II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskola

Készítette: Banha Viktória
Levelező tagozat
Magyar nyelv és irodalom
MA/I.évf.
BALLA D. KÁROLY
 Balla D. Károly, saját nevét Károj alakban írja
(Ungvár, 1957. január 17., más források
szerint 1956. szeptember 9. ) József Attila-
díjas kárpátaljai magyar író, szerkesztő, blogger.
Költőként indult, majd verseskötetei után sorra
megjelentek novellái, publicisztikai kötetei,
drámái, regényei.
 Közel harminc önálló könyv szerzője.
Írócsoportok vezetése, folyóiratok és kiadók
alapítása, internetes portálok indítása fűződik
nevéhez. A 2000-es években fokozatosan
felszámolta közéleti és irodalomszervezői
kötöttségeit. Meglehetős visszavonultságban él és
alkot, azonban sokat publikál, és az interneten is
intenzív a jelenléte.
 ÉLETPÁLYÁJA

 A kárpátaljai Ugváron (Uzsgorod; akkor Szovjetunió, 1991-től Ukrajna)

született. Édesapja, Balla László neves író, szerkesztő, irodalompolitikus, akinek
szerepe volt fia írói indulásában.
 Balla D. Károly szülővárosának egyetlen magyar iskolájába járt, itt érettségizett
1974-ben. Ugyanebben az évben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem esti
tagozatának fizika szakára. Ezzel párhuzamosan kezdett dolgozni, évekig volt az
egyetem egyik technológiai laboratóriumában laboráns. Hét befejezett
szemeszter után megszakította tanulmányait, és kis szünet után az egyetem
bölcsészettudományi karára nyert felvételt magyar nyelv és irodalom szakra,
levelező tagozatra. Ugyanekkor kezdett dolgozni a kijevi tankönyvkiadó ungvári
magyar szerkesztőségében, ahol előbb korrektorként, majd szerkesztőként
működött, összesen kilenc éven át. Az 1980-as évek  végén megvált
munkahelyétől, és tanulmányait is befejezte (nem sokkal a diploma előtt). 1989-
től szabadfoglalkozású.
 Az 1980-as és 1990-es években több közéleti és irodalomszervezői
funkciót is betöltött. Miközben folyamatosan írt és publikált, részt vett a
kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek alapításában és irányító
testületeinek a munkájában, vezetője volt a helyi írócsoportoknak, alapított
folyóiratokat, kiadót, alapítványt, irodalmi szalont, szervezett könyvvásárt,
számos rendezvényen vállalt szereplést. Később fokozatosan felhagyott az
ez irányú tevékenységekkel, ezzel együtt kapcsolata is megromlott a helyi
közélet és irodalmi élet résztvevőivel. Ahogy ő fogalmazott: visszament
írónak és magánembernek. Visszavonultan él, de folyamatosan alkot,
publikál, könyvei jelennek meg, az interneten is meglehetős aktivitást
mutat.
 1993-ban házasságot kötött Berniczky Évával. 1985-ben született Kolos
fiuk, 1988-ban Csönge lányuk.
 ÍRÓI MUNKÁSSÁGA
(AZ 1990-ES ÉVEKIG)

 1973-tól kezdett verseket publikálni előbb helyi, majd magyarországi

lapokban. 1979-ben jelent meg első verseskönyve Álmodj zenét! címmel,
amely még magán viseli a szovjet ideológia és a pangás időszakának nyomait.
Ezt további, egyre letisztultabb költői világot tükröző kötetek, majd 1988-ban
egy novellákat és színpadi játékot tartalmazó könyv (Valahol tűz van) követte.
Ebben az időben, a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett glasznoszty és
peresztrojka  szabadabb levegőjében már éles hangú publicisztikákat tett
közzé, amelyekben leginkább a kárpátaljai magyarság helyzetét elemezte.
A Kárpáti Igaz Szóban 1987-ben megjelent Internacionalizmus és nemzeti
öntudat hónapokig tartó sajtóvitát indított, az 1988-ban a Mozgó
Világban publikált Peresztrojkácska Kárpátalján „az illetékesek”
felháborodását kiváltva nagy port kavart. Ezen írásai kötetbe gyűjtve először
1993-ban jelentek meg Kis(ebbségi) magyar skizofrénia címmel.
 ÍRÓI MUNKÁSSÁGA
(AZ 1990-ES ÉVEK UTÁN)

 Prózaírói munkássága
Szépírói világában és irodalomszemléletében az 1990-es évektől  fordulat
figyelhető meg. Míg korábbi műveire az intellektuális elvontság mellett a közösségi
elkötelezettség is jellemző volt, addig a kilencvenes évek elején-közepén
szembefordult a kollektív tudatra alapozott nemzeti-kisebbségi elhivatottsággal.
Részben visszatért korai kamaszkora avantgárd eszményeihez, részben pedig, főleg
regényíróként, a posztmodern felé tájékozódott. Ennek első igazi, és a szakma
figyelmét is felkeltő szövegténye az Élted volt regénye című könyv, amelyet a
szakma posztmodern trükkregénynek ítélt. Erre később még rátetéz 2005-
ös Szembesülés című esszéregényével, amelyet ő maga fő művének tekint, s
amelyben a kommunista apa eszményeivel szembeforduló ifjú író fejlődéstörténetét
mutatja be. Ugyancsak apa-regény a 2011-es opusz (Tejmozi) azzal a különbséggel,
hogy bár  előtörténetét egy posztmodern ihletésű intertextuális szövegjáték képezi,
maga a regény mégis inkább a történetközpontú prózaírás hagyománykörébe
vonható.
 Költői munkássága
A költő Balla D.-t a gondolati, intellektuális líra művelőjeként tartják számon.
Ösztönös költői invenciója tudatosan vállalt műgonddal társul; verseiben, mint
kritikusai megállapították, izgalmas egyensúlyba kerül a konkrétság a
látomásossággal, a nyers szövegszerűség az emelkedett poézissel. Költői
munkája egyik összegzésének az 1999-es Halott madárral című válogatott
versgyűjtemény tekinthető. A 2000-es évtizedben főleg szonettekkel és a
„klasszikus modern” kategóriájába sorolható intellektuális versekkel
jelentkezett (ezekért 2004-ben Székely János-ösztöndíjban részesült), ezek
válogatott anyaga 2009-ben jelent meg kötetbe gyűjtve (Harmadvalaki).  Régi
kedvence, a szonettforma mellett haikukat és limerickeket  is ír. Műfordítással
is foglalkozik.
 Színdarabjai
Öt színpadi játéka 2000-ben jelent meg Ne gondolj a fehér elefántra címmel.
Drámaíróként csupán két igen szerényt sikert mondhat magáénak: a Pécsi
Harmadik Színházban egy diákcsoport adta elő A lila zászlórúd című
abszurdját, 2001-ben pedig gyorsasági és közönségdíjat nyert a  József Attila
Szinház drámaíró pályázatán. (Színpadi játékát az erőpróba estéjén elő is adta a
társulat.)
 Publicisztikái
Legjobb publicisztikáit, amelyekben őszintén, ám némileg cinikus
hozzáállással elemezte a kárpátaljai magyarság társadalmi és kulturális életét,
előbb 2000-ben gyűjtötte kötetbe A hontalanság metaforái címmel; ennek
mintegy folytatásaként jelent meg 2008-ban a Magyarul beszélő
magyarok című publicisztikai és esszékötete. Anyagát 2006-ban zárta le,
amikor nagyrészt felhagyott a kárpátaljai magyarság problémáival történő
szembenézéssel. Közéleti (és irodalmi) naplójegyzetei 2004 óta közel havi
rendszerességgel jelennek meg a Mozgó Világban.
 Internetes tevékenysége
Az új évezred elején írói munkásságát kiterjesztette a világhálóra. 2000-től építi
UngParty összegző név alatt szerteágazó világhálós rendszerét. Régiója, Kárpátaljai
egyetlen ismert bloggere. Honlapjait különböző internetes akciók, virtuális események
színterévé teszi. Hol Godot-ra vár sokadmagával (Godot 168), hol virtuális hidat
foglal (Virtuális hídfő), hol képzeletbeli helyszínen tart performanszt a semmiről (A
Semmi apoteózisa), hol kijelenti, hogy piréznek tekinti magát (Piréz vagyok), hol
virtuális öngyilkosságot követ el, állítva, hogy mostantól kezdve minden
posztumusz” (BDK posztumusz), hol limerickeket ír kárpátaljai
helységnevekre Versblog/limerikek.  Legújabb internetes projektuma keretében saját
haláláról ad hírt olvasóinak, a morbid ötletet öngúnnyal fűszerezve: Halálaim 2018-tól
újabb írásaiban nem használ el-ipszilont és nevét is pontos j-vel írja: Balla D. Károj: A
ly betű trónfosztása.  
Nagyrészt az interneten közreadott naplójegyzetei 2007-ben jelentek meg
kötetben 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója címmel.
 DÍJAI, ELISMERÉSEI

 Móricz Zsigmond-ösztöndíj  (1990, 1991)

 Berzsenyi-díj (1993)
 Arany János-jutalom (1996)

 A Holmi novellapályázatának II. helyezése (1997)

 A Quasimodo Költőverseny fődíja (Quasimodo-emlékdíj) (1998)

 A Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja (1998)

 A Magyar napló esszépályázatának nagydíja (1998)

 A  Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium  irodalmi pályázatának különdíja (1999)

 A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat szerkesztősége novellapályázatának I. díja (1999)

 A Nagy Lajos Alapítvány díja (1999)

 József Attila-díj (2000)

 A József Attila Színház drámaíró versenyének gyorsasági és közönségdíja (2000)

 Az Üzenet című folyóirat és a zEtna webmagazin Kosztolányi-pályázatának II. díja (2001)

 Az Orbis című folyóirat és a zEtna webmagazin novellapályázatának I. helyezése (2001)

 Lilla-díj (2002)

 Zynthanova város Magisztrátusának Pro, illetve Kontra Urbe díja (2004)

 Székely János-ösztöndíj (2004)

 Lilla-díj (másodszor) (2006)

 Potusnyák-díj (2006)

 A Mozgó Világ 2006. évi nívódíja (2007)

 A Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja (2008)

 FŐBB MŰVEI
 Álmodj zenét. Versek. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Könyvkiadó, 1979
 Recsitativi. Versek ukrán nyelven. Ford: Ivan Petrovcij. Kijev, Mology Kiadó, 1983
 Tágulok a Világegyetembe. Versek. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1984
 Valahol tűz van. Elbeszélések, kisregény, színmű. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1988
 Sorsomhoz szegezve. Versek. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1990
 Hóban és homokon. Versek. Hatodik Síp, Budapest – Ungvár, 1991
 Ne gondolj a fehér elefántra. Öt színpadi játék. Pánsíp – Ungbereg, Ungvár – Budapest, 2000
 Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2000
 Világvége. [Válogatott] novellák. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 2002
 VakCina. Virtuális könyv. Liber-ALL, Világháló, 2003
 Peresztrojkácska. Válogatott publicisztikai írások, 1985–1990. CyberBooks Kiadó, 2005 (e-könyv)
 Szembesülés. 121 fragmentum egy regényhiány környezetéből. Pro Pannonia, Pécs, 2005
 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója. Pro Pannonia, Pécs, 2007
 A Pilinszky-projektum. Savaria University Press, Szombathely, 2008
 Magyarul beszélő magyarok. Esszék, publicisztikák, írójegyzetek, kritikák. EÖKIK, 2008
 Harmadvalaki. Versek, 1999–2008. Savaria University Press, 2009
 Tejmozi. Regény. Magvető Kiadó, 2011
 Kő és árnyék. Versek. Kárpáti Kiadó, 2012 
 Az utolsó futamok. Egy manzárdőr naplója, 2004–2007; Pro Pannonia, Pécs, 2013 (Pannónia könyvek) 
 Köszönöm a figyelmet!