Kállai Gabriella:

Segítő szakmák az iskolákban

 Bevezetés
Különféle eredetű Intézménybe kerül
problémák Pedagógiai gondok

Más segítő szakemberek bevonására lesz szükség

Diákoknak nyújtanak segítséget

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

„kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló”

 Két érintett kör

Különleges bánásmódot Gyvt. Szerinti H-s és 3H-s

igénylő gyermek, tanuló gyermekek, tanulók
Statisztikai adatok
Heterogén összetétel: - 2 intézményben a diákok
Legalább fele 3H-s

- 2 intézménynél 10% sincs

Az arány nem valós alacsonyabb számok

Sok gyermek nevelőszülőknél él (Nem jelenik meg)

Hozott hátrány Tanulási nehézség, viselkedési probléma

Fokozott figyelmet, támogatást igényelnek

Automatikus 3H státusz
Hátrányos helyzetű tanulók 2/3-a veszélyeztetettként van
nyilvántartva a gyermekjóléti szolgálatoknál
Veszélyeztetettségnek kitett, különböző
ellátórendszerekben nyilvántartottak aránya a 3
megyében a legnagyobb
1997. évi XXXI. törvény gyvt. 5. § n) pont

Olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított magatartás, mulasztás,

körülmények következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi,
érzelmi, erkölcsi fejlődését gátolja, akadályozza. A veszélyeztetett
gyermekek fejlődését környezeti, magatartásbeli, egészségügyi vagy anyagi
okok nehezítik
„Az én osztályomban jelenleg két gyereknek dolgoznak a szülei.[..]
Két gyereknek van internetlehetősége a 18-ból.”
(tanító)

[..]De amikor elmentem családot látogatni, megdöbben az ember, hogy

tényleg csak a négy fal, az ágy, jó esetben egy asztal, a kályha, és kész.
Semmi. Még csak egy kép se a falon. Az az ingerszegény környezet, ahonnan
jönnek.” (tanító)
Gyermekvédelmi tevékenység

Hatékony gyermekvédelmi rendszer

Eredményes tanulás
Szocializációs és nevelési célok elérése
Integráció / Inklúzió - sok gyermekvédelmi feladat

2012: Megszűnt az iskolában alkalmazott gyermek-, és ifjúságvédelmi

felelős munkakör központi finanszírozása

2016. Januárjától ismét lehetőség van foglalkoztatásukra

25%-os arányt meghaladó hátrányos helyzetű tanulók számának esetén 500

fő alatti intézményben fél fő, 500 fölött egy fő alkalmazható

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról

Nem kötelező szakértelemmel rendelkezni

Gyermek könnyen segítség nélkül marad Nem

fogadja bizalmába a pedagógust

Nagyon kevés fenntartó finanszírozta továbbra is a felelőst

Tantestületen belül, az Korábbi felelős látta el a

osztályfőnökök, tanítók munkakört fizetés nélkül,
látták el a feladatot plusz munkaként
 „[..]A gyámüggyel, a családsegítővel, az önkormányzattal ő
tartja hivatalosan a kapcsolatot. Ő képvisel bennünket.”
(igazgató)

„Van két gyermek- és ifjúságvédelmi nem felelős, hanem úgy mondanám,

hogy segítő munkatársunk. Mivel nagy az iskola létszáma, ezért alsó
tagozaton is van, és felső tagozaton is van egy-egy. Van például egy olyan
nyomtatványunk is, hogy le is írja a szaktanár vagy az osztályfőnök a
probléma okát, tehát problémát jelez, nemcsak szóban, hanem írásban is
jelzi azt, és ha szükséges, akkor a családsegítővel is felveszik a
kapcsolatot.”
(igazgató)
A kijelölt szerep betartását nem minden intézményben tartották fontosnak

Igazolatlan hiányzásokra korlátozódott a

kapcsolattartás

Hiányának oka: - Felek leterheltsége

- Alacsony veszélyeztetettségi szám az
intézményben
 „Nagyon jó a kapcsolatunk a gyermekjóléti szolgálattal. […] Nekik a
kollégák papíron és szóban is jelzik, ha valakivel probléma van. Rögtön
mennek, kérik a gyermekjólétinek a segítségét. Közösen mennek
családlátogatásra. Igyekeznek a törvény adta lehetőséget
is kihasználva segíteni. Van, amikor sikerül. De van egy-két család, akivel
nem tudunk pozitív eredményeket elérni.”
(alsós igazgatóhelyettes)
 „[..]A gyámüggyel, a családsegítővel, az önkormányzattal ő
tartja hivatalosan a kapcsolatot. Ő képvisel bennünket.”
(igazgató)

„Van két gyermek- és ifjúságvédelmi nem felelős, hanem úgy mondanám,

hogy segítő munkatársunk. Mivel nagy az iskola létszáma, ezért alsó
tagozaton is van, és felső tagozaton is van egy-egy. Van például egy olyan
nyomtatványunk is, hogy le is írja a szaktanár vagy az osztályfőnök a
probléma okát, tehát problémát jelez, nemcsak szóban, hanem írásban is
jelzi azt, és ha szükséges, akkor a családsegítővel is felveszik a
kapcsolatot.”
(igazgató)
Jó kapcsolatok növeléséhez szükség lenne a gyermekjóléti szolgálatok
kapacitásának növelése, bővítése, mert hiába nagy a lefedettség, a
"gondozási tevékenységhez csak a települések ötödén lehetett helyben
hozzáférni.„

Hetente 1- 2 alkalommal elérhető a

gyermekvédelmi szakember a
településen Hatékony munka akadálya
Pedagógiai segítő
személyzet
elérhetősége
Szociálpedagógus
 a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős vagy szociálpedagógus,
szociális munkás hiányát, nem említették
 e beavatkozások nélkülözhetetlen a képzett segítő szakember
jelenléte
 hozzájárulhatnak a családok hathatós támogatásához, prevenciós
tevékenységet, krízisintervenciót alkalmazhatnak,
 amelyek a pedagógusok kompetenciáin kívül esnek
Iskola pszichológus
 iskolapszichológusra, pszichopedagógusra lenne szükség

 A fenntartó ismeri ezt a problémát, de nem tudja orvosolni.

Pszichológus
 A pszichológus amiatt lenne jó, hogy elég sok a lelki sérült gyerek
 pedagógiai szakszolgálatoknál próbálják orvosolni, ami esetenként
komoly kihívást jelenthet
 „Ha az a gyerek, akivel magatartási gondok vannak, zavarja az órát, akkor
igazgató úr egyénileg segít.”
Logopédus szakemberek
 nagy szükség lenne logopédiai szűrésre és ellátásra: e területen is
szakemberhiány tapasztalható
 „Logopédus? Az nincs. A régi tankerületi igazgatónak volt egy olyan
véleménye, hogy nem is olyan fontos, úgy állt hozzá”
 Azokban az intézményekben, ahol tevékenykedik logopédus, az ellátás
 alsótagozatosokra korlátozódik
SNI- és a BTM-tanulók
 utóbbiak aránya 7 és 24% között mozog
 sajátos nevelési igényű tanulók aránya: 2–10% közötti
 a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók nevelése és oktatása kétféle
módon valósulhat meg:
 gyógypedagógiai oktatási-nevelési intézményekben,
 másrészt közoktatási intézményekben
Beiratkozás
 A közoktatási intézményekben:
 szülő kezébe helyezi az intézményválasztásra vonatkozó döntést,
szakértői bizottság javaslata is segíti
 a tanuló csak olyan intézménybe íratható be, amely rendelkezik az
oktatásához-neveléséhez szükséges tárgyi és személyi feltételekkel.
BTM-minősítésű tanuló
 BTM-minősítésű gyermek, tanuló elmaradása jelentős, de a
sajátos nevelési igény szintjét nem éri el, vagy más jellegű
problémát mutat.
 A megfelelő ellátáshoz jutás feltétele a szakértői vizsgálat.
Szakértői vélemény
 szakértői vélemény megszerzésénél gondot jelent a rendszer
leterheltségéből adódó várakozási idő.
 tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottsághoz
való eljutás, sok esetben nehézségbe ütközik.
 a fent említett bizottságok általában megyeszékhelyeken működnek
 megfigyelhető, hogy a tankerületi szintű pedagógiai szakszolgálatok
által kiadott BTM (BEILESZKEDÉSI, TANULÁSI,
MAGATARTÁSI)-re vonatkozó szakértői vélemények száma
emelkedik
 különösen a kisebb településen élők esetében nagyobb városokban
lakók esélye a számukra megfelelő szintű SNI (SAJÁTOS NEVELÉSI
IGÉNYŰ)-s ellátásra kedvezőbbnek tűnik.
 „van egy bizottság, viszont ők részvizsgálatokat végeznek. A BTM-es
státuszt ők adják meg. Az SNI-t a megyeszékhely. [...] Nagyon sok a
gyerek. Kevesen vannak, a kapacitás is kevés”
Pedagógusok véleménye
 azonban a szakértői véleménnyel a pedagógusok nem minden
esetben értenek egyet
 „amikor látszik egy gyerekről, hogy baj van, valami problémával
küzd, és visszajön a papír, hogy nincsen semmi problémája.
Ezzel a helyzettel már nem tudunk mit kezdeni.„
 az értelmi fejlettség szociális különbségei az iskoláskor kezdetére
mutatkoznak meg, csecsemőkorban még nem vagy alig
figyelhetők meg
Gyógypedagógus és
fejlesztőpedagógus
 Azokban az intézményekben, ahol szegregált osztályt működtetnek,
általánosan jellemző, hogy az iskola alkalmazásában dolgozik egy-két fő
gyógypedagógus és/vagy fejlesztőpedagógus
 Az integráltan tanuló gyermekekhez utazótanárként érkezik a
gyógypedagógus és/vagy fejlesztőpedagógus
 az SNI-tanulókat heti három, míg a BTM-tanulókat heti egy órában
fejlesztik)
 A tankerületnél komoly létszámgondokkal küzdenek
gyógypedagógiai vagy a logopédiai képzettséggel rendelkező
szakemberek tekintetében
 tanítói ellátottságban is, főként a kisebb településeken
 A fejlesztő órák, foglalkozások többféle módon valósulnak meg,
a tanulókat kiviszik az osztályból, és kéthárom fős csoportokban
zajlik velük a munka.
 a délutáni idősávban valósul meg az oktatás, máshol az órarendbe
beépítetten.
Tanórán belül vagy kívül?
 Volt olyan pedagógus, aki azt jelezte: a legmegfelelőbb megoldás:
ha a tanuló fejlesztése a tanórán történik
 Illetve, a fejlesztő szakemberek az órai munkához adnak segítséget
a tanulóknak
 Máshol ennek a fordítottja történik: a tanár egyezteti a tananyagot a
fejlesztővel, és az adott tantárgyat külön tanulják a tanulók.
 A pedagógusoknak olyan speciális ismeretekre, készségekre is
szükségük lenne, amelyek lehetővé teszik a hatékony pedagógiai
munkát az átlagostól eltérő tanulók esetében is.
Integrált vagy inklúzív oktatás

 „Azt is eredményességnek tartom, hogy a BTM-es tanulók egyéni

fejlesztésével sikerül az osztályt átlépni.”
 A sajátos nevelési igényű tanulók eredményes szocializációját,
iskolai pályafutását elősegítheti a nem sajátos nevelési igényű
tanulókkal együtt történő, integrált vagy inklúzív oktatásuk
Integráció
Integráció során „az iskola meglévő
struktúráiba helyezik az egyéneket. A sajátos
nevelési igényű gyermekektől azt várja az
intézmény, hogy hasonló teljesítményt
nyújtsanak, mint a többiek
 Az együttnevelést megvalósító intézménnyel szembeni
elvárás a diák beilleszkedése, párhuzamos haladása a
többiekkel.
 Akit lehet, igyekeznek integrálni
 a megkérdezett pedagógusok véleménye igen eltérő
 kifejezetten az integrációt pártoló hozzászólással nem
találkoztunk.
Inklúzió
 Az inklúzió arra keresi a választ, hogyan lehetséges a tanulási
folyamatokban minden gyermek közreműködő részvételét egyéni
képességének és fejlődési ütemének megfelelően biztosítani
Összegzés

A rendszerváltás utáni két évtized a közoktatásban is átalakulásokat idézett elő.

Az iskolarendszerű oktatásban teret engedtek azon csoportoknak, amelyek az
előző időszakokban kiszorultak a mindenki számára elérhető szolgáltatások
köréből
ily módon a tankötelezettséget speciális szegregált intézményrendszer falai
között teljesítették.
 Míg 2004–2010 között az iskolai integráció határozott törekvésként jelent meg az
oktatáspolitikában, az iskolák életében pedig feladatként, a társadalmi integrációt segítő
más, kiemelkedően fontos területeken nem jelentek meg ilyen kezdeményezések,
vagyis az integrációt gátló tényezők továbbra is fennmaradtak.
 Az SNI- és BTM-tanulók fejlődéséhez korlátozottan elegendő csak az a fejlesztői
kapacitás, amit az intézmények biztosítani tudnak (fejlesztőpedagógus,
gyógypedagógus, pszichopedagógus, pedagógiai vagy gyógypedagógiai asszisztens).
 A bővítési igényt e téren a fenntartói oldal is elismerte, azonban az ehhez szükséges
finanszírozási keret nem áll a rendelkezésükre, valamint jelentős szakemberhiánnyal is
küzdenek.
 Fokozott igény van az iskolapszichológusra, logopédusra.
 Általános probléma a szakemberhiány.
 Az iskolai segítő szakemberek nélkülözése, a pedagógusok és a segítők
komplex együttműködésének elmaradása hátráltatja a hátrányos helyzetű
társadalmi csoportok vagy a különféle egyéni, problémákkal hosszabb-
rövidebb ideje küzdő tanulók iskolai eredményességének növekedését
vagy lemaradásának csökkentését.
 Az iskolákban magas HH-s, HHH-s tanulók aránya indokolttá tenné a gyermek-
és ifjúságvédelmi felelős státuszának visszaállítását, de mivel ez nem biztosított,
csak néhány iskolában látták el a
feladatkört elhivatott és szociális területen képzett, de nem függetlenített
pedagógusok.
Köszönjük a figyelmet!