A kosárlabda története és

szabályai

Készítette: Turóczy Bianka

SzM
A kosárlabda története
 Az egész 1891 decemberében kezdődött Springfieldben,
Massachusetts államban. A YMCA tanárképzőjének diákjai
arról panaszkodtak, hogy a sokoldalú szabadtéri játékok
után a hideg New Englad-i telek alatt a teremben csak az
unalmas tornagyakorlatok végzésére van lehetőség. Ezért
De Gulick tanszékvezető megbízta a testület egyik tagját egy
új, teremben több személy által játszható, izgalmas és
bizonyos képességeket igénylő sportág kitalálására. A
feladatot James Naismith kapta, a főiskola kanadai
származású tornatanára, aki mellesleg eredetileg orvos volt.
A legenda szerint ezután Naismith besétált a főiskola
tornatermébe és körülnézett. A földről felvette egy európai
futball-labdát, majd a 10 láb, azaz 305 cm magas erkélyekre
pillantott. A történet alapján ekkor született meg a
kosárlabda „alapgondolata", miszerint a labdát az erkélyen
lévő célba kell dobni.
 Az elmélkedést tett követte, kért az iskola gondnokától „Pop"
Stebbinstől két darab 34x34 cm-es dobozt. Az, hogy ma nem
„dobozlabdának" nevezzük a kosárlabdát annak köszönhető,
hogy a gondnok a dobozok helyett 2 barackoskosarat hozott.
Ezeket a terem 305 cm-es erkélyeire erősítette fel. A 13 szabály
megalkotása után minden készen állt az első kosárlabda
mérkőzésre

  Naismith 18 hallgatót toborzott és kinevezett 2

csapatkapitányt. A hallgatókat két, kilencfős csapatra osztotta,
majd a pálya közepén feldobta a labdát. A mérkőzés után az új
játék nevéről vitatkoztak. Néhányan a Naismith-labda nevet
ajánlották, de ezt ő elvetette. Ezután az egyik csapatkapitány,
Frank Mahan javaslatára kosárlabdának nevezték el. Az itt
végző hallgatók különböző YMCA iskolákba kerültek, ahol
népszerűsítették a kosárlabdát, bemutató mérkőzéseket
rendeztek
 A kosárlabda eredete biztos, de fellelhető az azték
hagyományok között egy hasonló játék. A több ezer
éves, ollamalitzli nevű játékról a spanyolok
számoltak be az 1500-as évek elején. A játék során
egy labdává formázott állatbőrt dobtak egy
fakeretbe, a vesztes csapat egyik játékosát
feláldozták a napistennek.
James Naismith 13 eredeti szabálya
(1891. december)
 1.      A labdát bármilyen irányba lehet dobni egy vagy
mindkét kézzel.
 2.      A labdát bármilyen irányba lehet ütni egy vagy mindkét
kézzel (sohasem ököllel).
 3.      A játékos nem futhat a labdával. A játékosnak arról a
helyről kell eldobnia, ahol elkapja, annyi engedménnyel,
hogy ha futás közben kapja a labdát, próbáljon megállni.
 4.      A labdát kézben kell tartani. A karokat és a testet nem
lehet használni labdatartásra.
 5.      Az ellenfél részéről semmi taszítás, fogás, lökés,
gáncsolás vagy ütés nem engedélyezett: ennek a
szabálynak egyszeri megsértése hibának minősül, a
másodiknál ki kell állnia a következő kosár megszerzéséig,
vagy ha nyilvánvalóan sérülést akart okozni, a játék
hátralévő idejére ki kell állítani, csere nélkül.
 6.      Hibának minősül, ha a labdába ököllel ütnek, ha
megszegik a 3., 4. illetve az 5. szabálypontban foglaltakat.
 7.      Ha bármelyik fél sorozatban három hibát követ el, az az
ellenfélnek egy kosarat jelent.
 8.      Kosár akkor esik, ha a labdát a pályáról a kosárba dobják vagy
ütik, és ott is marad, feltéve, hogy a kosarat védők nem érnek hozzá,
vagy nem zavarják meg a dobást. Ha a labda a peremen nyugszik, és
az ellenfél megmozdítja a kosarat, gólnak számít.
 9.      Ha a labda a játéktéren kívül kerül, az dobja vissza a pályára, aki
először ért hozzá. Joga van 5 másodpercen át tartani a labdát,
háborítatlanul. Vita esetén a játékvezető dobja be egyenesen a pályára.
A bedobó játékos 5 másodpercet kap; ha tovább tartja a labdát, át kell
adnia az ellenfélnek. Ha bármelyik fél késlelteti a játékot, a játékvezető
hibát ítél annak a csapatnak a terhére.
 10. A játékvezető a játékosok ténykedését bírálja el, feljegyzi a hibákat,
és közli a vezetőbíróval, ha 3 egymást követő hiba történt. Jogában áll
kiállítani játékosokat az 5. szabálypont alapján.
 11. A vezetőbíró a labda bírója, ő dönti el, mikor van játékban a labda,
mikor a játéktéren belül, melyik csapaté a labda, és ő figyeli az időt. Ő
dönti el, mikor született gól, számon tartja az eredményt, és minden
egyéb feladatot ellát, amit általában a bírók szoktak.
 12. A játékidő kétszer 15 perc, a két félidő között 5 perces pihenővel.
 13. Azt a csapatot, amelyik ez idő alatt a legtöbb kosarat szerzi,
győztesnek nyilvánítják. Döntetlen esetén, a csapatkapitányok
beleegyezésével, tovább folytatódhat a játék a következő kosárig.
 A fenti szabályok sok tekintetben eltérnek a ma alkalmazott szabályoktól.
A változás azonban nem volt átmenet nélküli. A századforduló táján
engedélyezték a cseréket, de egészen 1920-ig nem lehetett egy lecserélt
játékost visszacserélni, 1901 és 1908 között a labdavezető játékos nem
dobhatott kosárra. A kezdetekkor nem szerveződtek kosárlabdaligák, a
csapatok túráztak, és bemutató-mérkőzéseket játszottak. Ilyen volt az
1895-ben alakult Buffalo Germans, amely 1929-ig 792-86-os győzelem-
vereség arányt elérve vált hihetetlen népszerűvé. A játékot ezekben az
időkben energikussága, és a játékteret elhagyó labda megszerzéskor
kialakuló „tömegjelenetek" miatt is nevezték fedettpályás futballnak,
amelyek során a labda után gyakran a nézőtérre indítottak rohamot.
 A 20-as évektől kezdődően a játék eldurvulása miatt kipárnázott
védőruhát kellett viselni, a játékosok egymást lökték fel a labdáért.
Hogy a labda játékban maradhasson a pályát vashálóval vették
körbe. A drótháló gyakran durva fonású volt, kiálló részei voltak,
ezért amikor egymást nekilökték a hálónak az sebeket okozott, s
nemegyszer patakokban folyt a vér. Mindemellett a néző gyakran
petróleumlámpával melegítették magukat a hidegben, és ilyenkor
gyakran felmelegített drótdarabokat szurkáltak az ellenfél
játékosaiba, amikor azokat a kerítéshez szorították.