Fénysebesség mérése

Fénysebesség
• A vákuumbeli fénysebesség az egyik alapvető fizikai állandó, az elektromágneses hullámok
terjedési sebessége. Pontos értéke 299 792 458 m/s minden vonatkoztatási rendszerben. Jele: c (a
latin celeritas, „sebesség” szóból). Jelenlegi ismereteink szerint semmilyen hatás nem terjedhet
gyorsabban a vákuumbeli fénysebességnél.
Mérése
• FIZEAU ÉS FOUCAULT MÓDSZERE
• Hyppolite Fizeau és Jean Foucault francia fizikus már a 19. század közepén megközelítőleg
pontosan megmérte a fény sebességét földi körülmények között. A rendkívül kis időtartamok
méréséhez forgó fogaskereket illetve tükröt alkalmaztak.
 FIZEAU - A FOGASKERÉK MÓDSZER

• Fizeau mérésének elvi elrendezése az alábbi ábrán látható. A fénynyaláb egy fogaskerék fogai
között halad át, majd egy tükörről az l távolságra (Fizeau mérésekor l=8633 m volt) elhelyezett
tükörre esik, arról pedig visszaverődik az eredetivel párhuzamosan elhelyezett másik fogaskerékre.
Ha a fogas­kerék fordulatszámát megfelelően állítják be, ezalatt éppen egy fognyit halad előre,
ezért a fény nem jut a megfigyelő szemébe. A fordulatszám és a megtett távolság (2l) pontos
ismeretében ebből a fénysebesség meghatározható. Mérései során Fizeau km/s értéket kapott.
FOUCAULT - A FORGÓTÜKÖR
MÓDSZER
• Foucault kísérletében két, egymástól 20 méternyire felállított tükröt használt. Az egyik tükör
rögzített volt, míg a másik másodpercenként 800 fordulatot tett meg. A tükrök közötti visszaút
megtételéhez szükséges idő alatt a forgó tükör parányi szögben elmozdult, így a fényforráshoz
visszatérő sugár útja kissé eltért az eredeti úttól. A fénysugár szögelhajlásának mértéke
ismeretében meg lehetett határozni a forgó tükör elmozdulásának szögét. Ennek és a forgási
sebességnek a segítségével Foucault már kiszámíthatta, mennyi idő alatt és milyen gyorsan tette
meg a fény az adott utat. Foucault számításainak 1862-ben közzétett végered­ménye km/s volt.
• A fény sebességét a fény által megtett út, a tükör forgási sebessége és az elfordulás szöge
ismeretében ki lehet számítani
 Albert Michelson

• Foucault kísérleti módszerét az 1920-as években Albert Michelson amerikai fizikus fejlesztette
tovább: a fénysugarat 1,6 km hosszú vákuumcsövön bocsátotta keresztül, hogy kiküszöbölje a
levegőnek a fénysebességre gyakorolt hatását. Habár ma már a Michelson által kapott legjobb
értékek pontosságát is felülmúlták a rádiófrekvenciás technikán alapuló új módszerekkel kapott
értékek, mérései mai szemmel is figyelemre méltóak.
MICHELSON MÉRÉSE

• Michelson különböző, 8, 12 és 16 oldalú tükröket használt, amelyeket légbefúvás működtette

olyan sebességgel, hogy az alatt az idő alatt, amíg a fény az A ponttól eljutott a T 2 tükörig és
visszaért (0, s ), a tükör olyan szögben fordult el, hogy a következő felület az A' pontban jelent
meg. A nyolc­oldalú tükör esetén a megfelelő forgási sebesség körülbelül 528 ford/s volt. Ezt a
sebességet egy ellenirányú fúvókával állították be, amíg a rés képe ugyanabba a helyzetbe nem
került, mint amikor F nyugalomban volt. A méréshez a T 1 és T 2 tükrök közötti távolságot is 1/11
milliomod pontossággal, vagyis 3 mm-es hibával állapították meg.
• Michelson kísérletében a fény áthaladt egy vékony résen, majd visszaverődött az F nyolcszögű
forgótükör egyik oldaláról. Ezután a B és C rögzített kis tükrökről vissza­verődött a nagy T 1 konkáv
tükörre (10 m-es fókusz, 60 cm-es nyílás). Ez olyan párhuzamos fénysugarat eredményezett, amely
35 km-t tett meg a Wilson-hegyen lévő megfigyelő állomástól a San Antonio-hegy csúcsán
elhelyezett T 2 tükörig. A T 2 egy kis síktükörre fókuszálta a fényt, amely újabb visszaverődések
után jutott a megfigyelő okulárhoz.
• Az 1926-ban publikált mérési eredmények nyolc féle fénysebességértéket tartalmaztak, amelyek
mindegyike nagyjából 200, adott forgótükörrel végzett, önálló mérés átlaga. Ezek a és a km/s -os
számértékek között szóródtak, és ± 4 km/s -os átlagértéket adtak.