A személyiségpszichológia helye

Alapkutatások Alkalmazott pszichológia

 Általános pszichológia  Klinikai pszichológia

 Személyiségpszichológia  Pedagógiai pszichológia
 Fejlődéspszichológia  Munka- és
 Szociálpszichológia szervezetpszichológia
 Reklámpszichológia
 Kriminálpszichológia
  stb...
A személyiség fogalma
Hétköznapi értelemben:
 Az egyes ember sajátossága

Pszichológiai értelemben:
 annak az állandóságnak vagy folyamatosságnak a
kifejezésére, amit az emberek tulajdonságaiban érzünk
(ld. odafigyelő, zavart…)
 azt akarjuk kifejezni, hogy bármit is tesz, gondol, érez
a személy, az valamiképpen belülről fakad
Gordon Allport (1897-1967) definíciója
„ A személyiség a
személyiségen belül
pszichofiziki
rendszerek olyan
dinamikus
szerveződése, amely
az egyén jellegzetes
viselkedés-, gondolat-
és érzésmintáit hozza
létre.”
A személyiség meghatározói
állandóság
folyamatosság
belülről fakadás
szerveződés
aktív folyamat
pszichológiai fogalom, de elválaszthatatlanul
kötődik a fizikai testhez
mozgatórugó, meghatározza, hogy az egyén
hogyan viszonyul környezetéhez
viselkedésben, gondolkodásban és érzésekben
jelenik meg.
A személyiség pszichológia nézőpontjai
Diszpozicionális nézőpont
 A személyiség viszonylag stabil hajlamokkal
rendelkezik(Eysenck. Cattel, Goldberg)
Biológiai nézőpont
 a személyiség genetikai megalapozottságú, vagyis a
személyiségdiszpozíciók öröklődnek
 Központi idegrendszer hogyan befolyásolja a személyiség
alakulását (Kretchmer, Sheldon)
Pszichoanalitikus nézőpont
 a személyiség nem más, mint a bennünk lévő erők egymással
folytatott versengése és küzdelme, a belső erők dinamikája
(Freud)
Neoanalitikus nézőpont
• Társas kapcsolatok szerepe a személyiségben(Hartmann,
Adler)
• Tanuláselméleti nézőpont
 az emberi természet jellegzetessége az, hogy a viselkedés a
tapasztalatok hatására változik. A személyiség mindannak az
összessége, amit az ember élete során elsajátított. (Pavlov,
Thorndike, Bandura)
Kognitív nézőpont
 a kognitív folyamatok a személyiség fontos alakítói
Fenomenológiai nézőpont
 Az emberek képesek önmaguk tökéletesítésére, és
fejlesztésére (Rogers, Maslow, Csíkszentmihályi)
A személyiségkutatás
módszerei
introspekció (önmegfigyelés),
extrospekció (mások megfigyelése)
esettanulmány: Henry Murray-perszonológia, egy
ember megfigyelése
általánosíthatóság: több ember megfigyelése és
következtetések levonása
Személyiségvizsgáló tesztek
Pszichológus által végezhetőek
 Rorschach
 T.A.T.
 CPI
 MMPI
 Szondi próba
 Polcz Alaine: Világjáték teszt

Pedagógus által végezhetőek

 Családrajz
 Emberalak ábrázolás (Goodenough teszt)
 Bábjáték
 Játék megfigyelése
Rorschach-teszt
Klasszikus tipológia: testfelépítés
Szanszkrit írások szerint
Női típus:
gazella
szarvastehén
elefánttehén
Férfi típus:
nyúl
csődör
bika
Hippokratész (kb. i. e. 460–
377)
Az egyes megbetegedések
bizonyos testnedveket
választanak ki
flegma(nyálka): gyulladásos
folyamat
Chole(sárga v. fekete epe):
gyomorrontás, bélhurut
 Galénosz (kb. i. sz. 130–200)

A testnedvek kapcsolatban állnak a négy

őselemmel: vér mérséklete (tempera-
mentum)

Elemek Tulajdonságok Testnedvek Temperamentum

Levegő Meleg, nedves Vér Szangvinikus

Föld Hideg, száraz Fekete epe Melankolikus

Tűz Meleg, száraz Sárga epe Kolerikus

Víz Hideg, nedves Nyálka Flegmatikus

A szangvinikus típus
 Kapcsolat a vérrel, a
melegséggel és a
levegővel
 Életkedv
 Húsos, egészséges arcszín
 Gyors mozgás és felfogás
 Érzelmei szalmaláng
jellegűek
 Kedélyes, barátságos
A kolerikus típus
 Kapcsolat az epével, a
szárazsággal és a tűzzel
 Tetterős, határozott testartású
 Arcszíne sárgás, epés, tekintete
nyílt
 Gyors, de tartós érzelmi
reakciók
 Indulatai elragadják
A melankolikus típus
 Kapcsolat a fekete epével, a
nedvességgel és a földdel
 Arckifejezése gondterhelt, külseje
törékeny
 Érzelmei lassan fejlődnek ki, de
tartósak
 Főként negatív érzések jellemzik
 Határozatlan, nehezen dönt
A flegmatikus típus
 Kapcsolat a nyálkával, a
hidegséggel és a vízzel
 Megjelenése, tekintete, beszéde
jellegtelen
 Mozgása lomha
 Érzelmei lassan fejlődnek ki
 Egykedvű, nyugodt
 Nehezen felingerelhető
Karakterológia-testalkati típusok
Ernst Kretschmer (1888–1964),
Német pszichiáter, elmebetegeket
figyelt meg hosszú időn át
Elmebetegségek, személyiségtípusok és testalkat
összefüggéseit vizsgálta
Az alkat összefügg a megbetegedésekkel
A környezeti, nevelési hatások másodlagosak
A testalkat, a személyiségtípus és a betegség összefüggései

Testalkat Személyiségtípus, Megbetegedésre való

lelki alkat hajlam

Piknikus Ciklotim Mániás-depresszív

Aszténiás Skizotim Skizofrénia

Atletikus Viszkózus Epilepszia

(Epileptoid)
A ciklotim típus
 Piknikus testalkat: arca pufók,
széles, kopaszodó, hízásra
hajlamos
 Szélsőséges hangulati ingadozás
 Érzelem gazdag, nagyvonalú
 Jószívű, tetterős
 Jó beszédkészség, jó
kapcsolatteremtés
 Jó humorérzék, életöröm
 Társaságkedvelő
 Betegség: Mániás depresszió
A skizotím típus

 Aszténiás testalkat: hosszú,

vékony törzs, izmai gyenge, feje
hosszúkás
 Zárkózott, befelé forduló
 Nehezen köt kapcsolatokat
 Hűvös, érzékeny
 Vonzódik a filozófiához
 Absztrakt gondolkodás
 Betegség: skizofrénia
A viszkózus típus
 Atlétikus testalkat, erős
csont, fej magasívű
 Fegyelmezettség,
beszabályozottság
 Időnkénti
indulatkitörések
 Kedélytelen, mogorva
 Tapadós, aprólékosan
elemző gondolkodás
 Nagy fizikai erő
 Betegség: epilepszia
C. G. Jung típustana (1875-1967)
Általános beállítottsági típusok:
 extravertált:
Társaságkedvelők, beszédesek,
nyitottak
 introvertált:
Sokat van egyedül, visszafogott,
magányos tevékenységet szeretik,
zárkózottak
Extroverzió-introverzió
Extrovertáltak: szociábilisak, szeretik a társas
összejöveteleket, sok barátjuk van és szükségük
van az izgalomra; szenzációkeresők és
kockázatvállalók, lendületes, aktív emberek.
Introvertáltak: csendesek, jobban szeretnek
olvasni, mint emberek közé járni; kevés, de
közeli barátaik vannak, és általában kerülik
az izgalmas dolgokat.
Emocionális labilitás v. neuroticizmus

Az instabil személyek: kiegyensúlyozatlanok,

érzelmeik múlóak, változékonyak, gyakran
szorongással küszködnek.

A stabil személyek: kiegyensúlyozottak, optimisták,

érzelmeik tartósak. Nyugodt személyek,
fegyelmezettek, munkájukat gondosan végzik.
Néhány gondolat Freudról
Hétgyerekes zsidó család legidősebb gyereke
Orvos
Bécs, Berlin késő viktoriánus korszak
 Közép és felsőosztály racionális
 Tökéletes
A szexualitásról nem vettek tudomást és nem is
beszéltek róla.
Freud ebben a korban állította, hogy a racionalitás
helyett gyakran szexuális és agresszív vágyak
irányítanak minket.
Pszichoanalízis – alapfeltevések
Freud írásaiból bontakozik ki ez az irányzat.

Dinamikus szemléletű – a személyiség állandóan

mozgásban lévő folyamatok képezik: a
személyiségben lévő erők, konfliktusba kerülnek
egymással, versengenek stb.
Hangsúlyozza a tudattalan szerepét.
Gyakran előtérbe kerül a nemiség és az agresszió
Az elhárítások a lelki működés fontos mozzanatai.
Topografikus modell
Tudatos rész: az a lelki
terület, amiről tudomásunk
van.
Tudatelőttes: emlékek –
könnyen a tudatba
kerülhetnek. Pl.: telefonszám,
film

Tudattalan: közvetlenül
nem hozzáférhető, ha valami
idekerül, az folyamatosan hat
a későbbi viselkedésre.
Strukturális modell
Három összetevő (ösztönén, én, felettes én), melyek
kölcsönhatása eredményezi az én komplex működését.
Ösztönén (Id):
 születéstől fogva jelen van
 öröklött, ösztönös, biológiai folyamatok
 Az örömelvnek megfelelően működik: azonnali
szükséglet kielégítés, nem határozza meg annak
hogyanját, de sürget
pl. éhes vagyok- nem rohanok azonnal
 Nem veszi figyelembe a valóságot: érvényre juthat
fantáziákon keresztül – nem hoz hosszú távú megoldást
pl. csecsemő éhes, cumit a szájába
 Én (Ego)
Ennek a résznek kell megküzdenie a valósággal
Arra ügyel, hogy az ösztönén vágyai hatékonyan
tudjanak kifejeződni – cél, hogy addig elhalassza a
vágyak kielégülését, amíg azok már nem kockázatosak.
Másodlagos folyamatok – célja, hogy valós tárgyon
elégüljenek ki a késztetések.
Gyakran szembekerül az örömelv és a valóságelv.
Ló és lovas - lovas legtöbbször irányítja a lovat,
viszont van, amikor ugyanabba az irányba kell vagy
akar menni, mint a ló.
Nincs erkölcsi érzéke – pragmatikus (a dolgoknak a
lehető legjobban kell mennie a valóság keretein belül)
pl. nem zavarja a lopás, csalás, míg nem merül fel a
lebukás veszélye
 Felettes én (Szuperego)
 A szülői és társadalmi értékeket foglalja magában
 Ezeket a gyerek korban sajátítjuk el (a büntetés
elkerülése végett )
 Két részből áll:
 Énideál: a megfelelő viselkedés szabályait tartalmazza
 Lelkiismeret: a helytelen viselkedést meghatározó szabályokat
tartalmazza pl. bűntudat
 Feladatai:
 Gátolni az ösztönén impulzusait, melyek a normáinak
ellentmondanak
 Rá akarja venni az ént, hogy ne racionális, hanem morális
döntések alapján ítélkezzen
 Az embert az abszolút tökéletesség felé tereli
 •

• Egyik sem jobb a másiknál – az egyensúly a

fontos.
• Az egonak egyszerre kell a két erőnek
megfelelnie, énerőnek nevezzük az egonak azt a
képességét, hogy mennyire tud ellenállni
ezeknek az erőknek.
• A kis énerővel bíró emberek felőrlődnek az erők
nyomása miatt.
• Akinek túl erős az énje szélsőségesen racionális
és hatékony lehet, de egyúttal hideg és
távolságtartó is.
A személyiség hajtóerői
Az ember komplex energiarendszer, mely biológiai
folyamatokon keresztül jutnak energiához.
Van egy biológiai szükséglet és annak a pszichés
reprezentációja a vágy.
Pl. biológiai szükséglet: szomjúság, pszichológiai
reprezentációja: víz utáni vágy ez vezet a víziváshoz
Hidraulikus modell: a hajtóerő kifejezésének
akadályoztatása még nagyobb nyomást eredményez.
A hajtóerőkről: életösztön és halálösztön
Élet- vagy szexuális ösztön (Erósz) – a túléléssel,
szexualitással és gyönyörrel kapcsolatos ösztön.
 Nem minden ösztön áll kapcsolatban a szexualitással,
azonban ez játssza a döntő szerepet. Pl. éhség és fájdalom
kerülése
 Az életösztönök által létrehozott pszichés energia a libidó.

Halálösztön – Thanatos „minden élet célja a halál” az

ember tudattalanul arra törekszik, hogy a
visszakerüljön ugyanabba az állapotba, ahonnan jött
 Elhárító mechanizmusok
Anna Freud
bizonyos problémák
meglétére az emberek
szorongással
reagálnak.
Ennek feloldása
kétféle lehet:
Racionális
problémamegoldással
Elhárító
mechanizmusokkal
 Elfojtás
Megpróbálunk távol tartani valamit a tudatosságtól
(vagy tudatosan elnyomja vagy tudattalanul söpri a
felszín alá).
pl. a múlt héten olyasmit tettünk, amit szégyellünk
A ösztönimpulzusok féken tartásában és a fájdalmas
ill. fenyegető gondolatok kizárásával játszik fontos
szerepet. Pl. nem zártam el a gázt, leég a lakás

Az elfojtás nem tökéletes – részleges elfojtás pl.

valaki emlékeztet rá
Az erősen elfojtott gondolatok visszacsaphatnak,
gyakran addig vannak felszín alatt, amíg el vagyunk
foglalva.
 Tagadás
Az adott esemény vagy állapot fennállásának
elutasítása ( halál a családban, anya nem hiszi el,
hogy meghalt a fia )
A személyiség érésével én egyre pontosabban
tudja értékelni a valóságot, a tagadás nehezebbé
válik.
pl. alkohol és drogfüggő, megcsal valakit a párja
 Kivetítés

Más néven projekció.

Saját elfogadhatatlan impulzusainkat kivetítjük
másra.
Ezáltal elrejtjük azt, ami elfogadhatatlan (a felettes én
kontrollál, az én nem tudja), egyúttal meghamisítva
kifejezzük (ösztönén felszínre kerül) azt.
Pl. egy nő szexuális vágyat érez egy olyan férfi iránt,
aki tiltott és ekkor a nő azt állítja, hogy a férfi nyomul.
 Racionalizáció
Ésszerű magyarázatot talál arra a viselkedésre, melyet
valójában elfogadhatatlan okból vitt végbe.
Adócsalás esetén – az adóból fegyverkezésre
költenének, ehhez nem járul hozzá
Siker és kudarc attribúciója
Pl. nem vették fel az orvosira, nem is akart orvos lenni
v. férfi kosarat kap, nem is volt csinos, szép nő
 Intellektualizáció
Fenyegető dologgal szemben hideg, elemző és
tárgyilagos gondolkodás, leválasztjuk a gondolatokról
az érzéseket – távolabb kerülünk a szorongástól.
Pl. a férj rákos lesz, a feleség minden szakkönyvet
elolvas, megtud mindent a baj természetéről.
 Reakcióképzés
Az elfogadhatatlan impulzusok úgy is a felszínre
kerülhetnek, ha épp az ellenkezőjét hangsúlyozzuk.
pl gyerek, aki féltékeny a kistestvérre, kitörő örömmel
fogadja
Gyanakodhatunk erre, ha valaki láthatóan túlzásba
esik ilyen szempontból.
Pl. erősen szorítja a kisbabát az előbbi gyerek

Vagy: Szupermacsó viselkedése, aki minden éjjel

mással bújik ágyba – saját szexuális megfelelőségével
kapcsolatos félelmeit próbálja rejtegetni önmaga elől.
 Regresszió
A megküzdés érettebb formáit feladjuk és
valamely régebbi primitívebb és infantilisebb
megküzdést alkalmazzuk (azt, ahol fixáció volt).
Orális karaktert probléma ér és elkezd sokat enni,
inni és dohányozni.
Minél erősebb a stressz, annál valószínűbb a
visszaesés.
 Eltolódás és szublimáció
Adaptívabb mechanizmusok
Eltolódás:
Az örömszerzés céltárgya fenyegető, így választani kell
egy másikat, aminél a kiélés kevésbé fenyegető.
Pl. A tanárra irányuló dühöt nem úgy fejezzük ki, hogy
visszaordibálunk, hanem, hogy egy diáktársunkat
osztjuk ki.
Szublimáció: Ekkor nem a céltárgy a fenyegető,
hanem maga az impulzus. Agresszió – sebészet.
A szorongás megjelenését akadályozza meg, nem kell
elfojtani, ami már kezelve van.
Elhárító mechanizmusok
Mindenki használ elhárító mechanizmusokat,
jelenlétük nem jelent egyértelmű módon zavarokat.
A kérdés a mennyiség – túl sok elhárítás akadályozza
a konfliktusokkal való szembenézést és túl sok
energiát köt le.
Tudattalan megjelenése
A tudattalan megjelenése:
Álom
Nyelvbotlások, elszólások
Viccek
Felejtés

Projektív teszten – Rorschach teszt

A kollektív tudattalan nem csak szimbólumokat, hanem
archetípusokat is tartalmaz.
A kollektív tudattalant olyan ősképek (archetípusok)
építik fel, amelyek az emberiség összegyűjtött ősi
tapasztalatait tartalmazzák.
Jung: Mindnyájunkban él az ellentétes archetípus. Ez teszi
lehetővé, hogy az egyik nem képviselője megértse a másik
nem képviselőjét.
Alapvető archetípus:
 anima
 animusz
 árnyék
 persona
 
Anima:
A férfiban lakozó nő.
Jung felismerte a férfiak és nők tudattalanjának
megkülönböztető jegyeit. Minden férfi
tudattalanjában rejtőzik feminin jellem, melyet az
álomban női alak vagy kép személyesít meg –ennek
adta Jung az anima nevet.
Jung szerint a férfinak az anya az anima forrása. A
nő átörökített képzete mindig szerves része a férfi
tudattalanjában kialakuló anima képnek. Minden
férfi a testében hordozza a nő csökevényes
jellegzetességeit.
Animusz:
A nőben lévő férfi.
A nő tudattalanjában is mindig ott rejtőzik a férfi
kép. A nők többségénél a személyiségükben rejlő
tudattalan férfias mozzanatok harmonikusan egybe
olvadnak többi tulajdonságukkal és így elősegítik
egészséges életvezetésüket.
A rendellenesen működő animusz: képtelen
tisztelni más érzéseit, megbánt embereket,
nagyképű, nézeteit ráerőszakolja másokra, képtelen
felépíteni saját világát, állandó harcot vív
környezetével és önmagával,
Jó az animusza: zökkenőmentesen barátkozik,
szívesen találkozik a másik nemmel.
Persona:
A személyiségünk az a része amelyet mutatunk
magunkról.
Jung a persona fogalmát használta, amikor leírta azt
a magatartást, amely alkalmazkodik az egyén
mindennapi életének a követelményeihez.
Ez a szerep, jó adag rugalmasságot kíván.
Az egészséges ember csak egy bizonyos fokig
azonosul azokkal a szerepkörökkel, amelyeket a
mindennapi életben elvárnak tőle.
Árnyék:
A személyiség tudattalan, de a tudatba hívható
része, melyet nem szeretnénk megmutatni.

Az árnyék mint az én személyiség rejtett arculata

torlaszt emelhet elénk, de ha tudatosan
elfogadjuk, életünk meglepő fordulatot vehet.
Az árnyék személyiség tartalmazza azokat a
funkciókat, amelyeket az egyén nem tud kiélni,
ami nem tud benne közvetlenül megnyilvánulni.
 
Erikson elmélete a pszichoszociális fejlődésről
Erikson is azt mondja, hogy a személyiség
egymást követő szakaszokban válik a fejlettebbé.
Ő azonban nem a szexualitást, hanem a társas
jelenségek hatását helyezi a fókuszba.
Freudtól eltérően nem pusztán az első néhány év
számít E. szerint, hanem a fejlődés az egész életen
át tart.
E. elméletének központi témája az énidentitás – a
társas valósággal való kölcsönhatásban kialakuló
tudatos énélmény.
A másik lényege tényező a kompetenciatörekvés,
amely a sikeresen teljesített szakaszok után
sikerélménnyel tölti el az embert.
Erikson elmélete a pszichoszociális
fejlődésről
Erikson szerint minden szakaszban egy-egy
problémát kell megoldani, ami pszichoszociális
krízist vagy konfliktust okoz.
A krízis fordulópont – boldoggá vagy
sérülékennyé teheti az embert.
Ha megoldjuk, akkor egyensúly alakul ki és
mehetünk a következő szakaszba.
Ehhez azonban meg kell élni a szakasz
konfliktusának mindkét végpontját.
Ha ez megvan elérünk egy énminőséget - erényt
8 szakaszt feltételez, melyek közül az első 4
párhuzamos a freudival.
A szakaszok időrendje nehezen lokalizálható
(főleg a végén)
 Eriksoni Krízis Legfontosabb Erény
szakaszok kapcsolat
Csecsemőkor Bizalom- Anya Remény, hit
0-1 év bizalmatlanság
Kisgyermekkor Autonómia – szégyen Szülők (dicséret vs. Akarat
(2-3 év) (szobatisztaság) megszégyenítés)
Óvodáskor Kezdeményezés – Család (jutalmazó és Szándék – bátorság,
(3-5 év) bűntudat (akarat büntető szerep) célelérés
érvényesítése)
Iskoláskor Teljesítmény - Iskola (tesszük, mert Kompetencia
(6-11 év) kisebbrendűség értékesnek ítélik) (szerepek tanulása)
Serdülőkor Identitás - Kortársak, szerep Hűség – őszinteség,
(12-20 év) szerepkonfúzió modellek önmagunk vállalása
Fiatal felnőttkor Intimitás - izoláció Partnerek, barátok Szeretet -
(20-as évek) kölcsönösség
Felnőttkor Generativitás - Házastársak, Gondoskodás
30-as évektől, 60-as stagnálás munkatársak
évekig)
Időskor Énintegritás - „My kind” Bölcsesség
60-as évek után stagnálás
Rogers elmélete
Központi fogalmai:
Megvalósítás vagy aktualizáció: a képességek olyan
módon történő fejlesztése, amely fenntartja vagy növeli
a szervezetet – mindenkiben működik.
Önmegvalósítás vagy önaktualizáció: amikor ez a
tendencia a személyiségre vonatkozik.
Ennek eredménye lesz a személyiségen belüli összhang,
egészlegesség – a kongruencia
Folyamata az organizmikus értékelő folyamat, mely
által az organizmus automatikusan úgy értékeli
tapasztalatait és cselekedeteit, hogy az előremozdítja az
aktualizációt.
A teljességgel működő személyiség az önmagát
megvalósító személyiség. Bíznak saját érzéseikben,
nyitottak azok átélésére, értelemmel, kihívásokkal és
személyes izgalommal teli életet élnek. Olyan
működési mód ez, amit bárki megtapasztalhat.
Rogers elmélete
Az elfogadás szükséglete:
Erős szükséglet arra, hogy a jelentős mások
elfogadjanak és szeressenek bennünket.
Az elfogadás kétféle lehet:
 Feltétel nélküli pozitív elfogadás: nincs kikötés, hogy miért
szeretünk valakit
 Feltételhez kötött pozitív elfogadás: „akkor fogadlak
el/szeretlek, ha…”
 Ez utóbbihoz kapcsolódik az értékfeltétel – azok a feltételek
melyek alapján a személyt elfogadásra méltónak ítélik. Ilyen
esetekben nem azért cselekszünk valahogy, mert az belülről jön,
hanem mert el akarjuk nyerni mások figyelmét, megbecsülését.
 Ha sokáig állnak fenn az értékfeltételek, akkor azok
internalizálódnak és mi is értékfeltételeket támasztunk magunk
elé – feltételhez kötött önelfogadás
 Következménye jelentős: ha értékeinket, viselkedésünket,
céljainkat mások elfogadása érdekében változtatjuk, akkor ez
összeütközhet az önmegvalósítással.
Maslow és az önmegvalósítás
Azokkal az emberekkel foglalkozott főleg, akik
nagyon sokat hoztak ki az életükből.
Érdekelte, hogy milyen tényezők teszik lehetővé
valakinek a kibontakozását, hogyan élik meg ők a
környezetüket
Majd a motívumok és a motivációk szerveződését
kezdte el vizsgálni.
Szerinte a különböző emberi szükségletek
hierarchiába rendeződnek, amit piramisként lehet
megjeleníteni
Maslow-féle szükséglet
hierarchia
Ömegvalósítás
Megbecsülés vagy
önbecsülés
Szeretet és valahova
tartozás
Biztonság és valahova
tartozás
Fiziológiai szükségletek
Szükségletek
A szükségletek különböznek abban, hogy mennyire
igényelnek közvetlen kielégítést és milyen erősségűek.
Alapját képezik a fiziológiai szükségletek: levegő, víz,
táplálék – elengedhetetlenek a túléléshez
A következő szint a biztonság szükséglete – fizikai védettség,
menedék a viharok elől védelem a ragadozók elől – hosszabb
távú, mint az első szint – levegő nélkül alig bírjuk néhány
percig
Szeretet és valahova tartozás: szociális szükséglet –
bajtársiasságra, gyengédségre, elfogadásra irányul – a
másokkal folytatott interakció során elégül ki.
Megbecsülési szükséglet – összefüggés az önértékeléssel,
idetartozik az erő és az ügyesség és a mások iránti elismerés
(értékelő jellegű, körülhatároltabb, mint az elfogadás)
A csúcson áll az önmegvalósítás: azzá váljunk, amit
képességeink lehetővé tesznek – a legmagasabb rendű emberi
motiváció.
Szükségletek
Az alacsonyabb rendű szükségletek primitívebbek és
sürgetőbbek
A megbecsülésnél fontosabb az önmegvalósítás
Ha egy alacsonyabb szinten lévő szükségletet nem tudunk
kielégíteni, akkor nem tudunk foglalkozni a magasabb
rendűekkel
A fentebbjutáshoz meg kell oldani az alacsonyabb rendű
szükségleteinket, hogy tudjunk koncentrálni a
magasabban lévőkre
A hierarchián felfelé haladva a szükségletek egyre inkább
az emberekre jellemzőbbeké válnak
A hierarchia alján lévő szükségletek hiányalapúak –
(kellemetlen dolgot akarunk elkerülni), a magasabb
szinten lévők növekedésalapúak (a „távoli hívása”).
Az önmegvalósító személyek jellemzői
Hatékonyan és pontosan érzékelik a valóságot
Elfogadják önmagukat, más embereket és a természetet
Gondolatai és érzelmei spontánok, természetesek és
mérsékeletlenek
Problémaközpontúak, az örök filozófiai kérdések
foglalkoztatják
Függetlenek és autonómok, ha szükségleteik kielégítéséről
van szó
Állandóan készek a hétköznapi események friss
látásmódjára
Gyakran élik át az óceánérzést – a természettel való egység
élményét
Azonosulnak az egész emberiséggel –
demokratikusak és tisztelnek másokat
Mély kapcsolatokat alakítanak ki, de csak néhány
emberrel
A tevékenységek folyamatát önmagukért
méltányolják
Humorérzékük filozofikus, nem ellenséges,
gondolatgazdag
Kreativitásuk, találékonyságuk gyermeki és friss
Belső függetlenségüket őrzik a kultúrától,
amelyben élnek
Elég erősek, függetlenek, és saját meglátásaik által
irányítottak arra, hogy néha szeszélyesek,
indulatosak vagy könyörtelenek legyenek
Csúcsélmény
Amikor az önmegvalósítás legtisztábban jelen van.
A színek és hangok intenzívebben jelen vannak, az
érzékek kitisztulnak, rácsodálkozás, eksztázis.
 Önmagunkon kívül helyez minket
A tevékenység és a személy összeforr – flowba kerül
(Csíkszentmihályi).
A pszichológia egyik legérdekesebb témája a személyiség
természete. Az egyes pszichológiai irányzatokhoz,
iskolákhoz tartozó szakemberek eltérően vélekednek
arról, hogy mi határozza meg a személyiség alakulását,
hogyan működik, melyek a legfontosabb jellemzői. A 20.
század eleje óta négy fő személyiségelmélet született meg.
Ezek mindegyike más-más tényezőt emel ki, mint fő
meghatározót a személyiség működésében. A következő
elméletek sorolhatóak ide:
1. Vonás
2. Pszichoanalitikus
3. Behaviorista és szociális tanulás
4. Humanisztikus elméletek.
 Vonás elméletek
1. Vonás elméletek Egy egyén személyisége az őt alkotó
személyiségvonások alapján írható le. A vonások folytonos
dimenziók, melyekből eltérő mértékben rendelkezünk, vagyis az
emberek számos személyiségdimenzió mentén különböznek
egymástól. Ez a magyarázata annak, hogy az egyes emberek
ugyanabban a szituációban eltérő módon reagálnak, hiszen
vonásaik is különböznek. Az elmélet képviselői fő feladatuknak e
vonások meghatározását és mérését tekintik, vagyis annak
megállapítását, hogy ki milyen mértékben jellemezhető az egyes
tulajdonságokkal. A vonások biológiailag meghatározottak: vagy
az öröklődés vagy bizonyos idegrendszeri működések
eredményeként. A vonások relatíve stabilak, nem változnak az
idővel, s meghatározzák a viselkedést. Az irányzat jelentősebb
képviselői: Allport, Cattell, Eysenck, McCrae és Costa. A
vonáselméletek közül tekintsük át Eysenck elképzelését és az öt
faktor elméletet.
 Vonás elméletek /Eysenck
 Eysenck elmélete (1916-1997) személyiség modellje 3 fő faktort /dimenziót
tartalmaz, mely dimenziók mentén bárki személyisége leírható. Ezek a
következőek:
 1. Introverzió-extraverzió Az introverzió jellemzője a figyelem befelé fordítása
a belső élményekre, míg az extraverzió esetében a figyelem kifelé irányul más
emberekre, ill. a környezetre.
 2. Neuroticitás-érzelmi stabilitás A dimenzió a hangulatingadozás kontra
nyugodtság tartományban szemléltethető. A neuroticitás az egyénnek arra a
jellegzetességére utal, hogy könnyen feldúlttá és érzelmileg labilissá válik, míg
a stabilitás az érzelmi kiegyensúlyozottság tendenciáját jelzi.
 3. Pszichocitizmus Azok az egyének, akik magas eredményt érnek el ezen
vonás vonatkozásában, nehezen birkóznak meg a realitással, valamint
antiszociális, ellenséges, manipulatív viselkedés és az empátia hiánya jellemzi
őket. A későbbiekben e három dimenziót kiegészítette egy negyedik
dimenzióval, az intelligenciával is, mely az egyetlen kognitív változó a négy
dimenzió közül. Részletesebben azonban főként a két első dimenzióval
foglalkozott munkássága során. Eysenck szerint személyiségünk túlnyomó
részét biológiai tényezők határozzák meg, s a személyiség különféle
aspektusait biológiai folyamatokkal kapcsolta össze.
Vonás elméletek/Big
Az öt faktor elmélet ( 'Big Five") EzenFive
elmélet képviselői
szerint a személyiség öt dimenzió mentén/kardinális faktorral
jellemezhető. Az elmúlt 50 évben számos kutatás látszik
igazolni e dimenziók meglétét. Az elmélet fő képviselői Fike,
Norman, Smith, Goldberg, McCrae és Costa.

Kategóriáik a következőek:
Extraverzió: ide olyan jellemvonások sorolhatóak, mint a
szociabilitás, beszédesség, asszertivitás, stb.
Szeretetreméltóság: olyan attribútumokat tartalmaz, mint a
bizalom, kedvesség, altruizmus, jóindulat, stb.
Lelkiismeretesség: pl. nagyfokú gondosság, körültekintés, jó
impulzus kontroll, célirányos viselkedés
Nyitottság: idetartozik a képzelőerő, intuíció, széles körű
érdeklődés, stb.
Neuroticizmus: idesorolják pl. a szorongást, érzelmi labilitást,
irritabilitást, hangulatingadozást.
Big Five
Az egyes dimenziókat alkotó tulajdonságok gyakran
mutatnak együttjárást, de nem minden esetben (pl. a
társaságkedvelők általában beszédesek is, de nem mindig).
Az elmélet képviselői szerint a személyiségjellemzők
biológiailag meghatározottak, s a tanulás és az élmények
kevés vagy szinte semmi befolyással nem bírnak az öt
dimenzió alakulására.
Kritika A vonáselméleti megközelítések a személyiség
változóit (jellemző vonásait) határozzák meg, a
személyiség működésének dinamikus folyamatairól
(vagyis a mozgatórugóiról) nem sok mondanivalójuk van.
A gyakorlatban pedig a személyiségről alkotott
elképzelésük arra csábíthatja a szakembereket, hogy
csupán a fő dimenziók mentén összeállított profil alapján
adjanak tanácsot a kliensnek.
Pszichoanalitikus elméletek
2. Pszichoanalitikus elméletek
A viselkedést tudattalan késztetések, vágyak és nem
hozzáférhető korai emlékek határozzák meg. Ezeket a tudattalan
folyamatokat különféle mechanizmusokkal (az ún. elhárító
mechanizmusokkal) próbáljuk kontrollálni, illetve elnyomni.
Nincs szabad akarat, nincs pszichológiai szabadság; ezen
kontrollálatlan erők játékszerei vagyunk. A személyiség
fejlődésében az első 5 év meghatározó: ha bizonyos problémák
az egyes fejlődési szakaszokban feltartják vagy visszavetik a
fejlődést, ez tartós hatást gyakorol a személyiség alakulására.
Freud elmélete A pszichoanalitikus elmélet megalkotója
Sigmund Freud (1856-1939) osztrák orvos volt. Bár gondolatai
sokkolóan hatottak abban az időben, s azóta is élénk viták
tárgyát képezik, munkája nagy hatással volt számos diszciplinára
(pl. pszichológia, szociológia, antropológia, irodalom, stb.) A
személyiség alakulásában a tudattalan szerepét és a gyermekkori
élmények hatását hangsúlyozta. Freud teóriájának két alapeleme
a - tudattalan-tudatos dimenzió - id-ego-szuperego (vagyis az
ösztön-én, én és felettes én) konstrukció.
Pszichoanalitikus elméletek
A tudattalan-tudatos dimenzió Freud szerint a lélek
három alrendszerből tevődik össze: A tudatos részt azok a
gondolataink, érzelmeink, észleleteink, stb. alkotják,
melyek épp most zajlanak a tudatunkban. A tudatelőttes
azon gondolatok, emlékek, érzelmek, stb. összessége,
melyeknek épp nem vagyunk tudatában, de könnyen és
gyorsan figyelmünk középpontjába tudjuk idézni őket. A
tudattalan rész gyakorolja a legnagyobb hatást
viselkedésünkre. Ez olyan érzések, késztetések, emlékek
tárháza, melyeknek nem vagyunk tudatában. Freud szerint
az emberi lélek egy jéghegyhez hasonlítható, mivel
legnagyobb része (a tudattalan), számunkra láthatatlan.
Csak egy kis részéről van tudomásunk (a tudatos rész),
ami a víz felszíne felett látható.
Freud ezt az elképzelését később tovább fejlesztette, s
megalkotta a személyiség strukturális modelljét, az id-ego-
szuperego konstrukciót.
 Pszichoanalitikus elméletek
Az id-ego-szuperego konstrukció A személyiség három összetevője az
id, ego és a szuperego. Ezek együttműködve hoznak létre komplex
viselkedéseket.

Az id az egyetlen olyan személyiségrész, mely már a születéstől fogva

jelen van. Teljességgel tudattalan, s primitív viselkedések és ösztönök
alkotják. Azonnali kielégülésre törekszik, nem tűri a feszültséget, s az
örömelv alapján működik: a saját örömét keresi anélkül, hogy
tekintettel lenne mások szükségleteire.
Az ego az első néhány életév során alakul ki. Tudatos és tudatelőttes
szinten működik, s a realitás elvnek engedelmeskedik: próbál
egyensúlyt teremteni az id impulzusai és a környezet elvárásai között
oly módon, hogy eldönti, az id mely impulzusai és milyen formában
elégíthetőek ki.
A szuperego 6 éves kor táján jelenik meg. Azon morális elveket és
értékeket foglalja magába, melyeket a szüleinktől vettünk át.
Működésének célja viselkedésünk civilizálása és tökéletesítése.
Mindhárom alrendszerben jelen van ( tudattalan-tudatelőttes-tudatos).
Freud szerint a személyiség egészséges működéséhez az id, az ego és a
szuperego egyensúlya, együttműködése szükséges.
Pszichoanalitikus elméletek
Freud úgy vélte, hogy a korai pszichoszexuális fejlődés
meghatározó szerepet játszik a személyiség alakulásában. A
legtöbb felnőttkori pszichés probléma gyermekkori
traumákra vezethető vissza, melyek megakasztották vagy
visszavetették a személyiség fejlődését.
Bár Freud elméletét számos szakember elutasította a
kezdetekben, nagyon sok követője is akadt. Tanítványai
közül később sokan elfordultak Freud tanaitól, s
megalapították saját új iskoláikat (pl. Jung, Adler, Erikson,
stb.).
Kritika Freud elméletét több szempontból is kritizálták, pl.: -
Freud az elméletét csupán kis számú neurotikus beteg
megfigyelésére alapozta - túlságosan leegyszerűsítettek az
elképzelései ahhoz, hogy a komplex pszichés működéseket
meg lehetne velük magyarázni - sötét képet fest az emberi
természetről, hiszen leegyszerűsítve azt állítja, hogy csupán
két ösztön, az agresszió és a szexualitás vezérli minden
cselekedetünket.
 Behaviorista és szociális tanulás
elméletek
 3. Behaviorista és szociális tanulás elméletek
 Ezen irányzat képviselői szerint az ember aszerint viselkedik és fejlődik, hogy
mi történt vele az élete folyamán, azaz hogy mit tanult.

 Behaviorizmus: fő feladatának a viselkedés tanulmányozását tekintette. A

behaviorista elképzelések szerint a személyiség az egyén és a környezete
közötti interakció eredménye. A viselkedés oka a külvilágból jövő inger, s nem
belső, mentális okok. Az ingereken túl a tágabb környezet is alakítja a
viselkedést azzal, hogy jutalmazza vagy bünteti azt. Éppen ezért igyekszünk
úgy viselkedni, hogy azért jutalmat kapjunk, illetve elkerüljük a büntetést. A
behavioristák fő feladatuknak tartották a megfigyelhető és mérhető
viselkedések tanulmányozását, mivel szerintük más absztrakciók, mint például
a hangulat, az érzelmek vagy a gondolatok túlságosan szubjektívek.

 Szociális tanulás elmélet: a behaviorizmus kiterjesztése, illetve jelenkori

formája. Az elmélet szerint a személyiséget az egyén viselkedésének, saját
pszichés folyamatainak és környezetének egymásra hatása alakítja. Ha
megváltoztatjuk az egyén környezetét, akkor meg tudjuk változtatni
viselkedését ( és személyiségét) is. A személyiség passzív, kizárólag külső erők
alakítják. Legjelentősebb képviselői Watson, Skinner, Dollard, Miller és
Bandura voltak.
 Bandura
 Bandura szociális tanulás elmélete Bandura (1925- ) szerint nem
csupán úgy tanulunk meg valamit, hogy egy viselkedésünket jutalom
követi, hanem az emberek elsősorban megfigyelésen, utánzáson és
modellnyújtáson keresztül tanulnak egymástól. Úgy vélte, hogy a
személyiség a az egyén pszichológiai folyamatainak, viselkedésének és
környezetének egymásra hatása folyamán fejlődik. Jelentős
megállapítása, hogy a minket körülvevő társadalom nagyon nagy
szerepet játszik abban, ahogyan magunkról és a világról
gondolkodunk, s ahogyan ennek következtében viselkedünk.
Kritika - A behaviorizmus egysíkúan közelíti meg a személyiséget, s
csupán a külső hatásokra reagáló robotnak tekinti az egyént. - A
behaviorista elméletek nem veszik figyelembe a szabad akarat és a
belső lelki történések (pl. hangulatok, érzelmek, gondolatok) szerepét
a viselkedés és a személyiség alakulásában. - A szociális tanulás
elméletek elutasítják a viselkedés biológiai meghatározottságát (pl. az
öröklődés révén), s kizárólag a környezeti meghatározókra
koncentrálnak. - Pozitívumként tekinthető viszont, hogy
megállapításai könnyen értelmezhetőek és kísérletileg igazolhatóak,
valamint a tanulási elvek terápiás alkalmazása sikeres egyes
maladaptív (nem megfelelően alkalmazkodó) viselkedésformák
kezelésében.
 Humanisztikus
Humanisztikus elméletek
elméletek
Az elképzelés az 50-es években keletkezett a
pszichoanalízisre és a behaviorizmusra való reakcióként. Ez
utóbbi elméletek mechanisztikus és determinisztikus
emberfelfogásával szemben a szabad akarat és a szubjektív
élmény szerepét hangsúlyozzák a személyiség fejlődésében.
Képviselői kiemelik az önmegvalósítás fogalmát: szerintük
mindenkiben működik egy belső késztetés a személyes
növekedésre, s ez motiválja a viselkedést. Bár biológiai és
környezeti változók befolyásolhatják a viselkedést, ám az
egyén maga határozza meg és alakítja sorsát. Az emberi
természet pozitív, optimista felfogását hangsúlyozzák. A
mozgalom vezéralakjai Abraham Maslow (1908-1970) és Carl
Rogers (1902-1987) voltak.
 Maslow
Maslow elmélete Legismertebb konstruktuma a szükségletek
hierarchiája, melyet a humanisztikus pszichológia
elképzeléseinek összegzésének is tekinthetjük. Lényege, hogy
mindnyájan bizonyos alapszükségletekkel születünk, s amíg
ezek nincsenek kielégítve, addig nem tudjuk kiteljesíteni
potenciálunkat, vagyis megvalósítani önmagunkat. Mind a
behaviorista, mind a freudi pszichoanalitikus elképzeléseket
kritikával illette. Bár elismerte a tudattalan létét, de abban
nem értett egyet Freuddal, hogy személyiségünk túlnyomó
része a tudattalanban rejtőzik előlünk.
Maslow szerint nagy részben tudatában vagyunk
késztetéseinknek és motívumainknak, s ha nem lennének az
élet akadályai, akkor mindnyájan lelkileg egészséges emberek
lennénk.
Míg Freud emberképe negativisztikus, addig Maslow a
pozitívumokra összpontosít, és a determinisztikus felfogással
szemben a szabad akarat szerepét hangsúlyozza
 ön- magasabb rendű
megvalósítás szükségletek

megbecsülés

társas igény alapszük-

ségletek
biztonsági szükségletek

fiziológiai szükségletek

80
 Rogers
Rogers elmélete Rogers szerint ahhoz, hogy az egyén "növekedhessen",
kiteljesedhessen, olyan környezetre van szüksége, amely biztosítja
számára a hitelességet (nyíltságot és önfeltárást), a feltétel nélküli pozitív
elfogadást és az empátiát (az odafigyelést és megértést). Ezek nélkül sem
az egyén, sem a kapcsolatai nem tudnak megfelelően fejlődni, mint ahogy
egy fa sem tud víz és napfény nélkül növekedni.
Rogers hitt abban, hogy mindnyájunkban létezik egy késztetés arra, hogy
önmagunkat megvalósítsuk, potenciálunkat kiteljesítsük. Az
önmegvalósításhoz vezető út az önfelfedezés és önmegismerés folyamata,
melynek során érzéseinket és szükségleteinket elfogadva oly módon kell
cselekednünk, hogy azok őszintén kifejeződésre juthassanak.

Kritika Bár sokan nem tartják tudományos elméletnek, s azzal vádolják,

hogy túl sokat törődik az egyénnel, azonban mégis a humanisztikus
pszichológia volt az első, mely az egyént ténylegesen különleges,
individuális lénynek tekintette. A teljes, egészséges emberre összpontosít,
s az emberi természet pozitív, optimista szemléletét hangsúlyozza.
1.RÉSZ
TARTALOM
Az emberi fejlődés és a fejlődéslélektan
tudománya
A fejlődéslélektan alapvető kérdései
1. A fejlődés forrásai
2. A fejlődés folyamatossága
3. Egyéni különbségek
DEFINÍCIÓ
A mai tudományos felfogás szerint a fejlődést
olyan életfolyamatnak kell felfogni, amely az
emberi kultúra egyedi közegében kölcsönhatásba
lépő biológiai, társadalmi és pszichológiai
tényezők összefonódásából emelkedik ki (Cole és
Cole2006).
A fejlődés folyamata alatt időben végbemenő
változásokat szoktunk érteni, tárgyalásakor,
legtöbbször kronológiai sorrendet követünk.
A FEJLŐDÉSLÉLEKTAN
A fejlődéslélektan tudománya tulajdonképpen a
fejlődést vizsgálja, és arra keresi a választ egyszerűen
szólva, hogy az emberi működések különböző
aspektusai, hogyan alakulnak ki, miként, és miért
változnak az egyedfejlődés során.
A fejlődés problematikája
A biológiai vagy környezeti tényezők az elsődleges
befolyásolók a fejlődésben?
A gyermek milyen mértékű aktivitással van
felruházva a fejlődés során? Inkább, mint passzív
befogadót képzelhetjük el, vagy aktívan befolyásolja a
saját fejlődési útját.
Mennyire folyamatos a fejlődés?
Milyen mértékben univerzális a fejlődés?
(Shaffer 2010).
A FEJLŐDÉS TERÜLETEI
testi fejlődés
a motoros készségek fejlődése
a kognitív fejlődés
a személyiség fejlődése
a társas készségek fejlődése
A különböző területek egymással kölcsönhatásban
fejlődnek.
A kognitív fejlődésen a gondolkodás, a figyelem, az
emlékezet, és a nyelvi készségek kialakulását szoktuk
érteni.
A személyiség és a társas készségek fejlődése
kapcsán pedig a kutatók a leginkább az én fogalom
alakulásával és az interperszonális kapcsolatok
szerveződésével foglalkoznak.
Az élethosszig tartó fejlődés
Korábban a fejlődéslélektant kutatók számára leginkább a
gyermeki fejlődés volt érdekes. A felnőttkorral és az
időskorral, mint önálló életszakasszal gyakorlatilag nagyon
keveset foglalkoztak, annak ellenére, hogy igen hosszú
időt ölel fel ez ember életéből. Az élethosszig tartó fejlődés
elmélete később került a kutatások horizontjába.
A fejlődéslélektan alapvető kérdései
Minden fejlődéssel kapcsolatos elméletnek szükséges
valamiféle választ adnia bizonyos alapvető
kérdésekre:
Hogyan kapcsolódnak össze a biológiai és a
környezeti tényezők?
Hogyan képzelhető el a fejlődés dinamikája?
Mik az egyéni különbségek forrásai?
KÖZPONTI KÉRDÉSEK
 A fejlődés forrásai

 A fejlődés folyamatossága

 Az egyéni különbségek
1. A fejlődés forrásai
Az élőlények fejlődésének két alapvető forrása
van. Az egyik a genetikai meghatározottság a
másik pedig a felnövekedésben közreműködő
alapvető környezeti tényezők. Századokon
keresztül folyt a vita az elsődlegességet illetően.
Vajon a környezeti tényezők, ami alatt korábban
igazából a „nevelést” értették, vagy az öröklött
„természetünk” az, ami a fejlődésnek a fontosabb
tényezője.
Környezeti tényezők
A környezeti tényezők alapvető meghatározó
mivoltát hirdette például a XVII.században élt angol
filozófus John Locke, aki azt a nézőpontot vallotta,
hogy minden tudás az érzékszerveinken keresztül
jut el hozzánk.
Eszerint nincs veleszületett tudásunk, minden
bölcsességünket a saját tapasztalatainkból merítjük.
Érzékletesen illusztrálva, az éppen megszületett
csecsemő lelkét egy üres laphoz hasonlította. A
tabula rasa elvként elterjedt gondolatrendszernek
nagy hatása lett sok követőre talált a későbbiekben.
Környezeti tényezők
Behaviorizmus
E XX.században kialakuló elmélet szerint az
emberi természet nagymértékben irányítható, és
befolyásolható. A nézet szerint a fejlődés legfőbb
mechanizmusa a tanulás. Így a tanulás elveinek
minél mélyebb megismerése révén kerülhetünk a
legközelebb az emberi természet megismeréséhez.
A behavioristák hittek a nevelés
mindenhatóságában híres képviselőjük J. Watson
és B. F. Skinner.
Watson botrányos kijelentése
„ Ha adtok nekem egy tucat egészséges, ép
gyermeket, s olyan környezetben nevelhetem fel őket,
amilyenben én akarom, bármelyikőjükből -
függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól
képességeitől, foglalkozásától, s fajától – garantáltan
olyan szakembert nevelek, amilyet akarok: orvost,
ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt vagy akár
koldust, tolvajt is.” (Watson 1930, 104 o.)
A genetikai meghatározottság és az
öröklődés
Charles Darwin evolúcióelmélete. Az evolúciós
láncolatba illeszkedő ember képe egyre szélesebb
körben vált elfogadásra.

Nativista elképzelés: modern és népszerű

teória, Fodor nevével fémjelzett, amely a fejlődés
fő mozgatójának a biológiai érést tartja, és úgy
véli, hogy a csecsemő egy gazdag veleszületett
tudással jön a világra. A környezetnek csak egy
úgynevezett „kioldó” szerepet tulajdonít.
A biológiai örökség és környezeti tényezők folyamatos
kölcsönhatásban vezérlik az egyéni fejlődést.
De különböző tulajdonságok, viselkedések
kibontakozódása esetében is fontos lehet annak a
meghatározása, hogy milyen az öröklés és a környezet
hozzájárulása az adott jelleg kialakulásához.
Az ingergazdag és ingerszegény környezet befolyásoló
hatása az első néhány évben a legerősebb. Ami a
genetikai ütemtervet módosíthatja.
Érés és környezet kölcsönhatása a
mozgásfejlődésre
Azokban a kultúrákban, ahol jutalmazzák,
bátorítják és gyakorolják a különböző
mozgásfejlődési elemeket pl. járást, ott hamarabb
kialakul az adott készség.

Azt is hozzá kell tenni, hogy konkrét mozgási elem

gyakoroltatása után a hatás csak az adott mozgási
elem vonatkozásában mutatható ki, az egész
mozgásfejlődésre globálisan nem általánosítható.
Érés és környezet kölcsönhatása a
beszédfejlődésre
A beszédfejlődés esetében akár egy éves különbség is
tapasztalható az első szavak kiejtésének idejében,
attól függően, hogy az adott kultúra mennyire
jutalmazza és erősíti meg a verbális közléseket.
(Áttekintésül :Atkinson és Hilgard 2005).
Családvizsgálatok
A genetikai meghatározottság és a környezeti
befolyás kérdésének tisztázásához a kutatók
előszeretettel használnak családvizsgálatokat,
melyek esetében a rokonság foka szokott lenni az
összehasonlítás egyik lényeges eleme.
Azonban a családi vizsgálódásoknál mindig
számolni kell azzal a ténnyel, hogy a
családtagoknak nemcsak a genetikai
állományukban van átfedés, de a környezet is
amiben felnőnek, például testvérek esetében
nagyban hasonló.
Családvizsgálatok
Így elképzelhető, hogy egy kisgyerek, aki
ugyanolyan nyugodt természetű, mint édesapja,
nemcsak azért nyugodt, mert „jó” családban nőtt
fel, hanem, azért is mert ilyen géneket örökölt
apjától.
Ide kapcsolható az a jelenség is miszerint agresszív
apáknak sokszor a fiúgyermeke is agresszív lesz, és
itt sem lehet pontosan tudni, hogy a gének vagy a
környezet felelős inkább a hasonló karakter
kialakulásáért.
IKERVIZSGÁLATOK
Egy és kétpetéjű ikrek genetikai azonossága
különböző.
Ezt a lehetőséget aknázzák ki a kutatók, amikor
szisztematikusan összehasonlítják a különböző
személyiséget leíró jellemzőket az egy és kétpetéjű
ikreknél.
Egy híres vizsgálatban (Minnesota vizsgálat)
születéskor különválasztott és külön nevelt
ikerpárokat hasonlítottak össze felnőtt korukban.
Az örökbefogadott gyerekek
sajátos helyzetük miatt, gyakran bevonják az öröklés
környezet vita tisztázásába.
A vizsgálati logika egyszerű, ha a környezeti hatások a
döntőek, akkor a nevelő szülők tulajdonságait fogják a
gyerekek mutatni, ha pedig a gének számítanak
jobban, akkor a biológiai szülők képességeit fogják
inkább mutatni.
Családi hatások
A családtagok közötti hasonlóságokért inkább
felelősek a közös gének, mint a közös családi
környezet.
Az egy családban felnövő, de biológiailag nem
rokon gyerekek kevéssé hasonlítottak egymásra a
legtöbb személyiségjegyre kiterjedő
összehasonlításban.
A közös környezet és tapasztalatok ellenére az
egy családban felnövekvő testvérek a legtöbb
személyiségjegy tekintetében olyan kevéssé
hasonlítottak egymásra, mintha teljesen
különböző családban nőttek volna fel.
Családi hatások
Figyelembe kell venni, hogy egy és ugyanazon
családban is lehetnek eltérő környezeti feltételek,
amelyek minden testvérre másként hathatnak.
Erre példa lehet a születési sorrend, a szülői
részrehajlás, az eltérő iskoláztatás.
Azt is hozzá kell tenni, hogy az egyedi és
specifikus hatások is sajátosan színezik az egyén
élettörténetét, továbbá a különböző viszonyok,
mint barát-barát, szülő-gyerek, testvér-testvér is
eltérő tapasztalatokat szolgáltatnak.
Családi hatások
Következtetésünkben akár odáig is elmehetünk, hogy
az emberek egy családon belül különböző szociális
környezetben nőnek fel. A testvérek hasonlóságára
vonatkozó kutatások is ennek megfelelő eredménnyel
zárultak, ami szerint a testvérek annál nagyobb
különbséget mutatnak, minél több időt töltenek
együtt.
Családi hatások
Az eredmények legfontosabb tanulsága, hogy sok
személyiségjegy tekintetében azok hasonlítottak
leginkább egymásra, akik valamilyen oknál fogva
elkülönülten nevelkedtek egymástól (más iskolába
jártak, szülők elváltak stb.).
Mindenesetre a testvérek közötti rivalizáció és
feszültség csökken, ha a testvérek
megkülönböztetik magukat egymástól és
testvérüktől különböző egyéni életpályára
állítódnak be (Bereckei 2003).
Akörnyezet is hathat a génműködésre
Erre jó példa az alkoholizmus problémája. Tudott,
hogy az alkoholista apa esetén a fiúgyerek is
valószínűbben lesz alkoholista, mint a
véletlenszerűen kiválasztott emberek esetében, és
azt is tudjuk, hogy az alkoholhoz való
hozzászokásnak vannak biológiai prediszpozíciói.
Viszont ha valaki soha az életében nem fogyaszt
alkoholt, akkor fizikai képtelenség, hogy
alkoholistává váljon.
A környezet is hathat a génműködésre
A schizofrénia és a mániás depresszió esetében is sok
adat van arra, hogy ezeknek a betegségeknek
örökletes alapelemei vannak. Az a tény azonban, hogy
abban az esetben, ha az egypetéjű ikerpár egyik tagja
beteg, nem teljesen biztos, hogy a másik is az lesz, az
önmagában jelzi, hogy a környezetnek is van szerepe
a betegség lefolyásában (Atkinson és Hilgard 2005).
2. A FEJLŐDÉS FOLYAMATOSSÁGA
Az emberi fejlődéssel foglalkozó kutatók között
régóta folyik vita arról, hogy vajon a fejlődést
fokozatosság, illetve folyamatosság jellemzi, vagy
inkább minőségileg egymástól eltérő szakaszok során
fejlődünk, amikor is minden szakaszban az előzőektől
eltérő új viselkedés és gondolkodásmódok bukkannak
fel.
AMennyire
folyamatosság kérdése
hasonlítanak az ember szellemi képességei
és érzelmei más fajokéhoz.
Mennyire folyamatos a homo sapiens és más fajok
között a viszony?
Vajon ugyanazoknak a természeti törvényeknek
vagyunk alávetve, mint más élőlények, ha nem, akkor
milyen speciális törvényszerűségeket, jellemzőket
lehet azonosítani fajunkkal kapcsolatban.
A folyamatosság kérdése
Charles Darwin az evolúciós elmélet leghíresebb
képviselője a fajok közötti folyamatosság
elkötelezett híve volt.
Meggyőződése szerint az ember fokozatosan és
folyamatosan fejlődött ki és tette mindezt a
természet rendjének és törvényeinek megfelelően.
Ma már tudjuk, hogy az ember és a csimpánz
génállomány 99%.-ban megegyezik.
De azt is tudjuk, hogy minden hasonlóság ellenére
óriási a különbség a két faj egyedei között.
Az ember egyéni fejlődésének a folyamatossága,
azaz hogyan fejlődik az egyedi élőlény az élete
során.

Akik az egyedi fejlődés folyamatosságában hisznek,

azok a fejlődést fokozatos felhalmozódásnak fogják
fel, és a mennyiségi változásokat szokták kiemelni,
mint például a testsúly gyarapodása vagy a szókincs
folyamatos növekedése.
SZAKASZOS
Akik a szakaszolóFEJLŐDÉS
fejlődés hívei pl. Freud, Piaget,
Erikson úgy képzelik el a fejlődést, mint ami
hirtelen változások által megszakított folyamat,
ahol minőségileg új minták megjelenése történik.
Erre jó példa, amikor a gyermek egyik nap még
nem tudott valamit aztán másnap megjelenik
valahogyan az adott képesség, ami minőségileg
eltér az eddigiektől, például amikor a csecsemő a
mászást követően egyszer csak elindul, vagy egyik
nap még nem tud biciklizni, aztán meg egyszer
csak biciklizik.
Szakaszok, normatív átmenetek,
életciklusok
A fejlődés minőségileg új mintázatát szokták fejlődési
szakaszoknak nevezni, és a szakaszos fejlődés hívei úgy
vélik, hogy szakaszról szakaszra különbözik az, ahogyan a
gyermek átéli világát és ahogyan a világ hat majd őrá.
A szakaszos fejlődés koncepciójából nőtt ki az az
elképzelés, amely a fejlődés dinamikájában a normatív
átmenetek, a különböző életciklusok szerepét emeli ki. A
különböző életciklusban megtörténő változásokat
normatív átmeneteknek tekintik.
 A normatív jelző annak köszönhető, hogy várhatóan az az
adott átmenet (pl. serdülőkor, házasság, iskolakezdés,
intim kapcsolatok kialakítása) az emberek döntő
többségénél így van.
A normatív változások
A normatív változások előre tudhatóak, tervezhetőek,
még készülni is lehet rájuk, azaz általánosak és
anticipálhatóak.
Vannak azonban a fejlődésben nem normatív
átmenetek, amelyek váratlanok, előre nem láthatóak,
befolyásolhatatlanok (pl. súlyos betegség, nagy
nyeremény), amelyek akár lényegileg is
megváltoztathatják a fejlődés folyamatát.
A változások egyforma ütemben jellennek-e
meg a megismerés különböző területein?

Azonos sebességgel fejlődnek-e az egymástól

viszonylag különböző tudásterületek vagy
egymástól független ütemben zajlik a fejlődés az
egyes területek között?
Az előbbi elképzelést a fejlődés terület általános
koncepciója címen szokták vázolni, az utóbbit
pedig terület specifikus fejlődés koncepciója
néven jelzik és hivatkozzák.
A fejlődés terület általános és terület specifikus
koncepciója
A terület általános fejlődését hirdető kutatók pl. Piaget
olyan többirányú, de egyszerre megjelenő változásokat
szoktak hangsúlyozni, mint a kognitív és morális fejlődés
párhuzamai.
A terület specifikus fejlődés hívei pedig a tudásterületek
közötti különbségeket hangsúlyozzák.
 Sok fiú van például, aki igen gyengén rajzol, de mondjuk a
matematika vagy a verbális memória területén kiemelkedő
teljesítményt nyújt.
Igen gyenge értelmi képességek mellett is lehet
gyönyörűen rajzolni, vagy az autisták példáját is ide
lehetne hozni, akik közül jó néhány mutat bizonyos
tudásterületeken kiválóságot.
3. Egyéni különbségek
Úgy tartják, hogy az emberek közötti jellegzetes
egyéni változatosság két fő forrásra vezethető vissza.

Az egyik a kulturális tényezők, a másik pedig a

biológiai alapok különbségei.
A kulturális tényezők és az egyéni
különbségek.
Cole meghatározása szerint a kultúra minden
társadalomban a gyerekek tapasztalatainak alapvető
eleme, az emberi lét lényeges jellemzője, éppen ezért az
emberi fejlődéssel foglalkozó tudomány nem nélkülözheti
a kulturális közeg kiemelését a fejlődésben.
Csak akkor érthetjük meg a minden ember fejlődését
vezérlő egyetemes elveket, ha a saját kultúránkat úgy
képzeljük el, mint a sok különböző életmód egyik
lehetséges változata. (Cole 2006)
A kulturális különbségek befolyásolják az egyén
reakciómódját, viselkedését, a világról való
gondolkozását. Az eltérő kulturális közegben való
nevelkedés magyarázatul szolgál a szocializáció
különbözőségeinek kialakulásához is.
A biológiai alapok és az egyéni
különbségek

A fejlődés alapvető feltétele a biológiai érés. A

biológiai alapok teremtik meg a lehetőséget a
különböző fejlődési területek kibontakozásához.
Az emberi fejlődés biológiájának egyik speciális
sajátsága az elhúzódó gyermekkori érési folyamat,
azaz az a tény, hogy az embergyerek a többi fajhoz
viszonyítva látványosan hosszú gyermekkort ér
meg.
Nagyon sokára tanul meg magára vigyázni, és kerül
szaporodó képes állapotba.
Ez a felnövekedés szociális és egzisztenciális
értelemben mai időkben még inkább kitolódik.
Az emberi biológiai fejlődés univerzális
folyamatai
Minden egyes embernél nagyjából hasonlóan mennek
végbe.
Hozzá kell azonban tenni, hogy ez az úgynevezett
“normális “fejlődés” menete szükségszerűen egyéni
eltéréseket mutat, a kultúrától, családtól és egyéni
adottságoktól, és az egyéni élettörténettől
függően.
TEMPERAMENTUM
A biológiai alapok egyéni különbségeinek egy jellegzetes
példája a temperamentum, amely erősen nyomot hagy az
emberi személyiség szerveződésén.
Ma már konszenzus van annak tekintetében, hogy a
temperamentum erős genetikai meghatározottság alatt áll.
Ezt az elvégzett család és ikervizsgálatok mutatják, és az a
tény, hogy már születéskor is jelen levő különbségeket
tudunk regisztrálni a csecsemők temperamentumában.
Az 1950-es években kezdődött az érdeklődés, amikor is
Thomas és Chess 150 középosztálybeli csecsemővel
indított vizsgálatot és követette őket nyomon születéstől
egészen felnövekedésükig.
TEMPERAMENTUM TÍPUSOK
1. Könnyű temperamentum
A gyerekek 40%-át sorolják ide. Ezek a gyerekek játékosak,
evési és alvási ritmusukban kiszámíthatóak, új helyzetekben
bátrak, nyíltan viselkednek, és könnyen alkalmazkodnak.
2. Nehéz temperamentum
A gyerekek 10%-át sorolják ide. Ingerlékenyek, alvási és
táplálkozási ciklusukban rendszertelenek. Az új helyzetekre
hevesen erősen és legtöbbször negatívan reagálnak.
3. Nehezen felmelegedő.
A gyerekek 15%-át sorolják ide. Ezek a gyerekek általában
egykedvűek, türelmesnek kell velük lenni, mert az új
helyzeteket csak lassan szokják meg, az alkalmazkodásuk
több időt vesz igénybe.
TEMPERAMENTUM TÍPUSOK
A növekedés ideje során folyamatosan tesztelték a
gyerekeket, emellett a szülővel, óvónőkkel,
tanárokkal készítettek interjúkat
Bár a gyerekek 35%-át nem sikerült ezekbe a
csoportokba besorolni, azért a temperamentum
faktorokban megmutatkozó szisztematikus és
tartósan fennálló különbségek, megmutatták
számunkra, hogy a gyerekek igenis születnek egy
biológiailag adott temperamentummal, amit a
környezet és a nevelés, módosíthat ugyan, de
alapvetően megváltoztatni, nem nagyon tudja.
2.RÉSZ
TARTALOM
A kezdetek: a korai anya-gyerek kapcsolat
Kötődés elmélet
A szülői pedagógia, a nevelési stílus hatása a
fejlődésre
Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete
Marcia identitásállapotok koncepciója.
A pszichoanalitikus, behaviorista és kognitív
modellek.
A kezdetek: a korai anya-gyerek
kapcsolat
A korábbi elméletek elsősorban az anya
szükséglet kielégítő szerepkörét hangsúlyozták, és
leginkább az élettani szükségletek területére
helyezték a hangsúlyt.
Ma már nem képezi vita tárgyát a
pszichológiában az anya - gyermek kapcsolat
fontossága és jelentősége a személyiség
növekedése szempontjából.
Abban azonban vannak elméleti különbségek,
hogy mely életkorokat, mely gondozási
körülményeket és mely élethelyzeteket tekintünk
kiemelt jelentőségűnek.
A kezdetek: a korai anya-gyerek
kapcsolat
A legtöbb elméletalkotó elfogadja azt az alapelvet,
miszerint, a személyiség fejlődésben a korai
tapasztalatok döntő jelentőségűek lehetnek.
Fontos azonban az is, hogy ezeket a korai
tapasztalatokat, a jelentőségük szempontjából a
későbbi évekre vonatkozóan is értelmezni tudjuk.
Az anya-gyermek kapcsolathoz általánosságban a
következő jellemzőket szokták társítani

egyedülálló
egész életre szóló
párhuzamosság nélküli
Helyettesíthetetlen
Ezekhez a jellemzőkhöz még hozzá szokták tenni,
hogy az anya az első és legerősebben szeretett
személy, továbbá azt is, hogy az anya-gyerek
kapcsolat prototípusa az összes többi
szeretetkapcsolatnak, és alapját képezi a
személyiség növekedésének (Thompson 1998).
ANYA-GYERMEK KAPCSOLAT
Mivel az első szeretetkapcsolat kiemelkedő
fontossággal bír az életünk folyamatára, így
alapvető kérdés, az hogy miképpen fejlődnek azok
a gyerekek, akik nem részesülnek megfelelő és
kielégítő anyai gondozásban.
Az ember esetében etikai aggályok miatt nem
lehetséges, azaz ki van zárva az e tárgykörben
folyó módszeres kísérletezgetés, így a kérdés
megválaszolásához, vagy az állatkísérletek
eredményeire tudunk támaszkodni, vagy az élet
produkálta sajátos események elemzését
tudjuk elvégezni.
Harlow rhesus majmokkal folytatott
vizsgálatai.
Harlow a korai kapcsolatok jelentőségének igazolásához a
szociális izoláció módszerét alkalmazta. Születés után
néhány órával teljes, illetve részleges elkülönítési
helyzetbe helyezte a malomkölyköket.
A teljes elszigetelés azt jelentette, hogy az anyától és a
társaktól egyaránt elkülönítette a kölyköket, hat hónap vagy
egy teljes év időtartamára. A részleges elszigetelés esetében,
az anyától elszakítják, de más egyedeket láthatnak, de nem
érinthetnek.
Az anyát mesterségesen készített műanya helyzettel
próbálták pótolni, amely során vagy fémből készített
drótanya, vagy pedig egy szőrös, megkapaszkodásra
lehetőséget adó műanya állt a rendelkezésükre
Harlow rhesus majmokkal folytatott
vizsgálatai
Ezekre voltak szerelve az etető tartályok. A
fémanyán nevelkedett állatok semmilyen játékos
tevékenységet nem mutattak, nyugtalanok voltak,
és nagyon keveset manipuláltak.
 Voltak olyan kölykök, akik mindkét műanyát
használhatták, de az etetőtartályt a fémanyára
rakták. Ezek a kölykök az idejük nagy részét a
szőranyán töltötték, csak a táplálkozás céljából
jártak át a fémanyára.
Ez a vizsgálati feltétel hűen demonstrálta az anya
a táplálkozáson túlmutató a megkapaszkodásban
betöltött szerepét.
Harlow rhesus majmokkal folytatott
vizsgálatai
Azt is megfigyelték a kísérletek során, ha a különböző
nevelési helyzetben lévő kölyköket megijesztik, akkor a
szőranyán nevelkedő állatoknak, mindegy volt melyik
szőranyára kapaszkodnak, akinek viszont volt saját anyja,
az mindig kizárólag annál keresett menedéket.
Ebből látható, hogy a valóságos anyával való kapcsolat
nem helyettesíthető és nem felcserélhető élmény.
A játéktevékenységre vonatkozó vizsgálatok azt mutatták,
hogy az elszigeteltségben nevelkedő kölykök kevésbé
tudtak játszani velük egykorú társakkal.
Harlow rhesus majmokkal folytatott
vizsgálatai
A teljes elszigeteltségben élők, később egyáltalán nem
játszottak társakkal, míg a részleges elszigeteltségben élők
egyhangúbb és kevésbé változatos játéktevékenységet
mutattak, mint a teljes családban nevelkedő majmok.
A későbbi szexuális és szülői viselkedésekre vonatkozóan
is tanulságokkal szolgált a vizsgálat. Az anyától, társaktól
elszigetelten nevelkedő egyedek később kerülték a
szexuális életet, ha sikerült mesterségesen
megtermékenyíteni őket, akkor durva vagy közönyös
anyaként viselkedtek kölykeikkel.
A vizsgálat érdekessége volt azonban, hogy ha
másodszorra szültek, akkor jobb lett a kapcsolatuk a
kölykeikkel.
A korai rossz tapasztalatok hatása a
későbbi életre az ember esetében.
Ha elfogadjuk az elsőbbség elvét, akkor
egyetérthetünk azzal a nézőponttal, hogy a
legkorábbi tapasztalataink lesznek a legnagyobb
befolyással a későbbi életünkre.
 A korai fejlődéssel kapcsolatban így feltétlenül
tisztázásra szoruló tény, hogy milyen
körülmények azok, amelyek gátolják, hátráltatják
a korai időszak fejlődését.
A tanult tehetetlenség
A kórházi és árvaházi életmód egyik legnagyobb
veszélye a túl kevés reagálás következében
kialakuló tanult tehetetlenség érzése. A tanult
tehetetlenség kifejezés, arra a jelenségre utal, ha
az emberek olyan helyzetbe kerülnek, hogy az őt
érő eseményekre nem tudnak hatást gyakorolni,
akkor viselkedésük előbb-utóbb passzívvá válik, és
a cselekvés vágyát is elveszítik (Cole és Cole
2006). Felnőtt emberekre is vonatkozhat ez a
jelenség.
AZ INTÉZETI ELHELYEZÉS
Az intézeti elhelyezés esetén, kevésbé van mód a
csecsemő igényeinek megfelelő gyors és érzékeny
szükséglet kielégítésre, amiképpen
megtapasztalhatná a baba a környezet feletti
kontroll kialakulását.
 A környezet feletti kontroll megtanulása és
megfelelő szabályozása pedig azért fontos, mert
segíti a kompetencia motívum kialakulását.
Természetesen a szülők mellett élő gyerek is
részesülhetnek olyan gondoskodásban, amikor
megrendül, vagy ki sem alakul a bizalmuk a
körülöttük lévő személyekben és a világban.
A KORAI SZEPARÁCIÓ
A korai szeparáció megrendítő eseményeit közvetítik azok
az esetleírások, melyek az elhanyagolás legszélsőségesebb
eseteit mutató elszigetelt gyerekekről szólnak. A
beszédfejlődés az IQ és a mozgásfejlődés lemaradásainak
korlátozott mértékű visszaépíthetőségéről szolgáltatnak
adatokat.
A tartós kórházi tartózkodás ma már szerencsére nem jár
együtt szükségszerűen az anyától való távolléttel.
Három évtizeddel ezelőtt, még sok helyen bevált orvosi
gyakorlat volt az anya és a gyermek kórházi tartózkodás
idejére történő szétválasztása, a gyermek érdekeire való
hivatkozással.
A gyakorlat is azt mutatja, hogy a gyermekek az anyjuk
mellett gyorsabban gyógyulnak.
A KORAI SZEPARÁCIÓ
Az árvaházakban végzett tanulmányok azt mutatják, hogy
nagy szerepe van a fejlődésben annak, hogy milyen
minőségű személyes és környezeti támogatásban részesül
az egyén az intézményben töltött életideje során. A
szegényes szociális és tárgyi ingerlés esetén a normális
fejlődési ütem elmarad, és sajátos viselkedésmintázat
alakul ki.
Az anya nélkül felnőtt gyerekek között gyakoriak a
szociális alkalmazkodási problémák, gyengéd érzelmek
kimutatásának a képtelensége, a kortárscsoportba való
beilleszkedés nehézsége, és az idegenekkel való gátlástalan
barátkozás (Bowlby 1951). Mindezek elkerülése érdekében
az örökbefogadás, illetve nevelőszülőkhöz való elkerülés
minél korábbi életkorban javasolt.
Kötődés elmélet
A kötődés jelenségének a leírása John Bowlby angol
pszichiáter nevéhez fűződik, aki az 1950-es évek elején
jelentette meg először elméletét. Elméletének és az ebből
kiinduló empirikus kutatásoknak a népszerűsége máig is
töretlen, hatását és jelentőségét Freudéhoz hasonlítják.
Bowlby 1907-ben született Angliában egy sebész fiaként, a
cambridge-i egyetemen tanult természettudományokat és
pszichológiát, majd Londonba járt orvosi egyetemre és
ezzel egy időben kezdte el a pszichoanalízist tanulni. A
második világháború alatt katonai pszichiáterként
dolgozik, majd a híres londoni Tavistock Klinika
igazgatója haláláig.
Kötődés elmélet
Bowlby munkája során rengeteg olyan gyermekkel
találkozott, akik vagy átélték szüleik elvesztését, vagy
pedig szüleiket hosszú időn keresztül nem látták, azaz
hosszú szeparációnak voltak kitéve. Ezeknek a
gyerekeknek a sorsát megfigyelve már pszichiátriai
pályafutásának legelején felismerte a korai családi
tapasztalatok jelentőségét az egészséges személyiség
fejlődésében.
Megfigyelte, hogy az általa kezelt „javíthatatlan fiatalkorú
tolvajok” élettörténetében igen gyakori volt az anyával
való kapcsolat megszakadása. Innen kezdve
szisztematikus megfigyeléseket végzett munkatársaival
kórházakban és gyermekotthonokban kutatva a nagyfokú
és hosszan tartó szeparáció és stressz hatását a fejlődésre.
Kötődés elmélet
Megfigyelte, hogy hosszabb kórházi tartózkodás után a
gyermeken felfedezhetőek voltak az elválasztás okozta
komoly zavar jelei, még hetekkel a hazakerülés után is. Az
ilyen jellegű klinikai inspirációk arra ösztönözték Bowlbyt,
hogy az egészséges anya gyerek kapcsolat alapját képező
kötődés elméletét szisztematikusan kidolgozza.
Trilógiájában teszi ezt meg (Bowlby 1973, 1979, 1980).
Elméletének újdonsága és különlegessége, hogy az anya-
gyerek kapcsolatot evolúciós gondolatkörbe helyezi el, de
koncepciója támaszkodik a pszichoanalitikus elméletre, az
etológiára és a kognitív pszichológiára is.
Kötődés elmélet
A pszichoanalitikus elméletből meríti és elfogadja a
legkorábbi kapcsolatok a későbbi személyiségfejlődés
szempontjából meghatározó mivoltát, de azt is felismerte,
hogy a csecsemőkori kötődés messze túlmutat a
táplálkozáson és a szexualitáson, szemben azzal, ahogy ezt
korábban Freud feltételezte.
 Bowlby érvelése szerint, ha a freudi elgondolás lenne igaz,
akkor a gyermek könnyen tudna átváltani egyik
gondozóról a másikra. Úgy gondolta, hogy a kötődési
viselkedés evolúciós értelemben jelentős, mert arra
szolgált, hogy az evolúciós környezetben védje a
gyermeket.
Kötődés elmélet
Az etológia is hatással volt Bowlby kötődéselméletének az
alakulására. A leginkább a híres etológus Konrad Lorenz
megfigyelései inspirálták.
Lorenz fészekrakó madarakat vizsgált, és észrevette, hogy a
tojásból kikelt fiókák, követik az első mozgó objektumot, amit
látnak és a későbbiekben nagyfokú ragaszkodást ennek
irányába. Ez az imprinting jelensége.
A szenzitív periódus és a speciális tapasztalás korai jelentősége
az újszülött védelmét szolgálja. Ezek a jelenségek igazolták
hogy létezhet egyfajta biológiai meghatározottság, egy
specifikus kapcsolat kialakítására.
Segítették Bowlby koncepciójának kibontakozását Harlow
vizsgálatai is, melyekben rhesus majmokon demonstrálta a
megkapaszkodás elsődleges szerepét a kötődés kialakulásában.
Kötődés elmélet
Bowlby meghatározása szerint a kötődés egy olyan tartós
érzelmi kapcsolat, amelyet az a viselkedéses tendencia
jellemez, hogy az egyén egy meghatározott személy
közelségét igyekszik elérni és fenntartani, és ez leginkább
stressz esetén érvényesül. Ez a jelenség túlmutat az idő és
a tér dimenzióján és alapvetően érzelmi kapcsolatként
gondoljuk el.
Bowlby úgy vélte, hogy a szociális viselkedés kialakulása
az ember esetén egy ösztönös szociális viselkedéstől függ,
amit bioszociális ösztönnek nevez, és arra predesztinálja a
gyermeket, hogy kötődést alakítson ki az őt gondozó
személyekkel.
Kötődés elmélet
A kötődést ebben az értelemben úgy kell tekintenünk,
mint a túlélés szempontjából elsődleges fontosságú
mechanizmust, mely a gondozóhoz való közelség
fenntartását szolgálja.
Az evolúciós környezetben a ragadozók, az éhezés, és a
csoporttól való elszakadás komoly veszélyforrásként voltak
jelen.
A kötődésre való hajlamunk tehát biológiailag
meghatározott, a kötődési viselkedésünk, pedig faj
specifikusnak, azaz humán specifikusnak tekintendő,
amelynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem
biztosítása
Kötődési viselkedés
A különböző kötődési viselkedéseknek a korai
életkorban van a legnagyobb jelentőség, mert ebben
az életszakaszban a gyermek csak az anya
közreműködésével képes életben maradni.
Ezért az evolúció során olyan viselkedések
alakultak ki, amelyekkel a gyermek az anyját a
kapcsolat felvételére, illetve a kapcsolat
fenntartására tudja késztetni.
De olyan viselkedésformái is vannak, amelyekkel a
baba maga tudja az anyával való kapcsolatot
megteremteni.
Kötődési viselkedés
Jelző viselkedésnek tekintjük a sírást, mosolyt,
gőgicsélést.
 Végrehajtó viselkedések:
viselkedések a megkapaszkodás és a
követés.
A kötődési viselkedés fogalom tulajdonképpen lefed
minden olyan viselkedést, melynek a célja a kötődési
személyhez való közelség fokozása.
Ezek a viselkedések egy úgynevezett kötődési
viselkedési rendszerbe szerveződnek, amelyben az egyes
viselkedési elemeknél mindig fontosabb magának a
rendszernek a szerveződése. Ezzel párhuzamosan és erre
válaszoló és kiegészítő jelleggel működik az anyában a
gondozói viselkedési rendszer.
rendszer
Viselkedéses
Bowlby a kötődéstkontroll rendszer
fejlett szabályozórendszernek tekinti,
mely egyensúlyt teremt a gyermek biztonsági szükséglete
és a változatos tanulási tapasztalatok igénye között. Az
anya a gyermek számára olyan biztonsági bázist jelent
(ideális esetben), amely kiindulási alapként szolgál a
környezet felfedezésére, explorációjára.
Ez a viselkedési kontroll rendszer Bowlby szerint
hasonlóan működik, mint a termosztát,
termosztát amely a
hőmérséklet szabályozásában vesz részt. Ha túl nagy a
gyermek és a kötődési személy közötti távolság, vagy a
szeparáció túl hosszú, akkor a rendszer aktiválódik, majd
ha kialakult a megfelelő közelség, akkor az aktivitása
csökken.
Viselkedéses kontroll rendszer
Azt, hogy milyen inger szükséges a kötődési
viselkedési kontrollrendszer aktivitásának
csökkenéséhez, megszűnéséhez, azt az aktiváltság
foka határozza meg.
Magas aktivitás során szükséges a közvetlen testi
kontaktus, míg alacsonyabb aktiváltság esetén,
elég a kötődési személy jelenléte.
Az optimális távolságot több külső és belső
tényező határozza meg, vagy esetenként ezek
kombinálódhatnak is.
Viselkedéses kontroll rendszer
Külső tényezők lehetnek:
idegen hely
idegen személy
hideg
a kötődési figurától való szeparáció
Belső tényezők lehetnek:
betegség
fáradtság
negatív érzelmi állapot
Viselkedéses kontroll rendszer
A kötődési viselkedési rendszer szoros kapcsolatban áll a
félelmi viselkedési rendszerrel.
rendszerrel Ez látható abból is,
hogy az ijedt csecsemő mindig intenzívebb kötődési
viselkedést mutat. A kötődési személy jelenlétében viszont
a félelmi rendszer is kevésbé aktív.
Az explorációs viselkedési rendszer szintén szoros, de
pont fordított kapcsolatban van a kötődési viselkedési
rendszerrel. A biztonságot adó személy jelenlétében a
gyermek bátran, és fokozatosan fedezi fel a környezetét, a
szülőt biztonsági bázisként használja, ahonnan
explorációra indul. Ha viszont a kötődési rendszer
aktiválódik az exploráció és a játéktevékenység csökken.
Belső munkamodell
Bowlby elképzelése szerint a gyermek az első év folyamán a
korai kapcsolataiból és a gondozóval való valós
tapasztalataiból elvárásokat, reprezentációkat alakít ki,
amelyeket belső munkamodellek kifejezéssel illet. Ezek a
munkamodellek a múlt tapasztalatai alapján szerveződnek,
de a jövőbeni másokhoz kapcsolódó viselkedést is ezek
irányítják.
A tapasztalatok korai szerveződése nyomán építjük fel az
énről (self) alkotott modellünket, a „másikról” alkotott
modellünket és a szülő-szelf diád tapasztalatai alapján az „én
és a másik” általános kapcsolati modellt is így alakítjuk ki.
Bowlby hitte, hogy amit megtanulunk a szülő-gyermek
kötődési kapcsolat kontextusában az generalizálódik,
bizonyos típusú más kapcsolatainkra.
Belső munkamodell
Egy gyerek, aki támogató szülői bánásmódban részesül
valószínűsíthetően „másokról” kialakított reprezentációiban
másokat is válaszkésznek és segítőkésznek reprezentál,
ahogyan a saját szelfjét is gondoskodásra és elismerésre
méltónak ítéli meg. Ezek a gyerekek, biztonságos kötődési
reprezentációkat alakítanak ki, és hajlamosabbak az új
tapasztalatokhoz is magabiztosabban és önbizalommal
közelíteni. Azok a gyerekek viszont, akik visszautasítást,
elhanyagolást vagy inkonzisztens bánásmódot tapasztaltak
meg valószínűleg bizonytalan kötődési reprezentációkat
alakítanak ki. Ezek a gyerekek új emberekkel és
szituációkkal találkozva sebezhetőbbek, mert sérült a
bizalmuk, hogy ezekben a helyzetekben szenzitív választ
kapnak-e majd (Jacobsen és mtsai. 1997).
A kötődésben mutatkozó egyéni
különbségek mérése.
A gyermeki kötődés egyéni különbségeinek feltárása Mary
Ainsworth munkásságával kezdődött. Ainsworth 1954-
ben hosszabb időn át tanulmányozta az ott élők között az
anya-gyerek kapcsolat sajátságait.
Később 1961-ben munkatársaival Baltimorban végzett
családok otthonában megfigyeléseket, melynek során
születéstől egyéves korig követték az anya-csecsemő párok
viselkedését. Havi rendszerességgel látogatták a
családokat, ahol megközelítőleg családonként 72 órát
töltöttek el. E megfigyelések nyomán kialakítottak egy
módszert, amely Idegen helyzet néven vált az egész
világon ismertté a pszichológusok körében
A kötődésben mutatkozó egyéni
különbségek mérése.
IDEGEN HELYZET
12-18 hónapos korban a gyerek és elsődleges
gondozója közötti kötődési kapcsolat mintázatát
felméri.
Laboratóriumi vizsgálat, melynek célja, hogy
olyan körülmények teremtsen, melyben a
gyermek a kötődési személyhez való
közelségkeresésének és explorációjának
egyensúlya megragadható stressz keltő
szituációban.
A kötődésben mutatkozó egyéni
különbségek mérése.
IDEGEN HELYZET
Fokozatosan emelkedő erősségű stresszhelyzet,
hoznak létre, amely a következő komponensekből
áll: idegen környezet < idegen személy <
anyától való szeparáció < teljes egyedül lét
Az emelkedő feszültség működésbe hozza a
gyermek kötődési viselkedési rendszerét, és
ezáltal válik megfigyelhetővé, hogyan használja a
gyermek a kötődési személyt a stresszel való
megküzdésben.
A kötődésben mutatkozó egyéni
különbségek mérése.
Az eljárás a következő epizódokból áll:
Az anyát és a gyermeket bevezetik egy játékokkal
teli szobába /1 perc/
Az anya és a gyermek egyedül a szobában /3 perc/
Bejön egy idegen személy, aki beszélget az
anyával és próbál bekapcsolódni a gyermek
játékába. /3 perc/
Az anya kimegy a szobából, és az idegennel
hagyja a gyermeket. /3 perc/
(első szeparáció)
A kötődésben mutatkozó egyéni
különbségek mérése.
Az anya visszatér, az idegen csendben távozik. /3
perc/
(az első újraegyesülés)
Az anya egyedül hagyja a gyerekeket a
szobában. /3 perc/
(második szeparáció)
Az idegen visszatér a szobába, ha szükséges
vigasztalja a gyermeket. /3 perc/
Az anya visszatér, az idegen csendben távozik. /3
perc/
(második újraegyesülés)
A kötődésben mutatkozó egyéni
különbségek mérése.
A viselkedéses válaszokat az epizódok során
részletesen kódolják.
 A legtöbb információt az anya gyerek kapcsolatra
vonatkozóan a két újratalálkozási epizód adja
számunkra.
 A módszer kialakítását végző kutatók úgy vélik,
és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az anya
visszatérésekor mutatott közelségkeresés mértéke
és módja tükrözi leginkább az anya - gyerek
kötődés minőségét.
Kötődési mintázatok
SZERVEZETT KÖTŐDÉSI MINTÁZATOT MUTATÓ
CSOPORTOK
Biztonságosan kötődők /B csoport /
Bizonytalan-elkerülő /A csoport/
Bizonytalan ambivalens/ellenálló /C csoport/
SZERVEZETT KÖTŐDÉSI MINTÁZATOT NEM
MUTATÓ CSOPORT
Széteső/zavart kapcsolati mintázat
(dezorganizált/ dezorientált) /D-csoport/
Kötődési mintázatok
Biztonságosan kötődők /B csoport/

Idegen helyzet:
Az anya jelenlétében ezek a gyerekek nyugodtak, felfedező
tevékenységet folytatnak. Belemélyednek a játékba az
anyát mintegy biztonságos bázisként használják, ahonnan
explorációra indulnak. Az idegen megjelenésére jól
reagálnak. Anyjuk távollétében azonban a
játéktevékenységük abbamarad, nyugtalanná válnak, és az
idegen személy nem tudja őket megvigasztalni. Az anya
visszatértekor örülnek, és könnyen megnyugodnak, majd
folytatják az explorációt.
A kötődési viselkedés és az explorációs viselkedés között
egyensúly van, és ezt az egyensúlyt a kötődési személy
elérhetősége és a helyzet idegensége határozza meg.
Kötődési mintázatok
Biztonságosan kötődők /B csoport/

Otthoni megfigyelések:
A biztonságosan kötődő gyerekek esetében az otthoni
megfigyelések nagy anyai érzékenységet mutattak. Ezek az
anyák fogékonyak voltak csecsemőjük jelzéseire és
kommunikációjára egyaránt. Gyorsan, és megfelelően
reagáltak a gyerek sírására, gyengéden óvatosan érintették
meg őket.
Ez az adekvátan és kiegyensúlyozott reagálás a gyermek
jelzéseire, a csecsemőre való korai ráhangolódást jelzi.
Kevés szorongás, illetve düh volt látható a gyerekeken, és
bizonytalanul kötődő társaiknál jobban kezelhetőek voltak
a mindennapi szituációkban.
( Amerikai középosztály gyerekeinek 60 %-át sorolják ide)
Bizonytalanul kötődők
Bizonytalan-elkerülő /A csoport/
Idegen helyzet:
A kísérleti szobában ezek a gyerekek úgy viselkedtek,
mintha anyjuk ott sem lett volna, az exploráció azaz a
környezet felfedezése hangsúlyosabb, mint a kötődési
viselkedés.
Az anya távozására gyakran semmilyen viselkedéses
reakciót nem adnak, ha mégis sírnak az idegen
hatékonyan meg tudja vigasztalni őket. Újratalálkozáskor,
legtöbbször vagy nem vesznek tudomást, vagy pedig
viselkedésükben elkerülik anyjukat. Látszólag jól viselik a
stressz élményt, de a fiziológiai mutatóik arról árulkodnak,
(szívritmus, kortizol szint emelkedik) hogy ezek a
gyerekek is aktív szorongást élnek át a szeparációs epizód
során, és még az epizód befejeződése után is.
Bizonytalanul kötődők
Bizonytalan-elkerülő /A csoport/
Otthoni megfigyelések:
Az elkerülő viselkedést mutató gyerekek anyja,
legtöbbször kellemetlennek találta a testi
érintkezést, így hajlamosak voltak a gyerek testi
közelség keresését, ragaszkodását visszautasítani.
A gyermek részéről az elkerülő viselkedést, a
fokozott explorációt úgy értelmezhetjük, mint egy
alkalmazkodást a szülő következetesen elutasító
viselkedéséhez.
( Amerikai középosztály gyerekeinek 25%-át
sorolják ide)
Bizonytalan ambivalens/ellenálló /C
csoport/
Idegen helyzet:
A szobába lépéskor már szorongónak és ijedtnek látszanak
és nem távoznak el az anya közeléből. A viselkedésesük
természetes egyensúlya megváltozik, nem indulnak az új
tárgyak felfedezésére, hanem, csak az anyához való
kötődési viselkedés dominál. A szeparáció, azaz anyjuk
távozása teljesen feldúlja őket, ami után a szülő
visszatérése sem hozza meg a várt megnyugvást. A
viselkedésüket egy érdekes kettősség jellemzi, miszerint
újra és újra közelségét keresik, mégis ellenállnak mikor
anyjuk vigasztalni próbálja őket. Az anya visszatérte után
nem távolodnak el tőle, hanem aggodalmasan “őrzik”
anyjukat és nem mennek játszani az új játékokkal. A
kötődési viselkedés az egész vizsgálat alatt előtérben van
az explorációval szemben.
Bizonytalan ambivalens/ellenálló /C
csoport/
Otthoni megfigyelések:
Az ambivalens/ellenálló gyerekek anyáinak viselkedése
gyerekeikkel szemben kiszámíthatatlan, bejósolhatatlan volt.
Ezek az anyák a gyerekük jelzéseire és kommunikációjára
érzéketlenek voltak. Megnyilvánulásaikban gyakran tetten
érhető volt a gyermek autonómiájának a gátlása. A testi
kontaktust nem utasították el, de az együttes interakcióik
kiegyensúlyozatlanok voltak, látszott, hogy az anya
viselkedéséből hiányzik a gyerekre való ráhangolódás
szándéka.
A gyermek részéről ezt a dependens, “tapadós” viselkedést
úgy értelmezhetjük, mely arra szolgál, hogy magára vonja az
egyébként nem következetes szülő figyelmét.
(Amerikai középosztály gyerekeinek 15%-a sorolható ide.)
SZERVEZETT KÖTŐDÉSI MINTÁZATOT NEM MUTATÓ CSOPORT
Széteső/zavart kapcsolati mintázat (dezorganizált/
dezorientált) /D-csoport/
Idegen helyzet:
Idegen helyzet:
A vizsgálat nagy része alatt úgy viselkednek ami alapján a három
korábban ismertetett szervezett kötődési mintázat
valamelyikébe besorolhatóak lennének, de a vizsgálati szituáció
alatt viselkedési stratégiájuk ha rövid időre is de összeomlik.
Jellegzetes dezorganizációra utaló jegyek:
egymás után illetve egy időben megjelenő egymásnak ellent
mondó viselkedés mintázatok
 az érzelemkifejezéseknek a nem megfelelő személyre való
irányítása,
 stereotip mozgások és bizarr testhelyzetek
a mozdulatok illetve kifejező mozgások lelassulása, illetve
lefagyása
Ezek a szülőtől való félelem, illetve a dezorganizáció nyílt jelei.
Széteső/zavart kapcsolati mintázat (dezorganizált/
dezorientált) /D-csoport/
Main és Solomon (1990) írta le ezt a negyedik csoportot és a
következő jellemzőket rendelte hozzá.
A viselkedés az idői szekvenciák követésében zavart pl:
intenzív elkerülést intenzív közelségkeresés követ.
Sokszor egyidejűleg ellentétes viselkedésmintázatok
jelennek meg pl: elfordított fejjel közeledik a szülőhöz
Gyakran indirekt mozgások és arckifejezések, sztereotip
mozgások jelennek meg a viselkedésben
A gyerek viselkedésében felismerhetőek a zavar illetve a
gondozótól való félelem jegyei.
Viselkedési csönd jelenhet meg, azaz a viselkedés elhalkul
leáll megdermed.
Széteső/zavart kapcsolati mintázat (dezorganizált/
dezorientált) /D-csoport/
Azért zavart a viselkedésük, mert ösztönösen keresik a
kötődési személy közelségét, de mivel a személy
félelemkeltő (általában bántalmazó vagy elhanyagoló),
ennek következtében sokszor érthetetlenné és
inkonzisztenssé válik a viselkedés, amelyet kétértelmű
váltások jellemeznek. Mivel az anya a félelem, kiváltója,
aki egyben a kötődés tárgya is, lehetetlen helyzet áll elő,
miszerint a gyereknek a fenyegető elől a fenyegetőhöz
kellene menekülnie.
Ezáltal nem jelent megoldást a kötődési viselkedés
intenzitásának sem növelése sem csökkentése. Így
lehetetlenné válik a biztonságérzet átélése a kötődési
személy irányába, ami pedig a kötődési rendszernek
biológiailag megalapozott funkciója lenne.
A szülői pedagógia, a nevelési stílus
hatása a fejlődésre
A szülő a gyermek életében nevelői modellként is jelen
van, így az a kérdés, hogy milyen nevelési stílus mentén
jellemezhető a szülő magatartása és az, hogy hogyan hat,
miként valósul ez meg a mindennapi életben, ez
különösen fontos a gyermek személyiségfejlődése
szempontjából.
A szülői nevelési stílus a következő vizsgálati problémákra
terjed ki.
A szülő és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat.
A szülő által alkalmazott nevelési eljárások.
A szülő nevelési elvei és nézetei.
A szülői pedagógia, a nevelési stílus
hatása a fejlődésre
A szülői nevelési stílus tanulmányozásakor azonban a
különböző elméleti irányzatok különböző tényezőkre
helyezték a hangsúlyt.
Azok a kutatók, akik pszichodinamikus szemlélettel
gondolkodtak, azok a szülő és a gyermek között lévő
érzelmi kapcsolatra fókuszáltak, és úgy gondolták, hogy az
érzelmi kapcsolatban meglévő különbözőségekért a szülői
attitűdökben lévő különbözőségek felelősek, így
kutatásaikban nem a szülői viselkedést, hanem a szülői
attitűdöket vizsgálták.
A tanuláselméleti megközelítés hívei kifejezetten a
szülői viselkedés mintázatát vizsgálták, abból a
megfontolásból, hogy ez teremti meg a felnövekvő
gyermek számára a tanulási környezetet
MODELLEK
Schaefer modellje,
modellje ahol a nevelési stílus két
dimenzióba szerveződik.
autonómia-kontroll
szülői szeretet-gyűlölet
Becker modellje,
modellje aki ugyanezeket a dimenziókat
érzelmi melegség-hidegség és korlátozás-
engedékenységnek nevezi.
MODELLEK
Ranschburg modellje, viszont a két dimenzió alapján
négy különböző nevelési stílust különít el.
 meleg engedékeny
 meleg korlátozó
 hideg engedékeny
 hideg korlátozó
Ranschburg modellje
meleg engedékeny
Olyan nevelési attitűd, amelyben a szülő szeretettel fordul a
gyermeke felé és igyekszik a lehető legkevésbé
korlátozni. Az, hogy mi a követelmény közös
konszenzus alapján dől el. A szülő megkívánja bizonyos
szabályok betartását és alkalmazását, de ezek a
szabályok nem túl szigorúak és merevek. A világ felé
való pozitív odafordulást eredményez.
meleg korlátozó
Ez az attitűd az „agyonszerető” de a viselkedést
nagymértékben kontrolláló szülőkre jellemző. Ezek a
gyereke nagyon jól neveltek, de sokszor szorongóak és
viselkedésük nagymértékben konform módon
szerveződik.
Ranschburg modellje
hideg engedékeny
Az elhanyagoló nevelés jelenik meg ebben a dimenzióban. A szülő
részéről nem jellemző a szeretet megnyilvánulás, elutasítja a
gyerek kapcsolódási igényét. Ez a szülői elutasítás és
nemtörődömség gyakran eredményezi a gyerekben a kontroll
nélküliség kialakulását, ami az antiszociális magatartás felé
sodorja.
hideg korlátozó
A szülői elutasítás ebben az esetben rejtett, a túlzott korlátozásban
nyilvánul meg, ami a gyermek egyéniségének kialakulását
gátolja. Azok a gyerekek, aki ilyen légkörben nőnek fel a
magas kontroll és az érzelmi hidegség következtében gyakran
gátlásosak, önértékelési zavaraik alakulnak ki. Szélsőséges
esetben öngyilkossági veszélyeztetettség is fennállhat.
- Diana Baumrind megközelítése
Talán a legnépszerűbb és legalaposabban kidolgozott,
azontúl empirikusan is alátámasztott elmélet Diana
Baumrind megközelítése.
 Ez a kutatás több módszert és több helyszínt is bevont a
vizsgálatokba. Egyrészt a kiképzett megfigyelők a családok
otthonába látogattak el, ahol is a családi interakciókat
követték nyomon a vacsora kezdetétől a gyerek
lefektetéséig.
Interjúkat is készítettek, a szülőkkel együtt, és külön-külön
is, amelyek a gyermeknevelési elvekről és szokásokról
szóltak.
Másrészt pedig a kiképzett megfigyelőket óvodába is
kiküldték, hogy jegyezzék le és értékeljék a gyerekek
viselkedését a megszokott tevékenységeik alatt.
- Diana Baumrind megközelítése
Az óvodában a megfigyelők egy 72 tételt tartalmazó skálán
értékelték a gyerekeket.
A tételek korrelációi alapján 7 ellentétpáron alapuló dimenziót
sikerült azonosítani, ami az óvodai viselkedést képviseli.
A dimenziók:
1.Ellenséges-barátságos
2. Ellenálló-együttműködő
3. Hatalmaskodó-engedékeny
4. Uralkodó-alázatos
5. Céltudatos-céltalan
6. Teljesítményorientált –nem teljesítményorientált.
7. Önálló-befolyásolható.
- Diana Baumrind megközelítése
Azt vizsgálták, hogy milyen szülői nevelési stílus
milyen óvodai viselkedést eredményez.
Az eredmények alapján három szülői viselkedés
mintázatot különítettek el, amelyekhez jellegzetes
óvodai viselkedésmód társult.
Tekintélyelvű stílus
Irányító nevelői stílus
Engedékeny stílus
Diana Baumrind megközelítése
Tekintélyelvű stílus
Ez egy nagyon szigorú nevelési stílus, amelyben a
hagyományos normák adják a nevelés alapelveit.
A hangsúly a nevelői tekintély tiszteletén és az
engedelmességen van. A normától való eltérő
viselkedés esetén szívesen és gyakran büntetnek.
Az óvodai viselkedése ezeknek a gyerekeknek egy
kicsit gátolt, kevesebbet kezdeményeznek,
gyakran kerülik a szociális kontaktust, kevésbé
spontának és időnként az érdeklődés hiánya is
tetten érhető.
- Diana Baumrind megközelítése
Irányító nevelői stílus
A legfontosabb kiindulópont a nevelésben az, hogy a
szülők és a gyerekek jogai egyenlők, de az elvárások
egyértelműek a gyermek felé. Ritkán alkalmaznak
büntetést, az önálló viselkedést ösztönzik. A szabályokat
szívesen elmagyarázzák, és adott esetben meg is vitatják. A
gyermek nézőpontja lényeges a döntések meghozatalában.
Az óvodai viselkedésben az így nevelt gyerekek az előbbi
csoportnál nagyobb önállóságot mutatnak, és bátrabbak is
különböző szociális helyzetekben. A szabályok a szülők
által történő folyamatos magyarázata segíti a szociális
beilleszkedést.
Diana Baumrind megközelítése
Engedékeny stílus
Az ilyen nevelési stílust képviselő szülők túlzott
szabadságot biztosítanak a gyermeküknek, amellyel az
nem tud mindig mit kezdeni. Kevés kontroll és szabály, a
szülők abban hisznek, hogy a gyermeknek a saját
tapasztalatain keresztül kell tanulni. A másik két nevelési
stílussal szemben itt kevesebb az elvárás a gyerekkel
szemben.
Óvodai viselkedésükben ezek a gyerek éretlenek, nehezen
tudnak indulataikon uralkodni. A dolgokért való felelősség
vállalás és az önállóság is csorbát szenved.
Diana Baumrind megközelítése
Rengeteg vizsgálat született Baumrind nevelési
tipológiájából kiindulva. Ezek alapján
elmondható, hogy a fiúk kevésbé jól bírják a
tekintélyelvű nevelést, mint a lányok.
A tekintélyelvűen nevelt fiúknál a harag kifejezése
és a tekintéllyel szembeni ellenállás gyakori volt.
Hosszú távon az óvodától a középiskoláig
vizsgálva az irányító nevelési stílus előnyei
érvényesülnek az iskolai teljesítmény és a társas
készségek vonatkozásában.
-Maccoby és Martin kétdimenziós
modellje.
1. dimenzió a szülői korlátozás mértékét jelöli meg, azaz
azt a kérdést feszegeti, hogy milyen mértékű
szabadságot vagy autonómiát biztosít a szülő a gyermek
számára.
Ebből a szempontból a szülő lehet
 parancsoló, kontroláló illetve
 nem követelő kevéssé korlátozó.
2. dimenzió a szülő gyermekéhez fűződő érzelmi
viszonyát ragadja meg, amelynek szélsőséges típusai:
 elfogadó, érzékeny, gyermekközpontú
 elutasító, érzéketlen szülőközpontú.
Maccoby és Martin kétdimenziós
modellje.
Ha a magas kontroll érzékenységgel párosul, akkor
irányító szülői magatartással van dolgunk, amely
kölcsönös kétirányú kommunikációra épít.
Ha a magas kontroll elutasító, érzéketlen szülőközpontú
érzelmi viszonyulással párosul, akkor tekintélyelvű,
hatalmát érvényesítő nevelési stílus alakul ki.
Ha a kontroll alacsony szintű és az érzelmi viszonyulás,
elfogadó, érzékeny, gyermekközpontú, akkor elnéző
nevelési stílus valósul meg.
Ha az alacsony szintű kontroll elutasító, érzéketlen,
szülőközpontú viszonyulással jár együtt, akkor
gondtalan, elhanyagoló, közömbös és érdektelen
nevelési stílus alakul ki
Erikson pszichoszociális
fejlődéselmélete
A dán származású Eric Erikson (1902-1994) egy összetett
fejlődésmodellt alakított ki, melyben a pszichoanalitikus
teória hagyományos elképzelésére építve, azon túllépve és
azt kiegészítve a személyiség alakulására ható szociális
tényezőket hangsúlyozta az élethosszig tartó fejlődés
koncepciójának keretein belül.
A fejlődést, egy meg nem szakadó folyamatként képzelte
el, amely mind testi mind lelki értelemben a születéstől
egészen a halálig tart. Ez a koncepció nagyon újszerű volt
a maga korában, ugyanis a legtöbb szerző az emberi
fejlődés lényegi aspektusa alatt a születéstől a serdülőkor
végéig tartó időszakot jelölte meg.
Erikson pszichoszociális
fejlődéselmélete
Erikson, az emberi életet „optimális” esetben egy nagyon
pozitív és előremutató folyamatként képzelte el, amely
magában rejti a folyamatos változás és gyarapodás
lehetőségét. Az emberi élet ciklusát szakaszokban
jelenítette meg, ( pszichoszociális stádiumok) melyben az
egyénnek különböző problémákat kell megoldania.
Ugyanúgy, ahogy a test és a kognitív működések
változáson mennek keresztül a fejlődés során, úgy
változnak meg azok a problémák is, amelyeket az
embereknek az élete során meg kell oldania.
 Minden életszakasznak egy sajátos problémája van,
amelyet ő krízisként definiál.
Erikson pszichoszociális
fejlődéselmélete
A pszichoszociális krízisek a fejlődés természetes velejárói,
amelyeket úgy kell tekinteni, mint az adott életkorra
jellemző sajátos konfliktushelyzetek. Ezeknek a kríziseknek
a megoldása, kimenetele, azaz hogyan is sikerült
megbirkózni a szakaszban elénk bukkanó típusos
életproblémával döntően befolyásolja a következő
életszakaszok alakulását. A krízis optimális megoldása
növekedési lehetőséget ígér, de a sérülés lehetőségét is
magában rejti.
A fejlődési szakaszok egymásra épülnek, és az epigenetikus
elv szerint működnek, azaz a fejlődés előre meghatározott
sorrendjében követik egymást.
Ezt a sorrendet sem átugrani sem felcserélni nem lehet.
Erikson pszichoszociális
fejlődéselmélete
Az adott krízis sikeres megoldása biztosítja, hogy a soron
következő újabb pszichoszociális problémára felkészülhessen
az egyén.
Minden életszakaszban nemcsak feladatokkal szembesülünk,
de pszichés és szociális értelemben is újabb élettapasztalatokra
teszünk szert.
Mivel a szakaszok egymásra épülnek, így az előző stádiumok
sajátos és egyéni mintázatot mutató megoldásmódjai
befolyásolják az egyén következő szakaszokban történő
működésmódját az adott életfeladattal kapcsolatban.
Erikson szerint azonban az egyes életszakaszokban felbukkanó
konfliktusokat vagy kríziseket nem lehet, egész hátralévő
életünkre vonatkozóan teljességgel megoldani.
Erikson pszichoszociális
fejlődéselmélete
Hiába oldjuk meg az adott konfliktust és érünk el
sikeresen az adott stádiumban egy pszichológiai
„minőséget”, különböző formában és intenzitásban
felbukkanva újra és újra találkozhatunk vele.
Az Erikson által leírt krízisek, a korábbi fejezetben már
említett úgynevezett normatív átmenetek vagy krízisek
csoportjába tartoznak, amelyekre jellemző, hogy
általánosak, várhatóak, és anticipálhatóak. Meg kell
különböztetni őket az úgynevezett akcidentális
krízisektől, amelyek váratlan eseményekhez kötődnek,
nem lehet őket kiszámítani.
Az Erikson-féle 8 pszichoszociális
szakasz
1. Csecsemőkor (1 év) Bizalom vs. Bizalmatlanság
2.Kisgyermekkor (2-3 év) Autonómia vs.
Kétségbeesés
3. Óvodáskor (3-5 év) Kezdeményezés vs. Bűntudat
4. Iskoláskor (6-11 év)Teljesítmény vs.
Kisebbrendűség
5. Serdülőkor (12-20 év) Identitás vs.
Szerepkonfúzió
6. Fiatal felnőttkor: Intimitás vs. Izoláció
7. Felnőttkor: Generativitás vs. Stagnálás
8. Időskor: Énintegritás vs. kétségbeesés
1. Csecsemőkor (1 év) Bizalom vs.
Bizalmatlanság
A csecsemőnek az élet első esztendejében meg kell tanulnia,
bízni másokban.
 Az életszakasz alapvető krízise az, hogy a bizalom vagy a
bizalmatlanság állapota uralja majd a gyermek lelkiállapotát..
A bizalom azon a gondozási folyamaton keresztül fejlődik,
ahogyan a gyermek alapvető igényeit rendszeresen és
folyamatosan kielégítik.
 A legkorábbi időszakban az anya közvetíti a gyermek számára
a világot, így a kulcsszerepet vállal a gyerek korai
személyiségének a fejlődésében és a világhoz és másokhoz
való optimizmusának és bizalmának a kialakulásában.
Ha e korszakban a bizalom érzése uralja alapvetően a gyermek
érzésvilágát, akkor a reményre való képessége is megerősödik.
1. Csecsemőkor (1 év) Bizalom vs.
Bizalmatlanság
A rendszeres gondozás, gondoskodás hiányos,
megbízhatatlan és előrejelezhetetlen volta mellett a
bizonytalanság az elhanyagoltság és reménytelenség
érzése jelentkezik.
 Ez a világhoz való viszonyulás később sem változik
alapvetően, nehezen lesz képes majd másokban feltétlenül
megbízni, és ez intimebb emberi kapcsolatainak
kialakítását és fenntartását is jelentősen megzavarja.
 Az élet korai szakaszában a megbízhatatlan és
kiszámíthatatlan gondoskodás következtében létrejött
alapvető bizalmatlanság a későbbi években nehezen
korrigálható.
2. Kisgyermekkor (2-3 év) Autonómia
vs. Kétségbeesés
Ebben az életkorban a gyermekek testi fejlődése
olyan stádiumba lép, hogy egyre inkább ellenőrzést
képes gyakorolni a saját cselekedetei felett, lehetővé
válik az izomműködés akaratlagos irányítása.
A szakasz problémája és egyben feladata is a saját
cselekvéseivel kapcsolatos autonómia érzésének
kialakítása.
Az ezzel ellentétes tapasztalat az önmagunk
cselekedeteivel kapcsolatos kétely és szégyen
érzését rejti magában.
2. Kisgyermekkor (2-3 év) Autonómia
vs. Kétségbeesés
Erikson ebben az életszakaszban Freudhoz hasonlóan
kiemelt jelentőségűnek látja a szobatisztaságra való
szoktatást.
Az autonómia kialakítására és gyakorlására jó mód az
ürítés feletti kontroll megszerzése és irányítása. A saját
test feletti biztonságos kontroll, az önkontroll érzetét
biztosítja a gyermek számára, amely önbizalommal tölti el.
 Ez az érzés azonban nemcsak a szobatisztaság alakulása
révén fejlődik, hanem a mindennapi élet sajátos eseményei
kapcsán is.
 A mozgás fejlődése során a gyermek előtt álló tér kitágul,
egyre többet foglalkozik a környezet eseményeivel és
tárgyaival.
2. Kisgyermekkor (2-3 év) Autonómia
vs. Kétségbeesés
Ha környezetében való önálló cselekedetei örömmel és
felfedezéssel járnak, akkor megerősödik a gyermekben az
autonómia és a kompetencia érzése.
Sikeres alkalmazkodás esetén az akarat én minősége
alakul ki.
 Ha viszont állandóan meggátolják, akadályozzák,
kigúnyolják és bírálják, akkor saját értékeit és
hatékonyságát fogja a gyermek kétségbe vonni, a szégyen
és a kétely érzése fogja kínozni.
Cselekvéseiben visszafogott, társas kapcsolataiban pedig
visszahúzódó lesz.
3. Óvodáskor (3-5 év) Kezdeményezés
vs. Bűntudat
Ez a periódus a freudi fallikus szakasszal esik egybe,
amikor is Freud szerint az ellenkező nemű szülővel
kapcsolatos „szexuális” kíváncsiság és fantáziák miatt
alakul ki elsősorban a bűntudat érzete.
Erikson a kezdeményezés és bűntudat jelenségkörét
szélesebben értelmezi, a fizikai és szociális környezet
eseményeire egyaránt vonatkoztatja.
A gyermek egyre önállóbb, függetlenebb lesz.
Erős a vágy benne a kezdeményezésre, sok önálló akciót
tervez és hajt végre, amely főként a játékban nyilvánul
meg, de a környezet legkülönbözőbb tárgyai és azok
működése is érdeklődésének középpontjában állnak. Az
önállóság és a kezdeményezés által alakul ki a szándék én
minősége
3. Óvodáskor (3-5 év) Kezdeményezés
vs.
 Bűntudat
A kíváncsiság és a vágy, hogy hatást gyakoroljon
környezetére, időnként azonban olyan erős tud lenni,
hogy az büntetésbe vagy helytelenítésbe torkollik.
Ha ez túl erősen és nagyon gyakran jelen van a nevelési
környezetben, akkor a gyermek a kezdeményezési
kísérleteit csökkenteni fogja, visszahúzódik és önálló
cselekedeteit a bűntudat fogja kísérni.
Ha viszont megtanulnak a gyerekek kezdeményezni,
önállóan cselekedni és saját teljesítményüknek örülni,
akkor a későbbiekben is bátrak lesznek majd vágyaik
meghatározásban és céljaik elérésében
4. Iskoláskor (6-11 év) Teljesítmény
vs. Kisebbrendűség
 A látencia időszaknak megfelelően a nemi feszültségek alább hagynak,
a növekvő gyermek figyelmét az új társas környezete az iskola világa
köti le. Az iskolába való beilleszkedés és legfőképpen az ottani
helytállás és teljesítmény minősége, ami meghatározó az önértékelése
szempontjából.
 Ebben az életszakaszban is megmarad a gyermekben a vágy, hogy
hatást gyakoroljon a környezetére, de ezt mostanra már olyan
formában kell tennie, ahogy ezt mások megkívánják és elvárják.
Figyelembe kell vennie a mások által jónak, helyesnek ítélt dolgokat és
igyekeznie kell ezeknek megfelelően cselekedni. Az iskola az első
olyan intézmény, ahol folyamatosan és szisztematikusan feladatok elé
állítják az egyént, amelyeket aztán értékelnek
4. Iskoláskor (6-11 év) Teljesítmény
vs. Kisebbrendűség
Ez a folyamat óhatatlanul oda vezeti az egyént, hogy saját és
mások teljesítménye kiemelt fontosságú lesz az életében. A
társakkal való összehasonlítás következtében felléphet a
szakasz veszélyének tartott kisebbrendűségi érzés, amely az
elégtelenség érzetével társul. Ez az érzés nagyon tartóssá tud
válni, nehezen oldódik, és a jövőbeni teljesítményhez való
viszonyban meghatározó szerepe van.
 Azoknak a gyerekeknek különösen nehéz dolguk van, akik
nagyon erősen meg akarnak felelni a környezetük elvárásainak,
őket minden negatív értékelés, nagyon megráz és ingtaggá
válik önértékelésük. Társadalmi szempontból ez a szakasz
kiemelt jelentőséggel bír, ugyanis ebben az időszakban „nő
bele a munka világába” és szerzi meg a kompetencia élményét.
5. Serdülőkor (12-20 év) Identitás vs.
Szerepkonfúzió
Ez az életszakasz a pubertárs testi változásaival kezdődik,
ami Erikson szerint nagyjából a huszadik évig tart. Ebben
a korban az egyén szembesül a nemi éréssel, ki kell
alakítania nemi identitását. Találkozik a felnőtt szerep és
felnőtt világ bizonytalanságával, és keresi azokat a
lehetőségeket, amelyek révén ő is egy életpályát választva
bekapcsolódhat a társadalom és a kultúra folytonosságába.
Új társas szerepeket vesz fel, a barátságok is egyre
szorosabbá válnak, elkezdődik az ellenkező nemmel való
kapcsolat egyre intimebb formáinak a kialakítása. A
szülőkkel való kapcsolatot is szükséges újradefiniálni.
Ezzel az állítással a legtöbb serdülő egyetért: „már nem
vagyok gyermek, de még nem vagyok felnőtt”
5. Serdülőkor (12-20 év) Identitás vs.
Szerepkonfúzió
Az identitás keresésének normatív útja az identitáskrízis átélése,
melynek természetes velejárója a szerepkísérletezés, amely során
a fiatalok különböző élethelyzeteket és viselkedésmódokat
próbálnak ki.
Erikson szerint az identitás a személyes és társas én fogalom
összefonódásában alakul ki. E két tényező integrációja
eredményezi, hogy a fiatal szert tesz a személyes folyamatosság
és a belső összhang élményére.
A szilárd identitás hiányában, nincs integrált én érzés,
szerepkonfúzió lép fel, amely azt jelenti, hogy az énkép egyes
összetevői egymással összeegyeztethetetlennek tűnnek. Ebben az
életszakaszban hangsúlyossá válik újra választ kapnunk a „ki
vagyok én?” kérdésre.
5. Serdülőkor (12-20 év) Identitás vs.
Szerepkonfúzió
Meg kell találni azokat a szerepeket, amelyekkel azonosulni
vágyunk, és ezeknek a szerepeknek megfelelő
viselkedésformák kialakítására szükséges törekednünk.
A szerep diffúzió állapotában lévő személy nehezen választ
hivatást, és nem tud elköteleződni semmilyen komolyabb
cél mellett, a társadalom által felkínált szerepek közül
gyakran egyetlen olyan sincs, amelyet szívesen magáénak
vallana, ezért ez az állapot gyakran torkollik nihilizmusba
vagy antiszociális viselkedésekbe.
A szilárd identitás kialakításával viszont a hűség erényét
tudhatjuk magunkénak, ami ebben az értelemben a saját
identitásunkhoz való ragaszkodást jelenti, a felmerülő
ellentmondások ellenére is.
6. Fiatal felnőttkor: Intimitás vs.
Izoláció
A fiatal felnőttkor idején az intimitás kialakítását vagy az
egyedül maradás és elmagányosodás dilemmáját látja a
legfontosabbnak Erikson.
Ez az időszak a húszas évek közepéig tart. Az identitás
megerősödésével a fiatalok egyre inkább képesek az
önfeladásra, a mások iránti szolidaritás kialakítására és az
egyre meghittebb és bensőséges kapcsolatok kialakítására.
Ez érvényes mind a baráti mind a szerelmi kapcsolatok
esetében. A stabil identitás mellett az elköteleződés érzése
olyan erős, hogy tartósan fenn tudja a fiatal tartani a baráti
kapcsolatait, az esetleges ellentmondások ellenére is, de ez
a fajta viselkedés megfelelő erkölcsi erőt és erkölcsi
érzéket is kíván.
6. Fiatal felnőttkor: Intimitás vs.
Izoláció
E korszak jellemzője, hogy az intim kapcsolatokban, és az
érett párválasztás során a másik emberrel való azonosság
keresése úgy zajlik, hogy saját identitása és integritása
nem kerül feladásra.
 Erikson szerint igazából ekkor éri el az ember a valódi
nemi érettséget, a korábbi szexualitás lelki értelemben
inkább az identitás megerősítésére szánt kísérletként
értékelhető.
A szakasz veszélye a szociális izoláció, amikor az egyén
kerüli az intimitás kockázatával járó kapcsolatokat és
eltávolodik, elszigetelődik másoktól.
6. Fiatal felnőttkor: Intimitás vs.
Izoláció
Az elszigetelődés, ha saját belső szándék mellett történik,
akkor azt úgy értelmezhetjük, hogy az egyén a saját
identitását érzi fenyegetve az intim kapcsolatok által, így
mások elkerülésével próbálja fenntartani ingatag és
bizonytalan identitásérzését.
 Az is előfordulhat, hogy valaki éppen ellenkezőleg túlzott
intimitásra törekszik, és a saját identitás feladása történik
a társ szükségleteinek kielégítése érdekében.
Krízis megfelelő megoldása esetén az intimitáshoz
kapcsolódó, kialakuló én minőség a szeretet.
7. Felnőttkor: Generativitás vs. Stagnálás

A felnőttkor életszakasza ez, amely a leghosszabb

pszichoszociális stádiumnak tekinthető 60 éves korig tart. A test
és lélek alkotásai is ide tartoznak, amelyekkel kiterjeszthetjük
önmagunkat.
Az általunk alkotott és felelőséggel létrehozott dolgok tartoznak
ide. Nyilvánvalóan az alkotóképesség egyik legfontosabb területe
az új generáció létrehozása és felnevelésének a problémája.
De idetartozik minden olyan feladat, melyben az egyén teremteni
tud, például a tanítás vagy a művészeti tevékenységek is.
Főképpen valami olyan dolognak a létrehozása az életfeladat
ebben a szakaszban, ami túlél bennünket. Ez valamiképpen azt
jelenti, hogy az ember a jövőnek szenteli magát. A krízis ideális
megoldása esetében a gondoskodás ereje és én minősége alakul
ki.
7. Felnőttkor: Generativitás vs. Stagnálás
Ha az ilyen a jellegű gyarapodás elmarad az
ember életéből, akkor fokozatosan visszahúzódik
az alkotást igénylő területekről és a stagnálás lesz
úrrá rajta.
 A stagnáló emberek általában én központúak, én
féltőek, és legtöbbször csak a saját
szükségleteikkel vannak elfoglalva.
A személyiség, ha az alkotás valamilyen formája
által nem gazdagodik, nem képes megújulni, és
nem éli át a folyamatosság élményét, akkor a
stagnálás állapotába kerülve unatkozni fog, és
rigiddé válik.
8. Időskor: Énintegritás vs.
kétségbeesés
Az időskor az utolsó pszichoszociális szakasz, amelyben
lezárul, valamiképpen befejeződik az ember életideje. A 60
éves kor feletti időperiódust értjük ez alatt. Az elkerülhetetlen
vég tudatosulása mellett ez az időszak a visszatekintés és
számadás ideje szokott lenni. Erikson megfogalmazása szerint
az ember ilyenkor fokozatosan learatja az előző hét szakasz
termését, és optimális esetben kialakul az én-integritás.
Ebben az életidőszakban szinte minden embert elfog a
halálfélelem, és az ehhez kapcsolódó kétségbeesés érzése, de
ha a visszatekintés során meg tudunk kapaszkodni abban a
gondolatban, hogy életünk alapvetően értelmes volt, és el
tudjuk fogadni életünk történetét, és viszonylagos
elégedettséggel tudunk arra visszatekinteni, akkor kialakul az
integritás állapota.
8. Időskor: Énintegritás vs.
kétségbeesés
Az integritás állapotából pedig megszületik a bölcsesség én
minősége.
Az integráció hiányát a gyakran és nagyerővel előtörő
halálfélelem jelzi. A kétségbeesés állapotában lévő emberek,
gyakran a sorsukat hibáztatják sikertelenségeikért,
elvesztegetettnek érzik életüket, és ha újra kezdhetnék az
életüket, akkor egészen másképp élnék azt.
 Ezt az állapotot gyakran kíséri a keserűség és a gyűlölet, de
apátia és depresszió is jellemezheti, amely abból a
felismerésből fakad, hogy túl kevés már az idő, hogy rossz
döntéseinket korrigáljuk, és elfecséreltnek vélt életünket,
értelmes irányba fordítsuk.
Marcia identitásállapotok koncepciója
Erikson identitáselméletéből indult ki James
Marcia, aki kidolgozta az identitásállapotok
koncepcióját.
 Ez a koncepció az eriksoni identitáselmélet két
legfőbb fogalmára lett felépítve, amelyek a krízis
és az elköteleződés voltak.
A krízis azt a folyamatot jelöli ebben az
elméletben, amely során a serdülő újra és életében
talán legerősebben szembesül a „Ki is vagyok én?”
kérdéssel.
Marcia identitásállapotok koncepciója
Ebben a krízis időszakban olyan lényeges
választások problémájával találkozik, mint például
a nemi identitás kialakítása,
kialakítása illetve a
pályaválasztás, amely során kénytelen az egyén a
jövőbeni lehetőségeit számba venni, azokat
értékelni, és számára megfelelő alternatívákon
elgondolkodni.
Az elköteleződés,
elköteleződés pedig azt jelenti, hogy a
kiválasztott értékekkel, célokkal azonosul,
magáénak tekinti, mellettük tartósan kitart, és
kötődéseket alakít ki ezek irányába.
Marcia identitásállapotok koncepciója
Marcia, hogy feltérképezze az identitásképzés
feladatával való megküzdés folyamatát,
főiskolásokkal készített interjúkat azok
pályaválasztásáról, értékrendszeréről, szexuális és
politikai attitűdjeikről, vallásos
elköteleződéseikről.
Négy identitás állapotot különböztetett meg
abból a szempontból, hogy milyen mértékben
foglalkozott valaki a saját identitásának
kialakításával és ebben eljutott-e valamilyen
eredményre, vagyis sikerült-e magát elköteleznie.
Identitásállapotok (Marcia)
1. Az elért identitás
Azok az egyének, akik ezen a szinten vannak,
átestek már a krízis perióduson, meghozták az
önmeghatározásukra vonatkozóan a nagy
döntéseket és ki is tartanak ezek mellett.
Választottak hivatást, kialakítottak, kidolgoztak
saját magukra vonatkozóan bizonyos ideológiai
elveket, elköteleződéseket, amelyekhez
következetesen ragaszkodnak.
Identitásállapotok (Marcia)
2. Korai zárás
A korai zárás állapotában lévőknél már megtörtént az
elköteleződés a leendő pályával, nemi szerepekkel,
értékekkel kapcsolatban, de anélkül, hogy kérdéseket
tettek volna fel saját maguk számára, és krízist éltek volna
át.
 A legtöbbször az történik, hogy a szülők által javasolt
értékekkel és pályával történik meg az azonosulás,
komolyabb önvizsgálat nélkül.
A krízis nélküli elköteleződés állapota ez. Gondoljunk a
sok generációs orvos vagy jogász családokra, ahol a fel sem
merül, hogy a gyerek választhat más hivatást is.
Identitásállapotok (Marcia)
3. Moratórium
A moratórium állapotába tartozó serdülők, éppen az
identitáskrízist élik át, amely során már foglalkoztatják
őket az identitással kapcsolatos kérdések, de még nem
találták meg a számukra megfelelő válaszokat.
 Ilyenkor a szülők által javasolt álláspontok már nem
kielégítőek, azok elutasítása történik, de a szüntelen
keresgélés és kísérletezés még tartós eredményre nem
vezetett a koherens önazonosság élmény szempontjából.
Ilyenkor a serdülők többsége nyitott, de a saját magára
vonatkozó dolgokban nagyon érzékeny és sértődékeny is.
Identitásállapotok (Marcia)
4. Identitásdiffúzió
 Az ebbe a csoportba sorolható egyénekre jellemző, hogy
sem igazi krízis sem igazi, mély elköteleződés nem történt
még az életükben.
Közülük sokan, már átéltek és kipróbáltak különböző
identitásokat, de ezek mellett nem történt elköteleződés.
Ide tartoznak azok, akik gyakran váltanak, foglalkozást,
szerepeket, mindig mást szeretnének, de semmi mellett
nem tudnak megállapodni.
A diákok esetében gyakran motiválatlansággal, feladat
tudat kialakulatlanságával párosul és ezek az egyének
gyakran az interperszonális kapcsolataikban is felszínesek
Marcia identitásállapotok koncepciója
Erikson véleménye szerint az identitás krízis ideális
esetben a húszas évek elejéig tart, és ennek ideális
megoldásaként az egyén eljut oda, hogy saját kialakított
belső normái és értékrendszere alapján következetesen,
értékelje, és ítélje meg saját magát.
Tudjuk azonban, hogy a társadalmi és gazdasági
változásoknak köszönhetően az elmúlt évtizedekben még
inkább terhelődött és lelassult az identitásalakulási
folyamat, amelynek során az egyénnek sok esetben még
több időre van szüksége, hogy elkötelezze magát a
hivatása, foglalkozása és politikai, ideológiai
meggyőződése mellett.
A pszichoanalitikus, behaviorista és kognitív
modellek
A személyiség működésének sokféle modellje,
nézőpontja, megközelítése létezik. A személyiség
definíciók is éppen ezért nagyon változatosak.
Ezek rövid bemutatásával ízelítőt kívánok adni a
személyiség alakulásának magyarázatában résztvevő
három releváns elméleti feltevésből.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
A személyiség fejlődéséről kialakított talán a mai napig
legnagyobb hatású teória, a pszichoanalízis. A
pszichoanalitikus elmélet szorosan kötődik Sigmund
Freud nevéhez, aki egy osztrák orvos volt. Az elmélet,
magvát az a freudi elképzelés képezi, hogy az ember
viselkedését nagyban befolyásolják olyan belső erők,
amelyek tudattalanok, azaz kívül esnek a tudatos
értelmezés tartományán.
A pszichoanalízis kifejezés egyaránt vonatkozik magára a
freudi személyiségelméletre, a freudi terápiás módszerre
és a freudi kutatási módszert is ugyanez a szó jelöli.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
Freud a személyiségről két modellt alkotott az egyik a
topográfikus, a másik a strukturális modell.
modell
A topográfikus modell a lélek három szintjét a tudatos,
tudatelőttes és tudattalan tartományait jeleníti meg. A
jéghegy hasonlatát használta Freud illusztrációként, amely
szerint a tudatosság az csak a jéghegy csúcsa, ami
kilátszik, és a lényegesen nagyobb és láthatatlan rész
képezi a tudattalan tartományt. Az a része a jéghegynek,
ami még látszik a vízen keresztül az a tudatelőttes.
A tudatos tartomány Freud szerint az a lélekrész, amelyről
pillanatnyilag tudomásunk van, ezekről a gondolatokról,
viselkedésekről, érzésekről tudunk a jelenben racionálisan
gondolkodni
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
Ezzel a területtel szomszédos a tudatelőttes lélekrész,
amely tulajdonképpen a normál emberi emlékezet
tartományát jelöli meg. Ezek az élmények az adott
pillanatban nincsenek a tudatos tartományon belül, de
könnyen a tudatba mozgósíthatóak.
Freud szerint a lélek legfontosabb működései a
tudattalanban zajlanak. A tudattalan tartalmait képezik
többek között az ösztöneink, az elfojtott gondolataink,
szorongásokkal, konfliktusokkal összekapcsolódott
vágyaink, amelyek anélkül, hogy tudnánk róla erősen
hatnak ránk és befolyásolják életünket.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
Amíg a tudatelőttes tartomány elemei könnyen
mozognak, azaz könnyen a tudatba hozhatóak, és
könnyen vissza is csúsznak a tudatelőttesbe (gondoljunk
az emlékezés folyamatára), addig a tudattalanba került
lelki tartalmak, ha egyszer oda kerültek szándékkal, vagy
akaratlagosan nem irányíthatóak vissza. Pontosan a
tudattalan konfliktusok tudatosítása érdekében dolgozta
ki Freud egyedülálló terápiás módszerét.
A strukturális modell segítségével ragadja meg Freud a
személyiség összetevőit, amelyeket az id, az ego, és a
szuperego névvel illet. A lélek energiái e három
személyiségrész között oszlanak meg.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
Az id (ösztön-én) a személyiség veleszületett része, amely
teljességgel tudattalannak tekinthető és az ösztöneink és
az indulataink tárháza. A lelki élethez szükséges összes
energia az id energiájából ered, az id energiája pedig az
ember ösztönös biológiai folyamataiból adódik.
 Freud úgy is tekintette, mint a személyiség motorja. Az
id az örömelv szerint működik, ami szerint a
szükségleteknek azonnal ki kell elégítődniük. Úgynevezett
elsődleges folyamatokkal dolgozik, melyek során a
feszültség csökkentését az egyén úgy éri el, hogy a
szükséglet kielégülésére szolgáló tárgy belső, vagy
mentális képét alakítja ki.
Ezt a folyamatot Freud vágyteljesítésnek nevezi.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
Ego
Mivel az idnek nincsen reális kapcsolata a valósággal, így nem
alkalmas arra, hogy reálisan kielégítse a szükségleteket. Ezt a
feladatot látja el az ego (én). Az ego az idből merít magának
energiát és az adott késztetést a külvilág követelményeinek
megfelelően igyekszik kielégíteni. Az ego így a valóságelv
szerint működik, amely a viselkedés racionális oldalát képezi. A
másodlagos folyamat során a szubjektív belső világ és az
objektív valóság különbségtétele megtörténik és az ego a
realitáselvnek megfelelően megkeresi a szükséglet-kielégítésre
alkalmas tárgyat, és így csökkenti a feszültséget.
Az id és az ego együttműködésének megvilágítására Freud a ló és
lovasa hasonlatot használta.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
A szuperego (felettes-én)
A társadalom eszmevilágának a belső képviselője. A szülői és a
társadalmi értékrend megtestesítője. A szuperego a tökéletesség elve
alapján működik, a helyes helytelen dimenziókban értékel és ezen elv
alapján felügyeli az id és az ego működését. A szülői értékek
bevetítése (introjekciója), amelyek ideális esetben megfelelnek a
társadalom értékrendjének határozzák majd meg a szuperego
értékrendjét.
Két alrendje vagy alrendszere van a lelkiismeret és az énideál.
énideál
Az énideál azoknak az elképzeléseknek a gyűjteménye, amivé az
egyén válni szeretne, a megfelelő vagy kiváló viselkedés készletét
tartalmazza. Azok a viselkedések, amiért a gyereket megdicsérik,
azok az énideálját fogják gazdagítani.
A másik alrendszer a lelkiismeret, amely azokat a szabályokat
tartalmazza, amelyek a helytelen viselkedésről szólnak.
A személyiség fejlődése és a morális fejlődés
alakulása a pszichoanalitikus nézőpont szerint
Az Ödipusz-komplexus, illetve Elektra komplexus
 Az ellentétes nemű szülő iránt érzett vonzalom és az azonos
nemű szülő, mint rivális elutasítása okozta érzelmi feszültséget
úgy oldják fel a gyerekek, hogy azonosulnak az azonos nemű
szülővel.
Ez által az azonosulás által jön létre az id és az ego mellé a
szuperego, amely a személyiség erkölcsi összetevője, és a
személy erkölcsi magatartását szabályozza.
 A szülővel való azonosulás által az erkölcsi normák beépülnek
a személyiségbe ezt nevezzük internalizációnak. Az erkölcsi
magatartás és az erkölcsös viselkedés Freud szerint nagyban
függ attól, hogy a szülő a szabályok betartásával és
megszegésével kapcsolatosan mennyire következetes.
A személyiség fejlődése és a morális fejlődés
alakulása a pszichoanalitikus nézőpont szerint
A gyengén internalizát felettes én kialakulása
esetén az egyén nehezen tud a csábításnak
ellenállni.
Az erősen internalizált de gyengén integrált felettes
én hatására viszont, az egyén a szabályok
követésében meglehetősen kényszeres lesz, és
kevéssé lesz rugalmas.
 Ha viszont erősen internalizált és jól integrált is
egyben a szuperego, akkor az ego jól tud
közvetíteni a viselkedésben az id impulzusok és a
szuperego utasítások között.
A személyiség pszichoanalitikus
modellje
A büntetett és tiltott viselkedések, a lelkiismeret
részévé válnak. A cselekedet újbóli elkövetése
esetén bűnösség érzésével, lelkiismeret furdalással
büntet a szuperego. A szuperego feladata, hogy
legátolja az ösztönén társadalmilag
elfogadhatatlan impulzusait továbbá, arra
törekszik, hogy az ént rávegye, hogy ne racionális
megfontolások alapján cselekedjen, hanem
morális alapon a tökéletesség elve szerint
viselkedjen.
A személyiség fejlődésének
behaviorista modellje.
A behaviorista vagy tanuláselméleti megközelítés
szerint az ember viselkedésének a kulcsát a
tanulásban találjuk meg. A magatartás
változásainak oka a környezet jutalmazó, büntető
szerepében keresendő. Híres képviselője Skinner
és a korábban már idézett J.B. Watson.
A tanuláselmélet szerint az erkölcsös viselkedést
is más viselkedésekhez hasonlóan sajátítjuk el és
ez az elsajátítás a klasszikus tanuláselméleti
fogalmakkal megmagyarázható, mint megerősítés,
kioltás, büntetés, jutalmazás.
A személyiség fejlődésének
behaviorista modellje.
A szociális tanuláselmélet az utánzás és a modell
szerepét hangsúlyozza, és épít a beszéd közvetítő
szerepére. Kiemelik a büntetés időzítésének a
szerepét.
Úgy gondolják például, hogy a nem megfelelő
viselkedést minél hamarabb félbe kell szakítani, és
akkor a hatás sokkal jobb lesz.
 Ezt a jelenséget kísérletileg is igazolták, ha már
játszottak a gyerekek egy adott játékkal, sokkal
nehezebb volt a rá vonatkozó tilalmat betartani
A személyiség kognitív önszabályozás
perspektívája
A személyiség kognitív felfogása az előző kettőnél
lényegesen újkeletűbb magyarázó elv, amelynek
kiindulópontja a személyiség és számítógép működése
közötti analógia.
Ezen elv szerint az emberi viselkedés magyarázata az
információfeldolgozás mibenlétében rejlik.
Az ember, mint számítógép metafora a kognitív
önszabályozás perspektíva alapelve és egyfelől az
információ szervezésével, feldolgozásával, másfelől pedig
az információ tárolásával és emlékezetből való
előhívásával foglalkozik.