleg egy török naszád torpedója küldte hullámsírba.)
A tengeralattjárók:
• A korlátlan tengeralattjáró-hadviselés idején brit kereskedőhajók mellett semleges
országok hajói is áldozatul estek. A leghírhedtebb eset a Lusitania elsüllyedése volt.
Az amerikai személygőzössel 1198 ember száll hullámsírba. Az is igaz, hogy az 1915.
május 7-i katasztrófáról már megtörténte után ellentmondó jelentések születtek. A
hivatalos verzió, miszerint az U–20 torpedója okozta (az egyes feltételezések szerint
hadianyagot is szállító) tengerjáró végzetét, méginkább megkérdőjeleződött,
amikor Robert Ballard és csapata alaposan megvizsgálták a roncsot. Torpedó okozta
sérülésnek ugyanis nyomát sem találták...

• Ennek ellenére ez az eset közvetve egyrészt az USA hadbalépését, másrészt a német

hadviselés megváltoztatását eredményezte, bár 1917 februárjában rövid időre ismét
visszatértek a korlátlan tengeralattjáró-háborúra.
• Említést érdemel még, hogy az Adrián a Monarchia tengeralattjáróin szolgálva több
hazánkfia is részt vett a tengeri harcban. A magasabb beosztású tisztek kb. 30%-a volt
magyar származású.
A vadász repülőgépek: Ilja Muromec
• A cári Oroszországban sem hanyagolták el a katonai célú
repülőgépgyártást, így a háború kitörésekor tekintélyes légierővel
számolhattak. Az Ilja Muromecet eredetileg utasszállító gépnek szánta
tervezője, a később helikopteréről ismertté vált Igor Sikorsky. A
háború hatására azonban úgy döntött, megváltoztatja egy kicsit a gép
tulajdonságait, és átalakíttatta a konstrukciót nehéz bombázógéppé. A
hatalmas gépet négy Sunbeam Crusader V8-as motor emelte a
magasba, és nyolcszáz kilogrammos bombaterhet tudott szállítani. A
védelemről nem kevesebb, mint kilenc géppuska gondoskodott,
méghozzá olyan hatékonyan, hogy a Muromecek közül nem sokat
sikerült a németeknek a háború négy éve alatt megsemmisíteni az erős
védelmi fegyverzet miatt.
A vadász repülőgépek: Royal Aircraft Factory S.E.5
• A Henry P. Folland, J. Kenworthy és F.W. Goodden őrnagy által
tervezett kiváló angol vadászgép prototípusa 1916. november 22-én
startolt el először. A tesztek során az eredetileg használt 150 lóerős
motorját hamar lecserélték először a Hispano-Suiza, később a
Wolesley Viper motorokra, melyek 203 lóerős teljesítménye jobb
eredményeket ígért. Az erős motornak és a stabil törzsnek
köszönhetően a gépet kiválóan fel lehetett fegyverezni, és a
mozgékonysága sem hagyott kívánnivalót maga után. Az első éles
bevetésre 1917. április 22-én került sor a németek ellen, a
franciaországi vonalak mögötti járőrözés során, majd négy nappal
később Albert Ball százados egy légi csatában sikeresen lelőtt vele két
német repülőt.
A vadász repülőgépek: Fokker Dreidecker
• Az első világháború egyik legismertebb repülőgépe a német Fokker
gyár háromfedelű konstrukciója volt. Az együléses gépet az angol
Sopwith Triplane mintájára tervezték. A Dreidecker rendkívül szűk
fordulókra volt képes, és kiváló teljesítményt nyújtott emelkedő
repülésben. Hírnevét leginkább annak köszönheti, hogy számos ász,
köztük a híres Manfred von Richthofen repülte ezt a típust, aki a
„Vörös Báró" becenevet is tűzpiros Dr.I-esének köszönhetően kapta,
illetve 1918. április 21-én a 425/17-es számú Dr.I-essel vesztette
életét, miután már nyolcvan légi csatában aratott győzelmet korábban.
Köszönöm a figyelmet! :)
•.