Az ókori görög

nevelés

Kr.e. II. évezredben a mükénéi

kultúrával kezdődött
Görögország
 Fejlett földművelés és állattenyésztés
 Városállamokban (poliszokban) éltek: Spárta, Athén,
Théba, Argosz (Plutarhosz: A spártai nevelésről)
 Rabszolgatartó, arisztokratikus (arisztokrata - legjobb),
majd demokratikus államforma
 A területszerzésért folytatott harcok miatt az
arisztokratáknak folyton bizonyítaniuk kellet
rátermettségüket, testi erejüket.
 Ezért az archaikus korban a nevelés célja a bátor
harcos nevelése lett! (Pl: Homérosz Íliász)
 8 ezer rabszolgatartó arisztokrata, 200 ezer helóta, ezért
állandó harckészültség

Görög mitológia
 Mitológia : nem alakul ki egységes vallás az állam széttagoltsága miatt.A különböző államok eltérő
mítoszai eleinte totemikus elemeket őriztek (Zeusz–sas, Héra–tehén, Athéné–bagoly) , majd Homérosz
és Hésziodosz művei alapján antropomorf alakot öltöttek. A legtöbb mítosz a természeti erőket
szemlyesítette meg, úgy gondolták, különböző áldozatokkal uralkodni tudnak ezeken az erőkön.
 A görög mitológia egységes rendszerét Hésziodosz alkotta meg. E szerint volt:
 Khaosz – zürzavar
 Gaia –föld
 Tartarosz –pokol
 Erosz – szerelem
 Gaia önmagából teremtette Uránoszt (ég), az ő leszármazottai voltak a titánok, mint Kronosz (idő) és
az ő gyermekei az istenek. Az istenek 3 csoportra oszlotak:
 Zeusz – főisten
 Héra – Zeusz felesége, a házasság oltalmazója
 Apollón – művészetek istene
 Aphrodité –szerelem istennője
 Hermész – az istenek hírnőke
 Ők az Olümposzon laknak és onnan irányítják az emberek életét
 Poszeidon – a tengerek ura
 Oceanos – az óceánok ura
 A folyók, tengerek mélyéről irányítják ezen természeti erőket
 Gaia – föld
 Deméter – termés
 Hádész – az alvilág istene
 A föld mélyéről irányítják a termést és az alvilágot
Ezeknek az isteneknek templomokat, szentélyeket emeltek és itt mutatták be áldozataikat.
Görög kultúra
Az európai civilizáció bölcsője (Minotaurusz, Ariadné, Pandora)
Irodalom:
 Epika: Iliász és Odüsszeia Homérosz művei. Homérosz–i.e. 8.
sz. Görög kölő, életéről keveset tudunk. Homéroszi kérdés.
 Líra : Sappho (Leszbosz szigetén élő görög költőnő, aki fiatal
lányoknak tanította a versírést) Anakreon (i.e. IV. sz udvari költő)
Győlölöm azt… –a mámorról és borról
 Dráma: Tragédia és Komédia Sophoklész Odipusz király,
Euripidész Élektra
 A görög színház: Anfitheátrum, csak férfiak vehettek részt az
előadásokon, miközben hangoskodtak, magoltak és ittak. A
színészek is csak férfiak lehettek. Eleinte 2-en
játszottak+kórus+az istenek. Hosszú jelmezben, síró és nevető
állarcban.
 A színházi darabokból nem hiányzott a testiség, tisztelték a szép
testet (pl: Apollón vagy Héraklész szobra teljesen mezítelen)
A görög nevelési cél: a testi, lelki
harmónia, az állam boldogsága!
 Az ősök és hagyományok tisztelete jellemző.
 A gyermekek nevelését előbb a család, majd az állam végezte,
erre igen nagy hangsúlyt fektettek, főként a testedzésre.
 A lányok nevelése főként az anyjuk mellett folyt, műveltségre
csak kevesen tettek szert (Szapphó). Erényük az álhatatosság és
házastársi hűség volt.
 A fiúk nevelésének legfontosabb színtere a háború és a
népgyűlés volt (kardforgatás, retorika)
 Az oktatás csak a gazdagok privilégiuma volt, a főúri fiatalok mellé
magántanítókat fogadtak (Platón, Arisztotelész) A
felnőttéváláshoz 3 évet kellett tanulniuk, mint tisztviselők, csak ez
után kaphatták meg a pajzsot, páncélt és dárdát.
 Tanítóként a szofisták működtek: Szokratész, Platon,
Arisztotelész.
 Pozitívuma: az egyén alakíthatóságának kikiáltása
 Negatívuma: az etikai relativizmus (valószínű ezért is kezd az
erkölcs hanyatlani)
Spárta (Kr. e. VIII.-IV. század)
 A második messzéniai háborút követően Spártában az uralmat a
katonai arisztokrácia ragadta magához. Ennek az osztálynak a
hatalma Lükurgosznak a Kr. e. VIII. században szentesített
törvényein alapult. Lükurgosz a következőképpen kívánta biztosítani
az uralkodó osztály egységét. Elrendelte, hogy:
-a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel
rendelkezzenek
- étkezésük közösen történjék
- gyermekeik egységes állami nevelésben részesüljenek

Spárta ettől kezdve a hagyományosan ismert "katonai rendőrállam"

arculatát mutatta, ahol a nevelés legfőbb célja az állandó harci
készenlétre való felkészítés volt. Olyan kíméletlen harcosokat
akartak formálni a gyermekekből, akik mindenkor képesek az
uralkodó pozíció megvédésére. Szükség is volt erre, hiszen a
perzsa háborúk idejére (i.e. 492-449) az uralkodó osztály tagjainak
száma 8.000 körül mozgott, ez a kisebbség állt szemben az
állandóan lázongó helóták 200 ezres tömegével.
Minden alárendelve az állam
érdekeinek
 "Senki sem tehette, amihez egyénileg kedve volt, hanem
mintha a város egyetlen katonai tábor lenne, előre
megszabott kötelességeket kellett mindenkinek
elvégeznie a köz érdekében. A spártaiak általában úgy
gondolták, hogy senki sem él önmagának, hanem a
polisznak.„
 A spártai harcost a testi erőn és az edzettségen túl a
fanatizmus jellemezte. Szükség esetén képesek voltak
gondolkodás nélkül, mindenféle erkölcsi megfontolást
félretéve, gátlástalanul cselekedni.
Hogyan tudtak gyermekeikből ilyen
kíméletlen harcost faragni?
Az állam mindent kézben tartott és irányított:
 a házasságot
 a gyermekáldást. A csecsemőt az édesapa előbb a
Leszkhére vitte. Ha a vének egészségesnek látták, életben
maradhatott. Ha nem felelt meg a fizikai ideálnak a
Taigetosz lejtőin, az Apothati-nak ( lerakónak ) nevezett
szakadékba dobták.
 A csecsemőket - akárcsak az egyiptomiak - nem pólyázták
be, azért, hogy testük szabadon fejlődjék. Szervezetüket
fokozatosan edzették, egyre nehezebb erőpróbák elé
állították őket. Már a kisgyermekeket is hozzászoktatták
ahhoz, hogy ne féljenek a sötétben, sírniuk sem volt szabad.
Agogi -- nevelés
 7 éves korukban kellett elhagyni családjukat, és bekerültek az
agogi-nak nevezett rendszerbe.
Itt a gyerekeket csak kicsivel tartották jobban, mint az állatokat.
 A városon kívül, a hegyekben lévő táborokban éltek, a
paidanomosz (gyermekfelügyelő) felügyelete alatt és úgynevezett
tabui-kba szerveződtek, ez volt a csorda szó spártai megfelelője.
 Ezekben a táborokban a hangsúly a túlélésen volt, miközben az
együttműködést a minimumra csökkentették.
 Minden gyermek egyetlen ruhát kapott egész évre.
 A hajukat lenyírták és mezítláb járatták őket.
 Fekhelyük szalmazsák volt, melybe ők maguk törtek puszta kézzel
nádat.
 Az ennivaló szándékosan kevés volt, a táplálék kiegészítéséhez
lopásra bíztatták a gyerekeket. Ha elkapták őket, akkor korbácsot
kaptak, de nem a lopásért, hanem az ügyetlenségük miatt.
 Az egész inkább egyfajta próbatétel volt, semmint nevelés.
Értelmi nevelés
 A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg.
Fontosnak tartották viszont gondolataik egyszerű,
világos, szabatos kifejezését. Vezetőjük kérdéseire
tömören, lényegre törően kellett válaszolniuk.
(lakonikus beszéd – Spárta (Lakónia)
 A klasszikusnak mondott költészet és zene szintén alig
kapott helyet a fiatalok képzésében. Csak olyan műveket
tanultak, amelyek alkalmasak voltak az elszántság, a
lelkesedés, a bátorság fokozására, az erkölcsök
nemesítésére. Egyszerű stílusú, világos szerkezetű
dalokat, indulókat, dicsőítő énekeket tanultak, amelyek
dicsőítették az életüket Spártáért feláldozni kész
bátrakat, ugyanakkor szidalmazták a gyávákat.
 „VAGY EZZEL, VAGY EZEN.”
Artemisz-Orthüa szentélye
 Ez volt a helyszíne a spártai ifjak beavatásának.
Brutális szertartás, sajtlopás, de nyilvánosan,
korbácsokkal szemben.
 Ezután a fiúk kiképzése, ha lehet még szigorúbbá vált.
Szinte minden nap edzették testüket; futottak,
távolugrottak, bírkóztak, dárdát- és diszkoszt vetettek
és mindezt télen-nyáron, esőben, hóban, szélben, az
időjárás viszontagságainak kitéve.
 Diamasztigószisz – korbácsolás
 Krüpteia – rejtőzködés (próbatétel a rabszolgák tábora
ellen)
 Bár Spárta támogatta a kollektivitás szellemét, az
egyéni teljesítmények is nagy becsben álltak. A fiúk
állandóan vetélkedtek egymással, és egyéni
teljesítőképességük határaival.
Testüket edző ifjak. Az évekig tartó fizikai kiképzés, és az
állóképesség növelése elengedhetetlen volt az ifjak

számára
 A fiúk 20 éves korukban lettek a hadsereg tagjai.
 Megnősülhettek, de 30 éves korukig a
katonaságban éltek
 Ekkor már családjukhoz költözhettek, de 65
éves korukig katonakötelesek voltak.
 A lányok nevelése is a fiúkéhoz hasonló
volt.Tudniuk kellett: futni, ugrani, birkózni,
diszkoszt vetni, hogy egészséges gyermekeknek
adhassanak életet, és hogy a férfiak
távollétében megvédhessék otthonaikat.
 A gyermekek nem az anyák sajátjai, hanem az
állam tulajdonai. Eszerint nevelik.
Athén (Kr. e. VI-V. század)
 Itt a rabszolgák és vagyontalanok tömege nem
volt olyan nagy, mint Spártában.(Kr. e. 594-ben
Szolónt ruházták fel törvényhozói hatalommal:
elengedte a földbirtokosok adósságait,
megszüntette az adósrabszolgaságot, a
bevándorlóknak polgárjogot adott)
 A poliszt a hellén születésű arisztokraták, és a
módos polgárok vezették
 Már szolón kötelezte a szülőket, hogy kötelesek
gyermekeiket oktatásban részesíteni.
Kalokagathia
 A várost erőssé nem a fal, hanem a polgár teszi!
Ha a polgár testben és lélekben erős, csak úgy
használ az államnak.
 Hittek abban, hogy az egészséges, ép testben
ép lélek lakik. Ez a kalokagathia elve.(kalosz-
szép, agatosz-jó)
 Már kisgyermekkortól fontosnak tartották ezért a
helyes magatartásra való nevelést, akár
magyarázattal, akár fenyítéssel.(„mint mikor egy
meghajlított botot kiegyenesít”-Platon)
 Elvileg mindenki tanulhatott, de a költségek miatt
csak az arisztokrata gyermekek részesültek.
Cél: jó poliszpolgár
Ehhez nagy műveltséggel kellett rendelkezniük:
 Szakmai műveltség (kereskedés, vállalkozás. A
szüleiktől sajátították el).
 Általános műveltség (történelem, mitológia,
klasszikus irodalom, rétori készség) Ez a
következő körökből állt:
1.Múzsai nevelés (énekelt, tánccal kísért
költészet)Két részre oszlott:
a)Irodalmi nevelés (klasszikus művek)
b)Zenei nevelés (lyra-lant, kithara-lant)
2. Gümnasztikai nevelés (torna, sport)
Az athéni oktatás színterei
 Grammatisztész háza – írás, olvasás, számtan.Betűket,
majd szótagokat(szüllabizein), grammatikát, és az Iliászt
skandálva szinte kívülről.
 Kitharisztész háza – a hangszereken előbb utánzással
tanultak, majd lírikus műveket énekeltek, táncoktatás is
folyt.
 Palaisztra – birkózásra kijelöt hely. 7 éves kortól
ökölvívást, birkózást és könnyűatlétikát tanultak. Itt is
fontos a testi edzettség, de a harmónia, a gimnasztika
jellemfejlesztő ereje sokkal inkább.
 Gümnaszion – (gümnos-meztelen) Itt kaptak helyet a
futópályák, tisztálkodási helyek, előadótermek és
könyvtárak. Az egyre magasabb tudományok helyszínévé
vállt.
 Az ékesszólást a népgyűlésen (agora) gyakorolhatták.
 Ingyenes képzést csak az ephébiában kaptak, ami a
katonai tudományokra, politikára nevelte a 15-16 éves
fiúkat.
 Paidagógosz – gyermekvezető rabszolga
Hellénisztikus nevelés (Kr. e. 336 -
Kr. e. 30)

 A hellénizmus kezdetét általában Nagy Sándor

uralkodásától (Kr. e. 336-323) számítjuk, végét
pedig az az év jelenti, amikor Augustus
meghódította a görög fennhatóság alatt álló
Egyiptomot (Kr. e. 30.). Ez a viharos háromszáz
esztendõ a görög kultúra kisugárzásának,
szétterjedésének idõszaka. A Nagy Sándor
hódításainak eredményeként makedón és görög
uralom alá került népek magukba szívták,
asszimilálták a hódítók által közvetített kulturális
javakat.
A hellenisztikus kor nevelése és
oktatása
  a) Az elemi oktatás színtere a minden városban
mûködõ didaszkaleion lett. Általában 7-14 éves korú
gyerekek jártak ide. Részint magániskolák voltak ezek,
de már megjelentek a városok által fenntartott
intézmények is. Az elemi iskola többnyire egyetlen
szegényesen berendezett szobából állt, itt tanított az
iskolamester: a grammatisztész vagy didaszkalosz.
Munkáját fizetségért végezte, ezért - a korabeli
mentalitásnak megfelelõen - igen kevésre becsülték.
 A tanító javadalma a tanított gyerekek létszámától
függött.
 Bárki taníthatott külön képesítés nélkül, csak az
olvasáshoz kellett értenie. A napi tanítási idõ -
közbeiktatott szünetekkel - virradattól napnyugtáig
tartott. A gyerekek olvasni, írni és számolni tanultak a
didaszkaleionban.
 b) A középfokú oktatás színtere a grammatikai iskola volt. A
grammatikosz ('irodalomtanár') vezetésével itt már megkezdõdött a
klasszikus írók és költõk - mindenekelõtt Homérosz - műveinek
beható tanulmányozása.
 Módszerek:
 ismertetés (ennek szemléltetésére képeket is alkalmaztak),
 Jellemzés,
 Felolvasás,
 Másolás (ezeket javították),
 Magyarázat (értelmezték a szöveget),
 Memorizálás,
 Tartalmi kivonatolás (kérdés-felelet formájú katekizmusokba
tömörítették)
 Házi feladataik (fogalmazások)
 Késõbb megjelentek a matematikával kapcsolatos és a természetre
vonatkozó "reál" ismeretkörök is: az aritmetika, a geometria, az
asztronómia, valamint a zeneelmélet.
 c) Továbbra is mûködtek a gümnaszionok, az eredetileg testnevelésre
szolgáló pompás épületegyüttesek. Szerepkörük gazdagodott: a test
nevelése mellett a szellem gyarapodását is szolgálták már. Hatósugara is
bõvült, funkciójuk átformálódott: egyre inkább egyfajta "kulturális
centrummá" vált: mindenki betérhetett ide, akinek kedve volt előadásokat
hallgatni vagy a könyvtárban olvasni

 d) A felőfokú képzés színterei azok a filozófiai iskolák is, melyek a híres

bölcselők köré tömörülõ fiatalokból szervezõdtek. Kiemelkedett ezek
közül Platón iskolája, az "akadémia". A híres filozófus Akadémosz
parkjában a természetben, a gondolkodásban érvényesülõ általános
törvényszerűségekről beszélgetett, vitatkozott a köréje sereglett
fiatalokkal.
 Hasonlóképpen tanított Arisztotelész az athéniak kedvelt "peripatosz"-án
('sétáló hely, sétány'), a Lükabéttosz nevű dombon sétálgatás közben
magyarázva, vitatkozva tanítványaival. (A domb nevébõl származik a
későbbi iskolatípus, a líceum neve)
 orvosi iskolák, elsősorban Hippokratész műveit használták.
 retorikai iskolák is, ahol a rétorok oktattak. Az tanítást segítõ kézikönyvek
tartalmának elsajátítása után, a jövendõ szónokok stílusát csiszolták, és
módszeresen fejlesztették olyan képességeiket, amelyekre a jó rétornak
szüksége volt (emlékezet, hangképzés, gesztusnyelv stb.).
Görög filozófusok a nevelésről
 A szofisták
 Miután a Kr. e. V. századi Athénban megerősödött a
demokratikus államforma, fokozatosan megnövekedett a
neveléssel, művelődéssel, oktatással szemben
támasztott társadalmi igény. Ennek kielégítésére
vállalkoztak a szofisták (»bölcsek«), akik
vándortanítóként városról-városra járva - jó pénzért -
tették közkinccsé bölcsességüket.
 Olyan műveltséget kívántak tanítványaiknak átadni,
amely a gyakorlati életben jól hasznosítható.
Műveltségképük már bizonyos természettudományos
jellegű ismeretanyagot is tartalmazott. A filozófia mellett
már más tudományokat is műveltek-oktattak.
 Bár korukban nem igazán tisztelték őket, mégis igen
nagy szolgálatot tettek a műveltség terjesztésében.
Tanításuk tartalma:
 1. Dialektika. A logikus gondolkodás és a vitatkozás,
érvelés tudománya. Protagorasz: Minden dologról két
egymással homlokegyenest szembenálló felfogás
létezhet, s az ügyes szofista képes arra, hogy "a
kevésbé találó felfogást mint helytállóbbat" hitesse el
vitapartnereivel. Az igazság szubjektív!
 2. Retorika. Az ékesszólás, a kifejezõ, hatásos beszéd
mestersége. Tudni kell hatásosan felszóalni, hogy
hitelesek legyünk.
 3. Gyakorlati ismeretek. A szofisták
"tananyagrendjében" a humán ismeretkörök mellett
bizonyos természettudományok, reáliák is helyet kaptak.
Így például Hippiász a dialektikán és retorikán túl
számtant, mértant és csillagászatot is tanított.
Nevelési nézeteik
 Pozitívum: mélységesen hittek az egyén
alakíthatóságában, nevelhetőségében.
Szakítottak az arisztokratikus neveléssel,
gyakorlati ismereteket kívántak adni.„Amilyen a
mag, melyet a földbe vetünk, olyan a várható
aratás is.„ - Anthiphon.
 Negatívuma: az etikai relativimus. (később
Niczhe) "Minden viszonylagos" - hangoztatják a
szofisták, s ez az erkölcsök terén azt jelenti,
hogy nem léteznek az emberi magatartást
szabályozó általános érvényű törvények.
Protagorasz: "minden dolog mértéke az ember„.
Szókratész (Kr. e. 470-399)
Érdeme, hogy hadat üzent a szofisták erkölcsi relativizmusának, és síkra szállt
az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért.
 Szókratész szerint: "minden dolog mértéke az ember". Ő azonban a
megismerő, gondolkodó és cselekvő embert állítja vizsgálódásának
középpontjába, s tanítványainak is az önismeretet és az önfejlesztést
tanácsolta. ("Ismerd meg önmagad!" - fogalmazta újra a delphi templom
híres feliratát.)
 Szókratész filozófiája szélsőségesen racionalista. Az igazi megismerés
forrását az emberi tudatba helyezi át;
Kétféle megismerés:
 1. A szakemberek, különféle mesteremberek ismeretszerzése, amely a
tárgyi ismeretek tanulását jelenti. Ez csak egy alacsonyabb rendű, relatív
értékű tudást eredményezhet.
 2. Ha a dolgokat nem szemünkkel, hanem belső tudatműködésünkkel
vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz, valóságos ismeretekre.
 A heurisztikus módszer kidolgozója (induktív): a beszélgetés során a
konkrétumból kiindulva, mesterien megfogalmazott kérdések sorozatán át
jutott el az általános igazságokig.
 Hitt az erény taníthatóságában – heurisztika, a rádöbbentés (kérdve kifejtő)
módszer
Platón (Kr. e. 428/7-348/7)
 Érdeme kettős:
 a)egyrészt rendkívül szemléletes - s ugyanakkor művészi - módon
ábrázolta a korabeli görög nevelést,
 b)másrészt egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott.
 A polisz társadalma valójában három fő osztályra tagolható:
 filozófusokra - erényük a bölcsesség. Az állam vezetésére
kizárólag ők alkalmasak
 katonákra - erényük a rettenthetetlen bátorság. Harcosok, az
állam őrei.
 kétkezi dolgozókra - józanság, az önmérséklet. Feladatuk a
társadalom működéséhez szükséges anyagi javak előállítása. (A
rabszolgák csak "beszélő szerszám"-nak számítottak)
 Társadalmi bajok akkor jelentkeznek, ha e három osztály
együttélése nem zavartalan. Hogyan jöhet létre tökéletes
városállam? Úgy, hogy érvényesül az igazságosság eszméje,
azaz mindenki az őt megillető helyet tölti be a társadalomban.
Csak így valósulhat meg az államban a harmónia, a boldogság.
 A cél tehát nem az egyén, hanem az állam
boldogsága. ("Állam„)
A filozófusok nevelése
 szokásos mesék egy része nem nekik való (csak erkölcsös
konklúzió)
 a homéroszi költészetet is károsnak minősíti (helyette
himnuszokat és magasztaló énekeket tanítana)
 a drámákkat is elveti, (a hősök jellemének utánzása negatív)A
tökéletes államban csak egységes, szilárd jellemek létezhetnek,
"nincs kétféle foglalkozású vagy sokoldalú ember".
 hisz a zene lélekformáló erejében: khitara, lyra
 A testi nevelés feladata az egész szervezet fejlesztése, edzése, a
test és a lélek összhangjának megteremtése.
 A 3 éves katonai szolgálat után a 10 esztendeig tartó matematikai
előtanulmányok következhetnek (aritmetika, geometria,
asztronómia és zenetudomány)
 30 éves kortól a dialektikai ismeretekre is sor kerülhet
 35 éves kortól 15 éven át a közélet gyakorlatában bizonyíthatja
rátermettségét,
 50 évesen válik alkalmassá az állam irányítására
 A filozófusok nevelésének végső célja a transzcendens (érzék
fölötti) ideák, mindenekelőtt a jó ideájának a megismertetése.
BARLANGELMÉLET
Gyermekgondozási intelmei
 ÉletkorJellemző vonások - gondozási, nevelési feladatok
"Törvények„ című munkájában.
 0-2 év A gyermek lelke "hajlékony", formálható.
"Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell."
Pólyázásra van szükség két éves korig.

 2-3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait.

A dajkák figyeljenek a kisded "jelzéseire".
Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy
élményeket gyűjtsön.
"A kisdedet a lehető legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés érje."
Kisgyermekkorban "oltódik bele mindnyájunkba döntő jelentőséggel
egész jellemünk a szokás hatalma folytán".

 3-6 év "A gyermek lelkületének szüksége van a játékra."

A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A
fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell.

 6-serdülőkor A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint.

A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában.
A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet
fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti.
A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztikai egyes elemeit.
Arisztotelész (Kr. e. 384-322)
 Platón tanítványa, Nagy Sándor nevelője.
 Kritizálja kora nevelési gyakorlatát
 Saját elveit a fiának írt "Nikomakhoszi
ethiká"-ban fogalmazza meg.
 Az emberi élet célja a boldogság. Ki az
igazán boldog ember? Az, aki erényesen
él. A cél tehát erényes polgárok
nevelése. Az erényeket természetes
hajlamainkból fejleszthetjük ki
tevékenység útján.
Pedagógiája
 Kétfélék lehetnek: erkölcsiek és szellemiek.
 erkölcsi erény: bőkezűség, önuralom, igazságosság, bátorság -
szoktatás útján alakíthatjuk ki
 szellemi erény: okosság, belátás, éles elméjűség. Az erkölcsi
erényeket - oktatás-tanítás segítségével.
 Mindez az arany középúton kell álljon, a szélsőségeket elveti.
 Nem a tudás az erkölcs alapja! – ezzel túllép az erkölcsi
intellektualizmus álláspontján.
 Ha többször, újra és újra erényesen cselekszünk, a szoktatás-
megszokás útján kialakul bennünk egy tartós lelki minőség, a lélek
erkölcsös habitusa. Ez lesz az erényes cselekvés garanciája.
 Természetesen az oktatás sem száműzhető a gyermeknevelésből.
Ezt csak az ész útján lehet tudatos erénnyé alakítani.
 "Lehetetlen jónak és erényesnek lenni okosság nélkül"
 a megszerzett tudás nem elegendő, sőt káros is lehet, ha azt rossz
cél érdekében használja fel az ember.
A nevelési cél: az"állam
boldogsága"
Életkor - gondozási, nevelési feladatok "Politika„ c. munkájában
Születés-elválasztás
A test gondozása és módszeres edzése fontos feladat.
"Bőséges tejtáplálék felel meg a testnek."
"Minél kevesebb bort élvezzen a gyermek".
Szoktassuk hozzá a hideg elviseléséhez.
2-5 év "Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket."
Mozogjon sokat.
Foglalkozzunk és játsszunk vele.
A meséket a gyermekfelügyelők ellenőrizzék.
Ne büntessük, ha sír, hiszen ez is testgyakorlás.
5-7 év Még mindig otthon neveljük.
"A gyermekfelügyelőknek vigyázniuk kell e gyermek időtöltésére."
Óvjuk az illetlen beszédtől, szobroktól és képektől.
Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat
7-serdülőkorig Folytasson tanulmányokat(rás-olvasás, nyelvtan és
irodalom, testgyakorlás, zene (arisztotelészi katarzis-elmélet) ,
rajzolás).
Arisztotelész szerint a nevelés áldásából az állam minden tagjának, minden szabad
embernek egyformán részesülnie kell. A gyakorlásra fektet negy hangsúlyt.
Nevelés az ókori Rómában (Kr. e. VIII-
Kr. u. V. sz.)
 „Örök város” a Palatínusz és a Capitólium körül
 Romolus és Rémus legendája
 Rómát kezdetben a patríciusok (apák), azaz a család irányította.
K. e. 500-tól a patríciusokból álló szenátus állt az ország élére.
Az ő munkájukat segítették a konzulok. Ezt a király nélküli
irányítást a rómaiak res publikának hívták– vagyis a nép
ügyének. A nem tősgyökeres rómaiakat plebejusoknak hívták,
akik már i.e. egyenlő jogokat harcoltak ki maguknak, melyet a
tribúnok képviseltek a szenátusban.
 „ A libák megmentették Rómát”
 „ Jajj a legyőzötteknek!”
 A munkabér rabszolgává teszi az embert!
 Oszd meg és uralkodj! Stb.
Az ókori rómaiak vallása:

 A rómaiak sokféle istenséget tiszteltek, s emellett a leigázott

népek vallásait is meghagyuták. Leginkább a görögök isteneit
tisztelték, de ezeknek latin nevet adtak:
 Jupiter–főisten
 Junó–felesége
 Vénus–szerelem istennője
 Mars–a háború istene
 Diána–vadászat istennője
 Ámor, Cupido–a szerelem nyilasai
 Auróra–a hajnal istennője
 Victoria–a győzelem istennője
 Fortuna–a siker és szerencse istennője
Az állami isteneken kívül, akiknek szintén áldoztak és templomokat
emeltek, voltak családi isteneik is.
A császárság korában (i.u.200-500) az arisztokrácia dőzsölése, a
vallás értékvesztéséhez vezetett, új valások, szekták terjedtek.
Római nevelés
 A római nevelés célja: Róma örök
dicsősége!
 De ez csak minden polgár
boldogulásával érhető el.
 A „vir bonus” a rómaiak eszménye,
vagyis a derék férfi, aki maga műveli
földjét, bátor, erényes, tiszteli a jogot és
Róma dicsőségére van.
Nevelés a hellénizmus előtt
A nemzeti-családi nevelés korszaka
(kezdetektől –k.e.300-ug)
 intézményes nevelés még nem létezett, a gyermekeket és
fiatalokat a család, a katonáskodás és a közélet színtere: a Fórum
nevelte.
 A régi római családban az apa megkérdőjelezhetetlen hatalommal
rendelkezett (patria potestas). Az édesanya feltétlen tisztelettel
tartozott. (az apa újszülött gyermekét a földről magához emelte –
elfogadta)
 7 éves koráig édesanyja volt első nevelője. (szeretetteljes
gondoskodás, ősi hagyományok, a vallás legfontosabb tanai, a
fegyelmezett magatartás normáit).
 7 éves korától édesapja vette át nevelését: írásra, olvasásra,
számolásra, s a gyakorlati élet legfontosabb szabályaira tanította.
Elsajátíttatta vele a XII táblás törvényeket, melyek a rómaiak
kötelességeit tartalmazták.
 Már a családban mindent megtettek, hogy kialakítsák a bátorság, a
virtus megbecsülését.
 Serdülőkortól a gyermekek elkísérték apjukat a Fórumra
 17 éves koruktól szavazhattak (lányok nem)
 A fiúk nevelésének másik jelentős színtere a katonaság volt.
Az intézményes nevelés kialakulása (Kr. e. 300-tól
Görögország meghódításáig, Kr. e. 146-ig tart.)

 műveltség megszerzésének eddigi keretei - a család, a katonaság, a

Fórum - már nem bizonyultak elegendőnek. A hódító Róma
érintkezésbe lépett más népek kultúrájával, műveltségével,
mindezeket a hatásokat befogadta, asszimilálta.
 a görög kultúra hatására jelennek meg az első magániskolák, s
felváltják az addigi alkalomszerű, családi oktatást-képzést.
 LUDUS(ludus litterarius - kellemes foglalatosság, játék , a görög
skole megfelelője - iskola). Az alapkészségeket (az írást, olvasást,
számolást) ebben a kis magániskolában tanulták a gyermekek. A
szülők tandíjat fizettek gyermekük oktatásáért. Alapiskola minden
városban volt.
Jellemző:
 Szegényes körülmények,
 nem életkor szerint,
 6 órát szünet nélkül,
 silabizálva olvastak, fa vagy elefántcsont betűk segítségével,
 írni viasztáblába un. stílussal tanultak
 egyelmezési eszköz volt a fűzfavessző (ferula) és a szíjkorbács.
Magasabb képzés
Grammatikai iskola. ( Kr. e. III. század első felében)
 görög magántanítók nyitották (Latinul grammaticusnak hívták
őket.)
 Tizenegy-tizenkét éves fiúk jártak ide, akik már tudtak írni,
olvasni, számolni.
 Latin és görög nyelvtanon kívül költészetet és irodalmat
tanultak itt - elsősorban Homérosz, Vergilius , Horatius és
Terentius műveit. Az irodalmi alkotásokat az emlékezetbe
vésésen túl módszeresen feldolgozták. Ennek során (a szép,
kifejezésteljes előadás mellett) sort kerítettek a szövegek
értelmezésére, magyarázatára, sőt a művek kritikai
értékelésére is.

Retorikai iskola. (Kr. e. II. század közepén) több neves görög

rétor telepedett le Rómában.
 Tizenhat éves korukban kerültek a római fiatalok a retorikai
iskolába, ahol a grammatikai iskolában tanultakra épülő
szélesebb műveltséget szerezhettek.
 A szónoklattanon kívül a korabeli közélethez kapcsolódó
ismeretköröket is tanultak itt.
Nevelés a hellénizmus korában
Az iskolarendszer szétterülésének korszaka
(Kr. e. 146-tól Kr. u. 476-ig)
 A hatalmasra duzzadt római birodalom területén kialakult az állami
közigazgatási hivatalok széles hálózata. Róma rendelkezéseit, a
központi akaratot ezek közvetítették a legtávolabbi provinciákba. A
birodalom, a császár érdekeit ebben a kiterjedt rendszerben a
köztisztviselők, az orátorok, vagyis RÉTOROK végezték.
Rendelkezniük kellett:
 Nyelvi képzettséggel: beszélni latinul és görögül, járatosnak kellett
lennie a grammatika, retorika és dialektika tudományában.
 "Tudományos" képzettséggel: ismernie kellett az aritmetika,
geometria, asztronómia és zeneelmélet elemeit.
 Szilárd erkölcsi tartással: magatartásában érvényesülnie kellett a
szó és tett egységének.
Ezek alkották a "hét szabad tudományt", vagy más szóval
a "hét szabad művészetet". Septem artes liberales
Quintilianus pedagógiai nézetei
 A római pedagógiai elmélet és gyakorlat legkiemelkedőbb egyénisége
Marcus Fabius Quintilianus volt (35-től a század végéig).Műve: „Szónoki
képzés tizenkét könyve"
Elvei:
 Az első évek benyomásai a legmaradandóbbak :"az új hordó megtartja
a belétöltött folyadék szagát, s a festett gyapjú sem kapja vissza
többé fehér színét".
 Fontos, hogy a gyermekkel foglalkozó személyek (szülők, dajkák,
nevelők) műveltek legyenek, helyesen, szépen beszéljenek. Az
édesanyák beszédének nevelő hatására külön felhívja a figyelmet.
 Ahogyan a madárral a repülés, a csikóval a futás, a vadállattal a
fékezhetetlen düh adottsága születik, úgy természeti tulajdona
minden embernek a "gondolkodás és a szellemi mozgékonyság". A
tanulásra képtelen gyermekek a kivételek közé tartoznak.
 Az olvasás és a görög nyelv tanítása már iskoláskor előtt elkezdhető
 A családi nevelés helyett az intézményes nevelést részesíti előnyben
(a római családok züllése miatt)
 Fellép a testi fenyítés ellen
 a szónoknak, az orátornak nem elegendő a műveltség megszerzése.
Ehhez társulnia kell a neveltségnek, az erkölcsös jellemnek is. A
tökéletes szónok "vir bonus", jó, erkölcsös ember.
Korai keresztény nevelés
 A császárkori Rómában felbomlott a görög
embereszmény harmóniája, belső feszültségek
keletkeztek. A hivatalnokok egyre jobban
kizsákmányolják a szegényeket.
 Az egyre gazdagodó Róma mindkevesebbet
figyel az erkölcsre. A züllés egyre
nagyobb(gyermekek elzálogosítása,eladása).
A társadalmi válság - a vallás válsága is.
 Kialakulnak, főleg a szegények körében,a
titkos szekták (pl.: buddhizmus – a világ elől
befelé, aszkétizmusba fordul)
 Ez a társadalmi bázisa a korai keresztnység
(„őskeresztényaég”) térhódításának is.
Jézus Krisztus – a messiás
 Tőle várja az európai kultúra a megváltást
 Az első keresztény közösségek Jeruzsálamben jöttek létre
 Nagyfokú demokrácia jellemzi. Mindenki egyenlő Isten
előtt, ezért a római császárt istenként kezelni bűn. Ez
viszont magával vonja a megtorlást és üldözéseket, a
keresztény háborúkat.
 Könyvük az Apokalipszis (feltárás, kinyilatoztatás), amely
jövendöléseiben csak a zsidókhoz szól.
 A véresen visszavert keresztény felkelések arra a
következtetésre juttatták őket, hogy maguk nem képesek
legyőzni a hatalmat. Messiásvárás.
 A háborúk elől Róma határain túl menekülnek, terjesztik az
igét, a keresztény hitet.
 A Messiással kapcsolták össze a világ végének eljövetelét,
és a nagy ítéletet, ahol a mindenható megbünteti a
kizsákmányolókat.
 A közeli világvége önmegtartóztatásra inti őket. Pl:
tartózkodnak: hústól, bortól, házasságtól.Sokan
öncsonkítát is végeznek
 A demokrácia jellemzője, hogy bárki kiállhat hírdetni.
Különös tekintete van:
 a tanítóknak
 Prófétáknak
 Apostoloknak
 Az egyre elhalasztott világvégevárás zavarokat okozott. Ennek
a Páli-fordulat vetett véget.(K.u.II. században a kereszténység
elveszti judeizmusát,, így terjed a rabszolgák között. Egyházzá
alakul. Közös vezérük a püspök.az arisztokrácia hatalma alá
kerül. Már nem a gazdagok bünhődése a cél, hanem a jó
tettek által elért földön túli boldogság.)
 A korai kereszténység kritikája Kata Kelszu nevéhez fűződik
(Isten emberré válása, Mária megtermékenyülése, stb)
Korai keresztény művelődés
 A korai kereszténység művelt böcselői az egyházatyák. A vallás
tárgyalása mellett pedagógiai kérdésekkel is foglalkoztak. Főleg a
családi nevelés fotosságával.
 Aranyszájú Szent János (Ióahannész Khrüszosztomosz) A
hivalkodásról, s arról,hogyan kell a szülőknek gyermekeiket
felnevelni művében írja:
 Óvják a gyermek lelkét a káros behatásoktól
 A nevelés eszköze a mese, a bibliai történetek. az újszövetség
csak érettebb korban.
 A lelki tisztaság az akarat megerősítésével érhető el, így
megtartóztathatja magát a testi gyönyöröktől
 Tilt a színháztól, mert megront
 A nemi vágyak leküzdése ellen a korai jegyességet ajánlja
 A szülő inkább szigorú tekintettel hasson a gyermek lelkére, e
ne veréssel
 „Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, mert
ilyeneké az Istennek országa.” – ezt az érintetlen
tisztaságot kell megőrizni, harcolni a bűn ellen!
Keresztény tanítások
Szent Jeromos (Hieronimus 349-420)
 Ugyanilyen óvó-segítő gondolatokat hírdet leveleiben,
mely a keresztény leánynevelés elveit határozza meg:
 A világiasságtól elvonulva, tisztességesen,
Istenfélőként éljen. „Éljen angyali tisztaságban, legyen
testben test nélkül.”A leánynevelés ideálja Mária
 Tehát, a test és a lélek érintetlensége az elérendő
cél
 A tisztességtelen szót ne értse
 Világi énekről ne legyen tudomása, csak zsoltárokat
ismerjen
 Tanuljon írni, olvassa a Bibliát
Ez a nevelési szemlélet évszázadokon át él.
Iskolák
 A keresztény közösségek új tagjaikat vallásos
oktatásban részesítették
 A felnőttek tanítóinak képzéére
„kathekétaiskolákat” hoztak létre a II. században
 Alexandriában 180-ban Szent Kelemen alapítota
az elsőt, majd Órigenész fejlesztette tovább
 Vita tárgyát képezte, hogyan viszonyuljanak a
klasszikus művészethez (Órigenész és a keleti
egyházatyák pl.: Aranyszájú Szent János
támogatták, de a nyugatiak tiltották, pl.: Jeromos)
Szent Ágoston tanai (354-430)
 Pogány iskolában tanult, görög tanároktól, világi életet élt. Megtért.
 Hippó városának püspöke volt
Filozófiája:
 két ember él bennünk: a lelki (szellemi) és a testi (természeti)
 A lelki az örök igazságot, a bölcsességet szemléli, a testi a földi
dolgokat
 A tanulás végső célja a bölcsesség
 A tudományok csak a Biblia megértéséhez szükségesek, így a
klasszikusok is, körültekintő válogatás után
 Filozófiája az eredendő bűnre épít, ami kihat az egész középkorra.
Az ember akarata a rosszra irányul, a gyermek is az eredendő
osszal születik. TÖKÉLETLEN, ROSSZINDULATÚ LÉNY! Nincs
benne harmónia, ártatlanság.ÉLETJELADÁS!
 A gyermek is bűnös, de nem elveszett, hisz Krisztus áldozatot
hozott érte. A kereszténység felvételével megszabadulhat ettől a
bűntől, de természetét még vágyai uralják. Szellemi emberré
csakis Isten megbocsátásával vállhat, ha követi a Teremtő akaratát.
Pedagógiája
 A szülő, a nevelő feladata, hogy a gyermek bűnre
hajlamos lelkét fejlessze
 Ehhez szeretettel párosuló szigorra van szükség
 A nevelés így folyamatos küzdelem a rossz ellen
 A gyermek képtelen a jó felismerésére önálóan, ezért
alá kell vetnie magát a felnőtt akaratának
 Ez nagyrészt testi fenyítést vont maga után
 De hisz a gyermek nevelhetőségében, az anya-
gyermek kapcsolat fontosságában

Természetesen nem minden gondolkodó fogadta el az

eredendő bűn elméletét. Pl.: Pelagius
Gyermekszemlélet
 A korabeli gondolkodók részletesen foglalkoztak a
gyermekkorral a neveléssel, hisz ebben az időben:
 a gyermekek elhagyása, eladása, gyilkolása nem volt bűn
(csak 374-től)
 Később a kitett gyermekeket kolostorokba vitték. A
lelencházakat is az egyház gyermekvédő
tevékenysége hívta életre (774)
 Szokás volt a gyermekek szoptatós dajkához adása.
De sok volt a gyermekhalál a gondatlanság miatt
(gúsbakötötték és megfult, gyakran ópiumcseppekkel
itatták, leejtették, stb.)
 A IX. századtól az egyház óvainti a szülőket, hogy
vigyázzanak gyermekeikre, hisz ők Isten teremtményei,
lélekkel megáldott lények
 Ez is hozzájárult hogy a végnapjait élő római birodalom
elutasító gyermekszemlélete egyre inkább megbecsülje
az új életet