A NATO HIDEGHÁBORÚ BEFEJEZÉSE

UTÁNI STRATÉGIAI KONCEPCIÓI,

A PRÁGAI, AZ ISZTAMBULI ÉS A RIGAI
CSÚCSTALÁLKOZÓK DÖNTÉSEI
Egyesült Államok, Európa, NATO
kihívások és kapcsolódások
A 21. század fenyegetései amerikai
nézőpontból
 A NATO ÁTALAKÍTÁSÁNAK
FOLYAMATA A HIDEGHÁBORÚ
BEFEJEZÉSÉT KÖVETŐEN
• 1990. július 5-6: London. „Ez illeszkedet a NATO
„helykeresésébe”, azaz abba a folyamatba, amelynek során a
hidegháborút követően, a korábbi ellenségkép eltűnésével
valamilyen új, a szövetség legitimitását, egységét fenntartó
feladatot „kellett találnia”. Definíciós vita,
• Délszláv válság - az új feladatra a szövetség akkor még nem
állt készen.
• o Közép-Európai államok közeledése a NATO-hoz
(Csehszlovákia, Magyarország,Lengyelország, majd később a
Balti-országok is)
• o 1990: bizalomépítő döntésekről dönt a NATO, köztük a
Nyitott Égbolt akció megtervezéséről
 Nyitott Égbolt Konzultációs Bizottság (Open
Skies Consultative Commission) 1992

• A Nyitott Égbolt Szerződést 1992. március 24-én

Helsinkiben írták alá, de csak 2002. január 1-jén lépett
életbe, miután 20 ország ratifikálta azt.
• A Szerződés a katonai tevékenységek nyitottságát és
átláthatóságát segíti elő azáltal, hogy lehetővé teszi az aláíró
országok számára megfigyelő repülések végrehajtását a
másik állam területe fölött, és felvételek készítését
katonai objektumokról.
• A Szerződés emellett további területekre is ki akarja
terjeszteni a tevékenységét, mint például a konfliktus-
menedzsmentre és a környezetvédelemre. (már 1955 óta
tervezték!! – Bush hozza fel újra)
 Londoni találkozó II. (1990)

A NATO stratégiája alapvető módosításokra kerül:

1. létre kell hozni, kicsi, rugalmas, mozgékony, sokoldalúan
alkalmazható erőket, amelyek gyorsabban, rugalmasabban tudnak
egy-egy konfliktusban részt venni (nem építik le a sima hadsereget
sem)
2. Megfelelő kihívásra megfelelő válasz, rugalmas reagálás.
3. A szövetség haderejét soknemzetiségű egységekre alapozzák
4. A szövetség korlátozta az aktív erőinek számát, a készültség szintjét,
a hadgyakorlatok számát: külön hangsúlyt fektetett arra ennek
ellenére, hogy a nemzet államok ne adjanak kevesebb pénzt a
védelmi kiadásokra (a rugalmas haderőre átállás is pénzbe fog kerülni)
 Római csúcstalálkozó: 1991. november 7-
8-án
1. új Stratégiai Koncepciót fogadtak el, amely megállapította, hogy nem
szűntek meg a biztonságot fenyegető veszélyek, és a Szövetségnek fenn
kell tartania alapvető funkcióit.
2. NATO-nak képesnek kell lennie többirányú (Afrika, Ázsia), és többoldalú1
fenyegetések leküzdésére - Realizálták, hogy a veszélyek sokkal inkább ad
hoc jellegű támadások lehetnek
3. a NATO nem csak a katonai konfliktusokra figyel, hanem a gazdasági,
etnikai konfliktusokból adódó feszültségek is jelentenek biztonsági
problémákat a politika szárny is szerepet kap a döntéshozatalban.
4. a NATO egyedül nem képes a katonapolitikában végrehajtani azokat a
feladatokat, amiket a Hidegháború alatt végrehajtott, a kihívásoknak
csak az összes szereplővel közösen tudnak megfelelni o új stratégiai
koncepció az előbbi elvek alapján o az új stratégiai mellett elkezdődik a
NATO nagyon hosszú bővítési folyamata (NACC (North Atlantic
Cooperation Council): a NATO felé igyekvőknek fórum a NATO-val való
együttműködésre
 Az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC)

• Jelzésértékű, hogy a kooperációs tanácsban a Varsói Szerződés

minden korábbi tagállama alapító tag lett. Érdekesség, hogy
éppen a NACC alapító ülésének ideje alatt szűnt meg
hivatalosan is a Szovjetunió.
• Kezdetben 9 országot érintett a kezdeményezés, majd
fokozatosan bővült a kör, márciusra a NACC a Független
Államok Közösségének gyakorlatilag összes tagállamát felvette
tagjai közé, míg végül 1992 júniusában Grúzia és Albánia is
csatlakozott. A NACC felállításával a NATO intézményes
keretekbe foglalta a politikai és biztonsági kérdések
megvitatását, a volt szocialista országokkal való
együttműködést. A NACC kéthavonta ülésezett, amit
miniszteri szintű tanácskozások is kiegészítettek.
 A NATO 1991. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA I.
• A VSZ megszűnése után a NATO politikai és stabilizáló szerepe
megnőtt Európában.
• Továbbra is szükség van egy modernizált, újrendeltetésű, az
eddigieknél szélesebb, sokrétűbb feladatokra alkalmas, ugyanakkor
nyitott, szervezetében, katonai létszámában és fegyverzetében
karcsúsított NATO-ra.
• A megújuló NATO az ENSZ és az EBESZ felkérésére illetékességi
területén kívül is kész békefenntartói és humanitárius jellegű feladatok
végrehajtására.
• A NATO régebbi hadászati koncepciója a „Rugalmas reagálás” 1967-
1991 között volt érvényben. Ez a koncepció 1991. november 7-8-i
római tanácsülésen elfogadott új koncepcióval érvényét vesztette.
 A NATO 1991. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA II.
• Európában történelmi változások következtek be;
megszűnt a monolitikus, masszív és potenciálisan
közvetlen fenyegetés.
• Megmaradt a jövőt illetően egy sor bizonytalansági
tényező, mely a Szövetség biztonságát is érinti.
• Az új biztonságpolitikai kihívások és kockázatok
alapvetően különböznek a múltbeliektől.
• A NATO valamennyi európai frontján bekövetkező
meglepetésszerű támadás veszélye megszűnt, ugyanakkor
más potenciális kockázatok és hatásuk kevésbé
előreláthatóak, mint korábban voltak.
 A NATO 1991. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA III.
A SZÖVETSÉG ALAPVETŐ BIZTONSÁGI FELADATA
• A stabil biztonságpolitikai környezet kialakítása
Európában a viták békés rendezéséhez.
• Védelmet nyújtani a megfélemlítés, a kényszer és az
erőszak alkalmazása ellen a szövetségesek számára
(beleértve az ÉAET-ban résztvevő országokat is).
• Válság esetén fórumot biztosítani a konzultációkra, a
megteendő lépésekre.
• Elrettenteni az agressziós fenyegetéseket, elhárítani
minden támadást a tagországok ellen.
• Megőrizni a stratégiai egyensúlyt Európában.
 A NATO 1991. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA IV.
ÚJ KOCKÁZATOK ÉS FENYEGETÉSEK
• A stabilitás hiánya Közép- és Kelet-Európában; ami olyan
súlyos gazdasági, társadalmi és politikai nehézségekből
ered, mint: az etnikai-nemzetiségi ellentétek, területi viták.
• Folytatódik a katonai erők növekedése, tömegpusztító
fegyverek és ballisztikus rakéták megjelenése, amelyek
veszélyeztetik néhány NATO-tagállam területét és
lakosságát.
• Globális kihívások, mint a tömegpusztító fegyverek
elterjedése, terrorista és szabotázsakciók, valamint a
stratégiai fontosságú nyersanyagokhoz való hozzájutás
akadályozása.
 A NATO 1991. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA V.
VÉDELMI ALAPELVEK
• A hagyományos és a nukleáris erők megfelelő
arányát fogja fenntartani Európában.
• Az „előretolt védelem” koncepciójáról áttérnek a
„csökkentett előretolt jelenlétre”.
• Az általános háború, melynek kirobbanása
Európában az új biztonságpolitikai helyzetben
ugyan valószínűtlenné vált, de nem zárható ki.
 A NATO átalakulása során a kapacitások, eszközök
átalakulása

• ’90-es években egyre nagyobb igény van a NATO

közbeavatkozására a volt Jugoszlávia területén
• - létrehoznak a NATO-n belül egy együttműködési fórumot: az
Európát érintő kérdésekben Európa föl tudjon lépni (USA-tól és
[Kanadától] függetlenül): Európai Biztonsági- Védelmi
Identitás/Kezdeményezés (ESDI, European Security and Defense
Initiative/Identity);
• - létrehoznak egy új típusú haderőt: CJTF: Combined Joint Task
Force: Többnemzetiségű vegyes összetételű összhaderőnemi
kötelék
• Összeállnak országok és összeállítanak, kiképeznek egy gyorsan
mozgatható haderőt,de ezek valamire specializált (pl. Csehek
vezetésével a vegyi védelmi egységek; magyaroknál az utászok)
– szép koncepció, de ez nem működik 1994-ben (GZ)
 Délszláv válság I.
• Az ENSZ nem nézhette tétlenül tovább a Balkánon az értelmetlen öldöklést,
ezért 1992. május 15-én a Biztonsági Tanács határozatot hozott, melyben
14 napos határidő mellett felszólította a konfliktusban résztvevő feleket a
fegyveres összecsapások és az etnikai tisztogatások megszüntetésére, valamint
hogy a JNA és a horv
• Váltás: 1993-tól változás következett be Amerikában; ebben az évben lépett
hivatalba a demokrata Bill Clinton, aki már az elnökválasztási
kampányhadjáratában is hangsúlyozta a Bush-kormányzat Bosznia-
politikájának hiányosságát, az emberi jogokért való kiállást. át hadsereg
csapatait vonják vissza vagy fegyverezzék le.
• 1994. február 5-én, Szarajevó piacterén bekövetkezett robbanás, melyet egy
becsapódó szerb gránát okozott; a robbanásban 69 ember vesztette életét és
további 200 sérült meg.
• Egészen 1994 februárjáig a NATO beavatkozása sem volt teljesen biztos,
azonban február 28-án megindult az első közvetlen támadása a szerb katonai
célpontok ellen.
 Délszláv válság II.
• 1994 őszén már a szerbek kezében lévő horvát repülőterek is hadszíntérré
változtak, ezért a BT felhatalmazta a NATO-t, hogy a békefenntartók
védelmében szükség esetén a légierőt is bevesse. A NATO ezt meg is tette,
azonban ez nem rettentette el Mladićsékat a harcok folytatásától. Amerika
azonban egy idő után abbahagyta a légitámadásokat, mivel annak ténye
megosztotta a NATO-t.
• 1994 karácsonyán Jimmy Carter volt amerikai elnök kialkudott egy 1995.
január 1-jével életbe lépő fegyverszünetet a szerbek és a bosnyákok
között. Ez azonban nem volt komolyabb eredmény, mivel még a tűzszünet
véget érése előtt már ki is újultak a harcok, köztük Szarajevó ostroma.
Válaszul a NATO légitámadásokat indított, azonban nem sokkal később
ezekkel le kellett állnia, mivel a szerbek 1995. május 26-án 370
békefenntartó katonát ejtettek túszul, akiket élő pajzsként használhattak.
 Délszláv válság III.
• Ez megszégyenítő volt mind a Nyugat, mind a NATO
számára, így francia kezdeményezésre a BT
felhatalmazta az ENSZ tagállamait egy további, 12500
fős, a békefenntartókat segítő kontingens létrehozására.
• A gyorsreagálású erők küldését az USA is támogatta,
természetesen amerikai katonák részvételével. Clinton
ekkor már egyértelműen az intervenciót támogatta.
• Mindezek ellenére Mladićsék folytatták a harcot; 1995.
július 11-én bevették Srebrenicát, 8 ezer bosnyák férfit
és fiút halomra gyilkoltak és további 23 ezer embert
elüldöztek a városból. (Ez volt a háború legnagyobb
tömeggyilkossága.)
 Délszláv válság IV.
• Az Európai Unió a szerbek visszavonulását és a foglyok
szabadon bocsátását követelte, azonban ezzel a szerbek
nem sokat törődtek; 1995. július 16-án Mladić bejelentette,
hogy a háborút Goražde, Bihać és Szarajevó bevételéig
folytatják.
• Az ENSZ és a NATO úgy állapodtak meg, hogy
amennyiben a szerbek megtámadják akár a békefenntartó
csapatokat, akár újabb városokat, a NATO légitámadást
indít a szerbek ellen.
• A boszniai szerbek végül elfogadták a NATO követeléseit,
s kivonták mind a 240 nehézfegyverüket Szarajevó 20 km-
es övezetéből Ezt követően, szeptember 14-én a NATO
légitámadásait hivatalosan is befejezte.
 A daytoni egyezmény

• 1995. október 5-én a felek megkötötték az általános tűzszünetet,

amely október 12-én életbe lépett, s ez által a csaknem 100 ezer
ember halálát okozó boszniai háború lezárult.
• Ezt követően az amerikaiaknak a Boszniában békét fenntartó
erőkről kellett dönteniük; az IFOR-csapatokat a NATO európai
erőinek főparancsnokságának alárendelve küldték Boszniába,
ahonnan a tervek szerint egy év múlva kivonnák őket.
• Az amerikai külügyi államtitkár-helyettes, Richard Holbrooke
javaslatára a felek elfogadták Bosznia-Hercegovina
függetlenségét -az ország eredeti határaival. Továbbá, Bosznia-
Hercegovinát 51-49%-os arányban felosztják egy bosnyák-
horvát föderációra és egy szerb autonóm államra. Az előbbi
föderáción belül a horvát kisebbséget szintén autonómia illeti.
 Brüsszel – NATO csúcs (1994)

• A Partnerség a Békéért (Partnership for Peace) programot

amerikai kezdeményezésre az 1994 januárjában megrendezett
brüsszeli csúcsértekezleten hirdette meg a NATO.
• Egyértelmű célja az volt, hogy szorosabb politikai és katonai
együttműködést alakítson ki a volt szovjet blokk országaival.
Ezzel közvetve növelte a stabilitást, csökkentette a békét
fenyegető veszélyeket és megszilárdította ezen államok
demokratikus alapjait.
• Ennek értelmében a csatlakozó ország vezetésének garantálni
kell, hogy megőrzi a demokráciát, betartja a nemzetközi jog
alapelveit, tartózkodik attól, hogy megsértse bármely más
állam területi integritását, tiszteletben tartja az államhatárokat
és a felmerülő vitákat békés eszközök bevonásával rendezi.
 PfP II.

• Az új tag egyben azt is kinyilvánítja, hogy készen áll

részt venni az ENSZ és az EBESZ hatáskörébe
tartozó műveletekben, illetve, hogy katonai
vonatkozásokban is együttműködik a NATO-val,
elsősorban a kiképzés és a hadgyakorlatok terén.
• A keretegyezményben foglaltak iránti elköteleződés
után a csatlakozni kívánó állam egy részletes tervet
nyújt be a szövetséghez, amelyben ismerteti, hogy
milyen jellegű feladatokat tudna elvállalni a NATO
keretében. Ezt követően elkészítik az egyéni partnerségi
programot (IPP), mely három évre szól.
 Madrid - 1997. júl. 8-9.

• 1. A szövetség állam- és kormányfői kinyilatkoztatták, hogy a XXI.

századi biztonsági rendszer legfontosabb elemének a NATO-t
tekintik, és egyetértenek a NATO további fokozatos kibővítésében.
• 2. Konkrét elhatározás született arról, hogy megkezdik a csatlakozási
tárgyalásokat Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal.
A közép-európai nemzetek számára tehát a madridi csúcs csatlakozási
törekvéseik egyik legjelentősebb eredményének tekinthető. (hazai
NATO-kampány)
• 3.a NATO és Ukrajna közötti kiemelt partnerségi charta aláírására,
valamint az Oroszországgal való szorosabb együttműködésről való
határozat is ide nyúlik vissza. A NATO kétoldalú megállapodást írt alá
mindkét országgal, ami alapját képezi a később megalapított állandó
NATO-Ukrajna és NATO-Oroszország tanácsoknak. A bővítés melletti
elköteleződés deklarálása, valamint az Oroszországgal és Ukrajnával
történő párbeszéd elmélyítése mind annak bizonyítéka, hogy a NATO
egyre szélesebb körben képes garantálni a békét és biztonságot.
 Madrid II.

• A szövetség 1995-ben tárgyalásokat kezdeményezett a tágabb értelemben

vett földközi-tengeri régió hat országával: Egyiptommal, Izraellel,
Jordániával, Mauritániával, Marokkóval és Tunéziával.
• A „mediterrán programnak", amelyhez Algéria 2000-ben csatlakozott,
az a célja, hogy mélyebb kapcsolatokat építsen ki a régió országaival,
valamint előmozdítsa a regionális biztonságot és stabilitást.
• A párbeszédben résztvevő országok igény szerint továbbképzéseken is
megjelenhetnek a NATO Oberammergau-ban (Németország) található
iskolájában, vagy a NATO római Védelmi Kollégiumában.
• A NATO lényegében a földközi-tengeri térséget is Közép-Európához
hasonlóan próbálja megközelíteni, ám a folyamat sokkal fokozatosabban és
tartalmát tekintve óvatosabban zajlik. Észak-atlanti Tanács közvetlen
felügyelete alatt létrehozták a Mediterrán Együttműködési Csoportot
(Mediterranean Cooperation Group - MCG), amely szervezet a Mediterrán
Párbeszéd teljeskörű felelősévé vál
 A NATO 1999. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA I.

A NATO állam- és kormányfői 1999. áprilisában,

Washingtonban tartott csúcstalálkozójukon elfogadták a
Szövetség új Stratégiai Koncepcióját. A dokumentum
bevezetőből és öt részből áll:
I.rész: A Szövetség célja és feladatai
II. rész: Stratégiai kilátások
III. rész: A biztonság megítélése a 21. században
IV. rész: Irányelvek a Szövetség haderejére
V. rész: Végkövetkeztetések
 A NATO 1999. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA II.
A SZÖVETSÉG CÉLJA ÉS MŰKÖDÉSÉNEK ALAPJAI
• A Washingtoni Szerződés szerint a NATO alapvető
stratégiai célja a tagállamok szabadságának és
biztonságának őrzése politikai és katonai eszközökkel. A
közös értékek, a demokrácia, az emberi jogok és a
törvényesség alapján az igazságos és tartós békés rend
biztosításán fáradozott Európában és ezt a hagyományt
kívánja folytatni.
• A Szövetség működésének alapja a szuverén államok
közös hozzájárulása és kölcsönös együttműködése a tagok
biztonságának érdekében. A Szövetségi szolidaritás és
összetartás biztosítja, hogy egyetlen szövetségesnek se
kelljen saját nemzeti erejére támaszkodnia az alapvető
biztonsági kihívások kezelésében.
 A NATO 1999. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA III.
A SZÖVETSÉG BIZTONSÁGI FELADATAI ELVEI
BIZTONSÁG A demokratikus intézményrendszer fejlődésén és a viták békés
megoldása iránti elkötelezettségén alapulva olyan stabil euró-atlanti biztonsági
környezet kialakítása, amelyben egyetlen ország sem képes erővel, vagy erő
alkalmazásával való fenyegetéssel más országot megfélemlíteni, vagy kényszeríteni.
KONZULTÁCIÓ A Washingtoni Szerződés 4. cikkével egyezően transzatlanti
fórumként szolgálni a szövetségi konzultációk számára a tagok létfontosságú érdekeit
befolyásoló kérdésekről, valamint a közös érdekek terén tett erőfeszítések
koordinálásához.
ELRETTENTÉS ÉS VÉDELEM A Washingtoni Szerződés 5. és 6. cikke szerint
elrettenteni bármilyen agresszióval való fenyegetést a NATO-tagállamok ellen, illetve
megvédeni a tagországokat egy agresszióval szemben.
VÁLSÁGKEZELÉS Eseti elbírálás alapján, konszenzus esetén a Washingtoni
Szerződés 7. cikkével összhangban a hatékony konfliktus-megelőzéshez való
hozzájárulás és aktív részvétel a válság kezelésében, válságműveletekben.
PARTNERSÉG Az euró-atlanti régió más országaival elősegíteni a széleskörű
partnerséget, az együttműködést és a párbeszédet azzal a céllal, hogy növekedjen az
átláthatóság, a kölcsönös bizalom és a Szövetséggel való közös akciókra való képesség.
 A NATO 1999. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA IV.

• A stratégiai környezetben beállt pozitív

fejlemények és a Szövetséget fenyegető
hagyományos agresszió rendkívül alacsony
valószínűsége ellenére egy ilyen fenyegetés
kialakulásának lehetősége hosszú távon
fenn áll. (20. pont)
 A NATO 1999. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA V.
A BIZTONSÁG GARANCIÁI
• A Szövetség a béke megőrzése és az euró-atlanti biztonság
és stabilitás megőrzése érdekében ápolja a transzatlanti
kapcsolatait.
• Fenntartja az elrettentéshez, védelemhez és feladatai teljes
körének teljesítéséhez elegendő hatékony katonai
képességeit.
• A Szövetségen belül fejleszti az Európai Biztonsági és
Védelmi Identitást, a válság kezeléséhez szükséges
általános képességeket.
• Az új tagokkal szemben változatlanul nyitott marad, más
nemzetekkel a partnerségre, együttműködésre és
párbeszédre törekszik.
 A NATO 1999. ÉVI STRATÉGIAI
KONCEPCIÓJA VI.
A SZÖVETSÉG HADEREJE
• A Szövetség fenntartja feladatai végrehajtását biztosító elégséges
katonai képességeket.
• A szövetséges haderőknek biztosítaniuk kell a NATO katonai
hatékonyságát és cselekvési szabadságát.
• A szövetségesek biztonsága oszthatatlan, bármelyiküket éri támadás, a
Szövetség egésze ellen intézett támadásnak minősül.
• A Szövetség többnemzeti katonai erőinek képesnek kell lenniük
bármilyen, a Szövetség ellen irányuló potenciális agresszió
elrettentésére, támadás esetén az agresszor előnyomulásának
megállítására a lehető legkorábbi időszakban.
• Készen kell állniuk a konfliktus-megelőzéséhez való hozzájárulásra és
a nem 5. cikk szerinti válságkezelési műveletek végrehajtására.
• A NATO hadseregének fenn kell tartania képességét a közös
védelemre akkor is, amikor a nem 5. cikk szerinti válságkezelési
műveleteket hajt végre.
 A VÉDELMI KÉPESSÉGEK,
KEZDEMÉNYEZÉS (1999)

A hatékonyság növelése céljából az alábbi területeken javítani

kell az interoperabilitást:
• az erők bevethetősége és mozgékonysága,
• a csapatok fenntarthatósága és logisztikai támogatása,
• az erők túlélő képessége és a feladatok eredményes
végrehajtásának képessége,
• a vezetési-irányítási és informatikai rendszerek
korszerűsége,
• szellemi együttműködés a doktrínák, a kiképzés, a harc
(hadművelet) eljárások terén, szabványosítás, modern
eszközök rendszerbe állítása.
 A PRÁGAI CSÚCSTALÁLKOZÓ I.
(Prága, 2002. november 21.)

Prágában a NATO azzal szembesült, hogy új válaszokat

kellett találni egy új biztonságpolitikai helyzetre, ami
2001. szeptember 11-e után alakult ki. A NATO
biztonságpolitikai filozófiáját ehhez a megváltozott új
helyzethez kellett igazítani. Prágában a dokumentumok
előkészítése során alapvetően egyetértés volt abban,
hogy a klasszikus védelmi és a válságkezelő,
béketámogató funkciók mellett a fenyegetések a
területen kívülről jönnek, globálisak. Egyetértés volt
abban is, hogy a Szövetségnek olyan képességeket
kell kialakítani, amelyekkel szembe tud nézni ezekkel
a kihívásokkal.
 A PRÁGAI CSÚCSTALÁLKOZÓ II.

• Prága fordulópont, minőségi változás a Szövetség

életében.
• Nagy jelentőségű az európai egyesülési
folyamatban a soha nem látott mértékű BŐVÍTÉS
és NYITOTT AJTÓ politikájának folytatása.
• A döntések alapvetően az új katonai képességek
létrehozását szolgálták.
• A washingtoni csúcstalálkozóhoz képest, sokkal
célirányosabban és számon kérhetőbben
határozták meg a fejlesztési irányokat, feladatokat.
PRÁGAI DÖNTÉSEK I.
(BŐVÍTÉS)

Hét ország,
Bulgária,
Észtország,
Lettország,
Litvánia,
Szlovákia,
Szlovénia és
Románia meghívása.
 PRÁGAI DÖNTÉSEK II.
(KÉPESSÉGEK)

Az egyik legfontosabb döntés a NATO Reagáló Erő (NRF)

létrehozása.
A döntés segíti megerősíteni a NATO ütőképességét és egy
hatékonyabb formáját kínálja az új típusú fenyegetésekkel
szembeni fellépésnek.
A NATO Reagáló Erő a kezdeti műveleti képességét 2004.
végére, és a teljes műveleti képességét 2006. végére érte el.
 PRÁGAI DÖNTÉSEK III.
(A KATONAI PARANCSNOKI STRUKTÚRA)

Két stratégiai szintű parancsnokság (SC):

• A Szövetséges Fegyveres Erők Műveleti
Parancsnoksága: Casteau (Belgium);
• A NATO Átalakítási Parancsnoksága: Norfolk
(USA).
A Műveleti Parancsnokság alárendeltségében:
• Az Észak-európai Szövetséges Regionális
Parancsnokság: Brunssum (Hollandia)
• Dél-európai Szövetséges Regionális Parancsnokság:
Nápoly (Olaszország)
 PRÁGAI DÖNTÉSEK IV.
(PRÁGAI KÉPESSÉGCSOMAG)

1. az első a vegyi-, biológiai-, radiológiai- és nukleáris

támadások elleni védelem.
2. a második a védett vezetés és információs fölény
biztosítása.
3. a harmadik az alkalmazásra kerülő erők
interoperabilitása és harci hatékonyság kulcsterületeinek
javítása.
4. a negyedik a gyors bevethetőség és a harcoló erők
tevékenysége fenntartásának garantálása.
 A NATO ISZTAMBULI
CSÚCSTALÁLKOZÓJA
(2004. június 28-29.)
A csúcsértekezlet színhelyének kiválasztásánál figyelembe vették, hogy
az közel legyen a Balkánhoz, Afganisztánhoz, Irakhoz, Közép-Ázsiához,
a Kaukázushoz és a „tágabb Közép-Kelethez” is, vagyis a nemzetközi
terrorizmus elleni küzdelem fő hadszíntereihez.
Maga a 2004. június 28-án kibocsátott Isztambuli Nyilatkozat úgy
fogalmazott, hogy az Európa és Észak-Amerika közötti 55 éves védelmi
partnerség „nélkülözhetetlen, oszthatatlan, életerős, rugalmas és
sokoldalú” marad.
Döntések:
• A szövetséges államok megegyeztek az iraki biztonsági erők
felkészítésében.
• Isztambulban együttműködés alakult ki abban a
vonatkozásban, hogy a NATO befejezi kilencéves sikeres
stabilizációs küldetését Boszniában, és átruházza felelősségét
az EU-ra.
• A NATO kiszélesíti tevékenységét, részt vállal az
afganisztáni demokratizálódás és újjáépítés elősegítésében.
 A NATO RIGAI
CSÚCSTALÁLKOZÓJA I.
(2006. november 28-29.)

Célkitűzések (Jaap de Hoop Scheffer főtitkár elővezetésében):

1. A képességek fejlesztésének folytatása (rakétavédelem, levegő-föld
felderítés, antiterrorista képességek, tömegpusztító fegyverek elleni
védelem, a különleges erők, valamint a védelmi tervezés).
2. A kockázatok és a terhek egyenlőbb elosztása a tagállamok között,
valamint a a nemzeti korlátozások megszüntetése;
3. Szorosabb együttműködés más nemzetközi kormányzati, illetve nem
kormányzati szervezetekkel (ENSZ, EU);
4. Partnerségi viszonyok továbbfejlesztése (PfP, Mediterrán Dialógus,
isztambuli együttműködési kezdeményezés);
5. A katonai erőn túl a biztonság garantálása más eszközeinek
felhasználása (afganisztáni újjáépítés)
6. Túl kell lépni a NATO és az EU között jelenleg fennálló holtponton
(harmonizálás, összehangolás, együttműködés)
 A NATO RIGAI CSÚCSTALÁLKOZÓJA III.
A NATO MŰVELETI TÁVOLSÁGÁNAK NÖVELÉSE

5.000 KM
Max MJO+ range 8.000 KM
BRUSSELS Max MJO range

8.000 KM
Max MJO range

12.000 KM
Max SJO range
12.000 KM
Max SJO range

Távolság: 15.000 KM
Szomszédos körzet: 5.000 km Brüsszeltől Max SJO (minus) range
Stratégiai távolság: 15.000 km Brüsszeltől
(alacsony intenzitású mind a méretét, mind a természetét illetően)
FORRÁS: SZÉP LÁSZLÓ – NATO AMBÍCIÓSZINT VÁLTOZÁSOK, VÉDELMI KÖVETELMÉNYEKFELÜLVIZSGÁLATA