Gordosné Szabó Anna:

Bevezető általános
gyógypedagógiai ismeretek

1.fejezet II.rész

Készítette: Somogyi Diána Eszter

Klasszikus gyógypedagógia-fogalom három
fő eleme
• 1. népesség megjelölésére leginkább használatos, nyelvterületre is utaló
gyűjtőfogalmak
• 2. tevékenység: gyógypedagógiai tevékenység=gyógyító nevelés
• 3. tudomány
1. Népesség
A XX.század második felében továbbra is
jellemző nyelvterületi sokféleség
• Gyűjtőfogalmak:
– Handicapped (akadályozott)
– Exceptional (kivételes)
– Behinderte (gátoltak)
– Physisch-Physisch Geschadigte (fizikai-pszichikai sérültek)
– Inadaptés (alkalmazkodni nem tudók)
– Anomalnije (fejlődésmenetében sérültek/anomáliások)
– Defektnij (fogyatékos)
A legjobban rendszerezett fogalom az inadaptáltak (Franciaországban dolgozták ki) és az
anomáliások (Szovjetúnióban dolgozták ki).
INADAPTÁLTAK
• Azok a gyerekek és fiatalok, akik olyan
speciális pszichopedagógiai támogatásra
szorulnak, amelyet a szokásos környezet
nem képes nekik nyújtani.
• Vakság, siketség, mozgássérültség,
viselkedési zavarok, bűnözés.
ANOMÁLIÁSOK
• Azok a gyerekek, akiknek fejlődésmenete
valamilyen kóros hatásra fellépő defektus
következtében megsérült.
• Látási, hallási, értelmi fogyatékosság,
mozgássérültség, emocionális-akarati
szféra sérültjei.
Magyarországon a 20. században a „fogyatékosok” gyűjtőfogalom volt
használatos.

Ez a fogalom a gyógypedagógiában azért is vitatott, mert biológiai/patológiai

fogalom, ezért valamilyen betegség lezajlása után fennmaradt, orvosi eljárásokkal
már nem befolyásolható kóros állapotot jelent.
Valamilyen kóros állapot esetén azonban nem mindig sérül a személyiség, nincs
mindig szükség gyógypedagógiai segítségre.

A fogyatékos gyűjtőfogalom ellen szólt az is, hogy a közvéleményben pejoratív

értelemben élt.
Fogyatékos főcsoportok

- Értelmi fogyatékosok
- Hallási fogyatékosok
- Látási fogyatékosok
- Beszédfogyatékosság
- Mozgásfogyatékosság
- Érzelmi, akarati fogyatékosság
- Halmozottan fogyatékos
2.Tevékenység
Nevelés útján történő gyógyítás
• Tóth Zoltán: Általános gyógypedagógia című könyvében Ranschburg
Pálhoz hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy jogosan beszélhetünk
nevelés útján történő gyógyításról.
• „….a nevelés útján való gyógyítás vagy a gyógyító nevelés az összegyén szemlélete útján a
normálison aluli állapotokból való kiindulás és az egész egyéniség figyelembe vételével,
nevelői tevékenység által való törekvés a normálisnak tartott értékek elérése felé.”

• Vértes O. József szintén egyértelműen a gyógyító nevelés jogossága mellett

foglal állást.
• „Az igazi gyógyító nevelői tevékenység arra törekszik, hogy a rendellenes gyermeket
lehetőleg a közösségbe illessze.”
Magyarországon a 20. század második felében a gyógyító nevelés értelmezése:
a gyógypedagógiai tevékenység mint komplex rehabilitációs tevékenység egyik
formája az általános pedagógiai tevékenységhez viszonyítva speciális pedagógiai
tevékenység.

Ez abból következik, hogy a gyógypedagógiai értelemben vett fogyatékos egyénekre

irányul, akiknek fejlődésmenete, személyiségszerkezete eltér az épekétől,
sérülésspecifikus fejlesztési/nevelési feltételeket igényel.
3. A tudomány / tudományterület / szakterület
elnevezésére és értelmezésére is gazdag a
választék.
• Heinrich Hanselmann (1885-1960) svájci gyógypedagógus. Budapesten
1937-ben megalakult Nemzetközi Gyógypedagógiai Társaság elnöke.
• Szerinte a gyógypedagógia négy munkaterületét különíthetjük el
egymástól:
1. Felvételben károsodottak (vak, siket, nagyothalló)
2. Feldolgozásban károsodottak (gyengeelméjűek)
3. Leadásban károsodottak (neurotikus beszédzavaros, testi fogyatékos)
4. Környezeti károsodottak (elhanyagolt gyermekek)
Magyar vonatkozásból itt is Tóth Zoltán és Vértes O.
József definícióját emelem ki, mert nemzetközileg is
elismert alkotásaik születte.

Tóth Zoltán: Általános gyógypedagógia című

művében a gyógyító neveléstudományról,
gyógypedagógiai diszciplínák sorozatáról ír.

Vértes O. József: A gyógyító nevelés rendszere című

művében szintén gyógyító neveléstudományról ír, de
megkülönböztet gyógyító pedagógiát és gyógyító
pedagogikát.
Gyógyító pedagógia
• Alkalmazott gyógyító neveléstudomány.
• Normától eltérő emberek nevelésével
foglalkozik.
• Szűkebb értelemben: „a rendellenes
gyermekek és ifjúkorúak
emberformálásával”
Gyógyító pedagogika
• Az orvostan és az általános nevelés között
foglal helyet.
• A neveléstudománynak nem része.
• Az általános pedagogika és az
orvostudomány mellérendelt, autonóm ága.
Magyarországon a 19.és 20. század fordulóján mindjárt a gyógypedagógia alakult ki
„anyatudományként”.
A szakmai műhelyekben a fogyatékosokat komplexen, interdiszciplinárisan
tanulmányozták.

Így például Ranschburg Pál vezetésével már a 20. század elején kialakult a
gyógypedagógiai pszichológia, és Sarbó Artur vezetésével a beszédpatológiát és
beszédpszichológiát is integráló logopédia.

Bárczi Gusztáv 1959-ben megjelent Általános gyógypedaaógia című könyvében kifejti,

hogy a gyógypedagógia önálló tudományággá fejlődött, komplex tudománnyá vált.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a gyógypedagógiai segítséget igénylők
neveléstudománya.

A tágabb értelemben vett gyógypedagógia a gyógypedagógiai segítséget igénylőkkel

összefüggő teljes jelenségkört vizsgálja.

Végeredményben tehát a 20. század végére a gyógypedagógia Magyarországon a

fogyatékosok vizsgálatát különböző aspektusokból végző, interdiszciplináris, komplex
embertudomány.
Terminológiaegyeztetési, -
egységesítési törekvések
A gyógypedagógiai terminológia sokfélesége mind a fogyatékossági ügyekkel
foglalkozó nemzetközi szervezeteket, mind az egyes országok állami, civil
szervezeteinek munkáját megnehezítette.

Még az 1960-as évek végén sem volt minden ENSZ-tagállamban mindenkire,

különösen a fogyatékosokra is kiterjedő tankötelezettség.

A gyógypedagógiai intézménytípusok is nagyon sokfélék voltak.

Fogyatékosságügyi világforradalom
• A 20. század végére kibontakozó, de már a század közepétől sokféle szálon és
több ok miatt alakuló, érlelődő, az egész fogyatékosságügy és vele a
gyógypedagógia jelentős átalakulását aposztrofálják „ fogyatékosságügyi
világforradalomként”.
• A szakirodalmi források legtöbbje az ENSZ 1948.évi Egyetemes nyilatkozat
az emberi jogokról című dokumentumát jelöli kiindulásul:
• Minden ember jogát kinyilvánítja a jólétének biztosításához megfelelő
életszínvonalhoz: élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi ellátáshoz és a
szociális ellátáshoz.
Normalizációs elv:

1960-as években Dániából indult.

Nem azt jelenti, hogy az értelmi vagy más fogyatékossággal élőket „ normálissá”
tesszük, hanem, hogy életkörülményeiket a lehetőségek maximumáig közelítjük a
szokásoshoz.

Nem kétfajta (ép és fogyatékos) ember van, hanem sokféle ember van.

És nincs kétfajta bánásmód, csak egyféle: emberi bánásmód.

Rehabilitációs irányzat
• Magyarországon az elsők között Bárczi Gusztáv (1890-1964) orvos-
gyógypedagógus, mint országgyűlési képviselő a törvényhozásban is
szószólója volt a fogyatékossággal élők rehabilitációjának.
• Illyés Gyuláné (1905-1995) pszichológus-gyógypedagógus elsők között
szervezett rehabilitációs célú intézményeket értelmi fogyatékosok számára.
• Göllesz Viktor (1930-1999) orvos-gyógypedagógus a 70-es, 80-as években
kiteljesedő gyógypedagógiai rehabilitációs irányzat fő képviselője,
iskolateremtő.
Integrált iskoláztatás
• A mai értelemben vett integrált iskoláztatás az 1970-es évekre nyúlik vissza.
• Szentágothai János akadémikus 1972-ben kidolgozott gyógypedagógiai távlati
fejlesztési előterjesztés is jóváhagyásra került. Ez az integrált iskoláztatásra
utaló javaslatot is megfogalmazta.
• 1980-as években megkezdték munkájukat az első gyógypedagógiai utazó
tanárok.
• 1993-ban az integrált iskoláztatás legitimizációja a közoktatási törvénnyel
megtörtént.
Modern értelmezés:

Ma a gyógypedagógia interdiszciplináris embertudomány, a gyógypedagógiai

segítséget igénylő személyek és a rájuk irányuló komplex megismerés, fejlesztés,
nevelés, terápia, oktatás, képzés, kísérés, rehabilitáció tudománya.